Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Fábián Sándor
18 tétel
1996. május 17.
A nagyváradi Kelet-Nyugat folyóirat utolsó száma /VII. évf., 2. szám, március/ május elején jelent meg, ebben a lap felelős szerkesztője, Indig Ottó bejelentette, hogy a szerkesztőbizottság /Indig Ottó, Dénes László, Fábián Sándor, Fábián Imre, Szűcs László/ nem vállalja tovább az együttműködést a lap kiadójával, a kolozsvári Erdélyi Híradóval. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./
2001. május 21.
"Máj. 19-én A váradi magyar költészet századai címmel tartottak irodalmi estet a Varadinum programjának záróaktusaként. Tempfli József római katolikus megyés püspök vallott az irodalomhoz, a vershez fűződő érzelmeiről. Az esten jelen volt Kis Boáz, a Magyar Népfőiskolai Collegium elnöke, aki elsősorban a szervezet tevékenységéről, feladatairól beszélt. Ezután 15 kortárs költő /Dénes László, Szűcs László, Ferenc Zsolt, Szőke Mária, Nagyálmos Ildikó, Kinde Annamária, Goron Sándor, T. Szabó Edit, Tüzes Bálint, Fábián Sándor, Barabás Zoltán, Gittai István, Morvay László, Pataki István, valamint a Felvidékről érkezett Hodossy Gyula/ olvasott fel verseiből. Az est második részében többek között Janus Pannonius, Zsámboki János, Pázmány Péter, Nadányi János, Dutka Ákos, Miklós Jutka és Reményik Sándor költeményei hangzottak el. /Költészet az ezredvégen. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 21./"
2002. május 7.
1990 tavaszán indult a Kelet-Nyugat, pár év múlva megszűnt, Nagyvárad ismét kulturális folyóirat nélkül maradt mostanáig. Közösségi összefogásként jelent meg április utolsó napjaiban a Várad című irodalmi, művészeti, társadalmi, tudományos negyedévi periodika első száma, a Nagyváradi Ady Társaság kiadásában. Javarészt ugyanazok szerkesztik-írják, akik a jó emlékezetű Kelet-Nyugatot. Ismert és kevésbé ismert nevek sorakoznak az első számban, köztük Indig Ottó, Zudor János, Fábián Sándor, Varga Gábor, Gittai István, Dénes László, Balla D. Károly, Beke György, Toró Tibor. A Várad második száma júniusra várható. /Feltámadás? Újjászületés? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 7./
2003. október 9.
"Ozsdola és Gelence között van Hilib 300 lelkes színmagyar és római katolikus vallású falu. Itt született Hilibi Gaál János (1779-1891) író, jogász, közéleti személyiség, A székely gazdászat viszonyai című könyv szerzője és Fábián Sándor (1848-1912) gyulafehérvári kanonok, tanár. 1882-84 között ő szerkesztette a Közművelődés című római katolikus irodalmi közlönyt.Messzi földre eljutott a híre a hilibi asszonyok által készített rózsabogyólekvárnak. A falu erdejében van a Szarvaskő nevű sziklaformáció, a település közelében pedig a Luci-fenyves, millenniumi emlékerdő, az egykori majálisok színhelye. Mindezek az eljövendő faluturizmus értékei. /Hilib. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 9./"
2008. február 22.
A Kolozsváron szerkesztett Korunk című folyóirat 2008/2-es számában a filmipar és filmművészet időszerű kérdéseit vizsgálja. A szegedi irodalmi folyóirat, a Tiszatáj akkor is figyelt az elszakított területek magyar irodalmára, amikor az még nem volt divat. A februári számban Vári Attila Ügynöklista című elbeszélése tanúsítja ezt a folytonosságot. Vári Attila erdélyi író, még ha Magyarországon is él, írásának színhely- és témaválasztása jelzi, nem szakadt el ihlető emlékforrásaitól. Lesz hasonló írás a márciusi számban is, akkor Csíki László novellájának közlését ígérik. A csíkszeredai Székelyföld 2-es számában olvasható Székely János: Esszé a fiamhoz című írása, mely 1981-ben jelent meg. A lapszámot a költő fia, Székely János Jenő szobrászművész munkáival illusztrálták. A magyarországi Gerendás Lajos az 1916-os román betörés homoródszentmártoni szenvedéseit tárta fel. A moldvai csángók lélekszámáról Seres Attila közölt tanulmányt. Hetedik évfolyamánál tart a Nagyváradon megjelenő Várad című folyóirat. A 2008/1-es szám mutatja a sokszínűségét. Pár szerző, pár cím: Balla D. Károly: Relaktív, versek Horváth Imre hagyatékából, Bogdán László regényrészlete, Gittai István, Fábián Sándor versei, a Fordítói műhelyben Christi Greller versei olvashatók Balázs Ildikó tolmácsolásában, a Törzsasztalban szerkesztett formában közlik Körössi P. József beszélgetését a Várad egyik legutóbbi vendégével, Csaplár Vilmos magyarországi regényíróval, Varga Gábor: Confessionis IV , Péter I. Zoltán: A Holnap centenáriuma. A diktatúra idején kevés magyarországi laphoz lehetett hozzájutni, járatni lehetett viszont a kárpátaljai magyar újságot (Kárpáti Igaz Szó), olvasni a Szabadkán megjelenő magyar hetilapot, a Hét Napot. A Hét Nap számon tartja az erdélyieket. Egyik tavalyi lapszámuk címoldalán a szentegyházi Gyermekfilharmónia látható, Székelyföld és Délvidék ölelkezése címmel képes riportban számoltak be az együttes vendégszerepléséről. Az egyes lapszámokban a délvidéki magyarság gondjait bemutató, a megmaradásukért folytatott elszánt küzdelmükkel foglalkozó írások az érdekesebbek. Dicséretes konoksággal folytatja a Művelődés című közművelődési folyóirat kiadását a Szabó Zsolt vezette szerkesztőség. Legutóbb a 2007/11-es szám érkezett meg Csíkszeredára, a Hargita Népe szerkesztőségébe. Ebből néhány cím: Sas Péter: In memoriam Kós Károly, Vas Géza: Volt egyszer egy Kalotaszeg, Szémán E. Rózsa: Báthory Napok, Kolozsi Gergely István: Petőfi Sándor látogatása, sétája Szamosújvárt, Szabó Emília: Árpád-házi Szent Erzsébet az irodalomban. Lexikonnal ér fel a Művelődés tavalyi összevont lapszáma az Erdélyi Mezőségről. A kötet az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2006-os Mezőség-konferenciáján elhangzott előadásokat tartalmazza, kiegészítve a Mezőségről rendezett marosvásárhelyi tapasztalatcsere néhány népesedési, településfejlesztési, környezetföldrajzi témájú írásával. /Borbély László: Látókörünket tágító folyóiratok. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 22./
2010. április 18.
