"Jún. 17-én, vasárnap Bonchidán, a Bánffy-kastély udvarán ünnepélyesen megnyitották a Transylvania Trust Alapítvány, az angliai Történeti Épületek Felújítási Intézete, valamint a Román Művelődési és Kultuszminisztérium által szervezett műemlékvédelmi szakmunkásképző, elméleti és gyakorlati felkészítést nyújtó tanfolyamot. David Baxter, az angol fél fő szervezője emlékeztetett a tavaly Nagyenyeden lezajlott hasonló szakmunkásképző tanfolyamra, amelynek résztvevői közül most többen mesteri minőségben érkeztek Bonchidára. A bonchidai tanfolyammal egyidőben a Maros megyei Nyomáton felújítják az unitárius templom gótikus tetőszerkezetét. Szabó Bálint, a Transylvania Trust Alapítvány (TTA) elnöke bemutatta felelős munkatársait: Maksay Ádámot, a kastélyrestauráló program igazgatóját, Dezső Évát, a tervezőcsoport vezetőjét és Kirizsán Imolát, a nyomáti restaurálás vezetőjét. A mostani háromhetes kurzuson 21 tanuló (ácsok, kőművesek, kőfaragók) vesz részt. /Ördög I. Béla: Műemlékvédelmi szakmunkásképző tanfolyam. Példás nemzetközi összefogás Bonchidán. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./"

"Szept. 29-én ünnepélyes megnyitóval, sajtóértekezlettel és állófogadással rajtolnak a Bukaresti Magyar Napok, a rendezvény szervezői pedig az RMDSZ bukaresti területi szervezete, a Magyar Köztársaság Kulturális Központja, a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság, a helybeli Magyar Ifjúsági Egyeztető Tanács és Magyar Nőszövetség, a Calvineum Református Egyházközösség, a Szőlőskerti Református Egyházközösség, az Ady Endre Líceum, a Barátok Temploma Magyar Római Katolikus Közösség, az Evangélikus Egyházközösség. Az első napon dr. prof. Demény Lajos: A bukaresti magyarság múltja és szerepe címen tartott előadást. Szept. 30-án Egyház, civil szféra és RMDSZ szerepe a helyi közösség életében címen tart előadást Markó Béla. A harmadik napon, okt. 1-jén Adorjáni Dezső evangélikus püspök-helyettes és Borbély László képviselőházi titkár tartanak előadást. Okt. 2-án Vállalkozni Romániában címmel Kerekes Gábor, az RMDSZ Országos Gazdasági Ügyvezető alelnöke tart előadást, után táncház lesz. /Bukaresti Magyar Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./"

Megkezdte bemutatkozó erdélyi körútját Terényi János, az új bukaresti magyar nagykövet. Szept. 28-án először Gyulafehérvára látogatott, ahol Jakubinyi György érsekkel tárgyalt. Terényi szept. 29-én Kolozsváron megbeszélést tart az erdélyi magyar egyházfőkkel: Szabó Árpád unitárius, Adorjáni Dezső evangélikus, valamint Pap Géza és Tőkés László református püspökkel, majd az RMDSZ ügyvezető elnökségével. Precedensértékű lesz Terényi János és Emil Boc kolozsvári polgármester találkozója, mert 12 éves „uralkodása” idején Gheorghe Funar s magyarellenes nézetei miatt megszakadtak a kapcsolatok a kincses város polgármesteri hivatala és Magyarország romániai diplomáciai képviseletei között. Rostás Szabolcs: Erdélyi körúton Terényi János nagykövet. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet egyházi magánegyetem, fenntartását nem állami költségvetés, hanem az egyházak biztosítják, a hívők önkéntes adományaiból. A Protestáns Teológiai Intézetben zajló oktatói-nevelői munkát súlyosan megzavarták a Trianon filmmel kapcsolatos, az intézet vezetőit ért zaklatások. A gazdasági rendőrség, az ügyészség által küldött bűnügyi nyomozóhatóság jár az intézetben – az ügyet figyelemmel kísérő újságírók és tévések seregével együtt –, ami a diákság körében olyan feszültséget és félelmet keltett, amely a kommunista diktatúra éveiben tapasztaltakhoz hasonlít, olvasható Tőkés László és dr. Pap Géza református, dr. Szabó Árpád unitárius és Adorjáni Dezső evangélikus-lutheránus püspök, továbbá dr. Juhász Tamás rektor és dr. Rezi Elek dékán közös nyilatkozatában. A fentiek a hatósági nyomozást, faggatást és a törvénysértés gyanújába hozást az egyházak életébe való beleszólásnak tekintik, s e beleszólás ellen a leghatározottabban tiltakoznak. /Egyházi nyilatkozat a Trianon filmről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./

Testvéregyházi kapcsolat keretében Erdélybe látogatott az észak-németországi mecklenburgi országos evangélikus egyház nyolctagú küldöttsége. Hans Kasch a delegáció ökuméniáért és külkapcsolatokért felelős tagja elmondta, hogy évente egy-két ilyen jellegű körútra kerül sor. Magdalena Hartig, a Gustav Adolf segélyszervezet vezetőtanácsának tagja 1995 óta jár Erdélybe. Adorjáni Dezső evangélikus püspök megköszönte, hogy a mecklenburgiak segítségével több parókiára bevezették a gázt. A lelkészképzésről szólva kifejtette, megállapodnak a testvéregyházzal, hogy a németországi lelkészjelöltek felkészítési programjába beiktassanak egy erdélyi tanulmányi kirándulást. Innen pedig a frissen végzett lelkészeket egy-két évre várják a mecklenburgi közösségekben. /(Rostás-Péter Emese): Német-magyar evangélikusok találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

A magyar parlamenti delegáció Romániába látogat. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kifejtette, látogatásuk legfontosabb üzenete, hogy Magyarország az elmúlt években teljesítette Románia irányában a rendszerváltáskor megfogalmazott legfőbb feladatát, miszerint támogatja keleti szomszédja euroatlanti integrációját. Románia viszont még csak töredékesen teljesítette a rendszerváltáskor megfogalmazott ígéretét, nevezetesen, hogy biztosítja a magyarság számára a legszélesebb értelemben vett jogi és esélyegyenlőséget. Nem jött létre az önkormányzatiság és az autonómia intézménye, elvárják a román féltől a megfelelő intézkedések meghozatalát. Aggasztó, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a magyarellenes incidensek Romániában. Komoly feladat a romániai magyarságot is érintő egyházi ingatlanok visszajuttatása, amelyről immár az Egyesült Államok képviselőházában is vita folyik. Értetlen az észak-erdélyi autópálya körül kialakult vita. Tőkés László református, Adorjáni Dezső evangélikus és Schönberger Jenő katolikus püspök egyértelműen támogatta a Fidesz észrevételeit, sőt javasolták: térjen ki a felekezeti diszkrimináció ügyére is. Az RMDSZ-től írásbeli választ nem kapott, azonban Németh Zsolt Niculescu Tóni külügyi államtitkárral a napokban tartott megbeszélést. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke volt az egyedüli, aki azt mondta: Magyarországnak továbbra is feltételeket kell szabnia, és meg kell akadályoznia Románia csatlakozását, ha Bukarest nem biztosítja az autonómiát a Székelyföldnek. Németh Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy Romániával lezárultak a csatlakozási szerződések, amelyeket mind a 25 tagállam jóváhagyott, ilyen értelemben eldöntöttnek tekinthető, hogy április 25-én Brüsszelben aláírják a román csatlakozási dokumentumot. Ennek ellenére fontosnak tartották kifejezni észrevételeiket a korrupció elleni romániai intézkedésekről, Verespatakról, és a román választójogi törvényről. /Rostás Szabolcs: Fidesz-támogatás fenntartásokkal. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

A magyar állampolgárságnak a határon túli magyarokra való kiterjesztése tárgyában intéztek levelet Sólyom László köztársasági elnökhöz a romániai magyar történelmi egyházak vezetői, akik külön-külön levélben keresték meg egyházaik gondjaival Traian Basescu elnököt és Markó Béla RMDSZ-elnököt is. A Sólyom Lászlóhoz intézett levelet kilenc erdélyi főpap – a római katolikus egyház részéről Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Tempfli József nagyváradi, Schönberger Jenő szatmárnémeti és Roos Márton temesvári püspök, illetőleg Tamás József gyulafehérvári segédpüspök, a református egyházak nevében Pap Géza kolozsvári és Tőkés László nagyváradi püspök, továbbá Szabó Árpád unitárius és Adorjáni Dezső evangélikus püspök látta el kézjegyével. Levelükben az erdélyi magyar főpapok bizakodással méltatták Sólyom Lászlónak azt a kijelentését, miszerint az Európai Unióban nincs akadálya a kettős állampolgárságnak, hiszen az unióban „ismert és alkalmazott a kettős állampolgárság intézménye”. A Traian Basescu államfőnek és Markó Béla RMDSZ elnöknek írt leveleikben a romániai magyar történelmi egyházak vezetői egyházaik közös gondjairól (az egyházi javak visszaszolgáltatásáról, a romániai vallásügyi törvényről, a tanügyi törvény egyházakat érintő módosításáról, az egyházak finanszírozásáról, valamint az erdélyi magyar politikai, egyházi és civil szféra együttműködéséről) fejtették ki álláspontjukat és kérésüket. Ezeket a kérdéseket a romániai magyar történelmi egyházak elöljárói állandó értekezletének szeptember végi tanácskozásán beszélték meg az erdélyi magyar főpapok. /Erdélyi magyar egyházfők levelei Sólyom Lászlóhoz és Traian Basescuhoz. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

Az erdélyi magyar történelmi egyházak, a görög katolikus és a szász evangélikus egyház képviselői Brüsszelbe látogattak, az egyházi javak romániai visszaszolgáltatásához kértek segítséget európai uniós tárgyalópartnereiktől. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament illetékeseivel, illetve Brüsszelben működő nemzetközi egyházi szervezetek képviselőivel találkoztak. Tőkés László püspök elmondta, találkozóikon szolidaritást, egyetértést és nyitottságot tapasztaltak. Tárgyalópartnereik mindenütt határozott segítséget ígértek, és cserében folyamatos kapcsolattartásra, több információ nyújtására kérték az erdélyi küldöttséget. A megbeszéléseken szóltak a kisebbségi egyházakat – a román ortodox egyház javára – sújtó diszkriminációról, illetve a felekezeti oktatás korlátozott voltáról is. Kérték, hogy foglalják ezeket a kérdéseket a Romániáról szóló országjelentésbe, és érjék el, hogy Bukarest teljesítse az integrációs feltételeket. Reményüket fejezték ki, hogy még Románia tényleges csatlakozása előtt sikerül elérni követeléseik teljesítését. /Egyházi segítségkérés Brüsszelben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./ A delegáció – amelyet Adorjáni Dezső evangélikus püspök, Tőkés László református püspök, Szabó Árpád unitárius püspök, Friedrich Gunnes, a szász evangélikus egyház főtitkára, Nicolae Anusca, a görög katolikus metropolita első tanácsadója, továbbá a római katolikus egyházat képviselő Fejes Anzelm Rudolf püspök, premontrei prépost alkotott – az Európai Bizottság és az Európai Parlament illetékeseivel, illetve Brüsszelben működő nemzetközi egyházi szervezetek képviselőivel találkozott. A tizenöt éve halogatott egyhá­zivagyon-visszaszolgáltatás nem várathat többé magára – hangoztatták a mintegy kétmillió hívőt képviselő küldöttség tagjai. A román görög katolikus egyháznak még a templomait sem adják vissza. Nicolae Anusca kifejtette, több konkrét eset hozható fel arra is, hogy a román többségi egyház a kisebbségi egyházak ellen uszít. Fejes Anzelm Rudolf rámutatott, az állam megfosztotta az egyházakat a levéltáraktól, a bizonyítékoktól, ugyanakkor kéri a bizonyítékokat a szóban forgó tulajdonokkal kapcsolatban. /(MTI–L.): Segítséget kértek a visszaszolgáltatáshoz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./

