Állandó tiltakozások a Guşă-szobor miatt
Smaranda Enache, a Pro Europa Liga elnöke közölte: a szervezet „újabb Egyetem-térre” és „szünet nélküli” tiltakozásra készül Ştefan Guşă tábornok szobrának Marosvásárhelyen történő felállítása ellen.
Enache beszámolt arról, hogy 117 közéleti személyiség vagy civilszervezeti képviselő – köztük Herta Müller Nobel-díjas író, Vladimir Tismăneanu, Zoe Petre, Alexandru Cistelecan, Tőkés László, Adrian Cioroianu, Horia Roman Patapievici és Renatte Weber – írta alá a Guşă- szobor felállítása elleni tiltakozást.
A Pro Europa Liga levelet küldött az államfő és miniszterelnöki hivatalhoz, a szenátus és a képviselőház elnökének, a Maros megyei prefektúrához, valamint Dorin Florea marosvásárhelyi polgármesternek és mindazon helyi tanácsosoknak, akik megszavazták a Guşă-szobor felállítását, ugyanakkor a határozat közigazgatási bíróságon történő megtámadását fontolgatja.
„A miniszterelnök azt válaszolta, forduljunk a prefektúrához, a prefektustól az a válasz érkezett, hogy érdeklődnek a védelmi minisztériumnál, a polgármesteri hivataltól pedig azt a választ kaptuk, hogy már nem lehet felfüggeszteni a határozat alkalmazását. Tehát nem mennek valami jól a dolgok. (…) A Pro Europa Liga más civil szervezetekkel közösen egyeztet arról, hogy milyen választ ad a civil társadalom, ha a kérések ellenére a szobrot mégis felállítják. Újabb Egyetem-térre készülünk, szünet nélküli, hosszú távú tiltakozásokkal. Ez az egy dolog, amit tehetünk, de még bízunk abban, hogy lesznek pártok, személyiségek közötti egyeztetések, hogy lesznek lobbizási kísérletek” – fejtette ki Enache.
Mint mondta, továbbra is „rejtély”, hogy egy tanult emberekből álló helyi tanács „miként ragaszkodhat ekkora felelőtlenséggel” egy olyan tervhez, amely a városnak semmivel sem hozhat „nagyobb hírnevet, elismerést, nyugalmat”, szerinte az egyedüli magyarázat a Guşă Alapítványhoz kötődő hatalmas anyagi érdekek.
A Guşă-szobor felállításáról szóló határozatot 2009 szeptemberében fogadta el a marosvásárhelyi tanács, a határozat visszavonását követelte az RMDSZ és számos civil szervezet. (Mediafax) Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Rendőrállam irányába haladunk?
A PEL az európai intézményekhez fordul
A civil társadalomnak, a felelős politikusoknak és azon állampolgároknak, akik még hisznek abban, hogy Románia valóban demokratikus, európai állammá válhat, tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen államtípust javasol a PD-L és Traian Basescu: egy újfajta "hibrid", diktatúrába hajló hatalmi rezsimet, amely megtépázná a húszéves átmeneti időszak alatt szerzett szabadságjogainkat, és amely ellentmond az Európai Unió demokratikus gyakorlatának – nyilatkozta tegnap Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke.
"Úgy gondoljuk, hogy az egykamarás parlament, az elnöki hatalom megerősítése, az új választási rendszer, amely nyomán csupán két párt fog megmaradni, a pluralizmus felszámolását fogja jelenteni Romániában, abban a kontextusban, hogy megmarad a CSAT, amely fölött a parlament nem gyakorolhat felügyeletet, amikor az ortodox egyház oly módon erősödik, hogy beavatkozhat az állam dolgaiba, ez a modell, amelyet most el akarnak fogadtatni, Romániát egészen más irányba fogja vinni, mint amit reméltünk. Ez a modell nem az Európai Unió és nem a stabil demokráciák modellje, hanem szovjet típusú kormányzási modell".
A PEL kétkamarás parlamentet javasol, ahol a két ház szerepe világos: a felsőház a régiók, a vallási felekezetek, az etnikumok háza legyen, azt szeretné, ha parlamentáris köztársaságban élnénk, ahol az államfőt a parlament választja meg. Azt szeretnék, hogy a titkosszolgálatok finanszírozása legyen áttekinthető, szűnjön meg a CSAT, illetve azt, hogy mind a vallási, mind az etnikai kisebbségek otthon érezzék magukat Romániában, foglalhassanak el tisztségeket a titkosszolgálatokban, hadseregben, ahol ez ma nem történik meg.
A hatalomnak erről a tendenciájáról tájékoztatják az Európa Tanácsot, az Európai Parlamentet, az amerikai nagykövetséget és azokat az intézményeket, amelyeknek Románia EU- és NATO-tagként része. Reményét fejezte ki, hogy ezek az intézmények állást foglalnak az ügyben és nem fogják hagyni kialakulni azt az "eredeti demokráciát", amelyet létre akar hozni az államelnök és a PD-L.
Ha muszáj, második Egyetem tér lesz Vásárhelyen
A PEL többször tiltakozott az ellen, hogy szobrot emeljenek annak a Stefan Gusa tábornoknak, aki 1989 decemberében a temesvári tüntetők közé lövetett. Tiltakozásukat elküldték a kormánynak, az államfőnek, a szenátus és a képviselőház elnökének, a prefektusnak, a polgármesteri hivatalnak és név szerint minden marosvásárhelyi tanácsosnak. Választ csupán három intézménytől: a miniszterelnöki kabinettől, a prefektustól és a polgármesteri hivataltól kaptak.
Ha az elkövetkezendőkben sem reagálnak a tiltakozásukra, a Pro Európa Liga beperelheti az intézményeket, amelyek nem válaszolnak, azonban, jelentette ki Smaranda Enache, azt szeretnék, ha a helyi tanács újratárgyalná ezt a kérdést. "Nagyon kellemetlenül ért minket az a hír, hogy ehelyett a polgármesteri hivatal már ügyvédet is fogadott. Tehát a téves álláspontjukat továbbra is fenntartják. Azt szeretnénk, ha éretten, megfontolta felülírná a tanács ezt a döntést, mert a Gusa-szobor nem tesz jót Marosvásárhely imidzsének, nem hoz sem békét, sem jólétet a város közösségének".
Ha mégis felállítják a szobrot, mondta, akkor tiltakozásul olyan tüntetést fognak szervezni, mint 1990 júniusában volt Bukarestben, az Egyetem téren. "Ez azt jelenti, hogy sátrakkal foglaljuk el azt a teret mindaddig, amíg a tanács visszavonja a döntését. Nagyon remélem, hogy erre nem lesz szükség" – tette hozzá.
A Gusa-szobor felállítása ellen megfogalmazott tiltakozásukat eddig 117 személy írta alá, közöttük olyan személyiségek, mint Hertha Müller, Zoe Petre, Renata Weber, Adrian Cioroianu, Tőkés László. A marosvásárhelyi tanács tagjai közül csupán Mózes Levente írta alá, mondta Smaranda Enache.
Az arany maradjon Verespatakon
Végül felhívta a figyelmet, hogy a Rosia Montana Gold Corporation újabb kampányba lendült a sajtóban és az Európai Parlamentben, arról akarva meggyőzni mindenkit, hogy jó, amit csinálnak. A Liga úgy gondolja, hogy az arany, ha több ezer évig ott volt Verespatakon, továbbra is ott kell maradjon, mert az az összeg, amit Románia kapna, nem fedi a költségvetési hiányt, viszont a cián alapú bányászat hosszú távra káros hatással lesz a környezetre. "Szomorú tapasztalni, hogy ezt a gyönyörű erdélyi régiót meg akarják semmisíteni".
A környezet világnapja alkalmával a PEL azt javasolja, hogy az ország összes településén szervezzenek rendezvényeket, amelyek során a valós helyzetet mutatják be a közvéleménynek, gazdasági, környezetvédelmi, szociális következményeivel együtt, és tiltakozzanak a projekt kivitelezése ellen.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Guşă-ellenes PEL-sátorozás?
„Bukarestbe megyünk az Egyetem térre, sátrakba költözünk, és addig maradunk, amíg a marosvásárhelyi tanács vissza nem vonja a Guşă-szobor felállítására vonatkozó határozatát” – mondta el tegnap Smaranda Enache, a Pro Europa Liga (PEL) társelnöke.
Az emberjogi aktivista azt is kifogásolta tegnapi sajtótájékoztatóján, hogy a polgármesteri hivatal ügyvédet fogadott a határozat megvédése érdekében. „Tisztelettel kellene lenniük legalább a román forradalomra, hiszen az volt a mai demokráciának az alapja” – tette hozzá Enache. Mint ismeretes, a Marosvásárhelyen tervezett Guşă-szobor felállítása ellen aláírásgyűjtést indított a PEL, amelyet mindeddig 117 közismert személyiség, köztük Herta Müller Nobel-díjas író is aláírt.
Továbbá az emberjogi szervezet tavaly novemberben levelet küldött a román államelnöki hivatalnak, a parlamentnek, a szenátusnak, a miniszterelnöki hivatalnak, a prefektúrának, a polgármesteri hivatalnak, a tanácsnak és külön-külön valamennyi városi tanácsosnak, tiltakozva a Guşă-szobor ellen.
A levélre mindössze a kormány, a Maros megyei prefektúra és a polgármesteri hivatal jelzett vissza, de mivel a válasz nem nyugtatta meg a tiltakozókat, hamarosan újabb levéllel fordulnak azokhoz a hivatalokhoz, amelyek válaszra sem méltatták.
Ha tiltakozásuk eredménytelen lesz, egy bukaresti tiltakozástól sem riadnak vissza. Mint ismeretes, a forradalmárok közé lövető Ştefan Guşă marosvásárhelyi kultusza ellen per is folyamatban van, ugyanis Kincses Előd ügyvéd a közigazgatási bíróságon megfellebbezte a városi tanács 2009. szeptember 10-én hozott szoborállítási határozatát.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Ha ortodox volna…
A PEL a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul
A Pro Európa Liga szerint Romániában nem tartják tiszteletben a kisebbségi jogokat. A nemzeti kisebbségeket elvándorlásra vagy asszimilációra kényszerítik, és másodrendű állampolgárokként kezelik. Húsz évvel a rendszerváltás után is elérhetetlen számukra a CSAT- (Legfelsőbb Védelmi Tanács) tagság, nincs helyük a titkosszolgálatokban vagy a diplomáciában.
A Kelemen Hunor vezette Művelődési Minisztériumtól azért választották le a vallásügyet, mert a tárcavezető nem román nemzetiségű és nem ortodox vallású, nyilatkozta Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke szerdai sajtótájékoztatóján. Véleménye szerint ez diszkrimináció, és a Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) tett feljelentést az ügyben. A kormányalakításkor a kulturális tárca élére egy olyan román állampolgárt neveztek ki, aki az összes alkotmányba foglalt joggal rendelkezik, viszont "egy őrült döntéssel az egyházakat kivonták a Művelődési Minisztérium hatásköréből és a kormányfőtitkársághoz utalták", csak azért, mert az illető nemzetiségét tekintve magyar.
(mózes) Forrás: Népújság (Marosvásárhely),

Tőkés: A Guşă-szobor ártana Romániának
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke azt nyilatkozta, hogy Ştefan Guşă tábornok szobrának felállítása „sokat ártana Románia nemzetközi megítélésnek”.
Tőkés, aki bíróságon is megtámadta a marosvásárhelyi tanács szoborállításról szóló határozatát, bejelentette, találkozott Dorin Florea polgármesterrel és megpróbáltak mindkét fél számára elfogadható megoldást találni a problémára.
„Azt ajánlottam a polgármester úrnak, keressünk békés megoldást, ne a bíróságnak kelljen ítéletet hoznia. Tudják, hogy bepereltük a Helyi Tanácsot, így próbáljuk megakadályozni a szoborállítást. (…) A polgármester úr biztosított, nem ad engedélyt a szoborra, amíg nem dönt a Törvényszék, és az derült ki szavaiból, hogy meghatározatlan időre felfüggesztette az ügyet. Remélem közben megoldódnak a dolgok, és nem lesz lehetőség felállítani ezt a szobrot. Meggyőződésem, hogy a szobor felállítása sokat ártana Románia nemzetközi megítélésének és erre nincs szüksége az országnak”, mondotta Tőkés.
Hangsúlyozta, a Európai Néppárt már állást foglalt a kérdésben és bonni kongresszusán elítélte a kommunista szimbólumok újraélesztését.
Az európarlamenti képviselő aláhúzta, „nem szerencsés” ilyen „gyűlöletes szimbólumokkal játszani”.
„A polgármester úr kereszténydemokrataként (Dorin Florea PDL-tag- szerk.megj.) és az RMDSZ az Európai Néppárt tagja és nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen gyűlöletes szimbólumokkal játszunk, éppen az 1989-es forradalom huszadik évfordulóján”, nyilatkozta Tőkés, aki azt is elmondta, hogy nagyon sok jeles értelmiségi, köztük Herta Müller Nobel-díjas író, tiltakozott a szoborállítás ellen.
Tőkés hangsúlyozta Guşă tábornok szobrának ügye semmiképpen nem etnikai kérdés, és azzal érvelt, a 89-es forradalom áldozatainak többsége román volt és nem magyar.
„Bár próbálnak ilyen vonzatot adni, nyilvánvaló, hogy a szobor ügy nem etnikai kérdés. Ez a posztkommunizmus ügye, hisz a Ştefan Guşă tábornok vezette megtorló hadsereg áldozatainak többsége román nemzetiségű és nem magyar volt”, mondta Tőkés, aki kitért arra is, hogy az ügyben együttműködnek a Pro Európa Ligával.
Arra a kérdésre, egyetért-e a Pro Európa Liga elnökének, Smaranda Enachenak két nappal ezelőtti bejelentésével, miszerint „újabb Egyetem-térre” és „szünet nélküli” tiltakozásra készülnek, hogy megakadályozzák Ştefan Guşă tábornok szobrának felállítását, Tőkés elmondta, tetszik neki az ötlet, de bízik benne, nem lesz ilyesmire szükség.
A marosvásárhelyi tanács 2009 szeptemberében fogadta el a határozatot Guşă tábornok szobrának felállításáról. Az RMDSZ és több civil szervezet kérte a határozat visszavonását.
Smaranda Enache, a Pro Europa Liga elnöke szerdai sajtótájékoztatóján nyilatkozta : a szervezet „újabb Egyetem-térre” és „szünet nélküli” tiltakozásra készül Ştefan Guşă tábornok szobrának Marosvásárhelyen történő felállítása ellen.
(Mediafax)

