Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Demeter Attila
35 tétel
2000. március 12.
Az RMDSZ gazdasági munkacsoportja március 12-én, a képviselőházban elemezte Románia középtávú stratégiájának alapját képező makrogazdasági modellt. A tanácskozáson részt vettek: Bara Gyula államtanácsos, Borbély László, a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium államtitkára, Neményi József, a Versenytanács címzetes államtitkára, Lányi Szabolcs, az Országos Tudomány-, Technológiaügyi és Újítási Ügynökség elnöke, Kerekes Gábor, a Román Fejlesztési Ügynökség alelnöke, Demeter Attila, a Román Fejlesztési Ügynökség tanácsosa, Czédly József bukaresti alprefektus, Antal István, Birtalan Ákos és Ráduly Róbert képviselők, valamint Tánczos Barna parlamenti szakértő. A megbeszélés során a munkacsoport tagjai felhívták a figyelmet a modell számos hiányosságára és hibájára, és döntöttek arról, hogy észrevételeiket eljuttatják a középtávú gazdasági stratégiát előkészítő szakértői csoport társelnökéhez, Mugur Isărescu miniszterelnökhöz. /RMDSZ Tájékoztató, márc. 14. - 1679. sz./
2001. október 11.
"Borbély László, az RMDSZ alelnöke, a képviselőház titkára a vele készült interjúban emlékeztetett, hogy a kormánypárttal megkötött egyezség végrehajtásának figyelemmel kísérése és a kapcsolattartás az ő feladata. Romániában nem történt meg a közigazgatás teljes decentralizációja, emiatt számos döntést még mindig Bukarestben hoznak meg. Az RMDSZ-nek jelenleg 21 embere van vezető poszton: Bíró Albin, a Biztosító Cégeket Felügyelő Ügynökség tagja, Birtalan József, a Közalkamazottak Ügynökségének alelnöke, Boros Zoltán, a Román Rádió Igazgatótanácsának tagja, Csendes László, a szekus dossziékat vizsgáló bizottság tagja, Csortán Ferenc és Grosu Magdolna, a művelődési minisztérium tanácsosai, Demeter Attila, a kormányfőtitkárság és a kis és közepes vállalatok minisztériumának tanácsosa, dr. Bartha István, az egészségügyi minisztérium vezérigazgatója, Erős Viktor, az Országos Értékpapír Felügyelő Bizottság tagja, Gálfalvi Zsolt, az RTV igazgatótanácsának tagja, Gáspárik Attila, az Audiovizuális Tanács tagja, Lokodi Emőke és Szarka Edit, a Számvevőszék tanácsosai, Markó Attila, a kisebbségi hivatal államtitkár-helyettese, Murvai László, az oktatásügyi minisztérium vezérigazgatója, Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsi tagja, Nagy Benedek, a vallásügyi államtitkárság tanácsosa, Neményi József, a Versenytanács tagja, Péter Elek, az Ásványvíz Felügyelő Vállalat igazgatója, Reman Domokos György, a mezőgazdasági minisztérium aligazgatója, Varga Gábor, a Találmányi Hivatal elnöke. Borbély megállapította, hogy a kormánypárt sok esetben visszaél hatalmával és "felment" magyar szakembereket csak azért, hogy sajátjait ültesse székbe. - Az RMDSZ elégedetlen azzal az összeggel, amelyeket az illetékes hatóságok a magyar egyházaknak juttattak. Az ortodox egyház 92 milliárd lejt kapott templomépítésekre és -tatarozásokra, miközben a magyar történelmi egyházak összesen 700 millió lejhez jutottak hozzá. Az RMDSZ közbenjárt az SZDP vezetőségénél, a művelődési miniszternél, a felelős államtitkárnál, megpróbálta elérni, hogy az említett 40 milliárdból egyházaink megkapják a rájuk eső részt. /Gyarmath János: Az együttműködés nem diadalmenet. Interjú Borbély László ügyvezető alelnökkel, a képviselőház titkárával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./"
2003. október 8.
"Demeter Attila a román kormány "fehér egere", ő maradt egyedüli magyarként a kormányzati apparátusban. Elmondta, hogy Serban Mihailescu kancelláriaminiszter tanácsosa. A kancelláriaminisztérium hivatalosan a miniszterelnök programját szervezi, előkészíti külföldi és belföldi látogatásait. A két párt közötti protokollumban az áll, hogy legyen ott egy ember, aki képes olyan ügyeket kezelni, amelyekhez nem szükséges a két pártelnök találkozója. A napi dolgokat kell intéznie. Demeter Attila az RMDSZ-t érintő dolgokban van jelen: amikor tavaly decemberben a miniszterelnök Magyarországra utazott, ö részt vett az előkészítésben; vagy a romániai szülők Magyarországon született gyerekeinek kérdéskörével foglalkozó bizottságnak is tagja volt, s más bizottságok munkájában is részt vesz, például tolmácskodik magyar és román politikusok, szakemberek találkozóján. Részese a magyar iskoláknak adandó pénzek kiharcolásának, elosztásának. Ahhoz, hogy a magyar iskolák a költségvetésen felül pénzhez jussanak, külön kormányhatározat kell. Ennek kifutási ideje egy-két hónap - egy kormányhatározatot 4-5 miniszternek kell aláírnia -, de, ha ez a hivatalos posta útján történik, az ügyintézés akár egy évig is elhúzódhat; ha valaki utánajár az ügynek, hamarább lesz belőle valóság. Néha futár, szóvivő, írnok is, mondta magáról Demeter Attila. Amikor a csíkszeredai új katolikus templom építéséhez három milliárd lejt igényelt az egyház, senki nem írta meg a kormányhatározatot. Végül Kelemen Hunorral együtt állították össze. Aláíratták Razvan Theodorescuval, s a határozat zöld utat kapott a kormányülésen. Pozíciójában az első évben nagyon nehezen fogadták el. /Máthé Éva: Egyedül magyarként - a román kormányban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./"
2004. július 6.
Dáné Károly matematikatanár jelenleg a marosvásárhelyi Sapientia Tudományegyetem adjunktusa és az RMDSZ oktatásügyi problémákkal megbízott alelnöke. Tavaly óta működik a Mesterségek és Művészetek Iskolája – ez a szakiskola elegánsabb megnevezése. Újdonság, hogy ez az oktatási forma elvezet(het) az érettségiig. Aki nem akar tovább tanulni, két év után kap egy képesítést és valamilyen szakmában alapszintű oklevelet. Aki folytatni akarja tanulmányait, egy újabb év múltán újabb oklevelet kaphat, majd kétévi továbbtanulás után jöhet az érettségi. /Demeter Attila: "Jó nagy darabot megtettünk az útból". = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./
2004. december 14.
Dec. 12-én tudományos estet tartottak a marosvásárhelyi Bolyai – Gauss Információs és Kommunikációs Központban. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság által szervezett előadás fő témája a két Bolyai és Gauss tudományos és baráti kapcsolata volt. Köllő Gábor (az EMT országos elnöke) üdvözölte a jelenlevőket, majd Weszely Tibor és Kiss Elemér matematikusok bemutatták Bolyai Farkas és Carl Friedrich Gauss életpályájának és levelezésének momentumait. /Demeter Attila: Bolyai – Gauss tudományos est. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 14./
2005. január 19.
További négy államtitkár személyéről döntött január 18-án Bukarestben az RMDSZ Operatív Tanácsa. Az Operatív Tanács a következő személyeket javasolja államtitkári tisztségekbe: Demeter Attilát az Ipari- és Szolgáltatásügyi Minisztériumba; Korodi Attilát a Környezetvédelmi Minisztériumba, Kötő Józsefet a Nevelésügyi- és Kutatási Minisztériumba, Székely Ervint pedig az Igazságügyi Minisztériumba. /Újabb RMDSZ-es államtitkárjelöltek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./
2005. január 21.
Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és Monica Macovei igazságügy-miniszter beváltotta ígéretét, miszerint az államtitkárokat nem politikai, hanem csakis szakmai kritériumok alapján nevezik ki. A január 20-án tartott kormányülésen a miniszterelnök az igazságügyi tárca vezetőjének javaslatára Kibédi Katalin 48 éves jogászt, a szatmárnémeti törvényszékhez tartozó ügyészség volt főügyészét nevezte ki az RMDSZ számára fenntartott államtitkári tisztségre, holott erre a funkcióra a szövetség Székely Ervin volt Bihar megyei képviselőt javasolta. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke kifejtette: a szövetséget meglepetésként érte Kibédi Katalin kinevezése. Tariceanu kormányfő ugyanakkor elfogadta az RMDSZ jelöltjét az egyik kormányfőtitkársági vezető tisztségre, erre a szövetség a nagyváradi Cseke Attila Zoltánt javasolta, továbbá kinevezett még három RMDSZ-es államtitkárt: Demeter Attilát a gazdasági és kereskedelmi minisztériumba, Korodi Attilát a környezetvédelmi minisztériumba és Niculescu Tónit a külügybe. /Államtitkárságok – a koalíció szakítópróbája? Megvétózta az RMDSZ jelöltjét az igazságügyminiszter. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./ A 48 éves Kibédi Katalin Szatmár Megyei Ügyészség főügyészeként dolgozott, és nem RMDSZ-tag. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./
2005. január 22.
Markó Béla államminiszter elmondta, hogy minden államtitkári posztra 3-4 jelölt volt, ezek egyszer átmentek az RMDSZ ügyvezető elnökség szűrőjén, ezután hallgatta meg őket az OT. Az államtitkárok egy részét kinevezték: a gazdasági minisztériumba Demeter Attilát, a környezetvédelemhez Koródi Attilát, a külügyminisztériumba Niculescu Antont, a kisebbségvédelemhez Markó Attilát, illetve Cseke Attilát a kormányfőtitkárságra. A meghallgatások nyomán Kötő József képviseli az RMDSZ-t az oktatási minisztériumban, és Csutak István az integrációs minisztériumban. Az RMDSZ két platformja, a Katona Ádám vezette EMK, illetve Vekov Károly platformja „terjedelmes igénylistát szerkesztett egybe arról, hogy az új szerepben az RMDSZ és a szövetség tisztségviselői mit is kell tegyenek. Másfelől, az MPSZ is bejelentette, hogy úgymond „monitorizálás” alá helyezi az RMDSZ-t.” Markó elmondta, hogy nem esett szó erről az Operatív Tanácson. /Mózes Edith: Markó Béla: Kritika nélkül könnyen tévútra kerülhet bárki. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./
2005. február 25.
Február 22-23-án Winkler Gyula kereskedelmi ügyekért felelős megbízott miniszter meghívására Bukarestbe látogatott Major István, a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium külgazdasági területet felügyelő államtitkára. A megbeszélésen részt vett Demeter Attila integrációs ügyekért felelős államtitkár is. Winkler Gyula és Major István egyaránt előremutatónak értékelte a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi együttműködés pozitív tendenciáit, ez a 2004-es év végén 1556,3 millió eurónyi összeget jelentett. Románia exportja Magyarországra 724,2 millió euró, míg a behozatal értéke 832,1 millió euró. Ezek az adatok a 2003-as év adataihoz viszonyítva 18,7%-os növekedést mutatnak. /Román-magyar kereskedelmi párbeszéd. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./
2005. február 25.
