Az Európai Bizottságnak (EB) nincs hatásköre arra, hogy átfogó kisebbségvédelmi politikát érvényesítsen a tagországok tekintetében, de a hátrányos megkülönböztetéssel szemben fel tud lépni – hangsúlyozta Jacques Barrot, az EU igazságügyi biztosa február 3-án Strasbourgban, az Európai Parlament (EP) vitájában. A vitát Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője, az EP-n belül működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke kezdeményezte. A nemzeti kisebbségek, a romák és a bevándorló közösségek európai szintű védelméről folytatott eszmecsere több résztvevője sajnálattal állapította meg, hogy határozathozatalra ezúttal nem kerül sor, a problémákat nem állásfoglalás-tervezet, hanem csak az EB-hez intézett kérdések sora veti fel. A témában pártpolitikai csatározásokon felülemelkedő összefogás alakult ki a magyar EP-képviselők között. A fideszes Gál Kinga, az SZDSZ-es Szent-Iványi István, a szlovákiai néppárti Bauer Edit, a néppárti Sógor Csaba, valamint Tőkés László egyaránt felszólalt a vitában. Több román és néhány más országbeli EP-képviselő ellenezte a területi autonómia gondolatának felvetését. A románok különösen nagy számban méltatták saját országuk kisebbségi politikáját. Egy szlovák képviselő arra utalt, hogy Szlovákiában éppen ezen a napon fogadtak el törvényt a földrajzi neveknek a tankönyvekben kisebbségi nyelven történő feltüntetéséről. Egy másik azt panaszolta fel, hogy a magyarországi szlovákoknak sokkal kevesebb a joguk, mint a szlovákiai magyaroknak. A kisebbségi jogok szorgalmazói szerint a szubszidiaritás elvét követve –mód nyílhat az autonómiatörekvések teljesítésére. Mások ebben az állami egység felbomlásának veszélyét látták, elzárkóztak a kisebbségi kollektív jogok érvényesítésétől. /Háttér. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./ A vitában a magyar felszólalóknál is többen kértek szót a román képviselők sorából. A magyar képviselők a kisebbségi kollektív jogok, illetve az autonómia ügye mellett foglaltak állást. Gál Kinga (FIDESZ) rámutatott, hogy a kisebbségi közösségi problémák pusztán emberi jogi és diszkrimináció-ellenes intézkedésekkel nem rendezhetők – ennél többre van szükség. Winkler Gyula (RMDSZ) „a többségi és kisebbségi konszenzuson alapuló autonómia-formákat” nevezte a legjobb útnak a kisebbségi kérdés megoldása irányába. A román felszólalások többségi értetlenségről és előítéletes elfogultságról, nem egy esetben pedig kifejezetten rosszindulatról árulkodtak. Dragos Florin David képviselő azzal érvelt a magyar autonómia ellen, hogy: „hova jutnánk, hogyha az egy milliónyi román munkavállaló autonómiát igényelne magának Spanyolországban?” (sic!). Adrian Severin volt román külügyminiszter szerint „az Európa Tanács, valamint az Európai Unió kisebbségvédelmi rendszerének megkettőzése káros volna, és konfúziót okozna” (sic!). A román képviselők tudatták, Románia „példa- és modellértékű módon” megoldotta a kisebbségi kérdést, és ezen a téren túlszárnyalta Európát. Jacques Barrot jogi főbiztos ismételgette, hogy az EU kizárólag a diszkrimináció ellenében léphet fel, és nincsenek jogi eszközei a kisebbségi nemzeti közösségek védelmére. Tőkés László felszólalásában kifejtette, fájdalmas, hogy kellő frakció-támogatás hiányában a közvita határozathozatal nélkül végződik, és továbbra sem nyílik lehetőség egy EU-kisebbségvédelmi keretegyezmény elfogadására. Tőkés László a nacionál-kommunista időkre emlékeztető, diktatórikus álláspontnak és Európától idegen, demokrácia-ellenes megnyilatkozásnak tartja Traian Basescu román államelnöknek az erdélyi magyarok kollektív jogok és autonómia iránti jogos igényét visszautasító budapesti kijelentéseit. /Kisebbségi vita az EP-ben. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 5./ A vitában Gál Kinga az Európai Néppárt fideszes képviselője is felemelte szavát az autonómia ügyében. Hangsúlyozta, ameddig bármilyen más – a diszkrimináció tilalma által védett, a társadalomban kisebbségben élők – esetében erőteljes az érdekérvényesítés, addig a hagyományos nemzeti kisebbségek esetében szégyenlős az európai jogvédelem, és még szégyenlősebb a politikai akarat. Pedig e közösségek léte az Unióban nem politikai, hanem ténykérdés. Milliók élnek az Unióban, akik nem bevándorlók. Úgy élnek itt Európa tagállamaiban, hogy, egy tapodtat sem mozdultak őseik földjéről – csak éppen a XX. századi történések folytán az országaik határai vonultak el fölöttük, mint a másfél milliós lelket számláló erdélyi magyarság esetében Romániában. Ki kell mondani, hogy ezen közösségek problémái nem rendezhetőek csupán általános emberi jogi, vagy diszkriminációt tiltó rendelkezésekkel. Ezek a közösségek joggal tartanak igényt mindarra, amit hasonló lélekszám esetén az Unió jogosnak tart a többségben élők számára. Jogosan gondolják ezek a közösségek, hogy az az autonómia, ami az olaszországi dél tiroli kisebbségi közösség számára prosperitást és fejlődést hozott – számukra is kívánatos megoldást hozna. Igenis pozitív és vállalható jövőt adhatnak e közösségeknek a különböző autonómiaformák, köztük akár a területi autonómia. /Gál Kinga: beszélni kell a területi autonómiáról. = Erdely. ma, febr. 4./ A vitában Sógor Csaba és Winkler Gyula europarlamenti RMDSZ-képviselők a nemzeti kisebbségek védelme ügyében közös állásfoglalással éltek: Sajnálattal vették tudomásul, hogy az Európai Unióban is vannak olyan képviselők, akik korszerűtlen eszmékre alapozott érveléssel, nacionalista retorikával próbálják bebizonyítani, hogy nincs szükség kisebbségvédelemre uniós szinten. /Sógor Csaba és Winkler Gyula a nemzeti kisebbségek védelme ügyében. = Erdely. ma, febr. 4./