Egyházi kórusok találkoztak Tusnádfürdőn
Huszadik alkalommal gyűltek össze az alcsíki egyházi kórusok tagjai szombaton. A minden évben más településen megtartott találkozó házigazdája ezúttal Tusnádfürdő volt.
„Tusnádfürdő római katolikus közössége eddig meg nem történt eseményre ébredt, ugyanis szerény kis templomunk ad helyet az alcsíki egyházi kórusok találkozója huszadik kiírásának. Van valamennyiünk lelkében dal, sőt szép dal is lakozik ott, ettől tudjuk egymás dalát értékként felmutatni. Ma (szombat, szerk. megj.) az Úristen és a Szűzanya dicsőítésére gyűltünk össze” – fogalmazott Száfta András, az egyik szervező.
A találkozón két-két kórusművel fellépett Tusnádfürdő testvértelepülésének, Orosházának az evangélikus kórusa Kőszegi Német József karnagy vezényletével, a csíkszentgyörgyi (karnagy: Fejér István), a csíkszentmártoni (karnagy: Szabó Tamás), csíkszentimrei (karnagy: Darvas Róbert), a csíkszentkirályi (karnagy: Domahidi Zalán), a csíkszentléleki (karnagy: Gergely Tibor, a csíkszentsimoni (karnagy: Pap Levente), valamint a tusnádfürdői egyházi kórus Virágh Imre vezetésével. Elhangzott, hogy a jelen levő kórusok – köztük negyvenéves múlttal rendelkező vagy éppen két éve alakult énekkar volt – mind a liturgia szebbé tételében vállaltak szerepet, de legtöbben nemcsak az egyházi ünnepeken, hanem a településük kulturális eseményein is megörvendeztetik énekeikkel a közönséget.
A tusnádfürdői egyházi kórus a helyi római katolikus plébániahivatallal közösen szervezett találkozó végén minden részt vevő csoportot emléklappal, plakettel és egy, Kovács Csaba által készített Szűzanya-szoborral ajándékozott meg. A szervezők ugyanakkor tizenegy idős alcsíki kántort is köszöntöttek az eseményen.
Több száz torokból csendült fel a Dona nobis pacem című ének a találkozó végén, majd a csoportok zeneszó kíséretében vonultak a közös ebédre.
„Nagy öröm számunkra, hogy házigazdái lehetünk ennek az eseménynek, mert itt még kórustalálkozó nem volt. Nagy lámpalázzal és munkával, de Isten segítségével meg tudtuk szervezni. Nagyon sokat segített a helyi önkormányzat, a megyei tanács és sok jóakaratú ember. Megkerestek minket, és szerény kis pénzükkel próbálták támogatni ezt a szép találkozót” – osztotta meg lapunkkal Virágh Imre, a tusnádfürdői egyházi kórus vezetője. Az első Alcsíki Egyházi Kórustalálkozót Bálint Zoltán kántor kezdeményezésére szervezték meg, aki akkor Csíkszentkirályon teljesített szolgálatot. Az idei találkozóról február 14-én összeállítás tekinthető meg a Duna Televízió Isten kezében című műsorában.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Egyházi énekektől volt hangos a csíkmindszenti sportcsarnok
Huszonegyedik alkalommal gyűltek össze az alcsíki egyházi kórusok, az Alcsíki Egyházi Kórustalálkozót idén a legfiatalabb kórus, a csíkszentléleki szervezte. A helyi templomban tartott ünnepi szentmisét követően a csíkmindszenti sportcsarnokban folytatódott a találkozó, a mintegy háromszáz székelyruhás, ünneplőbe öltözött kórustaggal, érdeklődővel zsúfolásig megtelt a terem.
Az alcsíki egyházi kórusok akaratlanul is egymáshoz mérik tudásukat az évente megszervezett találkozókon, így ezek az események fejlődésüket is segítik − mondta el Gergely Tibor, az idei Alcsíki Egyházi Kórustalálkozót szervező csíkszentléleki énekkar vezetője.
A színpadon egymás után fellépő hét énekkar két-két kórusművet mutatott be, többek között elhangzott a Karácsonyi himnusz, az Íme, Isten báránya, a My Lord és a Jubilate Deo című darabok. Elsőként a Tusnádfürdői Kisboldogasszony Egyházi Kórus (karvezető: Virágh Imre) lépett fel, majd következett a Szent László nevét viselő csíkszentsimoni énekkar (karnagy: Pap Levente), a csíkszentmártoni Baka János Egyházi Kórus (karvezető: Szabó Tamás) és a csíkszentkirályi egyházi énekkar (karvezető: Domahídi Zalán). Megmutatta tudását a csíkszentgyörgyi Ilyés András Egyházi Kórus (karnagy: Fejér István) és a csíkszentimrei egyházi énekkar (karvezető: Darvas Róbert) is, utolsóként pedig a házigada csíkszentléleki kórus (karvezető: Gergely Tibor) állt színpadra.