A romániai történelmi egyházak képviselői levelet intéztek az Európai Bizottsághoz, José Manuel Barroso elnökhöz. A levél bevezetőjében emlékeztet: Brüsszelben, az Európai Parlament illetékeseivel való megbeszélések során a napokban arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy Románia EU-csatlakozásának küszöbén továbbra is súlyos gondok merülnek fel a tényleges vallásszabadság tekintetében. A levél így hangzik: “Egyházi ingatlanainkat nem szolgáltatta vissza a román kormányzat. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy egyházaink több mint 4000 ingatlant igényeltek vissza az államtól, melyek elengedhetetlenül szükségesek vallási, karitatív, társadalmi és oktatási feladataink elvégzéséhez. Ennek ellenére egyházaink mind a mai napig sem kapták vissza ingatlanaik 90 %-át. Romániának még nincs vallásügyi törvénye. Örömmel fogadtuk, hogy a jelenlegi kormányzat, az elismert vallásfelekezetekkel konzultálva elkészítette a vallásügyi törvény tervezetét. Megdöbbentésünknek adunk viszont hangot amiatt, hogy az egyházakkal egyeztetett szövegben kormányzati tisztviselők egy lényegi módosítást eszközöltek. A szövegtervezettel ellentétben ugyanis, amely a felekezeti oktatás állami finanszírozását irányozza elő, a végleges szöveg csupán feltételes módban engedi meg, hogy az állam pénzbelileg támogassa a felekezeti oktatást. (…) Az egyház-finanszírozás törvényi kereteinek hiánya komoly feszültségeket gerjeszt az egyházak között. A többségi egyházat 1989 óta túlfinanszírozzák, és miközben kisebbségi egyházaink hiába próbálják elkobzott ingatlanaikat visszaszerezni, az ortodox egyház kormányrendeletek révén kerül hatalmas értékű javak birtokába. Mindezeket szem előtt tartva, ki kell mondanunk, hogy a román alkotmány által szavatolt esélyegyenlőség és vallásszabadság nem tükröződik a vonatkozó törvénykezésben. Ezért kérjük Elnök úr közbenjárását, hogy az európai intézmények monitorizálják a romániai kisebbségi történelmi egyházak és a nemzeti kisebbségek sorsának alakulását. Meggyőződésünk, hogy a Romániáról szóló ország-jelentésben is említést kell tenni az egyházainkat diszkrimináló gyakorlatról.” A levél aláírói Adorjáni Dezső evangélikus, Tőkés László református, dr. Szabó Árpád unitárius püspökök, Gunnesch Friedrich főtitkár (Ágostai Hitvallású Szász Evangélikus Egyház), Annusca Nicolae érseki főtanácsos (Román Görög Katolikus Egyház), Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus (Római Katolikus Egyház). /Erdélyi egyházfők levele az Európai Bizottsághoz. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./

A három magyar nyelvű kar beindítását szorgalmazzák nyílt levelükben az erdélyi magyar egyházfők és azon polgármesterek, akiknek városában a Babes-Bolyai Tudományegyetemnek (BBTE) kihelyezett tagozatai működnek. Az aláírók tagjai a BBTE bővített szenátusának, amely az intézmény chartája szerint évente kétszer ülésezik, és javaslatokat tehet az egyetem követendő stratégiáját, valamint a helyi közösséggel való viszony jobbá tételét illetően. A levelet Pap Géza református, Adorjáni Dezső evangélikus, Jakubinyi György római katolikus és Szabó Árpád unitárius püspök, továbbá Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely és Székelyudvarhely polgármesterei írták alá. Ebben arra kérik a BBTE vezetőségét, hogy hagyja jóvá a magyar oktatók által kért három magyar kar beindítását – tájékoztatott Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) alelnöke. A múlt héten több magyar oktató is találkozót kért a BBTE vezetésétől a karok kérdésének megtárgyalására, a beszélgetésen azonban az egyetem vezetősége ugyanazt a határozott álláspontot képviselte: az önálló magyar karok létrehozását nem tartják szükségesnek. A magyar oktatók javaslatát az egyetem szenátusa február 20-án tárgyalja, a matematika és informatika karon kialakult helyzettel együtt. Itt a magyar informatika kar létrehozásának javaslatát a kari tanács többszöri előterjesztéskor is elnapolta, ezt Kása Zoltán dékán-helyettes elutasításként értelmezte, és bejelentette a vezető tisztségről való lemondását. Ugyanakkor a kari tanács magyar oktatói is felfüggesztették tevékenységüket a testületben. /Lázár Lehel: Püspökök a magyar karokért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

„Az imádság erejével próbálunk hatni a magyar egyetem létrehozásáért” – mondta Adorjáni Dezső evangélikus püspök a május 9-i ökumenikus imaest kapcsán. Kolozsváron az imaestet a fiatalokkal zsúfolásig megtelt evangélikus templomban rendezték. Más erdélyi városokban is hasonló imaestet tartottak. Ökumenikus imaest-láncot tartottak Erdély több településén. Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Nagyváradon a templomok harangjai este 6 órára hívták templomba azokat, akik a magyar egyetemért akarnak fohászkodni. Nagyenyeden, Temesváron, Gyergyószentmiklóson, Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Székelyhídon 7 órakor kezdődtek a közös imák. Kolozsváron az imaesten részt vett Adorjáni Dezső evangélikus, Papp Géza református, Szabó Árpád unitárius püspök, valamint Jakab Gábor római katolikus esperes is Az ökumenikus imaest ötlete a fiataloké volt. /Debreczeni Hajnal: Ökumenikus imaest a magyar egyetemért. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./

Zenés áhítatot szerveztek az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékére október 23-án Kolozsváron, az evangélikus templomban. Adorjáni Dezső evangélikus püspök után Cseh Áron Gusztáv, magyar főkonzul beszélt. A budapesti Deák téri Lutheránia ének- és zenekar koncertje zárta az estét. /Hideg Bernadette: Múlt, ami elmúlt? – In memoriam ’56. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Az erdélyi magyar egység gondolata határozta meg a nyolcadik RMDSZ-kongresszus első vitanapját. Többen szóvá tették a májusban sorra kerülő Európai Parlamenti választások fontosságát, annak veszélyét, hogy a megosztottság miatt az erdélyi magyarság európai képviselet nélkül maradhat. Erre a magyarországi pártok küldöttjei is reflektáltak. A viták során sokan hangsúlyozták: az RMDSZ az erdélyi magyar közösség számára fontos vállalásokat teljesített. A szövetségi politikát bírálók úgy vélekedtek, hogy az RMDSZ az önfeladás útján haladt, visszaélt a magyarság bizalmával. A legtöbben azt hangsúlyozták, hogy az RMDSZ nagy mértékben járult hozzá Románia európai integrációjának sikeréhez, s ezt a résztvevő román politikai pártok képviselői is elismerték. Frunda György szenátor, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) elnöke köszöntötte azokat a személyiségeket, akik jelenlétükkel a kongresszust megtisztelték, közöttük Tempfli József nagyváradi római katolikus és Adorjáni Dezső evangélikus püspököt, Dávid Ibolyát, a Magyar Demokrata Fórum elnökét, Domokos Géza volt RMDSZ-elnököt, Gémesi Ferenc budapesti államtitkárt, Bugár Bélát, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának elnökét, Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Demokratikus Szövetség elnökét, Gheorghe Falca aradi, Petru Filip nagyváradi és Gheorghe Ciuhandu temesvári polgármestert, Hámos Lászlót, a New York-i Magyar Emberjogi Alapítvány elnökét, Crin Antonescut, a Nemzeti Liberális Párt alelnökét és Ilie Dancat, a Romák Pártjának főtitkárát. A fórumon a Magyar Szocialista Pártot Újhelyi István, a Szabad Demokraták Szövetségét Kovács Kálmán, a Fidesz-Magyar Polgári Pártot pedig Németh Zsolt képviselte. Király András aradi RMDSZ-elnök az aradi magyarok nevében üdvözölte a küldötteket. A helyi RMDSZ-szervezet azt akarta bizonyítani, a szórvány nem jelent hátrányt, a 14 százaléknyi aradi magyar elegendő ahhoz, hogy komoly közösségszervező munkát végezzenek. Gheorghe Falca aradi polgármester arra összpontosított beszédében, hogy a térségben a magyarok és a románok békében élnek egymás mellett. Traian Basescu államfő üzenetét Frunda György olvasta fel. Az államelnök kifejtette: az RMDSZ teljes súlyával hozzájárult Románia EU-tagságához. Reményét fejezte ki, hogy a magyarság szervezetének eddig tapasztalt bölcsessége és kiegyensúlyozottsága a továbbiakban is példaértékű lesz az egész hazai politikai osztály számára. Gyurcsány Ferenc kormányfő üzenetét Gémesi Ferenc államtitkár tolmácsolta. A miniszterelnök szerint „hosszú út vezetett Nagyváradtól Aradig”, az RMDSZ első kongresszusától a mostaniig, amikor mind Magyarország, mind pedig Románia az unió tagja, s amikor „rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e sikeresen, egységes európai magyarságot teremteni, vagy továbbra is leragadunk múltbeli nemzeti és politikai sérelmeinknél”. Szerinte el kell utasítania „a sehová sem vezető álmodozó, sérelmi politikát”. Gyurcsány Ferenc szerint az RMDSZ új programja az erdélyi magyarság modernizációját, felzárkózását, európai jövőjét szolgálja. A miniszterelnök ígéretet tett, hogy az erdélyi magyarság sikeres integrációjához „minden támogatást” megadnak. A kormányfő megállapította: „az RMDSZ eddig bölcs vezetőnek bizonyult”, sikeres munkája „magában hordozza az új kihívásokra való válaszadás képességét”. Összefogásra van szükség, mert „akinek nincs más programja, csak a védekezés és bezárkózás programja, annak előbb-utóbb nem lesz mit megvédenie”. Dávid Ibolya MDF-elnök szerint azok győztek, akik az együttműködés erejében bíztak. Hozzátette: az MDF nem tartja szerencsésnek azt, hogy az erdélyi magyarság belső ügyeibe kívülről szóljanak bele. Leszögezte: az MDF támogatja az erdélyi magyarság önrendelkezését. Crin Antonescu, PNL-alelnök Calin Popescu Tariceanu pártelnök és kormányfő üdvözletének átadását követően elmondta: a romániai magyarság és a románság hosszú utat tett meg 1990 márciusa óta, és mára sikerült magunk mögött hagyni korábbi félelmeinket, bizalmatlanságainkat. A kongresszus hatalmas tapssal nyugtázta Antonescu kijelentését, miszerint a PNL-nek „soha nem volt az RMDSZ-nél korrektebb és biztosabb kormányzati partnere”. Petru Filip nagyváradi polgármester pártelnökének, a demokrata Emil Bocnak az üdvözletét adta át a fórumnak. Közölte: a Demokrata Párt és az RMDSZ átlépett a vitákon, és pragmatikusan a közös érdekek valóra váltásáért dolgozott. Bugár Béla MKP-elnök arra emlékeztetett, hogy pártja és az RMDSZ többször is átvette egymás tapasztalatát. Kasza József, a VMSZ elnöke azt kérte, hogy a magyarság ne feledkezzen meg az EU-n kívül rekedt délvidéki és kárpátaljai magyarságról. Ilie Danca a Romák Pártjának és annak elnökének, Nicolae Paunnak az üdvözletét közvetítette, majd leszögezte, hogy a romák is igyekeznek hozzájárulni a hazai társadalom fejlődéséhez. Üzenetében Joseph Daul, az Európai Parlament néppárti frakciójának elnöke hangsúlyozta, hogy az RMDSZ mindig megbízható partnere volt az Európai Néppártnak. Toró T. Tibor képviselő azt indítványozta, hogy a kongresszus vegye saját hatáskörébe az európai parlamenti választás jelölt állításának kérdését. Kifejtette: nem vezet jóra az, ha olyan stratégiai szövetségesnek üzenünk hadat, mint például a református egyház. Ezért arra kérte a fórumot, hogy vizsgálja felül az RMDSZ európarlamenti jelöltlistáját. Frunda György ülésvezető elnök feleslegesnek ítélte a javaslatot, majd szavazás alá bocsátotta azt. A javaslatot 24 igen szavazattal, 20 tartózkodás mellett elvetette a kongresszus. Beszámolójában Markó Béla, az RMDSZ elnöke Kós Károly szavait idézve, miszerint „Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak”. A szövetségi elnök emlékeztetett, hogy az erdélyi magyarság két alapvető célt tűzött ki maga elé valamikor, az integrációt és az autonómiát. Az előbbi mára megvalósult. Markó kiemelte: amit ezekben az években ki lehetett küzdeni, azt kiküzdöttük. Tájékoztatása szerint az RMDSZ-nek ma több tagja van, mint 2003-ban. Markó rámutatott: a legnehezebb év 2004 volt, kiszabadították az aradi Szabadság-szobrot, a megosztási kísérletek ellenére megnyerték az önkormányzati és parlamenti választásokat. Az alkotmány módosításával sikerült kiterjeszteni az anyanyelvhasználat jogát az önkormányzatok után a helyi intézményekre, az igazságszolgáltatásra, és bizonyos helyzetekben „hivatalossá tették a magyar nyelvet Erdély magyarok által is lakott régióiban”. Markó hangsúlyozta: érdekünk hogy Budapesten konszenzus legyen a határon túli magyarságról. A magyar–magyar kapcsolatokról szólva, az RMDSZ elnöke kifejtette: a népszavazás a kettős állampolgárságról „hosszú időre visszavetett minket”, szerinte ezt azóta sem dolgozta fel sem a magyarországi, sem az erdélyi magyar közvélemény. Mint fogalmazott, az RMDSZ ebben az időszakban arra törekedett, hogy legalább „az addig kialakult jó megoldások ne essenek áldozatául ennek a magyarországi befelé fordulásnak”. Markó szerint a magyar-magyar kapcsolatok döcögtek, a magyar-román viszony hozott eredményeket, két közös kormányülést sikerült tartani, megnyílt a csíkszeredai magyar főkonzulátus, a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézet, új határállomás jött létre. A jövőre nézve az RMDSZ vezetője elmondta: „Az egyéni jogok terén áttörtük az ellenállást, elfogadtattuk a fontos elveket. Kollektív jogainkat viszont ezután kell kivívni”. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szenátusa ellenállásával bizonyította: mégiscsak az önálló intézmény az egyedüli megoldás. Az elnök kifejezte reményét, hogy az RMDSZ másik fő célkitűzése, az autonómia is előbb-utóbb valóra válik. „A legnagyobb megbecsüléssel és elismeréssel voltam, fejet hajtottam Tőkés László előtt az 1989-es kiállásáért, de azóta az a piedesztál, amelyen ő állt, egyre alacsonyabb lett. Nagy szükség lenne arra, hogy ez a piedesztál megint arra a szintre emelkedjen, mint 1989-ben volt. Ez úgy valósulna meg, ha Tőkés László felül tudna emelkedni egyéni ambícióin, amelyeket feláldozna az erdélyi magyarság történelmi előrehaladása és felemelkedése érdekében. Ez legalább akkora történelmi cselekedet lenne az ő részéről, mint 1989-es kiállása volt” – ezekkel a szavakkal foglalt állást az EP-választások romániai magyar jelöltjei kapcsán kialakult vitára reagálva Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök. Az RMDSZ-nek a helyhatósági és parlamenti választásokon elért eddigi sikereit méltatva Nagy Zsolt távközlési miniszter elmondta: az újabb kihívás az, hogy Románia EU-csatlakozása után sikerüljön felzárkóztatni a romániai magyarságot. Frunda György szenátor Tőkés László önálló EP-jelöltségére utalva elmondta: ki kell hívni a püspököt vitára, mert bízik abban, hogy az RMDSZ EP-jelöltlistáján befutó helyen álló Nagy Zsolt és Winkler Gyula „jobban tudják képviselni az erdélyi magyarságot”. Winkler Gyula az EP-választásokra utalva arról beszélt, hogy „mindenütt ott kell lenni, ahol rólunk döntenek”. Szabó Ödön Bihar megyei ügyvezető elnök olyannak nevezte az RMDSZ ellenzékét, akik sem hitet, sem békét, sem szeretetet nem hirdetnek. Szintén az RMDSZ támogatása mellett érvelt Albert Álmos, Háromszék területi RMDSZ-szervezetének elnöke, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Petres Sándor, Hargita megye alelnöke és Takács Csaba országos ügyvezető elnök is. Toró T. Tibor képviselő elmondta: vannak olyan kérdések, amelyeket csak párbeszéddel és konszenzussal lehet megválaszolni. Toró szerint azért lett volna jó fontolóra venni az RMDSZ-jelöltlista felülvizsgálatát, Tőkés Lászlónak a befutó helyre kerülését, mert a romániai magyarságnak minden erejét össze kell fognia. Vekov Károly volt parlamenti képviselő felrótta: a romániai magyarság érdekeinek képviselete, ezen belül például a Bolyai Tudományegyetem, a székelyföldi területi autonómia ügyének felvállalása és képviselete helyett az RMDSZ „az önfeladás politikáját folytatja”, visszaélt a magyarság bizalmával. Éppen ezért komoly reformra van szükség, az első lépés pedig az lenne, ha Tőkés László az RMDSZ EP-listáján befutó helyre kerülne. Vekov szavaira reagálva Borbély László területrendezési és középítkezési miniszter azt mondta: vannak, akik képesek tenni, és vannak, akik állandóan csak siránkoznak. /Hosszú út vezetett az RMDSZ aradi kongresszusáig. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3. / Markó Béla rámutatott: „A közösségi jogérvényesítés eszköze maga az RMDSZ”. A „kudarcpolitikusoknak” nem sikerült a parlamenti képviselettől megfosztania a magyarságot. Markó kemény szavakkal bírálta az általa „kudarcpolitikusnak” nevezett ellenzőket. Az elnök szerint az RMDSZ-nek folytatnia kell az együttműködésen alapuló politikáját, ennek ugyanis ma sincs alternatívája /Mózes Edith: „Az lett a miénk, amit ki tudtunk küzdeni magunknak”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 3. / /Nem kapott szót Németh Zsolt, aki a Fideszt képviselte a kongresszuson, este nyolc utánra időzítették hozzászólását, bár jelezte, addig nem tud Aradon maradni. Délután rögtönzött sajtótájékoztatón az újságírókkal ismertette gondolatait, kiemelte, egységre és párbeszédre van szükség Erdélyben, és ennek helyreállításához támogatást nyújtana a Fidesz. Toró T. Tibor javasolta, hogy az EP választási program vitája előtt szavazzon a testület a listáról. Az ülést vezető Frunda György indoklásra nem adott lehetőséget, Toróba fojtotta a szót, és szavazásra bocsátotta javaslatát. A többség elutasította Toró javaslatát. /Farkas Réka: Folytatni akarják a küzdelmet (RMDSZ-kongresszus). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3. /

