"Az Arad Megyei Könyvtár számos értékes könyvet őriz, közülük 22 a XV. század végéről származó ősnyomtatvány. A félmillió kötettel rendelkező intézményben 22 000 szerepel a nemzeti örökség részének tekintett önálló gyűjteményben. /A nemzeti örökséghez tartozó könyvek gyűjteményébe az 1800-ig megjelent nyomtatványok tartoznak./ Florin Didilescu igazgató elpanaszolta, hogy igen kevés információ maradt fenn a könyvtár kialakulásáról, az intézmény történetében lezajlott fontosabb eseményekről. Az 1800 előtti gyűjtemény több könyvtár anyagából állt össze, tartalmazza az Orczy-Vásárhelyi könyvtár, az aradi minoriták könyvtárának és a Kölcsey Egyesület könyvtárának jelentős részét is. Az 1800-ig megjelent könyvek felét francia nyelvű könyvek teszik ki, ezek a hajdani magyar nemesi könyvtárakból származnak. A XVIII. századi aradi magyar arisztokrácia ugyanis eredetiben olvasta a felvilágosodás korának legismertebb szerzőit. Az aradinál nagyobb XVIII. századi francia műveket tartalmazó gyűjtemény csak a marosvásárhelyi Teleki Tékában létezik. A gyűjteményhez tartozó magyar nyelvű könyvek és kéziratok legnagyobb része a XVIII. századból való (a könyvtárban levő legkorábbi magyar nyelvű szöveg 1680-ból származik), többségük vallásos témájú. A félmillió könyvet őrző könyvtárban négy év múlva már nem lesz hely az új könyveknek. Jövőre kezdik meg a régi (1800 előtt megjelent) könyvek restaurálását. Nemrég jelent meg a könyvtár strasbourgi kiadású könyveit bemutató kétnyelvű (román-francia) katalógusa. /Karácsonyi Zsolt: Jövőre beindul a könyvrestaurálás. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./"

Az Arad Megyei A. D. Xenopol Könyvtárban az olvasók száma stabilan a 7500-8000-es szint körül mozog, tájékoztatott Florin Didilescu igazgató. Az igényelt, kölcsönzött könyvek nyelvi megoszlása: 260 ezer román, közel 11 ezer magyar, 1800 német stb. Idén májusban a könyvtár megemlékezik az aradi közkönyvtári mozgalom dokumentálhatóan több mint 150 éves hagyományáról. Ez alkalommal egy monográfiát is megjelentetnek, amelyben feltüntetik azon egyesületeket /a Kölcsey Egyesülettől a Concordiáig/, amelyek hozzájárultak az Arad megyei közkönyvtári mozgalom megteremtéséhez és megerősítéséhez. /Kiss Károly: Több mint 150 éves az aradi közkönyvtári mozgalom. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 20./

Aradi személyiségek
Vidám történetek, szerelmek és sok-sok munka
Kicsinek bizonyult ma délben az Arad Megyei A. D. Xenopol Könyvtár Concordia Terme: a Puskel-házaspár előadására kíváncsi aradiak megtöltötték a helyiséget olyannyira, hogy pótszékekre is szükség volt.
A könyvtár a város személyiségeit bemutató sorozatának e havi meghívottjai Puskel Tünde Emese tanár, média-producer és Puskel Péter közíró, helytörténész voltak.
Florin Didilescu igazgató és Lucia Bibarţ könyvtáros szervezőkként röviden ismertették a Puskel-házaspár munkásságát – mely mindenki számára közismert –, és elmondták, hogy ennek a sorozatnak a célja, hogy a személyiség mögött az embert is megismertessék az aradiakkal.
Puskel Péter kezdésként elmondta, hogy a napokban lesz 60 éve annak, hogy beiratkozott a könyvtárba, melynek azóta is aktív és lelkes látogatója, ugyanakkor április 1-jén múlt 45 éve, hogy belépett az újságírók sorába.
