A gyulafehérvári főegyházmegye vasmisés nesztora, a 94 éves Léstyán Ferenc új munkája: Marosvásárhely katolikus egyháza a kommunista elnyomás idején /Kolozsvár, 2007/ című, alaposan dokumentált könyve. Azt is megtudhatja az olvasó, hogy három év és két hónapig Marosvásárhely jelentette a gyulafehérvári püspökség központját a Rómához és Márton Áron püspökhöz hű papság és hívek részére. Ez az állapot 1952. február 4-től 1955. március 24-ig tartott. 1955-ben felfüggesztették Márton Áron börtönbüntetését, a püspök 1955. március 25-én ismét átvehette a gyulafehérvári egyházmegye kormányzását. Szőcsné született Erőss Rozália vallásos könyvek terjesztése miatt kapott börtönbüntetést. A börtönben szülte meg gyermekét, aki megkapta a papi hivatás kegyelmét. Szőcs-Erőss László pap lett, jelenleg a kolozsvári Manréza Lelkigyakorlatos Ház magyar részlegének vezetője. /Fodor György: Megpróbáltatások között is hűséggel helytállva. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 7./

Átadják az RMDSZ és a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíjait
Idén tizenkettedik alkalommal részesít támogatásban fiatal erdélyi magyar alkotóművészeket a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Az alkotói ösztöndíjak ünnepélyes átadására május 9-én, pénteken 18 órától a Kolozsvári Állami Magyar Színház Stúdiótermében (Emil Isac utca 26-28 sz.) kerül sor.
A szövetség az elmúlt évtizedben több mint 300 művésznek adott alkotói ösztöndíjat. Ez évben 42 fiatal művésznek biztosítja az egy évre szóló, havi 720 lejes támogatást.
Az ösztöndíjbizottság tagjai film és televízió kategóriákban hat, irodalom, zene, képzőművészet és fotográfia, valamint színház kategóriákban egyenként kilenc ösztöndíjat ítéltek meg.
A film és televízió kategóriában Erőss László, Gaál Csaba-József, Gergely Tünde, Kővári Szabolcs Olivér, Máthé Kincső és Moldovai Katalin nyert.
Irodalom kategóriában André Ferenc, Borbély András, Dimény Lóránt, Győrfi Kata, Kovács Adél-Evelin, Láng Orsolya, Váradi Nagy Pál, Potozky László és Szabó Róbert Csaba pályázata részesült kedvező elbírálásban.
A képzőművészet és fotográfia kategória nyertesei: Bajkó Blanka- Alíz, Fábián Emőke, Haáz Sándor, Hodgyai István, Kispál Ágnes-Evelin, Máthé László, Orosz Annabella, Sipos István Márton, valamint Tódor Tamás-Attila.
Színházművészet kategóriában Benedek Zsolt, Erdei Gábor, Kányádi Szilárd, Kupás Anna, Lukács Emőke, Mosu Norbert-László, az Osonó Színházműhely, P. Magyarosi Imola és Pál Emőke pályázatát fogadták el.
Zene kategóriában Demény Balázs, a Funkorporation, Kiss Levente, Lokodi Károly-Levente, a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar, az Operettissimo Együttes, Pakot István, Sipos Dávid, valamint a Tokos Zenekar nyert.
A díjátadón kiállítás nyílik a 2013-as képzőművészeti díjazottak munkáiból, az alkotásokat Sipos László festőművész, grafikus, az ösztöndíjbizottság tagja méltatja, ugyanakkor fellépnek a többi kategória tavalyi nyertesei is. Köszöntőbeszédet mond Markó Béla, az ösztöndíjbizottság elnöke. Az est házigazdája Dimény Áron, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze lesz. Népújság (Marosvásárhely)

Színház az egész világ: Érzetek (a kézdivásárhelyi Városi Színházban)
Minden elemében csupa talány, de olyan természetességgel tálalja elénk Nagy Botond rendező és csapata a kézdivásárhelyi színház legújabb előadását, hogy nem érzünk késztetést, hogy megpróbáljuk megfejteni a látottakat. Sok mindenben más ez a produkció, mint amit általában kínálni szokott egy színházi előadás, de érezzük, hogy minden ízében élő művészet, amely elemi erővel támadja az érzékszerveinket. Játék az élettel, játék a színházzal, játék magával a játékkal.
