Varságon még élő hagyomány a zsindelykészítés
A kihalófélben lévő mesterségek közé tartozik a zsindelykészítés, amelyet Székelyvarságon mára már csak tíz-tizenöt mesterember űz, hiszen nemcsak a kereslet csökkent, de nincs elég alapanyag sem. Faludi Zoltán zsindelykészítő mesterrel beszélgettünk.
A mesterember házához vezető út a varsági Sólyomkő felé kanyarog, a táj mesebeli látványában gyönyörködve érkeztünk meg a nyugdíjas mesterember tanyasi jellegű otthonába. Nagy szeretettel és némi izgalommal várt bennünket feleségével, Faludi Gizellával, aki – mint mondja – nem segít férjének a zsindelykészítésben, „csak” főz rá. A most már nyugdíjas Faludi Zoltán korábban a varsági fafeldolgozónál dolgozott, másodállásban, de immár három évtizede készít zsindelyt.
A rövid bemutatkozás után gondosan kitakarított, általa készített zsindelytetős műhelyébe hívott bennünket, ahol bemutatta a régi szerszámokat, amelyekkel dolgozott. A zsindelykészítést kádár apjától tanulta, aki kádakat, hordókat, zsindelyt gyártott, ebből tartva el családját. Faludi Zoltán maga is készített egykor használati tárgyakat fából, de – ahogy mondja – bejött a „nejlonvilág”, és fa helyett a jóval olcsóbb anyagot részesítették előnyben az emberek.
Napjainkban, amikor a házak tetőszerkezetét a tartósabb cseréppel födik, a zsindely iránti kereslet is lecsökkent. A zsindelyhez szükséges faanyagot ma már nagyon nehéz beszerezni, panaszolta, ő maga a helyi fafeldolgozó vállalkozásoktól vásárolja. A gondosan átválogatott, jól hasítható, száraz fenyőfa a legjobb, régen bükkfát is használtak (amelyet dránicának neveztek), ma azonban az alapanyaghiány miatt nem készítenek bükkfából zsindelyt.
A megfelelő méretre vágott, száraz fahasábokból fejszével hasítja az anyagot a mester, majd befogja a késelőpadba, kézvonóval kikéseli, és lesimítja a borzas felületet. Régebben kézi horgonyzóval marták ki a fadarabok széleit, hogy a zsindelyek egymásba illeszthetők legyenek, manapság azonban ezt a műveletet már géppel végzik. A megrendelő igénye szerint Faludi készít mintás vagy sima zsindelyt is. A mintát, csipkét kézvonóval készíti: a sarkakból kikerekít egy darabot, ezáltal kialakul a zsindely jellegzetes csipkés alakja. Ugyancsak a megrendelő döntése, hogy milyen anyaggal kezeli le a kész terméket: kátrányszurokkal, fáradt olajjal, különböző színű festékekkel lehet lefújni vagy bennük megfüröszteni a zsindelyt, ezáltal meghosszabbítva élettartamát, amely huszonöt-harminc év is lehet – sorolta a szakember.
A háztető méretei adják, hogy hány zsindelyre van szükség, rendszerint öt-hét ezer darab szükséges egy lakóház befödéséhez, matemetikázott Faludi Zoltán, aki napi százötven darabot tud elkészíteni, így három hónapba is belekerülhet egy ház tetőfedőjének az elkészítése. A zsindely darabját egy lejért tudja értékesíteni, megrendeléseit a környékbeli emberektől, az ország különböző vidékeiről, továbbá Magyarországról és Újvidékről kapja.
Manapság egyre kevesebben fednek lakóházakat zsindellyel, székely kapuk, nyaralók, templomok befedésére és múzeumok rendelnek a zsindelykészítőtől.
Faludiéknál már nem viszik tovább a mesterséget a fiatalok, de Varságon szerencsére még vannak olyan fiatal mesteremberek, akik mellékállásban zsindelykészítéssel foglalkoznak, mesélte az idős zsindelykészítő. Így ha csökken is a zsindelyfedél népszerűsége, Székelyvarságon még élő hagyomány a zsindelykészítés.
Vigh Mónika Zsófia / Székelyhon.ro