Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Demeter Katalin
10 tétel
2002. március 23.
A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület /Barót/ márc. 20-i közgyűlésére a tagság alig egytizede volt kíváncsi. Demeter László elnök beszámolt arról, hogy két legfontosabb célkitűzésük, az erdővidéki múzeum létrehozása és a bodvaji vashámor restaurálása egyre közelebb áll a megvalósításhoz. A múzeum székhelyének megvásárlására a megyei tanács megszavazott 300 millió lejt, az Illyés Közalapítványtól pályázattal hárommillió forintot nyertek, s az összeghez a baróti polgármesteri hivatal is hozzájárul. A közgyűlésen szó esett a Kájoni Consort Régizene-együttes hazai és külföldi sikereiről és a Rozmaring Kórus tevékenységéről. A tiszújítás eredményeképpen Demeter László elnök, Demeter Katalin alelnök, Demeter Zoltán titkár megőrizte eddigi beosztását. /(hecser): Erdővidéki közművelődés. Tisztújítás az egyesületnél. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./
2011. október 28.
Modellezik a magyar tagozat létrehozását a MOGYE-n
Modellezik a magyar tagozat létrehozását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Ezt azt követően javasolta az egyetem román vezetősége, hogy a keddi szenátusi ülést távollétükkel bojkottálták. Ezen kellett volna dönteni ugyanis az új chartáról és az önálló magyar tagozat létrehozásáról. A Bolyai Kezdeményező Bizottság az ügyben nyilatkozatot adott ki.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa kedden sem tudott dönteni az új chartáról. A román oktatók ugyanis távollétükkel bojkottálták az ülést. Brassai Attila oktató szerint e mögött időhúzási szándék is állhat, de ugyanakkor előrelépés is történt a magyar tagozat ügyében. Ez a magyar tanszék papíron való modellezéséről, vagyis a magyar tanárok összeírásáról, számbavételéről szólt. Demeter Katalin riporter: „Constantin Copotoiu, az Orvosi Egyetem rektora híradónknak is megerősítette, az egyetem vezetősége javaslatot tett a magyar tagozat létrehozásának modellezésére. Ugyanakkor hozzátette, az összeírás főként a fogorvosi és a gyógyszerészeti karon hiányosságokat fog feltárni.” Bár ezeket a hiányosságokat az egyetem feladata lenne pótolni, a tanárhiány indokot is szolgáltathat a vezetőségnek arra, hogy ne hozzák létre a magyar tagozatot. Brassai Attila szerint ez azonban nem lehet valós indok, hiszen több megoldás is van a tanári helyek betöltésére.
Brassai Attila elnök, Bolyai Kezdeményező Bizottság: „Részben bevállalják természetesen a jelenlegi kis számú magyar oktató is a plusz munkát, de ennél fontosabb az, hogy négy magyarországi egyetem, elsősorban a Semmelweis egyetem ilyen szempontból konkrét segítséget, a négy rektor és a tizenkét dékán már a szándéknyilatkozatot megtette, akkor már konkrét számok ismeretében tették meg.”
A magyarországi vendégtanárok oktatása Brassai szerint közép és hosszú távon a román tagozatnak is hasznos lenne.
Brassai Attila: „A magyarországi kollegák többsége sokkal jelentősebb tudományos tevékenységgel rendelkezik, és igaz ugyan, hogy az oktatási tevékenységük elsősorban a magyar tagozatot segítené, de tarthatnának előadást angol nyelven a román és az angol tagozaton is, továbbá, ami még fontosabb, hogy a tudományos hozadékuk az már közös lenne.”
A Bolyai Kezdeményező Bizottság ugyanakkor a napokban nyilatkozatot is kiadott, melynek célja a román kollégák figyelmeztetése. Ebben a magyar oktatók egyéb lehetőségeire hívják fel a figyelmet amennyiben az egyetem vezetősége nem hajlandó betartani a törvényt. Ilyen például az egyetemi szenátus döntéseinek bojkottálása, abban az esetben, ha továbbra sem jöhet létre az önálló magyar tagozat.
Demeter Katalin
Erdély Tv
Erdély.ma
Modellezik a magyar tagozat létrehozását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Ezt azt követően javasolta az egyetem román vezetősége, hogy a keddi szenátusi ülést távollétükkel bojkottálták. Ezen kellett volna dönteni ugyanis az új chartáról és az önálló magyar tagozat létrehozásáról. A Bolyai Kezdeményező Bizottság az ügyben nyilatkozatot adott ki.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa kedden sem tudott dönteni az új chartáról. A román oktatók ugyanis távollétükkel bojkottálták az ülést. Brassai Attila oktató szerint e mögött időhúzási szándék is állhat, de ugyanakkor előrelépés is történt a magyar tagozat ügyében. Ez a magyar tanszék papíron való modellezéséről, vagyis a magyar tanárok összeírásáról, számbavételéről szólt. Demeter Katalin riporter: „Constantin Copotoiu, az Orvosi Egyetem rektora híradónknak is megerősítette, az egyetem vezetősége javaslatot tett a magyar tagozat létrehozásának modellezésére. Ugyanakkor hozzátette, az összeírás főként a fogorvosi és a gyógyszerészeti karon hiányosságokat fog feltárni.” Bár ezeket a hiányosságokat az egyetem feladata lenne pótolni, a tanárhiány indokot is szolgáltathat a vezetőségnek arra, hogy ne hozzák létre a magyar tagozatot. Brassai Attila szerint ez azonban nem lehet valós indok, hiszen több megoldás is van a tanári helyek betöltésére.
Brassai Attila elnök, Bolyai Kezdeményező Bizottság: „Részben bevállalják természetesen a jelenlegi kis számú magyar oktató is a plusz munkát, de ennél fontosabb az, hogy négy magyarországi egyetem, elsősorban a Semmelweis egyetem ilyen szempontból konkrét segítséget, a négy rektor és a tizenkét dékán már a szándéknyilatkozatot megtette, akkor már konkrét számok ismeretében tették meg.”
A magyarországi vendégtanárok oktatása Brassai szerint közép és hosszú távon a román tagozatnak is hasznos lenne.
Brassai Attila: „A magyarországi kollegák többsége sokkal jelentősebb tudományos tevékenységgel rendelkezik, és igaz ugyan, hogy az oktatási tevékenységük elsősorban a magyar tagozatot segítené, de tarthatnának előadást angol nyelven a román és az angol tagozaton is, továbbá, ami még fontosabb, hogy a tudományos hozadékuk az már közös lenne.”
A Bolyai Kezdeményező Bizottság ugyanakkor a napokban nyilatkozatot is kiadott, melynek célja a román kollégák figyelmeztetése. Ebben a magyar oktatók egyéb lehetőségeire hívják fel a figyelmet amennyiben az egyetem vezetősége nem hajlandó betartani a törvényt. Ilyen például az egyetemi szenátus döntéseinek bojkottálása, abban az esetben, ha továbbra sem jöhet létre az önálló magyar tagozat.
Demeter Katalin
Erdély Tv
Erdély.ma
2011. december 20.
Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem – Román vezető a színen
Román rektora lett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek. Sorin Crişan előrehozott választások után került az intézmény élére. Gáspárik Attila, a korábbi rektor ugyanis színházigazgatói kinevezése után lemondott a tisztségről. A magyar többségű választmány annak ellenére döntött Crişan mellett, hogy magyar jelölt is volt.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen pénteken választottak új rektort az egyetem főállású tanárai és a diákok képviselői. A tisztségért Bács Miklós és Sorin Crişan szállt harcba. Bár a választásra jogosultak között többségben voltak a magyarok, mégis Crişant választották meg. A történtekre az RMDSZ szombati SZKT-ján élesen reagáltak. Kelemen Hunor azt mondta, Bács Miklós megválasztását magyar emberek akadályozták meg. Borbély László pedig feladásról beszélt.
Borbély László politikai alelnök, RMDSZ: „Akkor, amikor négy év alatt sikerült egy ügyes rektornak kialakítani, hogy többségben volt a magyarság, amikor szavazásról volt szó. Hát, ha mi hét százalékkal a parlamentben magunk mellé állítunk 44 százalékot sokszor, hát, akkor tessék ott, ahol kiharcoltuk ezt mindannyian, akkor nem feladni az érdekeinket.”
Gáspárik Attila, az egyetem volt rektora és jelenlegi tanára szerint az új vezető sok változást nem hoz majd. Szerinte egy visszahúzódó személy, akinek menedzseri képességei kétségbe vonhatóak. Úgy gondolja, azért választották őt, mert a nemzetközileg is elismert Bács Miklós nem tűrte volna el a középszerűséget.
Gáspárik Attila igazgató, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház: „Nem volt itt se politika, nem volt itt sem román–magyar konfliktus, itt arról volt szó, hogy egy értékrendet utasított el a többség, és egy kicsi langyos, semmitmondó úton akar maradni. Nagy valószínűséggel, hogy ezen az úton a középszerű tanárok, vagy az annál gyengébb tanárok nagyon jól fogják érezni magukat.”
Híradónk az egyetem új rektorát is megkereste. Sorin Crişan megerősítette, hogy nem akar változásokat, mert elődei szerinte kitűnő munkát végeztek. Arra a kérdésre, hogy milyen menedzseri tapasztalata van, azt válaszolta, 1991 óta több intézményt vezetett már.
Sorin Crişan rektor, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem: „A hangsúlyt az egyetem küldetésére helyeztem, egy multikulturális egyetem vagyunk. A középpontban az egyetemisták érdekei, és a tanárok támogatása áll. Szerencsém van, hogy egy olyan egyetemen lehetek, ahol a kollégáim kitűnőek a szakmájukban.”
