Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Durkó Károly
2 tétel
1993. május 12.
Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője nyilatkozott lapjáról: pártsemlegesek, partneri viszonyban vannak az RMDSZ-szel, de nem alárendeltjei. Az RMDSZ különböző irányzatai szócsöve szerepét vállalják. Gyarmath János határozottan kiállt Tőkés László püspök mellett, aki 1989-től szüntelen támadásnak van kitéve. /Durkó Károly: A román kormány megosztaná a magyarságot. = Pesti Hírlap, máj. 12./
2014. november 25.
Húszéves az Arad–Gyula kapcsolat
Kézfogásból meleg öleléssé”
Húszéves?
A szemtanú, akinek a sors kegyelme folytán megadatott, hogy kezdettől fogva (szemlélődő) részese legyen a romániai Arad és a magyarországi Gyula kapcsolatának, most kissé zavarban van.
Mire is emlékezünk 2014 novemberében?
Húsz- vagy huszonkétéves évfordulóra?
A pénteken, hazai idő szerint késő délután a gyulai Városháza patinás dísztermében kezdődött ünnepség nem ad egyértelmű választ e kérdésre.
Ami kétségtelen: az első lépés 1992 nyarán történt meg, miután egy gyulai középiskolás diák, Susánszki Imre dr. Pocsay Gábor akkori gyulai polgármestert fogadóóráján felkereste az ötlettel, hogy a német–francia megbékélés mintájára hozzanak létre egy magyar–román, ugyancsak a megbékélést, barátságot szolgáló, Kézfogásoknak elnevezett rendezvényt. Pocsay doktor, Gyula köztiszteletben álló főorvos-polgármestere Arad akkori városvezetőjéhez, a tanár Moisescu polgármesterhez fordult, aki gondolkodás nélkül igent mondott a kezdeményezésre.
1992 júniusának vége felé így indult el a Kézfogások, távolról sem olyan egyszerűen, mint ahogyan ma tűnhet. Minthogy a történelemben néha húsz-egynéhány esztendő, minden ellenkező híresztelés dacára, néha nagyon nagy időnek számít. Akkoriban csupán két és fél év telt el 1989 december vége óta (amikor Magyarország egyértelmű lelkesedéssel támogatta a romániai forradalmat), s jó két esztendő 1990 véres marosvásárhelyi márciusa után (ezt követően hirtelen újra elhidegült a két ország kapcsolata) – ezekről, egyébként, a mostani jubileumi ünnepségen szó sem esett. Az azóta NATO-, illetve Európai Uniós tagállamokká vált országok között hol melegebb, hol hűvösebb kapcsolat, a Gyula–Arad széle azonban – ami annak idején, mintegy úttöröként, a két országra is kihatott – töretlenül megmaradtak, s ma, húsz évvel a hivatalossá tétel és az ennek nyomán létrejött testvérvárosi kapcsolat a felek megelégedésére működik, és furcsának tűnhet, hogy annak idején a román (sőt: a magyar) külügyminisztérium is mennyit „kekeckedett”, amíg áldását adta egy ilyen, az Európai Bizottság által már annak idején is támogatott, az ünnepségen egy alelnökének részvételével megerősített kezdeményezésre.
A gyulai önkormányzat péntek délutáni ünnepi, alkalomnak szentelt ülésén dr. Görgényi Ernő (nemrég újraválasztott) polgármester üdvözölte a megjelenteket, köztük az Aradot képviselő Bognár Levente alpolgármestert, az Arad Városi Tanács és a Gyulai Önkormányzat egykori és mai tanácsosait, Florin Vasilonit, Románia magyarországi, gyulai román főkonzulját. Az ünnepi beszédekben (dr. Görgényi, dr. Pocsay, Cristian Moisescu – a felcímet az ő beszédéből kölcsönöztük –, Bognár Levente, Florin Vasiloni) egyértelműen a Gyula–Arad kapcsolat pozitív hatásai (eredményes közös, már európai uniós pályázatok a környezetvédelem, egészségügy, kerékpárút-fejlesztés terén stb.) domborodtak ki. Az ünnepi ülés keretében a két város fő képviselője egy-egy szimbolikus ajándékot nyújtott át partnerének (a gyulai várat, illetve az aradi városházát ábrázoló képzőművészeti alkotást), majd aláírták a két város közötti partnerkapcsolat meghosszabbítására vonatkozó szándéknyilatkozatot.
A Gyula–Arad találkozó következő állomása a Vigadó volt, ahol Takács Mihály aradi képzőművész harminc alkotásából álló kiállítását nyitották meg – Durkó Károly önkormányzati képviselő és Varga Zoltán gyulai tévériporter közreműködésével –, majd az aradi Filharmónia adott, a nagyszámú gyulai közönség által nagy elismeréssel fogadott hangversenyt Erkel Ferenc, George Enescu és Liszt Ferenc műveiből Dorin Frandeş karmester vezényletével.
