Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Dimény Attila
59 tétel
2013. szeptember 16.
A mag is, a föld is jó volt (Tízéves a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum)
Fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum. A szombati rendezvényen mutatták be az érdeklődőknek a múzeum két új állandó tárlatát is: a Békebeli otthonok. Egy pávai tanítócsalád polgári lakáskultúrája (rendezte Dimény Attila), illetve A zabolai Condrea család otthona (rendezte Kinda István). Az eseményen a hazai és magyarországi kultúra jeles személyiségei, muzeológusok, a téma iránt érdeklődő polgárok, gyerekek voltak jelen.
Vargha Mihály a Székely Nemzeti Múzeum „kishúgaként”, az intézmény legfiatalabb külső egységeként köszöntötte a jubiláló zabolai tárlatot. „Minden falunak kellene hogy legyen ilyen múzeuma. A zabolai közösség becsülje meg saját múzeumát” – hangsúlyozta. Ligia Fulga, a Brassói Néprajzi Múzeum igazgatója egyedinek értékelte a két új tárlatot. „Nagyon fontos, hogy a fiatalok, gyerekek megismerhessék, hogyan éltek az őket megelőző nemzedékek” – nyomatékosított. Dimény Attila az általa rendezett tárlat értékét taglalva mondta: egy családtól származik, ez nagyon fontos, ma már igen ritka az ilyen teljes lakberendezés. Kinda István, a Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa megjegyezte: a tízéves évforduló még szebb lehetett volna, ha a zabolai múzeumnak lehetne állandó, teljes munkakörű alkalmazottja, aki az új kiállítások rendezésében is szerepet vállalna. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke a zabolai múzeum megnyitásakor is jelen volt. Most, a tízéves évfordulón díszoklevéllel tüntette ki a múzeum munkaközösségét. Pozsony Ferenc, a múzeum megálmodója, alapítója – aki az ünnepség során a tőle megszokott szerénységgel nem mondott bővebb ünnepi beszédet – Kötő József tíz évvel ezelőtti ajándékát vette elő zsebéből: egy miniatűr Nofertiti-szobrot.
Lakatos Mihály, a Magyar Köztársaság Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője – aki 2004-ben a zabolai múzeum „keresztelőjén” is részt vett – a budapesti Hagyományok Háza Utolsó óra programja részeként gyűjtött, 50 CD-n rögzített folklóranyagot ajándékozott az ünneplő múzeumnak. A magyar kormány csángó múzeumot érintő támogatásáról elmondta: a mag is, a föld is jó volt, a múzeum jó példája annak, hogy érdemes az ilyen ügyek mellé állni.
A zabolai Mihai Condrea – akinek családi lakásberendezését most a múzeum tájházában lehet megtekinteni – jó ismerőse nagyapjának – elevenítette fel Pozsony Ferenc. A Mihai Condrea (1901–1984) és felesége, Maria Furtună (1910–2001) házában megőrzött bútorokat és textíliákat a zabolai önkormányzat segítségével vásárolta meg a csángó múzeum. A bútorok nagy része Zabolához közeli kisvárosokban készült szecessziós stílusban, a konyha viszont régiesebb formákat őriz. A Kinda István rendezésében elkészült kiállítás darabjait Jakabfi Edit, a múzeum restaurátora készítette elő a tárlatra.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. október 12.
A Vetró művészcsalád közös tárlata
Tegnap délután nagyszámú művészetkedvelő és művészkolléga jelenlétében nyílt meg a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítási termében a Vetró-dinasztia – néhai Vetró Artúr, Vetró András, Vetró Bodoni Zsuzsa, Vetró Bodoni Barnabás, Vetró Bodoni Sebestyén András és a három dédunoka, Bence, Balázs és Péter – munkáiból válogatott közös tárlat.
A Vetró művészcsalád négy nemzedéke első alkalommal állított ki együtt. A hamarosan 65. életévét betöltő Vetró András szobrászt Dimény Attila múzeumvezető köszöntötte, a kiállítást Czegő Zoltán költő, író nyitotta meg, és olvasta fel nemrég kötetben is megjelent, Vetró Andrásnak dedikált Don Quijote című versét. A megnyitón közreműködött Héjja Ágnes és Karácsony Gabriella zenetanár, valamint Józsa Irén magyartanár. A Vetró-kiálllítás november 30-ig tekinthető meg.
(Iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. március 29.
Viharos székely sorsról (Földi István-könyvbemutató a szülővárosban)
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítási termében csütörtökön számos érdeklődő és Földi István fia, Földi Imre és unokája, Sántha Péter jelenlétében dr. Szőcs Géza ny. egyetemi tanár, közíró bemutatta Földi István Székelynek születtem című posztumusz könyvét, mely a Földi család magánkiadásában jelent meg.
Az est házigazdája, Dimény Attila, a múzeum vezetője bejelentette: idén, a Gábor Áron-emlékévben ismét kiadják Földi István Gábor Áronról írt színművét. A 111 évvel ezelőtt Kézdivásárhelyen született Földi István (1903–1967) életpályáját és frissen megjelent könyvét dr. Szőcs Géza mutatta be. „Székely magyar ember volt az első román világban, székely magyar volt a magyar világban és székely magyar maradt magyarhonban is. Sorsa a viharos székely sors, annak örömeivel és keserveivel. Irodalmi műveiben ezekről számol be hitelesen, és állít maradandó emléket a székely sorsnak” – hangsúlyozta a kötet szerkesztője. Arról is szólt, hogy a családtól kapott kézirat a Visszaemlékezések címet viselte, de a családdal közösen a Székelynek születtem címet választották. A könyv borítóját ifj. Szőcs Géza készítette. Szőcs Géza javasolta, hogy Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy tanácsa a Gábor Áron-emlékévben adományozzon post mortem díszpolgári címet Földi Istvánnak. Őt követően dr. Földi Imre sebész főorvos és unokája, Sántha Péter közgazdász köszönte meg az egybegyűlteknek, hogy ilyen szép számban eljöttek a könyvbemutatóra. A találkozó végén a kötet szerkesztője és a szerző fia dedikált. Tegnap este a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében mutatták be a Földi-könyvet.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
2014. december 15.
Emlékkereszt a világháborús hősöknek Kézdivásárhelyen
Advent harmadik vasárnapján, tegnap a kézdivásárhelyi református templomban tartott istentiszteletet követően a mintegy százfős tömeg a református temetőkertbe vonult, ahol az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület által felújított első világháborús sírnál emlékeztek a világégés kitörésének centenáriumára, a tömegsírban nyugvó névtelen hősi halottakra.
A csíkszeredai egyesület által állított hadisírkereszten Az első világháborúban elesett honvédek emlékére 1914–1918. Nevük a múlt homályába vész, de Isten előtt nem ismeretlenek! felirat olvasható. A megemlékezésen a kutatócsoport tagjai mellett a Székely Nemzeti Tanács, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom is képviseltette magát, s jelen voltak a Nagy-Szabó Kornélia karnagy által vezényelt szegedi Kiss István Kórus tagjai, akik a kézdivásárhelyi református dalárdával közösen egyházi énekeket és a Trianon Himnuszt énekelték el.
Az esemény házigazdájaként Beder Imre tiszteletes köszöntötte a megjelenteket, majd Vásárhelyi Gábor József, az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület elnöke, arról szólt: az utókor kötelessége emlékezni mindazokra, akik elestek a haza védelmében, a legszentebbet adva, amit bárki is adhat hazájáért: az életüket szülőföldjüktől távol vagy akár szülőföldjükön. „Nem meghalni, hanem élni kell a hazáért, itt megmaradni a Kárpát-medencében és akárhol, ahol élünk. Annak a nemzetnek, amelynek nincs gyökere, nincs jelene és jövője sem” – hangoztatta. A kutatócsoport azt szeretné, ha a kézdivásárhelyiek ezután számon tartanák ezt a szent helyet, ahol tudomásuk szerint többen vannak névtelenül eltemetve, kinevelnének egy olyan nemzedéket, amely továbbviszi a hősök iránti tiszteletet, és minden évben emlékezzenek meg e névtelen hősökről. 
Felszólalását követően Beder Imre tiszteletes örömét fejezte ki a kutatócsoport kezdeményezéséért, akik emberi és anyagi lehetőségeiket latba vetve, sőt, azokat túlszárnyalva tették rendbe a sírt, és arra szabvány hadisírkeresztet állítottak. A református lelkész köszönetét fejezte ki Dimény Attila múzeumvezetőnek, az egyházi sírok kitűnő ismerőjének, szakavatott kutatójának és az Erdélyi Kutatócsoport Egyesületnek. A szegedi Fazakas János Varga Kálmán Hazádnak élj! című versét szavalta el. A felújított honvédsírt ft. Vargha Béla kézdiorbaiszéki római katolikus főesperes szentelte meg. A megemlékezés a kegyelet koszorúinak elhelyezésével ért véget.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. július 13.
Kézdivásárhely büszkesége (A 23. Incitato Művésztábor zárókiállítása)
Közös kiállítással ért véget tegnap délben a 23. Incitato Művésztábor. A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítási termében nagyszámú érdeklődő, képzőművész és művészetpártoló jelenlétében megtartott ünnepségen az idei tábor huszonhat alkotója közül huszonkettő vett részt.
Az idei tábor témája a lófajták volt, a kiállított munkák zöme helyben, Bálványoson készült. Idén a táborba huszonkét hivatásos művész mellett négy tehetséges középiskolás művészpalántát is meghívtak. Elsőként és házigazdaként Dimény Attila, a múzeum vezetője köszöntötte az alkotókat és a szép számban megjelent tárlatlátogatókat, majd felkérte Vincze László grafikust, a tábor művészeti vezetőjét, hogy mutassa be művészkollégáit. Ezt követően Czegő Zoltán költő méltatta a kiállítást, kiemelve: büszke lehet ez a kisváros, hogy immár 23 éve sorozatosan helyet adhat ennek a hagyományos tárlatnak.
A méltatást követően Nagy-Kopeczky Kálmán színművész Kányádi Sándor Jó két ló szolgája című versével köszöntötte az alkotókat. A tábor szervezőjeként Tóth Ildikó, néhai Tóth Ferenc legidősebb leánya mondott köszönetet a művészeknek és mindazoknak a mecénásoknak, akik évről évre támogatják a tábort, elsősorban a megyei és a helyi önkormányzatnak, valamint Daragus Attila és István András vállalkozó nevét emelte ki, akik a szállást és a képkeretezést biztosítják, a többi támogató felsorolásáról sem feledkezve meg.
A 23. Incitato kiállítás augusztus 30-ig tekinthető meg az Incze László Céhtörténeti Múzeum időszaki kiállítási termében.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. október 10.
Megújuló épített örökségünk
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban tegnap délután nyílt meg a Teleki László Alapítvány és a Magyarság Háza által szervezett Megújuló épített örökségünk – Értékmentés a Kárpát-medencében című vándorkiállítás, mely a Kárpát-medencében 1999–2012 között a magyar kormány támogatásával megújult magyar vonatkozású építészeti örökséget mutatja be.
Dimény Attila múzeumvezető elmondta, a hagyományoktól eltérően két előadás is el fog hangzani. A budapesti vendégeket Bokor Tibor polgármester is köszöntötte, majd Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója szólt az egybegyűltekhez, elmondva, hogy 2011-ben a magyar kormány azért hozta létre a Magyarság Házát, hogy minden magyar összetartozását jelképezze, találkozóhelyet biztosítson az anyaországban és a határon túl élő magyaroknak, és a ház feladata, hogy az egész Kárpát-medence kultúráját bemutassa.
Vetített képes restaurátori és mesterségbemutatót tartott Kiss Loránd falképrestaurátor és Mihály Ferenc faanyag-restaurátor, majd Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója a kiállítást mutatta be, kiemelve, hogy a magyar kormány segítséget nyújt azoknak a határon túliaknak is, akik szeretnék műemlékeiket megőrizni, de nincs hozzá szakértelmük és pénzük. Erdély azért nagyon fontos, mert tele van középkori műemlékekkel, amelyek napról napra pusztulnak, mivel a román állam nem biztosít pénzt a magyar műemlékek felújítására. Ezért indult el 1999-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma jóvoltából egy program az épített örökség megmentésére, ami 2006-ig tartott. Ennek eredményeit szemlélteti a mostani kiállítás. A tablók mellett másolatban látható az éppen restaurálás alatt lévő székelydályai református templom festett famennyezetének néhány kazettája és karzatának mellvédje, megtekinthetőek a kárpátaljai Visk református templomának gyönyörűen kifestett barokk padjai, látható a huszti református templom helyreállított toronysisakjának egyik fiatornya és a gyulafehérvári Szent Mihály Székesegyház falait díszítő domborművek másolata. Jövőre évi 180 millió forintos költségvetéssel újraindul a határon túli műemlékek megmentését célzó program, amire Erdélyből is javaslatokat várnak. A megnyitó végén a jelenlevők élőben láthatták, hogyan készül a zsindely Varga Sándor bemutatóján. A megnyitón közreműködtek a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás-iskola zenetagozatos tanulói.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. október 14.
Párbeszéd a múlttal
Értékmegőrzést közvetítő tárlat
Látványos eseményen vehettek részt mindazok, akik a hétvégén az Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében megtekintették a Megújuló Épített Örökségünk című tárlatot, amelyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Teleki László Alapítvány jóvoltából mutattak be.
Az 1999–2006 közt lebonyolított műemlékvédelmi programot szemléltető tárlat anyaga ízelítőt ad a Kárpát-medencei háromszáz állagmegóvó beavatkozásról vagy restaurátori feltárásról, valamint a húsz teljes körű felújításról. Az 1,3 milliárd forint értékű anyaországi támogatás több esetben is olyan helyzetben próbálta menteni a menthetőt, amikor az utódállam közönye mellett a helyi közösség megszűnése súlyosbította az épület romlását – tudtuk meg a munkával megbízott szakemberektől.
Dimény Attila múzeumigazgató elmondta, a 15. alkalommal, és Erdélyben immár nyolcadszor látható anyag ezúttal utolsó állomásához érkezett, lezárva az 1999-től 2006-ig tartó programot. Bokor Tibor polgármester köszöntőbeszédében rámutatott:
– Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nap mint nap egy olyan városban tevékenykedhetünk, amelynek épített öröksége jelentős, számunkra, természetesen, a legfontosabb. Néhány jellegzetessége egyedülálló a világon, ezt mi is tudjuk, büszkén dicsekszünk vele, ahol csak tehetjük.
A polgármester gondolatait folytatva Csibi Krisztina, a Magyarság Ház igazgatója elmondta, bukovinai székelyként tizedmagával érkezett itteni honfitársaihoz, majd a kiállítás eszmeiségét ecsetelve annak történetét ismertette. Szakmai részről a Teleki László Alapítvány igazgatója, dr. Diószegi László beszélt, sajnálatát fejezve ki a műemlékvédelemmel kapcsolatos általános ismeretek hiányosságait illetően, amelynek következtében még akkor is veszteségek érhetik az épített örökséget, ha annak a létét nem fenyegeti a pénzhiány. Bejelentette: 2016-tól Rómer Flóris néven újból beindul a program, ezért várják a javaslatokat a felújításra érdemes műemlékekkel kapcsolatban.
Kiss Loránd falkép- és Mihály Ferenc faanyag-restaurátor vetített képes előadásokban mutatták be a szakma szépségeit, az alkalmazott technikákat, valamint a műemlékmentés sikereit és határait, összefoglalva a tennivalók kifogyhatatlan tárházát. Kidomborították, a feladatok mértéke vidékenként változó: átívelnek a művészettörténeti feltáró munkától a másik végletig, a végleges enyészettel való szélmalomharcig, hiszen a műemlékek jelentős hányadánál a kisebbségbe szorult magyarok már nem tudják előteremteni a megfelelő erőforrásokat, vagy már át is adták helyüket más nemzetiségeknek, akik, ritka kivétellel, saját igényeikhez alakítják az épületeket, megszüntetve eredeti arculatukat. Több példát is felsoroltak, amikor már csak a romok konzerválását lehetett megoldani, ezért a fontossági sorrendet is ehhez igazítják. Megfogalmazásukban a restaurátor szakma a tudomány és a művészet olyan összekapcsolása, amely biztosítja a századokkal előttünk alkotó mesteremberekkel való párbeszédet.
A november 11-ig látogatható kiállítást a Molnár Józsiás Általános Iskola zenész gyerekeinek és tanáruknak, Diaconu Mónikának az előadása tette ünnepélyesebbé.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
2015. október 30.
Porladó történelem kőbe vésve
Temetőink értékmentése a 24. órában
Megszoktuk már, hogy temetőinkről legfeljebb csak halottak napja körül ejtünk néhány szót, majd ismét elfeledkezünk a témáról, pedig ezek nem csak az ősök tiszteletéről szólnak, hanem történelmünk kőbe vésett dokumentumai is egyben. Nemrég Kinda István és Fehér János előadást tartott Bölönben és Erdőfülén, Temetőrendezési programok Székelyföldön címmel. Temetőink jelentőségéről, a tennivalókról Kinda István néprajzkutatóval beszélgettünk.
– Milyen jelentőséggel bír temetőink vizsgálata, az önök által elkezdett kutatások milyen kérdéseket vetnek fel?
– Az utóbbi években a Kis-Küküllő menti Havadtőn egy elhanyagolt állapotban lévő, 19. századi temetőre összpontosítottunk. Közel 450 kidőlt, elsüllyedt, homokkőből faragott sírkövet ástunk ki és állítottunk újra megtalálásuk helyén. A munkálatokkal Székelyföld egyik legszebb sírköves temetkezési helye és annak díszesen faragott sírjelei váltak láthatóvá. A Székely Nemzeti Múzeum keretében, a Bethlen Gábor Alap támogatásával, Szőcsné Gazda Enikő és Dimény Attila néprajzos kollégáimmal második éve végzünk más-más helyszínre fókuszáló temetőkutatást. A háromszéki és erdővidéki régi temetők állapotát látva Fehér Jánossal már egy ideje azon gondolkozunk, hogy a havadtői temetőrendezési modellt más térségekre is ki kellene terjeszteni. Előadásainkban egyrészt a temetkezési helyek történeti kialakulásával, előzményeivel foglalkoztunk, másrészt több székelyföldi közösség temetőrendezési megoldását ismertettük.
– Mi a véleménye a háromszéki temetők állapotáról?
–Szinte általánosan elmondható, hogy a temetők régóta felhagyott övezetei és a régi sírok elhanyagoltak, ami azt jelenti, hogy ezek kitakarításához ma már nem elegendő a kasza, hanem fejszére, láncfűrészre is szükség van. Az állandó nedvességet tartó bozótban lévő fa vagy kő sírjelek gyorsan mohásodnak, hamar tönkremennek.
– Mit lehet tenni a régi sírkövek konzerválása, megmentése érdekében?
– A régi sírjelek nem csak az elhunytról hordoznak információkat megmunkálásuk vagy felirataik által, hanem az adott kor művészeti irányzatairól is, a divatot, világszemléletet, halálképet is tükrözik, tanúskodnak a mesterek felkészültségéről. Éppen ezért hely- és kultúratörténeti jelentőséggel bírnak, továbbörökítésük minden közösségnek érdeke kellene legyen. Elsősorban ezek értékként történő tudatosítása a lényeges, majd be kell azonosítani a legfontosabbakat. A felmérés eredményének függvényében lehet dönteni a beavatkozás mikéntjét illetően. Nem minden megoldás költségigényes, egy-egy közösség önerőből is sokat tud tenni eltűnésük megakadályozása érdekében.
A háromszéki hírességek esetében, akiknek ismert a sírja, érdemese védetté nyilvánítani?
– A védetté nyilvánítás azt jelentheti, hogy azt követően a helyi emberek számára tilos lesz minden olyan gyakorlati beavatkozás elvégzése, amely sokat segítene az adott síremlék környezetének, állagának a védelmében. Például ha sikerülne is előteremteni egy állagmegóvás vagy restaurálás költségeit, az engedélyeztetési eljárások miatt könnyen ki lehetne futni egy pályázati elszámolási határidőből. Ezért úgy gondolom, mindaddig, míg a védetté nyilvánításhoz nem társul valamilyen gyakorlati előny, például költségvetés, csak hátráltatja a munkát. Akkor lenne értelme, ha már egy rendezett, állagvédett síremlék védelmét és közismertté tételét szolgálná.
– Viszont tudunk olyat is, hogy ilyen sírokat eladtak, mert az illetőnek nem volt fogalma, ki fekszik alatta.
– Minden ilyen kezdeményezéshez szakmai segítséget kell kérni, érdemes például a területileg illetékes múzeum szakembereivel egyeztetni, így nem fordulnának elő ilyen sajnálatos esetek.
– Van példa arra is, hogy mentő szándékkal néhány önkormányzat egy helyre összegyűjti a régi sírköveket, amelyeket már nem gondoznak kiemelve eredeti helyükről. Ez jó megoldás?
–Az ideális az, amikor a régi sírjelek azon a helyen maradnak, ahová eredetileg állították, eltávolítani onnan nem a legkegyesebb megoldás. A leszármazottaknak, rokonságnak gondoskodnia kellene arról, hogy környezetük rendben legyen tartva. Amennyiben ez különböző okok miatt nem történik meg, a kövek önkormányzat vagy egyház általi kiemelése, összegyűjtése, kisebb számú régi sírkőállomány esetében, vállalható lépés, ha helyben nem biztosítható azok védelme, ha fennáll a veszély, hogy a régi kövekre „betonpótló” anyagként tekintenek a sírkeretet öntő szomszédok. Fontos azonban, hogy minden ilyen beavatkozást megelőzzön egy szakszerű helyszíni fényképes és szöveges dokumentálás: milyen állapotban, milyen helyzetben találták meg a sírjeleket. Ma már az okostelefonok révén is nagyon elterjedt a helymeghatározó rendszerek (GPS) használata. Ajánlott bemérni a sírjel pontos pozícióját, hogy tudni lehessen, hol állt eredetileg, illetve hol nyugszik a kő felirata által megörökített nevű elhunyt. Az új helyszínnel kapcsolatos elvárások közé tartozik, hogy ne betontalapzatba foglalják a porózus, nagyfokú vízáteresztő képességű homokköveket, hanem földbe vagy kavicságyba helyezzék, ezáltal biztosítva a kövön átfolyó esővíz elvezetését. A tapasztalatok szerint a fedél alá helyezett homokkövek romlása megáll, ez tehát a legjobb védelem számukra.
– Reménykedhetünk-e a sírkertek felleltározásában?
–Fontos lenne, hogy a helyi közösségek maguk gondoskodjanak elődeik emlékének ápolásáról, ne kívülről érkező szakember mondja meg, hogy nem szép dolog elhanyagolni a nagyszülők, dédszülők sírját. A nemrég elindult Erdélyi értéktár program célja éppen az, hogy a közösségek maguk nevezzék meg azokat a helyi kulturális, történelmi, természeti, gasztronómiai stb. értékeket, melyek által a településükhöz kötődő azonosságtudatuk erősebb, mint a szomszéd falu esetében. A temető az élő falu tükörképe, felleltározását ebben a keretben szintén a helyi közösségnek kellene elvégeznie: tudjuk például, hogy az erdővidéki fejfás vagy koporsó alakú fekvő sírköves (tumbás) temetők különlegesek és értékesek, de hogy még hány darab áll ezekből a sírokon, rögzíteni kellene. Ezáltal lehetne bevinni a helyi, regionális köztudatba, hogy a település, régió különleges értékét éppen ezek megléte, illetve az ilyen temetkezés hagyományának a továbbvitele jelenti.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
2015. november 25.
Kettős évfordulóra emlékeztek
Gy. Szabó Béla alkotásait ajándékozták a múzeumnak
Kiemelkedő eseményen vehettek részt az érdeklődők péntek este az Incze László Céhtörténeti Múzeumban, amikor az erdélyi fametszés koronázatlan királya, Gy. Szabó Béla (1905–1985) alkotásaiból egy reprezentatív válogatást a múzeumnak ajándékozott a hagyatékot ápoló Ferenczy család.
A vendégeket Dimény Attila múzeumigazgató köszöntötte, elmondva, hogy 11 alkotást már 1973-ban ajándékba kapott az intézmény, ezeket a most adományozott 35 munkával együtt kiállítva emlékeznek Gy. Szabó Bélára, születése, illetve halála évfordulója apropóján. Ferenczy Miklós kolozsvári református lelkész, a mintegy 14 ezer rajzot, közel 2 ezer pasztellt, 150 olajképet és 1500 fametszetet tartalmazó hagyatékot gondozó Ferenczy család nevében beszélt az ajándékozás indítékairól és a művész életútjáról. Gy. Szabó munkásságáról elmondta, a kiállítás javát képező szén-, ceruza- és pasztellrajzok olyan életmű munkáit képviselik, amely egy rendkívül művelt művész gondolatiságát tükrözi. Tulajdonképpen az erdélyi közösséget tekintette családjának, bármennyire szeretett is utazni a világban, mindig ide tért vissza nemcsak fizikai voltában, hanem szellemiségében is.
Kós Károly biztatására jegyezte el magát a fametszéssel, az erdélyi kisebbségi sorsunk iránti elkötelezettséget olvashatjuk ki műveiből, legyen az tájkép vagy gondolatiságot tükröző alkotás. A fény és a víz ábrázolásában remekműveket alkotva bebarangolta nemcsak Erdélyt, hanem a nagyvilág több helyszínét is, munkásságának értékét a mostani, immár 106., halála után megrendezett kiállítás anyaga is híven szemlélteti. Meditatív művészet az övé, a tájkép eszköztárával erdélyi hagyományt folytatva, egyben felmutatja a közösség életérzését is, miközben ábrázolja a földi alkotó találkozását az istenivel.
Az utóélet méltó az életéhez, hiszen a művészetén túl otthagyta szellemi nagyságának nyomait bárhol, ahol megfordult, fogalmazott Ferenczy, és ehhez a gondolathoz kapcsolódott Jánó Mihály művészettörténész is személyes élményeire támaszkodva. 1973-ban, kézdivásárhelyi muzeológusként találkozott Gy. Szabó Bélával, akinek személyisége mélyen megérintette, pedig a hetvenes években özönlöttek ide az erdélyi magyar művészek. Tették ezt amiatt, hogy Erdély-szerte nem létezett olyan kiállítóterem, ahol bemutatkozhattak volna a magyar képzőművészek.
Az itt töltött idő alatt Gy. Szabó a Kovács-szeren készített egy tusrajzot, amelyet később fába metszett, ezeket is meg lehet tekinteni a december 5-ig látogatható kiállítás képei között. Az alkalomra válogatott versek előadásával Józsa Irén szavalatai tették emlékezetesebbé az eseményt.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
2015. december 9.
Hálátlan utókor
Felszámolták Zsögön Zoltán költő sírját
Halottak napján még virágot helyeztek Zsögön Zoltán (1880, Ozsdola – 1951, Kézdivásárhely) tanár, költő sírjára a kézdivásárhelyi régi református temetőben, de nem sokkal utána a leszármazottak eladták a sírhelyet. Azóta a kőkeret egy kripta falának támasztva vár sorsára, és félő, hogy (a hasonló esetek ismeretében) valamelyik sír alapzatában végzi.
Az elismert iskolaigazgató és háromkötetes költő, Zsögön Zoltán fiatalemberként, 1905-ben a csíkmadéfalvi székely vértanúk emlékhelyének felavatásakor elszavalta a Bíborban rejtőző porkoláb című versét. Ezért letartóztatták, s csak Erdély akkori püspöke, gr. Majláth Gusztáv Károly közbenjárására bocsátották szabadon. Csíksomlyói, marosvásárhelyi és kézdivásárhelyi, valamint több országos magyar lap munkatársa volt, Adyhoz meleg barátság fűzte, nyugdíjas éveiben meg is szervezte Kézdivásárhelyen az Ady Endre Írói Kört.
Az egyház néha tehetetlen
Az eset kapcsán Beder Imre kézdivásárhelyi református lelkész elmondta:
– Az egyház már évek óta nem ad el sírhelyeket a régi temetőben, a régi tulajdonosok azonban igen. Azon kívül, hogy figyelmeztetjük a tulajdonost, méltó módon őrizze az elhunyt emlékét, nem sokat tehetünk. Olyanról is tudunk, hogy a szülei sírhelyét adta el valaki. Ha az örökös hajlandó arra, hogy átadja az egyháznak, városnak, más intézménynek, amely ápolja, több a beleszólási lehetőség. Így tudtuk megakadályozni pl. a Timár-kripta eladását, és a polgármesteri hivatal segítségével felújíthattuk. Jelen esetben Zsögön Zoltán örökösei adták el a sírhelyet, és a kérésük az volt, hogy ne az új sírkő mögé, sem az új sír lábtól eső részéhez kerüljön a régi sírkő, ahol takarná a szomszéd síremlék, hanem a tulajdonukban levő szomszédos Bartha-kripta oldalához, a régi helyétől kb. 1,30 méterre, ahol takarás nélkül már az ösvényről is jól látható. Ilyen helyzetekre az élőkkel kell megoldást találni, nem elég az egyház, a múzeum, a polgármesteri hivatal igyekezete.
Az örökösök kötelessége
Dr. Dimény Attila múzeumigazgató elmondta, a temető sajátossága, hogy a sírjelek ápolása, védelme addig tart, amíg él az elhunyt emlékezete. A kő vagy egyéb tartósabb anyagból készült sírjelek túlélik az emlékezeti határokat, de a mindenkori társadalom csak az utóbbi időben figyelt fel ezek kulturális örökségi mivoltára. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy azokat a hozzátartozók saját pénzből állítják, így mondhatni jogukban áll változtatni rajtuk.