A keresztény önazonosság, az európai értékrend és az egyházak közötti építő párbeszéd gondolatának jegyében kezdődött meg szeptember 5-én Nagyszebenben a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlés, amelyet főszervezőként Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke és Jean-Arnold de Clermont, az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) elnöke nyitott meg. A háromnapos találkozón 2500 katolikus, protestáns és ortodox egyházi képviselő vallja meg hitét, állást foglalva az európai nemzetek megbékélése és együttműködése mellett a keresztény értékrend és életforma szellemében. A tanácskozás meghívottjai között szerepel Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Jakubinyi György római katolikus érsek és Adorjáni Dezső evangélikus püspök. A rangosabb világi vendégek között van José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök is. Üdvözlő beszédet mondott Josip Bozanic zágrábi érsek, a CCEE alelnöke és Jakubinyi György érsek. Szólt a küldöttekhez Daniel moldvai metropolita, Ioan Robu érsek, a román katolikus püspöki kar elnöke, Kirill metropolita, az orosz ortodox egyház külügyeinek irányítója és Wolfgang Huber püspök, a németországi evangélikus egyház elnöke. A pápai üzeneten kívül Rowan Williams canterbury érsek üzenete is elhangzott. Tőkés László püspök nem vesz részt a nagyszebeni eseményen, az általa vezetett Királyhágómelléki Református Egyház (KREK) alacsonyabb szinten van jelen. Számos megmagyarázhatatlan esemény érte Nagyszebenben a III. Ökumenikus Nagygyűlésen részvevő magyar református delegációt – közölte Csoma Áron, a Magyarországi Református Egyház (MRE) szóvivője. „Az, hogy a magyar delegáltak szállásával sem volt minden rendben, talán jelentéktelen dolognak tűnik, de az a tény, hogy a megnyitót követő ünnepi fogadásra egyetlen magyar református delegáltat sem hívtak meg, több mint véletlen” – fogalmazott. Pap Géza püspök elmondta, a köszöntésen a román államelnök jelenlétében csak román nyelvre nem fordították le köszöntő szavait. /Erdő bíboros nyitotta meg az ökumenikus nagygyűlést. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./

A nagyváradi Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésre tartottak, mikor a városba érkeztük előtt három rendőrautó megállította őket, a hatóságok elkérték irataikat, és magyarázat nélkül bekísérték őket a rendőrségre. A fiatalok magukkal vitték a Királyhágómelléki Református Egyházkerület német és angol nyelvű szórólapjait, hogy felhívják a résztvevők figyelmét a romániai „kirakatökuméniára”. A rendőrök kihívtak néhány civil ruhás hatósági embert. A rendőrségre kísérték a fiatalokat, ahol három órán át tartották őket, először azzal indokolva az eljárást, hogy a kisbusznak nem volt személyszállítási engedélye. Amikor kiderült, hogy ez a vád tarthatatlan, akkor kijelentették: a kisbusz sötét oldalsó ablakai miatt gyanús, ezért ellenőrzik. Mind a járművezető, mind az utasok személyi okmányait elkérték, jegyzőkönyvet írtak, amit alá akartak íratni az EMI-sekkel. Ezt ők megtagadták. Eközben a Nagyszebenben tartózkodó magyar egyházfők készen álltak arra, hogy testületileg a rendőrségre menjenek tiltakozni, végül a fiatalokat kiengedték. A nagyszebeni rendőrség szóvivője, Luciana Baltes szerint közlekedési rutinellenőrzésről volt szó. Arra, hogy akkor miért zaklatták a busz utasait, a szóvivő nem tudott mit mondani. Amióta elkezdődött az ökumenikus rendezvény, az országutakon egymást érik a szúrópróbaszerű ellenőrzések. Tőkés László királyhágómelléki református püspök elmondta: üldözéses filmbe illő jelenet volt, ahogyan félrehúzták, és körülzárták a kisbuszt. Az eljárás okát firtató kérdésre sokáig csak annyit mondtak, hogy „gond van velük”. Hosszasan kérdezgették a fiatalokat, hogy miért jöttek, kik ők, mit akarnak. Tőkés László szerint az EMI-tagokat zaklatták, személyi jogaikban sértették. Megakadályozták, hogy mint református és unitárius fiatalok, részt vegyenek az ökumenikus ünnepségen. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közleménye szerint tudomásukra jutott, hogy a nagyszebeni hatóságok „börtön- és pénzbüntetést” helyeztek kilátásba Tőkés László számára, amennyiben „bojkottálná” az Ökumenikus Nagygyűlést. Az egyházkerület szerint eleve nem bojkottálásról, hanem békés, tiltakozó demonstrációról volt szó a nagyszebeni református templom előtt, amiről a békesség kedvéért utóbb lemondtak, ehelyett szórólappal keresték meg a városban jelenlévő küldöttségek tagjait. Az egyházkerület tiltakozik a hatóságok fenyegetése ellen, amely szerintük egyazon sorba illenek a Nagy-Románia Párt (PRM), illetve a Román Ortodox Egyház képviselőinek a Tőkés László püspök és munkatársai ellen irányuló törvényhatósági zaklatásaival. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Rendőrökbe botlottak az EMI-sek Nagyszebenben. Tőkés: zaklatták, személyi jogaikban sértették a fiatalokat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./ A Kárpát-medencei magyar delegációt ért folyamatos hátrányos megkülönböztetések miatt a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésről való kivonulást fontolgatják a testület tagjai. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese elmondta: az ökumenikus találkozón több atrocitás is érte őket, emiatt állásfoglalást intéznek a nagygyűléshez. Az erre érkező reakciótól teszik függővé, hogy mit tesznek. A magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok is tiltakozott, mivel a rendőrök Nagyszebenben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesület öt nagyváradi tagját tartóztatták fel. „Szirénázó rendőrfelvezetővel haladtunk a parkolóig” – idézte fel a történteket Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke. Bekísérték őket a Szeben megyei főkapitányságra. A jegyzőkönyvbe a menetlevél, illetve a kiosztásra szánt tájékoztató kiadványokról szóló igazolvány hiányát foglalták bele. A rendőrök jelentős pénzbírsággal fenyegették őket a menetlevél hiánya miatt, abban az esetben, ha nem írják alá a jegyzőkönyvet. Az EMI tagjai ügyvédjük javaslatára csak úgy írták alá a jegyzőkönyvet, hogy belefoglalták azt is: az aláírók nem értenek egyet a benne foglaltakkal. A fiatalokat nem engedték be a konferencia helyszínére, viszont a szórólapokat sikerült bejuttatni a terembe. A rendőrség hivatalos nyilatkozata szerint csupán rutinellenőrző munkát végeztek, és csak pár percig tartották fenn az utasokat. Az eset után a magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok nyilatkozatban tiltakozott. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a karhatalom mondvacsinált okokra hivatkozva, jogtalanul korlátozta a református fiatalok személyi és szabadságjogait. Ez megdöbbentette a svájci, holland, német és osztrák egyházak delegátusait is. A Európai Egyházak Konferenciája szervezőstábja is fellépett a rendőrségen a fiatalok szabadon engedéséért” – áll a nyilatkozatban. /Demeter Kinga-Erika: Diszkrimináló ökuménia. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./ „Először a jármű okmányaiba kötöttek bele, majd nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva a gépkocsi sötét ablaküvege volt a gond. Rendőrségi túlkapás történt, de beszélünk jogászokkal, és nem fogjuk annyiba hagyni, hiszen korlátoztak szabadságjogainkban” – nyilatkozta Nagy Barna József, az akció egyik önkéntese. Az Erdélyi Magyari Ifjak /EMI/ közleménye szerint feltehetően törvénytelen lehallgatás nyomán volt tudomása a román hatóságoknak a készülő akcióról, a magyarázat nélküli bekísérés ennek a megakadályozását szolgálta. Nagyszeben polgármestere vélhetően a királyhágómelléki egyházkerület meghirdetett akciója miatt nem adott engedélyt magyar sátor felállítására, ahol népművészeti kiállítást terveztek. Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök sérelmezte, hogy a rendezvény diszkriminálja a magyarokat. Az ígéret ellenére sem vált a rendezvény egyik hivatalos nyelvévé a magyar nyelv a többi nyelv mellett, pedig jóval több magyar képviselője volt a rendezvénynek, mint esetleg olasz vagy francia. Adorjáni Dezső evangélikus püspök látszat-ökumenizmusnak nevezte a rendezvényt, „ahol az ortodox egyház nyomul az első helyekre megmutatni, ki az erősebb”. /Illyés Judit: „Kirakatökuménia” és káosz Szebenben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

