Az értékeket megfelelően kell közvetíteni
Domokos Gézára emlékeztek
Domokos Géza halálának 10. évfordulója alkalmából Egy értékrend életképessége címmel tartottak szerdán kerekasztal-beszélgetést a Bod Péter Megyei Könyvtár olvasótermében. Ennek résztvevői elsősorban a könyvkiadás jelenlegi helyzetével és jövőjével, az értelmiségiek közéleti szerepvállalásával, valamint a magyar–román kulturális párbeszéddel kapcsolatban nyilvánítottak véleményt.
A beszélgetés irányítójának szerepét betöltő Domokos Péter egyesületi elnök első kérdése azt firtatta, hogy napjainkban életképes lenne-e egy, a Domokos Géza által vezetett hajdani Kriterion Könyvkiadóhoz hasonló kulturális intézmény?
Szonda Szabolcs könyvtárigazgató szerint ez csak úgy lenne lehetséges, ha több szerepet is betöltő, gyors reagálásra képes kulturális központként működne. Bogdán László író is úgy vélekedett, a kapcsolatok és viszonyok megváltozása, valamint a szükséges forgótőke hiánya miatt csak kiadóként nem működhetne. Kiss Jenő nyugdíjas könyvtárigazgató pedig a kiadók állami támogatásának megszűntetésében látta ennek a legnagyobb akadályát.
A többség-kisebbség közötti kulturális párbeszédre vonatkozó kérdésre válaszolva Szonda Szabolcs kifejtette, ez csak abban az esetben jöhet létre, ha igény és alkalom van rá, például egy írótábor keretében. Kiss Jenő úgy látta, értelmiségi körökben erre megvan az igény, ami viszont nem mondható el szélesebb vonatkozásban. A magyarok és románok ugyanis nem egymással, hanem egymás mellett élnek, anélkül, hogy átjárás lenne közöttük. Bogdán László ugyanakkor rámutatott, az irodalmi párbeszédhez szükséges lépések tulajdonképpen már meg is történtek, hiszen a legfontosabb műveket lefordították egymás nyelvére.
Ami a Kriterion Könyvkiadó szerzői közösségének igényes, kulturált nyelvezetét, fogalmazás- és gondolkodásmódját illeti, egybecsengő véleményük szerint ez felkészült és megfelelő hozzáállással rendelkező szerkesztők segítségével a jövőben is megőrizhető. Szonda Szabolcs azonban arra is figyelmeztetett, hogy az elburjánzott magánkiadások következtében fércművek is láthatnak nyomdafestéket.
Azzal kapcsolatban viszont, hogy vállaljon-e, vagy sem közéleti szerepet az értelmiségi, alkotó ember, ha erre a politikum felkéri, már megoszlottak a vélemények. Bogdán László ugyanis megválaszolhatatlannak tartotta ezt a kérdést, Kiss Jenő pedig határozott igennel válaszolt, főleg ami az erdélyi magyarságot illeti. Ezzel Szonda Szabolcs is egyetértett, de csak akkor, ha nem kell felhagyni teljes mértékben az addigi szellemi tevékenységgel, illetve az alkotási folyamatot nem kell véglegesen felfüggeszteni.
A következő kérdésre adott válaszukban egyetértettek abban, hogy nemzeti megmaradásunk egyik biztosítékaként a kultúrának kiemelt szerepe van a romániai magyar közéletbe. Éppen ezért meg kell őriznünk ilyen jellegű intézményeinket súlyukkal együtt és újakat kell létesíteni. Ehhez azonban elengedhetetlen például, hogy a helyi sajtó túltekintsen a megyehatárokon. Végezetül pedig az e téren szerzett tapasztalatok alapján megfogalmazódott, hogy a fiatalokban is fenntartható a szakmai tudás, civil kurázsi, hagyományápolás, másság elfogadása iránti igény, ha ezeket az értékeket megfelelő módon közvetítjük feléjük.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Vizsgálódik az Igazságszolgáltatási Felügyelet
Kövesi és a nyomásgyakorlás
Az Igazságszolgáltatási Felügyeletet kérte fel a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) plénuma, hogy kezdjen ellenőrzésbe az Országos Korrupcióellenes Ügyészség főügyésze részéről tanúsított állítólagos nyomásgyakorlás ügyében Mihaela Focică felügyelővel szemben. Ugyanakkor a CSM arra is felszólította az ellenőrző testületét, indítson kivizsgálást az intézmény vezetősége és a többi felügyelő közötti kommunikációval, valamint egy nyilvánosságra került hangfelvétellel kapcsolatban, írja az Agerpres.
A CSM tájékoztatása szerint a plénum arról döntött, hogy az Igazságszolgáltatási Felügyeletnek le kell ellenőriznie, sérült-e a felügyelők és az általuk képviselt intézmény függetlensége szolgálati feladataik teljesítésekor, történt-e külső vagy belső nyomásgyakorlás a felügyeletre vagy annak munkatársaira. Az Igazságszolgáltatási Felügyeletnek meg kell vizsgálnia azt a módot, ahogyan az intézmény vezetősége kommunikál a többi felügyelővel, utóbbiak függetlenségének tiszteletben tartása tekintetében. Fényt kell derítenie arra is, hogy sor került-e egy beszélgetés rögzítésére, és milyen körülmények között történt ez.
A CSM plénuma ugyanakkor jóváhagyta a Romániai Bírák és Ügyészek Egyesülete (AMR), valamint a Romániai Bírák Országos Szövetsége (UNJR) által megfogalmazott kérést is arra vonatkozóan, hogy az Igazságszolgáltatási Felügyelet kezdjen ellenőrzésbe az Országos Korrupcióellenes Ügyészség főügyésze, Laura Codruţa Kövesi részéről tanúsított állítólagos nyomásgyakorlás ügyében Mihaela Focică felügyelővel szemben. A két bírói egyesület vezetősége által aláírt közlemény szerint a DNA főügyésze nyomást gyakorolt Mihaela Focică ügyész-felügyelőre, akinek az volt a megbízatása, hogy vizsgálja ki bizonyos korrupcióellenes ügyészek feltételezett fegyelmi kihágásait. Egy nyilvánosságra került hangfelvételen ugyanis a DNA-nál ellenőrzést végző Mihaela Focică azt mondja az Igazságszolgáltatási Felügyelet helyettes főfelügyelőjének, Gheorghe Stan ügyésznek, hogy Laura Codruţa Kövesi DNA-főügyész nyomást gyakorolt rá, amikor ki kellett vizsgálnia három DNA-ügyész esetleges fegyelmi kihágásait.
A két szakmai egyesület közleményében rámutat, hogy amennyiben a feltételezések beigazolódnak, úgy azok súlyos beavatkozást jelentenek az igazságszolgáltatás függetlenségébe. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kelemen Hunor: sürgősségi kormányrendelettel kell újraalapítani a katolikus gimnáziumot
Sürgősségi kormányrendelettel kellene újralapítani a marosvásárhelyi katolikus gimnáziumot Kelemen Hunor szerint. Az RMDSZ elnöke többek között erről beszélt a Maszolnak adott interjúban, amelyben a közigazgatási törvény anyanyelvhasználatot bővítő módosításai elfogadásának esélyeiről, a centenáriumról tett kijelentéseinek visszhangjáról és a román-magyar párbeszéd lehetőségeiről is kérdeztük.
- A bukaresti parlament szerdán nyilatkozatban ítélte el az ukrán oktatási törvényt. Az egyöntetűen megszavazott állásfoglalásban felszólítják Kijevet, hogy az oktatási törvényt igazítsa a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának és az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének előírásaihoz. De hát amint az RMDSZ árnyékjelentéseiből kiderül, Románia sem tartja be maradéktalanul ezeket az egyezményeket. Nincs itt ellentmondás?
- A chartával kapcsolatosan érdemes néhány dolgot egészen pontosan látni, mert másképpen nem lehet megérteni a történetet. Ez egy menü jellegű dokumentum, és a tagállamoknak a ratifikáláskor válogathatnak, hogy mi vállalnak el. Mindenik esetnél van három alpont, fokozat, és ha a tagállam a gyengébb fokozatot választja, akkor az egy teljesen más kötelezettséget jelent a részéről, mint azok esetében, akik az erősebb fokozatú megoldást fogadják el. Romániában egy olyan pillanatban sikerült ratifikálni a chartát, amikor a politikai osztály nagy többsége elfogadta az erősebb változatokat, és a menüből nagyon sokat választott. Ukrajna ehhez képest egy gyengébb fokozatot ratifikált, és csak ezt lehet számon kérni rajta. Persze, amit Ukrajna ratifikált, az még mindig megakadályozná egy ilyen, nyelvi jogokat korlátozó oktatási törvénynek az elfogadását, ha betartaná az egyezményt. De fontos ez, mert amikor én Románián számon kérem a nyelvi chartának az alkalmazását, akkor egészen mást kérek számon, mint Ukrajna esetében.
A parlamentben szerdán elfogadott dokumentumot több szempontból is fontosnak tartom. Az egyik szempont nyilván az, hogy megszületett, és fontos, hogy Románia is részt vegyen ebben az állásfoglalási hullámban, ami térségben elindult, mert jelentős román kisebbség él ott. Ugyanakkor egy jó alkalom arra, hogy Románia szembesüljön a saját kettős beszédével. Ezt mi a parlamentben is a szerdai hozzászólásunkban világossá tettük: gyakorlatilag ők most azzal találkoztak a saját nemzettársaik, az Ukrajnában, Bukovinában élő románok esetében, mint amit mi sokszor számon kérünk rajtuk a nyelvi jogokat illetően. Akkor hiteles egy állam ilyen szempontból is, ha nem használ kettős mércét, amikor a saját területén élő, és amikor a más ország területén élő kisebbségekről van szó. És talán ez egy jó alkalom arra, hogy a román politikusoknak egy része ezen elgondolkodjon. Nem hiszem azt, hogy most ettől hirtelen mindenki megvilágosodik és abbahagyja a kettős beszédet, de biztos lesznek olyanok, akik elgondolkodnak.
. Lát esélyt erre az önvizsgálatra a román politikai osztály részéről?
- Nem azt mondom, hogy látok esélyt, de ez egy jó alkalom, hogy legalább azok, akik nem elvakultan magyarellenesek és nem zsigeri gyűlölet mozgatja őket a kisebbségek ellen, elgondolkozzanak azon, hogy íme: van egy olyan helyzet, amikor nekik is a román kisebbségekkel kapcsolatosan erősebb álláspontot kell képviselni. Persze, jó lenne, ha Románia erőteljesebb nemzetpolitikát érvényesítene akár az ukrajnai, akár a szerbiai, Timok-völgyi román közösség felé. A Timoc-völgyi románokkal beszéltem, jártam a közösségükben, és az ukrajnai románok képviselőivel is talákoztam évekkel ezelőtt. Elmondták: gyakran úgy érzik, hogy őket a román állam leírta, a román politika nem foglalkozik velük. Néha küldenek egy-egy tankönyvcsomagot, bizonyos értelemben ilyen szempontból apróságnak tekinthető nyelvkönyveket, és ezzel ők letudják a problémát. Ezt ezek a román közösségek nem tartják kielégítőnek. Az ukrajnai fejlemények miatt elképzelhető, hogy ezt a román álláspontot fölülvizsgálják.
Az is fontos, hogy Németh Zsolt kezdeményezésére a román delegáció vezetője is elfogadta, hogy az Európai Tanács közgyűlésén együtt lépjenek föl az októberi ülésszakon, és együtt fogalmazzanak meg álláspontot, együtt kérjenek vitát az ukrajnai oktatási törvényről. Szóval, ha nehezen is, de van egy olyan téma, és pontosan a kisebbségvédelem, ahol a román és a magyar kormány, vagy a román és a magyar politika, parlament, közgyűlési képviselők együtt tudnak föllépni. Ez fontos, mert ebben a pillanatban a román-magyar viszony azért sok sebből vérzik, és ha kisebbségpolitikában együtt lépnek föl, akkor minden bizonyára a bizalmatlanságokból is le lehet valamennyit dolgozni.
- Az ukrán oktatási törvény már foglalkoztatta a romániai döntéshozókat, amikor Liviu Dragnea PSD-elnök kijelentette, hogy túl korainak tartja az anyanyelv-használati küszöb csökkentését a közigazgatásban. Az RMDSZ törvényhozási prioritásainak listáján az elsők közt szerepelt ez a jogszabály-módosítás. Ezek szerint kénytelen lesz a szövetség lemondani róla?
- Nem mondunk le róla, ez egy rosszul feltett kérdés. Ha valaki azt hiszi, hogy ha egy román politikus nyilatkozik valamit, akkor lemondunk a törvénykezdeményezéseinkről, törekvéseinkről, akkor szerintem leegyszerűsíti, lebutítja, és teljes mértékben kontextustól függetlené próbálja tenni ezt a kérdést. A kontextushoz tartozik, hogy miért nyilatkozta ezt Liviu Dragnea, hogy mi történt az elmúlt hónapokban, hogy mi volt júliusban. Az is benne van a képben, hogy miért lett ez hirtelen aktuális, ki pörgette föl teljesen értelmetlen, manipulatív szándékkal ezt témát a múlt héten. A Nemzeti Liberális Párt, mert a közigazgatási bizottságban erről a törvénytervezetről nem is beszélt senki, de bejelentette az egyik képviselőjük, a frakcióvezető, hogy éhségsztrájkba kezd. Ezen most már az egész ország röhög, mert az éhségsztrájk az ebédtől az uzsonnáig tartott, de akkor mindenki rászállt a témára, mintha már a PSD engedményt tett volna az RMDSZ-nek. Ezt azért tette a PNL, hogy a PSD-t tudják reakcióra késztetni, holott még el sem kezdődött a vita a közigazgatási bizottságban. Az igaz, hogy a munkaügyi bizottságban elfogadták a javaslatunkat, és azt mondják, hogy a testület elfogadta az anyanyelv-használati küszöb lecsökkentését 10 százalékra. Holott júniusban megbeszéltük, hogy 15 százalékos lesz a kompromisszum, június óta pedig nem volt semmiféle tárgyalás erről a kormánypártokkal. Tárgyalás azonban lesz, mert a közigazgatási bizottság ülése előtt le kell ülnünk és meg kell néznünk, hogy erről mit gondol a PSD.
Másrészt pedig azt is látni kell, hogy a parlamentben a kormánypártokon kívül más partner ebben a pillanatban nincs, akivel a törvénytervezeteinkről egyáltalán beszélni lehet. Ha tehát a parlamentben mi a 30 szavazatunk mellé még akarunk negyven akárhány százalékos támogatottságot, valakivel fog kelleni beszélni. Én mindig azt kérdezem azoktól, aki pontosan ismerik, látják, hogy mi van a parlamentben: mit javasolnak nekünk, kivel tárgyaljunk? Ha van egy jó javaslat, én szívesen elfogadom. Ha engem meg tud győzni valaki, hogy Traian Băsescuval vagy Ludovic Orbannal tárgyaljunk azok után, amit mondtak az RMDSZ-ről, én nagyon szívesen tárgyalok velük. Nincsen semmiféle problémám azzal, hogy a román politikában azzal tárgyaljunk, aki a parlamentbe bejutott és megbízatást kapott.
Tehát nem volt tárgyalás a törvénytervezetről a kormánypártokkal, és nem mondtunk le róla. Nem tudom, hogy a PSD-ALDE-nak mi lesz az álláspontja, amikor leülünk erről tárgyalni, és nem gondolom, hogy ma ebben a kérdésben ki lehet mondani a végszót. Egy valamit viszont gondolok erről: most a képviselőháznak első házként el kellene fogadnia egy olyan kompromisszumos megoldást, amelyet mi is jónak tartunk, a román többség is elfogad a parlamentben. És ezt a román társadalom előtt is úgy lehet felmutatni, hogy nem veszítenek, a félelmeiket nem támasztja alá. És abban bárkinek igaza van, mindegy, hogy Klaus Johannis vagy Liviu Dragnea mondja: meg kell próbálni meggyőzni a román társadalomnak a jelentős részét, hogy az elvárásaink iránt nyitott legyen, ne legyen elzárkózó. Ha az ősz folyamán sikerül a képviselőházban egy kompromisszumos jó megoldást elfogadni, akkor még mindig át fog menni a törvény a döntő házhoz, a szenátushoz. Nem vagyok biztos abban, hogy a mostani hangulatban, 2018-ban ezt át lehet vinni. De nincsen baj, mert egyrészt ott nincs hallgatólagos elfogadási határidő, nem szorít a cipő. Másrészt a román politikának 2018-ban kellene egy gesztust tennie, és azt mondania, hogy a nyelvhasználati jogokat bővítem. Ebből nem veszít semmit Románia, erősebb lesz a román társadalom, nő a kohézió, a bizalom, és éppen a századik évfordulón. Ha román politikus lennék, így gondolkodnék, és így érvelnék a román társadalom felé. Ezt javasoltam nekik is: ez lenne a centenárium esztendejében az a gesztus, amit szerintem minden további nélkül a román politika megtehetne. Hogy hogyan fognak dönteni, nem tudom, de engem rettenetesen dühít az, és nem csak engem, hogy bármi történjen ebben az országban, bárki van kormányon, az ellenzék a magyar kártyával veri a kormányoldalnak a fejét. Amikor a PSD volt ellenzékben, akkor a Demokrata Pártnak verték a fejét a MOGYE-vel, most a PSD van kormányon, a liberálisok ellenzékben, és most ők azok, akik a magyar nyelvhasználati jogokkal verik a PSD fejét. Tehát, a legnagyobb probléma az, hogy gyakorlatilag a magyar kártyát, a magyarellenességet, a szélsőséges nacionalizmust és a nem jó értelemben vett patriotizmust használják a belpolitikai harcokban. Nem arról beszélnek, hogy mi legyen az infrastruktúrával, mi legyen a gazdasággal, mi legyen a szociális ellátórendszerrel, mi legyen a egészségüggyel. Erről nekik nincsenek elképzeléseik, egyetlen gondolatuk van, hogy a mikrofontól elüvöltsék, hogy most a PSD-ALDE a hazaáruló, s eladta Erdélyt.
- A katolikus gimnázium diákjainak helyzetét ideiglenesen sikerült kormányzati beavatkozással megoldani. Miért nem lehetett ezt a lépést korábban, már a nyár folyamán megtenni?
- Én nem tartom pozitívnak azt, ami történt. Olyan félelme ugyanis senkinek nem volt, hogy nem fognak valahova iskolába járni a gyerekek a tanévkezdéskor. Azért tartom ezt ideiglenes állapotnak, mert senki nem szűntette meg törvényesen az iskolát, erről bírósági ítélet nem született. A legnagyobb probléma, hogy mégis elfogadta a tanfelügyelőség, tanügyminisztérium, hogy ennek az iskolának nincs jogi személyisége.
- Korábban azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ mielőbb kezdeményezni fogja a katolikus gimnázium újraalapítását. Megvárják, hogy előbb lezáruljanak az iskola jelenlegi peres ügyei?
- A jogászok véleménye megoszlik ebben a kérdésben. Van, aki azt mondja, hogy meg kell várni a végleges bírósági döntést, én meg azt mondom, hogy nem kell megvárni, illetve azokkal a jogászokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy nem kell megvárni. Emellett szól több érv. Az egyik az, hogy ezt az iskolát nem szűntette meg még senki jogilag, a másik érv az, hogy ebben a pillanatban ennek az iskolának nincs jogi személyisége. Ilyen körülmények között minden további nélkül el lehet indítani egy iskolaalapítást, más névvel, természetesen, a következő tanévtől. Azt készséggel elismerem, hogy a 2017-2018-as tanévet nem lehet ilyen értelemben újraírni, de a 2018-2019-es tanévtől működhet jogi személyiséggel más néven, a katolikus gimnázium. A dilemma csak az, hogy ezt hogyan érjük el. Én a durvább, a fapadosabb megoldást javasoltam és javaslom a kormánynak, nem a mostani, egyszerűbbnek tűnő megoldást. Az egyszerűnek tűnő megoldás az, amit a törvény lehetővé tesz, és egyszer már belebukott ez az egész történet: önkormányzati határozat, utána tanfelügyelőségi engedély, akkreditálás, és február 25-ig, amíg az iskolahálózatot be kell jelenteni, ezt az egész procedúrát végig lehetne járni. Ez lenne a jelenlegi törvény szerinti logikus, értelmes, decentralizáció jegyében a követhető út. A marosvásárhelyi önkormányzatban ma a többséget tudjuk biztosítani az iskola létrehozásáról szóló határozat elfogadásához, ezt a nyáron elfogadott 3-4 határozattal bizonyítottuk. Jogilag is meg tudjuk pontosan indokolni, föl tudjuk építeni, hogy hogyan kell kinéznie egy ilyen önkormányzati határozatunk. A tapasztalatunk azonban az, hogy mivel ezeket a határozatokat meg lehet támadni, meg is fogják támadni a közigazgatási bíróságon, mert mindig akad olyan Dan Tănasă típusú „őrűlt”, aki ezt megtegye. Ha pedig megtámadják, akkor a bíróság felfüggeszti, és kicsúszunk a határidőkből.
Ezért azt mondtam, hogy egy durvább megoldást kellene átgondolni jogi szempontból, mert politikailag én meg tudom érvelni. Ez egy sürgősségi kormányrendelet lenne, amit nem lehet megtámadni a közigazgatási bíróságon. Ehhez nyilván a tanügyi törvényt is kell módosítani: lehetővé kell tenni, hogy rendkívüli esetben a kormány hozzon létre tanintézményt. Volt már erre precedens: a Spiru Haret egyetem helyzetének rendezését is sürgősségi rendelettel oldotta meg a kormány. Tudom, hogy nem ez a legelegánsabb megoldás, de a közigazgatási bíróságon mindent megtámadnak, és nagyon sokszor veszítünk. Ha pedig nyerünk, akkor már késő, mert kiléptünk a határidőkből. Ezért szerintem ebben a helyzetben, tapasztalataink birtokában, politikailag teljességgel indokolt eszköz a sürgősségi rendelet. A közösség, az egyház a kormánytól várja a megoldást ebben az ügyben. Amúgy erre sok idő nincsen. Az iskolahálózatot a következő tanévre február 25-ig el kell fogadni, és addig jogi személyiséggel rendelkező tanintézményt kell létrehozni. Ha azt várjuk, hogy a jelenlegi peres ügyek lezáruljanak, és csak utána fogunk neki az iskolaalapításnak, az igazságszolgáltatás ütemét ismerve attól tartok, hogy ez akár 2019-ig is elhúzódhat. Másrészt a mostani helyzetet csak ideiglenes, és nagyon gyenge megoldásnak tartom. Ebben az értelemben teljesen jogos a katolikus Státusnak az a döntése, hogy felbontja a szerződést az önkormányzattal az Unirea Főgimnázium befogadásáról.
- A katolikus gimnázium helyzetét összekapcsolva azzal, hogy a munkaügyi szakbizottság kedvezően véleményezte a közigazgatási törvény módosítását, elindultak sajtóspekulációk arról, hogy kormányra készül az RMDSZ. Ezt hogy kommentálja?
- Épületes marhaság ez a spekuláció. Elnézést, ha valakit ezzel a reakciómmal valakit megbántottam, de szó nincs ilyesmiről.
- Egy sajtóbeszélgetésen kijelentette, hogy nem csak az ellenzék, hanem a „mély állam” is érdekelt az RMDSZ elszigetelésében. Nem képzelhető el, hogy a deep state-nek köze van a magyar közösség megbélyegzésére tett kísérletnek, az óriási sajtóvisszhangú „kauflandos videónak”?
- Ez a videó egy buta, primitív provokáció volt. Én azért ennél többre tartom képesnek a deep state-et és azokat az intézményeket, amelyek ilyesmire tehetnek kísérletet.
- Valós román-magyar párbeszéddel bizonyára elejét lehetne venni ezeknek a provokációknak. De a jelek szerint ez a dialógus még a román értelmiségi elittel is nehézségekbe ütközik. Gondolok itt a BBTE rektorának az állásfoglalásaira, illetve az Andrei Pleșuval lefolytatott vitájára a centenáriumról elhangzott kijelentéseiről. Mi az ön szempontjából a tanulsága a román filozófussal folytatott vitának?
- Sok bírálat ért a centenáriummal kapcsolatos kijelentéseim miatt, egyikre sem válaszoltam, csak Andrei Pleșura reagáltam. Nagyon kevés embert figyelt fel arra, ami a mondandóm egyik lényege az interjúban, illetve az interjú megjelenése után a Pleșuval folytatott vitában mondtam. Talán Marius Diaconescu volt az egyetlen, aki azt mondta: „Oké, megöltük, felnégyeltük, kiutasítottuk az országból, elvettük az állampolgárságát, kinyírtuk Kelemen Hunort. De még van valami, amiről még nem beszéltünk, és ami fölött szándékosan vagy véletlenül átsiklottunk. Kelemen egy adott pillanatban azt mondja, hogy párbeszédre van szükség a román és a magyar társadalom között. 2018 után 2019 jön, a centenárium éve után ugyanis nem ér véget a világ: van-e közös jövő? Kelemen párbeszédre hívja a román társadalmat, és mi nem válaszolunk erre. Készek vagyunk mi párbeszédet folytatni a magyarokkal? Van, aki a román társadalom részéről párbeszédet folytasson? Miért nem fogjuk szaván, lássuk, a magyarok készen állnak-e párbeszédre, vagy ezt Kelemen csak úgy bedobta a köztudatba?”
Azt gondolom, hogy túl a nacionalista hisztérián, és túl azon, hogy durva karaktergyilkossággal végigsepertek rajtam és az RMDSZ-en 5-6 héten keresztül, ezt a részét a mondandómnak nem akarták érteni vagy nem vették figyelembe. Ha van néhány ember, aki odafigyel erre, akkor azt hiszem, hogy van egy jó alkalom a párbeszédre. Ugyanis én arra is fel akartam hívni a figyelmet, hogy nincs érdemi dialógus a többség és kisebbség között. Andrei Pleșu érezte ezt, csak kicsit másként közelített hozzá.
Az nem igaz, hogy nem kezdeményeztünk párbeszédet: csak mi kezdeményeztünk. Az autonómiatervezettel például elértük az ingerküszöböt: román egyetemek például bekapcsolódtak az erről szóló vitába, utána azonban ez leült. Később még egy-két témával elértük az ingerküszöböt, de az nem korrekt, hogy mi csak ilyen dolgokkal érjük el az ingerküszöböt, utána egy pár napig akarnak beszélni, utána meg elsikkad a téma, és kapjuk a pofokat. Azt hiszem, ez egy olyan időszak, amikor lehet, hogy provokatív módon, de talán el lehet jutni oda, hogy leüljünk, s elmondjuk egymásnak, hogy mi fáj, beszéljünk a kölcsönös félelmekről. Nem azt mondom, hogy ez holnap, holnapután meg fog történni, de szándékomban áll továbbra is arra biztatni őket, hogy ezt ne spóroljuk meg, ne kíméljük egymást ettől a dialógustól.
Cseke Péter Tamás / maszol.ro

