"Iosif Constantin Dragan professzor saját napilapjában, a temesvári Renasterea Banateana aug. 21-i számában "A román népet nem lehet többé elítélni" című írásában Ion Antonescu marsall rehabilitálását követelte. Dragan ezzel a marsall tervezett lugosi szoborállítását kívánta erkölcsileg megindokolni. Dragan szerint Románia átállását a szövetségesek oldalára a második világháború idején Antonescu marsall készítette elő, de Iuliu Maniu és Mihály király aljas módon letartóztatták és átadták őt az oroszoknak, majd később kivégeztették. A cikk az egekig magasztalta a háborús bűnös Ion Antonescut. Dragan Antonescu marsall perét "a román nemzet becsülete elleni merényletnek" nevezte és követelte, hogy országszerte állítsanak szobrokat emlékére. /(Pataki Zoltán): Dragan professzor Antonescu marsall rehabilitálását követeli. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./"

"A Dragan Alapítvány közleménye után, amely a Kolozsvári nyilatkozat állítólagos aláírói elleni támadás, a temesvári Renasterea Banateana augusztus 19-i számában megjelent a Lugosi nyilatkozat, amely részben elismételte a közlemény vádjait, majd név szerint támadta Bakk Miklós lugosi városi tanácsost. Bakk Miklós RMDSZ tanácsos reagált a vádaskodásra. Számtalan támadás érte a helyi sajtóban, majd nyilatkozatban ítélte el nyolc helyi képviselőtársa. Azt állítják, hogy a Bánság a tolerancia földje, akkor viszont elvárható lett volna, hogy e toleranciát gyakorolják is a másfajta gondolkodás irányában. Dialógust kellett volna keresniük, s nem az ügyészségi eljárás megindítását. Bakk Miklós emlékeztetett: több kérdésben egyedül fogalmazott meg markáns különvélemény a lugosi városi képviselőtestület előtt, ezek közül a Iosif Constantin Dragan díszpolgársága elleni vált közismertté.- Az Antonescu-szoborállítás tervét a Nagy Románia Párt tűzte napirendre, Bakk Miklós tiltakozott a szoborállítás ellen. /Pataki Zoltán: Antonescu szoborállítás - a "bánsági tolerancia" nevében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ Megjegyzés: 1993. okt. 22-én avatták Románia első Antonescu-szobrát Slobozia kisvárosban, egy belügyi államtitkár és Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnökének avató beszédével. /Vasárnapi Hírek, okt. 24, Népszabadság, 1993. okt. 25./ 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot, emlékeztetett Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. aug. 30./ "

A tízhez közeledik a Sabin Ghermant célozó feljelentések száma. A Pro-Transilvania kiáltvány szerzőjét legutóbb az alkotmányos rend elleni összeesküvés vádjával illette, feltehetően a Iosif Constantin Dragan vezette Dragan Alapítvány. A Monitorul de Cluj napilapnak nyilatkozva Sabin Gherman kijelentette, hogy szükség esetén az illegalitást is vállalja. /(Turós-Jakab László): Kereszttűzben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./

"Gheorghe Funar polgármester kijelentette, hogy a városnév - Kolozsvár-Napoca - az idegenek számára "nehezen kiejthető", így eljött az ideje annak, hogy ezentúl csak Napocának nevezzék a várost. A Napoca név - Ceausescu utasítására - 1974-ben került a Cluj mellé, elsősorban Iosif Constantin Dragan "történésznek" köszönhetően. /Szabó Csaba: Kolozsvár napocásításán ügyködik a polgármester. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./"

"I.C. Dragan professzor temesvári napilapjában (Renasterea Banateana, 2000. április 14.) vezércikket közölt TRANS-SILVA-NIA - Transilvania (Erdély) címmel. Dragan nem érti, hogy a román történészek hogyan fogadhatták el az Erdély - Transilvania földrajzi nevet. Ez ugyanis "mogyor" kitaláció, annyit tesz, hogy az "erdőkön túli ország". Szerinte a X. században Voicu (Wajk), Géza és a román Sarolta (!) fia lett a mogyorok királya. Ez a Voicu nyugati módra megkeresztelkedett és felvette az István nevet, majd hozzáfogott az "erdőn túli ország" meghódításához. Dragan szerint a Transilvania nevet használják a "román nép árulói" is, akik azt szeretnék, hogy ez a terület önállóvá váljon. Az igazságszolgáltatás eddig nem büntette meg az RMDSZ keretein belül szeparatista propagandát kifejtő mogyorokat és székelyeket. Pedig az ultranacionalista és revizionista "mogyorok" Nagy-Magyarország megteremtésén fáradoznak! - írta Dragan. /Pataki Zoltán: Szent István (Voicu...) is román volt? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./"

"Temesvári napilapjában megjelent vezércikkében (Renasterea Banateana, febr. 6.) a jelenlegi román hatalomhoz közel álló Iosif Constantin Dragan is csatlakozik a közigazgatási törvény kisebbségi anyanyelvhasználatra vonatkozó kitételeit szidalmazók kórusához. Az ország szétdarabolása (Destramarea tarii) című írásában az Olaszországban élő, dúsgazdag, kétes múltú Dragan kijelentette, hogy a nemrég megszavazott törvénytervezet a "Nagy-Magyarországot, kettős állampolgárságot akarók nyomására született meg, és előkészíti a haza feldarabolását, elveszejtését". Szerinte megengedhetetlen a kétnyelvű feliratok (utca- és helységnevek) használata egy szuverén országban, ahol az elnevezések csak a hivatalosak lehetnek. Dragan az Európai Konföderáció mellett foglalt állást, svájci modell szerint. Dragan bizonyára nem tudja, hogy Svájcban egy kicsi nemzeti közösség, a rétoromán is hivatalosan használhatja az anyanyelvét. /Pataki Zoltán: I. C. Dragan és a svájci modell. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./"

" James C. Rosapepe amerikai nagykövet Gheorghe Funar nacionalista megnyilvánulásai miatt visszamondta kolozsvári látogatását, az Ötcsillagos város kitüntetés átadására nem került sor. A nagykövet sajtónyilatkozatban ismertette távolmaradása okát. "Funar polgármesternek az a határozata, hogy az én mára tervezett látogatásomat nacionalista nagygyűlés megrendezésére használja fel, elterelheti a figyelmet a helyi adminisztráció által végzett kiváló munkáról", hozzátette: "a kolozsvári románok tudják, hogy jobban kell félniük a viszály nyelvétől, mint egy idegen nyelvtől". Vasile Soporan prefektus, és Nelu Pop megyei rendőrfőkapitány, és Octav Cozmanca közigazgatási miniszter ugyan törvényellenesnek ítélték a tervezett tüntetést, azonban egyikük sem tett semmit az akció betiltásáért. Febr. 16-án Gheorghe Funar polgármester megtartotta a "román nyelv védelmére és az alkotmány betartására" összehívott népgyűlést. Az akció szélsőségesen nacionalista, magyarellenes tüntetésbe torkollott. A tüntetők túlnyomó többségét nemcsak a Nagy-Románia Párt különböző szervezeteinek különjárattal érkezett tagjai, hanem a kötelező módon kirendelt kolozsvári városházi alkalmazottak tették ki. Gheorghe Funar örömét fejezte ki, hogy "a románok nagy számban jelentek meg a román nyelv védelmére szervezett népgyűlésen". Valer Voda, a Hargita, Kovászna és Maros megyéből Elűzött Románok Egyesületének elnöke elmondta: azért kellett elköltözniük, mert "egyesek szerint rontották az etnikai egyensúlyt". Ioan Mihai Nastase nagy-romániás képviselő Iosif Constantin Dragannak az üzenetét olvasta fel. A Román Élet Pártjának elnöke, Pavel Corut felszólalásában átkot szórt "a budapesti fasiszták, revizionisták által irányított" RMDSZ-re. Beszédét a tömeg "Románia, a régi határok között" bekiáltással szakította meg. Szerinte a székelyeknek semmi közük a magyar nemzethez. A székelyeket erőszakosan magyarosították el - mondta Corut. Corneliu Vadim Tudor több mint másfél órás beszédet tartott. Szerinte a jelenlegi hatalom választási csalást követett el. Azért nem jöttek el többen a tüntetésre, mert a Román Hírszerző Szolgálat megakadályozta őket - mondta. Az RMDSZ-ről elmondta: nincs mit keresnie a parlamentben, be sem jegyezték a törvényszéken mint politikai pártot. - Az RMDSZ pont olyan fasiszta párt mint a németországi bőrfejűek - jelentette ki Vadim. A tüntetés az esti órákban népdalokkal és tűzijátékkal zárult. /Magyarellenes népgyűlés a Bocskai téren. Rosapepe nagykövet visszamondta kolozsvári látogatását. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./"

