"Nov. 22-én Érmindszenten tizennegyedik alkalommal rendezték meg a hagyományos Ady-zarándoklatot. Nyilvános vita alakult ki a szervezéssel kapcsolatosan az EMKE alelnöke, Muzsnay Árpád főszervező és Tőkés László püspök között. A nézeteltérés oka az volt, hogy az EMKE és az RMDSZ tasnádi szervezete által szervezett hagyományos zarándoklat mellett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület saját programokat hirdetett meg erre a napra, amelyekben viszont a szervezők nem kívántak partnerek lenni. Az RMDSZ megyei vezetői és - Pécsi Ferencet kivéve - parlamenti képviselői nélkül zajlott le az idei Ady-zarándoklat. Az érmindszenti református templomban Gellért Gyula hirdetett igét. Tőkés Lászlópüspök mondott üdvözlő beszédet, majd átadta a gyülekezetnek a művelődéstörténeti ritkaságnak számító Váradi Bibliának tavaly, a magyar kormány támogatásával újranyomott példányát. A templomban dr. Indig Ottó előadásával folytatódott az ünnepség. Az emlékünnepségen Muzsnay Árpád főszervező, az EMKE alelnöke sajnálatosnak nevezte azt, hogy míg a zarándoklat az elmúlt években a Kárpát-medencei magyarság egyik rangos kulturális eseményévé vált, addig egyesek most ki akarják sajátítani az ünnepséget, azzal, hogy "rászerveznek" az eredeti elképzelésre. Ady szellemi hagyatékát nem sajátíthatja ki sem felekezet, sem politikai irányzat - jelentette ki Muzsnay, majd köszöntötte a főbb meghívottakat: Szentpéteri Istvánt, a magyar kolozsvári főkonzulátus konzulját, Schönberger Jenő szatmári megyés püspököt, illetve a szatmárnémeti baptista gyülekezet és zsidó hitközség vezetőit, Vékás Zoltánt és Décsei Miklóst. Tőkés László visszautasította azt az állítást, hogy az egyházkerület rászervezett volna a rendezvényre, majd felolvasta az RMDSZ Szatmár megyei szervezete állandó bizottsága nyilatkozatát és Muzsnay Árpád egy levelének részletét: nem értenek egyet azzal, hogy Matolcsy György volt magyarországi miniszter a szobor előtt tartson előadást. Tőkés László emlékeztetett: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület pályázatot nyert a Széchenyi-terv keretében az Ady Művelődési és Gyógyfürdőközpont megvalósítására, de az RMDSZ elvette a 320 millió forintos támogatást az egyházkerülettől. A tavalyi alapkőletétel momentumát is felidézte - amelyen az RMDSZ-tisztségviselők nem vettek részt. Muzsnay Árpád elmondta: az, hogy a püspök kifejthette véleményét azt bizonyítja, nem állja meg a helyét az a kijelentés, hogy a szervezők nem engednek szóhoz jutni bizonyos személyeket. Ezután folytatódott a műsor. George Vulturescu, a Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság vezetője Ady költészetéről beszélt, majd Schönberger Jenő püspök következett. Végül a Királyhágómelléki Református Egyházkerület folytatta meghirdetett rendezvényét a tervezett Művelődési és Gyógyfürdőközpont alapkövénél felállított emlékjelnél. /Fodor István: Ady-zarándoklat - 2003: Vitába szállt egymással a szervezés kapcsán Muzsnay és Tőkés. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 24./ A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében felavatták az emlékjelet, melyet az egyházkerület igazgatótanácsa az Ady Művelődési és Gyógyfürdőközpont tervezett helyén állított. Amíg nem tisztázódik a helyzet, az egyházkerület kezdeményezésére létrehozzák a Partiumi Írótábort, jelentették be. A tábor számára már megrendeltek több mint 10 faházikót Székelyföldről, hogy Ady szülőfaluja a mai magyar irodalom egyik partiumi központjává váljon. A nagyméretű pannón magyar és román nyelven az alábbi szöveg áll: "Ezen a helyen épül meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az érmindszenti és gencsi társegyházközségek és az Érkávás községi önkormányzat kezdeményezésére az anyaország támogatásával az Ady Zarándokhely és Partiumi Írótábor, költőóriásunk emlékének ápolására, szülőföldjének felemelkedésére. Bár az építkezés megkezdését politikai rosszakarat megakadályozta, Ady Endre szelleme és mai hódolóinak akarata végülis győzni fog. Érmindszent, 2003. november 22."Aláírásgyűjtést kezdeményezett az egyházkerület, amelyben a csatlakozók azt kérik: az eredeti tervek szerint valósuljon meg az Ady-központ, azaz kerüljön vissza a kezdeményezőhöz a pályázati pénz. A zarándoklat napján az ívet több, mint 700 személy írta alá. /Fodor István: Emlékjel a meg nem valósult Ady-központ helyén. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 24./Tőkés László püspök nov. 21-ei sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy elkészült a perirat, vagyis az érmindszenti Ady-zarándokhely ügye jogi útra terelhető, de még nem érett meg a "helyzet" a perindításra. Továbbra is folytatni akarják politikai háttér lobbytevékenységüket azért, hogy az Ady-központ a bölcsőhelyen felépüljön. Az ügy előzménye, hogy az egyházkerület a korábbi magyar kormányhoz nyújtott be pályázatot a központ létrehozásáért, ami a püspök szerint pozitív elbírálást nyert, de a támogatási szerződést nem velük kötötte meg az új kabinet, mert a Mecénás Alapítvány Nagyváradon építendő Ady-központjának tervét találták kivitelezhetőnek. Méltányos megoldást várnának a magyar kormánytól, az érmindszentiek érdekében nincs joguk lemondani egy szerzett jogról, közölte Tőkés László a sajtótájékoztatón. A Gencsen nemrég összegyűlt 500 aláírást pedig a magyar kormányhoz fogják eljuttatni. /(Balla Tünde): Elkészült a perirat az Ady- zarándokhely ügyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./"

Mint Erdély más városaiban annyi más értékes épületre, a kommunista párt Szatmárnémetiben levő vendégházára a rendszerváltás után a Vatra Romaneasca tette rá kezét. Vasile Mois szenátor később a Nagy-Románia Párt helyi szervezetének székhelyét is ide telepítette, de a sokszobás villát így sem sikerült belakniuk. Újabb két szervezetet hoztak ide, legalábbis a villa homlokzatára kifüggesztett hatalmas táblák szerint. Az egyik a Bécsi Diktátum által Elűzött Románok Szatmár Megyei Szervezete, a másik az Észak-Erdélyi Holokauszt, 1940–1945 Egyesület. Az év elején (kormányrendeletre) megalakult a Megyei Kulturális Hagyományőrző és Támogató Központ, a megyei tanács úgy döntött, hogy ezt a villát rendelkezésükre bocsátja, meghagyva a Vatrának egy 32 négyzetméteres irodát és az alagsori vendéglőt. Ez testületi döntés volt, az érintettek mégis Szabó István megyei elnököt és az RMDSZ-t okolják a kilakoltatásért, románellenességet emlegetve. Egy volt nomenklaturista, a kommunista párt megyei bizottságának volt titkára, nyílt levelet intézett Szabó Istvánnak, a megyei tanács elnökének és az RMDSZ-nek. Ebben dr. Ioan Corneanu sztálinistának, nacionalista méregkeverőnek, antiszemitának nevezte a címzetteket, mert kiűztek a villából egy zsidó szervezetet. Azonban Décsei Miklós, a szatmári zsidó hitközség vezetője leszögezte, hogy az említett Holokauszt Egyesület nem az övék, s nem vállalnak vele közösséget, mivel azt pártalapon hozták létre. A nyílt levél az 1940-es bécsi döntés „román elűzéseihez” hasonlította a kilakoltatást, valójában az egykori pártvillába a románok helyett nem magyar, hanem egy másik román szervezet költözött. A nyílt levél írója végül a magyarokat és származékait is elátkozta, és ennek helyet adott az Informatia Zilei című lap. A megyei tanács rendes ülésén kiállt a döntés mellett, hiába fellebbezett a Vatra, a román többségű tanács megvédte magyar elnökét. /(Sike Lajos): Kommunista- nagy-romániás támadás. A román többségű megyei tanács megvédte elnökét! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

1944-ben 17 ezer szatmári zsidót hurcoltak a munkatáborokba és halállágerekbe, közülük csak nagyon kevesen tértek vissza. A holokauszt áldozataira emlékeztek a hét végén Szatmárnémetiben, a zsinagóga udvarán felállított emlékműnél. Décsei Miklós, a szatmári zsidó hitközség vezetője beszéde után kaddist Szerdócz Ernő budapesti rabbi mondott. /Sike Lajos: Emlékezés a vészkorszakra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./