„Karnyújtásnyira az emberektől” – magyar ügyintéző iroda nyílt Kolozsvár szívében
Iroda nyílt Kolozsvár szívében, a Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 2. szám alatt, ahol anyanyelvükön fordulhatnak a város lakói az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány munkatársaihoz. Az önkormányzati és városgazdálkodási problémák mellett a magyarországi országgyűlési választáshoz szükséges regisztráció ügyében is segítséget kaphatnak a kolozsvári magyarok a hét öt napján.
A pénteki megnyitón Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke úgy fogalmazott, közös teret álmodtak meg, amelyben mind otthon érezhetik magukat. „A lényeg, hogy karnyújtásnyira legyünk a kolozsvári emberek számára” – fogalmazott a volt alpolgármester.
Önkormányzati ügyekben, közösségi kérdésekben fontos, hogy közel legyenek a döntéshozók azokhoz, akiktől a megbízást kapták. Egy ilyen időszakban, amikor nagy kihívások előtt állunk, ez különösen hangsúllyal bír – mondta el Kelemen Hunor szövetségi elnök.
A következő években három erős tényezőtől függ a sorsunk: az érdekérvényességi képességeinktől, a magyarországi választások eredményeitől és az EU-s reformoktól, amelyek az őshonos kisebbségek védelmét kellene garantálják a Minority SafePacket elfogadva – fogalmazott a politikus.
Az RMDSZ elnöke elmondta azt is, a magyarországi választásokhoz szükséges regisztrációban szintén segíteni fognak a munkatársak. "Nekünk az a fontos, hogy olyan kormánya legyen Magyarországnak, amelyik bebizonyította, hogy a határon túli magyarok érdekeit képviseli. A magyar kormányzó pártokban partnerre leltünk és ezt kívánjuk megtartani. A barátok egymásra számítanak: mi is segítséget kaptunk és segítsége nyújtunk” – jelentette ki.
Beszélt arról is, hogy olyan buta provokációkra lehet még számítani, mint amilyen a miccs-botrány volt, de erős reményre ad okot az, hogy a román részről is sokan képviselték a józanságot az ügy megítélésében.
Nagy Zoltán, az Eurotrans Alapítvány elnöke elmondta, két éve kezdték el a honosítási munkát, Erdélyben húsz irodát működtetve, Erdélyen kívül hármat az országban, összesen nyolcvan munkatárssal. 2015 szeptembertől kezdték el a vidéki kiszállásokat, mert az elmúlt időben megcsappant az érdeklődők száma. Ezen a héten december 18-ig tartó door to door kampányt is indítottak a regisztrációval kapcsolatos információnyújtásért és a Minority SafePack aláírásgyűjtéséért.
Az iroda eggel 9 és délután 6 között tart nyitva. Az RMDSZ és az alapítvány munkatársai mellett az önkormányzati képviselők fogadóóráira is itt lehet ellátogatni. maszol.ro

