Pedagógusok és diákok ünnepélyes díjazása Szovátán
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége október 10-én, Szovátán, a Teleki Oktatási Központban ünnepélyes keretek között kiosztotta az Ezüstgyopár- és a Mákvirág-díjakat.
Ezüstgyopár-díjjal kétévente jutalmazzák azokat a pedagógusokat, akiknek életpályája példaértékű, munkásságuk, alkotásuk maradandó értéket teremtett. Az elismerést olyan Romániában elő pedagógusok kaphatják meg, akiknek kiemelkedő tevékenysége a romániai magyar közoktatás megmaradását, fejlesztését, az anyanyelvű kulturális örökség megtartását szolgálta, tevékenységükkel hozzájárultak nemzeti értékeink megmaradásához.
A díjazottak között volt, Temes megyét képviselve Farkas Ilona fizika- kémia szakos tanár, az egykori 1-es Számú Általános Iskola igazgatóhelyettese és Vicze Károly történelem–földrajztanár, a Bartók Béla Elméleti Líceum tanára. Nevük megyeszerte ismert, akik szakmai tudásukkal, a számtalan iskolán kívüli program megszervezésével, a diákok iránti feltétlen odaadásukkal az egész közösség őszinte elismerését vívták ki. A több évtizedes lelkiismeretes, igényes pedagógusi munka mellett aktív résztvevői a közösségi életnek, sokrétű tevékenységük példaként szolgál a fiatalabb nemzedék számára.
Mákvirág-díjra a tanulásban kiváló eredményt felmutató, tantárgyversenyeken, kulturális, sport és tudományos diákköri rendezvényeken díjazott, példás magaviseletű tanulók pályáznak. Temes megye Mákvirág-díjjal kitüntetett tanulói (a tavalyi tanévben elért eredmények alapján) a Bartók Béla Elméleti Líceum diákjai: Bokor Zalán, IX. osztály – Bronz fokozat, Horváth Petra, X. osztály – Bronz fokozat, Szabó Anita, XI. osztály – Bronz fokozat, Stan Krisztina, XII. osztály – Bronz fokozat.
A kitüntetett diákok egy jutalomtáborozáson vettek részt október 7–10. között, Szovátán a Teleki Oktatási Központban.
Gratulálunk a díjazottaknak, és további sok sikert kívánunk!
Tasi Ottilia
RMPSZ-elnök, Temes megye
Nyugati Jelen (Arad)

Kopjafaavatás Dálnokon
A dálnoki Beczásy-kúria kertjében kopjafát avattak november 29-én. Az emlékjelt Jákob Lajos helybeli fafaragó készítette. Marosi Károly református lelkipásztor az eseményt a Józsué könyve 4,1–7 alapján Izrael fiainak a Jordánon való átkelés utáni emlékállításhoz hasonlította. Kiemelte, hogy a mostani kopjafaállításnak több oka is van.
Először jelezni szeretnék, hogy 1964–1990 között ebben az épületben működött a község óvodája, ami sok dálnoki számára a második otthont, a második családot jelentette. Ez az a hely, ahol az egykori gyermekek a családi közösség mellett olyan ismereteket, tapasztalatokat szerezhettek, amelyek egy életen keresztül hasznosíthatóak: „ossz meg mindent másokkal, ne bántsd a másikat, ne vedd el a másét, kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál, mindennap tanulj, gondolkodj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól...”– hangsúlyozta a lelkipásztor. Másodszor emléket akartak állítani néhai Márkos Irma és Farkas Ilona óvónőknek, illetve köszönteni kívánták a jelenlévő Jákób Ildikó és Veres Judit óvónőket, akik második anyák lettek e falak között, akik lehajoltak a kicsikhez, ha kellett, vigasztaltak, ha kellett, ölbe vették a csüggedőket, s ha a kicsik megbátorodtak, jöhetett a mondókatanulás, mesehallgatás, amely egy életre az emlékezetbe, szívbe vésődött. Harmadszor a kopjafa iránymutatóként is kíván szolgálni, emlékeztetni, buzdítani arra, hogy az egyházközség azért vásárolta meg az ingatant, hogy az felújítva újra közösségi célt szolgálhasson. Bartók Ede Ottó polgármester köszöntőszavaiban a mindenkori óvónők szerepét emelte ki. Bonda Anna-Mária, a Darkó Jenő-iskola igazgatója hitét fejezte ki, hogy lelkünk adventi gyertyáját szüleink után pedagógusaink gyújtják, világító lámpásokként állnak előttünk és segítenek megőrizni gyermekeink, közösségünk szívében a hitet, reményt, szeretetet és békét. Az ünnepi műsor Kovács Hanna és Czine Mercédesz Jázmina óvodások versmondásával folytatódott, majd Mágori Melinda egykori óvodás osztotta meg emlékeit az egybegyűltekkel, amelyből kicsengett: bár nem voltak meg azok a technikai lehetőségek, amelyek a mai gyermekek rendelkezésére állnak, mégis bensőséges volt az egykori óvodai élet, amire ennyi idő távlatából is jó visszaemlékezni. Jákób Ildikó óvónő is felidézte, hogy milyen is volt az egykori intézményben és a körülötte lévő mesés környezetben oktatni, együtt dolgozni az akkori kollégákkal. A kopjafa megáldása után koszorúzás következett, majd a presbiterek virággal köszöntötték a jelen lévő óvónőket. Az ünnepség az egykori óvodatermek meglátogatásával folytatódott, majd a vendégek megtekintették az egyházmegyei nőszövetség vándor kézimunka-kiállítását, melyet szeretetvendégség követett.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)