"A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban /Szatmárnémeti/ magyar nyelven működő turisztikai posztliceális iskola egyetem előtti oktatási szintnek felel meg. Elek Imre, a technikum irányítótanára tájékoztatott: a turisztikai technikum 1998-ban indult és magyar nyelven működik. Tavaly 30 végzősünk volt, idén 25-en végeznek, ők ezekben a napokban vizsgáznak. A kezdet nehéz volt, magyar tannyelvű képzésről lévén szó, a tanári gárdát sem volt könnyű összehozni. Az évek során azonban sikerült kialakítani a szakembergárdát. /A turizmusnak van jövője. Beszélgetés a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban működő turisztikai technikum irányítótanárával. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 28./"

"A napokban jelent meg Elek Imre, Szatmárnémetiben élő tanár szülőfalujáról szóló, 368 oldalas monográfiája /Túrterebes, Solstitiu Kiadó, Szatmárnémeti/. Elek Imre 1950-ben született, elvégezte a Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz-német szakát. Öt éve a Kölcsey Főgimnázium tanára. Az általa szerkesztett német nyelvtankönyv 5000 példányban jelent meg. Ugocsa vármegye iratai Kárpátalján vannak, Nagyszőlősön és Beregszászon. Ezekhez ma egy romániai kutató nem tud hozzáférni, pedig rengeteg új adat kerülne a felszínre a megye egyes településeiről. A szerző 220 helynevet gyűjtött össze. Támogatást nem kapott, ezért saját költségén jelentette meg a könyvet. /Fodor István: Monográfia, saját költségen. Megjelent Elek Imre Túrterebesről szóló könyve. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 1./"

" "...tisztelem, becsülöm azokat, akik még évtizedek múlva is úgy tudnak a szülőföld emlékeiben megmártózni, hogy szellemiekben, lelkiekben felfrissülten, hűséges ragaszkodással tudnak beszélni, írni még azokról a lábnyomokról is, melyeket már régen betemetett az idő." - vallotta Gúzs Imre, amikor Elek Imre földrajztanár szülőfalujáról, Túrterebesről (Szatmár megye) írt monográfiáját ismertette. A szerző öt esztendeig kutatta szülőfalujának történelmi múltját. /Gúzs Imre: Múlt a jelenben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 4./ "

"A megírástól számított harminc év után látott először napvilágot Gellért Sándor finnországi útinaplója /Vejnemöjnen fakóján/, egy önéletrajzi sorozat részeként. Úgy néz ki, hogy a költő-író többi kiadatlan műve is meg fog jelenni, belátható időn belül, jelezte a szerző fia, Gellért Ákos, illetve a művek megjelenésének anyagi támogatását magára vállaló Elek Imre. Gellért Sándor 1988-as halálát követően a kéziratban lévő könyvek közül az alábbi köteteket adták ki: A magyar Kalevala énekei, Kóborló hadjáratok, A magyarok háborúja. Most egy újabb Gellért-mű került kiadásra. További, kiadásra váró kéziratai: Levelek Anna-Maija Raitillához, Kölcsey-monográfia, Mikola története (két kötet), a magyar nyelvről egy ezeroldalas nyelvészeti tanulmány, Toldi a csárdában (levelek, előadások, tanulmányok), dr. Földesi Gyula levelei Gellért Sándorhoz (88 levél), Kerekes Géza névestéjén (versek), Az élet és halál peremén (versek), Az én kertem pónyik almái (visszaemlékezések). A most kiadott útijegyzetnek is lesz folytatása: körülbelül fél év múlva fog megjelenni a lengyelországi, illetve szovjetunióbeli utazások - Moszkva, Leningrád, Kijev, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán - naplója. Elek Imre, az 1983-ban történt utazás élményeit számba vevő kötet fő támogatója az általa írt túrterebesi monográfia kapcsán ismerte meg behatóan a megjelenésre váró Gellért-műveket, és vállalta fel azok kiadásának támogatását. /Fodor István: Vejnemöjnen fakóján. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 30./"

Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak az új tanévben Elek Imre földrajz szakos tanár személyében új aligazgatója van. Öt éven keresztül szakirányítója volt a turisztikai posztliceális oktatásnak, három éve a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Szatmár megyei szervezetének alelnöke. A versenyvizsga eredményeképpen lett aligazgató, miután Balogh Géza nyugdíjba vonult. Kinevezése 90 nap próbaidőre szól, amennyiben a területi tanfelügyelőnek alkalmasnak találja a feladatra, négy évre szóló, végleges kinevezést kap. /Elek Anikó: Elek Imre a Kölcsey Ferenc Főgimnázium új aligazgatója. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 4./

Megkezdődött a tanév Szatmárnémetiben. A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban Elek Imre igazgató elmondta egy V–es és hat IX–es osztályt indítottak idén, jelentős létszámnövekedés nem történt, egy csonkaosztály is indult. Az iskola épülete a református egyház tulajdonát képezi, ezért állami támogatást nem kaptak volna újabb felújítási munkálatokra. Elek Imre igazgató megköszönte a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal és a tanács segítségét, finanszírozták a főgimnázium munkálatait. Ünnepi misével, illetve istentisztelettel kezdte meg a tanévet a Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont és a Református Főgimnázium is. A római katolikus líceum diákjai a Székesegyházban voltak, a misét Schönberger Jenő megyés püspök celebrálta. A Hám János Iskolaközpontban is történt tatarozás, a munkálatokat a római katolikus egyház finanszírozta. A Református Főgimnázium diákjai a Láncos templomban gyűltek össze. /Szappanos Andrea: Tanévkezdés Szatmárnémetiben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 18./

A közoktatási intézményeknek október 10-ig kell leadniuk jelentéseiket a belső minőségellenőrzési felmérésről, amelyet az előző tanévre vonatkoztatnak. Az iskolák minősítéséhez kétlépcsős, adminisztratív és nevelési feltételeket vizsgál az erre kijelölt szerv, a Közoktatási Minőségellenőrző Ügynökség (ARACIP). Elek Imre, a szatmári Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója úgy véli, a szülők nagyon is jól tudják, hogy egy adott városban vagy körzetben melyik a jó iskola. Keresztély Irma Kovászna megyei tanfelügyelő szerint az iskolák minősítése egy kísérleti projekt második lépése, ez nem jelenti az iskola megbélyegezését. Botos Erika sepsiszentgyörgyi iskolapszichológus szerint nem jó, ha kategorizálnak. /”Billog” gyenge iskoláknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

Állami ösztöndíjat nem kaphat a romániai diák, ezért egyre több partiumi magyar hozza vissza gyerekét Magyarországról, ahová általános vagy középiskolába ment tanulni. Korábban nagy divat volt a nyugati határ mentén, hogy a nyolc általános vagy a középiskola befejezése után sokan Magyarországra mentek tanulni, legtöbben a közeli városokba – Nyírbátorba, Mátészalkára, Debrecenbe, Nyíregyházára, Miskolcra. Magyarország ma már nem annyira vonzó a továbbtanuló fiatalok számára. Egyes diákok arra panaszkodtak, hogy „kinézik őket” anyaországi társaik. Szatmár megye legnagyobb magyarnyelvű oktatási intézményében, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban idén 160 fiatal érettségizett, s közülük nyolc-tíz tanul tovább az anyaországban. Elek Imre igazgató szerint ez alig fele a három-négy évvel ezelőttinek. /Fleischer Hilda, Sike Lajos: Nem kifizetődő már a vendégdiákság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./