Március 19., Marosvásárhely – Fáklyásmenet az igazságért és a toleranciáért
Szeretnénk méltó módon megemlékezni a Fekete március huszadik évfordulójáról, hiszen ez a fekete március meghatározta Marosvásárhely és valamennyi marosvásárhelyi életét, s máig is hat – sajnos, nem pozitív irányban – a város hangulatára. Teljesen egyértelmű számunkra, hogy azóta párhuzamosan él egymás mellett a két közösség, és az átjárás sokkal problémásabb, mint régebb volt, nyílt, baráti beszélgetésekre is nehezebben kerül sor, mint a Fekete március előtt, nyilatkozta tegnap Kincses Előd, aki 1990 márciusában a Nemzeti Megmentési Front alelnöke volt, és szenvedő alanya a márciusi eseményeknek.
A rendezvénysorozat szervezője Tőkés László és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Kincses Előd ügyvéd.
Kincses kijelentette: elkeserítő, hogy az igazságot még mindig nem derítették ki a fekete márciusról, azt, hogy kik szervezték, egyáltalán nem vizsgálta az igazságszolgáltatás. Ezért tartják a fáklyás felvonulást, hogy felhívják a közvélemény figyelmét, hogy az igazságot ki kell deríteni, csak akkor lehet igazi toleranciáról beszélni, ezért szervezik meg az Igazság és tolerancia fáklyásmenetét március 19-én 19 órai kezdettel.
A menet a Kultúrpalotától indul és azon az útvonalon megy végig, „ahol húsz évvel ezelőtt a Görgény völgyéből beszállított felfegyverzett parasztok haladtak", és gyertyát helyeznek el a tolerancia nevében arra a helyre, ahol Juhász Ilonát bántalmazták és Sütő András elvesztette a fél szeme világát, illetve gyertyát helyeznek Sütő András sírjára is.
Másnap, március 20-án 10 órakor, a Pro Európa Liga szervezésében magyar és román értelmiségiek kerekasztal-beszélgetésen vesznek részt a Deus Providebit Házban, délután 5 órakor pedig a Vártemplomban a történelmi egyházak részvételével ökumenikus istentiszteletre kerül sor.
Újságírói kérdésre, hogy a kerekasztal-beszélgetésre hívtak-e olyan román személyiséget, aki ’90 márciusában a „barikád másik oldalán volt", Kincses kijelentette: nem gondoltak erre, olyan román személyiségekben gondolkodtak, akiknek pozitív szerepük volt az idők folyamán abban, hogyan lehet előre vinni a román–magyar megbékélést, „akik ezelőtt húsz évvel ott voltak Budapesten az értelmiségi kerekasztalon, amikor robbant a vásárhelyi bomba, illetve akik aláírták a Barátság platformját, és másnap nem léptek be a Vatrába."
A sajtótájékoztatón részt vett Kali István, az EMNT Maros megyei elnöke is, aki elmondta, hogy pályázatot hirdettek meg fiatalok számára Családom fekete márciusa címmel, és bár nem számítottak nagy érdeklődésre a fiatalok körében, 26 pályázat érkezett be. Ezeket egy konferencia keretében bemutatják, illetve kiadvány formájában is megjelentetik. A három legjobb pályázatot díjazzák.
A Népújság felvetésére, hogy a Vatra Româneasca a hét végén konferenciát tart a március 15. és 20. közötti időszak stratégiájának kidolgozására, Kincses Előd azt válaszolta: ezek szerint az osztályellenség nem alszik, pedig régóta vége van a kommunizmusnak, legalábbis papíron. Úgy látszik, még mindig vannak olyan emberek, akik a régi idők nosztalgiájától nem tudnak szabadulni.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Egy elfelejtett MISZSZ-kongresszus
Amikor ezerkilencszázkilencven fekete márciusára gondolok, mindenekelőtt az RMDSZ-székház ostroma jut eszembe: a vasszekrénnyel eltorlaszolt ajtóba hasító baltavas látványa, a vérszomjas tömeg ordítozása, a padlásfeljárót elzáró kazán alatti tűzgyújtási kísérletek, a 79 padlásra menekült személy csendes számbavétele, neveink jegyzetfüzetbe vésése az esetleges halál árnyékában.
És a másnapi rémálom: ordítozás, öklök, üvegek, eltorzult arcok. Félelem és iszonyat. Marosvásárhely sok-sok eseményt megélt az évszázadok alatt, de ilyen gyalázatot keveset.
A fentiek mellett jelen soraimmal egy elfelejtett MISZSZ-kongresszusra emlékezem, amely fontos volt ugyan a romániai magyarság újkori történetében, az azt követő események miatt a közvélemény mégsem szerzett róla tudomást kellő mértékben. Ez érthető: a kongresszusi beszámolók, méltatások, interjúk helyett sajnos a márciusi véres események kerültek előtérbe.
Ifjúsági szervezeti vezetőként főszervezője, házigazdája voltam az 1990. március 17–18-án zajló marosvásárhelyi MISZSZ-kongresszusnak, amely a romániai magyarság 1989 utáni történetének első kongresszusa volt, öt héttel megelőzve az RMDSZ nagyváradi kongresszusát. A szervezés lázában – a már jelentkező baljós előjelek ellenére – nem gondoltunk arra, hogy a MISZSZ marosvásárhelyi kongresszusát beárnyékolják majd az azt megelőző és azt követő tragikus események. A gyülekezés napján került sor a gyógyszertári verekedésre, amelyből a kíváncsiskodó MISZSZ-küldöttek egyike- másika szenvedő alanyként került ki. Mindez rányomta bélyegét a kongresszus munkálataira, mindannyiunk közérzetére. Mégis, ki gondolta volna, hogy Sütő András március 17-én reggel írt köszöntőlevele, amely felolvasásra került a megnyitón, talán az utolsó írás volt, amelyet a Herder-díjas író két szemmel alkotott. Mindannyiszor beleborzongok, ahányszor visszapergetem magamban a kongresszus másnapja, március 19-e eseményeit, az RMDSZ- székház padlására szorulva eltöltött végtelen órák félelmeit és szorongásait.
Sütő András leveléből idézek: "Teljes szívemből köszöntöm ifjúsági szövetségeink forradalmi tanácskozását. Forradalmi? A jelzőt a kegyes és a kegyetlen valóság mondatja velem. Kegyes, mert félévszázados álmunk ölt testet abban, hogy jövőt formáló tanácskozás végett egybegyűlhettünk s anyanyelvünkön szólhatunk, és kegyetlen, mert a győztes karácsonyi forradalom utáni hónapok válságos időt hoztak ránk. Mindennapi kemény, sőt némelykor véres küzdelemre kényszerítő mozzanatokat, eget ostromló reményeink után csekély elégtételt és keserű kiábrándultságot, az országot elborító örömmámor után, a forradalomért hozott véráldozat után újabb gyászt, temetést, emberi tragédiákat."
Több mint 250 küldött, 16 megye és 21 körzet képviselői, számos külföldi meghívott vett részt a kongresszuson. "Az előző esti rossz ómen ellenére a kongresszus megpróbálta a barátság, a türelem, az építkezés szellemében kifejteni munkálatait. Ehhez a hangot a református, katolikus és unitárius egyház három segédlelkészének imája, a cserealji templom kórusának dalai adták meg." (Nagy Miklós Kund, Népújság, 1990. március 20.)
A megnyitón többek között felszólalt Szőcs Géza költő, akinek az emigrációt követően ez volt az első politikai közszereplése, Káli Király István, Tófalvi Zoltán, valamint Smaranda Enache és Emil Iovanescu emberjogi harcos, a budapesti 1988-as tüntetés szervezője. A központi és tagszervezeti beszámolókat követően viták folytak a MISZSZ jogi hátteréről, a szándéknyilatkozatról és az alapszabályzatról. A kor hangulatára jellemző, hogy kongresszusi állásfoglalásainkban csatlakoztunk a Temesvári Kiáltványhoz, nyíltan kiálltunk az ülősztrájkot folytató orvostanhallgatók, valamint a Pro Európa Liga mellett, elítéltük a Vatra Româneasca szervezet fasisztoid akcióit.
Megítélés kérdése, hogy naivak vagy éppen öntudatosak voltunk, amikor nyilatkozatunkban az önálló magyar iskolahálózat megvalósítása és a magyar nyelv szabad használata mellett a Bolyai Egyetem visszaállítását, független kulturális intézményrendszer biztosítását, Nemzetiségi Minisztérium létrehozását, nemzetiségi törvény kidolgozását és garantálását kértük.
Hiszem, hogy húsz évvel ezelőtt a misszesek önzetlen lelkesedésből akartak, akartunk valami szépet és jót. Aztán jöttek a hodáki fejszék, hullámokat vetett a kivándorlás, érdekek feszültek és kinek-kinek megélhetés után kellett néznie. Eközben megedződtünk, alkalmazkodtunk, továbbléptünk vagy félreálltunk, pusztába kiáltottunk vagy elhallgattunk, házasodtunk vagy elváltunk, megtagadtuk önmagunkat vagy túlságosan hűek lettünk hozzá, a trikónkat nyakkendőre és tekintélyes pocakra cseréltük. Miközben utánunk is felnőtt egy új nemzedék.
Dr. Ábrám Zoltán. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Rehabilitálni az ártatlanokat
Amint az 1989-es decemberi rendszerváltás körülményeit is vizsgálják, az 1990-es márciusi események ügyét is újból meg kell nyitni, és megtalálni az igazi felelősöket – mondta tegnapi sajtótájékoztatóján Smaranda Enache, a Pro Europa Liga (PEL) társelnöke.
A marosvásárhelyi emberjogi szervezet vezetője úgy véli, nem azok az egyszerű emberek felelősek a történtekért, akiket félrevezetve Vásárhelyre hoztak buszokkal és teherautókkal, és akik egymásnak estek az utcán, hanem azok a személyek, akik megszervezték a behozatalukat, valamint akik irányították az eseményeket.
Enache nem akar beletörődni a történtekbe, és szeretné, ha végre fény derülne az igazságra, ha rehabilitálhatnák az ártatlanul meghurcolt személyeket. „Civilként részt veszek a péntek esti fáklyás felvonuláson is, mert úgy érzem, hogy marosvásárhelyiként ez a kötelességem. Azt szeretném, ha minél több magyar, román és cigány jönne el, hogy együtt emlékezzünk a fekete márciusra” – mondta a PEL társelnöke, aki sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a hatóságok úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, és senki nem szervez a hivatalosságok közül megemlékezést ezekben a napokban.
„Ezért félő, hogy újból etnikai vagy politikai színezetet kaphatnak a megemlékezési rendezvények. Remélem, hogy sem az Új Jobboldal, sem a Magyar Gárda nem szándékszik ellentüntetést vagy valami hasonlót szervezni” – mondta el Enache.
Tőkés László: ki kell vizsgálni a fekete márciust
Az 1990. március 16-20-i marosvásárhelyi események kivizsgálása, tetteseinek, felbujtóinak felelősségre vonása is szükséges ahhoz, hogy befejeződjék a rendszerváltozás Romániában - vélte az Európai Parlamentben tegnap e témáról tartott konferencián beszélve Tőkés László. „Rendkívül fontos megismerni annak a mechanizmusát, ahogyan eltérítették az 1989-es romániai rendszerváltozás folyamatát, ... helyreállítván a Securitatét” – fogalmazott az EP-képviselő.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Defenzívvé vált a magyarság
Interjú Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéddel, a fekete március egyik főszereplőjével.
Tőkés László egykori ügyvédjeként 1990 januárjában bejárása volt az államfőhöz, a miniszterelnökhöz. Hogyan dolgozta fel, hogy alig két hónap alatt közellenséggé vált?
– Amit román részről kaptam, az rosszul esett, de nem lepett meg. Bukarestben végeztem a jogi egyetemet, egyedüli magyar voltam az évfolyamon, az évfolyamtársaim előttem leplezetlenül beszéltek a magyarokról, megtapasztaltam hát a gondolkodásukat. Engem inkább azoknak a magyaroknak az árulása viselt meg, akikkel együtt indultam, akiket tanítottam arra, hogyan kellene politizálni. Amikor Magyarországra menekültem, azt hittem, a választások után a mentelmi jogom birtokában hazajöhetek. Úgy alakult azonban, hogy Smaranda Enachét is, engem is töröltek a választási listáról. Az RMDSZ nem fellebbezett az ítélet ellen, így Markó Béla került helyettem a szenátusba.
– Bánja, hogy akkor szerepet vállalt?
– Nem. Feltétlen meg kellett próbálnunk jó irányba vinni Románia szekerét. Ha újra kezdeném, akkor is elvállalnám, pedig akkor nagyon vacilláltam. Tudtam a történelemből, hogy a forradalom felfalja saját gyermekeit. Azt sajnálom, hogy nem kerültem be a legelején a román törvényhozásba. Meggyőződésem, hogy a felkészültségemmel, a magyar műveltségemmel, a bukaresti kapcsolataimmal, a bukarestiek ismeretével jó irányba tudtam volna befolyásolni az RMDSZ politizálását. Talán azért engedtek csak öt és fél évvel később haza, mert akkorra már kialakult az az RMDSZ-garnitúra, amelyet a hatalom kézben tudott tartani.
– Úgy tartja, a marosvásárhelyi román–magyar összecsapásokat gondosan megrendezték. De ki lehetett a rendező?
– Ion Iliescu államfő, Petre Roman miniszterelnök, Victor Athanasie Stănculescu hadügyminiszter, Mihai Chiţac belügyminiszter, és a régi rendszer haszonélvezői. Stănculescut és Chiţacot azóta a forradalmárok elleni temesvári sortüzek miatt el is ítélték. Számukra életbevágóan fontos volt, hogy a közvélemény ne azt firtassa, ki lövetett Temesváron vagy Bukarestben, hanem foglalkozzon a magyarveszéllyel. De az is ösztönözhette őket, hogy akkor járt le a Szekuritáté állományának a három hónapos fizetett szabadsága. Okot kellett szolgáltatni a Román Hírszerző Szolgálat létrehozásához.
– Miért éppen Marosvásárhelyt választották az összecsapás helyszínéül?
– Két olyan város volt Romániában, ahol nagyjából fele-fele arányban éltek magyarok és románok: Szatmárnémeti és Marosvásárhely. Március 15-én Szatmárnémetiben próbáltak magyar-román összecsapást szítani azzal, hogy lemondatták a két legmagasabb rangú magyar tisztségviselőt, Pécsi Ferencet és Formanek Ferencet. A szatmárnémeti magyarság viszont nem vonult az utcára a védelmükben, így hát az avasi román parasztokat sem szállították már be a városba, és az összecsapás elmaradt.
– De miért nem Kolozsváron szítottak, ahol húsz százalék körüli a magyarok aránya?
– Különbség van a verés és a verekedés között. Ha csak verik a magyarokat, az egyértelmű pogrom, és nemzetközi tiltásokba ütközik. Ha viszont verekedés van, az értelmezhető, magyarázható.
– Marosvásárhely mintha ma is egy kicsit másképpen viselkedne, mint a többi erdélyi város. Talán az is jellemző, hogy épp itt akarnak szobrot állítani Ştefan Guşă tábornoknak, Ceauşescu vezérkari főnökének.
– A Ceauşescu idején történt tömeges betelepítések hatása érződik ma is az erdélyi városokban. A betelepített regátiakat egyfajta kolonizációs tudattal látták el. Ők úgy érezték, azért költöznek ide, hogy ez a föld örökre román és ortodox legyen. A betelepítés olyan káderek idehozatalát is jelentette, akik más városokban nem tudtak sikerrel haladni a szamárlétrán. A Vatra Românească Egyesület holdudvarát is azok alkották, akik féltek, hogy egy szabad versenyhelyzetben nem tudják már megőrizni előjogaikat. Féltették a pozíciót, amelyet nem érdem szerint, hanem a származásuk szerint szereztek. Ez a garnitúra továbbra is úgy tartja, ha valamit elleneznek a magyarok, az csak jó lehet. Pedig hát Ştefan Guşă a hadsereget arra használta, hogy a románokba lövetett Temesváron. Az áldozatok 90 százaléka román volt. Marosvásárhelyen megszűnt a román–magyar barátkozás. Békés egymás mellett élés zajlik, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Teljesen párhuzamos világokban élünk, protokollkapcsolatokat tartunk fenn egymással. A mélyebb, tisztázó beszélgetések műfaja itt nem létezik.
– Mintha Ceauşescu álma teljesült volna be a városban. Többségbe került a románság, román a város polgármestere. És mindez 1989 után alakult így.
– A román polgármester egy Iliescu–Markó-paktum következménye. Az RMDSZ sokkal fontosabbnak tartotta, hogy a megyei tanács elnöki tisztségét szerezze meg. Marosvásárhelyen ugyanis erős volt Markóék belső ellenzéke. A 2000-es helyhatósági választások első fordulójában 168 szavazat hiányzott ahhoz, hogy Fodor Imre megszerezze a polgármesteri széket, a rá leadott szavazatoknak pedig közel 10 százalékát érvénytelenítették, a legtöbbet öt körzetben, ahol óvni kellett volna. Engem azonban a választás előtt félreállítottak a megyei RMDSZ-elnöki székből, és a szavazókörzetek szintjén nem óvták meg a szavazatszámlálást. Csak városi szinten óvtak, azt meg elutasították. Ha a szavazókörzetek szintjén kérték volna a szavazatok újraszámlálását, azt nem lehetett volna elutasítani. Így ment el a polgármesteri tisztség.
– De azóta volt másik választás is.
– Közben Dorin Florea megerősödött, és sikerült megőriznie tisztségét. Sajnos a demográfiai törvényszerűségek is a románokat segítik: jelentősen különbözik a marosvásárhelyi magyar és román közösség korfája. Míg a magyar közösség elöregedőben, a betelepített románok általában fiatalok voltak, akik azóta gyerekeket szültek. Az én gyermekkoromban az itt élő románok jól beszéltek magyarul, ha egy boltba bementél, magyarul szólt hozzád az eladó, mára már csak a poftiţi hallatszik. Kezdi elveszíteni magyar jellegét a város. De egy sor olyan magyar orvosról, magyar ügyvédről is tudok, aki nem írja már ki magyarul is az órarendet az ajtajára.
– Van ebben szerepe a fekete márciusnak?
– A fekete márciust követő retorziónak van szerepe. Annak, hogy az igazságszolgáltatás az áldozatból csinált agresszort. Defenzívvé vált a marosvásárhelyi magyarság. A közhangulatot ma az jellemzi: ne szólj szám, nem fáj fejem.
– De nem járult ehhez ön is hozzá? Hiszen a márciusi forró napokban ön is folyamatosan arra kérte a magyarokat, hogy maradjanak otthon, legyenek türelmesek.
– Volt 1990 februárjában egy békés, gyertyás-könyves tüntetés Marosvásárhelyen, amelyet Sütő Andrással ketten szerveztünk. Százezer magyar vonult fel gyertyával és könyvvel a kezében a magyar oktatásért. Akkor a magyarság óriási erőt mutatott. Amikor azonban láttuk, hogy egy véres konfliktust akarnak kirobbantani, úgy gondoltuk, nem játszhatjuk el azt a szerepet, amelyet a diktatúra hívei ránk osztottak. Elleneztük hát az összecsapást.
– Elsősorban a román elemzők hangoztatják, hogy 1990 márciusában könnyen koszovóira fordulhatott volna Románia története.
– A fekete március után 100 ezer magyar hagyta el Erdélyt. Ha az eredeti forgatókönyv érvényesül, valószínű, ennél jóval nagyobb lett volna a kivándorlók száma. Ahogy Koszovót szerbtelenítették, úgy ürült volna ki Erdély is.
– Koszovó szerb vonatkozásait említi, de hát ott az albánok lázadtak fel azért, mert nem kapták meg az őket megillető jogokat. Nem vezethetett volna itt is egy afféle koszovói forgatókönyv a Székelyföld autonómiájához?
– Attól tartok, ha itt a koszovóihoz hasonló konfliktus alakul ki, mi abban nem albánok lettünk volna, hanem elüldözött szerbek.
Gazda Árpád. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Szükségünk van az igazságra!
A fáklyásmenet résztvevői nyomozati eljárást követelnek
Tegnap este 7 órakor, a Közigazgatási Palota elől indult az Igazság és Tolerancia Fáklyásmenete, amelyet Marosvásárhely fekete márciusa emlékére szervezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, és amelyen részt vett Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke, dr. Kincses Előd ügyvéd és Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke. A menet azt az útvonalat követte, amelyet 1990. március 19-én a Görgény völgyéből beszállított, leitatott parasztok tettek meg. A résztvevők égő gyertyát helyeztek Sütő András sírjára.
A résztvevők felhívást intéztek Traian Basescu államfőhöz, Emil Boc miniszterelnökhöz és Románia főügyészéhez, Laura Codruta Kövesihez, amelyben emlékeztetik őket, hogy 20 éve provokálták ki a marosvásárhelyi fekete márciusi etnikai konfliktusokat, de – a civil társadalom, az erőszak áldozatai és a sajtó többszöri sürgetése ellenére – ma sem ismert az igazság. Felhívják a figyelmet, hogy "a tények fel nem tárása és a bűnösök meg nem nevezése miatt – húsz év után is – közösségünkre igazságtalanul rásütik a kollektív bűnösség fájdalmas bélyegét, és ez egy demokratikus társadalomban elfogadhatatlan".
Az igazság kiderítéséért és a törvény előtti egyenlőség követelményének megfelelően követelik, azonnal újra kell kezdeni az 1990. március 19-20-i marosvásárhelyi konfliktus megszervezői elleni nyomozati eljárást, és kérik azoknak az azonosítását, akik: * eldöntötték és megszervezték a felfegyverzett parasztok Marosvásárhelyre szállítását, * akik megszervezték a népi milíciákat és a székelykocsárdi állomásig szállították azokat a bányászokat, akiket a marosvásárhelyi polgárok ellen akartak bevetni, * akik Zalatnán és a mócok földjének más helyiségeiben mozgósítottak azért, hogy az ottani lakosságot Marosvásárhelyre szállítsák.
Ugyanakkor kérik, hogy "a hatályos törvényeknek megfelelően mindazokat büntessék meg, akik az 1990. március 20-án, az előző napi, az RMDSZ, KDNPP- és NLP-székházat megtámadók és feldúlók, a marosvásárhelyieket súlyosan bántalmazók ellen Marosvásárhely főterén békésen tüntető polgári lakosság elleni erőszakos megnyilvánulásokat megszervezték".
Felhívják a figyelmet, hogy "a gyászos emlékű 1990 fekete márciusi események komolyan rombolták Románia nemzetközi hírnevét és semmissé tették a román forradalom győzelme által szerzett hitelünket. Azoknak a sötét manipulációknak a sorát nyitották meg, amelyeket az Egyetem téri tüntetők 1990. június 13-15-i szétverése, az egymást követő bányászjárások jelentettek. Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események késleltették az ország demokratizálódását, az EU- és NATO-csatlakozásunkat, súlyosan veszélyeztették a belbiztonságot, a Magyarországgal való jószomszédi viszonyt és megmérgezték a román-magyar együttélést, a véres balkáni konfliktusoknak az előestéjén".
Szükségünk van az igazságra! Igazság nélkül nem létezhet jogállamiság, tolerancia, kölcsönös bizalom és megbékélés! – olvasható egyebek mellett a felhívásban.
(mózes) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Smaranda Enache: „Megbélyegzett ember, nemzetáruló lettem”
"A belügyi szerveknek főként az nem tetszett azokban a napokban, hogy a forradalmi hevület mennyire közel hozta egymáshoz az erdélyi magyar és román közösséget, hogy hirtelen egymásra találtak. Ez hosszú távon erdélyi autonomista törekvésekhez vezethetett volna. Sikerének akkor lett volna komoly esélye, ha mind a magyarok, mind a románok óhajtották volna az autonómiát. Szerintem, és sok más értelmiségi szerint főként ezért hoztak létre törésvonalat a két etnikum között."
Játsszunk el a gondolattal, hogy 1989. december végén járunk, és ismét összegyűlünk mi, marosvásárhelyi magyar és román értelmiségiek, és létrehozzuk azt a bizonyos Barátság Platformot, amit annak idején aláírtunk, közzétettünk, mert hittünk abban, hogy eljött a „szeressük egymást, gyerekek” szlogen megvalósulásának boldog korszaka. Vajon tehettünk volna valamit másképpen? Megakadályozhattuk volna a márciusi véres konfliktust? Vagy olyan konspiratív gépezet indult be, ami ellen esélyünk sem lett volna cselekedni?
– Sok mindent tehettünk volna, de ahhoz tudnunk kellett volna, hogy valójában mi is történik. Meggyőződésem, hogy kész forgatókönyv alapján történtek a marosvásárhelyi események, és mi ezt nem vettük észre. Decemberben a tömeg azt skandálta a városban, hogy testvérek vagyunk, sovinizmus nem létezik, az emberek komolyan gondolták, hogy a forradalom a nemzeti ellentéteket is feloldja. De a közhangulat nagyon rövid idő alatt romlott. Január végén már nemzetiségi összecsapás történt Szászrégenben, amelyet a Vatra Românească elődje, a Frăţia Românească provokált. A Vatra február 6-i, a vásárhelyi Sportcsarnokban rendezett nagygyűlésén igen kemény jelszavak hangzottak el, mint például: „Magyar vért akarunk inni!”. Ha jól emlékszem, olaj volt a tűzre François Mitterand francia elnök kijelentése is, már ami a magyarokkal szembeni igazságtalan bánásmódra vonatkozott. Januárban a Cuvântul Liber megyei lapban naponta megjelent valamilyen uszító cikk, például arról, hogy az önálló magyar iskolák szeparatizmushoz, külön magyar kórházak, járdák létéhez vezet... A közszolgálati televízió is táplálta ezt a hangulatot, megjelentek a vérlázító térképek Erdély elcsatolásával kapcsolatban. Nekünk, itteni értelmiségieknek semmilyen tapasztalatunk nem volt a válságkezelésben, nem voltunk tisztában a nagy geopolitikai folyamatokkal.

