Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Dumitrescu, Mihai
3 tétel
2005. június 9.
Negatívan véleményezte a szenátus kulturális bizottsága a kisebbségi törvénytervezetet, ezért Markó Béla, az RMDSZ elnöke közölte: a kormánykoalíciós partnerek vezetőitől kérni fogja, figyelmeztessék szenátoraikat, hogyan szavaznak a tervezet esetében. A negatív véleményezéshez a liberális Mihai Dumitrescu is hozzájárult. A döntésnek azonban nincs nagy jelentősége. A két szakbizottság jelentése a fontos, mindkét parlamenti bizottságot magyar vezeti: a jogi szaktestület elnöke Eckstein-Kovács Péter, az emberjogit pedig Frunda György. /Elvesztette első csatáját a kisebbségi törvénytervezet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./
2005. június 10.
A Nemzeti Liberális Párt figyelmeztetésben részesítette Mihai Dumitrescu szenátort, aki tartózkodásával hozzájárult ahhoz, hogy a parlament felső házának művelődési bizottsága negatívan véleményezze az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet. /B. T.: Figyelmeztették a tartózkodó liberális szenátort. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
2010. június 30.
Emlékmű kitalált román vértanúknak
Július 11-én nagy ünnepségre készül az erdőszengyeli ortodox egyház. Honlapjukon az esemény ismertetőjében ez olvasható: az 1848-49-es szabadságharc során a településen kivégzett 100 román vértanúnak kívánnak emlékművet állítani. Az emlékmű — letakart felirattal — már áll. A jeles eseménynek Andrei gyulafehérvári érsek is meghívottja, aki egyben megáldja a felújított ortodox templomot. Van azonban egy ünneprontó történelmi tény: a szabadságharcnak még a szele sem érintette Erdőszengyelt. A történelemhamisítást a Népújság újságírói akadályozták meg.
A nagy esemény kapcsán a történelemhez értők kutakodni kezdtek, de sehol sem bukkantak olyan emlékre, amelyből kiderülne, hogy Erdőszengyelen végigsepert volna az 1848-49-es szabadságharc. A faluban a román lakosság körében még csak szóbeszéd szintjén sem emlegetnek vérengző atrocitásokat. Az itt lakók emberemlékezet óta békességben éltek és élnek együtt magyar sorstársaikkal.
Felmerült a gyanú, hogy a helybeli ortodox egyház lelkésze, az emlékmű értelmi szerzője, Mihai Dumitrescu óriási tévedésbe esett. A tiszteletes következetesen összetévesztett két Maros megyei települést: a Sáromberke melletti Erdőszengyelt a Mezőbodon közeli Mezőszengyellel. Spielmann Mihály történész Peter Moldovan 2008-ban Kolozsváron kiadott Béke és háború (Pace şi război) című kötetét átböngészve nem talált említést az erdőszengyeli mészárlásról, viszont mezőszengyeliről igen. Révai nagy lexikonában a Mezőszengyel címszónál azonban ezt olvashatjuk: “A községet 1848 okt. 18. az oláhok körülzárták s a magyar lakosokat igéretük ellenére felkoncolták.”
A Népújság megkereste Dumitrescut, aki azt mondta, nem szeretne etnikai feszültséget kelteni, de az áldozatokról, a mártírokról illik megemlékezni. Tudja, hogy rossz szájak lázítani próbálnak, de a két etnikum jól megvan egymással a faluban, s nem szeretné, ha gesztusukat provokációként értelmeznék. Az újságírók kérdőre vonták, utánanézett-e az egyházi anyakönyvben, levéltárakban, hány ortodox hunyt el 1849-ben a faluban, megszámolta-e a síremlékeket? Egyébként lehet, hogy akkoriban a román lakosság száma el sem érte a százat.
Bár eleinte a tiszteletes ragaszkodott a száz erdőszengyeli román vértanú meséjéhez, végül elismerte az újságírók igazát. Az ünnepséget Erdőszengyelen megtartják, az érsek felszenteli az ortodox templomot. Az emlékművet nem bontják le, csak a feliratát módosítják. A nemzet hősei emlékére.
Népújság (Marosvásárhely)
Július 11-én nagy ünnepségre készül az erdőszengyeli ortodox egyház. Honlapjukon az esemény ismertetőjében ez olvasható: az 1848-49-es szabadságharc során a településen kivégzett 100 román vértanúnak kívánnak emlékművet állítani. Az emlékmű — letakart felirattal — már áll. A jeles eseménynek Andrei gyulafehérvári érsek is meghívottja, aki egyben megáldja a felújított ortodox templomot. Van azonban egy ünneprontó történelmi tény: a szabadságharcnak még a szele sem érintette Erdőszengyelt. A történelemhamisítást a Népújság újságírói akadályozták meg.
A nagy esemény kapcsán a történelemhez értők kutakodni kezdtek, de sehol sem bukkantak olyan emlékre, amelyből kiderülne, hogy Erdőszengyelen végigsepert volna az 1848-49-es szabadságharc. A faluban a román lakosság körében még csak szóbeszéd szintjén sem emlegetnek vérengző atrocitásokat. Az itt lakók emberemlékezet óta békességben éltek és élnek együtt magyar sorstársaikkal.
Felmerült a gyanú, hogy a helybeli ortodox egyház lelkésze, az emlékmű értelmi szerzője, Mihai Dumitrescu óriási tévedésbe esett. A tiszteletes következetesen összetévesztett két Maros megyei települést: a Sáromberke melletti Erdőszengyelt a Mezőbodon közeli Mezőszengyellel. Spielmann Mihály történész Peter Moldovan 2008-ban Kolozsváron kiadott Béke és háború (Pace şi război) című kötetét átböngészve nem talált említést az erdőszengyeli mészárlásról, viszont mezőszengyeliről igen. Révai nagy lexikonában a Mezőszengyel címszónál azonban ezt olvashatjuk: “A községet 1848 okt. 18. az oláhok körülzárták s a magyar lakosokat igéretük ellenére felkoncolták.”
A Népújság megkereste Dumitrescut, aki azt mondta, nem szeretne etnikai feszültséget kelteni, de az áldozatokról, a mártírokról illik megemlékezni. Tudja, hogy rossz szájak lázítani próbálnak, de a két etnikum jól megvan egymással a faluban, s nem szeretné, ha gesztusukat provokációként értelmeznék. Az újságírók kérdőre vonták, utánanézett-e az egyházi anyakönyvben, levéltárakban, hány ortodox hunyt el 1849-ben a faluban, megszámolta-e a síremlékeket? Egyébként lehet, hogy akkoriban a román lakosság száma el sem érte a százat.
Bár eleinte a tiszteletes ragaszkodott a száz erdőszengyeli román vértanú meséjéhez, végül elismerte az újságírók igazát. Az ünnepséget Erdőszengyelen megtartják, az érsek felszenteli az ortodox templomot. Az emlékművet nem bontják le, csak a feliratát módosítják. A nemzet hősei emlékére.
Népújság (Marosvásárhely)