„Budapest le akarja nyomni a mi torkunkon azokat a bűnöket, amelyeket ők, a magyarok követtek el. Ez egy jól kitervelt akció, amely a románok megbélyegzését szolgálja. Az a céljuk ezzel, hogy kártérítéseket csikarjanak ki tőlünk” – állította az egyik legnagyobb román központi napilap fórumozóinak egyike. A május 12-i Ziua című bukaresti lapban megjelent, MorgenBerger és a holokauszt című cikkhez fűzött internetes hozzászólások túlnyomó része szerint a bukaresti Magyar Kulturális Intézetnél szervezett – Az észak-erdélyi zsidóság sorsa a holokauszt idején elnevezésű – konferencia egyetlen célja, hogy „manipulálja a nemzetközi közvéleményt”. A május 14-én tartandó konferencián neves, román és magyar előadók szerepelnek a meghívottak között, így Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) elnöke, Décsei Miklós, a Szatmári Zsidó Hitközség elnöke és Tibori Szabó Zoltán kolozsvári újságíró. Lya Benjamin bukaresti történész, a Romániai Zsidók Történelmét Tanulmányozó Központ igazgatója előadásának címe pedig A holokauszt sajátossága román kontextusban. A kerekasztalt moderálja – a társszervező bukaresti Haver Egyesület elnökeként – Salamon Márton László, az ÚMSZ felelős szerkesztője. /Vita a holokausztról. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 13./

Tiltakozik a szatmárnémeti zsidó hitközség
A szatmárnémeti zsinagóga mellett építendő négyemeletes ingatlan ellen tiltakozik a helyi zsidó hitközség, amely szerint a környék amúgy is túlzsúfolt, ráadásul műemlékké nyilvánított kegyhelyük a magas épület takarásában végleg eltűnne szem elől.
Az elképzelés szerint a Várdomb utcai 121 éves zsinagóga közvetlen szomszédságában álló, használaton kívüli kazánház helyén építtet az új tulajdonos, Denisa Popdan négyemeletes ingatlant. Décsei Miklós, a szatmári zsidó hitközség vezetője lapunknak elmondta: semmiképp sem egyeznek bele az építkezésbe, hiszen a kazánház túlságosan közel van a zsinagógához.
Érvelése szerint az amúgy is zsúfolt városközpontba nem hiányzik még egy nagy épület, ráadásul a műemléképületek védelmére vonatkozó jogszabályok előírják, hogy tíz méteres körzetben tilos más ingatlanokat felhúzni, a kazánház pedig mindössze nyolc méterre van a kegyhelytől. Emlékeztetett: Bukarestben a római katolikus Szent József templom mellett felhúzott harminc emeletes plázát is le kell bontania az építtetőnek, mivel a kegyhelyek közvetlen szomszédságában levő területekre speciális szabályok vonatkoznak.
A szatmárnémeti önkormányzattól egyelőre nem kaptunk tájékoztatást az ügyben, Mircea Drăgan, a megyei műemlékvédelmi igazgatóság szakértője azonban lapunknak elmondta: az önkormányzatnak mindenképpen figyelembe kellene vennie a zsidó hitközség álláspontját. Rámutatott: az ügy abban az esetben kerül hozzájuk elbírásra, amennyiben a város megadja az építkezési engedélyt. Hozzátette: a kérdést ugyan a műemlékvédelmi szakértőkből álló bizottság dönti el, de a maga részéről elfogadhatatlannak tartja az építkezést.
A vonatkozó városrendészeti tervezet kapcsán nemrég közvitát szervezett a szatmárnémeti önkormányzat, amelyen mind a szatmárnémeti, mint az országos zsidó hitközség írásban nyújtotta be kifogásait, emellett a Szatmár megyei kereskedelmi és iparkamara is ellenezte a jóváhagyást, mivel az ő székházuk szintén alig pár méterre esik a tervezett építménytől.
A nyilvános közvitán Denisa Popdan kifejtette: bírósági végzés révén jutott a romos fűtőházhoz, amelyet kártalanításként kapott olyan magánlakásokért cserébe, amelyeket az állam eladott. Hangsúlyozta: ebben az esetben nem érvényes a kazánházakat megvásárló vagy azokat bérleti szerződéssel használó személyekre vonatkozó önkormányzati korlátozás, miszerint az ingatlanok használói nem bővíthetik ezeket sem fölfelé, sem oldalirányban a felújítások során.
