Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Dézsi Ferenc
9 tétel
1997. augusztus 25.
"Aug. 24-én ünnepelték a szászcsávási /Maros megye/ kórus alapításának 160. évfordulóját.Az ünnepi istentisztelet keretében felszentelték a szászcsávási kórus új zászlaját, majd a helyi iskola udvarán kórushangversenyre került sor, amelyen fellépett a dicsőszentmártoni Sipos Domokos Művelődési Egyesület vegyeskórusa /karnagy: Iszlai László/, a székelyudvarhelyi vegyeskórus /karnagy Bán Péter/, a magyarsárosi vegyeskórus /karnagy Iszlai László/ és végül az ünneplő szászcsávási férfikar és vegyeskar, Dézsi Ferenc vezényletével. Az ünnepség keretében a vendégkórusok elnökei üdvözölték az ünnepelteket, majd díszoklevelet és ajándékokat nyújtottak át - többek között - a hajdúszoboszlói testvérkórus karnagya és Nagy Ferenc, a Seprődi János Kórusszövetség elnöke. Dr. Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke és az EMKE ügyvezető elnöke átadta az EMKE országos elnöksége díszoklevelét és közvetítette az RMDSZ országos vezetősége, személyesen Markó Béla szövetségi elnök jókívánságait. Jelenlétükkel megtisztelték az eseményt Kolcsár Sándor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, dr. Kakassy Sándor és Kerekes Károly, Maros megyei képviselők, Laskay Sándor, az ÜE Művelődés- és Egyházügyi Főosztályának művelődési előadója. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 25., 1098. sz./"
2002. augusztus 24.
"Elhunyt Dézsi Ferenc karnagy /1950. márc. 5. - 2002. aug. 22./, aki 1973 óta vezette szászcsávási vegyes kart. A híres csávási dalárdát Belle József tanító vezette 1850-től 1895-ig, munkáját folytatta Pethő Mihály, Tollas Árpád, Pethő Gyula és Keszeg János, aki 1954 és 1973 között (1956 után börtönbe került, majd a falu követelésére szabadult). Azóta Dézsi állt a százhúsz tagú vegyes kar élén. /Bölöni Domokos: Dézsi Ferenc karnagy halálára. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./"
2004. május 18.
Gálaműsorral zárult az EMKE tavaszi fesztiválja máj. 16-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában. Nagy sikerrel léptek fel a népdalvetélkedő díjazottjai. A gálát a Füzesi Albert vezette Napsugár együttes parádés műsora zárta. Híres a csávási dalárda: a falu népe 157 éve dalol kórusban. Nemrég elveszítették karnagyukat, Dézsi Ferenc zenetanárt. Úgy tűnt, az énekkari tevékenység a mélypontra süllyed. Az EMKE próbált segítséget nyújtani a csávásiaknak: fellépési lehetőséget kínált a vegyes karnak. A csávási iskola nemrég vette föl Belle József egykori tanító nevét, akinek a híres csávási dalárda köszönhető. Csávásnak állandó karmesterre van szüksége. /B. D.: Ismét színpadon a csávási dalárda. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./
2007. május 3.
A mindössze 570 lelket számláló Szászcsávás lelkészének, elöljáróinak jutott eszébe: tenni kell valamit a népdalkincs megőrzése és átörökítése érdekében az iskolások körében is. Április utolsó szombatján harmincnyolc iskolás érkezett szüleivel, tanítóival a nagy hírű dalárdisták templomába. Szülőföldjük dalaival álltak a népes csávási gyülekezet elé. Az énekes vetélkedő egyúttal főhajtás is volt a 125 éve született Kodály Zoltán emléke előtt, és emlékezés Dézsi Ferenc /1952-2002/ zenetanárra, aki nemcsak a dalárdát vezette 1973-tól haláláig, hanem zenét is oktatott a környék iskoláiban. /Bölöni Domokos: Dézsi Ferenc-emlékverseny Csáváson. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 3./
2008. december 9.
