Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. október 4.
SZÉP ÚJ VILÁG
Orbán: bepótoljuk az elmúlt évtized mulasztásait
Az önsajnálat és a lebeszélés kultúrája helyett dolgozni kell, hogy a magyar nemzet modern világnemzetté szerveződhessen – jelentette ki a magyar kormányfő Marosvásárhelyen.
Elvi megállapodást írt alá Orbán Viktor szerdán Marosvásárhelyen a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőivel. A megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig 4 milliárd forintot fordít az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztésére.
Az Egyetem Napja elnevezésű rendezvényen a Sapientia EMTE Bocskai István-díjat adományozott Orbán Viktornak. A magyar miniszterelnök személye az erdélyi magyar pártok vezetőit is összehozta, akik a kezdésre várakozva kedélyesen, mosolygósan cseréltek eszmét egymással.
"Vannak közös ügyeink, amelyekben mindannyian egyetértünk. Ezen dolgok egyike az oktatás, ez számunkra nem lehet alkukérdés" – fogalmazott köszöntőbeszédében Kató Béla. A Sapientia Alapítvány elnöke szerint Orbán Viktor azzal, hogy magyar állami egyetemet alapított Erdélyben, belépett a nagy erdélyi fejedelmek sorába, hisz ők is az oktatást, az ifjúság jövőjét tartották szem előtt. Tőkés László kivételesen rövidre szabott felszólalásában a magyar miniszterelnököt idézte: „az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak. A Partiumi Keresztény Egyetem elnöke a nacionálkommunizmus szidalmazása mellett kijelentette: az erdélyi magyarság a kirekesztő politika miatt tart ott, ahol. Tőkés beszéde végén minden magyar állampolgárnak köszönetet mondott, hogy adóforintjaikkal támogatják a határon túli magyar egyetemeket.
Dávid László, a Sapientia EMTE rektora és János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora a két egyetem előtt álló kihívásokról és az ezzel járó felelősségről beszélt, majd Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja a magyar kormányfőnek "az erdélyi magyar oktatás visszaállításában játszott történelmi szerepét" méltatta. "Orbán Viktor miniszterelnöki feladatkörében nem volt előírva, hogy egyetemet létesítsen, azonban ő ezen túlra is tekintett. Csak úgy lehet előrehaladni, hogy mindig egy kicsivel többet teszünk, egy helyett kettőt lépünk" – fogalmazott az intézményvezető, majd átadta a kormányfőnek a Bocskai István-díjat.
Orbán coelhói magasságokban
„Ha édesapám itt lenne, nagyon büszke lenne rám, ha édesanyám itt lenne, minden szót elhitt volna” – indított a humoránál lévő, saját magát egyetlen Bocskai-díjasként aposztrofáló Orbán Viktor, aki a jelen lévő egyetemi hallgatókhoz szólva elmondta: „Nem az a lényeg, hogy kik legyünk, hanem, hogy mit akarunk csinálni. Ez a legfontosabb üzenete a Bocskai-díjnak.”
A kormányfő közölte, az aláírandó elvi megállapodás mögött kormánydöntés van, ennek értelmében 2014 végéig a budapesti kormány 4 milliárd forinttal járul hozzá az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséhez. Az elmúlt 8-10 évben sok minden elveszett, ideje behozni a lemaradást – mondta.
Orbán hangsúlyozta, ha egy kisebbség nem képes anyanyelvén átadni kultúráját a soron következő nemzedékek számára, az a kisebbség egyszerűen feloldódik. „Ha a közösségnek van egyeteme, feltevődik a kérdés: mit tanítsunk? A hagyományos felfogás a test, az ész és a szív tudását hangsúlyozza. A harmadik az előző kettő alapja, és nem egyéb, mint az igazságosság felismerése, ezen múlik a jóságosság, az egymás és a haza iránti szeretet” – mondta a politikus.
Új világ épül
A magyarországi gazdasági, társadalmi állapotokról szólva elmondta: Magyarországon számos jó dolog is történik, ám az ezekről szóló híradások negatívan szólnak mindezekről. „A Lánchíd és az Országgyűlés épületének megépítését is heves politikai viták előzték meg, ám a mai politikai viták színvonala nem éri el a korabeli polémiák nívóját. Fontos ezt tudni, hogy az emberek ne forduljanak el a közélettől” – magyarázta Orbán.
A miniszterelnök Marosvásárhelyen is megismételte az utóbbi időszakban hangoztatott nézetét, miszerint új világrend van kibontakozóban, és Magyarország azért harcol, hogy ebben az új világrendben tekintélyéhez és történelméhez méltó helyet foglalhasson el.
„Ezt a folyamatot két ok, az önsajnálat és a lebeszélés kultúrája veszélyezteti. Indokolt a sajnálat, hisz Magyarország csak az elmúlt század folyamán területeket, nagyszámú lakosságot veszített el, de ha mindenki az önsajnálattal van elfoglalva, akkor ki fog dolgozni? Ezért a cselekvésre kell összpontosítani, erőt kell meríteni a szenvedésből és nem szabad hagyni, hogy lebeszéljenek a fontos dolgokról, mert az önsajnálat és a lebeszélés együtt a magyar nemzet biztos pusztulásához vezet” – fogalmazott Orbán. Hozzátette, az elmúlt száz évben szétszóródott magyar nemzetet modern világnemzetté kell szervezni, ezt szolgálja többek között az egyetemalapítás és a könnyített honosítás intézménye is.
Legyen úgy, mint régen volt!
Orbán Viktor beszédét egy, Bocskai István politikai végrendeletéből vett idézettel zárta: „Ezeknek utána, mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az én tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel meghagyom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és ő véreknek, tagjoknak.”
Sólyom István
Transindex.ro
Orbán: bepótoljuk az elmúlt évtized mulasztásait
Az önsajnálat és a lebeszélés kultúrája helyett dolgozni kell, hogy a magyar nemzet modern világnemzetté szerveződhessen – jelentette ki a magyar kormányfő Marosvásárhelyen.
Elvi megállapodást írt alá Orbán Viktor szerdán Marosvásárhelyen a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőivel. A megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig 4 milliárd forintot fordít az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztésére.
Az Egyetem Napja elnevezésű rendezvényen a Sapientia EMTE Bocskai István-díjat adományozott Orbán Viktornak. A magyar miniszterelnök személye az erdélyi magyar pártok vezetőit is összehozta, akik a kezdésre várakozva kedélyesen, mosolygósan cseréltek eszmét egymással.
"Vannak közös ügyeink, amelyekben mindannyian egyetértünk. Ezen dolgok egyike az oktatás, ez számunkra nem lehet alkukérdés" – fogalmazott köszöntőbeszédében Kató Béla. A Sapientia Alapítvány elnöke szerint Orbán Viktor azzal, hogy magyar állami egyetemet alapított Erdélyben, belépett a nagy erdélyi fejedelmek sorába, hisz ők is az oktatást, az ifjúság jövőjét tartották szem előtt. Tőkés László kivételesen rövidre szabott felszólalásában a magyar miniszterelnököt idézte: „az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak. A Partiumi Keresztény Egyetem elnöke a nacionálkommunizmus szidalmazása mellett kijelentette: az erdélyi magyarság a kirekesztő politika miatt tart ott, ahol. Tőkés beszéde végén minden magyar állampolgárnak köszönetet mondott, hogy adóforintjaikkal támogatják a határon túli magyar egyetemeket.
Dávid László, a Sapientia EMTE rektora és János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora a két egyetem előtt álló kihívásokról és az ezzel járó felelősségről beszélt, majd Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja a magyar kormányfőnek "az erdélyi magyar oktatás visszaállításában játszott történelmi szerepét" méltatta. "Orbán Viktor miniszterelnöki feladatkörében nem volt előírva, hogy egyetemet létesítsen, azonban ő ezen túlra is tekintett. Csak úgy lehet előrehaladni, hogy mindig egy kicsivel többet teszünk, egy helyett kettőt lépünk" – fogalmazott az intézményvezető, majd átadta a kormányfőnek a Bocskai István-díjat.
Orbán coelhói magasságokban
„Ha édesapám itt lenne, nagyon büszke lenne rám, ha édesanyám itt lenne, minden szót elhitt volna” – indított a humoránál lévő, saját magát egyetlen Bocskai-díjasként aposztrofáló Orbán Viktor, aki a jelen lévő egyetemi hallgatókhoz szólva elmondta: „Nem az a lényeg, hogy kik legyünk, hanem, hogy mit akarunk csinálni. Ez a legfontosabb üzenete a Bocskai-díjnak.”
A kormányfő közölte, az aláírandó elvi megállapodás mögött kormánydöntés van, ennek értelmében 2014 végéig a budapesti kormány 4 milliárd forinttal járul hozzá az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséhez. Az elmúlt 8-10 évben sok minden elveszett, ideje behozni a lemaradást – mondta.
Orbán hangsúlyozta, ha egy kisebbség nem képes anyanyelvén átadni kultúráját a soron következő nemzedékek számára, az a kisebbség egyszerűen feloldódik. „Ha a közösségnek van egyeteme, feltevődik a kérdés: mit tanítsunk? A hagyományos felfogás a test, az ész és a szív tudását hangsúlyozza. A harmadik az előző kettő alapja, és nem egyéb, mint az igazságosság felismerése, ezen múlik a jóságosság, az egymás és a haza iránti szeretet” – mondta a politikus.
Új világ épül
A magyarországi gazdasági, társadalmi állapotokról szólva elmondta: Magyarországon számos jó dolog is történik, ám az ezekről szóló híradások negatívan szólnak mindezekről. „A Lánchíd és az Országgyűlés épületének megépítését is heves politikai viták előzték meg, ám a mai politikai viták színvonala nem éri el a korabeli polémiák nívóját. Fontos ezt tudni, hogy az emberek ne forduljanak el a közélettől” – magyarázta Orbán.
A miniszterelnök Marosvásárhelyen is megismételte az utóbbi időszakban hangoztatott nézetét, miszerint új világrend van kibontakozóban, és Magyarország azért harcol, hogy ebben az új világrendben tekintélyéhez és történelméhez méltó helyet foglalhasson el.
„Ezt a folyamatot két ok, az önsajnálat és a lebeszélés kultúrája veszélyezteti. Indokolt a sajnálat, hisz Magyarország csak az elmúlt század folyamán területeket, nagyszámú lakosságot veszített el, de ha mindenki az önsajnálattal van elfoglalva, akkor ki fog dolgozni? Ezért a cselekvésre kell összpontosítani, erőt kell meríteni a szenvedésből és nem szabad hagyni, hogy lebeszéljenek a fontos dolgokról, mert az önsajnálat és a lebeszélés együtt a magyar nemzet biztos pusztulásához vezet” – fogalmazott Orbán. Hozzátette, az elmúlt száz évben szétszóródott magyar nemzetet modern világnemzetté kell szervezni, ezt szolgálja többek között az egyetemalapítás és a könnyített honosítás intézménye is.
Legyen úgy, mint régen volt!
Orbán Viktor beszédét egy, Bocskai István politikai végrendeletéből vett idézettel zárta: „Ezeknek utána, mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az én tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel meghagyom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és ő véreknek, tagjoknak.”
Sólyom István
Transindex.ro
2012. október 25.
Hatalmas beruházásokra készülnek az erdélyi magyar egyetemek
Hatalmas beruházásokra készülnek a magyar állam által finanszírozott erdélyi és partiumi magyar egyetemek abból a 4 milliárd forintból, amelyet az anyaország kormánya biztosít 2014 végéig számukra. Amint arról lapunkban korábban beszámoltunk, Orbán Viktor miniszterelnök október 3-ai marosvásárhelyi látogatása alkalmából az erdélyi felsőoktatás fejlesztését szolgáló elvi megállapodást írtak alá a magyar kormány és a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem képviselői.
Jól haladnak. Még idén tető alá kerülhet a 2013 őszén megnyíló kolozsvári Sapientia-székház
Az összegből 850 millió forint jut a PKE-nek a sok éve anyagi erőforrások miatt halogatott székházépítésre, a többiből a Sapientia folytatja a kolozsvári építkezést, míg Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is új beruházásokat tervez.
Sapientia: a legjobbkor jött
A magyar kormány döntése a lehető legjobbkor jött a Sapientiának. Mint Dávid László rektortól megtudtuk, az október eleji egyezségnek megfelelően az Orbán-kabinet két részletben juttatja el a 4 milliárd forintos támogatást. Az első rész 2013-ban érkezik, s a kolozsvári, illetve a csíkszeredai kiadásokat fedezi. Mint ismeretes, a kincses városban a Sapientia már hozzá is látott a kolozsvári kar Tordai úti székhelyének építéséhez.
A munkáltok jól haladnak, így a rektor szerint megvan minden remény arra, hogy az épületre legtöbb másfél hónapon belül tető kerül. Így a tervek szerint az avatóra 2013 őszén kerülne sor. Szintén jövőre szeretnék befejezni a csíkszeredai épület bővítését és szigetelését is. Utóbbi rendkívül fontos feladatnak bizonyul, hiszen – mint Dávid László rektor is emlékeztetett – a jellegzetes csíki hidegekben a gázszámla a régi típusú nyílászárók és a vékony falak miatt akár a hétszerese is lehet a marosvásárhelyinek. Ugyanakkor megtudtuk, hogy az eredeti tervhez képest a csíkszeredai kar kénytelen lemondani a tetőtér beépítéséről, ugyanis az épület struktúrája ezt csak jelentős módosítások árán tette volna lehetővé.
A szakemberek inkább egy új, mintegy ezer négyzetméteres épületszárny felhúzása mellett döntöttek. Marosvásárhelyen is már két éve várnak az építési munkálatok rajtjával. Itt egy 240 helyes kollégiumot és egy étkezdét terveznek építeni. Az új létesítmények alapkövét – mint arról korábban beszámoltunk – első romániai hivatalos látogatása alkalmával, még 2010. október 19-én tette le Schmitt Pál volt államfő. Pénzhiány miatt azonban a szimbolikus gesztuson túl egyetlen kapavágásra sem került sor.
Most viszont úgy tűnik, hogy jövő tavasszal munkagépekkel népesül be a kijelölt telek, s az elképzelések szerint 2013 végére az épület befedve, pirosban állna, hogy a tél folyamán a belső munkálatokat lehessen végezni.
„Az újabb beruházások nagyot lendítenek a Sapientián, amely mára az erdélyi magyar felsőoktatás megkerülhetetlen intézményévé nőtte ki magát” – összegzett lapunknak Dávid László rektor.
Várad: licit még az idén
Elegendő a régóta tervezett, ötszintes székház megépítésére a magyar kormánytól kapott támogatás – jelentette ki János-Szatmári Szabolcs, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektora, aki szintén azt vallja, hogy a két felsőoktatási intézmény tervezett új épületei nélkülözhetetlenek a további működésükhöz. Mint ismeretes, a váradi magánegyetem már évek óta dédelgeti egy új főépület tervét, ám erre mindeddig anyagi források híján nem volt lehetőségük.
A mostani támogatásból nagyjából 850 millió forint jut Váradra. Az ötszintes épület tervei egyébként már 2006-ban elkészültek, az alapkövet pedig már egy évvel azelőtt letették. A tervek átalakításán jelenleg dolgoznak, a rektor elmondása szerint ugyanis az egyetem azóta sokat fejlődött és változott, olyan új szakokkal bővült, amelyeknek különböző a helyigényük.
A rektor elmondása szerint a beruházás megvalósulását követően néhány tanterem a továbbiakban is megmarad a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában, amelynek beépített tetőtere egyébként az egyetem tulajdonát képezi. A jelenleg a kollégiumnak, az adminisztrációnak, a könyvtárnak és az étkezdének helyet adó szemközti ingatlanból azonban átköltöznek majd az új székházba, számos kollégiumi szobát felszabadítva ezáltal, aminek köszönhetően nagyjából harminccal több hallgató kaphat majd helyet a PKE Arany János Kollégiumában.
A rektor azt mondja, a tervezett épület arra is jó lesz, hogy a hallgatók végre optimális órarend szerint járhassanak egyetemre. A helyszűke miatt ugyanis jelenleg gyakori, hogy az órák reggeltől estig tartanak, vagy nem megfelelő térben kénytelenek megtartani azokat.
Az új székház az eredeti terveknek megfelelően az egyetem tulajdonában lévő telken épülhet meg, az egyházkerület székháza mögött. Az egyik szinten a tanszéki irodák kapnak majd helyet, amelyek jelenleg szűkös termekben, néhol összevonva működnek az épületekben. János-Szatmári Szabolcs azt ígéri, a kivitelezésről szóló versenytárgyalást még idén ősszel lebonyolítják, hogy a megállapodás által előírt 2014 végi határidőre az épület készen legyen. Nagy Orsolya, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Hatalmas beruházásokra készülnek a magyar állam által finanszírozott erdélyi és partiumi magyar egyetemek abból a 4 milliárd forintból, amelyet az anyaország kormánya biztosít 2014 végéig számukra. Amint arról lapunkban korábban beszámoltunk, Orbán Viktor miniszterelnök október 3-ai marosvásárhelyi látogatása alkalmából az erdélyi felsőoktatás fejlesztését szolgáló elvi megállapodást írtak alá a magyar kormány és a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem képviselői.
Jól haladnak. Még idén tető alá kerülhet a 2013 őszén megnyíló kolozsvári Sapientia-székház
Az összegből 850 millió forint jut a PKE-nek a sok éve anyagi erőforrások miatt halogatott székházépítésre, a többiből a Sapientia folytatja a kolozsvári építkezést, míg Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is új beruházásokat tervez.
Sapientia: a legjobbkor jött
A magyar kormány döntése a lehető legjobbkor jött a Sapientiának. Mint Dávid László rektortól megtudtuk, az október eleji egyezségnek megfelelően az Orbán-kabinet két részletben juttatja el a 4 milliárd forintos támogatást. Az első rész 2013-ban érkezik, s a kolozsvári, illetve a csíkszeredai kiadásokat fedezi. Mint ismeretes, a kincses városban a Sapientia már hozzá is látott a kolozsvári kar Tordai úti székhelyének építéséhez.
A munkáltok jól haladnak, így a rektor szerint megvan minden remény arra, hogy az épületre legtöbb másfél hónapon belül tető kerül. Így a tervek szerint az avatóra 2013 őszén kerülne sor. Szintén jövőre szeretnék befejezni a csíkszeredai épület bővítését és szigetelését is. Utóbbi rendkívül fontos feladatnak bizonyul, hiszen – mint Dávid László rektor is emlékeztetett – a jellegzetes csíki hidegekben a gázszámla a régi típusú nyílászárók és a vékony falak miatt akár a hétszerese is lehet a marosvásárhelyinek. Ugyanakkor megtudtuk, hogy az eredeti tervhez képest a csíkszeredai kar kénytelen lemondani a tetőtér beépítéséről, ugyanis az épület struktúrája ezt csak jelentős módosítások árán tette volna lehetővé.
A szakemberek inkább egy új, mintegy ezer négyzetméteres épületszárny felhúzása mellett döntöttek. Marosvásárhelyen is már két éve várnak az építési munkálatok rajtjával. Itt egy 240 helyes kollégiumot és egy étkezdét terveznek építeni. Az új létesítmények alapkövét – mint arról korábban beszámoltunk – első romániai hivatalos látogatása alkalmával, még 2010. október 19-én tette le Schmitt Pál volt államfő. Pénzhiány miatt azonban a szimbolikus gesztuson túl egyetlen kapavágásra sem került sor.
Most viszont úgy tűnik, hogy jövő tavasszal munkagépekkel népesül be a kijelölt telek, s az elképzelések szerint 2013 végére az épület befedve, pirosban állna, hogy a tél folyamán a belső munkálatokat lehessen végezni.