A következő napokban a Művészeti egyetem egész vezetése megújul. A szabályzat szerint a rektor-helyettes a magyar tanárok közül kerül majd ki.
Demeter Katalin
Erdély Tv
Erdély.ma
Román rektora lett a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek. Sorin Crişan előrehozott választások után került az intézmény élére. Gáspárik Attila, a korábbi rektor ugyanis színházigazgatói kinevezése után lemondott a tisztségről. A magyar többségű választmány annak ellenére döntött Crişan mellett, hogy magyar jelölt is volt.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen pénteken választottak új rektort az egyetem főállású tanárai és a diákok képviselői. A tisztségért Bács Miklós és Sorin Crişan szállt harcba. Bár a választásra jogosultak között többségben voltak a magyarok, mégis Crişant választották meg. A történtekre az RMDSZ szombati SZKT-ján élesen reagáltak. Kelemen Hunor azt mondta, Bács Miklós megválasztását magyar emberek akadályozták meg. Borbély László pedig feladásról beszélt.
Borbély László politikai alelnök, RMDSZ: „Akkor, amikor négy év alatt sikerült egy ügyes rektornak kialakítani, hogy többségben volt a magyarság, amikor szavazásról volt szó. Hát, ha mi hét százalékkal a parlamentben magunk mellé állítunk 44 százalékot sokszor, hát, akkor tessék ott, ahol kiharcoltuk ezt mindannyian, akkor nem feladni az érdekeinket.”
Gáspárik Attila, az egyetem volt rektora és jelenlegi tanára szerint az új vezető sok változást nem hoz majd. Szerinte egy visszahúzódó személy, akinek menedzseri képességei kétségbe vonhatóak. Úgy gondolja, azért választották őt, mert a nemzetközileg is elismert Bács Miklós nem tűrte volna el a középszerűséget.
Gáspárik Attila igazgató, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház: „Nem volt itt se politika, nem volt itt sem román–magyar konfliktus, itt arról volt szó, hogy egy értékrendet utasított el a többség, és egy kicsi langyos, semmitmondó úton akar maradni. Nagy valószínűséggel, hogy ezen az úton a középszerű tanárok, vagy az annál gyengébb tanárok nagyon jól fogják érezni magukat.”
Híradónk az egyetem új rektorát is megkereste. Sorin Crişan megerősítette, hogy nem akar változásokat, mert elődei szerinte kitűnő munkát végeztek. Arra a kérdésre, hogy milyen menedzseri tapasztalata van, azt válaszolta, 1991 óta több intézményt vezetett már.
Sorin Crişan rektor, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem: „A hangsúlyt az egyetem küldetésére helyeztem, egy multikulturális egyetem vagyunk. A középpontban az egyetemisták érdekei, és a tanárok támogatása áll. Szerencsém van, hogy egy olyan egyetemen lehetek, ahol a kollégáim kitűnőek a szakmájukban.”
A következő napokban a Művészeti egyetem egész vezetése megújul. A szabályzat szerint a rektor-helyettes a magyar tanárok közül kerül majd ki.
Demeter Katalin
Erdély Tv
Erdély.ma
2012. április 13.
Három polgármesterjelölt száll harcba a magyar szavazatokért Marosvásárhelyen
Három polgármesterjelölt száll harcba a magyar szavazatokért Marosvásárhelyen a júniusi önkormányzati választásokon. Az RMDSZ Frunda György szenátort jelöli, a Magyar Polgári Párt által alakított polgári koalíció dr. Benedek Imrét, Smaranda Enache pedig függetlenként indul. Mellettük három román jelölt is versenybe száll a polgármesteri székért.
Egy évvel ezelőtt még úgy tűnt összefogás és közös magyar polgármester jelölt lesz Marosvásárhelyen. Az erről folyó egyeztetések azonban végül nem vezettek eredményre. A tárgyalóasztalt az MPP hagyta el legelőször, és a Magyar Polgári Koalíciót létrehozva Benedek Imrét nevezték meg jelöltjüknek. Néhány napja a Vass Levente mellett körvonalazódott RMDSZ-EMNP megállapodás is hivatalosan meghiúsult. Az RMDSZ szerdai sajtótájékoztatóján bejelentették, Frunda György a szövetség jelöltje. Frunda kijelentette, azért jelölteti magát, mert vissza akarja adni Vásárhely méltóságát, és egy normális várost akar.
Frunda György: „Mindenki polgármestere akarok lenni, nem csak az RMDSZ-é, és nem csak a magyaroké. Polgármestere akarok lenni a Néppárt tagjainak, és minden románnak, függetlenül attól, hogy melyik párthoz tartozik, és ezért fogok beszélni értelmiségiekkel, munkásokkal, vállalkozókkal, diákokkal, papokkal.”
Az összefogás meghiúsulása után az Erdélyi Magyar Néppárt úgy döntött, nem indít saját polgármester jelöltet.
Portik Vilmos a Maros Megyei EMNP elnöke: „Nem fogunk saját jelöltet indítani, azért, mert nem kívánunk abban a fajta erőfitogtatásban részt venni, ami most pillanatnyilag a vásárhelyi helyzetet jellemzi, és úgy kívánunk tevékenykedni, hogy abban a magyar közösségnek az érdekeit szolgáljuk.”
Portik Vilmos megyei EMNP elnök hozzátette, nem kizárt, hogy egy már induló jelöltet támogat majd az alakulat, az viszont szinte kizárt, hogy ez az RMDSZ jelöltje legyen. Az EMNP elveihez legközelebb álló jelöltnek Smaranda Enache-t tartják. A Pro Európa Liga elnöke szintén szerdán tartott sajtótájékoztatóján megerősítette, hogy függetlenként indul a polgármesteri székért.
Elmondása szerint célja a jelenlegi agresszív, populista városvezetés leváltása.
Smaranda Enache: „Legyen egy más típusú, európai felszabadult városvezetés, amit máskülönben Marosvásárhely megérdemel. Nem ragaszkodok ahhoz, hogy én legyek a polgármester, nagyon szeretném, de nem ragaszkodom, hogy én legyek, ha van valaki más, aki ugyanazokat az értékeket képviseli, és esélyesebb, mint én.”
Vagyis akkor lépne vissza a jelöltségtől, ha a felmérések hozzá hasonló elveket valló jelöltet mutatnak esélyesebbnek a jelenlegi polgármester leváltására.
Idáig három román jelölt is bejelentette indulását. Dorin Florea jelenlegi polgármester a Demokrata-Liberális Párt által alakított koalíció színeiben indulna. A Szociál-Liberális Unió Cornel Brişcarut jelölteti, a Nagyrománia Párt színeiben pedig Constantin Amza Mărgărit indul. A jelölési procedúra május 1-én jár le.
Demeter Katalin
Erdély tv. Erdély.ma
Három polgármesterjelölt száll harcba a magyar szavazatokért Marosvásárhelyen a júniusi önkormányzati választásokon. Az RMDSZ Frunda György szenátort jelöli, a Magyar Polgári Párt által alakított polgári koalíció dr. Benedek Imrét, Smaranda Enache pedig függetlenként indul. Mellettük három román jelölt is versenybe száll a polgármesteri székért.
Egy évvel ezelőtt még úgy tűnt összefogás és közös magyar polgármester jelölt lesz Marosvásárhelyen. Az erről folyó egyeztetések azonban végül nem vezettek eredményre. A tárgyalóasztalt az MPP hagyta el legelőször, és a Magyar Polgári Koalíciót létrehozva Benedek Imrét nevezték meg jelöltjüknek. Néhány napja a Vass Levente mellett körvonalazódott RMDSZ-EMNP megállapodás is hivatalosan meghiúsult. Az RMDSZ szerdai sajtótájékoztatóján bejelentették, Frunda György a szövetség jelöltje. Frunda kijelentette, azért jelölteti magát, mert vissza akarja adni Vásárhely méltóságát, és egy normális várost akar.
Frunda György: „Mindenki polgármestere akarok lenni, nem csak az RMDSZ-é, és nem csak a magyaroké. Polgármestere akarok lenni a Néppárt tagjainak, és minden románnak, függetlenül attól, hogy melyik párthoz tartozik, és ezért fogok beszélni értelmiségiekkel, munkásokkal, vállalkozókkal, diákokkal, papokkal.”
Az összefogás meghiúsulása után az Erdélyi Magyar Néppárt úgy döntött, nem indít saját polgármester jelöltet.
Portik Vilmos a Maros Megyei EMNP elnöke: „Nem fogunk saját jelöltet indítani, azért, mert nem kívánunk abban a fajta erőfitogtatásban részt venni, ami most pillanatnyilag a vásárhelyi helyzetet jellemzi, és úgy kívánunk tevékenykedni, hogy abban a magyar közösségnek az érdekeit szolgáljuk.”
Portik Vilmos megyei EMNP elnök hozzátette, nem kizárt, hogy egy már induló jelöltet támogat majd az alakulat, az viszont szinte kizárt, hogy ez az RMDSZ jelöltje legyen. Az EMNP elveihez legközelebb álló jelöltnek Smaranda Enache-t tartják. A Pro Európa Liga elnöke szintén szerdán tartott sajtótájékoztatóján megerősítette, hogy függetlenként indul a polgármesteri székért.
Elmondása szerint célja a jelenlegi agresszív, populista városvezetés leváltása.
Smaranda Enache: „Legyen egy más típusú, európai felszabadult városvezetés, amit máskülönben Marosvásárhely megérdemel. Nem ragaszkodok ahhoz, hogy én legyek a polgármester, nagyon szeretném, de nem ragaszkodom, hogy én legyek, ha van valaki más, aki ugyanazokat az értékeket képviseli, és esélyesebb, mint én.”