Adorjáni Dezső evangélikus püspök kifejtette, az Új Magyar Szóban megjelent levelében nem vádol senkit, a református egyházat sem támadja. „Megdöbbenéssel olvastuk az Új Magyar Szó 2007. október 11-i számában Adorjáni Dezső evangélikus püspök igaztalan vádjait. Testvéregyházunk főpásztora azt rója fel nekünk, hogy Nagyváradon »külön emlékeztünk az aradi vértanúkra«; és hogy »a külön helyszíneken való ünneplés, a közösségvállalás nyílt megtagadása, egymás kizárása, az egymásra mutogató, az egymást vádoló ostoba kampánybeszédek nemcsak az ünnep méltóságának semmibevételét jelentik, de előrevetítik a vesztes jövőt is«„ – áll a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közleményében. A református egyházkerület „nemtelen és egyházi részről szokatlan vádaskodásnak” nevezi az evangélikus egyházfő levelét, minthogy „a külön ünneplés, a közösségvállalás nyílt megtagadásának vádja nem érhet bennünket, mivel az aradi megemlékezésre Egyházkerületünk nem kapott meghívást”. Az ÚMSZ megkeresésére Adorjáni Dezső evangélikus püspök kifejtette, levelében nem vádol senkit, a református egyházat sem támadja. Adorjáni kikérte magának, hogy levelében megfogalmazott gondolatait „félremagyarázzák”. /Egyházak „testvérháborúja”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Október 21-én, vasárnap ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg az 1956-os magyarországi forradalomról a kolozsvári evangélikus lutheránus templomban. Az igehirdető Sógor Csaba református lelkész elmondta: nem az a fontos, hogy többségben legyünk, hanem az Isten áldása. A forradalomra emlékezett beszédében Visky András dramaturg. Elmondta: bár 1956-nak megvannak a maga politikai-gazdasági előzményei, ettől függetlenül, a forradalom csoda, felvillanás, amely egy pillanatra fénybe borította Európát, a világot. Végignézve az akkori fényképeken, feltűnő az a minden arcon látható ragyogás, a letisztult lelkesedés, amely a forradalom sajátossága volt. Ennek vagyunk mi az örökösei, és ezért a mai megosztottságban, acsarkodásban is tragikusan hibás feltenni a kérdést: kié 1956? – sokkal helyénvalóbb azt kérdezni: mi vajon 1956-éi vagyunk-e, képesek vagyunk-e annak lelkiségét, örökségét átadni gyermekeinknek? /Ercsey-Ravasz Ferenc: A mi örökségünk 1956. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./ Adorjáni Dezső evangélikus püspök elmondta: Budapesten, a forradalom idején teológiai nyilatkozat született, amely kimondta, a felekezetek „teljes szívvel azonosítják magukat a forradalmárok követeléseivel. A forradalom nem csupán a társadalomé volt, de lelki megújulást is hozott”. A kincses városban az ‘56-os emlékhét keretében fáklyás megemlékezést tartanak Mátyás szülőháza előtt. /Erdélyben istentiszteletek és fáklyás menetek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

Aki beleszól az erdélyi magyarság dolgaiba, aki megosztja a magyarságot, az felelősséget is visel a közösségért – hangsúlyozta Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök november 12-én egy Kolozsváron tartott közéleti találkozón. A kolozsvári Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett rendezvényen Markó átfogó képet adott az erdélyi magyar politikáról. A találkozón jelen volt a kolozsvári magyar értelmiség számos képviselője, a magyar történelmi egyházak vezetői, köztük Adorjáni Dezső evangélikus, illetve Szabó Árpád unitárius püspök is. Markó felhívta a figyelmet, az erdélyi magyarságnak továbbra is egységben kell maradnia, hogy megvalósíthassa célkitűzéseit, az autonómia különböző formáinak megteremtését. Sohasem az együttműködésért, mindig csak a konfrontációért, a viszályért szálltak síkra a velünk ellenkezők – mutatott rá az RMDSZ elnöke. Markó Béla kitért Magyarország és a határon túli magyarság viszonyára is. Az MSZP és az SZDSZ nem tud mit kezdeni a határon túli magyarsággal, a Fidesz pedig „Erdélybe menekíti minden búját-baját, és legalább itt győzni szeretne”. Legyőzni az egyetlen magyar szervezetet, amelynek csak egy bűne van: megtartotta az önállóságát baloldallal, jobboldallal szemben egyaránt – hangsúlyozta Markó Béla. Leszögezte, a magyarországi politikai pártoknak nincs joga beleszólni az erdélyi magyarság dolgaiba. /Aki megosztja az erdélyi magyarságot, az felelős a közösség sorsáért! = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 14./

A helyhatósági választás előtt az egyház nem akarja mérlegelni és minősíteni a szemléletek igazságát vagy helyes voltát, mert mindkét oldalon hívei vesznek részt a választáson. Azonban erkölcsi felelősséget érezve felhívással fordul mindenkihez, hogy tartsák erkölcsi és nemzeti kötelességüknek részt venni a választáson. Isten mindenkinek adott kellő bölcsességet, hogy felmérje, mit tart helyesnek. A felhívást a katolikus, református, unitárius és evangélikus egyházi vezetők írták alá. /Tempfli József és Schönberger Jenő római katolikus püspökök, Adorjáni Dezső evangélikus püspök, Dr. Szabó Árpád unitárius püspök, Csűry István református püspök, Dr. Nagy Géza irodaigazgató/ /Felhívás a szórványban élő magyarsághoz, de országunk egész magyar népéhez. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 27./

Ünnepi zsinat keretében iktatták be március 6-án Bálint Benczédi Ferencet, az erdélyi unitárius egyház 31. püspökét a kolozsvári belvárosi unitárius templomban. Az ünnepségen erdélyi és magyarországi egyházi méltóságok, önkormányzati képviselők, angol és amerikai univerzalista szövetségek képviselői vettek részt. A beiktatási szertartást Szabó Árpád nyugalmazott püspök, Nagy László főjegyző, Rüsz F. Tibor, Nagy Endre, Lőrinczi Lajos, Simó Sándor és Pap Mária esperesek vezették le. Bálint Benczédi Ferenc beszédében arról beszélt, hogy egyház küldetése és feladata: felmutatni egy pozitív jövőképet. Jakubinyi György érsek a római katolikus egyház képviseletében köszöntötte a püspököt. Tőkés László református püspök elmondta: Erdélyben mindig bástyának számítottak az egyházak. Adorjáni Dezső evangélikus-lutheránus püspök jószomszédi és jóbaráti kapcsolathoz hasonlította az egyházak közötti viszonyt. Füzes Oszkár magyar nagykövet támogatásáról biztosította az unitárius egyházat mindabban, amit tesz a magyarság érdekében. /D. I.: Beiktatták az erdélyi unitárius egyház 31. püspökét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

Félreértés szoborügyben?
Megdöbbenést váltott ki, és értetlenséget eredményezett a Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesületnél és a Kolozs megyei RMDSZ szervezeténél a református, unitárius és evangélikus-lutheránus püspökök által, a Szabadságban is közölt, Pontosító szó, amelyben az egyházvezetők azt állítják, nem bocsátották ki, nem írták alá, sőt, nem volt tudomásuk a két szervezet által kezdeményezett (Meg)hívó szóról. Mit több, a lapunk tegnapi számában megjelent közleményben ez áll: „Habár a kezdeményezéssel sok tekintetben egyet tudunk érteni, egyházunk nevének megkérdezésünk nélkül való feltüntetését a szervezők részéről visszaélésnek minősítjük” – áll a dokumentumban.
A kérdéssel kapcsolatban Molnos Lajos, a Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesület elnöke azt állítja: a kezdeményezés a civil szervezeté, amelyet az RMDSZ Kolozs megyei szervezete felkarolt. – A jegyzéken szereplő minden szervezetet meghívtunk. Tájékoztattuk, hogy milyen akciónk van, s felkértük, hogy írja alá a szöveget. Ezeket a beszélgetéseket nagyrészt én bonyolítottam le. Senkinek sem volt semmilyen kifogása, első szóra egyetértettek a kezdeményezéssel. Az Amaryllis Társaság az elején valamit félreértett, de rövid idő után tisztáztuk, így ők is csatlakoztak – jegyezte meg Molnos.
Hozzátette: az RMDSZ pénteki elnökségi ülésén jelezte, hogy a Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesület vezetőjeként koszorúzást kezdeményez Mátyás király születési évfordulója kapcsán. – Tehát nem a civil szervezetek kapcsolódtak volna a Kolozs megyei RMDSZ szervezet kezdeményezéséhez, hanem fordítva. Elképzelésem az volt, hogy a négy egyház egy-egy képviselője mondjon el egy rövid imát. Ezt koszorúzás, a Himnusz eléneklése követte volna. Lévén, hogy az egyházak képviselőivel ő tartja a kapcsolatot, arra kértem László Attila alpolgármestert, az Kolozs megyei RMDSZ elnökét, keresse meg őket. Ez a jelenlétemben megtörtént. Személyesen beszélt Adorjáni Dezső evangélikus-lutheránus, Bálint Benczédi Ferenc unitárius és Pap Géza református püspökkel. Kovács Sándor katolikus főesperes jelezte, hogy mást küld, mert nem lesz itthon. Utólag Adorjáni püspök úr is ugyanezt jelezte vissza. Nem értem, hogy mi a gond – mondta Molnos.
A civil szervezet elnöke szomorúnak tartotta azt, hogy kolozsvári magyarok között ilyen problémák jelentkeznek Mátyás király születésnapján, a szobor megkoszorúzása ügyében. – Gond egy egyháznak, hogy adott esetben nem okmánybélyeges meghívót kapott? Ha valóban úgy lett volna, hogy semmit sem tud róla, akkor telefonál, hogy gyerekek, többet ilyet ne csináljatok – fakadt ki a civil szervezet vezetője.
Hozzátette: az egyházak képviselői jelen lesznek a rendezvényen, s rövid imát mondanak.
A kérdéssel kapcsolatban László Attila alpolgármester, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének az elnöke leszögezte: a szöveg megfogalmazása előtt mindenkivel egyeztettek. – Aki el akar jönni, azt szeretettel várjuk, aki ott lesz, szeretettel látjuk. Eljött az idő, amikor városunk szülöttjét méltó helyen ünnepelhetjük, nem pedig kisebb-nagyobb rendezvények keretén belül. Aki eljön, eljön, aki nem, az nem – így állunk 2011-ben Kolozsváron. Ismét sikerült bebizonyítanunk, hogy civil kezdeményezésként mindenki elvégezte a dolgát, amelyet kiosztottak, s van mivel büszkélkednünk. Azt látom, hogy a kezdeményezést követően nagyon hamar eldőlt a hivatalos újraavatás dátuma – mondta László Attila.
A művelődési és örökségvédelmi miniszter sajtóirodájától az esti órákban kapott közlemény szerint, Kelemen Hunor tárcavezető „részt vesz február 23-án a Mátyás-szoborcsoport koszorúzásán.”
KISS OLIVÉR , Szabadság (Kolozsvár)