Sikeresnek ígérkezik az a diverzió, amely a szatmárnémeti magyarság megosztására irányul, s amely a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium által használt ingatlan kapcsán kezd kibontakozni. Az 1948-ban államosított egyházi épületet a református egyház öt évvel ezelőtt visszakapta, s idén májusban járna le a törvényben meghatározott öt év, amikor a bérlő/használónak költöznie kellene az épületből. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetősége, arra való hivatkozással, hogy az intézmény a Szatmár megyei magyarság szellemi-oktatási fellegvára volt az elmúlt ötven évben – s jelenleg is az – vonakodik a költözködéstől. Az a klasszikus eset áll fent, amikor a tolvaj kiált rendőrért. A fő bűnbak a református egyház, amely használni is akarja a visszakapott iskolát, a szatmári magyarság érdekeit szem előtt tartva. Felajánlották a Kölcseynek a szóban forgó főépület közös használatát, továbbá a szomszédos két egyházi ingatlan épület használatának jogát. Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint megegyezés született arról, hogy a Kölcsey Főgimnázium a három egyházi épületben megosztva fogja szeptembertől az új tanévet kezdeni. Elek Imre, a Kölcsey igazgatója azonban ezt a megoldást nem fogadta el. Az igazgató Tőkés Lászlónak címezve nyílt levelet tett közzé, amelyben a Kölcsey vezetősége, tanári kara és szülői bizottsága nevében arra kéri a püspököt, hogy vesse latba befolyását annak érdekében, hogy a szatmári református egyház hagyja meg a főgimnázium használatában legalább még egy ideig az épületet. /Bódi Sándor: Reményik nem a tolvajt: a tulajdonost inti. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 4./

A szatmárnémeti polgármesteri hivatal kezdeményezésére március 30-án újabb egyeztetést szerveztek a Kölcsey Ferenc Főgimnázium ügyében. Az egyház, a városi és megyei tanács, a megyei tanfelügyelőség és a két iskola képviselői megtárgyalták, és aláírták az iskolák épületcseréjére vonatkozó ütemtervet. Elek Imre, a költözni kényszerülő főgimnázium igazgatója nem látta el kézjegyével a dokumentumot. „Nem írhattam alá a felkínált szerződést, mert azzal az általam képviselt tantestület, szülő- és diákközösség, valamint a szatmári magyarság érdekei sérültek volna” – magyarázta az intézményvezető. „A törvény a másik félnek ad igazat, ezt nem is vitatom, ám azt kifogásolom, hogy a kialakuló helyzet Erdély egyik legjobban működő magyar középiskolájának munkáját lehetetlenítené el” – nyilatkozta Elek Imre. Szerinte a három épületben nem lehetne folytatni az eddigi minőségi oktatást. Annak, hogy az igazgató nem látta el kézjegyével a szöveget, különösebb jogi vonzatai nincsenek, a dokumentum alapvetően morális erejű megállapodás, amit azért kezdeményeztek, hogy egy mindenki számára elfogadható megoldást találjanak –mondta Kereskényi Gábor jogász, alpolgármester. Hangsúlyozta, a városvezetés megpróbálja megoldani, hogy a Kölcsey ne kerüljön ki a városszélre, relatíve központi helyen maradjon, a jelenlegi épületétől mintegy 50 méterre. „Ez csak három épület igénybevételével oldható meg. Mást nem tehetünk, az nem lenne jó senkinek, ha a végrehajtók lakoltatnák ki az iskolát” – tette hozzá az alpolgármester. Szatmár megye tanácsa vállalja a jelenleg református épületben működő kisegítő iskola elköltöztetését. Az ütemterv szerint első lépésben a 2008/2009-es tanév lezárásakor, az érettségi vizsgák után a református gimnázium átadja a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak a Béke tér 10. szám alatti épületét. A főgimnázium továbbra is korlátlanul használhatja majd a főépület új szárnyát, mivel az nem képezi a református egyház tulajdonát. /Végh Balázs: Elosztották a Kölcseyt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./