Vagyis akkor lépne vissza a jelöltségtől, ha a felmérések hozzá hasonló elveket valló jelöltet mutatnak esélyesebbnek a jelenlegi polgármester leváltására.
Idáig három román jelölt is bejelentette indulását. Dorin Florea jelenlegi polgármester a Demokrata-Liberális Párt által alakított koalíció színeiben indulna. A Szociál-Liberális Unió Cornel Brişcarut jelölteti, a Nagyrománia Párt színeiben pedig Constantin Amza Mărgărit indul. A jelölési procedúra május 1-én jár le.
Demeter Katalin
Erdély tv. Erdély.ma
2012. április 17.
Változtatnák az egyetemek finanszírozását a következő tanévtől
Egy kormányhatározat tervezet szerint a felsőoktatási intézmények nem az államilag támogatott helyek szerint, hanem úgynevezett grant rendszerben kapják majd a támogatást. Ez diákonként nagyobb lesz, mint tavaly. Catalin Baba tanügyminiszter szerint azonban ezzel egy időben nem nőnek a tandíjak.
Egy kormányhatározat tervezet szerint a 2012-2013-as tanévtől úgynevezett grant, vagyis ösztöndíj rendszerben finanszírozzák majd az egyetemeket. Egy grant egy diák egy éves taníttatását fedezi. A támogatás az idei 2500 lejről 4000 lejre nő diákonként. Az egyetemek arról is dönthetnek, hogy megosztanak egy-egy ösztöndíjat, vagy teljes mértékben odaítélik. Vagyis például egy diák fél ösztöndíjat kapva 2 ezer lejt kell fizessen egy tanévre, a hiányzó összeget pedig az egyetem állja. Koós Anna a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem dékánja szerint a tervezet előnyös változásokat hozhat.
Koós Anna dékán, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem: „Ez azt jelenti, hogy az alapfinanszírozásunk nő, és a szabad kezünk is nő, tehát a szabadságjogunk arra, hogy ezt úgy költsük el, ahogy akarjuk. Ez az egyetem szemszögéből, és az oktatásunk minőségét tekintve határozottan jó.”
Az állami támogatás növelésével egy időben felvetődött, hogy a tandíjak is növekednének. Catalin Baba tanügyminiszter azonban úgy nyilatkozott, ez nem fog bekövetkezni. Sánta Ágnes szociológus szerint a társadalmi igazságosság szempontjából fontos, hogy a továbbtanulás lehetősége nyitott legyen minél több diák számára. Ennek egyik feltétele az alacsony tandíj. Romániában azonban ennek összegétől függetlenül egyre több diák megy egyetemre.
Sántha Ágnes szociológus: „Továbbra is növekedni fog az egyetemi hallgatók létszáma, annak ellenére, hogy állami finanszírozásra vagy költségtérítéses helyre jutnak be, tehát a család egy nagy erőfeszítéssel is akár, de azon lesz, hogy a gyerekük továbbtanulhasson.”
Ennek oka a szociológus szerint az, hogy hiányzik a szakoktatás, így az egyetlen szakmai tanulási lehetőség az egyetem.
Az, hogy valóban nem nőnek-e jövőre az egyetemi tandíjak egyelőre kérdés. Ugyanis továbbra is az egyetemek fogják meghatározni a tandíj mértékét.
Demeter Katalin
Erdély Tv.
Erdély.ma
Egy kormányhatározat tervezet szerint a felsőoktatási intézmények nem az államilag támogatott helyek szerint, hanem úgynevezett grant rendszerben kapják majd a támogatást. Ez diákonként nagyobb lesz, mint tavaly. Catalin Baba tanügyminiszter szerint azonban ezzel egy időben nem nőnek a tandíjak.
Egy kormányhatározat tervezet szerint a 2012-2013-as tanévtől úgynevezett grant, vagyis ösztöndíj rendszerben finanszírozzák majd az egyetemeket. Egy grant egy diák egy éves taníttatását fedezi. A támogatás az idei 2500 lejről 4000 lejre nő diákonként. Az egyetemek arról is dönthetnek, hogy megosztanak egy-egy ösztöndíjat, vagy teljes mértékben odaítélik. Vagyis például egy diák fél ösztöndíjat kapva 2 ezer lejt kell fizessen egy tanévre, a hiányzó összeget pedig az egyetem állja. Koós Anna a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem dékánja szerint a tervezet előnyös változásokat hozhat.
Koós Anna dékán, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem: „Ez azt jelenti, hogy az alapfinanszírozásunk nő, és a szabad kezünk is nő, tehát a szabadságjogunk arra, hogy ezt úgy költsük el, ahogy akarjuk. Ez az egyetem szemszögéből, és az oktatásunk minőségét tekintve határozottan jó.”
Az állami támogatás növelésével egy időben felvetődött, hogy a tandíjak is növekednének. Catalin Baba tanügyminiszter azonban úgy nyilatkozott, ez nem fog bekövetkezni. Sánta Ágnes szociológus szerint a társadalmi igazságosság szempontjából fontos, hogy a továbbtanulás lehetősége nyitott legyen minél több diák számára. Ennek egyik feltétele az alacsony tandíj. Romániában azonban ennek összegétől függetlenül egyre több diák megy egyetemre.
Sántha Ágnes szociológus: „Továbbra is növekedni fog az egyetemi hallgatók létszáma, annak ellenére, hogy állami finanszírozásra vagy költségtérítéses helyre jutnak be, tehát a család egy nagy erőfeszítéssel is akár, de azon lesz, hogy a gyerekük továbbtanulhasson.”
Ennek oka a szociológus szerint az, hogy hiányzik a szakoktatás, így az egyetlen szakmai tanulási lehetőség az egyetem.
Az, hogy valóban nem nőnek-e jövőre az egyetemi tandíjak egyelőre kérdés. Ugyanis továbbra is az egyetemek fogják meghatározni a tandíj mértékét.
Demeter Katalin
Erdély Tv.
Erdély.ma
2015. június 3.
"Megélni, megmaradni, jövőt építeni – a szórványvidék határán"
Ünnepelt Gógánváralja maroknyi közössége
Gógánváralján, e dombok szelíd ölelésében rejtőző bájos kis faluban együtt ünnepeltek elszármazottak és otthon maradottak, a holland testvértelepülésről érkezettek, meghívottak. Az Árpád-kori műemlék templomban felcsendült a váraljaiak és a hollandiai Emmeloordból érkezett vendégek éneke, a két település bajban és bánatban, imádságban és a különböző nemzedékek megsegítésében összeforrt gyülekezetét ugyanis 25 éves kapcsolat köti össze. E kapcsolatot tovább erősíti a szombati számos szórakoztató program, ügyességi vetélkedő, gulyásfőzés és a vasárnap közösen átélt ünnep, amelyen felavatták a gógánváraljai református egyház zászlaját és a templom támogatóinak nevét tartalmazó emléktáblát, kopjafával állítottak emléket az I. és a II. világháborúban elesetteknek, Gaál Sándor fizikus, a falu híres szülöttének házánál emléktáblát avattak és tájházat nyitottak meg.
– Itt vagyunk ebben a templomban, ahol megkereszteltek, konfirmáltunk, ahol a családunknak megvan a padja, ahova ezer és ezer emlék köt. Itt eszünkbe jutnak az őseink s az a reménységünk, hogy a jövőben is lesz aki megtöltse ezeket a padokat. Itt érezzük azt, hogy összetartozunk. Több ez, mint emberi találkozás, hiszen emberként, gyülekezetként, magyar közösségként összeköt a múlt, évtizedek tapasztalata. Többszörösen megajándékozott emberek vagyunk – köszöntötte a református templomban megtartott istentiszteleten a gyülekezetet, mindenkit, aki "hazatért" Nagy Gábor lelkipásztor, áldást kérve e testvéri kapcsolat folytatására. – Hálát adunk, hogy Gógánváralján van templom és gyülekezet, és azért is, hogy van igehirdetés és szól a harang. Nagy dolog az, hogy ma együtt lehet elszármazott és itthon lakó, holland és magyar testvérként. Nagy dolog az, hogy békességben tudunk itthon lenni egy olyan világban, ahol sokan menekülnek szülőföldjükről, mert lehet, már porig rombolták a falujukat, vagy mert annyira ellehetetlenült az élet" – hangsúlyozta. Az emmeloordi gyülekezettel immár 25 éve ápolt kapcsolatról szólva elmondta: "többről van szó évenkénti látogatásnál, személyes kapcsolatról, szeretetről és atyafiságról van szó. Negyed évszázadról, bajban és bánatban, imádságban és a különböző nemzedékek megsegítésében összeforrt ez a két gyülekezet", majd megköszönte a hollandiai testvérgyülekezetnek a törődést, az energiát, az imádságot és a testvéri szeretetet. Csiha Kálmán egykori gógánváraljai lelkész, erdélyi református püspök Kis falum temploma című versét Demeter Katalin szavalta el, Nagy K. Mihály, az egyházközség gondnoka szintén üdvözölte a váral-jaiakat, elszármazottakat és az emmeloordiakat, köszönetet mondva azoknak, aki a falutalálkozó megszervezésében segítettek, Nagy Balázs pedig tekerőlanton játszott egyházi zenét.