Fábián Imre fejfája a miénk is
Nagyvárad – Családtagok, egykori kollegák, barátok és ismerősök jelenlétében szombat délután fejfát avatták Fábián Imre “kultúrmindenes”, a Bihari Napló egykori főszerkesztőjének sírhelyénél.
Mintegy félszázan gyűltek össze ebből az alkalomból a Rulikowsky temetőben található sírnál, hogy méltóképpen megemlékezzenek az öt évvel ezelőtt elhunyt költőről, újságíróról, jeles folkloristáról és szerkesztőről. Az egyedülálló, faragott fejfa Farkas Antal nagyvárad-velencei református lelkipásztor kezdeményezésére, a velencei egyházközség gyülekezetének (melynek Fábián Imre is tagja volt) támogatásával készülhetett el. A megemlékezésen a tiszteletes Józsué könyvéből olvasta fel azon igeszakaszokat, melyek Izrael népének a Jordán folyón való átkelésének történetét beszélik el.
Egyedülálló fejfa
Farkas Antal elmondta: “Ezt a fejfát nem Fábián Imrének, hanem a magunk számára emeltük. Nekünk van szükségünk az emlékezésre, emlékeztetésre. Az igazi és maradandó emlékjel nem ez a csónak alakú fejfa, hanem az, amit a magunk szívében állítunk fel.” A lelkipásztor felidézte a temetésen elhangzott beszédet is: “Adja Isten, hogy ne aludjon ki soha szívetekből a szeretetnek lángja, mellyel őrizzétek, őrizzük egymást és Fábián Imre emlékét.” Hozátette, hogy öt évvel a temetés után is ugyanezt kívánja mindazoknak, akik emlékezni gyűltek össze. A fejfa leleplezése után a megemlékezés a nagyvárad-velencei Agnulli Dei szociális központban folytatódott, ahol Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztőjének moderálásával kötetlen beszélgetésre került sor. A jelenlévők közül szinte kivétel nélkül mindenki ismerte személyesen Fábián Imrét, így nem volt nehéz dolga a moderátornak. A résztvevők különböző történetekkel elevenítették fel a lelkes költőt és újságírót, a mindig precíz szerkesztőt vagy könyvkiadót, továbbá a háztartási munkákban is részt vállaló férjet és családfőt.
Szavalatok
Meleg Vilmos és Bathó Ida előadásában elhangzottak a költő legszebb versei, többek között egy eddig ki nem adott, Horváth Imréhez írt költemény is. Farkas Antal egy saját versét is felolvasta, melyben a közös kutyasétáltatás emlékét idézte fel. Jelen volt még a néhai költő társa, Mérai Csilla, gyermekei és unokái, továbbá a költő testvére, Fábián Sándor is. A mintegy két órás, közvetlen beszélgetés során azok is képet kaphattak Fábián Imréről, akik nem ismerhették személyesen. Ugyanakkor megidéződőtt egy olyan korszak is, melyben köztudottan nem volt könnyű dolguk a költőknek, ujságíróknak vagy szerkesztőknek. Mindezek ellenére a visszaemlékezésből kiderült, hogy egy összetartozó közösséget alkotott az akkori nagyváradi értelmiség, ami azonban mára már csak emlék maradt. Farkas Antal azzal zárta a megemlékezést, hogy kezdeményezni szeretnék, hogy a Tükör utcát nevezzék el Fábián Imréről.
Mészáros Tímea
Fábián Imre /Nagyszalonta, 1945. júl. 2. – Nagyvárad, 2005. április 15./
erdon.ro
2010. november 25.
Emlékezés egy jeles váradi költőre
Nagyvárad – Az idén hatvanöt éves lenne Fábián Imre költő, műfordító, újságíró, a váradi magyar kulturális élet egykori jeles alakja, aki öt éve hunyt el. Rá emlékeztek barátai, pályatársai, rokonai szerda este a váradi Kiss Stúdió színházban.
A Vendégségben egy égbeli kávéház asztalánál című sorozat keretében szerda este megtartott rendezvényen Farkas Antal költő, lelkipásztor, Fábián Imre barátja emlékezett vissza az öt éve elhunyt költőre. Az eseményen közreműködött: Kiss Törék Ildikó, Meleg Vilmos és Varga Vilmos. A művésznő felidézte azt, hogy 2004-ben éppen a Kiss Stúdióban szerepelt Fábián Imre abból az alkalomból, hogy megjelent az ő fordításában Ion Creanga Gyermekkorom emlékei című könyve, majd Farkas Antal vette át a szót. Aköltőként is ismert várad-velencei református lelkipásztor elmondta, hogy Fábián Imre simulékony ember volt ugyan, de kiállt elvei mellett. Fábián Imre személyiségének talán legfontosabb tulajdonsága családcentrikussága volt. „Neki a családja volt a mindene” – fogalmazott Farkas Antal, hozzáfűzve, hogy ebből fakadóan ismerőseinek, pályatársainak egy része harácsoló embernek képzelte őt. Pedig, mint Farkas Antal figyelmeztetett – Fábián Imre egyáltalán nem volt harácsoló ember, és sohasem lett gazdag, de mindent megtett a családjáért, ami sokakat megtéveszthetett.
Fábián Imre alakjának felidézése után Farkas Antal elmesélte a közönségnek azt, hogyan ismerkedett meg a költővel, és több kedves anekdotát is elmomdott a hallgatóságnak. Fábián Imre költészetéről szólva Farkas Antal kijelentette, hogy a halála évében, 2005-ben megjelent Mátkám című ciklus életművének csúcspontja, és a magyar szerelmi líra egyik kiemelkedő darabja is egyben. Farkas Antal felhívta a figyelmet arra, hogy élete vége felé Fábián Imre a hit felé fordult, ami költészetében is megjelenik, ezt igazolják azok a hitvalló versei is, amelyekből felolvasott néhányat a lelkipásztor. Az est végé felé felidézték a költőhalálának okait, körülményeit is. Megszólalt Fábián Sándor, a költő testvére is, aki elárulta, hogy Fábián Imre halálát egy banális anyajegy okozta, amely elrákosodott. Fábián Sándor kiemelte, hogy öccse sohasem hallgatott rá, az orvosra, szinte öngyilkos beletörődéssel viseltetett a betegségével szemben, mintha nem is akart volna küzdeni a halál ellen. Legvégül Fábián Imre újságíró pályatársai, egykori osztálytársa idézték fel alakját. A több mint két órás rendezvény során Kiss Törék Ildikó, Meleg Vilmos és Varga Vilmos olvastak fel Fábián Imre költeményeiből.