RMDSZ a kormányban, a prefektúrákon és az országos intézményekben: Kormányban Markó Béla – a művelődési, az oktatási és az európai integrációs tevékenységeket felügyelő miniszterelnök-helyettes, Nagy Zsolt – távközlési és informatikai miniszter, Borbély László – közmunkaügyi és területrendezési megbízott miniszter, Winkler Gyula – kereskedelmi megbízott miniszter. Államtitkárok Cseke Attila Zoltán – Kormányfőtitkárság, Csutak István – Integrációs Minisztérium, Demeter Attila – Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium, Jakab István – Pénzügyminisztérium, Korodi Attila – Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, Kötő József – Oktatási és Kutatási Minisztérium, Markó Attila – Etnikumok Közötti Kapcsolatok Hivatala, Niculescu Tóni – Külügyminisztérium, Székely Ervin – Egészségügyi Minisztérium. Prefektusok Szilágyi János – Beszterce, Böndi Gyöngyike – Máramaros, György Ervin – Kovászna, Madaras Lázár – Mehedinti. Alprefektusok Burckhárdt Árpád – Maros, Dézsi Zoltán – Hargita, Horváth Levente Ákos – Arad, Marossy Zoltán – Temes, Riedl Rudolf – Szatmár, Seres Péter – Krassó-Szörény, Szakál András – Brassó, Végh Sándor – Szilágy. Központi intézményekben Asztalos Csaba – Elnök, Diszkrimináció-ellenes Országos Tanács, Birtalan József – Elnök, Közalkalmazottak Ügynöksége, Péter Elek – Vezérigazgató, Országos Ásványvíz Társaság, Tánczos Barna – Vezérigazgató, Állami Mezőgazdasági-tulajdon Ügynökség, Varga Gábor – Elnök, Szabadalmi és Találmány Hivatal, Gáspárik Attila – Alelnök, Országos Audiovizuális Tanács, Neményi József – Alelnök, Országos Versenytanács. /RMDSZ a kormányban, prefektúrákon és az országos intézményekben. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./
2005. március 7.
Március 5-én tartotta közgyűlését a kolozsvári székhelyű Erdélyi Magyar Írók Ligája. Sántha Attila volt elnök és ügyvezető kifejtette lemondásának fő okait. A december 5-i sikertelen népszavazás után – mellyel kapcsolatban az E-MIL is állást foglalt – nehezére esne magyarországi támogatókat keresni, ugyanakkor költői pályáját is megzavarta a háromévi papírmunka. Demeter Attila sóhivatalnak nevezte az E-MIL-t, majd kilépését közölve távozott. Többen egyetértettek vele abban, hogy az érdekvédelem lenne a legfontosabb célja a testületnek. A testület végül megszavazta az öttagú választmányt: Sántha Attila, Márkus Barbarossa János, Fekete Vince, László Noémi és Karácsonyi Zsolt személyében. A választmány tagjai Márkus Barbarossa Jánost választották meg elnöknek, aki Király Zoltánt nevezte ki ügyvezető igazgatónak. Az E-MIL új, Bécsben élő elnöke szerint fontos lenne Magyarországon is bejegyzett szervezetként működtetni a testületet, így valamennyi tevékenységet – az írótáborokat, felolvasó-körutakat, a díjátadásokat – sikeresebben lehetne finanszírozni. /(Rostás-Péter Emese): Márkus Barbarossa János az új E-MIL-elnök. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
2005. június 4.
Romániába látogatott Szanyi Tibor, a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) politikai államtitkára. Június 3-án a román kormány több miniszterével és államtitkárával folytatott megbeszéléseket, azokon számos magyar vállalat képviselője is részt vett. Borbély László területfejlesztési és középítkezési megbízott miniszterrel folytatott eszmecserén arról beszéltek, miként lehet a határokon átnyúló közlekedési folyosók fejlesztését összehangolni a magyarországi hálózatokkal, biztosítani a magyarországi kapcsolódást. Demeter Attila, a Kereskedelmi és Gazdasági Minisztérium államtitkára is fogadta a delegációt, e találkozó témája volt, hogy a magyar vállalatok milyen formában vehetnének részt az energiaszektor és a vegyipar privatizációjában, az erőmű-felújításokban. Csutak István integrációs államtitkárral a magyar küldöttség áttekintette Románia eddigi fejlődését, integrációs felkészülését. Bukarestben Szanyi Tibor találkozott Koródi Attila környezetvédelmi államtitkárral, Tánczos Barnával, a mezőgazdasági minisztériumhoz tartozó állami birtokok ügynökségének vezetőjével és Szabó Sámuellel, a romániai Sapard-ügynökség vezérigazgatójával is. /(Garzó Ferenc /MTI): Bukarestben a magyar GKM politikai államtitkára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2005. szeptember 16.
RMDSZ-es államtitkár is áldozatul esett a mini kormányátalakításnak, amit Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök szeptember 15-én hajtott végre. Markó Béla bejelentette, hogy elégedett a magyar nemzetiségű államtitkárok munkájával, ennek ellenére Tariceanu leváltotta Demeter Attilát, aki a gazdasági és kereskedelmi minisztériumban töltött be államtitkári tisztséget. /Demetert is leváltották. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./ Demeter Attila, a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára meglepődött a döntésen, melynek okáról még nem tájékoztatták. Az RMDSZ is elégedett volt Demeter munkájával. Borbély László kormánykapcsolatokért felelős alelnök elmondta, ez a miniszterelnök döntése volt, melybe előzőleg Markó Béla RMDSZ-elnök is beleegyezett. Borbély elmondta, megtalálják a módját annak, hogy Demeter Attila továbbra is Bukarestben hasznosítsa tudását. /Gazda Árpád: Menesztették Demeter Attilát. = Krónika (Kolozsvár), szept. 16./
2005. szeptember 26.
Bogos Zsolt csíkszeredai városi tanácsost nevezték ki a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium államtitkári tisztségébe. Az önkormányzati képviselő Demeter Attila posztját vette át, akit Calin Popescu Tariceanu váltott le annak ellenére, hogy az RMDSZ elégedett volt kormányzati tisztségviselőinek munkájával. Bogos a volt államtitkár sógora. Bogos Zsolt 1959. május 20-án született Csíkszentimrén, a iasi-i Műszaki Egyetemen szerzett diplomát 1984-ben, majd 1990 után Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Olaszországban, Magyarországon vett részt különböző informatikai, közgazdasági és pénzügyi továbbképző tanfolyamokon. Eddig kabinet-igazgatói tisztséget töltött be a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztériumban. /B. T.: Családban maradt az államtitkári tisztség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./
2006. február 3.
Február 1-jén Kolozsváron a Pro Philosophia Alapítvány és Pro Philosophia Kiadó tartott könyvbemutatót a Sapientia EMTE központi épületében. Tonk Márton, az alapítvány és kiadó igazgatója emlékeztetett, hogy utoljára másfél évvel ezelőtt tartottak könyvbemutatót. Horváth Gizella Maine de Biran című kötete a francia filozófus munkásságának monográfiája. A szerző hozzászólásában elsősorban a nemrégiben elhunyt Szegő Katalinnak mondott köszönetet, aki elsőként olvasta a kéziratot és szaklektorként nagy segítséget nyújtott számára. Demeter M. Attila Republikanizmus, nacionalizmus, nemzeti kisebbségek című kötetéről maga a szerző volt kénytelen beszélni, a felkért előadó, Egyed Péter hiányában. Demeter Attila elmondta: jelenlegi könyve szisztematikus összegzése mindazoknak a felvetéseknek, következtetéseknek, amelyekre az elmúlt tíz évben jutott a téma kapcsán, így tehát egy folyamat végére jutott. A Kellék 25., jubileumi számáról Szigeti Attila, a kötet egyik szerkesztője beszélt. A filozófiai folyóiratot annak idején négyen – Tonk Márton, Demeter M. Attila, Ilyés Szilárd és Szigeti Attila – „alapították”, másod-, harmadéves filozófia szakos diákokként. A jubileumi szám megjelenését a Pro Professione, a Communitas és az Illyés Alapítvány támogatta. /Köllő Katalin: A Pro Philosophia Kiadó újdonságairól. Hármas könyvbemutató a Sapientiánál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./
2006. április 10.
Máramaros megye magyar vállalkozóival, az RMDSZ vezetőivel is konzultált nagybányai látogatásán Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott miniszter, aki Demeter Attila kíséretében érkezett a városba az EU házhoz jön rendezvényre. Főleg a szórványt érintő gazdasági gondokról volt szó. Erről beszélt Béres István, a Máramarosi Területi RMDSZ-szervezet elnöke is. Winkler Gyula miniszter szerint a szórványból jobban látszik, hogy az RMDSZ kormányban való részvétele létkérdés a hazai magyarság számára. /Farkas E. Zoltán: Információt a szórványnak! = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./
2007. június 22.
Dévai Nagy Kamilla előadóművész a külhoni magyar fiatalokat megkülönböztetett figyelemben részesíti iskolájában, Budapesten, a Krónikásének alapítványi zeneiskolában. Ezt nem jelentheti ki nyíltan, akkor azonnal eltaposnák őt, mondta. Zeneiskoláját most a kilakoltatás veszélye fenyegeti. Valóban kilakoltatás előtt állnak, erősítette meg, mert nem kellenek a „felső rétegeknek”. Képtelenek voltak fizetni a fűtés- és villanyszámlát, és erre hivatkozva kilakoltatják őket. Dévai Nagy Kamilla rózsadombi lakása árát beleépítette ebbe az iskolaépületbe. Arról volt Meg sem tudja mondani, hogy hányan tanultak nála Erdélyből. A közel tizenegy év alatt négyszáz olyan tanulója volt az iskolának, aki hosszabb-rövidebb időt itt töltött. Nem azért hozta létre az iskolát, hogy Erdélyből elcsábítsa az embereket, hanem azért, hogy tanuljanak, majd hazavigyék a reménységet, a hitet, a fényt. Számos olyan tanítványa van, akik nagy sikerrel elvégezték az iskolát és diplomáztak már. Például két kedves gyergyószentmiklósi tanítványa, Nádi Csongor és Portik Bakai Dalma, akik már számos országban sikereket ért el. Gyergyóremetéről jött György Rózsa Sándor, aki már a budapesti operettszínházban is főszerepeket énekel. Megemlítette még a székelyudvarhelyi Deák Csongort és a csíkszentdomokosi Kurkó Józsefet, aki több filmben is szerepelt. Szászrégenből jött Szász Gyula, aki rockoperák főszerepeit énekli, és Varga Miklós utódjaként emlegetik; vagy Madaras Zsolt Szovátáról, aki úgy énekel, hogy a nemrég létrehozott Üzen március című rockoperában már neki írták a dalt. Nemsokára diplomázik a marosszentgyörgyi Lovász Ágota, aki egy másik krónikáshoz ment férjhez, a szászrégeni Demeter Attilához. Dévai Nagy Kamilla az 1996 januárjában bekövetkezett autóbalesete, majd az ezt követő, csodával határos gyógyulása után életcéljául tűzte ki a tehetséges gyerekek támogatását. Sokat jár mindenfelé a tizenötmilliós magyarság körében, és mindenütt megtalálja azt a magot, amely képes összetartani, és áldozatot hozni. szó, hogy 25 évre megkapják ezt az épületet. Ha kirakják őket, neki sincs hová menniük. Az V. kerületi önkormányzat sietett a segítségükre. Dévai Nagy Kamilla 1968-ban vált hirtelen ismertté, mert a Nyílik a rózsa, illetve a Röpülj, páva népdalvetélkedő zsűrije kifogásolta, hogy gitárkísérettel énekeli a népdalokat. A zsűri kidobta őt a vetélkedőből, a közönség visszaszavazta a versenybe. Úgy érzi, 1996-os balesetekor az Úr vendége volt, megkapta a feladatát: járja a végeket, és vigye a hírt, hogy vannak még tisztességes magyarok emitt is, amott is. Dévai Nagy Kamilla /sz. 1950. febr. 17./ Liszt Ferenc- és Kazincy-díjas énekes-előadóművész, számos nemzetközi elismerés és díj birtokosa, a Krónikásének Közhasznú Alapítvány Zeneiskola alapító igazgatója. /Jánossy Alíz: Új krónikás hagyományok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 22./
2008. március 29.