"E zászló alatt összegyűlve imádkozni…"
A holland testvérgyülekezet részéről Gijsbert Otter lelkipásztor és Folkert Holtrop szólaltak fel, megköszönve a váraljaiaknak a szeretetet, a tiszteletet, átadták az emmeloordi gyülekezet mintegy ezer euró értékű adományát jelképező oklevelet, amivel a falumonográfia és a 25 éves testvérkapcsolatról szóló könyv kiadását támogatják. Ezt követően került sor a Léczfalviné Borzási Éva bálványosváraljai származású varrónő által Szabó László marosvásárhelyi felsővárosi ref. lelkész tervei alapján kivitelezett zászló felavatására, amelyen a régies, a templom egyik mennyezetkazettájáról kölcsönzött címerpajzs a templom középkori eredetére utal, a címer alatt a 144. zsoltár 1. verse olvasható egy írásszalagon: "Az Úr az én kőváram". "A gógánváraljai új címer zöld alapját a templom és a fa harangtorony díszíti. A címerpajzs felső részében a háromsoros, 8 arany és 7 vörös kockából álló sakktáblázott mező a régi templom legnagyobb kincsét, a Gógán-váraljának hírnevet szerző, 1903 óta Budapesten található régi kazettás mennyezetet és annak színeit jelképezi, de utal a környék egykori szász népességére is. A középső sor három vörös kockájába belekerült a kazettás mennyezeten található három legjellegzetesebb kis címer. Balról (a címer jobbján) a már említett reneszánsz címerpajzsos »árpádsávos« áll. Középen a kígyós Bethlen-címer, hiszen az 1518- ban elhunyt Bethlen Miklós volt a falu ura, és ő rendelte meg a kazettás mennyezetet. Jobbról a Somi Józsa temesi főispán liliomos piros pajzsa található. Az új zászlón a gógánváraljai címert a kazetták gyönyörű motívumkincséből inspirálódott arany-vörös és ezüst-zöld címerfoszlányok keretezik. A zászló másik oldalán Erdély sasos, napos, holdas és hétbástyás kék-vörös-arany címere látható, valamint az egykori történelmi Kis- Küküllő vármegye vörös alapszínű pajzsa. Utóbbin a Maros és a Kis-Küküllő folyókat jelképező két ezüst (fehér) sáv (pólya) között jobbra tartó, vagyis növekvő, szőlőgerezdet tartó arany szárnyas griff szintén zöld hármas halmon áll. Erdély címere alatt az országrész latin neve olvasható. A zászló mindkét oldalának szegélyét hagyományos farkasfogazás díszíti. A gógánváraljai címeres oldalt piros-zöld, a hátoldalt piros-kék háromszögek szegélyezik" – idézte Szabó László református lelkész leírását Nagy Gábor lelkipásztor. A templomban felavatták az egyházat támogatók nevét tartalmazó, a dányáni Kapusi Mihály által készített emléktáblát is, majd az ünneplők részt vettek a templom előtti, a gyülekezet és a helyi RMDSZ által közösen, az I. és a II. világháború áldozatainak emlékére állított kopjafa avatásán. Az ünnepségen Dávid Lajos nyugalmazott református lelkipásztor vezényletével énekelt a még Csiha Emese tiszteletes asszony által alapított gógánváraljai református gyülekezet négyszólamú kórusa.
Tájház – adomány a gyülekezetnek
A Gógánváraljáról származó, 1885-ben született Gaál Sándor mérnök, fizikus szülőházánál Miholcsa Gyula fizikus beszélt a tudós életéről, alkotói és feltalálói lendületéről, szakmai pályájáról, majd emléktáblát leplezett le. A ciklotron elvének kidolgozójaként ismert fizikus, Gaál Sándor emlékét a vasárnap felavatott tájház előtt kopjafa is őrzi. A tájháznak berendezett, a Gógánváraljáról elszármazott Deák Tünde által Fábián Andrástól megvásárolt mintegy 200 éves ház a falu legrégebbi épületének számít, egyik helyiségében régi bútorzat, kézimunkák, asszonyviselet, jegyeslány- viselet található. A tájházat Deák Tünde az egyháznak adományozta. A koszorúzás után Nagy Júlia Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét szavalta, a közös ebédet pedig a héjjasfalvi néptáncegyüttes előadása követte, az ünnepség bállal zárult.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
Ünnepelt Gógánváralja maroknyi közössége
Gógánváralján, e dombok szelíd ölelésében rejtőző bájos kis faluban együtt ünnepeltek elszármazottak és otthon maradottak, a holland testvértelepülésről érkezettek, meghívottak. Az Árpád-kori műemlék templomban felcsendült a váraljaiak és a hollandiai Emmeloordból érkezett vendégek éneke, a két település bajban és bánatban, imádságban és a különböző nemzedékek megsegítésében összeforrt gyülekezetét ugyanis 25 éves kapcsolat köti össze. E kapcsolatot tovább erősíti a szombati számos szórakoztató program, ügyességi vetélkedő, gulyásfőzés és a vasárnap közösen átélt ünnep, amelyen felavatták a gógánváraljai református egyház zászlaját és a templom támogatóinak nevét tartalmazó emléktáblát, kopjafával állítottak emléket az I. és a II. világháborúban elesetteknek, Gaál Sándor fizikus, a falu híres szülöttének házánál emléktáblát avattak és tájházat nyitottak meg.
– Itt vagyunk ebben a templomban, ahol megkereszteltek, konfirmáltunk, ahol a családunknak megvan a padja, ahova ezer és ezer emlék köt. Itt eszünkbe jutnak az őseink s az a reménységünk, hogy a jövőben is lesz aki megtöltse ezeket a padokat. Itt érezzük azt, hogy összetartozunk. Több ez, mint emberi találkozás, hiszen emberként, gyülekezetként, magyar közösségként összeköt a múlt, évtizedek tapasztalata. Többszörösen megajándékozott emberek vagyunk – köszöntötte a református templomban megtartott istentiszteleten a gyülekezetet, mindenkit, aki "hazatért" Nagy Gábor lelkipásztor, áldást kérve e testvéri kapcsolat folytatására. – Hálát adunk, hogy Gógánváralján van templom és gyülekezet, és azért is, hogy van igehirdetés és szól a harang. Nagy dolog az, hogy ma együtt lehet elszármazott és itthon lakó, holland és magyar testvérként. Nagy dolog az, hogy békességben tudunk itthon lenni egy olyan világban, ahol sokan menekülnek szülőföldjükről, mert lehet, már porig rombolták a falujukat, vagy mert annyira ellehetetlenült az élet" – hangsúlyozta. Az emmeloordi gyülekezettel immár 25 éve ápolt kapcsolatról szólva elmondta: "többről van szó évenkénti látogatásnál, személyes kapcsolatról, szeretetről és atyafiságról van szó. Negyed évszázadról, bajban és bánatban, imádságban és a különböző nemzedékek megsegítésében összeforrt ez a két gyülekezet", majd megköszönte a hollandiai testvérgyülekezetnek a törődést, az energiát, az imádságot és a testvéri szeretetet. Csiha Kálmán egykori gógánváraljai lelkész, erdélyi református püspök Kis falum temploma című versét Demeter Katalin szavalta el, Nagy K. Mihály, az egyházközség gondnoka szintén üdvözölte a váral-jaiakat, elszármazottakat és az emmeloordiakat, köszönetet mondva azoknak, aki a falutalálkozó megszervezésében segítettek, Nagy Balázs pedig tekerőlanton játszott egyházi zenét.
"E zászló alatt összegyűlve imádkozni…"
A holland testvérgyülekezet részéről Gijsbert Otter lelkipásztor és Folkert Holtrop szólaltak fel, megköszönve a váraljaiaknak a szeretetet, a tiszteletet, átadták az emmeloordi gyülekezet mintegy ezer euró értékű adományát jelképező oklevelet, amivel a falumonográfia és a 25 éves testvérkapcsolatról szóló könyv kiadását támogatják. Ezt követően került sor a Léczfalviné Borzási Éva bálványosváraljai származású varrónő által Szabó László marosvásárhelyi felsővárosi ref. lelkész tervei alapján kivitelezett zászló felavatására, amelyen a régies, a templom egyik mennyezetkazettájáról kölcsönzött címerpajzs a templom középkori eredetére utal, a címer alatt a 144. zsoltár 1. verse olvasható egy írásszalagon: "Az Úr az én kőváram". "A gógánváraljai új címer zöld alapját a templom és a fa harangtorony díszíti. A címerpajzs felső részében a háromsoros, 8 arany és 7 vörös kockából álló sakktáblázott mező a régi templom legnagyobb kincsét, a Gógán-váraljának hírnevet szerző, 1903 óta Budapesten található régi kazettás mennyezetet és annak színeit jelképezi, de utal a környék egykori szász népességére is. A középső sor három vörös kockájába belekerült a kazettás mennyezeten található három legjellegzetesebb kis címer. Balról (a címer jobbján) a már említett reneszánsz címerpajzsos »árpádsávos« áll. Középen a kígyós Bethlen-címer, hiszen az 1518- ban elhunyt Bethlen Miklós volt a falu ura, és ő rendelte meg a kazettás mennyezetet. Jobbról a Somi Józsa temesi főispán liliomos piros pajzsa található. Az új zászlón a gógánváraljai címert a kazetták gyönyörű motívumkincséből inspirálódott arany-vörös és ezüst-zöld címerfoszlányok keretezik. A zászló másik oldalán Erdély sasos, napos, holdas és hétbástyás kék-vörös-arany címere látható, valamint az egykori történelmi Kis- Küküllő vármegye vörös alapszínű pajzsa. Utóbbin a Maros és a Kis-Küküllő folyókat jelképező két ezüst (fehér) sáv (pólya) között jobbra tartó, vagyis növekvő, szőlőgerezdet tartó arany szárnyas griff szintén zöld hármas halmon áll. Erdély címere alatt az országrész latin neve olvasható. A zászló mindkét oldalának szegélyét hagyományos farkasfogazás díszíti. A gógánváraljai címeres oldalt piros-zöld, a hátoldalt piros-kék háromszögek szegélyezik" – idézte Szabó László református lelkész leírását Nagy Gábor lelkipásztor. A templomban felavatták az egyházat támogatók nevét tartalmazó, a dányáni Kapusi Mihály által készített emléktáblát is, majd az ünneplők részt vettek a templom előtti, a gyülekezet és a helyi RMDSZ által közösen, az I. és a II. világháború áldozatainak emlékére állított kopjafa avatásán. Az ünnepségen Dávid Lajos nyugalmazott református lelkipásztor vezényletével énekelt a még Csiha Emese tiszteletes asszony által alapított gógánváraljai református gyülekezet négyszólamú kórusa.