Vidám történetekkel emlékezett egykori tanári állására: Kisiratoson négy évig tanított, majd ezt követően teljesedett be gyermekkori szerelme, az újságírás. Nagytatája, édesapja is nyomdász volt, így nem volt meglepő, hogy ez a pálya vonzotta már kiskorától kezdve.
A helytörténész másik nagy szerelme a színház, amiben nézőként aktívan részt vesz, bár egyszer jelentkezett irodalmi titkárnak a színházhoz, amit elutasítottak, de a színház iránt érzett szerelmét ez nem törte meg.
Az újságírás, majd később helytörténeti munkássága mellett belekóstolt a televíziós szerkesztésbe is, hiszen, aki média-producerrel köti össze az életét, annál ez a dolog elkerülhetetlen.
Puskel Tünde Emese egy vallomással kezdte, mely szerint Péter volt az, aki miatt Aradon maradt és nem költözött külföldre, majd elsütötte az örök igazságot is: minden sikeres férfi mögött egy sikeres nő áll.
Emese diák korában Szepesi György magyarországi rádiós, sportkommentátor zseniális kommentálásától felbuzdulva sportriporter szeretett volna lenni, ám akkor ez nem volt lehetséges, hiszen nem volt párttag, így nem engedték erre a pályára lépni.
Egyetemista korában egykori matematikatanára figyelt fel örökmozgóságára, mindent tudni akaró tulajdonságára, és ösztönözte, hogy végezzen el egy újságírói kurzust, talán majd egyszer hasznát veszi az életben. Így is lett.
Az akkor még Vörös Lobogó néven megjelenő újságnál gyakran szerveztek újságírói köröket, ahol a szakmabeliek összeültek, beszélgettek stb. Egy ilyen alkalommal ismerték meg egymást Emese és Péter, kezdetben azonban egyáltalán nem voltak szimpatikusak egymásnak. Aztán idővel a szakmai összekoccanásból egy kölcsönös, mély szimpátia lett, mely immár 30 éve tart kettejük között.
Puskel Tünde Emese indította el a magyar televíziózást Aradon, a sajtón kívül azonban két másik szerelme a gyermekek és az utazás. Bevallása szerint sosem tudott megszabadulni az iskolától, mai napig a Csiky Gergely Főgimnáziumban magyar nyelvet és irodalmat tanít.
A Puskel házaspár kifogyhatatlan a történetekből, elmondásuk szerint napokig lenne miről mesélniük, hiszen mindketten egy színes, változatos pályát választottak.
Puskel Péter „házi” statisztikája alapján felesége az elmúlt 20 év alatt közel kétezer riportot készített, ezen kívül híreket, rövidebb anyagokat, míg ő az elmúlt 45 évben (35 év hivatalosan, 10 év nyugdíjasként) több mint 10 ezer anyagot publikált, melyek közül leginkább a helytörténeti írásaira büszke.
Bár a megyei könyvtár által indított sorozat célja a személyiségek kevésbé ismert és tudott dolgainak a felszínre hozása, Puskel Tünde Emese és Puskel Péter munkássága a fennmaradó értékek élő bizonyítéka.
A találkozó második részében bemutatták Arad épített és kulturális örökségéről készült dokumentumfilmjüket.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad).

Centenáriumi könyvtári kiállítás
Főhajtás elődeink előtt
Száz évvel ezelőtt, 1913. október 25-én avatták fel hivatalosan a Kultúrpalotát, amely egy időben múzeumnak, filharmóniának és közkönyvtárnak is helyet biztosított.
Az A. D. Xenopol nevet viselő megyei könyvtár is ezt a dátumot tartja megalakulása időpontjának, és ezt méltóképpen meg is akarják ünnepelni, noha 1970-ben elköltöztették onnan, és a jelenlegi azóta már a második székhelye. A városi közkönyvtárként mintegy 1500 kötettel induló intézmény ma megyeiként már több mint 500 ezer kötettel rendelkezik, köztük nem egy ritkasággal. Ezek közül is sokat bemutatnak, egyéb dokumentumok mellett azon a jubileumi tárlaton, amely hétfőn délután nyílt meg a megyei könyvtár Klió Termében.
Florin Didilescu, a könyvtár igazgatója az intézmény jelenlegi munkatársai hitvallásaként jellemezte a kiállítást, amely egyrészt ünnep, másrészt szívből jövő, őszinte főhajtás mindazok előtt, akik az évek, évtizedek során adományaikkal gazdagították az aradi közkönyvtár állományát.
Bognár Levente alpolgármester úgy vélte, a Kultúrpalota – mint Arad emblematikus épülete – ünnepének fontos mozzanata ez a kiállítás, amely ugyanakkor azt is igazolja, hogy van alapja annak az álomnak, amely célul tűzte ki az Európa Kulturális Fővárosa cím elérését.
A kiállítás 23 tárlóban mintegy 180 régi kötetet mutat be, köztük egy 1499-ben megjelent inkunábulumot (ősnyomtatványt) is, mindezekhez járulnak dokumentumok másolatai, a tárlók fölött az adományozók portréi, nem utolsósorban a könyvtár mai tevékenységét illusztráló kiadványok is.
A könyvtár százéves történetét Ligia Margea könyvtáros, a tárlat megálmodója és kivitelezője ismertette tömören, nem feledkezve meg a Kölcsey Egyesület meghatározó szerepéről, amelynek könyvtára az induló állományt képezte, aztán az Orczy, a Vásárhelyi-Atzél, Francisc Vörös de Farad, majd a Fábián Gábor, a Mocioni, később az A. D. Xenopol, Coriolan Petranu, Iosif Moldovan, Czárán Gyula, Ioan Tomuţia, Gheorghe Ciuhandu családoktól származó értékes könyvekről.
A most bemutatott legrégebbi könyv a Francisc Vörös de Farad (így szerepel az ex librisében) könyvtárából származik a már említett 1499-es kiadású, latin nyelvű ősnyomtatvány a trójai háborúról szól. Eredeti tulajdonosáról, sajnos, a szervezők nem tudnak semmi közelebbit. Érdekes az a dokumentum is, amelynek eredetije a megyei múzeum tulajdonában van, és amely egy 1913. március 14-i Jegyzőkönyvben rögzíti, hogy a Kölcsey Egyesület Arad szabad királyi város tulajdonába „átmenti” könyvtárának állományát.
Egy beszámolóban, természetesen, nem lehet mindent összefoglalni, sok minden megtudható a tárlatnyitó alkalmával megjelentetett színvonalas katalógusból is. De a legbiztosabb megtekinteni ezt a tartalmas kiállítást, amely november 8-ig látogatható hétköznapokon 9–17 óra között.
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad)

Aradi személyiségek
Egy népszerű helytörténész
Immár évek óta hírt adunk az A. D. Xenopol megyei könyvtár egyik legsikeresebb rendezvénysorozatáról, amely az Aradi személyiségek elnevezéssel a városunkban a legkülönbözőbb tevékenységi területeken kimagasló eredményeket elérő embereket mutatnak be.
A szervezők dicséretére legyen mondva, ez alatt számos magyar nemzetiségű személyiséget is meghívtak, akik így a román fiatalság előtt is ismertebbé válhattak, ugyanis ezekre az alkalmakra egy-egy iskola tanulóit is „beszervezték”.
Szerdán kora délután Ujj János nyugalmazott történelemtanárra, helytörténészre, íróra, publicistára „került sor”, aki a könyvtár Concordia Termében találkozhatott egykori kollégáival, barátaival, tisztelőivel.
A termet megtöltő érdeklődőket Florin Didilescu könyvtárigazgató köszöntötte, aki a programot főhajtásként értékelte azon, még élő személyiségek előtt, akik valami maradandót alkottak Arad gazdasági-kulturális-társadalmi életében.
Lucia Bibarţ könyvtáros, a program főszervezője Ujj János életpályáját ismertette – sajnos számos tárgyi tévedéssel! –, ezekre azonban a vendég a későbbiekben elegánsan szinte egyáltalán nem reagált. Érdemes megjegyezni viszont, hogy egy felmérés szerint Ujj Jánost a legnépszerűbb aradi helytörténésznek tartják.
Szóhoz jutva, Ujj János elmondta: Kovách Géza karizmája hatására választotta a történelem szakot, s bár a fővárosban is maradhatott volna, inkább hazatért, még ha egy kis faluba is.
Főként a fiatalokhoz szólva jegyezte meg, hogy manapság elég nehéz elhinni, milyen nehezen lehetett annak idején hozzájutni a mindennapihoz, arról nem is beszélve, hogy a hivatalos vonaltól valamelyest eltérő kiadványok megjelentetéséről szinte szó sem lehetett. Ezért is kellett jó néhány év, amíg a rendszerváltás után rájöttek, most már megvan a lehetőség, lehet írni, és a könyvek meg is jelennek.
Mindezt szépen illusztrálta az a válogatás is, amit a szervezők állítottak össze Ujj János könyveiből.
A történelemtanár, újságíró, helytörténész, író, tévés szerkesztő – erről szó sem esett a találkozón! –, ma is aktív publicista Ujj János 2008-ban Arad városának Kiválósági díját kapta meg, míg 2013-ban a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete írott sajtó nívódíját.
A könyvtári találkozó egészen családias hangulatban zajlott, ugyanis Ujj Jánost a helyi román közösség is alaposan ismeri és tiszteli, talán ezért is ezúttal a részvevő iskolások a Csiky Gergely Főgimnázium VIII. osztályos tanulói voltak Corina Şerban romántanárnő kíséretében.
Kiss Károly. Nyugati Jelen (Arad)

Visky Ferenc gyűjtő volt a könyvtár meghívottja
Szól a rádió, szól a rádió
Amint azt tegnapi lapszámunkban is olvashatták, az aradi rádiózás és a rádiógyártás múltjáról zajlott érdekes előadás csütörtökön délben, az Arad Megyei A. D. Xenopol Könyvtár Concordia Termében.
Florin Didilescu igazgató néhány évvel ezelőtt indította útnak az Aradi személyiségekcímen népszerűvé vált rendezvénysorozatot, melynek keretén belül havonta egy-egy olyan ismert aradit mutatnak be a nagyközönségnek, aki munkásságával, életútjával hozzájárult a város kultúrájának, szellemi örökségének a megőrzéséhez, ápolásához. Legutóbbi vendégként Visky Ferenc mérnök, szenvedélyes gyűjtő, rádióamatőr és lokálpatrióta mutatkozott be a közönség előtt. A régi, ún. nosztalgia rádiók, illetve általában a rádióelektronika iránt már kicsi kora óta nagy érdeklődést mutató mérnök az aradi rádiógyártás szinte egész történetét felölelte és szemléltető eszközökkel illusztrálta. A jelenlevőknek alkalmuk nyílt megtekinteni féltve őrzött gyűjteményének néhány becses darabját is, köztük az első, Aradon gyártott IRON rádió-készüléket vagy az Aradi Műszaki Üzemekben gyártott izzólámpákat.
A nagyszalontai születésű Visky Ferenc kalandos ifjúkori emlékeinek felelevenítésével kezdte vetítéssel egybekötött mondandóját – heten voltak testvérek –, diplomáját a temesvári Műszaki Egyetem Elektrotechnikai Fakultásán szerezte. Tanulmányainak befejezése után, kiváló eredményeire tekintettel 1974-ben került az Aradi Vagongyárba, ahol hosszú évekig kutatási-fejlesztési munkát végzett az elektronika területén.