"A felperes Timpress Rt. elsőfokon megnyerte a temesvári Heti Új Szót kiadó Reflex Kft. ellen indított pert. A határozatnak megfelelően a pervesztett cégnek hatvannégymillió lejt kell törlesztenie a több mint százmilliós adósságából. Az 1930-as években Temesváron közpénzekből felépített Magyar Házat jelenleg birtokló Iosif Constantin Dragan-féle médiabirodalom pert indított a temesvári Heti Új Szót kiadó Reflex Kft. Ellen, követelve a magyar lap kilakoltatását. Az Olaszországban élő Iosif Constantin Dragan sajtómágnás cége az egykori Magyar Házban székelő Reflex Kft. kilakoltatását kérvényező per mellett - melyet másodfokon is megnyert - indította meg a bírósági eljárást. Dragan a temesvári lapkiadót 124 millió lejes adósság-felhalmozással vádolta. A Graur János vezette lapkiadó a tárgyalás során azzal érvelt, hogy az ingatlantulajdonosként fellépő Timpress Rt. a rendszeresen behajtott házbér mellett jogtalanul követelt külön közköltségtérítést. /Gurzó K. Enikő: Hatvannégymilliót fizet a Reflex Kft. Kedvezőtlen döntést hozott a temesvári törvényszék. = Krónika (Kolozsvár), máj. 10./"

"Chelaru tábornok, a nemzetvédelmi minisztérium vezérkari főnöke jelen volt, amikor is a Nagy-Románia Párt Antonescu mellszobrot avatott Bukarestben a Calarasi úti ortodox parókia előtti téren. Az avatóünnepségen szintén megjelent Corneliu Vadim Tudor pártelnök és Iosif Constantin Dragan is, aki a Vadim-féle és más nacionalista akciókat anyagilag támogatja. Antonescunak nem ez az első szobra az országban. Antonescu tettét, a zsidók tömegeinek kivégzését - rendszerektől függetlenül - próbálták eltussolni Romániában. Az ogyesszai vérengzésről Romániában szívesen megfeledkeznek. Köztudott, hogy a román hadsereg nagyobb erőkkel vett részt a szovjetek ellen a második világháborúban, mint a magyarok, akiket szívesen titulálnak ma is "Hitler utolsó csatlósainak". Az Antonescu-szoborállítást kényesebb kérdéssé teszi, hogy most rehabilitálják, illetve ismerik el Mihály király érdemeit a román kiugrásban. Nem nagylelkűségből, hanem azért, hogy Mihály újra segítsen a Nyugathoz kötődésben, mint azt a háború végén tette. Chelaru tábornok ezeket a diplomáciai vizeket zavarta, ezért visszafogott, szelíd korholásban részesült, és sikerült meggyőzni, jobb, ha most félreáll, s ezzel elkerülik a nemzetközi botrányt. /Sylvester Lajos: A marsall szobra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 12./ "

"A bukaresti Dulles teremben gyűltek össze azok a volt vasgárdisták, illetve a mozgalom szimpatizánsai, akik tagadják a holokauszt valóságát. A meghívottak között volt Iosif Constantin Dragan, Ion Coja és Mircea Chelaru nyugalmazott tábornok, tudósított a Cotidianul című bukaresti lap. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./"

"Nem kell költöznie a temesvári Magyar Házból a Bánság magyar nyelvű hetilapjának és az irodáiba befogadott magyar intézményeknek. A Temesvári Táblabíróság jogerős ítéletben utasította el az épület tulajdonosaként fellépő Timpress Rt. keresetét a kilakoltatási perben, amelyet a Heti Új Szót kiadó Reflex Kft. ellen indított. A magyar lap kiadója és szerkesztősége még nem nyugodhatott meg végképp. A ki nem fizetett közköltségek miatt és amiatt, a Reflex Kft.-nek közel 80 millió lejt kell fizetnie. Az ítéletet elfogadták, és a szerkesztőség emeletén működő RMDSZ-szel már meg is állapodtak arról, hogy fele-fele arányban fizetnek. A bánsági magyarság közadakozásából 1930-ban felépített, majd államosított Magyar Házat jogi ügyeskedések útján szerezte meg a Josif Constantin Dragan Olaszországban élő milliomos temesvári sajtócége. 1997-ben kormányrendelet mondta ki az épület visszaadását. A bánsági magyarság mégsem kapta vissza épületét, mert a Magyar Ház Rt. minden szinten elveszítette a pert, a kormányhatározatot pedig az Alkotmánybíróság hatálytalanította. /Maradnak a Magyar Házban. Nem kell kiköltöznie a Heti Új Szónak. = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./"

"A temesvári Táblabíróság határozata értelmében nem kell elköltöznie a Heti Új Szónak a Magyar Ház első emeletéről. Az ítélőbírók ugyanis megalapozatlannak ítélték a Timpress Rt. fellebbezési keresetét, mely szerint az egyetlen temesvári magyar nyelvű hetilap jogtalanul bitorolja az olaszországi multimilliomos, Iosif Constantin Dragan említett sajtócégének nevére telekkönyvezett épület néhány helységét. A magyarellenességéről hírhedt Dragan 1994-ben indította meg a Heti Új Szót kiadó Reflex Kft. kilakoltatását kérelmező pert, miután Graur János főszerkesztő, a lapkiadó kft. tulajdonosa visszautasította az albérleti státusát szavatoló szerződés aláírását. Az 1930-as években közpénzekből felépített Magyar Ház adminisztrátori jogkörét magáénak valló Timpress Rt. a közköltségek ki nem fizetése miatt a kereskedelmi törvényszéken is vádat emelt a lapkiadó ellen. /Gurzó K. Enikő: Pert nyert a Heti Új Szó. Maradnak a temesvári Magyar Házba". = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./"

A Nastase-kormány egy héttel azelőtt jelentette be a háborús bűnösök kultuszát betiltó kormányrendelet elfogadását, hogy a NATO-csatlakozásra váró országok képviselői Bukarestben országuknak a holokauszthoz való viszonyulását is megvitatják. Az Amerikai Zsidó Tanács által szervezett nemzetközi megbeszélést a vilniusi csoport néven nyilvántartott országok március 25–26-i bukaresti tanácskozásával egy időben tartják az illető államok zsidó szervezeteinek részvételével. A rendezvényre meghívták a vilniusi csoport országainak nemzetiségi kérdésekben illetékes kormányhivatalnokait, akik arról számolnak majd be, hogy az illető államban hogyan kezelik a zsidó közösségi ingatlan-visszaszolgáltatás kérdését, a holokauszttörténet oktatásának és a népirtással kapcsolatos felelősségvállalásnak a problémáját.A résztvevőknek arról is számot kell adniuk, hogy országukban hogyan lépnek fel az antiszemitizmus, a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen. A sürgősségi kormányrendelet meghozatalát márc. 18-án bejelentő Adrian Nastase kormányfő az Amerikai Egyesült Államokban 2001 őszén tett látogatása során a NATO-csatlakozáshoz kért zsidó lobbinak ígéretet tett: Románia orvosolni fogja a restitúció és az antiszemitizmus problémáit, és betiltja a háborús bűnösök, köztük Ion Antonescu marsall kultuszát.Bejelentését akkor a román kormánypárti és nacionalista ellenzéki politikusok körében egyaránt elutasítóan fogadták. Adrian Paunescu a szenátus plénuma előtt vonta kérdőre a kormányt, miért nyilvánítja háborús bűnösnek az egykori marsallt. Paunescu az Antonescu-per újratárgyalását kezdeményezte, míg az ugyancsak kormánypárti Gheorghe Pruteanu szenátor népszavazást javasolt Antonescu megítélése ügyében. A Demokrata Párt parlamenti frakciója azt kifogásolta, hogy Nastase kormányfő attól függően kezeli a kérdést, hogy éppen a világ mely földrajzi pontján tartózkodik. A Nemzeti Liberális Párt értelmetlennek tartotta a kilátásba helyezett törvény csak általánosságban és nem nevesítve tiltja be a háborús bűnösök kultuszát. Adrian Nastase ígérete nem volt az első a hasonló ígéretek sorában. 1994 januárjában Abraham Foxmannak, egy amerikai zsidó elöljárónak Ion Iliescu államfő levélben fejtette ki: "Románia elnökeként – amint eddig is tettem – továbbra is határozottan fel fogok lépni bárminemű Antonescu rehabilitálását célzó kísérlet ellen, valamint azok ellen, akik megpróbálják elfelejteni háborús bűnök miatti felelősségét." Az államfő azonban nem lépett fel a marsall kultuszának elterjedése ellen. E kultusz eredményeként ma legalább hét Antonescu-szobor áll Romániában – köztük a Maros megyei Nagysármáson három évvel ezelőtt leleplezett szobor –, és szinte valamennyi nagyvárosban neveztek el utcát a marsallról. Az első Ion Antonescu szobrot 1993. október 22.-én – két nappal azután, hogy az Amerikai Kongresszus megszavazta Románia számára a Legnagyobb Kereskedelmi Kedvezményt – a sloboziai rendőrség udvarán avatták. Az ünnepségen részt vett Mihai Ungureanu, a Művelődésügyi Minisztérium államtitkára, Corneliu Vadim Tudor és Romulus Vulpescu szenátor, Iuliu Furo, Dan Ioan Mirescu és Leonida Lari képviselők, valamint a rendőrség képviselői. A szobor leplezését Josif Constantin Dragan, a Ion Antonescu Marsall Liga tiszteletbeli elnöke végezte.1994 márciusában néhány nappal beiktatása után Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügy-miniszter első sajtótájékoztatóján kijelentette: "Ion Antonescu marsall – tevékenységének minden árnyoldala ellenére is – századunk hőse. Tudatosan öltötte magára a Krisztus-inget vállalván az ország vezető szerepét, amikor Romániának egy autoriter vezetőre volt szüksége.“ 1994. november 12.-én Piatra Neamton lepleztek le katonai tiszteletadással újabb Antonescu- szobrot. A leleplezési ceremónián koszorúval voltak jelen a Neamt megyei prefektúra képviselői. 2000 szeptemberében az ortodox egyház emelt Bukarestben szobrot Antonescu marsallnak. Emil Constantinescu államfő rövid úton felmentette tisztségéből a szoboravatáson megjelent vezérkari főnököt, Mircea Chelarut. /Gazda Árpád, Salamon Márton László: Törleszt a kormány. Időre született meg az Antonescu-rendelet. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