Dragomir és a székely „terroristák”
Portálunkon tegnap közzétett írásában Rostás-Péter István már érintette a kiugr(at)ott SRI-tiszt, Daniel Dragomir leleplezéseit, de egyetlen konkrét kérdésre összpontosított: a sajtóba plántált titkosügynökökre. Érdemes ugyanakkor kitérni az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálat kapcsolatát érintő vádakra is, még akkor is, ha a Román Hírszerző Szolgálat korábbi ezredese nem a leghitelesebb bírálója a két intézménynek, miután a SRI-től kitették a szűrét, a Korrupcióellenes ügyészség (DNA) pedig vizsgálatot folytat ellene. Elemi logika, hogy az állításai attól még igazak lehetnek.
Előrebocsátom: számomra is nyilvánvaló, hogy a büntető eljárás alatt lévő Daniel Dragomir támadva védekezik a médiaszerepléseivel, amiként az is, hogy bizonyos körök megpróbálják felhasználni az igazságszolgáltatás elleni – tehát nem annak javítását célzó – harcukban. Mindezektől függetlenül, illetve a cikk elején említett hitelességi problémák ellenére felelőtlennek tartom az államfő reakcióját. Az ENSZ közgyűlésére New Yorkba kiutazott Klaus Iohannis „kánkánnak” minősítette a volt SRI-tiszt nyilatkozatait hangsúlyozva, hogy az illető büntetőjogi problémák miatt volt kénytelen elhagyni a szolgálatot. Lehet oszolni, nincs itt semmi látnivaló. Ez a magatartás legfeljebb akkor volna helyes, ha Dragomir nyilatkozatait a „párhuzamos állam” létezéséről nem támasztanák alá egyéb információk is. Csakhogy nem ő az első, aki felveti a témát, mi több, nyilatkozataiban érintett egy olyan problémát, amellyel magam is találkoztam újságírói munkám során, amikor az úgynevezett székely terroristák peréről tudósítottam.
Daniel Dragomir első és legsúlyosabb vádja az, hogy bizonyos ügyekben a vádiratot a SRI állítja össze. Beke István és Szőcs Zoltán perében éppen ezt tapasztaltam.
Ahogy annak idején is megírtam, az egész ügy a SRI 2015. október 23-i keltezésű átiratával kezdődött, amelyben a titkosszolgálat jelezte a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyészségnek (DIICOT), hogy potenciálisan a nemzetbiztonságot fenyegető cselekmények jutottak a tudomására. Ennek az iratnak az alapján indult meg a büntetőeljárás előbb ismeretlen tettes, majd Beke István és Szőcs Zoltán ellen.
Amikor volt szerencsém áttanulmányozni az ügycsomót a Bukaresti Táblabíróságon, felfigyeltem egy terjedelmes dokumentumra, amely kinézetre (betűtípus, tördelés stb.) nemhogy periratnak, de egyáltalán hivatalos iratnak sem tűnt, és a címe alapján („Documentar”) nem sok keresnivalója lett volna egy büntetőper dossziéjában. Az első gondolatom az volt, hogy „töltelék”, de amikor belelapoztam, ismerős mondatokkal találkoztam. A dokumentumot a Román Hírszerző Szolgálat a vizsgálat elindítását kiváltó 2015. október 23-i átirattal együtt továbbította a DIICOT-nak, majd az ügyészek jóformán szó szerint átemelték a vádiratba. Onnan volt ismerős a szöveg.
Alapos olvasásra a „dokumentáció” egyáltalán nem tűnt már tölteléknek – a benne foglaltak a vád, illetve az egész ügy gerincét képezték. Az ügyészség nem tett egyebet, mint megpróbálta a nyomozás során, majd a bírósági szakaszban bizonyítani azt, amit a SRI „documentar”-ja megfogalmazott, és amivel 2015. december elsején megtöltötte a román sajtót: Szőcs és Beke sok-sok emberáldozatot követelő merényletre készült Kézdivásárhelyen. A DIICOT ennek szellemében vezette le a kihallgatásokat, értelmezte a bizonyítékokat, illetve rendelt szakértői jelentést. Sőt, az ügyészek elmentek addig, hogy amikor kiderült, hogy a lefoglalt eszközökből nem lehet szöges bombát gyártani, a lefoglalt tárgyi bizonyítékokat „kipótolták”.
A dokumentumról másolatot kértem, és noha első lépésben a Bukaresti Táblabíróság elnöke engedélyt adott, később az ügyet tárgyaló bíró kérésére megtagadták az irat kiadását. Úgyhogy bizonyítékom egyelőre nincs, de az iratok áttanulmányozása alapján ki merem jelenteni: meglátásom szerint elmondható, hogy a „székely terroristák” ügyében a vádiratot gyakorlatilag a SRI állította össze.
Az államfő nyilatkozatára visszatérve, Daniel Dragomir állításait már csak azért sem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, mert az első, akinek belülről lehetett rálátása a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás – más információk által is sejtetett – bűnös együttműködésére.
Szőcs Levente
Rostás-Péter István írása: maszol.ro, 2017. szept. 21.
Hatvanötök és egyéb csemegék. maszol.ro

A civilszférából érkeznek a marosvásárhelyi RMDSZ új alelnökei
Gáspár Botond újságíró a kulturális-turisztikai, Ferencz Katalin egyetemi hallgató az ifjúsági alelnöki tisztséget pályázta meg az RMDSZ marosvásárhelyi szervezeténél. A meghirdetett funkciókra csak ketten jelentkeztek, Vass Levente elnök azonban így is elégedett, mert saját területükön tapasztalt jelentkezőkről van szó.
Vass Levente csütörtök délutáni sajtótájékoztatóján mutatta be a vásárhelyi szervezet elnökségének két új tagját, a két alelnök pedig röviden ismertette a tisztséggel járó feladatkörét, illetve azokat az ötleteket, amelyeket szeretnének megvalósítani.
A civilszférából érkező alelnökök
Gáspár Botond a Vásárhelyi Hírlap munkatársa, elmondta, mielőtt megpályázta volna a politikai szerepkört, egyeztetett feletteseivel, azok beleegyezésüket adták, így nem érzi, hogy összeférhetetlen lenne az újságírói tevékenység az alelnöki tisztséggel.
Tervei között Marosvásárhely és más városok, települések közötti kapcsolatok erősítését hangsúlyozta az új alelnök, illetve olyan terveket vázolt fel, amelyek a megye, illetve Erdély részletesebb megismertetését célozzák.
Elmondta, szakirányú képzettséggel is rendelkezik, és több éves tapasztalata van a gasztronómiai turizmus, a turisztikai menedzsment terén. A várost, környékét és szélesebb körben Erdélyt szeretné népszerűsíteni nem csak a turisták, de a helyiek számára is, illetve olyan, elsősorban magyarországi településekkel szeretné, ha szorosabb partnerségre lépne a város, amelyek a Vásárhelyi Forgatagon már megfordultak.
Ferencz Katalin a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának számítástechnika szakos negyedéves hallgatója, aki szintén kikérte az egyetem vezetőségének beleegyezését, mielőtt elvállalta volna az ifjúsági alelnöki szerepet az RMDSZ városi szervezetében.
Elmondása szerint szeretné bevonni a marosvásárhelyi ifjúságot a közéletbe, megkérdezni őket, hogy mik a céljaik, milyen kérdések foglalkoztatják őket, mi az, amivel kevésbé elégedettek. Véleménye szerint jelenleg akadályba ütközik az az ifjú, aki megpróbálja hallatni a hangját, vagy elmondani, hogy mi az ami a fiatalokat leginkább érdekli. Az ifjúsági alelnök Csíkszentgyörgyről érkezett Marosvásárhelyre és szülőfalujában is hasonló kérdésekkel foglalkozott. Az ott szerzett tapasztalatát ezentúl Marosvásárhelyen kamatoztatná.
Körzeti elnök-választások
Vass Levente, mint a városi RMDSZ elnöke arról is beszámolt, hogy az elkövetkezendő három évet a helyhatósági választásokra való felkészüléssel szeretné eltölteni az általa vezetett szervezet. Marosvásárhelyen jelenleg 8 RMDSZ-körzet működik, de remélhetőleg hamarosan létrejön a 9. is.
A körzetekbe olyan embereket várnak, akik helyismeretükkel és tenniakarásukkal segítenek a következő választásokra felkészülni – mutatott rá az elnök, aki elmondta, Soós Zoltán visszatért az RMDSZ-be és elvállalta az Egyesülés negyed körzetének elnöki tisztségét. Portik Vilmosnak is feljánlott hasonló szerepkört Vass, de ő elfoglaltságára hivatkozva nem vállalta. „Ezzel is a nyitottságunkat, a befogadókészségünket szeretnénk hangsúlyozni, azt hogy várunk mindenkit, aki visszatér, vagy betér a szervezetbe” – fogalmazott Vass Levente.
Feltérképezni a mobiltelefon nélküli településeket
Sajtótájékoztatóján Vass Levente új parlamenti kezdeményezését is ismertette. Elmondta, a kormány olyan sürgősségi telefonvonalat szeretne létrehozni, amely minden településről hívható, azzal viszont nem számolt, hogy még nagyon sok az olyan lakott település, ahol nem működnek a mobiltelefonok térerő hiányában.
Mielőtt a sürgősségi elérhetőségről gondoskodnának, fel kell ezeket a helységeket térképezni, és megoldani a telefonos lefedettséget. „Ne a szekeret fogjuk a lovak elé” – fűzte hozzá az RMDSZ-es parlamenti képviselő, akinek már korábban is volt ilyen jellegű kezdeményezése. Ennek érdekében most a telekommunikációs miniszterhez és a prefektúrához, valamint a szolgáltatókhoz szeretne fordulni. Ugyanakkor ahhoz, hogy teljes kép alakuljon ki, melyek ezek a hátrányos helyzetű falvak, felhívást intézett valamennyi érintett lakoshoz, hogy amennyiben olyan területen él, ahol nincs mobiletelefonos szolgáltatás, jelezze a község polgármesterének, illetve a képviselői irodának.
A jelentéseket a kabinet@vasslevente.ro címre várják, illetve hétköznaponként 9 és 16 óra között, kedden és csütörtökön 9 és 17 óra között Vass Levente parlamenti képviselői irodájában, a megyei önkormányzatnak és prefektúrának is helyet adó közigazgatási palota 89-es számú szobájában.
Antal Erika / maszol.ro

Iskola után tanárok nélkül is maradhatnak a vásárhelyi katolikus líceum diákjai?
A következő tanévtől veszélybe kerülhet a címzetes tanárok állása, ugyanis nem teljesen, hanem csak meghatározott időre helyezték át őket a Bolyaiba. Úgy tűnik, más megoldás nem is volt.
Újabb fejezettel bővült a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum problémáinak sora. A héten ugyanis kiderült, hogy a következő tanévtől veszélybe kerülhet az iskola címzetes tanárainak állása. Csíky Csengele, az oktatási intézményben tanuló diákok szüleinek képviselője jelezte lapunknak: az a megoldás, amellyel a tanfelügyelőség a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba sorolta be az iskolájuk osztályait, nem jelent hosszú távon biztonságot a tanárok számára.
„Kedden délután körvonalazódott, hogy mi lesz a gyerekeink és tanáraink sorsa, és kétségbeestünk. Szeptember 7-én volt a miniszteri kijelentés, hogy átkerülnek a Bolyaiba az osztályok és a tanárok, 8-án döntött erről a tanfelügyelőség. Kedd estig erről írásban a tanfelügyelőség senkit nem tájékoztatott, ugyanakkor pedig a tanárokat tájékoztatták szóban, hogy egy évre áthelyezik őket a Bolyai égisze alá.
Ez azt jelenti a címzetes tanárok esetében, hogy ha az iskola véglegesen megszűnik, és ez év alatt nem alapítanak új iskolát, akkor a jövő tanévtől 11 címzetes tanár az utcára kerül. Ez őket, a főállású tanárokat érinti a legjobban. 11 tanárról és tanítóról beszélünk – a megyében a legjobb tanárok, a képzéseik, a pontszámaik, a diákjaik eredményei alapján, ami szerint mérik a tanárokat. Ha ők áthelyeztetik (románul detasa) magukat egy tanév erejéig, akkor elveszítik mindazt, amit mostanig felépítettek. Címzetes tanárként újra elölről kell kezdeniük mindent, versenyvizsgákkal, mindennel együtt” – vázolta a problémát a szülők képviselője.
Ez azt jelenti, hogy a gyermekeink nemcsak iskola nélkül maradnak, nemcsak egy új iskola égisze alá kerülnek, hanem elveszítik a tanáraikat is, és jövő ősztől vadidegen tanárok fogják őket tanítani; ott maradnak a levegőben a megszokott pedagógusaik nélkül, az osztályfőnökök nélkül, a tanítók nélkül – figyelmeztet a veszélyre Csíky. Elmondta: próbálnak megoldást találni arra, hogy a tanárokat ne úgynevezett „detasálással”, ideiglenesen helyezzék át, hanem teljes áthelyezés történjen (transfer).
A tanfelügyelőség szerinte úgy íratta alá a tanárokkal az áthelyezésüket még szeptember 12-én, hogy akkor a tanárok még nem tudták, mi áll azokban, mivel akkor még nem jöttek meg a hivatalos papírok. Kedden, amikor szembesültek a papírokkal, akkor estek kétségbe a tanárok, akkor értették meg, hogy gyakorlatilag aláírták a munkanélküliségüket a jövő tanévtől – számolt be a Transindexnek a szülő. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója, Mátéfi István nem ennyire borúlátó, sőt: ő méltányosnak tartja a megoldást, tekintettel arra, hogy a katolikus iskola nem szűnt meg, hanem felfüggesztették. Szerinte a tanárok áthelyezése volt az egyetlen törvényes út. „A tanárok egy évre vannak áthelyezve a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba (datașare în interesul invățământului). Ez egy természetes dolog, tekintettel arra, hogy a katolikus iskola létezik, jelenleg fel van függesztve. Most a 2017-18-as években lesz egy úgynevezett mobilitási tevékenység, amely egy egész tanéven keresztül folyik, és abban az esetben, ha majd esetleg az azt követő tanévben nem jönnek ki az órák, kapnak címzetes állást más tanintézményben” – mondta az igazgató. Szerinte akkor volna érdemes azon gondolkodni, mi lesz majd a jövőben, amikor már az iskolákban a beiskolázási tervekről beszélnek, és amikor már esetleg látják, hogy a 2018-19-es tanévben milyen állások lesznek a tanároknak, annak függvényében, hogy milyen osztályok indulnak. Részben jogosnak tartja a katolikus líceum tanárainak az aggályait, de hozzáteszi: ezt a döntést a tanfelügyelőség és a szakszervezetek közösen hozták meg, a paritási bizottságban. „Azt, hogy ők teljes áthelyezést (transfer) kapjanak a Bolyai Líceumba, méltánytalannak tartjuk azokkal a tanár kollégákkal szemben, akik a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban tanítottak eddig, és akik ebben az iskolában címzetesek. Ezt azért kell kihangsúlyozni, mert hogyha ők teljes áthelyezést kapnának – ami nem is lehetséges, mert nálunk nincsenek órák – akkor az idő múlásával nem ők maradnának állás nélkül, hanem a bolyais tanárok” – hívja fel a figyelmet az elméleti líceum igazgatója. „Ha én véleményt mondhatok, mint tanár, azt mondhatom, hogy ez a helyes megoldás. De ki kell várni, mi lesz a végső döntés az iskola ügyében, ugyanis ez az iskola jelenleg létezik, csak fel van függesztve” – vélekedik Mátéfi, hozzátéve: legyünk optimisták, mert ígéretek vannak arra, hogy újjáalakul az iskola, és akkor oda tanárok kellenek, és ezeknek a tanároknak van a legnagyobb tapasztalatuk, hogy abban az iskolában tevékenykedjenek.
B. P. E. / Transindex.ro

Potápi: Semmivel sem jobb a helyzet az autonómia terén, mint 1995-ben vagy 2004-ben
A Kárpát-medence magyar közösségei nem adták fel az autonómiáért folytatott harcukat, de a közösségeknek az őket érő támadások ellen is egyfolytában védekezniük kell – jelentette ki Potápi Árpád János, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára pénteken a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) nagyváradi ülésén.
Az államtitkár KMAT idei második ülésének nyilvános részén felszólalva megállapította, hogy egyedül a Vajdaságban sikerült előrelépni az autonómia területén. Úgy vélte, amíg a székelyföldi magyar ember is közömbös az autonómia iránt, addig kevés esély van a sikerre. Szerinte elsősorban a saját közösség autonómia iránti igényét kell megerősíteni, majd a román közösségét, ehhez kell hozzáilleszteni a magyar és a román politikát, és ehhez kell nagyhatalmi, európai uniós támogatást szerezni.
„Semmivel sem jobb a helyzet mint 1995-ben vagy 2004-ben, de innen szép fordítani" – jegyezte meg az államtitkár, aki arra is kitért, hogy a magyar nemzetpolitika immár arra törekszik, hogy a Kárpát-medence magyar közösségei boldogulni is tudjanak a szülőföldjükön. Ezért a hagyományos nemzetpolitikai területek mellett a magyar közösségek gazdaságát is támogatja.
Az államtitkárnak az autonómia iránti közönyre vonatkozó megállapítását mind Tőkés László KMAT-elnök, mind pedig Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke vitatta.
Tőkés László a székelyek autonómiaigényét a templomba ritkán járó, de mégis hívő emberek vallásosságához hasonlította. A KMAT elnöke szerint történelmi előzményei vannak annak, hogy az erdélyi magyarságban erősebb az autonómiaigény, mint a Kárpát-medence más magyar közösségeiben. Az erdélyi magyarság öntudatába ugyanis beépült, és maradványaiban máig megmaradt az erdélyi államiság tudata – vélte Tőkés László.
A politikus úgy vélte: a Magyarországot felszabdaló trianoni döntés centenáriumát megelőző fokozódó magyarellenesség is a közösségi önrendelkezés hiányára vezethető vissza. „Gordiuszi megoldás volna, ha a nemzeti önrendelkezés közösségi jogát tudnánk érvényesíteni. Tovább kell folytatnunk törvényes küzdelmünket az autonómia különböző formáinak a megvalósítása érdekében" – jelentette ki Tőkés László.
Szilágyi Zsolt úgy vélte: a székelyek 2013 októberében tartott nagy menetelése vagy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2007-ben tartott nem hivatalos mozgó urnás népszavazása is jelezte, hogy az autonómia népakarat Székelyföldön. A politikus szerint „mozgásban kell tartani a közösséget" hogy a népakarat megmaradjon.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott felszólalásában azt hangoztatta, hogy a magyar közösségeknek előbb a közösségeiken belül kell egységesíteniük autonómiaelképzeléseiket, és csak ezután szabad megszólítaniuk országaik vezetését. Úgy vélte: a Székelyföldre vonatkozó két autonómiatervezet között a leglényegesebb különbség, hogy míg az SZNT a történelmi Székelyföld számára kér területi autonómiát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) tervezete Hargita, Kovászna és Maros megye területére vonatkozik. Utóbbi terület nagyobb és olyan kistérségeket is magába foglal, amelyeken kisebbségben élnek a magyarok. A miniszterelnöki megbízott abbeli szándékának adott hangot, hogy a következő egyeztetésen „közös nevezőre hozzák" a székelyföldi tervezeteket.
A KMAT ülése után Nagyváradon Hogyan lesz autonómia? Hol az ördöglakat kulcsa? címen autonómiakonferenciát is tartanak, amelyre a téma több európai szakértőjét is meghívták.
MTI; itthon.ma//karpatmedence