Pap István, erdon.ro
2014. július 14.
A megtartó erő – Az identitásról tanácskoztak a Partiumi Írótábor résztvevői
Partium identitása volt a központi témája a Nagyváradon 11. alkalommal megrendezett háromnapos Partiumi Írótábornak, amelynek megszervezésében immár a Partiumi Keresztény Egyetem és a Partiumi Magyar Művelődési Céh is csatlakozott az eseményt életre hívó Pro Universitate Partium Alapítványhoz.
Ma egy kicsit elmúlt az a félelmem, ami abból fakadt, hogy az irodalomban nem annyira artikulált az identitás kérdése. Nagy fába vágtuk a fejszénket, de azt hiszem, hogy a kollegák, költők, irodalomtörténészek átsegítettek a nehezén” – fogalmazott lapunknak Barabás Zoltán, a tábor alapító szervezője, aki a szombati zárónapon az irodalomtábor díját is átvehette.
A költő úgy érzi, hogy a korábbi táborokhoz hasonló színvonalon zajlott az idei rendezvény is, érdekes témák merültek fel, olyan irodalomtörténeti részletek és szinte már napi politikai kérdések bukkantak elő, amelyek eggyé fonódtak a „Partium – Kompország. Irodalom és identitás” mottó alatt folytatott megbeszéléseken.
„Nagyon jó motívum volt ez a Kompország. Hiszen Partium a nyugati és a szláv kultúra közötti tamponterület. Az anyaországi kultúra a megtartó kultúra volt, mi pedig itt Erdélyben és a Partiumban örökké védekeznünk kellett egy másik kulturális közeggel szemben. Ez nagyon szépen kijött az előadásokból. Többről nem is kellett volna beszélni, csak arról, hogy a Partiumnak Janus Pannoniustól kezdve egészen Horváth Imre bácsiig és Fábián Sándorig, illetve a mai ismert költőkig mindig az volt a szerepe, hogy őrizze, továbbörökítse azokat a hagyományokat, amelyek itt megtartó erőt képviselnek. Azt hiszem, hogy ezt a megtartóerőt próbáltuk kicsit visszatáplálni egymásba” – mutatott rá Barabás.
Az írótábor fővédnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő is emlékeztetett arra, hogy Ady Endre publicisztikájában nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy „Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaimban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.”
A volt királyhágómelléki református püspök előadásában úgy vélekedett, hogy pár évvel később Trianonban a kelet-nyugat irányú kompjárat zátonyra futott, és most annak „gyógyításától” függ, hogy regionális egységgé alakul a peremvidék, vagy esetleg „Kelet és Nyugat határán bukdácsolva oldott kéveként hull szét a nemzet”.
Meglátása, hogy bár fontos a keleti nyitás, ám a magyarság európai elkötelezettsége evidencia, így a Partium – ahol jelentős számban, ám mégis kisebbségben vannak a magyarok – némiképp még ma is komp és híd egyszerre. A Partiumi Írótábort méltatva Tőkés – aki a partiumi autonómia évének szellemében javasolta az esemény tematikáját – leszögezte azt is, hogy reményei szerint a múló divatok és igazodási kényszerek nem morzsolják fel a magyar irodalom nemzeti elkötelezettségét, hagyományos küldetéses szerepét.
Vásárhelyi-Nyemec Réka,Krónika (Kolozsvár)
2015. szeptember 29.
Amikor a láncszem megszakadt
Tetszetős külsejű, tartalmát illetően is érdekes, tanulságos könyv bemutatójára gyűlt össze a szépszámú közönség szeptember 23-án a Bernády Házban. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem által 1961-ben útra bocsátott orvosok és gyógyszerészek emlékkönyve az évfolyam végzettjeinek életét, pályáját mutatja be önvallomások és a családtagok vallomása alapján. Szerkesztője dr. Bérczes Judit nyugalmazott laboratóriumi szakorvos, tudományos főkutató, aki segítőtársaival együtt sziszifuszi munkával gyűjtötte össze az életrajzokat, szerkesztette kötetbe és tervezte meg a címlapot is.
A könyv igazi kordokumentum, bizonyíték arra, hogy mennyi értékes ember került ki az egyetemről a gyógyítás nemes, de az olvasottak alapján többé-kevésbé göröngyös talajára. Az alapszakmán kívül van közöttük író, képzőművész, fotóművész, sportoló és politikus is. 2011 szeptemberében, az ötvenéves találkozón született meg az elhatározás, hogy számba veszik a buktatókkal és eredményekkel teli utat, s egy trilógia harmadik köteteként (az előttük járó két évfolyam ugyanis már összeállította a magáét) kiadják, mondta Bérczes Judit, aki ismertette a könyv szerkezetét. A kötetbe bekerültek az aranytalálkozón elhangzott beszédek, Ötvös József esperes méltató-biztató imádságos szavai, dr. Fazakas Béla professzornak a magyar tagozat helyzetéről írt értékelője is többek között.
A könyv gerincét a számbavétel és az emlékezés teszi ki. 156 végzős, élők és elhunytak neve szerepel ábécésorrendben. Az általános orvosi szakon 108-an, a gyermekgyógyászaton 22-en, a gyógyszerészeti karon 26-an végeztek 1961-ben. A 156-ból 57-en már nincsenek az élők sorában, s a felkérésre 51-en számoltak be életük, pályájuk eseményeiről.
A címlapot betöltő fotón egy mélyen a földbe gyökerező fa vastagabb, vékonyabb, sőt letört ágaival az egy tőről eredő szerteágazó erőt jelképezi, amire egyébként a cím is utal: Sok szálból erős kötelék. Ez a fél mondat Nagy (László) Margit Székelyudvarhelyen élő nyugalmazott laboratóriumi orvos megható visszaemlékezéséből származik.
A szócikkekben az életrajz, a szakmai beosztások, munkahelyek, a családdal kapcsolatos adatok szerepelnek, majd hosszabb- rövidebb korrajz a diákévekről, életük aktív szakaszáról.
