Kézdivásárhelyi az év civil szervezete
Szűk körben osztotta ki a Civilek Háromszékért Szövetség (Civek) a már hagyományosnak mondható Az év civil szervezete díjat. A kitüntetést ez alkalommal a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület érdemelte ki. A szövetség felhívására hét sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, illetve erdővidéki civil szervezet nyújtott be pályázatot. Közülük öten jelentek meg a díjátadón. Oláh Kata, a Civek ügyvezetője felidézte az első alkalommal 2013-ban kiosztott elismerés létrejöttének történetét – a civil életre kívánták ráirányítani a figyelmet –, majd ismertette az idei kiírás újdonságát. Most egy megvalósított kezdeményezésükkel pályázhattak a szervezetek, korábban a teljes előző évi tevékenység alapján döntöttek.
A projektek értékelését ez alkalommal is a szövetség vezetőtanácsa végezte. A zsűri részéről Hubbes Kinga, a Gyulafehérvári Caritas segélyszervezet képviselője elmondta, nehéz volt a döntés, hiszen minden pályázó esetében látszott, milyen komoly munka áll a megvalósítás mögött, közösségépítő szerepük pedig kétségtelen. Folytatásra ösztönözte a szervezeteket, illetve megemlítette: örömükre szolgál, hogy már nem csak a sepsiszentgyörgyi szervezetek aktívak.
A pályázókat és programjaikat Oláh Kata ismertette, majd a jelenlévők is beszéltek magukról és megvalósításukról. Az idei díjért az Aranyliliom Egyesület, a Bolyongó Színházi Egyesület, a Mihai Viteazul Alapítvány, a Pál Utcai Fiúk Egyesület, a Moira Kulturális és Ifjúsági Egyesület, a Kormos Egyesület, valamint a Zöld Nap Egyesület szállt versenybe. Győztesként végül az utóbbi került ki a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás park részleges felújítását, rendbetételét, illetve kapcsolódó oktatási, ifjúsági programok szervezését célzó programjával. Derzsi Katalin projektfelelős elmondása szerint a park hátsó részén sikerült egyebek mellett az utcai bútorzatot kicserélni, egy szabadtéri „osztálytermet” létrehozni, illetve természettudományi ismeretekkel gazdagítani a diákokat. Keserűen megjegyezte: munkájuk egy része sajnos már a vandalizmus áldozata lett. Az egyesület egyébként a kitüntetéssel együtt a T3 Kiadó által felajánlott ezerlejes támogatást is átvehette. Elismerésben részesült az erdőfülei Kormos Egyesület, valamint a Moira.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nevenincs és Sosemvolt birodalom
Interkulturális nappali foglalkoztató gyerekeknek
Öt napon át gyerekzsivaj töltötte be az ozsdolai sportcsarnokot és környékét, hiszen reggeltől délutánig 80 kicsi és nagyobb gyerek fordult meg a Caritas által szervezett interkulturális nappali foglalkoztatáson.
A rendezvény szerves része volt a fentebb említett projektnek, gyakorlatilag a helyi közösség igényéből született meg, hiszen többször elhangzott részükről, hogy milyen jó lenne ilyent szervezni itt, az ő falujukban is. Eredetileg harmincfősre tervezték, ám sok gyereknek nincs lehetősége, hogy táborozni menjen, így hamar kiderült: több mint duplája lesz a résztvevők száma.
Az első nap a megismerkedés, egymás elfogadása, a különböző emberi értékek – barátság, szeretet – köré szerveződött. Második nap, a sportnapon az együttműködésen volt a hangsúly, a kicsiknek különféle próbákat kellett kiállniuk, majd végül legyőzniük a sárkányt. Harmadnap vásári programmal kedveskedtek nekik, a változatos, mókás feladatok teljesítése után kincseket kaptak, amiket beválthattak különböző apró ajándékokra. Negyedik nap ügyességi próbákon vettek részt. A Kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület csapata is részt vett a nappali foglalkozás zárónapján, ahol nyolcfordulós vetélkedővel bírták játékra a diákokat. Az egyesületet a rendezvényen Silvia Blanco Gonzalez, Jenya Ohanyan és Enrique De Paz Miguel EVS-önkéntesek, valamint Derzsi Katalin és Ráduly Attila képviselték. A rövid programismertetőt és bemutatkozást követően a sportcsarnokban és annak környékén játszózónát alakítottak ki, majd a Kun Kocsárd-iskola 80 tanulóját csapatokba osztották, és elkezdődött a verseny. A többórás vetélkedő fő célja a mozgás, a kreativitás, a logikus gondolkodás, valamint az együttműködés, csoportmunka, versenyszellem fejlesztése volt, amelyek hosszú távon meghatározhatják tanulmányi sikereiket is. „Jó volt látni, hogy az önfeledten játszó gyermekek az akadályokat örömmel küzdötték le”, mondták a zöldnaposok.