KMAT: A Kárpát-medencei magyar gondok többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) Nagyváradon tartott pénteki ülésén megállapította: a Kárpát-medencei magyar közösségek gondjainak a többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza - áll az MTI-hez eljuttatott zárónyilatkozatban.
A Kárpát-medence kisebbségben élő magyar közösségeinek politikai szervezeteit és pártjait tömörítő szervezet állást foglalt az új ukrajnai oktatási törvény ellen, és felkérte Petro Porosenko ukrán elnököt, hogy ne hirdesse ki a jogszabályt.
A KMAT a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium működésének ellehetetlenítése miatt is tiltakozott. Felszólította a román kormányt, hogy az európai normákat tiszteletben tartva biztosítsa a magyar közösség alapvető jogát az anyanyelvi oktatáshoz, az általa választott törvényes keretek között.
A KMAT áttekintette a Kárpát-medencei autonómiatörekvések helyzetét, és megállapította: "gondjaink többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza". Kulcsfontosságúnak tartotta, hogy az autonómiatörekvéseket a fiatalok is támogassák.
A testület üdvözölte Szili Katalin miniszterelnöki megbízott eddigi erőfeszítéseit egy közös erdélyi autonómiatervezet kidolgozására. "Tekintettel arra, hogy felmerült a Székelyföld területi autonómiáját célul kitűző törvénytervezet újbóli benyújtása a román parlamentben, egyúttal felkéri őt, hogy folytassa az egyeztetéseket, és érje el, hogy a benyújtandó tervezet a lehető legnagyobb magyar társadalmi és politikai támogatottsággal rendelkezzen" - áll a zárónyilatkozatban.
Az autonómiatanács közölte: támogatja a Minority SafePack néven ismertté vált európai polgári kezdeményezést, és felkéri a tagszervezeteken keresztül a Kárpát-medencei magyar közösségeket, valamint nemzetközi partnereiket, hogy tagjaik aláírásával segítsék a kezdeményezés sikerre vitelét. Úgy vélte: az egymillió aláírást igénylő európai szintű kezdeményezés fontos eszköz lehet az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésében. Gazda Árpád / MTI

KÖNYVAJÁNLÓ
Megpróbáltam “igaz-mese” alapon ábrázolni a székelység és erdélyi magyarság fájó pontjait és ugyanakkor megoldást sugallni azokra: a keresztény hitünk gyakorlásában, erkölcseink megújulásában, a becsületes munkában, az itthonmaradásban, a természetvédelemben, a nemzeti identitásunk megőrzésében és összefogásunkban látom megmaradásunk zálogát!
Mindezeket a mese szépségével ötvözve kell belopni gyermekeink lelkébe!
Sebők Mihály
Sebők Mihály: Csíksomlyói legenda Mesék kicsiknek és nagyoknak. Erdély.ma

ELÍTÉLTÉK CSERNÁTON POLGÁRMESTERÉT
Jogerősen egy év és négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Bölöni Dávidot, Csernáton polgármesterét a Brassói Táblabíróság szeptember 15-én. Ugyanakkor a taláros testület elutasította a korrupcióellenes ügyészség brassói kirendeltségének fellebbezését, és megerősítette a Kovászna Megyei Törvényszék március 14-én hozott alapfokú, 2016/119/1361-es számú döntését.
Időközben Bölöni Dávid visszavonta az általa benyújtott fellebbezést. A felfüggesztett börtönbüntetésen kívül az elöljárót egy évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, és kétéves próbaidőt szabtak ki számára, ezért a községvezetőnek a közeljövőben le kell mondania tisztségéről. Minden valószínűség szerint az időközi választásokig a teendőket Fábián Sándor alpolgármester fogja ellátni.
A korrupcióellenes ügyészség a múlt év decemberében emelt vádat Csernáton polgármestere ellen európai alapok jogtalan megszerzése miatt. A vádirat szerint 2008–2009-ben Bölöni Dávid polgármesteri minőségében valótlan adatokat tartalmazó dokumentációt nyújtott be a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökséghez a területalapú támogatás megszerzése érdekében. Az elöljáró így 738 hektárnyi legelőre kapott támogatást, amelyet valójában nem ő, hanem más gazdák használtak, akik ki is fizették a legeltetési illetéket. A bérleti szerződéseket eltitkolta a kifizetési ügynökség elől, sőt, olyan dokumentumokat nyújtott be, amelyek hamisan azt igazolták, hogy az illető legelőkre nem köttetett bérleti vagy haszonbérleti szerződés, és nem fizettek használatukért illetéket – állítja a korrupcióellenes ügyészség. A kifizetési ügynökség polgári félként vesz részt a perben, visszakövetelve a támogatásként nyújtott 312 289 lejt. A pert a Kovászna Megyei Törvényszék tárgyalta. A csernátoni polgármesteri hivatal a feltételezett kár teljes összegét átutalta a bukaresti Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség számlájára
Bölöni Dávid megkeresésünkre tegnap elmondta: továbbra is ártatlannak vallja magát, azt állítva, hogy jogszerűen kérték és kapták a támogatást. Bölöni Dávidhoz még nem jutott el a végleges ítélet. Elmondása szerint az ellenőrző szervek bérleti szerződésként értelmeztek egy, az alpolgármester által kitöltött dokumentumot, miközben szó sincs arról, hogy az önkormányzat bérbe adta volna a területet. Nem is volt erre igény, húzta alá, hanem csupán egy szerződés született, amelyben megjelölték, hogy melyik területért melyik pásztor a felelős. Erről az iratról Bölöni Dávidnak nem volt tudomása, de szó sincs bérleti díjról. Az összeg a község számlájára érkezett, és azt kizárólag és teljes egészében a községi legelők feljavítására használták. Az akkor kapott összeg 235 ezer lej volt, amit 709 hektár községi legelő gondozására utaltak ki. Legelőt takarítottak, utakat tettek járhatóvá, műtrágyát és fűmagot vásároltak. Bölöni Dávid – útban a magyarországi Kaszapar testvérközség felé – azt is közölte telefonon, hogy jövő héten, hazatérése után részletesen beszámol az ügyről.
Iochom István / Háromszék; Erdély.ma

PÁRHUZAM
„A királynak aranybálványt emeltek, hatvan könyök volt hossza, széle hét, s ő parancsolta ifjúnak s öregnek, hogy ott imádón hajtsa meg fejét; ha rendelése ellen bárki vét, azt várja izzó kemence parázsa.” (Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék, részlet, Tótfalusi István fordítása)
Nyilván a kedves olvasók közül sokan már anélkül ismerik a vers eredetét és jelentését, hogy én azt ismertetném önökkel. Azért röviden elmondom, hogy a Dániel könyvének egyik részletében arról a nevezetes cselekményről van szó, miszerint Nabukodonozor hatalmából eredő önteltségében egy aranybálvány szobrot öntetett. A szobor lényegében egy Babilóniai istenséget képviselt, akit az országban élő összes népeknek függetlenül vallásaiktól imádni voltak kötelesek. Aki pedig nem volt erre hajlandó, azt a törvény értelmében tüzes kemencébe vetették!
A zsidók, egyistenhívők révén, ragaszkodtak vallásukhoz és nem voltak hajlandóak tisztelegni a bálvány előtt, ezért némelyeket közülük tüzes kemencébe dobtak – köztük Dánielt is – akik végül isteni csoda folytán megmenekülnek, ezúttal újra bizonyságot téve Istenükbe vetett hitükről!
Történt mindez úgy 2617. éve, Krisztus előtt 600-ban, az írott történelem elején. Hadd állítsak fel egy erdélyi magyarokkal való párhuzamot egy emberi léptékben mért írdatlanul hosszú idő távlatából:
Arra a napra ünnepet állított, Mely a leigázott népnek gyásznapja volt. És nem bírta felfogni, hogy miért nem örül, Az elnyomott, ha az elnyomó is örül? Megbántott önérzettel törvényt hozatott, „Mi az, hogy nem ünnepel, és minket nem szeret? Vegyük el mindenét és kitiltasson legott!” (Ismeretlen kortárs költő)
Az erdélyi magyarokat alattomos módon kiszakították dicső múltú ezeréves hazájukból és nem szűnnek meg majdnem száz éve őket folyamatosan megalázni! A legelemibb emberi jogaiktól fosztják meg őket s abba is beleszólnak, hogy kit vagy mit áll jogukban szeretni, mikor és mit akarnak ünnepelni!
2617 évvel Nabukodonozor után mennyit fejlődött az emberi társadalom, ha még napjainkban is dívik és érvényesülnek az akaratnak másokra való ráerőszakolása? Annak ellenére, hogy földünkön több száz millióan hangzatosan védik a demokráciát, kisebbségi sorsban élő népektől tagadják meg az alapvető emberi jogokat!
Dánielnek és népének volt ereje és bátorsága kiállni hite és elvei mellett és Istene méltónak találta arra, hogy őt kimentse a tüzes kemencéből. Megkérdezhetjük, hogy vajon minket miért nem ment ki szorongatott helyzetünkből a mi Istenünk, amely a Dániel istene is? A felelet arra az szerintem, hogy ezt mi sem akarjuk komolyan, hasonlatosan annak a betegnek az esetéhez, akiért az orvos hiába küzd, ha ő nem akar meggyógyulni!
Sebők Mihály / Erdély.ma

