Romák a népszámláláson – Milyen nemzetiségűnek vallják magukat?
Nem hivatalos felmérések szerint az utóbbi években tovább nőtt, és mára Kovászna megyében 16-17 százalékra tehető a romák aránya. A háromszéki roma közösségek közismert képviselőit kérdeztük, milyen nemzetiségűnek vallják magukat a közelgő népszámláláson.
Ugyan a 2002-es népszámláláskor megyeszinten csupán 2,68% romát regisztráltak, ez annak volt köszönhető, hogy e népcsoport tagjai közül sokan magyarnak vagy románnak vallották magukat. A megye 45 közigazgatási egységéből ma három községben: Előpatakon, Nagyborosnyón és Bölönben többségben vannak, további 15 háromszéki községben az arányuk meghaladja a 20 százalékot. Sepsi: „magyar cigányok vagyunk”
Mivel a sepsiszentgyörgyi romák érdekvédelmi szervezetének, az Amenkha Roma Egyesületnek az elnöke, Ötvös Viktor éppen külföldön tartózkodik, Dima Ferenc alapító tagot kérdeztük, hogy népszámláláskor hová is sorolják magukat.
– Magyar cigányok vagyunk, az Őrkőn csupán pár vegyes házasságot jegyzünk, amelyben a beházasodó román falvakból került hozzánk. Mindenki saját maga dönti el, hogy milyen nemzetiségűnek íratja be magát, az egyesületen belül nem volt ilyesmiről szó – magyarázta Dima.
Szerinte Sepsiszentgyörgyön közel kétezer roma él, viszont ez a szám változó, hiszen többen hosszú ideig külföldön tartózkodnak, a népszámlálás alatt ezeknek a személyeknek nincs, aki bediktálja az adatait. Kézdi: hagyománytalan, székelyes közösség
Kézdivásárhelyen Kalányos Csabával, a Mr. Kaly néven ismert előadóművésszel beszéltünk, aki egyben a városi önkormányzat roma ügyekért felelős illetékese. Ő romának vallja magát a népszámláláson, ám fontosnak tartja a szabad identitásválasztás lehetőségét, ezért nem kíván semmilyen irányú kampányt folytatni a helyi roma közösség körében. Valószínűnek és természetesnek tartja, hogy lesznek szép számmal magukat magyarnak vagy székelynek valló romák, ugyanis szerinte a kézdivásárhelyi cigányoknak nincsenek hagyományaik, beolvadtak a helyi magyar közösségbe, átvéve annak szokásait. Példaként saját vegyes, magyar-roma nemzetiségű családját említette.
Orbaiszék: pénzt hozhat a roma identitás
Burka György kovásznai cigányvajda – akárcsak legutóbb – idén is romának vallja magát a népszámláláson. Hozzátette, hogy Sepsiszentgyörgyön ma tartanak egy megyeszintű gyűlést a romák képviselői, ahol megbeszélik a népszámlálással kapcsolatos teendőket is. A vajda meglátása szerint fontos lenne, ha a roma romának vallaná magát a népszámláláskor, mert 2002-ben a kovásznai-csomakőrösik közül kevesebben, mint kétszázan vallották magukat romának, így nem pályázhattak uniós pénzekre, és egy 50 ezer eurós támogatástól estek el. Burka Ervin, a kovásznai polgármesteri hivatal romareferense szintén romának vallja magát a népszámláláskor.
Bölönpatak: semmiképp nem lesznek románok
Drăgan Alexe cigányvajda szerint a bölönpataki romák ezúttal nem fogják románnak vallani magukat, mint tették azt a legutóbbi, 2002-es népszámlálás idején. Akkor Bölönpatakon az 1247 cigány közül 823 románt és 447 romát regisztráltak hivatalosan a biztosok. A vajda elmondta, jelenleg mintegy 1400 lelket számlál a közösség, a községközpontban, Bölönben pedig 30-ra tehető a romák száma. A vajdai tisztséget tizennyolc éve betöltő Alexe szerint 2002-ben politikai okok álltak az mögött, hogy sokan románnak vallották magukat, az akkor megígérteket azonban nem váltották be az ígérgetők, így most az emberek szabad akarata fog érvényesülni. Székely Hírmondó. Erdély.ma

Filmbemutató Bölönpatakon
Ma is él a seprűkötés hagyománya 
A Kovászna Megyei Művelődési Központ, valamint Kovászna Megye Tanácsának közös szervezésében a hétvégén a bölönpataki szociális központban mutatták be a Hagyományos sajtkészítés Zabolán, valamint a Kosárfonás és seprűkötés Bölönpatakon című dokumentumfilmeket, melyeket Simon József operatőr készített dr. Kinda István néprajzkutató szakmai felügyelete mellett.
Az említett intézmények szárnyai alatt a háromszéki népi mesterségekről összesen tíz film készült, egy, azok revitalizálását, digitalizálását és népszerűsítését célul tűző pályázat részeként. A mostani bemutatókra, azon belül nyilván a Bölönpatakról és a bölönpatakiakról szóló második filmre sok helybéli volt kíváncsi. Mint ismeretes, Bölön község csaknem háromezer lakosának mintegy felét a bölönpataki roma közösség teszi ki, s e közösség egy kis részének még ma is megélhetési forrást jelentenek azok a mesterségek, melyeknek tudományát őseiktől örökölték.
