Új kötettel szaporodott a Wass Albert-művek sorozata: a Válogatott levelek öt asszonyhoz, Wass Albert titkai /Szabad Tér Kiadó, Budapest/ című könyv bemutatóját november 5-én, vasárnap tartották a Bihar megyei Élesden. „Ez a könyv azért érdekes, mert az író eddig feltáratlan levelezését mutatja be az olvasónak. A Wass család engem kért fel erre a munkára, több száz levélből válogattam ki ezt a kilencvenhetet, amely bekerült a kötetbe” – mondta Takaró Mihály irodalomtörténész, a kötet szerkesztője. A kötet első részében az író két feleségével folytatott levelezése foglal helyet. A harmadik levelezőtárs Kenese Erzsébet budapesti írónő, akivel a második világháború idején levelezett Wass Albert. A negyedik nő a levelekben Bubának szólított Éltető Mariann, akivel az emigrációba került író hatvan éven át tartotta a kapcsolatot. Az ötödik asszony pedig Szeleczky Zita színművésznő, akivel harminc éven át tartott a levélváltás” – tette hozzá a szerkesztő. /Gergely Gizella: Öt asszony Wass Albert életéből. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

Wass Albert-szobrot avattak Szovátán
Új emlékhellyel gazdagodott a Wass Albert-kultusz, ezúttal Szovátán avattak mellszobrot. Tóth Ferenc szovátai lakos saját ingatlanában ajánlott fel helyet erre a célra.
Nemcsak helyiek gyülekeztek a Sómező utcai magánterületnél június 8-án, vasárnap, hanem a csíksomylói búcsúról visszatérő balassagyarmati turisták is ünnepelni álltak meg. „Wass Albert olyan gyökerekkel rendelkezett, amelyek életében soha nem tudtak elhalni. Olyan irodalmi értéket képviselő személyiségről emlékezünk, aki műveivel bizton került a világirodalom nagyjai közé, bárki olvassa bármelyik művét bármilyen fordításban, Wass ott van az írók első sorában a világon” – mondta Kozsik József színművész a rendezvény megnyitóján. A tömegben ott voltak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Jobbik Magyarországért Mozgalom marosvásárhelyi szimpatizánsai is, de az Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete tagjai is érdemesnek találták eljönni Szovátára.
Wasstól is, tőlünk is félnek
Kozsik József szavalata mellett a marosvásárhelyi származású, Stockholmban élő Publik Antal adta elő az Adjátok vissza a hegyeimet című „kiáltást”, majd Bartha József, a Czegei Wass Alapítvány elnöke lépett mikrofonhoz, és olyan dolgokat mesélt Wass Albertről, amelyeket a nagyközönség kevésbé ismer. Felesége nagymamája, Éltető Mária és Wass között egykor „dühöngött a szerelem”, őróla mintázta az író a funtineli boszorkány, Nuca arculatát. De nem rejtette véka alá elégedetlenségét Bartha József, amiért elnyomott, gyarmatosított, másodrendű állampolgárként kezelnek minket ebben az országban, mert nemcsak Wass Alberttől, hanem tőlünk is félnek: olyan dolgokat tanultunk újra Wass műveivel, amelyeket igyekeztek „kiszárítani” belőlünk. A magyarságot halálra ítélték, de nem halt meg, mert halhatatlanságra és a világ megmentése hivatott el. Jó szándékkal keresve egymást megtalálja magyar a magyart – figyelmeztetett Batha, aki arra is rámutatott: Wass Albertet csak a román hatóságok tartják háborús bűnösnek, az amerikai katonai és titkosszolgálatok is átvizsgálták őt, de bűntelennek találták, fia a West Point katonai akadémián tanulhatott és az amerikai hadsereg nyugalmazott tábornoka.
A műkő mellszobrot készítő Miholcsa József művész, huszár alezredes azt a hat évvel ezelőtti pillanatot idézte fel, amikor iskolatársa, Tóth Ferenc felvetette egy szobor készítésének gondolatát. A most felállított mű fiatal katonatisztként, bajusszal ábrázolja Wass Albertet, aki „itt van közöttünk”.
A városé lehetne a szobor
A leleplezett alkotást Bajkó Norbert szovátai katolikus segédlelkész és Bartha József holtmarosi református lelkész szentelte fel, illetve áldotta meg. Az ember úgy tud megmaradni, ha ráfigyel mindenkire és nem tekint el gyökereitől – intett Bajkó, míg Bartha úgy véli: az összetartozás gyümölcseként ez a terület hamarosan búcsújáró hely lesz, ahová ünnepelni, emlékezni vagy egy csendes imára érkeznek közeliek és távoliak.