Reformációról szóval, tettekkel
Századok élő öröksége címmel szervezett kétnapos rendezvénysorozatot a sepsiszentgyörgyi belvárosi és a bikfalvi református egyházközség, a tanulmányi napok sorát tegnap két előadás nyitotta meg, ma újabb előadásra, illetve egy bikfalvi időutazásra várják az érdeklődőket.
A református imakönyvben 254. zsoltárként bejegyzett, Luther Márton által írt Reformáció című énekkel nyílott meg tegnap délután a rendezvény, ezt követően a belvárosi templom lelkésze, Pap Attila tartott rövid istentiszteletet a meglehetősen kis számban összegyűlteknek. Kijelentette, a reformáció ünnep az emberiségnek, mert 1517-tel indult el az egyetemes egyházi életben a megújulás folyamata – a reformáció valójában az ige szabadságát adta vissza. Múltunkat, benne egyházunk történelmét ismerni kötelességünk, ezt az örökséget ápolni, tisztelni kell, indokolta meg a lelkész a kétnapos rendezvény szükségességét. Sánta Imre bikfalvi lelkésznek a program ismertetése után egy szomorú kötelességnek kellett eleget tennie: a néhány órája utolsó útjára kísért Dezső András néhai vártemplomi lelkész emlékére néma főhajtásra kérte a jelenlévőket. A tegnap délutáni első előadást dr. Kolumbán Vilmos József egyháztörténész, teológiai oktató tartotta, részletesen ismertetve az erdélyi reformáció történetét, a valóságot nem kozmetikázva szót ejtett a visszaélésekről is. Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történész a szűkebb régiónkra, Háromszékre vonatkozó adatokat és folyamatot mutatta be előadásában, bővebben beszélve a reformáció sepsiszentgyörgyi mérföldköveiről. A ma déli harangszókor kezdődő előadáson dr. Buzogány Dezső egyháztörténész, teológiai tanár Kálvin és Szervét viszonyáról beszél Sütő András Csillag a máglyán című drámája kapcsán. A bikfalvi időutazásra – a település épített örökségének bemutatására – a szervezők autóbuszos szállítást biztosítanak, a tanulmányi nap a bikfalvi református templomban tartandó hangversennyel zárul, melyen a Codex régizene-együttes a reformáció zenei örökségéből nyújt ízelítőt.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Perel az SZNT
Tegnap lezárult a tárgylás és jövő héten várnak ítéletet abban a perben, melyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alapítványa, a Siculitas Egyesület indított Marosvásárhely önkormányzata ellen. Az SZNT a március 10-i, székely szabadság napi felvonulás bejelentésére adott kétértelmű válasz miatt indított ismét eljárást a városháza ellen.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke tegnap Sepsiszentgyörgyön elmondta, hogy a marosvásárhelyi városvezetés annak dacára adott kitérő választ beadványukra, hogy egy évvel korábban hasonló tartalmú felelet miatt már elmarasztalta a bíróság. Izsák érvelése szerint a gyülekezési jogot szabályozó törvény szerint a polgármesteri hivatal bejegyezheti (tudomásul veheti) vagy elutasíthatja a hozzájuk fordulók kérését, ám a Dorin Florea vezette intézmény egyiket sem tette, ismét megpróbált elhárító választ adni, amelyben azt jelezték, hogy nem tiltják meg, de nem is iktatják a kérést, mert véleményük szerint nem alkalmas a felvonulás. A tavalyi bírósági döntés éppen azért ítélte el a hivatalt, mert „a törvénynek megfelelően nem oldották meg az állampolgár kérését”, kötelezték, hogy vegyék tudomásul, jegyezzék be a kezdeményezést. Izsák Balázs kiemelte, az egy évvel korábbi, számukra kedvező ítélet dacára fontosnak tartották az újabb pert, hisz az országban számos spontán, előzetes bejelentés nélküli tüntetés zajlott már. Míg azok esetében a résztvevők nem tudják pontosan, mit akarnak, az elégedetlenség viszi utcára az embereket, addig az SZNT nagyon pontosan tudja céljait. „Számunkra van egy világos út, melyen alkotmányos eszközökkel akarunk járni és akik akadályoznak minket ebben, azokat is rákényszerítjük a törvények betartására. Ha tiltakozunk, törvényes és alkotmányos módon tesszük, ha az autonómiáért tüntetünk, szintén. Kötelezzük a polgármesteri hivatalt, a csendőrséget, hogy a törvényeket betartsa, ez az alkotmányosság egyedüli útja” – fejtette ki Izsák Balázs. A tegnapi tárgyalás után leghamarabb hétfőn tudhatják meg a bíróság döntését vagy annak közlési időpontját.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Virág és gyertya a meghurcoltakért
Mintegy huszonöten voltak tegnap kora este a kommunizmus áldozatainak emlékére a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban emelt kopjafánál, hogy megemlékezzenek a kollektivizálás több ezer háromszéki áldozatáról, meghurcoltjáról. A kitelepítéseket gyerekfejjel megélők virággal, gyertyával és csendes imával idézték meg egyebek mellett 1950. szeptember 22-e borzalmas éjszakáját, amikor a hatalom korra, nemre, állapotra való tekintet nélkül marhavagonokban, teherkocsikban a Bărăgan és Dobrudzsa ismeretlen vidékeire hurcolt el embereket hosszú évekre, családokat szakítva szét, sorsokat törve kettőbe.
„Nem volt olyan háromszéki település, ahol a hírhedt 183-as törvény 1949-es megjelente és a hadifogságból hazaérkezettek beszámolói nyomán ne lett volna ellenállás a kollektivizálás miatt, sajnos, Gidófalván és Maksán halálos áldozatokkal is járt – Zsigmond András, Jancsó Vilmos, Soós Gizella és Zöld Ivette életükkel fizettek –, de az elhurcoltak között volt olyan, akinek még véletlenül sem volt köze az egészhez, egyszerűen rosszkor és rossz helyen volt” – idézte fel Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke. Több ezer család esett áldozatul a megtorlásnak, két év leforgása alatt mindenükből kiforgatták őket, ráadásul évek múltán ezek az emberek nem térhettek vissza egykori otthonaikba, sőt, máig is sokan vannak, akik az egykori jussuk visszaszerzéséért harcolnak, sikertelenül. Mert ismét azok kaparintották meg a hatalmat, akik egykoron a kitelepítéseket, a mocskos munkát elvégezték, majd vagy a párt, vagy a Securitate berkeiben folytatták – fogalmazott Török József. Az évről évre egyre szűkebb körű megemlékezésre ez alkalommal Barótról, Dálnokról, Gidófalváról és Sepsiszentgyörgyről érkeztek meghurcoltak és leszármazottjaik.
Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kriterion, az utolsó mentsvár (Domokos Gézára emlékeztek)
Domokos Géza és a Kriterion Könyvkiadó értékrendje a 21. században címmel tartottak szűk körű beszélgetést szerda délután a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. Elhangzott, a Kriterionhoz hasonló kulturális intézményre napjainkban is szükség lenne, hiszen annak értékrendje, igényessége ma is életképes.
Domokos Géza, a Kriterion volt igazgatója halálának tizedik évfordulója kapcsán szervezett rendezvényen Bogdán László költő, lapunk főmunkatársa, Kiss Jenő, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének tiszteletbeli elnöke és Szonda Szabolcs, a megyei könyvtár igazgatója válaszolt Domokos Péter kérdéseire. Napjainkban is lehetne egy, a Kriterionéhoz hasonló közösség, intézmény, ám az valószínűleg nem könyvkiadóként, hanem „agytrösztként” működne – vélekedett Szonda Szabolcs. Önellátásra berendezkedett kiadó volt, ez ma már elképzelhetetlen, a kiadóknak ugyanis nincs forgótőkéjük, magyarázta Bogdán László. Hozzátette: a Kriterion főként irodalmi műveket adott ki, de lehetőséget teremtett a teljes kultúra bemutatására, szerkesztősége pedig a romániai magyarok utolsó mentsvára volt, a szellemi élet nagyjai mind bedolgoztak, kapcsolódtak hozzá, Domokos Géza be tudta gyűjteni a legjobbakat. A román–magyar kulturális párbeszéd kapcsán úgy vélekedett, aki akarja, saját anyanyelvén ismerheti meg a másik nép irodalmát. Napjainkban a Kriterionéhoz hasonló szerkesztőség még nagyobb országokban sem létezhet, mert mások a könyvkiadás feltételei, mint az állami fenntartás idején – hangoztatta Kiss Jenő. Arra a kérdésre, mitévő legyen a 21. századi értelmiségi, alkotó ember, amikor a politikum közéleti szerepvállalásra kéri fel, Bogdán László kifejtette: ez a kérdés megválaszolhatatlan, mert mindenki maga dönti el, míg Kiss Jenő szerint az erdélyi értelmiségi igenis vállaljon szerepet, mert az a közösség hasznára válik, ezt példázza Domokos Géza és Markó Béla is. Kiss Jenő arra is felhívta a figyelmet, Erdély-szerte számos magyar intézmény működik, s javára válna a romániai magyaroknak, ha tudnának azokról. Bogdán László megjegyezte, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központhoz hasonlóan Kolozsváron létre kellene hozni egy irodalmi múzeumot (erre politikusok támogatást is ígértek), ez azért is fontos, mert esetenként gondot okoz egy-egy írói hagyaték őrzése. A Kriterion Könyvkiadót méltatva Kiss Jenő megjegyezte, amellett, hogy felvállalta a nemzetiségi irodalmat, szerkesztőinek arra is maradt energiája, hogy az olvasókkal is tartsák a kapcsolatot, azaz, miként Szonda Szabolcs fogalmazott, szellemi közösségszervező ereje is volt.
Mózes László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székelyek közömbösek?
Az autonómiaharc folytatódik
A Kárpát-medence magyar közösségei nem adták fel az autonómiáért folytatott harcukat, de az őket érő támadások ellen is egyfolytában védekezniük kell – jelentette ki Potápi Árpád János, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára tegnap a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) nagyváradi ülésén.
Az államtitkár a KMAT idei második ülésének nyilvános részén felszólalva megállapította, hogy egyedül a Vajdaságban sikerült előrelépni az autonómia területén. Úgy vélte, amíg a székelyföldi magyar ember is közömbös az autonómia iránt, addig kevés esély van a sikerre. Szerinte elsősorban a saját közösség autonómia iránti igényét kell megerősíteni, majd a román közösségét, ehhez kell hozzáilleszteni a magyar és a román politikát, és ehhez kell nagyhatalmi, európai uniós támogatást szerezni. „Semmivel sem jobb a helyzet, mint 1995-ben vagy 2004-ben, de innen szép fordítani” – jegyezte meg, és hozzátette: a magyar nemzetpolitika immár arra törekszik, hogy a Kárpát-medence magyar közösségei boldogulni is tudjanak a szülőföldjükön. Ezért a hagyományos nemzetpolitikai területek mellett a magyar közösségek gazdaságát is támogatja. Az államtitkárnak az autonómia iránti közönyre vonatkozó megállapítását mind Tőkés László KMAT-elnök, mind pedig Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke vitatta. Tőkés László a székelyek autonómiaigényét a templomba ritkán járó, de mégis hívő emberek vallásosságához hasonlította. A KMAT elnöke szerint történelmi előzményei vannak annak, hogy az erdélyi magyarságban erősebb az autonómiaigény, mint a Kárpát-medence más magyar közösségeiben, az erdélyi magyarság öntudatába ugyanis beépült, és maradványaiban máig megmaradt az erdélyi államiság tudata. A politikus úgy véli: a Magyarországot felszabdaló trianoni döntés centenáriumát megelőző, fokozódó magyarellenesség is a közösségi önrendelkezés hiányára vezethető vissza. „Gordiuszi megoldás volna, ha a nemzeti önrendelkezés közösségi jogát tudnánk érvényesíteni. Tovább kell folytatnunk törvényes küzdelmünket az autonómia különböző formáinak a megvalósítása érdekében” – jelentette ki Tőkés László. Szilágyi Zsolt szerint a székelyek 2013 októberében tartott nagy menetelése vagy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2007-ben tartott – nem hivatalos, mozgóurnás – népszavazása is jelezte, hogy az autonómia népakarat Székelyföldön. A politikus szerint „mozgásban kell tartani a közösséget”, hogy a népakarat megmaradjon. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott felszólalásában azt hangoztatta, hogy a magyarságnak előbb a közösségeiken belül kell egységesíteniük autonómiaelképzeléseiket, és csak ezután szabad megszólítaniuk országaik vezetését. Úgy vélte: a Székelyföldre vonatkozó két autonómiatervezet között a leglényegesebb különbség, hogy míg az SZNT a történelmi Székelyföld számára kér területi autonómiát, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) tervezete Hargita, Kovászna és Maros megye területére vonatkozik. Utóbbi terület nagyobb, és olyan kistérségeket is magában foglal, amelyeken kisebbségben élnek a magyarok. A miniszterelnöki megbízott abbeli szándékának adott hangot, hogy a következő egyeztetésen „közös nevezőre hozzák” a két tervezetet. A KMAT ülése után Hogyan lesz autonómia? Hol az ördöglakat kulcsa? címen autonómiakonferenciát is tartanak Nagyváradon, amelyre a téma több európai szakértőjét is meghívták. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kihívások elé nézünk
A romániai magyarságnak érdeke, hogy továbbra is olyan kormány irányítsa Magyarországot, amely bizonyította: nemzetpolitikai víziójában és a mindennapi gyakorlatban fontos teret foglalnak el az erdélyi magyarok – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap Kolozsváron, ahol magyar nyelvű ügyintéző irodát nyitottak.
Kijelentette: az RMDSZ partnerre lelt a Fidesz–KDNP-ben, és tovább szeretnék erősíteni ezt a partnerséget. Kifejtette: kihívásokkal teli időszak elé néznek, hiszen a következő években legalább három fontos tényezőtől függ, hogy miként tudja érvényesíteni érdekeit a romániai magyarság: a román centenáriumtól, a magyarországi választások kimenetelétől, és az európai uniós reformoktól. A politikus szerint az őshonos kisebbségek helyzetének orvoslása uniós feladat kellene legyen, nem csak tagállami hatáskör. Szerinte Románia fél attól, hogy a kisebbségi kérdés kikerüljön hatásköréből, erre utal, hogy beperelte az Európai Bizottságot a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés miatt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Feltámadunk, s nem leszünk hitványak
A Budapesti Székely kör az őszi évadot híres emberekkel való találkozók tekintetében szeptember 20-án kezdte a Vármegye Galériában. Első számú meghívott Csókay András idegsebész, agykutató volt, az est folyamán később mellé ültették Szilágyi István Tast is, aki negyven évvel ezelőtt Erdélyből telepedett át mint körorvos. Kegye János fuvolaművész a helyzethez illő hangulatot teremtett. A beszélgetés 70 részvevő előtt zajlott.
A tudós Csókay András mérnökként kezdte, de hamar orvos lett belőle, ma is dolgozik, kifejlesztett két innovációs műtéti technikát, az agyi érvarrást és az új tumorkezelési módszert. Mindenki gyakorol, csak az orvos élőn. A makrósebészetet meg lehet tanulni asszisztenciával, de az ember agya mindennél bonyolultabb, ez a végső soron viszonylag alacsony energiaszintű „földi” anyagokból összetevődő, de a szervezettség csúcsán álló anyaghalmaz alaposan próbára teszi a tudományt, sok titkot rejteget. Ahogy nekünk is sikerül néha titokban tartanunk gondolatainkat. A materialista világszemléleten alapuló tudomány saját korlátaiba ütközött, amikor a gondolat forrását kezdte keresni. A mérésére tett sikertelen kísérletek után tudomásul kellett venni, hogy a gondolat az agyban nem lokalizálható, máshol kell kutatni. Megkérdeztem tőle, az agy hozza-e létre a gondolatot, vagy nem? Az új felfedezések nyomán mára már a versengés mellett nagyfokú konszenzus alakult ki a tudósok között, derült ki a válaszából. A tudós Csókay András dolgát talán valamelyest könnyíti, hogy mélyen hívő ember. Mint mondta, a halál sokismeretlenes, a soha meg nem ismerhetők közé tartozik, s a tudomány mindig jégre lépik, mikor közelébe kerül. Hinni kell a feltámadásban – hangsúlyozta nyomatékkal. Sokan annyira meggyötörtek vagyunk, nagy kedvünk feltámadni sincs, de megnyugtatott, épek és erősek leszünk majd akkor, nem hitványak. Még nem vagyunk keresztre feszítve. Lélegzetet kell venni! – tíz búvár közül kilenc ezt ajánlja. Nem titkolta, egy-egy nehéz műtét előtt a Szűzanyához fordul, s a napot imádsággal indítja. Eredményei láttán nem hiába. Ránk férne, hogy mi is imádkozzunk, néha keresztet vetünk, amikor valami fontos dolognak nekikezdünk, de annyi nem elég. Magyarságáról is kérdezték. Csendesen válaszolta, csak közhelyeket tud mondani, mint Isten, család, haza, de éreztette, éppen ezek azok, ahol nincs pardon, legalábbis nála. A magyarság egészségi állapotáról érdeklődött valaki. Lelki betegnek tartja, aki ép ember, és nem vállal gyermeket. (Neki négy gyermeke van.) Szilágyi István Tas szerint a körzeti orvosnak mindent tudnia kell a betegről, az életpályamodellt tartja legfontosabbnak. Makovecz Imre tervezte a házát, amelyben nyugdíjasként Leányfalun a Hitel folyóirat múzeumát rendezte be. Most egy román csoport jelentkezett be, a transzilvanizmusról fog beszélni nekik. 2010-ben Európában 798 millió eurót fordítottak idegrendszeri betegségek gyógyítására, kezelésére, ami súlyos gazdasági és szociális teher a társadalomnak, a családoknak, ennél fogva az agykutatás halaszthatatlan politikai feladattá vált. Aki pénzben gondolkozik, nevezheti ezt is „objektív valóságnak”. „Előfordul velünk, hogy nem azt hisszük, amit látunk, hanem azt látjuk, amit hiszünk” – mondja Balogh Béla.
SZURKOS ANDRÁS / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem csak tanítani, nevelni is kell (Posztumusz interjú Szilágyi Pál matematikussal)
Szaktudása, felhalmozott vezetői tapasztalata, de mindenekelőtt saját lelkiismerete jelölte ki számára az utat. Dr. Szilágyi Pál matematikussal, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem néhai rektorával természetesen nemrég bekövetkezett halála előtt beszélgettünk.
– Azt tartják önről, hogy soha nem lesz tipikus nyugdíjas. Éppen ezért kezdjük azzal: mivel tölti nyugdíjas napjait?
– Van egy kertem, amelyet nagyon szeretek ápolgatni, a vele való törődés amolyan nyugodtságpirulaként hat rám. Sajnos, egy ideje nem tudok olyan rendszerességgel kijárni, ahogy szeretném, s amire a kertnek is szüksége lenne. Igyekszem hasznossá tenni magam, tanácsosként segíteni utódom, Dávid László rektor munkáját is. A kapcsolatunk nagyon jó, én elmondom a meglátásaimat, de nem várom el, hogy mindig annak megfelelően döntsön. Annak idején még otthon arra tanítottak, hogy mindig a saját feladatomat végezzem, amit pedig nem tudok befolyásolni, azon ne emésszem magam. Feladatom van bőven, a Bolyai, a Babeș–Bolyai és a Sapientia történetéről rengeteg összegyűjtött anyag vár feldolgozásra. Mert hát egyikük sem volt sétagalopp.
– Ha már szóba került az otthon, a Kolozsváron töltött hat évtized után hogyan él Tasnád az emlékeiben?
– Élénken, mint minden emberben a saját szülőhelye. Régi kisváros, amelyet korábban főleg magyarok és svábok laktak, és bár a románok ma már a lakosság felét adják, magyar jellegét még mindig őrzi. Sajnos, a rendszerváltás után az ipar tönkrement, a mezőgazdaság épp csak döcög, a város korántsem fejlődött az adottságainak megfelelő mértékben, illetve ahogyan megérdemelte volna. Mindig emlékezni fogok a dombra épített református templomra, amelynek tornyából tiszta időben jó messzelátóval Debrecenig el lehetett látni. És hát a szülővárosomhoz kötődik édesapám és nővérem Szovjetunióba való deportálása is. A sváb lakosságot szinte testületileg közmunkára vitték, de hogy a magyarok arányát is csökkentse, a román jegyző a római katolikusok jó részét is a svábok közé sorolta.
– Közel ötven éven át a Babeș–Bolyai Tudományegyetem különböző struktúráiban tevékenykedett, az egyetem magyar tagozata az ön rektorhelyettessége idején tett szert részleges önállóságra. Nehéz harc volt? Ki lehetett hozni belőle a maximumot?
– Az egyetem vezetősége igazából csak azt ellenezte, hogy olyan struktúrát hozzunk létre, amely törvényileg elismert döntéshozatali joggal rendelkezik. Azt viszont a végsőkig. Ezt ellensúlyozandó a BBTE magyar dékánhelyetteseivel havonta találkoztunk, és korántsem titokban: mondhatni demonstratív célzattal ugyanabban a szenátusi teremben tartottuk a gyűléseinket, ahol az egyetem nagy szenátusa is. Tudományos ülésszakokat rendeztünk, rendszeres szervezeti életet éltünk. Folyamatosan tapogatóztunk, hogy a tanárok miképpen képzelik el a magyar tagozat kialakítását. Szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy az oktatás vonatkozásában teljesen önállóak legyünk, a tudományos kutatásban azonban igyekezzünk a legszélesebb együttműködésre, hiszen abból mindenki csak nyerhet. A magyar tagozat fejlesztése amúgy szinte korlátlanul folyhatott, új szakokat indíthattunk, növelhettük a diáklétszámot.
– Az aktív sapientiás korszaka csak a BBTE-től való nyugdíjazása után kezdődött. Etikai kérdésként kezelte a dolgot, vagy ennyire hűséges típus?
– Mindenből volt benne egy kicsi. A BBTE-n 2003-ig tanítottam, de a kezdetektől, azaz 2000-től tagja vagyok a Sapientia Alapítvány kuratóriumának. A Babeș–Bolyain nem csak professzor voltam, néhány éven át dékánhelyettes és rektorhelyettes is, Andrei Marga rektor oktatási miniszternek való kinevezését követően három hónapon át megbízott rektorként is tevékenykedtem. Rektorhelyettesként a teljes egyetem – mindhárom, a román, a magyar és a német tagozat – oktatási folyamatáért feleltem. Szakmai szempontból rendkívül fontos periódus volt, hiszen Románia akkoriban készült az EU-s struktúrákhoz való csatlakozásra, bevezettük a kreditrendszert, besoroltunk a bolognai folyamatba. Tulajdonképpen az akkor megszerzett tudásom, tapasztalataim okán kértek fel a Sapientia megszervezésében való részvételre.
– Neve immár az idők végezetéig ott szerepel a Sapientia történetének első soraiban. Milyen kihívásokat jelentett átnyergelni egy – az elődjét is figyelembe véve – évszázados beágyazottságú egyetemről egy alakulófélben lévő intézményhez?
– Nagyon szép, ma már talán azt is megkockáztatom, hogy történelmi küldetés volt. Az egyetemszervezés „titkait” ismertem, annak is hasznát vettem, hogy Andrei Marga rektorsága idején a BBTE nemcsak a nyugat-európai, amerikai, illetve más földrészek egyetemei felé nyitott, hanem Magyarország felé is. Kapcsolataimat felhasználva, a tudományos együttműködésen túl baráti kapcsolatot is kiépítettünk a Kárpát-medence magyar egyetemeivel. Ebbe az együttműködésbe a román kollégákat is bevontuk, így elejét tudtuk venni annak az esetleges gyanakvásnak, hogy mit is keresünk mi magyarországi egyetemeken. Annak köszönhetően pedig, hogy a Magyar Professzorok Világtanácsának alelnöke voltam, nemcsak a magyarországi, de máshol tevékenykedő magyar egyetemi oktatókat is megismertünk, de mi, erdélyiek is sokkal közelebb kerültünk egymáshoz.
– Bár az induló magyar egyetemmel kapcsolatos kezdeti bizalmatlanság ma már a múlté, az azért talán önt is meglepte, hogy a Sapientiára 2001-ben meghirdetett első tanári versenyvizsgán 57 helyre 135-en jelentkeztek. Mivel magyarázta ezt a váratlanul nagy érdeklődést?
– Igazából ez volt az első visszaigazolása annak a hatalmas várakozásnak és elszántságnak, amely az erdélyi magyarság számára létrehozandó egyetemi hálózatot övezte. Nagy vonzerőt jelentett, hogy olyan intézmény körvonalazódott, amely nem a román állam fennhatósága alá tartozik, amelyet mi irányíthatunk, céljait magunk jelölhetjük ki és szolgálhatjuk. A Sapientia Alapítvány statútumában tételesen szerepel, hogy nemcsak tanítani akarunk, hanem nevelni is. Ez megragadta az embereket, mert amúgy egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy jó szakember a nemzet érdekében is hajlandó energiát áldozni. Sok magyar fiatal értelmiségi ugyanakkor egyetemi karrier építésére is lehetőséget látott egy, a megszokottnál dinamikusabb rendszerben.
– Milyen területen kellene érvényesülnie leginkább ennek a fokozott dinamizmusnak?
– Szerintem a hazai magyar nyelvű felsőoktatás legnagyobb gondja a pedagógusképzés. Annak idején a Bolyai Egyetemen az ország legjobb pedagógusképzése zajlott, amit nemcsak szakmai, sokkal inkább lelkiismereti kérdésnek tekintettek. Az egyetem olyan tanárokat volt képes adni az iskoláknak, hogy azok mintaszerűen működhettek, és olyan diákokat küldhettek az egyetemekre, akik bárhol megállták a helyüket. A mai tanárképzés messze nincs ezen a színvonalon, nem beszélve arról, hogy a pedagógusokat nem becsülik meg eléggé, nem fizetik meg őket. Pedig itt veszíthetünk a legtöbbet, hiszen nemcsak az a kérdés, hogy lesz-e, aki elvégezze a munkát, hanem lesz-e, aki fejleszteni, irányítani is tudjon. Mindez 25–30 éven belül nagyon meg tudja bosszulni magát, az első jelek máris feltünedeznek. Ez a folyamat nemcsak az egyetemek működését, hanem az egész társadalmat befolyásolja, ezért aztán sürgősen tenni kell az ügy érdekében. Olyan szakokkal gazdagítani az erdélyi magyar felsőoktatást, amelyeken még nem folyik magyar nyelvű képzés. Ha például Székelyföldnek nem adunk megfelelő képzettségű szakembereket, anyagi támogatást a térség adottságainak kihasználására, elszegényedik, aki pedig elszegényedik, az eladja a földjét. Így veszíthetünk el valamit, amit minden további nélkül meg tudnánk tartani. Ha mi, egyetemi szférában dolgozók nemcsak egzisztenciális, hanem lelkiismereti kérdésnek tekintjük a munkánkat, nagyon sokat tehetünk az előrelépés érdekében.
– Mit ígér ma e tekintetben a több mint tizenöt esztendős Sapientia? Elégedett vele?
– A ténnyel, hogy önálló magyar egyetemet építettünk fel Romániában, csakis elégedett lehetek. Szakmai szempontból kevésbé, jóval többet is megvalósíthattunk volna. Mentségünkre szolgáljon, hogy merőben új feladatnak kellett eleget tennünk azzal, hogy az egyetemi múlt, egyetemi tapasztalattal rendelkező oktatók nélküli Csíkszeredában például mindent a nulláról kellett kezdeni. Kolozsvárhoz, Marosvásárhelyhez hasonló egyetemi központban aránylag könnyebb volt egyetemi szellemiséget megvalósítani. Az első rektor, Tonk Sándor halála után szervezetileg is letisztultak a vizek: a szenátus az egyetem oktatási és kutatási feladataival foglalkozik, a kuratórium pedig anyagi jellegű és alapvető kérdésekben dönt. Ezen az úton kell tovább lépegetni, a politikától pedig megpróbálni minél távolabb maradni. Még akkor is, ha néha a segítségére szorulunk.
SZILÁGYI PÁL Tasnádon született 1933. június 18-án, 2017. szeptember 16-án hunyt el Kolozsváron. A Bolyai Tudományegyetem Matematika–Fizika Karán diplomázott 1954-ben, ahol tanársegédként folytatta tevékenységét. 1963-ban szerezte meg a matematikatudományok doktora címet. 1996 és 2000 között rektorhelyettesi tisztséget töltött be a BBTE-n, onnan ment nyugdíjba 2003-ban. 2000-től lett tagja a Sapientia Alapítvány kuratóriumának, 2003 és 2007 között a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora volt, majd a kuratórium alelnöke. A Magyar Professzorok Világtanácsának alelnökeként és a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának tagjaként is tevékenykedett. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli tagja. Díjak, kitüntetések: a Magyar Köztársaság Kisebbségekért díja (2000), az MTA Arany János-érme (2002), a Sapientia EMTE Bocskai István-díja (2013), a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2015).
Csinta Samu / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Széchenyi-díjasok mutatják meg az ország igazi erejét
Magyarország erejét Széchenyi-díjasai mutatják meg igazán – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Széchenyi-díjjal kitüntetettek tiszteletére adott vacsorán a Pesti Vigadóban csütörtök este.
A kormányfő köszöntőjében felidézte: amikor miniszterelnökként először kellett összehívnia a Kossuth- és Széchenyi-díjakat odaítélő bizottságot, arra gondolt, hogy honnan vesznek majd elő minden évben újabb 14–15 jelöltet. Aztán minden évben kiderült, hogy az aggodalom teljesen alaptalan, mert sosem fogynak el. És ez mutatja Magyarország valódi erejét – mondta. Oláh György Nobel- és Széchenyi-nagydíjas kémikust idézte, aki szerint a jövőbe be kell fektetni, és a legjobb befektetés, amelyet egy ország tesz, az a fiatalok nevelése. A kormányfő úgy fogalmazott, hogy ezek a szavak egy testamentum súlyával nehezednek ránk. Hozzátette: sokat köszönhet a márciusban az Egyesült Államokban elhunyt tudósnak. Elmondta, a kétezres évek végén meglátogatta Amerikában a kedden Budapesten eltemetett kémikust, és feltette neki a kérdést: minek köszönheti, hogy ilyen magasra jutott? Oláh György erre azt felelte: „Kiváló ellenfeleim voltak.” Ebből látható, hogy még a szinte megérthetetlen kémiai tudományok tudósa is tud olyan mondatot mondani, amelynek egy politikus hasznát veheti. Orbán Viktor szólt arról is, hogy a magyar nemzet évszázadokat töltött el más birodalmak hátsó udvarában és olyan jóslat árnyékában, amely azt jövendölte, hogy még a nyelvünk és emlékünk is elvész, és fel fogunk oldódni a körülöttünk élő népek tengerében. „Amikor a 20. század ránk virradt, azzal szembesültünk, hogy ez a jóslat valóra is válhat. Az erőforrásaitól megfosztott és a nagyhatalmak játékszerévé tett, rokontalanul maradt népnek egyetlen lehetősége volt: az, ha bebizonyítja saját életrevalóságát. Ezt pedig azzal a hozzáadott értékkel bizonyíthatja egy nemzet, amelyet nemzetközi szintű és elismertségű tudományos eredményeivel ér el. Büszkék vagyunk önökre, akik vállalták, hogy megvalósítják a küldetést, amelyet a herderi jóslat árnyékában még a 21. században is mindannyiunknak viselnie kell” – jelentette ki a miniszterelnök. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Koszorúzás Aranka György szobránál
Szeptember 21-én, csütörtökön ünnepeltük a magyar dráma napját, amely alkalomból a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata – hagyományaihoz híven – koszorúzást szervezett és felolvasószínházi ősbemutatóra várta közönségét. Utóbbi eseménynek a színház Underground terme adott otthont, ahol Kincses Elemér Karácsony Benő Pjotruska című novellájából készült színpadi adaptációját mutatták be Bálint Örs, Meszesi Oszkár, Gecse Ramóna és Lőrincz Ágnes színművészek közreműködésével.
A délutáni koszorúzásra ez évben is Aranka György szobránál került sor – a 280 éve született és 200 éve elhunyt neves felvilágosult gondolkodó, színházpártoló, nyelvművelő és művelődésszervező emléke előtt 2011 óta tiszteleg koszorúzással az intézmény – ahol ez alkalommal Kádár Noémi és Kádár L. Gellért színművészek idéztek Aranka György életművéből származó részleteket:
„Hogy a nemzeti nyelvnek kipallérozása és kimívelése egy hazában igen hasznos és minden jó hazafiaira s leányaira nézve érzékeny dolog legyen: azt az európai keresztyén nemzeteknek szembetűnő példái is bizonyítják. Azok az okok, melyek ezt a munkát egy nemzetben szükségessé tették és teszik, igen sokak, és fontosok, és oly világosak is egyszersmind, hogy aki azokat mégis világosítani akarná: szinte olyan szükség felett való dolgot csinálna, mint ha a délben tündöklő fényes napnak világát fáklyákkal akarná nevelni.” (Knb) / Népújság (Marosvásárhely)