A környezettudomány legfrissebb kutatási eredményeit, a környezettudomány és a nevelés kapcsolatát tekintik át Debrecenben a március 28-án megkezdődött IV. Kárpát-medencei Környezettudományi Konferencia résztvevői. Demeter Attila, Románia környezet és fenntartható fejlődés minisztériumának képviselője a környezettudatos nevelés fontosságát hangsúlyozta. /Megkezdődött a IV. Kárpát-medencei környezettudományi konferencia. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 29./
2008. december 5.
Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem filozófia tanszéke Filozófiai esték címen sorozatot indított. Céljuk a filozófia megszerettetése, jelezte a főszervező, Forró Enikő egyetemi tanár. December 3-án azt est vendége Demeter Attila, a kolozsvári BBTE filozófia tanszékének adjunktusa, a Kolozsvári Tudományos Akadémia filozófia tanszékének elnöke az antik filozófiának a korai kereszténységre gyakorolt hatásáról tartott előadást. /D. Mészáros Elek: Vita hitről és filozófiáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./
2009. január 23.
Az RMDSZ alprefektusát, Szakál András Zsoltot felmentették tisztségéből és kinevezték a Köztisztviselők Országos Hatósága élére. Szakál a szintén RMDSZ-es Birtalan Józsefet váltja az intézmény élén. Emil Boc kormányfő ugyanakkor Péter Pált nevezte ki személyi titkárának a Miniszterelnöki Hivatalba. A miniszterelnök ugyanakkor menesztette tisztségéből Péter Zsuzsana igazságügyi államtitkárt, valamint Imre Istvánt, a Kis és Középvállalatok Minisztériumának államtitkárát. A tisztségéből eltávolított tisztségviselők között van Niculescu Toni a külügyminisztérium, valamint Demeter Attila, a Környezetvédelmi minisztérium államtitkára is. /Szakál Árpád váltja Birtalan Józsefet a köztisztviselők hatósága élén. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./
2010. július 14.
A filozófusok is táboroznak
Csíkszépvízen július 5. és 9. között sikeresen lezajlott a második filozófiatábor. Filozófusaink a pihenés közben sem hagytak fel a munkájukkal, sőt alighanem ezekben a táborokban szervezik meg az erdélyi filozófiai élet mozgását.
A "nulladiknak" nevezett filozófiatáborban egy beszélgetés közben vetődött fel az erdélyi magyar filozófia sorsának kérdése. A második táborban, a tavaly alakult meg az Erdélyi Magyar Filozófia Társaság, és el is kezdte munkásságát. Jelenleg is zajlik az élete, ezt bizonyítja a tábor. Neves professzorok, mint Egyed Péter, Veress Károly, továbbá egyetemi filozófiatanárok, doktorandu-sok, mesterisek és hallgatók voltak jelen. Szívesen látták a kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai középiskolai filozófiatanárokat is és más érdeklődőket. A filmnézések, vitakör, szerepjátszás és performansz közé becsúszott a focivébé is. Napirenden volt a szakmai tevékenység: Keszeg Anna előadást tartott, Demeter Attila és Ferencz Enikő szemináriumot vezetett a feminizmus témakörében, Szigeti Attila és Gregus Zoltán a francia fenomenológia egyik jelentős személyiségét ismertette szövegeken keresztül. Komolyan beszélgettek a középiskolásoknak szánt szöveggyűjteményről, a filozófia oktatásáról. A kreatívírás- műhely bizonyította, hogy nem csak az elvont filozófiai szövegekkel boldogulnak, hanem nyugodtan kacérkodhatnak a könnyedebb írással is. Mi több, ezekből a szövegekből rögtönözve egy színdarabot is bemutattak A filozófus ágyéka/árnyéka címmel, illetve átköltött verseket szavaltak. Az eleven szellemi életet kiegészítette a környéken tett kirándulás, kosarazás, úszás. A tartalmas tábort a Babes-Bolyai Tudományegyetem Filozófia Tanszékének magyar tagozata szervezte (Ungvári Zrínyi Imre és Zuh Deodáth), a Communitas Alapítvány, a Szülőföld Alap, a Bolyai Társaság, a Pro Philosophia Alapítvány és az Erdélyi Magyar Filozófia Társaság támogatásával. Népújság (Marosvásárhely)
2010. november 15.
Magyarok Európa közepén
Fiatal politológusok tanácskoztak a kincses városban
Kolozsvárott szervezték meg idén november 11-14. között a Kárpát-medencei Fiatal Politológusok Konferenciáját, amelynek központi témája a magyar érdekérvényesítés Európa közepén, az integráció, a stratégiai partnerségek és a határon túli magyarok függvényében. A rendezvényt első alkalommal szervezik teljességében Magyarország határain kívül.
A konferencia nyitónapján, csütörtökön Prőhle Gergely, a magyar külügyminisztérium helyettes államtitkára vázolta a jövő évi magyar EU-elnökség prioritásait, bemutatva azokat az irányvonalakat, amelyek mentén érvényesíteni lehet a magyar érdekeket. A nap második előadásán Bakk Miklós, Szász Alpár Zoltán és Bodó Barna politológusok, a Babes-Bolyai Tudományegyetem, illetve a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának oktatói az erdélyi magyar közösségépítés történetét és modelljeit ismertették.
Pénteken a magyar-román viszony román szempontból való áttekintésére került sor: Gabriel Badescu és Gabriel Andreescu politológusok, valamint Ovidiu Pecican történész elemezték a román fél államközi és kisebbségi politikáját. Délután ugyanezt a partnerséget magyar szempontból értelmezte Füzes Oszkár, Magyarország romániai nagykövete, Sógor Csaba európai parlamenti képviselő (RMDSZ) és Horváth István szociológus.
Az előadáson Horváth István bemutatta a két állam, Magyarország és Románia viszonyát a rendszerváltás utáni első évtizedben, míg Füzes Oszkár a jelenlegi állapotot és a két ország irányvonalait ismertette.
Sógor Csaba EP-képviselő európai vonatkozásban beszélt a magyar-román partnerségről. Véleménye szerint az Európai Unióban, amely egy egységes Európára törekszik, nem elegendő, ha csupán a szomszéd országokkal találjuk meg a közös irányvonalakat, hanem a többi tagállammal is együtt kell működni. Az egyes országoknak hasonló problémákkal kell szembenézniük mezőgazdasági, környezetvédelmi, energiahatékonysági, szociális vagy éppen kisebbségvédelmi kérdésekben. Példaként említette a Duna stratégiát, amelynek a kidolgozásához a Duna menti országok zökkenőmentes együttműködésére van szükség, valamint szót ejtett arról is, hogy kisebbségi kérdésekben akár a lengyelek is partnereink lehetnének.
Sógor Csaba szerint bár Románia a maga sajátos történelmi, politikai és gazdasági fejlődése következtében lemaradt a nyugattól, nem lehetetlen az ország felzárkózása. "Tanulnunk kell a hibáinkból és gyakorolnunk kell a nyugaton bevált példákat. Mindehhez a jó partnerségi kapcsolatok is segítséget nyújthatnak" – véli a képviselő.
Sógor Csaba előadása során hangsúlyozta: csak akkor lehet erős magyar-román partnerséget kialakítani, ha mind a határon túl, mind Erdélyben megvalósul egy erős magyar-magyar együttműködés is".
Vasárnap Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára a magyar állam nemzetpolitikai koncepcióját mutatta be, majd Kovács Péter (RMDSZ), Orbán Balázs (MPP) és Gergely Balázs (EMNT) vitázott az erdélyi magyar politikai képviseletről, végül pedig a nemzeti érdek és európai identitás összefüggéseiről beszélgetett Egyed Péter, Salat Levente és Demeter Attila. Népújság (Marosvásárhely)
2012. október 8.
Egyetemtörténeti konferencia, de kinek és hogyan?
Véget ért a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar nyelvű oktatásának 140. évfordulójáról megemlékező ünnepségsorozat. Holott a figyelem intézmény- és oktatástörténetre való ráirányítása példaértékű kezdeményezés volt, a konferencia-előadások megszervezése hagy még némi kívánnivalót maga után.
„A száznegyven éves évforduló a mi közös ünnepünk és egyetemtörténetünk” – húzta alá érvelését Ovidiu Ghitta, az egyetem Történelem és Filozófia Karának dékánja a humántudományok napjának csütörtöki megnyitóján, háláját fejezve ki az ünnepség nyitottá tételéért. Nemsokára sor került A Babeş–Bolyai Tudományegyetem története (Istoria Universităţii „Babeş–Bolyai”) című román–magyar társszerzők munkájaként született egyetemtörténeti kötet bemutatására is, ami a kar egyetemi kiadójának történetében előzmények nélküli. A gesztusok kétségtelenül derűre adnak okot, még ha a kötet megjelentetését eredetileg nem is 2012-re, az intézmény de facto megalapításának emlékére, hanem 2009-re, a román intézmény létrejöttének kilencven éves jubileumára tervezték.
De mit is jelentett az ünnepség nyitottá tétele? A nyitás kétségtelenül megrekedt valahol a formalitás vagy a megfeleléskényszer szintjén. Így történhetett, hogy míg a konferencia-előadások első napján (nem mellesleg a tévések jelenlétében) a fejhallgatókkal igénybe vehető szinkrontolmácsolás kifogástalanul zajlott, addig a rákövetkező napokon a helyi román és magyarországi kollégák már szomszédjaik „fülbe sutyorgó” és rögtönzött fordításaira voltak ráutalva – a szinkrontolmácsolást már nem biztosították.
Továbbá nem lehet elmenni azon tény mellett sem – kilépve az etnikai keretből, mintegy generációs problémát érintve –, hogy az előadók közül sokaknak (határozottan nem megérdemelten) az érdektelenséggel is szembesülniük kellett. Az talán könnyen belátható, hogy a román kollégák (értsd szakemberek és szakemberjelölt diákság) számára a magyar nyelvű egyetemi oktatás jubileuma nem is lehetett igazán hívó szó, de a magyar diákság involváltsága sem festett túl jó képet. Az időnként beözönlő fiatalság – mondjuk úgy – „nem-fakultatív jellege” elég könnyen szembe ötlött.
Tehát a „mi ünnepünk” jegyében elhangzó megnyitóbeszéd méltányolandó kísérlet, de inkább csak szóban maradt erős, a gyakorlatban nem nyert igazolást. A generációs kérdés pedig már egy komplex habituális és kulturális változás irányába vinne, ami nyilván a tömegoktatással is szoros összefüggésben van (hogy mégse rajzoljuk a „devalválódó ember” képét).
Ezzel szoros összefüggésben, Tóth Szilárd, a Történelem és Filozófia Kar oktatója előadásában (a programfüzetben hibásan közölt előadáscímtől eltekintve) a magyar nyelvű oktatás 1990 utáni helyzetét elemezte. A magyar felsőoktatási intézmények egyfajta túlpörgéséről is beszámolt, ami a példaként felhozott Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) és Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) színrelépésével – a demográfiai viszonyokat figyelembe véve – értelmetlen konkurenciahelyzetet teremtett. A nemzeti intézmények kiépülésének tehát kézzelfogható eredményei vannak, annak kultúrafenntartó szerepe is elvitathatatlan, mégis úgy tűnik: az intézményesülésnek is van egy optimális határa.
