Megjelent Az erdélyi táj kérdései /Művelődés, Kolozsvár/ című könyv Fekete Albert szerkesztésében, a budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszék és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A kötetet többnyire Magyarországon élő kert- és tájépítő mérnökök és egyetemi hallgatók írták, akik Erdélyben a különböző programok keretében Bonchidán, Sztánán, a Csomád–Bálványos kistérségben, vagy Marosvásárhelyen a Sapientia Egyetem campusának a megtervezésében tevékenykedtek. A tájépítésről szóló tanulmányok mellett bő anyagot található a kötetben Erdély kastélyairól és az ezeket körülvevő parkokról. Több tanulmány felhívja a figyelmet az Erdélyben fellelhető negatív jelenségekre, mint amilyenek a tájidegen szennyező építkezések, a természeti erőforrások túlzott használata, a talajpusztulás és elmocsarasodás aggasztó méretei, az erdőállomány csökkenése. Kalotaszeg táj-lélek-rajza című tanulmányában Eplényi Anna budapesti ötödéves tájépítész hallgató a következőket írja: „A szegénység, az elmaradottság és a népességcsökkenés olyan súlyos vaksághoz vezet, hogy csak néhány napra vagy évre tudnak előretekinteni. Másrészt a könnyen jövő meggazdagodás oly könnyen elviszi az egykori évszázados értékeket, hogy néhány év alatt hűlt helyét sem találjuk”. Jelenleg a Kalotaszeg megmentéséért folyó munka a sztánai tájépítész-program és a Sztánai Műhely keretében bontakozik ki. A programot a Kós Károly Egyesülés, a budapesti Táj-, és Kertépítész Diákszövetség, a Szent István Egyetem, az Arany János Közalapítvány és a sztánai–kolozsvári Szentimrei Alapítvány támogatja. Székelyföldön, a Csomád–Bálványos kistérségben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) a helybeliek. /Ajtay Ferenc: Könyv Erdély tájairól. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

„Ne a régi után sírjunk, hanem a régi újat ünnepeljük, használjuk”
Jékely Irodalmi Kertet avattak a Magyarvalkói Napokon
Sok munka, ima, öröm, és átdolgozott éjszaka van e nap mögött, hangzott el a szombat délelőtti ünnepélyes megnyitón a magyarvalkói templomkertben, ahova számos helybéli, környékbeli, hazai és külföldi érdeklődő sereglett össze, együttörülni és ünnepelni azokkal, akik megálmodták és létrehozták a Jékely Irodalmi Kertet. A megnyitón Magdó János főkonzul mondott beszédet, majd a kert megnyitását szimbolizáló szalagvágást követően sor került a pavilonavatásra is, a Jékely- és a hajdani pavilont építtető Miháltz unokák jelenlétében. Remények szerint az Eplényi Anna és Kardeván Lapis Gergely ötlete nyomán, sok-sok munka és anyagi áldozat révén megvalósult irodalmi kert az egész falu számára gyümölcsöző befektetéssé válik, és számos látogatója lesz. A VIII. alkalommal megrendezett Magyarvalkói Napok fénypontja sokakat megmozgatott, az előkészületek alatt lelkes csapat munkálkodott azon, hogy méltó módon fogadhassák a vendégeket.
„Most már az enyém ez a falu; de birtoklása nem csak javakkal, hanem kötelezettségekkel is jár: menteni, ami menthető, az életet és a hagyományt”, írta valamikor Jékely Zoltán, aki az 1930-as években kezdett ebbe a kalotaszegi faluba járni, idejött nyaralni anyai nagybátyjához. Itteni élményeit versei, szociográfiai, etnográfiai írásai, és Medárdus című regénye őrzik, emlékét pedig, többek között a hajdanán Miháltz Ákos lelkész által építtetett pavilon, amelynek gyakran volt vendége. Szombattól pedig határozottan állíthatjuk, hogy Magyarvalkó valóban a Jékely Zoltáné, legalábbis szimbolikusan, hiszen a több mint százéves, már-már pusztulófélben lévő pavilon szorgos kezek és egy lelkes csapat munkája és hite révén, no meg pályázati forrásoknak köszönhetően újjászületett, pompásan beilleszkedve a gyönyörű templomkertbe, amely hajdanán Jékely Zoltánt is elbűvölte. És mi sem természetesebb, hogy Jékely Irodalmi Kertnek nevezték el a terv megálmodói a pavilont és környékét, és úgy rendezték be az emlékhely bel- és kültéri részét, hogy majd az idelátogatók „Jékely szemével olvashassák a tájat”.
Sok munka, ima, öröm, és átdolgozott éjszaka van e nap mögött, hallhattuk a szombat délelőtti ünnepélyes megnyitón a magyarvalkói templomkertben, ahova számos helybéli, környékbeli, hazai és külföldi érdeklődő összesereglett, együttörülni és ünnepelni azokkal, akik megálmodták és létrehozták a Jékely Irodalmi Kertet.
