Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Demeter Sándor Loránd
13 tétel
2005. július 4.
Július 2-án másodízben rendezték meg Székelyderzsben a hagyományőrző falunapokat. Székely ruhába öltözött fiatalok lovon járták be a községet, hogy meghívjanak mindenkit. A Templommúzeumban Demeter Sándor Loránd unitárius lelkész megnyitotta Hlavathy Károly fotóművész Románc című kiállítását. Felavatták fel a falu zászlóját. Gidó Csaba történész Székelyderzs más szemmel címmel tartott előadást. Este Krónikás ének címmel koncert, István Ildikó népdalénekes előadása, táncház, Szent László misztériumjátékának bemutatója és mulatság zárta a rendezvénysorozatot. /fbz: Felszentelték Székelyderzs zászlóját. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 4./
2005. augusztus 5.
Végvár névvel megjelent Székelyderzs és Székelymuzsna ingyenes havilapjának első száma. A lapot az önkormányzat és a Viharsarok Egyesület /Székelymuzsna/ közösen adja ki, a helyi unitárius lelkészi hivatal, Demeter Sándor Loránd lelkész és Újvárosi Katalin tiszteletes asszony hatékony közreműködésével. Farkas Wellmann Endre a főszerkesztő. A Végvár politikai irányzatoktól függetlenül a civil szféra, az önkormányzat és a két település kulturális, ünnepi és hétköznapi eseményeiről, valamint egyházi életéről tájékoztat. /bágyi: Két falu havilapja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 5./
2012. július 14.
Felújítják Erdély egyetlen magyar világörökség-templomát
Az UNESCO világörökség-listáján 189 ország 962 védett értéke szerepel. Ebből 745 kulturális, 188 természeti, 29 vegyes. Romániát 6 kulturális- és 1 természeti világörökségkincs képviseli. 1999-ben az erdélyi vártemplomos falvak csoportban szász vártemplomokkal együtt került védettségi listára a székelyderzsi unitárius vártemplom. Azóta is egyedül jeleníti meg az erdélyi magyarok értékeit.
A teljes felújításához szükséges engedélyek beszerzésére és a felújítási tervek elkészítésére egy évtizednyi időre volt szükség. Ezek anyagi hátterét a román Kulturális Minisztérium és Hargita Megye Tanácsa támogatta.
A vártemplom felújítási tervét Tövissi Zsolt műépítész készítette. A terv az épületegyüttes négy síkon történő helyreállítását tartalmazza: tereprendezési munkálatok; nedvességmentesítés, vízelvezetés; szerkezeti megerősítés; villanyszerelési munkálatok.
Megvalósítására az országos restaurálási program keretében a minisztérium közbeszerzési eljárást indított. A pályázat nyertese, a Rustic Kft. már megkezdte a helyreállítási munkálatokat.
Demeter Sándor Lóránd lelkész
Népújság (Marosvásárhely)
2013. november 11.
Unitárius zarándoklat magas Déva várában
Istentől való szándék
Ismét élettel, fiatalos zsivajjal és magyar szóval telt meg szombaton magas Déva vára, az éves unitárius zarándoklat alkalmával. Közel hétszáz, zömében fiatal unitárius zarándokolt el leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító várbéli sírjánál. Isteni szándék által vezetve.
A várbeli körülmények egyáltalán nem kedveztek a Kolozsvárról, Torockóról, Medgyesről, Brassóból és nyilván Székelyföldről érkezett zarándokoknak. A belső várudvarban ugyan nem volt különösebb gond, a felvezető út viszont igencsak megviselte a zarándokokat, hiszen a folyamatban lévő felújítási munkálatok miatt csupa sár volt, a fából készült ideiglenes lépcsőkön pedig csak kisebb csoportokat engedtek fel egyszerre – az évek óta lezárt várat külön önkormányzati engedéllyel nyitották meg a zarándokok számára.
Dávid Ferenc egyházalapító szellemisége azonban oltalmába vette a zarándokokat. A természet is felmosolygott: szombaton kellemes őszi napsütésben hajtottak fejet meg a nagy reformátor előtt.
Isteni szándék vezette a zarándoklatot, mert ami embertől való, az úgy is semmibe vész, ami Istentől való, azt meg úgy sem lehet megsemmisíteni, hangsúlyozták ünnepi igehirdetésükben Demeter Sándor Lóránd székelyderzsi és felesége, Újvári Katalin székelymuzsnai lelkészek.
A mai világban egyre kevesebben vállalnak elkötelezettséget, a társadalom alapsejtje, a család is válságba sodródott a számos válás révén. Holott magas Déva vára eleve az elkötelezettségért vállalt áldozatról szól, Dávid Ferenc vértanúsága és Kőműves Kelemen legendája révén.
A magyarság – anyaországban és Erdélyben egyaránt – továbbra is azokat a történelmi személyiségeket tiszteli (Mátyás király, Széchenyi, Kossuth), akik az igazság és a fejlődés elkötelezettjei voltak. Unitárius vonalon, vajon kik lennének a legjelentősebb személyiségek, vetette föl a kérdést a lelkészházaspár? Az első helyre nyilván Dávid Ferenc vértanú egyházalapítót jelölték, hiszen folyamatosan az igazságot kereste, erre buzdította híveit is, a másság tisztelete mellett. Második helyre maga az ember került, harmadikra pedig az erdélyi magyar nagy unitáriusok, akiknek arcképeit – és rövid életrajzukat – a Dávid Ferenc-emlékmű mellett felállított állványokon lehetett megtekinteni.
Mire büszkék a dévai várba elzarándokoló mai unitáriusok? Ki(k)nek tartoznak hálával, kérdezték a lelkészek? Dávid Ferencnek, szüleiknek, tanáraiknak válaszolták a zarándokok, akik hitükre, összetartásukra és vallási toleranciájukra büszkék leginkább. Az összetartás erőt ad, szellemi-lelki feltöltődést, éppen ezért Istentől való szándék.
Az ünnepi szabadtéri istentisztelet után Bálint-Benczédi Ferenc, az unitárius egyház püspöke, Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja, Petru Mărginean, Déva polgármestere, valamint Pogocsán Ferdinánd helyi tanácsos, a dévai RMDSZ elnöke köszöntötte a zarándokokat, büszkeségüket és tiszteletüket fejezve ki előttük. Az egybegyűltek körében azonban leginkább Koppándi-Benczédi Zoltán házigazda dévai lelkész szavai arattak sikert, a fiatal lelkipásztor ugyanis az erőt adó összefogáson kívül azt üzente, hogy cselekedet nélkül, elveink felvállalása nélkül a hit puszta hangoztatása nem sokat ér. Egy ilyen konkrét eset, ahol cselekvésre lenne szükség a Verespataki ciánalapú aranybányászat ügye, amelyet az unitárius egyház határozottan ellenez, s a várfalra helyezett nagyméretű magyar–román kétnyelvű felirattal a külvilág tudatára ad.
Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói Dávid Ferenc vértanúságát méltató rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak elő, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervező Országos Dávid Ferenc ifjúsági egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél.
Ezután a zarándokok kettéváltak. A felnőttek a városba, a pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2003-as zarándoklat alkalmával felavatott templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitáriusok házigazdaként meleg teával és aprósüteményekkel fogadták a vendégeket, a lelkipásztor pedig a dévai imaház történetét ismertette. A fiatalok a vár tövében lévő híres dévai sportiskolába mentek, ahol a rajzverseny nyerteseit díjazták.
Az idei zarándoklat nemcsak szebb és felemelőbb volt, mint máskor, de sajtóvisszhangja is jóval nagyobb volt. Az eseményről máskor mit sem tudó helyi román média is nagyszámban tudósított, a Duna Televízió pedig már másnap sugározta a várban forgatott anyagot.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
2013. november 11.
Dávid Ferenc, unitáriusok Mekkája, Verespatak és az arany
Tömegek lepték el a felújítás alatt álló dévai várat szombaton: az erdélyi és magyarországi unitáriusok vallásalapító Dávid Ferencükre emlékeztek mártírhalálának 434. évfordulóján. A dévai emlékezés ezúttal fokozottan zarándoklatnak bizonyult: a munkálatok miatt a várhoz haladó út járhatatlan, a sikló pedig túl szűknek bizonyult a többszáz zarándok szállításához, így idős és fiatal emberpróbáló útvonalon, keskeny-meredek ösvényen, helyenként bokrok és cserjék közt tört utat magának. Fenyőkút, Kolozsvár, Korond, Magyarsáros, Mészkő, Torda, Vargyas és még nagyon sok más település unitáriusai sereglettek egybe Déván, az egyetlen magyar alapítású vallás talán legnagyobb ünnepén. Istentisztelet és velős várjáték után virágokat és gyertyákat helyeztek el Dávid Ferenc egykori cellájában, majd a városban gyerekfoglalkozás és felnőttprogram zajlott.
