Konszenzusok
A korábbi kormányok, szaktárcák némelyike legalább próbálkozott, hogy az egészségügy terén rövid vagy középtávú stratégiákat dolgozzon ki. Voltak strukturális átszervezések, beruházások. Emellett persze elégedetlenségek, panaszok is, de be kell látni: azóta is ebből "él" a rendszer. A Ponta- kormány sok vizet nem zavart és nem zavar ilyen téren, kiemelkedő tevékenysége, hogy felélesztette az egészségügyikártya-bizniszt. Ha a kártyarendszer jól átgondolt lenne, ha bonyodalommentes, naprakész alkalmazásához készen állna a szükséges infrastruktúra, talán el is érné a kitűzött célt. Mindez azonban csak részben küszöbölné ki az egészségügybeli korrupciót. A másik nagy korrupciós tényező a közbeszereztetés. Még csak szándékot sem látni arra, hogy átláthatóbbá tegyék az eljárásokat, a beszállítók érdekei túlságosan sérülnének. Mint ahogy a sok kijelölt és elhalasztott határidő után jó ideje csend honol az egészségügyi szolgáltatások alapcsomagja, a fakultatív csomag, a magán egészségbiztosítóknak a rendszerbe való bevonása témakörben is, folyamatos minőségfejlesztést célzó programokról pedig aligha lehet érdemben beszélni.
Míg a szaktárca felébred, orvosaink, nővéreink szépen kivándorolnak külföldre. Döbbenetes a statisztika: tavaly közel 2500 orvos váltotta ki a külföldi munkavállaláshoz szükséges szakmai igazolást, gyarapítva a korábbi években elvándoroltak számát. Sok ezer orvosról van szó, akiket az állam gyakorlatilag külföldnek taníttat, illetve akik angliai, francia egyetemeken, kutatóközpontokban képezik tovább magukat, és kevesen térnek vissza közülük Romániába, amely Európa sereghajtójává vált az ezer lakosra jutó orvosok számát illetően.
Az orvosi kamara nem először hívja fel a figyelmet a súlyos szakemberhiányra, arra, hogy az országot elhagyó orvosok zöme fiatal, az itthon praktizáló orvosok nagy része pedig nyugdíjazás előtt áll. Hogyan lehet minőségi egészségügyi szolgáltatásokat nyújtani orvos- és szakszemélyzethiánnyal küszködő kórházainkban? Erre kellene valós megoldásokat találjanak az illetékesek, ezt kellene stratégiai kérdésnek tekinteni. Az oktatást a szürkeállomány-import eszközének kellene tekinteni, a kiváló elméket meg kell tartani, hiszen az ország gazdasága és kultúrája ebből csak nyer, jelentette ki nyíltan nemrég Anglia egyik legsikeresebb üzletembere, prominens feltalálója, Sir James Dyson. Akiket ők megtartani akarnak, azokról a mindenkori kormányaink könnyen lemondanak. Pedig politikusainknak már el kellene dönteniük, mit tekintsenek elsődlegesnek. A honvédelmi kiadások növelésére tízéves távlatban a pártok közötti konszenzust sikeresen összehozta Johannis államfő. Mikor jutnak pártjaink egyetértésre abban is, hogy az egészségügy, oktatásügy szintén prioritás?
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)