„Az újabb beruházások nagyot lendítenek a Sapientián, amely mára az erdélyi magyar felsőoktatás megkerülhetetlen intézményévé nőtte ki magát” – összegzett lapunknak Dávid László rektor.
Várad: licit még az idén
Elegendő a régóta tervezett, ötszintes székház megépítésére a magyar kormánytól kapott támogatás – jelentette ki János-Szatmári Szabolcs, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektora, aki szintén azt vallja, hogy a két felsőoktatási intézmény tervezett új épületei nélkülözhetetlenek a további működésükhöz. Mint ismeretes, a váradi magánegyetem már évek óta dédelgeti egy új főépület tervét, ám erre mindeddig anyagi források híján nem volt lehetőségük.
A mostani támogatásból nagyjából 850 millió forint jut Váradra. Az ötszintes épület tervei egyébként már 2006-ban elkészültek, az alapkövet pedig már egy évvel azelőtt letették. A tervek átalakításán jelenleg dolgoznak, a rektor elmondása szerint ugyanis az egyetem azóta sokat fejlődött és változott, olyan új szakokkal bővült, amelyeknek különböző a helyigényük.
A rektor elmondása szerint a beruházás megvalósulását követően néhány tanterem a továbbiakban is megmarad a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában, amelynek beépített tetőtere egyébként az egyetem tulajdonát képezi. A jelenleg a kollégiumnak, az adminisztrációnak, a könyvtárnak és az étkezdének helyet adó szemközti ingatlanból azonban átköltöznek majd az új székházba, számos kollégiumi szobát felszabadítva ezáltal, aminek köszönhetően nagyjából harminccal több hallgató kaphat majd helyet a PKE Arany János Kollégiumában.
A rektor azt mondja, a tervezett épület arra is jó lesz, hogy a hallgatók végre optimális órarend szerint járhassanak egyetemre. A helyszűke miatt ugyanis jelenleg gyakori, hogy az órák reggeltől estig tartanak, vagy nem megfelelő térben kénytelenek megtartani azokat.
Az új székház az eredeti terveknek megfelelően az egyetem tulajdonában lévő telken épülhet meg, az egyházkerület székháza mögött. Az egyik szinten a tanszéki irodák kapnak majd helyet, amelyek jelenleg szűkös termekben, néhol összevonva működnek az épületekben. János-Szatmári Szabolcs azt ígéri, a kivitelezésről szóló versenytárgyalást még idén ősszel lebonyolítják, hogy a megállapodás által előírt 2014 végi határidőre az épület készen legyen. Nagy Orsolya, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2012. november 7.
Rektorválasztás lesz a Sapientián
Dávid László egyedüli jelentkező a Sapientia –Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektori székére. A funkciót eddig is betöltő egyetemi oktató célja a „minőségre törő, versenyképes, a nemzetközi elvárásoknak is megfelelő egyetem működtetése”.
Az egyetem intézményi akkreditációját követően, a törvényes előírásoknak megfelelően belső választásokat kellett tartani. A választások során először a tanszéki, a kari, majd az egyetemi szintű döntéshozó testületek kijelölésére került sor. November 16-án pedig a rektorválasztásra is sor kerül: a funkcióra november 2-áig lehetett jelentkezni, ám egyedül a jelenlegi rektor, Dávid László jelentkezett. A kinevezésére igennel, vagy nemmel szavazhatnak a főállású oktatók a Sapientia három erdélyi városban levő egyetemén.
Dávid László 2007-től rektor, azelőtt, 2005 és 2007 között rektorhelyettes volt, előtte pedig a villamosmérnöki tanszék vezetőjeként dolgozott 2003 és 2006 között. A rektori tisztségre egy kilencoldalas menedzsmenti koncepcióval pályázik Dávid, amelyet meg is lehet tekinteni a www.ms.sapientia.ro honlapon.
Szász. Cs. Emese
Székelyhon.ro
Dávid László egyedüli jelentkező a Sapientia –Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektori székére. A funkciót eddig is betöltő egyetemi oktató célja a „minőségre törő, versenyképes, a nemzetközi elvárásoknak is megfelelő egyetem működtetése”.
Az egyetem intézményi akkreditációját követően, a törvényes előírásoknak megfelelően belső választásokat kellett tartani. A választások során először a tanszéki, a kari, majd az egyetemi szintű döntéshozó testületek kijelölésére került sor. November 16-án pedig a rektorválasztásra is sor kerül: a funkcióra november 2-áig lehetett jelentkezni, ám egyedül a jelenlegi rektor, Dávid László jelentkezett. A kinevezésére igennel, vagy nemmel szavazhatnak a főállású oktatók a Sapientia három erdélyi városban levő egyetemén.
Dávid László 2007-től rektor, azelőtt, 2005 és 2007 között rektorhelyettes volt, előtte pedig a villamosmérnöki tanszék vezetőjeként dolgozott 2003 és 2006 között. A rektori tisztségre egy kilencoldalas menedzsmenti koncepcióval pályázik Dávid, amelyet meg is lehet tekinteni a www.ms.sapientia.ro honlapon.
Szász. Cs. Emese
Székelyhon.ro
2012. november 19.
Sapientia: ismét bizalmat szavaztak Dávid Lászlónak
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem belső választásán Dávid Lászlót választották további négy évre az egyetem rektorává. Az egyetem honlapján szombat délután közölt hír értelmében a pénteki szavazáson az egyetem tanárainak 73,4 százaléka vett részt, Dávid László rektor a szavazók 90,9 százalékának támogatásával szerzett újabb mandátumot.
A magyar állam támogatásával létrehozott erdélyi oktatási intézmény választásán Dávid László volt az egyedüli rektorjelölt. Az újraválasztott rektor 2007 óta vezeti a Sapientiát.
Dávid László az MTI-nek elmondta, legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy megvalósítsák azokat az ingatlanfejlesztési terveket, amelyek finanszírozásáról október 3-án írtak alá szerződést Marosvásárhelyen Orbán Viktor miniszterelnökkel.
Céljai között említette ugyanakkor az egyetem tudományos eredményeinek javítását, illetve az oktatói gárda fiatalítását. Az egyetemet elindító oktatók egy része elérte, vagy hamarosan eléri a nyugdíjkorhatárt, ezért a fiatalokat szeretné helyzetbe hozni.
Szabadság (Kolozsvár)
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem belső választásán Dávid Lászlót választották további négy évre az egyetem rektorává. Az egyetem honlapján szombat délután közölt hír értelmében a pénteki szavazáson az egyetem tanárainak 73,4 százaléka vett részt, Dávid László rektor a szavazók 90,9 százalékának támogatásával szerzett újabb mandátumot.
A magyar állam támogatásával létrehozott erdélyi oktatási intézmény választásán Dávid László volt az egyedüli rektorjelölt. Az újraválasztott rektor 2007 óta vezeti a Sapientiát.
Dávid László az MTI-nek elmondta, legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy megvalósítsák azokat az ingatlanfejlesztési terveket, amelyek finanszírozásáról október 3-án írtak alá szerződést Marosvásárhelyen Orbán Viktor miniszterelnökkel.
Céljai között említette ugyanakkor az egyetem tudományos eredményeinek javítását, illetve az oktatói gárda fiatalítását. Az egyetemet elindító oktatók egy része elérte, vagy hamarosan eléri a nyugdíjkorhatárt, ezért a fiatalokat szeretné helyzetbe hozni.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. november 19.
Újraválasztották Dávid Lászlót a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorává
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) belső választásán Dávid Lászlót választották további négy évre az egyetem rektorává. Az egyetem honlapján közölt hír értelmében a szavazáson az egyetem tanárainak 73,4 százaléka vett részt, Dávid László rektor a szavazók 90,9 százalékának támogatásával szerzett újabb mandátumot. Dávid László az egyedüli jelentkező volt a rektori tisztségre.
A magyar állam támogatásával létrehozott oktatási intézmény választásán Dávid László volt az egyedüli rektorjelölt. Az újraválasztott rektor 2007 óta vezeti a Sapientiát.
Dávid László legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy megvalósítsák azokat az ingatlanfejlesztési terveket, amelyek finanszírozásáról október harmadikán írtak alá szerződést Marosvásárhelyen Orbán Viktor miniszterelnökkel.
A magyar miniszterelnök marosvásárhelyi látogatása alkalmából az erdélyi felsőoktatás fejlesztését szolgáló elvi megállapodást írtak alá a magyar kormány és a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem képviselői. Az összegből 850 millió forint jut a Partiumi Keresztény Egyetemnek a sok éve anyagi erőforrások miatt halogatott székházépítésre, a többiből a Sapientia folytatja a kolozsvári építkezést, míg Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is új beruházásokat tervez. Az Orbán-kabinet két részletben juttatja el a 4 milliárd forintos támogatást. Az első rész 2013-ban érkezik, s a kolozsvári, illetve a csíkszeredai kiadásokat fedezi. Mint ismeretes, a kincses városban a Sapientia már hozzá is látott a kolozsvári kar Tordai úti székhelyének építéséhez.
Dávid László ugyanakkor céljai között említette ugyanakkor az egyetem tudományos eredményeinek javítását. Hozzátette, a Sapientiának azt kell bizonyítania, hogy eredményei alapján Erdély és Románia egyik legjobb felsőoktatási intézménye.
Az egyetem oktatói gárdájának fiatalítását is fontos feladatának tekinti a rektor. Megemlítette, az egyetemet elindító oktatók egy része elérte, vagy hamarosan eléri a nyugdíjkorhatárt, ezért a következő négy évben azokat a fiatalokat szeretné helyzetbe hozni, akik a következő időszakban meghatározó vezetői lehetnek a tanintézménynek.
Október végén Kása Zoltán professzort, az egyetem kutatási intézetének eddigi vezetőjét választotta elnökévé alakuló ülésén az EMTE szenátusa.
Krónika (Kolozsvár)
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) belső választásán Dávid Lászlót választották további négy évre az egyetem rektorává. Az egyetem honlapján közölt hír értelmében a szavazáson az egyetem tanárainak 73,4 százaléka vett részt, Dávid László rektor a szavazók 90,9 százalékának támogatásával szerzett újabb mandátumot. Dávid László az egyedüli jelentkező volt a rektori tisztségre.
A magyar állam támogatásával létrehozott oktatási intézmény választásán Dávid László volt az egyedüli rektorjelölt. Az újraválasztott rektor 2007 óta vezeti a Sapientiát.
Dávid László legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy megvalósítsák azokat az ingatlanfejlesztési terveket, amelyek finanszírozásáról október harmadikán írtak alá szerződést Marosvásárhelyen Orbán Viktor miniszterelnökkel.
A magyar miniszterelnök marosvásárhelyi látogatása alkalmából az erdélyi felsőoktatás fejlesztését szolgáló elvi megállapodást írtak alá a magyar kormány és a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem képviselői. Az összegből 850 millió forint jut a Partiumi Keresztény Egyetemnek a sok éve anyagi erőforrások miatt halogatott székházépítésre, a többiből a Sapientia folytatja a kolozsvári építkezést, míg Marosvásárhelyen és Csíkszeredában is új beruházásokat tervez. Az Orbán-kabinet két részletben juttatja el a 4 milliárd forintos támogatást. Az első rész 2013-ban érkezik, s a kolozsvári, illetve a csíkszeredai kiadásokat fedezi. Mint ismeretes, a kincses városban a Sapientia már hozzá is látott a kolozsvári kar Tordai úti székhelyének építéséhez.
Dávid László ugyanakkor céljai között említette ugyanakkor az egyetem tudományos eredményeinek javítását. Hozzátette, a Sapientiának azt kell bizonyítania, hogy eredményei alapján Erdély és Románia egyik legjobb felsőoktatási intézménye.
Az egyetem oktatói gárdájának fiatalítását is fontos feladatának tekinti a rektor. Megemlítette, az egyetemet elindító oktatók egy része elérte, vagy hamarosan eléri a nyugdíjkorhatárt, ezért a következő négy évben azokat a fiatalokat szeretné helyzetbe hozni, akik a következő időszakban meghatározó vezetői lehetnek a tanintézménynek.
Október végén Kása Zoltán professzort, az egyetem kutatási intézetének eddigi vezetőjét választotta elnökévé alakuló ülésén az EMTE szenátusa.
Krónika (Kolozsvár)
2012. november 23.
„A mandátumom végére felnőtt a Sapientia”
„Az az érzésem, hogy a mandátumom végére felnőtt az egyetem" – jelentette ki a maszol.ro-nak Dávid László, akit további négy évre a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorává választottak. Az intézményvezetőt új mandátumának terveiről kérdeztük.
Visszatekintve az elmúlt rektori mandátuma időszakára, melyek azok a megvalósítások a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem életében, amelyeket fontosnak tart kiemelni?
Először is az az érzésem, hogy a mandátumom végére felnőtt az egyetem. Ez nem csak az akkreditációt jelenti, hanem azt is, hogy bizalommal tudok tekinteni a fiatal kollégákra, „felnőttek" ők is. Amikor a mandátumom elkezdődött, sokszor feltettük azt a kérdést, hogy lesz-e kellő erejük, energiájuk, hogy ezt a nehéz periódust végigvigyék, egyszerre kellet szakot építeni, tudományos eredményeken dolgozni, doktorálni, tudományos címet szerezni, jó tanárként teljesíteni és felnőni ehhez a feladathoz, amit a Sapientia jelent. A megvalósítások miatt büszkén tekintek vissza. Úgy hiszem, van akinek folytatni azt az eszmét, amit a Sapientia képvisel, mert ez az intézmény nem csak egyetem; benne van az is, hogy itthon maradjunk, hogy jól érezzük magunkat és alkossunk itthon, a fiataloknak pedig megpróbáljuk átadni mindezt. Végre közösségként élem meg a Sapientiát; az egyetem három helyszínén roppant sok ellentét volt, ám végre látom az alagútnak a végét, azt a fényes pontot, amiért érdemes volt dolgozni.
Melyek volnának az új mandátum kitűzött céljai és tervei?
A célokat három különböző kategóriába sorolnám. Be akarom fejezni azokat az elkezdett fejlesztéseket, amelyek különböző okokból nem valósulhattak meg. Azt is mondta annak idején a Sapientia Alapítvány elnöke, Kató Béla, hogy újra szeretné alapítani a Sapientiát, mert az egyetem megérdemelte volna, hogy a hőskorban többet áldozzunk rá. Nem tettük, de így is megszerezte az akkreditációt, azonban továbbra is nagyon sok mindenben hiányt szenved. Kolozsváron nincsen székhely, Marosvásárhelyen nincs bentlakás, Csíkszeredában az épület pontosan olyan állapotban van, mint ahogy ezelőtt 11 évvel abbahagyták az építését, ezeket helyre kell hozni, és ez azért is fontos, mert a fiataloknak azt kell elmondanunk: nem feledkeztünk meg rólatok, nem feledkeztünk meg erről az egyetemről, van értelme az elvégzett munkátoknak, most hozzátesszük ezt a részét is, és az egyetem így lesz egységes egész.
Másodsorban nagyon fontosnak tartom azt, hogy az egyetemen megerősítsük a kutatást. Felépítettük az egyetemet, van oktatás, és ki kell alakulnia annak az irányvonalnak, amely mentén a Sapientia igazán jó eredményeket tud felmutatni. Rég mondjuk, és vállalni kell azt, hogy a kutatást és a kutatásos eredményeket meg kell erősíteni, a kutatásoknak kötődniük kell ahhoz, amit a Sapientia képvisel, az embereinek megfelelő tudományterületeken és a szakok szerint zajlódjon a munka. Ezzel akarunk kitűnni a többi egyetem közül, így szeretnénk megmutatni azt, hogy volt értelme ezt az egyetemet megalapítani, mert ez a szimbiózis, amely kutatást-oktatást jelent a Sapientián is megvalósult.
Harmadsorban azzal kell szembenéznünk, hogy az egyetem alapításánál jeleskedő nagy öregjeink, azok az egyetemi tanártársak, akik vállalták az alapítást, abban a korban vannak, amikor már törvény szerint – de a természet szabályai szerint is –kevesebb időt és energiát tudnak áldozni arra, hogy az egyetemet továbbra is aktívan szolgálják. Át kell adni a stafétabotot. A fiatalokra hárulnak a teendők, és úgy hiszem, hogy ez a következő négy évemnek éppen arról kell szólnia, hogy hogyan és kiknek sikerül átadni ezt a feladatot, hogy megbízhatóan, hosszú távon tudják továbbvinni az egyetemet.
Ezt a három tervet szeretném mindenképpen megvalósítani, persze vannak más céljaim is: megerősíteni az alapoktatást, kiépíteni a mesterképzőt és négy éven belül elindítani az első doktori képzésünket is.
A rektorválasztás egy válaszvonalra esik két korszak között, az első az alapítványi korszak volt, amikor azt mondhatjuk, hogy a Sapientia Alapítvány segítségével létrehoztuk az egyetemet, ez 10-11 évbe tellett, de kész van. Most meghúztuk a vonalat, átléptük a Rubikont, egyetemként működünk minden jó oldalával és minden kihívásával, ami ezzel jár. Ha négy év múlva is ennyire tisztán meg tudjuk fogalmazni az elvégzendő célokat és azok határidejét, akkor azt jelenti, hogy sikeresek voltunk az elmúlt négy évben.
Említette, hogy Kolozsváron a Sapientiának még nincs székhelye, ennek megépítése már több éves terv. Hol tartanak most?
Az épület már elkészült, be lehet menni, a födémet befejeztük, ezután csak a felszereléseket és a nyílászárókat kell feltenni, az épület tető alatt van, teljes egészében úgy érzem, hogy az áll ott, ami öt-tíz-száz év múlva is állni fog, a továbbiakban ki kell színesíteni, fel kell öltöztetni az épületet, úgy ahogy azt illik.
Mikor nyitja meg majd a kapuit?
A jövő tanév elején szeretnénk már abban az épületben kezdeni. Kérdés, hogy a tanévkezdésre kész lesz-e, mert van egy-két hónapos csúszás, ez egy kezdeti eltolódás, és ennek a behozása plusz kiadásokat igényel, ezért egyelőre nem tudjuk, hogy ott kezdjük a tanévet és vállaljuk a költségeket, vagy a néhány hónapos csúszás mellett döntünk.
Kik támogatták és milyen pénzből készülhetett el az épület?
Ezt az épületet azért tudtuk elkészíteni, mert Magyarország kormánya a kezdeti megállapodások szerint végre megadta azt a kétmilliárd forintos támogatást, amelyet addig soha nem kaptunk meg. Ez azt eredményezte, hogy az egyetem működtetése mellett jó gazdálkodással ki tudtunk szorítani egy olyan összeget, amelyből fokozatosan, lassan fel lehetett építeni ezt a kolozsvári épületet. A Magyarország kormányával megkötött szerződésben benne van a folyamat véglegesítése, az épület felöltöztetése is. Ha az előző periódusban nem építettük volna meg az épületet, akkor nem beszélhetnénk arról, hogy jövőben ott kezdjük a tanévet.
A román állam semmilyen támogatást nem biztosított?
Sajnos nem támogattak, és a megkapott támogatások egy része is elment adókra és illetékekre, olyan utakra, amelyek megnehezítették az építkezést, és főleg azért fizettünk rá, mert mindaddig, amíg nem kaptuk meg az akkreditált egyetem státuszt, sok esetben úgy soroltak be, mint alapítványt, a megfelelő következményekkel. Egy valamit hadd emeljek ki: az alapítványok adókötelesek minden vagyonukra, ingatlanukra, ez évente elég nagy terhet rótt ránk, bár mindenki tudta, hogy ezeket az épületeket oktatási célokra használjuk. Attól a pillanattól, amikor ezek már az egyetem tulajdonát képezik, mentesülnek az adókötelezettségtől. Ezekre keserűen emlékszünk vissza, mert adóra kiadott összegeket jobb célokra is lehetett volna és lehetne fordítani, de ennek az időszaknak több hátránya is volt, miután törvénybe iktattak olyan külföldi pályázati lehetőség nyíltak meg, amelyekre jóval kisebb önrésszel vagy önrész nélkül lehet nevezni.