A Marosvásárhelyen rendezett Petőfi-versenyen 1948 júniusában nem a híres nagyenyedi dalárda, hanem egy frissen alakult népi csoport, Vámosgálfalva földműves magvető énekkara lett az első. A közös éneklés 1990 után éledt fel, és az itt zenetanárkodó Dézsi Ferenc haláláig (2002) folytatódott. Most pedig a nyár elején létesítettek egy fiatalokból álló kórust, amely a Magvető nevet viseli. A református gyülekezetükben néhány alkalommal már felléptek énekeikkel. Vezetőjük Szabó Gyula kántortanító-jelölt. Az ősz folyamán Magyarországon is bemutatkoztak. A Vámos Települések Szövetsége 2008. október 4-én Vámosgyörkön (Heves megye) rendezte az I. Virág János énekkari találkozót és versenyt. Kétszázötvenen énekeltek azon esős napon a tornacsarnokban, a különböző „Vámos”-településekről 11 kórus érkezett: hét énekkar Magyarországról, két énekkar Szlovákiából és kettő Romániából. Virág János tanító1914 – 1987 között élt. Iskolai énekkart szervezett Vámosgyörkön, a legszebben éneklő gyermekekből külön kamarakórust alakított, majd létrehozta a felnőttek vegyes kórusát is. Fáradhatatlanul tevékenykedett azért, hogy a községben megvalósítsa a zeneoktatást. Virág János pedagógus volt, lámpás, és ahogyan munkásságának méltatói jellemezték, búvópatak. 1987-ben Budapesten halt meg. A vámosgálfalviaknak is van egy Virág Jánosuk. Illetve csak volt. Ízig-vérig gálfalvi maradt, bár nem ott tanított, de utolsó éveit a szülői portán töltötte. Keszeg Jánosnak hívták, 1954 és 1973 között, némi megszakítással (1956 után börtönbe került, majd a falu követelésére szabadult) vezette a szászcsávási vegyes kart, amely legszebb éveiben százhúsz tagot is számlált. A csávási dalárda országos hírnévre tett szert. Amennyiben a vámosgálfalvi dalárda annyira jut, hogy egy-két év múlva kórustalálkozót szervez, Bölöni Domokos javasolja, hogy a vámosgyörkiek példájára nevezzék el az I. Keszeg János énekkari találkozónak és versenynek. /Bölöni Domokos: Magvetők dalos utódai. Vámosgálfalvának ismét van énekkara. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./
2009. május 19.
Május 9-én harmadszor tartották meg Szászcsáváson a Dézsi Ferenc karnagy emlékének szentelt népdalversenyt. Öröm volt hallgatni a népviseletbe öltözött dalosokat. /Ferencz Magdolna: Népdalverseny Szászcsáváson. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./
2010. május 18.
Népdalvetélkedő Szászcsáváson
"A nép dala életet hirdet, el nem múló életet" Kodály-idézettel már negyedszer hívta népdalversenyre Szászcsávás az énekelni szerető iskolásokat.
A Dézsi Ferenc karnagy és zenetanár emlékének szentelt vetélkedőt 2010 május 8-án tartottuk a református templomban.
Az éneklésükről és vendégszeretetükről híres csávásiak igazi házigazdaként fogadták a népviseletbe öltözött tanulókat és kísérőiket.
Biró József helyi lelkész köszöntötte a kis dalosokat, éneklésre, hagyományőrzésre biztatva őket. Hangsúlyozta, hogy fontosak ezek az együttlétek, mert így, közösen énekelve őrizhetjük meg népdalkincsünket. Az együtt éneklés együvé tartozást is jelent, de ugyanakkor megmaradást is.
Székely László polgármester Dézsi Ferenc karnagyra emlékezett, közös emlékeket, élményeket elevenített fel. Arra biztatta a csávásiakat, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ajkukon ne némuljon el a csodálatos harmónia.
Majd elkezdődött a verseny, amelyet Dézsi Ferenc lánya, Gólya Melánia tanárnő vezetett. Kiöntött a Kis-Küküllő..., Már én többet Szászcsáváson..., Csillagok, csillagok..., csengtek a tiszta, üde gyermekhangok.
Szünetben, míg a zsűri a díjak sorrendjét döntötte el, a házigazdák megvendégelték a résztvevőket és kísérőiket.
A zsűri megállapította, hogy a verseny évről évre színvonalasabb.
Minden tanuló oklevelet és ajándékot kapott, a legszebben éneklők könyvjutalomban részesültek.
