Itthon maradásra buzdítanak
Harmadik kiadásához érkezett Mi leszel, ha...? Pályaválasztás tabuk nélkül című, az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszervezete és a Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtár közös szervezésében hét közepén tartott esemény.
A beszélgetésnek színfoltjaként említhető az a tény, hogy a művészettörténet és építészet területéről meghívott előadók egykor ugyanazon az egyetemen folytatták tanulmányaikat. Még ha az életben más-más utakon is indultak el, véleményük egyben megegyezett: a fiatalok ne engedjék, hogy bárki is befolyásolja őket a továbbtanulásban, az egyetem kiválasztásában.
Dobolyi Annamária művészettörténész segítségével a tanulók betekintést nyerhettek a művészettörténelem világába, míg Hodor Eszter építészmérnök és Gál Zoltán építész pedig többek között arról tartottak értekezést a fiataloknak: mi a különbség a két említett szakág között. Erőss Sándor belsőépítész arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy egy esetleges egyetemváltás eseten milyen nehézségekkel szembesülhetnek, továbbá melyek azok az apró hibák, amelyek miatt akár egy évet is elveszíthetnek a tanulmányi éveikből.
Nagyoláh Ágnes lakberendező elmondta, szakmájában elengedhetetlen feltétel a rugalmasság, ám nem csupán saját részéről, hanem az ügyfelek szempontjából is, mivel a terv nem mindig egyezik meg az emberek gondolataiban kialakított képpel. Az előadók különben külföldön szerzett tapasztalataik után itthon képzelik el jövőjüket és arra biztatták a pályaválasztás előtt álló fiatalokat, hogy az egyetemi évek után, amennyiben külföldre is mennek dolgozni, jöjjenek majd haza, mert itt is van lehetőség az érvényesülésre.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Csernátoni életképek
Két fotótárlat nyílt a kézdivásárhelyi Vigadó Galériában: Nézőpont (Moldován Zsolt és Deme Tamás képei) és Életképek (Máthé Zoltán, Bimbó Botond) címmel. Lung László Zsolt, a Vigadó igazgatója elmondta: a kiállítás a december 20-án felavatott galéria második tárlata, melyet a KreaKids Stúdió és a CsomóPont hozott tető alá.  Erőss Sándor, a KreaKids Stúdió egyik vezetője  elmondása szerint a stúdió és a CsomóPont tavalyi első közös táborában készült fotókat állították ki.
Deme Tamás és Moldován Zsolt Felső- és Alsócsernáton fotóarchívuma alapján megkereste Gere István, Bortnyik György, id. Haszmann Pál és pár ismeretlen fotós főként kúriákat, más házakat megörökítő fotóit, majd újrafotózták az épületeket. Az általuk készített képeken múlt és jelen szervesen kapcsolódik egymáshoz, látható Csernáton épített öröksége.  Máthé Zoltán és Bimbó Botond fekete-fehér portréfotóikat csernátoni sétájuk során készítették, mindegyik fotóhoz pár soros frappáns szöveget írtak.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Öt éve a kreativitásért
Szombaton a Vigadóban ünnepel a KreaKids Stúdió 
A KreaKids Stúdió kis és nagy diákjai lázasan készülnek a szombati napra, ekkor ünneplik ugyanis a nem szokványos képzést nyújtó intézmény ötödik születésnapját.
A Vigadó nagytermében szombaton 17 órakor kezdődik a több kollekciót is felvonultató divatbemutató, ezt követően a Vigadó Galériában kiállítás nyílik az elmúlt időszak megvalósításaiból. Az eseményt megelőző finomhangolások kellemes feszültséget teremtenek, ottjártunkkor pozitív légkör és nagy izgalom fogadott a stúdióban. 
Merjünk nagyot álmodni! – ez a KreaKids Stúdió egyik mottója, ennek szellemében terelgeti a közel 70 növendéket a két stúdióvezető, Erőss Sándor dizájner és Babos-Máthé Réka divattervező.