Az akkreditáció megszerzésével számítanak-e a román állam támogatására?
Igen, mi számítunk a román állam támogatására, mert közterhet veszünk le a válláról. Ha mi nem tanítanánk ennyi hallgatót, akkor az állam tanítatná őket, állná ennek a fedezetét. Ha nem tanítunk valakit, akkor utána nem lesz adófizető munkavállaló állampolgár, aki a befizetett illetékeivel fenntartja az államot. Több ezer hallgató végzett nálunk, kiképzésük nagy anyagi teher, amit átvettünk, tehát úgy érezzük, hogy megérdemelnénk a támogatást. Persze ennek számos részletkérdése van, amit a megfelelő pillanatban elemeznünk kell. Az is benne van a pakliban, hogy ha a Sapientia egyetem ilyen támogatást kap, akkor a többi magánegyetem is hasonló igényekkel lép fel. Itt azt a lehetőséget is fel kell vetni, hogy olyan mértékben részesüljenek támogatásban, amilyen mértékben hozzájárultak a közjóhoz. Ebbe az is beletartozik, hogy hiányszakmákban, esetenként nagyon nehéz, sok beruházást igénylő szakmákban vállaljuk a képzést. Nem arra megyünk, hogy egy-egy szakmában öt-hatszáz diákot beültetünk egy óriási terembe, és egy személy tart nekik előadást, ez nagyon költséghatékony oktatás, csak az a kérdés, hogy mennyire hatékony a tudás szempontjából. Mi azt vállaljuk, hogy esetenként pár emberes kiscsoportokkal laboratóriumokat felszerelve és ezeket működtetve pontosan azokban a hiányszakmákban indítunk képzést, amelyek a román és a magyar állam, de az Európai Unió számára is fontosak. Ilyen az informatika, vagy az informatikához kötődő műszaki területek, ahol nem lehet mellébeszélni, mert világszerte meg van az a szint, amelynek ha egy hallgató nem felel meg, nincs keresnivalója a piacon. A Sapientia vállalta, hogy ezen a téren, de több más szakon is, ütőképesen, megfelelő hatékonysággal oktat.
Az akkreditálás nyomán melyek voltak az eddig tapasztalt előnyök?
Mindannyian érezzük az elvégzett munka utáni jó érzést, emellett egyelőre csak arról tudok beszélni, hogy látjuk a lehetőségeket. Látjuk azt, hogy az akkreditáció pillanatáig mi nem vehettünk részt közvetlen módon az Erasmus vagy Ceepus csereprogramokban. Az ezekhez való hozzáférés roppant fontos, mert ha a hallgatók egy szemesztert egy-egy neves egyetemen töltenek, akkor rengeteg tapasztalattal térnek haza. Ugyanígy, ha egy oktatónak úgy kell előkészítenie egy előadássorozatot, hogy azt egy neves egyetemen, nemzetközi nyelven is megtartja, akkor másként hozza haza ezt a tudást, és másként tanít itthon is. Eddig másodkézből benne voltunk ilyen programokban, más egyetem jóvoltából, de közvetlenül csak most kaptuk meg az Erasmus Chartert, amelynek az akkreditáció volt a feltétele, most már teljes jogú tagok lehetünk a programban. Hamarosan kiderül, hogy ezekre az oktatási programokra mennyit szán az unió, de meg vagyok győződve, hogy nagyon jó befektetés az, ha értelmiségi fiatalokat, nyitott embereket tud nevelni.
Akkreditáció hiányában eddig nem indíthatott mesterit. Hogyan alakul ezután a képzés a sorsa?
Több képzés előkészítése folyamatban van. A jelenlegi ex lex állapotban, amíg nem lesz minőségbiztosítási felmérés, amely alapján besorolnak egy adott minőségi kategóriába, még várnunk kell a mesterképzők kérésével. Addig is azt találtuk ki, hogy külföldi egyetemekkel közösen nemzetközi mesterképzőket indítunk. Úgy gondoljuk, addig kell a lehetőségeket fejleszteni, amíg minden hallgatónknak biztosítani tudjuk azt a mesterképzőt, ahol tudja folytatni a tanulmányait, ha akarja. A finanszírozástól kezdve a teljes struktúrát ki kell építenünk, és ennek a tanárok oldaláról nézve is nagyon komoly feltételei vannak, mert a pedagógusokat illetően is sokkal szigorúbbak az elvárások, mint az alapképzésben.
Idén a marosvásárhelyi karon új szak is indult, milyen volt ennek a fogadtatása?
Ezt az új szakot, a tájépítészet legalább 3-4 éve el kellett volna indítani, de arra gondoltunk, hogy amíg a kertészeti szak végleges akkreditációja nem történik meg, addig felelőtlenség mellé tenni egy olyan szakot, amely megosztja az erőforrásokat. A tájépítészet szakról többen is úgy vélték, hogy nagyon nagy szükség van rá, ezt a Marosvásárhelyen szervezett tájépítészeti konferencián részvevő nemzetközi előadók és szakemberek is megerősítették.
Általában milyen a diákok érdeklődése a Sapientia képzési lehetőségei iránt?
A Sapientiára beiratkozó diáklétszám a katasztrofális érettségi eredmények ellenére is az idén ugyanakkora volt, mint tavaly, de emellett a régiók szintjén átrendeződést tapasztaltunk. Arra számítottunk, hogy a csíkszeredai és a marosvásárhelyi helyszíneken egyforma lesz az érdeklődés, ennek ellenére Marosvásárhelyen többen, Csíkszeredában pedig kevesebben jelentkeztek. Marosvásárhely régióként vonzó más régióból származó hallgatóknak is, Csíkszereda egyetemi lehetőségként nem vonzó a Maros menti, Szamos menti, Körös menti fiataloknak, nem jellemző az, hogy Erdély szórványrégióiból Csíkszeredába mennének a diákok tanulni. A csíkszeredai egyetem diáksága a közvetlen térségből kerül ki, és mivel ott roppant rossz érettségi eredmény volt, ez meglátszott a jelentkezők létszámán is. Vásárhely az elvesztett hallgatókat érdekes módon kompenzálta. Az átrendeződésnek egy jó oldala is van, amint a kollégák is jelzik, a nehéz érettségi után sokkal jobban felkészültek az elsőéveseink, akik most bejutottak az egyetemre, valószínű, hogy sokkal nagyobb százalékban el tudják végezni, tehát kisebb lesz a lemorzsolódás, ami nem rossz dolog.
Infrastrukturális fejlesztések szintjén mi volna a következő lépés?
Marosvásárhelyen az infrastrukturális fejlesztés első lépése az a diákbentlakás lenne. Eredetileg 240-300 helyre terveztük az épületet, úgy hisszük, hogy az első fázisban mindenképpen kielégíti az igényeket, de emellé meg kell teremteni a létezési feltételeket, biztosítani kell azt, hogy ott lehessen megfelelő módon étkezni. Az egyetem eddig működtetett kantinja félmegoldás volt, mert a máshol elkészített és odaszállított ételt melegen tartották, de ezzel az eljárással számbelileg sem lehetne egy akkora tömeget kiszolgálni, ezért az új épület egyik szélére beterveztünk egy étkezdét. Olyan épületet készül majd el, amely nem is annyira impozáns, hanem inkább hasznos, közel 300 diáknak biztosít lakhatási, étkezési és tanulási feltételeket.
A bentlakás felépítésére kitűzött határidő 2014. december 31., ha eddig nem sikerül véglegesen átadni, akkor bajban leszünk, ezért a helyszíni vezetők, Székely Gyula dékán folyamatosan egyeztet a tervezővel, hogy ezt a viszonylag nyugodt, de még építkezésre nem használható téli periódust kihasználjuk.
Kutatási központ is épül?
A kutatási központ esetében ketyeg az óra, mert az egyetem együttműködési szerződést kötött egy kutatócéggel, de ez az szerződés nem volt teljesen megfelelő arra, hogy a cég európai pénzeket kapjon a központ felépítésére. Most patthelyzet alakult ki: a Sapientia bizonyos feltételrendszert igényelt, mert úgy látta biztosítva a szerződést, az EU meg azt kéri – mivel az egyetem nem vehetett részt ebben a pályázatban –, hogy a cég rendelkezzen a szükséges területtel, a Sapientia ezt nem adhatta minden feltétel nélkül. Azért mondom, hogy patthelyzet van, mert van szerződés, erre a cég nem kapott uniós támogatást, ezért még vár a terv megvalósítással, ha egyáltalán kivitelezi.
Maszol.ro
„Az az érzésem, hogy a mandátumom végére felnőtt az egyetem" – jelentette ki a maszol.ro-nak Dávid László, akit további négy évre a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorává választottak. Az intézményvezetőt új mandátumának terveiről kérdeztük.
Visszatekintve az elmúlt rektori mandátuma időszakára, melyek azok a megvalósítások a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem életében, amelyeket fontosnak tart kiemelni?
Először is az az érzésem, hogy a mandátumom végére felnőtt az egyetem. Ez nem csak az akkreditációt jelenti, hanem azt is, hogy bizalommal tudok tekinteni a fiatal kollégákra, „felnőttek" ők is. Amikor a mandátumom elkezdődött, sokszor feltettük azt a kérdést, hogy lesz-e kellő erejük, energiájuk, hogy ezt a nehéz periódust végigvigyék, egyszerre kellet szakot építeni, tudományos eredményeken dolgozni, doktorálni, tudományos címet szerezni, jó tanárként teljesíteni és felnőni ehhez a feladathoz, amit a Sapientia jelent. A megvalósítások miatt büszkén tekintek vissza. Úgy hiszem, van akinek folytatni azt az eszmét, amit a Sapientia képvisel, mert ez az intézmény nem csak egyetem; benne van az is, hogy itthon maradjunk, hogy jól érezzük magunkat és alkossunk itthon, a fiataloknak pedig megpróbáljuk átadni mindezt. Végre közösségként élem meg a Sapientiát; az egyetem három helyszínén roppant sok ellentét volt, ám végre látom az alagútnak a végét, azt a fényes pontot, amiért érdemes volt dolgozni.
Melyek volnának az új mandátum kitűzött céljai és tervei?
A célokat három különböző kategóriába sorolnám. Be akarom fejezni azokat az elkezdett fejlesztéseket, amelyek különböző okokból nem valósulhattak meg. Azt is mondta annak idején a Sapientia Alapítvány elnöke, Kató Béla, hogy újra szeretné alapítani a Sapientiát, mert az egyetem megérdemelte volna, hogy a hőskorban többet áldozzunk rá. Nem tettük, de így is megszerezte az akkreditációt, azonban továbbra is nagyon sok mindenben hiányt szenved. Kolozsváron nincsen székhely, Marosvásárhelyen nincs bentlakás, Csíkszeredában az épület pontosan olyan állapotban van, mint ahogy ezelőtt 11 évvel abbahagyták az építését, ezeket helyre kell hozni, és ez azért is fontos, mert a fiataloknak azt kell elmondanunk: nem feledkeztünk meg rólatok, nem feledkeztünk meg erről az egyetemről, van értelme az elvégzett munkátoknak, most hozzátesszük ezt a részét is, és az egyetem így lesz egységes egész.
Másodsorban nagyon fontosnak tartom azt, hogy az egyetemen megerősítsük a kutatást. Felépítettük az egyetemet, van oktatás, és ki kell alakulnia annak az irányvonalnak, amely mentén a Sapientia igazán jó eredményeket tud felmutatni. Rég mondjuk, és vállalni kell azt, hogy a kutatást és a kutatásos eredményeket meg kell erősíteni, a kutatásoknak kötődniük kell ahhoz, amit a Sapientia képvisel, az embereinek megfelelő tudományterületeken és a szakok szerint zajlódjon a munka. Ezzel akarunk kitűnni a többi egyetem közül, így szeretnénk megmutatni azt, hogy volt értelme ezt az egyetemet megalapítani, mert ez a szimbiózis, amely kutatást-oktatást jelent a Sapientián is megvalósult.
Harmadsorban azzal kell szembenéznünk, hogy az egyetem alapításánál jeleskedő nagy öregjeink, azok az egyetemi tanártársak, akik vállalták az alapítást, abban a korban vannak, amikor már törvény szerint – de a természet szabályai szerint is –kevesebb időt és energiát tudnak áldozni arra, hogy az egyetemet továbbra is aktívan szolgálják. Át kell adni a stafétabotot. A fiatalokra hárulnak a teendők, és úgy hiszem, hogy ez a következő négy évemnek éppen arról kell szólnia, hogy hogyan és kiknek sikerül átadni ezt a feladatot, hogy megbízhatóan, hosszú távon tudják továbbvinni az egyetemet.
Ezt a három tervet szeretném mindenképpen megvalósítani, persze vannak más céljaim is: megerősíteni az alapoktatást, kiépíteni a mesterképzőt és négy éven belül elindítani az első doktori képzésünket is.
A rektorválasztás egy válaszvonalra esik két korszak között, az első az alapítványi korszak volt, amikor azt mondhatjuk, hogy a Sapientia Alapítvány segítségével létrehoztuk az egyetemet, ez 10-11 évbe tellett, de kész van. Most meghúztuk a vonalat, átléptük a Rubikont, egyetemként működünk minden jó oldalával és minden kihívásával, ami ezzel jár. Ha négy év múlva is ennyire tisztán meg tudjuk fogalmazni az elvégzendő célokat és azok határidejét, akkor azt jelenti, hogy sikeresek voltunk az elmúlt négy évben.
Említette, hogy Kolozsváron a Sapientiának még nincs székhelye, ennek megépítése már több éves terv. Hol tartanak most?
Az épület már elkészült, be lehet menni, a födémet befejeztük, ezután csak a felszereléseket és a nyílászárókat kell feltenni, az épület tető alatt van, teljes egészében úgy érzem, hogy az áll ott, ami öt-tíz-száz év múlva is állni fog, a továbbiakban ki kell színesíteni, fel kell öltöztetni az épületet, úgy ahogy azt illik.
Mikor nyitja meg majd a kapuit?
A jövő tanév elején szeretnénk már abban az épületben kezdeni. Kérdés, hogy a tanévkezdésre kész lesz-e, mert van egy-két hónapos csúszás, ez egy kezdeti eltolódás, és ennek a behozása plusz kiadásokat igényel, ezért egyelőre nem tudjuk, hogy ott kezdjük a tanévet és vállaljuk a költségeket, vagy a néhány hónapos csúszás mellett döntünk.
Kik támogatták és milyen pénzből készülhetett el az épület?
Ezt az épületet azért tudtuk elkészíteni, mert Magyarország kormánya a kezdeti megállapodások szerint végre megadta azt a kétmilliárd forintos támogatást, amelyet addig soha nem kaptunk meg. Ez azt eredményezte, hogy az egyetem működtetése mellett jó gazdálkodással ki tudtunk szorítani egy olyan összeget, amelyből fokozatosan, lassan fel lehetett építeni ezt a kolozsvári épületet. A Magyarország kormányával megkötött szerződésben benne van a folyamat véglegesítése, az épület felöltöztetése is. Ha az előző periódusban nem építettük volna meg az épületet, akkor nem beszélhetnénk arról, hogy jövőben ott kezdjük a tanévet.
A román állam semmilyen támogatást nem biztosított?
Sajnos nem támogattak, és a megkapott támogatások egy része is elment adókra és illetékekre, olyan utakra, amelyek megnehezítették az építkezést, és főleg azért fizettünk rá, mert mindaddig, amíg nem kaptuk meg az akkreditált egyetem státuszt, sok esetben úgy soroltak be, mint alapítványt, a megfelelő következményekkel. Egy valamit hadd emeljek ki: az alapítványok adókötelesek minden vagyonukra, ingatlanukra, ez évente elég nagy terhet rótt ránk, bár mindenki tudta, hogy ezeket az épületeket oktatási célokra használjuk. Attól a pillanattól, amikor ezek már az egyetem tulajdonát képezik, mentesülnek az adókötelezettségtől. Ezekre keserűen emlékszünk vissza, mert adóra kiadott összegeket jobb célokra is lehetett volna és lehetne fordítani, de ennek az időszaknak több hátránya is volt, miután törvénybe iktattak olyan külföldi pályázati lehetőség nyíltak meg, amelyekre jóval kisebb önrésszel vagy önrész nélkül lehet nevezni.
Az akkreditáció megszerzésével számítanak-e a román állam támogatására?
Igen, mi számítunk a román állam támogatására, mert közterhet veszünk le a válláról. Ha mi nem tanítanánk ennyi hallgatót, akkor az állam tanítatná őket, állná ennek a fedezetét. Ha nem tanítunk valakit, akkor utána nem lesz adófizető munkavállaló állampolgár, aki a befizetett illetékeivel fenntartja az államot. Több ezer hallgató végzett nálunk, kiképzésük nagy anyagi teher, amit átvettünk, tehát úgy érezzük, hogy megérdemelnénk a támogatást. Persze ennek számos részletkérdése van, amit a megfelelő pillanatban elemeznünk kell. Az is benne van a pakliban, hogy ha a Sapientia egyetem ilyen támogatást kap, akkor a többi magánegyetem is hasonló igényekkel lép fel. Itt azt a lehetőséget is fel kell vetni, hogy olyan mértékben részesüljenek támogatásban, amilyen mértékben hozzájárultak a közjóhoz. Ebbe az is beletartozik, hogy hiányszakmákban, esetenként nagyon nehéz, sok beruházást igénylő szakmákban vállaljuk a képzést. Nem arra megyünk, hogy egy-egy szakmában öt-hatszáz diákot beültetünk egy óriási terembe, és egy személy tart nekik előadást, ez nagyon költséghatékony oktatás, csak az a kérdés, hogy mennyire hatékony a tudás szempontjából. Mi azt vállaljuk, hogy esetenként pár emberes kiscsoportokkal laboratóriumokat felszerelve és ezeket működtetve pontosan azokban a hiányszakmákban indítunk képzést, amelyek a román és a magyar állam, de az Európai Unió számára is fontosak. Ilyen az informatika, vagy az informatikához kötődő műszaki területek, ahol nem lehet mellébeszélni, mert világszerte meg van az a szint, amelynek ha egy hallgató nem felel meg, nincs keresnivalója a piacon. A Sapientia vállalta, hogy ezen a téren, de több más szakon is, ütőképesen, megfelelő hatékonysággal oktat.
Az akkreditálás nyomán melyek voltak az eddig tapasztalt előnyök?
Mindannyian érezzük az elvégzett munka utáni jó érzést, emellett egyelőre csak arról tudok beszélni, hogy látjuk a lehetőségeket. Látjuk azt, hogy az akkreditáció pillanatáig mi nem vehettünk részt közvetlen módon az Erasmus vagy Ceepus csereprogramokban. Az ezekhez való hozzáférés roppant fontos, mert ha a hallgatók egy szemesztert egy-egy neves egyetemen töltenek, akkor rengeteg tapasztalattal térnek haza. Ugyanígy, ha egy oktatónak úgy kell előkészítenie egy előadássorozatot, hogy azt egy neves egyetemen, nemzetközi nyelven is megtartja, akkor másként hozza haza ezt a tudást, és másként tanít itthon is. Eddig másodkézből benne voltunk ilyen programokban, más egyetem jóvoltából, de közvetlenül csak most kaptuk meg az Erasmus Chartert, amelynek az akkreditáció volt a feltétele, most már teljes jogú tagok lehetünk a programban. Hamarosan kiderül, hogy ezekre az oktatási programokra mennyit szán az unió, de meg vagyok győződve, hogy nagyon jó befektetés az, ha értelmiségi fiatalokat, nyitott embereket tud nevelni.
