Nagy sikere volt június 30-án Sepsiszentgyörgyön a magyarországi Neoton koncertjének. A zenekar minden régi slágerét eljátszotta. Valaki elmondja majd Csepregi Évának, hogy nem ebben a városban kell románul háromszor is elmondani, hogy „köszönjük“. A tér megtelt, mintha az egész város kijött volna megnézni a zenekart. /Erdős Zsófia: Neoton-moraj Szentgyörgyön. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./

Újszerű épületfestészetével kíván kitűnni Bartó Csongor nemrég végzett művészetis diák Sepsiszentgyörgyön megnyílt kiállításán. Festményein valós, nagyszebeni – itt épületszobrászként dolgozott – és képzeletbeli épületek szerepelnek. A 22 éves sepsiszentgyörgyi képzőművész a Művészeti Líceumot végezte, anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé, hogy egyetemen továbbtanuljon. /Erdős Zsófia: Épületképek a teázófalon. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

Népi vallásosság a Kárpát-medencében címmel néphittel és egyháztörténettel foglalkozó könyv jelent meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a veszprémi Múzeumi Igazgatóság kiadásában – S. Lackovits Emőke és Szőcsné Gazda Enikő szerkesztésében. Gazda Enikő, a sepsiszentgyörgyi múzeum munkatársa elmondta, Erdélyben még sokkal elevenebben él a néphit, a népi vallásosság, mint a nyugati országrészekben, azonban a források feldolgozásával meglehetős lemaradásban vannak. Sok a feltáratlan anyag, több kutatócsoportnak évtizedekig tartó munkára nyílna lehetősége, amennyiben azt valaki anyagilag is támogatná. 1990-ben rendezték meg az első néprajzi konferenciát Sepsiszentgyörgyön, a veszprémiekkel közösen. Azóta már a nyolcadikra készülnek, és úgy tűnik, kialakult az a kutatói réteg, amely nagy hangsúlyt fektet a régi, akár 17-18. századi források feldolgozására is. Ötvenkét tanulmány található ebben a kötetben, ezek a vallásgyakorlás, a vallástörténet, az egyháztörténet, az egyházművészet, a vallásos népszokások, a kisegyházak és a népi erkölcs témakörébe illeszthetők be. /Erdős Zsófia: Káromkodások néprajza. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Bár tizenkét gyermeket felvettek, mégsem indulhat szeptembertől drámaosztály a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban. Keresztély Irma megyei tanfelügyelőnő közölte, a beiskolázási terv előkészítése minden évben októberben kezdődik. „Ez egy több mint két hónapos folyamat, s ezután, december végén kell benyújtani az osztályindítási kérelmet”. A drámaosztályt nem terjesztették elő, így a minisztérium felé nem is tudta december végén jóváhagyni a kérelmet. Kerezsi János, a líceum igazgatója szerint kezdetben nem volt meg az induló létszám. Fazakas Misi, a drámaosztály vezetője úgy érzi, mindent megtett annak érdekében, hogy az osztály elindulhasson. Ez az ország egyetlen középiskolai drámatagozata, ahol magyar nyelven folyik az oktatás, ezért fontos lenne, hogy létrejöhessen az új évfolyam. /Erdős Zsófia: Drámai drámaosztály-ügy. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Iskolai és iskolán kívüli magyarnyelv-oktatásra is szerződtetne magyarnyelv-tanárokat a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, jelenleg Pusztinán, Lábnikban, Somoskán, Magyarfaluban és Bákóban küzdenek szakemberhiánnyal. Aki vállalja a faluba költözést, szolgálati lakást is kap a munkakönyves állás mellé, de a legalább főiskolai végzettséggel rendelkező oktatóknak minimum egy évre alá is kell írniuk a szerződést. A csángó iskolák szakemberhiányáról szóló hír folyamatosan megjelenik a sajtóban, a szövetség ugyanis egész évben keresi az utánpótlást. Még mindig kevesen vannak a képzett, hazaköltözésre kapható, csángómagyar származású fiatalok. A csángó oktatás támogatói hét éve vívják – sokszor szélmalomharcnak tűnő – küzdelmüket a magyar nyelvű oktatás helyzetének javításáért. Sokszor kerülnek szembe nyíltan magyarellenes gesztusokkal is. További probléma, hogy az iskola román tanárai sokszor megszégyenítik a magyar tanórákra járó gyerekeket. A gyerekek továbbtanulási lehetőségei sajnos szintén korlátozottak, hiszen még a kollégiumi elhelyezést sem tudják a középiskolás korosztály számára biztosítani. Az elmúlt tanévben 53 ösztöndíjas tanulhatott Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, valamint Bukarestben, a IX–XIII. osztályban. Jelenleg 16 faluban folyik az oktatás. Mindössze 992 diák tanulhatta év közben, heti 3-4 órában a magyar nyelvet, az állami iskolák tanóráinak keretein belül – az oktatási törvény ugyanis mindössze ennyit tesz lehetővé a román tannyelvű iskolákban. /Erdős Zsófia: Tanárbörze Csángóföldre. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