"Júl. 17-én a kolozsvári bíróságon kihallgatták Sabin Ghermant, az Erdély-Bánság Liga elnökét. Az ellene felhozott vád: az alkotmányos rend elleni összeesküvés. Az eljárást, Ghermannak a Románia - decentralizációs folyamat elnevezésű dokumentuma és az Euro Transilvania folyóirata alapján Iosif Constantin Dragan (Európai Alapítvány) kezdeményezte. /Bíróságon Sabin Gherman. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./ Dragan külföldön élő vasgárdista, jó kapcsolatban volt Ceausescuval is."

"A Capital című gazdasági folyóirat becslés alapján közzétette Románia száz leggazdagabb emberének nevét. Bukaresti lapértesülések szerint a lista részben azért hiányos, mert több érintett visszautasította azt, hogy neve ebben az összeállításban megjelenjen. Elsősorban a politikusok tartották távol magukat a nyilvánosságtól, hogy vagyonukat ne lengje körül a korrupció gyanúja. A százas listán két romániai magyar szerepel. A 27. helyen megjelenő 32 éves nagyváradi Teszáry Zoltán vállalkozó vagyona 60-70 millió amerikai dollárra tehető, a 82. helyen pedig az RMDSZ Hargita megyei szenátora, Verestóy Attila szerepel, aki 15-20 millió dolláros vagyonát a lap szerint a faiparhoz kapcsolódó vállalkozásaival szerezte. A sportolók különlistáján felbukkan a harmadik magyar is, Szabó Gabriella személyében. Románia első húsz leggazdagabb embere: Iosif Constantin Dragan 700-900 millió USD, Ion Tiriac 600-700 millió, Ioan és Viorel Micula testvérek 500-600 millió, George, Valentin, Viorel Paunescu 500-600 millió, Sorin Ovidiu Vantu 400-500 millió, Ioan Niculae 250-300 millió, Camelia és Corina Voiculescu 250-300 millió, Frank Timis 200-250 millió, Dinu Patriciu 150-200 millió, George Copos 100-150 millió, Nicolae Badea 100-150 millió, Dimitrie Sturzda 100-150 millió, Gigi Becali 100-150 millió, Fathi Taher 100-150 millió, Joseph Seroussi 100-150 millió, Viorel Catarama 80-100 millió, Marius és Emil Cristescu 80-100 millió, Ovidiu Lucian Tender 80-100 millió, Gelu Tofan 80-100 millió. - A lap közzétette a világ száz leggazdagabb emberének névsorát is. A listán egyetlen magyar származású üzletember szerepel: Soros György, vagyona 6,9 milliárd dollár. /Románia száz leggazdagabb embere. Két romániai magyar szerepel a listán. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./"

"Minden jel arra mutat, hogy még magát a népnyomorító politikai rendőrség múltját átvilágítani hivatott testületet is a régi Securitate mai utódai ellenőrzik. Csakis az kerülhet napvilágra, amit a régi és az új rezsim titkosszolgálatai akarnak. A valahai szekusok (fizetett kémek, verőlegények, ügynökök, besúgók stb.) mindenütt jelen vannak. Van, akiből nagyhatalmú politikus lett, mások újgazdag vállalkozókká váltak, de közülük sokan a mostani a kormányberkekben, állami intézmények vezetőségeiben ténykednek. Sok volt szekus üzletet nyitott, vállalkozást, bankot, export-import céget alapított. Mint Hristea Priboi szekustiszt, aki a brassói munkások 1987-es kommunistaellenes felkelésének leverésekor vallató volt, most a képviselőház és a kormánypárt oszlopos tagja. Vagy Dumitru Jude, akinek az Amerikába menekült kémfőnök Ion Mihai Pacepát kellett volna eltennie láb alól, jelenleg pedig ismert cégvezető. Volt úgy, hogy a román főváros üzleti negyedében szinte csak kvietált tisztek voltak a cégtulajdonosok. Ők tudták, hogy milyen számlákon vannak a fegyverkereskedelemből származó valutaösszegek, hol vannak elrejtve a különböző titkos vagyonok, párt- és állami pénzek: el is osztogatták szépen egymás közt. Mind a mai napig nem tudja senki, hogy mennyi volt és hova lett az RKP, a KISZ, a szakszervezetek vagyona meg a különböző titkos és féltitkos számlákról a pénz. Romániában nem számolnak el az újsütetű multimilliárdosok. A Securitatéhoz valaha igencsak közel álltak a Paunescu-fivérek. Kétséges Sorin Ovidiu Vantu vagy Viorel Catarama vagyona is. Sokan állítják, hogy a kormánypárttal összefonódva haladó Román Humanista Párt nevű szervezet vezére, Dan Voiculescu sem keresztényi módon hozta össze a vagyonát. Végig kell futni a száz leggazdagabb romániai közkézen forgó listáján. Az első Iosif Constantin Dragan, a valahai vasgárdista. Ilie Ilascu szenátor, akit egy köztörvényes bűnözőknek fenntartott transznisztriai börtönből importált Románia a honatyai székbe, azért nem kaphat vízumot az Egyesült Államokba, mert a szovjet Vörös Hadsereg tisztjeként a robbanóanyagok gyártására és bevetésére szakosodott. A román közigazgatás kiskirálya, Octav Cozmanca valamikor a Ceausescu családot szolgálta. A kilencvenes évek elején Petre Roman miniszterelnök megkérdezte: ki ez a fickó? Cozmanca, Nicu Ceusescu volt fullajtára - jött a válasz. Azonnal menesszék! - zengte a kormányfő. Nem lehet, replikáztak a tanácsadói, ő ismeri a kódokat, telefonszámokat és irodakulcsokat. Hát akkor maradjon, de semmi tisztsége ne legyen - egyezett bele a miniszterelnök. És Cozmanca maradt. Annyira, hogy Petre Roman mára nincs sehol, Cozmanca viszont teljhatalmú miniszterként uralkodik. Romániát meghívták a NATO-ba. Egy olyan országot, amelyben virágzik a korrupció, a kulcspozíciókban pedig a diktatúra második vonalából jövő "pártkáderek" és egykori szekusok ülnek. /Román Győző: Szekusék a NATO-ban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 3./"

"A háromszáz leggazdagabb romániai személy vagyona összesen 12 milliárd dollár, azonban egyetlen vagyon sem éri egy az egymilliárd dollárt, derül ki a Capital című hetilap összeállításából. A leggazdagabb román állampolgár az idén is a vasgárdista, szélsőséges Iosif Constantin Dragan, akinek vagyonát 800-850 millió dollárra becsülik. Dragan a ButanGas társaság alapítója. A rangsor második helyén Victor és Ioan Micula, az European Drinks csoport tulajdonosai állnak mintegy 650 millió dollárral. Szintén a második helyen áll Ion Tiriac volt teniszjátékos 650-700 millió dolláros vagyonnal. A toplistán következik a Paunescu család 640-650 millió dollárral, Sorin Ovidiu Vintu 460 millió dollárral, Ioan Nicolae, az INteragro főrészvényese 330-350 millió dollárral, Dinu Patriciu, a Rompetrol többségi tulajdonosa 300 millió dollárral, a Voiculescu család, a Grivco csoport és az Intact sajtótröszt tulajdonosa 250-260 millió dollárral. A leggazdagabb sportolók a Capital szerint Gheorghe Hagi 35-40 millió dollárral, Mircea Lucescu 28-30 millió dollárral, Gheorghe Popescu 25 millió dolláros vagyonnal, Adrian Ilie 13-15 millió dollárral, Anghel Iordanescu 13-15 millió dollárral, Dan Petrescu 10-12 millió dollárral, Ilie Dumitrescu 9-10 millió dollárral. Viorel Moldovan 9-10 millió dolláros, Adrian Mutu 6-7 millió dolláros vagyonnal rendelkezik, Cristian Chivunak 5 millió dollárja van. /Dúsgazdagok toplistája. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12./ A leggazdagabb romániai magyarok toplistája 1. Teszári Zoltán /Nagyvárad/- RCS&RDS csoport - Romania Cable Systems kábeltelevíziós társaság - 80 millió dollár.2. Prosszer Zoltán és Gabriella /Marosvásárhely/ - Paneuro csoport - 55-60 millió dollár.3. Verestóy Attila - 25 millió. 4. Mudura Sándor - Lotus Market Nagyvárad - 25 millió. 5. Bába György - Cosmo üzletlánc - 22-24 millió. 6. Szarvadi Loránd - Domo üzletlánc - 21-23 millió. 7. Hegedűs Ferenc - Domo üzletlánc - 15-17 millió. 8. Kurkó János György - idegenforgalmi és ingatlanbefektetések -13-15 millió. 9. Fodor Zsolt és Szilvia - EuroGSM - 12-14 millió. 10. Hristea Erika - SecpralPro - 8 millió. /Incze Ferenc: Vagyonosok toplistája. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./"