A bemutatkozások sora a Dona nobis pacem közös eléneklésével zárult, azt követően ünnepi ebédet fogyasztottak. A színvonalas esemény megszervezésében a helyi intézmények mellett közreműködött Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Művészeti Népiskola is. Gergely Tibor, a szentléleki kórus vezetője elmondta, nagyon nagy élmény a kórusoknak a találkozókon való részvétel. „Más az, hogy a saját templomodban énekelsz bizonyos időközönként, ahol nem biztos, hogy hozzáértők hallgatnak. Itt viszont van egyfajta elismerés, biztatás.” Megjegyezte, emellett a karok akaratlanul is egymáshoz hasonlítják magukat, így ez egy jó lehetőség a fejlődésre is.
Az első Alcsíki Egyházi Kórustalálkozót Bálint Zoltán kántor kezdeményezésére szervezték meg, aki akkor Csíkszentkirályon teljesített szolgálatot. Azóta évről-évre más-más alcsíki település egyházi kórusa vállalja annak megszervezését. Mint az a szombati eseményen kiderült, legközelebb 2017. február 18-án találkoznak újra az alcsíki egyházi énekkarok, akkor Csíkszentgyörgy ad otthont az eseménynek.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro

Akik elsőként fújták a rezet
Elsőként alakult meg Alcsíkon a Csíkszentkirályi Fúvószenekar 2001-ben, amely jelenleg 21 taggal működik. A zenekar évi 30–50 felkérést is kap.
„A Csíkszentkirályi Fúvószenekar története három részre, generációra bontható: az első helyi rezesbanda 1884-ben alakult, a csíki vármegyében elsőként. Az akkori csíkszentkirályi plébános, Hosszú Ferenc kezdeményezésére jött létre – erről írásos bizonyíték is van az egyház tulajdonában lévő Historia Domusban. Ez a zenekar valószínűleg az első világháború alatt bomlott fel. A két világháború közt nem működik zenekar a településen, majd 1943-ban alakul meg a második társaság. Ők 2001-ig zenéltek együtt, ekkor szükségessé vált a harmadik generáció belépése, ugyanis a régi zenekari tagok 70–80 év körüliek voltak” – ismertette Ravasz Ákos.
A fúvószenekar egyik tagja továbbá azt is elmondta, hogy 2001-ben Székely Ernő polgármester kezdeményezésére szerveződik újjá a csapat – Alcsíkon elsőként. Ekkorra már szükségessé vált egy szakember bevonása, hogy a zenészek hozzáértőbbekké válhassanak. Karmesternek 2002-ben Urszuly Árpádot kérik fel, ő egészen 2009-ig segíti a fúvósokat, azt követően 2012-ig Domahidi-Vaszi Zalán kántor vezeti a zenekart. Azóta pedig vendég-karmesterekkel dolgoznak együtt.
Repertoárjukon hagyományos magyar, székely népi énekek, keringők, tangók szerepelnek. Nem utasítják el az újat, csupán jobban ragaszkodnak a sajátjukhoz. Ingyenesen lépnek fel a helyi kortárstalálkozókon, búcsús ünnepeken, falunapokon, faluébresztésen, de akár temetéseken, lakodalmakon is. A szomszédos településeken való zenélésért azonban elkérnek egy szimbolikus összeget – számolt be Ravasz Ákos. Hozzátette, évente 30–50 fellépésen vesznek részt. Az elmúlt esztendőkben a helyi és szomszédos falvak eseményei mellett felléptek Barátoson, Bárdudvarnokon, Berekfürdőn, Zalakomáron, Kaposváron, Krasznahorkaváralján, Igal városában.
Megjegyezte azt is a zenész, hogy a jelenleg 21 tagú zenekart a tavaly augusztus huszadikai ünnepkor két részre osztották, míg az zenészek egyik része a magyar nemzeti ünnepen vett részt Igalon, addig a többiek településükön zenéltek a falu ünnepén. Érdeklődésünkre elmondta, ez azért volt kivitelezhető, mert a zenekar pár tagja több hangszeren is játszik, s mivel kellő számú hangszerük is van, így megfelelő elosztásban tudtak itt és ott is helyt állni.
Elsősorban a fellépésekből befolyt összegekből boldogulnak, törekednek önfenntartóak lenni, de elfogadják a felajánlásokat is. Például a 2005-ben készült fellépőruhájukat a helyi vállalkozók és a polgármesteri hivatal segítsége révén vásárolták meg. Rendszeres bevételt jelent továbbá a karácsonyi előadásukkal egybekötött bál is, amelynek bevételét kiadásaikra fordítják. Emellett a közbirtokosság pár éve vásárolt számukra öt hangszert, 2015-ben pedig az önkormányzat közreműködésével sikerült megnyerniük egy Csík LEADER Egyesülethez leadott pályázatot, amely révén egy rend új egyenruhával és egy rend új hangszerrel bővült az eszközkészletük – tájékoztatott Ravasz Ákos.