Az alábbiakban a Történelem és Filozófia Kar, majd a Magyar Filozófia Intézet csütörtöki konferencia-előadásait, továbbá a társadalomtudományok besorolás alá került, több kar részvételével zajló pénteki bemutatókat tekintem át. Az előadások számának sokasága miatt csupán a fontosabbnak ítélt bemutatókat érintem.
A fentebb is említett Babeş–Bolyai Tudományegyetem története című, újonnan megjelent kötetet Sipos Gábor, a Történelem és Filozófia Kar docense, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke méltatta. A tudományterjesztő és -népszerűsítő műfajú kötet inkább az általánosan elfogadott vélemények mentén íródott, nem részletezi az egyes kérdések körül kialakult tudományos vitákat. A román nyelvű munka egyik előnyeként nevezte meg, hogy a 18–19. századi Erdély történetét jobban ismerő magyar szakemberek tudása ezáltal a román olvasóközönség számára is elérhetővé válik. A kötet legfőbb érdemének az objektivitás igyekezetét tartotta. A „kis magyar világból” származó (1940–1944), kritikusnak vélt archív felvételek is szép számmal kerültek a kötetbe, melyeknek történeti értéke hallatlanul nagy, de kötetben való publikálásukra sem került eddig sor – tette hozzá Csucsuja István, a kar egyetemi oktatója. Rüsz-Fogarasi Enikő, a kar dékánhelyettese Ovidiu Ghitta szavait idézve a közös egyetemtörténetet a „multikulturalitástól az interkulturalitás felé történő lépésként” értékelte. Kiegészítette továbbá azzal, hogy míg most egy román nyelvű könyvet magyar nyelven mutattak be, reményei szerint 2019-ben (a román intézmény száz éves jubileumán) majd egy magyar nyelvűt mutathatnak be román nyelven.
Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutató történésze, a két világháború közötti erdélyi történelem egyik legjobb szakértője a korszak kolozsvári felsőoktatásának alternatív megoldásait vizsgálta. Az egyetem történetében igazi cezúraként 1920. augusztus 20-át nevezte meg, miután a nem kolozsvári születésű vagy Kolozsvárra 1914 után érkező professzoroknak el kellett hagyniuk a várost. Az impériumváltást követően kétezer Erdélyből menekült budapesti hallgatóval lehetett számolni, azonban a megélhetési gondok és történelmi szituáció következtében 1-2 fő óralátogató akadt csak köztük. Az erdélyi magyar tudományos elit kitermelésében és helyzetük javításában az előadó kiemelte az 1918-ban létrehozott Felekezetközi Tanácsot, az 1929-től működő Külföldiek Kollégiumát, amely rövid időszakú magyarországi látogatásokat szervezett, valamint a diákok különböző egyházi szervezetekbe való tömörülését. Az előadás végén egy eddig feldolgozatlan téma új kutatási eredményeire, Horváth Barnának a szegedi és kolozsvári egyetem történeti összehasonlítását végző munkájára is felhívta a hallgatóság figyelmét.
Győrfi Dénes, a kar doktorandusz hallgatója a mai nevén Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár részletgazdag történetét tárta a hallgatóság elé. A működését 1874-ben megkezdett könyvtár életéből érdekes, a múlt századforduló korrajzának tekinthető fejezetet is megismerhettünk. Miután számos panasz érkezett arról, hogy az egyetem diákjai tudományos munkák helyett szerelmesregényeket olvasnak a könyvtárban, 1901-ben rendeletet hoztak arról, hogy a lektűrök olvasását csak komoly tudományos munkák felhasználása céljából engedélyezik. Továbbá a könyvtárba csak minden tizenhatodik életévét betöltött, „tisztességes öltözetű” személy léphetett be. Persze számos vita kiváltója volt, hogy mi is számít „tisztességes öltözetnek”.
Érdekes és egyben a jelen oktatási kérdéseit is érintő előadás hangzott el Tóth Szilárd, a kar egyetemi oktatójának prezentációjában. Az egyetem magyar nyelvű oktatásának utóbbi húsz évét górcső alá vevő kutató végigkísérte a rendszerváltást követő évek folyamatos intézményi újraépítkezését. Az 1989-es rendszerváltás erdélyi magyar oktatásban betöltött szerepéről megjegyezte, hogy a forradalom hiányában nem telt volna bele tíz év, és a romániai magyar oktatás teljesen felszámolódott volna. Az oktatástörténet egyik határkövének lehet tekinteni a 2011-es tanügyi törvényt, amely huszonegy karon tizenhét magyar intézetet állapított meg. Így olyan területeket kivéve, mint például a politológia, jog vagy torna, amelyeknek nincsen autonóm magyar intézményi keretük, a szakterületek jelentős része önállóságra tesz szert. Az önálló karok létrejöttében az előadó pozitívumként értékelte az „egymásra találást”, azonban negatívumként beszélt az egy intézményi keret alá tartozók heterogenitásáról, ami a közös kutatási projektek megvalósítását nehezíti. A magyar intézetek 2011-es helyzetét összegezve olyan hiányosságokra mutatott rá, mint a megfelelő számú oktatók hiánya, költségvetési bizonytalanság vagy az előbb említett heterogén összetétel.
A Magyar Filozófia Intézet három előadása közül Demeter Attiláét, a Történelem és Filozófia Kar docenséét emelném ki, amelyik elméletibb jellegénél fogva is kitűnt a másik két tudománytörténeti felolvasás közül. Az előadó azt a kérdést boncolgatta, hogy van-e a nemzeti kisebbségi kérdésnek jó liberális megoldása. Elméleti fejtegetéseihez Balogh Artúr jogászprofesszor és a kolozsvári egyetem korabeli rektorának munkásságát vette alapul, aki jelentős politikai gondolkodó, a kisebbségi jog nemzetközi szaktekintélye volt. Balogh Artúr, – párhuzamosan a mai angolszász szerzőkkel – azt mondta, hogy a kisebbségi kérdés elképzelhetetlen liberális szemlélet nélkül. A jogász vágya az volt, hogy megszűnjön a hatalom és a jog közötti ellentét. A kisebbségi jogokat az emberi jogokra, az emberi méltóságra vezette vissza. Az emberi szellem szabadságának kérdésére Immanuel Kant német filozófusnak volt a legnagyobb hatása, aki pusztán az emberi mivoltból indult ki – amely szellemiségnek Balogh Artúr is követője volt. Ezt az emberi mivoltig történő, folyamatos „elméleti lecsupaszítást” nevezik „az egyén szörnyű kanti elszemélytelenítésének”. Ez alapján az előadó azt a kérdést tette fel: vajon az emberi mivolt alapján vissza lehet-e adni a nemzeti kisebbségnek a jogát, amikor az éppen specifikus csoporttagságára hivatkozva próbálja kivívni érdekérvényesítéseit? A kérdésre adott válasz, hogy Balogh Artúr kisebbségi jogfilozófiája csak látszatra liberális, de valójában nem az. A professzor kisebbségi jogi kérdésre adott válasza jó, de nem liberális.
A pénteki napon Killyéni András sporttörténész, az egyetem Testnevelés és Sport Karának oktatója beszélt a testnevelésképzés kolozsvári múltjáról, kissé rendhagyó előadásában az intézmény jelentős személyiségeinek életébe is részletes betekintést nyújtott. A kötelező testnevelés oktatásról már a kiegyezés évében (1868) meghozott rendelet után nem sokkal, az 1870-es években létrehozták az egyetem első tornatermét, ami a Széchenyi téren (Piaţa Mihai Viteazul) kapott helyet. Az előadó kiemelte az 1884-ben alapított, később világhírnévre is szert tett Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Clubot (KEAC), amely 1885–1894 között élte aranykorát. Az atlétika mellett a kolozsvári egyetemi sportágak között a vívóknak és korcsolyázóknak volt legkiemelkedőbb szerepük.
A jubileumi konferenciasorozat humántudományok területén elhangzott előadásairól összességében elmondható, hogy neves kutatók mutathatták be kutatási eredményeiket, mégis a személyes találkozások eredeti célját tekintve, hogy egy konferencia tényleges szakmai fórumot teremtsen, a fent leírt hiányosságok talán némileg megkoptatták az esemény ünnepélyességének fényét.
GYŐRI TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)
2012. december 4.
Szülőföldön magyarul: újabb döntés várható
Még mintegy 23 ezer pályázatról kell döntést hozzon a Szülőföldön magyarul program keretében a pénzt kezelő Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. A korábban megítélt támogatások nagy többségét már kifizették.
A napokban várható az alapkezelő döntése a Szülőföldön magyarul program keretében második körben felterjesztett pályázatokkal kapcsolatosan – vélte Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke. Az oktatási, nevelési és tankönyv-, taneszköz-támogatásokra benyújtott pályázatokat összegyűjtő és leellenőrző szervezet a támogatásokat megítélő Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. döntéshozó bizottságának már minden megfelelő pályázatot benyújtó pályázóról javaslatot tett. A második körben 23 517 pályázót terjesztett fel támogatásra. Arról, hogy a második körben támogatásra javasolt pályázók mikor kaphatják meg a pénzt, az RMPSZ elnöke nem tudott nyilatkozni, az összegeket ugyanis a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kezeli. A korábbi nyilatkozatok szerint viszont év végéig be akarja fejezni a kifizetéseket az alapkezelő.
Amint Burus-Siklódi Botond elmondta, az egyéni elbírálás alá eső pályázók maradtak utoljára, 8343 ilyen pályázatot terjesztettek elő a bizottságnak. Az elnök megemlítette, egyéni elbírálás alá esnek például azok az óvodások, akik bár már óvodába jártak az előző tanévben, még nem töltötték be a harmadik életévüket. Szintén külön döntést hoznak azon diákok esetében, akik nem az állami oktatás keretében tanulnak magyarul. Az ilyen esetekben a még rendelkezésre álló pénzalap függvényében hoz döntést az alapkezelő – tájékoztatott Burus-Siklódi Botond.
Közölte azt is, a pályázók támogatásra való felterjesztésével lezárult a munkájuk ezen része, de a kérdéses esetek tisztázásában állnak továbbra is a pályázók és az alapkezelő rendelkezésére. Ha a pályázóknak kérdésük van a pályázatukkal kapcsolatosan, a 0266-371377-es vagy pedig a 0266-244450-es telefonszámokon tehetik fel ezeket, napközben 8 és 15 óra között.
Az RMPSZ idén 108 488 pályázatot kapott a Szülőföldön magyarul program keretében. A pályázatokban 157 646 óvodás és iskolás számára igényelték a nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásokat szüleik, illetve törvényes képviselőik. Először azok kapták meg a támogatást, akik már tavaly is sikeresen pályáztak, ezután pedig az idén először pályázók következtek. Új pályázó idén több mint nyolcezer volt – tudtuk meg Burus-Siklódi Botondtól.
Demeter Attila, a támogatások kifizetését végző OTP Bank Románia illetékese azt mondta el, az eddig megítélt támogatások 99 százalékát átutalták a támogatottaknak. Decemberben utalnak még azoknak, akik támogatásáról szintén korábban született döntés, de külföldön dolgoznak, és karácsonyra térnek haza.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro
2013. június 15.