A film szereplői, Lingurar Cristofolete, Borșos Gheorghe és Boroș Adrian révén nyomon követhetjük, hogyan készül a jó ágseprű, amelyért, valljuk be, alkalmanként még öt lejt is sajnálunk kiadni. De ha tudnánk, mennyi baj van egy seprű elkészítésével! El kell menni először is messze a mezőre vesszőért, aztán a vesszők összerakásához, összekötözéséhez kézügyesség szükségeltetik, nem is mindennapi. Hasonlóképpen van a dolog a kosarakkal is, mígnem azok tetszetős alakjukat elnyerik.
Drăgan Alexe, a bölönpataki roma közösség vezetője szerint talán még tíz-tizenöt seprű- és kosárkötő mester élhet a faluban, ők termékeiket Bölönben vagy a szomszédos falvakban adják el. Azt mondja, bár olykor az Erdővidéken megszálló külföldi vendégek is ellátogatnak hozzájuk, azok kézművestermékeket nem igazán vásárolnak, holott a gyékényből fonott kis kosarak, tartók, vázák díszei lehetnének bármely modern lakásnak. Örvend, hogy elkészült ez a film, azért is, hogy lássák a mostani fiatalok, milyen élet volt ezelőtt, amikor a bölönpatakiaknak nem volt lehetőségük külföldre menni dolgozni, ezekből a mesterségekből kellett megéljenek.
– Nem szeretnénk azt, hogy kihaljanak közösségünkből ezek a hagyományos mesterségek – jegyezte meg.
Simon József véleménye szerint azonban hiába van jelenleg még mintegy háromszáz népi mester Háromszéken, akik közel negyvenféle hagyományos mesterséget űznek, mert csak évtizedek kérdése tán, és végleg a múlt ködébe vesznek ezek a hagyományok. Ezért is céljuk megörökíteni azokat a következő nemzedékek számára. Köszönetét fejezve ki a szereplőinek és azoknak, akik elkészítésükben segítséget nyújtottak, elmondta, a filmek később a Kovászna Megyei Művelődési Központ honlapján is elérhetőek lesznek az érdeklődők számára.
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székelyek a Millenárison
Háromszéktől Sóvidékig minden székely tájegység a legjobbat, a legszebbet vitte a II. Székely Fesztiválra a magyar fővárosba május 5–8. között, és elkápráztatta a Millenáris Park egyre gyarapodó közönségét. Idén Háromszék, tehát mi voltunk a fesztivál díszvendége. Szomszédaink, a csíkiak, gyergyóiak, udvarhelyszékiek is bemutatkoztak.
Virtuális székely fürdővilág
A csütörtöki előzetes a régiónkat bemutató tudományos konferencia volt székelyföldi gyógyturizmus témával. A természetes gyógytényezőket, ásvány- és gyógyvizeinket, mofettáinkat e sorok írója ismertette színes szemléltetőeszközökkel, mélyebben betekintve kincseink kihasználásának érdekes históriájába. A legújabb székelyföldi befektetésekről – Borszék születő kezelőközpontjáról, az alakuló Hargita megyei síparadicsom-láncolatról – Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke beszélt, A borvíz útja program háromszéki kezelőközpontjainak kezdőajánlatait Demeter István, az Aquasic igazgatója részletezte. A Székely Sóvidék gyógykincseiről, a szpeleoterápia bővítési elképzeléseiről pedig a székelyföldi származású Domokos István újságíró, a háromnapos rendezvény főszervezője, a Székely Szeretetszolgálat kurátora beszélt meggyőző érvekkel. A moziterem közönsége témába vágó filmekkel ismerkedett. Láthatták a Simon József– Vargyasi Levente–Kinda István mesterségekről készített kisfilmjeit, megismerhették Benedek Elek falujának működő vízimalmát, Olasztelek kovácsmesterét, a zabolai bácsokat és a nagyborosnyói téglavető cigányok életét.
Kapunyitogatás vidámsággal
Pénteken a Millenáris Park óriási színpadának tetején nyugati szél lebegtette a nemzeti és a székely lobogót. Tamás Sándor és Borboly Csaba, Kovászna, illetve Hargita megye tanácselnöke mondott köszöntőbeszédet. Tamás Sándor arról győzte meg a hallgatóságot, hogy a „székelyföldi borvízkincs valóságos nagyhatalommá fejleszthető”. Mihozzánk, vendégeihez szólt Láng Zsolt, Budapest II. kerületének polgármestere, székelyföldi élményeivel színezve beszédét, majd Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, a rendezvény fővédnöke további támogatásáról biztosítva megnyitotta a fesztivált.