Brânduş-Dendyuk Szilveszter, Ozsdola község polgármestere megdöbbenéssel vette tudomásul a történteket, szerinte nem elfogadható a sír felszámolása, hiszen az utókor nem fogja tudni, hol nyugszik a költő. Ezért ha nem születik elfogadható megoldás, hogy legalább egy kopjafa felállításával jelöljék meg az eredeti helyet, akkor azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a sírkövet hazaszállítják a szülőfalu temetőjébe, és ott állítják fel.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
2015. december 15.
Provokatív vizuális világ
Apa és fia második közös tárlata
Vasárnap délben nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyitották meg Sárosi Csaba és fia, Sárosi Mátyás képzőművészek közös tárlatát a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban.
Amint azt Dimény Attila múzeumigazgatótól megtudtuk, a pedagógusi pályának immár búcsút mondó Sárosi Csabának ez a tizedik kézdivásárhelyi tárlata, miközben a második közös bemutatkozása fiával.
– Sárosi Csaba és Sárosi Mátyás vizuális világa provokatívan tárul fel a néző előtt. Kimozdít megszokott komfortzónánkból, rácáfol kényelemben és közönyben eltompult érzékeinkre. Szembesít az értékek átértékelésének folyamatával, az erkölcs bizonytalansága válik biztos felismeréssé. Az álerények kerülnek a leleplező szembesítés porondjára – fogalmazott a kiállítás anyagát méltató dr. Deák Ferenc magyartanár.
Idős Sárosi nemcsak a technikával, az élettel is játszik alkotásaiban, de ezt a játékot komolyan kell venni, állapította meg a kritikus. Sárosi Mátyás nagyméretű, víziószerű akrilképei markáns üzenetet hordoznak, világlátása univerzális.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely
2016. január 13.
Boldogasszony-kiállítás Kézdivásárhelyen
Tegnap este a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyílt meg nyolcadik állomáshelyén a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Forrás Művészeti Intézet szervezésében a Boldogasszony című kiállítás, melyen ötvenöt, zömében Kárpát-medencei jeles kortárs képzőművész a Szűzanyáról készített szakrális alkotása tekinthető meg.
A kiállítás fővédnöke Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, védnökei: Tamás József római katolikus püspök és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke. A vendégeket és a művészetkedvelő közönséget elsőként Dimény Attila múzeumvezető köszöntötte az új év első eseményén. Azt is bejelentette, hogy a kiállító ötvenöt művész közül a megnyitón egyedül a Budapesten élő Molnár János festőművész és grafikus van jelen. Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes a Boldogasszony kifejezés eredetére világított rá, azt is hangsúlyozva, hogy az egyházi szóhasználatban ezalatt mindig a Szűzanyát értjük. Puskás Attila, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet egyházügyi referense Szász Jenő elnök üdvözletét tolmácsolta. A kiállítást Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója, a tárlat kurátora nyitotta meg, azt emelve ki: a kiállítássorozat annak üzenetét hordozza, hogy mint sok évezreden keresztül, most is a Boldogasszony zászlaja alatt lehetünk erősek és szabadok, ha hittel, elszántsággal, összefogva megvívjuk harcunkat hagyományainkért, értékeinkért, együvé tartozásunkért. A megnyitó hangulatát nagymértékben emelte a Cantus kamarakórus és a kantai Szentháromság-templom énekkarának közös fellépése Fórika Balázs római katolikus kántor-karnagy vezényletével. Szólót énekelt Ábrahám Anna, a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanulója. A tárlat február 13-áig tekinthető meg.
Iochom István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. január 21.
Háromszéki ünnepek
Hiánypótló kötet jelent meg térségünk hagyományairól 
Kedden este a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban, negyedik helyszínként, nagyszámú érdeklődő jelenlétében mutatták be Pozsony Ferenc egyetemi tanár, akadémikus Háromszéki ünnepek című legújabb kötetét. A könyv fogadtatása nemcsak a szerzőt, a kiadót is váratlanul érte, a céhes városban már csak előjegyeztetni lehetett.
A jelenlévőket Dimény Attila múzeumigazgató köszöntötte, majd dr. Kinda István néprajzkutató, muzeológus, a kötet lektora méltatta a kiadványt. A Háromszéki ünnepek. Dolgozatok háromszéki népszokásokról című kötet anyagát az 1970-es évektől kezdődően környékbeli falvakban gyűjtötte a szerző. Személyes megfigyeléseit levéltári, könyvtári adatokkal, tanítványoktól, fotóriporterektől, újságíróktól gyűjtött információkkal egészítette ki. Dr. Kinda kifejtette, a szerző ezúttal a 2006-ban megjelent Erdélyi népszokások című kötetből emelte ki Háromszéket, kibővítve feldolgozta a térség ünnepi hagyományait.
Hiánypótló műről van szó, hiszen a vidék népszokásairól, táji sajátosságairól, jellegzetességeiről és folyamatosan változó funkcióiról eddig még nem készült szakszerűen dokumentált összegzés. A kötet időben főleg a 20. századra koncentrál, de példái a 17–18. századig visszanyúlnak, a legkorábbiak a Szent István-i Magyar Királyság hagyományaihoz vezetnek vissza. Szervező elvének a kalendáriumi ünnep történelmi metszetét használja: egy konkrét ünneppel kapcsolatban megtudjuk, hogy milyen kiemelt szokáscselekvések kapcsolódtak hozzá a múltban, és annak megülése milyen a 21. századi jelenben. Létezik emellett egy vallási metszet is, hiszen rendre bemutatja a felsőháromszéki szentföld, a református háromszéki falvak, illetve az unitárius erdővidéki települések szokáshagyományait is.
– A háromszéki szokáskötet még időben jelent meg ahhoz, hogy olvasói kapcsolatot tudjanak teremteni egy-egy szokáselem gyakorlati megvalósulása és a lejegyzett változat között, hiszen napjainkban szerencsére még jelen időben beszélhetünk a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi ünnepkörhöz kapcsolódó élő hagyományokról – vélte Kinda István.
Dr. Pozsony Ferenc rámutatott, hogy a feldolgozott ünnepi szokáshagyományok sokkal többet jelentenek templomi ájtatoskodásnál, farsangi bohóckodásnál. Mint mondta, az ünnepek társadalmi biztonsági szelepként működnek: ilyenkor a közösségek kieresztik a felgyülemlett feszültségeket, feltöltődnek a következő időszakra. Hangsúlyozta, a legtöbb ünnepi időszak kimondottan közösségi és társas jellegű, és „Háromszéken az emberek tudnak, mernek, szeretnek együtt játszani, fogja őket a figura. És amíg ez így van, addig nagy baj nem lehet, hiszen a szokások addig élnek, amíg az emberek együtt szórakoznak.” Az esemény záróakkordjaként a szerző az érdeklődők kérdéseire válaszolt.
Daczó H. Barna. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. április 12.
Magyar állami kitüntetéseket adnak át Csíkszeredában
Március 15-e, a magyar nemzeti ünnep alkalmából Áder János köztársasági elnök által adományozott állami kitüntetések átadására kerül sor szerdán 18 órakor Csíkszeredában a Lázár-házban.
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetésben részesül:
Fél évszázados, elsősorban a munkaorvostan területén nagyra becsült tudományos életműve, valamint a marosvásárhelyi szakklinika megalapítása, illetve a marosvásárhelyi sportélet fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként dr. Dienes Sándor Lajos, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár, MOGYE ( Marosvásárhely
A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesül:
Az erdélyi magyar tudomány és oktatás terén nagyra értékelt oktatói munkája elismeréseként dr. Biró Domokos, egyetemi docens, Sapientia EMTE (Marosvásárhely)
A magyar kultúrát gazdagító sokoldalú alkotóművészete, valamint jelentős pedagógusi és művészeti szervező tevékenysége elismeréseként Hunyadi László, szobrász- és ötvösművés, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (Marosvásárhely)
A Kárpát-medence szerte nagyra értékelt rendezői, valamint kivételesen gazdag és érdemdús drámaírói életútja elismeréseként Kincses Elemér, író, rendező, drámaíró (Marosvásárhely)
A Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesül:
Felső- Háromszék és Kézdivásárhely kulturális értékeinek megőrzését célzó, sokrétű és odaadó munkája elismeréseként dr. Dimény Attila, a kézdivásárhelyi céhtörténeti múzeum vezetője, a zabolai Pro Museum Egyesület alapító tagja és alelnöke (Kézdivásárhely)
Az egyetemes magyar kultúrát színesítő, különösen az erdélyi magyar képzőművészetet gazdagító alkotóművészete elismeréseként Kosztándi Jenő, festőművész (Kézdivásárhely)
A székelyek szellemi és tárgyi hagyatékának felkutatása és továbbadása, valamint az egyetemes és népi kultúra megismertetését célzó oktató-nevelő munkája elismeréseként Molnár Piroska, nyugalmazott tanító (Kányád)
A moldvai csángó magyarság nyelvi megmaradását szolgáló, elkötelezett munkája elismeréseként Oláh-Gál Elvira, rádiós újságíró, a Kossuth Rádió székelyföldi tudósítója ( Csíkszereda)
A magyar és székely népzenét, illetve a régizenét egyaránt magas színvonalon közvetítő előadóművészete, valamint a magyar kultúra népszerűsítését szolgáló sokrétű tevékenysége elismeréseként Roth Erzsébet, előadóművész (Csíkszereda)
Közlemény
Erdély.ma
2016. április 13.
Kézdivásárhelyi büszkeségeink
Ma adják át a magyar állami kitüntetéseket
Nemzeti ünnepünk alkalmából Áder János köztársasági elnök több erdélyi személyiséget tüntetett ki Magyar Arany Érdemkereszttel a magyar közösségért kifejtett munkásságuk elismeréseként, köztük a kézdivásárhelyi Kosztándi Jenő festőművészt és dr. Dimény Attilát, a kézdivásárhelyi céhtörténeti múzeum vezetőjét. A kitüntetést Zsigmond Barna Pál főkonzul adja át ma 18 órakor Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán.
