Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Elekes Levente
4 tétel
2007. június 7.
Az V. Unicornis Diákkonferenciára került sor az elmúlt héten Gyergyószentmiklóson. A Gépgyártó Iskolaközpont felújított díszterme adott otthont, az immár ötödik éve működő Unicornis Diákkör rendezvényének. A dolgozatok Gyergyószentmiklós, a négyszáz éves mezőváros témáról szóltak. András Szabolcs történelemtanár elmondta az idei 100. évfordulós rendezvényekből hiányzik a négyszáz éves évfordulóra való megemlékezés: „úgy értékeljük, hogy a négyszáz éves évforduló is van annyira fontos, mint a 100 éves, ezért hiánypótlónak szántuk ezt a diákkonferenciát. ” Elekes Levente A mezőváros, sajátos magyar településforma címmel tartott előadást. Gyergyószentmiklós 400 éve, 1607-ben Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem uralkodása alatt kapta meg a mezővárosi címet. András Hunor Az erdélyi fejedelemség a XVII. század elején témában olvasta fel dolgozatát. Portik Izolda bemutatta, hogyan kapta meg Gyergyószentmiklós a XVII. század elején a mezővárosi címet, miként fejlődött. Laczkó Nándor a Both-vára, a mezővárosunk legfontosabb épülete témát dolgozta fel. Az Unicornis Diákkör elmúlt öt évét Lukács Endre, az eddigi elnök foglalta össze. Tisztújításra is sor került; az új elnök Laczkó Nándor, titkár András Hunor lett. /Baricz-Tamás Imola: Gyergyószentmiklós, a négyszáz éves mezőváros. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), jún. 7. – 23. sz. /
2007. október 4.
Fotosmartonoson nekiláttak az infrastruktúra kiépítésének. Az ivóvízhálózat volt az első. Emelik egy új épület falait az iskola udvarán, ebben egy közösségi szoba is helyet kap majd, itt lesz a családorvosi rendelője is a falunak. Tizenöt óvodása van az ikerfalunak, a jövőben tizenkilencre nő a létszám. Remény van arra, hogy az elkövetkező években felújítják a falu iskoláját. Az iskola szeretné felvenni a falu jeles szülötte, a református teológiai tanár, lelkész és egyházi író, Berde Sándor (1856–1894) nevét. Jelenleg Elekes Levente pásztorolja a 413 lelket számláló református egyházközséget. Az utóbbi két évben megfordult a demográfiai mutató. Tavaly összesen tizenegy gyermeket keresztelt a tiszteletes, idén kilenc hónap alatt már hetet. Ha összeveti a négy halálesettel, a népességi mutató pozitív! /Kisgyörgy Zoltán: Gyermekáldás Fotosmartonosban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 4./
2013. november 4.
Emlékezés a megtorlásokra
Az ötvenes években rádióhallgatásért is börtön járt
Bereczki László, jelenleg Baróton élő nyugalmazott lelkipásztor 1956-ban, a magyar forradalom idején 19 éves, I. éves teológushallgató volt Kolozsváron. Az általa akkor átélt eseményekről, a teológusokat ért megtorlásokról rövid előadás keretében számolt be a baróti református altemplomban, a forradalom kitörésének 57. évfordulóján tartott megemlékezésen.
– Számomra a csodát jelentette az a 13 nap, hiszen Dávid állott ki Góliát ellen, a legkisebb fiú vette fel a harcot a hétfejű sárkánnyal, akár a népmesékben – kezdte előadását a tiszteletes. – Minket a középiskolában világpolgárrá neveltek, ezért 1956-tal való találkozásom felébresztette, felerősítette szunnyadó nemzettudatomat, a magyarsággal való összetartozásom érzését. És ezt élték át rajtam kívül sokan mások is: lelepleződött a felébredtekben a hamis propaganda, kinyílott szemünk egy más világra, lélekben többek lettünk, lázadt igazságérzetünk – folytatta.
Mindezek ellenére a teológusok nem jutottak tovább a rádió hallgatásánál, néhány vers elolvasásánál. Aztán véget ért a csoda, és át kellett éljék a forradalom leverését is. Ezután szinte másfél évig nem történt semmi, 1958 márciusának egyik reggelén azonban a Szekuritáté emberei jelentek meg a teológiai intézet kapujában. A forradalom alatt tanúsított lelkesedésük, büszkeségük most félelembe csapott át. Aznap a teológián nem tartottak órákat, lakószobáikat nem hagyhatták el. Testi szükségleteiket is csak kísérettel végezhették.
– Csaknem 40 fiút vittek el aznap, hogy miért, azt senkivel nem közölték. Pár nap múlva néhányukat hazaengedték, másokat azonban hosszú börtönévekre ítéltek.