1989-től vállalkozóként tevékenykedik, egy műanyag termékekkel dolgozó cég sorsát egyengeti. Elsőként alapította meg 2007-ben a „Pro Radio Antic” Egyesületet, melyet a romániai rádiógyűjtők számára hozott létre, és amellyel többek között az amatőr gyűjtőket igyekszik közelebb hozni a szakmához. Ezenkívül a Román Akadémiával is együttműködik, rendszeresen közöl műszaki cikkeket, továbbá az Admira Rádióklub Arad elnöke (fedőneve: YO2MHF).
Visky Ferenc nagy álma egy rádiómúzeum megnyitása Aradon. Ezt az ötletét annak idején egyébként az Arad Európa Kulturális Fővárosa – 2021 Egyesületnek is bemutatták, de mivel a kulturális főváros projekt csúfosan megbukott Aradon, a múzeum terve is feledésbe merült. A mérnök szerint azóta sem foglalkoztak a témával, javaslatát egyetlen városvezető sem karolta fel, és sok más örökségmegőrző kezdeményezéshez hasonlóan, ezt se veszi senki komolyan. A Concordia Teremben megtartott előadáson a jelenlevők megtudhatták többek között milyen híres rádió és elektrotechnikai eszközöket gyártó cég (Flesch, Geller, Hirschmann, Kalmár, Koch, Rosenfeld, Vértes stb.) működött Aradon 1924–1944 között. Az első volt az Atelier Flesch Arad (AFA), az egyetlen cég, mely az alkatrészeket szinte teljes egészében Aradon állította elő.
Visky Ferenc pontos címekkel támasztotta alá, hogy Arad mely utcáiban nyíltak meg ezek a vállalatok, és kiábrándultan jegyezte meg, hogy a város elöljárói nem voltak képesek legalább egy-egy emléktáblát kihelyezni az egykori forgalmazóknak helyet adó, ma még megtalálható épületeikre. Megtudtuk, például, hogy az AFA Admira készüléket Aradon szerelték össze, továbbá, hogy az első, rádió- és elektrotechnikai készülékeket gyártó vállalat, az IRON gyár 1936-ban létesült a Radnai úton. Ennek egyik készülékét ki is állították a könyvárban.
Visky Ferenc elmondta, abban az időben a rádió óriási népszerűségnek örvendett, az emberek ki voltak éhezve a friss hírekre, a készülékek pedig az egyetlen biztos összeköttetést jelentették a külvilággal.
Kár, hogy az előadást csak kevesen látták, azok is zömmel a vendég ismerősei, rádióamatőrök, az idősebb generáció képviselői. Florin Didilescu igazgató szerint azért választották a déli 1 órát az Aradi személyiségek rendezvénynek, mert úgy gondolták, ez egy alkalmas időpont az iskolákból hazatérő fiataloknak. Mert elsősorban őket szerették volna megérinteni. A visszajelzések alapján azonban ez nem sikerült. Néhány szervezett csoporton kívül ugyanis a déli rendezvényeket – melyek meghívottjaitól nagyon sokat tanulhatnának – fiatalok ritkán látogatják. A 30-40-50-es korosztály pedig abban az időpontban javában dolgozik. Nem ártana talán átgondolni a szervezést, hiszen nagy kár, hogy az ilyen és ehhez hasonló előadások tartalma, üzenete nem jut el azokhoz, akikért tulajdonképpen mindezt szervezik.
Visky Ferencről még sokat lehetne írni – talán majd egy másik cikkben –, addig is, írásait megtalálhatják többek között az általa kiadott Pro Radio Antic folyóiratban, továbbá a www.proradioantic.ro honlapon.
A könyvtárban megtartott előadás végén Didilescu igazgató a rendezvény hagyományaként egy oklevelet nyújtott át a meghívottnak.
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)