Még nincs elég jelentkező az augusztus 23-án lezáruló, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által tanárok számára kiírt pályázatra. Hegyeli Attila, a szövetség oktatási részlegének vezetője elmondta, visszavárják tanítani azokat a csángó származású szakembereket is, akik az elmúlt évek alatt elvégeztek egy főiskolát vagy egyetemet. Ebben az évben két Csángóföldről elszármazott jelentkező is van. Bizonyos helyszíneken már szakos tanárra van szükség: egyrészt a gyerekek magasabb tudásszintje miatt, másrészt pedig, mert néhány helyen sikerült kiharcolniuk, hogy meghirdessenek államilag elismert magyar katedrákat. Pusztina és Magyarfalu esetében két-két tanárra lenne szükség, Lábnik, Somoska és Bákó esetében egyre. A már működő intézmények mellett Nagypatakon és Pokolpatakon is szeretnék beindítani az oktatást. Általában két-három éven át tanítanak itt a tanárok, mert ez fizikailag és lelkileg rendkívül kimerítő foglalkozás. Olyan környezetben kell dolgozni, szeretetet és tudást adva a gyerekeknek, hogy egyfolytában hátráltatják őket. A Bákó Megyei Tanfelügyelőség például – a szülők írásos kérése ellenére még mindig igyekszik megkurtítani a magyar nyelvet oktató kollégák óraszámát, bizonyos helyeken az iskolák igazgatói és a polgármesterek is nyíltan harcolnak törekvéseink ellen, s még a római katolikus papok sem segítenek. Segítséget jelentene, ha lenne egy magyar ügyekért felelős kisebbségi szaktanfelügyelő a Bákó Megyei Tanfelügyelőségen. Többször kérték az RMDSZ és az Oktatási Minisztérium kisebbségi ügyekért felelős államtitkárának segítségét, de eredménytelenül. Lujzikalagorban és Gajdáron különösen durván – és pedagógushoz nem illő módon – bántak a gyerekekkel és szüleikkel egyaránt: megszégyenítették, pellengérre állították őket, ráadásul – írásban – megtagadták az anyanyelv tanulásához való jogukat is. Sajnos úgy tűnik, hogy ősztől – iskolai keretek között – el sem indulat a magyar nyelv oktatása. Hegyeli Attila bízik benne, hogy a tanévkezdés előtt megérkezik a segítség Bukarestből, mert sok helyszínen egyáltalán nem, vagy csak csökkentett óraszámmal akarják elindítani a magyar nyelv oktatását. /Erdős Zsófia: Lesz elég csángó tanár? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

