Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Dincă, Ilie
3 tétel
2000. december 9.
Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter és Ilie Dinca, a romák nem kormányzati szerveinek képviselője dec. 8-án közös sajtótájékoztatót tartott. Elmondták, hogy a dec. 7-i kormányülésen elfogadták a romák helyzetével foglalkozó memorandumot, melynek kitételei a roma kisebbség életkörülményeinek javításával foglalkozott. Eckstein-Kovács Péter nagyon fontosnak tartja azt a kormányhatározatot, amely megtilt mindennemű megkülönböztetést a kisebbségekkel szemben. Eckstein kijelentette: ha fel is ajánlja az új hatalom a kisebbségi tárca vezetését, magán- és politikai okokból nem vállalja el. Nem tudna úgy együttműködni egy RTDP-s kormánnyal, amint azt a koalícióval tette. Nehezen elképzelhető, hogy az RMDSZ minisztert adjon egy olyan kormánynak, melyben nem vesz részt, mondta a miniszter. /Nánó Csaba: A legutóbbi kormányülés döntése után Javulhat a romák helyzete. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./
2005. február 10.
Február 9-én volt A romák beilleszkedésének évtizede 2005-2015 elnevezésű program ünnepélyes megnyitója Bukarestben. A Világbank és a Soros Alapítvány közös programját kilenc államban, Magyarországon, Bulgáriában, Szlovákiában, a Cseh Köztársaságban, Macedóniában, Szerbiában, Montenegróban, Horvátországban és Romániában kezdik el. Bukarestben a Romániára vonatkozó program elkezdésére került sor, a rendezvényt Ilie Dinca, az Országos Roma Ügynökség elnöke nyitotta meg. Az eseményen a román kormányt Markó Béla miniszterelnök-helyettes képviselte, aki felszólalásában hangsúlyozta: a roma közösségek képviselőinek bevonásával kívánják megszüntetni, csökkenteni a szakadékot roma és nem roma társadalom között. „Nem szabad a fejük fölött dönteni a sorsukról” – jelentette ki beszédében Markó Béla. – A Világbank 15 millió dollárt fordít a roma közösségek beilleszkedése érdekében. /Egy évtized a romániai romákért. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./
2011. január 26.
Hány roma él Romániában?
A legutóbbi, 1992. népszámlálás adataival szemben, miszerint az országban alig valamivel több, mint félmillió roma él, az Országos Romaügynökség elnöke, Ilie Dinca úgy véli, létszámuk a hivatalos statisztikai adat négyszeresére tehető
Romániai szociológusok egyetértenek abban, hogy jelen pillanatban senki sem tudja pontosan, hogy hány roma él az országban. A népszámlálási adatok, egyéb felmérések, kimutatások számai nem megbízhatóak, egyrészt azért, mert a megkérdezett romák jelentős hányada letagadja etnikumát, másrészt azért is, mert a közösség igen sok tagja egyszerűen nem érhető el a számlálóbiztosok, felmérők számára. Sokan közülük személyi okmánnyal sem rendelkeznek.
Félmillió? Kétmillió?
Ilie Dincă szerint a hivatalosan kimutatottnál már csak azért is jóval több romának kellene élnie Romániában, mivel az etnikum körében csupán az iskolaköteles gyermekek száma meghaladja a kétszázezret. Így szerény becslés szerint is a roma lakosság száma eléri az 1,7 millió főt. Valószínűbbnek tűnik azonban a kétmilliós létszám. Becslését a Roma Párt felméréseire alapozza, amelyek az állami statisztikáknál pontosabbak.
A roma alakulat ugyanis 42 megyei szervezetének, közel félezer községi fiókjának, 600 egészségügyi, 400 iskolai összekötőjének, a polgármesteri hivatalok mellett működő 450 szakértőjének, 42 tanfelügyelőjének és a romani nyelvet oktató számos tanárának köszönhetően, jóval hitelesebb képet alkothat a roma közösségről.
Roma szakértők szerint arra még belátható időn belül nincs lehetőség, hogy a roma közösség tagjai teljes mértékben felvállalják identitásukat. A magyarlakta területeken sokan közülük magyarnak, a román többségű területeken pedig románnak vallják magukat, legfőképpen azért, mert a romani nyelv ismeretének hiányában ezeken a nyelveken beszélnek. Romaszervezetek adatainak megfelelően azonban az anyanyelvüket még ismerő romáknak is mindössze 25 százaléka vállalta fel etnikumát.