Smaranda Enache
1950. március 31-én született Marosvásárhelyen, orvos családból származik. Bukarestben bölcsésztudományi diplomát szerzett, specialitása a magyar és a francia nyelv, pár évig Bukarestben fordítóként dolgozott, majd Marosvásárhelyen tanított. 1983-tól a rendszerváltásig az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház irodalmi titkára, majd művészeti igazgatója.
1990 után a Társadalmi Dialógus Csoport ügyvezető igazgatója, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga alapító tagja, társelnöke. 1998 és 2001 között Románia finnországi és észtországi nagykövete. Az Alianţa Civică szervezet alapítója, számos hazai és nemzetközi emberjogi szervezet tagja. Cikkei jelentek meg a Gazeta de Mureş, Revista 22, Altera, Secolul XXI, Provincia, Uncaptive minds (SUA) kiadványokban.
Számos emberjogi tanulmány, kötet szerzője, társszerzője. Több magyarországi díj kitüntetettje, megkapta Marosvásárhely díszpolgára címét is, de lemondott róla, amikor azt egy erre nem méltó marosvásárhelyi személyiségnek is odaítélték.

Az Igazság Fáklyás Menete
Mintegy másfélezren gyűltek össze a marosvásárhelyi Kultúrpalota előtt 2010. március 19-én, pénteken este, hogy a húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi Fekete Márciusra emlékezve részt vegyenek az Igazság Fáklyás Menetén.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), Tőkés László EP-képviselő irodájaés a Pro Europa Liga (PEL) által szervezett megmozduláson Kincses Előd ügyvéd, egykori marosvásárhelyi vezető magyarul, míg Smaranda Enache, a PEL társelnöke románul olvasta fel a szervezők Felhívását, amelyet Traian Băsescu államfőhöz, Emil Boc miniszterelnökhöz és Laura Codruţa Kövesi főügyészhez intéztek.
A húsz éve történt marosvásárhelyi pogromkísérlet kapcsán a Felhívás szövegezői rámutatnak: a civil társadalom, az erőszak áldozatai és a sajtó többszöri sürgetése ellenére az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről az igazságot ma sem ismerjük, ahogy nem ismerjük a teljes igazságot az 1989. decemberi forradalomról sem és az azt követő bányászjárásokról sem, mivel az igazságszolgáltatás a mai napig nem volt hajlandó feltárni az akkori történéseket. Mint megfogalmazzák: a tények fel nem tárása és a bűnösök meg nem nevezése miatt – húsz év után is – a magyar közösségre igazságtalanul rásütik a kollektív bűnösség fájdalmas bélyegét és ez egy demokratikus társadalomban elfogadhatatlan. Épp ezért a Felhívás támogatói kérik azoknak az azonosítását, akik eldöntötték és megszervezték a felfegyverzett parasztok Marosvásárhelyre való beszállítását, akik megszervezték a népi milíciákat és a székelykocsárdi állomásig szállították azokat a bányászokat, akiket a marosvásárhelyi polgárok ellen akartak bevetni, valamint azoknak az azonosítását, akik Zalatnán és a Mócok földjének más helyiségeiben mozgósítottak azért, hogy az ottani lakosságot Marosvásárhelyre szállítsák.
„Kérjük, hogy a hatályos törvényeknek megfelelően mindazokat büntessék meg, akik 1990. március 19-én értelmi szerzői voltak az RMDSZ, NKDP és NLP székházai megtámadásának és feldúlásának, az ezeket védő marosvásárhelyi polgárok súlyos bántalmazásának, illetve akik egy napra rá, március 20-án megszervezték a Marosvásárhely főterén békésen tüntető polgári lakosság elleni erőszakos megnyilvánulásokat” – áll a dokumentumban.
A Felhívás felolvasása után a fáklyásmenet résztvevői – jelentős karhatalmi biztosítás mellett – a volt RMDSZ-székházhoz vonultak, ahol Tőkés László püspök románul, illetve Kecskés Csaba marosvásárhelyi unitárius esperes magyarul mondta el a Miatyánkot. Az emlékezők innen Sütő András és Jakabffy Attila sírjához vonultak, és a kegyelet gyertyái mellett nemzeti imáinkkal tisztelegtek a marosvásárhelyi hősök előtt.
Közös múlt, közös jövő
A Szeretet Márciusa elnevezésű rendezvénysorozat másnapján délelőtt 10 órától kezdődött a „Közös múlt, közös jövő – otthon, Európában” című konferencia, amelyen házigazdaként Kali István, a maros-megyei EMNT elnöke köszöntötte a Deus Providebit Tanulmányi Ház konferenciatermét zsúfolásig megtöltő résztvevőket.
Tőkés László EP-képviselő, a rendezvénysorozat kezdeményezőjeként megnyitó előadásában abbéli reményét fogalmazta meg, hogy „emlékezésünk békévé oldja a múltat”. Mint mondta: a közös rendezvény a megbékélést szolgálja, ilyen értelemben köszönetet mondott a PEL-nek és kiemelten Smaranda Enache emberjogi harcosnak, valamint Kincses Előd „egykori és jelenlegi ügyvédjének”, hiszen szomorú aktualitás, mutatott rá Tőkés, hogy a marosvásárhelyi bíróságokon Kincses Előd képviseli a Ștefan Gusă tömeggyilkos tábornok szobrának felállítását megakadályozni kívánó keresetüket. Az EMNT elnöke ugyanakkor hiányérzetének is hangot adott, amiért az RMDSZ nem vállalt közösséget ebben a rendezvénysorozatban. Elismeréssel említette a Bernády György Alapítvány által készíttetett tizenkét órás dokumentumfilmet, amely érdemben hozzájárul a múltfeltáráshoz, talán sikerül leépíteni az épp húsz évvel ezelőtt erőszakolt sztereotípiákat, jelentette ki az egykori temesvári lelkipásztor, mint ahogyan a román közszolgálati televízióban sugárzott háromrészes filmsorozat is ezt a célt szolgálja.
Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azokat a megnyilvánulásokat sem, amelyek a román szélsőségek köreiből indulnak, és a magyar veszély újbóli feljátszásával gyakorlatilag az önigazolást keresnek. A püspök ezzel a szombatra, épp március 20-ra tervezett maroshévízi román nagygyűlésre utalt, és amint megfogalmazta: a szeparatizmus vádját már megint azért veszik elő, hogy az egységes székelyföldi régió tervét ellehetetlenítsék.
1989, Temesvár: a hiteles forradalmat jelenítette meg – jelentette ki az erdélyi EP-képviselő. Ezzel szemben – „Temesvár szellemével” ellentétesen – 1990 márciusának Marovásárhelyét „Ceuşescu kísértete” járta be. Temesvár szolidaritáson, tolerancián és szereteten alapuló összefogását a gyűlöletre és a mondvacsinált ellenségképre alapozott „ellenforradalom” törte meg.
A biztató kezdet – Temesváron a bűnösök elleni per, a Temesvári Kiáltvány, a Nemzeti Megmentési Front kisebbségbarát nyilatkozata stb. – után a rendszerváltozást eltérítették, mondta a püspök. A gyűlölet forgatókönyve a marosvásárhelyi Fekete Márciusba torkollott: nem interetnikai konfliktusról kell beszélnünk, hangsúlyozta Tőkés, hiszen nem egy szimmetrikus viszonyról volt szó: inkább agresszorokról és áldozatokról van szó. Mindezt azért tervezte meg a volt kommunista nómenklatúra, hogy visszatérhessen a hatalomba a Szekuritáté, berendezkedtek a posztkommunista erők, elindultak az első „szabad” parlamenti választáson – végezetül a kommunistáknak és a titkosszolgálatnak sikerült átmentenie a hatalmukat. Ma, Marosvásárhelyen nem egyedi megemlékezést tartunk, hívta fel a figyelmet az EMNT elnöke, hanem az egész térségünket sújtó, a volt szovjet tömb országaiban két évtizede tartó visszarendeződés ellen, a posztkommunista struktúrák továbbélése ellen tiltakozunk.
A rendszerváltozást folytatnunk kell, szögezte le Tőkés László, az 1989-ben elkezdődött folyamat eredeti szellemében harcoljunk a jóvátételért, azonosítsuk a bűntettek elkövetőit, vonjuk felelősségre őket. Nemzetközi példák egész sora mutatja, hogy bő két évtized után immár Európa is képes szembenézni a kommunizmus örökségével, az Európa Tanács, az Európai Parlament, az Európai Néppárt elítélték a bűnös rendszert, illetve a volt kommunista blokk országainak múltfeltáró intézetei képviselőinek prágai tanácskozásán még egy nemzetközi büntetőbíróság felállításának igénye is megfogalmazódott. De a nemzeti kormányoknak is megvan a saját felelősségük a kommunista múlttal való őszinte szembenézés tárgykörében – ezt a cél kívánja szolgálni a konferencia is, zárta beszédét Tőkés László.
Smaranda Enache köszöntő beszédében többek között felvillantotta Kincses Előd és az ő közös sorsát: 1990 márciusa után mindkettőjüket közellenségnek kiáltották ki, őt munkahelyéről is eltávolították, illetve megakadályozták, hogy mindketten elinduljanak a rákövetkező parlamenti választáson. A PEL társelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a civilszféra hozzájárulása a múltfeltáráshoz: ezért szervezték a fáklyásmenetet, és ezért is nagy öröm, hogy a konferencián a magyarok mellett részt vesznek román és zsidó történészek is. Az emberjogi harcos rámutatott: a nemzeti kisebbségek jogaiért, külön tekintettel a magyar közösségre továbbra is ki kell állni, mert az erdélyi magyarságot történelmi múltja miatt ez megilleti, másfelől a kisebbségek ezt igénylik is.
Kincses Előd köszöntőjét azzal a kérdéssel indította: eljutottunk-e a Fekete Márciustól a Szeretet Márciusáig? Az egykori marosvásárhelyi vezető szerint a szeretet márciusa még vágyálom, előíró jellegű jövőkép, akárcsak a tízparancsolat. Épp azért, mert a román és magyar közösség a maga két külön világát építi, számára nagyon disszonánsnak tűnik, jelentette ki az ügyvéd, hogy RMDSZ nem vett részt a fáklyás felvonuláson, mint ahogyan a román pártok sem. „Annak idején nem UDMR-ét alapítottunk, hanem RMDSZ-t, és szeretnénk, ha így is viselkedne” – mondta az egykori marosvásárhelyi hős, akit a fekete március után emigrációba kényszerített az akkori román hatalom.
A megnyitó előadások után Korpos Dalma, Tőkés László kolozsvári irodájának vezetője felolvasta Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövetének levelét, Gróh Gáspár, Mádl Ferenc kabinetvezetője az egykori köztársasági elnök üzenetét tolmácsolta. Király Károly egykori erdélyi magyar politikus is levelet intézett a résztvevőkhöz, amelyben egyebek mellett ezt írta: „A márciusi események nem spontán, nem román-magyar ellentétekből születtek, hanem mesterségesen táplált, szervezett és kirobbantott hatalmi, kormányzati eszközökkel támogatott, tragikus események voltak. Emlékeinkből kitörölni nem szabad, a múltat megváltoztatni nem lehet. De ha kellő tisztelettel és alázattal viszonyulunk hozzá, útravalóul adhatjuk a levont tanulságokat gyermekeink és unokáink részére.”
Ezután az EMNT által meghirdetett „Családom fekete márciusa” című, esszé– vagy interjú-pályázat nyerteseinek adta át a díjakat Farkas Márta zsűrielnök. A középiskolás diákok és egyetemi hallgatók által beküldött pályaművek közül III. helyet Kusztos Dávid, a marosvásárhelyi Református Kollégium IX. osztályos tanulója, a II. díjat Dénes Hunor Levente, volt Bolyais diák, II. éves joghallgató, ezzel egyenértékű különdíjat Simon Alíz Tímea, a Művészeti Líceum tanulója, míg a fődíjat Szabó Dániel, II. éves egyetemi hallgató nyerte el.
A marosvásárhelyi magyarok mellett harcoló, emiatt igazságtalanul bebörtönzött és üldözött magyarok és magyar-cigányok helytállásukért nemrégiben a Terror Házában megkapták a Petőfi emléklapot – a konferencián pedig Bajnai Gordon miniszterelnök levélben értesítette őket, hogy a Kisebbségekért Díjat adományoz nekik, miután jogszabály-módosítással azt külhoniakra is kiterjeszti. A díjakat Balog Zoltán, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Magyar Országgyűlés Emberjogi Bizottságának elnöke és Schmidt Mária, a Terror Házának igazgatónője adta át Lőrincz Józsefnek, Szilágyi Józsefnek, Sütő Józsefnek. Puczi Béla érdemeit post mortem ismerhetjük csak el, az ő díját felesége, Puczi Mária vette át. További posztumusz elismerésben részesült: Szilveszteri Kis Péterés Tóth Árpád – hozzátartozóik annyi sérelmet és megaláztatást szenvedtek el 1990 márciusa utáni két évtizedben, hogy sem a budapesti díjátadóra, sem Marosvásárhelyre nem jöttek el, nevükben Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános vette át a díjat.
Az ünnepélyes díjátadókat követően két tömbbe csoportosítva került sor a konferencia előadásaira. Balog Zoltán a teológiában ismert „helyettes elégtétel” fogalmából indult ki. Helyettes elégtételről akkor beszélünk, amikor nekünk kellene valamiért helytállnunk, felelősséget vállalnunk – de nem tesszük, viszont van valaki, aki ezt helyettünk megteszi. A fideszes politikus rámutatott: Közép-Kelet-Európában ez gyakorta előfordul, és nagy dolog, hogy vannak olyanok, akik képesek erre. A marosvásárhelyi roma hősök példáját azért tartotta fontosnak, mert a roma-probléma egész Európa számára egyre akutabbá válik, és a rengeteg – politikai manipuláció eszközeként felhasznált – negatív példa mellett szükségünk van a pozitív példák felmutatására. Ez a mi felelősségünk, jelentette ki Balog, ezeket a példákat kell mindig szembeállítanunk azokkal, akik minket akarnak szembeállítani.
Az első előadássorozatban felszólalt Wiliam Totoc, berlini újságíró, számtalan tanulmány és könyv szerzője, aki az „Egy fiatal harcos portréja” című filmet esettanulmányként bemutatva a feléledő román szélsőséges mozgalmakról beszélt, elítélve a múlt misztifikálását és a nacionálkommunizmus meghosszabbítását.
Matuska Márton délvidéki újságíró arról a „csodáról” beszélt, hogy Trianon után 90 évvel egy magyar ember felszólalhat a szerb parlamentben, Boros Zoltán televíziós szakember a Marosvásárhelyen húsz évvel ezelőtt létrejött, mesterségesen táplált „tömeges pszichózis” rejtelmét boncolgatta. A média felelősségét hangsúlyozta Éhn József, a Társaság a Kárpát-Medencei Magyarságért elnöke is. Dr. Ábrám Zoltán, a marosvásárhelyi események résztvevőjeként emlékeit elevenítette fel, és rámutatott: „Húsz év eltelt, és ma már egészséges összegzést végezve szükség szerint önkritikusnak kell lennünk. További kérdéseket kell feltennünk magunknak. Miért fogyunk napról napra, és miért csökken a magyar emberek közötti szolidaritás? Miért nem tudunk olyan értékrendet teremteni a sorainkban, amely a krisztusi szeretetre épül? […] Miért nem tanultunk eleget 1990 fekete márciusából?”
Hozzászólásában Tófalvi Zoltán történész a hiteles adatok nyilvánosságra hozatala mellett érvelt, míg Mircea Suhăreanu a Pro Europa Liga részéről Marosvásárhely fokozatos elrománosítása mellett tanúskodott.
A konferencia második paneljét Schmidt Mária történész előadása vezette fel, aki párhuzamot vont a 2006. őszén történt budapesti eseményekkel. A Terror Háza vezetője véleménye szerint 2006-ban is a hatalom provokálta az embereket. Tanulságként megfogalmazta, hogy a provokációt mindig és mindenkor le kell leplezni. A történész at kérteTraian Băsescu államfőtől, hogy tegye meg azokat a gesztusokat, amelyekkel a Fekete Március sebeit be lehetne gyógyítani.
Gabriel Andreescu bukaresti emberjogi harcos felhívta a figyelmet arra, hogy a tragédián túl léteznek olyan momentumok, amelyekről nem beszéltünk eddig. 1990 márciusa után a magyar kérdés olyan szinten tevődött fel, amelyhez az addigi kurzuson szocializálódott román értelmiségek nem szoktak hozzá.. A központosító, homogenizáló államszemlélet addig nem engedte meg, hogy a kisebbségi kérdést érdemben feltegyék, mutatott rá a szakember. A zsidók nélküli antiszemitizmus kérdését leválasztva a problémakörről, Andreescu szerint a kisebbségek mai napig egyfajta provokációt jelentenek a többségi, homogén nemzetben gondolkodók számára. A másfélmilliós magyar közösségnek saját kultúrája van, érvelt a kisebbségi kérdésekkel foglalkozó professzor, teremtő módon járulnak hozzá az ország életéhez. Ezért a jövő nagy tétje a magyar régiók létrejötte lesz.
Balog Zoltán rövidre fogott előadásában a konferencia mottójaként választott tételt boncolgatta, mely szerint a jövő csak igazságra épülhet. A politikus kijelentette: nem a történelmi igazságról van szó, hanem az egyetemes emberi és a kisebbségi jogok alapján levezethető igazságról, a demokratikus jogállam igazságáról. Az emberjogi bizottság elnöke kijelentette: fundamentális kérdésekben nem lehet engedni. Még azokban sem, amelyek nem népszerűek a saját körünkben: mert ha ezekben engedünk, erkölcsi jogainkat veszítjük el, hitelességünket és legitimitásunkat. Az erőszak a gyávák eszköze, mondta Balog, és sajátosan közép-kelet-európai történet az, amikor a társadalmi békét a polgároknak kell megvédeniük az államhatalommal szemben. Végezetül megosztotta azt a spirituális tapasztalatát, mely szerint végső soron mindig az igazság győz a jogbitorlókkal szemben.
Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke arról beszélt, hogy az elszakadt részeknek figyelniük kell egymásra, mert tapasztalataink kiegészítik egymást. Ugyanakkor a nemzeti integráció mellett tett hitet, a magyar kormány nem hagyhatja a határon túli magyar közösségeket. A határmódosítás nélküli politikai integráció két pillére: az autonómia és kettős állampolgárság – fogalmazta meg a délvidéki politikus.
Mikola István volt egészségügyi miniszter előadásában rákérdezett: valóban a szeretet márciusa lett a gyűlölet márciusából? Rámutatott: mindkettő aktív emberi érzés – be kell vetni magunkat annak az érdekében, hogy valóban belülről fakadóan tudjuk megélni. Kijelentette: erős anyaországra lenne szükség. A magyar nemzet befogadó, erős nemzet volt, a honfoglaló magyarok ilyen nemzetet alkottak meg, Szent István királyunk ezt teremtette meg. Ehhez képest, hívta fel a figyelmet a volt miniszter, a legfrissebb kutatások szerint a magyar népesség 53 százaléka anómiás (az anómia az az állapot, amikor egy társadalomban megszűnnek vagy felborulnak a normák, a szabályok, az emberek elvesztik a fogódzóikat, gyökértelenekké válnak). Őket nehéz mozgatni, de annál könnyebb manipulálni. A gazdasági válságon túl morális válságban van Magyarország, következésképpen erkölcsi erő és önvizsgálat szükséges. Mindez a békés egymás mellett éléshez is elengedhetetlen – hangsúlyozta a fideszes politikus.
A konferenciát Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke zárta. A résztvevők Zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben megerősítették: a Fekete Március véres eseményei nem a két nemzeti közösség – a román és a magyar – közötti szembenállás következménye, hanem a hatalmukat és befolyásukat veszélyeztetve érző posztkommunista erők restaurációs kísérlete, melyet etnikai konfliktus gerjesztésével próbáltak leplezni és igazolni. A Marosvásárhelyi Fekete Március és az azt követő, hasonló forgatókönyv szerint zajló események – különösképpen az ún. bányászjárások – kimutatható módon késleltették a demokratikus átalakulást, Románia euroatlanti integrációját, és mindmáig érzékelhető módon hosszú időre megmérgezték a román-magyar viszonyt. A résztevők külön kitértek arra is, hogy Marosvásárhely önkormányzati elöljáróinak felelőssége és a romániai igazságszolgáltatás újabb szégyene, hogy a kommunista rezsim ellen felkelő temesváriakba lövető Ștefan Guşă tábornok szobrának felállítása engedélyt kapott, miközben az Európai Néppárt Kongresszusa határozottan elítélte a kommunista rendszerek egykori tisztségviselőinek dicsőítését. Abbéli meggyőződésüknek is hangot adtak, hogy „a jövő, Marosvásárhely, Erdély, Románia, és az egész Kárpát-medence országainak jövője csakis az igazságra épülhet. Nemzeti közösségeink közös jövője érdekében tehát igazság- és jóvátételt követelünk, a társadalmi igazságosság és a demokratikus jogrend maradéktalan érvényesítését”.
Marosvásárhely, 2010. március 20.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája. Forrás: erdon.ro