A Huszita Biblia egyes részeit is tartalmazó, Sepsiszentgyörgyön őrzött ötszáz éves Apor-kódexről a Székely Nemzeti Múzeum könyvtárosa, Boér Hunor elmondta, hogy nevével ellentétben nem husziták írták. Pécsi Tamás és Újlaki Bálint szerémségi pap fordította ugyanis az első magyar nyelvű bibliát, s mivel ők a prágai egyetemen tanultak, majd – az eretnekekhez hasonlóan – 1439-ben Moldvába menekültek, a tudósok korábban husziták munkájaként emlegették. A későbbi kutatások kimutatták, hogy valószínűleg ferences gyökerekkel rendelkeznek. Ez a biblia nem maradt fenn, azonban három kódexről tudunk, melyben ennek a bibliafordításnak a szövegtöredékeit tartalmazzák, ezek egyike a Székely Nemzeti Múzeumban őrzött Apor-kódex. A Müncheni (eredetileg Jászay) és a Bécsi (Révai) kódexet korábban Nyugat-Európában őrizték, most már a magyarországi Országos Széchényi Könyvtár kincseivé váltak. Az Apor-kódexben zsoltárok, himnuszok és szerzetesi szabályok is vannak, melyeket többen másoltak egybe. Az Apor-kódexet Volf György adta ki, a Magyar Nyelvemléktár sorozat nyolcadik kötetében, 1881-ben. A hasonmás kiadás az Erdélyi Tudományos Intézet megrendelésére készült, 1942-ben. Az eredeti kötetet ekkor Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem intézetében restaurálták, ott is élte túl a háborút, s végül 1953-ban hozták haza Sepsiszentgyörgyre. Mára olyan rossz állapotba került, hogy szó szerint potyognak ki belőle a betűk. /Erdős Zsófia: Szétporló Apor-kódex. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./

Szilágyi Domokosról, a Szekuritáté által beszervezett költőről készített Szemből, halál címmel készített filmet B. Nagy Veronika, a Román Televízió magyar adásának főmunkatársa. Elmondta, hogy a legnagyobb kortárs költőként tisztelte Szilágyi Domokost. Ezért is volt döbbenetes számára, amikor kiderült, hogy még diák korában beszervezte a Szekuritáté, és többek között az ő jelentéseit is felhasználták egyik diáktársa, Péterffy Irén elítélésekor. B. Nagy Veronika eredetileg nem is Szilágyi Domokosról akart filmet készíteni, hanem magáról Péterffy Irénről, akit tíz évre ítélték el 1959-ben – többek között azért -, mert nem volt hajlandó ellenforradalomnak nevezni az 56-os magyar forradalmat. Ebből öt évet börtönben is töltött. Az ő engedélyével elkezdte tanulmányozni a kikért dossziéját, amiben szerepeltek egy bizonyos Pavelnek és Balogh Ferencnek a jelentései is. Balogh Ferencről kiderült, hogy valójában Szilágyi Domokos. Ekkor megálltak a portréfilm munkálatai, hirtelen nem is tudta, hogy mit kezdhetne a történettel. Azután nyilvánosságra került minden. A költő volt élettársa a történésszel /Stefano Bottonival/ együtt kiadott közösen egy közleményt, melyben leírták, hogy Szilágyi Domokost valóban beszervezte a Szekuritáté. Péterffy Irén ekkor tudta meg, hogy ki valójában Balogh Ferenc. Épp ezért ez a dokumentumfilm B. Nagy Veronika számára egy életre szóló élmény, különleges emberekkel ismerkedhetett meg. Péterffy Irén, akit nem tudnak beszervezni, éveken át börtönben ül, ennek ellenére is azt mondja, hogy nem Szilágyit kell elítélni, hanem a főbűnösöket megkeresni: azokat, akik arra kényszerítették, hogy jelentéseket írjon róla. /Erdős Zsófia: Szemből, halálra. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

Augusztus 19-től Borsos Miklós-nappal kezdődik a Magyar Hét Nagyszebenben. A szervezők az ígért állami támogatás egyharmadát kapták csak meg, de zenei, irodalmi rendezvények, valamint képzőművészeti kiállítások, konferenciabeszélgetések és színházi előadások is lesznek a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete és a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda szervezésében. A rendezvényen minden napnak egy-egy olyan híres személyiség kölcsönzi a nevét, aki valamilyen módon kapcsolódik a városhoz. Borsos Miklós-nappal indul a program, augusztus 20-a természetesen Szent Istváné, de lesz Nyírő József-, Barabás Miklós-, Kós Károly-, Petőfi Sándor-, Bartók Béla- és Bodor Mária-nap is. Többek között jön Sebestyén Márta és a Neoton Família Magyarországról, a Role Csíkszeredából, az István, a király pedig – ez alkalommal – Nagyváradról. A Kampec Dolores jazzkoncerttel, a Transylmania pedig etno-rockkal lép fel. A Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) társszervezői feladatokat vállalt. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Szórvány a sajtóban, sajtó a szórványban címmel hív közös beszélgetésre, a Kós Károly Nemzetközi Konferenciára is várják az érdeklődőket. /Erdős Zsófia: Nagyszebeni „magyarkodás” = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója rendezvénysorozatának keretein belül tartották a Szörényi–Bródy alkotópáros Egy a nép, egy a magyar című, négy korábbi rockoperájából készült műsort az Óriáspince-tetőn. A táncosok produkciójára nem lehetett panasz, a színészekére sem. Az előadás végén Szörényi Levente és Bródy János is megjelent a színpadon, a produkcióban közreműködőkkel együtt énekelték el az Egy a nép, egy a magyar című dal néhány sorát. Ezután következett a Transylmania zenekar Kárpát-medencei magyarság sorsát bemutató előadása. /Erdős Zsófia: Dombtetői rockopera. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