A megnyitón Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja mondott beszédet. – Idefele jövet eltűnődtem, vajon miért Magyarvalkót választotta Jékely pihenésként, miért tért ide vissza olyan gyakran? Nem ismertem ezt a települést, de ahogy végigjöttünk a falun, rögtön világossá vált számomra, hogy ez a választás Jékely részéről nem volt véletlen. Kalotaszeg egy kis gyöngyszeme ez a falu, gyönyörű temploma szimbólumként állhatna ezen a vidéken – kezdte beszédét a főkonzul. Hangsúlyozta továbbá, hogy sokakban munkálkodik a visszatérés vágya azokra a helyekre, ahonnan elszármaztak, vagy ahol jól érezték magukat, ez a hiányérzet, ez a honvágy kényszerítette Jékelyt is minduntalan az Erdélybe való visszatérésre, legyen az Kolozsvár, Nagyenyed vagy Magyarvalkó.
Magdó János úgy vélte, Magyarvalkónak is, mint számos más kisebb-nagyobb településnek Erdélyben, célokat kell kitűznie maga elé. – Az egyik nagy cél, hogy megtartsa lakosságát, a fiataloknak perspektívát nyújtson, hogy bebizonyítsa, igenis érdemes Magyarvalkón maradni, itt élni le az életüket, itt nevelni a gyermekeiket. Ehhez pedig hátteret kell teremteni. Ez a háttér pedig miért ne lehetne egyfajta irodalmi turizmus, amely végül is idevonzaná az embereket, a turistákat, miért ne lehetne Magyarvalkó, épp Jékely Zoltánnak köszönhetően, és annak, ami itt kiépült, egy állandó turisztikai célpont. Úgy látom, nagyon jó úton indultak el, és biztos vagyok benne, hogy a további teendők tekintetében is támogatókra fognak lelni – fejtette ki a főkonzul.
KÖLLŐ KATALIN, Szabadság (Kolozsvár)

Irodalommal a turizmusért – Jékely-kertet avattak a kalotaszegi Magyarvalkón
A Jékely irodalmi kert megnyitása volt az idén nyolcadik alkalommal megrendezett Magyarvalkói Napok legnagyobb újdonsága. A kalotaszegi településhez kötődő Jékely Zoltán költőnek emléket állító pavilont – az egykori nyaralót, amelyben gyakran vendégeskedett a kalotaszegi tájért rajongó költő – Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja nyitotta meg.
A háromnapos falunapokon színes programkínálat várta az érdeklődőket, a rendezvényt a falu idegenforgalmát fejlesztő ADATLAP egyesület (a betűszó az egyesület román nevének rövidítése, magyarul: A turizmust, agroturizmust, panziók fejlesztését elősegítő magyarvalkói egyesület) szervezte.
Az irodalmi kert felavatását követően Pap Ágnes, az egyesület tagja lapunknak elmondta: tavaly (ekkor volt Jékely Zoltán születésének 100. évfordulója) a magyar Külügyminisztérium pályázatán nyertek támogatást a kert létrehozására, a kiállítóteremként szolgáló pavilon újraépítését is akkor kezdték el ismét, az öt éve dédelgetett tervet idén tudták gyakorlatba ültetni.
„Ez nemcsak a helyiek érdeme, jelentős szerepet vállalt a projektben Eplényi Anna magyarországi tájépítész és Kardeván Lapis Gergely irodalomtörténész, akik tíz éve jártak itt először. Ők álmodták meg a kertet úgy, hogy a táj és az irodalom találkozzék” – avatott be a részletekbe Pap Ágnes. Hozzáfűzte, a projektet férje, Pap Ákos, a falu református lelkésze irányította, a 20-ik század elején épült nyaralót pedig Mihálc István tervei alapján újították fel.
Mint mondta, a helybéliek most kezdik felfedezni, mit jelentett Jékely Zoltán számára Magyarvalkó, mint ihlető forrás. „Eddig is tudták róla, eddig is Valkóhoz kötötték Jékely nevét, de most ezzel a projekttel sikerült igazán tudatosítani bennük, hogy mennyire fontos a valkói táj Jékely költészetében” – magyarázta. Pap Ákos református lelkész a megnyitón úgy fogalmazott: nem szokványos irodalmi emléket kívántak állítani, hanem az író tájélményét igyekeztek szemléltetni.
Kiépülőben a turizmus
Magyarvalkót egyébként gyakran felkeresik a turisták, ugyanis a faluban található a Kalotaszeg második legrégebbi temploma, a 13. században épült, kettős várfallal körülvett erődítmény. Pap Ágnes szerint elsősorban magyarországi turisták látogatnak a településre, főleg nyáron nagyobb az idegenforgalom.