A dévai vár aljában alig jutott parkolóhely a sok zarándokbusz miatt: becslések szerint a részvevők száma idén ezerhez közeledett. Csak Kolozsvárról több társasbuszt indított Dévára szombat reggel az unitárius egyház. Gyulafehérváron sikerült rövid, de a társasággal utazó Rusu Róbert idegenvezetőnek köszönhetően annál tartalmasabb-érdekesebb látogatást tenni a várban és a római katolikus székesegyházban.
Magas kerítések határolta kertek végében, néhol szétesőben lévő kockakő-ösvényen lépegetve, később faállványokon, sárban haladva érkeztek a várbeli ünnepségre Erdély minden szegletéből az unitáriusok. Népviseletet öltött fiatalok zászlókkal és szülőhelyük nevét hirdető feliratokkal jöttek, apró gyerekek szüleiket kézenfogva, idősek egymást buzdítva mászták meg a zarándoklat keskeny ösvényét. A várban gitárjáték és valóságos tévéstúdió fogadta a népet: a levegőben hosszú karon mozgó kamera, és még mintegy féltucatnyi a helyszín stratégiai pontjain – sokan voltak kíváncsiak a dévai Dávid Ferenc emlékzarándoklatra az idén. A szervezők a hitalapító raboskodásának helyszínéül szolgáló cella közelében húzódó faállványok látványát megszelídítették: kiváló ötlettől vezérelve híres amerikai és angol unitáriusok képeit függesztették rá, valamint a pályázatra érkezett több mint 170 gyermekrajzot.
A cellában egymást követték az emlékkő előtt pillanatokra elcsendesedve fejet hajtó tisztelgők, gyertyák lobbantak lángra, virágok gyűltek. Demeter Sándor Loránd székelyderzsi és Újvárosi Katalin székelymuzsnai lelkészek nem szokványos istentiszteletet tartottak: az igehirdetést és igemagyarázatot együtt, felváltva végezték. Kötelezettségvállalásról, annak válságáról esett szó, majd a mai magyar vezetők körében végzett tanulmányt említették, amely azt vizsgálta, a megkérdezettek kit tartanak hiteles vezetőnek. Az Erdélyben és Magyarországon egyaránt Mátyás, Széchenyi és Kossuth „nyerő” hármasán és a bennük eszmévé magasztosuló értékeken túl érkeztek a kérdéshez: kit tart hiteles vezetőnek az unitárius, kit/mit köszönhet egyházának, Dávid Ferencnek? Személyes vallomásokban köszönte meg a két lelkész szüleit, nagymamáját, a hivatásuk útján őket elindító papokat, tanárokat. A nyílt kérdésre a hívek is válaszoltak. A fiatalok jelszószerűen kiáltották, mit köszönnek Dávid Ferencnek, mire büszkék az unitárius hitben, vallásban, értéktudatban: vallás, igaz hit, türelem, tolerancia, összetartás – egy bácsi székelyderzsi kántor édesapját köszönte meg. A szertartás végkicsengése szerint: „unitáriusként mindannyian példaképek lehettek”, Dávid Ferenc biztatásával „szárnyad van, lelkem, meg ne tagadd magad”. Az eseményen részt vett Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja és Pogocsán Ferdinánd, a Dévai Helyi Tanács RMDSZ-es képviselője.
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke Déva üzenete kapcsán arról beszélt, hogy haladás, fennmaradás csak áldozatvállalással lehetséges, majd román nyelven is szólt az ünnepségen részt vevő dévai polgármester tiszteletére, aki később magyar köszöntéssel – Isten hozta – kezdte ünnepi beszédét. Petru Mărginean arról beszélt, megtiszteltetésnek érzi, hogy évről évre egyre többen érkeznek a zarándokünnepre és egyre többen látogatják meg a várat, majd toleranciára szólított. Koppándi-Benczédi Zoltán dévai unitárius lelkész, házigazda az unitáriusok Mekkájához tett zarándoklat jelentőségéről szólt: vegyünk jó mély lélegzetet, és vigyük magunkkal a hétköznapokba. A várnak a szószék és színpad szerepét betöltő részével szemben lévő falára függesztett feliratra figyelmeztetett: a Magyar Unitárius Egyház ellenzi a ciántechnológiával történő verespataki aranykitermelést. A dévai lelkész végül kelta áldást parafrazálva búcsúzott: Legyen előtted mindig út, fújjon mindig hátad mögül a szél, az eső puhán essen földjeidre, a nap melegen süsse arcodat, s amíg újra találkozunk, hordozzon téged tenyerén a gondviselés!
A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karának diákjai rövid, de annál sokatmondóbb várjátékkal készültek. A színen láncra vert rabot hordoznak végig fekete öltönyös-nyakkendős, fekete szemüveges férfiak, majd sorra ráolvassák vélt-koholt vádjaikat, a rab: Dávid Ferenc. Vagy nemcsak...? Védelmére senki sem kel, tehát „hallgatásotok arany”, mondja a vádló, és felkattintja kis fémbőröndje tetejét: benne csillog a sok arany. Kapunk belőle többen is, markából szórja a részvevők tenyerébe – Dávid Ferencért, Verespatakért – hallgatásunk árát: aranyló papírfecniket, csillogó semmit...
A fiatalok fáklyát gyújtva sorakoznak a cella előtt, itt vesznek lángot saját gyertyájukra a cellába igyekvők. A zarándoklat várbeli része véget ért, később a város sportkollégiumában egy kis tea és keksz mellett megtörtént a rajzpályázat díjkiosztója, és játszottak a gyerekekkel, míg a felnőttek a 2008-ra felújított unitárius imaházban Koppándi-Benczédi Zoltán lelkészt hallgatták, aki bemutatta a dévai unitárius szórványgyülekezetet
A dévai vár felújítására évek óta készülnek: az első állványok hat évvel ezelőtt, 2007 végén jelentek meg, ám a pénzhiány miatt idő előtt megbicsaklott a kezdeményezés. Az igazi lendület tavaly érkezett, amikor saját forrásai mellé az önkormányzat vissza nem térítendő uniós támogatást nyert, amelyhez a központi költségvetés is társult, így mintegy 38 millió lej állt rendelkezésre. A befektetés csak a külső várrészek – várfalak, kapuk, utak – felújítására terjed ki. A munkálatok 2013 tavaszán elkezdődtek, a tervek szerint 2014 márciusára véget érnek.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. november 12.
Ezernyi zarándok Déva várában
Különböző erdélyi és magyarországi településekről több mint ezer zarándok érkezett Dévára november 9-én, a Magyar Unitárius Egyház és annak ifjúsági szervezete, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) által tizenhatodik alkalommal szervezett Dávid Ferenc-emlékzarándoklatra.
A hegy lábánál gyülekeztek, majd felvonultak a várba, ahol 1579 novemberében Dávid Ferenc egyházalapító püspök vértanúságot szenvedett. Az ünnepi istentiszteleten Újvárosi Katalin székelymuzsnai és Demeter Sándor Loránd székelyderzsi lelkészházaspár olyan értékekre irányította a figyelmet, amelyek évszázadok óta a magyar unitárius közösség megtartó erői. Köszöntőbeszédet mondott Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, Csulák Péter kolozsvári magyar konzul, Petru Mărginean dévai polgármester és Pogocsán Ferdinánd Zoltán önkormányzati képviselő. Koppándi-Benczédi Zoltán, a Délnyugat-erdélyi Unitárius Szórványegyházközség lelkésze a verespataki bányaberuházásról is beszélt, amelyet az unitárius és a többi erdélyi magyar történelmi egyház is határozottan ellenez. A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának hallgatói alkalmi várjátékot mutattak be, majd fáklya- és gyertyagyújtás közben a résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el Dávid Ferenc emlékcellájában. Az idei zarándoklat egyik színfoltja a gyermekrajz-pályázat volt. A Dávid Ferenc a tordai országgyűlésen című kiírásra a Kárpát-medence különböző településeiről 158 pályamunka érkezett, amelyeket a várban ki is állítottak; eredményt a sportkollégiumban hirdettek sok gyermek és ifjú jelenlétében. A felnőttek számára a rendezvény az unitárius imaházban zárult: a házigazda lelkész a szórványgyülekezetről számolt be, Sorbán Enikő és Ilkei Loránd népdalokat énekelt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. július 20.