Kosztándi Jenő festőművészt az egyetemes magyar kultúrát színesítő, különösen az erdélyi magyar képzőművészetet gazdagító alkotóművészete elismeréseként részesítette kitüntetésben Áder János köztársasági elnök. A laudációban munkásságáról kiemelik: „Képein a modern egyetemesség szintézisét és az erdélyi művészet emelt szintű téziseit ismerhetjük fel. Képein látjuk környezetünk, múltunk és életünk felismerhető jeleit, amelyek szigorú struktúrák, zárt kompozíciók és aranymetszések mérnöki tervezésével a veszendő egyszeriből örökérvényű szabályrendszert, megtartó rendet teremtenek.
Pályája az erdélyi képzőművészet kivonata is. Az egyetemi éveket záró diplomamunkája (Tanulmányi kirándulás) a varsói világkiállításon szerepelt és nemzetközi elismerést jelentett. (…) Szülővárosában, Kézdivásárhelyen való letelepedése után a brassói Mattis Teutsch János festőművész, szobrász és grafikus munkássága és barátsága a modern képiség szabadsága felé adott impulzusokat. (…) Feleségével együtt Kézdivásárhelyen felnevelt egy műértő közönséget. Kettejük kezdeményezésére jött létre a Nagy Mózes Gimnázium általános iskolai szintjén a rajztagozat.”
A 86. éves festőművész a kitüntetés átvétele előtt nyilatkozott lapunknak:
– Kimondhatatlan érzés, nagy boldogság számomra ez a kitüntetés, olyan, mint amikor a kisgyerek várja a karácsonyfát. Az átadásra elkísér Hegedűs Ferenc vállalkozó, dr. Deák Ferenc magyartanár és felesége, továbbá remélem, velem tarthat gyengélkedő feleségem is. Ezúton is köszönetet mondok Áder János köztársasági elnöknek, a magyar Miniszterelnökségnek a gratuláló levélért, a csíkszeredai konzulátusnak, Hegedűs úrnak és Kézdivásárhely lakosságának, amiért szeretetükből erőt merítve dolgozhattam idáig, valamint feleségemnek, aki zavartalan alkotói környezetet teremtett számomra.
Kosztándi Jenő 1930. május 26-án született Kézdivásárhelyen. Gyerekkora első éveit Brassóban, majd Hosszúfaluban töltötte. Középiskolai tanulmányait a kézdivásárhelyi római katolikus gimnáziumban kezdte el, majd Sepsiszentgyörgyön fejezte be a II. világháború végén. 1953-ban a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festő szakán diplomázott, azóta tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének. 1971-ben a kézdivásárhelyi elméleti líceum keretében létrehozott képzőművészeti tagozat szervezője, ahol 1990-es nyugdíjazásáig tanított.
Daczó H. Barna
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. április 15.
Erdélyi értékteremtőket díjaztak Kolozsváron és Csíkszeredában
Erdély szellemi és lelki gazdagságát gyarapító közéleti személyiségek vehettek át magyar állami kitüntetést szerdán este Kolozsváron és Csíkszeredában.
A Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa által a kincses városi Agapé étteremben megszervezett ünnepség keretében Áder János, Magyarország köztársasági elnöke megbízásából Mile Lajos főkonzul elsőként Vincze Máriát, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara professzorát, a Romániai Magyar Közgazdásztársaság alapítóját tüntette ki a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével. A pedagógus beszédében úgy fogalmazott, a világ legszebb hivatása az övé, csak az fáj neki, hogy 50 év alatt egyszer se mondta a diákjainak, hogy mennyire szereti és tiszteli őket.
Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át Papp Hunor Zsolt református lelkipásztor az erdélyi magyarság, különösen Sztána község megújulása érdekében végzett nemzetmegtartó és hagyományőrző tevékenységéért.
Kallós Miklós filozófus, szociológus, a BBTE filozófia-szociológia tanszékének nyugalmazott tanszékvezetője a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapta az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatásban, valamint a kolozsvári zsidó hitközség elnökeként a holokauszt megismertetése érdekében végzett sokrétű tevékenységéért.
A főkonzul szintén Magyar Ezüst Érdemkeresztet adott át Mureşan Judit Mirjamnak. A fizikus, kémikus, a BBTE fizika-kémia tanszéke nyugalmazott tanárának a holokauszt megismertetése, valamint az egykori kolozsvári magyar zsidó gimnázium emlékének ápolásában, illetve a magyar nyelvű zsidó közösség érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért járt az állami elismerés.
Nagy Péter, a kolozsvári IDEA Design & Print, valamint a Gloria Nyomda ügyvezető igazgatója, az IDEA Könyvtér vezetője a kolozsvári magyar nyelvű könyvnyomtatás és könyvkiadás terén végzett meghatározó munkájáért vehette át a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.
Nussbaum László közgazdász, a BBTE közgazdasági tanszékének nyugalmazott tanára jelentős tudományos munkája, illetve a holokauszt széles körű megismertetése iránti elhivatott tevékenysége példaértékű, ezért szintén Magyar Ezüst Érdemkereszt lett a jutalma.
A csíkszeredai főkonzulátuson megtartott szerda esti ünnepség keretében kilenc székelyföldi közéleti személyiség vehetett át magyar állami elismerést. „Olyan emberekről van szó, akiknek életműve példaértékű, akik közvetlenül gyarapították a Székelyföld szellemi és lelki gazdagságát” – fogalmazott Zsigmond Barna Pál főkonzul.
A Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át Diénes Sándor Lajos nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár (MOGYE), Biró Domokos egyetemi docenst (Sapientia–EMTE), Hunyadi László szobrász- és ötvösművészt, valamint Kincses Elemér írót pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott Dimény Attila, a Kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum vezetője, Kosztándi Jenő festőművész és Molnár Piroska kányádi nyugalmazott tanító. Zsigmond Barna Pál Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adott át továbbá Oláh-Gál Elvira rádiós újságírónak, a Kossuth Rádió székelyföldi tudósítójának és Roth Györfi Erzsébet előadóművésznek.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2016. április 18.
Bartha Árpád kiállítása Kézdivásárhelyen
Tegnap délben nyílt meg a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében az Apácán született Bartha Árpád grafikus, a brassói Szépművészeti Múzeum igazgatója 33. egyéni tárlata.
A Cenk alatti városban élő képzőművész neve nem ismeretlen a céhes városban, hiszen állandó résztvevője a március 15-i ünnepi tárlatoknak. A kiállított munkák az utóbbi egy esztendőben születtek, még sehol nem kerültek közszemlére, az egységes kiállítási anyag jelképesen A vonal címet viseli. A kiállítót házigazdaként Dimény Attila, a múzeum vezetője köszöntötte, majd Deák Ferenc, a Nagy Mózes Elméleti Líceum magyartanára méltatta a tárlatot. A megnyitót Bende Arnold, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanulójának és Furus Ábel, a Molnár Józsiás-iskola zenetagozatos diákjának – Petraschovits Eszter zenetanár tanítványai – alkalomhoz illő műsora tette ünnepélyesebbé. A kiállítás május 16-áig tekinthető meg.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. június 22.
Javítás után
A céhtörténeti múzeum megújult terei
Március közepén kezdődtek azok a munkálatok, amelyek nyomán megújult a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum díszvilágítást kapott belső udvara, a lépcsőház és a kiállítótermek előtere. A felújítás támogatója az intézményt fenntartó megyei és helyi önkormányzat volt.
A kézdivásárhelyi múzeum épületének javítása immár több éve zajlik, idén tavasszal a belső udvarra néző falak helyreállítását kezdték el, emiatt az udvarról elszállították Gábor Áron ágyújának másolatát, valamint a vele átellenben levő feliratozott mestergerendákat.
– A négy évvel ezelőtt elkezdett javítás legnagyobb és leglátványosabb részén vagyunk túl, ugyanis a belső udvarnak a külső falfelületét sikerült felújítani. A további munkálatok most már az udvart célozzák meg, reméljük, hamarosan az is jobb állapotba kerül – mondta el lapunknak dr. Dimény Attila múzeumvezető, hozzátéve: a napokban elbontották az állványzatot, az ágyúmásolat is visszakerült a helyére, és már csak a múzeumi gyűjtemény részét képező régi mestergerendákat kell visszahelyezni a külön erre a célra elkészített tartóra.
A munkát az épületben a földszinti kiállítótér és a babaméretű népviseleti gyűjteménynek helyet adó terem feljavításával folytatnák, és mivel a múzeumhoz tartozó műhely is eléggé romos állapotban van, annak felújítását is szeretnék a közeljövőben beütemezni.
Kertész Tibor
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. július 19.
Fiatal Néprajzkutatók Szemináriuma
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Néprajzi és Antropológia Intézete a zabolai Csángó Néprajzi Múzeummal együtt július 2–16. között ebben az évben is megszervezte a Fiatal Néprajzkutatók Szemináriumát.
A rendezvényen hazai és külföldi néprajz szakos diákok, fiatal muzeológusok vettek részt, akiknek Dimény Attila, Kinda István, Szőcsné Gazda Enikő és Nyisztor Tinka tartott kutatómunkába bevezető szakmai előadást. A pályakezdő fiatalok ebben az évben orbaiszéki és moldvai falvakban családi fotókat gyűjtöttek össze, azokat digitalizálták és adatolták, interjúkat készítettek, hogy a csángó és a székely famíliák hogyan élték meg a huszadik század legjelentősebb fordulatait.
Szakmai kirándulás keretében megtekintették a borzești-i, csernátoni, Kézdivásárhelyi és a zabolai múzeum kiállításait, valamint a csomakőrösi, zágoni és a Vargyasi emlékházak tárlatait. A Csángó Néprajzi Múzeumban megrendezték a Zabolai hozomány című kiállítást, melynek megnyitójára szombaton került sor a Szent Illés-napi ünnepségsorozat keretében. A rendezvényt a Communitas Alapítvány támogatta.
