Románia lakosságának több mint kétszerese él rabszolgaként világszinten
A munkakihasználás áldozatainak száma több mint 40 millió, ebből 15 millió kényszerházasságban él. Kik ők, és miért nem tesznek semmit az érdekükben a hatóságok?
International Labor Office (ILO) és a Walk Free Foundation összesítette világszinten az emberkereskedelemre vonatkozó adatokat. A tanulmány szerint a világon 40,3 millió ember él rabszolgasorsban. Lévén, hogy ez egy illegális tevékenység és az érintettek a legtöbb esetben nem tudnak, vagy nem mernek beszélni erről, a rendelkezésre álló számadatok nem teljesen pontosak. Ugyanakkor a világon sok olyan háborús övezet, konfliktuszóna van, amelyről a tanulmány készítői nem rendelkeznek semmilyen adattal. Ilyen országok Szíria és Nigéria. Ezeket figyelembe véve a rabszolgaságba kényszerült személyek száma a tanulmányban saccoltnál is nagyobb. A Walk Free non-profit szervezet elnöke Fiona David történelminek nevezte az átfogó tanulmány elkészítését, és azt reméli, hogy ennek köszönhetően világszinten mindenki komolyabban fogja venni ezt a problémát.
A jelentésben szereplő adatok a 2012 és 2016 közötti időszakra vonatkoznak, szerepelnek benne az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezet információi, valamint az áldozatokkal készített 71 000 interjú. A közzétett jelentés szerint múlt évben világszinten 25 millió ember dolgozott kényszermunkásként, 15 millió pedig kényszerházasságban élt. „Amit biztosan tudunk, hogy a 40 millió modern rabszolgaságba taszított ember közül csak néhány tízezer jut segítséghez az igazságszolgáltatás intézményein és egyéb ilyen célból létrejött szervezeteken keresztül. Ez egy óriási szakadék, amit fel kell számolnunk”- nyilatkozta a sajtónak Fiona David, aWalk Free Foundation elnöke.
Mi a modern rabszolgaság? A tanulmány meghatározása szerint azok az emberek tartoznak ebbe a kategóriába, akik bár tudják, hogy munkakihasználás áldozatává váltak, nem tudnak kilépni az adott helyzetből a fenyegetettség, a kényszer és a megtévesztés miatt. Az adatok szerint globálisan 4,1 millió személyt maguk a hatóságok kényszerítenek ilyen helyzetbe például úgy, hogy a katonai szolgálatot teljesítőket mezőgazdasági munkavégzésre használják. A lakosság számarányát tekintve Afrikában a legrosszabb a helyzet, ahol 1000 lakosra 7,6 áldozat jut, ezt követi Ázsia és a csendes-óceáni térség 4 áldozat/1ooo lakossal. Az ágazatokat tekintve a legtöbben háztartásbéliként dolgoznak, majd ezt követi az építőipar, a gyárak és a mezőgazdaság vagy halászat. „Ha valakit kényszerházasságon keresztül házimunkára kényszerítenek, és ilyen esetben eltekintünk a házasság intézményétől, akkor egyértelmű, hogy mindez csak a kényszermunkáról szól. Nem világos számomra, hogy sok esetben miért elnézőbbek az emberek az ilyen házasságok kapcsán, hiszen ez is a rabszolgaság egyik formája”- nyilatkozta a Washington Postnak Fiona David. Az áldozatok közül 3,8 millió személyt prostitúcióra kényszerítenek, közülük világszinten 1 millió gyermek van. Ahhoz, hogy globális szinten is vissza lehessen szorítani a kényszermunkát, közösen kell fellépni gazdasági, szociális, kulturális, valamint a törvénykezés szintjén. Ugyanakkor erre nincs egységes megoldás, a különböző országokban és régiókban erre helyi szinten kell válaszokat találni. A tanulmány szerzői törvénykezés szintjén is egységesebb fellépést sürgetnek. Ilyen téren az országok hatóságainak passzivitása vagy tehetetlensége mellett az is gondot okoz, hogy az átláthatatlan fekete gazdaságban tevékenykedők vannak kitéve leginkább az ilyen helyzetnek. Bizonyos esetekben maguk az országok szándékosan nem tesznek semmit a kényszermunka felszámolásáért, ugyanis gazdaságilag ez nagy hasznot hoz. Ilyen esetekben azzal érvelnek a hatóságok, hogy a fennálló helyzetet csak a korrupció felszámolásával lehet megváltoztatni. Azt a tanulmány is hangsúlyozza, hogy nemzetközi együttműködés nélkül nem lehet hatékonyan kezelni ezt a problémát. Ahhoz, hogy az emberkereskedelemben érdekelt hálózatokat fel lehessen számolni, szükség lenne a különböző vállalatok alkalmazottainak bevonására is, összekötve mindezt a civil szervezetek munkájával. Az áldozatok beazonosítása is nehéz, a legtöbben nem tudnak, vagy nem mernek segítséget kérni mert megfélemlítik őket.
Ambrus István / Transindex.ro