Az ENSZ asztalán Székelyföld autonómiája
Tőkés László ellen beszélt Călian
Székelyföld területi autonómiáját szorgalmazza három romániai magyar civil szervezet az ENSZ emberi jogi főbizottságának küldött egyik jelentésében, amelyet hétfőn és kedden vitat meg a nemzetközi szervezet illetékes testülete.
Az ENSZ-hez elküldött úgynevezett árnyékjelentés Székelyföld területi autonómiája mellett az erdélyi magyarság önálló oktatási rendszerének kiépítését sürgeti. A dokumentumot a Bolyai Kezdeményező Bizottság, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a székelyföldi Pro Regio Siculorum Egyesület nyújtotta be.
A BKB már júliusban tájékoztatta a sajtót arról, hogy az ENSZ egyik bizottsága napirendre tűzte Románia kisebbségpolitikájának a megvitatását. Az ENSZ honlapján elérhető dokumentum kollektív kisebbségi jogok megadását kéri a székelyföldi magyarok számára. A szerzői arra hívják fel a figyelmet, hogy Székelyföld területi autonómiájának hiánya miatt a román állam monopóliumot gyakorol a székely közösség legértékesebb javai, természeti kincsei fölött, ezért az ott élő magyar közösség egyre kiszolgáltatottabbá válik, és veszélybe kerül identitásának megőrzése és fejlődése. Szóvá teszik, hogy lassan halad a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, és a román kormány alárendeltségébe tartozó intézmények vezetőinek csak kevesebb mint 20 százaléka magyar nemzetiségű.
A jelentés szerzői megoldásként azt javasolják, hogy Székelyföld kapjon különleges státust, és önálló közigazgatási egységként alkosson egységes gazdasági fejlesztési régiót.
Az ENSZ faji megkülönböztetés megszüntetésének bizottsága (CERD) Genfben ülésezik augusztus 2-a és 27-e között, ahol tizenegy ország helyzetét – köztük Romániáét is – vizsgálja. Az ENSZ szakemberei meghallgatják a román kormánynak a kisebbségekre vonatkozó jelentését, valamint a romániai magyarság és a roma közösség helyzete kapcsán előterjesztett árnyékjelentéseket is. A CERD majd saját jelentését készít, amelyben ajánlásokat fogalmaz meg.
Asztalos Csaba, a román Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke – aki a román hivatalos küldöttség vezetője – az Adevărulnak elmondta, hogy Romániának a nemzeti kisebbségekre vonatkozó jogi kerete megfelel a diszkrimináció megelőzésére irányuló nemzetközi szabványoknak. Asztalos hozzátette, hogy a kisebbségek esetében hazánk legtámadhatóbb pontját a romák helyzete képezi, de az országot az különbözteti meg a térségben lévő többi államtól, hogy a romániai romák ellen nem voltak fegyveres támadások.
A Kolozs megyei demokrata-liberális párti képviselő, Petru Călian nemtetszését fejezte ki arra vonatkozólag, hogy három magyar civil szervezet jelentést juttatott el az ENSZ-hez „A magyarok diszkriminálása Romániában” címmel, melyben a román államot a magyarok jogainak megsértésével vádolják. Călian szerint ez a jelenség „Tőkés László elfúló hangját képviseli”. Călian szerint szó sincs arról, hogy a romániai magyarokat diszkriminálnák, hiszen ingatlanokkal, templomokkal, iskolákkal, egyetemekkel és másféle intézményekkel rendelkeznek, illetve birtokolnak, az érettségin pedig egy kerek nap áll a rendelkezésükre, hogy anyanyelvükből vizsgázzanak, továbbá az igazságügyben is használhatják anyanyelvüket” – áll a képviselő által a sajtónak eljuttatott közleményében. A PD-L-s képviselő szerint az egyetlen magát diszkrimináltnak érző személy Tőkés „aki erőszakra buzdít az ország nehéz gazdasági helyzete közepette”, és hogy a romániai magyarságot úgy kezelik, mint bármilyen más EU-s tagországban a kisebbségeket.
„Ha Romániát a kisebbségek jogának megsértésével vádolják, akkor ez azt jelenti, hogy közvetett módon az Európai Unió is ezzel vádolható. Tőkés László nem tesz egyebet, mint azt, hogy elhidegíti a román–magyar kapcsolatokat eme magyar civil szervezetek által” – vélte a képviselő, majd folytatta: “Tőkés Lászlónak nem egy közösséget, hanem az ország érdekeit kell képviselnie, mivel Tőkést Románia és nem a Székelyföld részéről választották meg az Európai Parlament alelnökévé”.