A kreások az elmúlt öt évben közel száz rendezvényen adtak számot ötleteikről, alkotásaikról, és bár az utóbbi időben megtanultak szelektálni az események között, így is rengeteg háttérmunka és éjszakázás húzódik meg a kész termékek mögött. A szakemberek szerint a gyerekek évről évre magasabbra teszik a mércét, nem félnek álmodni, és minden alkalommal bebizonyítják, számukra is éppolyan fontos az itt folyó alkotói tevékenység, mint tanáraiknak. A tanár szó talán nem a legmegfelelőbb a köztük levő viszony leírására, hiszen többször is hangsúlyozták, nem a klasszikus értelemben vett oktatás zajlik.
– Nincs előre megszabva, hogy ezt így kell, és csak így lehet, hanem nyitottak vagyunk az ötletekre, bátorítjuk őket abban, hogy szabadon gondolkozzanak és dolgozzanak. Az ötletből mindig kézzel fogható valami lesz, és ez nagyon fontos, ne csak a fióknak tervezzünk, hanem valósítsuk is meg. Folyamatosan feszegetjük a határokat, ezáltal egyre hatékonyabbak lesznek – vallja a két iparművész, akik szerint szemmel látható a fejlődés a tanítványokon, és nagyon büszkék rájuk.
A Kreába járó diákok idejekorán önállósodnak, megtanulják az eredeti látásmód fontosságát, mellőzik a giccset, bátran felvállalják gondolataikat, mondandójukat, és nem félnek kifejezésre juttatni azokat.
– Ha nem is lesz mindenkiből grafikus, lakberendező, divat- vagy formatervező, már előnnyel indulnak neki az életnek, az esztétikai nevelés hatását a későbbiekben is érezni fogják, akkor, ha be kell rendezniük otthonukat, vagy épp meg kell varrniuk egy párnát, hogy csak a legbanálisabbakat említsem – jegyzi meg Erőss Sándor, majd hozzáteszi, a jelenlegi tanügyi rendszer erre nem alkalmas. – Úgy látom, még ha sokan megköveznek is érte, hogy a jelenlegi iskolai rendszer meg van bukva, ez látszik a következő generációkon is. Mindig elmondjuk, hogy ezért is indítottuk a Kreát, mert az egyetemi képzés csalódáskeltő. Mi megpróbálunk nyitottak lenni a külvilág felé, és több lehetőséget adni a diákjainknak, mint akár egy átlagos képzőművészeti egyetem.
A két oktató szerint a kreativitás alapból minden gyerekben adott, de fokozatosan „kinevelik” belőlük – a Kreában épp ezt próbálják elkerülni.
– Annak ellenére, hogy azt tartják, a Krea egy amolyan suli utáni hobbi, ez sokkal több annál, és a diákjaink is sokkal többnek gondolják. A legjobb tanács, amit adhatunk nekik az, hogy legyenek céltudatosak. Legyen egy nagy céljuk, amit sok kicsi céllal valósítanak meg, és ne adják fel, hanem bizonyítsák be önmaguknak, hogy képesek rá. Nagyon fontos, hogy merjenek álmodni, mert könnyű eltengődni egyik napról a másikra, s azok vesznek el, akik cél nélkül élnek – fogalmaz Babos-Máthé Réka. 
Bartha Zsófia. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Zajlik az Incitato
Az elemek és a ló kapcsolata Múlt szombaton a Tóth család katrosai házában tartott ismerkedő-esttel rajtolt az idei Incitato művésztábor, ami idén a 24. kiadásához érkezett. A tábor idei témája a ló és az elemek, így olyan munkák születnek, amelyek e nemes állat kapcsolatát mutatják be a földdel, levegővel, vízzel és tűzzel.
Az idei táborba a néhai Tóth Ferenc örökségét továbbvivő Tóth Ildikó és testvérei 26 erdélyi és magyarországi képzőművészt hívtak meg, és tovább éltetve az előző években útjára indított kezdeményezést, a kiforrott alkotók mellett palántákat is bevonzottak az Art Campbe. Így a Kézdivásárhelyi Bimbó Botond, Gábor Balázs és Máthé Balázs, illetve a zabolai Németh Orsolya tanulhat a mesterektől.