„Nyáron nincs olyan nap, hogy ne jöjjön turista, egyre többen foglalkoznak vendéglátással, körülbelül 50 személyt tud egyszerre elszállásolni a falu” – fejtette ki. A látogatók nagy része átjáró vendég, de vannak, akik meg is szállnak Magyarvalkón, és a környéken töltenek néhány napot. Az egyesületi tag szerint a vendéglátás egyelőre kiegészítő jövedelem a falubelieknek. Azonban folyton törekednek az idegenforgalom fejlesztésére, ezért is hozták létre a Jékely irodalmi kertet, hogy a templom és a festői táj mellett legyen még valami, ami oda csábítja a vendégeket.
Más kis falvakhoz hasonlóan Magyarvalkóra is jellemző, hogy munkahely hiányában inkább városon próbálnak szerencsét a fiatalok, de vissza-visszatérnek, nem hagyják magára falusi házaikat. Emellett újabban az is előfordul, hogy külföldieknek annyira megtetszik a település, hogy házat vásárolnak itt.
Csökkenő gyermeklétszám
A Magyarvalkói Napokat minden évben július harmadik hétvégéjén rendezik meg hagyományőrző programokkal. A néptánc és a nótázás mellett van bográcsozás, sportrendezvények és gyerekprogramok is, igyekeznek minden korosztálynak, ízlésnek megfelelni. Mindig van könnyűzenei koncert is, szombaton a Rehab Nation, Dancs Annamari és Kerényi Miklós, vasárnap a Cross zenekar és a Betly Duó lépett fel.
Szombat délután a kalotaszegi néptánccsoportok szerepeltek a szabadtéri színpadon, szomszédságában csapolt sör és a frissen sült miccs illata csalogatott. Itt találkoztunk Kiss Jánossal, a falu tanítójával, aki arról számolt be, hogy néhány éve csökken a gyerekek száma Magyarvalkón.
„Húsz éve vagyok itt tanító, húsz gyerekkel kezdtem, idén csak nyolc elemi iskolás volt. Úgy maradt meg az iskolánk, hogy szórványban vagyunk, és itt van az egyetlen magyar nyelvű iskola a környéken” – magyarázta. Mint részletezte, némi reményre adhat okot, hogy az óvoda előtt álló korosztályban picivel több a gyerek, ugyanis egyre többen vesznek házat Valkón. Azonban a helyiek ritkán vállalnak kettőnél több gyereket, csak 2–3 nagycsalád van a településen.
„Annyira örvendek, hogy van pár összetartó család, amely minden évben megrendezi a falunapokat, hogy már egy héttel a kezdés előtt itt kell lennem, pedig Kolozsváron lakom” – mondta lapunknak Győr András nyugdíjas asztalos.
Krónika (Kolozsvár)

2015 – Tél – Bánffyhunyad
Boldizsár Zeyk Imre A második bécsi döntés következményei Dél-Erdélyben 1940–45 című írását, Eplényi Anna A településszerkezet és a falukép tájkaraktert befolyásoló szerepe Kalotaszegen című cikkét is tartalmazza a Kalotaszeg téli kiadása, de Péntek Tímea is értekezik a körösfői ragadvány- és csúfnevekről, Sebestyén Kálmán pedig Nyilas Miksáné, Aumüller Jozefáról cikkezik, aki Gyarmathy Zsigánét oktatta kézimunkázásra.
Péter-Jani Csilla és Péter Mónika-Mária Kalotaszegi vagdalásos mintagyűjtemény című, a Magyar Néprajzi Társaság által meghirdtetett pályázatra benyújtott dolgozatát ismerteti, Pap Ákos pedig az V. Magyarvalkói Almafesztiválról számol be. Pap Ágnes a csucsai Kalotaszegi Nőszövetség találkozójának eseményeit összegzi, Laczi Levente a Járd ki lábam, járd ki most… bánffyhunyadi legényes verseny eseményeit rögzíti cikkében, de olvashatjuk Kádár Elemérnek az erdélyi táncházasok levelező listáján közzétett levelét is. Szabadság (Kolozsvár)

Kalotaszeg / 2016. nyár
Hetvenedik születésnapján Szabó Zsolt irodalomtörténészt, a Kolozsvári Művelődés Egyesület alapítóját köszönti a Kalotaszeg nyári lapszámában Buzás Pál, a folyóirat főmunkatársa. Mint megjegyzi, „írói fogékonyságát alighanem a költő, prózaíró Szentimrei Jenő nagyapjától és a néprajzi szakíró Szentimrei Judit édesanyjától örökölte”. Guttman Mihály zenetanár-karnagyra, a Romániai Magyar Dalosszövetség örökös tiszteletbeli elnökére emlékezik születésének 90. évfordulója alkalmából Boldizsár Zeyk Imre, Eplényi Anna pedig Kalotaszeg és környéke tájkarakter-zónáit mutatja be. Sebestyén Kálmán a Sebes-patak völgyébe, Péter Mónika-Mária az Ördögmalom-vízeséshez kalauzolja az olvasót, Sas Péter pedig Ónodi Veress Ferenc fényképész-műterme Kolozsvárt című kötetét (Művelődés, 2014) ismerteti.
Szabadság (Kolozsvár)