Családnapok Nagyszalontán
Egy nagyon szép hagyománynak tettek eleget a nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum pedagógusai, diákjai és a szülők. A szeretet jegyében rendezték meg a közelgő karácsonyi ünnep alkalmából a Családnapokat.
Elsőként az adventi várakozást tették ünnepibbé a harmadikos tanítók (Lukács Gabriella, Kisvárdai Gabriella, Takó Csilla, Kornya Tünde és Tóth Anita), majd a karácsonyi készülődés vette kezdetét az elsősök tanítóinak celebrálásával (B. Balogh Enikő, Kósa Judit, Kenéz Ilona és Szallós Ildikó). Mindkét esemény megszervezésében segítségünkre sietett a református egyház, a Pro Lyceum alapítvány illetve az iskola vezetősége is. Lelkes vendégek tették még emlékezetesebbé ezt a pár órát.
Nagy Ildikó aligazgatónő nyitóbeszéde után Fazekas Eszter lelkészasszony elénk varázsolta a Szent Család megható történetét a gyerekek interaktív részvételével: éneket tanított, hangszereket szólaltatott meg ügyes kis csapatával. A furulya, gitár és énekszó elbűvölte a lelkes közönséget. Nagy Evelin angoltanárnő bemelegítő gyakorlataival gondoskodott arról, hogy a kicsik és nagyok kellőképp felkészüljenek a vidám játékokra. Szülő-gyerek egyaránt részt vett az ezt követő közösségépítő csapatjátékokban. Diógyűjtéstől akadálykerülgetésen át a szaloncukor célbadobásáig minden játékban szívesen vettek részt a szülők gyermekeikkel. Jó volt látni, hogyha csak pár óra erejéig ugyan, de minden család önfeledten, a mindennapos gondokat maga mögött hagyva játszott, szórakozott egymásra figyelve, egymást segítve, tiszta szívvel, gyermeki kíváncsisággal. Fábián Zsuzsanna vallásoktató és Illyés Judit könyvtáros is besegítettek az ezt követő csendesebb, de annál eredményesebb kézműves-foglalkozásokba. A családok együtt készítették el a közös fenyődíszeit, amik fel is kerültek méltó helyükre, szívderítő látványt nyújtva az iskola folyosóján.
Reméljük ez a szép hagyomány nem vész ki az iskolából, és még szebbé, meghittebbé tudjuk tenni a családok ünnepnapjait.
„Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.” – G. Bernard Shaw szavaival kívánunk mindenkinek áldott, békés ünnepet!
Szallós Ildikó, pedagógus
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Hagyományőrző, tudományos diáktábor a Bihar hegységben
A Bethlen Gábor Zrt. Alapítvány és a nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum Szülőbizottságának köszönhetően az idén is megszerveztük iskolánk versenyekben és tanulmányokban kiemelkedő diákjainak jutalomtáborát a Bihar hegységben.
Úgy gondoltuk, hogy Czárán Gyula barlangkutató és turisztikai szakember nyomdokain haladunk majd, ezért a célpont Körösrév és Vársonkolyos volt. A nyári szünidő elején, július 11-én délelőtt érkeztünk szállásunkra, a minden kényelmet biztosító vársonkolyosi Perla Albastră panzióba, ami egész héten át helyet adott tevékenységeinknek, és ahol a szállás mellett igen ízletes étkezést is biztosítottak. Az első napot az ismerkedésnek és a bemelegítésnek szenteltük. Nemcsak a hellyel kellett megbarátkozni, hanem a diákokból is egy jó közösséget kellett kovácsolni, hiszen a 40 fiatal hat felsős osztályból került ki. A kialakított vegyes csapatok egész héten át különböző próbákon gyűjthették a pontokat, hogy aztán elnyerjék a dicsőséges helyezéseket, a velük járó csokoládé nyereményekkel. Indító programunk keretében végigsétáltunk a falun, hogy közelről láthassuk azt, majd felkutattuk a magas sziklafal tövében rejtőző, 100 méter mély Győzelem vízkeletet. A bátrak felkapaszkodtak a Győzelem barlang szájáig. Egy kiadós emelkedő után megcsodálhattuk a jellegzetes királyerdői karsztikus jelenségekkel teleszórt tájat. Ha azt gondoltuk, mi tanárok, hogy a gyermekek elfáradtak, hát nagyot tévedtünk, mert az esti filmkészítési teendők megbeszélése után még jutott energia egy kiadós futballmérkőzésre is.