Zenei emlék Kőrispataknak
Állandó kiállítást nyitottak meg és könyvbemutatóval színesítették a szervezők a Kőrispatakon immár kilencedik alkalommal megszervezett Szalmakalap fesztivál programját. A szombati, egész napos rendezvényre Marosvásárhelyről és Magyarországról is érkeztek részvevők.
Kőrispatak a múlt században a szalmafonásról és a népzenéről híresült el, ezekre tették a fő hangsúlyt a 9. Szalmakalap fesztivál során – mutatott rá a szervezők részéről Szőcs László, Etéd község polgármestere. A Szalmakalap-készítők Hagyományőrző Egyesülete, Etéd Község Polgármesteri Hivatala és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által megszervezett szombati rendezvény a helység központjában, a Szalmakalap-múzeum közelében zajlott, a múzeum udvarán kiállítást nyitottak az egykori kőrispataki népi zenekar emlékére: éppen hetven éve annak, hogy Lajtha László népzenekutató felfedezte őket, és Budapesten hanglemezfelvételt készített muzsikájukról. A kiállítás anyagát korabeli dokumentumok, fényképek és eredeti hanglemezfelvételek képezik, amelyeket Pávai István székelykeresztúri származású népzenekutató segítségével állítottak össze – ismertette a Szőcs László, hozzáfűzve, az állandó tárlatot valószínűleg a helyi kultúrotthonba helyezik majd át.
Helyi születésű lelkész könyvét mutatták be
A fesztivált megelőzően péntek este nótaestet tartottak a helyi kultúrotthonban, majd szombat reggel az erdőszentgyörgyi huszárok és a parajdi fúvószenekar muzsikával ébresztette a kőrispatakiakat. A délelőtt tizenegy órai ünnepi istentiszteleten, amelyen a református és unitárius egyház képviselői is jelen voltak, bemutatták Demeter Sándor Loránd kőrispataki születésű unitárius lelkész Legyen világosság című prédikációkat, elmélkedéseket és verseket tartalmazó kötetét. A szertartást követően megkoszorúzták az első és második világháborús emlékművet, az ünnepségen koszorút helyezett el többek közt egy marosvásárhelyi csapat is, akiket kimondottan ez a mozzanat vonzott a rendezvényre – tájékoztatott a szervező.
Ezt követően az 1944-es hanglemezfelvételeket készített kőrispataki zenekar tiszteletére emléktáblát avattak, majd Sármási Bocskai János, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa Varázslatos Kis-Küküllő mente című könyvét mutatták be. Délután két órától a kulturális műsorokat láthattak-hallhattak a részvevők: a néptáncprodukciókon és népdalokon kívül kabaréjeleneteket, illetve modern táncelőadást is figyelemmel lehetett kísérni. Négy órakor különféle vetélkedők, ügyességi játékok kezdődtek, majd este a Jászmagyarok együttes koncertjére és hajnalig tartó utcabálra várták a szórakozni vágyókat.
Tapasztalatcsere a szalmakalapról
A falutalálkozónak is nevezhető rendezvényt minden évben a Szalmakalap múzeum avatásának dátumához – július 21-éhez – legközelebb eső hétvégén tartják meg. A fesztiválra évente mintegy ezren látogatnak el, ugyanis a helyieken és környékbelieken kívül a magyarországi testvérvárosokból is érkeznek részvevők. Idén többek közt hajdúnánásiak is jelen voltak, akik otthon szeretnék újraéleszteni a szalmakalap-készítés hagyományát – itt tapasztalatcserén vettek részt. A fesztivál alkalmából a Szalmakalap múzeumot is számos érdeklődő látogatta meg.
Kovács Árpád, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója ekképp fogalmazott a rendezvényről: „Etéd község falvaiban kultúránk sajátságos elemei köszönnek vissza. A híres siklódi harangláb, az énlaki unitárius templom, a küsmödi Bereczki Zsigmond-féle ház mind védjegyei a térség kulturális értékeinek. Ma Kőrispatak van a figyelem középpontjában a Szalmakalap fesztivál és a világon egyedülálló Szalmakalap múzeum révén. A szalmafonás itt élő hagyomány, élő népi mesterség és erős turisztikai vonzerőt jelent, a rendezvény ezeknek az identitás őrző és erősítő értékeknek a továbbadását szolgálja.”
Bálint Kinga Katalin, Székelyhon.ro
2015. november 2.
Tavasszal folytatják a templomfreskók helyreállítását
A Világörökség részét képező székelyderzsi vártemplom 1419-ben festett falképeit talán feltárójuk, Huszka József sem láthatta 1887-ben ilyen szépnek, elevennek és színgazdagnak, mint a ma belépők.
Közel háromhónapnyi restaurátori munka nyomán a Szent László-legenda képsora kiragyog; a püspökszenteknek, Szent Mihály arkangyalnak és a damaszkuszi út Sauljának ábrázolása részletgazdagabban tárul a szemlélő elé. A többlépcsős projekt részátadását múlt hét végén tartották.
A Székelyderzsi Unitárius Egyházközség és a Civitas Alapítvány pályázata keretében restaurálják a derzsi unitárius vártemplom közel hatszázéves falképeit. Pál Péter falkép-restaurátor és csapata több mint tíz hetet dolgozott. A téli időszakban szüneteltetik a munkát, március végére a freskók határainak esztétikai szebbé tétele is megtörténik. Márton Ferenc restaurátortól a helyszínen megtudtuk, a folyamatosan öt-tíz szakemberrel dolgozó csoport első feladata a konzerválás volt: nagyon sok helyen el volt válva a vakolat a hordozórétegtől, az üregeket ki kellett tölteni, a lyukakat leszélezni és kitömíteni a freskó szintjére. Utána a felületi szennyeződéseket, a porréteget távolították el. Az esztétikai helyreállítást a restaurálás, azaz a színbeli kiegészítés követte. Az eredeti és beavatkozási rétegek felismerhetők. Ehhez két technikát, a tratteggio, illetve a rittocco módszert alkalmazták. Előbbi a kopott felületeket függőleges vonalakkal, utóbbi apró pontokkal jelzi a restaurátori beavatkozást. Élmény volt közelről szemlélnünk azt, amit a szakemberek és a falkép-restaurálásban járatosak fedezhetnek fel az aprólékos munkálatsor nyomán.
A templomhajó déli falán, a diadalív és a bejárat között húzódó falképsoron előtte-utána fotók nélkül is jól érzékelhető az eredmény. A püspökszentekként ismertté vált freskórészen, amelyet egy később bevágott vakfülke csonkított meg, a tisztítás, esztétikai helyreállítás után sok részlet látott napvilágot. Két ablakot is kibontottak, az egyik a freskókkal azonos korú. A bal oldali utólagos ablak az egyik püspök „fejét félbevágja”. Amikor készült, megrongálták vele a falfestményt. Szent Mihály arkangyal páncélos alakjának alsó falkép részén annyi eredeti maradt meg, hogy foltokban tudták rekonstruálni. Korábban két ördögöt véltek felfedezni rajta, most három látszik.
Az északi falon, a Szent László-legenda képsorán is dolgoztak. A karzattól a diadalívig az egész Szent László-sorozaton, a Kivonulás-jelenettől az Ütközet, a Párviadal, a Lefejezés, illetve a Pihenés avagy Fejbenézés képig, valamint a legendát egy keretvonallal elválasztó, Remete Szent Antalt ábrázolón is. Az akvarellfestékkel kiegészített falkép megtartása jó, nem szükséges fixálni – tudtuk meg a szakembertől. Idegen anyagokat nem visznek fel. „Öröm és nagy kihívás a Világörökség részét képező templomban dolgozniuk – vallja a falkép-restaurátor. – Nívós munka, szakmai próbatétel.”
Ezúttal külső falképkutatást is végeztek – tudtuk meg Demeter Sándor Loránd helyi unitárius lelkésztől. Beigazolódott, a templom külső, északi és déli hajófalai teljesen ki voltak festve. Ebből néhány töredéket a bejárat mellett megmutatnak majd. Az északi falon a szakemberek nem javasolják a feltárást. „Jól haladtak, szép munkát végeztek – összegzett a lelkész. – Romániai magyar területen ekkora felületen még nem volt falképrestaurálás. A templombelsőben nyolcvan négyzetméternyi lesz ez a felület.”
Molnár Melinda
Székelyhon.ro
2016. július 5.
A Magyar Unitárius Egyház főtanácsi üléséről
A Magyar Unitárius Egyház legfőbb döntéshozó és felügyelő hatósága, a Főtanács 2016. július 1-én Kolozsváron ülésezett, tájékoztatott Márkó László, a Magyar Unitárius Egyház médiareferense.