Milyennek álmodta Tamási Áron a színházat?
Minden írót vonz a színpad, ha csak egyszer is érezte már a színház varázsát. Tamási Áront – miként ezt megvallotta – nem a hiúság és a becsvágy vitte a színpad felé, hanem az „egészséges ember” természetes, józan ösztöne.
Az irodalmi formák közül a „legszigorúbb” és a „legizgatóbb” műfajnak tartotta a színpadi drámát, s ennek eszközeit is egyetemes célok szolgálatába kívánta állítani. A színpadon sem kívánt más, mint a „székelység emberi követe” lenni.
Később mint „a nemzetnevelés tiszteletreméltó helye” érdekelte őt a színház – melyben az alkotás még hatékonyabban élhet, mint a papiroson. S ahogy Gárdonyi a költészet felé, úgy kacsingatott Tamási Áron a színpad felé. Bár novelláival jóval több elismerést vívott ki magának, mint színműveivel, a színházra vonatkozó terveiről, makacs elképzeléseiről sem akart lemondani. Évtizedek kellettek ahhoz, hogy bebizonyosodjék: Tamási a színházi dráma műfajában is értékeset, különlegeset tud nyújtani.
A színműíró útját egyengető Féja Géza – a Tündöklő Jeromos kolozsvári sikere láttán – a meglepetések írójának nevezte Tamásit, aki soha nem azt írta, amit vártak tőle. Az első Ábel-regény után sokan „öröklakást építettek volna” neki a havasokban, mire ő azért is megjáratta székely hősét az országban, majd Amerikában. Így tett ő a színházzal is – állapítja meg Féja. Amikor némi huzavona után bemutatták az Énekes madárt, „mindenki el volt ragadtatva, hogy ennyire, ily természetesen és tündöklően csinált drámát a meséből”, s azt hitték, már mindig csak mesélni fog, de ő a közélet porondjára lépett – látván, hogy „az ide-oda száguldozó politika szekerének a kerekei” milyen mély nyomokat hagytak a népben, szülőföldjén.
Színházi követsége eleinte nem sok sikerrel járt, sőt rosszul fizetett. Igaz, volt olyan időszak, 1939 tavaszától 1942 őszéig, amikor évről évre új színművét mutatta be a budapesti Nemzeti Színház – nem számítva az egyéb előadásokat. A közönség és a kritika azonban a dicséret és a fanyalgás vegyes felhangjaival fogadta Tamási drámáit, s nemegyszer értetlenséggel nézte azokat.
Még a messzire látó, minden értéket megbecsülő Schöpflin Aladárban is föltámadt a kétely: miféle színház az, amit Tamási csinál? Illés Endre felelt rá: „Nem a megszokott, ismerős, régi színház. Az a mélyebbről feltörő, ősi színjátszás ez, mely nem ügyesen bonyolított mesével, tetszetős, hatásos felvonásvégekkel, vagy éppen a nemzeti mélabú nagy tablóival fejezi ki magát – másként színház ez”.
1941-ben, amikor a Film Színház Irodalom című hetilapban arról folyt a vita, hogy Erdélynek – sajátos lírája, novellája, esszéje, regénye, építő- és képzőművészete mellett – van-e önálló drámairodalma is, Tamási Áron így nyilatkozott: „Az én helyzetem nem olyan egyszerű, nem tanulhatom meg más darabok után a darabírást – magamat hamisítanám meg ezzel. Aki ma magyar drámát akar írni, jó színpadi művet, annak el kell felejteni, ami a színpadon nálunk volt”.
Kezdetben többnyire a technikai gyengeségekért marasztalták el a drámaíró Tamásit. Volt abban némi igazság, hogy egyes műveit laza szerkezetűnek, megbicsakló cselekményűnek vélték, de észre kellett volna venniük azt is, hogy az ő képzeletét nem közeli vagy divatos példák irányították, s hogy nemcsak a cselekményt, de drámai alakjait is másképpen formálta meg, mint ahogy a színházi néző évtizedeken át megszokta.
Tamási színjátékaiban alig találjuk nyomát az elődöknek. Megkerülte ő a naturalista drámát is, az idillt a hétköznapok valóságával ellenpontozó Gárdonyi, Móricz Zsigmond kezdeményezéseit. Csak saját alkatának, természeti adottságainak megfelelő játékok létrehozására vállalkozott, s ehhez az eszközöket is nagyobbrészt magának kellett megteremtenie. Épp ezért tudott mindig különlegeset nyújtani, s talán ezért mutatkozott némelyek részéről rosszallás vagy értetlenség. Tamási drámái kétségtelenül más megközelítést igényelnek, mint ahogy a dramaturgia klasszikus szabályainak ismeretéből következnék.
Diákkorában kezdett barátkozni a színház világával. 1916-ból fönnmaradt iskolai dolgozataiból, amelyekben a középkori misztériumdrámákra hivatkozik, aligha lehet még egyéni ízlésére következtetni, de a színház hivatásáról, erkölcsnemesítő vagy erkölcsromboló hatásáról vallott nézetei már figyelemre méltóak. A székelyudvarhelyi gimnázium hatodik osztályának tantervében előkelő helyet kapott a drámatörténet. Magyartanára – idősebb Szemlér Ferenc – szívesen foglalkozott elméleti kérdésekkel, s ehhez a tanári könyvtár jó felkészülési lehetőséget adott. Shakespeare összes művei mellett megtalálhatók voltak itt – olykor eredeti kiadásban – a régi iskoladrámák és más ritkaságok, s Petőfitől a Tigris és hiéna című, alig ismert tragédiát olvasták a diákok.
Molnár Jenő visszaemlékezése szerint (melyet Ablonczy László jegyzett le) Tamási a kereskedelmi főiskolás társaival járogatott alkalomszerűen a kolozsvári Magyar Színházba, de 1923 tavaszán, amikor Amerikába készült, s útlevelére kellett várnia, sűrűn látogatta az előadásokat. Ez a jónevű színház, amelyik az első világháború után is hamar talpraállt, Janovics Jenő igazgatása alatt tartós eredményeket ért el új gárdájával és idemenekült rendezőivel, nem utolsósorban a magyarországi színházakat felülmúló műsorpolitikájával. A régi magyar drámairodalom értékeit éppúgy fölkarolta, mint az új, tehetséges írókat – magyarországiakat és erdélyieket egyaránt. Janovics pályázatok meghirdetésével ösztönzött, s már 1923-ban jelentékeny összeget biztosított az új erdélyi dráma, pontosabban: az „eredeti transzszilvániai drámaírás” buzdítására.
Tamási Áron terveiről azonban a közeli barátai sem tudtak addig, amíg Amerikában írt, első színművéről, az Ősvigasztalásról nem értesültek. Pedig ez is a kolozsvári pályázati felhívásra készült; s Tamási nem csupán a maga bátorításául, de az otthoni irodalmi állapotokat is mérlegelvén, reménykedett a sikerben. Molnár Jenőnek írt (a nyugat-virginiai Welchben, 1924. október 6-án kelteződött) levelében így látta esélyeit: „Nem gondolnám, hogy olyan csoda volna leverni másokat. Persze fődolog a bírák művészeti és világfelfogása. Jelen esetben Imre Sándor, a színház dramaturgja, Ligeti Ernő és Kuncz Aladár a bírák… Nagyon valószínű, hogy a díjat más kapja, de várom, hogy darabomat előadásra elfogadják.”
1924. október 24-i levelében pedig egy másik barátját, Jancsó Bélát, a Tizenegyek antológia egyik szerzőjét kéri, tájékoztassa a drámapályázat várható kimeneteléről. „Eddig talán valami bizonyosat is tudsz a Janovics-féle pályázatról – írja –, s különben is, ahogy hallom, szándékaim kiderültek, s így nincs mit titkolóznom. Ősvigasztalás című székely tragédiámat én is beadtam Erzsike útján, s csupán azért nem árultam el senkinek, mert szerettem volna megtartani azt az előnyömet, hogy nevemet ne tudják. Amint Erzsike írja, Kuncz Aladár ez irányban kérdést tett neki, s így már szinte bizonyosan tudja, hogy én is mire vetemedtem.”
A menyasszony – Holitzer Erzsébet – közvetítésével benyújtott darab dicséretben részesült. Színpadot nem kapott; a kitűzött első díjat Gulácsy Irén Napáldozás című drámája nyerte el, amely hamarosan színre került, sőt a pályázók közül Tábory Emil, Karácsony Benő, Bárd Oszkár színművét is bemutatták. Ostobaság volna utólag azon tűnődni, hogy milyen külső tényezők zavarhatták a bírálóbizottság döntését. Részrehajlással aligha volt vádolható Kuncz Aladár, aki – Tamási szavaival szólva – „az új hangú és a magyarországinál humánusabb célkitűzésű” erdélyi irodalom élére állt, s biztos ítélettel figyelte és követte az ígéretes tehetségeket. Már 1923-ban jól ismerte és becsülte Tamási Áront: ekkor kezdte el közölni amerikai beszámolóit, riportjait s novelláit az Ellenzék heti irodalmi mellékletében.
Lehet, hogy a tévedés a színház dramaturgiai felfogásából adódott, de a kitüntetés – Gulácsy Irén személyében – nem egyszerűen az ismertebb névnek, inkább az áldozatos léleknek szólt, aki hallatlan munkabírásával, nagyváradi újságírói tevékenységével és a súlyos beteg férjet ápoló „földönjáró szent” cselekedeteivel alapozta meg népszerűségét. Gulácsy drámája talán jobban megfelelt az előírt követelményeknek, a transzszilván eszme alapelvének, az önálló erdélyiség gondolatának, míg Tamási Áron kezdeti munkássága regionális szintűnek tűnt, hiszen mondandóit kizárólag a székelyek tragédiájára összpontosította.
Arra vonatkozóan, hogy milyennek álmodta Tamási a huszadik század szelleméhez illő színházat, 1926-ban közzétett, Bajszerző nagyvilág című amerikai beszámolójából következtethetünk. Útirajzának szinte a legérzékletesebb, a jenki életmódját frappánsan jellemző fejezetei épp a színházakról szólnak. New Yorkban a színházi élet „végtelen széles skáláját” figyelte meg – az olcsó burlesque-től az igényes kabaréig, a musical comedytől a színvonalas drámai színházakig. Ma már tudjuk: határozott céllal és kritikai igénnyel szemlélte, amit látott; banktisztviselői keresetének nagy részét erre költötte.
Amerikában ismerte meg az európai kultúra kimagasló értékeit. A modernek közül Franz Werfel és O’Neill drámáit, Max Reinhardt lenyűgöző rendezését a Century Theatre-ban, a The Miracle című némajáték bemutatása során; ez utóbbi – Tamási szemével nézve – a „legtökéletesebb művészet”-nek látszott. Bernard Shaw újításaiban már nem bízott; hazafelé jövet, franciaországi élményei között nem alaptalan malíciával említi Shaw nevét. „Egyetlen vágyam volt – írja –: látni az orléans-i Szűzet. De minél hamarabb, amíg Bernard Shaw felébred, mert ő aztán elrontja minden illúziómat”.
A műfaji gazdagság bámulatba ejtette, ha mindjárt tiltakozott is a silány tartalom miatt. A húszas évek elején a New Yorkba importált színdaraboknak több mint a felét magyar művek – mindenekelőtt Molnár Ferenc drámái – tették ki. Tamási elfogultság nélkül nézte a dalbetétekkel, hamisítatlan cigányzenével föltupírozott Molnár-darabok amerikai népszerűségének csökkenését, összevetve saját tapasztalatait a sajtóban közölt véleményekkel. Fő gondja az volt, hogy miképpen állíthatná vissza a magyar színpadra (nem az idő kerekének visszaforgatásával, hanem a korszerű színház szintjén) a költészetet, amely a klasszikus dráma fölbomlásával és a naturalista dráma térhódításával kezdett kiszorulni onnan. A módszert és a stílust tekintve, voltak ennek fontos előzményei a magyar dráma történetében is. Balázs Béla – saját vallomása szerint – „a székely népballada fluidumát” ragadta meg s „nagyította drámastílussá”. A kékszakállú herceg vára és más misztériumjátékaiban a szimbolizmus vívmányait társította a népköltészet „ősszíneivel”, s modern lélektani problémák ábrázolására tette alkalmassá azokat. Babits Mihály hasonlóval kísérletezett, amikor A második ének című mesejátékát írta, s a népköltészettől sem messze álló mítoszokból, ősvallásokból „az emberiség őslelkének” kitárulkozásait emelte ki.
Tamási Áron fantáziáját az az ősi hagyományokon nyugvó hit- és hiedelemvilág mozgatta meg, amely magában rejti az ember megújulási képességét is – a pusztító viharok, háborús csapások után. A néphit nem ismeri a végleges bukást, a romlásból is a reménykeltő jeleket véli kiolvasni. A székely népballadák világában járatos író számára ezért kínálkozott hát megoldási formaként a népi játék, amely a folklórt (ősköltészetet, mesét) a mitológiával egyesíti – a csodálatos emberi természet megnyilvánulásaként.
Németh László a már ismert három játék (az Énekes madár, a Tündöklő Jeromos és a Vitéz lélek) méltatása során Tamási drámaírói kezdeményezéseit a modern európai áramlatokkal, Pirandello és Claudel törekvéseivel rokonította. Az Énekes madártól számított művekben (hisz az Ősvigasztalást nem ismerhette) Tamási hosszú távon beérő, biztos győzelmeit sejtette és hirdette meg – a kritika konok előítéleteivel szemben. Ha nem torpan meg a maga taposta úton – írta Németh László –, „egy elhanyatlott műfajt emel vissza a nagy magyar műfajok közé.”
Az út azonban, amelyre az Ősvigasztalással rálépett Tamási, mint „egyedül csak neki megnyílt” útra, s amely a népköltészetből az európai avantgárd művészet magaslatai felé vezetett, korántsem volt sima és nyílegyenes.
Bármiként hatottak is rá a legmerészebb megoldások, nem utánozta azokat. Az Amerikai Egyesült Államokban éppúgy a székelyek gondjaival-bajaival törődött, mint kimenetele előtt; novelláiban és egyéb munkáiban is, amiket hazaküldözgetett, még az otthoni tapasztalatait és ismereteit hasznosította.
(in: Digitális Irodalmi Akadémia, Petőfi Irodalmi Múzeum). A fenti részlettel a 120 évvel ezelőtt, 1897. szeptember 20-án született (színmű)íróra emlékezünk és a magyar dráma napja előtt is tisztelgünk.
Z. Szalai Sándor / Népújság (Marosvásárhely)