Tájház – adomány a gyülekezetnek
A Gógánváraljáról származó, 1885-ben született Gaál Sándor mérnök, fizikus szülőházánál Miholcsa Gyula fizikus beszélt a tudós életéről, alkotói és feltalálói lendületéről, szakmai pályájáról, majd emléktáblát leplezett le. A ciklotron elvének kidolgozójaként ismert fizikus, Gaál Sándor emlékét a vasárnap felavatott tájház előtt kopjafa is őrzi. A tájháznak berendezett, a Gógánváraljáról elszármazott Deák Tünde által Fábián Andrástól megvásárolt mintegy 200 éves ház a falu legrégebbi épületének számít, egyik helyiségében régi bútorzat, kézimunkák, asszonyviselet, jegyeslány- viselet található. A tájházat Deák Tünde az egyháznak adományozta. A koszorúzás után Nagy Júlia Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét szavalta, a közös ebédet pedig a héjjasfalvi néptáncegyüttes előadása követte, az ünnepség bállal zárult.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2016. május 11.
Szemedben szeretet tüze ég, édesanyám!
Édesanyák, nagymamák tiszteletére szervezte meg május 6-án az immár negyedik kiadásához érkezett Édesanyám szeme- vers-, dal-és prózamondó versenyt a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. A szavalatok mellett dalt, énekelt verset is hallhattunk szép számban, s természetesen a kiértékelés és a díjazás is külön-külön történt.
A zsűrizés nehéz feladatát az elemistáknál Albert Júlia színművésznő, Széman Emese Rózsa Radnóti-különdíjas versmondó és Demeter Katalin magyar–román nyelv és irodalom szakot frissen végzett tanár látta el, a nagyobbak zsűrizésénél pedig csatlakozott az értékelő bizottsághoz Fenyák Magdolna – több szavalóverseny díjazott versmondója –, valamint Bálint Enikő magyar–finn nyelvet és valláspedagógiát végzett tanárnő.
A résztvevők több alkalommal is könnyeket csaltak mind az édesanyák, mind a zsűritagok szemébe, megerősítve mindannyiunkban azt a hitet, hogy egyetlen érzelem sem mérhető és azonosítható az anya és gyermeke közötti megmagyarázhatatlan, halhatatlan, csodával határos szimbiózissal.
A levegő megtelt hálával, boldogsággal, büszkeséggel és ugyanakkor sok-sok izgalommal, hiszen bármennyire is igyekeztünk családias hangulatot teremteni, mégis megmaradt a verseny izgalma. Úgy éreztük, minden gyermek boldogan távozott, abban a hitben, hogy boldoggá tette édesanyját, tanítóját, tanárát és nem utolsósorban a hallgatóságot.
Édesanyák, nagymamák tiszteletére szervezte meg május 6-án az immár negyedik kiadásához érkezett Édesanyám szeme- vers-, dal-és prózamondó versenyt a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. A szavalatok mellett dalt, énekelt verset is hallhattunk szép számban, s természetesen a kiértékelés és a díjazás is külön-külön történt.
Miklós Erika
Szabadság (Kolozsvár)
Édesanyák, nagymamák tiszteletére szervezte meg május 6-án az immár negyedik kiadásához érkezett Édesanyám szeme- vers-, dal-és prózamondó versenyt a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. A szavalatok mellett dalt, énekelt verset is hallhattunk szép számban, s természetesen a kiértékelés és a díjazás is külön-külön történt.
A zsűrizés nehéz feladatát az elemistáknál Albert Júlia színművésznő, Széman Emese Rózsa Radnóti-különdíjas versmondó és Demeter Katalin magyar–román nyelv és irodalom szakot frissen végzett tanár látta el, a nagyobbak zsűrizésénél pedig csatlakozott az értékelő bizottsághoz Fenyák Magdolna – több szavalóverseny díjazott versmondója –, valamint Bálint Enikő magyar–finn nyelvet és valláspedagógiát végzett tanárnő.
A résztvevők több alkalommal is könnyeket csaltak mind az édesanyák, mind a zsűritagok szemébe, megerősítve mindannyiunkban azt a hitet, hogy egyetlen érzelem sem mérhető és azonosítható az anya és gyermeke közötti megmagyarázhatatlan, halhatatlan, csodával határos szimbiózissal.
A levegő megtelt hálával, boldogsággal, büszkeséggel és ugyanakkor sok-sok izgalommal, hiszen bármennyire is igyekeztünk családias hangulatot teremteni, mégis megmaradt a verseny izgalma. Úgy éreztük, minden gyermek boldogan távozott, abban a hitben, hogy boldoggá tette édesanyját, tanítóját, tanárát és nem utolsósorban a hallgatóságot.
Édesanyák, nagymamák tiszteletére szervezte meg május 6-án az immár negyedik kiadásához érkezett Édesanyám szeme- vers-, dal-és prózamondó versenyt a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. A szavalatok mellett dalt, énekelt verset is hallhattunk szép számban, s természetesen a kiértékelés és a díjazás is külön-külön történt.
Miklós Erika
Szabadság (Kolozsvár)
2017. február 3.
Dokumentumfilm készült Görgény váráról és kastélyáról
A település lakói és az uradalom között soha nem létezett az a fajta kapcsolat, amely például Marosvécsen vagy Gernyeszegen jellemző volt – hangzott el a Görgény vára és kastélya című dokumentumfilm marosvásárhelyi bemutatóján, amelyet a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) klubestjén tartottak a Művész moziban néhány stábtag jelenlétében.
Simonffy Katalin, a Román Televízió munkatársa, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára nem első alkalommal forgat filmet tanítványaival közösen kastélyokról, azok múltjáról és jelenéről, előrevetítve a jövőt is, hogy mi lehetne, ha nagyobb figyelemre, több pénzre számíthatnának ezek az értékek, az adott közösségek számára is gyarapodást jelenthetnének. Keresd, Bonchida, Marosvécs, Gernyeszeg, a nagybányai Pokol-kastély után tavaly nyár végén a görgényszentimrei Bornemisza-kastély és a fölötte magasodó Görgény vára került sorra. A filmet előbb Görgényszentimrén mutatták be, azt követően pedig Marosvásárhelyen.
A görgényszentimrei vadászkastély nagy múltra tekint vissza, dendorológiai parkja szintén ritka értéket képvisel. A 17. században, I. Rákóczi György idején épült kastély 1717-ben lett a Bornemisza család tulajdona, folyamatosan bővült, gyarapodott, majd a 19. században a kincstár tulajdonába került. Királyokat, királyi leszármazottakat, főhercegeket láttak vendégül itt, akik a híres görgényi vadászatokra érkeztek.
Ám, ahogy Kálmán Attila történész mondta, a falubeliekkel nem alakult ki szoros kapcsolat soha. A század végén megalakult az az erdészeti iskola, amely egyedülinek számított a Kárpát-medencében, illetve amely a román impériumváltás után is tovább működött, immár mint Románia egyetlen ilyen jellegű szakisolája.
A film készítői a múlt bemutatását követően a közelmúlt szereplői közül megszólították az iskola egykori igazgatóját, tanárait, vagy akik ott tanultak, illetve azokat a falubelieket, akik szívesen emlékeztek a parkra, a tanintézményre. Az épületegyüttes nem annyira főúri kastélyként él az emlékezetben, hanem iskolaként, ahová az ország minden részéből jöttek, és akik „a falubeli lányokkal beszélgettek, amit a helyi fiúk természetesen nem néztek jó szemmel” – ahogy egy idős asszony mesélte. „Kisgyerekként oda jártunk fogócskázni, kerékpározni, aztán később a tekepályát használtuk, sétálgattunk vasárnaponként, még egy-egy csók is elcsattant” – idézte egy idős férfi. A megkérdezettek zöme szívesen emékezett a parkban töltött szép időkre, a ritka fák alatti sétákra, a halastóra, ahol télen korcsolyázni lehetett.
Jelenleg, 2009-től a Maros Megyei Múzeum felügyelete alatt áll a kastély, a megyei önkormányzat jóvoltából elkezdődött a felújítás, egyelőre az állagmegőrzés történt meg, és az anyagi lehetőségek függvényében folytonosan dolgoznak rajta. Ahhoz, hogy újból teljes szépségében ragyoghasson, nyolc millió euróra lenne szükség. Múzeum, konferencia- és kutató központ, szálloda működhetne benne. „Ha a múlt kincseit megőrizzük, a jelen lakossága is gazdagságra talál” – hangzott el a filmbemutatón mintegy mottóként.