Az összesen 119 tagú, világi és lelkészi képviselőkből álló Főtanács ülése pénteken 10 órakor a Kolozsvári belvárosi unitárius templomban istentisztelettel kezdődött, amelyen Demeter Sándor Lóránd székelyderzsi lelkész mondott imát és egyházi beszédet.
Az istentisztelet után a Főtanács a János Zsigmond Unitárius Kollégium Felvinczi György dísztermében kezdte meg a tényleges gyűlésezést. A határozatképesség megállapítása és a tárgysorozat elfogadása után sor került a tisztségüket, illetve hivatalukat újonnan átvett személyek ünnepélyes eskütételére. Ezután a Főtanács megemlékezett a közelmúltban elhunytakról, majd tiszteletbeli címek odaítéléséről döntött. Következő tárgyként a Főtanács nyilatkozat elfogadásával emlékezett meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára, valamint a kommunista diktatúrák unitárius egyházi áldozatairól.
A főtanácsi ülés keretében időközi választásra került sor az Egyházi Képviselő Tanács testületében megüresedett két hely betöltése céljából. Az egyházszervezeti határozathozatal rendjén a Főtanács tudomásul vette az egyházi alaptörvény romániai államigazgatási elismerését, jóváhagyta a Bözödkőrispataki Unitárius Egyházközség kérését nevének megváltoztatására (Kőrispataki Unitárius Egyházközség), és elfogadta a Nyárádszentlászlói Unitárius Egyházközség és a Nyomáti Unitárius Egyházközség egyházszervezeti jellegének módosítását társegyházközséggé.
Az ülés gerincét az elmúlt év egyházkormányzati munkáját összegző jelentések értékelése képezte. Ünnepi gála keretében a Főtanács elismerő oklevélben részesítette és méltatta a kiemelkedő egyházszolgálati teljesítményeket az egyház alapvető működési szakterületein.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. július 21.
Ramocsa népe
A szomszéd megyei Székelyderzs polgármesteri hivatalának időszakos kiadványáról szólnék örömmel és dicsérettel, amely arra hivatott, hogy a Székelymuzsnával alkotott község mindennapos dolgát-baját közhírré tegye. A Napisten júniusi számában meghirdette a június végén tartott XIII. Székelyderzsi Falunapok programját, de a hagyománnyá nemesülő, minden június utolsó szombatján tartott jégverés napi határkerülés történetét is ismertette.
A program szerinti percnyi pontossággal 12.30-kor induló határkerülők, lovasok és szekeresek időben érkeztek vissza a vártemplom előterébe, ahol a Kornis Kata Asszonykórus tagjaival beszédbe keveredve ismerkedtünk: „Három évvel ezelőtt, amikor megalakítottuk a Székelyderzsi Unitárius Egyházközség asszonykórusát, ennyit vállaltunk: zsoltárokat és népdalokat énekelni. Az elmúlt években, a kezdeti vállaláshoz hűen, népdalok és zsoltárok éneklésével igyekeztünk szebbé tenni az egyházi ünnepségeket. Énekelve, irodalmi alkotások csokorba szedésével mutattuk be Székelyderzs történetét, gyűjtöttünk pénzt a templom javítására, és ápoltuk más unitárius gyülekezetekkel a hittestvéri rokonságot. Énekelve álmodtuk kórusunk jövőjét...”
Ennek a szép hangú énekelésnek is tanúi lehettünk a Petky János-díjak átadása utáni percekben, amikor Demeter Sándor Loránd, a helyi egyházközség lelkésze – meglepetésemre – gitárját vállára véve, két zenésztársával összehangolva átvette az asszonykórus vezetését is. A megszépült, felújított templombelsőt elhagyva mosolygó, kedves derzsi asszonyok kürtőskaláccsal kínáltak fonott kosaraikból, majd a régi iskola hátsó felében felépített új játszóteret mutatták be a vendégeknek a keblitanács tagjai a „költő és hadvezér” Demeter tiszteletes vezetésével. De szót kapott az Udvarhelyszéki Vágta székelyderzsi futamának főszervezője, Kovács-Nemes László is, aki a vártemplom fala előtti nyílt terepen szólt az ünneplő falu népéhez, és ezt követően egy hivatásos színész tehetségével szavalt el egy, a székelységhez írt gyönyörű, bátorító verset... Sajnálom, hogy a falunapok vasárnapi programján személyesen nem vettem részt. Jóleső érzéssel töltött el az a tudat, hogy az 1969 tavaszán megismert unitárius székely falu azóta gyökeresen megváltozott, a szó jobbik értelmében.
Ramocsa a község ötvennégy dűlője legnagyobb, legszebb részének nevét takarja. Ramocsa népe, tartsd meg régi szép hírneved, barátkozó, vendégszerető lakóiddal! A falu világot járt, külföldön dolgozó középnemzedéke eddig még mindig hazatért. És hazatér(t) szüleinek sírját megkapálni, rá virágot ültetni, vázába tenni a Sepsiszentgyörgyön élő székelyderzsiek közössége is! Ferenczy L. Tibor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. július 30.
Székelyderzs, az elherdált világörökség (RIPORT)
Székelyderzs, a Székelyföld és a Királyföld határán fekvő eldugott falu 1999-ben felkerült a világ idegenforgalmi térképére, unitárius erődtemplomát ugyanis, hat másik hasonló erdélyi szász objektummal egyetemben, az UNESCO felvette a Világörökség Listára. A település ezzel egy hatalmas esélyt kapott a fejlődésre, amivel azonban mostanáig nemigen tudott élni.
Nyolc évvel ezelőtt, télvíz idején jártam először Székelyderzsen, s bizony felemás benyomásokat tett rám az egyetlen magyar vonatkozású erdélyi világörökség helyszínnel büszkélkedő Hargita megyei település. Az unitárius erődtemplom tetszett, de vastag jégen csicsonkázva lehetett csak eljutni hozzá, s mivel a kocsmaajtón is lakat lógott, az egész faluban nem volt egy zug, ahol megihatott volna egy kávét, megmelegedhetett volna a cidriző látogató.
Mikor idén útnak indultam, csak abban voltam biztos, jégen csúszkálni nem fogok, egyébként kíváncsian vártam, hogy meglássam, hova fejlődött a vendégfogadás Székelyderzsen. Arról hamar meggyőződtem, hogy a távolsági tömegközlekedés tartja a nyolc évvel korábbi szintet, napi egy járat köti össze a falut Udvarhellyel, így tehát, aki nem társasutazásra fizetett be és kocsija sincs, az csak gyalogszerrel, jobb esetben alkalmival juthat el a főúttól 11 km-re fekvő településre. Szerencsémre keveset kellett gyalogosan poroszkálnom, egy szívélyes helybéli ingyen és bérmente elfuvarozott Székelyderzsre. “Hogy jönnek-e a turisták? Mi az, hogy. Régebben a kocsmában dolgoztam, volt olyan nap, hogy 38 buszt számoltam össze” – meséli. Higgyem, ne higgyem? Bármennyire is rokonszenves az elbeszélő, enyhe túlzásnak vélem az adatot, legfeljebb Segesvárról tudom elképzelni, hogy egyetlen nap alatt 38 busznyi turista keresse fel. Persze, tudom, amiért nem hiszem, attól még igaz lehet.
Az élő erőd
Mielőtt bemennék az erődtemplomba, szétnézek a településen
A porták rendezettek, az utcán itt-ott gondozott virágágyások, látszik, hogy dolgos emberek lakják a falut. Hagyományos székely parasztház is akad elég, igaz, egyik-másik lakatlan, idő kérdése csak, mikor dől össze. A kocsma most is zárva, a legközelebbi kávézóig, cukrászdáig valószínűleg Udvarhelyre kellene menni, de sebaj, vegyesbolt van kettő is, s a Pepsi harmadával olcsóbb, mint Kolozsváron.
A várkerítésen és a bástyákon új cserép díszeleg, ám a műemlékegyüttes restaurálása még folyik, a templom fel van állványozva. A kapuban idegenvezető fogad, ajánlkozik, hogy körbevezet.
A várfal belső felén kialakított színekben korabeli fotókból, hagyományos mezőgazdasági- és kézműves szerszámokból kiállítást rendezett be az egyházközség. A bástyák egy részét hagyományos rendeltetésüknek megfelelően, szalonna és füstölthús tárolására használja a helyi közösség. Méreteiben, komplexitásában a székelyderzsi erődtemplom elmArad az UNESCO listára felkerült szász társaitól, ugyanakkor unikumnak számít abban a tekintetben, hogy nem egy felbomlott kultúra üresen mAradt díszlete, napjainkban is belakja a közösség, mely létrehozta.
Az egyik használaton kívül levő bástyában rövidesen fegyverkiállítás nyílik, egy másikban pedig bolt, ahol a faluban előállított élelmiszereket (lekvárt, juhsajtot, szalonnát stb.) lehet majd vásárolni, magyarázza Demeter Sándor Lóránd lelkész.
Tíz éve szolgál Derzsen, jelenleg háromszor annyi turista keresi fel az erődtemplomot, mint szolgálata kezdetén. A falura ugyanakkor a tranzitturizmus jellemző, a látogatók kiszállnak a buszból, szétnéznek az erődtemplomban, s aztán általában mennek is, bár van a faluban négy kulcsosház s egy panzió, igaz ez utóbbi sem működik állandóan, a tulajdonosok Udvarhelyről járnak ki. Annak, hogy a turisták nem mAradnak sokat, nem sok pénzt hagynak a faluban, prózai oka van: a helyi programkínálat lényegében nulla, tehát költeni sincs mire. A derzsiek szinte kizárólag mezőgazdaságból és építkezési vállalkozásokból élnek, mostanáig nem sok hajlandóságot mutattak idegenforgalmi szolgáltatások beindítására. A lelkész szerint ennek két fő oka van: “Az APIA támogatások több pénzt hoznak, mint a turizmus, s bár a település befogadó lelkületű, a hagyományos életforma nem feltételezi azt, hogy idegeneket engedsz be az életedbe”. Demeter Sándor Lóránd azt mondja, háttérből ő a helyi turizmus egyik fő mozgatója, célja Székelyderzsnek, mint idegenforgalmi célpontnak a népszerűsítése. Ennek jegyében, a Norvég Alaptól megpályázott pénzből sikerült kitenni a megyében 21 nagyméretű információs táblát, melyek a falu fő látványosságára hívják fel az utazók figyelmét. A következő lépés a turisztikai szolgáltatások kiépítése lenne, ám ebbe már ő, kinek egy 600 fős gyülekezet van a gondjaira bízva, nem tud belefolyni. Ötletei azért vannak, szerinte fel lehetne vinni a vendégeket a falu fölé magasodó Erős-tetőre, ahonnan belátni az egész Udvarhelyi-medencét.
Füstbe ment ebéd
Arról, hogy a turisztikai szolgáltatások Derzsen még gyerekcipőben járnak, a magam kárán magam is meggyőződöm. Étterem, kifőzde a faluban nincs, világosít fel az erődtemplom idegenvezetője, majd elirányít az egyetlen panzióhoz, próbákozzam ott. Idősödő házaspár fogad, készségesen felajánlják, hogy megetetnek savanyított zöldséglevessel, s bécsi szeletet is rántanak mellé. Fél egyre várnak, legyek pontos, mert kora délután Udvarhelyre kell menniük. Kb. félóra múlva az erődtemplomban nézelődöm, mikor szól az idegenvezető, hogy le lett fújva az ebéd, mert vendéglátóim a tervezettnél korábban kell bemenjenek a városba.
Azért nem mindenki megy el korgó gyomorral Székelyderzsről. Egy fiatal pár lehetőséget lát a közétkeztetésben, tavaly óta turistacsoportokat traktálnak hidegtálakkal, birkatokánnyal, pálinkával előzetes bejelentkezés alapján. Idén három csoport vette igénybe a szolgáltatásukat. A saját portájukon nincs hova leültessenek sok embert, ezért a kultúrotthont szokták kibérelni erre a célra. “Volt aki szóvá tette, hogy a szabadban jobban esne az ebéd, ezért azon gondolkozunk, hogy az udvarunkon alakítsunk ki egy étkezőhelyet” – mondja a fiatalasszony.
Kifelé baktatva a faluból leintem az első kocsit, melyben épp a panzió tulajdonosai, Pál Ferenc és neje utaznak. Kedvesen kérik az elnézést az elmAradt ebéd miatt, nem fért bele az idejükbe. Nem neheztelek rájuk, hiszen nem hivatásszerűen, inkább kedvtelésből foglalkoznak vendégfogadással. Megélni nem is lehetne belőle, mondják, nemigen van mivel eltölteni az időt a faluban, ezért aztán kevés turista éjszakázik ott. Invitálnak, legközelebb feltétlenül nézzek be hozzájuk, elválás előtt e-mail címet cserélünk.
Hosszú távú idegenforgalmi stratégiára van szükség, jelenti ki István Adrián, frissen megválasztott polgármester, majd sorolja, milyen programokkal lehetne szórakoztatni a látogatókat: szalonnafesztivál, biciklitúra, esztenalátogatás, italkóstolás a két helyi pálinkafőzdében, nyáron lovastúra és szekerezés, télen szánkirándulás. Sokat lendítene a falun, véli, ha sikerülne meghívni Károly brit trónörököst. “Hatalmas potenciál van az idegenforgalomban. Székelyderzsnek 600 lakosa van, az idelátogató turisták száma pedig 5-6000. Hol van még olyan, hogy a turisták tízszer annyian legyenek, mint a helybeliek? Ilyen még Budapesten sincs” – jelenti ki az elöljáró, hozzátéve, alig melegedett meg a polgármesteri székben, időre lesz szükség az ötletek gyakorlatba ültetéséhez.
Étel és szállás igen, programok nuku
A Segesvár és Kőhalom között fekvő Szászkézd lényegesen többet profitál a turizmusból, mint Derzs, bár ez részben valószínűleg annak tudható be, hogy a forgalmas E60-as műút mentén fekszik. A látnivaló is több, ugyanis a világörökségnek nyilvánított, gótikus stílusú erődtemplomon kívül egy dombtetőre épült, romosan is látványos középkori parasztvár is van a településen, na meg a falukép is kellőképpen archaikus. A lakossághoz arányított Turisztikai Információs Központok számának tekintetében Szászkézd valószínűleg a világelithez tartozik, hiszen kettő is van az 1500 lelkes faluban, egymástól kb. 100 méterre. Hogy mi szükség van kettőre? Bizonyára az égvilágon semmi, még csak megélhetést sem biztosítanak helyi embereknek, lévén, hogy serdülőkorú önkéntesek dolgoznak bennük. 2008-ban, mikor először jártam Szászkézden, bejártam a fél falut, míg rátaláltam arra a szemmel láthatóan értelmi fogyatékos asszonyra, aki a templomkulcsot őrizte. Azóta nagyot fordult a világ, a templomot restaurálták, s naponta 10-től 6 óráig várja a látogatókat, idegenvezetés is van. A településen négy panzió és vendégház üzemel állandó jelleggel, az impozáns, Szászkézd dicső múltját idéző községháza mellett állóban vendéglő is van. Tiszta Nyugat, gondolhatná a betérő éhes utazó, ám a valóság nem ennyire idilli. A személyzet mogorva, de legalább lassú. A pincérnő egy balsors sújtotta, vérig sértett királynő arckifejezésével rakja elém a felejthető disznósültet, verbális kommunikációja egy karthauzi szerzetesével vetekszik. A település német nevét viselő panzió ellenben kifogástalan. Nem olcsó, de a szobák tágasak, hűvösek és igényesen berendezettek, az ablakból pedig a várra nyílik kilátás. Maximum két napot érdemes eltölteni a faluban, fejti ki a panzió tulajdonosa, azon maroknyi helyi szászok egyike, akik nem vándoroltak ki a rendszerváltást követően. Nem mintha Szászkézd érdektelen lenne a turisták számára, de jelen pillanatban semmiféle szervezett programot nem kínál az odalátogatóknak. Vannak naiv lelkesedők, mondja, akik unszolják, hogy reklámozzák a települést, ám addig, amíg nincsenek turisztikai szolgáltatások nem látja ennek értelmét. Tény azonban, Kézd lényegesen előbbre jár az idegenforgalmi potenciál kiaknázásában Székelyderzsnél, egy cég és egy alapítvány is állít elő, illetve árúsít, főleg turistáknak, élelmiszereket helyi alapanyagokból, s a közelmúltban beindult egy kerámia központ, ahol hagyományos kézdi stílusú tárgyakat gyártanak.
Idegenforgalom hétfőtől péntekig
Ha előzetesen nem tudok róla, Nagybaromlakról biztosan nem feltételezem, hogy a világörökséghez tartozó erődtemploma van, sőt még azt sem, hogy egykor főleg szászok lakták, a falukép ugyanis határozottan romános.