Akkreditáció hiányában eddig nem indíthatott mesterit. Hogyan alakul ezután a képzés a sorsa?
Több képzés előkészítése folyamatban van. A jelenlegi ex lex állapotban, amíg nem lesz minőségbiztosítási felmérés, amely alapján besorolnak egy adott minőségi kategóriába, még várnunk kell a mesterképzők kérésével. Addig is azt találtuk ki, hogy külföldi egyetemekkel közösen nemzetközi mesterképzőket indítunk. Úgy gondoljuk, addig kell a lehetőségeket fejleszteni, amíg minden hallgatónknak biztosítani tudjuk azt a mesterképzőt, ahol tudja folytatni a tanulmányait, ha akarja. A finanszírozástól kezdve a teljes struktúrát ki kell építenünk, és ennek a tanárok oldaláról nézve is nagyon komoly feltételei vannak, mert a pedagógusokat illetően is sokkal szigorúbbak az elvárások, mint az alapképzésben.
Idén a marosvásárhelyi karon új szak is indult, milyen volt ennek a fogadtatása?
Ezt az új szakot, a tájépítészet legalább 3-4 éve el kellett volna indítani, de arra gondoltunk, hogy amíg a kertészeti szak végleges akkreditációja nem történik meg, addig felelőtlenség mellé tenni egy olyan szakot, amely megosztja az erőforrásokat. A tájépítészet szakról többen is úgy vélték, hogy nagyon nagy szükség van rá, ezt a Marosvásárhelyen szervezett tájépítészeti konferencián részvevő nemzetközi előadók és szakemberek is megerősítették.
Általában milyen a diákok érdeklődése a Sapientia képzési lehetőségei iránt?
A Sapientiára beiratkozó diáklétszám a katasztrofális érettségi eredmények ellenére is az idén ugyanakkora volt, mint tavaly, de emellett a régiók szintjén átrendeződést tapasztaltunk. Arra számítottunk, hogy a csíkszeredai és a marosvásárhelyi helyszíneken egyforma lesz az érdeklődés, ennek ellenére Marosvásárhelyen többen, Csíkszeredában pedig kevesebben jelentkeztek. Marosvásárhely régióként vonzó más régióból származó hallgatóknak is, Csíkszereda egyetemi lehetőségként nem vonzó a Maros menti, Szamos menti, Körös menti fiataloknak, nem jellemző az, hogy Erdély szórványrégióiból Csíkszeredába mennének a diákok tanulni. A csíkszeredai egyetem diáksága a közvetlen térségből kerül ki, és mivel ott roppant rossz érettségi eredmény volt, ez meglátszott a jelentkezők létszámán is. Vásárhely az elvesztett hallgatókat érdekes módon kompenzálta. Az átrendeződésnek egy jó oldala is van, amint a kollégák is jelzik, a nehéz érettségi után sokkal jobban felkészültek az elsőéveseink, akik most bejutottak az egyetemre, valószínű, hogy sokkal nagyobb százalékban el tudják végezni, tehát kisebb lesz a lemorzsolódás, ami nem rossz dolog.
Infrastrukturális fejlesztések szintjén mi volna a következő lépés?
Marosvásárhelyen az infrastrukturális fejlesztés első lépése az a diákbentlakás lenne. Eredetileg 240-300 helyre terveztük az épületet, úgy hisszük, hogy az első fázisban mindenképpen kielégíti az igényeket, de emellé meg kell teremteni a létezési feltételeket, biztosítani kell azt, hogy ott lehessen megfelelő módon étkezni. Az egyetem eddig működtetett kantinja félmegoldás volt, mert a máshol elkészített és odaszállított ételt melegen tartották, de ezzel az eljárással számbelileg sem lehetne egy akkora tömeget kiszolgálni, ezért az új épület egyik szélére beterveztünk egy étkezdét. Olyan épületet készül majd el, amely nem is annyira impozáns, hanem inkább hasznos, közel 300 diáknak biztosít lakhatási, étkezési és tanulási feltételeket.
A bentlakás felépítésére kitűzött határidő 2014. december 31., ha eddig nem sikerül véglegesen átadni, akkor bajban leszünk, ezért a helyszíni vezetők, Székely Gyula dékán folyamatosan egyeztet a tervezővel, hogy ezt a viszonylag nyugodt, de még építkezésre nem használható téli periódust kihasználjuk.
Kutatási központ is épül?
A kutatási központ esetében ketyeg az óra, mert az egyetem együttműködési szerződést kötött egy kutatócéggel, de ez az szerződés nem volt teljesen megfelelő arra, hogy a cég európai pénzeket kapjon a központ felépítésére. Most patthelyzet alakult ki: a Sapientia bizonyos feltételrendszert igényelt, mert úgy látta biztosítva a szerződést, az EU meg azt kéri – mivel az egyetem nem vehetett részt ebben a pályázatban –, hogy a cég rendelkezzen a szükséges területtel, a Sapientia ezt nem adhatta minden feltétel nélkül. Azért mondom, hogy patthelyzet van, mert van szerződés, erre a cég nem kapott uniós támogatást, ezért még vár a terv megvalósítással, ha egyáltalán kivitelezi.
Maszol.ro
2012. november 27.
Építkező tudomány
Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület 11. alkalommal szervezte meg a Magyar Tudomány Napját Erdélyben. „ A felfedező tudomány 21. század eleji eredményei és távlatai Erdélyben” címmel tartott rangos esemény a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében zajlott le. A rendezvény fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
A MTA részéről, Paládi- Kovács Attila, a Magyar tudományosság külföldön elnöki bizottság kuratóriumi vezetője beszédében kiemelte, Európát súlyos válság sújtja. Ennek ellenére folyik az építkezés a tudomány szempontjából. Magyarországon a tudomány támogatására a GDP 1,1-1,2%-os részarányát biztosítják, ami a környező országokhoz képest jelentős. A mai magyar kormány értékeli az innováció, a tudományos kutatás fejlesztésének igényét. A tudományt húzó ágazatnak tekinti. Az EU tagországaiban, átlagban, a GDP 1,9-2,1%-át, költik a tudományos kutatás támogatására. Hivatkozik Móricz Zsigmond fiatal íróknak adott tanácsára, mely ma is érvényes: „Ne politizálj, építkezz”. Németh László szavait idézi, melyek nem vesztették el aktualitásukat „Kelet-Európa népeinek egymásra kell találni, ez a felemelkedés útja.” A tudomány egyre inkább nemzetközivé válik, emiatt a tudósok, kutatók közötti együttműködés szükséges.
Magdó János Magyarország kolozsvári főkonzulja a Fórumot üdvözlő beszédében kiemelte:” Mi magyarok azt szeretjük mondani magunkról, hogy tudós nemzet vagyunk.” Egy filmet tekintett meg, amely bemutatja, hogy a gyufa, a golyóstoll stb. a magyarokhoz kötődik. 10-12 Nobel díjas tudóst tudhat magáénak e nemzet. „Tudósok, felfedezések nevével büszkélkedhetünk. Azonban, mikor ezekről beszélünk, mindez természetesnek tűnik. Nem gondolunk arra, milyen sok munka testesül meg bennük. Kutató csoportokhoz, egyének nevéhez kötjük az eredményeket. De mögötte áll az egész nemzet.”
Az EME- nek komoly szerepe van abban, hogy Erdélyben fejlessze a tudományos életet. Jelenleg megteremtődött a lehetőség, hogy az erdélyi és kárpát-medencei tudományos hálózat egybekapcsolódjon.
Szakmai szempontból értékes előadások hangzottak el, melyek bizonyítják a tudomány világának sokszínűségét.
Dávid László „Az optimális irányítás, egy új innovatív szemlélet a globális felmelegedés gondjainak kezelésére” című értekezésében a modellezésnek különböző területeken levő alkalmazását mutatta be. A következtetése: a modellek azt mutatják, bármit meg lehet tenni, ha időben hosszú távra terveznek.
Imre Mihály „ A kulturális emlékezet forrásai, jellemzői, rétegzettsége Szenczi Molnár Albert munkásságában” című előadásában értékelte a nagy gondolkodó hozzájárulását a német protestáns kultúra magyarul történő ismertetésében. (Szencen született, 1574. augusztus 30.-án, Kolozsváron halt meg, 1634. január 17.-án. Református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító.)
Imre Mihállyal beszélgetve, megtudtam, miért választotta a Szenczi műveinek kutatását. Mint fiatalember Hódmezővásárhelyen tanárkodott. Az iskola könyvtárában rátalált az 1544-es kiadású Bibliára, mely Szenczi Molnár Albert tulajdonában volt. Sűrű glosszákkal, bejegyzésekkel telt Biblia az ifjú tanárt magával ragadta. Kisdoktori értekezését e témából írta. Ez volt az, az ok, mely elindította kutatói pályáján. A nagy doktoriját is ebből írta. A bejegyzések tulajdonképpen Szenczi Molnár Albert nyugati vándorlásai alkalmával szerzett tapasztalatait, de az életének eseményeit is rögzítik. Mint például, 1622-ből származik az a bejegyzés, melyben rögzíti kislányának halálát. Ekkor határozta el Imre Mihály, hogy minél árnyaltabban, a maga teljességében szeretné megismerni Szenczi Molnár Albert életét és munkásságát. Kutatásai eredményeként két könyvet is írt. Ezekben részletesen ismerteti Szenczi Molnár Albert munkásságának sokszínűségét. Életképeket villant fel, amelyek közül egyesek a tudós fiatalkori érdeklődésére utalnak. Azt is jelzi, hogy jelen volt a Vizsolyi Biblia nyomtatásánál, mint 14 éves fiú. Lévén értelmes, rábízták a korrektura elvégzését. Fogalmazhatnánk úgyis tanítója Károlyi Gáspár volt. A magyar protestantizmus nagy teljesítménye a Vizsolyi Biblia.
Imre Mihálynak az élet megadta azt a lehetőséget, hogy minden olyan városban, melyben Szenczi Molnár Albert járt, (Wittenberg, Strasbourg, Heidelberg, Altdorf, Marburg, Oppenheim) maga is megfordulhatott. Szenczi Molnár Albert 60 évet élt. Életének felét külföldön töltötte, de soha, egy pillanatig sem felejtette el magyarságát, holott lehetett volna műveltsége révén akár német tudós is. A Vizsolyi Bibliát kétszer is kiadta Németországban, olyan nyomdában, ahol csak ő tudott magyarul. A Biblia magyar nyelvű korrektúráját ő végezte.
A hallgatóság részéről felvetett kérdésekre válaszolva, Imre Mihály kifejtette: a régi magyar irodalom egyik intenzíven művelt területe a Szenczi –kutatás. Az elmúlt 20 év alatt 3 Akadémiai fokozat született Szenczi műveinek a tanulmányozása kapcsán. A Bibliát több mint 80 alkalommal adták ki.
Néda Zoltán „ Szociálfizika”- fikció vagy valóság? című értekezésében felveti a kérdést, van-e értelme arról beszélni, hogy a szociális jelenségek tanulmányozására alkalmazhatók a fizika módszerei. Stewart szociálfizikának nevezte a „társadalmi jelenségek matematikai- statisztikai eszközökkel történő vizsgálatát”.
Néda Zoltán érveket és ellenérveket sorakoztatott fel a társadalmi jelenségek ily módon való tanulmányozására. A következtetése, a fizika alkalmazható a szociális jelenségek leírására. Különböző példák alapján érzékelteti – a 2000.-ben Londonban felavatott Milleniumi híd, a koalíciók, csoportok kialakulása a társadalomban, a vastaps – a térbeli, viselkedési kölcsönhatásokat fejeznek ki. A társadalmi jelenségek is univerzális törvények alapján alakulnak.
A szociálfizika egyre inkább valóság- mondja Néda Zoltán.
A Fórum a munkálatait szakosztályokban folytatta.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro
Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület 11. alkalommal szervezte meg a Magyar Tudomány Napját Erdélyben. „ A felfedező tudomány 21. század eleji eredményei és távlatai Erdélyben” címmel tartott rangos esemény a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében zajlott le. A rendezvény fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
A MTA részéről, Paládi- Kovács Attila, a Magyar tudományosság külföldön elnöki bizottság kuratóriumi vezetője beszédében kiemelte, Európát súlyos válság sújtja. Ennek ellenére folyik az építkezés a tudomány szempontjából. Magyarországon a tudomány támogatására a GDP 1,1-1,2%-os részarányát biztosítják, ami a környező országokhoz képest jelentős. A mai magyar kormány értékeli az innováció, a tudományos kutatás fejlesztésének igényét. A tudományt húzó ágazatnak tekinti. Az EU tagországaiban, átlagban, a GDP 1,9-2,1%-át, költik a tudományos kutatás támogatására. Hivatkozik Móricz Zsigmond fiatal íróknak adott tanácsára, mely ma is érvényes: „Ne politizálj, építkezz”. Németh László szavait idézi, melyek nem vesztették el aktualitásukat „Kelet-Európa népeinek egymásra kell találni, ez a felemelkedés útja.” A tudomány egyre inkább nemzetközivé válik, emiatt a tudósok, kutatók közötti együttműködés szükséges.
Magdó János Magyarország kolozsvári főkonzulja a Fórumot üdvözlő beszédében kiemelte:” Mi magyarok azt szeretjük mondani magunkról, hogy tudós nemzet vagyunk.” Egy filmet tekintett meg, amely bemutatja, hogy a gyufa, a golyóstoll stb. a magyarokhoz kötődik. 10-12 Nobel díjas tudóst tudhat magáénak e nemzet. „Tudósok, felfedezések nevével büszkélkedhetünk. Azonban, mikor ezekről beszélünk, mindez természetesnek tűnik. Nem gondolunk arra, milyen sok munka testesül meg bennük. Kutató csoportokhoz, egyének nevéhez kötjük az eredményeket. De mögötte áll az egész nemzet.”
Az EME- nek komoly szerepe van abban, hogy Erdélyben fejlessze a tudományos életet. Jelenleg megteremtődött a lehetőség, hogy az erdélyi és kárpát-medencei tudományos hálózat egybekapcsolódjon.
Szakmai szempontból értékes előadások hangzottak el, melyek bizonyítják a tudomány világának sokszínűségét.
Dávid László „Az optimális irányítás, egy új innovatív szemlélet a globális felmelegedés gondjainak kezelésére” című értekezésében a modellezésnek különböző területeken levő alkalmazását mutatta be. A következtetése: a modellek azt mutatják, bármit meg lehet tenni, ha időben hosszú távra terveznek.
Imre Mihály „ A kulturális emlékezet forrásai, jellemzői, rétegzettsége Szenczi Molnár Albert munkásságában” című előadásában értékelte a nagy gondolkodó hozzájárulását a német protestáns kultúra magyarul történő ismertetésében. (Szencen született, 1574. augusztus 30.-án, Kolozsváron halt meg, 1634. január 17.-án. Református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító.)
Imre Mihállyal beszélgetve, megtudtam, miért választotta a Szenczi műveinek kutatását. Mint fiatalember Hódmezővásárhelyen tanárkodott. Az iskola könyvtárában rátalált az 1544-es kiadású Bibliára, mely Szenczi Molnár Albert tulajdonában volt. Sűrű glosszákkal, bejegyzésekkel telt Biblia az ifjú tanárt magával ragadta. Kisdoktori értekezését e témából írta. Ez volt az, az ok, mely elindította kutatói pályáján. A nagy doktoriját is ebből írta. A bejegyzések tulajdonképpen Szenczi Molnár Albert nyugati vándorlásai alkalmával szerzett tapasztalatait, de az életének eseményeit is rögzítik. Mint például, 1622-ből származik az a bejegyzés, melyben rögzíti kislányának halálát. Ekkor határozta el Imre Mihály, hogy minél árnyaltabban, a maga teljességében szeretné megismerni Szenczi Molnár Albert életét és munkásságát. Kutatásai eredményeként két könyvet is írt. Ezekben részletesen ismerteti Szenczi Molnár Albert munkásságának sokszínűségét. Életképeket villant fel, amelyek közül egyesek a tudós fiatalkori érdeklődésére utalnak. Azt is jelzi, hogy jelen volt a Vizsolyi Biblia nyomtatásánál, mint 14 éves fiú. Lévén értelmes, rábízták a korrektura elvégzését. Fogalmazhatnánk úgyis tanítója Károlyi Gáspár volt. A magyar protestantizmus nagy teljesítménye a Vizsolyi Biblia.
Imre Mihálynak az élet megadta azt a lehetőséget, hogy minden olyan városban, melyben Szenczi Molnár Albert járt, (Wittenberg, Strasbourg, Heidelberg, Altdorf, Marburg, Oppenheim) maga is megfordulhatott. Szenczi Molnár Albert 60 évet élt. Életének felét külföldön töltötte, de soha, egy pillanatig sem felejtette el magyarságát, holott lehetett volna műveltsége révén akár német tudós is. A Vizsolyi Bibliát kétszer is kiadta Németországban, olyan nyomdában, ahol csak ő tudott magyarul. A Biblia magyar nyelvű korrektúráját ő végezte.
A hallgatóság részéről felvetett kérdésekre válaszolva, Imre Mihály kifejtette: a régi magyar irodalom egyik intenzíven művelt területe a Szenczi –kutatás. Az elmúlt 20 év alatt 3 Akadémiai fokozat született Szenczi műveinek a tanulmányozása kapcsán. A Bibliát több mint 80 alkalommal adták ki.
Néda Zoltán „ Szociálfizika”- fikció vagy valóság? című értekezésében felveti a kérdést, van-e értelme arról beszélni, hogy a szociális jelenségek tanulmányozására alkalmazhatók a fizika módszerei. Stewart szociálfizikának nevezte a „társadalmi jelenségek matematikai- statisztikai eszközökkel történő vizsgálatát”.
Néda Zoltán érveket és ellenérveket sorakoztatott fel a társadalmi jelenségek ily módon való tanulmányozására. A következtetése, a fizika alkalmazható a szociális jelenségek leírására. Különböző példák alapján érzékelteti – a 2000.-ben Londonban felavatott Milleniumi híd, a koalíciók, csoportok kialakulása a társadalomban, a vastaps – a térbeli, viselkedési kölcsönhatásokat fejeznek ki. A társadalmi jelenségek is univerzális törvények alapján alakulnak.
A szociálfizika egyre inkább valóság- mondja Néda Zoltán.
A Fórum a munkálatait szakosztályokban folytatta.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro
2012. december 13.