Látványosságok
Kedden már megkezdődött az igazi „munka”. Délelőtt a csapatok ismertető plakátokat készítettek a tájegység településeiről, illetve a hozzákapcsolódó nevezetes természetkutatókról: Czárán Gyuláról, Bíró Lajosról, Zichy Ödönről, de nem hagytuk ki a sorból Kulin Györgyöt sem, hisz ezen a csodálatos helyen olyan közel éreztük magunkhoz a csillagokat. A délutáni túránk a Zichy kastély felé irányult, majd egy szép kilátó után, lekanyarodott a Szelek barlangjához. Igaz, hogy nem mentünk be Erdély, és egyben Kelet-Közép-Európa leghosszabb, teljesen még fel sem tárt barlangrendszerébe, hogy láthassuk a majdnem 50 kilométeren elnyúló, minden elképzelhető képződményt rejtő természeti csodát, de a bejáratnál, a „szelek odújánál”, mi is hűsölhettünk az erős, néha 50 km/óra sebességet is elérő áramlatnál. A túra legérdekesebb látványossága az óriási bejárattal rendelkező, az őskorban lakott Nagy Magyar Barlang, ahol már vezető magyarázta a jellegzetességeket. Felkapaszkodva a barlanggal szemben fekvő kilátóra, letekintettünk a Körös baloldali mellékfolyójára, a Misid vadregényes völgyére. Vacsora után csillagászati csemegében volt részünk. Nemcsak a vörösen csillogó Mars bolygót figyelhettük meg, hanem a Szaturnusz gyűrűi is láthatóvá váltak a teleszkópon, sőt a tiszta nyári égen fellelhettünk egy-két érdekes csillagképet is.
A kitartás napja…
A szerdai napot nyugodtan nevezhetjük a kitartás napjának is. Előbb elgyalogoltunk a jó 100 éve feltárt Zichy barlangig, ami igazi élményt nyújtott diáknak, tanárnak egyaránt. Különleges formájú, érdekes elnevezésű cseppkövekkel találkoztunk, meredek lépcsőkön jutottunk a „Pokol” terméből a „Mennyországba”, miközben a kristálytiszta vizű szerelem patak, a Styx vizét ihattuk. A pompás élménytől feltelve lépkedtünk a düledező, elhagyatott menedékház mellett, hogy a meredek ösvényen lejuthassunk a barlangot is kialakító víz utolsó csodája, a 9 m magas vízesés aljába. Egész napos túránk könnyebbik felén voltunk túl, amikor elindultunk a völgy jobboldali körútján, a Czárán-kilátók felé. Elhaladtunk a Vizes és a Tündérvár barlang mellett, majd egy jó erdei emelkedő felvitt minket az öt pompás kilátóhoz, ahonnan megcsodálhattuk a Körös-szoros alsó szakaszát és középső részét is. Alföldhöz szokott diákjaink meglepő erőnlétről tettek tanúbizonyságot, ugyanis a meredek hegyeket és a szúrós bokrokkal fűszerezett völgyeket fürgén maguk mögött hagyták, rengeteg fényképet és videót készítve.
Tudásgyűjtés és alkotás
Csütörtökön az idő is kicsit beborult, úgyhogy nem csábította a csapatokat a táj szépsége, újra átadták magukat a tudásgyűjtés és a kreatív alkotás világának. Három tevékenységet szerveztünk a nap első felére: csillagászati bemutatót, kvízt, matematikai érdekességeket, hajtogatást, testek kialakítását, illetve irodalmi barangolást. A legtöbb pontot azok a csapatok szerezhették, ahol nemcsak jó memóriával, megfigyelőképességgel és kézügyességgel megáldott tagok voltak, hanem jó humorú, gazdag szókincsű, fordulatos nyelvhasználatú, egyedi stílussal rendelkező tehetségek is, hisz a tevékenységek végén nemcsak hajtogatott kockák, dodekaéderek és tetraéderek sorakoztak, hanem versek, rigmusok és csatakiáltások is.
Egyre izgalmasabb lett a játék, úgyhogy a délutáni bajnokságokon, sporttevékenységeken igyekeztek mennél többen részt venni, az esti kártyavetélkedők véres komolysággal bonyolódtak, a filmvágások pedig az éjszakába is elnyúltak. A pénteki nap a kiértékelés izgalmaival telt. A hét kisfilm igazi gyöngyszeme lett táborunknak. Remekül szórakoztunk, sőt, majd a szék alá gurultunk a kacagástól, amikor az együtt eltöltött napok humoros összefoglalóit nézhettük, frappáns szövegekkel, beszólásokkal, zenével.
Igazi barátságok
Bátran állíthatom, hogy a hét végére igazi barátságok szövődtek, és ez volt a legnagyobb jutalom, amit a diákok nyerhettek. Mi tanárok: Kiss Mária és Kiss Ernő, fizika, Nagy Ildikó, informatika, Nagy Olga és Jámbor Csilla matematika, Fábián Zsuzsanna vallás, Náday Katalin rajz és Aszalós Ágnes biológia szakos káderek, feledtük a fáradságot és örvendtünk, hogy a gazdag, élményekkel teli héten kiszakíthattuk fiataljainkat számítógépes, virtuális világukból.
Nagy Ildikó táborszervező
erdon.ro