Posztkommunista provokáció
Eltérített romániai rendszerváltás
Mint szombati lapunkban olvashatták, péntek este 7 órakor indult el az Igazság és tolerancia fáklyásmenete a Kultúrpalota elől, miután meghallgatták az ország elnökéhez, miniszterelnökéhez és főügyészéhez címzett felhívást, amelyet Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke olvasott fel románul, illetve Kincses Előd ügyvéd magyarul. A megyei törvényszék előtt, ahol húsz évvel ezelőtt a felbőszült hodákiak kiverték Sütő András fél szemét, a résztvevők égo gyertyákat helyeztek el.
A kommunizmus által elkövetett bűntetteket szeretnénk kideríteni
Tőkés László a sajtó kérdéseire válaszolva kijelentette: – Fel kell fedni a forradalom idején történteket, az úgynevezett terroristák által elkövetett bűntetteket, ki kell deríteni a bányászjárások szervezőit, és "követeljük, hogy a marosvásárhelyi, forgatókönyvszerűen megszervezett vérengzést, összecsapásokat és pogromkísérlet hátterét derítsék fel, azonosítsák a tetteseket, és vonják felelősségre őket. Ezért is intéztünk felhívást Basescu elnökhöz, Boc miniszterelnökhöz és Románia főügyészéhez, és kérjük a közvéleményt is, hogy támogassák ezeket a törekvéseket".
Véleménye szerint a fekete márciusnak semmi köze nem volt az interetnikumhoz, hanem "egy posztkommunista provokáció, megosztó forgatókönyv érvényesült, amely egymásnak ugrasztotta a magyarokat és a románokat, pontosabban a románokat szabadította az itteni magyarokra, akik egyértelműen védekezni kényszerültek. Tehát nem egy szimmetrikus, kétoldalú román–magyar összecsapásról volt szó, hanem volt egy agresszor és volt egy védekező fél. Utóbb aztán a védekezőket, az áldozatokat kiáltották ki agresszoroknak, és küldték börtönbe őket. Nagyon szeretném, hogy ha ez a mai megemlékezés visszatérítene minket az eltérített romániai rendszerváltozás útvonalára, és ott folytatnánk, ahol 90-ben elkezdtük, és soha többé ne fordulna elő ilyesmi, ami Marosvásárhelynek a jó hírét és a békés egymás mellett élésre jellemző légkörét akkor tönkretette".
Nem a fáklyák miatt
A fáklyásmenetben részt vett Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöke, aki kérdésünkre kijelentette: – Nem a fáklyák miatt, hanem mert hívtak, azok hívtak, akikkel húsz év óta, másokkal, például Tőkés Lászlóval 30 év óta vagyok jó kapcsolatban. Nem kötelességérzet hozott, hanem a jóérzés, mert nagy öröm volt, amikor Székelyudvarhelyen, tíz nappal az itteni gyertyás felvonulás előtt megtartottuk az első szervezett tüntetésünket a csíki és sepsiszentgyörgyi barátainkkal ugyanabban az időben, szabadon. Azokat a pillanatokat nem lehet elfelejteni, éppúgy, mint december 22-ét.
A rendőrség ezúttal teszi a dolgát
Kincses Előd örömmel vette tudomásul, hogy a rendőrség ezúttal "tette a dolgát", hogy "nyugodtan, békésen tudjuk ezt a mai, az igazság és tolerancia nevében megszervezett tüntetésünket lebonyolítani". Hozzátette: nem vagyunk annyian, mint akkor, de remélem, elegen vagyunk, akik azt szeretnénk, hogy végre jó irányba forduljon Románia szekere és a romániai magyar kisebbség helyzete
Furcsállom, hogy valaki az RMDSZ-en kívül vagy az RMDSZ mellett akarjon szervezni megemlékezéseket
Markó Béla, az RMDSZ elnöke pénteken újságírói kérdésre válaszolva, hogy az RMDSZ részt vesz-e a fáklyásmeneten, jelentette ki, jó lett volna, ha előre megbeszélik az EMNT képviselőivel, hogy milyen rendezvényt terveznek, akkor esetleg el lehetett volna jutni addig, hogy együtt szervezzék, vagy részt vegyenek az RMDSZ által szervezett eseményeken. "Valamit tisztázzunk: az EMNT fontos civil szervezet, viszont az RMDSZ létezett 1990 márciusában, 1989 decemberében jött létre, és a mostani vezetői közül sokan ugyanazok, akik 1990 márciusában is politikusai vagy vezetői voltak az RMDSZ-nek. Tehát az RMDSZ ezekben a napokban arra is emlékszik, amit saját vezetői, saját politikusai végigéltek azokban a napokban. Ezért azt gondolom, hogy a dolgok helyes sorrendje ez. Egy olyan szervezet nevében nyilatkozom, amely akkor, ezelőtt húsz évvel is az erdélyi magyarok érdekvédelmi szervezeteként megszervezte a magyarság életét, jogköveteléseit, akár a kétnyelvű feliratokról, akár a magyar iskolákról van szó, és őszintén szólva furcsállom, hogy valaki az RMDSZ-en kívül vagy az RMDSZ mellett akarjon szervezni megemlékezéseket. De végül is azt hiszem, hogy ehhez mindenkinek joga van, és az mindenképpen jó, hogy húsz év múltán sokan érzik úgy az RMDSZ-en kívül is, hogy le kell vonni bizonyos tanulságokat. Ez mind rendben van, de mi a magunk megemlékezését megszervezzük, tudják, a Bernády Házban is lesznek események".
A továbbiakban kifejtette: "Ha már a fáklyásmenetről kérdeztek, még egyszer elmondom, nem vagyok fáklyásmenet-párti. Utoljára fáklyásmenetre gyermekkoromban vittek el az iskolából az 50-es vagy a 60-as években, már nem is emlékszem, mi ellen kellett tiltakozni. Tehát bennem ezek a fáklyásmenetek elég rossz emlékeket ébresztenek, de lehet, hogy akik szervezik, meg tudják változtatni ennek az üzenetét".
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Milyen hatással volt Románia jelenkori történelmére mindaz ami 1990 márciusában történt?
A frissen keltezet romániai demokrácia harmadik honapjában, azaz 1990 márciusának idusán, a világ felfigyelt Marosvásárhelyre, de sajnos a figyelem az itt lezajlott eseményeknek köszönhető.
Hogy milyen hatással volt Románia jelenkori történelmére mindaz ami 1990 márciusában történt? Erre próbál válaszolni, húsz év után, Kincses Előd ügyvéd, aki abban az időben a Maros megyei ideiglenes tanács alelnöke volt és Gabriel Andreescu, professzor, emberjogi aktivista, a „Noua revista a drepturilor omului” igazgatója.
Kincses Előd: „Véleményem szerint ez nagyon lelassította Románia Európai Uniós csatlakozását, hiszen ha nem rombolják le azt a nimbuszt amelyet a tv által közvetített álforradalommal kivívtak maguknak akkor minden valószínűség szerint Románia az első körös csatlakozó lett volna, tehát Magyarországgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal együtt. A NATO csatlakozás is hamarabb megtörtént volna és nem tartott volna az Iliescu rendszer olyan sokáig. Sokkal hamarabb el lehetett volna kezdeni a privatizációt, nem történt volna meg az államosított lakások javának az átjátszása a szekusok és pártaktivisták részére és akkor egy korrektebb visszaszolgáltatást lehetett volna csinálni. Azt hiszem egy szuszra, eleget mondtam, hogy mennyi sok bajt okozott ez”
Gabriel Andreescu: „Egy antidemokratikus rezsim határköve volt, amely az egyre szabadabb Romániát a párt második vonalában meghúzódó manipulátorok kezére akarta átjátszani. Egy olyan esemény amely a multikulturalitás demokráciáját nem ismerő román többség előtt kirobbantotta a modern demokrácia és a magyar közösség problematikáját. Az eseményeket kővetően, Románia lett Európa fekete báránya….. Véleményem szerint az események után jelentek meg azok a lelkiismeret központok, azok a román szerveződések melyek hidat építettek a két közösség között, híd mely az 1996-s politikai változáshoz vezetett, és amelyet a valódi demokrácia és nem a kirakat Románia intézkedésének lehet tekinteni. …. Románia, most 2010-ben sem szebb de az, hogy stabilabb határok között élünk, az történelmi szempontból nem akármi. Az eseményeket a román társadalmon belül zajló, negatív illetve pozitív kihatású, a román-magyar viszonyról szóló harcokhoz kötöm”.
Smaranda Enache: „még most is ott él az emberekben a félelem”
Smaranda Enache a Pro Európa Liga (PEL) társelnöke úgy érzi, „nem helyes az, hogy még mindig eltitkolják előttünk az egész igazságot a marosvásárhelyi eseményekről”. Szerinte, a gyertyás, fáklyás menetem azok vettek részt akik egy kicsit bátrabbak „mert bizony még most is ott él az emberekben a félelem” vagy a családjukban emlékeztek illetve nem akartak hozzájárulni, hogy egy ilyen menet „újra felnyisson elfelejtett sebeket”.
„Remélem nem ez lesz az üzenet, az üzenet az, hogy Románia egy érett demokrácia, amelyik megengedheti magának, hogy feltárja a nyilvánosság előtt az összes titkos dokumentumot, amely elkészült a márciusi események előkészítő forgatókönyvében és az események napjaiban. Ezekhez nekünk most jogunk van”, tette hozzá a PEL társelnöke.. Forrás: erdon.ro