2009. január 24-én a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetősége, tanári kara és szülői bizottsága nevében Elek Imre igazgató intézett nyílt levelet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökéhez, az általa vezetett gimnázium sorsa, illetve a Református Egyház visszaszerzett iskolai ingatlanai jogos birtokbavételének intézése tárgyában. Ugyanebben az ügyben a Kölcsey Főgimnázium tanári közössége március 9-én nyilatkozatot tett közzé. Az iskolai szülőbizottság is Tőkés László püspökhöz fordult az iskolaügy általuk helyesnek tartott rendezése tárgyában. Mindezekre válaszolt Tőkés László, előrebocsátva, hogy április 15-én újabb egyeztetés lesz az RMDSZ és a református egyház vezetőinek, valamint az iskolaügyben közvetlenül érintett felek képviselőinek részvételével Szatmárnémetiben. Tőkés László kifejtette, hogy az egyház több évtizedes jogfosztás után, 2004-ben visszaszerezte önkényesen elkobzott szatmárnémeti iskolaépületeit, és ezáltal megnyílt az út a több évszázados református felekezeti oktatás – részleges – helyreállítása előtt. Nem helyénvaló, hogy a saját iskolaépületek iránti jogos igényt rossz színben próbálják feltüntetni. Vissza kell utasítani azt, hogy az egyházat megvádolják az iskolai épületvita ügyében, és megkérdőjelezzék a román kommunista rezsim által elorozott iskolájához való jogát. /Tőkés László válasza iskolaügyben. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./

Amennyiben jövő nyáron valóban költöznie kell a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak, az iskola minden valószínűség szerint a Zárda templomhoz tartozó épületben folytatja majd működését, mondta Kereskényi Gábor szatmárnémeti alpolgármester A katolikus egyház a Zárda épületének mindkét szárnyát (azt, ahol jelenleg az Aurel Popp Művészeti Líceum működik, illetve ahol a Vointa Sportklub székel) hajlandó volna hosszú távra bérbe adni e célra. Az ingatlan alkalmas volna arra, hogy a Kölcseyt befogadja, így nem kellene „szétszakítani” az iskolát, ami ellen hevesen tiltakozott mind a főgimnázium vezetősége. A főgimnázium épületét ugyanis visszaszolgáltatták a református egyháznak, a felekezet pedig a szatmárnémeti Református Gimnáziumot kívánta beleköltöztetni. Az alpolgármester szerint, ha a Kölcsey a Zárdába költözik, az Aurel Popp Művészeti Líceum ismét visszamegy majd régi helyére. A legjobb megoldásnak Elek Imre, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója is a Zárdát tartja. /Babos Krisztina: A Zárdába költözhet a Kölcsey. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 2./

Ősi falak között a Szatmárnémeti Református Gimnázium
Hat év után az egyházé az ingatlan
Az 1948-as évi államosításkor a kommunista hatalom felszámolta Szatmárnémeti felekezeti középiskoláit és tanítóképzőit, köztük a szatmári református egyház több mint négyszáz éves gimnáziumát is. Helyébe létrehozta, magyar tannyelvű állami középiskolaként, a Kölcsey Ferenc Líceumot. Az új oktatási intézmény a megszüntetett Református Gimnázium főépületében kapott helyet (a Református Tanítóképző és Református Leánygimnázium épületét más oktatási intézmények foglalták el), és rövid időn belül Erdély neves középiskolájává vált. Magas szakmai színvonalát a rendszerváltásig megőrizte, annak ellenére, hogy az 1980-as évek első harmadától vegyes – magyar-román - tannyelvűvé vált, s úgy tűnt, hogy a magyar tagozat sorsa pár éven belül megpecsételődik. A ’89-es fordulat után az elsorvasztási folyamatot sikerült megállítani, az oktatás nyelvét visszaállítani, s azóta is állami középiskolaként, s jelenleg főgimnáziumként működik.