Fenyőfás bokrétaünnepséget tartottak a Sapientia új székhelyén
Magdó: jó lenne, ha a román állam is támogatná az egyetemet
Fontos mérföldkőhöz érkezett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem új kolozsvári épületének kivitelezése. A majdan a Természettudományi és Művészeti Karnak otthont adó, Tordai út 2. szám alatti ingatlan tartószerkezete elérte legmagasabb pontját, és elkezdődhetnek a belső munkálatok. Ez alkalommal az ún. bokrétaünnepségen felpántlikázott fenyőfát emelt a daru az épület tetejére. Az esemény kapcsán megtartott sajtótájékoztatón Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Dávid László, a Sapientia EMTE rektora és Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja méltatta az esemény fontosságát, és felidézték a munkálatok kezdetétől eltelt időt. Az egyetem rektora és a kolozsvári kar dékánja reményét fejezte ki, hogy a 2013/2014-es tanévet már az új ingatlanban kezdik meg, Magdó János pedig úgy vélte: jó lenne, ha a román állam is támogatná a Sapientiát.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
Magdó: jó lenne, ha a román állam is támogatná az egyetemet
Fontos mérföldkőhöz érkezett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem új kolozsvári épületének kivitelezése. A majdan a Természettudományi és Művészeti Karnak otthont adó, Tordai út 2. szám alatti ingatlan tartószerkezete elérte legmagasabb pontját, és elkezdődhetnek a belső munkálatok. Ez alkalommal az ún. bokrétaünnepségen felpántlikázott fenyőfát emelt a daru az épület tetejére. Az esemény kapcsán megtartott sajtótájékoztatón Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Dávid László, a Sapientia EMTE rektora és Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja méltatta az esemény fontosságát, és felidézték a munkálatok kezdetétől eltelt időt. Az egyetem rektora és a kolozsvári kar dékánja reményét fejezte ki, hogy a 2013/2014-es tanévet már az új ingatlanban kezdik meg, Magdó János pedig úgy vélte: jó lenne, ha a román állam is támogatná a Sapientiát.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2012. december 13.
Már csak a belső munkálatokat kell elvégezni a Sapientia új székhelyén
Bokrétaünnepet tartott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tegnap Kolozsváron, abból az alkalomból, hogy elkészült a felsőoktatási intézmény kolozsvári karának Tordai úti épülete, és már csak a belső munkálatok vannak hátra. A frissen felhúzott épületegyüttes tetejére egy karácsonyfát emeltek az építkezésben közreműködő daru segítségével.
Túl vannak a nehezén. Ötmillió euróba került a Sapientia kolozsvári ingatlanának a felépítése
Az ünnepséggel egybekötött sajtótájékoztatón Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja arról számolt be, hogy a beruházás eddig ötmillió euróba került. Mint részletezte, eredetileg 4,5 millió eurót terveztek e célra, azonban az előre nem látható többletmunkálatok még fél millió euróba kerültek. Példaként említette, hogy az alap ásásakor beleütköztek a szomszédos épület alapjába, így újra kellett tervezni az épületet.
Az építkezés nagy része befejeződött, a hátralévő belső munkálatok értéke 700 ezer euró, várhatóan 2013 őszére készül el az egyetem új otthona. Az összesen 6500 négyzetméternyi felülettel rendelkező ingatlannak 4500 négyzetméternyi területe hasznosítható. Az épület négyzetméterenkénti ára 750 euró áfával együtt, Tonk Márton dékán szerint ez nyugat-európai egyetemekhez viszonyítva is olcsónak számít. Hozzáfűzte, eddig 2,5 millió eurót fizettek ki a kivitelező vállalatnak, a fennmaradó összeget a továbbiakban törlesztik az újabb támogatási összegek érkeztével.
Mint ismeretes, a Sapientia új kolozsvári épületének felépítési költségeit kizárólag a magyar kormány finanszírozza. Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja elmondta: a magyar kormány összesen 4 milliárd forinttal támogatja az építkezést, ennek az összegnek egy része már megérkezett a Sapientiával kötött megállapodás értelmében, a következő részlet ezután érkezik. A diplomata úgy értékelte, nyár óta látványosan előrehaladt az építkezés, az ingatlan méltó helye lesz az erdélyi magyar közoktatásnak.
Ugyanakkor emlékeztetett: a beruházás kizárólag magyar vállalás, a román állam nem fektetett bele pénzt, pedig az egyetem diákjai a román gazdaságot fogják gyarapítani, Romániában fognak adózni. Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke az ünnepségen elmondta: azt szeretnék, ha jövő év szeptember elsejéig át tudnák adni az elkészült épületegyüttest.
Dávid László, az egyetem rektora beszédében a megmaradás zálogának nevezte az új ingatlant. „A következő feladat az, hogy megteremtsük azt a szellemet, amely belakja ezt az épületet, olyan közösséget hozzunk létre, amely értéket ad ezeknek a falaknak” – hangsúlyozta Dávid László.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Bokrétaünnepet tartott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tegnap Kolozsváron, abból az alkalomból, hogy elkészült a felsőoktatási intézmény kolozsvári karának Tordai úti épülete, és már csak a belső munkálatok vannak hátra. A frissen felhúzott épületegyüttes tetejére egy karácsonyfát emeltek az építkezésben közreműködő daru segítségével.
Túl vannak a nehezén. Ötmillió euróba került a Sapientia kolozsvári ingatlanának a felépítése
Az ünnepséggel egybekötött sajtótájékoztatón Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja arról számolt be, hogy a beruházás eddig ötmillió euróba került. Mint részletezte, eredetileg 4,5 millió eurót terveztek e célra, azonban az előre nem látható többletmunkálatok még fél millió euróba kerültek. Példaként említette, hogy az alap ásásakor beleütköztek a szomszédos épület alapjába, így újra kellett tervezni az épületet.
Az építkezés nagy része befejeződött, a hátralévő belső munkálatok értéke 700 ezer euró, várhatóan 2013 őszére készül el az egyetem új otthona. Az összesen 6500 négyzetméternyi felülettel rendelkező ingatlannak 4500 négyzetméternyi területe hasznosítható. Az épület négyzetméterenkénti ára 750 euró áfával együtt, Tonk Márton dékán szerint ez nyugat-európai egyetemekhez viszonyítva is olcsónak számít. Hozzáfűzte, eddig 2,5 millió eurót fizettek ki a kivitelező vállalatnak, a fennmaradó összeget a továbbiakban törlesztik az újabb támogatási összegek érkeztével.
Mint ismeretes, a Sapientia új kolozsvári épületének felépítési költségeit kizárólag a magyar kormány finanszírozza. Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja elmondta: a magyar kormány összesen 4 milliárd forinttal támogatja az építkezést, ennek az összegnek egy része már megérkezett a Sapientiával kötött megállapodás értelmében, a következő részlet ezután érkezik. A diplomata úgy értékelte, nyár óta látványosan előrehaladt az építkezés, az ingatlan méltó helye lesz az erdélyi magyar közoktatásnak.
Ugyanakkor emlékeztetett: a beruházás kizárólag magyar vállalás, a román állam nem fektetett bele pénzt, pedig az egyetem diákjai a román gazdaságot fogják gyarapítani, Romániában fognak adózni. Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke az ünnepségen elmondta: azt szeretnék, ha jövő év szeptember elsejéig át tudnák adni az elkészült épületegyüttest.
Dávid László, az egyetem rektora beszédében a megmaradás zálogának nevezte az új ingatlant. „A következő feladat az, hogy megteremtsük azt a szellemet, amely belakja ezt az épületet, olyan közösséget hozzunk létre, amely értéket ad ezeknek a falaknak” – hangsúlyozta Dávid László.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2013. január 30.
Egy népszerű osztályt szüntetnek meg az Elektromaros szakközépiskolában
A tantestület tiltakozik
A Megyei Tanfelügyelőségen elkészítették a 2013-14-es év beiskolázási tervezetét, és továbbították a tanügyminisztériumba. Az ősztől 57 magyar kilencedik osztályt terveztek, akárcsak az elmúlt évben. Az idén a fő törekvés az volt, hogy a szakközépiskolákban szakosztályok, az elméleti líceumokban elméleti osztályok működjenek – válaszolta kérdésünkre Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes. Ezzel magyarázza, hogy a Sincai szakközépiskolából a humán osztályt áttették a Mihai Eminescu tanítóképzőbe, ahol tanító és óvodapedagógus, programszervező, valamint a szóban forgó humán osztályt indítják. A Szász Adalbert Sportlíceumban a szülők múlt évi kérésének eleget téve az idén két magyar osztály lesz.
A további szempontok Illés Ildikó szerint azok voltak, hogy lehetőleg minden vegyes tannyelvű iskolában egyforma számú román és magyar osztályt indítsanak, és a magyar osztályok száma lehetőleg kettő legyen, kilencedik után ugyanis eldől, hogy ki azok, akik megbírják a szakközépiskolát, a többieket pedig szakiskolába irányítják. Továbbra is szem előtt tartották, hogy a szakok többségén anyanyelvükön tanulhassanak a végzősök. Szeretnék, ha a szülők és a pedagógusok az érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelő szakra irányítanák a középiskolába lépőket, akik anyanyelvükön folytatnák a kilencedik osztályt is.
A beiskolázási terv "szépséghibája", ami már az első nap felháborodást váltott ki, hogy az Elektromaros szakközépiskolában megszüntették az 1995 óta jó működő intenzív matematika- informatika osztályt, amely a Bolyai után a legnépszerűbb volt a reál tantárgyakat kedvelő diákok körében. A végzősökről elégedetten nyilatkoztak a Sapientia egyetem tanárai is, hisz a többségük ott folytatta a tanulmányait.
Ezért dr. Dávid László rektor és Horváth Gabriella, a pedagógusszövetség megyei szervezetének elnöke megbeszélést folytatott Somesan Stefan főtanfelügyelővel és helyettesével, Illés Ildikóval, akiktől azt kérték, hogy az osztály maradjon meg az eredeti helyén, ahol immár 17 éve felkészült tanárok oktatnak, és a megfelelő géppark is adott ahhoz, hogy diákokat jól felkészítsék a választott tantárgyakból. A tárgyalás majdnem eredménytelen volt, hisz amint dr. Dávid László professzor elmondta, mindössze azt az ígéretet kapták, hogy talán az Egyesülés (Unirea) középiskolába helyezik át az osztályt, amelynek a helyében turisztika szakot indíthat az Elektromaros iskola. Az áthelyezést pedig úgy képzelik el, hogy a természettudomány vagy a társadalomtudomány szakos osztályok közül az egyik helyében lenne a matematika- informatika szak. Kétséges, hogy az iskola hajlandó lesz-e profilt változtatni, másrészt pedig egy reál vagy egy humán osztály elvesztését jelentené mindenképpen.
Az Elektromaros szakközépiskola pedagógusközössége ötven tanár aláírásával petíciót nyújtott be a tanfelügyelőségre, amelyben az intenzív matematika-informatika osztály megszüntetése vagy elköltöztetése ellen érvelnek. Elsősorban azzal, hogy végzőseik sikeresen és érettségiztek és nyertek felvételt a műszaki egyetemekre, jó eredményeket értek el a nemzetközi vetélkedőkön és a tantárgyversenyeken, amelyeknek az országos szakaszára is eljutottak. Az informatikát tanuló diákok jól együttműködtek az automatizálás, számítástechnika, elektromechanika szakos társaikkal, akiknek programokat írtak. Az iskola három szaklaboratóriumában 75 számítógéppel rendelkezik.
A tantestülettel egyetértve úgy gondoljuk, hogy az informatikaosztály megszüntetése a magyar diákok lehetőségeinek a megnyirbálását, a magyar tagozat gyengítését jelenti. A szaktárca államtitkárától, Király Andrástól kapott tájékoztatás szerint valóban volt egy ajánlás az elméleti és a szakközépiskolai osztályok szétválasztására, de nem kötelező jelleggel. Az államtitkár azt is elmondta, hogy a szülőkkel való tanácskozás is meg kellett volna előzze a beiskolázási terv elkészítését, mielőtt még az egyik legnépszerűbb magyar osztály felszámolásáról döntöttek volna. Hadd tegyük hozzá, hogy több olyan iskola maradt a megyében, ahol továbbra is mind a két típusú osztály megtalálható.
Felvetésünkre Somesan Stefan főtanfelügyelő azt válaszolta, hogy a megyei gazdasági érdekeknek megfelelően jártak el, azon utasítás alapján, hogy "ne zagyválják össze" az iskolákat (sâ nu facem ghicevi din scoli).
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),
A tantestület tiltakozik
A Megyei Tanfelügyelőségen elkészítették a 2013-14-es év beiskolázási tervezetét, és továbbították a tanügyminisztériumba. Az ősztől 57 magyar kilencedik osztályt terveztek, akárcsak az elmúlt évben. Az idén a fő törekvés az volt, hogy a szakközépiskolákban szakosztályok, az elméleti líceumokban elméleti osztályok működjenek – válaszolta kérdésünkre Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes. Ezzel magyarázza, hogy a Sincai szakközépiskolából a humán osztályt áttették a Mihai Eminescu tanítóképzőbe, ahol tanító és óvodapedagógus, programszervező, valamint a szóban forgó humán osztályt indítják. A Szász Adalbert Sportlíceumban a szülők múlt évi kérésének eleget téve az idén két magyar osztály lesz.
A további szempontok Illés Ildikó szerint azok voltak, hogy lehetőleg minden vegyes tannyelvű iskolában egyforma számú román és magyar osztályt indítsanak, és a magyar osztályok száma lehetőleg kettő legyen, kilencedik után ugyanis eldől, hogy ki azok, akik megbírják a szakközépiskolát, a többieket pedig szakiskolába irányítják. Továbbra is szem előtt tartották, hogy a szakok többségén anyanyelvükön tanulhassanak a végzősök. Szeretnék, ha a szülők és a pedagógusok az érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelő szakra irányítanák a középiskolába lépőket, akik anyanyelvükön folytatnák a kilencedik osztályt is.
A beiskolázási terv "szépséghibája", ami már az első nap felháborodást váltott ki, hogy az Elektromaros szakközépiskolában megszüntették az 1995 óta jó működő intenzív matematika- informatika osztályt, amely a Bolyai után a legnépszerűbb volt a reál tantárgyakat kedvelő diákok körében. A végzősökről elégedetten nyilatkoztak a Sapientia egyetem tanárai is, hisz a többségük ott folytatta a tanulmányait.
Ezért dr. Dávid László rektor és Horváth Gabriella, a pedagógusszövetség megyei szervezetének elnöke megbeszélést folytatott Somesan Stefan főtanfelügyelővel és helyettesével, Illés Ildikóval, akiktől azt kérték, hogy az osztály maradjon meg az eredeti helyén, ahol immár 17 éve felkészült tanárok oktatnak, és a megfelelő géppark is adott ahhoz, hogy diákokat jól felkészítsék a választott tantárgyakból. A tárgyalás majdnem eredménytelen volt, hisz amint dr. Dávid László professzor elmondta, mindössze azt az ígéretet kapták, hogy talán az Egyesülés (Unirea) középiskolába helyezik át az osztályt, amelynek a helyében turisztika szakot indíthat az Elektromaros iskola. Az áthelyezést pedig úgy képzelik el, hogy a természettudomány vagy a társadalomtudomány szakos osztályok közül az egyik helyében lenne a matematika- informatika szak. Kétséges, hogy az iskola hajlandó lesz-e profilt változtatni, másrészt pedig egy reál vagy egy humán osztály elvesztését jelentené mindenképpen.
Az Elektromaros szakközépiskola pedagógusközössége ötven tanár aláírásával petíciót nyújtott be a tanfelügyelőségre, amelyben az intenzív matematika-informatika osztály megszüntetése vagy elköltöztetése ellen érvelnek. Elsősorban azzal, hogy végzőseik sikeresen és érettségiztek és nyertek felvételt a műszaki egyetemekre, jó eredményeket értek el a nemzetközi vetélkedőkön és a tantárgyversenyeken, amelyeknek az országos szakaszára is eljutottak. Az informatikát tanuló diákok jól együttműködtek az automatizálás, számítástechnika, elektromechanika szakos társaikkal, akiknek programokat írtak. Az iskola három szaklaboratóriumában 75 számítógéppel rendelkezik.
A tantestülettel egyetértve úgy gondoljuk, hogy az informatikaosztály megszüntetése a magyar diákok lehetőségeinek a megnyirbálását, a magyar tagozat gyengítését jelenti. A szaktárca államtitkárától, Király Andrástól kapott tájékoztatás szerint valóban volt egy ajánlás az elméleti és a szakközépiskolai osztályok szétválasztására, de nem kötelező jelleggel. Az államtitkár azt is elmondta, hogy a szülőkkel való tanácskozás is meg kellett volna előzze a beiskolázási terv elkészítését, mielőtt még az egyik legnépszerűbb magyar osztály felszámolásáról döntöttek volna. Hadd tegyük hozzá, hogy több olyan iskola maradt a megyében, ahol továbbra is mind a két típusú osztály megtalálható.
Felvetésünkre Somesan Stefan főtanfelügyelő azt válaszolta, hogy a megyei gazdasági érdekeknek megfelelően jártak el, azon utasítás alapján, hogy "ne zagyválják össze" az iskolákat (sâ nu facem ghicevi din scoli).
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),
2013. február 4.
Dékánválasztás a Sapientián
Előreláthatólag e hét végére derül ki, hogy a következő négy esztendőben kik fogják vezetni a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karait. Mindkét karon két-két jelölt van.
A Gazdaság- és Humántudományok Karának két dékánjelöltje a tisztséget jelenleg is betöltő Makó Zoltán, illetve Lázár Ede, a Műszaki és Társadalomtudományok Kar aspiránsai pedig Kósa István és Szilágyi József.
„Mivel február elsején kaptam kézhez rektori kinevezésemet, ezért a törvényi előírásokat betartandó, csak azt követően nevezhetem meg azokat a személyeket, akikre rábíznám a dékáni teendőket. Egy bizottság ezen a héten meghallgatja a jelölteket, majd azután nekem kell döntenem” – nyilatkozta megkeresésünkre Dávid László, a Sapientia egyetem rektora. A mandátumcserét jövő hónap elején már megejtenék, az új dékánok négy évig fogják vezetni a karokat.
Dávid nem titkolt szándéka, hogy vezetői szinten fiatalítson. „Az egyetem tizenkét éves működése alatt jelentős részben olyan oktatókkal dolgoztunk, akik vállalták, hogy állami egyetemi állásukat hátrahagyva, egy induló magánegyetemen, a Sapientián vállalnak munkát. Ahhoz, hogy ez az intézmény hosszú távon is sikeres legyen, kötelességünk olyan vezetői mentalitást meghonosítani, illetve olyan vezetőket választani, akik hosszú távon gondolkodnak, sorsukat ehhez az egyetemhez kötik” – fogalmazott a rektor.
A jelöltek
Makó Zoltán 1968-ban született, 2008 óta a Sapientia – EMTE Gazdaság- és Humántudományok Karának dékánja. Oktatott tantárgyai: matematika közgazdászoknak, speciális matematika mérnököknek, operációkutatás, közgazdasági döntések matematikai modellezése.
Lázár Ede 1973-ban született, 2003 óta a Gazdaság- és Humántudományok Kar főállású oktatója. Oktatott tantárgyai: menedzsment, információ-menedzsment, vezetői közgazdaságtan, marketingkutatás, kutatásmódszertan.
Kósa István 1970-ben született, 2005 óta a Műszaki és Társadalomtudományok Kar főállású oktatója. Oktatott tantárgyai: szociológiatörténet, szociológiai paradigmák, közvélemény-szociológia. Szilágyi József 1960-ban született, 2001 óta a Műszaki és Társadalomtudományok Kar főállású oktatója. Oktatott tantárgyai: mechanika és szilárdságtan, gépészmérnöki alapismeretek, ábrázoló mértan és műszaki rajz, malom- és sütőipari technológiák.
Kozán István
Székelyhon.ro,
Előreláthatólag e hét végére derül ki, hogy a következő négy esztendőben kik fogják vezetni a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karait. Mindkét karon két-két jelölt van.
A Gazdaság- és Humántudományok Karának két dékánjelöltje a tisztséget jelenleg is betöltő Makó Zoltán, illetve Lázár Ede, a Műszaki és Társadalomtudományok Kar aspiránsai pedig Kósa István és Szilágyi József.
„Mivel február elsején kaptam kézhez rektori kinevezésemet, ezért a törvényi előírásokat betartandó, csak azt követően nevezhetem meg azokat a személyeket, akikre rábíznám a dékáni teendőket. Egy bizottság ezen a héten meghallgatja a jelölteket, majd azután nekem kell döntenem” – nyilatkozta megkeresésünkre Dávid László, a Sapientia egyetem rektora. A mandátumcserét jövő hónap elején már megejtenék, az új dékánok négy évig fogják vezetni a karokat.
Dávid nem titkolt szándéka, hogy vezetői szinten fiatalítson. „Az egyetem tizenkét éves működése alatt jelentős részben olyan oktatókkal dolgoztunk, akik vállalták, hogy állami egyetemi állásukat hátrahagyva, egy induló magánegyetemen, a Sapientián vállalnak munkát. Ahhoz, hogy ez az intézmény hosszú távon is sikeres legyen, kötelességünk olyan vezetői mentalitást meghonosítani, illetve olyan vezetőket választani, akik hosszú távon gondolkodnak, sorsukat ehhez az egyetemhez kötik” – fogalmazott a rektor.
A jelöltek
Makó Zoltán 1968-ban született, 2008 óta a Sapientia – EMTE Gazdaság- és Humántudományok Karának dékánja. Oktatott tantárgyai: matematika közgazdászoknak, speciális matematika mérnököknek, operációkutatás, közgazdasági döntések matematikai modellezése.
Lázár Ede 1973-ban született, 2003 óta a Gazdaság- és Humántudományok Kar főállású oktatója. Oktatott tantárgyai: menedzsment, információ-menedzsment, vezetői közgazdaságtan, marketingkutatás, kutatásmódszertan.
Kósa István 1970-ben született, 2005 óta a Műszaki és Társadalomtudományok Kar főállású oktatója. Oktatott tantárgyai: szociológiatörténet, szociológiai paradigmák, közvélemény-szociológia. Szilágyi József 1960-ban született, 2001 óta a Műszaki és Társadalomtudományok Kar főállású oktatója. Oktatott tantárgyai: mechanika és szilárdságtan, gépészmérnöki alapismeretek, ábrázoló mértan és műszaki rajz, malom- és sütőipari technológiák.
Kozán István
Székelyhon.ro,
2013. február 22.
Kelet-nyugati egyetemista migráció: mit hoznak a keretszámok?
Egyetlen hét áll még azok rendelkezésére, akik Magyarországon szeretnék folytatni egyetemi tanulmányaikat. A hazai magyar nyelvű felsőoktatási intézmények ugyanakkor a korábbinál jóval nagyobb érdeklődésre számítanak a külföldi – elsősorban anyaországi – fiatalok részéről.
Semmiben sem befolyásolja külhoni magyar fiatalok bejutási esélyeit a magyarországi felsőoktatási rendszer részleges átalakítása, a keretszámok és a bejutási pontértékhatárok módosítása – szögezte le az Erdélyi Napló kérdésére a magyar Oktatási Államtitkárság képviselője. „Továbbra sincs külön keretszám a határon túli magyar fiataloknak – mondta el Benked László ösztöndíjreferens. – Aki az alapképzésen, illetve az osztatlan mesterképzésen eléri a jogszabályi minimumot, azaz a 240 pontot, és belefér az általa megjelölt képzés kapacitásába, állami ösztöndíjas finanszírozásban részesül.” A magyarországi képzésre jelentkező külhoni magyarok száma amúgy korántsem növekedett az elmúlt években. Acsúcsot a 2005-ös év jelentette, akkor 3334 külhoni magyart regisztráltak a magyarországi felsőoktatásban, a 2012. július 30-i állapot szerint pedig 2732 személyt, 85 százalékuk Romániából érkezett.
Pontszámítás, beszámítás
A határon túliak számára továbbra is a felvételi pontszámítás jelenti a legtöbb fejtörést, bár az Oktatási Hivatal főszabályként számítja be a külföldi rendszerű érettségi vizsgaeredményeket. Az azonos megnevezésű vizsgaeredmények beszámítása automatikus, eltérő megnevezés esetén tematikával, tételsorral bizonyíthatja a jelentkező a legalább 50 százalékos megegyezést. Ez évtől a külföldi, illetve külföldi rendszerű középiskolák kérelmezhetik az Oktatási Hivataltól egyes érettségi vizsgatárgyaik bevizsgálását. Ha a vizsgakövetelmények és a tartalom legalább 75 százalékban megegyezik, emelt szintű érettségi vizsgaként lehet beszámítani az adott tárgyat, míg 50 százalék alatt középszintűként sem fogadható el. A külföldi középiskolában érettségiző legkevesebb nyolc nappal a besorolási döntés előtt küldheti el a minősítést célzó kérelmét. Az idegennyelv-tudásért járó pontszámok ügyében fontos tudnivaló: aki az adott állam nyelvén bármely közismereti tantárgyból legalább két tanéven át eredményesen befejezett tanulmányokat folytatott, a magyar jogszabályok szerint államilag elismert, általános, egynyelvű, komplex típusú felsőfokú nyelvvizsgának felel meg. Így például a román nyelv és irodalomból szerzett érettségi úgynevezett B2 komplex nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű, a még egy, legalább két éven át románul tanult közismereti tárgyból tett érettségi pedig C1 komplex nyelvvizsga-bizonyítványnak számít. A felvételi pontszámot a következő magyarországi tanulmányi, tudományos és művészeti versenyek után kapható többletpontok növelhetik: a művészeti szakképzésben tanuló középiskolások számára tartott minisztériumi szervezésű és finanszírozású Országos Művészeti Tanulmányi Verseny; Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny; Középiskolai Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának versenye; Ifjúsági Tudományos Innovációs Tehetségkutató Verseny. A magyar Oktatási Államtitkárság ösztöndíjreferense, Benked László valószínűnek tartja, hogy a magyarországi felsőoktatási keretszámok módosítása némileg növeli a hallgatói migrációt a külhoni magyar egyetemek irányába, de az 500 körülire taksált létszám sem abszolút értelemben, sem a felsőoktatás arányaiban nem jelent aggasztó emelkedést.
Álláspontok... Különösebb megszorítások nélkül fogadhatják a magyarországi hallgatókat azok a romániai állami és magánegyetemek, amelyeken magyar nyelvű képzés (is) folyik. Bármely más európai uniós állampolgárhoz hasonlóan bejuthatnak költségtérítéses, illetve államilag támogatott helyre egyaránt, ugyanúgy részesülhetnek különböző ösztöndíjakban is, a verseny teljesen nyitott. Ám nem valamennyi magyar képzést nyújtó hazai felsőoktatási intézmény kezeli előrelépési lehetőségként a magyarországi diákok vonzását.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) 978 hallgatója közül 17-en anyaországiak. A magánegyetem három karán – bölcsészeti, közgazdasági és művészeti – angol nyelv és irodalom szaktól a menedzsmenten át a képzőművészetig terjed az akkreditált szakok skálája. A tandíjak szaktól függően évi 300 és 450 euró között mozognak, a bentlakás díja havi 155 lej. A magyarországi változások után ősztől a PKE-n a korábbinál több anyaországi hallgatóra számítanak. Sőt, az egyetem munkatársai népszerűsítő kampányt is folytatnak a határ túloldalán: a határ menti régiók középiskoláinak végzős diákjait célozzák meg üzeneteikkel, amelyek egyik lényeges pontja, hogy a PKE alig 15 kilométerre fekszik a román–magyar határtól. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen viszont az egyetem küldetéséből kiindulva másként értelmezik a helyzetet. „Bár elfogadjuk a külföldi hallgatók jelenlétét, nem tartjuk kiemelten fontosnak a külföldi vagy magyarországi diákok vonzását, főként az alapképzésben. A Sapientia közvetlen céljai arról szólnak, hogy közösségünk fiataljai számára biztosítsunk tanulási lehetőséget. Ezért elfogadjuk az új helyzetet törvényesként, de nem lesz jellemző, hogy a saját fiataljainknak ne legyen helyük tanulni azért, mert máshonnan próbáljuk feltölteni a diáklétszámot” – fogalmazott lapunknak Dávid László, a Sapientia EMTE rektora. Az intézményvezető szerint az Erasmus-jellegű mobilitási programok működtetése jelenti a kiutat. „Így a magyarországi hallgatók jelenléte egyetemünkön, valamint a saját hallgatóink jelenléte magyarországi egyetemeken jelentősen hozzájárulhat hallgatóink szakmai előmeneteléhez, de a kialakuló kapcsolatokat is nagyon fontosnak tartjuk” – mondta a rektor.
A Sapientia három képzési helyszínen, négy karon, 28 szakon 1988 hallgatót képez, köztük hat magyarországit. A tavaly akkreditált magánegyetemen a tandíjak 250-től 750 euróig terjednek, az érdemösztöndíj idén 230, a tanulmányi 170, a szociális pedig 120 lej.
… és stratégiák
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ezzel szemben tárt karokkal várja a külföldi, köztük a magyarországi hallgatókat. A kolozsvári székhelyű oktatási intézmény előkelő helyet foglal el a hazai egyetemek rangsorában, pozícióját pedig a nem romániai diákok is javíthatják. „Nemrég mutattak be egy új egyetemi rangsorolást Dublinban, amelynek keretében a BBTE-t is értékelték. Az egyik kritérium éppen a nemzetközi hallgatói és tanári mobilitás volt” – számolt be az Erdélyi Naplónak Soós Anna, a BBTE tanulmányi rektorhelyettese, a magyar tagozat vezetője. Szerinte a „piacbővüléssel” járó nagyobb verseny is hozzájárulhat a minőség javulásához. „Érdekes jelenség, hogy a nálunk tanuló magyarországi diákok igen aktívak a diákszervezeti munkákban” – jelezte Soós Anna. Az utóbbi években tanévenként nagyjából ötvenen érkeztek a BBTE-re, nagy részük pszichológiát tanul. Ám tanévkezdéskor nőni fog ez a szám, amit az is előrevetít, hogy a Budapesten rendezett 13. Educatio nemzetközi oktatási szakkiállításon több mint 300-an érdeklődtek az egyetem iránt, amelynek diáklétszáma a kolozsvári egyetemista közösségnek mintegy felét teszi ki: a majdnem 100 ezerből több mint 40 ezren a BBTE-n tanulnak. Ide tartozik a nagyjából tízezer magyar nemzetiségű fiatal is: közülük több mint 6500-an folytatják tanulmányaikat anyanyelvükön a BBTE 76 alap- és 36 magiszteri szintű magyar nyelvű szakán. Az egyetem teljes kínálata a román és idegen nyelvekkel együtt: 262 akkreditált alapszak és 263 magiszteri. Az előző évek gyakorlatához képest lényeges különbség, hogy a BBTE-s karok többségén felvételi vizsgát szerveznek, azaz kevésbé vagy egyáltalán nem számít majd az érettségi eredmény az egyes szakokra való bejutáskor. Az éves tandíj 2000 és 4000 lej között mozog – a két végletet a társadalom és humán tudományok illetve a művészeti szakágak képezik –, az ösztöndíjak összege havi 400, illetve 350 lej. A BBTE-n – mint ahogy más egyetemek esetében is – csak a maximális beiskolázási keretszám szabhat határokat. „Szeretettel várjuk a magyarországi és uniós hallgatókat, a fontos, hogy minél több közegből jöjjenek a hallgatók, a megmérettetés során pedig a legjobbak kerüljenek be” – fogalmazta meg az egyetem üzenetét Soós Anna.
Jelentkezési szamárvezető
Március 1-jéig lehet e-felvételi keretében jelentkezni a magyarországi felsőoktatási intézményekbe. A www.felvi.hu honlapon történő elektronikus beiratkozás érvényesítéséhez azonban a kinyomtatott hitelesítő adatlapot postai úton el kell juttatni az Oktatási Hivatal 1380 Budapest, Pf. 1190 postacímre. Bár a 2013. évi általános felsőoktatási felvételi eljárásban utoljára lesz még papíralapú jelentkezési lap is, az igénylőket arra biztatják, hogy inkább az elektronikus jelentkezést válasszák, mivel a papír alapú jelentkezési lapok túlnyomó részét a jelentkezők hibásan töltik ki. Az elektronikus jelentkezés viszont egyes adattípusok esetében kizárja a hibás kitöltés lehetőségét (pl. jelentkezési helyek kiválasztása legördülő menüből stb.). A jelentkezési időszakban – azaz 2013. február 1. és 2013. március 1. között – az e-felvételi kizárólag jelentkezésre, 2013. március 11-ig pedig a jelentkezés hitelesítésére szolgál (e-jelentkezés), a 2013. évi általános felsőoktatási felvételi eljárás ezt követő szakaszában a feldolgozás után pedig az e-ügyintézés keretében az ügyintézési funkciók (pl. adatmódosítás, sorrendmódosítás, betekintés a személyes adatokba, jelentkezésekbe, pontszámokba) érhetők el.
Vásárhely vár?
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Karán színművészeti, rendezői, teatrológiai, látványtervezői és zenetanári szakokon folyik magyar nyelvű oktatás az alapképzés keretében. Mesterképzés pedig a színművészet, drámaírás, teatrológia-művelődésszervezés (impresszárió) szakirányokon. Dr. Kós Annát, a Magyar Művészeti Kar dékánját arra kértük, vázolja, miképpen készül az általa vezetett intézmény a magyarországi diákok várhatóan fokozódó érdeklődésére. Csak annyit tudhattunk meg, hogy a magyarországi diákok – akárcsak valamennyi európai uniós állampolgár – tandíjmentes formában folytathatják tanulmányaikat, ha sikerül bejutniuk az államilag finanszírozott helyekre. Egyéb esetben maguknak kell állniuk a tandíjat. Nem kaphattunk viszont választ arra, hogy hány magyarországi hallgató végzi tanulmányait jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, mint ahogy arra sem, mire számítanak a magyarországi felsőoktatásban végbemenő változások nyomán. „Szeptemberben meglátjuk” – hangzott a dékán lakonikus válasza, akit – mint fogalmazott – „nem érdekel, hogy a diákok hová mennek haza”.
Csinta Samu, Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár),
Egyetlen hét áll még azok rendelkezésére, akik Magyarországon szeretnék folytatni egyetemi tanulmányaikat. A hazai magyar nyelvű felsőoktatási intézmények ugyanakkor a korábbinál jóval nagyobb érdeklődésre számítanak a külföldi – elsősorban anyaországi – fiatalok részéről.
Semmiben sem befolyásolja külhoni magyar fiatalok bejutási esélyeit a magyarországi felsőoktatási rendszer részleges átalakítása, a keretszámok és a bejutási pontértékhatárok módosítása – szögezte le az Erdélyi Napló kérdésére a magyar Oktatási Államtitkárság képviselője. „Továbbra sincs külön keretszám a határon túli magyar fiataloknak – mondta el Benked László ösztöndíjreferens. – Aki az alapképzésen, illetve az osztatlan mesterképzésen eléri a jogszabályi minimumot, azaz a 240 pontot, és belefér az általa megjelölt képzés kapacitásába, állami ösztöndíjas finanszírozásban részesül.” A magyarországi képzésre jelentkező külhoni magyarok száma amúgy korántsem növekedett az elmúlt években. Acsúcsot a 2005-ös év jelentette, akkor 3334 külhoni magyart regisztráltak a magyarországi felsőoktatásban, a 2012. július 30-i állapot szerint pedig 2732 személyt, 85 százalékuk Romániából érkezett.
Pontszámítás, beszámítás
A határon túliak számára továbbra is a felvételi pontszámítás jelenti a legtöbb fejtörést, bár az Oktatási Hivatal főszabályként számítja be a külföldi rendszerű érettségi vizsgaeredményeket. Az azonos megnevezésű vizsgaeredmények beszámítása automatikus, eltérő megnevezés esetén tematikával, tételsorral bizonyíthatja a jelentkező a legalább 50 százalékos megegyezést. Ez évtől a külföldi, illetve külföldi rendszerű középiskolák kérelmezhetik az Oktatási Hivataltól egyes érettségi vizsgatárgyaik bevizsgálását. Ha a vizsgakövetelmények és a tartalom legalább 75 százalékban megegyezik, emelt szintű érettségi vizsgaként lehet beszámítani az adott tárgyat, míg 50 százalék alatt középszintűként sem fogadható el. A külföldi középiskolában érettségiző legkevesebb nyolc nappal a besorolási döntés előtt küldheti el a minősítést célzó kérelmét. Az idegennyelv-tudásért járó pontszámok ügyében fontos tudnivaló: aki az adott állam nyelvén bármely közismereti tantárgyból legalább két tanéven át eredményesen befejezett tanulmányokat folytatott, a magyar jogszabályok szerint államilag elismert, általános, egynyelvű, komplex típusú felsőfokú nyelvvizsgának felel meg. Így például a román nyelv és irodalomból szerzett érettségi úgynevezett B2 komplex nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékű, a még egy, legalább két éven át románul tanult közismereti tárgyból tett érettségi pedig C1 komplex nyelvvizsga-bizonyítványnak számít. A felvételi pontszámot a következő magyarországi tanulmányi, tudományos és művészeti versenyek után kapható többletpontok növelhetik: a művészeti szakképzésben tanuló középiskolások számára tartott minisztériumi szervezésű és finanszírozású Országos Művészeti Tanulmányi Verseny; Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny; Középiskolai Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának versenye; Ifjúsági Tudományos Innovációs Tehetségkutató Verseny. A magyar Oktatási Államtitkárság ösztöndíjreferense, Benked László valószínűnek tartja, hogy a magyarországi felsőoktatási keretszámok módosítása némileg növeli a hallgatói migrációt a külhoni magyar egyetemek irányába, de az 500 körülire taksált létszám sem abszolút értelemben, sem a felsőoktatás arányaiban nem jelent aggasztó emelkedést.
Álláspontok... Különösebb megszorítások nélkül fogadhatják a magyarországi hallgatókat azok a romániai állami és magánegyetemek, amelyeken magyar nyelvű képzés (is) folyik. Bármely más európai uniós állampolgárhoz hasonlóan bejuthatnak költségtérítéses, illetve államilag támogatott helyre egyaránt, ugyanúgy részesülhetnek különböző ösztöndíjakban is, a verseny teljesen nyitott. Ám nem valamennyi magyar képzést nyújtó hazai felsőoktatási intézmény kezeli előrelépési lehetőségként a magyarországi diákok vonzását.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) 978 hallgatója közül 17-en anyaországiak. A magánegyetem három karán – bölcsészeti, közgazdasági és művészeti – angol nyelv és irodalom szaktól a menedzsmenten át a képzőművészetig terjed az akkreditált szakok skálája. A tandíjak szaktól függően évi 300 és 450 euró között mozognak, a bentlakás díja havi 155 lej. A magyarországi változások után ősztől a PKE-n a korábbinál több anyaországi hallgatóra számítanak. Sőt, az egyetem munkatársai népszerűsítő kampányt is folytatnak a határ túloldalán: a határ menti régiók középiskoláinak végzős diákjait célozzák meg üzeneteikkel, amelyek egyik lényeges pontja, hogy a PKE alig 15 kilométerre fekszik a román–magyar határtól. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen viszont az egyetem küldetéséből kiindulva másként értelmezik a helyzetet. „Bár elfogadjuk a külföldi hallgatók jelenlétét, nem tartjuk kiemelten fontosnak a külföldi vagy magyarországi diákok vonzását, főként az alapképzésben. A Sapientia közvetlen céljai arról szólnak, hogy közösségünk fiataljai számára biztosítsunk tanulási lehetőséget. Ezért elfogadjuk az új helyzetet törvényesként, de nem lesz jellemző, hogy a saját fiataljainknak ne legyen helyük tanulni azért, mert máshonnan próbáljuk feltölteni a diáklétszámot” – fogalmazott lapunknak Dávid László, a Sapientia EMTE rektora. Az intézményvezető szerint az Erasmus-jellegű mobilitási programok működtetése jelenti a kiutat. „Így a magyarországi hallgatók jelenléte egyetemünkön, valamint a saját hallgatóink jelenléte magyarországi egyetemeken jelentősen hozzájárulhat hallgatóink szakmai előmeneteléhez, de a kialakuló kapcsolatokat is nagyon fontosnak tartjuk” – mondta a rektor.