Március fekete fehérben
A magyarok Marosvásárhelyen emlékeztek, a románok Maroshévízen gyűléseztek
A párhuzamosság jegyében szervezett megemlékezéseket a hétvégén az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a véres marosvásárhelyi események húszéves évfordulója alkalmából. Markó Béla RMDSZ-elnök előbb megkoszorúzta Sütő András sírját, majd fogadta az áldozatokat és hozzátartozóikat.
„Sokkal kevesebben vagyunk most, mint húsz évvel ezelőtt” – sajnálkoztak március 19-én, Marosvásárhelyen a Tolerancia és igazság címmel meghirdetett fáklyásmenet résztvevői. Ők azért vonultak fel tömött sorokban az egykori összecsapások helyszínén, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek a két évtizeddel ezelőtti eseményekre.
Fegyelmezetten indult útra a másfél ezer felvonuló a Kultúrpalota elől, hogy a Bolyai utca és a törvényszék érintésével végül a református temetőig, Sütő András sírjáig jusson el. A menetet végig szakszerűen kísérte a csendőrség, a nézelődők is csendben figyelték a menetelőket, nyoma sem volt a húsz évvel ezelőtti feszültségnek. Bár több százan érezték úgy, hogy gyertyafénnyel kötelességük emlékeztetni az egykori agresszióra, mégis feltűnő volt a távolmaradók aránya.
Párhuzamos emlékek
Az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy míg az utcán Tőkés László és az EMNT felhívására demonstráltak, addig a Színművészeti Egyetemen az RMDSZ szervezésében Miholcsa Gyula és Simonffy Katalin dokumentumfilmjét, Az én márciusomat tekinthették meg az érdeklődők.
„Nem demonstrálni akarok, hanem emlékezni, ezért számomra ez a dokumentumfilm, és az, hogy sok-sok kortársammal, szemtanúval és áldozattal együtt nézhetem meg, többet jelent, mint az, hogy utcára vonuljak” – magyarázta választását egy idős filmnéző. A békésnek szánt fáklyás felvonulás hamar politikai hangsúlyt kapott: Kincses Előd törvényszék előtt rögtönzött beszédét egy bekiabáló zavarta meg.
Kincses zavartan hagyta el a helyszínt: „Köszönöm, hogy megőrizte a megemlékezés méltóságát, és hogy meghallgatott” – vetette oda a rendbontónak a távozó. A rend a református temetőig tartó séta alatt helyreállt, az emlékező civilek között a magyar gárda tagjai, valamint több EMNT-hez közeli politikus képviselte.
Közös szempontok
Markó Béla az RMDSZ elnökeként marosvásárhelyi irodájában fogadta a két évtizeddel ezelőtti összecsapásokban meghalt Kiss Zoltán hozzátartozóit, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pált, Szabadi Ferencet, illetve Juhász Ilonát. A találkozón átnyújtották azokat az adományokat, amelyeket az ügyvezető elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak és hozzátartozóiknak.
„Egyre inkább meggyőződésem: nem csupán egy magyarellenes pogrom tervének része volt mindez, hanem ellenforradalmi kísérlet is, melynek az volt a célja, hogy leállítsák mindazt, ami Romániában 1989 decembere után megindult” – nyilatkozta az eseményekkel kapcsolatban Markó, aki a nap folyamán megkoszorúzta a húsz évvel ezelőtti véres események során fél szemét vesztett Sütő András író sírját is.
Tőkés László az EMNT által szervezett kerekasztal-beszélgetésen egyébként Markóhoz hasonlóan fogalmazott: a politikus szerint a fekete március eseményeinek feltárása elengedhetetlenül hozzátartozik a rendszerváltás befejezéséhez. A találkozón az eseményeken részt vevő romák számára átadták Bajnai Gordon miniszterelnök és Mádl Ferenc volt köztársasági elnök üzenetét is. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett és felszólalt Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, valamint az események több szemtanúja is.
„Fehér könyvet” ígérnek
„Azt gondolom, csak akkor fogjuk tudni teljes egészében látni és feldolgozni, hogy mi történt, ha egy vegyes, román–magyar tudományos bizottság dolgozik majd együtt” – vélte a lapunknak nyilatkozó Novák Csaba Zoltán történész, akit a Bernády Házban szervezett állófogadáson kérdeztunk meg. Az ismert marosvásárhelyi kulturális központban a házigazda Borbély László miniszter szervezett állófogadást azoknak az érintetteknek, akik közösen nézték végig a Bernády György Közművelődési Alapítvány által életre hívott maratoni dokumentumfilmet.
Borbély László, az alapítvány elnöke is egyetértett azzal, hogy adós még a magyar közösség a történtek feldolgozásával, és ígéretet tett a márciusi események szakmailag megalapozott, és teljes körűen dokumentált „fehér könyvének” összeállítására. Arra a kérdésre, hogy miért nem sikerült közösen emlékezni a teljes közösséget érintő eseményekre, Borbély László egyértelmű választ adott: „Ez itt Marosvásárhely, aki a helyiek múltjára akar emlékezni, az a helyiekkel közös összefogásban teheti azt meg, a párhuzamos rendezvények szervezői pedig ezért nem léptek időben”. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

A történelem nem ismétlődhet meg!
Konklúziók az 1990. márciusi marosvásárhelyi események kapcsán
Van-e remény, hogy valaha fény derüljön a felbujtók, szervezők kilétére, hogy az igazságszolgáltatás valóban megbünteti azokat, illetve azokat bünteti meg, akik kirobbantották a márciusi véres eseményeket? Ezt a kérdést intéztük az RMDSZ elnökéhez, valamint A szeretet márciusa szervezőihez, résztvevőihez.
Ellenforradalmi kísérlet volt, nem csak magyarellenes megmozdulás
Markó Béla: – Nem tudom, fény deríthető-e arra, hogy kik és mi módon szervezték azt, ami akkor Marosvásárhelyen történt. Egy biztos: tudnunk kellene, hogy mi történt akkor, és meg vagyok győződve, hogy egyes dokumentumok napvilágra kerülésével, titoktalanításával sok információhoz hozzájuthatnánk. Nem csak a múlt szempontjából fontos ez, hanem a jövő szempontjából is, azért, hogy elkerülhessük, hogy azok, amik akkor történtek, megismétlődhessenek. Nem hiszek abban, hogy a történelem csak úgy, magától nem ismétlődhet meg. Akkor nem ismétlődik meg, ha ismerjük bizonyos események okait, és ezeket az okokat újból és újból elkerüljük vagy kiküszöböljük. Azt, ami Marosvásárhelyen akkor, március 19-én és 20-án történt, előre eltervezték és előkészítették. Nyilván az agresszorok nem spontánul gyűltek össze, faluról is nagyon sok embert behoztak, botokkal fölfegyverezték őket, és máig nem derült fény arra, hogy ezt kik csinálták, kik tervezték, kik szervezték.
Nemcsak magyarellenes megmozdulás volt, hanem ellenforradalmi kísérlet is, a régi rend emberei, akik 1989 decembere után nagyon hamar felocsúdtak és megpróbáltak visszaütni, minden bizonnyal ezt a román-magyar szembenállást is megpróbálták felhasználni arra, hogy a demokratizálódási folyamatot lebénítsák. Hiszen, ha sikerült volna itt egy tartós etnikumközi konfliktust kirobbantani, polgárháborús helyzetet teremteni, akkor leállt volna az ország demokratizálódása is. Egyfelől a magyarok jogköveteléseit akarták vérbe fojtani. Ez azért nem sikerült, mert a magyarok szembefordultak és megakadályozták, másrészt egyúttal a demokráciát is föl akarták számolni, ami szintén ebből az okból nem sikerült. Ebben a térségben ez volt az első erőszakos etnikai konfliktus, amelyet nem sikerült kiterjeszteni itt, Romániában azoknak, akik elindították.
El kell jutni a fejéhez, ahol a hal büdösödik
Kincses Előd: – Véleményem szerint nagyon lelassította Románia európai uniós csatlakozását, mert ha nem rombolják le azt a nimbuszt, amelyet a televízió által közvetített álforradalommal maguknak kivívtak, akkor minden valószínűség szerint Románia első körös csatlakozó lett volna Magyarországgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal együtt. A NATO-csatlakozás is hamarabb megtörtént volna, és az Iliescu-rezsim nem tartott volna olyan sokáig. Sokkal hamarabb el lehetett volna kezdeni a privatizációt, nem történt volna meg az államosított lakások javának az átjátszása a szekusok és pártaktivisták részére, és egy sokkal korrektebb restitúciót lehetett volna csinálni. Azt hiszem, egy szuszra épp eleget mondtam, hogy mennyi bajt okozott a fekete március.
Annak, hogy kiderüljön a teljes igazság, hogy a kitervelőket és szervezőket, kivitelezőket felelősségre vonják, akkor lehet esélye, ha lesz politikai és jogi akarat, hiszen van kiktől elindulni: lehet tudni, hogy mit mondott az ortodox pópa a templomban, az ortodox pópa meg kell mondja, hogy neki ezt ki sugallta, aki sugallta, meg kell mondja, hogy ő honnan hallotta, és akkor el fogunk jutni oda, ahol a hal is büdösödik, a fejhez, vagyis Iliescuhoz, Petre Romanhoz, Stanculescuhoz és Chitachoz. Ami a politikai akaratot illeti, az uralkodó párt és az államelnök eléggé kétkulacsos politikát folytat.
Nem lehet a végtelenségig titkolni a valóságot
Gabriel Andreescu: – Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események a demokratikus folyamatok ellen irányultak, és vissza akarták helyezni jogaiba a szekuritátét, ami sikerült is. Sikerült feluszítani a multikulturalitás és a demokrácia eszméitől teljesen idegen románságot. Paradox módon pozitív következmény, hogy a magyar kisebbség éppen ezzel adott lökést a politikai és civil öntudat kifejlődésének. A marosvásárhelyi márciusi események után Románia Európa fekete báránya lett, amikor az európai integráció ideálja, amely 89 után logikusnak és természetesnek tűnt, a messzeségbe került. Az események idején és rögtön azokat követően "kialakultak azok az úgynevezett "öntudatos román körök", amelyek nem óhajtották a változást. Azóta megváltoztak a dolgok, az emberek rájöttek, hogy a román-magyar viszonyban az 1996-2000-es magyar kormányzati részvétel szinte egy második forradalmat jelentett. A márciusi eseményeket a román társadalom belső harcának tekintem, amelyek a káros hatások mellett pozitív következményekkel is jártak a román–magyar kapcsolatokban.
Az igazság kiderítésének van esélye most, amikor a résztvevők elmondták, hogy őket behívták Vásárhelyre. Az ügyészség ezt bizonyítéknak kellene tekintse. Hogy ez nem történik meg, azt bizonyítja, hogy a politikai többség szintjén nincs akarat, hogy felderítsék az igazságot. Elég, ha a parlament összetételét nézzük. Mégis, azt hiszem, nem lehet a végtelenségig tagadni, titkolni a valóságot, a dolgok menete afelé halad, hogy fény derüljön az igazságra. Ehhez elég jó példa, hogy a szekuritáté dossziéiba ma már beletekinthetünk. Tehát optimista vagyok, tudom, hogy nem ma vagy holnap derül ki az igazság, de esély van, hogy legalább holnapután.
Sok pénzre lenne szükség, nem csak szólamokra
Smaranda Enache: – Sokat tárgyaltunk erről az elmúlt húsz év során. De azt hiszem, hogy most egy olyan történelmi pillanathoz jutottunk, amikor nyíltan beszélhetünk a márciusi eseményekről, az ellentétekről, de ugyanakkor arról is, hogy mindenek ellenére létezik egy közös múltunk, létezik egy közös jelenünk, és meg vagyok győződve, hogy lesz közös jövőnk is. A mindennapi életben sokat haladtunk előre. Az emberek képesek együttműködni és továbblépni. De fájdalmas számomra, hogy kialakultak a szélsőségek mind a románoknál, mind a magyaroknál. Ezeket a szélsőségeket nyugtalanítja, hogy a két nép, a két közösség Erdélyben meg tud békélni, és próbálnak szítani, próbálnak fiatalokat bevonni. Azt hiszem, olyan programokat és közös akciókat kellene létrehozni, amelyek kizárják a szélsőségek befolyását. Épp most zajlik Hévízen a román civil fórum, ahová bevonták az Új Jobboldalt és a Vatra Româneascat is. Ugyanakkor a marosvásárhelyi fáklyás tüntetésen is megjelent egypár magyar gárdás fiatalember, akikre egyáltalán nincs szükség ilyenkor, de amíg nem beszéljük ki ezeket a dolgokat, amíg a két kormány nem invesztál többet, több pénzt is abba, hogy a megbékélés létrejöjjön és tartós legyen, addig még lesznek problémák. A francia–német megbékélés modelljét még nem vettük át, mert a két kormány nagyon kevés pénzt fektetett abba a román–magyar ifjúsági irodába, amiről szó lett volna. A francia–német modell olyan volt, hogy több mint hatmillió fiatal utazott a két országba, és úgy jött létre húsz év alatt ez a megbékélés. Nálunk is nemcsak szólamokra, nemcsak rendezvényekre lenne szükség, hanem konkrét pénzre és politikai akaratra is, hogy zárjuk ki a szélsőségeket és egy tartós román–magyar megbékélést tudjunk létrehozni.
Nem szabad a lezárt múlt kategóriájába zárni
Tőkés László: – A megrendülés és meghatódás érzése mellett nem lehet eltekinteni a politikai-jogi természetű valóságtól. Igazságot kell tenni, ki kell deríteni azt, megoldást kell találni jogi és politikai értelemben arra, ami egykor történt, nem lehet a fesztív megemlékezés ködébe burkolni, nem szabad a lezárt múlt kategóriájába zárni, hanem megoldást kell találni például a román–magyar együttélésre, a vásárhelyi magyarság jelenére és jövőjére, a tovább élő kommunizmus változatos formában és alakban megjelenő kérdéseire és nehézségeire. A felhívásunk erre nagyon alkalmas volt, és az a demonstráció is, amely stílszerűen a húsz évvel ezelőtti tüntetésekre és ellentüntetésekre emlékeztetett, meghaladva azokat, mert azok az ellentét jegyében születtek. Adekvát módon kifejezte politikai szándékainkat: megbékélés, rendezés, megoldáskeresés. Szombaton a tudományosságra esett a hangsúly, románokkal–magyarokkal több oldalról, több szemszögből, minden fél meghallgatásával próbáltuk helyre tenni a dolgokat, itthon Európában, itthon Erdélyben. Otthont a hazában, mondtuk ezelőtt húsz évvel. Most ha Románia és Magyarország is Európában van, és itt vannak a magyarországiak és itt vannak a sokat szenvedett délvidékiek, a felvidékiek képviselői, akkor valóban legyünk otthon Európában és nemzetközi összefüggésben gondolkozzunk.
A rendezés nem lehet partikuláris. Itt nem holmi egyedi esetről volt szó, a kommunizmus minden nyomorúsága öröksége, a nacionalizmus és a kettő kombinációjában a nacionálkommunizmus és a kommunista ideológiát felváltó sovén nacionalizmus minden gondjával-bajával szembe kell néznünk, ami Kárpát-medencei kérdés, európai kérdés. Ez Európa ügye, mert ha nem akarja importálni ezeket a nyomorúságokat a tagországokkal együtt, akkor ezeknek a végére kell járnunk.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Húszéves hazai civil társadalom
„Ne legyünk szerények, mert akkor senki sem figyel ránk” – hangzott el azon a Marosvásárhelyen rendezett konferencián, amelyen a romániai civil társadalom kialakulását ünnepelték.
A romániai civil társadalom kialakulásának huszadik évfordulóját ünnepelték pénteken a marosvásárhelyi Bod Péter Diakónia és Tanulmányi Központban. A civil társadalom szerepe a tolerancia, a szolidaritás és esélyegyenlőség európai értékeinek a képviseletében című értekezlet főszereplői Sógor Csaba EP-képviselő, valamint Smaranda Enache, a Pro Europa Liga (PEL) társelnöke volt.
A rendezvényen többnyire a PEL tagjai, szimpatizánsai gyűltek össze, hogy egy kötetlen beszélgetés keretében megemlékezzenek a PEL fennállásának huszadik évfordulójáról, és arról, hogy húsz éve kezdett kiépülni Romániában a civil társadalom. Sógor Csaba beszédében EP-képviselőtársát, Schöpflin Györgyöt idézte, aki szerint nem véletlen, hogy korábban Kelet-Európában alakultak ki a kommunista diktatúrák, ugyanis itt igen gyenge volt a civil társadalom. Sógor emlékeztetett arra, hogy Európában 2010 a szegénység, 2011 pedig az önkéntesség éve, amikor a civil mozgalmaknak még inkább a társadalom motorjaivá kellene válniuk.
Az Európai Parlamentben épp a napokban tárgyaltak egy olyan kezdeményezésről, amelynek értelmében, ha a testület nem tárgyal egy bizonyos témát, akkor lehetőség legyen arra, hogy az Unió polgárai aláírásgyűjtés nyomán napirendre tűzhessék azt.
Haller István államtitkár, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) tagja, aki a civil társadalmat képviseli a testületben, arra intette a hallgatóságot, hogy „ne legyünk szerények, amikor a jogaink érvényesítéséről van szó, mert akkor senki nem figyel ránk”. Haller felvázolta azt az utat, amelynek során Romániában létrejött a hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölését szavatoló törvény, amely most már összhangban van az uniós direktívákkal.
Az Európa Tanács felkérésére éppen a PEL dolgozta ki annak idején azokat a kritériumokat, amelyek figyelembevételével meg lehet állapítani azt, hogy bizonyos esetekben valóban hátrányos megkülönböztetés ér-e egyes embereket, csoportokat, vagy sem. Ugyancsak az emberi jogi szervezet készítette el a 90-es évek elején az első tanulmányt arról, hogy diszkrimináció terén hol áll Románia. Annak idején a politikusok nem vettek részt ennek a vitáján, mert tabutémának tartották a hátrányos megkülönböztetést.
A Divers Egyesület elnöke, Koreck Mária azt hangsúlyozta, hogy a civil szervezetek csak szívós kitartással maradhatnak fenn, érhetnek el eredményeket. Ugyanakkor azt is elemezte, hogy Romániában még mindig csak látszólag létezik a hatóságok tevékenységének az átláthatósága, sok esetben a helyi önkormányzatok csak mímelik azt, hogy demokratikusan járnak el, és hogy bevonják a döntésekbe a civil társadalmat.
A Maros megyei Nők Fórumának elnöke, dr. Lucia Briscan a nők társadalmi szerepéről, Sárkány-Kiss Endre nyugalmazott egyetemi tanár a civileknek a környezetvédelemben betöltött szerepéről értekezett. A Maros Megyei Tanács főtitkára, Cosma Paul az önkormányzat és a civilek együttműködési modelljeit vázolta.
Smaranda Enache azt vette számba, melyek voltak azok a legfontosabb civil megmozdulások, amelyek során a PEL más társadalmi szervezetekkel együtt konkrét eredményeket tudott felmutatni. Ilyen volt például az, hogy a civilek megakadályozták a Segesvár mellé tervezett Drakula Park felépítését. Emellett már a kezdet kezdetén felemelték szavukat a kolozsvári Caritas pilótajáték ellen. Igen hasznos volt a több évben megszervezett Demokrácia Kollégiuma, melynek keretében sok fiatal ismerkedett meg a demokratikus társadalom alapszabályaival, a tolerancia, szolidaritás fogalmával, értékelte Enache.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Érdemes merésznek és kitartónak lenni
Húszéves a Pro Európa Liga
Nosztalgiával elevenítette fel a kezdeti időszak pezsgését és az eltelt húsz év momentumait Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke a múlt hét végén, A civil társadalom szerepe a tolerancia, szolidaritás és esélyegyenlőség európai értékeinek képviseletében elnevezésű című kerekasztal-beszélgetésen.
Sikernek nevezte, hogy megakadályozták a segesvári Dracula Parc létrehozását, de sajnálta, hogy "nem jutott időnk írásba foglalni mindazt, amit tettünk", (...) "nincs túl sok bizonyítékunk a tevékenységünkről. Úttörők voltunk, minél több problémát akarunk ismertetni. Az volt a célunk, hogy mutassuk meg, érdemes merésznek és kitartónak lenni."
A rendezvényen jelen volt Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, aki szerint a civil társadalomnak olyan szerepe van, mint egy autó önindítójának. "Mint egy autónak, nekünk is szükségünk van önindítóra, és a civil társadalom egy ilyen szerkezet" – figyelmeztetett. Elmondta, hogy az Európai Unió 2010-et a szegénység évének nevezte, 2011 a önkéntesség éve lesz. Kitért a Szomszédság európai nap című EU-program fontosságára, nap, melyet első ízben és nagy sikerrel, Párizs XVII. kerületében szerveztek meg 1999-ben, és amely 2003-ban világszintű eseménnyé nőtte ki magát. "Civilnek lenni azt jelenti, hogy legyen időm gondolkodni, függetlenül gondolkodjak a saját és a körülöttem levők jövőjéről" – mondta egyebek között Sógor Csaba.
A diszkriminációellenes törvény és a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) tevékenységéről Haller István, a PEL emberjogi irodájának volt vezetője, jelenleg a Diszkriminációellenes Tanács igazgatótanácsának tagja beszélt. Haller veszélyesnek nevezte, hogy a CNCD igazgatótanácsának jelenleg kilenc helyett csupán három tagja van és hogy "politikai kritériumok szerint olyan személyeket akarnak kinevezni a megüresedett helyekre, akik soha életükben nem dolgoztak a diszkrimináció területén". Reményének adott hangot, hogy a civil társadalom támogatni fogja a tanács további működését és meggátolja ennek "túlpolitizálását".
Az intézmény és a civil társadalom közötti kapcsolatról, a döntéshozatal és a közpénzek elköltésének átláthatóságáról beszélt Paul Cosma, a megyei tanács titkára. Szerinte a közeljövőben növekednie kell a civil társadalom szerepének.
Dr. Lucia Briscan, a Maros Megyei Nők Fórumának elnöke a nők esélyegyenlőségéért folytatott helyi, országos és nemzetközi szintű tevékenységről, Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke a civil szervezetek kitartásának fontosságáról beszélt.
A tanácskozás állófogadással zárult.
(mózes) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