Ferencz Magdolna tanárnő
Népújság (Marosvásárhely)
"A nép dala életet hirdet, el nem múló életet" Kodály-idézettel már negyedszer hívta népdalversenyre Szászcsávás az énekelni szerető iskolásokat.
A Dézsi Ferenc karnagy és zenetanár emlékének szentelt vetélkedőt 2010 május 8-án tartottuk a református templomban.
Az éneklésükről és vendégszeretetükről híres csávásiak igazi házigazdaként fogadták a népviseletbe öltözött tanulókat és kísérőiket.
Biró József helyi lelkész köszöntötte a kis dalosokat, éneklésre, hagyományőrzésre biztatva őket. Hangsúlyozta, hogy fontosak ezek az együttlétek, mert így, közösen énekelve őrizhetjük meg népdalkincsünket. Az együtt éneklés együvé tartozást is jelent, de ugyanakkor megmaradást is.
Székely László polgármester Dézsi Ferenc karnagyra emlékezett, közös emlékeket, élményeket elevenített fel. Arra biztatta a csávásiakat, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ajkukon ne némuljon el a csodálatos harmónia.
Majd elkezdődött a verseny, amelyet Dézsi Ferenc lánya, Gólya Melánia tanárnő vezetett. Kiöntött a Kis-Küküllő..., Már én többet Szászcsáváson..., Csillagok, csillagok..., csengtek a tiszta, üde gyermekhangok.
Szünetben, míg a zsűri a díjak sorrendjét döntötte el, a házigazdák megvendégelték a résztvevőket és kísérőiket.
A zsűri megállapította, hogy a verseny évről évre színvonalasabb.
Minden tanuló oklevelet és ajándékot kapott, a legszebben éneklők könyvjutalomban részesültek.
Ferencz Magdolna tanárnő
Népújság (Marosvásárhely)
2015. május 26.
Ének csendül Szászcsáváson
"Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben egyek lehetünk. Akkor mondhatjuk majd igazán: örvendjen az egész világ!" – Kodály Zoltán ezen szavai fogadtak bennünket a szászcsávási Belle József Általános Iskola tantermében. Immár 9. alkalommal szervezték meg a Dézsi Ferenc (1950–2002) karnagy emlékének szentelt népdalversenyt. A család, a szervezők meghívására idén is igennel válaszoltak a környékbeli pedagógusok, és legjobb tudásuk szerint készítették fel diákjaikat a versenyre. Dicsőszentmárton, Héderfája, Désfalva, Harangláb, Vámosgálfalva és természetesen Szászcsávás iskoláiból összesen huszonhét tanuló vett részt a versenyen. A gyermekek négy kategóriában versenyeztek: előkészítő, első, másodikos, harmadikos és negyedikes, ötödikes és hatodikos, valamint hetedikes és nyolcadikosok. Példaértékű a közösség összefogása – helyi cégek, az egyház, a Mikefalvi Polgármesteri Hivatal, a helyi nőszövetség, a helybéli pedagógusok segítsége – és a család tisztelete Dézsi Ferenc karnagy emléke iránt. Dézsi Ferencre én is nagy szeretettel emlékezem, hiszen a gimnáziumban zenetanárom volt, a népzene és népi hagyományok nagy tisztelője és továbbadója, aki szeretettel tanított és táplálta bennünk, diákokban a népzene iránti szeretetet. A versenyen részt vevő diákokat, pedagógusokat és a közönséget Gólya Melánia, Dézsi Ferenc lánya köszöntötte. Csengő gyermekhang töltötte be a szászcsávási református templomot. A háromtagú zsűrinek: Szabó Gyula karvezetőnek, Molnár Miklós zenetanárnak és Vass Sándornak – aki a híres szászcsávási dalárda oszlopos tagja – igencsak nehéz dolga volt, hiszen a gyermekek minden csoportban jól teljesítettek, a kis tehetségek közül jó néhányan hangilag és a megválasztott népdalok szempontjából is kiemelkedően szerepeltek, azok pedig, akik kissé elbátortalanodtak, a kedves biztatásra újból próbálkoztak, és sikeresen előadták a versenyre megtanult népdalt. Szép küküllőmenti népdalokkal örvendeztették meg a közönséget a gyermekek. Jó volt Szászcsáváson lenni, olyan közösségben, ahol a hagyományokat, a népzenét a mai napig ápolják és az ifjabb nemzedéknek továbbadják, ahol tisztelik a nagy elődöket, a falu szülötteit, ahol őrzik, büszkén vállalják és megbecsülik magyarságukat. Kívánom, hogy a népdalverseny hagyománya is élő maradjon, sőt évről évre több környékbeli iskola vegyen részt ezen a megmérettetésen, hiszen közösségápoló, az együvé tartozást erősítő, megtartó ereje van gyermekeink és a magunk számára is. A verseny közben Mezei Bálint tizenkét éves szászcsávási iskolás, helybéli zenészcsalád sarja nagyszerű hegedűjátékát hallgathattuk a szászcsávási cigányzenekar repertóriumából.
