Nagykárolyban a valamikori piarista rendház épületének a falára olyan márvány emléktábla kerül vissza újra, amelyet eredetileg 1901–ben helyeztek oda, az első világháború után leszerelték, 1941–ben újra visszatették, majd a második világháború után ismét eltüntették. Az emléktábla immár harmadik alkalommal történő leleplezését aug. 29-én tervezik. Visnyai Csaba, a nagykárolyi Római Katolikus Líceum igazgatója elmondta, hogy a márványtábla nemrég került elő. A Megyei Műemlékvédő Bizottság jóváhagyásra várnak. Nagykárolyban tanárkodott 1775–76–ban Révai Miklós (1750–1804) nyelvtudós, aki "Elaboratior grammatica hungarica" című munkájával új korszakot nyitott a nyelvtudományunkban. 1849–50–ben pedig Erdősi Imre, a branyiszkói hős volt Nagykárolyban kegyesrendi tanár, aki mint Guyon katonai lelkésze, a branyiszkói ütközetben a sereg élére állott és nagyban elősegítette a győzelmet. Kettejük nagykárolyi tartózkodását örökíti meg márványtábla: RÉVAI MIKLÓSNAK, nemzeti nyelvünk nagy újjáalkotójának, és ERDŐSI IMRÉNEK, a branyiszkói hősnek, kik e ház lakói voltak, emlékezetükre létesítette ezen táblát a "Nagy–Károlyi Kölcsey–Egyesület. 1901 julius 2–án." /Nagykároly: Márványtábla a társház falán. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 26./

Hitélet – Piaristák az 1848-as forradalom és szabadságharcban
Ma már kevesen tudják, hogy az 1848-as forradalom és az azt követő szabadságharc idején mintegy tíz piarista paptanár működött a honvédsereg és a nemzetőrség tábori lelkészeként. A legnagyobb hírnévre közülük Erdősi (Poleszni) Imre tett szert, aki 1849 januárjában Selmecbányán állt be a Guyon Richárd vezette feldunai hadtest nyolcadik dandárjába. Rendtársai közül tucatnyian egyszerű honvédnek álltak (közülük ketten a rendet is elhagyták), a kolozsvári és szegedi piaristák pedig 1848 őszén nemzetőrként harcoltak.
Megtiltották a novíciusok felvételét
A feldunai hadtestnél Erdősi Imre február 5-én kulcsszerepet játszott a branyiszkói ütközetben, ahol keresztjével a hágót támadó hadoszlop elé állt, és „Előre, utánam, velünk az Úristen” bátorítással győzelemre vezette a honvédzászlóalj zólyomi önkénteseit. Mindez természetesen kemény megtorlást vont maga után. Cseh Ferenc kolozsvári házfőnököt már 1848 novemberében elfogta az osztrák hadsereg, Petlanovics Alajost és Perlaky Lászlót 1849 elején Pesten, illetve Budán tartóztatták le a szabadságharcot éltető megnyilatkozásaikért. Utóbbit nyolc évnyi várfogságra ítélték, de 1850 júliusában kegyelemmel szabadult. A szabadságharc bukása után a harcokban részt vevő piaristák ilyen súlyos büntetést már nem kaptak, de a tanítástól néhány évre eltiltották őket. Sőt 1849. augusztus 26-án Geringer Károly császári helytartó Palotai József tartományfőnököt is elmozdította hivatalából, majd szeptember 6-án letartóztatta. Két hónapig volt vizsgálati fogságban, míg november 15-én ártatlannak nyilvánították és szabadlábra helyezték.
Az osztrák kormányzat a piarista rend eltörlését is fontolgatta, és ennek első lépéseként 1850. január 21-én megtiltotta a novíciusok felvételét. Ekkor azonban éppen azok álltak a piaristák mellé, akikkel 1848-ban a szerzetesi ruha és hittantanítás elhagyásának kérdésében szembekerültek, azaz a magyar főpapság és kiemelten az újonnan kinevezett hercegprímás, bíboros, Scitovszky János (1785–1866) esztergomi érsek. A prímás a rend általános vizitátoraként felkereste a rendházakat, majd 1852. szeptember 1-jére káptalant hirdetett Vácra, ahol az 1848-as reformereket kirekesztve Nagy Pétert választották tartományfőnöknek. Így sikerült megakadályozni a rendtartomány megszüntetését.
FODOR GYÖRGY. Szabadság (Kolozsvár)