Beszámolt továbbá arról is, hogy 15–70 év közöttiek a zenészeik, csapatukba bármikor jó szívvel fogadják a zenélni akaró helyieket.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Kórusművekkel örvendeztették meg egymást és a hallgatóságot
Mintegy háromszáz kórista vett részt a huszonkettedik alkalommal megszervezett Alcsíki Egyházi Kórustalálkozón Csíkszentgyörgyön, ahol elhangzottak Kodály Zoltán szavai, miszerint teljes lelki élet zene nélkül nincs.
Az ünnep alkalmából megtelt a helyi plébániatemplom az énekesekkel és az érdeklődő hívekkel szombaton. A tizenegy órakor kezdődő szentmisén a főcelebráns Tamás József püspök rámutatott, a kórustalálkozó nem a versengést jelenti, két célja van: gazdagodni és gazdagítani. A kórusok felkészülésük és fellépésük révén is tanulnak, azaz gazdagodnak, míg az őket hallgatókat énekükkel gazdagítják, élményt nyújtanak számukra.
A szentbeszédben Illyés Zsolt, Csíkszentlélek plébánosa arra is kitért, hogy a kórustalálkozók megszervezése, illetve az azokon való részvétel is áldozatot, plusz energiát kíván az énekkaroktól. Örvendetesnek nevezte, hogy a mindennapi teendők mellett az érintettek mégis időt szánnak a zenére, a hagyományra, a kultúrára. A lelkipásztor Kodály Zoltán szavait idézve: „teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be”. Azt kívánta a jelen levő énekeseknek, hogy énekelésük révén valóban nyíljanak meg a lélek másképp elérhetetlen részei, azáltal pedig kerüljenek kapcsolatba Istennel.
Ilyés Zsolt a prédikáció további részében párhuzamba állította a mindennapi közösségi, családi életet a kórusok működésével. Mint fogalmazott, ahhoz hogy szépen szóljon egy-egy kórusmű, a kórustagoknak figyelniük kell a karvezetőre, hogy tudják mikor, milyen tempóban, hangerősséggel kell belépniük az éneklésbe. Ehhez hasonlóan az életben is figyelni kell Istenre ‒ hiszen az emberek is hangjegyek Isten alkotásában ‒, azáltal lehet az élet, zűrzavar helyett harmonikus.
szentmise végén a tavalyi szervező Csíkszentléleki Egyházi Kórus átadta az alcsíki kórustalálkozó vándorzászlóját a csíkszentgyörgyi Illyés András Egyházi Kórusnak, akik egy évig őrzik majd azt templomukban. Mint a kórusok fellépése előtt elhangzott, a találkozón felcsendülő dalokkal a szervező énekkar névadója, Illyés András előtt is tisztelegtek születésének 380-dik, halálának pedig 305-ik évfordulója alkalmából. Az 1999 óta működő szentgyörgyi kórus megalakulásának tizedik évfordulóján vette fel a helyi születésű egyházi elöljáró nevét.
Ezt követően egymás után két-két kórusművel mutatta meg tudását a csíkszentléleki egyházi kórus (karvezető: Gergely Tibor), a csíkszentimrei egyházi énekkar (vezényelt: Darvas Róbert, Szopos Zoltán), a Szent László nevét viselő csíkszentsimoni énekkar (karnagy: Pap Levente), a csíkszentmártoni Baka János Egyházi Kórus (karvezető: Szabó Tamás), a csíkszentkirályi kórus (vezényelt: Domahídi Vaszi Zalán), a Tusnádfürdői Kisboldogasszony Egyházi Kórus (karvezető: Virágh Imre), végül pedig a helyi énekkar (karnagy: Fejér István).
A jelenlevők hallhatták többek között a Domine Deus, a Gaudete, a Szép csillag száll az égre fel, az Isten dicsősége és a Gyönyörű mind kórusműveket. Az éneklések sora a Christus vincit közös eléneklésével zárult.
A kórustalálkozó megszervezéséhez, a helyi plébánia, a csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi közbirtokosságok és az Alcsík Kistérségi Társulás járult hozzá.
Fejér István, a szervező egyházi kórus vezetője érdeklődésünkre elmondta, a kórustalálkozó tulajdonképpen lehetőséget biztosít a Jézussal való találkozásra, hiszen ahogy a Szentírásban is olvasható: Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük. Emellett a kórusok fejlődése is szemmel követhető az évről évre megrendezett találkozók révén. Mint a kántortól megtudtuk, jövőben Csíkszentkirályon találkoznak újra az Isten dicsőségét éneklő alcsíki kórusok. Kodály Zoltán halálának ötvenedik évfordulója okán egy tőle származó idézetet is kiemelt, amely véleménye szerint rámutat a kóruséneklés lényegére: „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is. Nem sokat ér, ha magunkban dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk. Akkor mondhatjuk majd csak igazán: Örvendjen az egész világ!”
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro