Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Draskovics, Vuk
133516 tétel
1999. július 29.
A Szabadság Kolozsváron a helyi napilapok közül huzamosabb ideje a legnagyobb példányszámban jelenik meg. A helyi román nyelvű napilapok az utóbbi időben nagymértékben veszítettek olvasóközönségükből. Jelenleg a Szabadság átlagos példányszáma 33 százalékkal múlja felül az Adevarul de Clujt és a Monitorul de Clujt, 14 százalékkal a Ziarul de Clujt, 340 százalékkal a Mesagerul Transilvant! Tekintettel Kolozsvár lakosságának nemzetiségi összetételére ez mindenképpen dicséretes! Tudni kell azt is, hogy a viszonylag jómódú magyarok közül sokan érdektelenek a Szabadság iránt, és inkább a központi román újságokat részesítik előnyben. Nemcsak a kincses városban kedvelt a lap, hanem a Szabadság egész vonzáskörzetében: Kolozs, Beszterce-Naszód, Fehér, Szilágy megyében, és újabban - mutatóban - Marosvásárhelyen. /A Szabadság Kolozsvár legnagyobb napilapja. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./
1999. július 29.
Az esőzések miatt ismét hatalmas viharok voltak több erdélyi megyében. A legnagyobb károkat Bihar, Hunyad és Arad megyéből jelentették. Az előzetes meteorológiai figyelmeztetés ellenére, a hirtelen áradás a falvak lakosait felkészületlenül érte. Több száz családnak mindene odaveszett. Csak Barátkán és Nagybáródon a kár meghaladja a tízmilliárd lejt. Az áradás négy hidat tett tönkre, és csaknem 200 lakóházat megrongált. Hunyad megyében több száz hektárt öntött el a víz, Arad megyében pedig a vihar 42 településen okozott károkat. /Újabb hatalmas károkat okozott a vihar. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./
1999. július 29.
Lászlóffy Csaba és Varga Domokos A magyarság rövid története /Tinivár Kiadó, Kolozsvár/ című, főként fiataloknak készült történelmi visszapillantása az első világháború befejezésétől kíséri nyomon a magyarság sorsának alakulását a megmaradt anyaország és a szomszédos utódállamok területén. /A magyarság rövid története. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./
1999. július 29.
A Gyimesi-szorosban magyar rövidfilmet forgattak. Lakatos Róbert Nyáron piros, télen kék címet viselő produkciójának Kézdi Imola a főszereplője, aki az aradi Csiky Gergely Iskolacsoportban érettségizett és idén fejezte be a marosvásárhelyi színiakadémiát. A fiatal színésznő második filmje egy csángó asszony megvakulásának történetét mutatja be. Kézdi Imola először Marius Barna Háború a konyhában című alkotásában lépett kamerák elé, már akkor főszerepben. A magyar - román együttélés problémáit feszegető filmben ő alakította a magyar lányt. Lakatos Róbert alkotását, a Nyáron piros, télen kéket valószínűleg a Duna tévé tűzi műsorára. /Kézdi Imola újra filmfőszerepben! = Nyugati Jelen (Arad ), júl. 29./
1999. július 29.
A Szatmári Friss Újság cikksorozatban írt az 1949-ben történtekről: 1949 augusztusában Szatmárudvariban és Kakszentmártonban Gyulai Sándort, Bíró Ferencet, Chira Augustint és Papp Endrét kivégezték. Emlékművet akar állítani a kivégzetteknek a véres események ötvenedik évfordulóján a két falu, a terv már elkészült, a kivitelezéshez több mint ötvenmillió lejre lenne szükség. A nyilvánossághoz fordultak: adakozzanak, hogy elkészülhessen az emlékmű. /Emlékművet készül állítani. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 29./
1999. július 29.
1995-ben újabb intézménnyel gazdagodott a Szatmárnémeti Caritas, megnyílt a nagykárolyi Caritas-óvoda fogyatékos gyermekek számára. A nagykárolyi Caritas-óvoda növendékeinek életkora 3 és 8 év között van. Van egy magyar és egy román csoport. Biztosítják a gyermekek szállítását az óvoda és a lakhelyük között. Az óvoda szoros együttműködésben áll a Szatmárnémeti Szent József Rehabilitációs Központtal. /Nagykárolyi Caritas-óvoda = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 29./
1999. július 30.