A nyilvános meghallgatás során a tulajdonos személyeskedő hangnemre váltott, ezért a zsidó hitközség képviselői elhagyták a termet. A tervezet ismertetőjéből nem derült ki, hogy az épületben lakrészeket, irodákat vagy üzleteket alakítanak ki.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár

Döntött a román bíróság: nem szélsőséges az autonómia
Az autonómia nem revizionizmus és nem szélsőséges tevékenység, Európában több régióban is működik ez az önrendelkezési forma – állapította meg másodfokú, végleges döntésében a Szatmár megyei bíróság. A pert Krakkó Rudolf nyerte: a Híd Egyesület elnöke a civil küzdelem fontos lépcsőfokára jutott el.
A rendszerváltás óta először mondja ki egy végleges bírósági határozat azt, hogy semmilyen törvénytelenséget nem követ el, aki Romániában az autonómiát népszerűsíti. A jogerős döntés a szatmárnémeti bíróságon született meg a szatmárnémeti Híd Egyesület elnökének, Krakkó Rudolfnak a beadványa nyomán. A szatmári civil szervezet vezetője a megyeszékhely román napilapját, a Gazeta de Nord-Vest című újság szerkesztőségét perelte be, miután a lap a 2013. december 2–3. között megszervezett autonómiakonferenciáról úgy számolt be, hogy az egy szélsőséges rendezvény a szélsőséges eszméket valló Krakkó Rudolf szervezésében.
Krakkó által az első fokon elveszített, majd a másodfokon megnyert per bírói indoklása szerint nem szélsőséges az a személy, aki az önrendelkezést népszerűsíti. „Az autonómia gondolata nem hasonlítható össze a revizionizmussal, a nemzeti szocializmussal, illetve bármilyen más szélsőséggel. Az autonómiát Európa több régiójában alkalmazzák.” A bírói végzés arra is kitér, hogy a Híd Egyesület által szervezett autonómiakonferencián a Jobbik elnökének, illetve egyik európai parlamenti képviselőjének a szereplése nem bélyegezhető a szélsőségesség vádjával. Az inkriminált újságcikk szerzőjének védelmében felhozott bizonyítékot – miszerint a Szatmár megyei RMDSZ korábbi elnöke, Csehi Árpád mind a Híd Egyesületet, mind a Jobbikot szélsőséges szervezetnek, illetve pártnak bélyegezte – a bíróság nem fogadta el bizonyító erejűnek. A román lapot bocsánatkérésre kötelezte, mert „sorozatosan valótlanságot állított” az eseményről és a szervező személyéről, Krakkó Rudolfról.
A két évvel ezelőtti autonómiakonferenciának különben jeles nyugat-európai és hazai vendégei is voltak többek között Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetője, Daniel Laspra katalán tartományi politikai szakértő, Szilágyi Ferenc, a Partiumi Autonómia Tanács alelnöke és Mircea Dăian újságíró, a Demokratikus Erdély Liga alapítója személyében. Gazdag egyesületi lajstrom
A 2003 októberében hivatalosan bejegyzett civil kezdeményezés négy évig húzódó szatmárnémeti tanügyi botrány végkifejleteként, egy magyar óvoda megmentésére szerveződött szülői összefogás révén jött létre. „Az 1999-ben elkezdődött történet azzal fejeződött be, hogy a bezárásra szánt magyar óvodát komoly szülői összefogással sikerült megmentenünk, bebútoroznunk és felszerelnünk egy budapesti támogató segítségével. Ez volt a szatmári Híd Egyesület első komoly eredménye, még mielőtt jogi személyiséggel rendelkezett volna” – idézi fel az indulás körülményeit az egyesület elnöke, Krakkó Rudolf. Már az elején kiderült, hogy az RMDSZ egyes helyi vezetőiben nem találnak partnerre. Ellenséget láttak a szatmári magyar oktatás támogatására szerveződő civil kezdeményezésben, és elmérgesedett a viszony a két szervezet között. „Már a bejegyzésünket megpróbálták megakadályozni, de miután ez nem sikerült, a későbbi rendezvényeink kapcsán igyekeztek ellenünk hangolni a közvéleményt. Ez abban nyilvánult meg, hogy egy-egy tisztségviselőjük ellenségesen nyilatkozott rólunk a román sajtónak” – fogalmaz Krakkó. A megmentett magyar óvoda szülői bizottságából összeálló egyesületi alapítók eleve pártfüggetlen, civil szerveződés létrehozásáról döntöttek, és célként a magyarságtudat erősítését tűzték ki. A Híd Egyesület szervezett először Szatmár megyében Wass Albert- és Nyírő József- emlékműsort – felolvasást, színházturnét és emlékesteket –, Trianon-emlékműsort, államalapítási ünnepet, a magyar honvédség Szatmárnémetibe való bevonulásának emlékünnepét, illetve őstörténeti előadásokat. Az egyesület szervezte meg a Partium első nemzeti táborát, az erős politikai ellenszél, illetve a helyi támogatók hiánya azonban keresztülhúzta a folytatást. A 12 éves múltra visszatekintő egyesület számos rendezvény mellett szoborállítással is dicsekedhet: a Dél-Amerikába emigrált Zolcsák István ötvenhatos forradalmár emlékművét szülőfalujában, Lázáriban leplezték le: ma is ez a megye egyetlen 1956-os emlékműve, közterületen felállítva.
Az autonómia volt a szikra
A „trianonozó” egyesületet még úgy ahogy elviselte a helyi román sajtó, azonban a 2013-ban megszervezett autonómiakonferencia – ahol a Partiumban először – románok is nyíltan kiálltak az erdélyi önrendelkezés mellett, úgy tűnik, túl nagy falatnak bizonyult. A Gazeta de Nord-Vest olyan vehemenciával és olyan alpári stílusban támadta mind a konferenciát, mind az előadókat, mind a főszervezőt, hogy Krakkó Rudolf úgy gondolta, a rázúduló mocskolódást nem hagyhatja szó nélkül. Ugyanis mind a román, mind a magyar média az egyesület rendezvényeiről általában pozitív hangvételű vagy legalábbis tényszerű beszámolókat, tudósításokat közölt – a román napilap messze kilógott a sorból, ezért is döntött az egyesület elnöke a bírósági eljárás mellett. A román nyelvű autonómiaellenes sajtótámadások nyomán az eddigi rendezvények néhány támogatója is visszalépett, így az utolsó jelentősebb rendezvényük a tavaly októberi, 1956-os emlékműsor volt. Krakkó Rudolf abban reménykedik, hogy az idénre betervezett és szervezés alatt álló három rendezvényük mégis tető alá kerül. Keserű szájízzel állapítja meg, hogy politikai nyomásra a Szatmárnémeti Református Gimnáziummal is – akikkel évekig jó partneri kapcsolatban voltak –, véget kellett vetniük az eddigi együttműködésnek.
A bírósági eljárásról szólva, Krakkó elmondta: nem volt könnyű az ügyhöz védőügyvédet találni, de végül is Giczei Tünde fiatal ügyvédnő vállalta. Az elején a Híd Egyesület elnökének nem voltak illúziói a szatmári bírósággal kapcsolatban, hiszen már egy másik polgári perben is megjárta a hadak útját. Válóperében a bíróság kimondta ugyan, hogy a válásért mindkét fél hibás, ennek ellenére a volt feleség egyik tanújának a vallomására hivatkozva a bíró azzal korlátozta az apa három gyerekének láthatási, látogathatósági jogát, hogy szélsőséges nézeteket vall. A „szélsőséges nézetek” alátámasztására a bíró azt hozta fel elmarasztalásként Krakkó Rudolf terhére, hogy szobája falán „egy Nagy-Magyarország-térkép található”. Ilyen előzmények után az egyesület vezetőit nem lepte meg, hogy a bíróság első fokon kimondta: a román lap „szélsőségezése” nem rágalom. A másodfokú per lefolyása más bírói testület előtt korrektül és elfogulatlanul zajlott.