A legkisebb ítélet hat év kegyetlen börtön volt, és ma már tudjuk: a Duna-deltában végzett rabszolgamunka enyhébb büntetésnek számított. Csodálatos ifjak pusztultak el a börtönévek alatt, nem mehettek haza szüleikhez, nem folytathatták teológiai tanulmányaikat. Akik mégis befejezhették később az egyetemet, a testi- lelki sebeket kellett viseljék életük végéig – emlékezett, majd feltette a kérdést: ilyenképpen vajon volt-e értelme az 1956-tal kapcsolatos sok-sok szenvedésnek, veszteségnek?
Határozott igenlő választ adva a kérdésre, megjegyezte, 1956 komoly kísérlet volt a világkommunizmus megdöntésére. Megroppant a hatalmas építmény, megindult a bomlási folyamat, amely aztán évtizedek múlva kiteljesedett. Bebizonyosodott, hogy egy földi hatalom lehet nagyon erős, az elnyomás lehet kegyetlen, de örök nem.
Három, egykori elsőéves társáról is szólt: Miklós István börtönbüntetése letöltése után elvégezhette ugyan a teológiát, de korán meghalt, Bibó László már nem folytathatta tanulmányait, Elekes Levente pedig a börtönben végezte.
– Nagyszerű magyar embereknek kellett megsemmisülniük mindössze azért, hogy hallgatták a rádiót, vagy elolvastak néhány verset. A történtek után a teológiáról a régi, emelkedett hangulat eltűnt, a tanárokat kicserélték, az intézmény már soha többé nem lett a régi – összegezte gondolatait.
Azokhoz Krizbai Imre tiszteletes fűzött egy történetet: Imre teológiai professzor úr lányának, Imre Magdának a bűne az volt, hogy a teológusok kérésére Petőfi hazafias verseit gépelte. Akik ezeket a verseket később osztogatták, 16 évet kaptak, aki gépelte, azt megsajnálták. A bíró így szólt hozzá: „Kedves hölgyem, annyira sajnáljuk önt, ezért felmentjük, csak annyit mondjon, hogy megbánta, amit tett”. Imre Magda felállt, meghajtotta magát, és a következőket mondta: „Köszönöm a kegyet, én önök előtt ünnepélyesen bejelentem, hogy ezt tudatosan tettem a magyar népért, hazámért”. „Jutalma” tizenhét év börtön volt…
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Az ötvenes években rádióhallgatásért is börtön járt
Bereczki László, jelenleg Baróton élő nyugalmazott lelkipásztor 1956-ban, a magyar forradalom idején 19 éves, I. éves teológushallgató volt Kolozsváron. Az általa akkor átélt eseményekről, a teológusokat ért megtorlásokról rövid előadás keretében számolt be a baróti református altemplomban, a forradalom kitörésének 57. évfordulóján tartott megemlékezésen.
– Számomra a csodát jelentette az a 13 nap, hiszen Dávid állott ki Góliát ellen, a legkisebb fiú vette fel a harcot a hétfejű sárkánnyal, akár a népmesékben – kezdte előadását a tiszteletes. – Minket a középiskolában világpolgárrá neveltek, ezért 1956-tal való találkozásom felébresztette, felerősítette szunnyadó nemzettudatomat, a magyarsággal való összetartozásom érzését. És ezt élték át rajtam kívül sokan mások is: lelepleződött a felébredtekben a hamis propaganda, kinyílott szemünk egy más világra, lélekben többek lettünk, lázadt igazságérzetünk – folytatta.
Mindezek ellenére a teológusok nem jutottak tovább a rádió hallgatásánál, néhány vers elolvasásánál. Aztán véget ért a csoda, és át kellett éljék a forradalom leverését is. Ezután szinte másfél évig nem történt semmi, 1958 márciusának egyik reggelén azonban a Szekuritáté emberei jelentek meg a teológiai intézet kapujában. A forradalom alatt tanúsított lelkesedésük, büszkeségük most félelembe csapott át. Aznap a teológián nem tartottak órákat, lakószobáikat nem hagyhatták el. Testi szükségleteiket is csak kísérettel végezhették.
– Csaknem 40 fiút vittek el aznap, hogy miért, azt senkivel nem közölték. Pár nap múlva néhányukat hazaengedték, másokat azonban hosszú börtönévekre ítéltek.
A legkisebb ítélet hat év kegyetlen börtön volt, és ma már tudjuk: a Duna-deltában végzett rabszolgamunka enyhébb büntetésnek számított. Csodálatos ifjak pusztultak el a börtönévek alatt, nem mehettek haza szüleikhez, nem folytathatták teológiai tanulmányaikat. Akik mégis befejezhették később az egyetemet, a testi- lelki sebeket kellett viseljék életük végéig – emlékezett, majd feltette a kérdést: ilyenképpen vajon volt-e értelme az 1956-tal kapcsolatos sok-sok szenvedésnek, veszteségnek?