A szobrot megrendelő, illetve saját épületében annak helyet adó Tóth Ferenc művész Wass Alberttel együtt félti a magyar földet, és hazaárulóknak tartja mindazokat a szovátaiakat, akik birtokaikat idegeneknek adják el. A szovátai városvezetőknek viszont azt üzeni: Wass Albert szobra nemcsak az övé, ezért azt szeretné, ha közterületre kerülne. Amennyiben a városháza méltó fogadója lesz és méltó helyet talál, a szobrot a városnak adományozza. A saját pénzén készíttetett Wass-szobor után Tóth Ferenc Horthy Miklósnak is emlékművet szeretne készíttetni, és ezennel gyűjtést is hirdetett erre a célra.
„Egyre többen vagyunk”
Bartha József számára megelégedettséget és örömet jelent a szovátai szoboravatás, azt jelenti, hogy a Czegei Wass Alapítvány nem maradt egyedül, Pakó Benedek plébános sem maradt egyedül a Wass-szobor meghurcoltatott mivoltával. Bartha meghajtja fejét Tóth Ferenc bátorsága és szoborállító akarata előtt. „Boldog vagyok, hogy most már többen vagyunk, akik a nemzetért, önmagunkért, Wass Albertért teszünk, aki megérdemli hogy emléket állítsunk. Hogy végre ne csak a szívünk mélyén állítsunk emléket, hanem ilyen kis helyeken is megálljunk, meghajoljunk egy olyan ember emléke előtt, aki minket, mint nemzetet nagyon sokkal ajándékozott meg meg könyveivel, tanításaival, írásaival” – nyilatkozta portálunknak Bartha József, a Czegei Wass Alapítvány vezetője.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Újraállamosították az erdőket
Győzött a famaffia?
Múlt héten érkezett szerkesztőségunkbe egy átirat, amelyben a prefektúra arról értesít, hogy 2015. július 6-ánmegszületett a végleges és megfellebbezhetetlen döntés a botosani-i törvényszéken, miszerint több mint 7000 hektár erdőt nem szolgáltatnak vissza az Éltető család leszármazottainak.
2005-ben az örökösök kérték, hogy az elhunyt Éltető Mária, Albert és János Palotailván levő 2519 hektár, valamint Éltető József, Mária, Albert, Ibolya Judith és Marianna Ratosnyán levő 3834 hektár erdejét a Romániában érvényben levő törvények alapján adják vissza nekik. A Maros Megyei Földosztó Bizottság 2007-ben elutasította a kérést, arra hivatkozva, hogy ezek az erdők az 1944. szeptember 12-i békekötés utáni törvényeknek megfelelően, illetve az ellenség javait felügyelő és adminisztráló pénztár 1945. évi 91-es jogszabálya alapján állami tulajdonba kerültek, s mint ilyen, a kommunista rendszer előtt elvett tulajdonról van szó. A 2005. évi 247-es törvény az 1945. március 6. és 1989. december 22. között önkényesen elvett ingatlanokra vonatkozik, így ennek alapján nem lehetett visszakérni a már állami tulajdonba került erdőket.
Ezzel csak az a gond, hogy a pénztár valójában csak adminisztrálta az ellenségnek nyilvánított tulajdonosok (sz.m.: mint ismeretes, Románia augusztus 23-án felbontotta a náci Németországgal kötött egyezséget, szembefordult a központi hatalmakkal, és így automatikusan a magyarokat, idértve az Észak- Erdély területén élőket is, ellenségeknek nyilvánította) erdejét.
Az erdőtulajdon-visszaszolgáltatással foglalkozó jogász szerint ezeket a területeket valójában nem is vették el, viszont arra hivatkoznak, hogy a pénztár "kifizette" az értéküket az akkori tulajdonosoknak, így joggal kerültek az államhoz a területek, amelyekhez nyilván ragaszkodnak az 1989 utáni hatóságok is, hiszen másképpen a román állam tulajdonában – a Romsilva adminisztrálásában – alig maradna erdő a Maros mentén. Kettős történelmi igazságtalanság érte ezzel a döntéssel a főúri magyar családokat.
Ez már a romániai jogszolgálat útvesztője, hogy többévi dossziésétáltatás után sem sikerült megnyerni a pert. Nem marad más megoldás, mint a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulni – kevés eséllyel.
Furcsa az is, hogy Lucian Goga prefektus megköszöni az átiratban az erdészeti igazgatóságnak, a Pénzügyminisztériumnak és az országos tulajdonjog-visszaszolgáltató hatóságnak, valamint a helyi földosztó bizottságoknak, hogy állami tulajdonban maradtak az erdők. Teszi mindezt akkor, amikor előfordult, hogy az erdészek nem akarták kimérni az erdőterületeket, pedig a helyi földosztó bizottságok betonbiztos okiratokra hivatkozva első lépésben visszaszolgáltatták a területeket. Hogy aztán különböző mondvacsinált indokokkal a törvénykezés útvesztőjébe kerüljön az ügy, és az állam javára megfellebbezhetetlen döntés szülessen. Az ügyet az a Marius Pascan szenátor is felkarolta, akinek tudomásunk szerint érdekeltségei vannak a Felső-Maros mentén. Az erdőt a Romsilva Rt. állami vállalat termeli ki
Népújság (Marosvásárhely)