Júl. 29-én négynapos látogatásra Romániába érkezett Martonyi János külügyminiszter. A román-magyar kormányközi vegyes bizottság ülésére érkező miniszter Andrei Plesu román külügyminiszterrel tárgyalt, majd Radu Vasile kormányfővel folytatott megbeszélést. A kétoldalú kapcsolatok fejlődését és a legfontosabb nemzetközi kérdéseket tekintette át a két külügyminiszter. Martonyi arról biztosította tárgyalópartnerét, hogy Magyarország változatlanul támogatja Románia euroatlanti és NATO-integrációját. /Romániai körúton Martonyi János magyar külügyminiszter. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
1999. július 30.
A kolozsvári román sajtó jelentette, hogy Funar polgármester a magyar nyelvű utcai tábláikért büntetést szab ki a három magyar kolozsvári középiskolára. Az Apáczai Csere János Elméleti Líceum igazgatója, Wolf Rudolf elmondta: valóban felkereste őket a polgármesteri hivatal két küldötte, akik a cégtábla használati engedélye felől érdeklődtek. Emlékezetes, hogy az iskolát a régi tábla miatt már megbüntették. Később az ítéletet mégis semmisnek nyilvánította a bíróság. A Báthory István Elméleti Líceum hivatalosan azonban nem kapott értesítést. /Ismét zaklatják a magyar középiskolákat. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
1999. július 30.
Az elmúlt napokban szülőfalujában elhunyt Imreh Lajos. Sepsiköröspatakon született 1917. április 18-án. Magyar-történelem szakos tanári oklevelet 1948-ban szerzett a Bolyai Tudományegyetemen. 1948 és 1973 között magyar szakos tanár, kevés ideig iskolaigazgató. Szervezte, vezette a Jósika Miklós Művelődési Kört /Torda/, tudósításait, írásait a Művelődés, a Falvak Dolgozó Népe, az Igazság közölte. 1985-ben jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában a Sáska sógor című, székely tréfákat tartalmazó gyűjteménye. /Keszeg Vilmos: Meghalt Imreh Lajos. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
1999. július 31.
Júl. 28-án a Legfelső Védelmi Tanács Emil Constantinescu államfő elnökletével megvitatta az ország nemzetbiztonsági stratégiájának időszerűsítését. Az új nemzetbiztonsági stratégiát Emil Constantinescu a parlamentben politikai nyilatkozat formájában fogja ismertetni az őszi ülésszak kezdetén. Ezt követően a kormány kidolgozza a nemzetbiztonság Fehér Könyvét, majd a parlament elé terjeszti az abból következő törvényeket, köztük a védelmi tervezési törvényt. A harmadik szakaszban a nemzetvédelmi minisztérium kidolgozza Románia katonai stratégiáját, a belügyminisztérium pedig a közrend biztosításának doktrínáját. /Időszerűsített nemzetbiztonsági doktrína. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./
1999. július 31.
Martonyi János külügyminisztert még 29-én fogadta Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter, aki államminiszterként a Bancorex felszámolásával elfoglalt Radu Vasile kormányfőt helyettesítette. Martonyi János Markó Béla RMDSZ-elnök meghívására Székelyföldre utazott. Júl. 30-án Sepsiszentgyörgyön a megyei könyvtár termében rendezett fórumon találkozott a város lakosaival, majd júl. 31-én a Segesvár melletti Fehéregyházán a Petőfi Sándor halálának 150. évfordulóján rendezett ünnepségeken vesz részt. A külügyminiszter aug. 1-jén Kolozsváron is megáll, rövid látogatást tesz a Magyar Köztársaság Fő téri főkonzulátusánál, majd Nagyváradon át visszautazik Magyarországra. - A Victor Babiuccal folytatott megbeszélésen Martonyi ismét felvetette a csíkszeredai magyar konzulátus létesítésére vonatkozó magyar igényt. Tárgyalópartnere úgy vélte, a meglévő két konzulátus fedezi a képviseletet, ám konkrét magyar kérés esetén hajlandónak mutatkozott a kérdés jóindulatú megvizsgálására. Babiuc azt kérte, hogy Magyarország történelmi egyházként ismerje el a magyarországi román ortodox egyházat, biztosítsa feltételeit a magyarországi románság anyanyelvi oktatásának, és azt, hogy a román iskolákban valamennyi tantárgyat román nyelven oktassák. - A külügyminiszteri találkozót követően Andrei Plesu elmondta, hogy mindegyik vegyes bizottsági ülésen leltározzák a megoldatlan kérdéseket, s aztán a következő ülésig gyakorlatilag semmi sem történik. Hozzátette: több kérdést sikerült megoldaniuk, mint azt sokan gondolják. Martonyi János elmondta, hogy az elmúlt évben a kétoldalú kapcsolatokban jelentős előrehaladás történt. /Magyarország továbbra is támogatja Románia euroatlanti integrációját Mindkét ország a régió újjáépítésében érdekelt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./
1999. július 31.