A főtéren álló, a környezetétől elütő, felújításra váró zömök vártemplomot a magány és az elmúlás ritkás levegője lengi körül. Turisztikai Információs Központ Nagybaromlakon is van, igaz, hogy szombaton délelőtt zárva tart. “Hétfőtől péntekig vannak ott, de ma munkaszüneti nap van” – világosít fel egy traktort bütykölő férfiember. Logikus is, csapok a homlokomra, normális turista hétfőtől péntekig kirándul, hétvégén meg otthon ül, s ha mégsem, akkor magára vessen. Ezek után nem lep meg, hogy az erődtemplom kapuját zárva találom, elvégre nem azért építették a derék szászok, hogy oda minden jöttment bármikor bemehessen. Felhívom a hirdetőtáblára kitett telefonszámot, s Weber úr közli, öt percen belül érkezik. Nyílt tekintetű, joviális ember az erődtemplom gondnoka, az utolsó épkézláb, tisztavérű wurmloch-i szász. “Még szerencse, hogy otthon dolgoztam, s nem a mezőn kaszáltam, mert akkor aztán várhatott volna” – közli, aztán körbevezet az épületegyüttesben. Jövögetnek a turisták, mondja, szálláslehetőség azonban nincs a faluban, s étkezni sincs hol. Itt aztán tényleg öngyilkosság lenne panziót nyitni, gondolom magamban, ez az a hely, ahol Székelyderzstől és Szászkézdtől eltérően valószínűleg még csak meg sem fordul senki fejében, hogy az idegenforgalom pénzt hozhat a házhoz, gazdaságilag erősítheti a helyi közösséget. A lutheránus egyház ki akar ugyan alakítani néhány vendégszobát az egykori lelkészlakban, ám elsősorban nem turisztikai célzattal, hanem, hogy legyen hol elszállásolni azokat a jövőbeli önkénteseket akik segítkeznének a templom karbantartásánál, felújításánál. Bárkinek, aki a sok stressz után ingerszegény környezetre vágyik, jó szívvel tudom ajánlani: jelentkezzen önkéntesnek a nagybaromlaki erődtemplomba.
Egy pozitív példa: Hollókő. Arra, hogy a Világörökség Listára való felkerülés munkahelyeket teremthet, tetemes bevételt termelhet egy kisközösség számára a legjobb példa a magyarországi Hollókő, mely az 58 hagyományos stílusú házból álló falukép miatt került az Unesco védelme alá 1987-ben. A települést éves szinten 100 ezernél több turista keresi fel, akik sok pénzt hagynak a faluban, mivel van mire költeni. A védett parasztházakon és a váron kívül Hollókőn van Palóc Babamúzeum, Erdészeti Múzeum, Falumúzeum, Postamúzeum, Legendák Háza Panoptikum, Vármúzeum, Szövőhéz és Tájház. A faluban 17 szálláshely várja állandó jelleggel a vendégeket, s az év végéig még öt nagyszabású turistacsalogató rendezvényre kerül sor: Mesés Várjátékok, Szent István Napi Várjátékok, Gasztró Vár, Szüreti Mulatság és Szent Márton Napi Vigasság. Természetesen mindez nem kizárólag helyi erőből valósult, valósul meg, a magyar állam is figyelmet fordít a hollókői idegenforgalom fejlesztésére.
Előnyben az egzotikus helyszínek
Különféle internetes oldalok a világörökség részeként reklámoznak három másik erdélyi magyar települést is, Torockót, Gelencét és Énlakát, ami fantasztikus volna, nagy kár, hogy nem igaz. Torockó 2012-ben, Kelemen Hunor művelődési minisztersége idején valóban felkerült a világörökség várományos listájára, ám azóta nem történt előrelépés. Hegedűs Csilla műemlékvédelmi szakember, az RMDSZ ügyvezető alelnökének elmondása a Fehér megyei település ügyében nem is várható pozitív fejlemény addig, míg a Művelődési Minisztérium élére nem kerül a nemzeti kisebbségek kulturális értékeire nyitott ember. Legalább ekkora gond, hogy az UNESCO úgy véli, Európa túl van reprezentálva a Világörökség Listán a többi kontinens rovására, ezért aztán inkább az egzotikus helyszíneket részesítik előnyben. “Álmok persze, mindig vannak, volt szó a vajdahunyadi várkastélyról és a Teleki Tékáról is. 50 évvel ezelőtt könnyű lett volna ezeket felvenni a Világörökség Listára, jelenleg azonban nagyon nehéz” – nyilatkozta a Maszolnak Hegedűs Csilla. A szintén az UNESCO patronálta Szellemi Kulturális Örökségbe ugyanakkor könnyebb bekerülni, a Csíksomylói búcsú várólistán van, döntés az ügyben ősszel várható.
Pengő Zoltán
maszol.ro
2016. augusztus 19.
Székelyderzs, az elherdált világörökség
Székelyderzs, a Székelyföld és a Királyföld határán fekvő eldugott falu, 1999-ben került fel a világ idegenforgalmi térképére, unitárius erődtemplomát ugyanis, hat másik hasonló erdélyi szász objektummal egyetemben, az UNESCO felvette a Világörökség Listára. A település ezzel egy hatalmas esélyt kapott a fejlődésre, amivel azonban mostanáig nemigen tudott élni.
Nyolc évvel ezelőtt, télvíz idején jártam először Székelyderzsen, s bizony felemás benyomást tett rám az egyetlen magyar vonatkozású erdélyi világörökség helyszínnel büszkélkedő Hargita megyei település. Az unitárius erődtemplom tetszett, de vastag jégen csicsonkázva lehetett csak eljutni hozzá, s mivel a kocsmaajtón is lakat lógott, az egész faluban nem volt egy zug, ahol megihatott volna egy kávét, megmelegedhetett volna a cidriző látogató.
Mikor idén útnak indultam, csak abban voltam biztos, hogy jégen csúszkálni nem fogok, egyébként kíváncsian vártam, hogy hova fejlődött a vendégfogadás Székelyderzsen. Arról hamar meggyőződtem, hogy a távolsági tömegközlekedés tartja a nyolc évvel korábbi szintet: napi egy járat köti össze a falut Udvarhellyel, így tehát, aki nem társasutazásra fizetett be és kocsija sincs, az csak gyalogszerrel, jobb esetben alkalmival juthat el a főúttól 11 km-re fekvő településre. Szerencsémre keveset kellett gyalogosan poroszkálnom, egy szívélyes helybéli ingyen és bérmente elfuvarozott Székelyderzsre.
„Hogy jönnek-e a turisták? Mi az, hogy. Régebben a kocsmában dolgoztam, volt olyan nap, hogy 38 buszt számoltam össze” – meséli. Higgyem, ne higgyem? Bármennyire is rokonszenves az elbeszélő, enyhe túlzásnak vélem az adatot, legfeljebb Segesvárról tudom elképzelni, hogy egyetlen nap alatt 38 busznyi turista keresse fel. Persze, tudom, amiért nem hiszem, attól még igaz lehet.
Az élő erőd
Mielőtt bemennék az erődtemplomba, szétnézek a településen. A porták rendezettek, az utcán itt-ott gondozott virágágyások, látszik, hogy dolgos emberek lakják a falut. Hagyományos székely parasztház is akad elég, igaz, egyik-másik lakatlan, idő kérdése csak, mikor dől össze. A kocsma most is zárva, a legközelebbi kávézóig, cukrászdáig valószínűleg Udvarhelyre kellene menni, de sebaj, vegyesbolt van kettő is, s a Pepsi harmadával olcsóbb, mint Kolozsváron.
A várkerítésen és a bástyákon új cserép díszeleg, ám a műemlékegyüttes restaurálása még folyik, a templom fel van állványozva. A kapuban idegenvezető fogad, ajánlkozik, hogy körbevezet.
Megtudom, hogy Kelemen Hunor kulturális minisztersége alatt a derzsi templom 1,015 millió lejt kapott felújításra a Művelődési Minisztériumtól az Országos Műemlékvédelmi Program keretében. A templomot körülvevő várfal belső felén kialakított színekben korabeli fotókból, hagyományos mezőgazdasági- és kézműves szerszámokból kiállítást rendezett be az egyházközség.
A bástyák egy részét hagyományos rendeltetésüknek megfelelően, szalonna és füstölthús tárolására használja a helyi közösség. Méreteiben, komplexitásában a székelyderzsi erődtemplom elmArad az UNESCO listára felkerült szász társaitól, ugyanakkor unikumnak számít abban a tekintetben, hogy nem egy felbomlott kultúra üresen mAradt díszlete, napjainkban is belakja a közösség, amely létrehozta.