A Toll védelme
Ötödik évfolyamához érkezett a székelyudvarhelyi folyóirat
Kisiskoláskorom kedvenc tárgyai közé tartozott a háromszínű golyóstoll, amely egyetlen érintésre pirosban vagy zöldben folytatta a megszokott kék sorokat. A székelyudvarhelyi Erdélyi Toll ennél sokkal több árnyalattal lepi meg minden negyedévben olvasóit a legfiatalabb "Tollforgatóktól" a szépkorúakig. Az ötödik évfolyamához érkezett irodalmi, művelődési folyóirat az – idén huszonkettedik évébe lépett – udvarhelyi Erdélyi Gondolat Lap- és Könyvkiadó sajtóterméke különös szépségű, váratlan virágként született 2009-ben, akkor, amikor már a médiavilágban is érzékelhetővé váltak a gazdasági válság jelei, a meglévő irodalmi- művelődési lapok köré csoportosult szerzők és olvasók köre pedig rég körvonalazódott. Szükség, igény volt rá mégis. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogyaz elmúlt fél évtized alatt egyszer sem kellett megtorpannia, sem minőségében, sem terjedelmében nem érintették az anyagilag, eszmeileg egyaránt nehéz idők mellékhatásai. Ötödik évfolyamának első számában megtaláljuk az induláskor "megkóstoltatott," azóta egyszer sem nélkülözött rovatokat – Anyanyelvünk épségéért, Írók a szülőföldről, Irodalomtörténet, Sajtótörténet, Múzsa és Lant, Híres magyar múzsák, Filozófia, Élő néphagyományok, Hit és üzenet, Élő tudomány, Erdélyi Toll – gyermekeknek –, az első ötvenegynéhány oldalon, a szintén ismert és kedvelt Műhely rovatban pedig Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó és szellemi műhely húszéves évfordulóján címmel Beke Sándor főszerkesztő 2012-ben kiadott interjúkötetének első fejezete olvasható. Mi módon befolyásolta az 1989 utáni romániai magyar sajtó az alkotói pályák alakulását, milyen emlékeket idéz a rendszerváltás után megjelent Székely útkereső, mi a jelentősége a 70-nél több magyar írót "egy közös erdélyi asztalhoz" ültető Erdélyi Tollnak? – jeles írók, költők, irodalomtörténészek, egyetemi tanárok, szerkesztők véleményét ismerhetik meg minderről a kötet, illetve a lap olvasói. Ezen gondolatokból válogattunk: "Szomorúság és életbizalom: ez jellemez ma minden szellemi igényt, mert nem lehet nem észrevenni etnikai sorvadásunk aggasztó tüneteit, ugyanakkor kötelességünk és felelősségünk a jövőteremtő munkálkodás. Ez a kötelességéthosz fűti az Erdélyi Toll működtetését is, színvonala, jellege, holdudvara pedig nyilván egyre feltűnőbb lesz az erdélyi és egységes Kárpát-hazai kulturális magyar ég-boltozat alatt." (Bertha Zoltán), "Megőrzésre, továbbadásra méltó szellemi táplálék gyermeknek, fiatalnak és idősnek egyaránt." (Sipos Erzsébet), "Nekem személy szerint a reményt jelenti, hogy Erdélyben (és persze, Székelyföldön) továbbra is szükség van az írott szóra, a nyelvre, az irodalmi alkotásra." (Demeter Attila). Sorozatban közölt prózaanyagával – Bölöni Domokos: Szélrózsa kankalin, Málnási Ferenc: Erdélyi anyanyelvoktatás – irodalmunk tükrében, Balázs Sándor: Köznapi filozófia, Bustya Dezső: Tűnődések – számomra a folytonosság ígéretét sugallja, egyfajta biztonságérzetet kelt az ötesztendős Erdélyi Toll. Olyan érzés ez, mint amikor valaki több hónapos távollét után hazatér, és mindent a helyén talál.
(A tartalomból: Beke Sándor: Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó és szellemi műhely húszéves évfordulóján (I.), Bölöni Domokos: Szélrózsa kankalin (VI.), Pomogáts Béla: A helikoni költészet, Bárd Oszkár: Kell lennie, Madách Imre: Isten keze, ember keze, Málnási Ferenc: "Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál", Nagy Pál: Volt akkor egy Művészet, Pomogáts Béla: Búcsú egy műhelytől, Kozma László: Szabó T. Attila, Málnási Ferenc: Erdélyi anyanyelvoktatás – irodalmunk tükrében (XII.), Brauch Magda: Nyelvi illem – régen és ma, Bertha Zoltán: Magyarság és emberség, Brauch Magda: Erzsébet asszony, Balázs Sándor: Köznapi filozófia (VI.), Ráduly János: Népies rabversek 1897-ből, Szőcs Katalin: Az élet virága (I.), Sebestyén Péter: Húsvét, az ünnepek ünnepe; Feltámadás; Látta és hitt, Bustya Dezső: Tűnődések (IV.), Zsigmond Enikő: Milyen gát a Bogát-dombja, küszöb-e a Gréces-tető? A Múzsa és Lant rovat szerzői: Albert–Lőrincz Márton, Barabás István, Beke Sándor, Bodó Márta, Csatáné Bartha Irénke, Csire Gabriella, Demeter Attila, Elekes Ferenc, Eszteró István, Ferenczi Enikő, Fülöp Kálmán, Gáspár Erika, Ilyés András Zsolt, Kamenitzky Antal, Kiss Lehel, Komán János, Kozma László, Molnos Ferenc, Mester Györgyi, Mészely József, Nagy Irén, P. Buzogány Árpád, Pálffy Tamás, Ráduly János, Tar Károly. Az Erdélyi Toll – gyermekeknek rovatban Barcsay Andrea-Krisztina, Csatáné Bartha Irénke, Csire Gabriella, Kiss Lehel, Kozma László, László László, Mester Györgyi, Mészely Adél, Mészely József, Nagy Székely Ildikó, P. Buzogány Árpád, Tar Károly írásai szerepelnek.).
nszi
Népújság (Marosvásárhely)
2013. július 16.
Gondolatok az Erdélyi Gondolatról
Közvetlenül a rendszerváltás után egy tehetséges brassói fiatalember, Beke Sándor Székelyudvarhelyre költözik, és elhatározza, hogy életét nem csupán a versírásnak, hanem a könyvkiadásnak is szenteli. Lírikus alkata ugyanis jól megfért különleges menedzseri képességeivel. És megszületett az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, amely fennállása óta mintegy 300 könyvet jelentetett meg, többek között a szépirodalom, a nyelv- és irodalomtudomány, az etnográfia, a folklór, a történelem, a filozófia, a szociográfia, a művészettörténet, a biológia tárgyköréből, de memoárok, publicisztikai és esszékötetek is napvilágot láttak az utóbbi két évtizedben. A Székely Útkereső című irodalmi művelődési lapot követően pedig, 2009-ben, immár több mint 200 oldalas terjedelemben megjelent az Erdélyi Toll című irodalmi művelődési folyóirat is.
Dióhéjban ennyi az erdélyi könyvkiadás és sajtótörténet immár szerves részét képező Erdélyi Gondolat Könyvkiadó története. Az Erdélyi Gondolaté, amelynek születésénél ott bábáskodott a felejthetetlen emlékű neves néprajzkutató és író Nagy Olga, aki tudományos tekintélyét latba vetve, önzetlen segítőkészséggel állt Beke Sándor mellé, segített betörni a könyves szakma meglehetősen zárt világába. Úgy is, hogy számtalan kötetét ajánlotta föl kiadásra, de úgy is, hogy olyan jelentős szerzőket sikerült megnyernie az ügynek mint Fodor Sándor, Cseke Péter, Murádin László, Péntek János, Jancsik Pál, Benkő András és a többiek.
A kiadó megalakulásának 20. évfordulóján a főszerkesztő, Beke Sándor a 21. századi erdélyi könyvkiadással, sajtókiadványokkal, irodalommal és könyvterjesztéssel kapcsolatos körkérdésekkel fordult az Erdélyi Gondolat munkatársaihoz, olvasóihoz, megszólaltatva neves írókat, irodalomtörténészeket, nyelvészeket, egyetemi tanárokat, szerkesztőket. Az Erdélyi Toll 2013/1 és 2013/2 számában napvilágot látott válaszok Albert-Lőrincz Márton, Balázs Sándor, Barabás István, Bertha Zoltán, Bölöni Domokos, Brauch Magda, Buksa Éva-Mária, Csire Gabriella, Demeter Attila, Jakobovits Miklós, Málnási Ferenc, P. Buzogány Árpád, Pomogáts Béla, Ráduly János és Sipos Erzsébet véleményét tartalmazzák.
A ‘89 utáni erdélyi magyar sajtó hatását firtató kérdéssel kapcsolatban a válaszok sokaságából Pomogáts Béla egy gondolatát emelném ki: „A Székelyföld a maga különleges történelmi és kulturális, mondhatnám így is: „lelki” hagyományai révén a magyar kulturális közösség meghatározó tényezője. Mondhatnám, ahhoz, hogy a nemzeti kultúra teljes értékű örökösei és gazdái legyünk egy kicsit „székelyeknek” is kell lennünk – Budapesten, Szegeden, Debrecenben, Pécsen, sőt Szabadkán, Pozsonyban, és Kassán is. Vagyis vállalnunk kell a Székelyföld hagyományait és kultúráját, ismernünk kell ezt a kultúrát, birtokba kell vennünk egyetemes magyar értékeit, és el kell köteleznünk magunkat fennmaradásának és gazdagodásának, megismerésének és megismertetésének ügye mellett. Mindennek szolgálatában áll, mindezt elősegíti az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, a Székely Útkereső és az Erdélyi Toll.”
S hogy milyen értékeket adott a magyar könyvbarátoknak az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó? Bertha Zoltán szerint „örök érvényű erdélyi sajátosságok tárházát, enciklopédikus tudástárát bővítette elévülhetetlen kincsekkel (s így elévülhetetlen érdemeket is szerezve, sőt halmozva) az utóbbi két évtizedben. A Sütő András által olyannyira messze sugárzó jelképiséggel feldúsított fogalom, a sajátosság méltósága, a genius loci kap általa is markáns, karakteres önkifejeződést. Elég végigtekinteni a számtalan kitűnő művelődéstörténeti, néprajzi-népismereti, helytörténeti, gyermekirodalmi és végtelenül sorolhatnánk, hogy még mi mindenféle műfajba sorolható könyvek seregén, hogy nyilvánvalóvá váljon mindenki előtt: a nemzeti önismeret szép- és szakirodalmának egyik megkerülhetetlenül fontos műhelyteremtő központja, rangos centruma és őrvára épült fel a kiadó által az elmúlt években. A sajátos szellemi értékek minden egyes könyvet külön jellemeznek, de együtt valóban lenyűgözően bizonyítják, hogy éppen olyan területeket is be tudtak világítani, amelyek olykor a figyelem peremére szorultak. A székely népi humor felderítésének például nincs másik olyan gazdája, mint ez a kiadó, ez a vállalkozás.”
A két, egyenként 232 oldalas kiadvány tartalmazza többek között Pomogáts Bélának A helikoni költészet és A helikoni elbeszélő irodalom című tanulmányait, Bertha Zoltán Magyarság és emberség című esszéjét, Nagy Pál írását az egykori Művészetről.
A 190 éve született Madách Imrére Málnási Ferenc, Sipos Domokosra Józsa Miklós emlékezik, a 100 éve született Jékely Zoltánról pedig Ráduly János készített tartalmas összeállítást. Köszönésről, megszólításról, nyelvi illemről értekezik Brauch Magda, és néhány nyelvi babonára, köznyelvi hibára is felhívja a figyelmet.
Különleges irodalmi csemegének számít a Szélrózsa kankalin, Bölöni Domokos összetéveszthetetlenül eredeti, sajátosan kifejező, nyelvi, stílusbeli bravúrokban bővelkedő mondatfolyam-sorozata önmagáról, életéről, környezetéről.
Mindkét kötet szerves részét képezi a szépirodalmi anyagot tartalmazó Múzsa és lant című rovat. Mellyel kapcsolatban csupán annyit: olykor a kevesebb több is lehet. A gyenge verseknek – elvétve bár, de ilyenek is akadnak – semmi keresnivalójuk egy igényes kiadványban. A minőség jegyében történő válogatás szigora a jóindulatú ösztönzés mellett sem elhanyagolható.