"Funar, Kolozsvár polgármestere két újabb bűnvádi feljelentést tett. Az egyik feljelentést a nemrég véget ért Bálványosi Nyári Szabadegyetem résztvevői ellen szól. A több száz résztvevőt az "alkotmányos rend elleni cselekedettel" vádolta meg a polgármester, és kérte az ügyészségtől mindegyikük azonosítását, bíróság elé állítását és elítélését. A feljelentő tudni vélte, hogy Tusnádon vita tárgyát képezte Románia nemzeti, egységes és oszthatatlan jellege, rendkívül veszélyes és az országra nézve gyalázó ideológiákat népszerűsítettek. Indoklásában azt is kiderítette, hogy a "tábor sátraiban a hunok utódai és árulók" laktak. - A másik feljelentés egy nemrég megjelent sürgősségi kormányrendelet (1999/83.) összeállítói ellen irányul, akiket közokirat-hamisítással és hamis okirat felhasználásával vádol. A szóban forgó jogszabály rendeli el többek között a Brassai Sámuel Líceum és a volt Református Kollégium (volt Ady-Sincai, ma már csak Gheorghe Sincai Líceum) visszaszolgáltatását a volt tulajdonosoknak, adott esetben az unitárius és református egyházaknak. A polgármester szerint becsapták a miniszterelnököt, ezért a legfelsőbb ügyészség azonosítsa a rendelet megfogalmazóit, tehát a bűnösöket, és állítsa őket bíróság elé.- Mikó Lőrinc szerint a polgármester már elkésett a feljelentésével A sürgősségi rendelet érvényben van, és ennek alapján az unitárius egyház az épületet még július 21-én telekkönyvezte. /A polgármester nem alszik. Újabb bűnvádi feljelentések. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./"
1999. július 31.
A Műhely a határon elnevezésű alkotócsoport a Bihar megyei Élesden megtartotta a II. Élesdi Alkotótábort. A budapesti képzőművészeti főiskola néhány tagja június 29 és július 26 között több figyelemre méltó alkotást hozott létre. Filp G. Csabát, a tábor egyik szervezője elmondta, hogy tavaly rendezték meg az első tábort itt Élesden. Sokat segítettek a helybeliek és az ottani cementgyár. - A táborban nagyjából egy évfolyam vesz részt, immár második éve. A táborban idén körülbelül 160 festmény született az egy hónap alatt. A 16 részvevőből ketten szobrászok. /Józsa Tímea: II. Élesdi Alkotótábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./
1999. augusztus 2.
Emlékezetes volt az idei Petőfi ünnepségsorozat, mely a költő halálának 150. évfordulóján július 31-én Fehéregyházán a Múzeum kertben teljes alakú Petőfi szobor leleplezésével teljesedett ki. Ezt megelőzően Maros megye szerte rangos rendezvényeken idézték fel a költőóriás alakját, életművét. Július 27-én Marosvásárhelyen a Kultúrpalota kistermében a Szabadság, szerelem című megemlékezésen Petőfiről Bölöni Domokos író és Nagy Miklós Kund lapszerkesztő beszélt. Július 29-én szintén Marosvásárhelyen, a Bernády téren az 1848-as forradalomra és szabadságharcra, valamint Petőfire emlékezve a költő arcképével domborművet avattak fel, melyet a budapesti Puskás Jenő szobrászművész készített, s mely Szokai Imre Márton magyar állampolgár ajándéka Marosvásárhelynek. Segesváron a háromnapos ünnepi program július 30-án a Petőfi Emlékhelyek 15. Találkozójával kezdődött. Dr. Oláh Pál a kiskunfélegyházi Petőfi Múzeum igazgatója, a magyarországi Petőfi Sándor Társaság elnöke elmondotta, hogy ez alkalommal első ízben került sor az anyaország határain kívül Petőfi- emlékhely találkozóra. Dr. Mircea Popa, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára vette számba a Petőfi örökség román vonatkozásait, Kozma Dezső bölcsészkari professzor a költő kultuszáról értekezett, Dávid Gyula író, egyetemi tanár pedig sajnálkozva állapította meg: tapasztalata szerint Petőfi költészetének mondanivalója eléggé kiesett a köztudatból. Júl. 31-én