A romák száma az erdélyi megyékben
Megye 2002. évi népszámlálás adatai Prefektúrák nem hivatalos adatai
Hunyad 6823 Nincs adat
Arad 17 664 30 000
Krassó-Szörény 7914 25 000–30 000
Kolozs 19 834 20 000
Szilágy 12 554 20 000
Máramaros 8913 12 000–13 000
Beszterce-Naszód 11 155 Nincs adat
Bihar 30 089 50 000
Szatmár 13 478 27 854
Szeben 17 125 60 000
Kovászna 5973 30 000–40 000
Brassó 18 313 Nincs adat
Fehér 14 306 Nincs adat
Hargita 3835 18 000
Maros 40 425 100 000
Országosan 535 140 1 107 302
Kérdezőbiztosok felelőssége
A népszámlálások tanúsága szerint mindebben nem kis szerepe van a kérdezőbiztosok megválogatásának is. Rendszerint a romalakta területekre is más etnikumú – román vagy magyar – személyt küldenek ki, akiknek jelenléte már önmagában elbátortalanítja a romákat. Nem ritka eset viszont az sem, hogy a kérdezőbiztosok ügyes manőverei nyomán ráveszik alanyaikat arra, hogy az összeíró etnikumához tartozónak vallja magát. Megtörtént, hogy egyenesen utasították őket arra, hogy amennyiben nem ismerik a romani nyelvet és nem járnak roma viseletben, akkor nem nyilváníthatják magukat romának, de az sem ritka eset, hogy lefizették őket etnikumuk megtagadásáért.
A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ott, ahova roma kérdezőbiztost küldtek ki, a megkérdezett romák kilencven százaléka ismerte el etnikumát, míg másutt ez az arány csak ritkán haladta meg a húsz százalékot.
Megyék, gondok
A roma közösség képviselői mindezt nem annyira a statisztikák szempontjából tartják igen sajnálatosnak, hanem elsősorban azért, mert a hivatalosan alacsonyabb létszámú közösség jóval kevesebb anyagi támogatásban részesülhet a hatóság részéről. Egy félmilliós közösség számára a kormánystratégiákban természetszerűen kevesebb pénzt különítenek el, mint egy kétmilliós kisebbség esetében.
Sajnálatos módon azonban vannak olyan roma csoportok, amelyek közösségileg tagadják meg származásukat, mint például a kanalas romák.
Emellett pedig a hivatalos hatóságok sem tekintik szívügyüknek a romák lélekszámának pontosítását és rendszerint beérik a hivatalos statisztikai adatokkal vagy népszámlálási mutatókkal. Számukra ez azért is megfelelő megoldás, mert így a valóban szükségesnél kevesebb pénzalapot kell a romaközösségek gondjainak orvoslására fordítaniuk. Egyes prefektúrák azonban igyekeznek pozitívan viszonyulni e közösség problémáihoz és naprakész kimutatást készítettek a romák fő gondjairól.
A Bihar megyei hatóságok megállapításának megfelelően a megyében a beiskoláztatás okozza a legnagyobb problémát, Szatmár megyében pedig az, hogy a roma közösség tagjainak zöme nem dolgozik, szociális segélyből, napszámból él. Bár Beszterce-Naszód megyéből jó hírek is érkeztek, így például vannak roma etnikumú egyetemisták, helyi tanácsosok, sőt rendőrök is, aminek nyomán a lakosság viszonyulása is megváltozott ehhez az etnikumhoz, ám itt is gondot okoz a romák körében jelentkező nagyarányú munkanélküliség.
Mámaramaros megyében a roma lakosságnak komoly lakásgondokkal kell megküzdenie, ugyanakkor e közösség sok tagja állt munkába, főleg bútorgyárakban, asztalosmunkákra szerződtetik őket. A Szilágy megyei romák nagyrésze kereskedésből él meg: edényeket cserél dióra, gyümölcsre, amit aztán Magyarországon értékesít, de sokan foglalkoznak hagyományosabb mesterségekkel, például kosárfonással is.
Bogdán Tibor. Új Magyar Szó (Bukarest)
A legutóbbi, 1992. népszámlálás adataival szemben, miszerint az országban alig valamivel több, mint félmillió roma él, az Országos Romaügynökség elnöke, Ilie Dinca úgy véli, létszámuk a hivatalos statisztikai adat négyszeresére tehető
Romániai szociológusok egyetértenek abban, hogy jelen pillanatban senki sem tudja pontosan, hogy hány roma él az országban. A népszámlálási adatok, egyéb felmérések, kimutatások számai nem megbízhatóak, egyrészt azért, mert a megkérdezett romák jelentős hányada letagadja etnikumát, másrészt azért is, mert a közösség igen sok tagja egyszerűen nem érhető el a számlálóbiztosok, felmérők számára. Sokan közülük személyi okmánnyal sem rendelkeznek.
Félmillió? Kétmillió?
Ilie Dincă szerint a hivatalosan kimutatottnál már csak azért is jóval több romának kellene élnie Romániában, mivel az etnikum körében csupán az iskolaköteles gyermekek száma meghaladja a kétszázezret. Így szerény becslés szerint is a roma lakosság száma eléri az 1,7 millió főt. Valószínűbbnek tűnik azonban a kétmilliós létszám. Becslését a Roma Párt felméréseire alapozza, amelyek az állami statisztikáknál pontosabbak.