Sapientiás épületavató Orbán Viktor nélkül
A korábbi tervekkel ellentétben nem Orbán Viktor miniszterelnök avatja fel október 4-én, pénteken a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem új kolozsvári épületét.
A felsőoktatási intézmény szerdán a Krónikát arról tájékoztatta, hogy a napokban elszenvedett sérülése miatt a kormányfő nem utazhat a kincses városba, ezért videoüzenetben köszönti majd az ünneplőket. A Miniszterelnöki Sajtóiroda kedden adott ki tájékoztatást arról, hogy sportsérülés miatt Orbán Viktor lábműtéten esett át hétfőn egy budapesti kórházban. Havasi Bertalannak, a sajtóiroda vezetőjének közlése szerint edzés közben sérült meg a kormányfő, aki a sikeres kezelést követően kedd reggel el is hagyta a kórházat.
A Sapientia Természettudományi és Művészeti Kara új székhelyéül szolgáló ingatlana hivatalos átadásának díszvendége Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettese lesz. A felsőoktatási intézmény szenátusa által tavaly az Egyetem Napjává nyilvánított pénteki ünnepségen ugyanakkor részt vesz többek között Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Naszvadi György, a Nemzetgazdasági Minisztérium államháztartásért felelős államtitkára, Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, Böcskei László nagyváradi és Schönberger Jenő szatmárnémeti katolikus püspök, Csűry István királyhágómelléki református püspök, Adorjáni Dezső evangélikus püspök és Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök. A városvezetést Emil Boc polgármester és Horváth Anna alpolgármester képviseli. Az 5000 négyzetméteres épületegyüttes mintegy ötmillió euróba került; a tervezés költségeit az egyetem saját forrásokból biztosította, az építés költségeit (az összköltségek mintegy 90 százalékát) a magyar állam bocsátotta az intézmény rendelkezésére.
Különben a pénteki ünnepség keretében posztumusz Bocskai-díjban részesül Tonk Sándor professzor, az egyetem első rektora, az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány első elnöke. Bocskai-díjat kap Szilágyi Pál professzor, az egyetem volt rektora, jelenlegi rektori tanácsos. Post mortem tiszteletbeli professzori címben részesül dr. Bege Antal, a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar docense, ugyanakkor kiváló oktatói díjban részesül Tapodi Zsuzsanna, a csíkszeredai Gazdasági és Humántudományi Kar docense.
Rostás Szabolcs
Szabadság (Kolozsvár)