Fehéregyházán ökumenikus istentiszteletet tartottak, melyen történelmi egyházaink elöljárói hirdették az igét. Délben kezdődött a Múzeum Kertben az ünnepi megemlékezés, melyen részt vettek Martonyi József, a magyar kormány külügyminisztere, Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője, Szőcs Ferenc, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Takács Csaba ügyvezető elnök, Eckstein-Kovács Péter, kisebbségügyi miniszter, Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, RMDSZ-es államtitkárok, szenátorok, képviselők, prefektusok, PEN-klubosok, jelen volt továbbá Sütő András író, Kányádi Sándor költő, Ana Blandiana költőnő, a püspök, hazai meg az anyaországi közélet számos jeles képviselője. A több ezres ünneplő sokaság előtt Gábos Dezső, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetője nyitotta meg az ünnepséget. Ünnepi beszédet mondott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Az egész alakos Petőfi szobrot, Kiskunfélegyháza ajándékát Ficsur József polgármester hozta el Fehéregyházára. Hámori József miniszter hangsúlyozta: nem véletlen, hogy ez a 150 évfordulóhoz illő megemlékezés szándéka egybeesett kormányzati, önkormányzati szinten és egybecsengett a civil közösségek, polgárok akaratával határokon innen és túl. Petőfi nélkül mások lennénk mint nemzeti közösség. Ezért van róla annyi utca elnevezve, ezért van ott az emlékműve mindenütt, és ezért marad ő a mi szívünkbe addig, amíg a világon magyar ember él. Csoóri Sándor a Magyarok Világszövetsége elnöke, valamint Dávid Ibolya miniszter asszony nevében is Patrubány Miklós, a VET elnöke lépett az ünnepi emelvényre. Szabadok vagyunk-e? - tette fel a kérdést Patrubány Miklós. Semmiképpen nem teljes a szabadságunk, jelentette ki. Elég, ha az 1989-es pekingi nagy diáktüntetésekre gondolunk. És amikor a harckocsik rájuk törtek, akkor a kínai egyetemisták ajkukon szabadság, szerelem e kettő kell nekem kezdetű Petőfi vers kínai fordításával mentek a halálba. Szinte egész Kínában ismerik ezt a verset. Egy tízmilliós nép költője egy egymilliárdos nép szabadságeszményévé vált. Ez pedig legméltóbb és legdicsőségesebb kiteljesedése Petőfi vágyának: a világszabadságnak. A román kormány nevében Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Ezután került sor a szoboravatásra. Miután lehullt róla a lepel, a szobrot történelmi egyházak püspökei áldották meg és ugyancsak ez alkalommal nyílott meg a teljesen felújított Petőfi Emlékház is. /Bögözi Attila: Petőfi halálának 150. évfordulója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./
1999. augusztus 2.
Martonyi János magyar külügyminiszter júl. 30-i háromszéki látogatásán a megyei önkormányzat vezetője, Orbán Árpád tanácselnök, Márton Árpád háromszéki RMDSZ-elnök, képviselő, Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester, a prefektúra felelős vezetői fogadták a vendéget, aki Markó Béla szövetségi elnökkel érkezett Sepsiszentgyörgyre. Szívélyes találkozó zajlott le a megyei könyvtár Gábor Áron termében meghívottakkal és a sajtó munkatársaival. Martonyi választ adott a megye magyar lakosságát foglalkoztató kérdésekre: a magyar egyetem, a lehetséges autonómiák, a magyarországi munkavállalás, a kettős állampolgárság, az egyházi javak, a román közvélemény felé szóló eredményes kommunikáció sorra szóba kerültek. A helyi Selektronik Televízió egyenes adásban közvetítette a magyar külügyminiszter bevezetőjét: a magyar külpolitika érdeke, hogy mindenki ott maradhasson egyénileg és közösségként is magyarnak, ahol született. /(Flóra Gábor): Önbizalomra ösztönzött a magyar külügyminiszter. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./
1999. augusztus 2.
Egy órás látogatást tett Csíkszeredában Martonyi János külügyminiszter júl. 31-én. A megye előjáróival, valamint Hajdu Gábor egészségügyi miniszterrel félórás, zárt ajtók mögötti megbeszélést folytatott. Ezt követően a sajtó számára összegezte bukaresti megbeszéléseinek főbb pontjait. A konkrét eredmények között említette, hogy létrejött az elvi megállapodás: Csíkszeredában a magyar fél főkonzulátust fog létesíteni. Ami az autópálya kérdését illeti, szükséges az, hogy a székely megyék is új utat kapjanak és össze legyenek kötve, egyrészt a déli rendszerrel, másrészt Magyarországgal. Martonyi János Csíkszeredában megkoszorúzta Nicolae Balcescu és Petőfi Sándor szobrait. /(Daczó Dénes): 2000-ben esedékes a csíkszeredai főkonzulátus megnyitása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./
1999. augusztus 2.
"Kincses Előd, az RMDSZ Maros megyei elnöke és Virág György, a Maros megyei tanács alelnöke közleményben tiltakozott az ellen, hogy a koalíciós megállapodás és a törvényes rendelkezések ellenére egyre több olyan tisztséget, amelyek közintézmények vezetői beosztásában magyarokat illetnének meg, románoknak, esetenként szélsőséges nacionalistáknak ítélnek meg. Példaként a Filharmóniát említették egyetlen olyan marosvásárhelyi közintézményt, amelynek élén eddig magyar szakember állt. A megyei tanács végül is román nemzetiségűt nevezett ki az igazgatói székbe. Úgyszintén a megyei tanács állandó bürójába Tatár Béla, a MADISZ képviselője helyett Adrian Moisoiu, a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt támogatottja került. "Mivel a romániai, a Maros megyei magyarok nem fogadják el ezt a helyzetet, kénytelenek leszünk törvényes érdekeink és a jogállamiság védelmében ezentúl új politikai és jogi eszközöket felhasználni." - áll a közleményben. /Maros megyében is mellőzik a magyarokat, áll a Maros megyei RMDSZ közleményében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./"
1999. augusztus 2.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület VIII. Országos Vándortábora júl. 27-én kezdődött a Petőfi biciklis emléktúrával, szintén akkor indult a Petőfi-gyalogtúra. Megjelentek a székelyudvarhelyi, a csíkszeredai, a nagyváradi, a szatmárnémeti, a székelykeresztúri, a zilahi, a gyergyószentmiklósi, a tordai, a marosvásárhelyi, a sepsiszentgyörgyi, a besztercei, a brassói, a szecselevárosi, a petrozsényi, a dévai, a bukaresti, az aradi, a jászvárosi (Iasi) természetjáró szervezetek tagjai, Magyarország majdnem valamennyi megyéjéből jöttek el 110-en. /Farkas E. Zoltán: Az EKE VIII. Országos Vándortábora. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./
1999. augusztus 2.
Hermann Gusztáv Mihály muzeológus /Székelyudvarhely/ ismertette A többség kisebbsége /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999. Múltunk Könyvek sorozat. Alcím: Tanulmányok a székelyföldi románság történetéről/ című tanulmánykötetét. A többség kisebbsége annyit jelent, hogy az államban többségben levő etnikum, a románság bizonyos területen kisebbségbe kerül. Ez a terület a Székelyföld. A románság a Székelyföldön kisebbségben van, kisebbségben volt, a kötet erről szól. Hermann Gusztáv Mihály a kutatáshoz megszerezte az MTA mellett működő Történettudományi Intézet támogatását. A román történetírás ezt a kérdést a maga tudományidegen, nemzeti álláspontjáról közelítette meg, a magyar történetírás érthetetlen szemérmességgel, mint kényes kérdést, agyonhallgatta. Akadtak neves magyar kutatók, akik megpróbálták lebeszélni a kutatásokról. Háromszék, Csík, Udvarhely plusz az esettanulmányok: gyakorlatilag majdnem az egész Székelyföld megjelenik a kötetben. Marosszék viszont kimaradt, mert a Maros- és Aranyosszéket ismertető átfogó tanulmány nem készült el. A kutatás folytatódik. A Székelyföldre telepedett románok arányszáma lényegesen kisebb annál, mint amit erről a román nemzeti propaganda terjeszt, de jóval nagyobb, mint ami a magyar köztudatban él. A székelyföldi román népelem a XVI. századtól kezdődően áramlott be erre a területre. A kutatási program vezetője, a társszerkesztő Hermann Gusztáv Mihály. /Oláh István: Az Osszián-daloktól a kenézségig. Románok a Székelyföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./
1999. augusztus 2.
A Hámos László vezette Magyar Emberjogi Alapítvány, a HHRF (Hungarian Human Rights Foundation) internetje, portálja [www.hhrf.org] a leglátogatottabb romániai magyar vonatkozású hely. 1997 decembere óta működik, 1998 januárjától több mint 54000-szer látogatták. A legtöbb belépést az analóg kiadványok on-line verziói szolgáltatják, első helyen a Szabadság, majd az Új Szó /Pozsony/, Romániai Magyar Szó, Népújság és az Erdélyi Napló. A HHRF saját fejlesztésű on-line lapja az Élő Erdély [http://www.hhrf.org/erdely/] két hónapi szünetelés után a napokban ismét beindult. De a HHRF portálja nem csak a romániai magyar vonatkozások miatt fontos, mert különféle felvidéki és vajdasági intézmények hostingját is ellátja. /HHRF Portál. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
1999. augusztus 2.
Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke, Kapi József pénteki sajtótájékoztatóján kijelentette: új magyar tannyelvű karok létrehozását fogja javasolni a nagyváradi egyetem vezetőségének. Amennyiben a nagyváradi egyetem szenátusa elfogadja az RMDSZ javaslatát, az új karok a 2000/2001-es tanévben beindulnak. Teodor Maghiar rektor kijelentette, hogy csak bizonyos karok létesítésével ért egyet. /Új karok létesítését javasolja az RMDSZ a nagyváradi egyetemen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
1999. augusztus 2.
"A magyar kormány az idén több mint 1 milliárd forinttal támogatja a határon túli magyarságot a nemzeti szellemi kulturális örökség ápolásában, fejlesztésében - jelentette ki Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere júl. 31-én Marosvásárhelyen, ahol fórumbeszélgetés keretében találkozott a marosvásárhelyi magyar közösség politikai, gazdasági és kulturális életének kiemelkedő személyiségeivel. Az Illyés Közalapítvány az idén több mint 800 millió forinttal rendelkezik erre a célra. A kulturális tárca saját "határon túli" kerete a tavalyi 152 millió forintról 200 millió forintra nőtt. Fontos új forrást jelent a milleniumi pályázatok rendszere, amelyen belül 1999-ben 40-50 millió forintot fordíthatnak a határon túlról érkezett sikeres pályázatokra. Emlékeztetett arra, hogy a magyar-román kulturális együttműködési munkatervhez műemlékvédelmi megállapodás is csatlakozik. Idén 13 erdélyi műemlék restaurálásának megkezdéséhez 50 millió forintot különítettek el. Ebben az évben 70 millió forinttal segítik a határon túli magyar színházi társulatok magyarországi fellépését, a 15 külföldi magyar kulturális intézet pedig a határon túli magyarság kultúrájának nemzetközi bemutatását segítheti. /Egymilliárd forinttal támogatja a magyar kormány a határon túli magyarságot - jelentette ki Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./"
1999. augusztus 3.
Martonyi János magyar külügyminiszter látogatásának utolsó napján, aug. 1-jén, vasárnap Kolozsváron a magyar főkonzulátust kereste fel, ahol Bitay Károly főkonzul tájékoztatott a képviselet tevékenységéről. Ezután Nagyváradon találkozott Tőkés László református, majd Tempfli József katolikus püspökkel, a két egyházi személyiség korábbi meghívásának eleget téve. Martonyi megerősítette, hogy a magyar kormány változatlanul támogatja az RMDSZ programját. Martonyi rámutatott arra, hogy a romániai magyar egyházaknak a hitélet megőrzése mellett rendkívül komoly szerepük van a romániai magyar közösség hagyományainak ápolásában, az önazonosság-tudat fenntartásában. A Tőkés püspökkel tartott találkozón szó esett arról, hogy idén ősztől megkezdi működését a Partiumi Keresztyén Egyetem. Egyetértettek abban, hogy az egyetem megindításához a magyarországi oktatási tevékenységgel foglalkozó alapítványok támogatására is számítani lehet. A magyar külügyminiszter Nagyváradról gépkocsival utazott haza. /Martonyi János Nagyváradon. A Partiumi Keresztény Egyetem magyarországi támogatásra számíthat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./
1999. augusztus 3.