Okt. 8–11. között Gyulafehérvár vendégül látta a Congresul spiritualitatii romane (A román szellemiség kongresszusa) elnevezésű kirakatrendezvényt, 1993 óta sorrendben a nyolcadikat. Huszonnégy ország román nemzeti kisebbségének, illetve diaszpórájának 300 képviselője egyhangú szavazattal nyilvánította ki egyetértését olyan javaslatokkal, mint a határok fölött átívelő érdekképviselet, a románok világszövetségének megalakítása, az anyanyelvű oktatás feltételeinek megteremtése, az autonómia, a nemzeti jelképek szabad használata. Mélységes elismeréssel és követendő példaként emlegették, hogy Besszarábiában, Szerbiában, Magyarországon élő testvérközösségek szobrokat, egyéb emlékműveket állítanak a román kultúra nagyjainak. A román média nem vett tudomást a gyulafehérvári eseményről, mert a kongresszust kisajátította a szélsőséges sovén-nacionalizmus. Már az 1993. évi első herkulesfürdői összejövetelén ott bábáskodott Adrian Paunescu szenátor, akkor még a Román Kommunista Párt hagyományait felvállaló Szocialista Munkáspárt 2. számú (Ilie Verdet után) élharcosa. Most, 11 év után, a VIII. kongresszuson az igazgatótanács elnökének visszaválasztott Adrian Paunescu mellett a vezetőségben helyet kapott a fia, Andrei Paunescu is. Jelen volt Raoul Sorban, a román sovinizmus veteránja, Mircea Chelaru, a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) elnöke, Carolina Ilica, a Vatra Romaneasca alapító tagja, valamint Viorel Roman, a Iosif Constantin Dragan ex-vasgárdista milánói román hazafi, Vatra-díszelnök Natiunea című extrémista hetilapjának németországi munkatársa. Az 1993. évi első kongresszus elnöki asztalánál ott volt Gheorghe Funar, akkor még PUNR-elnök, ma a Nagy-Románia Párt főtitkára. 1993-ban Augustin Buzura író vezette Román Kulturális Alapítvány szervezte meg Mamaián A keleti románság konzultatív összejövetele című fórumát, és azóta azt évente megtartják. Paunescunak tehát állandó versenytársa van. /Barabás István: Jó anya? Rossz anya? Határon túli nemzetrészek örök dilemmája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Ha élne, Eminescu a Nagy-Románia Párt tagja lenne – hangzott el 2002. január 14-én Botosani-ban, a költő születésnapjának a Nagy-Románia Párt rendezte ünnepségén, Vlad Hogea képviselő szájból, aki jelenleg a Tricolorul pártlap főszerkesztője is. 1995-ben újra kiadták bálványuk, Constantin Papanace (1904–1985) művét, az Eminescu – un mare precursor al legionarismului románesc (Eminescu, a román legionarizmus előfutára) című könyvet. Szerzője a Vasgárda egykori ideológusa, 35 könyvet írt a Hitler-barát mozgalom szolgálatában, köztük az említett Eminescu-méltatást. A bukaresti Vestfalia Kiadó 1997-ben megjelentette Eminescu Sfantul pamant al Transilvaniei című publicisztikai gyűjteményét, benne az Echilibrul (Egyensúly) című eszmefuttatását a magyarokról, megjelent a pesti Federatiunea 1870. május 4-i számában. A 20 éves Eminescu, az ifjú titán így látta (Pesten!) a magyarokat: „A nyelvük? Szégyellniök kellene. Hangjai elborzasztják a követ is…, durva, kifejezéstelen, ósdi nyelv, a német utánzata. Művelődéstörténetük nulla, törvényeik a középkorból maradtak fenn, barbárabbak a barbárságnál. Művészetük és irodalmuk? Átvették a németektől, ahogy az ipart is. Kereskedelmük? A zsidók kezében.” Ugyancsak a Vestfalia Kiadó 1998-ban Chestiunea evreiasca (A zsidókérdés) cím alatt csokorba gyűjtötte Eminescu ilyen tárgyú írásait. A Timpul 1879. július 7-i számában megjelent vezércikkében Eminescu így írt: „a zsidó faj nyelve vulgáris, barbár dialektus”. A 29 éves Eminsecu Doina című versében megírta: az idegenek a Dnyesztertől a Tiszáig elárasztják a románságot, ezért szívüket a kutyák egyék meg, házuk váljék pusztasággá, haláluk után varjak és akasztófák vegyék gondjaikba őket. Eminescut Ion Iliescu akkori államelnök 2000. november 9-én a határon túli románok IV. kongresszusához küldött üzenetében a román szellemiség jelképének nevezte. Eminescu idegengyűlölő műveit Iosif Constantin Dragan, a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke költségén adják ki. A Vatra-kötődést tükrözi, hogy Cornel Brahas Ne e sila címmel 1991-ben kiadta Eminescu sovén-nacionalista, antiszemita cikkeinek gyűjteményét. Brahas akkor, közvetlenül a forradalom után Új Jobb néven neofasiszta mozgalmat próbált szervezni, de kudarcot vallott. 1994-ben Gheorghe Funar Román Nemzeti Egységpártjába igazolt át, ott megrögzött magyargyűlöletének köszönhetően nyomban alelnök lett. – Gheorghe Funar ezelőtt két héttel törvénykezdeményezést nyújtott be a szenátusban: Románia minden városa állítson márványszobrot Mihai Eminescunak. Barabás István újságíró a majdani Eminescu-emlékmű márvány talapzatára ajánlja La Arma! (Fegyverbe) című, kevésbé ismert versének néhány sorát. Arról van szó benne, hogy a román a Kárpátok sólyma, fogjon hát végre fegyvert, irtsa ki Erdély vak, kegyetlen, kutyafejű magyarjait. Állkapcsukat el kell mozdítani a helyéről, nyelvüket ki kell tépni a torkukból és a románok öklével betömni szájukat. Ne tűrjék tovább a szégyent, hogy szent földjüket vad magyarok és mocskos kezű zsidók (a versben: jidani) gyalázzák. /Barabás István: Eminescu és Funar találkozása a szenátusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./