A bemutatón elhangzott, hogy többségében 16 éves fiatalok kezdték meg 1955-ben tanulmányaikat, mivel a szocializmus építésének éveiben az volt az elv, hogy minél hamarabb új típusú értelmiséget neveljenek. Fiatalságuk ellenére valamennyien komolyan vették az egyetemet, céltudatosan tanultak, készültek, műveltek akartak lenni, amihez a tanáraik is hozzájárultak – mondta Bérczes Judit, aki megjegyezte, hogy Kótay professzornál az urológiavizsgán például általános műveltségből is bizonyítani kellett. A szakmát és különösen a belgyógyászatot valósággal beléjük sulykolták, az elmélet mellett a gyakorlatot és a kezelést is – emlékezett Málnási Géza tanárra a szerkesztő. Majd hozzátette, hogy 22 évesen kerültek ki egyesek nagyon nehéz, több településből álló körbe, ahol sikerült helytállniuk.
Azért tarthatjuk nagyon fontosnak ezt a könyvet, mert az 1961-ben végzett évfolyammal szakadt meg a magyar tagozat oktató- utánpótlásának a természetes lánca, a végzésük utáni években ugyanis elkezdődött az egyetem két-nyelvűsítése. Bár 14-en tettek internvizsgát, elkötelezve magukat a választott szak oktatása mellett is, 1962-ben mind a 14-üket a jászvásári egyetemre helyezték gyakornoknak, amit mindössze ketten fogadtak el ideig-óráig. A vásárhelyi egyetemen megüresedett helyekre más egyetemi központokból és vidéki körzetekből toboroztak többségieket, majd az 1962-63-as tanévben megalakult a román tagozat. Ha a 14 kiváló végzős az egyetemen marad, azt a szemléletet, a beteghez való viszonyulást adták volna tovább, amit ki- váló tanáraiktól elsajátítottak.
Nemcsak az internvizsgásokat, a végzősök közül is jó néhányat Moldvába, Olténiába helyeztek, tehát színmagyar képzés után színromán környezetben kellett helytállniuk. A vallomásokból az derül ki, hogy ez mindenkinek sikerült, megcáfolva azt az állítást, hogy a magyar nyelvű gyakorlati oktatás nem teszi lehetővé a szaknyelv elsajátítását.
Olyan nemzedék tagjai szólalnak meg a könyv hasábjain, akiket arra tanítottak, hogy választott mesterségüket, a gyógyítást ne monológnak, hanem két ember közötti párbeszédnek, művészetnek tekintsék, elkísérve a szenvedő beteget a gyógyulás vagy akár az elmúlás útján is.
– Használjátok ki, amíg még itt vagyunk, és átadhatjuk sokévi tudásunkat, tapasztalatunkat – szólt a teremben levő fiatalokhoz Bérczes doktornő, aki továbbra is rendkívül fontosnak tartja a nemzedékek közötti párbeszédet.
Az 1961-ben végzett évfolyam képviselőire az 1956 utáni megtorlás, majd a politikai életet jellemző erőszak, szemfényvesztés, hazugság is rányomta bélyegét, ami kényszerpályára térítette őket, de erről a vallomásukban kevesen mertek beszélni. Bár több mint 200-an kezdték el az egyetemet, 70-80-an a megtorlások miatt tűntek el, néhányan közülük nyomtalanul, mások későbbi évfolyamon kapták meg az oklevelet. Bár olvashatunk megdöbbentően nehéz sorsokról, elsősorban a szakmai előrehaladás, egy nagyobb városra, településre való bejutás küzdelméről számoltak be a legtöbben, s arról, hogy adott helyzetben a külföldre távozást látták az egyetlen megoldásnak.
A bemutató végén dr. Bérczes Judit köszönetet mondott Csekme Mártának és Öllerer Erikának az adatgyűjtésben, továbbá Bölöni Máriának, Bölöni Csillának, Cosma Istvánnak, Varga Katának és Varga Pálnak a számítógépes feldolgozásban nyújtott segítségért. A bemutató végén Kacsó Erika pszichológus a sokoldalú művészi tehetséggel is megáldott egykori végzősök közül Fábián Sándor Kétségben borongok című versét mondta el.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)
2015. október 19.
Maraton: szüret-kötet és felolvasóest
A váradiak számára is jól ismert Fábián Sándor új kötettel jelentkezett. Ami régi és újabb versekből áll össze. Ezt is bemutatták a VII. Nagyváradi Könyvmaratonon.
A VII. Nagyváradi Könyvmaraton keretében szombaton mutatták be Fábián Sándor Ars brevis vita idem című kötetét. A kiadvány – mint azt alcíme is mutatja – válogatott és új verseket tartalmaz. Az 1937- es születésű szerzőt jól ismerhetik már a váradiak is, hiszen régóta publikál, versei is sokfélék. Igen sokoldalú költészetének alakulása során előbb az orvosi hivatásával kapcsolatos élményvilág mutatkozott, később filozofikus hangvételű gondolati lírát művelt, de például gyermekverseket is írt. A mostani, immár sokadik kötetének bemutatóján beszélt a kezdetekről, és arról is, milyen viszonyban volt Szilágyi Domokossal – megosztotta, hogy utóbbi eljött az osztálytalálkozójukra is, mint meghívott, bár ebből kis incidens is származott, a meghívott és az általa kritizált egyes jelenlévők nézeteltérésbe keveredtek. Azt is elmondta, hogy költői pályája során is segítette bányaorvosi szakmája, mivel nem kellett párttagnak lennie ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, és nem kellett sokat udvarolnia sem a rendszernek. 1954-ben végezte a középiskolát, 64-ben jelent meg első kötete. Szamizdat-kötetet is megjelentetett később, a nyolcvanas évek végén. A most megjelent könyve ötven év terméséből való válogatás is, az első írásaitól a szamizdat-versein át az olyan újabbakig, amelyek eddig még máshol nem jelentek meg.
Záróakkord
Ezúttal a VII. Nagyváradi Könyvmaraton része, egyben záróakkordja volt a legújabb váradi felolvasószínházi est. A Szigligeti Társulat művészei mutatták be ilyen keretben Demény Péter Királynő című művét, Novák Eszter rendezésében. A 43 éves kolozsvári szerző – mint megvallotta – meglepődött, hogy az ő művét választották bemutatásra, és izgatottan várta, milyen lesz a darab a színpadon. Végül ő is, akárcsak a közönség, ismét elégedett lehetett: ez a formátum amúgyis sikeres és hálás, és maga az írás is jó. Demény külön köszönetet is mondott a színészekek, így fogalmazva: „Fábián Enikő, Fodor Réka, Jerovszky Tímea, Tasnádi-Sáhy Noémi, Kardos M. Róbert, Szotyori József – nélkülük, Novák Eszter és a Szigligeti Társulat egész stábja nélkül nem tapsikoltak volna a jázminok. A közönség is ezt érezte: a végén olyanok jöttek oda hozzám, akiket akkor ismertem meg, és láttam a szemükön, hogy nem udvariasságból gratulálnak.” Emellett egyébként a szerző más minősegekben is vendége volt a könyvmaratonnak. Egyes pogrampontok során ő méltatott újonnan megjelent köteteket, ugyanakkor a méltatott szerepkörét is kipróbálhatta. Bemutatták ugyanis Kolindárium című könyvét is. Amely „napló és dokumentum is, nyilvánossá tett beszámoló a szerző napjairól, állapotairól, hangulatairól. Sokféleképpen ol¬vas¬hatjuk tehát, önmagunk tükörképét keresve benne – és persze azt az arcot, amelyik rezdüléseivel segít át bennünket egy-egy teljes évünkön, hogy aztán minden újrakezdődhessen.”
