Csoóri Sándor esete a válaszúti kollégium gyermekeivel
Csoóri Sándor Hova megy a hegy? című, idén megjelent verseskötetét mutatták be tegnap délután a Gaudeamus Könyvestboltban a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretén belül. Ugyan a szerző betegsége miatt nem lehetett jelen az eseményen, a kiadvány ifjú illusztrátorai, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány „gyermekei” annál inkább. Miután a kis, népviseletbe öltözött emberpalánták elfoglalták helyüket, kezdetét vehette a verseskötet rajzainak története.
Eszenyei Farkas Gábor a Mezőségi Szórványkollégium nevelője elmondta: februárban kérte fel őket a kiadó képviselője arra, hogy a kötethez kölcsönözzék a diákok néhány rajzát, de Majó Melinda a válaszúti iskola művészeti vezetője jobbnak látta, hogy ha a kötetben szereplő 71 vers mellé vadonatúj illusztrációk készülnek. Így két hét alatt megszülettek az alkotások: harminc gyermek 76 rajzát lehet megtekinteni az áprilisban Budapesten is bemutatott kiadványban.
Eszenyei Farkas Gábor a szórványkollégiumról és a kollégiumot működtető Kallós Zoltán Alapítványról is beszélt. Elmondta: jelenleg 61 gyermek jár a válaszúti iskolába, ebből 34 a szórványkollégium bentlakója. A diákokat a környéken található 22 faluból gyűjtik össze. – Igaz, hogy családjuktól távol vannak a gyermekek, de a szórványkollégiumban igyekszünk a lehető legjobb környzetet biztosítani számukra – mondta a nevelő. Hozzátette: az alapítvány és szórványkollégium munkatársai számára fontos a mezőségi hagyományápolás, és értékek megőrzése. Erről meg is bizonyosodhattunk, amikor a könyvbemutatón Csoóri Sándor versei mellett válaszúti népdalokat énekeltek az óvodás és elemista diákok, akik befejezésképpen egyenként saját rajzukat is bemutatták a jelenlevőknek.
(dézsi) 
Szabadság (Kolozsvár)

Sikeres volt a kolozsvári könyvhét, jövőre is megszervezik
„Egyedül a csütörtök délutáni zápor érintett kellemetlenül, a standok ponyvája ugyanis – mint kiderült – nem vízálló, de szerencsére, komolyabb károk nélkül megúsztuk az esőt” – magyarázta az egyik eladó.
Tegnap délután ért véget a 70 év után ismét megszervezett Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, amely négy napig több helyszínen változatos kulturális programokkal, számos könyvbemutatóval, dedikálással és rengeteg könyvvel várta a látogatókat. A Mátyás király szülőháza előtti téren felállított standokon 22 erdélyi és magyarországi kiadó kínálatából lehetett kedvezményesen vásárolni. Az árusok már szombat délelőtt elégedettek voltak, jó forgalomról számoltak be lapunknak. „Egyedül a csütörtök délutáni zápor érintett kellemetlenül, a standok ponyvája ugyanis – mint kiderült – nem vízálló, de szerencsére, komolyabb károk nélkül megúsztuk az esőt” – magyarázta az egyik eladó.
Folytatása következik
„Mind a kiadók, mind a rendezvényre ellátogatók pozitív visszajelzése azt igazolja, hogy Kolozsváron és Erdélyben van igény az ilyen és ehhez hasonló kulturális rendezvényekre. A programok népszerűsége, valamint a kiadók eladásai – a 22 kiadó négy nap alatt több mint 1000 könyvet adott el – arra bátorítanak, hogy ezt a hagyományt a jövőben is folytassuk” – ismertette a sajtóval Bodor László, az RMDSZ főtitkárhelyettese. „A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét megszervezésével olyan jeles eseményt állt szándékunkban visszahelyezni a kolozsvári kulturális élet eseménynaptárába, mely anyanyelvünkre, hagyományainkra és értékeinkre koncentrál, megteremtve annak lehetőségét, hogy író és olvasó találkozzék, és együtt ünnepelje a magyar könyveket” – tette hozzá.