A politika szolgálatában
Mindennapi életünknek egyik meghatározó tényezője, milyen gazdasági, politikai és társadalmi körülmények között kell, éljünk. Ennek következménye mind az a cselekedetsor, mellyel a polgár jelezheti az elvárásait az ország vezetőinek.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapvető célkitűzései, elvei, értékei nem változtak. Kiállták az idők próbáját. Az élet megkívánja, hogy a gazdasági, társadalmi, politikai változások következtében új elemek, szempontok is jelenjenek meg.
Az RMDSZ 12. Kongresszusának mottója: ÚJRATERVEZÉS. Amint Kelemen Hunor hangsúlyozta, a Kongresszus megszervezésére olyan időben került sor, amikor a romániai társadalomban, az erdélyi magyar társadalomban egyaránt jelen van a sok feszültség, elégedetlenség, ami felgyűlt a politikusok, a politikai osztály, a politika iránt. Ennek következtében is újra kell gondolni a politizálás módját. „Sok alázatra van szükség”. A politikát szolgálatként kell, tekinteni.
Románia a gazdasági válságból már kilábalt, viszont az országban politikai és bizalmi válság van. Milyen módon lehetne ezeket a kérdéseket megoldani? Vannak eredmények, ezekről egyesek szívesen is beszéltek, megemlítvén a sikereket, a törvénykezésben elért eredményeket is. Ellenben nehézségekbe ütközik a jogok érvényesítése. 25 év után is érződik az, hogy az emberek tudatát, negatív életérzések, ha nem is uralják, de tudat alatt jelen vannak. Az is kiderült, hogy a törvény tisztelete nem jelentheti azt, hogy jogsértések elfogadhatóak. Az igazságszolgáltatás működését igen, de a megbélyegzést elutasítja a Szövetség. Nem lehet elfogadni a túlkapásokat sem- mondta Kelemen Hunor. A Szövetség változtatni akar a kommunikációs stíluson. Ismerni szeretné alaposabban, hogy a lakosság milyen problémákkal küzd.
Az erdélyi magyar közösségnek, melyek a problémái? Azokra közösen megoldást keresni. Az elgondolás az lenne, hogy a közösségi ügyekhez alázattal viszonyuljanak. A Kolozsvári Nyilatkozat szellemében Az RMDSZ 12. Kongresszusán elhangzott köszöntő beszédek közül Adorjáni Dezső evangélikus- lutheránus egyház püspökének a beszédéből idéznék néhány gondolatot. Nosztalgiával emlékszik a Szövetség születésének pillanataira. Tanúja volt a felnőtté válás folyamatának. Születésnapra illik ajándékkal jönni – mondta. Hozott két szövetdarabot. Az egyik háziszőttes, puritán mintázatú. Ha megérintik, érezhető, durva, de tartós, melyet a szálak tartanak össze. A szövet kicsit szürke, de benne van az alkotó álma, kreativitása. Az RMDSZ- ben a közös érdek, célkitűzés szálai kötik össze az embereket. A másik szövet darab színes, a profitorientált, globalista cég terméke, mely szétmegy a húzogatás hatására, kacattá válik. Olyan szövetség létére emlékeztet, melynek ma nagy divatja van. Mondják, hogy „szeretlek”, de meddig. Kiderül, hogy addig, míg az érdek tart.
Az RMDSZ tartós szövetség, melyben benne van a pillanatnyi és a hosszú távú érdek. Azonban, más jellemzői is vannak. Nem csak politikai szövetség, hanem érték közösség is- a nyelv, az iskola, a zászló, a himnusz, a templom alapvető értéket jelentenek. Emlékeiben megmaradtak azok a felemelő pillanatok, amikor, 1992. október 22-én, a kolozsvári Szent Mihály templomban a képviselők felesküdtek a Kolozsvári Nyilatkozatra. Amíg a Szövetség a Nyilatkozat szelleme szerint cselekszik, addig a hívatásának tesz eleget – mondta Adorjáni Dezső.
A Kongresszuson, jelen voltak a határon túli magyarság képviselői is. Valamennyien pozitíven értékelték a Szövetség munkáját. Ugyanakkor reflektáltak, beszámoltak saját munkájukról is. Betekintés nyerhettünk a magyar közösségek életébe is. A határon túli magyar képviselők köszöntője A Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke, Horváth Ferenc elmondta, hogy Szlovéniában hogyan működik a kisebbségvédelem. Egyedüli magyar közösség, melynek van kulturális autonómiája. Olyan magyar közösség nevében szól, melyet a múltban, mintha elfelejtettek volna. Reméli, hogy Romániában a parlament elfogadja az Autonómia-tervezetet, amely a kulturális autonómiát biztosítja. Nem felejtette el, hogy megemlítse, az aradi Szabadság- szobor a lendvai születésű Zala György szobrászművész alkotása.
Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke Kárpátalját gyönyörűnek véli, amely most rémálom. Évezredes múlttal rendelkezik, most meg kell küzdeniük a megmaradásért. A kárpátaljai magyarság a legnehezebb helyzetben van a katonai mozgósítás, a romló gazdasági, szociális helyzet miatt. Félelem, aggodalom uralja a lakosságot. A fiatalok a jövőkép hiánya miatt határon kívül keresik a boldogulást. Félő, hogy az asszimiláció miatt megfogyatkozik a kárpátaljai magyarság. Ezért szükséges erősödő nemzeti összefogás, és így sikerül túlélni a nehéz helyzetet, megerősíteni a megmaradásukat. A horvátországi Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke, Juhász Sándor számokkal érzékeltette a horvát- országi magyarság számbeli csökkenését. Ma több mint 14 ezer magyar él a 10 településen. Lényegében a két világháború és a ’90-es évek háborúi eredményezték a számbeli csökkenést. Minden magyar számít – mondta Juhász Sándor.
Megoldásokat keresve, megfogalmazta: a magyarországi politikai elitnek 90 év alatt nem sikerült kialakítani hosszú távú kisebbségi politikát . Előbb vagy utóbb a határon túli politika pártpolitika lett. Jó lenne, ha közösen politizálnának. Visszaállítani a demokráciába vetett bizalmat Sok értékes hozzászólás hangzott el, néhányat kiemelnék. Markó Béla szerint az RMDSZ nem tévesztett utat. „Igen, ma Romániában válságban vannak a politikai intézmények, és csakis a különböző hatalmi ágak együttműködésével, mi több, össztársadalmi szolidaritással lehet a helyzetet megoldani, a demokráciába vetett bizalmat visszaállítani. 25 évvel a rendszerváltás után éppen ez a bizalom rendült meg a társadalomban, csodára várnak sokan, és az ilyen csodavárás könnyen lehet egy autoritárius rezsim előszobája vagy várószobája, hogy stílszerű legyek.”
Borbély László szerint „újra és újra kell fogalmazni azokat az elvárásokat, amelyeket megjelenítettünk 1990-ben. A leltár elkészült. Világosan meg tudjuk fogalmazni, melyek a román kormány és a különböző intézmények kötelezettségei amelyeket a belső törvényhozásban vagy nemzetközi intézmények felé vállaltak.” Winkler Gyula EP képviselő kiemelte: 25 évvel ezelőtt fogalmazták meg a szülőföldön maradás, gyarapodás gondolatát. A szórvány erősíti a romániai magyarság ügyét. Sokszor „üveggyöngyökkel” jönnek a szórványba, amiből ők nem kérnek. Hivatkozik Mario David szavaira, aki szerint Bruxelles-ből nézve az RMDSZ stabilitási tényezőnek látszik. Bukarestben másképp látják.
Az RMDSZ- 25 éve együtt-című dokumentumfilm A Kongresszus második napján mutatták be Csibi László rendezésében készült az „RMDSZ- 25 éve együtt” című dokumentumfilmet, mely a Szövetség életében, munkájában nyújt betekintést. A rendező, 2012-ben, a BBTE Fotó, Film- és Médiaszakon végzett. Eredményekről, politikai vitákról láthatunk érdekes, értékes összeállítást. Hogyan tudtak sikeresen helyt állni a kormányzásban. A rendező archív anyagokat is felhasznált a dokumentálás során. Kelemen Hunor, Markó Béla, Takács Csaba nyilatkozatai mellett Kántor Lajos, Varga Gábor, Tokay György, Csiha Tamás, Béres András, Varga Attila, Márton Árpád, Hajdú Gábor, Nagy Benedek politikusokkal készült interjúk hangzanak el. Szemléletesen mutatja be a több mint két évtized főbb eseményeit is.
Ezüst Tulipán- díj
Az RMDSZ jelenlegi és egykori országos tisztségviselőinek az Ezüst Tulipán- díjakat nyújtotta át Kelemen Hunor a szervezetben kifejtett alkotó, értékteremtő, közösségformáló munkájuk elismeréseként. A Szövetségi elnök hangsúlyozta: „Egy társadalom, egy közösség életében a köszönet legalább annyira fontos, mint az elvégzett munka. Ezért is hasznos megállnunk egy pillanatra és meghálálnunk az embereknek azt, hogy azzá tették a Szövetségünket, ami ma, összetartották a szervezetet.” Kovács Péter kongresszusi biztos kiemelte: „Az Újratervezés Kongresszusának tartalmi tétje van, az RMDSZ politikájának megújulása a tét.”
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Szórvány a négyzeten
Bár a bukaresti Ady Endre Elméleti Gimnázium magán hordozza a magyar szórványiskolák szinte valamennyi jellemzőjét, mégis családias hangulatot, minőségi nevelést biztosít a közel háromszáz diák számára. A bukaresti magyar nyelvű oktatás idén fennállása 200. évfordulóját ünnepli.
Állandó tanerő- és létszámhiánnyal viaskodnak, az anyagi nehézségekről nem is beszélve: minden támogatásért keményen meg kell harcolniuk. „Ennek ellenére optimisták vagyunk” – szögezi le Bencze Mihály, az Ady Endre Gimnázium igazgatója.
Idén kereken 200 éves a bukaresti magyar oktatás, az évforduló pedig méltó alkalom az ünneplésre. Így a május elején rendezett 3. Bukaresti Magyar Napok rendezvénysorozatot a jubileumnak szentelték. A középiskola vendégváró osztálytermeit véndiákok és egykori pedagógusok töltötték meg azon a hétvégén, felavatták az iskola új zászlóját és címerét – amely egy koronából ágaskodó unikornist, valamint a napot és a holdat ábrázolja –, Szekeres Attila sepsiszentgyörgyi heraldikus alkotását. A marosvásárhelyi színinövendékek vendégjátékát, Bródy Sándor A tanítónő című darabját az Erzsébet Színháznak otthont adó, egykor az Osztrák–Magyar Monarchia tulajdonában álló Duna-palotában vitték színpadra. Az épület – ahol annak idején jelentős diplomáciai, gazdasági és szellemi tevékenység zajlott, és amelyben mintegy száz éve nemigen hangzott el magyar szó – 300 férőhelyes dísztermét színültig megtöltötték a bukaresti magyarok.
Az oktatásszervezés hőskora
A magyar jelenlét már évszázadokkal ezelőtt jelentős volt az első írásos említése 556. évfordulóját idén ünneplő román fővárosban. Barcasági csángók az 1500-as években evangélikus fatemplomot építettek az utazók, szekeresek számára stabil állomásnak számító Bukarestben, ahová a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc leverése „terelt” jelentős tömegeket. Mivel a magyarok ekkor már többnyire családostul érkeztek, a kor kutatói szerint bizonyítható volt a gyerekekkel való foglalkozás, többek között a katolikus Barátok templomában. Ezek a kisebb próbálkozások a magyar oktatás megszervezésére, a gyerekek foglalkoztatására azonban még aligha nevezhetők iskolának.
Az igazi áttörés a 19. század elejére tehető. A várost megszálló oroszok ekkor rendezték Bukarestben az első, a lakosok nemzetiségi összetételére is kiterjedő népszámlálást. A cenzus kimutatta, hogy a havasalföldi román fejedelemség 70 ezer lelkes központjában 1226 „osztrák” élt – túlnyomó többségük magyar –, de a magyar közösség létszáma elérhette a háromezret is. A Szőkefalváról érkezett Sükei Imre református lelkész hamar felismerte, hogy a magyarok elveszítik önazonosság-tudatukat, ha nem biztosít a közösség számára saját egyházat és iskolát. Sükei 1815. május 14-én megalapította a bukaresti református egyházat és a magyar oktatást, a gyerekeket saját lakásán kezdte tanítani, írni-olvasni. A több nyelvet is beszélő lelkész végigkoldulta a fél világot – fogadta többek között a brit uralkodó és a német császár is –, négy év múlva pedig a gyűjtésből és közadakozásból telket vásárolt, amelyen felépítette az első bukaresti református templomot, mellé pedig az „iskolaházat”.
Mivel Erdély és Magyarország nem szerezte vissza függetlenségét, Bukarestben folyamatosan gyarapodott a magyarság, elsősorban a megélhetést keresők révén, akik a Partiumból, Közép-Erdélyből és a Székelyföldről is érkeztek. Az 1838-as lakosság-összeírásban konkrét utalás szerepel a magyar lakosok foglalkozására is: ács, kőműves, asztalos, szűcs, csizmadia, cipész, borbély, pék, gombkötő. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után már mintegy nyolcezerre rúgott a magyar népesség Bukarestben, így magától értetődő volt az oktatás bővítése is. Jól jellemzi a magyarok iránti tiszteletet és megbecsülést, ahogy a bukaresti románság igyekezett kimutatni rokonszenvét és együttérzését a magyar menekültek iránt: támogatásukra jótékonysági előadást rendeztek.
Sükeihez hasonló formátumú iskolaépítő, oktatás- és közösségszervező Koós Ferenc református lelkész is, aki 1856-ban új, tágasabb iskolát építtetett, felekezeti különbség nélkül tömörítette a református egyház és iskola köré a magyarságot. Társaskört, könyvtárat alapított, a szegényebb tanulók támogatására alapítványt létesített. Koós kezdeményezésére 1862-ben Alexandru Ioan Cuza, az egyesült román fejedelemségek uralkodójának felesége helyezte el az új református kőtemplom alapkövét, 1875-ben pedig újabb két tantermes emeletes iskola épült, benne a tanítói lakással.
Kegyelmi időszakok és leépítés
A századfordulóra kiteljesedett és valósággal virágzott a magyar iskolarendszer, amely ekkor már több mint ezer diák oktatását látta el az inasiskolától az elméleti szintig. Az 1900-as évek elején hivatalos adatok alapján 25 ezer, történészek szerint 35 ezer lelket számlált a bukaresti magyar közösség. A hivatalos feljegyzések az 1910–1911-es tanévet tekintik a magyar nyelvű oktatás csúcspontjának, amikor a római katolikus iskolákban 1141, a református iskolákban pedig 468 magyar tanuló részesült anyanyelvű oktatásban.
„A történelem fintora, hogy míg Erdély nem volt Románia része, zökkenőmentesen működhetett itt a magyar oktatás, amely aztán Trianon után folyamatos támadásnak és rombolásnak volt kitéve” – illusztrálja a helyzetet Bencze Mihály. Az újabb „hőskorban”, a két világháború között azonban így is négyezerre gyarapodott az iskolahálózat diáklétszáma. 1944 áprilisában a brit légierő lebombázta az akkori iskolaépület nagy részét, de az óvóhelyen életben maradt Takács Pál iskolaigazgató emberfeletti erőfeszítéseinek köszönhetően – egymaga vette nyakába a várost, hogy összegyűjtse a magyar gyerekeket – ősszel 22 tanulóval megnyitották a hétosztályos iskolát. A kommunista hatalom vezetőivel kialakított kapcsolata révén a direktornak sikerült új iskolaépületre is szert tennie, mégpedig úgy, hogy Petru Groza miniszterelnök felszólította: keressen új ingatlant a lebombázott helyett. Takács a városközpontban, a Ferdinánd sugárút 89. szám alatt működő egykori börze épületét választotta, a mai napig itt működik a magyar középiskola (képünkön).
A múlt század ’50–’70-es évei egyfajta kegyelmi időszakot jelentettek bukaresti magyar oktatás számára. Ekkor tanult ott többek között a hétfalusi csángó származású Kosztanov Mihály, a magyar és az amerikai tudományos akadémia későbbi tagja, illetve 1956–1959 között Keleti György szocialista politikus, későbbi magyar honvédelmi miniszter.
A családi ház
Adorjáni Dezső evangélikus püspök számára bevallottan óriási meglepetés volt, amikor a nagy, „üzemszerű”, vegyes oktatású brassói iskolából 1976-ban átkerült az önálló magyar tanintézetként működő bukarestibe. „A meghitt, kicsi, csinos épület otthonos hangulatot árasztott, akár egy családi ház. Az iskolát a sajátunknak éreztük, a tanár-diák viszony baráti, intim volt, radikálisan különbözött a nagy erdélyi iskolákban tapasztaltaktól. A tanítás pedig minden más véleménnyel ellentétben teljesen megfelelt az erdélyi iskolák színvonalának” – mesélte a bukaresti véndiák. A tantárgyversenyeken vagy a Nicolae Ceauşescu diktátor által életre hívott Megéneklünk, Románia elnevezésű tömegmozgalom rendezvényein sokan csodabogaraknak nézték a népviseletbe öltözött, magyar táncokat bemutató fiatalokat, de annak idején nem tapasztaltak semmiféle negatív diszkriminációt. A püspök ma is szívesen emlékszik vissza a Tulipánt Ilona igazgatónő által meghonosított, akkoriban teljesen újszerű szombati iskolai bulikra. „A korabeli bukaresti magyar életet úgy kell elképzelni, mint egy falu életét. Szinte mindenki ismert mindenkit, s ha az utcán magyar szót hallottak, az emberek köszöntek egymásnak, szóba elegyedtek egymással” – idézte fel az évtizedekkel ezelőtti szórványlétet Adorjáni Dezső. Az akár idillinek is nevezhető állapotnak 1985-ben vetett véget Ceauşescu nacionálkommunista, kisebbségellenes diktatúrája, amely Erdély valamennyi magyar oktatási intézményéhez hasonlóan a bukarestit is vegyessé tette, sőt a fővárosban teljesen felszámolta a magyar nyelvű oktatást.
Az 1989-es rendszerváltás új, ám egyáltalán nem könnyű kezdetet jelentett. Bár a szülők kiharcolták, hogy az iskola újra önálló magyar tanintézet legyen, a román diákok megtagadták az átköltözést. A soviniszta politikusok által feltüzelt fiatalok bezárkóztak az épületbe, törtek-zúztak, felgyújtották az iskola archívumát – tönkretették azt a zongorát is, amelyen Liszt Ferenc gyakorolt, amikor Bukarestben koncertezett –, kőzáport zúdítottak a magyar diákokra és pedagógusokra. Utóbbiak két hétig a református Calvineum-templomba menekültek, a magyar tanulókra állandóan felnőttek vigyáztak. Az áldatlan állapotnak 1991 őszén vetett véget az oktatási minisztérium, átköltöztetve a román osztályokat, az iskola pedig felvette Ady Endre nevét.
„Rejtőzködő” magyarok
Amikor a jelenlegi diáklétszámról kérdezzük, Bencze Mihály igazgató nem rejti véka alá, hogy a fővárosi magyarság sajátos összetétele miatt nem tud pontos adattal szolgálni. A tősgyökereseken kívül ugyanis nagyon sokan élnek ideiglenes jelleggel Bukarestben – például az RMDSZ politikusai –, akik mandátumuktól, munkaviszonyuktól függően néhány év elteltével visszatérnek Erdélybe. Emiatt az óvodától a 12. osztályig képzést nyújtó Ady-középiskola tanulóinak száma 273 és 300 között mozog, a diákok 40–50 százaléka pedig vegyes házasságból származik. A 2011-es népszámlálás szerint a magyarok lélekszáma mintegy 3300-ra tehető ugyan az 1,8 milliós Bukarestben, a valóságban azonban meghaladja a hatezret. „Nagy részük rejtőzködő magyar, nem vállalja az identitását, a gyerekét román iskolába járatja. Őket művészet visszacsalogatni hozzánk, meggyőzni őket, hogy a magyar iskolából ugyanolyan eséllyel tudnak továbblépni, mint a románból. Sajnos a magyarság egy részével jól megetették az idők folyamán azt a hamis tézist, miszerint jobban érvényesül a gyerek, ha az állam nyelvén tanul” – méltatlankodik a bukaresti iskolát másfél éve irányító, korábban a brassói és a hétfalusi önálló magyar iskola alapításában érdemeket és tapasztalatokat szerzett, matematikusként és a csángó történelem, művészet kutatójaként ismert direktor.
A következő tanévtől négy óvónőre és két tanítónőre lesz szüksége az intézménynek. Őket Erdélyből kell a fővárosba csalogatnia, ehhez azonban szolgálati lakást kell biztosítania számukra. Két pedagógusnak az RMDSZ biztosít albérletet, hosszú távon viszont csakis az öt évvel ezelőtt megkezdett, de torzóban maradt kollégium felépítése jelenthet megoldást.
A bentlakás története amúgy hűen tükrözi a román–magyar államközi viszonyokat. Az egy évtizeddel ezelőtt kezdeményezett közös kormányülések idején megállapodás született arról, hogy a magyar állam Battonyán új román iskolát, a román pedig a bukaresti magyar tanintézetnek kollégiumot épít, utóbbiból csak a falak készültek el, a kiutalt finanszírozásból pedig „eltűnt” egymillió euró. Közben a magyar állam 733 ezer eurós hozzájárulásával felhúzott modern iskola- és óvodaépületet 2008 óta használja a battonyai románság. Pedig a kollégiumra nagy szüksége lenne a matematika–informatika profilú, ősztől a természettudományokra áttérő Adynak, hiszen lehetővé tenné a vidéki tanulók beiskolázását is, megkönnyítve az egyetemi továbbtanulásra való felkészülést is.
A bukaresti magyar középiskola végzőseinek 80 százaléka amúgy rendre sikerrel érettségizik, a továbbtanulóknak azonban csupán egyharmada folytatja tanulmányait magyar egyetemen. „Bár a szülők helyett nem dönthetek, igyekszem változtatni a mentalitáson, hiszen az iskola csak akkor fejlődik, ha minden gyereket foglalkoztatunk. Tanintézetünk mára a magyar egyházak, a bukaresti magyar intézmények közös találkozási pontjává vált. Eme küldetését hangsúlyosan vállalnia kell abban a közegben, amely szórványnak számít a négyzeten” – vallja Bencze Mihály.
Rostás Szabolcs
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az államalapításra emlékeztek
Erdély-szerte megünnepelték csütörtökön a magyar államalapítás évfordulóját, több városban ünnepi szentmisét, istentiszteletet tartottak Szent István király emlékére.
Kolozsváron a nemzeti ünnep alkalmából megáldották és szétosztották a Kolozsvári Magyar Napok résztvevői között a Kárpát-medence kenyerét. A 250 kilós kenyér alföldi búzából, vajdasági kovászból, felvidéki krumpliból, kárpátaljai forrásvízből készült Diószegi László sepsiszentgyörgyi pék irányításával.
A Kárpát-medence kenyerét a magyar történelmi egyházak képviselői – Adorjáni Dezső evangélikus püspök, Kovács Sándor római katolikus kanonok-főesperes, Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora és Rácz Norbert unitárius lelkész – áldotta és szentelte meg Hováth Anna kolozsvári alpolgármester, Vákár István, a Kolozs megyei önkormányzat alelnöke és Kovács Sándor, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlés elnökének jelenlétében.
A nemzeti ünnepről Szatmárnémetiben is megemlékeztek csütörtökön, a félidőnél tartó Partiumi Magyar Napok keretében délelőtt ünnepi szentmisét tartottak a római katolikus székesegyházban, majd megkoszorúzták Szent István király szobrát. Délután Az I. világháború a magyar történelemben címmel hangzott el előadás a Láncos templom gyülekezeti termében, majd este a Kárpát-medencei utazás a tárogató világában című ünnepi műsort nézhette-hallgathatta meg a magyar közösség a Dinu Lipatti Állami Filharmóniában.
Kézdiszentléleken a barátságtalan időjárás miatt idén elmaradt a hagyományosnak számító Szent István-napi búcsús körmenet, a déli haragszóval kezdődő ünnepi szentmisét így nem a perkői kápolnánál, hanem a kézdiszentléleki erődtemplomban tartották meg, ahol Bodó Imre főesperes hirdette az igét. A misét megelőzően a résztvevők megkoszorúzták a község központjában lévő Szent István-szobrot. Délután hagyományőrző néptáncfesztivál kezdődött a felső-háromszéki településen, ahol évek óta tartanak a nemzeti ünnep alkalmával községi napokat.
Sepsiszentgyörgyön a Szent József belvárosi templomban és az azt övező templomkertben csütörtökön délután tartottak szentmisével egybekötött ünnepséget az államalapító mellszobránál. A szentmisét követően megszentelték és kiosztották az új kenyeret.
Csíkszeredában a Szabadság téren zajlott rövid ünnepség az Abacus Egyesület, a Minta ifjúsági egyesület és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete rendezésében, melynek keretében ünnepélyesen felvonták a székely lobogót. Ezt követően a Csíki Székely Múzeum udvarán a Zsigora néptánccsoport, a csíktaplocai Néptáncegyüttes, valamint a csíkszentkirályi Vadrózsa Néptáncegyüttes lépett színpadra.
Krónika (Kolozsvár)