A roma alakulat ugyanis 42 megyei szervezetének, közel félezer községi fiókjának, 600 egészségügyi, 400 iskolai összekötőjének, a polgármesteri hivatalok mellett működő 450 szakértőjének, 42 tanfelügyelőjének és a romani nyelvet oktató számos tanárának köszönhetően, jóval hitelesebb képet alkothat a roma közösségről.
Roma szakértők szerint arra még belátható időn belül nincs lehetőség, hogy a roma közösség tagjai teljes mértékben felvállalják identitásukat. A magyarlakta területeken sokan közülük magyarnak, a román többségű területeken pedig románnak vallják magukat, legfőképpen azért, mert a romani nyelv ismeretének hiányában ezeken a nyelveken beszélnek. Romaszervezetek adatainak megfelelően azonban az anyanyelvüket még ismerő romáknak is mindössze 25 százaléka vállalta fel etnikumát.
A romák száma az erdélyi megyékben
Megye 2002. évi népszámlálás adatai Prefektúrák nem hivatalos adatai
Hunyad 6823 Nincs adat
Arad 17 664 30 000
Krassó-Szörény 7914 25 000–30 000
Kolozs 19 834 20 000
Szilágy 12 554 20 000
Máramaros 8913 12 000–13 000
Beszterce-Naszód 11 155 Nincs adat
Bihar 30 089 50 000
Szatmár 13 478 27 854
Szeben 17 125 60 000
Kovászna 5973 30 000–40 000
Brassó 18 313 Nincs adat
Fehér 14 306 Nincs adat
Hargita 3835 18 000
Maros 40 425 100 000
Országosan 535 140 1 107 302
Kérdezőbiztosok felelőssége
A népszámlálások tanúsága szerint mindebben nem kis szerepe van a kérdezőbiztosok megválogatásának is. Rendszerint a romalakta területekre is más etnikumú – román vagy magyar – személyt küldenek ki, akiknek jelenléte már önmagában elbátortalanítja a romákat. Nem ritka eset viszont az sem, hogy a kérdezőbiztosok ügyes manőverei nyomán ráveszik alanyaikat arra, hogy az összeíró etnikumához tartozónak vallja magát. Megtörtént, hogy egyenesen utasították őket arra, hogy amennyiben nem ismerik a romani nyelvet és nem járnak roma viseletben, akkor nem nyilváníthatják magukat romának, de az sem ritka eset, hogy lefizették őket etnikumuk megtagadásáért.
A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ott, ahova roma kérdezőbiztost küldtek ki, a megkérdezett romák kilencven százaléka ismerte el etnikumát, míg másutt ez az arány csak ritkán haladta meg a húsz százalékot.
Megyék, gondok
A roma közösség képviselői mindezt nem annyira a statisztikák szempontjából tartják igen sajnálatosnak, hanem elsősorban azért, mert a hivatalosan alacsonyabb létszámú közösség jóval kevesebb anyagi támogatásban részesülhet a hatóság részéről. Egy félmilliós közösség számára a kormánystratégiákban természetszerűen kevesebb pénzt különítenek el, mint egy kétmilliós kisebbség esetében.
Sajnálatos módon azonban vannak olyan roma csoportok, amelyek közösségileg tagadják meg származásukat, mint például a kanalas romák.
Emellett pedig a hivatalos hatóságok sem tekintik szívügyüknek a romák lélekszámának pontosítását és rendszerint beérik a hivatalos statisztikai adatokkal vagy népszámlálási mutatókkal. Számukra ez azért is megfelelő megoldás, mert így a valóban szükségesnél kevesebb pénzalapot kell a romaközösségek gondjainak orvoslására fordítaniuk. Egyes prefektúrák azonban igyekeznek pozitívan viszonyulni e közösség problémáihoz és naprakész kimutatást készítettek a romák fő gondjairól.
A Bihar megyei hatóságok megállapításának megfelelően a megyében a beiskoláztatás okozza a legnagyobb problémát, Szatmár megyében pedig az, hogy a roma közösség tagjainak zöme nem dolgozik, szociális segélyből, napszámból él. Bár Beszterce-Naszód megyéből jó hírek is érkeztek, így például vannak roma etnikumú egyetemisták, helyi tanácsosok, sőt rendőrök is, aminek nyomán a lakosság viszonyulása is megváltozott ehhez az etnikumhoz, ám itt is gondot okoz a romák körében jelentkező nagyarányú munkanélküliség.
Mámaramaros megyében a roma lakosságnak komoly lakásgondokkal kell megküzdenie, ugyanakkor e közösség sok tagja állt munkába, főleg bútorgyárakban, asztalosmunkákra szerződtetik őket. A Szilágy megyei romák nagyrésze kereskedésből él meg: edényeket cserél dióra, gyümölcsre, amit aztán Magyarországon értékesít, de sokan foglalkoznak hagyományosabb mesterségekkel, például kosárfonással is.
Bogdán Tibor. Új Magyar Szó (Bukarest)