Szeghalmi Örs
erdon.ro
2015. november 28.
Könyvbemutató
Szerda délután Ars brevis vita idem című válogatott verseiből összeállított kötetét dedikálta a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban a nagyszalontai születésű Fábián Sándor. A Nagyváradon érettségizett költő 1961-ben Marosvásárhelyen szerzett orvosi diplomát, és ugyanebben az évtizedben jelentkezett első verseivel is.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. január 13.
Várad folyóirat: író-olvasó találkozók, novellapályázat
A Várad kulturális folyóirat megvalósításairól, közös tervekről számolt be Szűcs László főszerkesztő, Balogh Andrea, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa és Tasnádi-Sáhy Péter szerkesztő.
Megjelent mind a Várad folyóirat, mind a Biharország havilap tizenkettedik száma, és megszervezték mind a tíz tervezett Törzsasztal-estet a Várad kulturális folyóirat égisze alatt, mondta el Szűcs László főszerkesztő a keddi sajtótájékoztatón. A Törzsasztal rendezvények során Cserna-Szabó András, Kántor Lajos, Kun Árpád, Sándor Iván, a Varadinum keretében Szabó T. Anna, majd Tompa Gábor, Spiró György, Boldizsár Ildikó, Kerékgyártó István, Szijj Ferenc találkozott a közönséggel, most pénteken pedig Györe Balázs magyarországi költővel, íróval találkozhatnak az érdeklődők.
Visszatérők
Ami pedig a többi idei meghívottat illeti: február 12-én Térey János, március 15-én Tóth Krisztina, április 15-én Csaplár Vilmos, egy nappal később pedig, a Varadinum keretében Darvasi László látogat majd Váradra. Május 15-én a Gács Anna – Csuhai István házaspár lesz a Törzsasztal vendége, június 10-én pedig Schein Gábort látják vendégül. A meghívottak közül többen visszatérő vendégek, mások pedig – mint például Tóth Krisztina és Schein Gábor a Törzsasztal közönségének kérésére jön el.
Amint Szűcs László megjegyezte, különösen az ismert írók esetében jó előre meg kell beszélniük a programot, s ezt rendszerint idejében közzé is teszik, hogy elkerüljék a párhuzamos rendezvényeket – de ezt mégsem valósul meg mindig.
A Varadinum rendezvénysorozaton is aktívan vettek részt – megemlítette többek között a Biharvármegye-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve megjelentetését, Makk Károly filmrendező váradi találkozóinak megszervezését, Szabó T. Anna költő, műfordító meghívását, találkozását a gyerekekkel a Varadinum keretén belül.
Kifutópálya lehet
Nagy érdeklődés kísérte a Könyvmaratont is, melyen belül egyebek mellett két saját kiadású könyvet is bemutattak – Fábián Sándor verseskötetét és Tóth Ágnes gyermekvers-kötetét. Két pályázatuk is volt, a Tudomány kertje keretén belül tanulmányokat jelentettek meg a Várad folyóiratban, ezenkívül megszervezték a Tabéry Géza novellapályázatot, melyre sokan jelentkeztek, s melyet az idén is folytatnak. Ezzel kapcsolatban Balogh Andrea, a Partiumi Keresztény Egyetem magyar nyelv és irodalomtudomány tanszékének adjunktusa elmondta: az idén a novellapályázat címe Történet, töredék, ének, s számítanak rá, hogy minél többen bekapcsolódnak, szeretnék, ha egy olyan fórummá válna ez a rendezvény, ahol a fiatalok kipróbálhatják magukat. Szűcs László hozzátette: nagy sikerélményt nyújthat a fiataloknak, akár kifutópálya is lehet egyik másik szerző számára. A későbbiek folyamán egy esszépályázatot is meghirdetnek majd, tette hozzá. Megújult a biharmegye.ro weboldal, s idei terveik közé tartozik a nagyvárad.ro portál vonzó kulturális portállá való átalakítása. Folytatni szeretnék a Biharország estek megszervezését Berettyóújfaluban. Szűcs László személyi veszteségeikről is szólt: elhunyt Barabás Zoltán költő, a folyóirat egyik alapítótagja, Anamaria Pop műfordító, Lászlóffy Csaba kolozsvári költő, valamint Tuduka Oszkár, aki első sorban a Biharországban közölt.
Élő Várad
Tasnádi-Sáhy Péter, a Várad folyóirat irodalmi szerkesztője egy új rendezvénysorozatról számolt be, ennek első eseményét február 5-re tervezik. Az Élő Várad című rendezvény során első sorban pályájuk elején lévő, fiatal, kevéssé ismert váradi szerzők részvételével szeretnének közönségtalálkozókat szervezni, „hogy kiderüljön, az alkotó szemszögéből milyen lehet Váradon létezni, alkotni, milyen lehetőségek léteznek az irodalom e rejtett centrumában. Mert ugyan az irodalom, a művészet oszthatatlanul és egyetemesen emberi, mi ebben az univerzalitásban letűzzük a zászlót és ezt Váradon tűzzük le” – mondta a szerkesztő. A meghívottak között jelenleg Kemenes Henriette, Ozsváth Zsuzsi, Mihók Tamás, Mátyás Zsolt szerepel. „Szeretnénk bevezetni a társadalomba az első bálozókat” – jelentette ki Tasnádi-Sáhy Péter.
Neumann Andrea. erdon.ro
2016. január 14.