A gyulai ünnepség késő este a Kohán-képtárban adott állófogadással ért véget, az aradi „visszavágóra” december 12-én kerül sor.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)
Kézfogásból meleg öleléssé”
Húszéves?
A szemtanú, akinek a sors kegyelme folytán megadatott, hogy kezdettől fogva (szemlélődő) részese legyen a romániai Arad és a magyarországi Gyula kapcsolatának, most kissé zavarban van.
Mire is emlékezünk 2014 novemberében?
Húsz- vagy huszonkétéves évfordulóra?
A pénteken, hazai idő szerint késő délután a gyulai Városháza patinás dísztermében kezdődött ünnepség nem ad egyértelmű választ e kérdésre.
Ami kétségtelen: az első lépés 1992 nyarán történt meg, miután egy gyulai középiskolás diák, Susánszki Imre dr. Pocsay Gábor akkori gyulai polgármestert fogadóóráján felkereste az ötlettel, hogy a német–francia megbékélés mintájára hozzanak létre egy magyar–román, ugyancsak a megbékélést, barátságot szolgáló, Kézfogásoknak elnevezett rendezvényt. Pocsay doktor, Gyula köztiszteletben álló főorvos-polgármestere Arad akkori városvezetőjéhez, a tanár Moisescu polgármesterhez fordult, aki gondolkodás nélkül igent mondott a kezdeményezésre.
1992 júniusának vége felé így indult el a Kézfogások, távolról sem olyan egyszerűen, mint ahogyan ma tűnhet. Minthogy a történelemben néha húsz-egynéhány esztendő, minden ellenkező híresztelés dacára, néha nagyon nagy időnek számít. Akkoriban csupán két és fél év telt el 1989 december vége óta (amikor Magyarország egyértelmű lelkesedéssel támogatta a romániai forradalmat), s jó két esztendő 1990 véres marosvásárhelyi márciusa után (ezt követően hirtelen újra elhidegült a két ország kapcsolata) – ezekről, egyébként, a mostani jubileumi ünnepségen szó sem esett. Az azóta NATO-, illetve Európai Uniós tagállamokká vált országok között hol melegebb, hol hűvösebb kapcsolat, a Gyula–Arad széle azonban – ami annak idején, mintegy úttöröként, a két országra is kihatott – töretlenül megmaradtak, s ma, húsz évvel a hivatalossá tétel és az ennek nyomán létrejött testvérvárosi kapcsolat a felek megelégedésére működik, és furcsának tűnhet, hogy annak idején a román (sőt: a magyar) külügyminisztérium is mennyit „kekeckedett”, amíg áldását adta egy ilyen, az Európai Bizottság által már annak idején is támogatott, az ünnepségen egy alelnökének részvételével megerősített kezdeményezésre.
A gyulai önkormányzat péntek délutáni ünnepi, alkalomnak szentelt ülésén dr. Görgényi Ernő (nemrég újraválasztott) polgármester üdvözölte a megjelenteket, köztük az Aradot képviselő Bognár Levente alpolgármestert, az Arad Városi Tanács és a Gyulai Önkormányzat egykori és mai tanácsosait, Florin Vasilonit, Románia magyarországi, gyulai román főkonzulját. Az ünnepi beszédekben (dr. Görgényi, dr. Pocsay, Cristian Moisescu – a felcímet az ő beszédéből kölcsönöztük –, Bognár Levente, Florin Vasiloni) egyértelműen a Gyula–Arad kapcsolat pozitív hatásai (eredményes közös, már európai uniós pályázatok a környezetvédelem, egészségügy, kerékpárút-fejlesztés terén stb.) domborodtak ki. Az ünnepi ülés keretében a két város fő képviselője egy-egy szimbolikus ajándékot nyújtott át partnerének (a gyulai várat, illetve az aradi városházát ábrázoló képzőművészeti alkotást), majd aláírták a két város közötti partnerkapcsolat meghosszabbítására vonatkozó szándéknyilatkozatot.
A Gyula–Arad találkozó következő állomása a Vigadó volt, ahol Takács Mihály aradi képzőművész harminc alkotásából álló kiállítását nyitották meg – Durkó Károly önkormányzati képviselő és Varga Zoltán gyulai tévériporter közreműködésével –, majd az aradi Filharmónia adott, a nagyszámú gyulai közönség által nagy elismeréssel fogadott hangversenyt Erkel Ferenc, George Enescu és Liszt Ferenc műveiből Dorin Frandeş karmester vezényletével.
A gyulai ünnepség késő este a Kohán-képtárban adott állófogadással ért véget, az aradi „visszavágóra” december 12-én kerül sor.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)