(közlemény)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. augusztus 29.
Ácsolt és festett ládák a Palócföldről
Az Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében szombat délben került sor a Kocsira, ládám, hegyibe, párnám... – Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről című vándorkiállítás megnyitójára. A tárlat anyagát az egri Dobó István Vármúzeum bocsátotta a Kézdivásárhelyi múzeum rendelkezésére.
Kovászna megye Tanácsa és Heves Megye Közgyűlése évek óta kapcsolatban áll, aminek eredményeként 2010-ben az egriek meghívták a Kézdivásárhelyieket a Jó ruhában járni, kelni című viselettörténeti kiállítással. Öt év után a Dobó István Vármúzeum munkatársai viszonzásként a saját gyűjteményükben található ácsolt és festett palócföldi ládákat hozták el Kézdivásárhelyre. A kiállításon látható ládák és a nagy méretű pannók bemutatják az ácsoltszekrény-specialisták, háziiparosok és a „virágos asztalosok” által készített ládák kutatástörténetét, készítéstechnikáját, díszítését, területi elterjedését, használatát és jelenkori tovább élését. A tárlat házigazdája Dimény Attila múzeumvezető volt, a kiállítást Bujdosóné Pap Györgyi, az egri Dobó István Vármúzeum igazgatóhelyettese és a kiállítás kurátora, Császi Irén néprajkutató, muzeológus mutatta be. Az utóbbi ismertetőjét Dimény Erika, a Céhtörténeti Múzeum munkatársa tolmácsolta. A megnyitón közreműködött Dimény Kata, a Molnár Józsiás-iskola zenetagozatos tanulója, aki az alkalomhoz illő népdalokat énekelt. A kiállítás szeptember 25-ig látogatható, és ez idő alatt múzeumpedagógiai tevékenységeket is szerveznek.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. augusztus 31.
Ácsolt ládák Palócföldről
„Kocsira ládám, hegyibe párnám”
A Kézdivásárhelyi Őszi Sokadalom programsorozatának részeként nyílt meg vasárnap délben az Incze László Céhtörténeti Múzeumban a „Kocsira ládám, hegyibe párnám...” Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről című kiállítás.
Az egri Dobó István Vármúzeum anyagát időszaki vándorkiállítás formájában már számos településen megtekinthették az érdeklődők, de amint Bujdosné dr. Pap Györgyi, az egri múzeum igazgatóhelyettese fogalmazott a megnyitón: nem állítanak fel sorrendet, minden helyszín „első” a maga jogán.
Dr. Dimény Attila, a házigazda intézmény igazgatója az egri vármúzeummal évek óta fennálló kapcsolatot vázolta, és kifejtette: remélik, az továbbra is eredményes, gyümölcsöző mArad. Császi Irén néprajzkutató, muzeológus szakmai ismertetőjét Dimény Erika muzeológus tolmácsolta, a megnyitónak Dimény Kata, a Molnár Józsiás Iskola VI. osztályos tanulójának éneke adott ünnepi keretet.
A kiállítóterem falait végig beborítják az igényes grafikai kivitelezésű, óriási pannók, amelyek gazdag szöveges információ és képek révén adnak rálátást a területre. Az átfogó anyag elsősorban a Palócföldre fókuszál, ám az ácsmesterség, faragászat iránt érdeklődők, a néprajzban elmélyülni kívánók, illetve laikusok számára is érdekes és tanulságos módon közelíti meg a témát. Láthatunk restaurált, eredeti ládákat, a készítésükhöz egykor használt eszközöket, szerszámokat, és mert a ládák egyik funkciója a menyasszony hozományának tárolása volt, fotóösszeállítást is egykori palóc esküvőről stb.
A kiállítás szeptember 25-ig látogatható a múzeum emeleti nagytermében.
F. I.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. szeptember 28.
Protestáns vendégek Háromszéken
Protestáns vendégek érkeztek az elmúlt napokban Háromszékre. Veress-Kovács Attila, a Nagyvárad-olaszi egyházközség református lelkipásztora az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) erdélyi köre vezetőségének nevében a Sepsiszentgyörgyi vártemplomban köszöntötte az egybegyűlteket.
Veress-Kovács Attila elmondta, az 1956-os események után Nyugatra szakadt-vándorolt értelmiségiek hozták létre az egyesületet, gondolván, hogy abban meg tudják őrizni magyarságukat, kultúrájukat és vallási identitásukat. Évente más-más helyre vándorolva konferenciákon igyekeznek kifejteni az egyesület céljait, ahová összehívják Európa protestáns magyar értelmiségijét. 1989 előtt, amikor háttérbe szorult a magyar könyvkiadás a Kárpát-medencei utódállamokban, az EPMSZ felvállalta a tiltólistán levő kiadványok megjelentetését, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a magyar szellemtörténet fejlődése szempontjából. A Bázel központtal működő szervezet ezzel értékes örökséget hagyott hátra.
A kelet-európai rendszerváltás utáni években mifelénk is létrejöttek az EPMSZ utódszervezetei, így annak erdélyi köre is. „Célunk az – mondta a lelkész –, hogy a mi honunkban úgy lássuk feladatunkat-céljainkat, önazonosságunk felismerésének lehetőségeit, hogy konferenciáinkon ezeket erősíteni tudjuk.” A lepergett 16 esztendő alatt már bejárták Erdélyországot Nagybányától egészen a Barcaságig, a Partiumtól Erdély keleti végéig. Háromszékre, a honhatárra most jutottak el. „Honhatár ez a hely, de nem a vég, mert az itt eltöltött napok alatt tágult látómezőnk, számba vehettük magyar értékeinket” – mondta Veress-Kovács Attila ügyvezető elnök, aki az EPMSZ elnökségének (Varga Gábor ny. vegyészmérnök, Kántor Lajos irodalomtörténész, Demeter József lelkész, Baczoni Szilárdka Kata szovátai lelkipásztor) nevében megköszönte a Háromszéki vendégfogadást. Körútjukon a Rétyi Tavirózsa Motelben Deák Botond református lelkész köszöntötte, dr. Dimény Attila, a Kézdivásárhelyi Incze László Múzeum igazgatója bemutatta Háromszék magyar örökségét, Bartha Zsolt geológus pedig Székelyföld geológiai ritkaságait. Szombaton a Sepsiszentgyörgyi evangélikus templomban tartott áhítat után ellátogattak Dózsa György és Bod Péter szülőfalujába, a céhes városba, a gelencei felső Szent Imre örökség-templomba, Csomakőrösre és Zágonba. Vasárnap a vártemplomi istentisztelettel zárult a konferencia, ahol igét hirdetett Baczoni Szilárdka Kata lelkipásztor, az EPMSZ erdélyi körének titkára. Igehirdetésében Máté evangéliumának (15, 21-28) alapján a megkülönböztető hallgatásról, a hívatlanok eszméiről, az emberi önérzet összezúzásának átkairól és a kegyelem morzsáiról szólt.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. március 13.
Március idusát köszöntő tárlat (Kézdivásárhely)
Huszonnyolcadik alkalommal nyílt meg a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében a háromszéki és brassói képzőművészek március idusát köszöntő ünnepi tárlata. A tegnapi megnyitón több képzőművész személyesen is jelen volt.
Dimény Attila múzeumvezető köszöntötte a megjelent alkotókat és a nagyszámú művészetkedvelő közönséget, hangsúlyozva: az idei kiállítás az eddigiek közül a leggazdagabb, hiszen negyvennégy kortárs képzőművész több mint ötven alkotással van jelen az ünnepi tárlaton. Elmondta, a kiállítás megszervezését a múzeum munkaközössége és a kézdivásárhelyi képzőművészek vállalták magukra. Dimény Attila felkérte a jelenlevőket, hogy egyperces néma csenddel és kegyelettel emlékezzenek a márciusi ünnepi tárlatok megálmodóira, a közel tíz éve elhunyt Incze Lászlóra és a múlt hónapban elhunyt Kosztándi Jenő festőművészre. Azt is bejelentette, hogy a Székely Nemzeti Múzeumnak köszönhetően évente katalógus készült a tárlatokról, két éve pedig az aktuális kiállítást bemutató kiadványt lapozhatják a tárlatlátogatók. Az idei kiállítás kurátora, Dobolyi Annamária művészettörténész elmondta, az állandó kiállítók mellett olyanok is vannak, akik először állítottak ki.
A tárlatot Deák Ferenc Loránd magyartanár méltatta. Közreműködött Józsa Irén és Nagy-Babos Tamás magyartanár – Arany János Erdély és Kapui Ágota Így múlik el című versét adták elő –, valamint a Cantus kamarakórus Fórika Balázs karnagy vezényletével. A kamarakórus Kosztándi Jenő emlékére Hector Berlioz francia romantikus zeneszerző híres művének, a Rákóczi-indulónak a magyar változatát énekelte el. Kiállító művészek: Albert Levente, Balázs István, B. Hajdú Enikő, Éltes Barna, Haszmann Júlia Réka, Hervai Katalin, Koszta Ervin, Kovács Géza, Köllő Margit, Miklóssy Mária, Petrovits István, Péter Eszter, Simó Enikő, Ütő Gusztáv, Vargha Mihály és Vinczeffy László Sepsiszentgyörgyről, Deák M. Ria és Deák Barna Kovásznáról, Albert Sándor, Ábrahám Imola, Ábrahám Jakab, Bartha Árpád, Bartha Bíborka, Csutak Levente, Gyulai Nagy Margit, Jakabos-Olsefszky Imola, Mattis-Teutsch Waldemar, Sipos-Gaudi Tünde, Tomos Tünde és Vetró-Bodoni Sebestyén András Brassó megyéből, Csillag Mónika, Kosztándi B. Katalin, ifj. Kosztándi Katalin, Kosztándi Jenő, Máthé László, Sárosi Csaba, Sárosi Mátyás, Szász Edit, Vajna László, Vetró András, Vetró-Bodoni Zsuzsa Kézdivásárhelyről, Bartos Jenő Jászvásárról, Ilés-Muszka Rudolf Veresegyházáról és Vălean Tünde Temesvárról.
A kiállítás április 9-ig tekinthető meg, és az ünnepre való tekintettel ma és március 15-én – a főtéri ünnepség előtt és után – is nyitva tart a múzeum.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. május 15.
Huszonöt éves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége
„Magyarul álmodom”
Három napon át – péntektől vasárnapig – tartalmas rendezvénysorozattal ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Díjátadók, kiállítás, értekezlet és kirándulások színesítették a programot, amelynek egyik kiemelkedő része volt a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő lebonyolítása. A rendezvény választott témaköre: a reformáció hatása és jelentősége Erdély magyarnyelvűségében.
Pénteken 10 órától a Vigadó Művelődési Házban tartott, Deák Magdolna tanárnő által levezetett megnyitóünnepséggel rajtolt az eseménysorozat, számos neves meghívott, az AESZ erdélyi és magyarországi partnerei, támogatói szólaltak fel és mondták el köszöntőbeszédüket, rengeteg szép gondolat hangzott el.
A külsőségek nem számítanak, mondhatnánk, de a muskátlikkal szépen feldíszített színpad már jelezte: különleges alkalom zajlik, majd a Bod Péter Tanítóképző XI. A osztályos tanulóinak műsora vezette fel az ünnepséget. A lányok iskolájuk névadója, Bod Péter Szent Hilarius című művéből adtak elő részleteket énekkel, gitárkísérettel.
A teljesség igénye nélkül, néhányan azok közül, akik méltatták az AESZ kitartó értékmentő munkáját: Kiss Imre főtanfelügyelő, Péntek János nyelvész, Kőrösi Viktor Dávid konzul, Tóth Attila, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet megbízott igazgatója, dr. Eőry Vilma, az említett intézet szaktanácsadója, Kovács Zsuzsanna a magyarországi Anyanyelvápolók Szövetsége képviseletében, dr. Nagy L. János egyetemi tanár, A. Molnár Ferenc professzor, Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetség országos elnöke, Zsigmond Győző, az AESZ alapító elnöke, Zsigmond Emese, a társszervező, 60 éves Napsugár gyermeklap főszerkesztője.
Kiss Imre a házigazdák nevében köszöntötte a résztvevőket, elmondta: „a költők versben, a tudósok értekezésekben fogalmazták meg a magyar nyelv különlegességét, idegen ajkúak is többször rácsodálkoztak elképesztő gazdagságára, eleganciájára, zenéjére. Nyelvünk közösségi és személyes létünk alapja, önazonosságtudatunk meghatározója, szellemi létünk közege. A magyar nyelvet örököltük, és kötelességünk továbbadni, ilyen körülmények között is, hogy jogainkat folyamatosan korlátozzák”.
Péntek János akadémikus, a BBTE nyugalmazott tanára, az AESZ elnöke az esemény ünnepi jellegét hangsúlyozta, dr. Nagy L. János Illyés Gyulát idézte: „Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazánból: jellemkérdés.”
Zsigmond Győző alapítótag, egykori elnök régi fotók, kiadványok kivetítésének kíséretében idézte fel az AESZ indulását, a kezdeti körülményeket, az első nyelvhelyességi versenyek hangulatát, és javaslatokat is tett a további működésre, egyben felajánlva szakmai segítségét is.
Helyszűke miatt nem tolmácsolhatjuk a beszédek sorát, a számtalan megszívlelendő gondolat meghallgatása után is fontos pillanat következett, átadták a Nyelvőrzés Sütő András-díját, amelyet ebben az évben Albert Ernő nyugalmazott magyartanár, néprajzkutató vehetett át. Laudációt Erdély Judit, az AESZ alelnöke mondott, akit egykori diákként az Albert tanár úr órái, hozzáállása győzött meg arról, hogy neki is a magyartanári pályát kell választania. A bronzplakettet (Hunyadi László marosvásárhelyi képzőművész alkotását) Ördög Gyárfás Lajos, az AESZ ügyvezető elnöke nyújtotta át.
Albert Ernő Csíkdánfalván született, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium igazgatója volt. Számos publikáció, könyv, gyűjtés fűződik nevéhez, érdemeit Sepsiszentgyörgy városa 2006-ban Pro Urbe díjjal ismerte el.
A saját megfogalmazása szerint a 80. életév után ráadásba kapott 86.-at taposó Albert Ernő úgy véli, ha valamikor, most igazán szükség van az anyanyelv ápolására. „Csak a fiatalok látnak minket öregnek, hiszen rengeteg még a munka, a tennivaló, amit csak mi végezhetünk el” – fogalmazott. Hozzátette: nagy fájdalom számára, hogy szép magyar nyelvünket sokan úgy használják, hogy egymást érik – szóban és írásban, köznyelvben és médiában – a trágár kifejezések.
Szöllősi Katalin, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákjának A nagy hegyi tolvaj című ballada szívhez szóló előadása után Nagy Éva, az Oktatási Minisztérium kabinetigazgatója tolmácsolta üdvözlő szavait, majd az idén első alkalommal átadott Tüzes Bálint-díj kiérdemlőjét ismerhettük meg. Izsák Arnold Róbert (akinek verseit korábban a Székely Hírmondó hasábjain is olvashatták) prof. Péntek Jánostól vehette át az anyagi támogatással is járó elismerést, a Tüzes Bálint öccse, a Svájcban élő Péter által alapított díj ugyanis az anyanyelvápolás terén kiemelkedően teljesítő diákokat hivatott segíteni.
A három órán át zajló megnyitó ünnepséget a sepsiszentgyörgyi Harai zenekar és Szöllősi Katalin fellépése zárta. Délután a diákok kiránduláson vettek részt, felkeresték az Ika várát, majd kézműves tevékenységekre fogadta őket a csernátoni Haszmann Pál Múzeum.
Ugyancsak aznap 16 órától az Incze László Céhtörténeti Múzeumban nyílt meg A Vizsolyi Biblia 425 éve című kiállítás. Gesztusértékű, hogy a pannókon olvasható tudnivalókból összeállított rövid összefoglalót román nyelven is kifüggesztették.
Dimény Attila múzeumigazgató elmondta: megtiszteltetés az intézménynek, hogy fogadhatják a Budapesti Városvédő Egyesület egyház- és bibliatörténeti kiállítását, amelyet eddig már több mint félszáz helyszínen mutattak be. Különlegesség, hogy itt az alapkiállítás helyi polgárok által rendelkezésre bocsátott darabokkal is kiegészült, mint például a Budapesten 1868-ban kiadott Biblia és egy 1903-as kiadású Újtestamentum, illetve egy 20. század eleji református Biblia.
Balogh Zoltán, a Kézdi–Orbai Református Egyházmegye esperese méltatta a kiállított anyag jelentőségét, végül a Kézdi–Orbai Református Egyházmegye lelkészcsaládjainak kórusa adott elő két kórusművet, Ruszka Sándor karnagy irányításával.
A kiállításmegnyitót szakmai konferencia követte a múzeumban A reformáció hatása és jelentősége Erdély magyar nyelvűségében témával, a következő előadásokkal: Ruszka Sándor (lelkész, Kézdivásárhely): Ha lett volna Luthernek Facebookja; A. Molnár Ferenc (professor emeritus, Miskolci Egyetem, Debreceni Egyetem): A reformáció magyar bibliafordításainak és egyházi éneklésének hatása és jelentősége Erdély magyar nyelvűségében; Máthé Dénes (egyetemi docens, Kolozsvár): A reformáció szerepe irodalmi nyelvünk 16. századi formálódásában; Péntek János (ny. egyetemi tanár, akadémikus, Kolozsvár): A moldvai magyarok anyanyelvűsége az egyházújítás(ok) időszakában.
Szombaton délelőtt kirándulásra mentek a meghívottak és a konferencia résztvevői, ezzel párhuzamosan kezdődött a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő a Gábor Áron Szakképző Líceumban. Városnézés és múzeumlátogatás után, délután a Cimborák Bábszínház szórakoztatta a 4. osztályosokat, illetve Mint a szép híves patakra című koncertjét mutatta be a Codex Régizene-együttes a Vigadóban, este pedig a Harai zenekar húzta a talpalávalót a táncházban, a Gábor Áron Szakképző Líceumban.
Vasárnap délelőtt a Vigadó Művelődési Házban az eredményhirdetéssel és díjazással egybekötött záróünnepséget a Nagy Mózes Líceum diákjainak előadása színesítette.
Farkas Imola / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. július 19.
Fiatal néprajzkutatók XIV. szemináriuma
Módszeres elemzés
A zabolai Pro Museum Egyesület és a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke július 13-16. között a Csángó Néprajzi Múzeumban szervezte meg a Fiatal Néprajzkutatók XIV. Szemináriumát.
Ennek keretében néprajz szakos egyetemisták, pályakezdő kutatók ismerkedtek a háromszéki és az erdővidéki, valamint a barcasági néprajzi múzeumok, falusi gyűjtemények és tájházak állagaival, állandó és időszakos kiállításaival. Módszeresen kielemezték a szász urbánus kultúrát, valamint az erdélyi nemesi életmódot bemutató brassói, illetve miklósvári múzeum alapkiállításait. Vidékünkön dolgozó szakemberek és néprajzkutatók rendszeres előadásokat tartottak a pályakezdő fiataloknak: dr. Szőcsné Gazda Enikő a sepsiszentgyörgyi női ipari iskola működését és hatását levéltári források és sajtócikkek alapján mutatta be, Kedves Anett pedig Székelyföld vizuális reprezentációit vázolta fel Andory Aladics Zoltán „kicsi magyar világ” idején készített képeslapjainak segítségével.
Dimény-Haszmann Orsolya a csernátoni tájmúzeum alapítását és történetét privát levelekkel, emlékkönyvbe bejegyzett szövegekkel, sajtócikkekkel, filmekkel és visszaemlékezésekkel dokumentálta. Dr. Dimény Attila a kézdivásárhelyi református temető épített örökségét mutatta be, míg dr. Kinda István a székelyföldi temetők kősírjeleinek kivételes művészettörténeti és társadalomnéprajzi értékeit, valamint a helyreállításukra és megmentésükre irányuló programokat (pl. Havadtő) vázolta fel. Végül pedig Kozma Anikó tanárnő a népi kultúra, táncos hagyományok iskolai oktatásának módszereit és buktatóit ismertette. A rendezvényt ebben az évben is a Communitas Alapítvány támogatta. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. augusztus 26.
Út a végtelen felé (Xantus Géza festőművész kiállítása)
Tegnap délután a kézdivásárhelyi Őszi sokadalom egyik kiemelt rendezvényeként nyílt meg az Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében Xantus Géza csíkszeredai festőművész Út a végtelen felé című egyéni kiálllítása.
A jelenlevőket és a jeles képzőművészt, az Incitato-tárlatok állandó résztvevőjét házigazdaként Dimény Attila intézményvezető köszöntötte. Megtudtuk, hogy Xantus Géza 1982 és 1986 között kezdte el művészeti tanulmányait, majd 1995-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szerzett oklevelet, 2003-ban pedig a római Academia di Belle Arti festészeti karán végzett, mestere Nunzio Solendo. Művészetét kezdetben vallásos, transzcendentális lelkületű, sokszor balladai-szimbolikus hangvételű figurális kompozíciók jellemezték, de római tanulmányai után a világi témák is nagy teret nyertek művészetében. Sarány István újságíró méltatta a kiállított alkotásokat. „Xantus Géza művészete korszerű, mai, a ma emberéhez szól, korszerű nyelvezetével pedig örök értékeket közvetít, jót sugall és szépséget sugároz” – mondotta.
A kiállítás szeptember 24-éig tekinhető meg.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. szeptember 27.
AJÁNLÓ
KIÁLLÍTÁS
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban ma 18 órától megnyitják a tordai képzőművészek Színek és formák című kiállítását. Kiállítók: Deleanu Márta festőművész és grafikus, Nagy Anna Mária üvegiparművész, Labancz Cismasiu Ágnes textilművész, Suba László szobrászművész. A kiállítást megnyitja Vetró András szobrászművész. Közreműködik Bagoly Anabella, a Nagy Mózes Líceum tanulója. Házigazda Dimény Attila múzeumvezető.
ELŐADÁS
A Háromszék Táncegyüttes új produkciója, A Csillagösvény népe a Háromszék Táncstúdióban látható ma és holnap 19 órától. Jegyek a sepsiszentgyörgyi kulturális szervezőirodában kaphatók.
MESEFESZTIVÁL
Szeptember 25–30. között a sepsiszentgyörgyi Tipe Tupa Egyesület szervezésében zajlik a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál, amely a népmesék világára, a bennük rejlő bölcsesség feltárására, hagyományaink, nyelvi és lelki örökségünk felfedezésére hivatott rávilágítani. A fesztiválon minden korosztály megtalálhatja a neki legjobban tetsző programpontot: lesznek közösségi, de terápiás célzatú mesélések is. Több programra előzetes bejelentkezés szükséges, illetve jegyköteles a belépés. Jegyek elővételben 20 lejért a városi szervezőirodában, a Székely Hírmondó sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi székhelyén, illetve a helyszínen. Gyerekeknek a belépés ingyenes. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. október 2.
„Hajtott minket, hogy ismerjük meg székely társainkat”
Színek és formák a múzeumban
A kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban szerdán nyílt meg Deleanu Márta, Nagy Anna Mária, Labancz Ágnes és Suba László tordai képzőművészek Színek és formák című kiállítása.
A jelenlévőket házigazdaként Dimény Attila múzeumvezető köszöntötte, megjegyezve, a jelenlegi kiállítás egyedi a maga nemében, ugyanis tordai művész még nem állított ki a kézdivásárhelyi múzeumban. Hozzátette, a számos egyéni és csoportos tárlatot maguk mögött tudó művészek nem véletlenül kerültek Kézdivásárhelyre, hiszen tavaly ősszel, amikor Kovásznán bocsátották közszemlére műveiket, Vetró András szobrászművész, Deleanu Márta egykori évfolyamtársa kíséretében a céhes városbeli intézménybe is ellátogattak.
A kiállítást méltató Vetró András szobrászművész hangsúlyozta, nem lévén művészettörténész, beszédét idézetekkel tűzdelte tele, majd miután abbéli örömének adott hangot, hogy a tordai művészek önzetlenül elhozták alkotásuk legjavát, a művészi tettről idézett néhány gondolatot édesapjától, Vetró Artúrtól. „A művészi szándék a boldogság érzésnek az a formája, amikor a külvilág egyes dolgait kiragadjuk esetlenségükből, amikor lehántunk róla minden felesleget, és abszolút alakjukat próbáljuk megadni, természetesen nem úgy, hogy naturális valósághűségre törekszünk, hanem olyanformán, hogy a műalkotást is telítjük organikus életszerűséggel. (…) Az alkotó elemésztődik az alkotás vágyában, ami egyenlő az élet vágyával”.
Vetró – Gazda Józsefet idézve – a kiállító művészeket is bemutatta. „Deleanu Márta festő és grafikus, Labancz Ágnes a képi látomások festője, Nagy Anna Mária üvegművész és Suba László szobrász, aki megverselte szobrait is. Négy művész Torda városából, mely 1568-ban a lelkiismeret szabadságának a földkerekségen elsőként való kinyilvánításával írta be nevét az egyetemes történelembe. Összekapcsolja őket a közös haza, városuk, szülőföldjük, a közös ügy (együtt többek vagyunk) felvállalása, lelki-szellemi rokonságuk.”
A kiállítók nevében Suba László szólt a jelenlévőkhöz. „Az Aranyos partjáról jöttem, Aranyosszékről, kíváncsiak voltunk Háromszékre, hajtott minket, hogy ismerjük meg székely társainkat, és most teljesült ez a vágyunk”. Hozzátette, egyrészt a változatosság miatt állítanak ki közösen, másrészt együtt könnyebben le tudják küzdeni az egyes kiállítások kapcsán felmerülő nehézségeket. „Ezért tartós a csoportunk”, summázott. Az eseményt Bagoly Anabella, a Nagy Mózes Líceum tanulója szavalatai és a tordai Nagy Csongor, Nagy Anna Mária férje által előadott virágénekek foglalták keretbe.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. november 23.
A múzeumőr Incze Lászlóra emlékeztek (Erdővidéki Közművelődési Napok)
Az Erdővidéki Közművelődési Napok részeként Baróton Incze László muzeológus-történészre emlékeztek (fotó), majd Bánffy Miklós pályaképét bemutató kiállítást nyitottak meg kedden Erdővidék Múzeumában.
A megemlékezés a baróti római katolikus temetőben vette kezdetét, ahol a múzeumteremtő Incze László alakját egykori munkatársa és barátja, Haszmann Pál muzeológus elevenítette fel, s szólt arról az időszakról, amikor a hetvenes évek elején közösen gyűjtöttek anyagot a kézdivásárhelyi múzeum számára.
Erdővidék Múzeumának udvarán Demeter László, az intézmény igazgatója szólt a szülőföldjétől messze kerülő, de örök életében barótinak megmaradó Incze Lászlóról. Olyan kiemelkedő munkát végzett, ami méltóvá teszi, hogy Erdővidék nagyjai között tartsuk számon, és azon a telken, ahol egykoron Baróti Szabó Dávid szülőháza állt, Kászoni Gáspár és Dénes István emléktáblái mellé az övét is elhelyezzék – mondotta.
Jánó Mihály művészettörténész a mérhetetlen tudását megosztó tanár és kiváló pedagógus, a nagy műveltségű, kiemelkedő kutatómunkát végző, hely- és céhtörténeti tanulmányokat író, valamint múzeumőr Incze Lászlót méltatta. Mint mondotta, a szó szoros értelmében is lehet ezt érteni, hiszen értékeinknek nemcsak összegyűjtője, de szigorú őre is volt. Dimény Attila, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum vezetője úgy fogalmazott: elődjének munkája példaként szolgál a mai fiatal szakembereknek, s kiemelt fontosságúnak tartják, hogy örökségét gondozzák. Dimény örömét fejezte ki, hogy Incze Lászlóról nem feledkezett meg Barót, s emlékét megőrzi. A leleplezett emléktáblát Bíró Károly baróti káplán áldotta meg. A múzeum Kászoni Gáspár Termében a Bánffy Miklós pályaképe című kiállítást Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi kirendeltségének igazgatója nyitotta meg. Mint mondotta, szerencsések a barótiak, amiért gond nélkül emléket állíthatnak kiváló személyiségeiknek, ők már tíz évnél is régebb próbálkoznak, hogy a kolozsvári Bánffy-palotán rövid magyar és román felirattal is ellátott emléktáblán tüntessék fel, hogy ott született a polihisztorként is számontartott Bánffy Miklós, aki többek közt regényíróként, novellistaként, festőművészként, grafikusként, könyvillusztrátorként, lótenyésztőként, politikusként és diplomataként is helytállt. Szebeni Zsuzsa a kiállításról szólva elmondta: az immár harmincnegyedik alkalommal bemutatott, bőségesen dokumentált anyaggal Bánffy szerteágazó tevékenységét kívánták láttatni.
A vándorkiállítás két érdekes darabjáról, Mozart A varázsfuvolájához és Bartók A kékszakállú herceg vára előadásához készült jelmezek rekonstrukciójáról az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szcenikai gyűjteményének vezetője, Turnay Tímea beszélt. Mint mondotta, mi sem bizonyítja Bánffy Miklós sokoldalúságát és zsenialitását jobban, mint hogy ebben a különleges műfajban is különlegeset tudott alkotni: bár a jelmezek jól hordhatóak, a mai szakemberek számára is komoly kihívást jelentett azok rajzok szerinti újraelkészítése. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)