Élő lapbemutatót is terveznek a Várad szerkesztői
Gazdag évet tudhat maga mögött a Várad kulturális folyóirat, számolt be Szűcs László szerkesztő. Mind a Várad, mind a Biharország 12-12 száma megjelent (utóbbi weboldala már megújult, előbbiének átalakítását szintén tavaszra tervezik), szerveztek Berettyóújfaluban Biharország-esteket és tíz Törzsasztal-estet tartottak. Ezek egyébként idén is folytatódnak, január 15-én, pénteken Györe Balázs a meghívott, február 12-én Térey Jánost, március 5-én Tóth Krisztinát várják a váradi Törzsasztalhoz. Április 15-én Csaplár Vilmos lesz a Törzsasztal vendége, májusban, a Varadinum idején Darvasi László jön a rendezvényre, ugyancsak májusban, 15-én Gács Anna (a Törzsasztal társszervezőjének, a Szépírók Társaságának az elnöke) és Csuhai István, június 10-én pedig Schein Gábor látható-hallható Nagyváradon.
A tavalyi Varadinum alatt Makk Károly estjét, illetve a Szabó T. Annával való találkozást szervezték meg, megrendezték a Könyvmaratont, melyen két saját kiadvánnyal, Fábián Sándor válogatott verseivel, illetve Tóth Ágnes gyermekverseivel jelentkeztek. A Holnapfeszt elmaradását sajnálja, mondta Szűcs László, de idén ismét megszerveznék ezt a fesztivált is. Terveik között szerepel továbbra is a Kinde Annamáriáról elnevezett díj megalapítása, azonban nem szeretnének egy átlagos díjat alapítani.
Élő Várad címmel élő lapszámbemutatóra várják majd a közönséget február 5-én, mondta Tasnádi-Sáhy Péter, a folyóirat irodalmi rovatának szerkesztője. Mint mondta, beszédes cím ez, hiszen szeretnék élőbbé, mozgalmasabbá tenni a bemutatót, ezért négy szerző, Ozsváth Zsuzsi, Kemenes Henriett, Mátyás Zsolt és Mihók Tamás lesz majd jelen az esten. Velük többek között arról beszélgetnek, mennyire inspiráló (vagy nem) számukra Várad, a „rejtett irodalmi centrum”. A szerkesztő azt is elmondta, szeretnék, ha a helyiek mellett Bihar és Szilágy megyei, illetve Magyarországról Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szerzők is bemutatkozhatnának a lapban.
Frid Noémi Lujza. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. március 25.
Erdély tájain – Nagyapákról unokákra öröklődő kolozsvári barlangászat
Ötvenéves a Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub
Magyar tudósoknak, barlangkutatóknak és amatőröknek köszönhetjük, hogy ma megcsodálhatjuk a Szelek barlangját, a Révi cseppkőbarlangot, a Csodavárat. Az erdélyi barlangkutatás kezdetei a 19. századra nyúlnak vissza. A barlangkutatás hajnalán jeleskedő tudós-kutatók utódai nem kevésbé úttörő munkát végeztek az idén 50 éves Kolozsvári Amatőr Barlangász Klub (KABK/CSA) keretén belül.
1966. február 22-én több kolozsvári amatőr barlangász írta alá az egyesület alapító okiratát. Sajnos az alapító tagok és a régi barlangászok közül sokan eltávoztak már közülünk, mint például Bagaméri Béla, a klub első elnöke, Gábor Ferenc, Kőmives Emil, Csoltkó Lajos, Fábián Sándor, Krasznai Béla, Ivanov Nedelco, Kerekes Károly, Egri László, Dobrai Péter, Kőmives Pál; Boér András, Barcsai Tibor, Daubner László, Dimoftache Victor, Halka Ferenc, Hubert Gábor, Kőmives Zoltán, Kovács Ferenc, Marinka Jenő, Şerban Mihai, Rusu Teodor, Ugron Gábor, Técsi Péter, Nagy István, Gheorghe Racoviţă és Varga László, akikre mindig emlékezni fogunk.
A kolozsvári hivatalos barlangkutatást az Emil Racoviţă által 1920-ban alapított Barlangkutató Intézet létrehozásától lehet számítani, de a barlangászat sokkal régebbre nyúlik vissza. Kolozsváron már a 19. században létezett barlangkutatás, megemlíteném itt Czárán Gyulát, az első magyar turisztikai szakembert, természetkutatót, Cholnoky Jenő és Szádeczky Kardoss Gyula geológus professzorokat. Később Tulogdi János és Balogh Ernő folytatta ezt a munkát, akik maguk is több barlangot kutattak és írtak le tanulmányaikban, tudományos dolgozataikban, valamint ismeretterjesztő írásaikban. Külön kiemelném az úttörők közül Rotáridesz István EKE-főtitkárt, barlangászt, aki Bagaméri Béla mentora, tanítója és túratársa volt.
Szilágyi Árpád egykori KABK elnök. Szabadság (Kolozsvár)
2016. április 13.
Virágok és versek a költészet napján
Virágokkal rótták le tiszteletüket a váradiak József Attila szobra előtt, a Magyar Költészet Napja alkalmából. Az ünnepség versösszeállítással folytatódott a Partiumi Keresztény Egyetemen.
Évtizedes hagyományra tekint vissza, hogy a váradiak virágokkal és koszorúkkal emlékeznek a költőóriásra a Magyar Költészet Napja alkalmából. A réti RMDSZ, az MM Pódium színház, valamint a Pro Universitate Partium alapítvány szervezésében zajló hétfő délutáni ünnepség József Attila szobránál, a Petőfi parkban vette kezdetét.
Éhezett
Constantinescu Edit, a réti RMDSZ-körzet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majdKecse Gabriella, a váradi RMDSZ főtitkára, a Szacsvay Imre iskola aligazgatója szólalt fel. József Attila még csak a krisztusi kort sem érte meg, mondta, mégis versei örök menedéket nyújtanak nekünk minden viszontagságos időben, ezért vált születésnapja a Magyar Költészet Napjává. A szobrot egyébként Wagner Nándor készítette, Nagyvárad szülöttje, akinek felesége mind a mai napig Japánban él, ahol hatalmas kultusza van, tette hozzá.
József Attila minden ember lelkébe úgy lopja be magát, hogy talán észre sem vesszük; ő az a költő, aki egész életében éhezett: éhezett a szó valós értelmében és éhezett a szeretetre, amelyet soha nem kapott meg igazán. „Azt kívánom, hogy soha ne éhezzünk, mindig lakjunk olyan jól, hogy tudjunk a szellemi táplálékra koncentrálni és soha ne szenvedjünk hiányt szeretetben” – hangzott el.