November 29-én és 30-án lesz háromnegyed évszázada, hogy felavatták a bánsági magyarság közművelődési és érdekvédelmi törekvéseit szolgálni hivatott Magyar Házat. Erre emlékeznek november 26-án az épület első emeletén. Ennyi maradt ugyanis a magyaroknak a háromszintes Magyar Házból. Annak idején magyar közéleti személyiségek tetemes összeget áldoztak a munkálatokra, téglajegyek vásárlásával a közemberek is hozzájárultak, így tényleg az egész bánsági magyarság a magáénak érezhette a házat. Az 1945-ös fordulat után még egy ideig a Magyar Népi Szövetség székháza volt, hamarosan a pártsajtót költöztették az épületbe. 1967-ben – amikor a belső udvarára egy egyemeletes szárnyat építettek – a telekkönyv szerint még a Magyar Ház Rt. tulajdona volt. Ekkor mindössze egy átiratban adtak utasítást az államosításra. Ezzel indult a törvénytelenségek sorozata. A Timpress Rt 1992-ben beíratta a kezelési jogát, 1995-ben pedig a használati jogát a telekkönyvbe. Később az ultranacionalista Iosif Constantin Dragan több mint 50 százalékos tulajdonjogot nyert. Fórika Éva jogász szerint ez nem nevezhető az állami tulajdon privatizálásának, csak egyszerűen lopásnak. 1993-ban a Timpress értesítette a három kisebbségi lapot, hogy maradhatnak a házban, de csak bérlőkként. A szerb és a német újság belement ebbe, a magyar viszont nem, ezért kilakoltatási pert indítottak az Új Szót kiadó (időközben megalapított) Reflex Kft. ellen. A Reflex viszont hat év után megnyerte a pert, és ingyenes használati jogot kapott az első emeletre. Így a magyarság utolsó bástyái Temesváron, a Magyar Házban jelenleg a hetilap, és közvetve albérlői, az RMDSZ és a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet. 1994-ben jegyezték be az új Magyar Ház Rt.-t. A későbbiekben ez a részvénytársaság (is) perelt a Magyar Házért. 1994-ben a Magyar Ház Rt. indított pert a ház visszaszerzéséért a román állam, illetve a Timpress ellen. Első fokon vesztett a Magyar Ház Rt., mert a bíróság szerint nem bizonyítható, hogy jogutódja a régi Magyar Ház Rt.-nek. Második fokon viszont a bíróság figyelembe vette, hogy a folytonosságot kimondja az alapító okirat, de a harmadik és utolsó rendes fokon megint veszített. Időközben megjelent az 1998/13-as sürgősségi kormányrendelet, amely az ingatlant visszaadta a temesvári magyar közösségnek, ennek nyomán az rt. perfelújítást kezdeményezett. Azonban a Timpress alkotmányossági kivizsgálást kért, mondván, hogy magántulajdonról van szó, és azt nem lehet állami úton visszaadni. Az Alkotmánybíróság elfogadta ezt az érvelést. Fórika Éva szerint ha a román állam meg akarta volna oldani a kisebbségi ingatlanok kérdését, akkor megoldotta volna. Toró T. Tibor, az RMDSZ jelenlegi Temes megyei parlamenti képviselője szerint az RMDSZ országos vezetősége sem tűzte egyértelműen zászlajára a Magyar Ház ügyét. /Pataky Lehel Zsolt: Megtűrtként a saját otthonunkban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./

2003. június 12-én a román kormány jóváhagyta az Országos Levéltár és a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum közti együttműködési megállapodást, ugyanakkor „hangsúlyozza, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt”. Ion Iliescu elnök 1993 tavaszán Washingtonban részt vett a Holokauszt Emlékmúzeum avatásán, hazatérte után Corneliu Vadim Tudor, Eugen Barbu és Mircea Musat a Romania Mare hetilap április 30-i számában nyílt levélben ítélte el azzal, hogy „minden méltóságérzetét félredobva, behódolt a világot átfogó cionizmusnak”, mert nem tiltakozott amiatt, hogy Románia is jelen van azon országok között, ahol a múzeum dokumentumai szerint genocídium zajlott, noha „az egész világ tudja, hogy Románia 1940-1944 között valóságos oázis volt a zsidók számára.” A Romania Mare következetesnek bizonyult a kérdésben: 1997. november 14-étől kezdődően Ion Coja szenátor tollából cikksorozatot közölt a következő címmel: Romániában nem volt semmiféle holokauszt. A tagadás új változatát vezette be Iosif Constantin Dragan milánói üzletember, a Vasgárda volt tagja, jelenleg a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke. Natiunea című hetilapjának 1990. június 23-i első számában azt hangoztatta, hogy a pogromok tulajdonképpen a legionárius mozgalom jogos ellenlépései voltak, miután a Besszarábiából visszavonuló román csapatokat civil zsidók megtámadták, és tiszteket öltek meg. A Romania Libera 1990. július 11-én idézte Moses Rosen főrabbi beszédéből: a holokauszt tagadása a Ceausescu-diktatúra idején kezdődött el azzal az intézkedéssel, hogy a párt betiltott minden, ezzel kapcsolatos megemlékezést, egyidejűleg antiszemita kampányba kezdett, amelyhez a hangot Corneliu Vadim Tudor 1983-ban megjelent Idealuri című cikkgyűjteménye adta meg. A román kormány a heves nemzetközi tiltakozások nyomán változtatott 2003. június 12-én megfogalmazott álláspontján, amely szerint Romániában nem volt holokauszt: 2004. október 12-én nyilatkozatban ismerte el, hogy az Antonescu-rezsim idején mintegy 250 ezer zsidót küldtek halálba. Ugyanezen a napon a Ziua közölte: Ion Coja volt PUNR-szenátor legújabb könyve, a Protocoalele Kogaionului tagadja, hogy Romániában valaha is zsidókat öltek volna. /Babarás István: A holokauszt és a törvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

A Teleki László Alapítvány Bákóban és Pusztinán szervezett csángókonferenciát. Az a tény is sokatmondó, hogy ilyen szervezésben és ott, a helyszínen kerülhetett sor erre a konferenciára. A külső szemlélő számára meglepetésszerűen hatott a fiatal csángómagyar értelmiségiek és a vélük társuló erdélyi, magyarhoni fiatalok tudományos felkészültsége. A  résztvevők a konferencia idején és utána a közvélemény ítélőszéke elé vitték a moldvai magyarok román eredetével kapcsolatos tévhiteket, a Ceausescu-rezsim alatt megrendelésre gyártott ,,elméleteket”. Ezek közül a legismertebb Dumitru Martinas hírhedt, szekuritátés megrendelésre újra kiadott könyve, amelyet egy magyar- és csángóellenes mozgalom ideológiai alapjává emeltek. Azonban a bákói értekezletre azok a fiatal román kutatók sem mentek el, akik más alkalmakkor kritikával illették Martinas könyvét. A félelem, a tudományos életből való kiközösítés veszélye tartja távol őket, hisz Martinas ,,elméletének” tagadása ahhoz hasonlatos, mintha valaki a dákoromán kontinuitás elméletét kérdőjelezné meg. A Martinas-féle elméletre egész mozgalom épült. Ennek lényege az, hogy ,,a csángó néven ismert lakosság székely környezetben elmagyarosított és katolizált románokból áll, akiknek többsége a 18. században emigrált Moldvába, és ott a magyarok által kirendelt papok folytatták elmagyarosításukat”. A könyvet, mint annyi más áltudományos fércművet, nyugati nyelveken is megjelentették, diplomáciai úton is terjesztették. A ,,tudósok” egész serege munkálkodott azon, hogy Martinas könyvének állításait aládúcolják. Jellemző, hogy az egyik ilyen tartalmú, háromezer példányban kiadott brosúrát 1998-ban Göncz Árpád akkori köztársasági elnök jelenlé­tében mutatták be. A kutatók – elsősorban Varga Andrea történész – kiderítették és levéltári okmányokkal bizonyították, hogy Martinas könyvének újrakiadása körül a Szekuritáté szorgoskodott, olyan illusztris személyiségekkel egyetemben, mint Constantin Dragan, Ion Coja és az állambiztonságiakkal kapcsolatot tartó társaik. Moldvában minden negyedik pap együttműködött a Szekuritátéval. /Sylvester Lajos: Hamis mítoszok sárkányfeje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 10./