Bogdan Diaconescu, a Konzervatív Párt alelnöke hétfőn azzal vádolta az RMDSZ-t és a Demokrata-Liberális Pártot (PD-L), hogy „bemocskolták Románia imázsát” mivel „fenntartanak egy hazug, Románia elleni jelentést”. „A jelentés szövegét az RMDSZ fontos képviselői is aláírták, úgy mint Sepsiszentgyörgy polgármester, Antal Árpád, aki a 2004-2008 közötti időszakban képviselő volt, továbbá Szilágyi Zsolt, az RMDSZ és Tőkés László szélsőséges európai parlamenti képviselő közötti kapocs” nyilatkozta Bogdan Diaconu. Szabadság (Kolozsvár)

Miért háborog az RMDSZ?
Hangos szóval tiltakozott az RMDSZ az ellen, hogy Victor Ponta bevonja a kormányzásba Dan Diaconescu zsebpártját, a román hírközlésekből már-már azt lehetett érteni, hogy választás elé állították a szociáldemokratákat: vagy ők maradnak, vagy Diaconescuék jönnek, ilyen párttal nem hajlandóak közösködni.
Finnyásságuk érthető, kifogásaik helytállóak, ám az elmúlt napok, hetek, hónapok történéseinek tükrében mégis különös, hogy miért éppen ez a mozzanat késztette karakán kiállásra a szövetség vezetőit. Talán mert tudták, nem sokat kockáztatnak, igaz, más érdekek mentén, de társaik is akadtak a nagy felháborodásban, így Ponta kénytelen visszatáncolni. Érdekes azonban, hogy más, magyar szempontból fontos ügyek még csak megszólalásra is alig késztették az RMDSZ korifeusait. Jó másfél hetes késéssel kikelt Bogdan Diaconescu magyarellenes törvénykezdeményezései ellen Kovács Péter főtitkár, de senki nem ejtett szót az SZNT petíciójára adott kormányválaszról, és nem hallottunk felháborodott nyilatkozatokat a székely zászlók levetetése miatt sem. Nem hangzott el tiltakozás – a művelődési miniszter Kelemen Hunor részéről sem –, amiért Wass Albert könyveit begyűjtötte (minden jel szerint törvénytelenül) a csíksomlyói búcsún a rendőrség, nem emelt szót senki Bethlen Gábor nagyváradi szobrának meggyalázása miatt vagy a vasárnap felállított szovátai Wass Albert-szobor szintén rendőrségi eltávolításáért. A lista hosszú lenne, ha számba vennénk, hogy a kormányra kerülésük óta eltelt pár hónapban hány, a magyarságot, magyarokat ért igazságtalanság esetében hallgattak. Nem győzik hangsúlyozni, a magyarok küldték őket Bukarestbe, a hatalomban is e közösség érdekeit képviselik, ám a valóságban igen keveset látunk mindebből. Egy tapodtat sem lépett elébb az autonómia ügye, sőt, inkább hátrafelé araszolgatunk, egyre távolodva a céltól. Fura, hogy a Dan Diaconescu-féle párt kormányra hívása az RMDSZ ellenállásába ütközött, de nem emeltek szót az üzemanyag jövedéki adójának növelése, az oszlopadó kivetése ellen, pedig polgárok – köztük magyarok – millióinak zsebét terhelik ezen intézkedések. Az idő tájt éppen azzal voltak elfoglalva, hogy hűséges embereikkel feltöltsék a számukra kiutalt, jól fizetett minisztériumi, kormányhivatali helyeket. Legalább néhányuknak legyen jó dolga, ha már mindenkinek nem lehet – gondolhatták. Háttérbe húzódva, a Dâmboviţa-parti politizálásba belesimulva igyekszik helytállni az RMDSZ a hatalomban. Bólogatnak, ha kész tények elé állítják, hallgatnak, ha nem értenek egyet. Hűséges és kényelmes társak, kik talán előre bejelentik a mostanihoz hasonló lázadásaikat is. Jó ez így Pontáéknak, jó Kelemenéknek, de vajon mi hasznunk belőle nekünk?
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)