Bookfest hatodszor
Könyvsziget a színházban
Másfél-két hónappal a novemberi nagy könyvünnep előtt évről évre pár napra az írott szó egy kisebb szigetévé változik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnoka. A Bookfest elnevezésű szemle kínálatában főként a román közönséget célozza meg, de a figyelmes látogató magyar nyelvű olvasnivalót is találhat a kívül-belül tetszetős, változatos kiadványok között.
A Romániai Kiadók Egyesülete és a Maros Megyei Tanács hatodik alkalommal szervezte meg a Bookfest Könyvszalont. A részt vevő kiadók, kereskedők szeptember 21-étől, csütörtöktől 24-éig, vasárnapig, délelőtt 10 órától este 8 óráig várják a színház előcsarnokában a vásárlókat.
Az érdeklődők tizenegynéhány stand kínálatából – egyebek mellett a Curtea Veche Publishing, Niculescu & Oxford University Press, Corint, Nemira, Polirom, Pearson kiadók könyveiből – válogathatnak. Magyar nyelvű kiadványokat egyedül az emeleten, a marosvásárhelyi Garabontzia Kiadó asztalánál találtunk.
Kleindl László, a kiadó igazgatója elmondta, hogy minden évben részt vesz a Bookfesten, a legelső szemle érte meg a leginkább. Kereslet szempontjából a novemberi nemzetközi könyvvásárral természetesen nem vethető össze az ősz eleji könyvszalon, de azt sem lehet állítani, hogy egyáltalán nincsenek magyar vásárlók a Bookfesten.
– Főképpen a gyermekkönyveket keresik, ugyanakkor a felnőtt-szépirodalom és a monográfiák iránt is van érdeklődés. Ezúttal is hoztam ilyen jellegű könyveket is. Ami a klasszikusokat illeti, egyebek mellett Móricz-, Wass Albert-művek találhatók a standomnál, de kortárs szerzők, például Szávai Géza is szerepel a kínálatban. Gáspárik Attila A színház kiterjedése című kötete, illetve az újonnan megjelent színháztörténeti kiadvány, a Ferencz Éva – Keresztes Franciska szerkesztette Marosvásárhelyi Állami Színház 1961–1978 című kötet is itt van – sorolta a kiadó igazgatója.
Kleindl László antikváriumi könyveket is hozott, azok ára 5–15 lej között mozog. Az új, színes gyermekkönyvek 25–50 lejért kaphatók, egy album ára 60 lej, a legdrágább kiadványok 80 lejbe kerülnek.
Péntek délelőtt a számos kedvezmény ellenére nem sokan tolongtak a kétemeletnyi könyves stand körül. Többnyire fiatalok pár fős csoportjai nézegették a nyelvkönyveket, illetve egy-két középkorú vásárló időzött a szótárak, különféle szakkönyvek előtt. Egy fiatal édesanya két és fél éves kisfiával érkezett, neki szeretett volna magyar nyelvű mesekönyvet vásárolni. Mint mondta, tavaly is szétnézett a Bookfesten, és akkor talált is kedvére való könyvet, idén egyelőre nem járt szerencsével. Remélhetőleg a kisfiúnak volt türelme, hogy az emeleti részt is átfésüljék, a Garabontzia Kiadó standjánál ugyanis – mint említettük – számos szép könyv várja a legkisebb mesehallgatókat is.
A Bookfest hangulatát kellemes zene tette meghittebbé, ottjártunkkor éppen egy olasz dal töltötte be a helyiséget. A látogatók egyébként a szépirodalmi olvasnivalók, nyelvkönyvek, szótárak, szakkönyvek mellett számos lemez, kazetta, illetve zenés CD-k, DVD-k kínálatából is válogathatnak. Aki pedig egy új pólóra vágyik, az emeleti standok között még azt is találhat.
NAGY SZÉKELY ILDIKÓ / Népújság (Marosvásárhely)

Kelemen Hunor: Érdekünk, hogy továbbra is olyan kormány irányítsa Magyarországot, amely számára fontosak az erdélyi magyarok
A romániai magyarságnak az az érdeke, hogy továbbra is olyan kormány irányítsa Magyarországot, amely bizonyította: nemzetpolitikai víziójában és a mindennapi gyakorlatban fontos teret foglalnak el az erdélyi magyarok – jelentette ki Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.
Az RMDSZ elnöke pénteken Kolozsváron beszélt erről azon az eseményen, amelyen magyar nyelvű ügyintéző irodát nyitottak a kincses város Főterén. Kijelentette: az RMDSZ partnerre lelt a Fidesz–KDNP-ben, és tovább szeretnék erősíteni ezt a partnerséget. Az eseményről az RMDSZ tájékoztató hírlevele számolt be. Az RMDSZ elnöke rámutatott: régi álma és vágya volt a szövetségnek, hogy Kolozsvár belvárosában is legyen egy olyan hely, ahova betérhetnek ügyeiket intézni a magyar emberek. Az RMDSZ kolozsvári szervezete és az Eurotrans Alapítvány új közösségi terében segítenek a magyarországi választásokra való regisztrációban is. Kelemen Hunor kifejtette: kihívásokkal teli időszak elé néznek, hiszen a következő években legalább három fontos tényezőtől függ, hogy miként tudja érvényesíteni érdekeit a romániai magyarság. A politikus utalt a román Ókirályságnak a politikai értelemben vett Erdéllyel való egyesülésének, vagyis Nagy-Románia létrejöttének jövő évben sorra kerülő századik évfordulójára, a magyarországi választások kimenetelére, valamint az európai uniós reformokra. Úgy vélte, az Európai Unió reformja során az őshonos kisebbségeknek növelniük kell befolyásukat, hogy helyzetük orvoslása uniós feladat is legyen, ne csak tagállami hatáskör. Úgy vélte, Románia fél attól, hogy a kisebbségi kérdés kikerüljön hatásköréből, erre utal szerinte, hogy Bukarest beperelte az Európai Bizottságot a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés bejegyzése miatt. Nagy Zoltán, az Eurotrans Alapítvány elnöke közölte: immár tízfős központi csapat és további hetven személy segít a könnyített honosítás megszerzésében. Az alapítványhoz két év alatt 27 ezer honosítási dosszié került, de több mint 45 ezer emberrel vették fel a kapcsolatot, és 3300 vidéki kiszállásuk volt. MTI; Nyugati Jelen (Arad)