Varga Andrea tíz évi levéltári kutatásai során, főképpen az elmúlt három évben olyan okiratokra bukkant, amelyek a romániai katolicizmus történetét új adalékokkal gazdagítják. A moldvai katolicizmust három különböző szakaszra osztható. Az első időszak a Vatikán itteni hittérítőinek megjelenésével kezdődött, és tartott az 1848-as forradalomig. Nehéz, küzdelmes szakasz volt ez, az oszmán és egyéb birodalmak fennhatósága alatt álló Moldva trónján egymást sűrűn váltó uralkodók tovább nehezítették a missziós tevékenységet. A második időszak kezdete az 1848-at követő évtizedekre tehető, és a romániai kommunizmus hatalomra jutásával ért véget. Ebben az időszakban a moldvai misszió minorita rendje volt meghatározó tényező. A csángókat sokan azonosítják a katolikusokkal. A valóság az, hogy Moldvában létezik ugyan egy katolikus misszió, de a csángó hívősereg ennek csak egyik összetevője. Több mint kétszáz évvel ezelőtt Románia mai területén megtelepedett egy vallási közösség, amely elszakadt az orosz ortodox egyháztól, a lipovánokról van szó. A román ortodox nem kísérelte meg asszimilálni a lipovánokat. Mikor ide menekültek, 15 200-an voltak, jelenleg pedig csaknem 50 000-re tehető a számuk. Ezzel szemben a csángók, akik egy régi magyar nyelvjárást beszélnek, a XIX. század elején 18 ezren voltak az akkor Moldvában élő 32-33 ezer katolikus között. A moldvai katolikus közösség jelenleg több mint 250 ezer főt számlál, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint ebből mintegy 1500 a csángó. Ennek ellenére, a katolikus egyház nyilatkozatai szerint Moldvában 250 ezer katolikus él és valamennyien románok. Tanúi lehetünk a csángók elrománosításának. A moldvai katolikusok történetének második szakaszát a romániai felekezeteknek a második helyért vívott szüntelen vetélkedése határozta meg. Az 1918. évi egyesülés, majd különösen az 1929. évi konkordátum aláírása után a katolikus egyház beilleszkedett a két világháború közötti korszak román ultranacionalista áramlataiba, amit egész sor okirat, valamint a Presa Buna Kiadó (1928) könyvei tanúsítanak. A harmadik szakasz meghatározó volt az asszimilációs folyamatban, amelynek célja a magyar nyelvet beszélők elszigetelése volt. Tíz-tizenkét nehéz éven át a moldvai katolikusok felekezeti üldöztetésnek voltak kitéve, utána valamelyes javulás állt be a kommunista hatóságokkal kialakult kapcsolataikban. A harmadik szakasz dokumentumaiból kiderül, hogy a katolikus egyház jelenlegi helyzetét három körülmény befolyásolta: a Vatikán, általában a romániai, ezen belül különösképpen a moldvai katolikus klérus, valamint a Securitatetól támogatott kommunista hatóságok. Romániában, miután Bukarest egyoldalúan felmondta a konkordátumot, törvényen kívül helyezték a görög katolikus egyházat és több száz katolikus papot börtönbe vetettek. A Vatikán, hogy a feszültségen enyhítsen, kénytelen volt engedményeket tenni Románia és a szovjet befolyás alatt álló többi ország számára. Fenyegetően lépett fel az ortodox egyház is, mert zavarónak érezte a „katolikus enklávét”. Miután a Román Ortodox Egyház megkaparintott több mint 800 görög katolikus templomot, doktrínájában újraéledt a katolikusok elleni harc, amiben segítséget kapott a hatóságoktól is. A Securitate szemmel tartotta az egész klérust, úgyszintén a hívő közösségeket is. A megfigyelés kiterjedt az egyház egész tevékenységére, kezdve a vallási szertartásoktól, egészen a Vatikánnal fenntartott kapcsolatokig. A Securitate aktív, jól szervezett hálózatot épített ki besúgókból, akik közül többet a klérus soraiból toborozott. Ez a rendszer behálózta mind az ortodox mind a katolikus klérust, beleértve az erdélyi magyar vagy román papokat is. Varga Andrea kutatásai során a moldvai csángók eltűnését vizsgálta. A moldvai katolikus egyház, amely az utóbbi 150 év alatt a csángók közösségének is pásztora volt, hibás ezért. A moldvai katolikus egyháznak a csángók eredetére vonatkozó alapmunkáit könnyen lehet cáfolni. Érvényes ez Palra a moldvai katolicizmus főművére (Iosif M. Pal: A moldvai katolikusok eredete) épp úgy, mint Dumitru Martinasra is. Martinas csángó monográfiája /román nyelvű, címe magyarul: A moldvai csángók eredete, Bukarest, 1985/, a Securitate műve (UM 0544 és D – dezinformáló – ügyosztály). Egy „forrás” besúgói jelentése szerint Gherghel (iasi-i püspök) azt állította Martinas könyvének egyik kiadójáról, hogy ezredes. A Securitate tevékenysége kiterjedt a belső helyzetre, de a külsőre is, ami főképpen a Nyugat és a Vatikán félretájékoztatására összpontosult, például a „montázs” akcióban közreműködött a Securitate minden ügyosztálya, a kultusz-főigazgatóság, valamint 15 magas rangú egyházi személyiség. Egy különösképpen kétes, ugyanakkor rejtélyes alak az ultranacionalista Josif Constantin Dragan: beleavatkozott a Vatikán, a romániai katolikus klérus és a kultusz-főigazgatóság (Securitate) kapcsolataiba. Az 1970-es évektől kezdődően lépett fel mint közvetítő, ettől kezdődően a Securitate jobban be tudott épülni a romániai katolikus egyház életébe. A Securitate-jelentésekből megállapítható: 1. Azért, hogy megmenthesse romániai enklávéját, a Vatikán sorsára hagyta a görög katolikus egyházat és a moldvai csángókat, ez utóbbiakat a magyar nyelvű istentiszteletekre vonatkozó óhajukkal együtt. 2. A kommunista hatóságok a Securitate segítségével, különösen 1976 után új nacionál-kommunista vonalat követve, megtagadták a csángók minden kérését, és határozottan visszautasították, hogy a görög katolikus felekezet elismeréséről a Vatikánnal tárgyalásokat folytassanak. 3. Bukarest és Moldva érseksége továbbra is asszimilálja a csángókat épp úgy, ahogy tette a kommunista rendszert megelőzően is, a kommunista rendszer idején pedig új jelenség volt: a klérus jelentős része a Securitate kollaboránsa lett, sokan közülük ma is aktívak. Sajnálatos, hogy ez a mentalitás 1989 után sem változott, annak ellenére sem, hogy hatályos az 1521/2001. sz. Ajánlás, a Tytti Maria Isohookane-Asuma, az Európai Parlament finn tagjának abszolút semleges jelentése, amelyet 2001. május 4-én 9078-as számmal a csángók helyzetével kapcsolatban terjesztett elő. /Fordította: Barabás István./ /Varga Andrea: Egyedüli vesztes a csángók közössége? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Idén újra kikerül a Kazán-szoros baloldali sziklafalára az a márványtábla, amely a Duna szabályozását kezdeményező gróf Széchenyi Istvánnak hivatott emléket állítani. Az eredeti, mintegy tíz négyzetméteres tábla, akárcsak a sziklába vájt egykori Széchenyi út a vaskapui vízi erőmű megépítése után a felduzzasztott folyam mélyére került. A Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Jachtegylet tagjai tavaly már elhelyeztek egy kis méretű táblát, de ismeretlen tettesek néhány hét után – a román, magyar és Széchenyi-zászlóval együtt – eltávolították. „Azon a tízezer forinton ne múljék, mi az idén is kihelyezünk egy kisebb méretű táblát. De erről lényegében a hatóságoknak kellene gondoskodniuk” – magyarázza Varga István, a Gróf Széchenyi Ödön Magyar Hajózási és Jachtegylet ügyvezető alelnöke. Elmondta, hogy az 55x35 centis márványlapba annak a hatalmas táblának a szövegét vésették, amely a víz alá került. Gesztusukkal Széchenyi István előtt kívántak tisztelegni. A sziklafalat, melyre a táblát rögzítették csak a vízből lehet megközelíteni, egy hónap alatt mégis nyomtalanul eltűnt. „A szorosban nem ez az egy, pusztulásra ítélt emléktábla; mi a többinek a sorsát is felvállaltuk” – mondja Madaras Lázár, Mehedinti megye néhány hónappal ezelőtt lemondott prefektusa. Elszomorítónak tartotta, hogy a helyi románok közül kevesen ismerik a környék valós történelmét. Sokan nem tudják, hogy Mehedinti megyeszékhelyét, a ma Drobeta Turnu Severinként ismert Szörényvárt egy magyar szerzetesrend létesítette. Ezt idézi a város címerében található kereszt is. Ezeket a részleteket szerencsére a megyei múzeumban el is mondják a látogatóknak – jegyezte meg Madaras. – A Duna mentén kígyózó vasutat is a magyarok építették. 1860-ban Szörényvár lakóinak több mint fele német ajkúnak vallotta magát, de a magyarság számaránya is 20 százalék fölött volt. A románok aránya 10 százalék alatt maradt, a kiegyezéskor is alig érte el a 15 százalékot. Szörényvár mára jószerével színromán településsé vált. Madaras betegnyugdíjba vonulásával az a néhány tucat al-dunai magyar is elárvult. Lászlóvára határában most is ott áll az óriási méretű Baross-tábla, mely öles betűkkel hirdeti: „Az Aldunai vaskapunak és a többi zuhatagnak az MDCCCLXXXVIII évi XXVI t. czikkelye által elrendelt szabályozása megkezdetett I. Ferencz József uralkodása alatt Gróf SZAPÁRY GYULA miniszterelnök idejében BELLUSI BAROSS GÁBOR kereskedelemügyi miniszter által MDCCCLXXXX (1890) évi szeptember XV-én. Isten áldása legyen e művön és megalkotóin.” A vasminiszternek is emlegetett Baross Gábor közlekedési miniszter Széchenyi örökébe lépve az Al-Duna szabályozásának és a gőzhajózásnak volt a szorgalmazója. Új-Moldova mellett a hegyoldalban egy másik emléktábla is megmaradt. Kopott betűkkel hirdeti, hogy a Vaskapu szabályozását már 1890-ban megkezdték Ferenc József uralkodása idején, gróf Szapáry Gyula miniszterelnöksége alatt. Orsovától mintegy 18 kilométerre egy 1889-es tábla Erzsébet királynénak állított emléket. Nisztor szerint a víz teljesen tönkretette. Szinice falu közelében a Duna medrében három darab háromszöget alkotó, toronyszerű építményt fedezhetünk fel. Az először 1428-ban említett Háromtorony (más néven: Trikule vagy Tri Cule) az egykori magyar határvédelmi rendszer maradványa. A történészek szerint, több al-dunai várhoz hasonlóan Zsigmond király építtette. A tornyok a duzzasztás nyomán mindig vízben állnak, magas vízálláskor teljesen ellepi a folyam a legalacsonyabbat. Alacsony vízállásnál azonban le is lehet sétálni a tornyokhoz. 22 kilométerrel feljebb, Drenkovánál a vízben állnak Drankó várának a romjait. A Szörényi-Bánság fontos erődítményét a 14. században építhették, 1432-ben a törökök elfoglalták, és feltehetőleg lerombolták. A modern vonalú orsovai római katolikus templom falára 2004. május elsején került fel az a márványtábla, mely a magyar korona történetének e településhez kötődő részletére emlékeztet. „A Szent Korona Orsovánál volt 1849-től 1853-ig elrejtve. Az elásatás helyén, a Szent Korona ittlétének emlékére 1855-ben Koronakápolnát építettek. A kápolna a Duna vize alá kerülvén, emlékül a koronát tisztelők ezen táblát állították” – olvasható a márványlapon. A koronázási jelvényeket 157 évvel ezelőtt éppen augusztus 17-én rejtették el a Szemere Bertalan miniszterelnök vezette menekülők. A korona rejtekhelye fölé immár I. Ferenc József császár emeltette a kápolnát. A Duna felduzzasztása nyomán ez az emlékhely is víz alá került. A nemzeti értékek ápolására Temesváron megalakult a Szent Korona Szövetség. Ennek a szervezetnek a kezdeményezésére helyezték az új templom falára a háromnyelvű emléktáblát. A Baross Gábor által létrehozott tanintézetben 1927-ig folyt magyar nyelvű oktatás. Ha újraindítanák, ma már nem lenne diák, aki magyarul tanulhatna falai között. A magyar jellegű emlékek a Duna süllyesztőjébe kerülnek, közben Orsova mellett egy sziklatorony Decebal dák uralkodó hatalmas szobrává alakul. A műalkotás magassága 40, szélessége 25 méter. Az alkotás félkész állapotban várja befejezését. A munkálatokat a leggazdagabb románként emlegetett Josif Constantin Dragan pénzeli. A szekuritátés, korábban vasgárdista múlttal vádolt üzletember pénzhiányra hivatkozva állította le a kőfaragókat. /Szucher Ervin: Magyar emlékek az Al-Dunán. Víz alá kerültek a Vaskapu Duna-szorosait hajózhatóvá tevő magyar államférfiak emléktáblái. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./