Határozott igenlő választ adva a kérdésre, megjegyezte, 1956 komoly kísérlet volt a világkommunizmus megdöntésére. Megroppant a hatalmas építmény, megindult a bomlási folyamat, amely aztán évtizedek múlva kiteljesedett. Bebizonyosodott, hogy egy földi hatalom lehet nagyon erős, az elnyomás lehet kegyetlen, de örök nem.
Három, egykori elsőéves társáról is szólt: Miklós István börtönbüntetése letöltése után elvégezhette ugyan a teológiát, de korán meghalt, Bibó László már nem folytathatta tanulmányait, Elekes Levente pedig a börtönben végezte.
– Nagyszerű magyar embereknek kellett megsemmisülniük mindössze azért, hogy hallgatták a rádiót, vagy elolvastak néhány verset. A történtek után a teológiáról a régi, emelkedett hangulat eltűnt, a tanárokat kicserélték, az intézmény már soha többé nem lett a régi – összegezte gondolatait.
Azokhoz Krizbai Imre tiszteletes fűzött egy történetet: Imre teológiai professzor úr lányának, Imre Magdának a bűne az volt, hogy a teológusok kérésére Petőfi hazafias verseit gépelte. Akik ezeket a verseket később osztogatták, 16 évet kaptak, aki gépelte, azt megsajnálták. A bíró így szólt hozzá: „Kedves hölgyem, annyira sajnáljuk önt, ezért felmentjük, csak annyit mondjon, hogy megbánta, amit tett”. Imre Magda felállt, meghajtotta magát, és a következőket mondta: „Köszönöm a kegyet, én önök előtt ünnepélyesen bejelentem, hogy ezt tudatosan tettem a magyar népért, hazámért”. „Jutalma” tizenhét év börtön volt…
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. december 16.
Mindent az online kommunikációról
Nyolcadik alkalommal szervezték meg a BBTE Kommunikáció és közkapcsolatok szak végzős diákjai a Kommunikációs Napokat. A két napos konferenciát minden évben a harmadéves diákok szervezik, a témaválasztástól a lebonyolításig. A rendezvényen Sarány Orsolya is jelen volt.
Az idei rendezvény témája az online kommunikáció volt, e tárgyban 11 szakmai előadás hangzott el, beszélgetéseket és két műhelymunkát is tartottak. Meghívtak magyarországi egyetemi előadót is, jelen voltak a Kommunikáció és közkapcsolatok szak tanárai, valamint az online kommunikáció ismert szakemberei is.
Kolumbán Zenge szervezőt kérdeztük a választott témáról, valamint arról, mi a célja és célcsoportja ennek a rendezvénynek. „Igazából a téma, az online kommunikáció adta magát. A tavalyi rendezvényen készítettek a Perspektíva munkatársai (a kolozsvári magyar diákszövetség, a KMDSZ lapja) egy körkérdést, hogy mit látna szívesen jövőre a közönség és a jelenlévők, meg a tanáraink is azt mondták, hogy ez lenne az, ami érdekelné őket.”
Az online kommunikáció témáját bontották le több részletkérdésre: közösségi média, mémek, gazdasági témák, úgymint az online vásárlások vagy a Google hirdetések, viral jelenségek (például Ice Bucket Challenge, a jegesvödör kihívás), netikett, persze valamennyit hasonló részletezettséggel nem tudtak bemutatni a két napos konferencián.
„A YouTube-ot nagyon fontosnak tartottuk. Azt is, hogy bemutassuk, hogyan működik, továbbá hogyan tud valaki ott ismertté, sikeressé válni. Szerettünk volna a szakemberek mellett elhozni olyanokat, akik sikeres YouTube csatornákat működtetnek.” Ez meg is valósult a konferencián: előadást tartott az online média sztárjainak népszerűségéről dr. Guld Ádám, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, s a hallgatók egy ilyen hazai sztárral, a brassói Elekes Leventével is beszélgettek, akinek több, mint 240 000 követője van YouTube-on.
A rendezvény a kommunikációs hallgatók szakmai konferenciája, így feltevődik a kérdés, a kar hallgatói és a kommunikációban érdekeltek mellett szélesebb köröket is meg lehet egy ilyen eseménnyel szólítani. „Mi mindenképpen meg akartunk szólítani a nem kommunikációs diákokat, vagy a nem kommunikációban dolgozókat, ezért is vettük egy kicsit lazábbra az egész konferenciát. Emellett a téma is nagyobb közönséget érint, nem csak a kommunikációban érdekelteket” – mondja Kolumbán Zerge. Ez a célja a szervezőknek teljesült, hisz a rendezvényre több más szakra járó diák jött el, mint kommunikációs hallgató.