"Az 1848-49-es forradalom egyik utolsó ütközete közé volt Nyergestetőn, ahol Tuzsony őrmester vezetésével harcoltak az osztrák és a muszka csapatok ellen elődeink. 1999. aug. 1-jén, 150 év távlatából emlékeztek az idei ünnepségen a résztvevők, közöttük az Ausztriából és a Felvidékről érkezettek is. Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője keserű szájízzel jegyezte meg, hogy a fehéregyházi ünnepségek alatt nem a nép, hanem a politikusok voltak a középpontban. "Az akkori helyzetünknek legbeszédesebb emléke a nyergestetői emlékmű, amelyet a múlt század végén Bukarestben élő, szolgáló kászoni, alcsíki cselédlányok és napszámos legények, iparosok adakozásából építettek meg." /(Daczó Dénes): Nyergestető kötelez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./"
1999. augusztus 3.
Júl. 31-én Marosvásárhelyen, a fehéregyházai Petőfi-ünnepség után fórumot tartottak, melyen Martonyi József külügyminiszter és Hámori József a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője marosvásárhelyi üzletemberekkel, értelmiségiekkel, a helyi politikai és közélet képviselőivel találkozott. Marosvásárhelyen az Illyés Közalapítvány többek között jelentős támogatást nyújtott a Teleki Téka renoválására, a kulturális tárca pedig támogatta a Nemzeti Színházat, a Bábszínházat, a megyei könyvtárat, s közreműködött abban is, hogy a budapesti Nemzeti Színház Marosvásárhelyre elhozhassa Sütő András A balkáni gerle című darabját - hangzott el fórumon. A fórumon Martonyi a magyar kormány nemzetpolitikájáról, a magyar-magyar állandó értekezletről, a koszovói válság rendezésének esélyeiről és természetesen itt is bukaresti tárgyalásairól beszélt. Hámori József elmondotta azt is, hogy a magyar kormány külön keretet fordít a határon túli szellemi örökség finanszírozására, melynek 1999-re elkülönített összege mintegy 200 millió forint. A két tárca hároméves közös munkatervet írt alá, melynek keretében már hozzáláttak az erdélyi műemlékek felméréséhez és rekonstrukciójához. /(Bögözi Attila): Nemzetpolitika és kulturális örökség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./
1999. augusztus 3.
"Dénes László ironikus beszámolót írt a Petõfi-ünnepségrõl, Markó Béla érkezésérõl: "Az istenadta nép újra lehúzódik az útszélre, egymás sarkára hágva. Csillogó-villogó luxusautóban közeledik és halad el az emberek sorfala között a Szenátor. Maga a megtestesült hûvös elegancia, ahogy rezzenéstelen arccal, a kormányt (a Kormányt) biztos kézzel fogva elhúz a kukoricás mellett. Azon kukoricás mellett, ahol százötven évvel ezelõtt a most ünnepelt Költõnek nemhogy Mercedesre, de még lóra sem tellett menekülés közben. Meg is halt hõsiesen, alkalmat adva ezzel a Szenátornak eljönni ide és leróni a kegyeletet a választónép ámuló tekintete elõtt. Aztán kezdõdik az ünnepség. Ezt hál' istennek nem lehet elrontani, se meggyalázni. A Költõ szelleme túl erõs ehhez, nem fog ki rajta semmiféle kisajátítás. Szelleme ugyanis a népben él - abban a népben, mely gyalogosan, alázattal jött el sírjához. És amely szerényen, talpon állva kivárta az alkalmi politikusok szövegeit a rekkenõ hõségben. Aztán méltósággal és hittel elénekelte a Himnuszt. Sokan könnyeztek. Hiszen ezért Himnusz, és ezért a mi himnuszunk - mert miénk a Balsors is. A Szenátornak nem tudni, nedvesedett-e, de legalább: rebbent-e meg a szeme. Márkás napszemüvege jótékonyan árnyékolta a markáns arcélt. Szája nem rezzent, annyi szent. Aztán mindennek vége. Elmennek az autócsodák, bennük a költõ, a Szenátor. Utat biztosít számukra a rendõrség. A mindenkori rendõrség, amely százötven évvel ezelõtt a gyalogosan menekülõ költõre vadászott. És szép lassacskán elszállingózik a nép is, gyalogosan, le a kanyargó Telepes utcán. És bízik, talán még mindig bízik abban, hogy egyszer, majd egyszer, ha eljönnek ama "víg esztendõk", mindenért lesz büntetés. A megalázásért, a tehetetlenségért, az árulásért. A gõgért. Addig csak menjenek a limuzinok. A Költõ és a hit marad. A gyalogos néppel együtt." /Dénes László: Költõk és korok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 3./"
1999. augusztus 3.