1991-ben, amikor a történelmi magyar egyházak kezdeményezésére sorra alakultak újjá Erdélyben az egykor felszámolt egyházi intézmények jogutódjaiként a teológiai szellemiségű középiskolák, Szatmárnémetiben is újraalakult a Református Gimnázium. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy újjáalakulása előtt az egyház tárgyalásokat folytatott a „Kölcsey“ vezetőségével, és felajánlotta, alakuljon át felekezeti iskolává, lévén, hogy amúgy is az egyház épületében működik, de elutasították. A gimnázium négy éven keresztül osztozott a Kölcsey Ferenc Főgimnáziummal az épületen, igaz, csak az alagsorban működhetett, ráadásul délutáni oktatással. 1995-től a Szatmári Irgalmas Nővérek zárdájának egyik, leromlott állapota miatt üresen álló szárnyában kapott helyet. A Gimnázium saját erőből és adományokból újította fel az épületet, ebben működött 2007-ig. Innen az Önkormányzat ajánlására átköltözött két, egykor saját épületébe, amelyekben az államosítás előtt a leánygimnázium és a tanítóképző működött.
Időközben hatályba lépett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkező törvény, amely alapján 2004-ben a Református Gimnázium épületei – de jure - visszakerültek a református egyház tulajdonába. Ám de facto nem, mert a törvény öt éves türelmi időt biztosított azoknak az intézményeknek, amelyek a visszaszolgáltatott ingatlanokban működtek, s így a Kölcsey Ferenc Főgimnázium további öt évig, 2009 májusáig az egyháznak fizetett bérleti díj fejében az egyházi épületben maradhatott.
Sajtókampány és hecckampány
Így érkeztünk el 2008 szeptemberéhez, amikor egy sajtós kollégák közötti magánbeszélgetéskor szóba került a Református Gimnázium épülete, amelyből bő fél éven belül ki kellene a Kölcseynek költöznie, és mégis „roppant nagy körülötte a csend“. Alulírott kezdeményezésére sajtókampány indult, Csuka Tímea interjút is készített a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatójával, Elek Imrével. S ebből valóban az derül ki, hogy a Főgimnázium vezetőségének esze ágában sincs foglalkozni az üggyel. Íme a kérdések, illetve az igazgató válaszai: Hol fogják befejezni a hamarosan induló tanévet? – Hát itt. És utána is itt maradunk. – Mik a tervek? – Nekünk a terveink azok, hogy itt maradjunk. (erdon.ro, 2008. szeptember 10, Szatmári Friss Újság, szept. 11). A személyes érintettségtől azért sem tekinthetek el, mert a szóban forgó sajtóorgánumok – miután megismerték a városvezetés, a megyei RMDSZ-elnökség álláspontját (az interjúsorozat velük folytatódott) –, már ez utóbbiak álláspontják képviselték a Református Gimnáziummal szemben, vagy, ritkább esetben, a semlegesség álláspontjára helyezkedtek. A város és a megye RMDSZ-es vezetése ugyan hangsúlyozta, hogy az épület immár az egyház tulajdona, de nem titkolta, hogy a Kölcsey jövőjét a továbbiakban is az egyházi épületben képzeli el. A hatalomközeli megyei magyar média ezt a véleményt erősítette fel, s sikerült is a szatmári magyar közvéleményt a Református Gimnázium ellen hangolnia. De nemcsak a közvéleményt, hanem a Kölcsey tanári karát, sőt, a szülői bizottságot is. Ebben a felfokozott hangulatban a város polgármestere, Ilyés Gyula most már a két intézményre „bízta a megegyezést“, Csehi Árpád megyei RMDSZ-elnök is felléphetett a békítő szerepében, s kompromisszumos megoldást ígért. Az indulatok a következő évre is áthúzódnak, s 2009. februárjában a Kölcsey szülői bizottsága a tanári kar egy részével egyetemben utcai demonstrációt helyez kilátásba, ha az iskolának „költöznie kell“. A sajtóban egymást érték a tiltakozásra szólító felhívások.