Virágok
A későbbiek során Meleg Attila, az MM Pódium igazgatója, társulatvezetője az Ars Poetica című verset szavalta el, majd a jelenlévők virágokat és koszorúkat helyeztek el a szobornál – elsőként Pintér István, az MM Pódium Színház elnöke, majd Sarkadi Zsolt alapító tag ésMeleg Attila, őket követően Huszár István alpolgármester, majd a résztvevő diákok képviselői és sokan mások.
Az ünnepség a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében folytatódott, ahol Meleg Vilmos színművész tolmácsolásában Nemzedéki dal férfihangra címmel kortárs nagyváradi költők verseiből készült összeállítás hangzott el. Többek között Tüzes Bálint Nemzedéki dal, Balázs Tibor Palackposta című, váradi írástudóknak címzett verse, Horváth Imre Ötszáz éves óra, Fábián Sándor Magam zárt része című versét szavalta el, mély beleéléssel. A több mint egyórás előadás során Dombi Dávid, a Szigligeti Színház zongoristája biztosította a zenei aláfestést – a versek által nyújtott élményt Albinoni Adagio című alkotása, Bach Air című műve és a zenei improvizációk teljesítették ki.
Neumann Andrea
erdon.ro
2017. április 1.
Nagyváradi könyvbarátok Sepsiszentgyörgyön
Kevesen voltak jelen a nagyváradi Várad folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület csütörtöki könyvbemutatóján az Árkosi Művelődési Központ sepsiszentgyörgyi, Olt utcai székházában, de akik ott voltak, minden bizonnyal jól érezték magukat. Simon Judit, a Holnap Kulturális Egyesület elnöke és Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője több általuk kiadott kötet mellett a Várad folyóiratot, a Biharország havilapot és a Holnap magazint is bemutatta röviden, nézői kérdésekre válaszolva pedig a könyvkiadással kapcsolatos személyes élményeikről meséltek a jelenlévőknek.
Amint a házigazda Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Központjának vezetője elmondta, a nagyváradi vendégek mostani és májusban sorra kerülő következő szentgyörgyi bemutatkozásának célja, hogy a két város közötti kommunikáció felerősödjék, megismerje a közönség a fontos kezdeményezéseket, amelyek kapcsolódnak az erdélyi vagy akár az egyetemes magyar kultúrához. Nagyvárad és Sepsiszentgyörgy bizonyos szempontból hasonló helyzetben érte meg a rendszerváltás időszakát, nem voltak olyan kulturális intézményeik, mint amilyenekkel Kolozsvár vagy Marosvásárhely rendelkezett, például nem volt hagyománya ezekben a városokban a könyv- és folyóirat-kiadásnak – mondta el Szűcs László, majd röviden összefoglalta a nagyváradi sajtókiadás történetét a múlt század eleji első kezdeményezésektől, a Tavasz és a Magyar szó megjelenésétől napjainkig, külön kiemelve a Holnapot, amely folyóiratnak indult volna, de végül csak két antológia lett belőle, és a Kelet-Nyugatot, mely 2002-es újraindulásakor a Várad nevet kapta. Mint mondta, ez a név kicsit behatárolja, lokálissá teszi, de a lap azért igyekszik egyetemes értékeket képviselni. A Várad kiadó mint kulturális közintézmény és a Holnap Kulturális Egyesület civil kezdeményezés jóvoltából a könyvkiadás is működik Nagyváradon, többnyire ugyanazokkal a munkatársakkal. A Holnap indulásáról Simon Judit elmondta, hogy a Riport Kiadó jogutódjaként jött létre, és jól meghatározott célja, hogy fiatal, kezdő szerzőket támogasson a jövő magyar irodalma felé tekintve, amint az egyesület tudatosan választott neve is mutatja.
A bemutatott kötetek között Gálfalvi György Kacagásaink című, Securitatéval kapcsolatos emlékiratairól, Gittai István Létesszencia című verskötetéről, Fábián Sándor válogatott verseit tartalmazó kötetéről, Móra László két legendás romániai magyar labdarúgó-mesteredzőről, Kovács Istvánról és Jenei Imréről szóló portrékötetéről, egy erdélyi és partiumi újságírók által készített temesvári riportkötetről, Szilágyi Aladár kortárs magyar történészekkel készült interjúkötetéről, Péter I. Zoltán Régi képeslapok, régi történetek című helytörténeti munkájáról, Tóth Ágnes A halál katlanában című második világháborús dokumentumkötetéről, Demény Péter Sünödi és a trallalla című karcolatairól, Hajós Erika Tilinkóci és a muzsikobold című mesekönyvéről, a Karácsony Benő életművét tartalmazó sorozatról és Kinde Annamária utolsó verskötetéről meséltek a vendégek, majd néhány rövid verset is felolvastak a hallgatóságnak. A könyvbemutató vége közvetlen hangulatú beszélgetéssé oldódott, mely során különböző Nagyváradon szervezett, irodalommal kapcsolatos rendezvényekről – vitaszínházi estről, a Holnap Feszt nevű összművészeti fesztiválról, a Nagyváradi Könyvmaratonról – és a kiadott könyvek szerkesztéséről, terjesztéséről, eladásáról is megtudhattunk pár érdekességet.
Nagy B. Sándor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 23.
ELÍTÉLTÉK CSERNÁTON POLGÁRMESTERÉT
Jogerősen egy év és négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Bölöni Dávidot, Csernáton polgármesterét a Brassói Táblabíróság szeptember 15-én. Ugyanakkor a taláros testület elutasította a korrupcióellenes ügyészség brassói kirendeltségének fellebbezését, és megerősítette a Kovászna Megyei Törvényszék március 14-én hozott alapfokú, 2016/119/1361-es számú döntését.
Időközben Bölöni Dávid visszavonta az általa benyújtott fellebbezést. A felfüggesztett börtönbüntetésen kívül az elöljárót egy évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, és kétéves próbaidőt szabtak ki számára, ezért a községvezetőnek a közeljövőben le kell mondania tisztségéről. Minden valószínűség szerint az időközi választásokig a teendőket Fábián Sándor alpolgármester fogja ellátni.
