Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Devilla Beatrix
1 tétel
2017. június 7.
Gyermekkori álmok, kamaszkori kérdések Kis színjátszók tanultak Vármezőben
Múlt csütörtöktől hétfőig tucatnyi színjátszó tizenéves tanult, dolgozott Vármező- ben: legtöbbjük most ismerkedik a „színészkedéssel”, de nemsokára megmutathatják, mit tudnak, mennyit tanultak. Van, aki már távlatilag is gondolkodik.
Néhány éve kezdte el tevékenységét Marosvásárhelyen a Kamaszok ifjúsági színtársulat, és nagyon jó eredményeket értek el – mesélt a kezdetekről Kozsik József színművész, a csapat irányítója. A vásárhelyi vár egyik bástyájában dolgozó csapattal azonban kapcsolata abbamaradt, egyrészt személyes problémái miatt is, másrészt a tatarozás érdekében ki kellett költözniük a várból, így munkaterep nélkül is maradtak. A csapatot Vajda György vette át, és működteti ma is az Artecotur egyesület keretében. Kozsikék tavaly hirdettek újra diákszínjátszó kört, erre nagyon sok gyerek jelentkezett, így válogatták ki azokat, akikről úgy érzik, van tehetségük, képességük ehhez a munkához. A tavaly októberben elkezdődött folyamat során a gyerekek szinte mindazt megtanulhatják már ebben a korban, amit a színi egyetemen a hallgatók, a beszédtechnikától kezdve, improvizációs és drámai gyakorlatokon át a színpadi mozgásig, énekig. Kozsik mellett a munkát Kinda Szilárd fiatal színész és Szakács Zoltán zenetanár is vezeti, Devilla Beatrix sminkes is besegít, a napokban be is mutatta a gyerekeknek, milyen fizikai és lelkiállapotokat, életkort lehet ábrázolni a smink segítségével. A kamaszkorú gyerekek világában A csapatban tizennégy 10-13 év közötti gyerek van, jelenleg a Kultúrpalota kistermét használják. Hetente egyszer találkoznak két órára, de ez nagyon kevés, sőt a palota programjához is kell igazodniuk, van amikor elmaradnak a próbák, így az két hét kiesést jelent számukra – magyarázta el Kozsik, hogy miért is vitte ki a csapatot Vármezőbe, ahol a természetben, csendben, valamint a szülőknek és Bach Lorándnak köszönhetően minden szükséges fizikai feltétel mellett dolgozhatnak közel öt napon át. A különböző iskolákban tanuló gyerekeknek ez jó alkalom az alaposabb ismerkedésre, hiszen együtt étkeznek, alszanak, dolgoznak, alkalmazkodniuk kell egymáshoz. Az elmúlt napokban különböző jeleneteket alkottak és tanultak, be is mutathatták, hogy mit sajátítottak el az improvizáció és beszédtechnika terén; a kiválasztott öt jelenetből műsort állítanak össze, amelyet június 19-én vagy 26-án mutatnak be a Kultúrpalotában a szülőknek, rokonoknak, barátoknak. A jelenetek témáit a kamaszkorú gyerekek világából merítették, az egymással és a társadalommal való kapcsolatukat, a tömbháznegyedekben uralkodó bandák problémáit, a lelkileg sérült gyerekek belső világát, az élet és halál már felvetődő kérdéseit mind-mind érintik, feszegetik, és a gyerekeknek ezekben a jelenetekben állapotokat, hangulatokat, kapcsolatokat kell bemutatniuk sokszor minden megfogható fizikai tárgy nélkül is. A gyerekek jól dolgoznak, tehetségesek, de nagyon figyelni kell rájuk, mert különben a felgyorsuló világ, az őket elárasztó információtömeg miatt hamar felednek a tanultakból. Azonban már az is eredmény, hogy a csapatnak van olyan tagja, aki már most azon gondolkodik, hogy drámaosztályba jelentkezik majd középiskolába. Hangulatok, jellemek, álmok Kovács Tas Attila előzőleg is járt színjátszó körre, de ide jelentkezett át, mivel úgy érzi, itt többet kap, Szász Norbert egy másik csoportba is jár, és itt is dolgozik. Úgy érzik, jó csapatot alkotnak, mindenkiben van tehetség, bár van, aki még nem tudott kellőképp megnyílni, nem tudja kiadni magából ötleteit, érzéseit, de van olyan társ is, aki túljátssza magát, ám ezek az állapotok rendeződnek majd, ahogy jobban megismerhetik egymást. Mindketten közel szeretnének maradni ehhez a „szakmához”, Norbert műsorvezető, bemondó szeretne lenni felnőttként, Tas rá- diós műsorvezető. Luca Dalma is régóta szereti a „színészetet”, szeret énekelni, novellákat ír, s bár többen is arra intik, hogy a tanulásra többet kellene figyelnie, ő szereti ezt a területet, és folytatni szeretné ezt a munkát a továbbiakban is, hiszen szülei is támogatják ebben. Nyágoi Éva óvodás kora óta színésznő szeretne lenni, és mivel esélyt látott a tanulásra, nem habozott jelentkezni ebbe a csoportba, munkájában pedig szülei támogatását élvezi, akik örülnek annak, hogy óvodáskori álmától nem tántorította el semmi. Minden gyerek szereti a csoporthangulatot, a hülyéskedéseket és a komoly munkát, és jó néven veszik Kozsik József keményebb, fegyelmező és hasznos kritikai megnyilvá- nulásait, valamint Kinda Szilárd lazább megjelenését, érdekesebb feladatait – fejtegették lapunknak. Kozsik is egyetért abban, hogy az ő és a Kinda különböző kora és stílusa egyaránt szükséges és hasznos a kamasz gyerekek jellemének és tudásának alakításában.
Gligor Róbert László Népújság (Marosvásárhely)