A legtöbb érdeklődőt a Trollfoci oldalt működtető szerkesztők előadása vonzotta, erre érkeztek igazi rajongók, maszkokban, táblákkal. A szakmai előadások közül Guld Ádáméra voltak a legtöbben kíváncsiak, meg dr. Kádár Magor választási virálokról szóló bemutatójára.
A szervező elmondta, működött az a struktúra, amelyet kitaláltak az előadások elrendezésében. Az első nap inkább lazább volt, beszélgetések és műhelymunkák folytak, a második nap a szakmai oldalt erősítették. Kolumbán Zenge elmondta, azok, akik eljöttek pénteken a kötetlenebb előadásokra, másnap a barátaikat is elhozták magukkal.
Jótanácsként a következő generációnak elmondta, már tavasszal kezdjenek el pályázni a Kommunikációs Napokra, hiszen decemberben már nehezen fogják azt a pénzt összegyűjteni, ami egy ekkora rendezvény megszervezéséhez szükséges.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
Nyolcadik alkalommal szervezték meg a BBTE Kommunikáció és közkapcsolatok szak végzős diákjai a Kommunikációs Napokat. A két napos konferenciát minden évben a harmadéves diákok szervezik, a témaválasztástól a lebonyolításig. A rendezvényen Sarány Orsolya is jelen volt.
Az idei rendezvény témája az online kommunikáció volt, e tárgyban 11 szakmai előadás hangzott el, beszélgetéseket és két műhelymunkát is tartottak. Meghívtak magyarországi egyetemi előadót is, jelen voltak a Kommunikáció és közkapcsolatok szak tanárai, valamint az online kommunikáció ismert szakemberei is.
Kolumbán Zenge szervezőt kérdeztük a választott témáról, valamint arról, mi a célja és célcsoportja ennek a rendezvénynek. „Igazából a téma, az online kommunikáció adta magát. A tavalyi rendezvényen készítettek a Perspektíva munkatársai (a kolozsvári magyar diákszövetség, a KMDSZ lapja) egy körkérdést, hogy mit látna szívesen jövőre a közönség és a jelenlévők, meg a tanáraink is azt mondták, hogy ez lenne az, ami érdekelné őket.”
Az online kommunikáció témáját bontották le több részletkérdésre: közösségi média, mémek, gazdasági témák, úgymint az online vásárlások vagy a Google hirdetések, viral jelenségek (például Ice Bucket Challenge, a jegesvödör kihívás), netikett, persze valamennyit hasonló részletezettséggel nem tudtak bemutatni a két napos konferencián.
„A YouTube-ot nagyon fontosnak tartottuk. Azt is, hogy bemutassuk, hogyan működik, továbbá hogyan tud valaki ott ismertté, sikeressé válni. Szerettünk volna a szakemberek mellett elhozni olyanokat, akik sikeres YouTube csatornákat működtetnek.” Ez meg is valósult a konferencián: előadást tartott az online média sztárjainak népszerűségéről dr. Guld Ádám, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, s a hallgatók egy ilyen hazai sztárral, a brassói Elekes Leventével is beszélgettek, akinek több, mint 240 000 követője van YouTube-on.
A rendezvény a kommunikációs hallgatók szakmai konferenciája, így feltevődik a kérdés, a kar hallgatói és a kommunikációban érdekeltek mellett szélesebb köröket is meg lehet egy ilyen eseménnyel szólítani. „Mi mindenképpen meg akartunk szólítani a nem kommunikációs diákokat, vagy a nem kommunikációban dolgozókat, ezért is vettük egy kicsit lazábbra az egész konferenciát. Emellett a téma is nagyobb közönséget érint, nem csak a kommunikációban érdekelteket” – mondja Kolumbán Zerge. Ez a célja a szervezőknek teljesült, hisz a rendezvényre több más szakra járó diák jött el, mint kommunikációs hallgató.
A legtöbb érdeklődőt a Trollfoci oldalt működtető szerkesztők előadása vonzotta, erre érkeztek igazi rajongók, maszkokban, táblákkal. A szakmai előadások közül Guld Ádáméra voltak a legtöbben kíváncsiak, meg dr. Kádár Magor választási virálokról szóló bemutatójára.
A szervező elmondta, működött az a struktúra, amelyet kitaláltak az előadások elrendezésében. Az első nap inkább lazább volt, beszélgetések és műhelymunkák folytak, a második nap a szakmai oldalt erősítették. Kolumbán Zenge elmondta, azok, akik eljöttek pénteken a kötetlenebb előadásokra, másnap a barátaikat is elhozták magukkal.
Jótanácsként a következő generációnak elmondta, már tavasszal kezdjenek el pályázni a Kommunikációs Napokra, hiszen decemberben már nehezen fogják azt a pénzt összegyűjteni, ami egy ekkora rendezvény megszervezéséhez szükséges.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)