A botrányt végül Tőkés László püspök beavatkozása révén sikerült elkerülni. Szatmárnémetin 2009 áprilisában Markó Béla országos RMDSZ-elnökkel találkozott, s kompromisszumos megoldás született: a Kölcsey az öt év letelte után még egy év haladékot kap a kiköltözésre.
A megállapodást mind a városvezetés mind a Szatmár Megyei Tanács tiszteletben tartotta. 2010. szeptember 15-ig a Kölcsey Ferenc Főgimnázium átköltözött az Irgalmas Nővérek zárdaépületének egyik szárnyába, a másik szárny felújítása után, rövidesen ez utóbbit is el fogja foglalni. Természetesen ez csak átmeneti megoldás, hisz az épület a rend tulajdona.
A Szatmárnémeti Református Gimnázium pedig hatvan év hányattatás után ettől az évtől végre ősi épületében működhet. Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Elbúcsúztak a Kölcsey végzősei, Kölcsey-díjat kapott Filip Zoltán
„Elbocsátunk , de visszavárunk benneteket" - ezekkel a szavakkal vett búcsút Pataki Enikő igazgató, illetve a Kölcsey Ferenc Főgimnázium az intézmény idei végzőseitől. A közel négy órás ballagáson a diákok mellett jutalmazták a nyugdíjba vonuló pedagógusokat, Filip Zoltán pedig megkapta a Kölcsey Nagydíj Arany fokozatú kitüntetését.
Európa egyetemein - Bologna, Padova, Párizs, Heidelberg - már a XII. században ballagtak, azaz elbúcsúztak a diákok a tanintézménytől. Magyar földön a most Szlovákiához csatolt Selmecbányán ballagtak először - azóta pedig elengedhetetlen eseménye ez a diák- és pedagóguséletnek. Szatmárnémeti magyar tannyelvű középiskolái közül idén a Kölcsey Ferenc Főgimnázium kezdte meg a ballagások sorát: diákok, tanárok csütörtök délután vettek búcsút egymástól.
A szokásoknak megfelelően az ünnepség az utolsó becsengetéssel és az utolsó osztályfőnöki órával kezdődött, majd a XI-sek feltűzték a szalagot és átadták a mesebeli tarisznyát a végzősöknek. Ezt követően a tanáriban Veress Kupán Emese szóban, Gáll Máté pedig énekben búcsúzott a tanári kartól, majd Kallós András és Csordás Levente egy virágcsokorral mondott köszönetet az igazgatóságnak.
Az iskola zászlaját követve az osztályos dalolva érkeztek az udvarra, ahol elfoglalták a számukra kijelölt helyeket. Eközben a két konferanszié, Doroha Liza és Fehér Ádám méltatta valamennyi osztály tanulmányi teljesítményét, sportbéli és a tantárgyversenyeken elért eredményeiket.
Az ünnepség egy perces néma gyászszünettel folytatódott, a jelenlévők így emlékeztek meg a néhány hónapja elhunyt korábbi kitűnő pedagógusról, Filip Mártáról.
„Remélem, valamennyien érzitek a hitet: a szeretet, a tudás, a biztos jövő reményének hitét. Érzitek azt a bizalmat, amellyel mi, a benneteket útra bocsátók, nevelők és szülők, kísértük lépteiteket mostanáig, és amely biztonságot nyújt számunkra most, hogy rátok tekintünk: felnőttek a gyermekeink, elindulhatnak hát saját útjukon", kezdte ünnepi beszédét Pataki Enikő igazgató. „Tudjuk, hogy van erőtök valóra váltani álmaitokat, hisszük, hogy van kitartás bennetek végigmenni az általatok választott úton, ez adjon erőt nektek a holnaphoz!", szólt a pedagógusi biztatás.