– Mesevilágot próbáltunk teremteni számukra, innen a címadás is, mindenekelőtt értékekkel dolgozunk. A gyakorlati próbák mellett mindig van egy másik síkja is a dolognak, lényeges, hogy nagyon sokat beszélgessünk, tudatosítsuk a pozitív viszonyulást, elfogadást. Húsznál több önkéntesünk segít, és ami a legfontosabb: nagy részük innen, Ozsdoláról, a helyi és a roma közösségből. Nagyon nagy nyitottságot tapasztaltunk, főként a 15–16 éves korosztályhoz tartozók részéről, akik már nem a programban vesznek részt, hanem segítik annak megvalósulását, figyelnek, gondoskodnak a kisebbekről. Ez is volt a cél, hogy bevonjuk, mozgósítsuk őket, és együttműködjenek, elmosódjon a közösségek közötti határ – osztotta meg Hubbes Kinga.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Sikert a kemény munka terem
A türelemben, a fegyelemben és az engedelmességben való megerősödés végett gyűltek össze a Hun tábor résztvevői július 27. és augusztus 2-a között a sepsibesenyői Művelődési Otthon udvarán. A tábor nyolcadik kiadásának a mottója: Tegyél meg mindent a siker érdekében volt. A Hun tábor nem egy kényeztető tábor, a mai gyermekeknek a bizony nem könnyű a cserkésztáborok mintájára élni, lakni, őrséget állni. Ahhoz, hogy a tábori feladatokat sikeresen és eredményesen megoldják jól összehangolt erőbeosztásra és kitartásra volt szűkségük a mai hunoknak a MIT által is szervezett Adj, király, katonát vetélkedő jutalomtáborában.
Az első napon a kagánok megválasztása után a törzsek felosztása következett. Idén Csongor, István és Zoltán népe verték fel táborukat az udvar három különböző szegletében, ezt követően minden hun elkészítette a saját jelképes lovát, amit a tábor egész ideje alatt éjjel-nappal, esőben és kánikulában is törzsenként felvigyázniuk kellett.
A csapatokat összerázandó, az koncentrációt és az önbizalmat fejlesztendő a törzsek íjászaton, illetve a hun tábori focin vettek részt. Ez a labdajáték abban különbözik a klasszikus futballtól, hogy itt egyszerre két labdával folyik a játék, így sokkal jobban kell figyelni mindenre.
Szombaton a Recsenyédi testvérek voltak a vendégeink Kálnokról, akik fergeteges lovas íjász bemutatót tartottak. Öröm látni azt, hogy Hanna, Attila és Hunor személyében ilyen magas szinten képzett úgynevezett sólyom íjászai vannak, akik álló helyzetből, mozgásból állócélpontra, és mozgásból mozgó célpontra egyaránt szétforgácsolják a céltáblákat.
Vasárnap a zabolai Both házaspár, László és Katalin, valamint két táncos lábú fiatal lány volt a tábor vendége, akik különféle táncokra tanították a tábor résztvevőit. Örömünkre szolgált az az megállapítás, hogy évről évre javul, fejlődik a táborozók ritmusérzéke, és a tánchoz való hozzáállása. A táborozók rengeteg feladat elvégzése közepette a gyakorlatban is megtapasztalhatták, hogy ahhoz, hogy eredményes, jól végzett munkát végezzenek, ahhoz odaadó munka szükséges. Ezzel a hozzáállással foghattak neki az agyagedény, törzsi nyaklánc készítésének, a nemezelésnek, de a számháború, métázás, zsákba futás vagy egyéb kihívásoknak is. Az oda adó munkának és a laza hozzáállásnak is megvolt az eredménye és mindenki megtapasztalhatta saját maga, hogy melyik megközelítési mód vezeti el őt az óhajtott célba.
A tábor utolsó előtti napján, kedden a Zöld Nap Egyesület volt a vendégünk. Ráduly Attila, Derzsi Katalin, valamint Isa, Haykuhi és Ayse önkéntesek voltak a tábor vendégei, akik egy rövid spanyol, örmény és török kultúr bemutatkozó után szórakoztató és fejlesztő játékokkal örvendeztették meg a tábor lakóit.