Véget ért a kilencedik alkalommal megrendezett Szent István-napi néptánctalálkozó, a szervezők már a jövő évi székelyföldi programokról is beszélnek. Pillich Balázs fesztiválszervező elmondta, jövőre lesz tízéves a fesztivál, s ezt nagyszabású rendezvényekkel kívánják majd megünnepelni, további országrészeket is bevonnának a rendezvénysorozatba. „A székelyföldi régió felé szeretnénk terjeszkedni, ott is szerveznénk programokat” – nyilatkozta. /Erdős Zsófia: Terjeszkedő néptáncnépek. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./

Augusztus 30-án kezdődik a VI. Zetelaki Írótábor az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája évente veszít támogatóiból, jelezte Király Zoltán ügyvezető elnök. A mostani írótábor abban különbözik az előzőektől, hogy lesz egy rendezvényük, amikor kortárs román költők verseit olvassák fel magyar fordítóik. Terveztek egy konferenciát a kisebbségi magyar írók magyarországi könyvpiacon való jelenlétéről, szabadkai, újvidéki és beregszászi írókkal, de a Nemzeti Kulturális Alap nem nyújtott ehhez támogatást. Most próbálnak először kidolgozni egy „összmagyar irodalmi cselekvési tervet”, a magyar irodalmi szervezetek együttműködési lehetőségeit szeretnék feltérképezni. Első lépésben tervezik létrehozni a határok nélküli magyar írók vándortáborát. Lényege, hogy ne külön-külön rendezzék meg az írószövetségek a táborukat, hanem csinálják közösen. /Erdős Zsófia: Cselekvési terv a gáton. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Úgy tűnik, lesz elég tanár a csángó iskolákban, a helyi hivatalok negatív hozzáállása azonban nem változott. Az oktatás teljes mértékben való biztosítása, attól függ, hogy a bákói tanfelügyelőségen sikerül-e elfogadtatni a törvény által előírt, de általuk letagadott óraszámokat – mondta Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási részlegének vezetője. Sok magyarországi tanár szeretne náluk tanítani, őket azonban csak iskolán kívüli keretek között tudják foglalkoztatni. Ősztől sikerül beindítani két új helyszínen is az oktatást, először csak iskolán kívüli keretek között: így négy új kolléga fog dolgozni Nagypatakon és Diószegen. Még mindig van 25-30 olyan csángóföldi falu, ahol még nem tanítanak. A tanfelügyelőség 130 magyarórát hirdetett meg, holott a törvényes rendelkezések szerint legkevesebb 210 magyarórára számítanak a Bákó megyei román tannyelvű iskolákban. Vannak olyan falvak – Csík falu vagy Diószén –, ahol évek óta folyik a magyar nyelv oktatása, mégis eltűntek a tanfelügyelőség statisztikáiból. Máshol megvan a törvényes számú kérvény az iskolai magyarórák beindítására, az iskola azonban megtagadta a tanári állás meghirdetését. /Erdős Zsófia: Csángó tanárgondok vége? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