Az igazgatónő természetesen jó tanácsokkal is felvértezte a végzősöket: „A változást magatokban hordozzátok, a világ körülüttetek olyanná válik, amilyenné ti alakítjátok. Ne legyetek közömbösek soha, ne higgyetek soha azoknak, akik azt sugallják, nem rajtad áll a változás! Ne várjátok, hogy egyszer valaki valamikor majd ad egy lehetőséget, mert a lehetőségekre magatoknak kell rálelnetek, és nektek kell élnetek velük!".
„Elbocsátunk , de visszavárunk benneteket", zárta szavait Pataki Enikő. Gondolatát folytatta Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, aki reményének adott hangot, hogy a fiatalok további tapasztalatokkal és tudással felvértezte visszatérnek majd Szatmárnémetibe. „A Kölcsey egy olyan közösségi műhely, amelyből olyan palánták nőnek ki, akikre a helyi közösségünk méltán számíthat majd a jövőben is", fogalmazott .
A folytatásban Mozart „Requiemjének" dallamára minden egyes ballagó osztály két-két tagja, valamint az osztályfőnök megkoszorúzta a gimnázium épületében található emlékhelyek egyikét, majd a ballagók részéről Dobai Bernadett, a XI. osztályosok részéről pedig Farkas Henrietta mondott búcsúbeszédet. A végzősök a hagyományoknak megfelelően átadták az iskola kulcsát a XI. osztályosoknak. Az ünnepélyes pillanatokat Gnand Gréta éneke és Ianos Abigél, valamint Sárándi Annamária tanárnő szavalata tette felemelkedettebbé. És bizony a sorok között volt, aki nem bírta visszatartani a meghatódottság könnyeit...
Ekkor érkeztünk el a díjazások pillanataihoz. Az évfolyam két legjobb tanulóját, az egyaránt 10-es négy éves átlagot elérő Heidenhoffer Erhardot és Kassai Evelint valamint a 9,81-es átlagot elérő Mezei Boldizsárt az Autonet jutalmazta 500, 300 illetve 200 euróval. Díjat kapott közel harminc diák tanulmányi eredményeiért, különböző versenyeken, megmérettetéseken való helytállásért, pályázatokban, projektekben való részvételükért. Általános derültséget keltve Kovács Béla tanár felajánlásából díjat kapott a négy év alatt legkevesebbet hiányzó diák is, Sütő Evelyne.
A Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szülői Egyesülete ajándékkal jutalmazta a tanév végén nyugdíjban vonuló Nevelits Gyöngyvért, Pricop Marianát és az előző igazgatót, Elek Imrét - utóbbi nem tudott részt venni az eseményen. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium Szülői Bizottsága pedig immár ötödik éve adta át a Kölcsey Nagydíj Arany fokozatú kitüntetését, amit ezúttal Filip Zoltán kapott. „Olyan pedagógus ő, akit talán a legszigorúbbak egyikeként tartanak számon az iskolában, de akihez tanítványai mégis rendszeresen visszajárnak, akinek hívó szavára bárhonnan hazajönnek, ha segíteni kell, akit a ballagók hatalmas tapssal, sírva búcsúztatnak, pedig kisdiákként még sokszor úgy érezték, nem fogják túlélni óráit. Olyan tanár, aki megtanít küzdeni, akinek kemény álarca mögött az iskoláért és a diákokért dobogó szív rejlik. Tanártársainak a kitartás és következetesség példaképe, aki a közösségért él és dolgozik. Diákjainak a mester, aki megtanít mindarra, ami az életben a legfontosabb: kemény munka nélkül nincs eredmény, küzdelem nélkül nincs siker, közös akarat és együttműködés nélkül nincs győzelem", méltatta kollégáját Pataki Enikő.
A hagyományoknak megfelelően a ballagás a Szózat eléneklésével ért véget. Csütörtökön összesen 176 maturandus intett búcsút a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumtól.
szatmar.ro