A tábor utolsó napján nehezére esett a búcsúzkodás, több szülő megjegyezte, hogy nem tudják mi történt, de a gyerekek nem akarnak haza indulni. Ez úttal is egyértelművé vált, hogy a nehezebb körülmények sokkal jobban megedzik és összekovácsolják a táborozókat és az a kapcsolat, ami kialakult, az az élmény, amit együtt éltek át az közelebb viszi egymáshoz egy életre a hun táborban részt vevő lelkeket.
A Csillagösvény Egyesület, az Ikafalvi Egyházközség, és a Magyar Ifjúsági Tanács által közösen szervezett tábort Kovászna Megye Tanácsa, a Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Bardócz Csaba lelkipásztor / Erdély.ma

Sikert a kemény munka terem
A türelemben, a fegyelemben és az engedelmességben való megerősödés érdekében gyűltek össze a Hun tábor résztvevői július 27. és augusztus 2. között a sepsibesenyői művelődési otthon udvarán. A tábor nyolcadik kiadásának a mottója a Tegyél meg mindent a siker érdekében volt. A Hun tábor nem kényeztető tábor, a mai gyermekeknek bizony nem könnyű a cserkésztáborok mintájára élni, lakni, őrséget állni. Ahhoz, hogy a tábori feladatokat sikeresen és eredményesen megoldják jól összehangolt erőbeosztásra és kitartásra volt szükségük a mai hunoknak a MIT által is szervezett Adj, király, katonát vetélkedő jutalomtáborában.
Az első napon a kagánok megválasztása után a törzsek felosztása következett. Idén Csongor, István és Zoltán népe verték fel táborukat az udvar három különböző szegletében, ezt követően minden hun elkészítette a saját jelképes lovát, amit a tábor egész ideje alatt éjjel-nappal, esőben és kánikulában is törzsenként őrizniük kellett. A törzsek íjászaton, illetve a hun tábori focin vettek részt, amely abban különbözik a klasszikus futballtól, hogy itt egyszerre két labdával folyik a játék.
A Recsenyédi testvérek is a tábor vendégei voltak Kálnokról, akik fergeteges lovasíjász bemutatót tartottak. Öröm látni, hogy Hanna, Attila és Hunor személyében ilyen magas szinten képzett úgynevezett sólyomíjászok vannak, akik álló helyzetből, mozgásból állócélpontra, és mozgásból mozgó célpontra egyaránt szétforgácsolják a céltáblákat. Az is különleges élmény, ahogy az íjászok, mint a kentaur szinte eggyé olvadnak lovukkal, és egy „emberként” hajtják végre a különlegesebbnél különlegesebb feladatokat.
A kibírhatatlan hőséget a besenyői tó hűs vize enyhítette, ide jártak a hunok nap mint nap magukat lehűteni. A zabolai Both házaspár, László és Katalin, valamint két táncoslábú fiatal lány szintén a tábor vendégei voltak, és különféle táncokra tanították a tábor résztvevőit. Örömünkre szolgált az a megállapítás, hogy évről évre javul, fejlődik a táborozók ritmusérzéke, és a tánchoz való hozzáállása.
A táborozók a rengeteg feladat elvégzése közepette a gyakorlatban is megtapasztalhatták, hogy ahhoz, hogy eredményes, jól végzett munkát végezzenek, ahhoz odaadás szükséges. Ezzel a hozzáállással foghattak neki az agyagedény, törzsi nyaklánc készítésének, a nemezelésnek, de a számháború, métázás, zsákba futás vagy egyéb kihívásoknak is.
A tábor utolsó előtti napján a Zöld Nap Egyesület munkatársai, Ráduly Attila, Derzsi Katalin, valamint Isa, Haykuhi, és Ayse önkéntesek voltak a tábor vendégei. Ők egy rövid spanyol, örmény és török bemutatkozó után szórakoztató és fejlesztő játékokkal örvendeztették meg a tábor lakóit.
A tábor utolsó napján mindenkinek nehezére esett a búcsúzkodás, több szülő megjegyezte, hogy nem tudják mi történt, de a gyerekek nem akarnak haza indulni. Ezúttal is egyértelművé vált, hogy a nehezebb körülmények sokkal jobban megedzik és összekovácsolják a táborozókat és, az a kapcsolat, ami kialakult, az az élmény, amit együtt éltek át az közelebb viszi egymáshoz egy életre a Hun táborban részt vevő lelkeket.
Bardócz Csaba lelkipásztor / Szabadság (Kolozsvár)