A kicsi, hangulatos téren felállított színpadon változatos koncertekre, előadásokra került sor, a gyermekdalok apró közönségét pedig bohócok is szórakoztatták. A könyvbemutatókra többek között a Sapientia-egyetemen, a Kolozsvár Társaság székhelyén, illetve több kávéházban került sor, de – ahogy az egy ilyen rendezvényhez illik – néhány szerző dedikálta is könyveit a standoknál. A Bulgakov kávéház teraszán fiatal írók, de a Helikon folyóirat néhány szerzője is felolvasott a közönségnek.
Szintén a Bulgakov teraszán mutatták be csütörtök délután az 1994-ben elhunyt Palocsay Zsigmond verseiből válogatott Írottmuzsika című, a Kriterion Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetet, amelyhez egy CD is jár, a költő valamennyi verskötetének gyűjteményével. A tordaszentlászlói születésű költő munkásságáról és az Írottmuzsika című kötetről Egyed Péter egyetemi tanár, a könyv szerkesztője és az előszó szerzője beszélt. Palocsay Zsigmond Bajor Andorhoz fűződő kapcsolatát emelte ki, aki elsőként ismerte fel a fiatal költő tehetségét és kortársaival ellentétben meglátta annak újszerűségét. Mint mondta: a Kolozsváron élő költő legfontosabb témái a természet, a teremtés és az elmúlás.
„Jellemző Palocsayra egyrészt, hogy nem beszél a természetről, hanem hagyja azt beszélni, másrészt a régi magyar nyelvjárások fordulatait alkalmazza a természeti jelenségek hitelesebb érzékeltetéséhez. Palocsay Zsigmond műveiben a zene, a muzikalitás játssza a másik főszerepet. Verseit sokszólamúság és a zenei nyelv szóhasználata, mégis egyszerű zenei tudatosság jellemzi, mely által tökéletesen adja át egy-egy kor életérzését” – fogalmazott Egyed Péter.
Könyvek szórványiskoláknak
Péntek délután a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban a Kallós Zoltán Alapítvány által támogatott válaszúti iskola tanulóinak részvételével mutatták be Csoóri Sándor Hova megy a hegy? című verseskötetét. A gyermekverseket tartalmazó kötet érdekessége, hogy a Válaszúti Szórványkollégiumban tanuló kisdiákok illusztrálták. Eszenyi Farkas Gábor, az intézmény nevelője elmondta, februárban keresték meg az iskolát, hogy rajzaikkal illusztrálják a kötet verseit, és a kevés idő ellenére vállalták a felkérést. A gyerekek két hét alatt gyors és ügyes munkával érték el, hogy az április közepén tartott budapesti bemutatón a kötetben megjelent mind a 71 vers mellett rajz is szerepeljen. A kolozsvári bemutatón a gyerekek néhány mezőségi népdal eléneklésével színesítették a programot. A szervezők szerint a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét idején az RMDSZ Főtitkárságának kezdeményezésére meghirdetett könyvadományozási akció is eredményesnek bizonyult: a látogatóktól több mint 100 könyv gyűlt össze, amelyet szórványiskoláknak juttat el a szervezet.
Krónika (Kolozsvár)

Magyar mentőkötél Erdélyben – A Kallós Zoltán Alapítvány a szórvány magyarságnak segít szakmát tanulni
Határtalanul pályázat keretében látja vendégül a héten a Lorántffy iskola az Erdélyből, Válaszút községből, a Kallós Zoltán Alapítványi Iskola diákjait. Vezetőjükkel, Eszenyei Farkas-Gáborral beszélgettünk.
- Azért is jöttünk, hogy lássunk egy szakiskolai rendszert, amiből tanulhatunk. Harmincegy gyermeket hoztunk. Azért csak ennyit, mert amikor a pályázatot leadtuk két éve, akkor még csak két osztályunk volt. Nekünk jelen pillanatban ötvennégy gyermekünk van három osztályban. Egy folyamatosan bővülő, fejlődő intézmény vagyunk.
- Sokan jelentkeznek?