A Sapientia három képzési helyszínen, négy karon, 28 szakon 1988 hallgatót képez, köztük hat magyarországit. A tavaly akkreditált magánegyetemen a tandíjak 250-től 750 euróig terjednek, az érdemösztöndíj idén 230, a tanulmányi 170, a szociális pedig 120 lej.
… és stratégiák
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ezzel szemben tárt karokkal várja a külföldi, köztük a magyarországi hallgatókat. A kolozsvári székhelyű oktatási intézmény előkelő helyet foglal el a hazai egyetemek rangsorában, pozícióját pedig a nem romániai diákok is javíthatják. „Nemrég mutattak be egy új egyetemi rangsorolást Dublinban, amelynek keretében a BBTE-t is értékelték. Az egyik kritérium éppen a nemzetközi hallgatói és tanári mobilitás volt” – számolt be az Erdélyi Naplónak Soós Anna, a BBTE tanulmányi rektorhelyettese, a magyar tagozat vezetője. Szerinte a „piacbővüléssel” járó nagyobb verseny is hozzájárulhat a minőség javulásához. „Érdekes jelenség, hogy a nálunk tanuló magyarországi diákok igen aktívak a diákszervezeti munkákban” – jelezte Soós Anna. Az utóbbi években tanévenként nagyjából ötvenen érkeztek a BBTE-re, nagy részük pszichológiát tanul. Ám tanévkezdéskor nőni fog ez a szám, amit az is előrevetít, hogy a Budapesten rendezett 13. Educatio nemzetközi oktatási szakkiállításon több mint 300-an érdeklődtek az egyetem iránt, amelynek diáklétszáma a kolozsvári egyetemista közösségnek mintegy felét teszi ki: a majdnem 100 ezerből több mint 40 ezren a BBTE-n tanulnak. Ide tartozik a nagyjából tízezer magyar nemzetiségű fiatal is: közülük több mint 6500-an folytatják tanulmányaikat anyanyelvükön a BBTE 76 alap- és 36 magiszteri szintű magyar nyelvű szakán. Az egyetem teljes kínálata a román és idegen nyelvekkel együtt: 262 akkreditált alapszak és 263 magiszteri. Az előző évek gyakorlatához képest lényeges különbség, hogy a BBTE-s karok többségén felvételi vizsgát szerveznek, azaz kevésbé vagy egyáltalán nem számít majd az érettségi eredmény az egyes szakokra való bejutáskor. Az éves tandíj 2000 és 4000 lej között mozog – a két végletet a társadalom és humán tudományok illetve a művészeti szakágak képezik –, az ösztöndíjak összege havi 400, illetve 350 lej. A BBTE-n – mint ahogy más egyetemek esetében is – csak a maximális beiskolázási keretszám szabhat határokat. „Szeretettel várjuk a magyarországi és uniós hallgatókat, a fontos, hogy minél több közegből jöjjenek a hallgatók, a megmérettetés során pedig a legjobbak kerüljenek be” – fogalmazta meg az egyetem üzenetét Soós Anna.
Jelentkezési szamárvezető
Március 1-jéig lehet e-felvételi keretében jelentkezni a magyarországi felsőoktatási intézményekbe. A www.felvi.hu honlapon történő elektronikus beiratkozás érvényesítéséhez azonban a kinyomtatott hitelesítő adatlapot postai úton el kell juttatni az Oktatási Hivatal 1380 Budapest, Pf. 1190 postacímre. Bár a 2013. évi általános felsőoktatási felvételi eljárásban utoljára lesz még papíralapú jelentkezési lap is, az igénylőket arra biztatják, hogy inkább az elektronikus jelentkezést válasszák, mivel a papír alapú jelentkezési lapok túlnyomó részét a jelentkezők hibásan töltik ki. Az elektronikus jelentkezés viszont egyes adattípusok esetében kizárja a hibás kitöltés lehetőségét (pl. jelentkezési helyek kiválasztása legördülő menüből stb.). A jelentkezési időszakban – azaz 2013. február 1. és 2013. március 1. között – az e-felvételi kizárólag jelentkezésre, 2013. március 11-ig pedig a jelentkezés hitelesítésére szolgál (e-jelentkezés), a 2013. évi általános felsőoktatási felvételi eljárás ezt követő szakaszában a feldolgozás után pedig az e-ügyintézés keretében az ügyintézési funkciók (pl. adatmódosítás, sorrendmódosítás, betekintés a személyes adatokba, jelentkezésekbe, pontszámokba) érhetők el.
Vásárhely vár?
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Művészeti Karán színművészeti, rendezői, teatrológiai, látványtervezői és zenetanári szakokon folyik magyar nyelvű oktatás az alapképzés keretében. Mesterképzés pedig a színművészet, drámaírás, teatrológia-művelődésszervezés (impresszárió) szakirányokon. Dr. Kós Annát, a Magyar Művészeti Kar dékánját arra kértük, vázolja, miképpen készül az általa vezetett intézmény a magyarországi diákok várhatóan fokozódó érdeklődésére. Csak annyit tudhattunk meg, hogy a magyarországi diákok – akárcsak valamennyi európai uniós állampolgár – tandíjmentes formában folytathatják tanulmányaikat, ha sikerül bejutniuk az államilag finanszírozott helyekre. Egyéb esetben maguknak kell állniuk a tandíjat. Nem kaphattunk viszont választ arra, hogy hány magyarországi hallgató végzi tanulmányait jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, mint ahogy arra sem, mire számítanak a magyarországi felsőoktatásban végbemenő változások nyomán. „Szeptemberben meglátjuk” – hangzott a dékán lakonikus válasza, akit – mint fogalmazott – „nem érdekel, hogy a diákok hová mennek haza”.
Csinta Samu, Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár),
2013. február 23.
Tonk Márton maradt a dékán
Lezárult a Sapientián az egyetemi vezetők választási folyamata, és a szenátus pénteki ülésén jóváhagyták a rektor által nevesített dékánok kinevezését – derül ki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből.
Ennek értelmében a kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karon Tonk Márton docens folytatja a dékáni munkát. A csíkszeredai Gazdasági és Humántudományok Kart továbbra is Makó Zoltán docens vezeti; a Műszaki és Társadalomtudományi Kar élére pedig Kósa István docens kerül. A marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karon is vezetőváltás történt: Kelemen András adjunktus kapott dékáni mandátumot. A pénteki ülésen Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora javaslatára a szenátus jóváhagyta Székely Gyula professzor rektorhelyettesi kinevezését is.
Szabadság (Kolozsvár),
Lezárult a Sapientián az egyetemi vezetők választási folyamata, és a szenátus pénteki ülésén jóváhagyták a rektor által nevesített dékánok kinevezését – derül ki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből.
Ennek értelmében a kolozsvári Természettudományi és Művészeti Karon Tonk Márton docens folytatja a dékáni munkát. A csíkszeredai Gazdasági és Humántudományok Kart továbbra is Makó Zoltán docens vezeti; a Műszaki és Társadalomtudományi Kar élére pedig Kósa István docens kerül. A marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karon is vezetőváltás történt: Kelemen András adjunktus kapott dékáni mandátumot. A pénteki ülésen Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora javaslatára a szenátus jóváhagyta Székely Gyula professzor rektorhelyettesi kinevezését is.
Szabadság (Kolozsvár),
2013. február 27.
Harangot a Sapientiának!
Harangot kellene állíttatni a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának tornyába, vagy egy különálló haranglábba – az ötlet az egyetem kommunikáció szakos hallgatóinak körében egy szakmai gyakorlaton merült fel. Ennek alapján készült el a négy harmadéves hallgató projektje, amely A bölcsesség hangja címet kapta. A harang megszerzése, felszerelése és működésbe helyezése a közösségépítést, a közösség megerősödését szolgálja, s a mindennapi és az ünnepi kommunikációban betöltött szerepe mellett annak a csoportnak, évfolyamnak az emlékműve lesz, amely felállította. Az ötletet tett követte, s a terv részeként tartottak pénteken konferenciát Harang és harangszó – tárgy, jel, jelentés címmel ismert szakemberek és a diákok részvételével.
Az ötletet dr. Dávid László professzor, az egyetem rektora valamint dr. Székely Gyula egyetemi tanár, rektorhelyettes üdvözölte. Véleményük szerint a haranghoz hasonlóan a Sapientia egyetem is szimbólummá vált. Azt a megtartó erőt jelképezi, amelynek célja a szülőföldhöz való kötődés megerősítése, az elvándorlás megállítása.
Az előadók, dr. Buzogány Dezső professzor, egyháztörténész, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára, Ősz Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltárának levéltárosa, dr. Tóth Levente és a marosvásárhelyi Teleki Tékát vezető Lázok Klára történészek, Gagyi József docens, az ötletgazda diákok évfolyamfelelős tanára és dr. Máté Márton gépészmérnök, docens a Gépészeti Tanszékről a harang kulturális és társadalmi funkciójának bemutatására vállalkoztak. Mellettük megszólaltak a hallgatók is, András Hanga, a Pécsi Tudományegyetem kommunikáció szakos hallgatója, aki mesterképzésen vesz részt, Gidófalvi Tamás, Dobos Szilveszter, Sófalvi László és Tóth Lehel kommunikáció szakos hallgatók, a projekt kezdeményezői és kollégájuk, Jakab István.
Az előadások során sok érdekes adat hangzott el a harang történetéről, amely a kezdetektől fogva a szakrális kommunikáció, azaz az ember és a természetfölötti erő közötti kapcsolat jelképe, ami a modern korban egyre inkább a világi kommunikáció időjelző eszközévé válik. A leggyakoribb feliratok szerint kulturális és társadalmi szerepe az élők megszólítása (VIVOS VOCO), a halottak siratása (MORTUOS PLANGO) és a villámok elűzése (FULGURA FRANGO) volt. A harang kapcsolatot teremt az ember és a kozmosz szférái között, jelzéseket ad a közösségben élő embernek, biztonságot, az otthonosság érzetét nyújtja, hazahív. Az időt tájolták, kifejezték a megtiszteltetést, a megemlékezés és a vészjelzés eszközei voltak, amely szerepekből vesztettek az idők során, amikor a harangozás napi gyakorisága megritkult. A magyarság számára különleges jelentőséggel, töltettel bírt, hogy a déli harangszót VI. Sándor pápa Hunyadi Jánosnak a törökök fölött aratott nándorfehérvári győzelme emlékére rendelte el egész Európában. Érdekes epizódként hangzott el, hogy 1970-ben rokoni látogatásra Dél-Magyarországra érkezett a balavásári Székely András, aki a helyi eklézsia harangjának szavát hallván kijelentette, hogy az otthoni harangot kongatják, ami a toronyban be is igazolódott, s így visszaadták a harangot az erdélyi falunak. Mint kiderült, a székely ember a jelenlegi rektor nagyapja volt.
Biztató hírként hallottuk, hogy a kolozsvári protestáns teológia egyháztörténészei 13 éve az egyház harangjainak a felleltározásába kezdtek.
Ősz Előd levéltáros előadásában hallottuk, hogy az erdélyi református falvakban a fatornyos haranglábak voltak jellemzőek. A harangozás kezdetben a papok feladata volt, később hárult a harangozókra, akik a faluközösség legmegbízhatóbb emberei közül kerültek ki, s a velük kötött díjlevelek az első munkaszerződéseknek számítanak.
Lázok Klára történész a Teleki Tékában őrzött könyvekről szólt, amelyek témája a harang, majd hozzátette, hogy elképzeléseik szerint a harang szerepét szánják az intézménynek is.
Mit jelent a mai ember számára, hogyan profanizálódik a harang szerepe? – adatokban gazdag dolgozatában András Hanga pécsi mesterképzős hallgató erre a kérdésre keresett és adott választ. A harang történetét, szerkezetét, hangzását, elkészítési módját vette számba a műszaki szakember szemszögéből és pontosságával dr. Máté Márton gépészmérnök, docens.
Majd a projektet kezdeményező hallgatók következtek, akik a környező falvak (Marosszentanna, Koronka, Jedd, Ákosfalva község, Marosszentgyörgy és Székelykál) harangjait mutatták be a hallgatóságnak. Végül Balogh József marosvásárhelyi öntőmester beszélt az életéről, a harangöntésről, az édesapjától örökölt mesterség elsajátításáról, a Bernády-szobor, és a legnagyobb, egy 500 kilós harang öntéséről.
A harangprojekt kezdeményezőinek célja, hogy a 300 kilós harang öntéséhez szükséges 24.000 lejt összegyűjtsék, s ehhez indulásként tanárukkal együtt már egy bizonyos összeget fel is ajánlottak. A közösségi adományozás folytatódik, s erről a harang.kommunikáció.ro honlapon lehet tájékozódni – válaszolta kérdésünkre Gidófalvi Tamás. A harangot marosvásárhelyi mester fogja önteni, s a Sapientia koronkai épületének tornyában szeretnék elhelyezni.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),
Harangot kellene állíttatni a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának tornyába, vagy egy különálló haranglábba – az ötlet az egyetem kommunikáció szakos hallgatóinak körében egy szakmai gyakorlaton merült fel. Ennek alapján készült el a négy harmadéves hallgató projektje, amely A bölcsesség hangja címet kapta. A harang megszerzése, felszerelése és működésbe helyezése a közösségépítést, a közösség megerősödését szolgálja, s a mindennapi és az ünnepi kommunikációban betöltött szerepe mellett annak a csoportnak, évfolyamnak az emlékműve lesz, amely felállította. Az ötletet tett követte, s a terv részeként tartottak pénteken konferenciát Harang és harangszó – tárgy, jel, jelentés címmel ismert szakemberek és a diákok részvételével.
Az ötletet dr. Dávid László professzor, az egyetem rektora valamint dr. Székely Gyula egyetemi tanár, rektorhelyettes üdvözölte. Véleményük szerint a haranghoz hasonlóan a Sapientia egyetem is szimbólummá vált. Azt a megtartó erőt jelképezi, amelynek célja a szülőföldhöz való kötődés megerősítése, az elvándorlás megállítása.
Az előadók, dr. Buzogány Dezső professzor, egyháztörténész, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára, Ősz Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltárának levéltárosa, dr. Tóth Levente és a marosvásárhelyi Teleki Tékát vezető Lázok Klára történészek, Gagyi József docens, az ötletgazda diákok évfolyamfelelős tanára és dr. Máté Márton gépészmérnök, docens a Gépészeti Tanszékről a harang kulturális és társadalmi funkciójának bemutatására vállalkoztak. Mellettük megszólaltak a hallgatók is, András Hanga, a Pécsi Tudományegyetem kommunikáció szakos hallgatója, aki mesterképzésen vesz részt, Gidófalvi Tamás, Dobos Szilveszter, Sófalvi László és Tóth Lehel kommunikáció szakos hallgatók, a projekt kezdeményezői és kollégájuk, Jakab István.
Az előadások során sok érdekes adat hangzott el a harang történetéről, amely a kezdetektől fogva a szakrális kommunikáció, azaz az ember és a természetfölötti erő közötti kapcsolat jelképe, ami a modern korban egyre inkább a világi kommunikáció időjelző eszközévé válik. A leggyakoribb feliratok szerint kulturális és társadalmi szerepe az élők megszólítása (VIVOS VOCO), a halottak siratása (MORTUOS PLANGO) és a villámok elűzése (FULGURA FRANGO) volt. A harang kapcsolatot teremt az ember és a kozmosz szférái között, jelzéseket ad a közösségben élő embernek, biztonságot, az otthonosság érzetét nyújtja, hazahív. Az időt tájolták, kifejezték a megtiszteltetést, a megemlékezés és a vészjelzés eszközei voltak, amely szerepekből vesztettek az idők során, amikor a harangozás napi gyakorisága megritkult. A magyarság számára különleges jelentőséggel, töltettel bírt, hogy a déli harangszót VI. Sándor pápa Hunyadi Jánosnak a törökök fölött aratott nándorfehérvári győzelme emlékére rendelte el egész Európában. Érdekes epizódként hangzott el, hogy 1970-ben rokoni látogatásra Dél-Magyarországra érkezett a balavásári Székely András, aki a helyi eklézsia harangjának szavát hallván kijelentette, hogy az otthoni harangot kongatják, ami a toronyban be is igazolódott, s így visszaadták a harangot az erdélyi falunak. Mint kiderült, a székely ember a jelenlegi rektor nagyapja volt.
Biztató hírként hallottuk, hogy a kolozsvári protestáns teológia egyháztörténészei 13 éve az egyház harangjainak a felleltározásába kezdtek.
Ősz Előd levéltáros előadásában hallottuk, hogy az erdélyi református falvakban a fatornyos haranglábak voltak jellemzőek. A harangozás kezdetben a papok feladata volt, később hárult a harangozókra, akik a faluközösség legmegbízhatóbb emberei közül kerültek ki, s a velük kötött díjlevelek az első munkaszerződéseknek számítanak.
Lázok Klára történész a Teleki Tékában őrzött könyvekről szólt, amelyek témája a harang, majd hozzátette, hogy elképzeléseik szerint a harang szerepét szánják az intézménynek is.
Mit jelent a mai ember számára, hogyan profanizálódik a harang szerepe? – adatokban gazdag dolgozatában András Hanga pécsi mesterképzős hallgató erre a kérdésre keresett és adott választ. A harang történetét, szerkezetét, hangzását, elkészítési módját vette számba a műszaki szakember szemszögéből és pontosságával dr. Máté Márton gépészmérnök, docens.
Majd a projektet kezdeményező hallgatók következtek, akik a környező falvak (Marosszentanna, Koronka, Jedd, Ákosfalva község, Marosszentgyörgy és Székelykál) harangjait mutatták be a hallgatóságnak. Végül Balogh József marosvásárhelyi öntőmester beszélt az életéről, a harangöntésről, az édesapjától örökölt mesterség elsajátításáról, a Bernády-szobor, és a legnagyobb, egy 500 kilós harang öntéséről.
A harangprojekt kezdeményezőinek célja, hogy a 300 kilós harang öntéséhez szükséges 24.000 lejt összegyűjtsék, s ehhez indulásként tanárukkal együtt már egy bizonyos összeget fel is ajánlottak. A közösségi adományozás folytatódik, s erről a harang.kommunikáció.ro honlapon lehet tájékozódni – válaszolta kérdésünkre Gidófalvi Tamás. A harangot marosvásárhelyi mester fogja önteni, s a Sapientia koronkai épületének tornyában szeretnék elhelyezni.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),
2013. március 4.
Kiosztották a Báthory István-díjakat
Szombaton ünnepélyes körülmények között adták át az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Báthory István-díjait. A marosvásárhelyi Református Diakóniai Központ Bocskai Termében tartott ünnepségen a Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatára megítélt díjakkal az idén is azok a személyeket, szervezeteket tüntették ki, akik elismerésre méltó tettekkel járultak hozzá a romániai magyar felsőoktatás megteremtéséhez.
