Kuti János újabb „szószátyárkodásai”
Olyan időben és helyzetekben élünk, hogy az ember úgy érezheti magát, állandóan veszélyben van, de a székelynek a jó humorérzéke akkor is megmarad – mondta Farkas Árpád Kuti János legújabb kötetének tegnap délutáni sepsiszentgyörgyi bemutatóján.
Ismertette, akárcsak korábbi könyvei, a Vígan megyünk tönkre és a Megyek hóhányónak, a Lássuk a medvét című „összegyűjtött szószátyárkodások” is a Háromszékben megjelent velős vagy annak szánt írások válogatása, melyek arra szolgálnak, hogy az ember tudjon valamiféleképp védekezni a humor eszközével, mert „nem kell mindent komolyan venni, a világ úgy is elsistereg mellettünk”. A Kuti-féle szövegek egy módját kínálják annak, hogy emészthetőbbé váljon ez a világ, hiszen vannak dolgok, amik fonákjáról nézve jobban látszanak, méltatta a kötetet Farkas Árpád.
Hogy milyen ez a bizonyos fonák-látás, abból adott ízelítőt Veres László színművész két glosszát olvasva fel a közönség derülésére.
Kuti Jánost műhelytitkairól Farcádi Botond, a Háromszék főszerkesztője faggatta. A szerző szerint nem nehéz témát találnia, ugyanis „ami nálunk történik, kész kabaré, csak le kell írni”. Példákkal illusztrálta, egy-egy átferdítése milyen valós történéseken alapul, ugyanakkor kissé keserűen jegyezte meg, bár írásait viccnek szánja, felvetéseit sokan komolyan veszik. De előfordult az is, hogy szövegei miatt megsértődtek emberek, Torján például a polgármester tíz könyvet kért tőle, majd miután az ottani találkozón felolvasta a helybéli túlméretezett székely kaput és kopjafát karikírozó írását, az elöljáró visszaküldte a köteteket. „Nem szabad megsértődni, mert akinek nincs humora, sok mindenre képes”, jegyezte meg Kuti János, hozzátéve: olyan ez, mintha valaki megharagszik a papra, és azért nem megy a templomba. Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A mozi és az iskola
Két jó hírnek is örülhettünk tegnap székelyföldi, erdélyi magyarokként, ráadásul – egészen hihetetlen módon – mindkettő a parlamentből érkezett.
Az egyik szerint a képviselőház oktatási bizottsága kedvezően véleményezte a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum megalapításáról szóló törvénytervezetet. Az alsóház másik, számunkra kedvező döntése, hogy ezentúl magyar felirattal vagy szinkronnal is nézhetünk filmeket a mozikban. Mielőtt azonban pezsgőt bontanánk, és a bukaresti hivatalos állásponthoz hasonlóan ódákat zengenénk Románia példás kisebbségpolitikájáról, vegyük alaposabban szemügyre a két hír hátterét, lássuk, tényleg maradéktalanul boldogok lehetünk-e. Kezdjük a marosvásárhelyi római katolikus gimnáziummal, hisz alig van olyan erdélyi magyar, aki ne hallott volna a tanévkezdés előtt pár nappal még iskola nélkül maradt diákok kálváriájáról, a korrupcióellenes ügyészség brutális beavatkozásáról, a szülők meghurcolásáról, a tanoda igazgatójának megvádolásáról – az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetét talán legélesebben felvillantó jogtiprásról van szó, mely ugyanakkor a román államhatalom féktelen magyarellenességét és egyes igazságszolgáltatási szervek obskúrus politikai célokra való kihasználását is illusztrálja. A romániai magyarság egyként lépett fel a nyilvánvaló és felháborító jogfosztás ellen. Tiltakoztak a szülők, tüntetést szerveztek, felléptek a civilek, az egyházak, a magyar pártok és szervezetek, az utcán, az önkormányzatban, a parlamentben, a kormánypalotában kerestük igazunkat, mígnem a katolikus gimnázium helyzete államközi üggyé terebélyesedett, és Magyarország ultimátumot intézett Romániához, bejelentve, hogy mindaddig megvétózzák az ország csatlakozását a világgazdasági elit klubba, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe, amíg nem rendezik a tanoda helyzetét. Lám, az idei tanévnek közel fele már eltelt, az iskola jogi helyzete pedig még mindig megoldatlan – igaz, legalább kimozdulni látszik a holtpontról. A másik jó hír hallatán is vélhetően tágra nyílt szemekkel csodálkozna minden normális országban élő polgár: jobb helyeken még csak kérdésként sem merül fel, hogy nézhetjük-e anyanyelvű szinkronnal vagy felirattal a legújabb vagy a jól ismert alkotásokat. Nálunk viszont mindeddig tiltott volt, hogy például a Jégvarázs című animációs filmet magyarul nézhessék – és ily módon maradéktalanul értsék is – a kicsik. Hogy ez most lehetővé válik, az kétségkívül fontos – inkább az a döbbenetes, hogy mindeddig tiltott volt, mintha bizony valamiféle nemzetbiztonsági kockázatot hordozna, ha például az örök karácsonyi slágerfilm, az Egyedül otthon Kevinje magyar nyelven járna túl a banditák eszén. Ezek lennének hát a parlamentből érkező jó hírek – csoda-e, ha egyik szemünk nevet, de a másik sír? Farcádi Botond / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)