A bemutatón kisebb vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a közösség valóban nem foglalkozik-e a kastéllyal. Kerekes Ibolya, az Edélyi Kárpát Egyesület Maros megyei szervezetének egyik oszlopos tagja elmondta, hogy több mint tíz éve rendszeres túrákat szerveznek Görgénybe, ahol a Bornemisza-kastély, a dendrológiai park és Görgény vára a fő célpont. A múzeum részéről Pánczél Szilamér arról beszélt, hogy évek óta nyílt napokat tartanak, ahol intézményes keretek között ismertetik a kastély és a vár történetét, kiállításokat, gyerekeknek kézműves tevékenységet, előadásokat, tematikus sétákat szerveznek és ahol több ezren szoktak megfordulni ilyenkor, a helybeliek mellett Marosvásárhelyről, Szászrégenből, valamint távolabbi településekről is érkeznek az érdeklődők.
Simonffy Katalin elmondta, tudomása szerint eddig nem készült dokumentumfilm a görgényszentimrei kastélyról. Céljuk az volt, hogy „visszahozzák a köztudatba ezt az elfeledett ritka értékes kincset”, ahogy Sárosi István fiatal újságíró, a stáb egyik tagja mondta, hogy közel Marosvásárhelyhez van egy olyan kastély, ahol „Európa legnagyobb főúri családjai, királyok, hercegek jártak”.
A filmet iskolákban szeretnék bemutatni, illetve a világhálón keresztül mindenkinek elérhetővé tenni, akit érdekel az épített örökség. A film elkészítésében Barabási Ede, Borsos Tünde Krisztina, Demeter Katalin, Keresztes Péter, Sáji Szabolcs Róbert, Sárosi István, Simonffy Katalin vett részt, szakmai tanáccsal dr. Kálmán Attila és dr. Soós Zoltán szolgált.
Antal Erika
maszol.ro
A település lakói és az uradalom között soha nem létezett az a fajta kapcsolat, amely például Marosvécsen vagy Gernyeszegen jellemző volt – hangzott el a Görgény vára és kastélya című dokumentumfilm marosvásárhelyi bemutatóján, amelyet a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) klubestjén tartottak a Művész moziban néhány stábtag jelenlétében.
Simonffy Katalin, a Román Televízió munkatársa, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára nem első alkalommal forgat filmet tanítványaival közösen kastélyokról, azok múltjáról és jelenéről, előrevetítve a jövőt is, hogy mi lehetne, ha nagyobb figyelemre, több pénzre számíthatnának ezek az értékek, az adott közösségek számára is gyarapodást jelenthetnének. Keresd, Bonchida, Marosvécs, Gernyeszeg, a nagybányai Pokol-kastély után tavaly nyár végén a görgényszentimrei Bornemisza-kastély és a fölötte magasodó Görgény vára került sorra. A filmet előbb Görgényszentimrén mutatták be, azt követően pedig Marosvásárhelyen.
A görgényszentimrei vadászkastély nagy múltra tekint vissza, dendorológiai parkja szintén ritka értéket képvisel. A 17. században, I. Rákóczi György idején épült kastély 1717-ben lett a Bornemisza család tulajdona, folyamatosan bővült, gyarapodott, majd a 19. században a kincstár tulajdonába került. Királyokat, királyi leszármazottakat, főhercegeket láttak vendégül itt, akik a híres görgényi vadászatokra érkeztek.
Ám, ahogy Kálmán Attila történész mondta, a falubeliekkel nem alakult ki szoros kapcsolat soha. A század végén megalakult az az erdészeti iskola, amely egyedülinek számított a Kárpát-medencében, illetve amely a román impériumváltás után is tovább működött, immár mint Románia egyetlen ilyen jellegű szakisolája.
A film készítői a múlt bemutatását követően a közelmúlt szereplői közül megszólították az iskola egykori igazgatóját, tanárait, vagy akik ott tanultak, illetve azokat a falubelieket, akik szívesen emlékeztek a parkra, a tanintézményre. Az épületegyüttes nem annyira főúri kastélyként él az emlékezetben, hanem iskolaként, ahová az ország minden részéből jöttek, és akik „a falubeli lányokkal beszélgettek, amit a helyi fiúk természetesen nem néztek jó szemmel” – ahogy egy idős asszony mesélte. „Kisgyerekként oda jártunk fogócskázni, kerékpározni, aztán később a tekepályát használtuk, sétálgattunk vasárnaponként, még egy-egy csók is elcsattant” – idézte egy idős férfi. A megkérdezettek zöme szívesen emékezett a parkban töltött szép időkre, a ritka fák alatti sétákra, a halastóra, ahol télen korcsolyázni lehetett.
Jelenleg, 2009-től a Maros Megyei Múzeum felügyelete alatt áll a kastély, a megyei önkormányzat jóvoltából elkezdődött a felújítás, egyelőre az állagmegőrzés történt meg, és az anyagi lehetőségek függvényében folytonosan dolgoznak rajta. Ahhoz, hogy újból teljes szépségében ragyoghasson, nyolc millió euróra lenne szükség. Múzeum, konferencia- és kutató központ, szálloda működhetne benne. „Ha a múlt kincseit megőrizzük, a jelen lakossága is gazdagságra talál” – hangzott el a filmbemutatón mintegy mottóként.
A bemutatón kisebb vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a közösség valóban nem foglalkozik-e a kastéllyal. Kerekes Ibolya, az Edélyi Kárpát Egyesület Maros megyei szervezetének egyik oszlopos tagja elmondta, hogy több mint tíz éve rendszeres túrákat szerveznek Görgénybe, ahol a Bornemisza-kastély, a dendrológiai park és Görgény vára a fő célpont. A múzeum részéről Pánczél Szilamér arról beszélt, hogy évek óta nyílt napokat tartanak, ahol intézményes keretek között ismertetik a kastély és a vár történetét, kiállításokat, gyerekeknek kézműves tevékenységet, előadásokat, tematikus sétákat szerveznek és ahol több ezren szoktak megfordulni ilyenkor, a helybeliek mellett Marosvásárhelyről, Szászrégenből, valamint távolabbi településekről is érkeznek az érdeklődők.
Simonffy Katalin elmondta, tudomása szerint eddig nem készült dokumentumfilm a görgényszentimrei kastélyról. Céljuk az volt, hogy „visszahozzák a köztudatba ezt az elfeledett ritka értékes kincset”, ahogy Sárosi István fiatal újságíró, a stáb egyik tagja mondta, hogy közel Marosvásárhelyhez van egy olyan kastély, ahol „Európa legnagyobb főúri családjai, királyok, hercegek jártak”.
A filmet iskolákban szeretnék bemutatni, illetve a világhálón keresztül mindenkinek elérhetővé tenni, akit érdekel az épített örökség. A film elkészítésében Barabási Ede, Borsos Tünde Krisztina, Demeter Katalin, Keresztes Péter, Sáji Szabolcs Róbert, Sárosi István, Simonffy Katalin vett részt, szakmai tanáccsal dr. Kálmán Attila és dr. Soós Zoltán szolgált.
Antal Erika
maszol.ro
2017. május 19.
Alkotói ösztöndíjjal tüntette ki a Communitas az erdélyi kortárs művészeket
Tizenötödik alkalommal osztotta ki csütörtök este a Communitas Alapítvány az Alkotói Ösztöndíjat valamennyi erdélyi kortárs művész számára színház-, és zeneművészet, film és televízió, irodalom, valamint vizuális művészetek kategóriákban. A Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében szervezett gálán rövid performanszokkal bemutatkoztak a 2016-ban díjazott művészek is. Az est házigazdája Dimény Áron színművész volt.
Markó Béla, az Alkotói Ösztöndíjbizottság elnöke köszöntőbeszédében hangsúlyozta: téves azt gondolni, hogy a tehetség nehéz körülmények között is felszínre tud törni. El kell ismerni, hogy a művészetnek mindmáig ellenállással kell megküzdenie. Úgy véli, az RMDSZ-nek, a Communitas Alapítványnak és az Ösztöndíjbizottságnak is feladata annak a természetes kötelességnek eleget tenni, miszerint a tehetségeket nem háttérbe szórítani, hanem támogatni kell.
Mindezt pedig Csontváry Kosztka Tivadar példájával magyarázta, aki 1913-ban fontosnak tartotta, hogy a keleti utazásairól beszámoljon a hatalomnak. „Ki tudja, hogyan alakult volna a világ sorsa, ha 1913-ban az a kormány, amelyhez Csontváry ezzel a képeslappal fordulni szeretett volna, ezt tekintette volna fontosnak, erre figyelt volna igazán, hogy mi a helyzet a művészekkel, az alkotó emberekkel” – fogalmazott Markó, majd ismertette azt a történetet is, amelyből kiderül, hogy Csontváry egész életművét ma csupán a szerencsének köszönhetően ismerhetjük. „Ki tudja, hány Csontváry kallódott el az elmúlt évszázadokban?” – figyelmeztetett az Ösztöndíjbizottság elnöke az alkotók felkarolásának fontosságára.
Idén az Alkotói Ösztöndíj színházművészet kategóriájában Benedek Ágnes, Bonczidai Dezső, Csiki Szabolcs, Györfi Csaba, György Botond, Katona Dávid, Simon Boglárka-Katalin, Szekrényes László és Varga Balázs, a zeneművészet terén Benedek Tibor Magor, Bordos Nagy Kinga, Diószegi Benjámin, Fonte di Gioia, Györgyjakab Miklós-Csaba, Koncz Kriszta, Kovács Dalma Lidia, Nagy Gergő, Sófalvi Emese kapott kitüntetést. A film és televízió kategóriájának győztesei: Antal Szabolcs, Balla Zoltán, Bende Attila, Boros Melinda, Demeter Katalin és László Rozália Annamária, az irodalom műfajában pedig Bertóti Johannát, Biró Árpád Leventét, Fischer Botondot, Gál Hunort, György Alidát, Kali Ágnest, Kiss Lehelt, Sárkány Tímeát és Varga Melindát díjazták. A vizuális művészetek idei ösztöndíjasai: Csala Hermina, Csóka Szilárd Zsolt, Dobribán Melinda, Hátszegi Zsolt, Koter Vilmos, Kürti Andrea, Nyiri Dalma Dorottya, Péter Emőke Eszter és Ungvári-Zrínyi Kata.