A szenátusban nehezebb lesz
Tanügyi törvény: a magyar politikusokat „meglepte” a liberálisok nacionalista viselkedése
„Sajnos, amikor magyar kérdésről van szó egyik román párt tizenkilenc a másik egy híján húsz” – jelentette ki az oktatási törvénytervezet körüli cirkusz kapcsán Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke.
„Amikor közösen kormányoztunk, akkor Eugen Nicolăescu liberális alelnök is úgy szerette a magyarokat, hogy szinte azt hittük ő is magyar” – mondta el annak kapcsán, hogy a Románia történelmének és földrajzának magyarul való tanítását lehetővé tevő cikkelyt leghevesebben a Nemzeti Liberális Párt képviselői támadták.
Szerinte a liberális és szociáldemokrata honatyák viselkedése is bizonyítja, hogy az RMDSZ-nek az a feladata, hogy a maga hét százalékos támogatottságával el tudja érni, hogy amikor kormányon van, román partnereink visszafogják magukat és másként viselkedjenek.
Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke újságírói kérdésre elmondta: a szövetség nem megzsarolta a Demokrata-Liberális Pártot (PD-L) hanem teljesen természetesen elvárta, hogy az tartsa magát a politikai egyezségükhöz. „A képviselőház szerdai ülése után jelentős előrelépésről beszélhetünk a hazai magyar oktatásban” – tette hozzá Olosz Gergely. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy elszabadultak az indulatok, szélsőséges, nacionalista és soviniszta megjegyzések hangzottak el.
„Ilyen megnyilvánulások elfogadhatatlanok és érthetetlenek ebben a században” – mondta Olosz, aki főként a korábbi kormányzó partnereik, a liberálisok viselkedését nem érti. Végül az inkriminált cikkely átment, sőt a jogszabály egészét is megszavazta a képviselőház plénuma, így a törvénytervezet átkerült a szenátusba, amely ügydöntő házként még a ciklus végéig meg kellene szavazza ahhoz, hogy a következő tanévben már alkalmazni lehessen.
„A szenátusban még nehezebb lesz, mint a képviselőházban, mert ott gyengébb a többség. De remélem, hogy sikerülni fog” – mérte fel lapunk kérdésére Markó Béla RMDSZ-elnök annak esélyeit, hogy az alsóházhoz hasonlóan a felsőházban is megszavazzák majd a tanügyi törvényt. Dan Manolăchescu, a PD-L sepsiszentgyörgyi elnöke is úgy nyilatkozott: meglepte az RMDSZ korábbi kormánypartnerének viselkedése.
Leszögezte: a magyar nyelvű oktatás kérdése nem lehet veszélyes a nemzetbiztonságra, végeredményben nem a módszer, hanem a cél a lényeg, hogy a magyar fiatalok megtanuljanak románul, és megtanulják az ország történelmét és földrajzát is.
Doru Decebal Feldiorean, a Konzervatív Párt Kovászna megyei elnöke lapunknak elküldött közleményében nemzetellenesnek minősítette a törvénytervezetet, amely szerinte árt a békés román magyar együttélésnek. Ugyanakkor arra szólította fel a román közösséget, hogy minden lehetséges, de békés módszerrel próbálja megakadályozni a törvény életbe lépését.
Kilép a Nemzeti Liberális Pártból Smaranda Enache
Smaranda Enache, a Pro Europa Liga (PEL) társelnöke tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtette: megdöbbentette az, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselői nemcsak hogy nem szavazták meg a tanügyi törvényt, de olyan szélsőségesen nacionalista kijelentéseket is tettek, amelyek összeegyeztethetetlenek a liberális szellemmel.
„Ha Ion Brătianu hallaná, forogna a sírjában, hogy hová alacsonyodott a PNL. Hiszen Károly király sem volt román nemzetiségű, román anyanyelvű, és mégis jó román hazafi lett belőle. Arra kellene törekedni, hogy a nemzeti kisebbségek otthon érezzék magukat ebben az országban, mert csak így lehet lojalitást várni tőlük” – fogalmazott Smaranda Enche, aki egyúttal bejelentette kilépését a PNLből.
Döntéséhez hozzájárult az is, hogy az alakulat európai parlamenti képviselői a verespataki aranybányászat mellett kampányolnak Brüsszelben, amit szintén összeegyeztethetetlennek tart azzal az értékrenddel, amit ő képvisel. (Antal Erika)
Kovács Zsolt
Új Magyar Szó (Bukarest)

Betelt a keserűség pohara
Smaranda Enache kilép a Liberális Pártból
Nem pillanatnyi döntés nyomán határozott úgy, hogy elhagyja a Nemzeti Liberális Pártot (PNL), amelybe két évvel ezelőtt lépett be, egy ideje nem tudott szellemi közösséget vállalni a szervezettel, nyilatkozta sajtótájékoztatón Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke.
Az utolsó csepp a pohárban, jelentette ki, az oktatási törvény tervezetének minapi vitája volt, illetve a felszólaló vagy utólag nyilatkozó liberális képviselők nacionalista nyilatkozatai.
Az emberjogi aktivista elítélte kollégáinak az anyanyelvi oktatás elleni kirohanásait, s főleg, hogy szélsőségesen nacionalista hangvételű felszólalásokban foglaltak állást azon cikkely elfogadásával szemben, amelynek értelmében a nemzeti kisebbségek a román nyelv és irodalom kivételével minden tantárgyat – közöttük Románia történelmét és földrajzát – anyanyelvükön tanulhatnak.
"A keserűség poharában az volt számomra az utolsó csepp, amikor a képviselőházban az oktatási törvény vitája során, amikor arról beszéltek, hogy a kisebbségek anyanyelvükön tanulhassák a történelmet és a földrajzot, néhány liberális képviselő olyan primitív, szélsőségesen nacionalista nyelvezetet használt, amilyent eleddig csupán Corneliu Vadim Tudortól hallhattunk", és amelytől "Brateanuék forognak a sírjukban".
Smaranda Enache elmondta, egyre távolabb érzi magát a PNL-ben az utóbbi időben eluralkodó szellemiségtől, politikai áramlatoktól és praktikáktól, s úgy érzi, hogy a legminimálisabb udvariasság és kollegialitás nélkül kezelik a szervezetben azokat, akik a volt államelnök, Emil Constantinescu által vezetett Népi Akció Pártja és a Liberális Párt 2008-as fúziója nyomán váltak PNL-tagokká. Véleménye szerint az egyesülési protokollumot nem ők, hanem a liberálisok szegték meg, s lekezelően, megalázó módon viselkedtek velük szemben.
Ugyanakkor kifogásolta, hogy liberális európai parlamenti képviselők azért lobbiznak Brüsszelben, hogy a Rosia Montana Gold Corporation bányavállalat ciántechnológiás aranykitermelést folytathasson Verespatakon.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Megoldás a kulturális autonómia?
Beszélni lehet, előre lépni már nehezebb
Vajon megoldás-e a kulturális autonómia? Az egyrészt bizonytalanságot sugalló, s talán ráerősítést váró címmel erre a kérdésre próbált választ keresni az a kisebbségi konferencia, amelyet a múlt hét végén szervezett a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány. A rendezvényen dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei elnöke és a házigazda Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke köszöntötte a megjelenteket.
A nemzeti kisebbségek a korábbi évekhez képest kevesebben vettek részt a szemináriumon, amelyen Frunda György szenátor a kulturális autonómiáról mint a nemzeti identitás megtartásának eszközéről tartott előadást. Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, A nemzeti kisebbségek kulturális autonómiája az európai kulturális sokféleség megőrzésének eszköze című eszmefuttatásában tovább szélesítette a témát, végül Varga Attila képviselő a kulturális autonómiáról mint az állam korszerűsítésének lehetséges eszközéről beszélt.
Románia nem rózsakert
Frunda György szerint az államnak, a szubszidiaritás elve alapján a kisebbségeknek kell delegálnia a jogot, hogy maguk döntsenek saját kulturális problémáikban. Elismerte, hogy a rendszerváltás óta történtek pozitív lépések ebbe az irányba az anyanyelvhasználatban, illetve a kétnyelvű feliratok ügyében vagy az anyanyelvű oktatás terén.
Egy állam annál gazdagabb, minél több nemzeti kisebbség él a területén, ilyen szempontból Románia "nem rózsakert, hanem virágos rét, amelyben 20 nemzeti kisebbség él, s ezek közül 19-nek képviselete van a parlamentben, jelentette ki a szenátor, hozzátéve, hogy "egyre jobban kezdjük magunkat érezni egymás mellett, hiszen lassan nem csupán a kisebbségek ismerik a többség kultúráját, hanem a többség is egyre negyobb érdeklődést tanúsít a kisebbségek kultúrája iránt. Itt az ideje, hogy megírjuk a román többség és a nemzeti kisebbségek valós történetét, le kell bontani azokat a sorompókat, amelyek elválasztanak, és hidakat kell építeni, amelyek összekötnek bennünket, jelentette ki Frunda.
A demokratizálódás leállt 2007. január 1-jén
Smaranda Enache szomorúan állapította meg, hogy a rendszerváltás után húsz évvel is erősen centralizált államban élünk, ma sem hajlandó egyetlen kormány vagy koalíció sem elismerni a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiáját. Erre esélyt sem lát mindaddig, amíg az alkotmány szelleme nem lesz európai, s amíg maga az állam nem lesz lojális saját kisebbségeivel szemben, nem csupán egyoldalú lojalitást vár el azoktól. Véleménye szerint a demokratizálódás folyamata 2007. január elsején leállt, s egy teljesen európaiatlan tárasadalmat építettek ki a kormányok, amelyeknek, sajnos, az RMDSZ is tagja volt és az ma is. Hangsúlyozta: Románia ma már jogi szempontból is Európa része, így bármely kisebbség elvesztése Európa számára is veszteség. Abszurdumnak nevezte, hogy ennyi évvel a diktatúra bukása után is lobbizni kell egy, a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiáját biztosító törvénytervezet elfogadásáért.
Szemantikai szempontból az új tanügyi törvényt "teljesen kompatibilisnek" nevezte a Ceausescu-féle törvénnyel, s kijelentette: ha például Belgiumban vezetnének be kulturális vagy nyelvi megszorításokat, maguk a szülők perelnék be az iskolákat jogcsorbítás címén.
Az egyén ne alattvaló legyen, hanem partner
Varga Attila szerint a kulturális autonómia megoldás, de nem egyedüli, mert nem azt jelenti, hogy ha ez megvan, le lehet mondani a területi autonómiáról. Arról beszélt, hogy szükség van az állam modernizálására, és az autonómia része lehet ennek. Az autonómia, mondta, elv, minőség, morális érték, s elvárásként mind az egyén, mind a közösség szintjén megjelenik, tehát mindkét szempontból fontos. Egyrészt tehát elvként, másrészt az államhatalom megszervezésének alapelveként kell megfogalmazzuk olyan értelemben, hogy az autonómia képességet jelent, azt, hogy egy közösség tud önállóan dönteni, ennek szükségét érzi, másfelől meg hatásköröket is jelent a különböző autonómia-intézmények szintjén.
Ha ez működik, korszerűsíti az államot, és hatékonyabbá teszi az állam működését. Nem az az állam erős, amely teljes körű döntési jogkörrel rendelkezik, hanem az, amely képes kölcsönös bizalmi légkört teremteni, lemondani bizonyos hatáskörök gyakorlásáról a közösségek javára. Ha ez megtörténik, új alapokra lehet helyezni egy államot.
Véleménye szerint most vagyunk talán a legtávolabb ettől a helyzettől. Arra kellene törekedni, hogy az egyén ne alattvaló, hanem partner legyen.
Moca Rudolf, a roma kisebbség képviselője, de az ukránok képviselője, illetve egy szucsávai magyar is arról beszélt, hogy komoly problémák vannak ebben az országban a kisebbségi jogok terén, és – utalva a népszámlálások adataira, amelyeket egyes vélemények szerint nem hivatalosnak, hanem inkább opcionálisnak kellene nevezni – kijelentették: sokan azért nem vallják be nemzetiségüket, mert "nem mutat jól" és esetleg hátrányukra válhat abban a közösségben, ahol élnek.
Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy nem a kisebbségek problémája a kisebbségi kérdés, hanem a kormányoké, és bár sokat beszéltek ezekről a kérdésekről, nagyon nehezen lehet előrelépni a törvényhozásban, illetve a gyakorlatban.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Vita az autonómiáról
Nemzeti kisebbségi konferenciát szervezett – immár tizenkettedik alkalommal – a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány, melyen a kulturális autonómia kérdésköre került terítékre. A romániai magyarságot érintő problémák mellett szó esett a cigányok, szlovákok, bolgárok, oroszok, ukránok, németek, lipovánok, görögök, törökök kisebbségi ügyeiről is.
„Romániában ma nem jó nemzeti kisebbségnek lenni, mert ez irritálja a többséget” – fogalmazott élesen Vladimir Hapenciuc ukrán képviselő, aki arra figyelmeztetett, hogy ma már nincsenek ukrán tannyelvű osztályok, csupán olyanok, ahol az ukránt mint idegen nyelvet oktatják.
Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy a kulturális autonómia a nemzeti kisebbségek védelmét és biztonságát jelentené, és bár nem egyenlő a területi autonómiával, lehetőséget adna arra, hogy a közösség dönthessen a saját kérdéseiben. Varga Attila parlamenti képviselő az autonómiáról mint az állam korszerűsítésének lehetséges eszközéről beszélt.
Ellentmondásnak nevezte azt, hogy az állam elismeri a nemzeti kisebbségek létét, ugyanakkor ellenzi az autonómiát. Gabriel Andreescut idézve a képviselő kitért arra is, hogy két típusú autonómiáról beszélhetünk Romániában: az elfogadott, vagyis a közigazgatási, az egyházi és az egyetemi autonómiáról, illetve a tiltott: a kulturális, regionális és területi autonómiáról.
Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke úgy vélte, hogy a romániai nemzeti kisebbségek csak akkor fogják biztonságban érezni magukat, amikor megváltozik a többségi mentalitás és a románok nem ellenségként tekintenek a magyarokra, zsidókra, ukránokra, oroszokra. Enache szerint elfogadhatatlan, hogy egy magyar tannyelvű iskolában egyes tantárgyakat még mindig románul tanulnak a gyerekek, véleménye szerint ezért a szülőknek be kellene perelniük az iskolát.
A. E.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Rossz vért szült a Jobbik
Irodát nyitott Marosvásárhelyen Szegedi Csanád európai parlamenti képviselő
Aláírásgyűjtésbe kezdtek tegnap marosvásárhelyi értelmiségiek tiltakozásul amiatt, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom európai parlamenti képviselője, Szegedi Csanád irodát nyitott a városban. „Nem akarom, hogy Erdélyben bárhol a Jobbik akármit is nyisson. Nem akarok fasiszta Európát” – szögezte le lapunknak Spielmann Mihály történész.
„Nem valaki ellen nyílt az iroda, nem is provokációnak szántuk, hanem azért, mert szeretnénk felvállalni az erdélyi magyarság ügyét, az autonómia megvalósítását, a magyar nyelv használatának kiszélesítését egész Erdély területére” – nyilatkozta lapunknak a szélsőjobboldali nézeteiről ismert párt politikusa.
Mint megtudtuk, a képviselő „szíve csücske” Székelyudvarhely, mégis úgy látta jónak, hogy Marosvásárhelyen nagyobb szükség van a jelenlétére, mert itt sokkal nagyobbak a bajok. „Udvarhelynek van egy Csaba királyfi szobra, Vásárhelyen még mindig nincs Kossuth Lajos utca, sem szobor, Dózsa György nevét, a róla elnevezett úton még mindig elrománosítva írják” – sorolta a képviselő. Hozzátette, nemcsak a magyarokat, de románokat is szívesen segít problémájuk orvoslásában, ha felkeresik az irodáját.
A Jobbik Magyarországért képviselője szerint a marosvásárhelyi magyarok és a székelység előtt két út áll: vagy a kolozsvárihoz hasonló helyzetbe jutnak néhány éven belül, vagy – ha megvalósítják a területi autonómiát – Marosvásárhely a Székelyföld fővárosa lesz. Szegedi elveti a kis lépések, a „kettőt előre, hármat hátra” politikáját, mert úgy látja: ha az autonómia nem valósul meg, a szórvány sorsára jut a székelység is.
Szegedi: Tőkésék nem képviselik közösségüket
A tegnapi irodanyitó ünnepségen az Erdélyi Magyar Ifjak, a Hatvannégy Vármegye, a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács helyi szervezeteinek képviselői, valamint egy „gárdista barátunk Szovátáról” vett részt. Többnyire fiatalok, de néhány idősebb személy is tartózkodott az Ifjúsági utca 2. szám alatti épület harmadik emeleti szobájában, ahol a jobbikos képviselő ma délután máris fogadja az ügyfeleket.
A megnyitón elhangzott, eddig egy magyarországi párt sem jött Erdélybe, ezért a Jobbik úgy érezte, kötelessége képviselni az egész Kárpát-medence magyarságának az érdekeit. „Három magyar képviselője van Brüsszelben az erdélyi magyarságnak, de nem az érdekeit képviselik, soha nem beszélnek az autonómiáról, minden egyébbel kapcsolatosan hallatják a hangjukat, csak saját választóikért nem. A Jobbik nem akar politikai tőkét kovácsolni, azért teszi ezt, mert más nem vállalta, holott a többi pártnak is kötelessége volna eljönni Marosvásárhelyre, Szabadkára, Székelyudvarhelyre, Gyergyószentmiklósra” – hangzott el a megnyitón.
Aláírásokkal tiltakoznak
Marosvásárhely magyar polgárainak egy része határozottan elutasítja Szegedi Csanád jelenlétét a városban. Tegnap aláírásgyűjtés is indult a helyi értelmiségiek körében a szélsőséges párti politikus irodájának megnyitása ellen. Értesüléseink szerint a Látó folyóirat szerkesztői és a színművészeti főiskola több tanára csatlakozott a tiltakozáshoz.
„Nincs szükség újabb gyűlölet-technikákra. Én, Sebestyén Spielmann Mihály, marosvásárhelyi lakos, erdélyi magyar író, történész és könyvtáros, az auschwitzi áldozatok nevében, félig kiirtott családom és a tisztesség nevében tiltakozom az ellen, hogy Marosvásárhelyen, Erdélyben bárhol a Jobbik akármit is nyisson. Nem akarok fasiszta Európát” – jelentette ki lapunknak Spielmann Mihály.
Tőkés András, az MPP korábbi alelnöke szerint sincs szükség a Jobbikra a városban. „Káros lesz a jelenlétük. Az autonómiáért folytatott harcot, ha a zászlajukra tűzik, azzal nem használnak, csak ártanak nekünk. Nem jó, ez biztos, szerintem a Jobbiknak nincs Magyarországon hatalma, ezért idejön és itt szervez akciókat” – vélekedett lapunknak Tőkés László európai parlamenti képviselő fivére.
Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke hihetetlennek tartja, hogy a szélsőséges párt irodát nyit Marosvásárhelyen. Szerinte nincs szükség a szélsőjobboldali Noua Dreapta román párt magyar változatára Erdélyben.
„Féltem a Jobbiktól az erdélyi magyar fiatalokat. Arról beszélnek, hogy a kisebbségi jogokat támogatják, holott ez nem igaz. Eddig táborokat szerveztek, ott nyilvánultak meg, most irodájuk lesz. Negatív gesztusnak tartom, szerintem ez egy provokáció is lehet a részükről, hiszen, ha a román hatóságok betiltanák a marosvásárhelyi irodát, akkor tőkét kovácsolhatnának belőle” – mondta lapunkak Enache.
Kelemen Atilla parlamenti képviselő, az RMDSZ Maros megyei elnöke szerint szíve joga mindenkinek, hogy irodát nyisson a városban. „Csak azt nem értem, hogy mit keres Marosvásárhelyen a Jobbik. Azt sem tudom, ki a marosvásárhelyi kontaktembere, kik a támogatói. Furcsa, egyelőre ennyit mondhatok” – jelentette ki az ÚMSZ-nek a politikus.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