Basescu államfő Ion Antonescut „viszonylag zseniális hadvezérnek” tartja, akinek egyetlen vétke, hogy átlépett a Dnyeszteren is. A 380 ezer zsidó lemészárlása még csak elmenne valahogy? Basescu a frankofon államfőket a Daciától a Római Birodalmon át Romániáig című térképalbummal lepte meg, amely I.C. Dragan, Adrian Paunescu, Neagu Cosma szekustábornok, Viorel Roman, a Romania Mare vezércikkírója és Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke közreműködésével készült. /Bogdán Tibor: Baszmeségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

A Capital pénzügy hetilap toplistát készített az ország háromszáz leggazdagabb emberéről, a 2005. év adatai alapján. A lap becslése szerint dúsgazdagok javainak összértéke 37 százalékkal nőtt 2004-hez képest. A leggazdagabb üzletemberek vagyonának összértéke két évvel ezelőtt 16 milliárd dollárt ért el, most már 22 milliárd dollár. A 22 milliárd dollár az ország nemzeti össztermékének a 18,3 százalékát teszi ki. A lista élén az idén a 89 éves, Milánóban élő Iosif Constantin Dragan áll, akinek vagyonát 1,3 és 1,6 milliárd dollár közöttire becsülik. Második helyen Ion Tiriac 1,2 és 1,5 milliárd dollár közötti összeggel. Az előző években is ők foglalták el az első két helyet. Harmadik Gigi Becali, közel áll az egymilliárd dolláros vagyonhoz. Sorin Ovidiu Vîntu és a Paunescu család a negyedik és az ötödik helyen végzett, tulajdonukat 830–900 millió dollárra értékelhető. A hatodik helyen a nagyváradi Micula-testvérek (750–770 millió dollár) állnak. /B. T.: Az ingatlanpiac gyarapítja milliárdosaink vagyonát. Capital: továbbra is Dragan és Tiriac vezet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./ Tizenkét magyar büszkélkedhetett tízmillió dollárnál nagyobb vagyonnal a tavalyi évben, most az ők nevük is szerepel Románia háromszáz leggazdagabb emberének lajstromán. A leggazdagabb romániai magyar továbbra is a kábeltévé-, telefon- és internet-szolgáltatásban utazó nagyváradi Teszári Zoltán, aki az országos 16. helyen áll. A második leggazdagabb magyar az Astral telekommunikációs cégben és a Transilvania Bankban érdekelt Urasi Béla, majd a nagyváradi hipermarket-tulajdonos Mudura Sándor után Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor áll. További sorrend: Bába György, a Cosmo üzletlánc tulajdonosa 38-39 millió dollárjával, a háztartási cikkeket forgalmazó Domo üzletlánc alapítói, Szarvadi Lóránd és Zsuzsanna 40 millió dollárjukkal, a kolozsvári Pólus Transilvaniát birtokoló Pászkány Árpád. A Capital idén tízmillió dollárra emelte a bejutási küszöböt, ezért hétmillió dollárra becsült vagyonával lecsúszott a listáról a gyergyószentmiklósi Apicom építkezési vállalat tulajdonosa, Szilágyi Imre. Szerinte a Capital szerkesztői túlbecsülték a vagyonát, nincs hétmillió dollárja. /Mihály László: Dollárderbi a román mágnáslistán. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./ Külön listán sorakoznak a leggazdagabb politikusok. Dan Voiculescu konzervatív pártelnök a legmódosabb, akinek vagyona egyetlen év alatt 150 millió dollárral gyarapodott. Az ugyancsak konzervatív párti George Coposnak majdnem sikerült megkétszereznie vagyonát, 230 millió dollárról 420 millióra nőtt. Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor Románia harmadik leggazdagabb politikusa 54 millió dollárral. Dumitru Becsenescu, volt PC-s, jelenleg független képviselő vagyona 35-ről 41 millió dollárra gyarapodott, míg a demokrata párti bukaresti főpolgármester, Adriean Videanu 4 millió dollárról 30 millióra gazdagodott. A konzervatív párti Corneliu Pascu vagyona eléri a 25 millió dollárt, Nicolae Bara demokrata párti képviselő pedig kis híján megháromszorozta a vagyonát: 7 millió dollárról 20 millióra. Calin Popescu-Tariceanu kormányfő 5 millió dollárral lett gazdagabb, vagyona jelenleg 20 millióra tehető. Idén is Teszári Zoltán a leggazdagabb romániai magyar, a nagyváradi származású üzletember vagyona a tavalyi 180-190 millió dollárról 220-230 millióra gyarapodott. Az általa 1992-ben alapított RCS&RDS nevű cég azóta három országban – Románia, Magyarország és Szlovákia – mintegy egymillió előfizető számára biztosítja a mindennapi televíziózást, internetkapcsolatot. A második a 60 millió dollárra rúgó vagyonnal rendelkező kolozsvári Urasi Béla. A 90-es évek elején taxisofőrként dolgozott, majd 5000 dollárral beszállt az éppen induló Astral Telecomba. A harmadik Verestóy Attila székelyudvarhelyi RMDSZ-szenátor, akinek 53-54 millió dolláros vagyonát a faipar, az élelmiszeripar, az értéktőzsde, valamint az ingatlan-beruházások gyarapították. Negyedik Fodor Zsolt és felesége, Silvia, az Euro GSM tulajdonosai, egyetlen év alatt megkétszerezték vagyonukat: a tavalyi 22–23 millió után idén már 45–50 milliójuk van. Kézdivásárhelyről indult Szarvadi Loránd és Hegedűs Ferenc. Ötödik Szarvadi és felesége, Zsuzsanna 40 millió dollárral. Bába György kézdivásárhelyi vállalkozó, a Cosmo üzletláncot működtető Primex cég tulajdonosa a hatodik leggazdagabb hazai magyar, 38-39 millió dolláros vagyonnal rendelkezik. Pászkány Árpád kolozsvári üzletember a hetedik, 35-40 millió dollárra rúgó vagyonával. A nyolcadik Hegedűs Ferenc /32 millió/. A kilencedik Kurkó János György idegenforgalmi és ingatlanbefektetésekkel foglalkozó üzletember 23 millió dolláros vagyonnal. László Jánosnak, a székelyudvarhelyi Impar cégcsoport, illetve a Küküllő szálloda tulajdonosának a tavalyi 12-13 millióról 20-21 millió dollárra gyarapodott a vagyona, míg Kovács Zoltán temesvári üzletember különböző sajtóorgánumok, nyomdák, reklámcég működtetése és ingatlanberuházások révén megszerzett vagyona 11-12 millió dollárról 19-20 millióra nőtt. A leggazdagabb romániai magyarok (millió dollár): 1.   Teszári Zoltán  –  220-230; 2.   Urasi Béla –   60; 3.   Verestóy Attila  –  53-54; 4.   Fodor Zsolt és Silvia   – 45-50; 5.   Szarvadi Zsuzsanna és Loránd   – 40; 6.   Bába György   – 38-39; 7.   Pászkány Árpád   – 35-40; 8.   Hegedűs Ferenc   – 32; 9.   Kurkó János György   – 23; 10.   László János   – 20-21; 11.   Kovács Zoltán   – 19-20. /Már ketten dollármilliárdosok. = Krónika (Kolozsvár), nov. 15./