Vásári forgatag
Sátrak százaiban kínálták a legkiválóbb portékákat: népviseletet, emlék- és dísztárgyakat, kegyszereket. Szabócentivel méregette az atillákat rendelő férfiembereket Dávid Alpár bodosi szabómester. Odébb a legkiválóbb kisüstiket, párlatokat kínálták, a Küküllő mente legjobb borait, és Délkelet-Erdély gasztronómiai különlegességei illatoztak. A gyergyói Anita vendégház konyhája 21 ezer adag töltött káposztát adott el, a borzontiak nem győzték túrós puliszkával kiszolgálni a hazai ízek után tolongó nosztalgiázókat. A székely kolbásszal együtt fogyott az állítólag török eredetű készítmény, a mititej is. A sepsiszentgyörgyi Kolcza vendéglő hideg füstön ízesített húsaiért, húskészítményeiért, a háromszéki pityókás kenyérért, tejtermékért, sajtokért, ordákért és túróféleségekért kígyóztak a sorok. A közelben székföldi mézeit ajánlotta Fülöp László árapataki méhész, odébb Szántó József kézdivásárhelyi mézeskalácsos kínálta áruját. Kovászna Megye Tanácsa, a megyei művelődési központ, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, az Aquasic és a Vadon Egyesület pultjánál Előpatak természetes állapotban palackozott ásványvizét kóstolgatták, a gyomorbetegek a málnási Mária lúgos gyógyvizet bemutató standnál sorakoztak, ahol Tóth Árpád tulajdonos elmondta, hogy a porcelánüvegből készült palack segítségével ez a gyógyvíz megtartja állandóságát, s mint ilyen, rendelkezik országos állandósági bizonylattal. Itt állt a kívánságok fája egy nyereményjáték alapjaként, amelyre olyan személyek akasztották rá kívánságaikat, akik vidékünkre szeretnének ellátogatni nyáron. A nyertes egy Kommandóra készülő személy volt, akit a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület utaztat megyénk legmagasabban fekvő festői vidékére. Itt állították ki a háromszéki medvét is. Gyerekek százai pózoltak előtte, s miközben készült a fotó, szüleik arról meséltek, milyen is lehet egy mackómama, akit bocsai társaságában zavar meg hirtelenjében az ember. Standunknál feltehették a látogatók azt a különleges szemüveget, amelyben látni lehet Háromszék rangos rendezvényeinek helyszínét, az Óriáspince-tetőt, majd a Szent Anna-tavat és több más mesebeli honi táj többdimenziós virtuális képét. A Kovászna Megyei Művelődési Központ megyénk kézművestermékeinek keresztmetszetét külön sátorban mutatta be. Ott volt a székely péktermékeket készítő bodosi Dávid család, a széles körben ismert Ségercz Ferenc hangszerkészítő-muzsikus, Bagoly Zoltán csernátoni fafaragó, Haszmann Gabriella bútorfestő, Tóth Ilona és férje étfalvi új kerámiások. A látogató asszonyok között sikert arattak a bölönpataki fűzfacsigolya és gyékénykosarak, amelyek készítési módját Drăgan Alexe községi roma tanácstag ismertette, aki az ünnepre való tekintettel Alexe helyett Endre néven mutatkozott be vásárlóinak. Akinek kedve tartotta, ebben a sátorban nekifoghatott kézműveskedni. A háromszéki kézművessátrat meglátogatta Varga Mihály miniszter.
A színpadon
Három napon át szólt a zene, az ének, és ropták a táncot a Millenáris színpadán. Az Evilági Együttes A medve nem játék című mesével átszőtt, gyermekeknek szóló interaktív koncertje közönségsikert aratott, Csinta Samu kollégánk Plakátballada című egyszemélyes könyvbemutatója is sikeres volt; a szerző dedikált.
Csíki, gyergyói és udvarhelyszéki szomszédaink az ünnepi asztalterítés mesterei voltak, flekken, kolbász és a legkiválóbb ételek özönét ontották, sátraiknál gyakran kínaiak, japánok és vietnamiak lestek a számukra különlegesnek tűnő falatokra, értetlenül duruzsoltak a kemény párlatok hatása alatt. Szombat az „elcsángáltaké” volt. Gyimesi és moldvai csángók énekei és tánczenéje elhallatszott a Széll Kálmán térig. Ott volt a színpadon Petrás Mária Prima Primissima és Magyar Örökség díjas népdalénekes, fellépett a Virággyöngy moldvai csángó együttes és vezetőjük, Kóka Rozália Magyar Örökség díjas mesemondó és a Népművészet Mestere.
A Székely Fesztivál ezrekre rúgó látogatói között voltak, akik tolókocsival is eljöttek naponta, mert „ott kell lenni, fel kell őket pártolni”. Idős asszonyságok felöltötték régi székely ruhájukat, mások csángó ingeiket. Munkájuk miatt városban rekedt fiatalok mondták: gyertek, együnk egy jót, énekeljük ki magunkat, mint otthon! Az alkalmi énekes csoportok között olykor felhangzott a zalánpataki Préda Barna hegedűje. A borzonti sátor mögötti flekkensütők fölött megszólalt egy jelzőhang, bekapcsolt a főépület füstriasztója.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)