Meglehetősen kevesen voltak a VI. Zetelaki Írótáborban, mondta el Király Zoltán főszervező, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ügyvezető elnöke. Úgy tűnik, továbbra is csak azt a húsz-harminc embert érdekli az Erdélyi Magyar Írók Ligájának rendezvénye, akik az elmúlt hat évben is részt vettek a programokon. A teljes tagság kétharmadát nem lehet megmozgatni egy ilyen eseményre. Napközben körülbelül negyvenen voltak, esténként pedig 55-60-an. /Erdős Zsófia: Karcsúsodó zetelaki írótábor. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./ Családias hangulatban zajlott a hatodik Zetelaki Írótábor. Király Zoltán költő, a szervező Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) ügyvezető elnöke elmondta, sokuknak ez az egyedüli szabadságolási lehetőség nyaranta, hogy összejönnek Zetelakán. Kevesen jöttek el. Ha a támogatókat találtak volna, azt tervezték, hogy bemutatják, a magyarországi írók miként vannak jelen a magyarországi folyóiratokban, a magyar könyvkiadóknál hogyan jelennek meg, és fordítva, tehát a magyarországi szerzők erdélyi jelenléte. Az újvidéki szerzőktől a beregszászi szerzőkig mindenkit meghívtak volna, ha a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Szakkollégiumának ülésén a szakkollégium elnöke, Vámos Miklós író nem javasolta volna, hogy az E-MIL-t ne támogassák. Ezért külföldi vendégeket nem tudtak meghívni, mert nem tudták útiköltséget megtéríteni. Idén inkább a műfordításról, a műfordítás milyenségéről beszéltek, ez hiányzik az erdélyi magyar irodalomból. Az októberi román-magyar közös kormányülésen felvetődik az, hogy egy Erdélyben működő fordítóközpontot hozzanak létre. Ezt Király Zoltán kezdeményezte. Az E-MIL-nek közel 150 tagja van. A zetelaki írótábor magját 25-30 fős csapat jelenti. Az E-MIL választmányának tagjai: Böszörményi Zoltán, Márkus Barbarossa János, László Noémi és Király Zoltán, elnöke Orbán János Dénes, az E-MIL vezetője. Nehézkes egyeztetni, mert Márkus Barbarossa János Ausztriában él, Böszörményi Zoltán meg Aradon, gyakorlatilag László Noémi, Orbán János Dénes és Király Zoltán próbálnak dolgozni azon, hogy valamivel jobb legyen az erdélyi magyar írók sorsa. Az E-MIL működésének egyik fő támogatója a Communitas Alapítvány. Nehéz helyzetbe kerültek amiatt, hogy megszűnt az Illyés Közalapítvány. Több intézménynek, irodalmi szerveződésnek az ernyőszervezete az E-MIL, úgy mint az Előretolt Helyőrség csoportosulásnak, a Bretter György Irodalmi Körnek, és az Erdélyi Híradó Kiadó (felelős kiadója Orbán János Dénes, az E-MIL elnöke) is szerves része ennek. – Az E-MIL az udvarhelyi Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvánnyal közösen ősztől havonta egy felolvasóestet tart Székelyudvarhelyen. /Barabás Blanka: Sikertörténet lehetett volna. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 4./

Aradi Kamaraszínház néven új színházat alapítottak az ÚMSZ korábbi munkatársai: Gujdár Gabriella jogász és Tapasztó Ernő színész. A Magyar Dráma Napján, szeptember 21-én kezdi meg évadját a nemrég megalapított Aradi Kamaraszínház. Céljuk az, hogy – egyelőre főként vendégelőadások segítségével – ismét felvirágoztassák a magyar színházi kultúrát a városban. A kezdeményezőket az aradi polgármesteri hivatal 60 ezer lejjel, míg a minisztérium 11 ezer lejjel támogatta. Gujdár elmondta az Aradi Kamaraszínház az Aradi Bábszínházban működik, s így gyakorlatilag kamara-előadásokra van predesztinálva. Ezt a várost mindenki szórványnak tekinti. Szeretnék elérni, hogy állandó összeköttetés legyen például Szabadkával vagy Szegeddel. /Erdős Zsófia: Vendégelőadásokkal kezd az Aradi Kamaraszínház. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./ Öt évvel ezelőtt a jelenlegi projekt kezdeményezője, Tapasztó Ernő önálló magyar színház létrehozását tervezte. A társulat a Jelen Házban, a Nyugati Jelen kiadó támogatásával működött. A körülbelül egy évig, 2003 nyaráig több produkciót bemutató, illetve a környéken turnézó társulat munkáját személyes ellentétek lehetetlenítették el. A színház a városi művelődési házba költözött át, azonban a támogatására létrejött Aradi Magyar Színházért Alapítvány a Nyugati Jelen irányítása alatt maradt. /Rostás-Péter Emese: Magyar színház Aradon. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