Szent László kultusza (II.)
dvari tiszteletét jelzi, hogy Lászlóról nevezték el Könyves Kálmán fiatalon meghalt fiát, Vak Béla másodszülöttjét, II.Géza egyik oklevelében pedig „Kegyes Király”-nak nevezte Lászlót. E dinasztikus tisztelet III. Béla idején teljesedett ki, aki a szentté avatását is kezdeményezte.
A Váradi Regstrumban a 13. század folyamán László sírjára és ereklyéire vonatkozó feljegyzések találjuk, mivel Várad, mint hiteleshely, istenítéletek helyszíne volt, s a perbe fogottak a szent király ereklyéire tettek esküt.
A 13. század végétől, IV. László uralkodásától vált királyaink szokásává, hogy koronázásuk után elzarándokoltak az ország patrónusa, Szent László sírjához.
1301-ben III. Andrással kihalt az Árpád-házi királyok nemzetsége, de ez nem okozott törést Szent László tiszteletében, ugyanis a 14. század Anjou-udvarában a kultikus tradíciókat továbbfejlesztették, s ennek a szentkultusznak határozott politikai funkciói is voltak, mert minden kínálkozó lehetőséget megragadtak, hogy ország-világ előtt reprezentáljanak a magyar „szent királyok” sorával. Ekkor terjed el a három szent király: az öreg bölcs István, a harcias lovag László, és a szűzies ifjú Imre együttes tisztelete, mely templomi freskókon, oltárképeken is megjelenik.
Az Anjouk idején a királyi udvar mellett Várad lett a Szent László-kultusz másik központja.Az Árpád-házi uralkodók közül ide temetkezett II. István (a közeli váradhegyfoki monostorba), II. András (földi maradványait csak később vitték át az egresi ciszterci egyházba) és a közeli Biharszegen meggyilkolt IV. László is. Károly Róbert második feleségét, Zsigmond királyt és első feleségét Anjou Máriát is ide temették.
Szerkesztette: Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. szeptember 25-én, hétfőn 18 órakor a Jelen Ház nagytermében, a Szent királyok nemzetsége rendezvénysorozat III. részeként a Szent László-emlékév keretében Csillagok közt támadt új csillag címmel a magyar keresztény állam megszilárdítójáról videóvetítéssel egybekötött ismertető előadással emlékezik meg.
Meghívott előadó: Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár, házigazda: Murvai Miklós.
Társszervező: az EMNT Arad Megyei Szervezete. Nyugati Jelen (Arad)

Dánielisz Endre a Magyar Érdemrend Lovagkereszt díjazottja
,,Kitüntetés nélkül is megtettem volna”
Áder János magyar köztársasági elnök felterjesztésére 2017. szeptember 21-én, népes közönség előtt, Mile Lajos kolozsvári főkonzul átadta Dánielisz Endrének a Magyar Érdemrend Lovagkereszt-díjat a nagyszalontai Magyar Házban.
A magyar költészet és irodalom egyik legnagyobb alakja, Arany János 200 esztendeje Nagyszalontán született, Dánielisz Endre pedig (aki, fiatal korában, egy ideig Aradon is tanároskodott) köztudottan az Arany-életmű egyik legavatottabb kutatója.
Az eseményt a helyiek részéről Balázs Anita vezette fel, aki átadta a szót Pajna Zoltánnak, a Hajdu–Bihar megyei önkormányzat elnökének, aki utalt Arany János rövid debreceni tartózkodására, megemlítvén, hogy Dánielisz Endre a nagyszalontai helytörténet legismertebb mestere, és azt csinálta, amihez legjobban értett. Laudációt Biró Rozália parlamenti képviselő mondott. A sok elismerésből álljon itt annyi: Dánielisz Endre 33 önálló művet irt és publikált, szerkesztett 14 kötetet, volt az Arany János Múzeum vezetője, a nagyszalontai Arany János irodalmi kör elnöke, évtizedekig tanított – megérdemesülvén e nagy díjra.
Mile Lajos kolozsvári főkonzul, a jelenlévő közönség örömteljes megelégedésére átadta Dánielisz Endrének a Magyar Érdemrend Lovagkereszt díjat, az ünnepelt megköszönte azt Áder János köztársasági elnöknek, ,,Biharország” jelenlévő képviselőinek, Török László helyi polgármesternek, a szalontaiaknak. Ekkor mondta többek között, hogy „kitüntetés nélkül is megtettem volna”.
A program második részében Dánielisz Endre Közkinccsé lett a teljes Arany-életmű c. kötetét mutatták be. Szűcs László szerkesztő azt mondta, ez nem is egy könyv, hanem kettő: első része egy nagy esszé, a második (Tanár úr, a kultúrmindenes) egy portré. Ez utóbbiról a beszélgetést lefolytató és megíró Szilágyi Aladár bő humorral beszélt a Dánielisznél tett látogatásairól.
A nagy örömet, élményt nyújtó esemény után a jelenlévők, az ünnepelt jóvoltából, egy-egy pohár pezsgővel ünnepelték a 93. évében lévő Dánielisz Endrét, aki természetesen dedikálta is könyvét.
Fazekas József beszámolója / Nyugati Jelen (Arad)

KMAT: a Kárpát-medencei magyar gondok többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) Nagyváradon tartott ülésén megállapította: a Kárpát-medencei magyar közösségek gondjainak a többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza - áll a zárónyilatkozatban.
A Kárpát-medence kisebbségben élő magyar közösségeinek politikai szervezeteit és pártjait tömörítő szervezet állást foglalt az új ukrajnai oktatási törvény ellen, és felkérte Petro Porosenko ukrán elnököt, hogy ne hirdesse ki a jogszabályt.
A KMAT a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium működésének ellehetetlenítése miatt is tiltakozott. Felszólította a román kormányt, hogy az európai normákat tiszteletben tartva biztosítsa a magyar közösség alapvető jogát az anyanyelvi oktatáshoz, az általa választott törvényes keretek között. A KMAT áttekintette a Kárpát-medencei autonómiatörekvések helyzetét, és megállapította: "gondjaink többsége az önrendelkezés hiányára vezethető vissza". Kulcsfontosságúnak tartotta, hogy az autonómiatörekvéseket a fiatalok is támogassák. A testület üdvözölte Szili Katalin miniszterelnöki megbízott eddigi erőfeszítéseit egy közös erdélyi autonómiatervezet kidolgozására.
"Tekintettel arra, hogy felmerült a Székelyföld területi autonómiáját célul kitűző törvénytervezet újbóli benyújtása a román parlamentben, egyúttal felkéri őt, hogy folytassa az egyeztetéseket, és érje el, hogy a benyújtandó tervezet a lehető legnagyobb magyar társadalmi és politikai támogatottsággal rendelkezzen" - áll a zárónyilatkozatban. Az autonómiatanács közölte: támogatja a Minority SafePack néven ismertté vált európai polgári kezdeményezést, és felkéri a tagszervezeteken keresztül a Kárpát-medencei magyar közösségeket, valamint nemzetközi partnereiket, hogy tagjaik aláírásával segítsék a kezdeményezés sikerre vitelét. Úgy vélte: az egymillió aláírást igénylő európai szintű kezdeményezés fontos eszköz lehet az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésében.
MTI; Szabadság (Kolozsvár)

Közelebb hozzák a döntéshozókat a kolozsvári magyarokhoz
Anyanyelvükön kérhetnek és kaphatnak ezentúl tanácsot és segítséget önkormányzati ügyekben, városgazdálkodási és közösségi kérdésekben a kolozsvári magyarok a ma délelőtt megnyitott ügyintéző irodában. Az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány által megálmodott közösségi tér az egyik Státus-palotában, a Szentegyház utca 2. szám alatt lelt otthonra. A munkatársak aláírásokat gyűjtenek majd a Minority SafePack európai polgári kezdeményezéshez, konkrét segítséget nyújtanak a jövő évi magyarországi országgyűlési választásokat megelőző regisztrációban, de az egyszerűsített honosítási eljárás lebonyolításában is. Az elkövetkező időszakban az erdélyi magyarok helyzetét érdekérvényesítési képességeik, a Minority SafePack sorsa és a magyarországi választások eredményei határozzák meg – hangsúlyozta a megnyitón Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Horváth Anna, a szövetség kolozsvári szervezetének elnöke úgy fogalmazott, a lényeg az, hogy biztos pontként „karnyújtásnyira legyünk a magyar emberektől.”
„Azt szeretném, hogy ez a Szentegyház utca 2. szám alatti iroda biztos pont legyen a kolozsvári magyarok életében” – hangsúlyozta a kolozsvári magyar ügyintéző iroda megnyitóján Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke. Mint mondta, amikor az Eurotrans Alapítvány és az RMDSZ kolozsvári szervezete a közösségi tér létrehozását eltervezte, szempontnak tekintette, hogy „karnyújtásnyira legyenek” az emberektől. Emlékeztetett, a tavalyi választási kampányban a tanácsosjelöltek az ígérték, „szoros kapcsolatban” maradnak a kolozsváriakkal, ezt a célt is szolgálná ez az iroda. Ennek megfelelően az RMDSZ önkormányzati tisztségviselői rögzített időpontokban fogadóórákat tartanak majd itt, illetve tematikus rendezvényeket is szerveznek majd, amelyekre olyan szakértőket hívnak meg, akik specifikus kérdéskörökben, például a belvárosi homlokzatfelújítások kapcsán tanácsokkal, javaslatokkal szolgálhatnak.
Egy ilyen kihívásokkal teli időszakban különös hangsúllyal bír az, hogy az önkormányzati döntéshozók közel legyenek azokhoz, akiktől a megbízást kapták – emelte ki Kelemen Hunor szövetségi elnök. Úgy vélte, a személyes találkozásokat semmivel sem lehet pótolni, az ügyintéző iroda pedig közelebb hozza az embereket az RMDSZ-hez is. Az elkövetkező éveken a romániai magyarok érdekérvényesítési képességét jelentős mértékben meghatározza majd a magyarországi választások kimenetele, az Európai Unió reformja, amelynek során növelniük kell a befolyásukat az őshonos kisebbségeknek is, hogy jogaik védelme uniós feladat is legyen – fejtette ki. Kelemen szerint „rossz üzenet” az, hogy Románia megtámadta az Európai Unió Bíróságán az Európai Bizottságot a Minority SafePack bejegyzése miatt. „Azt mutatja, az ország fél attól, hogy a kisebbségi kérdés kikerüljön a nemzetállami hatáskörből” – állapította meg. Az RMDSZ és a FUEN által kezdeményezett, európai kisebbségügyi javaslatcsomag kiterjed a szabad anyanyelv- és szimbólumhasználatra, az egyenlő bánásmódra, a nemzeti kisebbségi kultúrák megőrzésére is. „Én optimista vagyok, már nyertünk pert a SafePack kapcsán az uniós bíróságon, ezt is meg fogjuk nyerni, az egymillió aláírás pedig össze fog gyűlni” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Említést tett arról, hogy 2018-ban, a gyulafehérvári nyilatkozat centenáriumi évében a romániai magyar közösség „erős és buta” provokációkra számíthat, erre utal a legutóbbi, székelyudvarhelyi magyarellenes hisztériakeltési kísérlet is. Mindamellett reményre ad okot, hogy a román társadalomban a józanságot képviselő hangok is megszólaltak, ezekre a továbbiakban oda kell figyelni – állapította meg. Meggyőződéssel jelentette ki, hogy a szövetségnek a feszültségek közepette is „egyenesen kell beszélnie”, az erdélyi magyarok elvárásait pontosan megfogalmaznia. Hangsúlyozta: az RMDSZ-nek le kell fordítania az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban leírt ígéreteket a 21. század jogi nyelvezetére, el kell mondania, hogy az elmúlt évszázadban milyen értékeket adtak hozzá a romániai magyarok a társadalomhoz, hogyan járultak hozzá a modern Románia kialakulásához, és nem fogadják el, hogy másodrangú állampolgárokként kezeljék őket.
Szót ejtett az RMDSZ elnöke arról is, hogy az elmúlt években partnerre lelt a Magyarországon kormányzó Fidesz-KDNP pártszövetségben, és ezt a partnerséget erősíteni szeretnék a továbbiakban is. „Az az érdekünk, hogy továbbra is olyan kormány irányítsa Magyarországot, amely bebizonyította, nemzetpolitikai víziójában és a mindennapi gyakorlatban egyaránt fontos helyet foglalnak el az erdélyi magyarok” – hangsúlyozta. Ennek megfelelően, a most megnyitott iroda munkatársai segítséggel szolgálnak a magyarországi választásokat megelőző regisztráció lebonyolításában is. Jó munkát kívánt a munkatársaknak, azt, hogy ebben a közösségi térben mindig megértést és nyitottságot tapasztaljanak a magyar emberek.
Az Eurotrans Alapítvány elnöke, Nagy Zoltán beszámolt arról, hogy a magyar állammal kötött együttműködési szerződés alapján két éve kezdték el az egyszerűsített honosítási eljárás lebonyolításával kapcsolatos munkát: Erdélyben húsz irodát működtetnek, Erdélyen kívül hármat, Bákóban, Bukarestben és Galacon, összesen nyolcvan munkatárssal. Mivel azt tapasztalták, hogy a kezdeti érdeklődést követően megcsappant a honosítottak száma, a munkatársak 2015 szeptemberétől vidéki kiszállásokra is járnak. Mindmáig 3200 ilyen kiszállás volt, illetve 640 konzuli napot szerveztek, 40 ezer ember honosításához járultak hozzá az elmúlt két év alatt. Rövidesen elindul a háromhónapos door to doorkampány is a regisztrációval kapcsolatos információnyújtás érdekében és a Minority SafePack aláírásgyűjtéséért.
Zay Éva / Szabadság (Kolozsvár)

Kun Miklós Kolozsváron: előadás a Szovjetunió titkos történetéről
A Minerva Művelődési Egyesület és a szegedi Gál Ferenc Főiskola szervezésében kerül sor szeptember 28-án 17 órakor Kun Miklós Széchenyi díjas történészprofesszor előadására a Minerva Ház (Jókai/Napoca utca 16.) Cs. Gyimesi Éva termében.
Kun Miklós, A rejtélyes XX. század című ismeretterjesztő történelmi filmsorozatból is jól ismert Oroszország-kutató, a Károli Gáspár Református Egyetem Kremlinológiai Intézetének vezetője. A nagyrészt ismeretlen levéltári anyagokra támaszkodó – publikálatlan dokumentumokkal, fotókkal és a GULÁGRÓL szóló filmmel illusztrált –, A titkos szovjet történet című előadása három témát jár körül: a Gulág történetének kevésbé ismert részletei; magyar és román kiugrási delegációk Moszkvában; Rákosi Mátyás kapcsolata Molotovval és Sztálinnal.
Kun Miklós történész, habilitált egyetemi tanár 1946-ban született Kasinban (ma Oroszország) ahol családja száműzetésben élt, majd 1959-ben szüleivel Magyarországra költözött. 1969-ben a budapesti ELTE-en szerzett diplomát, ahol több mint negyven esztendeig tanított a Kelet Európa Történeti Tanszéken. Ösztöndíjas volt és dolgozott az Egyesült Államokban, Hollandiában, Csehszlovákiában, Szovjetunióban. Művei magyar mellett angol, orosz, görög, portugál és vietnámi nyelven láttak napvilágot. Könyvei közül hatot a neves budapesti Akadémiai Kiadó adta ki.
Főbb kutatási terrénuma az évek során: 19. századi orosz és lengyel szabadságmozgalmak, pánszlávizmus története, Mihail Bakunyin és a korai anarchista ideológia, „baloldali” szabadkőművesség a 19 században, Lev Trockij és Nyikolaj Buharin pályaképe, a bolsevizmus históriája az 1920/1930-as években, Jószif Sztálin pályafutásának ismeretlen epizódjai, az ukrajnai Holodomor, a Molotov—Ribbentrop paktum, az 1968-as „prágai tavasz”, újabban pedig a GULÁG és 1956 egy-egy fontos szegmensének feldolgozása történelmi távlatból.
Kun Miklós a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2002), az Ukrajna Szolgálatáért Érdemrend (2009), a Széchenyi-díj (2011) kitüntetettje. Szabadság (Kolozsvár)