Nehéz lenne pontosan meghatározni, miről is szól Matei Vişniec A pandamacik csodálatos utazása, ahogyan ezt egy szaxofonista elmeséli, akinek volt egy szeretője Frankfurtban című darabja, és nehéz meghatározni, hogy miről szól a belőle készült előadás. A két gondolati ív nem azonos irányban halad, mégis tökéletes összhangban egymással. A darab egy férfi és egy nő titokzatos találkozásáról, és kilenc éjszakán át tartó kalandjáról szól, mely során a valóság álommá, különös delíriummá változik, ennek végén pedig kinyílik egy ajtó, amely a valóság bizonytalanságától a nemlét bizonyossága felé vezet. Az előadásban a férfi és a nő mellett egy rózsaszín medve – talán a címben szereplő pandamaci – és egy szaxofonos is megjelenik, akik jelenléte minduntalan feloldja azt a tömény elmúlásérzetet, amely az első pillanattól áthatja a színpadi történéseket. A darab végig egy lakásban játszódik, amelyben minden kapcsolat megszakadt a külvilággal, a telefonhívások üresen csengenek, csak az üzenetrögzítő kapcsol be időnként, de hasztalan sorjáznak rajta az üzenetek. Az előadásban a lakás egy része – talán a hálószoba – őszi erdővé változik, ahol hulló falevelek, mohával benőtt nagy lapos kövek, csörgedező patak, bokrok, letört ágak és monoton vízcsepegés teszi egyre intenzívebbé az előadás során az ősz, az elmúlás hangulatát. Az álomvilág egyik oldalán konyharészlet, jéghideg fényekkel, díszletelemekkel, a másik oldalon hűtőszekrény, amelynek ajtaján át ki-be járnak a szereplők. Zseniális díszlet, mely a jelmezekkel együtt (Bagoly Zsuzsi munkái) tökéletes keret egy szürreális álom kibontakozásához. A rendező által válogatott zene és a fényeffektusok (Erőss László közreműködése) szintén fontos elemei a hangulatok felerősítésének, Bordás Attila koreográfiája látványos és erősen elidegenítő hatású. A rózsaszín medve (Lung László Zsolt) játéka – konyhában való foglalatosságai, szakácskodása, újságolvasása stb. – és a szaxofonos (Albert-Nagy Örs) megjelenései időnként a darab groteszkségét fokozzák, máskor a poézist mélyítik el. Azonban maga a történet, mindaz, ami köré ez a sok látványos, hangzatos elem felépül, szinte jelentéktelenné silányul az előadásban, ahogy újabb és újabb ajtók nyílnak, egyre kevésbé tudjuk, hogy melyik is vezet a cél felé. Amikor meglátjuk a „pandamacit”, meglepődünk, aztán nevetünk rajta, és amikor egészen elfogadjuk a jelenlétét, felszámolja magát egy ideig, látszólag kilép a játékból. Persze ez is csak a játék része... A főszereplőpár P. Magyarosi Imola és Barabás Hunor mindent megtesz, hogy átadjon valamit abból a csodából, ami egy nő és egy férfi között a legegyszerűbb, legtermészetesebb élethelyzetben is megtörténhet, de hangjuk nem tud kiemelkedni az általános hangzavarból. Lehet, hogy a szerelem csodája és az elválás elviselhetetlenségének érzése, amelyet a főszereplők alakításaiban próbáltam megtalálni, maga volt ez az egész különös álomvilág?
Bárhogy is volt, előbb-utóbb minden gondolatból csak érzetek maradtak, minden apró jelenet, mely felépült előttünk, le is nullázódott, mintha a rendező semmit sem akarna komolyan venni abból, amit megmutat. Tamás István dramaturg közreműködésével beleír és belehúz az eredeti szövegbe, mégsem foglal állást. Amint a szereplők megmutatták, sok mindent el lehet mondai egyetlen á hanggal, de ennek az ellenkezője is igaz: sok értelmes mondat is lehet semmitmondó, ha megfogalmazójuk nem akarja felfedni a titkait. Talán ezért döntött úgy a rendező, hogy az igazság keresése helyett megtartja az érzetek, sugallatok, benyomások szintjén az előadást. Meleg és hideg színeket egyaránt használ, ezekből keveri ki a további ellentétpárokat: boldogságot-szomorúságot, humort-drámát, légiességet és szutykos, sáros fizikalitást. Ha néha elkalandozott a figyelmünk, helyes úton jártunk az előadás befogadása szempontjából. Ahogy lassan követtük a színpadi történéseket, könnyed eleganciával emelkedtek ki az elmúlás nagy közös életérzéséből a rendezői ötletek és nézői felismerések. Végül is ez a művészet. Hogyan lehetne arról beszélni, ami időtlen, és nem része a látható világnak?
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Halálfélelem a kolozsvári magyar színház új előadásában
MTI - A halálhoz, a félelmeinkhez való viszonyunkat boncolgatja a Kolozsvári Állami Magyar Színház szerdán bemutatandó Vakok című előadása. Alkotói egy pénteki sajtótájékoztatón beszéltek az előadásról.
Visky András, a színház művészeti vezetője elmondta: Nagy Botondot, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendezői mesterképzős hallgatóját annak a programnak a keretében kérték fel kolozsvári rendezésre, amelyben a színház fiatal alkotóknak kíván lehetőséget biztosítani.
Az előadás Maurice Maeterlinck Nobel-díjas író kevéssé ismert drámájából, a Vakokból indult ki, de kilépett a szerző által létrehozott keretekből. Amint Kali Ágnes dramaturg elmagyarázta: a félelem hangulatát vették át az eredeti szövegből, és a hangulatba beleillő vendégszövegeket dolgoztak be az előadásba. Ezért is írták a cím alá, hogy az előadás Maurice Maeterlinck, Samuel Beckett, Hajas Tibor, Pilinszky János és Pier Paolo Pasolini előtti tiszteletadás. Nagy Botond rendező szerint nem hagyományos színházi produkciót láthat majd a közönség, hanem „egy techno-poétikus installációt”, melyben nincsen főszereplő, minden előadónak egyformán fontos személyes momentuma van. A rendező az alkotási folyamat hangulatára is kitért. Megjegyezte: szerinte csak baráti, családias hangulatban érdemes színházat csinálni. Hozzátette: ez a hangulat a kolozsvári társulatban adott volt.
Az alkotói folyamatot a produkcióban fellépő színészek is emlékezetesnek tartották. Váta Loránd elmondta: ez már nem a Bocsárdi László, vagy Tompa Gábor színházi világa, hanem azoké, akik beleszülettek a virtuális valóság világába. Kántor Melinda a színházi rendezés új hullámáról beszélt, és hozzátette: a most jelentkező generációra nagyon oda kell figyelni.
Az előadás díszletét Carmencita Brojboiu, jelmezeit Márton Erika tervezte, hangzásait Kónya Ütő Bence, koreográfiáját George Pop, vizuális hatásait Rancz András, fénytervét Erőss László készítette. A Vakok bemutatóját szerdán tartják a kolozsvári magyar színház nagyszínpadán. Krónika (Kolozsvár)