Két sikeres évtizedet zárt nemrég az Erdélyi Gondolat, és minden bizonnyal további, még sikeresebb évtizedek várnak a sajátos arcélű, Székelyudvarhely határait rég átlépett könyvkiadóra.
Németh Júlia
Szabadság (Kolozsvár)
2013. november 23.
Autonómia és regionalizmus – az évtized kihívása (Konferencia Sepsiszentgyörgyön)
A múlt szombaton Sepsiszentgyörgyön tartott autonómiakonferencián politológusok, történészek, többnyire egyetemi tanárok járták körül az autonómia és regionalizmus témakörét, fogalmakat igyekeztek tisztázni, támpontokat nyújtani az erdélyi magyarság autonómiaküzdelméhez, lehetőségekre és veszélyekre hívták fel a figyelmet. Összeállításunkban az elhangzottakat ismertetjük részletesen, természetesen a teljesség igénye nélkül.
Mindenkinek mást jelent?
Fontos az autonómiafogalom tartalmával kapcsolatos zavar tisztázása, annak végiggondolása, milyen érveket lehet felhozni az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseinek indoklása mellett – vezette fel előadását Salat Levente kolozsvári egyetemi tanár. Az elmúlt években megtapasztalhattuk, amikor politikusok beszélnek az autonómiáról, nagyon nehéz eldönteni, hogy mire gondolnak: használják ezt a kifejezést az önrendelkezésre, önkormányzatiságra, hatalommegosztásra, politikai autonómiára és megosztott szuverenitásra egyaránt, s tulajdonképpen mindenki azt ért alatta, amit akar. Ez azonban nem erdélyi sajátosság, Matti Wiberg már 1998-ban úgy fogalmazott, hogy az autonómiafogalom népszerűsége éppen annak sokarcúságára vezethető vissza, és az erdélyi magyar autonómiamozgalom szereplőinek is érdeke volt ezt a sokarcúságot fenntartani. Salat szerint, ha ma valaki felmérést készítene arról, mit jelent az erdélyi magyar embereknek az autonómia, lesújtó képpel szembesülne. Ez a sokféle értelmezés rávetült a román partnerekkel való kommunikációra is, ők a lehető leghátrányosabb, legelégtelenebb jelentést csatolták a fogalomhoz.
Salat előadása következő részében példákkal igazolta, hogy az autonómiafogalom egyértelmű tisztázásában a nemzetközi szakirodalom sem segít, elismert szakértők igen különböző álláspontokat képviselnek. Az erdélyi magyarság azonban nagyon sok, a szakirodalomban is használt fogalmi elemmel rendelkezik, de egyértelműen levonta a következtetést, hogy konszenzus nélkül elképzelhetetlen az autonómia elérése.
Salat Levente szerint az igazi nagy gond, hogy autonómia kérdésében az erdélyi magyarság sokkal kevésbé rendelkezik befolyással, mint gondolja magáról. Az előrelépés érdekében négy irányba kellene megszervezni a kommunikációt: szükség lenne egy, a román közvéleményt megcélzó stratégiára, eddiginél sokkal célratörőbb mozgósításra, ki kellene alakítani az autonómia működtetéséhez, fenntartásához szükséges kompetenciákat, és szükség volna a nemzetközi közvéleményt megszólító stratégiára is. Elérni: ha már nem támogatnak, legalább ne akadályozzanak.
Jó tanácsok, példák
Nincs az autonómiának egyértelmű meghatározása, senki nem tudja pontosan, mit jelent, még egyetemi körökben sem – erősítette meg a Salat Levente által elmondottakat Sergiu Constantin, aki tíz éve dolgozik tudományos kutatóként Dél-Tirolban. Az autonómia összetett, rugalmas és alkalmazható fogalom, értelmezése szerint létezik területi és nem területi. A XX. században két paradigmaváltás is történt az autonómiákkal kapcsolatosan. Ma több mint 60 működik világszerte, és ázsiójuk ismét emelkedőben. A legrégebbi autonómiát 1921-ben hozták létre az Aland-szigeteken, a II. világháború után azonban az egyéni jogok kerültek előtérbe, nem a kisebbségi jogok, de még ilyen körülmények között is sikerült létrehozni 1946-ban a Dél-Tirol autonóm tartományt – igaz, nagy segítségükre volt, hogy az erről szóló, Ausztria és Olaszország közötti megállapodást csatolták a párizsi békeszerződéshez. A hidegháború után ismét előtérbe került a kisebbségi jogok kérdése, ám többnyire személyi jogokként, autonómiáról nincs szó, és nem születtek erre vonatkozó, kötelező jogi normák, létrejött azonban néhány ajánlás, dokumentum, amelyek felhasználhatóak – magyarázta.
Sergiu Constantin kitért arra is, milyen tényezők befolyásolhatják pozitívan, illetve negatívan az autonómiák kialakítását. Kedvező időszak a rendszerváltások, a különböző átmenetek kora, az alkotmány reformjának ideje, az, ha a nemzetközi közvélemény aktívan támogatja, de előny, ha kis területen, kevésbé népes kisebbségi csoportot érint, és nagyobb eséllyel létrehozható demokratikus hagyományú jogállamban. Felhívta a figyelmet, hogy nem szabad kizárólag etnikai autonómiát kezdeményezni, szerencsésebb egy régió önrendelkezését kérni, amely minden ott élő népcsoportra vonatkozik, és nem jó az sem, ha az adott területen két nagyjából azonos arányú különböző nemzetiség él, illetve ha elkezdődik a vita a szuverenitásról. Az autonómia kialakításának folyamatába minél több szereplőt be kell vonni, így jöhet létre egy sokak által elfogadott, szolid alap. Nagyon fontos az is, hogy alkotmányos jogi háttere legyen, amelyet nem változtathatnak kényükre-kedvükre a különböző ideológiájú parlamentek. Az utólagos vitákat, konfliktusokat elkerülendő jó pontosan meghatározni a hatásköröket. Leszögezte: az autonómia nem jelenti a központi hatalomtól való megszabadulást, hanem segít a hozzá fűződő viszony ésszerű kezelésében.
Eötvös József és a nemzetiségi kérdés
Tematikájában kicsit kakukktojásnak számított az előadásfolyamban Demeter Attila kolozsvári történész, egyetemi előadótanár értekezése Eötvös József nemzetiségi nézeteiről. Európa keleti felében a nemzetiségi kérdés nem Trianonnal keletkezett, Magyarországon valamiféle megoldást nyújtott rá az 1868-as nemzetiségi törvény, melynek létrehozatalában nagy szerepe volt Eötvös Józsefnek, ő számított az 1848–1868-as időszakban a kérdés legfontosabb szakértőjének, szaktekintélyét a szerbek, szászok és szlovákok is elfogadták. Eötvös nézeteinek idők során történő változásait, politikai fő művében, az Uralkodó eszmékben kifejtett meglátásait ismertette Demeter Attila. Ebben a munkájában, de később is Eötvös elutasítja a „kikerekítés”, azaz a területi autonómia gondolatát, de végül mégis hajlik arra, hogy a Magyarországon élő nemzetiségeknek felajánlja az önkormányzatiság valamilyen formáját.
Minden régiónak sajátos autonómiát
Vasile Docea temesvári történész, egyetemi tanár Bánság esetében mutatta be a történeti diskurzus és a helyi identitástudat alakulását. Kiemelte: minden térségben más és más, különböző regionalizációs megoldásokat kell alkalmazni, nem lehet ugyanolyan kritériumok szerint megszervezni az összest. Bánsági vonatkozásban példákkal is igazolta, hogy a területen élő szászok, magyarok és románok történészei más-más diskurzust folytattak, ugyanazokat az eseményeket mindenikük sajátos szempontjai szerint tálalta. A szászok civilizáló hatásukra fektették a hangsúlyt, a magyarok a liberalizmus mítoszára, a románok pedig arra, hogy történelmi joguk a térség elrománosítása. Mindezek dacára sikerült közös elemeket is azonosítania: kiderül, a regionális azonosság felülírja az etnikai hovatartozást. Éppen ezért meglátása szerint Bánságban könnyebben kialakítható lenne a területi autonómia, mint Székelyföldön, ugyanis egy ilyen régió akkor tud jól működni, ha egyik népcsoport sem érzi kisebbségben magát, és ez ott az erős regionális identitás miatt adott. Úgy vélekedett, számos régió létezik Romániában, amely más-más szempontok alapján kaphatna autonómiát, Bánság és Székelyföld mellett elnyerhetné ezt a státust Galac és Brăila térsége vagy akár Dobrudzsa is.
Történelmi hagyományok és a regionalizáció
Bakk Miklós kolozsvári egyetemi tanár gesztusként románul tartott előadásában a Román Ókirályság és Erdély gyökeresen eltérő államépítési tradícióiból vezette le a mai nagyon különböző viszonyulást a regionalizációhoz. Két szerző, Miroslaw Hroch és Michael Hachter elméleteit segítségül hívva mutatta be, hogy a két térségben miként alakult ki az államiság szerkezete. A Román Ókirályságban előbb alakult ki az állam, csak azt követte a nemzetépítés, míg Erdélyben – hasonlóan a Közép-Kelet Európai államok többségéhez – a már kialakult nemzetek alakítottak önmaguk számára államot. Ezzel magyarázható, hogy Románia Erdélyen kívüli részein úgy vélték, az állam tudja kiteljesíteni a nemzetépítést, a regionalizációt pedig ennek egyik eszközeként értelmezik. Erdélyben azonban az állammal szembeni politikai közösség újraértelmezéseként tekintenek a régiókra.
Történelmi visszatekintéssel igazolta: nagyon különböztek Erdély és az Ókirályság kormányzási formái. (Erdélyben, íratlan alkotmánya szerint nagyon fejlett, jól intézményesített közvetett kormányzás működött, az Ókirályságot elsősorban uralkodói rendeletekkel irányították, sokkal szegényesebb volt politikai felépítése.) A Román Ókirályságban a közvetett kormányzás gyengébben intézményesített változata működött, melyet Alexandru Ioan Cuza reformjai alakítottak át közvetlen kormányzássá, és ez vált nemzetépítővé. Ez volt annak a központosított államnak az elődje, amely ha regionalizál is, azt a nemzetépítésért teszi. Erdélyben a közvetett kormányzásnak volt hagyománya, arra volt igény, hogy a regionalizálás a közösségi elemet hozza előtérbe. Ma sokan mondják, hogy a regionalizáció nem egyéb, mint a „helyi báróságok” visszaállítása, ezek pedig nem egyebek, mint az Ókirályság államfelépítéséből örökölt hűbérbirtokok. Erdélyben ezzel szemben elkezdtek megszületni azok a politikai mozgalmak, amelyek közösségi alapú regionalizációt szeretnének. Persze, ez nem jelenti a teljes különbözőséget, hisz helyi bárók Erdélyben is vannak – fogalmazott Bakk Miklós.
Tanulságos példák
Szász Alpár Zoltán politológus, a Kolozsvári Politeia Társaság elnöke a különböző európai autonómiaformákat vizsgálta azoknak a demokráciamodelleknek a szemszögéből, melyekben létrejöttek. Reprezentatív példákat nem lehet bemutatni az autonómiák világából, annyira sokfélék, hogy nincsenek olyan esetek, amelyek mások számára reprezentatívak, de vannak olyanok, amelyek tanulságosak lehetnek.