Végezetül álljon az alábbiakban a négy kategória első három helyezettjeinek neve. Előkészítő és első, második osztály, I. díj: Doszlop Tamás, II. díj: Dézsi Dóra, III. díj: Hadnagy Jakab. Harmadik–negyedik osztály: I. díj: Florea Antónia, II. díj: Vinca Denisa, III. díj: Hidi Krisztina. Ötödik–hatodik osztály, I. díj: Gólya Kriszta, II. díj: Keszeg József, III. díj: Csizmadia Murvai Tünde. Hetedik–nyolcadik osztály: I. díj: Szántó Szabolcs, II. díj: Vass Imre Csaba, III. díj: Tóth Tímea.
Doszlop I. Lídia Naómi
Népújság (Marosvásárhely)
"Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben egyek lehetünk. Akkor mondhatjuk majd igazán: örvendjen az egész világ!" – Kodály Zoltán ezen szavai fogadtak bennünket a szászcsávási Belle József Általános Iskola tantermében. Immár 9. alkalommal szervezték meg a Dézsi Ferenc (1950–2002) karnagy emlékének szentelt népdalversenyt. A család, a szervezők meghívására idén is igennel válaszoltak a környékbeli pedagógusok, és legjobb tudásuk szerint készítették fel diákjaikat a versenyre. Dicsőszentmárton, Héderfája, Désfalva, Harangláb, Vámosgálfalva és természetesen Szászcsávás iskoláiból összesen huszonhét tanuló vett részt a versenyen. A gyermekek négy kategóriában versenyeztek: előkészítő, első, másodikos, harmadikos és negyedikes, ötödikes és hatodikos, valamint hetedikes és nyolcadikosok. Példaértékű a közösség összefogása – helyi cégek, az egyház, a Mikefalvi Polgármesteri Hivatal, a helyi nőszövetség, a helybéli pedagógusok segítsége – és a család tisztelete Dézsi Ferenc karnagy emléke iránt. Dézsi Ferencre én is nagy szeretettel emlékezem, hiszen a gimnáziumban zenetanárom volt, a népzene és népi hagyományok nagy tisztelője és továbbadója, aki szeretettel tanított és táplálta bennünk, diákokban a népzene iránti szeretetet. A versenyen részt vevő diákokat, pedagógusokat és a közönséget Gólya Melánia, Dézsi Ferenc lánya köszöntötte. Csengő gyermekhang töltötte be a szászcsávási református templomot. A háromtagú zsűrinek: Szabó Gyula karvezetőnek, Molnár Miklós zenetanárnak és Vass Sándornak – aki a híres szászcsávási dalárda oszlopos tagja – igencsak nehéz dolga volt, hiszen a gyermekek minden csoportban jól teljesítettek, a kis tehetségek közül jó néhányan hangilag és a megválasztott népdalok szempontjából is kiemelkedően szerepeltek, azok pedig, akik kissé elbátortalanodtak, a kedves biztatásra újból próbálkoztak, és sikeresen előadták a versenyre megtanult népdalt. Szép küküllőmenti népdalokkal örvendeztették meg a közönséget a gyermekek. Jó volt Szászcsáváson lenni, olyan közösségben, ahol a hagyományokat, a népzenét a mai napig ápolják és az ifjabb nemzedéknek továbbadják, ahol tisztelik a nagy elődöket, a falu szülötteit, ahol őrzik, büszkén vállalják és megbecsülik magyarságukat. Kívánom, hogy a népdalverseny hagyománya is élő maradjon, sőt évről évre több környékbeli iskola vegyen részt ezen a megmérettetésen, hiszen közösségápoló, az együvé tartozást erősítő, megtartó ereje van gyermekeink és a magunk számára is. A verseny közben Mezei Bálint tizenkét éves szászcsávási iskolás, helybéli zenészcsalád sarja nagyszerű hegedűjátékát hallgathattuk a szászcsávási cigányzenekar repertóriumából.