A korrupcióellenes ügyészség a múlt év decemberében emelt vádat Csernáton polgármestere ellen európai alapok jogtalan megszerzése miatt. A vádirat szerint 2008–2009-ben Bölöni Dávid polgármesteri minőségében valótlan adatokat tartalmazó dokumentációt nyújtott be a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökséghez a területalapú támogatás megszerzése érdekében. Az elöljáró így 738 hektárnyi legelőre kapott támogatást, amelyet valójában nem ő, hanem más gazdák használtak, akik ki is fizették a legeltetési illetéket. A bérleti szerződéseket eltitkolta a kifizetési ügynökség elől, sőt, olyan dokumentumokat nyújtott be, amelyek hamisan azt igazolták, hogy az illető legelőkre nem köttetett bérleti vagy haszonbérleti szerződés, és nem fizettek használatukért illetéket – állítja a korrupcióellenes ügyészség. A kifizetési ügynökség polgári félként vesz részt a perben, visszakövetelve a támogatásként nyújtott 312 289 lejt. A pert a Kovászna Megyei Törvényszék tárgyalta. A csernátoni polgármesteri hivatal a feltételezett kár teljes összegét átutalta a bukaresti Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség számlájára
Bölöni Dávid megkeresésünkre tegnap elmondta: továbbra is ártatlannak vallja magát, azt állítva, hogy jogszerűen kérték és kapták a támogatást. Bölöni Dávidhoz még nem jutott el a végleges ítélet. Elmondása szerint az ellenőrző szervek bérleti szerződésként értelmeztek egy, az alpolgármester által kitöltött dokumentumot, miközben szó sincs arról, hogy az önkormányzat bérbe adta volna a területet. Nem is volt erre igény, húzta alá, hanem csupán egy szerződés született, amelyben megjelölték, hogy melyik területért melyik pásztor a felelős. Erről az iratról Bölöni Dávidnak nem volt tudomása, de szó sincs bérleti díjról. Az összeg a község számlájára érkezett, és azt kizárólag és teljes egészében a községi legelők feljavítására használták. Az akkor kapott összeg 235 ezer lej volt, amit 709 hektár községi legelő gondozására utaltak ki. Legelőt takarítottak, utakat tettek járhatóvá, műtrágyát és fűmagot vásároltak. Bölöni Dávid – útban a magyarországi Kaszapar testvérközség felé – azt is közölte telefonon, hogy jövő héten, hazatérése után részletesen beszámol az ügyről.
Iochom István / Háromszék; Erdély.ma
2017. október 5.
Bölöni Dávid: igazságtalanul bántak el velem
Tegnap délután Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke és Bölöni Dávid tisztségéből előző nap felfüggesztett és jogerősen egy év és négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt polgármester rendkívüli sajtótájékoztatót tartott a csernátoni községházán. Nem érte kár sem az EU-t, sem a román állami intézményeket – hangsúlyozta a volt községvezető.
Az bánt a legjobban ebben az ügyben, hogy a korrupcióellenes ügyészség rám vonatkozó román nyelvű közleményének magyar fordításából hiányzott az a mondat, amelyik kimondottan arra vonatkozott, hogy az európai uniós támogatást a csernátoni polgármesteri hivatal és nem én kértem és kaptam a 712 hektáros legelőre. Ez a ferdített hír így terjedt el a világhálónak köszönhetően Csernátontól Amerikáig – mondotta bevezetésképpen a leköszönt községvezető, aki Felső-Háromszéken korelnökként huszonhét évig töltötte be e tisztséget. Azt is közölte, hogy csak az téved, aki dolgozik, és ő úgy érzi, hogy igazságtalanul bántak el vele, hiszen a kapott pénzt teljes egészében, utolsó lejig a legelőfeljavításra, az oda vezető utak rendbetételére, illetve három tonna fűmag vásárlására fordították. Azt is a kivizsgálás során tudta meg, hogy 2012-ben a korrupcióellenes ügyészség leellenőrizte az európai uniós támogatásokat, de akkor nem kezdeményezett semmiféle törvényes eljárást, rendben talált mindent. 2016-ban, a helyhatósági választások után indítottak ellene eljárást, az ügyészek úgy tekintették, hogy visszaélés történt, becsapták az Európai Uniót azzal, hogy támogatást kértek. Azt is megtudtuk, hogy Fábián Sándor alpolgármester 2008 májusában legeltetési szerződést kötött a juhászokkal, akárcsak az előző években. Az öt hónapra érvényes szerződés azt tartalmazta, hogy ki a felelős azért a legelőrészért, legyen kit felelősségre vonni, ha a juhok vagy a juhászkutyák kárt okoznának az erdőben, illetve a vadállományban. Az ellenőrzés során  ezeket a szerződéseket át is adta az ügyészeknek. Szó sem volt a legelők bérbeadásáról, ahhoz a helyi tanács jóváhagyása és árverés kellett volna – hangsúlyozta a volt községvezető. A kivizsgálás során a legeltetési szerződést úgy értelmezték, mintha bérbe adták volna a legelőket, innen következtettek arra, hogy a községvezető hamis nyilatkozatot tett, amivel becsapták az Európai Uniót. A támogatásként kapott összeget a községi önkormányzat teljes egészében visszafizette. A huszonhét esztendő alatt Csernáton látványosan fejlődött, szépült, én mindig a köz érdekeit tartottam szem előtt – összegezett Bölöni Dávid. Tamás Sándor arról beszélt, hogy huszonegy éve, 1996 óta ismeri Bölöni Dávidot, amikor hazaköltözött Nagyváradról. A megyében rajta kívül még két községvezető van tisztségben huszonhét éve, Bodokon Fodor István, Zágonbárkányban pedig Marin Gheorghe. Felsorolta mindazokat a megvalósításokat, amelyek Bölöni Dávid idejében születtek a több mint négyezer fős községben. Tisztességesen és eredményesen dolgozott – emelte ki a megyei önkormányzat elnöke. Azt is közölte, hogy meglátása szerint nem egy törvényes döntés született Bölöni Dávid esetében, ezért azt javasolta a leköszönt községvezetőnek, hogy hat hónapon belül kérjen rendkívüli perorvoslatot a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken, hiszen világosan be lehet bizonyítani, hogy nem történt károkozás, hiszen az ítélet kihirdetése előtt a község teljes egészében visszafizette a vitatott összeget. Gyakorlatilag nem érte kár sem az Európai Uniót, sem pedig a román állami intézményeket, amelyek lebonyolítják az európai uniós pénzek kezelését. A kapott pénzt rendeltetésének megfelelően használták fel, erre vonatkozóan megvannak az elszámolási iratok. Senki nem bizonyította be, hogy Bölöni Dávid vagy a helyi tanács szándékosan megtévesztette volna az államigazgatási szerveket vagy az Európai Uniót, ezt csak a per során állították – összegezett a megyei önkormányzat vezetője, aki díszoklevelet nyújtott át a leköszönt községvezetőnek. Azt is közölte, meglátása szerint Csernátonban időközi választásokat csak a jövő esztendőben írnak majd ki, addig Fábián Sándor alpolgármester látja el a polgármesteri teendőket. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)