Nemcsak új magyar nyelvű politikai és ifjúsági lapok indultak, hanem szaklapok is. Ilyen A Mi Kutyánk, az Ebtenyésztők Kovászna Megyei Egyesületének havi képeslapja (Sepsiszentgyörgy). Sajtótörténeti érdekesség ez a szaklap, akkor is, ha mindössze két számot ért meg: 1. sz. 1990. jan./febr.- 2. sz. márc./ápr. Felelős szerkesztő: Deák Károly,

Helyi művészek kiállítása szerepelt a Tusnádfürdői Városnapok programjában, bár a képek alkotója, a sepsiszentgyörgyi Deák Károly csak gyógykezelésre jár a fürdővárosba. Az egyik teremben festett bútorok idézték a régi házak hangulatát, a másikban a székely táj képei sorakoztak. A városnapok keretében folklórtalálkozóra is sor került, néptánccsoportok részvételével. /Székely Judit: Ünneplés Tusnádfürdőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 13./

1989-ben a hallgatás falát döntötte le, azóta pedig a halogatás falait döntögeti Tőkés László – ezzel köszöntötték Backamadarason a független európai parlamenti képviselőjelöltet, aki Maros megyei falvakba látogatott el barátai és támogatói társaságában. Tisztában vagyunk azzal, hogy mit tud és mit nem tud Tőkés: nem tud hazudni, megalkudni és neptunos ,,magyar” politikát folytatni, és azzal is tisztában vagyunk, hogy kicsoda: az az ember, aki után az erdélyi magyarság elindulhat az EU-ba – hangzott el. Soltész Miklós KDNP-s képviselő szerint nemcsak Erdélynek van szüksége a püspökre, hanem Kis-Magyarországnak is, amint ez 2004. december 5-én nyilvánvaló lett. Magyar embereknek csak hiteles jelöltet szabad állítani, nem olyanokat, akik december 1-jén Erdély elcsatolására koccintottak a románokkal és Medgyessyvel – jelentette ki Gyulakután az egyik hozzászóló, Makfalván pedig a 90-ben elszalasztott, de most érvényesíthető lehetőségről beszélt Borbély Zsolt Attila politológus. Tőkés László Szovátán kifejtette: hamarosan eldől az EU-ban, hogy merre tart a magyar nemzet. A múlt század a magyar pusztulásé volt, legyen a mostani a magyar feltámadásé, ne utasítsuk el az újabb kegyelmi idő megragadását. A felszólalók között volt Deák Károly városi tanácstag is, aki számon kérte tőle ,,a magyarság megosztását”. Szavait hangos morajlás kísérte, végül Tőkés közbenjárásával befejezhette mondandóját. /A halogatás falait kívánja ledönteni Tőkés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./

A vidék szerelmesei
A könyv és a festmények találkozása
Az elmúlt hétvégén Péter Sándor magyarirodalom-tanár nyitotta meg Deák Károly, a Gyárfás Jenő Amatőr Képzőművészek Szövetsége tagjának egyéni festészeti tárlatát, és mutatta be Préda Barna Az én falum, Zalánpatak című könyvét a Sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban.
Miután felköszöntötte az ecset 80. életévét betöltő forgatóját, a tanár úr előrebocsátotta, hogy nem lévén szakmabeli, csupán a művek láttán benne szárnyukat bontogató gondolatokat próbálja majd szebbecske szavakkal kifejezni. Ezek pedig nem biztos, hogy egybecsengnek a látogatókéval, hiszen egy-egy festmény szemlélése van, akit felzaklat, van, akit megnyugtat vagy továbbgondolásra késztet, míg mások olyasmit is kiéreznek belőlük, amire a festő talán nem is gondolt – mondta. És szerinte ez így van rendjén, mert éppen abban rejlik a művészet lényege, hogy különbözőképpen vélekedjünk az alkotások üzenetéről. Az viszont bizonyos, hogy az itt és most látható képek örömet szereznek a szépre fogékonyaknak – tette hozzá.
E mély érzelmi töltetet hordozó szavak elhangzása után került sor a könyv bemutatójára, melyen a vidék és annak lakói iránt elkötelezett szerző is bemutatkozott. Személyében pedig olyan fiatalembert ismerhettünk meg, aki nem felejtette el, honnan indult, és az otthon hamujában sült pogácsa ízét is megőrizte. Aki szabadidejét mindig szeretett szülőfalujában tölti, aki hangyaszorgalommal összegyűjtötte annak tárgyi emlékeit, és messze csengő szavakkal hirdeti a nagyvilágban az értékeit.
Így egészítették ki kölcsönösen egymást a festmények és a könyv, egybecsengően a szülőföld szeretetét és megőrzésének szükségességét sugallván a szép számban egybegyűlteknek.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)