Kettős ünnepet ült a hét végén a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Ekkor tartották a Kós Károly tervezte Székely Nemzeti Múzeum Napját, ezenkívül az Európa-szerte ünnepelt Kulturális Örökség Napjaihoz is csatlakoztak. Ekkor megnyílnak az intézmények kapui a látogatók előtt: ingyenesen bejárhatták az épületet Boér Hunor szakszerű vezetésével. /Erdős Zsófia: Kós székely labirintusa. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./

Cigány prímások balladájával nyitotta az évadot a Háromszék Táncegyüttes Sepsiszentgyörgyön. A világhírű szászcsávási zenészdinasztia sorsát bejátszott hangfelvételeken, valamint koncertjeiken keresztül ismerhette meg a nagyközönség. „A szászcsávási zenekar sajnos ma már csak a táncházmozgalom valamely megnyilvánulása alkalmából zenél együtt”- mondta a Csávási Ballada főpróbája után a műsor rendezője, Ivácson László. A műsorral Budapesten, a Nemzeti Színházban is fellépnek. /Erdős Zsófia: Roma „multikulti”. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

Elkezdődött a báb- és marionettszínházak fesztiválja. Kolozsváron Piroskával, Hüvelyk Matyival és az Egy egér naplója című előadás hőseivel találkozhattak a bábszínházat kedvelő gyerekek és felnőttek október 22-én, a VI. Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválon. Holland, portugál és francia társulatok előadásait mellett Magyarországról a pécsi és budapesti csapat érkezett. – Az előadások mellett szakmai műhelyeket is lesznek. A kolozsvári bábszínház az Ördögverő jóbarátok, A kiskakas gyémánt félkrajcárja és a Búbocska című magyar nyelvű előadásokkal lép fel. /Erdős Zsófia: Nemzetközi bábnyelvészek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

Jövő ősszel indulhat egy újabb magyar nyelvű drámaosztály Sepsiszentgyörgyön. Húsz diák kérelmezte ugyanis az indítását, ám idén ez mégis kudarcba fulladt, jelezte Fazakas Misi, a Plugor Sándor Művészeti Líceum dráma szakának vezetője. Idén szeptembertől nem indulhatott el a kilencedikes drámaosztály, mert a szükséges 15 helyett csak 12 diák kérvényezte azt. Keresztély Irma főtanfelügyelő szerint a beiskolázási terv elkészítésének folyamata során először az iskolának kell összegyűjtenie azokat a diákokat, akik aláírásukkal igazolják, hogy szeretnék a drámaosztály elindítását. /Erdős Zsófia: Vége a „drámának”? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

Bogdán László sepsiszentgyörgyi író, költő, publicista kapta meg az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Méhes György-nagydíját. Bogdán elmondta, bár a Hutera Béla utolsó utazása című, idén megjelent regényéért kapta a díjat, gyakorlatilag egész eddigi tevékenységét ismerték el. Bogdán László sok díjban részesült eddig – többek közt Füst Milán-, Déry Tibor-, Arany János-, Kortárs-díjban –, és többször megkapta a román írószövetség prózadíját is. Közölte, hogy az utóbbi években megjelenő regényei – főként a Bűbájosok című, 2005-ben megjelent kötet – egy összefüggő ciklus részét képezik. Középpontjukban az ötvenes évek törvénysértései állnak. Akkoriban az író csak az álmaiban vagy a papír előtt lehetett szabad. Persze, amit leírt, annak is megvolt a kockázata a cenzúra miatt. /Erdős Zsófia: A papír előtti szabadság. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