A nagyváradi származású Teszári Zoltán, az RCS&RDS tulajdonosa lesz a Romániában élő második dollármilliárdos – adta hírül a Ziarul Financiar című gazdasági-pénzügyi napilap. A 37 éves, leggazdagabb romániai magyar üzletember vállalatát ugyanis a lap szerint bejegyzik a londoni tőzsdén, és ezután kiderülhet, hogy vagyona a bűvösnek vélt egymilliárd dolláros határt is meghaladja majd. A telekommunikációs vállalat a harmadik generációs mobiltelefon-szolgáltatás biztosítására vonatkozó engedélyt is kapott, így ezentúl nem csak a vezetékes távközlés, hanem a mobiltelefon piacon is terjeszkedhet. Optimistább becslés Teszári vállalatának összértéke eléri a 2,5 milliárd dollárt (majdnem 2 milliárd euró). A Capital pénzügyi hetilap 2006-os toplistája szerint Romániának két dollármilliárdosa is van, az egyik – s egyben a leggazdagabb román – az Olaszországban élő Iosif Constantin Dragan, akinek javait 1,3–1,6 milliárd dollárra becsülték, a második helyezett pedig Ion Tiriac egykori teniszcsillag, akinek vagyona 1,2–-1,5 milliárd dollárra tehető. /Megvan második dollármilliárdosunk? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Augusztus 21-én Palma de Mallorcán, 91 éves korában elhunyt Iosif Constantin Dragan. Dragan 1917. június 20-án született Lugoson, 1967-ben megalapította a Dragan Európai Alapítványt, élete során több mint 30 könyvet írt. Noha régóta külföldön élt, utóbbi években rendszeresen szerepelt a leggazdagabb román üzletemberek listája élén – a Capital gazdasági lap szerint 1,6 milliárd dollár vagyonra tett szert. Iosif Constantin Dragant augusztus 25-én szülővárosában temetik el. /Pataki Zoltán: Elhunyt Iosif C. Dragan. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 23./

„Az ország sorsát irányító Nicolae Ceausescunak köszönhetően Románia olyan erkölcsi magaslatra emelkedett, ami példátlan egész évezredes történetében. ” E sorokat az Olaszországban élő, évtizedeken át a leggazdagabb románnak számító vasgárdista, Ion Antonescu feltétetlen tisztelője, Iosif Constantin Dragan írta. A lugosi születésű, múlt héten, 91 éves korában elhunyt eurómilliárdos valóban csodálta a diktátort, akinek eszméi kiválóan beilleszkedtek a szélsőjobboldali üzletember gondolatvilágába. Dragan idegengyűlölő és antiszemita Noi, tracii /Mi, trákok/ című folyóirata a Szekuritáté támogatásával jelent meg. A negyvenes évek végén Ana Pauker kitiltotta Romániából, később azonban a trákok civilizációjával foglalkozó alapítványa, valamint a római székhelyű Európai Trákkutató Központ révén belopta magát a 2500 éves történelemről álmodozó Ceausescu szívébe. Dragan 1990 után Lugoson egyetemet, tévé- és rádióadót, illetve heti- és napilapot alapított, Corneliu Vadim Tudorral közösen pedig megalakította a Ion Antonescu Marsall Ligát. /Bogdán Tibor: Iosif Constantin Dragan halála. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./ Szülővárosában, Lugoson augusztus 25-én helyezik örök nyugalomra Josif Constantin Dragant, az egyik leggazdagabb román üzletembert. A 91 éves Dragant a spanyolországi Palma de Mallorcában, otthonában érte a halál. „Ma e nemes románnak a lelke felszáll azokéhoz, akiket oly nagyra tartott” – jelentette ki az elhunytat méltató Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke. A nagyok között pedig Mihai Eminescut, a nemzeti költőt, Ion Antonescu marsallt, Románia Hitler-barát kormányzóját és Stefan Gusa tábornokot említette. Utóbbi az 1989-es forradalom idején a Ceausescu főparancsnoksága alatt működő hadsereg vezérkarának volt a főnöke. Dragan 1995-ben 78 évesen éppen Gusa tábornok lányát, az akkor 22 éves Daniela Veronicát vette feleségül, aki azóta három gyermeket szült neki. Feltehetően ők lesznek az 1,6 milliárd dollárosra becsült vagyon örökösei. Dragan a második világháború elején a legionárius mozgalom tagjaként vált ismertté. Dragan később a Ceausescu házaspár kiszolgálójává vált. Ceausescu könyvei a Nagard (Dragan neve fordítva) kiadó gondozásában jelentek meg világnyelvekre lefordítva a nyugat-európai könyvpiacokon. A mindenkori román államfőhöz kötődő kiváló személyes kapcsolata túlélte a ’89-es forradalmat. Dragan Ion Iliescuval is gyakran fényképezkedett. Főként pénzadományaival érdemelte ki, hogy mind a Ion Antonescu Marsall Liga, mind a Vatra Romaneasca Egyesület tiszteletbeli elnökének választotta. 1993. október 22-én ő maga leplezte le Ion Antonescu sloboziai mellszobrát, melyet később a háborús bűnösök kultuszát tiltó jogszabály értelmében kellett eltávolítani a talapzatáról. Az üzletembert professzorként tisztelték a hívei. A második világháború előtt még Bukarestben szerzett jogászdiplomáját Olaszországban jogi doktorátussal toldotta meg. Mesés vagyonát még a negyvenes években alapozta meg a Romániában kitermelt kőolaj nyugat-európai forgalmazásával. Josif Constantin Dragan 1999-ben személyesen kérte Lugos önkormányzatától, hogy nevezzék el róla a város főterét, és engedélyezzék mellszobra felállítását a nevét viselő egyetem épülete előtti téren. Az önkormányzat ellenszavazat nélkül fogadta el a határozatot annak a támogatásnak az igézetében, amelyet a professzor a gesztusért cserében ígért. A főtér ma is az üzletember nevét viseli, a szoborállításról azonban egyelőre lemondott az üzletember nevét viselő alapítvány. Josif Constantin Dragan alakját így is megannyi műalkotás őrzi Lugoson. Az üzletembert templomalapítóként ábrázolja egy mozaik a város központi ortodox templomának a belső falán. Mozaik őrzi az alapító arcvonásait a Dragan Európai Egyetem lugosi székházának belső csarnokában is. /Gazda Árpád: Egy román krőzus arcai. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./

Elhunyt Iosif Constantin Dragan, a meggyőződéses vasgárdista, dollármilliárdos üzletember, évtizedeken át a leggazdagabb román, áltörténész, médiacézár. A Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet vezetője, Vladimir Tismaneanu megállapította, Ceausescu és Dragan kapcsolata nagyszerűen példázza „a hivatalosan meghirdetett kommunizmus és a valóságban érvényesülő ultrasovinizmus perverz összefonódását”. A romániai holokauszttal foglalkozó Elie Wiesel által elnökölt nemzetközi bizottság jelentése szerint Ceausescu hallgatólagos jóváhagyásával Ion Antonescu lelkes ügyvédeként igyekezett rehabilitáltatni a volt fasiszta marsall rendszerét. Dragan 1990 után szélsőséges kiadókat, kiadványokat támogatott, de maga is kisebb médiabirodalmat épített ki, tévé- és rádióadót működtetve, beindítva a Redesteptarea, valamint a Renasterea Banateana című heti-, illetve napilapot, továbbá az Europa Nova kiadót. A „román civilizáció értékeit szorgalmazó” intézményeket hozott létre, így már 1967-ben a Dragan Európai Alapítvány majd 1991-ben Lugoson a Dragan Európai Egyetemet. Hitt a román nép „sokévezredes múltjában”, ezért Rómában Trákkutató Európai Központot hozott létre, olaszországi Nagard nevű kiadója pedig ontotta a „trakológiai” munkákat. Több mint egymillió dollárt fordított Decebal negyven méteres portréjának sziklába faragására, 2004-ben az Aldunánál. Dragan több mint harminc történelmi tárgyú könyvet, tanulmányt közölt, de a történészek megkérdőjelezik Dragan történészi felkészültségét, Alexandru Pippidi pedig egyenesen sarlatánnak és kalandornak tartja a botcsinálta történészt. /Bogdán Tibor: Ceausescu vasgárdistája. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./