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet lefejezése (Ötvenhat Erdélyben)
A román kommunista hatalom által a Bolyai Tudományegyetem ellen indított per szerves részének tekintjük a Kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet (ez volt a hivatalos megnevezése!) hallgatói és tanárai megfélemlítésére, ellehetetlenítésére kezdeményezett retorziót, a letartóztatások, bebörtönzések 1958. március 15-e és 1959 novembere közötti sorozatát. Összesen huszonegy teológust, illetve időközben felszentelt fiatal lelkészt ítélt el a Kolozsvári Katonai Törvényszék. Négy csoportban ítélték el őket.
Az első csoport ellen az volt a vád, hogy a kolozsvári gimnazista Burchard Márta „rendszerellenes” verseit terjesztették. Alig töltötte be a tizenhetedik életévét, amikor 1959. március 15-én (a Securitate kéjes élvezettel választotta a letartóztatás időpontjaként március 15-ét! – T. Z.) a diáklányt letartóztatták. Két hónapi vizsgálati fogság után tiltott dokumentumok őrzésének, terjesztésének vádjával tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. A nők számára kijelölt csíkszeredai és arad-gáji börtönben raboskodott. Az utóbbiból szabadult 1962. szeptember 27-én. Szabadulása után érettségizett, két éven át egyetemre is járt, majd fényképészként választotta a kitelepedést Németországba. Burchard Márta ötvenhatos versei jelentették az ürügyet a kiváló kolozsvári tanárnő, Imre Magda letartóztatására. Valójában e letartóztatás, majd a súlyos börtönbüntetés is az erdélyi református egyház ellen irányult: Imre Magda édesapja, az 1947-ben a román állam által nyugdíjba kényszerített, sziklaszilárd és megingathatatlan jellemű Imre Lajos harminc éven át a gyakorlati teológia tanszékének nemzetközi hírnevű, korszak-meghatározó professzora volt, életművében az elmélet és a gyakorlat, a tudományos munka és a lelkipásztori szolgálat szorosan összefonódott. Nem véletlen, hogy egyetemes mércével mérhető munkásságáról, életművéről a holland Magda van der Ende írt nagyszerű doktori disszertációt!
Imre Magdát, Oláh Tibor színházi kritikus, műfordító feleségét 1959. április 4-én azért tartóztatták le, mert nem jelentette fel Burchard Mártát ötvenhatos versei miatt. A vád ezúttal is: tiltott írások, dokumentumok őrzése, terjesztése. S tíz év börtönbüntetés. Imre Magda nemcsak a csíkszeredai és aradi börtön embertelen világát ismerte meg – miközben a kosárfonást tanulgatta –, hanem a nagyváradi fegyház egyedi „atmoszféráját” is. Az 1964/411-es, amerikai nyomásra született törvényerejű rendelet alapján a szabadulásakor – 1964. április 15. – a büntetés le nem töltött részét ugyan elengedték, de a tanügybe soha nem kerülhetett vissza. Előbb fizikai munkásként, majd a kolozsvári Carbochim vállalat műszaki rajzolójaként, 1976-tól pedig az Erdélyi Református Egyházkerület nyugdíjpénztárának tisztviselőjeként kereste a kenyerét.
A teológuscsoport elsőrendű vádlottja a kiváló szónokként, tollforgatóként, professzorként ismert, nemrég elhunyt Péter Miklós biharvajdai helyettes református lelkész volt, akit 1959. március 22-én tartóztattak le. A Kolozsvári Katonai Törvényszék tiltott dokumentumok, iratok terjesztése vádjával tizennégy év börtönbüntetésre ítélte. Péter Miklós végig a szamosújvári börtönben raboskodott. A már említett 1964/411-es törvényerejű rendelet alapján szabadult 1964. augusztus 2-án. Belényesen, Érselinden, Mónospetriben, Sütő András szülőfalujában, Pusztakamaráson volt helyettes lelkész, majd Pankotán és Bethlenben parókus lelkész. Az 1989. decemberi rendszerváltás után 2001-ig vallástanár a kolozsvári Református Kollégiumban, 2002-ben a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem protestáns teológiai karán, 2002-től a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen docens, tanszékvezető tanár. Börtönemlékeit az Akik imádkoztak üldözőikért. Börtönvallomások, emlékezések című, 1996-ban megjelent kiadvány második kötetében közölte.
A protestáns teológusok második csoportjának perében az elsőrendű vádlott a rendszerváltás után a Hazáért és a Szabadságért 1956-os Emlékéremmel, a Bethlen Gábor- és Julianus-díjjal, posztumusz Magyar Örökség-díjjal kitüntetett, alsósófalvi származású Fülöp Gábor Dénes református lelkész volt. Ebben a perben ítélték el Adorjáni Dezső evangélikus teológust és Böjte Sándor kolozsvári szerszámlakatost, Böjte Csaba édesapját. A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács bukaresti levéltárában őrzött P(enal) 3427-es jelzetű perirat dokumentumait abszurd drámaként kell olvasnunk! 1959. július 7-én tartóztatták le Fülöp Gábor Dénest, a marosvásárhelyi Vártemplom akkori segédlelkészét. Kezét, lábát megbilincselve külön repülőgéppel (micsoda „luxus”!) szállították a kolozsvári repülőtérre, onnan a Securitate Árpád utcai börtönébe. A marosvásárhelyi Vártemplom lépcsőjén a letartóztatást Fényes Ferenc százados vezényelte le, aki a református felekezetű gyanúsítottak vallatására „szakosodott”.
„A Teológiát nagyon nagy ellenségnek tartották. Vallatóim kitaláltak egy hazug történetet, melyben valódi emberek szerepeltek, a barátaim és én is. Például Adorjáni Dezső teológustársam, zseniális zenészember, jó barátom volt. Azzal vádolták, hogy 1957. március 15-én a teológusok reggeli áhítatán a magyar himnuszt játszotta az orgonán. Valójában azon a reggelen a Farkas utcai világhírű műemlék templomban kántorizált. Hét évet kapott, csak azért, mert el akarták ítélni. A letartóztatások másik ürügyéül szolgált, miszerint a Nagy András teológiai professzor házában tartott bibliakörön a forradalom napjaiban állítólag arról beszéltünk, hogyan lehetne kiszabadítani a magyarországi foglyokat, akiket Budapest felől Kolozsváron át szállítottak a Szovjetunióba. Az én vádpontjaim között is szerepelt ez a bibliakör. Én viszont soha nem jártam Nagy András házában! Soós Ferencet, akit korábban iszonyú kínzások után halálra ítéltek, rá akarták venni, hogy tanúskodjék ellenem. Kicsikartak belőle egy hamis tanúvallomást, de amikor megbilincselten megjelent a tárgyalásomon, visszavonta azt, és védőtanúmmá lett. A fő vádpont ellenem az volt, hogy 1957. március 15-én imádkoztam a magyar népért és az októberi foglyokért azon a reggeli áhítaton, ahol Adorjáni Dezső a magyar himnuszt játszotta. Tizenegy év börtönbüntetésre, teljes vagyonvesztésre s ráadásul tízévi teljes társadalmi jogvesztésre ítéltek. Valójában 21 év büntetést kaptam” – mondta el e sorok írójának Fülöp G. Dénes. Sajnos, a per tárgyalásán Péter Miklós a vád tanúja lett!
A periratból egyértelműen kiderül: Fülöp G. Dénes ellen az egyik fő vádpont az volt: 1956. december 13-án részletes feljegyzéseket készített a már letartóztatott, később hét év börtönbüntetésre ítélt Balázs Imre és Tirnován Vid nyilvános tárgyalásán. Már-már röntgenszerűen beszámolt a koncepciós és magyarellenes perek döbbenetes hangulatáról. Bodor Ádámmal, a későbbi Kossuth-díjas íróval ketten vállalták – a megfélemlítések ellenére! – a tárgyaláson való részvételt. Fülöp G. Dénes pontosan lejegyezte az 1956. október 24-i, Mátyás király szülőházában megfogalmazott ötpontos diákszövetségi követelést is, így válik az általam megtalált dokumentum kortörténeti jelentőségűvé.
TÓFALVI ZOLTÁN
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Orbán Viktor Kolozsváron: a kormányfő részt vesz Tőkés István temetésén
A Maszol értesülései szerint Orbán Viktor is részt vesz csütörtökön a január 15-én elhunyt Tőkés István teológiai professzor temetésén. A magyar miniszterelnök beszédet is mond. Orbán Viktor legutóbb 2014. október 3-án járt Kolozsváron. Akkor a Református Kollégium szakiskolájának átadási ünnepségén vett részt. 
 A kolozsvári Farkas utcai református templomban  közel ezer tisztelőjének részvételével kezdődött el Tőkés István református lelkész, egyházi író, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökhelyettese, Tőkés László édesapja gyászszertartása. A szertartáson részt vesz Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. A magyar kormányfőt kolozsvári útjára fia, Orbán Gáspár is elkísérte. A gyászszertartáson az erdélyi történelmi egyházak több vezetője, köztük Bálint Benczédi József unitárius püspök, Adorjáni Dezső evangélikus püspök és Kovács István kolozsvári katolikus főesperes is részt vett. A politikusok közül Horváth Anna kolozsvári alpolgármestert és Szilágyi Zsoltot, az EMNP elnökét látta tudósítónk a zsúfolásig megtelt templomban.
A temetési istentiszteleten Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspöke mondott igét. Beszédet mondott Kató Béla jelenlegi püpök, Adorjáni Zoltán református teológiai tanár, Kovács István főesperes, majd Orbán Viktor is. Megemlékezésében a magyar kormányfő felidézte: Tőkés István a magyar nemzet szétszakadásának korszakában született, és élete során soha nem tudott belenyugodni a nemzet szétszakítottságába.
Tőkés Istvánt a gyászszertartás után a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra. Tőkés Istvánt élete századik évében pénteken kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében érte a halál.
Ki volt Tőkés István?
Tőkés István 1916. augusztus 8-án született Székelyföldön, a háromszéki Málnáson. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Ezt követően Németországban és Svájcban tanult, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet újszövetségi tudományokból.
Az Erdélyi Református Egyházkerületben Vásárhelyi János mellé püspöki titkárrá nevezték ki 1941-ben. 1946-tól 1973-ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja, 1952-ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974-től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották. A tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983-as kényszernyugdíjazásáig  a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított. 1989-ben a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották az egyházi szolgálattól.
A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt és könyvet írt. Élete utolsó évéig alkotó munkát végzett. A romániai magyar református egyház élete 1944-1989 című könyve bővített kiadása, 2014-ben jelent meg. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.
2002-ben Károli Gáspár-díjjal, 2006-ban Pro Ecclesia díjjal tüntették ki, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta.
A gyászoló család a „Templom és iskola” szellemében arra kéri a temetésen részt venni óhajtókat, hogy ne vigyenek koszorút. Az erre szánt összeget a kolozsvári Kétágú-templom helyreállítására, valamint Tőkés István szülőfalujának, Málnás iskolájának támogatására fogadják. maszol.ro