Hadnagy Miklós, a Magyarország Kulturális Koordinációs Központjának igazgatója rámutatott, az erdélyi kulturális élet kicsiben leképezi a magyarországit, ugyanolyan tendenciák érvényesülnek. Az Erdélyben működő kulturális intézmények szerves részei, néha kiegészítői a Magyarországon működőknek. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház elismert szereplője a magyarországi és nemzetközi színjátszással foglalkozó eseményeknek, fesztiváloknak, mint például a POSZT, de a Romániában megrendezett fesztiváloknak is törzsszereplője. Eredményes évet zárt a sepsiszentgyörgyi kulturális központ, több mint száz esemény, 17 helyszínen. Jövőre folytatódik a Történetek Magyarországról sorozat is. /Erdős Zsófia: A kultúra mint piac. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

A Demeter András István kulturális államtitkár által kidolgozott új színháztörvény viharokat kavart kihirdetése óta. A nyugati gyakorlathoz hasonló alapvető reform életbelépéséhez most kell véglegesítenie a román kulturális minisztériumnak az új színházi törvény gyakorlatba ültetésének módszertanát. Korábban a szatmárnémeti, sepsiszentgyörgyi, kolozsvári, csíkszeredai színházi szakemberek törvénnyel kapcsolatos véleményét kérdezték: akkor kiderült, a magántársulatok az eddiginél jobb lehetőségeket remélnek az új színháztörvénytől, míg az önkormányzati, illetve minisztériumi fenntartású intézmények vezetői nem látják pozitívnak a változást. Balázs Attila, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója szerint előnyös rendelkezés, hogy a nyújtott teljesítmény alapján jobban meg lehet fizetni az értékes embereket. Az új törvény hátránya, hogy nem fogja át a színházi alkotás folyamatát, nem találta meg a jogi kereteket valamennyi alkotói tevékenység számára. „A színészek ugyan idegenkedve fogadják – ha kizárólag az egzisztenciális szempontokat tekintem, talán igazuk is van –, de maga a szakma, úgy egészében, profitálhatna belőle” – értékelte a jogszabályt Kövesdy István, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészeti vezetője. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház önkormányzati intézmény, s így nagyrészt a városi költségvetésből számára kiosztott összegből kell gazdálkodnia – jelezte Nagy Pál, a színház igazgatója. Szerinte, ha a törvény életbe lép, az aktuális önkormányzati testületnek el kell eldöntenie a színház sorsát. A megnövekedett bérezési alapot a kisebb önkormányzatok nem fogják tudni felvállalni, és következik a leépítés, karcsúsítás. „Én úgy látom, ha az állam nem áll a színházak mellé második pillérként, mint kiszámítható támogató – mint például Magyarországon –, akkor a magyar önkormányzati színházak sorsa megpecsételődik” – mondta Nagy Pál. Meleg Vilmos, a nagyváradi Szigligeti Színház művészeti igazgatója szerint a törvény egyrészt megadja a lehetőséget arra, hogy aki játszik és sokat játszik, azt megfizessék, viszont létbizonytalanságot okozhat azoknál, akik nem játszanak. /Bágyi Bencze Jakab, Erdős Zsófia, Király K. László, Pataki Zoltán: Színháznapi törvényörvény. Temesvár, Vásárhely, Udvarhely és Várad sem tartja túl pozitívnak a változásokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

A rajzfilm magyar jelképrendszert megőrző hatásáról, a húsz év után hamarosan elkészülő Az ember tragédiájáról és az animáció magyarországi helyzetéről is beszélt Jankovics Marcell animációsfilm-rendező Sepsiszentgyörgyön. Jankovics nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Fehérlófia, az Ének a csodaszarvasról, a János vitéz vagy épp a Gusztáv sorozat. A Történetek Magyarországról előadás-sorozat legújabb részeként Jankovics Nemzeti jelképek és a rajzfilm címen tart előadást. A filmrendező szerint rendkívül fontos szerepet tölt be a rajzfilm a magyarságtudat megőrzésében. /Erdős Zsófia: Rajzfilmek varázsában. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./

Megnyílt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban a Vákár Tiborra /1908–2002/ emlékező kiállítás. A Gyergyószentmiklóson született, hosszú és tartalmas életpályát magáénak tudható Vákár Tibor építész munkásságát Hadik András művészettörténész méltatta, majd ifjabb Vákár Tibor beszélt Az elpattant láncszem… című, Vákár építészeti és képzőművészeti pályafutását bemutató, idén megjelent könyvről beszélt. /Erdős Zsófia: Vákár Tibor-kiállítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./