Végezetül álljon az alábbiakban a négy kategória első három helyezettjeinek neve. Előkészítő és első, második osztály, I. díj: Doszlop Tamás, II. díj: Dézsi Dóra, III. díj: Hadnagy Jakab. Harmadik–negyedik osztály: I. díj: Florea Antónia, II. díj: Vinca Denisa, III. díj: Hidi Krisztina. Ötödik–hatodik osztály, I. díj: Gólya Kriszta, II. díj: Keszeg József, III. díj: Csizmadia Murvai Tünde. Hetedik–nyolcadik osztály: I. díj: Szántó Szabolcs, II. díj: Vass Imre Csaba, III. díj: Tóth Tímea.
Doszlop I. Lídia Naómi
Népújság (Marosvásárhely)
2016. október 27.
Komlóssy József a célkeresztben (Egy megfigyelt család 29.)
A román nacionalista-kommunista diktatúra legveszélyesebb ellenségeinek a külföldiek számítottak. Ellenük sokkal nehezebb volt fellépni, mert ha gyanúra adtak okot, legfeljebb kiutasítani lehetett őket, letartóztatásukat csak – egyértelműen kárt okozó – ellenséges cselekedet tette volna lehetővé. Erre pedig okot adni óvakodtak a külföldi látogatók. Egyébként vendégül látni csak közeli rokont s rendőrségi bejelentés után lehetett. A szállodákban kapcsolataikat lehallgatókészülékekkel sikeresen lehetett ellenőrizni. Ha a rokont elszállásolta valaki, utána többnyire a vendéglátót kihallgatta a Securitate.
Komlóssy József Kanadában végzett erdészmérnök édesapámnak másodunokaöccse, nekem másod-unokatestvérem. Kolozsvári lakásunkban gyakran szállt meg édesanyja, édesapám unokahúga, Puskás Margit, mindenkinek csak Médy néni. Gyakran megfordult nálunk Jóska is, akitől – a svájci állampolgártól – megkérdezte édesapám: mint külföldre szakadt ’56-os, mit szándékszik tenni az anyaországtól elszakított magyarokért? Ettől kezdve – vallja unokaöcsém – egész életét a nemzeti kisebbségek ügyének szánta.
Az Európai Tanács szakértőjeként, az Európai Népek Föderális Uniójának (FUEN) és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségvédelmi Társulat (SENCE), elnökeként, majd alelnökeként immár több évtizede szólal fel és lobbizik elsősorban a kelet-európai, mindenekelőtt a magyar nemzetrészekért. Anyai ágon ditrói Puskásként lett Gyergyóditró díszpolgára idén. Részt vett a Puskás Tivadar Távközlési Kismúzeum megnyitóján adományának és származásának elismeréseként. Csak három neki (is) tulajdonítható eredmény: az erdélyi magyar egyházak svájci eredetű segítsége, a moldvai csángók magyar nyelvű oktatása és a Szlovákiához, illetve Ukrajnához tartozó Kisszelmenc és Nagyszelmenc közti közvetlen határ megnyitása 2001-ben. Az etnikai kisebbségek autonómiatörekvései fenntartásának szószólója mindmáig az európai nemzetközi fórumokon. Sajnálatos módon ittlétét újságíróink nem érdemesítették egy interjú készítésére. (Mondhatnák: az újságíró arról ír, amiről kedve tartja. Ne tegyünk neki szemrehányást.) Szerény harcosa ügyünknek. Soha semmilyen anyagi vagy más természetű elismerésre nem tartott igényt.