A táborban idén Deák M. Ria és Deák Barna (Kovászna), Koszta Ervin és Simó Enikő (Sepsiszentgyörgy), Sárosi Csaba, Vetró András, Vetró-Bodoni Zuzsa, Erőss Sándor és Nagy Lajos (Kézdivásárhely), Ábrahám Jakab és Imola, Csutak Levente, Dimény András és Vetró B. S. András (Brassó), Forró Ágnes (Kolozsvár), Miholcsa József (Marossárpatak), Orth István (Szeben), Tomos Tünde (Négyfalu), Zavaczki Walter Levente (Székelyudvarhely), Zantus Géza, Kovács Imre és Kristó Róbert (Csíkszereda), Bajkó Attila (Temesvár), Gonda Zoltán (Debrecen), Palásti Erzsébet (Budapest) és Vincze László (Sáránd) alkotnak.
Bartos Lóránt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Jakabos Ödön-emléktáblát avattak (Kézdivásárhely)
Vetró András szobrász által készített domborműves emléktáblával jelölték meg tegnap a kézdivásárhelyi Bem József utca 2. szám alatti ház homlokzatát, ahol Jakabos Ödön élt, illetve megírta Indiai útinaplóját. Az emlékjelállítást a CsomóPont Egyesület egyik alapembere, ifj. Hodor Levente kezdeményezte, a csomópontos fiatalok anyagi támogatókat kerestek, így készülhetett el az emléktábla. Terveik szerint a jövőben újabb helyi hírességeknek szándékoznak emléket állítani azért – miként Erőss Sándor megfogalmazta –, hogy „emlékük ne menjen feledésbe”.
A zord időjárás ellenére mintegy százan vettek részt az eseményen, jelen voltak a Jakabos család tagjai is. Elsőként Jakabos Ödön fia, a Tatabányán élő Zoltán szólt az egybegyűltekhez. Kezében édesapja – az alig harminckilenc évet élt Jakabos Ödön – 1983-ban a Kriterion Könyvkiadónál megjelent Indiai útinaplóját tartotta. Elmondása szerint édesapja a nagy út végén is szerény és elégedett ember volt. Azt javasolta, tanév végén a több nyelvet beszélő, kiváló tanulókat egy-egy Kőrösi Csoma Sándor- vagy Jakabos Ödön-jelvénnyel, illetve más helyi híres emberről készített kitűzővel lehetne jutalmazni, hogy a mai fiatalok továbbvigyék a Jakabos Ödön által is képviselt szellemiséget, szerénységet és akaraterőt.
A nagy utazó emlékét a család kérésére egykori barátja, Czegő Zoltán költő méltatta, arra emlékeztetve, hogy mielőtt elment volna Indiába, kerékpárral bejárta Európa egy részét, amihez „valami megkapó és megható lelkierő kellett, és vállalta a koldulást a szó igazi értelmében egy-egy vízumért, hogy átmehessen a határon. Soha nem a kalandvágy serkentette arra, hogy megtegye a nagy utat. Autóstoppal, teveháton, gyalogosan, hajón egyenesen ment a cél felé. Sok Jakabos Ödönre és ilyen jellemre van szüksége ennek a népnek.”
Deák Ferenc magyartanár arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a márványtáblára Magyari Lajos egyik ismert versének a két sora – „Az utat én akartam, mert engem akart az út” – került fel, mert nagyon lényeges, hogy mindig legyenek olyan emberek, akik tudják vállalni a küzdelmet. A domborműves emléktáblát dr. Jakabos Sára, Jakabos Ödön húga és Jakabos Zoltán leplezte le. A rendezvény a Jakabos-porta udvarán kötetlen beszélgetéssel és szeretetvendégséggel zárult. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)