Júl. 31-én, mielőtt elindult a fehéregyházi ünnepségekre, Hámori József miniszter otthonában kereste fel Sütő András írót, akinek Magyarország képes története című, frissen megjelent kiadványt ajándékozta, nagy írónk pedig a Helikon Kiadónál megjelent Naplóját dedikálta a miniszternek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./
1999. augusztus 3.
Augusztus elsején tartották Tatrangon az újonnan épült Szent Veronika templomban az első búcsút. A nemrég elkészült multifunkcionális központ része az 1998-ban felszentelt templom. - A multifunkcionális központot 1996-ban kezdték építeni. Az építkezésben segített a gyulafehérvári római katolikus püspökség, a hétfalusi egyház, több németországi katolikus gyülekezet és a helybéli hívek. Az épület földszintjén van a templom, a sekrestye, egy iroda, az első emeleten a gyűlésterem, az ebédlő és a konyha, három fürdő és négy két-két ágyas szobácska. A második emeleten is van két szoba, a tetőtérben matracokon akár hatvan személy is elaludhat. Ez a központ nem valósulhatott volna meg Gajdó Zoltán hétfalusi katolikus plébános fáradozása nélkül. Elmondta, hogy szórványvidéken, román tengerben élnek, ahol nagyobb az asszimiláció, az identitásvesztés fenyegetettsége. Alig fejeződött be itt az építkezés, elkezdődött egy másik templom építése, Hosszúfaluban. /Tóásó Áron Zoltán: Isten dicsőségére épült. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./
1999. augusztus 3.
Kozma Dezső új tanulmánykötete /Irodalom - korok fordulóján. Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 1998./ a századforduló magyar irodalmi és kulturális örökségének a feltárását szolgálta. Könyvében Arany János, Madách Imre, Vajda János, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Krúdy Gyula, Petelei István, Török Gyula, Szabó Dezső munkásságát értékelte. Az erdélyi szellemi múltat felidéző tanulmányok között van A két Wesselényi irodalmunkban című, amely a két Wesselényi Miklósnak - apának és fiának - irodalmunkban fellelhető ábrázolását követi nyomon. /Szabó Álmos: Elmúlt korok irodalmáról - egy új ezredfordulón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./
1999. augusztus 3.
Fábián Imre, a Literator Könyvkiadó /Nagyvárad/ vezetője arról számolt be, hogy évente öt-nyolc kötetet jelentetnek meg, ennyi alkotó mindenképp él Váradon. Visszaemlékezett a kezdetre, a Kelet-Nyugatra, amely Nagyvárad irodalmi-művészeti-társadalmi hetilapjává lett. Amikor Tőke Csaba, az alapító-főszerkesztő meghalt, Fábián Imre vette át a vezetést. Másfél évig dolgozhattak, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az újonnan kialakuló piaci körülmények között nem tudnak tovább fennmaradni. Akkor gondolt először arra, hogy egy-két kötet kiadására talán még futja az erőből. Az első kötet 1993 tavaszán jelent meg, hosszú lélegzetű interjú Horváth Imrével Gyónásom címen, majd ezt követte Implon Irén lírai publicisztikagyűjteménye, a Váradi tollrajzok. A kiadáshoz szükséges pénzt a szó szoros értelmében összekoldulta: sorra járta a váradi vállalkozókat és még a Magyarországra elszármazottaktól is kért. A magyar Művelődési Minisztérium felvállalta a határon túli könyvkiadás támogatását. Az első években a Soros Alapítvány is segített, de mostanra már átalakult a támogatási rendszerük, úgyhogy tőlük nagyon nehéz pénzhez jutni. Megpályázzák a szükséges összeget, s ha nem is támogatják minden kiadványukat (évente öt-hat könyvre kapnak pénzt), valahogy kigazdálkodják. Népköltészeti, népmesegyűjteményeket kiadnak, melyek nagyon keresettek, s így segítik a kiadót. - Gyorsan fogyott Mózes Teréz mindkét könyve és Diósszilágyi Ibolya kötete is. Olyanoknak kerül ki a kötete a keze alól, akiket valamikor az Ady-körben vagy a Fáklya irodalmi oldalain az indulásban segített. Eddig körülbelül félszázra rúg kiadványaik száma. /Literator Könyvkiadó. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 3./