Tevékenysége – számos ittléte alkalmából (templomok javítására hozott pénzbeli segítséget) – a Securitate fokozott érdeklődését vonta magára. Nem nálunk szállt meg – tudván folytonos megfigyelésemről –, hanem dr. Fákó Andráséknál, akikkel jó viszonyt ápolt. A pénzek célba juttatásában pedig Fákó sógora, Dézsi Ferenc segített, figyelembe véve jó kapcsolatait a „hatóságoknál”. Egyébként mi is többször látogattuk meg Fákóékat, feleségem kezelőorvosát, akik Cerghezan szekus tiszttel is jóban lévén – ahogy ezt nekünk is elmondta –, „védőernyőt” képeztek Komlóssy gyakori erdélyi látogatása fölé. (Az itt közölt dokumentumrész Váncsa Jenő kihallgatásakor készült, benne utalás Komlóssy kapcsolataira Fákóékkal és Dézsivel. Takartak ugyan a nevek, de az összefüggések egyértelműsítik kilétüket.)
Puskás Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A román nacionalista-kommunista diktatúra legveszélyesebb ellenségeinek a külföldiek számítottak. Ellenük sokkal nehezebb volt fellépni, mert ha gyanúra adtak okot, legfeljebb kiutasítani lehetett őket, letartóztatásukat csak – egyértelműen kárt okozó – ellenséges cselekedet tette volna lehetővé. Erre pedig okot adni óvakodtak a külföldi látogatók. Egyébként vendégül látni csak közeli rokont s rendőrségi bejelentés után lehetett. A szállodákban kapcsolataikat lehallgatókészülékekkel sikeresen lehetett ellenőrizni. Ha a rokont elszállásolta valaki, utána többnyire a vendéglátót kihallgatta a Securitate.
Komlóssy József Kanadában végzett erdészmérnök édesapámnak másodunokaöccse, nekem másod-unokatestvérem. Kolozsvári lakásunkban gyakran szállt meg édesanyja, édesapám unokahúga, Puskás Margit, mindenkinek csak Médy néni. Gyakran megfordult nálunk Jóska is, akitől – a svájci állampolgártól – megkérdezte édesapám: mint külföldre szakadt ’56-os, mit szándékszik tenni az anyaországtól elszakított magyarokért? Ettől kezdve – vallja unokaöcsém – egész életét a nemzeti kisebbségek ügyének szánta.
Az Európai Tanács szakértőjeként, az Európai Népek Föderális Uniójának (FUEN) és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségvédelmi Társulat (SENCE), elnökeként, majd alelnökeként immár több évtizede szólal fel és lobbizik elsősorban a kelet-európai, mindenekelőtt a magyar nemzetrészekért. Anyai ágon ditrói Puskásként lett Gyergyóditró díszpolgára idén. Részt vett a Puskás Tivadar Távközlési Kismúzeum megnyitóján adományának és származásának elismeréseként. Csak három neki (is) tulajdonítható eredmény: az erdélyi magyar egyházak svájci eredetű segítsége, a moldvai csángók magyar nyelvű oktatása és a Szlovákiához, illetve Ukrajnához tartozó Kisszelmenc és Nagyszelmenc közti közvetlen határ megnyitása 2001-ben. Az etnikai kisebbségek autonómiatörekvései fenntartásának szószólója mindmáig az európai nemzetközi fórumokon. Sajnálatos módon ittlétét újságíróink nem érdemesítették egy interjú készítésére. (Mondhatnák: az újságíró arról ír, amiről kedve tartja. Ne tegyünk neki szemrehányást.) Szerény harcosa ügyünknek. Soha semmilyen anyagi vagy más természetű elismerésre nem tartott igényt.
Tevékenysége – számos ittléte alkalmából (templomok javítására hozott pénzbeli segítséget) – a Securitate fokozott érdeklődését vonta magára. Nem nálunk szállt meg – tudván folytonos megfigyelésemről –, hanem dr. Fákó Andráséknál, akikkel jó viszonyt ápolt. A pénzek célba juttatásában pedig Fákó sógora, Dézsi Ferenc segített, figyelembe véve jó kapcsolatait a „hatóságoknál”. Egyébként mi is többször látogattuk meg Fákóékat, feleségem kezelőorvosát, akik Cerghezan szekus tiszttel is jóban lévén – ahogy ezt nekünk is elmondta –, „védőernyőt” képeztek Komlóssy gyakori erdélyi látogatása fölé. (Az itt közölt dokumentumrész Váncsa Jenő kihallgatásakor készült, benne utalás Komlóssy kapcsolataira Fákóékkal és Dézsivel. Takartak ugyan a nevek, de az összefüggések egyértelműsítik kilétüket.)
Puskás Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)