Az ünnepélyes díjátadót valamennyi tavalyi ösztöndíjas pár perces produkciójával tették a szervezők még gördülékenyebbé. A „jobbkezes” Bagossy Norbert testvérével, a „balkezes” Bagossy Lászlóval lépett színpadra, ugyanis a felvezetőből megtudtuk, hogy éppen emiatt a szempont miatt bizonyult nehéz feladatnak az első közös gitáruk megvásárlása. Varga László Edgár költő, a Perspektíva diáklap és a Krónika korábbi munkatársa Arany jános: Arany Jánoshoz című versét olvasta fel.
Adorjáni Anna A fürdőszoba című regényéből olvasott fel, aki bemutatkozójában a tinédzser kori naplójába is betekintést nyújtott, amelyben így fogalmazott: „az írás megvalósulási forma, az önmagam megismerését szolgálja, és ez az első lépés a tisztánlátás felé”. A kolozsvári születésű zongorista, a Jazzybirds együttes alapítótagja, több mint 70 dal zeneszerzője, Szép András Koncz Krisztával lépett színpadra.
Köllő Csongor szabadúszó színész, egyetemi oktató, a Shoshin Színházi Egyesület alapítótagja Kulcsár Árpád irodalmi ösztöndíjas, költő, újságíró A hívás című versét adta elő. A színész egyebek mellett így írt magáról: „meggyőződésem, hogy a színházban töltött életben nem állhat le a tanulás, az edzés, de az új kifejezési módokhoz való közeledés sem”, Kulcsár pedig eképpen: „szeretek a határokon mozogni, néha úgy képzelem, hogy a nyelv vagy a lírai forma határán is mozgok”.
A 2016-ban vizuális művészetek kategóriában díjazott ösztöndíjasok kiállítását Sipos László méltatta, a gálát Demeter Vincze András és a hazai kórusrepertoár egyedi színfoltja, a Melodeus Kórus közös előadása zárta.
Tasi Annabella / maszol.ro
Tizenötödik alkalommal osztotta ki csütörtök este a Communitas Alapítvány az Alkotói Ösztöndíjat valamennyi erdélyi kortárs művész számára színház-, és zeneművészet, film és televízió, irodalom, valamint vizuális művészetek kategóriákban. A Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében szervezett gálán rövid performanszokkal bemutatkoztak a 2016-ban díjazott művészek is. Az est házigazdája Dimény Áron színművész volt.
Markó Béla, az Alkotói Ösztöndíjbizottság elnöke köszöntőbeszédében hangsúlyozta: téves azt gondolni, hogy a tehetség nehéz körülmények között is felszínre tud törni. El kell ismerni, hogy a művészetnek mindmáig ellenállással kell megküzdenie. Úgy véli, az RMDSZ-nek, a Communitas Alapítványnak és az Ösztöndíjbizottságnak is feladata annak a természetes kötelességnek eleget tenni, miszerint a tehetségeket nem háttérbe szórítani, hanem támogatni kell.
Mindezt pedig Csontváry Kosztka Tivadar példájával magyarázta, aki 1913-ban fontosnak tartotta, hogy a keleti utazásairól beszámoljon a hatalomnak. „Ki tudja, hogyan alakult volna a világ sorsa, ha 1913-ban az a kormány, amelyhez Csontváry ezzel a képeslappal fordulni szeretett volna, ezt tekintette volna fontosnak, erre figyelt volna igazán, hogy mi a helyzet a művészekkel, az alkotó emberekkel” – fogalmazott Markó, majd ismertette azt a történetet is, amelyből kiderül, hogy Csontváry egész életművét ma csupán a szerencsének köszönhetően ismerhetjük. „Ki tudja, hány Csontváry kallódott el az elmúlt évszázadokban?” – figyelmeztetett az Ösztöndíjbizottság elnöke az alkotók felkarolásának fontosságára.
Idén az Alkotói Ösztöndíj színházművészet kategóriájában Benedek Ágnes, Bonczidai Dezső, Csiki Szabolcs, Györfi Csaba, György Botond, Katona Dávid, Simon Boglárka-Katalin, Szekrényes László és Varga Balázs, a zeneművészet terén Benedek Tibor Magor, Bordos Nagy Kinga, Diószegi Benjámin, Fonte di Gioia, Györgyjakab Miklós-Csaba, Koncz Kriszta, Kovács Dalma Lidia, Nagy Gergő, Sófalvi Emese kapott kitüntetést. A film és televízió kategóriájának győztesei: Antal Szabolcs, Balla Zoltán, Bende Attila, Boros Melinda, Demeter Katalin és László Rozália Annamária, az irodalom műfajában pedig Bertóti Johannát, Biró Árpád Leventét, Fischer Botondot, Gál Hunort, György Alidát, Kali Ágnest, Kiss Lehelt, Sárkány Tímeát és Varga Melindát díjazták. A vizuális művészetek idei ösztöndíjasai: Csala Hermina, Csóka Szilárd Zsolt, Dobribán Melinda, Hátszegi Zsolt, Koter Vilmos, Kürti Andrea, Nyiri Dalma Dorottya, Péter Emőke Eszter és Ungvári-Zrínyi Kata.
Az ünnepélyes díjátadót valamennyi tavalyi ösztöndíjas pár perces produkciójával tették a szervezők még gördülékenyebbé. A „jobbkezes” Bagossy Norbert testvérével, a „balkezes” Bagossy Lászlóval lépett színpadra, ugyanis a felvezetőből megtudtuk, hogy éppen emiatt a szempont miatt bizonyult nehéz feladatnak az első közös gitáruk megvásárlása. Varga László Edgár költő, a Perspektíva diáklap és a Krónika korábbi munkatársa Arany jános: Arany Jánoshoz című versét olvasta fel.
Adorjáni Anna A fürdőszoba című regényéből olvasott fel, aki bemutatkozójában a tinédzser kori naplójába is betekintést nyújtott, amelyben így fogalmazott: „az írás megvalósulási forma, az önmagam megismerését szolgálja, és ez az első lépés a tisztánlátás felé”. A kolozsvári születésű zongorista, a Jazzybirds együttes alapítótagja, több mint 70 dal zeneszerzője, Szép András Koncz Krisztával lépett színpadra.
Köllő Csongor szabadúszó színész, egyetemi oktató, a Shoshin Színházi Egyesület alapítótagja Kulcsár Árpád irodalmi ösztöndíjas, költő, újságíró A hívás című versét adta elő. A színész egyebek mellett így írt magáról: „meggyőződésem, hogy a színházban töltött életben nem állhat le a tanulás, az edzés, de az új kifejezési módokhoz való közeledés sem”, Kulcsár pedig eképpen: „szeretek a határokon mozogni, néha úgy képzelem, hogy a nyelv vagy a lírai forma határán is mozgok”.
A 2016-ban vizuális művészetek kategóriában díjazott ösztöndíjasok kiállítását Sipos László méltatta, a gálát Demeter Vincze András és a hazai kórusrepertoár egyedi színfoltja, a Melodeus Kórus közös előadása zárta.
Tasi Annabella / maszol.ro
2017. május 20.
Tizenötödjére támogat fiatal erdélyi magyar művészeket a Communitas
Egy évig tartó támogatást kap 40 fiatal alkotó. Gálaműsor keretében díjazták őket.
Tizenötödik alkalommal osztották ki a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíjait, amire idén is öt szekcióban pályázhattak 35 év alatti művészek. A nyertesek egy éven keresztül havi 800 lejt kapnak az alapítványtól, ennek célja, hogy amennyire tehetik, az alkotók fölszabadíthassák a kreativitásra szánt idejüket és a munkájukra koncentrálhassanak. A gálaműsornak idén a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdióterme adott helyet, a “műsorvezető” pedig Dimény Áron, az intézmény színésze volt, aki köszöntőjében elmondta: egyre többször lépnek abban a térben fel fiatal alkotók, úgyhogy jó hely a gálának. Dimény örült annak, hogy egyre több olyan nevet lát a díjazottak között, akik már nem ismeretlenül tűnnek fel, így valamiképpen életművek beérésének is tanúi lehetünk, ha a Communitas-díjazottakra tekintünk.
Az eseményen az alkotói ösztöndíj zsűrielnökeként részt vevő Markó Béla Csontváry Kosztka Tivadar életének és élete utáni epizódjaira építette fel beszédét. Az egyik egy levél, amit a festő 1913-ben írt politikusoknak, és mindenki a sajátos őrület jelének vette, hogy egy művész a hatalomnak akar beszámolni keleti utazásának eredményeiről, mert úgy érzi, ez a hatalomra tartozik.