- Még csak most kezd elterjedni a híre, hogy van egy olyan magyar lehetőség Mezőségen, azon a vidéken, ahol mi élünk, ahol nem csak líceumba (gimnázium – szerk.) lehet menni, hanem szakiskolába is. A vidék, amihez tartozunk, egy magyar szórványvidék, ahol többnyire mezőgazdasággal foglalkoztak valamikor. Nagyon gyengén iparosított vidék. Szamosújvár ami iparosított, viszont nem működik. Próbálnak az emberek visszafordulni a mezőgazdaság felé, viszont ehhez a meglévő tudás már nincs meg. A nagyszülők még értenek a szántáshoz, vetéshez, de ezeknek a gyerekeknek a szülei már nem birtokolják ezt a tudást. Kedvenc mezőségi falvamat említem, Magyarköblöst. Egy csodálatos falu, ahol apuka-anyuka azt érte el az életével, hogy eladta a traktort, a tíz tehenet, a földet, a házat hátrahagyta, és beköltözött Kolozsvár perifériájára tömbházba. Apuka hetvenhat éves lesz, mire kifizeti a részleteket. Folyik a falu kiüresedése. Nagyon sok helyen nem hogy magyar, de román iskola sincsen. Ezért van az, hogy a Kallós Alapítvány megpróbálja ezeket a falvakat felkeresni, és összeírni az iskolaképes gyerekeket, akik mezőgazdasági iskolába járhatnak. Nagyon sok olyan diákunk van, aki elvégzi a nyolcadik osztályt, és azt látjuk, hogy líceum szintre nem való. De akkor mire való?
- Akkor ez egyfajta mentőkötél?
- Mindenféleképpen mentőkötél az erdélyi magyar oktatás számára. Választási lehetőséget adunk a gyerekeknek, akik elvégzik a szakiskolát. Megvan a tíz kötelező osztályuk, és lesz egy szakképesítésük. E mellé andragógiai rendszerben az alapítvány szervez számukra felnőttképzést. Aki vállalja, hogy eljár ezekre, a sajtkészítő, elárusító, kertészeti tanfolyamokra, ebből lesz neki még egy diplomája (bizonyítvány – szerk.). Ráadásul a tizenegyedik osztályos tanterv úgy néz ki, hogy az állam biztosítja az órarendben a B kategóriás járművezetői, illetve a traktorvezetői engedély megszerzését ingyenesen. Válaszút és Bonchida környékén már közel ezer euróért sem kapnak traktoristát, mert egyszerűen nincs olyan, akinek jogosítványa lenne traktorra. Hiánycikk lett a traktorista.
- Szeretik az iskolát?
- Az a tapasztalatunk, hogy a gyerekek nagyon szeretik. Nem csak egy iskola vagyunk, hanem kollégium is. Szeretnénk egy közösségként működni, ahol a diákok nem csak megvannak, hanem jól érzik magukat. Sikerült olyan barátságokat kialakítani, amik egész életre szólnak. Nagyon jó tanulmányi eredményeik vannak. A tízig tartó skálán mindhárom osztályban megközelíti a kilencet az átlag. Talán a nagyon fiatal, nagyon tehetséges tanári karnak köszönhetően. Pedig sokan nehéz csomaggal jönnek. Jelen pillanatban öt gyermekházas (árvaház – szerk.) tanulónk van, de vannak sérült diákjaink is, de mi azt gondoljuk, hogy őket is egy biokertész képesítéssel segíteni tudjuk abban, hogy elhelyezkedjenek, büszkék legyenek arra, hogy elértek valamit.
KALLÓS ZOLTÁN
1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amely azóta is számos hagyományőrző tevékenység szervezője és támogatója, a moldvai csángók ügyének támogatója. Életműve elismeréseként 1990-ben megkapta az Életfa-díjat. Magyar kitüntetései: Magyar Művészetért-díj, Julianus-díj, Kossuth-díj, Martin György-díj, Pro Minoritate-díj, Magyar Örökség-díj, Tőkés László-díj, ’56-os Érdemkereszt, Corvin-lánc, Szent Imre-díj, Kölcsey-díj. Az EMKE tiszteletbeli tagja, a Magyar Néprajzi Társaság tagja, a Magyar Művészeti Akadémia fő tagjává választotta.
Balla Tibor / duol.hu; Erdély.ma