TUSVÁNYOS – Jó eséllyel lesz Orbán Viktor- Traian Băsescu találkozó
Miközben az államelnök útjai kifürkészhetetlenek, biztosnak ígérkezik a nyílt színi gyomrozás az első publikus EMEF-ülésen.
Annak ellenére, hogy a Tusványos-program még távolról sem végleges (a résztvevők közül még nem igazolta mindenki vissza részvételét), máris nehéz döntések előtt áll bármiféle ajánló szerkesztője: vagy bő lére ereszti és alaposan, minden rezdülésről tájékoztat, ezzel azt kockáztatva, hogy az anyagot unják majd végigolvasni, vagy pedig szelektál, és ezzel az önkényes döntések, személyes preferenciák ingoványos talajára lép. Mi az utóbbit választjuk.
Pénteken, július 23-án 10 órától az ébresztőt Németh Zsolt (parlamenti államtitkár, Külügyminisztérium, Magyarország), Eckstein-Kovács Péter (Traian Băsescu elnök kisebbségi tanácsosa), Szilágyi Zsolt (egyetemi oktató, EMNT alelnök, társelnök, EMEF kül- és nemzetpolitikai bizottsága), Cătălin Avramescu (egyetemi oktató, államelnöki főtanácsos) tartják 10 órától: a beszélgetés címe Korszakváltás a magyar-román kapcsolatokban a 2011-es EU-elnökség fényében, moderál Smaranda Enache.
Azok, akik mindig is arra voltak kíváncsiak, hogyan is zajlik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum egy ülése, 14 órától egy nyilvános EMEF-megbeszélésen vehetnek részt, ahol az EMNT-t Tőkés László elnök és Toró T. Tibor ügyvezető képviselik, az RMDSZ álláspontját pedig Markó Béla elnök és Kelemen Hunor védik, Bakk Miklós moderálásával.
Érdemes lesz még meghallgatni az egyházak átvilágításáról szóló beszélgetést 13 órától, ahol Szabó László (lelkész, Erdélyi Unitárius Egyház), Antal János (külügyi előadótanácsos, KREK), Molnár János (egyháztörténész, Szeged) osztják meg a jelenleg folyó átvilágítással kapcsolatos tapasztalataikat, Gazda Árpád moderálásával.
De pénteken 14 órától folytatódik az Erdély Café Sátorban az Adatbank Café konferenciánk is, amelyben a harmadik nap a természettudományoké lesz. Demeter László biológus, Ujvárosi Lujza biológus és Nagy László fizikus előadásait hallgathatjátok meg.
A Commitment-sátorban 18 órától a Biszku Béla-dokumentumfilmet, a Bűn és Büntetlenséget lehet látni: az 1956-os forrradalom megtorlásának kulcsfigurájáról készült film Magyarországon hatalmas port kavart, és Erdélyben eddig egyedül Kolozsváron lehetett megtekinteni. A vetítés után beszélgetésre is sor kerül az alkotókkal.
Pénteken a magyarországi Megasztár történetének legsikeresebb felfedezettje, Rúzsa Magdi tér vissza Tusványosra, hogy ismét megmutassa: van élet a tehetségkutató után is. Az egyik legnépszerűbb magyar énekesnő nemrég jelentetett meg egy közös dalt Hobóval, Bolondok hajója címen, úgyhogy Tusványoson nagy egymás ölébe borulás várható: hiszen a magyar blues nagy öregje is ott lesz - akinek a koncertjét a szervezők csak néhány napja jelentették be. Hobo és bandája a Circus Hungaricus című lemez turnéjának keretében lép fel Tusnádfürdőn.
A szombati, július 24-i program politikai szempontból kétségtelenül legfontosabb mozzanata a 10.30-tól kezdődő Orbán Viktor (miniszterelnök, Magyarország)-Tőkés László (alelnök, Európai Parlament)-Németh Zsolt (parlamenti államtitkár, Külügyminisztérium, Budapest) beszélgetés. Korábbi években ez volt az az előadás, melyet messze a legtöbb néző, kamera és billentyűzet követett – tavaly pedig Traian Băsescu is beszállt a vitába. Idén is voltak olyan hírek, miszerint talán Băsescu is jelen lesz – ez azonban még nem biztos.
Mivel a szervezők szombatra nem szerveztek be egyéb politikai eseményt, ezért lehet lazítani: mindenképpen kipróbálandó például a Walking on Water nevű program 17 és 19 óra között, ahol egy átlátszó labdában lehet járni a Csukás-tavon. Érdekes lehet még a tokaji bórkostolás és borvásár 17 órától, a Vinum Primartis Borsátorban.
A MISZSZ sátortól nem érdemes nagyon eltávolodni a délután folyamán: Kurdics Mihály (nyugalmazott rendőr alezredes, kábítószer-fogyasztás megelőzési szaktanácsadó, Kecskemét) a kábítószerek terjedéséről tart előadást 14 órától, aztán 15.30-tól Hajdó Csaba (Sentega Group, igazgató, Székelyudvarhely) fejtegeti a lótrágya és a globális felmelegedés közötti összefüggéseket. 16.30-tól Szilágyi Géza (életmód tanácsadó, Marosvásárhely), Sándor Csaba (módszertani pszichológus, Marosvásárhely) beszélgetésére kerül sor, Női és férfi titkok a nyugati és a keleti szexkultúrákban címmel. 18 órától pedig a Szomszédnéni Produkciós Iroda lép fel ugyanitt.
A Csűrben Lakatos Róbert Bahrtalo! – Jó szerencsét! című fikciós dokumentum-vígjátékát lehet megtekinteni 20 órától.
A Tusványos-szervezők valamiért különös vonzódást érezhetnek az idősödő rocksztárok iránt. Így fordulhat elő, hogy a már korábbi tusnádfürdői fellépésén is a korban jócskán benne levő Demjén Rózsi ismét itt lesz szombaton, a zárónapon. Igaz, ami igaz, Demjén tata annyi és akkor slágert gyártott már, hogy az is bőven elég lenne, ha csak karmesterkedni menne fel a színpadra. Tuti, hogy első beintésére többezren énekelnék hiba nélkül a dalait. Akiknek pedig ez nem a stílusa, azok a nap másik fellépőjével vigasztalódhatnak: a Pannonia Allstars Ska Orchestra pont azt fogja bemutatni, hogy nincs szükség emlékezetes dalszövegre ahhoz, hogy átéljük és élvezzük a zenét.
Vasárnap, július 25-én egyetlen programpont van, az azonban mindenki számára kötelező: haza kell menni. Transindex.ro

András napjától a fekete márciusig
A négy éve elhunyt Sütő Andrást két, időben egymástól távol eső András-napi emlékemmel szeretném megidézni.
A hetvenes évek elején, amikor mi, a Kincsesek felköszöntöttük Sütő Andrást, jelen volt Balogh Edgár is, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem professzora, illegális kommunista, akit az ’50-es években az általa megálmodott rendszer évekre bedutyizott. Egy adott pillanatban, mindezek ellenére, azt kezdte fejtegetni, hogy a kommunista párt sosem téved.
Hajnalban, hazafelé menet, azt kérdi édesapánk: te Előd, a magyarság vezetői ilyen hülyék, vagy ennyire be vannak rezelve? Hozzáteszem: akkor Sütő András háza előtt nem ólálkodtak a szekuritátésok.
Nem így 1989 novemberében, amikor a Kincses család szokás szerint levonult András-napot köszönteni. A szekusok kihívóan néztek ránk, hogy éreztessék: rosszul tesszük, hogy áttörjük a félelem falát. András mindezek ellenére derűsen fogadott, Éva sokkal szorongóbbnak tűnt. Arra emlékszem, hogy Tőkés László temesvári kilakoltatási peréről sokat beszéltem, András elég keveset tudott róla, de természetesen érdeklődve hallgatta előadásomat – akkor nem gondoltuk, hogy László konok ellenállása fogja elindítani a kommunista diktatúra bukását.
Ebben az időszakban a Sütő-lakást külföldről sohasem lehetett telefonon hívni, és a belső hívások sem mindig sikerültek. Édesanyám rendszeresen járt le kávézni, és ő számolt be telefonon Ági lányuknak, hogy egyelőre minden rendben, Andrást még nem vitte el a szekuritáté.
December 22-én, amikor Király Károly, a rendszer híres ellenállója szólt az ünneplő román-magyar, magyar-román tömeghez, azt kérdik tőlem a fiatalok: ugye, menjünk Sütő Andrásért? Mire én: a lehető leggyorsabban. Nagyon hamar megjelent Andris, rendkívül lelkes hangulatban, és ő lett a nap legünnepeltebb szónoka. Megfogalmazta, hogy a történelemben először teljes egyetértésben és érdekazonosságban együtt harcoltak és győztek a románok és magyarok. Már akkor felhívta a figyelmet arra, hogy ezt az egységet meg kell őriznünk. Éljen a Testvériség! Éljen a szabad, demokratikus, minden állampolgárának egyenlő jogokat biztosító Románia! – kiáltotta. Kétnyelvű beszédére a sokezres tömeg egy emberként ütemesen skandálta, hogy: "Niciodata sovinism! Soha többé sovinizmust!".
Ezután alakítottuk meg az RMDSZ-t, karácsonykor, Hajdú Győző, az - (mai nevén Látó) a népharag elől gyorsan elillant, kollaboráns főszerkesztőjének az irodájába. Teljes egyetértésben választottuk meg Sütő Andrást a Maros megyei szervezet elnökének. A következő napon, december 26-án pedig, a Sütő által főszerkesztett Új Élettel egy szinten székelő Vatra irodalmi folyóirat szerkesztőségében létrehoztuk a Barátság platformját. Ebből idézek: "Rendkívül fontosnak és sürgősnek tartjuk, hogy minden egyes értelmiségi kiálljon mindenfajta soviniszta, nacionalista és idegengyűlölő megnyilvánulás ellen, annak érdekében, hogy megelőzzük az erőszak, a gyűlölködés és a teljességgel elfogadhatatlan személyes és kollektív bosszúállás kitörését, ezért erkölcsi felelősségünknek tekintjük, hogy mindenki a saját kertjéből irtsa a gyomot."
Sokan szívből-lélekből írtuk ezt alá, de olyanok is voltak, akik álnokságból. Radu Ceontea és Lazar Ladariu újságíró másnap a Papiu líceum tanári szobájában létrehozták a szélsőségesen magyarellenes Vatra Româneascat.
Magyarország akkoriban legjelentősebb emberei látogatták Andrást, kikérték véleményét. Január 2-án őnála ismerkedtem meg Antall Józseffel (aki négy hónap múlva Magyarország első, szabadon választott miniszterelnöke lett), úgyszintén Csoóri Sándorral, Széles Gáborral és másokkal.
Sütő mindenre odafigyelt. A városi vezetésbe Judea ezredesék 5 románt és 2 magyart választottak. Közös tiltakozásunk hatására megismételtettük a választást. Amikor András azt mondta Judeának, hogy az 5–2 arány a Ceausescu- féle "egészséges kompozíció" tovább éltetése, azt a választ kapta, hogy ő (mármint Sütő) szintén csausiszta volt. Erre András kerek-perec szemébe mondta, hogy más annak a helyzete, aki végig kiszolgálta a rendszert, mint Ön, és más azé, aki szembefordult a rendszerrel és ezért 10 éve kitiltották a szellemi életből. Lehet, hogy Judea ezredes mint igazi ,,cine mintye" ezért védte aztán olyan silányul Sütő Andrást azon a borzalmas március 19-én, a fekete március első napján.
Amikor Vincze János létrehozta a Független Magyar Pártot, közösen szólítottuk fel a Maros megyei magyarságot, hogy ne hagyja megbontani a magyarság egységét. Az akkori RMDSZ persze egészen más volt, mint a mai.
Az 1990 februári gyertyás-könyves tüntetésről, miután már meghirdetésre került, le akart minket beszélni Domokos Géza, az RMDSZ akkor még ideiglenes elnöke. Andris felhívott és azt mondta: ugye Előd, nincs jogunk megakadályozni azt, hogy a magyarság megmutassa, milyen fontosnak tartja a teljes körű anyanyelvi oktatást, fennmaradásunk egyik zálogát?
A százezres gyertyás-könyves tüntetésen Sütő András négyszer beszélt. Egyik beszéde jobb volt, mint a másik.
Amikor a Cuvântul liber című marosvásárhelyi napilap 1990. március 14-i száma lehozta az ominózus Nagy-Magyarország-térképet, vad, uszító kommentárral kiegészítve, és azt másnap, éppen március 15-én, fő műsoridőben beolvasta a román központi televízió, tudtuk, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban! Követelésemre a TV bukaresti szerkesztői beleegyeztek, hogy másnap a replika jogán közöljék cáfolatunkat. A cáfolat szövegét négyen fogalmaztuk meg: Smaranda Enache (akiről ki kell mondanom, eljött az ideje, hogy ő legyen az igazi marosvásárhelyiek, románok és magyarok, magyarok és románok polgármestere), a másik három aláíró pedig: a sajnos már szintén néhai Jakabffy Attila, Sütő András és magam voltam. Természetesen a tiltakozást Sütő András a Maros megyei RMDSZ elnökeként írta alá. Egy mondatra pontosan emlékszem, amelyet András kimondott kérésére iktattunk be: "Határozottan tiltakozunk a szerkesztők által elkövetett szellemi hamisítás ellen, és a mód ellen, ahogyan a Ceausescu-ellenes anyagot bemutatták. Ez a kijelentésünk a felhívás szövegére vonatkozik, és semmi esetre sem értendő a szöveg mellé csatolt térképre" (Megjegyzésem: az újság és a tévé Nagy-Magyarország részeként ábrázolta Erdélyt, riogatva az ettől rettegő románokat.)
Sütő sorsának alakulását biztosan befolyásolta az, hogy a pogrom forgatókönyve kigondolóit a bukaresti tévében általam felolvasott, de Sütő nevével fémjelzett tiltakozás nehéz helyzetbe hozta, mivel teljes mértékben megcáfolta az uszítók hazugságait.
Sütő András és mindazok, akik akkor a magyarság sorsát igyekeztek jobbítani, nemcsak ily módon próbálták megakadályozni az etnikai összecsapást, hiszen a forró márciusi napokban úgy döntöttünk, hogy felszólítjuk a magyarságot, ne menjen az utcára, ne csapjon össze a román tüntetőkkel, mert mindezt ellenünk és a demokratizálódás leállítására szeretnék fordítani.
Ha ennek a határozatnak a szellemében 1990. március 19- e délutánján Sütő András nem megy fel az RMDSZ-székházba, hogy hazatérésre bírja a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnöki székéből való elmozdításom ellen az utcán tüntető magyarokat, már aznap megtörténik a román-magyar összecsapás. Akkor – minden valószínűség szerint – megmaradt volna fél szeme világa, amelyet ügyünk védelmében vesztett el. Ezért is érzem olyan nemtelennek az ellene intézett támadásokat. Egyik kötetének azt a címet adta, hogy Szemet szóért, én úgy fogalmaznék, hogy szemet jogainkért. De nem csak fél szeme világával fizetett ezért, hanem megrövidült életével, hiszen az elrákosodás az üres szemüregből indult. Ne feledjük, Sütő az elszenvedett borzalmak után sem szűnt meg közösségünk sorsáért aggódni, szót emelni érettünk. Jó lenne, ha hivatásos politikusaink példát vennének az 1990-es helytállásból.
Most már tudjuk, nem jártunk, nem járhattunk sikerrel, a szekuritátés túlerővel, nemtelen eszközeikkel szemben csupán a demokrácia eszközeivel élve nem győzhettünk.
Elmondhatjuk, valójában Sütő András félig vakon mégis győzött a nemtelenség és a gyűlölet fölött.
(Szerkesztett szöveg, elhangzott a Sütő András Baráti Egyesület emlékülésén)
Dr. Kincses Előd, Népújság (Marosvásárhely),