“Ki tudja, hogyan alakult volna a világ sorsa, ha a kormány 1913-ban erre figyelt volna igazán, a művészek és alkotók helyzetére, hogyha ez lett volna akkor az igazi hír, és nem a feszültségek és a háborús készületek?” - tette fel a kérdést Markó, aki elmondta “nekik az a feladatuk, hogy egy természetes kötelességet teljesítsenek, ami azt jelenti, hogy egy közösségnek, társadalomnak felelőssége és feladata, hogy a maga tehetségeit ne szorítsa háttérbe. “Nem hiszek abban, hogy a tehetség bármilyen mostoha körülmények közt érvényesül, hogy felszínre tör a legnehezebb körülmények között is." Ezt követően arról beszélt, hogy a Csontváry-festményeket 1919-ben a család a fuvarosoknak akarta eladni, mert művészeti értéket nem láttak bennük, a vászonnak viszont ponyvaként jó ára volt. Végül a család egyik tagjának jelentős erőfeszítései miatt nem végezték a képek a szekereken. Markó szerint ezt a történetet kétféleképpen is lehet érteni: hogy lám, a tehetség úgyis mindig eléri a közönségét, vagy úgy, hogy ki tudja, hány meg hány Csontváry végezte így világszerte, szerencse és támogatás hiányában. Ő az utóbbi értelmezést tartja jobbnak. Az RMDSZ volt elnöke után Bagossy László és Bagossy Norbert léptek fel két dallal, majd Varga László Edgár mondta el az Arany János Arany Jánoshoz című versét, amit a Látó felkérésére írt. Ezután elkezdték kiosztani az ösztöndíjakat, idén ők lettek a díjazottak: Színházművészet:
Benedek Ágnes, Bonczidai Dezső, Csiki Szabolcs, Györfi Csaba, György Botond, Katona Dávid, Simon Boglárka-Katalin, Szekrényes László, Varga Balázs.
Zeneművészet: Benedek Tibor Magor, Bordos Nagy Kinga, Diószegi Benjámin, Fonte di Gioia, Györgyjakab Miklós-Csaba, Koncz Kriszta, Kovács Dalma Lidia, Nagy Gergő, Sófalvi Emese.
Film és televízió: Antal Szabolcs, Balla Zoltán, Bende Attila, Boros Melinda, Demeter Katalin és László Rozália Annamária.
Irodalom: Bertóti Johanna, Biró Árpád Levente, Fischer Botond, Gál Hunor, György Alida, Kali Ágnes, Kiss Lehel, Sárkány Tímea és Varga Melinda.
Vizuális művészetek: Csala Hermina, Csóka Szilárd Zsolt, Dobribán Melinda, Hátszegi Zsolt, Koter Vilmos, Kürti Andrea, Nyiri Dalma Dorottya, Péter Emőke Eszter, Ungvári-Zrínyi Kata.
A díjazásokat különböző felolvasások, zenélések szakították meg. Adorjáni Anna felolvasott egy részletet készülő regényéből, aminek A fürdőszoba a címe, aztán Szép András zongorához és Koncz Krisztával adtak elő egy dalt, majd Demeter Zsuzsánna elbeszélése következett volna, a Mosoly című, de a mosoly csak generálva lett végül, mert neki nem lett szólva, hogy fel kell olvasnia, s mint ilyen, ő jelen volt, az elbeszélése meg kevésbé, így helyette Dimény adott ötleteket a Communitasnak, hogy lehetne közös jam-session a díjazott zenészekkel, antológia a szerzőkkel.
Az esemény vége kissé összesűrűsödött, főleg mert ekkor futottak be, akik eladdig elkéstek, Köllő Csongor még program szerint előadta Kulcsár Árpád (tavalyi ösztöndíjas és a cikk szerzőjének, na hát megint ilyen hülye újságírói helyzet van) A hívás című versét, aztán befutott a kardiológustól Kántor Lajos. A kardiológustól jó hírt kapott, ezért jókat mondott a tavalyi év képzőművészeti díjazottjainak kiállításáról is, mint mondta, egyesek már fel is nőttek az igen nívós kolozsvári szcénához, többen meg felnövőben vannak. Aztán a Melodeus kórus is betoppant, és Eric Whitacre Cloudburst című kórusművel avantgárd zárlatot adtak a gálának.
Kulcsár Árpád / Transindex.ro
Egy évig tartó támogatást kap 40 fiatal alkotó. Gálaműsor keretében díjazták őket.
Tizenötödik alkalommal osztották ki a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíjait, amire idén is öt szekcióban pályázhattak 35 év alatti művészek. A nyertesek egy éven keresztül havi 800 lejt kapnak az alapítványtól, ennek célja, hogy amennyire tehetik, az alkotók fölszabadíthassák a kreativitásra szánt idejüket és a munkájukra koncentrálhassanak. A gálaműsornak idén a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdióterme adott helyet, a “műsorvezető” pedig Dimény Áron, az intézmény színésze volt, aki köszöntőjében elmondta: egyre többször lépnek abban a térben fel fiatal alkotók, úgyhogy jó hely a gálának. Dimény örült annak, hogy egyre több olyan nevet lát a díjazottak között, akik már nem ismeretlenül tűnnek fel, így valamiképpen életművek beérésének is tanúi lehetünk, ha a Communitas-díjazottakra tekintünk.
Az eseményen az alkotói ösztöndíj zsűrielnökeként részt vevő Markó Béla Csontváry Kosztka Tivadar életének és élete utáni epizódjaira építette fel beszédét. Az egyik egy levél, amit a festő 1913-ben írt politikusoknak, és mindenki a sajátos őrület jelének vette, hogy egy művész a hatalomnak akar beszámolni keleti utazásának eredményeiről, mert úgy érzi, ez a hatalomra tartozik.
“Ki tudja, hogyan alakult volna a világ sorsa, ha a kormány 1913-ban erre figyelt volna igazán, a művészek és alkotók helyzetére, hogyha ez lett volna akkor az igazi hír, és nem a feszültségek és a háborús készületek?” - tette fel a kérdést Markó, aki elmondta “nekik az a feladatuk, hogy egy természetes kötelességet teljesítsenek, ami azt jelenti, hogy egy közösségnek, társadalomnak felelőssége és feladata, hogy a maga tehetségeit ne szorítsa háttérbe. “Nem hiszek abban, hogy a tehetség bármilyen mostoha körülmények közt érvényesül, hogy felszínre tör a legnehezebb körülmények között is." Ezt követően arról beszélt, hogy a Csontváry-festményeket 1919-ben a család a fuvarosoknak akarta eladni, mert művészeti értéket nem láttak bennük, a vászonnak viszont ponyvaként jó ára volt. Végül a család egyik tagjának jelentős erőfeszítései miatt nem végezték a képek a szekereken. Markó szerint ezt a történetet kétféleképpen is lehet érteni: hogy lám, a tehetség úgyis mindig eléri a közönségét, vagy úgy, hogy ki tudja, hány meg hány Csontváry végezte így világszerte, szerencse és támogatás hiányában. Ő az utóbbi értelmezést tartja jobbnak. Az RMDSZ volt elnöke után Bagossy László és Bagossy Norbert léptek fel két dallal, majd Varga László Edgár mondta el az Arany János Arany Jánoshoz című versét, amit a Látó felkérésére írt. Ezután elkezdték kiosztani az ösztöndíjakat, idén ők lettek a díjazottak: Színházművészet:
Benedek Ágnes, Bonczidai Dezső, Csiki Szabolcs, Györfi Csaba, György Botond, Katona Dávid, Simon Boglárka-Katalin, Szekrényes László, Varga Balázs.
Zeneművészet: Benedek Tibor Magor, Bordos Nagy Kinga, Diószegi Benjámin, Fonte di Gioia, Györgyjakab Miklós-Csaba, Koncz Kriszta, Kovács Dalma Lidia, Nagy Gergő, Sófalvi Emese.
Film és televízió: Antal Szabolcs, Balla Zoltán, Bende Attila, Boros Melinda, Demeter Katalin és László Rozália Annamária.
Irodalom: Bertóti Johanna, Biró Árpád Levente, Fischer Botond, Gál Hunor, György Alida, Kali Ágnes, Kiss Lehel, Sárkány Tímea és Varga Melinda.
Vizuális művészetek: Csala Hermina, Csóka Szilárd Zsolt, Dobribán Melinda, Hátszegi Zsolt, Koter Vilmos, Kürti Andrea, Nyiri Dalma Dorottya, Péter Emőke Eszter, Ungvári-Zrínyi Kata.
A díjazásokat különböző felolvasások, zenélések szakították meg. Adorjáni Anna felolvasott egy részletet készülő regényéből, aminek A fürdőszoba a címe, aztán Szép András zongorához és Koncz Krisztával adtak elő egy dalt, majd Demeter Zsuzsánna elbeszélése következett volna, a Mosoly című, de a mosoly csak generálva lett végül, mert neki nem lett szólva, hogy fel kell olvasnia, s mint ilyen, ő jelen volt, az elbeszélése meg kevésbé, így helyette Dimény adott ötleteket a Communitasnak, hogy lehetne közös jam-session a díjazott zenészekkel, antológia a szerzőkkel.
Az esemény vége kissé összesűrűsödött, főleg mert ekkor futottak be, akik eladdig elkéstek, Köllő Csongor még program szerint előadta Kulcsár Árpád (tavalyi ösztöndíjas és a cikk szerzőjének, na hát megint ilyen hülye újságírói helyzet van) A hívás című versét, aztán befutott a kardiológustól Kántor Lajos. A kardiológustól jó hírt kapott, ezért jókat mondott a tavalyi év képzőművészeti díjazottjainak kiállításáról is, mint mondta, egyesek már fel is nőttek az igen nívós kolozsvári szcénához, többen meg felnövőben vannak. Aztán a Melodeus kórus is betoppant, és Eric Whitacre Cloudburst című kórusművel avantgárd zárlatot adtak a gálának.
Kulcsár Árpád / Transindex.ro