Felavatták a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium felújított épületét
Múlt és jövő találkozásának lehettek tanúi mindazok, akik szombaton részt vettek a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium avatási, megáldási ünnepségén. A meghívottak, egykori tanárok és diákok ugyanis nemcsak a több száz éves falak ízléses, szakszerűen kivitelezett felújításának lehettek tanúi, arról is meggyőződhettek, hogy a közel négyszáz éves tanintézetnek nemcsak múltja, hanem jövője is van: a legújabb oktatási eszközökkel felszerelt kollégium már nemcsak Erdély egyik legrégebbi, hanem legkorszerűbb iskolájának is számít.
„A Nagyenyedi kollégium úgy újult meg, hogy a korhűségnek kétszeresen is megfelelt. Korhű módon lett felújítva, építészeti értelemben. És korhű technológia került belé: a 21. század oktatási követelményeit követve” – hívta fel a figyelmet az iskola udvarán, több száz személy jelenlétében tartott ünnepségen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is. A politikus úgy vélte, az iskola vezetése ezáltal a régi hagyományt, az innováció, a megújulás, a tartalom, a minőség hagyományát követte, amelynek szellemében az alma mater egykori diákja, Apáczai Csere János és Kőrösi Csoma Sándor is elindult.
A politikus a kollégiumot az erdélyi magyarság Oxfordjának, Sorbonne-jának nevezte, és úgy vélte, megújulása minden erdélyi magyar sikere. „Kicsiben olyan, mint Erdély. Mindent túlél. És mint tudjuk, aki túlél, erősebb lesz” – fogalmazott az elnök, aki szerint a jövőben az erdélyi magyarságnak az a feladata, hogy minőségi oktatást biztosítson diákjai számára. Ettől függ a fiatalok versenyképessége, és a szülőknek a magyar nyelvű oktatás iránti bizalma, hívta fel figyelmet.
Rámutatott ugyanakkor, hogy a kollégium felújítása során kialakult román–magyar együttműködésnek is „helye van a jövő építése jó példái között”, emlékeztetve, hogy az épületegyüttest a tulajdonos Erdélyi Református Egyházkerület és a román többségű Nagyenyedi önkormányzat közötti példás együttműködés révén, uniós forrásokból korszerűsítették, de a felújítást anyagilag a magyar kormány is támogatta.
„Az erőknek össze kell adódni”
A magyar–román együttműködés szükségességét hangsúlyozta Balog Zoltán, a magyar kormány emberi erőforrások minisztere is, kijelentve: eljön az idő, amikor a román–magyar versenyen túl a két ország erejének az összeadására is szükség lesz. „Európa fölött hosszú időre is beborulhat az ég”, és ilyen körülmények között különösen fontos, hogy a szomszédok összekapaszkodjanak, és együtt keressék a boldogulás útját.
„Milyen jó lenne, ha terjedne ez a megértés, ez a felfogás, amikor kiderül, hogy az erőknek össze kell adódni, mert vannak más erők is, amelyek ellenünk szövetkeznek” – jelentette a miniszter. Balog Zoltán rámutatott, a Nagyenyedi kollégium jól példázza, hogy a restitúció során visszaadott ingatlanok jó célt szolgálnak Romániában. Arra is felhívta a figyelmet, hogy időről-időre Bukarestet is meg kell győzni arról, hogy „ami jár, az jár, ami méltányos, azt meg kell adni”.
Reményét fejezte ki, hogy megoldódik a visszaállamosított Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye, és újabb városok is lesznek, amelyek az egyházak segítségével fejlődnek. Balog Zoltán egyébként tolmácsként is bemutatkozott az ünnepségen, Dietmar Arends németországi evangélikus püspök köszöntőjét fordította magyarra, aki meg is jegyezte: még nem érte akkora megtiszteltetés, hogy egy miniszter tolmácsolja szavait.
Hitre épített iskola
Az iskolaudvaron tartott hálaadó istentiszteleten mondott prédikációjában Kató Béla református püspök arról beszélt, hogy az enyedi kollégium – a magyar királyok vagy erdélyi fejedelmek által alapított kollégiumoktól eltérően – azért lehetett hosszú életű, mert a hit szilárd alapjára építették. Adorjáni Dezső evangélikus püspök rámutatott, bár az enyedi alma mater nagyon jó kezekben van a református egyháznál, erkölcsi feljogosítást kér arra, hogy az evangélikusok is magukénak mondhassák, hiszen azáltal, hogy az évszázadok során befogadta az evangélikus fiatalokat, az erdélyi evangélikus egyház meglétéhez is hozzájárult, számos erdélyi magyarhoz hasonlóan az ő családjának is számos tagja, ükapja, dédapja és nagyapja is Enyeden volt diák.
A püspök arra is rámutatott: rendhagyó alkalom, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői ilyen örömteli és szép pillanatban legyenek együtt, hiszen általában nehéz napokon szoktak összezárni.
Király András oktatási államtitkár kijelentette: a felújított intézmény erőt és kitartást sugároz az egész romániai magyar közösség számára, míg Horaţiu Josan, Nagyenyed korábbi polgármestere arra is kitért, hogy Mihail Halici, az első román vers szerzője és Kőrösi Csoma Sándor, Tibet kutatásának az úttörője is itt tanult. Oana Iuliana Badea jelenlegi polgármester kijelentette: büszkeséggel tölti el, hogy annak idején oktatási államtitkárként láthatta el kézjegyével a felújítási terveket, most pedig polgármesterként írhatta alá az épület átvételét.
Színvonalas programmal várták a véndiákokat
Az ünnepi köszöntők után a jelen lévő református, római katolikus, unitárius és evangélikus elöljárók megáldották a felújított épületegyüttest, majd az iskola himnuszának akkordjaira Szőcs Ildikó igazgató, Kató Béla püspök, Horaţiu Josan volt és Oana Iuliana Badea jelenlegi polgármester vágta el a szalagot.
Az iskola vezetősége ebéddel és színvonalas programmal kedveskedett az eseményre eljött volt tanároknak, diákoknak, akik immár vendégként térhettek be a konviktusra, megcsodálhatták a felújított, új bútorzattal és modern eszközökkel felszerelt osztálytermeket, bentlakási szobákat, dísztermet, és egy cigaretta erejéig a tornakertbe is felsétálhattak nosztalgiázni.
Az ünnepi alkalomból az egyház anyagi támogatásával megújult dokumentációs könyvtár és természettörténeti múzeum is megnyitotta kapuit a látogatók előtt, míg a Bagolyvárban iskolatörténeti múzeum, az egykori neves diákokról elnevezett osztálytermekben számos kiállítás, bemutató várta a betérőket, akik az iskolafelújítás nehéz időszakába, illetve a modern felszerelés, a minden osztályban ott díszelgő okostáblák működésébe is betekintést nyerhettek.
Eközben az udvaron is folytatódott a program, a Collegium Gabrielense régizene-együttes és a Fügevirág néptánccsoport bemutatója során a vendégek a jelenlegi diákok ügyességéről győződhettek meg, míg az egykoriak nevében Antal Tibor véndiák és barátai gyimesi népdalokkal köszöntötték az ünneplőket.
Koncertekkel zárult az este
Az új cserkészotthon felavatása után este már a diákoknak szólt a program, a Bagossy Brothers Company koncertjén bulizhattak, másnap pedig a Kárpát-medencei református iskolák közös tanévnyitóján vehettek részt. Az alkalomból a kollégiumban található emlékhelyek sora is bővült, a főépület földszintjén gróf Mikó Imrének és dr. Vásárhelyi Boldizsárnak állítottak emléktáblákat.
A Bethlen Gábor fejedelem által 1622-ben Gyulafehérváron alapított, majd Apafi Mihály révén Nagyenyedre költöztetett, leromlott állagú iskola úgy újulhatott meg, hogy az épületeket visszakapó református egyház megegyezett a helyi önkormányzattal, hogy 25 évre elengedi a bérleti díjat, ha a város pályázati úton megszerzi a felújításhoz szükséges pénzt. A 2010-ben nyert, 29,65 millió lej értékű projekt költségeiből 23 milliót az EU, hárommilliót a román kormány biztosított.
A magyar kormány a pályázatba bele nem foglalható költségekhez nyújtott 268 millió forintos támogatást. A felújítás során újravakolták, festették a főépület, a kisiskola és a Bagolyvár falait, kicserélték a tetőszerkezetet, a nyílászárókat, a fűtésrendszert, a villany- és vízvezetékeket. A felújítási projekt keretében a megújult termeket számítógépekkel és interaktív oktatási eszközökkel szerelték fel, amelyekben a romániai magyar oktatásban úttörő módon kabinetrendszerben zajlik a tanítás.
Pap Melinda
Székelyhon.ro