Az egyik használaton kívül levő bástyában rövidesen fegyverkiállítás nyílik, egy másikban pedig bolt, ahol a faluban előállított élelmiszereket (lekvárt, juhsajtot, szalonnát stb.) lehet majd vásárolni, magyarázza Demeter Sándor Lóránd. A lelkész tíz éve szolgál Derzsen, jelenleg háromszor annyi turista keresi fel az erődtemplomot, mint szolgálata kezdetén. A falura ugyanakkor a tranzitturizmus jellemző, a látogatók kiszállnak a buszból, szétnéznek az erődtemplomban, s aztán általában mennek is, bár van a faluban négy kulcsosház és egy panzió, igaz ez utóbbi sem működik állandóan, a tulajdonosok Udvarhelyről járnak ki. Annak, hogy a turisták nem mAradnak sokat, s így nem sok pénzt hagynak a faluban, prózai oka van: a helyi programkínálat lényegében nulla, tehát költeni sincs mire. A derzsiek szinte kizárólag mezőgazdaságból és építkezési vállalkozásokból élnek, mostanáig nem sok hajlandóságot mutattak idegenforgalmi szolgáltatások beindítására. A lelkész szerint ennek két fő oka van: „A mezőgazdasági kifizetési ügynökségtől (APIA) kapott támogatások több pénzt hoznak, mint a turizmus. Ugyanakkor, bár a település befogadó lelkületű, a hagyományos életforma nem feltételezi azt, hogy idegeneket engedsz be az életedbe”.
Demeter Sándor Lóránd azt mondja, háttérből ő a helyi turizmus egyik fő mozgatója, célja pedig Székelyderzsnek, mint idegenforgalmi célpontnak a népszerűsítése. Ennek jegyében a Norvég Alaptól megpályázott pénzből sikerült kitenni a megyében 21 nagyméretű információs táblát, amelyek a falu fő látványosságára hívják fel az utazók figyelmét. A következő lépés a turisztikai szolgáltatások kiépítése lenne, ám ebbe már a lelkész, akinek 600 fős gyülekezet van a gondjaira bízva, nem tud belefolyni. Ötletei azért vannak, szerinte fel lehetne vinni a vendégket a falu fölé magasodó Erős-tetőre, ahonnan belátni az egész Udvarhelyi-medencét.
Füstbe ment ebéd
Arról, hogy a turisztikai szolgáltatások Derzsen még gyerekcipőben járnak, a magam kárán magam is meggyőződöm. Étterem, kifőzde a faluban nincs, világosít fel a erődtemplom idegenvezetője, majd elirányít az egyetlen panzióhoz, próbálkozzam ott. Idősödő házaspár fogad, készségesen felajánlják, hogy megetetnek savanyított zöldséglevessel, s bécsi szeletet is rántanak mellé. Fél egyre várnak, legyek pontos, mert koradélután Udvarhelyre kell menniük. Kb. fél óra múlva az erődtemplomban nézelődöm, amikor szól az idegenvezető, hogy lefújták az ebédet, mivel vendéglátóimnak a tervezettnél korábban kell a városba indulniuk.
Azért nem mindenki megy el korgó gyomorral Székelyderzsről. Egy fiatal pár lehetőséget lát a közétkeztetésben, tavaly óta turistacsoportokat traktálnak hidegtálakkal, birkatokánnyal, pálinkával előzetes bejelentkezés alapján. Idén három csoport vette igénybe a szolgáltatásukat. A saját portájukon nincs hova leültetniük sok embert, ezért a kultúrotthont szokták kibérelni erre a célra. „Volt aki szóvá tette, hogy a szabadban jobban esne az ebéd, ezért azon gondolkozunk, hogy az udvarunkon alakítsunk ki egy étkezőhelyet” – mondja a fiatalasszony.
Kifelé baktatva a faluból leintem az első kocsit, amelyben épp a panzió tulajdonosai, Pál Ferenc és neje utaznak. Kedvesen kérik az elnézést az elmAradt ebéd miatt, nem fért bele az idejükbe. Nem neheztelek rájuk, hiszen nem hivatásszerűen, inkább kedvtelésből foglalkoznak vendégfogadással. Megélni nem is lehetne belőle, mondják, nemigen van mivel eltölteni az időt a faluban, ezért aztán kevés turista éjszakázik ott. Invitálnak, legközelebb feltétlenül nézzek be hozzájuk, elválás előtt e-mail címet cserélünk.
Hosszú távú idegenforgalmi stratégiára van szükség, jelenti ki István Adrián, frissen megválasztott polgármester, majd sorolja, milyen programokkal lehetne szórakoztatni a látogatókat: szalonnafesztivál, biciklitúra, esztenalátogatás, italkóstolás a két helyi pálinkafőzdében, nyáron lovastúra és szekerezés, télen szánkirándulás. Sokat lendítene a falun, véli, ha sikerülne meghívni Károly brit trónörököst.
„Hatalmas potenciál van az idegenforgalomban. Székelyderzsnek 600 lakosa van, az idelátogató turisták száma pedig 5-6000. Hol van még olyan, hogy a turisták tízszer annyian legyenek, mint a helybeliek? Ilyen még Budapesten sincs” – jelenti ki az elöljáró, hozzátéve: alig melegedett meg a polgármesteri székben, időre lesz szükség az ötletek gyakorlatba ültetéséhez.
Erősség, de nem prioritás
A megyei önkormányzat számára Székelyderzs nem tartozik az idegenforgalmi prioritások közé, legalábbis ezt sugallja Hargita Megye Turizmusfejlesztési Stratégiája. A 287 oldalas tanulmányban négyszer szerepel Székelyderzs, egy grafikonon és három, általánosságokat tárgyaló szövegkörnyezetben. A dokumentum a megyei turisztikai erőforrásainak erősségei közé sorolja a világörökséghez tartozó erődtemplomot, ugyanakkor minimális teret szentel neki. A szerzők a Kulturális látványosságok: erődtemplomok és egyéb vallási építmények című nyúlfarknyi fejezetben foglalkoznak érdemben Derzzsel, azt javasolva, hogy a megye templomait ne egymással versengve, hanem egységes turisztikai ajánlatként népszerűsítsék. A dokumentum készítői meglepő szintű tájékozatlanságról tesznek tanúbizonyságot, azt állítva, hogy „az énlaki templom szintén világörökségi akkreditálás alatt áll”. Ekkora baki egy ilyen tanulmány kissé kínos.
Étel és szállás igen, programok nuku
A Segesvár és Kőhalom között fekvő Szászkézd lényegesen többet profitál a turizmusból, mint Derzs, bár ez részben valószínűleg annak tudható be, hogy a forgalmas E60-as műút mentén fekszik. A látnivaló is több, ugyanis a világörökségnek nyilvánított, gótikus stílusú erődtemplomon kívül egy a dombtetőre épült, romosan is látványos középkori parasztvár van a településen, na meg a falukép is kellőképpen archaikus. A lakosságszámhoz arányított Turisztikai Információs Központok számának tekintetében Szászkézd valószínűleg a világelithez tartozik, hiszen kettő is van az 1500 lelkes faluban, egymástól kb. 100 méterre. Hogy mi szükség van kettőre? Bizonyára az égvilágon semmi, még csak megélhetést sem biztosítanak helyi embereknek, lévén, hogy serdülőkorú önkéntesek dolgoznak bennük. 2008-ban, mikor először jártam Szászkézden, bejártam a fél falut, míg rátaláltam arra a szemmel láthatóan értelmi fogyatékos asszonyra, aki a templomkulcsot őrizte. Azóta nagyot fordult a világ, a templomot restaurálták, s naponta délelőtt 10-től délután 6 óráig várja a látogatókat, idegenvezetés is van. A településen négy panzió és vendégház üzemel állandó jelleggel, az impozáns, Szászkézd dicső múltját idéző községháza mellett állóban vendéglő is van. Tiszta Nyugat, gondolhatná a betérő éhes utazó, ám a valóság nem ennyire idilli. A személyzet mogorva, de legalább lassú. A pincérnő egy balsors sújtotta, vérig sértett királynő arckifejezésével rakja elém a felejthető disznósültet, verbális kommunikációja egy karthauzi szerzetesével vetekszik.
A település német nevét viselő panzió ellenben kifogástalan. Nem olcsó, de a szobák tágasak, hűvösek és igényesen berendezettek, az ablakból pedig a várra nyílik kilátás. Maximum két napot érdemes eltölteni a faluban, fejti ki a panzió tulajdonosa, azon maroknyi helyi szászok egyike, akik nem vándoroltak ki a rendszerváltást követően. Nem mintha Szászkézd érdektelen lenne a turisták számára, de jelen pillanatban semmiféle szervezett programot nem kínál az odalátogatóknak. Vannak naiv lelkesedők, mondja, akik unszolják, hogy reklámozzák a települést, ám addig, amíg nincsenek turisztikai szolgáltatások nem látja ennek értelmét. Tény azonban, Kézd lényegesen előbbre jár az idegenforgalmi potenciál kiaknázásában Székelyderzsnél, egy cég és egy alapítvány is állít elő, illetve árusít, főleg turistáknak, élelmiszereket helyi alapanyagokból, s a közelmúltban beindult egy kerámia központ, ahol hagyományos kézdi stílusú tárgyakat gyártanak.