Feltérképezte az autonómiák létrehozatalának lehetőségeit is. Székelyföld estében kiemelten kell figyelni a magyar többség és itt élő román kisebbség viszonyára, ez mértékadó lehet a román többség és magyar kisebbség együttélésére nézve, erről megfeledkezni hiba – mondotta. Kitért arra is, hogy Székelyföldön minden tényező adott egy autonómia kialakítására.
Azonos szlovák és román reflexek
A Felvidékről érkezett Őry Péter, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke a szlovákiai magyarok helyzetét mutatta be. A történelmi visszatekintés után a közelmúlt eseményeit vázolta, előadásából kitetszett: a szlovák és a román nemzetállami reflexek nagyon hasonlóan működnek. A szlovák alkotmány kirekesztő, megfogalmazói másodrendűnek tekintették a más etnikumú állampolgárokat, tételesen is megjelenik benne: az ország területén élő különböző nemzetiségek érezzék együvé tartozásukat. „Nem együvé tartozunk, csak legyen meg az az érzésünk, hogy olyan, mintha” – hangsúlyozta az előadó. 1998 és 2000 között olyan módon alakították át nyolc megyésre az ország közigazgatását, hogy egyetlen tartományban se legyen 25 százalék fölött a magyarok aránya. A 2001-es választásokon a magyarok összefogtak, és az öt megyében, ahol élnek, jó eredményt értek el, Nyitra megyében sikerült többséget megszereznie a Magyar Közösség Pártjának (MKP), négy évvel később azonban a szlovák pártok egyesítették erőiket, a magyarok nem tudták megismételni korábbi sikerüket, majd a szlovák kormány is gondoskodott erről, úgy módosította a választási körzeteket, hogy ez többé ne is legyen lehetséges.
Szlovákia jó példa arra, mennyi hátránnyal jár, ha a megyéket mesterségesen, nem a történelmi határok mentén hozzák létre, ma már szlovák szakértők és politológusok is nyíltan elismerik ezt – egyikük egy tévévitában mondta el: a megyésítés politikai döntés volt, és a magyarok ellen irányult. „Vívják ki Székelyföld autonómiáját, és lehet, ezzel nekünk is segítenek” – zárta előadását Őry Péter
Partiumi próbálkozások
APartiumi autonómiatörekvésekről Szilágyi Ferenc egyetemi adjunktus beszélt; próbálják bevinni a közbeszédbe az autonómia, a regionalizmus fogalmát, de az út elején járnak, inkább kérdésfelvetések vannak, válaszok még nincsenek. Egy jól működő régió akkor jöhet létre, ha kifelé az elválasztás, belül pedig az együttműködés jelenik meg hangsúlyosan, Partium esetében számos olyan tényező létezik, melyek szinte törvényszerűen adnák önálló régiós státuszát: Bukaresttől távol, az ország szélén helyezkedik el, természetes választóvonalak (a Kárpátok) határolják, nyugati irányban nyitott földrajzi szempontból mesterségesen létrehozott, de egyre légiesebbé váló államhatár a választóvonal, de a határon átívelő vonzáskör szintén előnyös, segítheti a térség nyugati irányú gazdasági integrációját. Vannak fékek is, melyek az önálló, autonóm régió létrejöttét akadályozzák: ilyen a több nemzetiségű lakosság, ami nagyon megnehezíti az egységes regionális öntudat kialakulását, de nincsenek történelmi előzmények sem, csak rövid ideig volt önálló tartomány, és nehézség az is, hogy két párhuzamos társadalom létezik, a magyar Partium és a román Crişana, a kettő között semmiféle kapcsolat nincs, a két közösség egymással szemben határozza meg magát. Éppen ezért nagy dilemma számukra, hogyan képzeljék el a partiumi autonómiát. Mindenképpen területi és nem etnikai alapon határoznák meg, és kétnyelvű lenne. Szerkezetileg Székelyföld sokkal kevésbé koherens, mint Partium, de a nagyon erős helyi identitástudat teszi sokkal előrehaladottabbá az itteni folyamatot – fejtette ki Szilágyi Ferenc. „Hatalmas kihívás áll előttünk az elkövetkezőkben, az identitáserősítés. Úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas, felépült erőművet, amely teljesen működőképes, csak nincs meg a kritikus tömeg, hogy beinduljon a reakció. Ha ezt el lehetne érni, úgy gondolom, már magától működne a többi” – fogalmazott a váradi előadó.
Szótár kultúránk megismeréséhez
Az autonómiakonferencia központi témájához, a román–magyar párbeszédhez közvetlenül kapcsolódó kiadványt mutatott be Péntek János kolozsvári egyetemi tanár, nyelvész, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) elnöke. A Magyar–román kulturális szótár rólunk szól, román nyelven román partnereinknek – mondotta, hiánypótló kiadványról van szó, ilyen jellegű könyv még nem jelent meg, pedig tulajdonképpen rég esedékes és szükséges lett volna – fogalmazott. Hasznos és fontos információkat közvetít a magyar kultúráról azoknak, akik nem ismerik a magyar nyelvet, több mint háromszáz szócikkben, írásban közlik a legfontosabbnak ítélt tudnivalókat. A szótár alapfogalmakat ismertet, a Bibliától a hungarikumokig (Béres-csepp, Rubik-kocka), és műfajához illő módon indulat- és érzelemmentes, nem offenzív és nem defenzív – hangsúlyozta Péntek János, aki azt is elmondta, négy évvel ezelőtt kiadták a mostani könyv párját, a Román–magyar kulturális szótárat, amely a román kultúrát mutatta be a nyelvet nem ismerő magyar olvasóknak.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. március 28.
Ráduly: „a rendőrség semmibe veszi a csíkszeredai önkormányzatot”
Több napirendi pontban döntött Csíkszereda önkormányzati képviselő testülete pénteken. Csíkszereda polgármestere többek között a rendőrség munkájának áttekinthetőségét kéri, mivel eddig passzívan viszonyultak a számonkérésre. Továbbá elemző bizottságot hozott létre a csíkszeredai önkormányzat, amelynek feladata lesz megvizsgálni azokat az eseteket, ahol a fűtés és melegvíz-költségek lakrészenként nagy eltérést mutatnak. A képviselő-testület márciusi soros ülésén továbbá döntött még a Székely Hoki Társaság megalapításáról is.
Kérdések és interpellációk napirendi ponttal kezdődött a márciusi ülés is a csíkszeredai városházán. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere kifejezte elégedetlenségét azzal kapcsolatban, hogy a rendőrség nem tett eleget a jogi bizottság összehívásának, hogy összegezzék a rendőrség múlt évi tevékenységét.
Ráduly: „a rendőrség ma Csíkszeredában semmibe veszi a városi önkormányzatot”
„A rendőrség az önkormányzat meghívását megtagadta. Javaslom a testület mind a tizenkilenc tagjának, hogy ezt a típusú, semmibe vevő magatartást ne engedje el csak úgy a füle mellett” – hangsúlyozta Ráduly. Hozzátette: „a rendőrség ma Csíkszeredában semmibe veszi a városi önkormányzatot.” Mint kiderült a rendőrség levélben válaszolt a jogi bizottság meghívására, amelyben azt írták, a kérdéseiket írásban rögzítsék és juttassák el hozzájuk. Ráduly kijelentette az ilyenfajta intézményi magatartás elfogadhatatlan, „mindnyájan tudjuk, hogy a fejétől büdösödik a hal.
„Örömmel olvastam az újságban, hogy Dumitru Marinescut, Kovászna megye prefektusát leváltották, annak is nagyon örvendtem volna, ha azt olvasom, hogy a Hargita megyei rendőrparancsnok mondott le” – fogalmazott az elöljáró. Ráduly elmondta, Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettessel is beszélni fog, hogy lépjenek ez ügyben. Szabó Soós Klára a jogi bizottság tagjaként hozzáfűzte: „számon kérjük a rendőrségtől ezt a magatartást, hiszen a törvény előírja, hogy be kell számoljanak a tevékenységükről, kötelezettségük, hogy a feltett kérdéseinkre érdemben válaszoljanak. A törvény betartása rájuk is vonatkozik.” Az önkormányzati képviselőtől megtudtuk erről átiratot küldenek a rendőrségnek.
Vigadó a Norvég Alapból
Antal Attilától, Csíkszereda alpolgármesterétől megtudtuk lehetőség nyílt arra, hogy a Norvég Alaphoz pályázzanak a Vigadó épületének felújítására. A kiírás feltételei miatt viszont a korábban 24 hónapban meghatározott kivitelezési időtartamot lecsökkentették 14 hónapra, azaz ekképpen módosították az ingatlan felújításának megvalósíthatósági tanulmányát.
Elemző bizottság alakult
Megszavazta a képviselő testület egy olyan elemző csoport létrehozását, akiknek feladata lesz megvizsgálni a fűtés- és melegvíz-költségek, lakrészenkénti eltéréseinek okát, ugyanazon lépcsőházon belül, azonos típusú lakrészek esetében. A bizottság három tagból áll: egy-egy szakemberből a városházától és a Közüzemektől, illetve harmadikként az érintett lakószövetségi elnökből tevődik össze. A polgármesteri hivataltól Tamás Imre, a Lakástulajdonosi társulásokkal kapcsolattartó iroda munkatársa, végzi el ezt a feladatot. A lakosság, ennél az irodánál jelezheti, ha kiemelkedően nagy költségbeli különbségeket tapasztal.
Megalapították a Székely Hoki Társaságot
A csíkszeredai önkormányzat mellett három alapítótagja van a Székely Hoki Társaságnak: Becze Tibor, Demeter Attila, valamint Portik Ferenc személyében. A hokiakadémia a fociakadémia mintájára alakult, a tervek szerint már ősztől elindítják a korosztályos jégkorongozók képzését intézményesített formában. Csíkszeredán kívül érintettek Gyergyószentmiklós, Csíkkarcfalva valamint Kézdivásárhely csapatai is.
További határozatok
Tárgyalóbizottságot neveztek ki a képviselő-testületi döntésre, amely révén a Gál Sándor utcai parkolót megvásárolnák tulajdonosától. „Jó néhány éve alakítottunk ki ott parkolót, de kiderült, hogy arra az ingatlanra kiadtak egy birtoklevelet, és tekintettel arra, hogy nem volt betelekkönyvezve, ezért nem tudtuk, hogy magántulajdon” – mondta a polgármester. A tulajdonossal végül egyeztetnek, aki hajlandóságot mutatott arra, hogy eladja a városnak a 86 négyzetméteres területet. A márciusi ülésen továbbá elfogadták az Octavian Goga Nemzeti Kollégium hőszigeteléséről szóló pályázatot is.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro,
2014. augusztus 21.
Erdélyi magyar hidegháború
„Ez a fontos kötet, amely – remélem – még nagyon sok nyilvános vitát vonz majd, és amelyről több alkalom is nyílik majd beszélni, végre visszahozza a közéleti esszé és tanulmány műfaját a köztudatba, de tartalmát tekintve sajnos korszerűtlen.” Parászka Boróka kritikája Demeter Attila Ethnosz és Démosz című tanulmánykötetéről.
Elméleti elsivatagosodás – így lehetne összegezni a hazai könyvkiadás utóbbi tíz évét, amelyben a rendszerváltás utáni évekhez képest látványosan visszaszorult a társadalomtudományos esszék, tanulmányok publikálása. Talán a kiadók nem vállalják a kockázatot, talán a közgondolkodás mondott le arról, hogy tartalmát, formáját ilyen nagyobb lélegzetű írások határozzák meg, és az is lehet, hogy fordított arányban az egyetemi szakok és műhelyek túlburjánzásával, a szerzők termékenysége csökkent. Akárhogy is van, ott tartunk, hogy ma már érdemes megbecsülni minden esszékötetet. Demeter Attila (aki a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem filozófia intézetének oktatója) tavaly adta közre az elmúlt tizenkét évben írt tanulmányainak gyűjteményét, több szempontból is tanulságos és fontos. Egyrészt ez a kiadvány bizonyítja, hogy a hazai filozófia oktatás-kutatás igényt tart arra, hogy kivegye a részét a napi közéleti, társadalmi és politikai eszmecserékből. E nélkül a részvétel nélkül ezek ugyanis megfeneklenek a fogalmi és eszmei pontatlanságban, a logikai zárványokban, erodálódnak stb.