Látszott, hogy az ügy olyan román bírák elé került, akik nemcsak a helyi román napilapból hallottak az európai önrendelkezési törekvésekről. A mintegy másfél évig húzódó táblabírósági eljárás május végi döntése után egy hónapig kellett várni az indoklásra, de Krakkó szerint megérte, mert romániai viszonylatban is precedensértékű bírói döntés született. A civil szervezet elnöke pozitív fejleménynek tartja, hogy románok és magyarok pártállástól függetlenül egyaránt segítettek a perben tanúként vagy írásos nyilatkozat formájában. Krakkó külön köszönetet mondott Giczei Tünde ügyvédnőnek, Szatmári Elemér református lelkipásztornak, Angela Tocilă nagyváradi újságírónak, Simon Levente kökényesdi polgármesternek, Décsei Miklósnak, a szatmári zsidó hitközség elnökének, Mircea Daiának, a Demokratikus Erdély Liga alapítójának és Jánosi Anna szatmári portréfestőnek.
Egy bírósági döntés utóélete
„A Székelyföldről és a Partiumból egyaránt többen is felhívtak, hogy hasonló ügyben szeretnének pert indítani, vagy a már folyó székelyföldi önkormányzatok elleni perekben jól jönne ez a jogerős döntés. Ehhez kérték a segítségemet és tanácsomat. Ebből egyértelműen megállapítható, hogy egy ilyen, precedensértékű bírósági határozatnak komoly súlya lehet az autonómiaharc terén, hiszen egy román bíróság jogerős ítéletben – közvetve ugyan – de rehabilitálja az autonómia gondolatát. Ezzel azt is jelzi, hogy semmiféle jogi következménye nem lehet annak, ha valaki kiáll az önrendelkezés ügye mellett. Ez semmilyen törvényt nem sért” – foglalja össze az erdélyi magyar autonómiatörekvések számára pozitív kicsengésű bírósági döntés eddigi utóéletét Krakkó Rudolf.
A precedensértékűnek nevezhető sajtóper kapcsán Kincses Előd ügyvéd a Krónikának elmondta, nem tud arról, hogy hasonló ügyben zajlott volna korábban bírósági eljárás. Emlékeztetett azonban, a székely zászló kitűzése kapcsán a bíróság korábban megállapította, hogy az reklámanyagnak minősül, nem székely szimbólum, ehhez képest Hargita és Kovászna megye nem használhatja hivatalos megyei szimbólumként a sárga-kék lobogót, mert ott románok is élnek.
Makkay József
erdelyinaplo.ro
Erdély.ma

Kerekasztal-fórum a történelmi igazságért Szatmárnémetiben
A fenti címmel került sor arra a találkozóra a hétvégén a Szatmár-Láncos gyülekezet gyülekezeti termében, amelyen a szatmári zsidók deportálásának emléket állító felíratok pontosítása, módosítása volt a téma. A kezdeményező Szatmári Híd Egyesület szerint történelmietlen és a magyarságot megalázó a szövegnek az része, amelyik a „horthysta-fasiszta magyar rezsim" által elkövetett deportálásokról beszél.
Krakkó Rudolf egyesületi elnök szerint Horthy Miklós kormányzó semmiképpen nem hozható összefüggésbe a zsidók deportálásával, hiszen ő mindaddig nem engedélyezte ezt, ameddig a náci német haderő meg nem szállta az országot. Ezután pedig már nem volt a gyakorlatban politikai és katonai hatalom birtokában, mert mindent a megszállók és helyi csatlósaik határoztak el.
Ft. Hársfalvi Ottó, általános püspöki helynök időszerűnek és támogatandónak tartja a kezdeményezést. Indoklásában felsorolt több olyan római katolikus püspököt és magas rangú egyházi vezetőt, akik felszólaltak a nyilas vészkorszak idejében is a deportálások ellen, és menedéket biztosítottak az üldözött zsidóknak. Több egyházvezető éppen emiatt halt mártírhalált. A magyarságot emiatt is hibás megbélyegezni fasiszta jelzővel.
Décsei Miklós, a Szatmári Zsidó Hitközség elnöke nem ellenzi a kezdeményezést, de szerinte csakis nemzetközileg elismert szakemberek véleményével kiegészítve lehetséges egy módosítási javaslattal eredményt elérni.
Kereskényi Sándor irodalomtörténész és muzeológus felszólalásából többek között az is kiderült, hogy a horthysta-fasiszta megnevezés egyértelműen a kommunista időkből átvett alaptézis, amelynek célja a mindenkori magyarság megbélyegzése.
Toroczkay Sándor történelemtanár szakmai alapossággal vázolta fel Horthy kormányzóságának időszakát, amelyben rengeteg zsidó menekült a környező országokból Magyarországra a hazájukban végbemenő zsidóellenes folyamatok elől. Szatmári Elemér református lelkész szerint nem helyén való az sem, hogy a Magyar Csendőrség, mint főbűnös van feltüntetve a feliratokon, hiszen az ő bekapcsolódásuk a deportálásokba nem „önkéntes" akció volt, hanem a megszálló náci hatalom utasításait kellett végrehajtaniuk, és nem szerencsés dolog ily módon cinkossá és bűnössé tenni egy olyan szervezetet, amelyik nagyban hozzájárult azokban az időkben a bűnözés visszaszorításához.
Méhes Kati színművésznő arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemes egybevetni a román és a magyar nyelvű feliratokat, mert egyazon emléktáblán ugyanazon az eseményről egymástól jelentősen különböző jelentésű szövegrész található rajta. Két – Nagykárolyból és környékéről résztvevő – érdeklődő örvendetesnek nevezte a kezdeményezést, azonban arra is felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a Nagykároly környékéről deportált svábok és magyarok számára még csak emlékművet sem lehetséges állítani a Brassó-Földvári haláltábor helyszínén, mert valahányszor ezt megteszik, a környékről érkezők – a hatóságok cinkos hallgatása mellett – rendszerint elnyomják buldózerrel, és még a nyomát is eltüntetik az emlékműnek.
A fórumon elhangzott szakmai előadások érdekessé, az élénk viták pedig eredményessé tették az eseményt. A jelenlévők megegyeztek abban, hogy a „horthysta-fasiszta magyar rezsim általi deportálások" kifejezést a „náci megszállás alatt a hatóságok közreműködésével megtörtént deportálások"- ra kell lecserélni.
A jelenlévők abban bíznak, hogy a következő fórumra szaktekintélyek bevonásával fog sor kerülni. A kezdeményező Szatmári Híd Egyesület mellett részt vettek a fórumon az Ady Endre Társaság és az Antall József Baráti Kör képviselői, illetve több civilként érkező érdeklődő. Képviseltette magát a Római Katolikus Püspökség, a Zsidó Hitközség és jelen volt a Református egyházmegye sajtóreferense, Rácz Ervin lelkész is.
szatmar.ro
Erdély.ma

Tanácskozás a történelmi igazság jegyében
„Számvetés a történelmi múlttal. Beszélgetés egy megemlékező felirat kapcsán" címmel rendeznek tudományos tanácskozást január 9-én Szatmárnémetiben. Az esemény célja, hogy szakértők, történészek bevonásával tisztázzák a „horthysta-fasiszta-magyar" fogalmak összekapcsolásának létjogosultságát, történelmi igazságalapját.
A tanácskozás szervezője a Híd Egyesület, a helyszíne pedig a Szatmár-Láncos református gyülekezet új terme lesz. Előadást tart majd dr. Szakály Sándor, dr. Ottmar Trasca, dr. Liviu Rotman és Turbucz Dávid is.
„Nemzetpolitikailag fontos célja van az eseménynek, azt szeretnénk ugyanis elérni, hogy a román nyelvkörnyezetben oly gyakori horthysta-fasiszta-magyar kifejezések téves és tendenciózus összekapcsolását történelmi tényekkel cáfoljuk és elérjük, hogy azok legalább az emlékművekről eltűnjenek", jelentette ki Krakkó Rudolf főszervező.
Ez immár a második hasonló jellegű esemény lesz, október közepén többek között Ft. Hársfalvi Ottó általános püspöki helynök, Décsei Miklós, a Szatmári Zsidó Hitközség elnöke, Szatmári Elemér református lelkész, Toroczkay Sándor történelemtanár, Kereskényi Sándor irodalomtörténész és  Méhes Kati színművésznő fejtette ki véleményét a témában. Az akkori megbeszélés eredményeként a résztvevők arra a következtetésre jutottak, hogy a „horthysta-fasiszta magyar rezsim általi deportálások" kifejezést  a "náci megszállás alatt a hatóságok közreműködésével megtörtént deportálások"- ra kell lecserélni.
A tanácskozás január 9-én, szombaton a Szatmár-Láncos református gyülekezet új imatermében 12 órakor kezdődik. A szaktekintélyek előadását követően a szakemberek, részt vevő civil szervezetek, egyházak és pártok képviselőinek részvételével tanácskozás kezdődik a tervezett szövegmódosításról, és a további lépésekről. szatmar.ro