Idegenforgalom hétfőtől péntekig
Ha előzetesen nem tudok róla, Nagybaromlakról biztosan nem feltételezem, hogy a világörökséghez tartozó erődtemploma van, sőt még azt sem, hogy egykor főleg szászok lakták, a falukép ugyanis határozottan romános.
A főtéren álló, a környezetétől elütő, felújításra váró zömök vártemplomot a magány és az elmúlás ritkás levegője lengi körül. Turisztikai Információs Központ Nagybaromlakon is van, igaz, hogy szombaton délelőtt zárva tart. „Hétfőtől péntekig vannak ott, de ma munkaszüneti nap van” – világosít fel egy traktort bütykölő férfiember. Logikus is, csapok a homlokomra, normális turista hétfőtől péntekig kirándul, hétvégén meg otthon ül, s ha mégsem, akkor magára vessen. Ezek után nem lep meg, hogy az erődtemplom kapuját zárva találom, elvégre nem azért építették a derék szászok, hogy oda minden jöttment bármikor bemehessen. Felhívom a hirdetőtáblára kitett telefonszámot, s Weber úr közli, öt percen belül érkezik. Nyílt tekintetű, joviális ember az erődtemplom gondnoka, az utolsó épkézláb, tisztavérű wurmloch-i szász.
„Még szerencse, hogy otthon dolgoztam, s nem a mezőn kaszáltam, mert akkor aztán várhatott volna” – közli, aztán körbevezet az épületegyüttesben. Jövögetnek a turisták, mondja, szálláslehetőség azonban nincs a faluban, s étkezni sincs hol. Itt aztán tényleg öngyilkosság lenne panziót nyitni, gondolom magamban, ez az a hely, aholy Székelyderzstől és Szászkézdtől eltérően valószínűleg még csak meg sem fordul senki fejében, hogy az idegenforgalom pénzt hozhat a házhoz, gazdaságilag erősítheti a helyi közösséget.
A lutheránus egyház ki akar ugyan alakítani néhány vendégszobát az egykori lelkészlakban, ám elsősorban nem turisztikai célzattal, hanem azért, hogy legyen hol elszállásolni azokat a jövőbeli önkénteseket, akik segítkeznének a templom karbantartásánál, felújításánál. Bárkinek, aki a sok stressz után ingerszegény környezetre vágyik, jó szívvel tudom ajánlani: jelentkezzen önkéntesnek a nagybaromlaki erődtemplomba.
Egy pozitív példa: Hollókő.
Arra, hogy a Világörökség Listára való felkerülés munkahelyeket teremthet és tetemes bevételt termelhet egy kisközösség számára a legjobb példa a magyarországi Hollókő, mely az 58 hagyományos stílusú házból álló falukép miatt került az Unesco védelme alá 1987-ben. A települést éves szinten 100 ezernél több turista keresi fel, akik sok pénzt hagynak a faluban, mivel van mire költeni. A védett parasztházakon és a váron kívül Hollókőn van Palóc Babamúzeum, Erdészeti Múzeum, Falumúzeum, Postamúzeum, Legendák Háza Panoptikum, Vármúzeum, Szövőhéz és Tájház. A faluban 17 szálláshely várja állandó jelleggel a vendégeket, s az év végéig még öt nagyszabású turistacsalogató rendezvényre kerül sor: Mesés Várjátékok, Szent István Napi Várjátékok, Gasztró Vár, Szüreti Mulatság és Szent Márton Napi Vigasság. Természetesen mindez nem kizárólag helyi erőből valósult, valósul meg, a magyar állam is figyelmet fordít a hollókői idegenforgalom fejlesztésére.
Előnyben az egzotikus helyszínek
Különféle internetes oldalok a világörökség részeként reklámoznak három másik erdélyi magyar települést is, Torockót, Gelencét és Énlakát, ami fantasztikus volna, nagy kár, hogy nem igaz. Torockó 2012-ben, Kelemen Hunor művelődési minisztersége idején valóban felkerült a világörökség várományos listájára, ám azóta nem történt előrelépés. Hegedűs Csilla műemlékvédelmi szakember, az RMDSZ ügyvezető alelnökének elmondása a Fehér megyei település ügyében nem is várható pozitív fejlemény addig, míg a Művelődési Minisztérium élére nem kerül a nemzeti kisebbségek kulturális értékeire nyitott ember.
Legalább ekkora gond, hogy az UNESCO úgy véli, Európa túl van reprezentálva a Világörökség Listán a többi kontinens rovására, ezért aztán inkább az egzotikus helyszíneket részesítik előnyben. „Álmok persze, mindig vannak, volt szó a vajdahunyadi várkastélyról és a Teleki Tékáról is. 50 évvel ezelőtt könnyű lett volna ezeket felvenni a Világörökség Listára, jelenleg azonban nagyon nehéz” – nyilatkozta a Maszolnak Hegedűs Csilla. A szintén az UNESCO patronálta Szellemi Kulturális Örökségbe ugyanakkor könnyebb bekerülni, a Csíksomylói búcsú például várólistán van, de jelölését a szakértői kormány – ismeretlen okokból – vissza akarja vonni.
Pengő Zoltán
maszol.ro
2017. április 7.
„Ahol a történelem együtt él a faluval
A templom az otthonunk
Románia egyetlen olyan magyar műemléke, az 1999 óta az UNESCO-világörökség részét képező székelyderzsi unitárius vártemplom felújítási munkálatairól hallhattak előadást a legutóbbi Tortoma Önképzőkör résztvevői.
A világörökség-listán 1052 név szerepel, ezek közül egyik a székelyderzsi unitárius vártemplom, így ennek felújítása nem volt egyszerű feladat, ugyanis különös odafigyelést és szakszerű beavatkozást igényelt. A közel tíz évig tartó munkálatokról a vártemplom lelkésze, a közösséget tizenkét éve szolgáló Demeter Sándor Loránd számolt be az érdeklődőknek.
Az 1419-ben készült, Szent László-freskóiról, szalonna- és gabonatárolásáról híres templom felújításának félve fogtak neki, hiszen a tapasztalat szerint nem mindig megy zökkenőmentesen egy hasonló kaliberű épület teljes renoválása. Ennek ellenére rengeteg kutatás, dokumentáció, tervezés és előzetes egyeztetés után elkezdődtek a munkálatok, amelynek szakaszosan, nagy-nagy kitartással idén sikerült a végére járni.
A lelkész elmondása szerint annyira közel áll hozzá és a családjához a templom, hogy kislányuk is úgy tekint rá, mintha lakásuk egyik szobája lenne.
– Csodákkal vagyunk körülvéve, de gyakran elillanunk mellettük. Nem vesszük észre, nem lep meg bennünket, pedig kitölti a szemünket, szembejön velünk. Számomra ez a templom egy csoda. Én így élem meg lelkészségem minden napját – fogalmazott.
A hosszú munka meghozta gyümölcsét, amely elmondása szerint négy pilléren állt: áldás, fegyelem, csapat és család. Úgy véli, ezek nélkül nem sikerülhetett volna.
Demeter Sándor Loránd kitartása példaértékű lehet bármely más hasonló helyzetben levő személynek vagy akár egyesületnek, hiszen bebizonyította, hogy rengeteg munkával és akarattal a szinte lehetetlen is sikerülhet. A templomot ajánljuk látogatásra mindazoknak, akik kíváncsiak a történetére, a munkálatok részleteire, mert örökségünk szerves részét képezi. Ahogyan azt az UNESCO is meghatározza: „Örökségünk mindaz, amit a múltból hagytak ránk, amivel ma együtt élünk, és amit továbbadunk az utánunk jövő nemzedéknek. Kulturális és természeti örökségünk is inspirált és pótolhatatlan forrása az életünknek.” Éljünk tehát ekképpen, és próbáljunk ennek függvényében odafigyelni a körülöttünk lévő csodákra.
A találkozó keretében Magyari Hunor székelyudvarhelyi fotós bemutatta az Ahogy az egy Isten látja – 42 erdélyi unitárius templom című, László László és Gyöngyössy János szerzőtársaival 2016-ban megjelentetett kötetét.
Lázár Szilárd / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)