Másrészt: a hazai filozófiai beszéd (legalábbis az, amit Demeter Attila nagyon kevés társa mellett képvisel) nem tudja, vagy akarja kivonni magát a közbeszéd-közgondolkodás hatása alól, inkább követi, mintsem ösztönzi, irányítja azt. Azokat a témákat, ügyeket járja körül, amelyeket amúgy is körüljár a napi publicisztikai-gyár, esetenként oldja a beidegződéseket, közhelyeket, más helyzetekben – akarva, akaratlanul – megerősíti azokat. Ha a kötet címszavait soroljuk fel, akkor pont azokkal a fogalmakkal találjuk szembe magunkat, amelyeket az elmúlt évtizedben (évtizedekben) unos-untig hallhattunk, olvashattunk: autonómia, nacionalizmus, nemzetállam, emberi jogok, Európa, európaiság. A tétje ennek a könyvnek az, sikerül-e a filozófiai tartalombővítés, aktualizálás?
Harc komoly alázattal Ha a tíz évvel ezelőtt született, és eredetileg a Magyar Kisebbségben közölt Autonómia: mi végre? című tanulmányt vesszük alapul, amely közéleti „slágerünket”, az önrendelkezést igyekszik körbejárni, akkor azt kell mondanunk, hogy bár az átlagosnál cizelláltabb ez a megközelítési mód, a mélyfúrásig nem jut el. Az a figyelmeztetés megjelenik ugyan ebben a tanulmányban, hogy a kisebbségi jogérvényesítés eszköze nem feltétlenül csak az autonómia, az a kérdés azonban már nem fogalmazódik meg, miért kötjük össze szétválaszthatatlanul az önrendelkezést az etnicitással? Miért szól az erdélyi magyar közbeszédben az autonómia vita csak az erdélyi magyar önrendelkezésről, miközben ezt (vagy ezeket) a struktúrákat egy többnemzetiségű államban igyekeznek érvényre juttatni, miközben az erdélyi magyar közösség a román állam-nacionalizmussal viaskodik, miközben az adminisztrációs reform, a gazdasági átalakulás, az európai integráció (vagy európai verseny) sokkal inkább szól a regionális, etnikai szempontból azonban meg nem határozható különbségekről. Ez a Demeter Attila szöveg ráadásul, hasonlóan a kötet több más tanulmányához (mint például a címadó Ethnosz és Démosz tanulmányhoz) váratlanul átvált a nyers aktuálpolitikába, ebben az esetben az RMDSZ szervezeti működéséről értekezik. Lehet ennek is legitimitása, akár politikafilozófiai vitát is lehet erről folytatni, de ennek akkor tovább kellene mutatnia azon a megállapításon, hogy a Szövetségen belüli demokrácia nem működik, vagy hogy a szervezet támogatottsága csökkenőben. Van ennek a kötetnek egy amolyan népmesei „jöttem is, meg nem is, hoztam is, meg nem is” hangulata. Ez az az autonómia tanulmány olyan konzekvenciával zárul, amelyet akár a demokrácia-hiányosnak és alultámogatottnak nevezett RMDSZ korabeli elnöke, Markó Béla is megfogalmazhatott volna. Vagyis: „a sikeres autonómia-törekvésekhez nem annyira maradéktalan belső konszenzusra van szükség, mint inkább hatékony politikai lobbira” – írja Demeter Attila. Ám legyen, de akkor tegyük fel újra az autonómia természetére vonatkozó, kielégítően mindmáig meg nem válaszolt kérdést: kik, miért, kiknél és hogyan lobbiznak? Minderre a jelzett tanulmány keletkezése óta (2004), sőt az autonómia viták rendszerváltás óta tartó történelme során egyszer sem kaptunk pontos választ. Ennek fényében pedig különösen veszélyes az, amivel a szerző a gondolatsort zárja, vagyis, hogy „ha az autonómiát ki kell kényszeríteni (kiemelés D.A.), akkor ennek az eszköze nem lehet más, mint az erőszak vagy a félelemkeltés”. Bár a megállapítást Bibóra hivatkozva és őt idézve árnyalja Demeter, és arra figyelmeztet, hogy ezt a harcot „komoly alázattal” kell lefolytatni, mégsem más ez, mint az erdélyi magyar hidegháború megerősítése.
Valamilyenségek és valahogyságok Hasonló félig, vagy háromnegyedig vitt gondolatsorokból állnak össze a kötet többi tanulmányai is, ezek a szövegek, amelyeknek a zöméből kirajzolódik egyfajta visszafogott, de súlyos következményekkel járó nemzeti radikalizmus. A korábban már jelzett Ethnosz és Démosz című tanulmány számomra meglepő módon szintén RMDSZ-kritikával indít: a Szövetség kormányzati politikáját általános értelemben „alázatosnak” és „betársulósnak” nevezi a szerző. Függetlenül attól, hogy valóban alázatos és betársulós-e a szervezet két évtizedes teljesítménye (ez a szöveg 2006-ban született, tehát akkor még csak kamaszkorát élte az RMDSZ ilyen szerepvállalása), érdemes feltenni a kérdést: politikafilozófiai szempontból mire jutunk az ilyen jelzőkkel? Mi a kritika referenciája, célja és hitele? Kockázatos, és nem megkerülhető kérdések ezek. A napi politikára való (általam nagyon fontosnak és hiánypótlónak tartott) reflexió nehezen követhető módon billen át kultúra-, nacionalizmus elméletbe. És olyan furcsa mondatok szabadulnak el, amelyeket aztán sem politikafilozófiai, sem szociológiai, de még egy laza szövésű esszé keretén belül sem könnyű értelmezni. „Az emberek valamilyen oknál fogva makacsul ragaszkodnak nemzeti identitásukhoz” (kiemelés tőlem) – szerepel a 108. oldalon. „(…) a nemzetinek és a politikainak az összetartozása valahogyan természetszerű” (kiemelés tőlem) – írja Demeter Attila a kötet 103. oldalán. Sajnos a valamilyenségek és valahogyanságok világában ezúttal sem vezet tovább. Pedig rendezni kellene már az etnicizmus és nacionalizmus közötti viszonyokról gondoltakat, pedig láttatni és érteni kellene a nacionalista konstrukciók (a szerző fontos mondatokat szentel annak, hogy érzékeltesse, milyen alapvető jellemző ez a megcsináltság) korszerű természetét.
A korszerűség érvényesül a legkevésbé ezekben a megközelítésekben. Demeter az európai közösség soknyelvűségének, vagy éppen nyelvtelenségének problémáit járja újra és újra körül, hiszen – írja többek között Kymlickára hivatkozva a politikai együttműködések alapja a közös nyelv. De elfeledkezik arról, hogy a mai politikai kommunikáció számára a képek, és a különböző nonverbális felületek legalább annyira fontosak, ha nem fontosabbak, mint a verbálisak. Továbbá arról, hogy az egy-két és többnyelvűség ma már egészen mást jelent akár az Unió határain belül, mint azokon kívül – hiszen megváltozott többek között a globális mobilitás és kommunikáció, de változik a lokális adminisztráció, a közösségi kapcsolattartás stb.
Ez a fontos kötet, amely – remélem – még nagyon sok nyilvános vitát vonz majd, és amelyről több alkalom is nyílik majd beszélni, végre visszahozza a közéleti esszé és tanulmány műfaját a köztudatba, de tartalmát tekintve sajnos korszerűtlen. Az évtizedes szövegek nem tartották a lépést korukkal már születésük idején sem, ma pedig egészen anakronisztikus ezeket olvasni. Mindezzel együtt ösztönző a szerző igyekezete, ahogyan saját korlátaival, még végig nem vitt eszmefuttatásaival szembenéz. Például akkor, amikor a kötet előszavában elismeri, hogy a muszlim Európáról írt szövege létrejöttekor még nem ismerte, hogyan is néz ki a muszlim Európa valójában. Az Ethnosz és Démosz befejezésekor valami olyasmit érez az olvasó, mint egy kétkötetes krimi első kötetének a végén. A tetthely már felsejlett, a gyanú árnyéka is körvonalat kapott, a megfejtés azonban még várat magára.
Demeter Attila: Ethnosz és Démosz – tanulmányok. Pro Philosophia Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2013.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
2014. október 8.
Tizenhárom gyöngy
Emlékest Szászrégenben
A szászrégeni Eugen Nicora Művelődési Ház nagytermében tartottak emlékestet október 6-án a Humana Regun Egyesület és a művelődési ház szervezésében, ahol Tizenhárom gyöngy címmel állítottak össze az alkalomhoz illő műsort.
Bondor Renáta VI. osztályos tanuló és Géczi Jancsi, a Titán együttes zongoristája Zorán Kell ott fenn egy ország című dalával kezdte az előadást, majd Menyei Ildikó, az egyesület képviselője ünnepi bevezetőjében elmondta: "Valóban kell ott fenn egy ország, könnyebb a továbbélés, ha egy picit is hisszük, hogy van ott fenn valami, valaki. A hitből merítünk erőt és bátorságot, hogy az utunkba kerülő akadályokat és megpróbáltatásokat legyőzzük. Hogy van folytatás, és továbblépünk. A magyar nemzet is továbblépett, ápolva hőseink és mártírjaink emlékét, akik életüket áldozták nemzetünk szabadságáért. Hiába verték le a szabadságharcot, a magyar nép tovább harcolt. Fegyverrel, tollal, dallal, szóval, neveléssel küzdött a szabadságért, a magyar öntudat és kultúra megőrzéséért. És van folytatás, mert íme, ma mi is együtt vagyunk, magyar szóval és dallal, Szászrégenben, hogy méltóan ünnepeljünk, emlékezzünk".
Az ünnepi felszólalást követően Csíki Jácinta egyetemi hallgató az Eredj ha tudsz című Reményik-verset szavalta el, majd a művelődési ház Csimm-Bumm gyerek- és ifjúsági színjátszó csoportjának Tizenhárom gyöngy című előadásában ismét felelevenítették a vértanúk bátorságát és szerepét a forradalomban. Ördög Tímea, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum X. osztályos diákja, Ördög Ödön, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia másodéves hallgatója és Vajda Roland, szintén a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum XII. osztályos diákja – mindhárman szászrégeni lakosok – alkalomhoz illő dalokat adtak elő.
Fellépett még a Fazakas Ildikó által vezetett marosvásárhelyi Fagyöngy citeracsoport, majd a Székely Rozália tanárnő irányította, a Petru Maior és a Lucian Blaga műszaki líceumok diákjaiból álló csoport – koreográfus ifj. Kovács János és Simon István – bemutatta Szabó Előd és Nagy Robert Brai 1849 című rockoratóriumát. Közreműködött a szászrégeni református egyházközség Szivárvány kórusa (karvezető Banga Gáspár). Énekelt Sándor Adél, Demeter Attila és Nagy János "Kánya".
A Bethlen Gábor Alap és a Humana Regun Egyesület által támogatott előadás záróakkordjaként az aradi vértanúk utolsó szavai hangzottak el, és azok üzenete: "Krisztusé legyen a szíved és magyar népedé az életed!"
Fábián András
Népújság (Marosvásárhely)