A csángókról tartottak közmeghallgatást az EP-ben
Az Uniónak hatékony eszközöket kellene találnia az emberi jogokkal, azon belül a kisebbségekkel kapcsolatban fennálló problémák megoldására – hangoztatta Tőkés László a csángók helyzetéről tartott brüsszeli közmeghallgatáson. A népcsoport jelenlegi helyzetéről új jelentés készül, melyet februárban mutatnak be az EP-ben.
Megvédenék őket. Az EP-ben tartott közmeghallgatáson a moldvai csángó népcsoport is képviseltette magát
Az Európai Uniónak hatékony eszközöket kellene találnia az emberi jogokkal, azon belül a kisebbségekkel kapcsolatban fennálló problémák megoldására – hangoztatta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke azon a kedd délutáni brüsszeli közmeghallgatáson, amelyen a moldvai csángók helyzetéről tájékozódtak az EP-képviselők.
Az erdélyi magyar politikus veszélyeztetett kisebbségnek nevezte a csángókat, akiknek – mint fogalmazott – „az elrománosítása az utóbbi húsz évben is folytatódott”. „Ha az erdőket és a medvéket védjük, akkor méltó, hogy ezt a jobb sorsra érdemes magyar nemzeti közösséget még inkább védelemben részesítsük” – fogalmazott Tőkés.
Unióban tehetetlen az EU?
Tőkés kifogásolta, hogy az Unióban élő kisebbségi közösségek problémáinak kezelésében az EU „szinte tehetetlen”, miközben a kívül élő csoportok ügyét határozottan képviseli. Példának hozta a felvidéki magyarság ügyét a szlovákiai államnyelvtörvény esetében, de említést tett a szerbiai románok, valamint a Timok-völgyi vlachok és a görögországi macedónok nehéz helyzetéről is. A kolozsvári egyetem ügyében húsz év alatt szintén csak apró lépéseket sikerült megtenni. „Jó, hogyha a média ingerküszöbének szintjére tudjuk juttatni ezeket a problémákat” – fogalmazott.
Több más EP-képviselő mellett részt vett és felszólalt a meghallgatáson Tytti Isohookana Asunmaa, aki az évtized elején az Európa Tanács jelentéstevője volt a csángók kérdésében. Tőkés úgy fogalmazott, hogy eddig a finn politikus érte el a legnagyobb eredményt a csángók védelmében. Mint mondta, fontos lenne, hogy az EU átvegye az Európa Tanács joganyagát az emberi jogi kérdésekben. Elmondta, hogy a csángók közül a korábbi 250 ezerrel szemben ma már csak mintegy 50 ezren beszélik a nyelvet, a nehéz gazdasági helyzet következtében pedig a fiatalság menekül a térségből. A csángókat többek között Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke, valamint Hegyeli Attila alelnök képviselte. Jelen volt Nyisztor Ilona alelnök, énekművész, aki csángó népdalokkal is megismertette a hallgatóságot.
Solomon Adrián saját életútjának bemutatásán keresztül érzékeltette azt az állami nyomást, amelynek következtében sok csángó elveszíti anyanyelvét. Mivel mind anyanyelvük, mind pedig vallásuk alapján a csángók különböznek a többségi román nemzettől, ezért sok szülő attól fél, hogy gyermeke egész életében hátrányos megkülönböztetésben fog részesülni, ha ragaszkodik anyanyelvéhez.
Hegyeli Attila oktatási alelnök, aki mintegy tíz éve vezeti az oktatási programot, elmondta: jelenleg 992 gyermek vesz részt ebben a programban, ebből félszázan nem az iskolák épületében, a hivatalos tanórák után, hanem magánlakásokban, közösségi házakban tanulhatnak heti három órában magyarul. Felméréseik szerint kellő támogatás biztosításával további 7500 magyarul tudó gyermek vehetne részt a magyar nyelv elsajátítását célzó programban.
Gál Kinga néppárti EP-képviselő, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport elnöke az Európa Tanács ajánlásának fontosságát, annak pozitív hatásait hangsúlyozta. Victor Boştinaru román szocialista képviselő hozzászólásában leszögezte, hogy a problémát nem Brüsszelben, hanem Bukarestben kell megoldani, és feltette a kérdést: a csángómagyarok miért nem fordulnak az RMDSZ minisztereihez problémáikkal?
Újabb jelentés készül
A moldvai csángómagyarok helyzetéről egyébként újabb jelentést készít a Romániai Helsinki Bizottság (Apador CH) és a Pro Europa Liga. A két szervezet 2002-ben kiadott jelentését aktualizálja, melyben elítélték a helyi és állami hatóságokat, illetve a római katolikus egyház képviselőit a csángómagyar népcsoportra gyakorolt asszimilációs nyomás miatt. A dokumentum aktualizálása céljából október közepén Bákó megyébe látogatott a Pro Europa Liga egy küldöttsége, hogy a helyszínen győződjék meg a csángóföldi magyarok jelenlegi helyzetéről, a magyar nyelvű oktatás és misézés terén beállt változásokról.
A Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Románia finnországi hajdani nagykövete, illetve az emberjogi szervezet két marosvásárhelyi munkatársa, Kacsó Judit-Andrea jogtanácsos és Szikszai Katalin néprajzkutató alkotta delegáció több településen találkozott a helyi hatóságok és civil szervezetek képviselőivel. A Bákó megyei tanfelügyelőségen és prefektúrán tárgyaltak az intézmények vezetőivel, majd háromnapos tartózkodásuk során Nagypatakra, Forrófalvára, Klézsére, Budára, Külsőrekecsinbe, Lujzikalagorba, Gajdárra és Pusztinára látogattak az MCSMSZ vezetőinek kíséretében.
A Pro Europa Liga képviselői az itt látottakat egy jelentésben foglalják öszsze. Smaranda Enache a Krónikának elmondta, a dokumentum készül, Gabriel Andreescuval közösen írják, és egyelőre nem tudnak részleteket elárulni róla. A dokumentumot jövő év februárjában mutatják be az EP frakcióközi ülésén, melyet az MCSMSZ 20 éves fennállása alkalmából szerveznek Sógor Csaba EP-képviselő kezdeményezésére.
Újabb impulzusra várnak
Bartha András, az MCSMSZ alelnöke a Pro Europa Liga képviselőinek látogatása kapcsán kiadott közleményében úgy fogalmaz, hogy több településen az elmúlt években pozitív változások történtek. Nagypatakon idén beindult az iskolai oktatás, sőt a polgármester jóvoltából saját kabinetben zajlanak a magyarórák. Klézsén ellenben gondok vannak, fogalmaz az alelnök, aki szerint mind az iskola, mind a helyhatóság képviselőinek változtatniuk kellene felfogásukon.
Lujzikalagorban szintén a helyi hatóságok ellenkezése miatt nem indulhatott be a magyarnyelv-oktatás az állami iskolában. Bartha András kifejti, azt remélik, hogy a most készülő jelentés „újabb impulzust ad a romániai hivataloknak, hogy jobban figyeljenek, segítsék a csángó kultúra megőrzését szorgalmazó nonprofit szervezeteket, támogassák nyelvmegőrző tevékenységüket”. Krónika (Kolozsvár)

Kitüntették a Krónikát a felsőoktatás kiépítésének szorgalmazásáért
Noha hosszú út vezet a teljes értékű, az autonómia szellemében megszervezendő romániai magyar egyetemi hálózat kiépítéséhez, az erdélyi magyar közösség nem adhatja alább ennél az igénynél – jelentette ki Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke tegnap Kolozsváron a Báthory-díjak átadása alkalmából rendezett ünnepségen.
Az elismerést a Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatára az EMNT oktatási szakbizottsága 2005-től adományozza olyan személyiségnek vagy szervezetnek, akik az adott évben vagy a megelőző időszakban a legtöbbet tették a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás érdekében.
A korábbi évekhez hasonlóan idén is tizenhat Báthory-díjat osztottak ki: kitüntették Antal András nyugalmazott agronómus professzort, Ádám Valériánt, a Marosvásárhelyi Orvosképzésért Alapítvány ügyvivőjét, Deák Ernőt, a Nyugat-európai Magyar Szervezetek Szövetségének elnökét, a Duna Televíziót, az erdely.ma hírportált, Koszorús Ferencet, az American Hungarian Federation elnökét, a Kossuth Rádió Határok nélkül műsorát, a Krónikát, az MTV Kárpát Expressz műsorát, Smaranda Enachét, a Pro Europa Liga elnökét, Székely Leventét, a Genfi Magyar Misszió első beosztottját, Szilágyi Zsolt egykori RMDSZ-es parlamenti képviselőt, Szőcs Géza költőt, Vincze László újságírót, Wanek Ferencet, a Bolyai Társaság egykori elnökét és Zsembery Ferenc mérnök-vállalkozót.
Tőkés László felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotmánybíróság által megakasztott, a kisebbségi oktatás számára számos kedvező előírást tartalmazó román oktatási törvény ellen bukaresti politikusok, sőt Andrei Marga, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora hisztérikus támadást indított, az EP alelnöke ugyanakkor olcsó engedménynek, porhintésnek nevezte, hogy a BBTE főépületében nemrég elhelyezték a Bolyai Egyetem öt egykori magyar rektorának arcmását, miközben a Ferencz József Tudományegyetem professzorainak, rektorainak domborművei hiányoznak a gyűjteményből.
Hantz Péter, a BKB alelnöke – akit egykor a magyar táblák elhelyezése miatt távolítottak el a BBTE-ről – „bizalombitorlóknak” nevezte az erdélyi magyar politika és akadémiai élet ama képviselőit, akik szerinte a „tanult tehetetlenség” állapotában mellőzik a magyar felsőoktatás ügyének előmozdítását. Szőcs Géza költő a díjátadáson felidézte, hogy a román állambiztonsági szervek által üldözött Ellenpontok című szamizdat kiadványban már 1984-ben felvetette a magyar egyetem ügyét, 1985-ben írt emlékiratában pedig szembesítette az anyanyelvű oktatáshoz való jogot papíron biztosító akkori román alkotmányt az ezzel ellentétes valósággal.
Közölte, az Orbán-kormány kultúráért felelős államtitkáraként kiemelt céljának tekinti bevinni a köztudatba Kolozsvár jelentős szellemi értékeit, például megjelölni a kincses város nagyjainak elfeledett szülőhelyét. Szőcs Géza konkrét ígéretet tett arra, hogy 2012-ben szobrot emelnek a kincses városban Végh Sándor hegedűművésznek, karnagynak, a 20. század egyik legnagyobb, 1997-ben elhunyt zenei előadóművészének, akinek tiszteletére nemzetközi vonósnégyesversenyt is tervez. Krónika (Kolozsvár)

Ilie Năstase idegengyűlölete
A Pro Európa Liga felszólította a román külügyminisztériumot, vonja vissza Ilie Năstase egykori teniszcsillag ENSZ-megbízatását, mivel az összeegyeztet- hetetlen idegengyűlölő kijelentéseivel. Năstase, aki a Civilizációk Szövetségének romániai nagykövete, egy interjúban azt mondta. ő úgy oldaná meg a roma-kérdést, hogy Hargita megyébe telepítené őket, mert ott amúgy is kívánatos lenne az etnikai arányok megváltoztatása.
A Pro Európa Liga elnöke, Smaranda Enache az elakadt románia oktatási törvény megszavazását is sürgette. Szerinte a törvényt azért támadják a szenátus szakbizottságában, mert az bővítené az anyanyelvű oktatást Romániában. Smaranda Enache hozzátette: „Minden kisebbségi iskolában Románia történelmét és földrajzát anyanyelven lehetne tanulni. Mi úgy gondoljuk, hogy ez a része a törvénynek nagyon pozitív, előrelépést jelent az 1995-ös törvényhez képest és ezt el kell fogadni. Emberjogi szempontból ezt támogatjuk". Baranyi László
Duna TV
Erdély.ma

Kolozsvári szabadelvű értelmiségiek is tiltakoznak a magyar médiatörvény ellen
Felhívás az európai intézményekhez címmel felhívást tett közzé több közép- és kelet-európai közéleti személyiség, amelyben magyar médiatörvény előírásai ellen tiltakoznak.
A kibocsátók és a csatlakozók között erdélyi közéleti személyiségek is vannak
Felhívás az európai intézményekhez címmel felhívást tett közzé több közép- és kelet-európai közéleti személyiség, amelyben magyar médiatörvény előírásai ellen tiltakoznak.
„Az alulírottak részt vettek a közép- és kelet-európai kommunista rendszerek elleni demokratikus ellenzéki mozgalmakban. Azért harcoltunk, hogy nemzeteink csatlakozhassanak az európai demokráciák közösségéhez. Nem feledtük el, hogy hataloméhes kormányzatok képesek elrabolni az alapvető jogokat.
Ezúttal egyenesen az Európai Unió szeme láttára rombolják le a demokrácia garanciáit, holott ezt a szövetséget éppen annak a biztosítására hozták létre, hogy közös értékeink oszthatatlanok maradjanak.
Súlyos veszélybe került a szabadságban egyesült Európa célkitűzése. Megtörtént az, amit az Európai Unió hivatott megakadályozni, és amit sokan elképzelhetetlennek tartottak: az Unió határain belül, a 2004 óta tagállam Magyarországon, felszámolták a liberális demokráciát” – áll a dokumentumban.
A kibocsátók között szerepel Demszky Gábor, Budapest volt főpolgármestere, Smaranda Enache, a Pro Europa Liga elnöke, Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke, Cs. Gyímesi Éva egyetemi tanár, Vaclav Havel, Csehország volt elnöke, Konrád György író, Magyar Bálint, volt magyar oktatási miniszter, az SZDSZ alapító tagja, Adam Michnik, a Gazeta Wyborza volt főszerkesztője, Pető Iván, az SZDSZ alapítója, Andrei Pleşu, volt román külügy- és művelődési miniszter.
Ugyanakkor a csatlakozók között szerepel Ovidiu Pecican kolozsvári, egyetemi tanár, Bányai Péter politológus és Szilágyi Júlia egyetemi tanár. Szabadság (Kolozsvár)

Romániában létezik vallási megkülönböztetés
A hatóságok ellenségesek a görög katolikus egyházzal szemben
A Pro Európa Liga emberjogi szervezet az emberi jogok szempontjából mérte fel a görög katolikus egyház elkobzott vagyona visszaszolgáltatásának helyzetét.
2010. augusztus és 2011. július között folyik A kommunista rezsim által elkobzott közösségi vagyonok helyzete az emberi jogok szempontjából. A romániai görög katolikus közösség helyzete elnevezésű projekt, amelynek fő célja, hogy hozzájáruljon a kommunista rezsim által elkobzott javak visszaszolgáltatási mechanizmusának a javításához az emberi jogok, a vallásszabadság és a nondiszkri-mináció szemszögéből.
A projekt keretében régiós találkozókat szerveztek Kolozsváron és Nagyváradon, és kb. 700 kérdőívet osztottak szét a gyulafehérvári, fogarasi, nagyváradi, kolozsvári és szamosújvári egyházközségekben. Az elkövetkezendőkben hasonló találkozókat szerveznek, és kérdőíveket osztanak szét Lugoson, Nagybányán, Balázsfalván és Bukarestben.
A kérdőívek adatai között szerepel, hogy a görög katolikus parókiáknak milyen vagyonuk volt 1948- ig, mit igényeltek vissza, mit kaptak vissza, miért húzódnak el a perek, voltak-e diszkrimináció vagy atrocitások áldozatai stb.
A felmérés eredményeit jelentésbe foglalják (angol és román nyelven) és eljuttatják a hazai és nemzetközi intézményekhez.
Az eddig tapasztaltak alapján megállapították: a görög katolikus parókiák esetében létezik vallási megkülönböztetés és a tulajdonjog megsértése. "Az első 30 kérdőív elolvasása megerősítette a gyanúnkat, hogy sok helyen lerombolták, megrongálták azokat az épületeket, amelyek a görög katolikus egyház tulajdonát képezték. A helyi földosztó bizottságok, a bíróságok, prefektúrák részrehajlók voltak és számos esetben ellenségesen viszonyultak a görög katolikus egyházhoz", nyilatkozta Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke.
(mózes), Népújság (Marosvásárhely)