Bevezető beszédében Tőkés László EU-parlamenti képviselő, az EMNT elnöke a készülő területi átszervezés ördögi tervét a falurombolási projekthez hasonlította, majd a kolozsvári Ferenc József és a Bolyai Tudományegyetem erőszakos felszámolásáról és összeolvasztásáról beszélt. Kiemelte, hogy ahol teljesen elsorvasztották a magyar szakot, a zeneművészeti és a képzőművészeti egyetemen például, azokon az egyetemeken a rendszerváltás után sem sikerült visszaépíteni. A két művészeti képzést a Partiumi Keresztény Egyetemen valósították meg az egyházi és egyetemi autonómia révén – hangsúlyozta az önrendelkezés fontosságát az egyetemépítés terén. Beszélt a Sepsiszentgyörgyön létrejövő Erdélyi Művészeti Központ tervéről, amely az erdélyi magyar művészetek számára teremtene intézményes keretet és kiállítási felületet.
Dr. Zsigmond Barna csíkszeredai főkonzul képviseletében dr. Szarka Gábor konzul hangsúlyozta a szülőföldön, anyanyelven történő tanulásnak s a szaktudással együtt elsajátított erkölcsi vértezetnek és műveltségnek a fontosságát.
Az oklevelet és a plakettet Tőkés László és dr. Hantz Péter tudományos kutató adta át. Az idei díjazottak: Anghi István, a Partiumi Keresztény Egyetem professzora, aki a kolozsvári Zeneakadémián elsorvasztott magyar oktatás visszaépítésével próbálkozott; Bodó Barna egyetemi tanár, aki megalakulásától 2008-ig vezette a Bolyai Kezdeményező Bizottságot; Dávid László mérnökprofesszor, a Sapientia EMTE rektora, akinek vezetése alatt akkreditálták az intézményt, ahol kétezer diák tanul anyanyelvén; Hollanda Dénes nyugalmazott egyetemi tanár, aki megteremtette Marosvásárhelyen a román és a magyar nyelvű műszaki oktatást, megálmodta és felépítette a Sapientia EMTE koronkai campusát, és több mint tíz éven át vezette a műszaki kart; Jeremiás László látszerész, aki jövedelmének jelentős részével támogatja az önálló magyar oktatás megteremtése érdekében szervezett rendezvényeket, a vendégtanár programot s a nehéz körülmények között tanuló egyetemi hallgatókat; Kincses Ajtay Mária nyugalmazott egyetemi tanár, az RMOGYKE elnöke, aki két éven át irányította a Bolyai Kezdeményező Bizottságot, és határozottan kiállt a MOGYE önálló magyar tagozatának a visszaállításáért; Kincses Előd ügyvéd, akinek irodájában létrejött a Bolyai Kezdeményező Bizottság, s aki perek sorával akarja a törvényes előírások betartására késztetni a MOGYE vezetőit; Luka László, aki sokat tett azért, hogy a nemzetközi nyilvánosság erejével a magyar kisebbség küzdelmét segítse, s alapítványt működtet a magyar és a román nép közeledése érdekében; Miseta Attila egyetemi tanár, a Pécsi Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja, aki támogatja kollégáit, hogy előadásokat tartsanak Marosvásárhelyen, s szorgalmazására a Pécsi Doktori Iskola programot indított az erdélyi orvosok és gyógyszerészek részére, továbbá kezdeményezője volt annak a szándéknyilatkozatnak, hogy a magyarországi egyetemek támogassák a MOGYE-n tervezett önálló magyar kar számára szükséges oktatók biztosítását; post mortem Páll Lajos festőművész, akit 1956-os kiállása miatt hosszú börtönbüntetésre ítéltek; Tamás Péter vállalkozó, aki összekötő kapocs a nyugat-európai és az erdélyi magyarság között, s aki írásaiban megvédte a Bolyai Kezdeményező Bizottságban részt vevő tanárokat. Díjat kapott a Genfi Magyar Egyesület, amely sokat tett azért, hogy az ENSZ diplomatái tájékozódjanak az erdélyi magyarság helyzetéről, valamint a MOGYE tanárainak közössége, amelynek tagjai a legdurvább fenyegetések közepette megszervezték a belső választásokat, s hozzájárultak a magyar tagozat helyzetének rendezésére vonatkozó megállapodás megkötéséhez.
A díjkiosztást követően Dávid László rektor idézte fel az erdélyi magyarság álmait a közösségépítésről, az önálló egyetem megteremtéséről, a hiteles politikai képviseletről. Az önálló magyar egyetemi hálózat megteremtésének lehetőségéről és fontosságáról szólt Hantz Péter tudományos kutató, aki a meg nem valósult elképzelésekért a politikumot tette felelőssé. Beszélt a díszdoktori címekkel való kereskedelemről, s megemlítette, hogy Tulassay Tivadar professzor, a budapesti Semmelweis Egyetem volt rektora a MOGYE-n történtekről értesülve lemondott a vásárhelyi egyetemen kapott díszdoktori címéről.
Hantz Péter bejelentette, hogy tárgyalások folynak arról, hogy Sepsiszentgyörgyön indítsák meg a hiányzó magyar nyelvű agrártudományi és állatorvosi képzést. Elmondta az is, hogy a Bolyai Kezdeményező Bizottságban levő egyetemi tanárokat ért támadások miatt átszervezik a testületet, olyan formában, hogy fő aktivistái rejtve legyenek.
A díjazottaknak Boros Zoltán, az EMNT alenöke mondott köszönetet, a MOGYE tanárai nevében Ábrám Zoltán professzor köszönte meg az elismerő oklevelet.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),
Szombaton ünnepélyes körülmények között adták át az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Báthory István-díjait. A marosvásárhelyi Református Diakóniai Központ Bocskai Termében tartott ünnepségen a Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatára megítélt díjakkal az idén is azok a személyeket, szervezeteket tüntették ki, akik elismerésre méltó tettekkel járultak hozzá a romániai magyar felsőoktatás megteremtéséhez.
Bevezető beszédében Tőkés László EU-parlamenti képviselő, az EMNT elnöke a készülő területi átszervezés ördögi tervét a falurombolási projekthez hasonlította, majd a kolozsvári Ferenc József és a Bolyai Tudományegyetem erőszakos felszámolásáról és összeolvasztásáról beszélt. Kiemelte, hogy ahol teljesen elsorvasztották a magyar szakot, a zeneművészeti és a képzőművészeti egyetemen például, azokon az egyetemeken a rendszerváltás után sem sikerült visszaépíteni. A két művészeti képzést a Partiumi Keresztény Egyetemen valósították meg az egyházi és egyetemi autonómia révén – hangsúlyozta az önrendelkezés fontosságát az egyetemépítés terén. Beszélt a Sepsiszentgyörgyön létrejövő Erdélyi Művészeti Központ tervéről, amely az erdélyi magyar művészetek számára teremtene intézményes keretet és kiállítási felületet.
Dr. Zsigmond Barna csíkszeredai főkonzul képviseletében dr. Szarka Gábor konzul hangsúlyozta a szülőföldön, anyanyelven történő tanulásnak s a szaktudással együtt elsajátított erkölcsi vértezetnek és műveltségnek a fontosságát.
Az oklevelet és a plakettet Tőkés László és dr. Hantz Péter tudományos kutató adta át. Az idei díjazottak: Anghi István, a Partiumi Keresztény Egyetem professzora, aki a kolozsvári Zeneakadémián elsorvasztott magyar oktatás visszaépítésével próbálkozott; Bodó Barna egyetemi tanár, aki megalakulásától 2008-ig vezette a Bolyai Kezdeményező Bizottságot; Dávid László mérnökprofesszor, a Sapientia EMTE rektora, akinek vezetése alatt akkreditálták az intézményt, ahol kétezer diák tanul anyanyelvén; Hollanda Dénes nyugalmazott egyetemi tanár, aki megteremtette Marosvásárhelyen a román és a magyar nyelvű műszaki oktatást, megálmodta és felépítette a Sapientia EMTE koronkai campusát, és több mint tíz éven át vezette a műszaki kart; Jeremiás László látszerész, aki jövedelmének jelentős részével támogatja az önálló magyar oktatás megteremtése érdekében szervezett rendezvényeket, a vendégtanár programot s a nehéz körülmények között tanuló egyetemi hallgatókat; Kincses Ajtay Mária nyugalmazott egyetemi tanár, az RMOGYKE elnöke, aki két éven át irányította a Bolyai Kezdeményező Bizottságot, és határozottan kiállt a MOGYE önálló magyar tagozatának a visszaállításáért; Kincses Előd ügyvéd, akinek irodájában létrejött a Bolyai Kezdeményező Bizottság, s aki perek sorával akarja a törvényes előírások betartására késztetni a MOGYE vezetőit; Luka László, aki sokat tett azért, hogy a nemzetközi nyilvánosság erejével a magyar kisebbség küzdelmét segítse, s alapítványt működtet a magyar és a román nép közeledése érdekében; Miseta Attila egyetemi tanár, a Pécsi Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja, aki támogatja kollégáit, hogy előadásokat tartsanak Marosvásárhelyen, s szorgalmazására a Pécsi Doktori Iskola programot indított az erdélyi orvosok és gyógyszerészek részére, továbbá kezdeményezője volt annak a szándéknyilatkozatnak, hogy a magyarországi egyetemek támogassák a MOGYE-n tervezett önálló magyar kar számára szükséges oktatók biztosítását; post mortem Páll Lajos festőművész, akit 1956-os kiállása miatt hosszú börtönbüntetésre ítéltek; Tamás Péter vállalkozó, aki összekötő kapocs a nyugat-európai és az erdélyi magyarság között, s aki írásaiban megvédte a Bolyai Kezdeményező Bizottságban részt vevő tanárokat. Díjat kapott a Genfi Magyar Egyesület, amely sokat tett azért, hogy az ENSZ diplomatái tájékozódjanak az erdélyi magyarság helyzetéről, valamint a MOGYE tanárainak közössége, amelynek tagjai a legdurvább fenyegetések közepette megszervezték a belső választásokat, s hozzájárultak a magyar tagozat helyzetének rendezésére vonatkozó megállapodás megkötéséhez.
A díjkiosztást követően Dávid László rektor idézte fel az erdélyi magyarság álmait a közösségépítésről, az önálló egyetem megteremtéséről, a hiteles politikai képviseletről. Az önálló magyar egyetemi hálózat megteremtésének lehetőségéről és fontosságáról szólt Hantz Péter tudományos kutató, aki a meg nem valósult elképzelésekért a politikumot tette felelőssé. Beszélt a díszdoktori címekkel való kereskedelemről, s megemlítette, hogy Tulassay Tivadar professzor, a budapesti Semmelweis Egyetem volt rektora a MOGYE-n történtekről értesülve lemondott a vásárhelyi egyetemen kapott díszdoktori címéről.
Hantz Péter bejelentette, hogy tárgyalások folynak arról, hogy Sepsiszentgyörgyön indítsák meg a hiányzó magyar nyelvű agrártudományi és állatorvosi képzést. Elmondta az is, hogy a Bolyai Kezdeményező Bizottságban levő egyetemi tanárokat ért támadások miatt átszervezik a testületet, olyan formában, hogy fő aktivistái rejtve legyenek.
A díjazottaknak Boros Zoltán, az EMNT alenöke mondott köszönetet, a MOGYE tanárai nevében Ábrám Zoltán professzor köszönte meg az elismerő oklevelet.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),
2013. március 4.
Jótékonysági bált szerveztek Marosvásárhelyen a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésért
A marosvásárhelyi magyar orvosok és gyógyszerészek első báljaként meghirdetett szórakoztató és egyben karitatív eseményre került sor a hétvégén. Ajtay Kincses Máriának, a szervező Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) elnökének köszöntőjéből azonban kiderült, hogy az első orvosi bált tulajdonképpen hatvanhat esztendővel ezelőtt, 1946-ban a főtéri Apolló-palotában szervezték a Kolozsvárról Marosvásárhelyre költöztetett egyetem tanárai.
„A szüleimtől tudom, hogy azt a báli éjszakát az álmok éjszakájának nevezték. Azon az éjszakán álmodták meg magyarországi és kolozsvári neves és lelkes professzorok az akkor még mindössze 45 ezer fős kisváros első magyar egyetemét. Azt az egyetemet, amely két évtizedig csillag volt az égbolton, ám idővel hullócsillaggá vált. Kívánom, hogy ez az éjszaka újabb álmok éjszakája legyen!” – emelte poharát az újrakezdésre a nyugalmazott egyetemi tanár.
Míg a jelen lévő mintegy másfél száz bálozó számára a szombat éjjel a tartalmas szórakozás éjszakája volt, számos felelős beosztásban lévő oktató és politikus számára, akinek ott lett volna a helye, mindössze az alvás ideje volt. Egyesek a nagyböjtre, mások a fáradtságra vagy időhiányra hivatkozva utasították el a meghívást, de a szervezők szerint inkább az egyetem vezetőségétől való félelmükben maradtak távol.
Mint ismeretes, az anyanyelvű orvosképzésért küzdő RMOGYKE a magyar oktatás elsorvasztásán munkálkodó szenátus között állóháború van. Ellenben megtisztelte jelenlétével a rendezvényt többek között Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem dékánja, Szarka Gábor, Magyarország csíkszeredai konzulja, Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság Svájcban élő alelnöke, több anyaországi diákszervezeti vezető. Ott volt Dávid László, a Sapientia rektora, Fodor Imre, Marosvásárhely volt polgármestere, gróf Bethlen Anikó, több ügyvéd, vállalkozó és számos diák. Kérdésünkre, hogy mi késztette arra, hogy a Sapientia rektoraként eljöjjön a bálba, miközben a MOGYE-ról még a magyar vezetők sem tették tisztüket az eseményen, Dávid László kifejtette: akinek szívügye a magyar oktatás, megjelent a rendezvényen. „Ha Miseta professzor ideutazott Pécsről, akkor én miért hiányoztam volna?” – kérdezte, hozzátéve, hogy a magyar ügy nem személyhez kötött. A város díszpolgára, Bethlen Anikó grófnő egyenesen szégyennek nevezte, hogy mindössze százötven személy gyűlt össze. „Elsősorban azért jöttem el, hogy lássam, kik azok, akiknek itt lenne a helyük, de otthon maradtak. Nekem veszítenivalóm nincs, hisz az évtizedek során már oly sok mindentől fosztottak meg, hogy többet már nem vehetnek el tőlem” – mondta. A hiányzókra a Pécsről érkező vendég is felfigyelt. Köszöntőjében is megjegyezte, hogy a kisebbségben lévő közösségnek majdnem családi kapcsolatot kellene ápolnia. Miseta Attila emlékeztetett, valamikor az orvosi és gyógyszerészi társadalom összetartásáról volt híres – legalábbis ennek ellenkezőjét soha nem mutatta kifele.
Aki viszont szombat éjjel ott volt Marosvásárhely legnagyobb vendéglőjében, nem bánta meg. A kulináris kínálaton túl lelkét-szellemét színes és színvonalas kulturális meglepetésekkel táplálhatta. Az operettcsokortól a táncművészeti jelenetekig, a Seprődi-pincészet borkóstolójától a vidám jelenetekig, a színművészek szavalatától a MOGYE-s diákok fellépéséig mindenből kapott egy kis ízelítőt. Az Ördög Miklós és Szabadi Nóra színész házaspártól, az Autostop MS együttestől és Koszorús Kálmántól meg változatos, minőségi zenét. A habot a tortán a nyitótáncként hibátlanul előadott Strauss-keringő jelentette, amelyre az orvos- és gyógyszerészpárok két hónapon keresztül táncoktató segítségével készültek.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),
A marosvásárhelyi magyar orvosok és gyógyszerészek első báljaként meghirdetett szórakoztató és egyben karitatív eseményre került sor a hétvégén. Ajtay Kincses Máriának, a szervező Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) elnökének köszöntőjéből azonban kiderült, hogy az első orvosi bált tulajdonképpen hatvanhat esztendővel ezelőtt, 1946-ban a főtéri Apolló-palotában szervezték a Kolozsvárról Marosvásárhelyre költöztetett egyetem tanárai.
„A szüleimtől tudom, hogy azt a báli éjszakát az álmok éjszakájának nevezték. Azon az éjszakán álmodták meg magyarországi és kolozsvári neves és lelkes professzorok az akkor még mindössze 45 ezer fős kisváros első magyar egyetemét. Azt az egyetemet, amely két évtizedig csillag volt az égbolton, ám idővel hullócsillaggá vált. Kívánom, hogy ez az éjszaka újabb álmok éjszakája legyen!” – emelte poharát az újrakezdésre a nyugalmazott egyetemi tanár.
Míg a jelen lévő mintegy másfél száz bálozó számára a szombat éjjel a tartalmas szórakozás éjszakája volt, számos felelős beosztásban lévő oktató és politikus számára, akinek ott lett volna a helye, mindössze az alvás ideje volt. Egyesek a nagyböjtre, mások a fáradtságra vagy időhiányra hivatkozva utasították el a meghívást, de a szervezők szerint inkább az egyetem vezetőségétől való félelmükben maradtak távol.
Mint ismeretes, az anyanyelvű orvosképzésért küzdő RMOGYKE a magyar oktatás elsorvasztásán munkálkodó szenátus között állóháború van. Ellenben megtisztelte jelenlétével a rendezvényt többek között Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem dékánja, Szarka Gábor, Magyarország csíkszeredai konzulja, Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság Svájcban élő alelnöke, több anyaországi diákszervezeti vezető. Ott volt Dávid László, a Sapientia rektora, Fodor Imre, Marosvásárhely volt polgármestere, gróf Bethlen Anikó, több ügyvéd, vállalkozó és számos diák. Kérdésünkre, hogy mi késztette arra, hogy a Sapientia rektoraként eljöjjön a bálba, miközben a MOGYE-ról még a magyar vezetők sem tették tisztüket az eseményen, Dávid László kifejtette: akinek szívügye a magyar oktatás, megjelent a rendezvényen. „Ha Miseta professzor ideutazott Pécsről, akkor én miért hiányoztam volna?” – kérdezte, hozzátéve, hogy a magyar ügy nem személyhez kötött. A város díszpolgára, Bethlen Anikó grófnő egyenesen szégyennek nevezte, hogy mindössze százötven személy gyűlt össze. „Elsősorban azért jöttem el, hogy lássam, kik azok, akiknek itt lenne a helyük, de otthon maradtak. Nekem veszítenivalóm nincs, hisz az évtizedek során már oly sok mindentől fosztottak meg, hogy többet már nem vehetnek el tőlem” – mondta. A hiányzókra a Pécsről érkező vendég is felfigyelt. Köszöntőjében is megjegyezte, hogy a kisebbségben lévő közösségnek majdnem családi kapcsolatot kellene ápolnia. Miseta Attila emlékeztetett, valamikor az orvosi és gyógyszerészi társadalom összetartásáról volt híres – legalábbis ennek ellenkezőjét soha nem mutatta kifele.
Aki viszont szombat éjjel ott volt Marosvásárhely legnagyobb vendéglőjében, nem bánta meg. A kulináris kínálaton túl lelkét-szellemét színes és színvonalas kulturális meglepetésekkel táplálhatta. Az operettcsokortól a táncművészeti jelenetekig, a Seprődi-pincészet borkóstolójától a vidám jelenetekig, a színművészek szavalatától a MOGYE-s diákok fellépéséig mindenből kapott egy kis ízelítőt. Az Ördög Miklós és Szabadi Nóra színész házaspártól, az Autostop MS együttestől és Koszorús Kálmántól meg változatos, minőségi zenét. A habot a tortán a nyitótáncként hibátlanul előadott Strauss-keringő jelentette, amelyre az orvos- és gyógyszerészpárok két hónapon keresztül táncoktató segítségével készültek.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),
2013. március 5.
Átadták a Báthory-díjakat
Átadták a romániai állami finanszírozású magyar felsőoktatás érdekében kifejtett tevékenységért járó Báthory-díjakat Marosvásárhelyen. A kitüntetést, amelyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakbizottsága adományoz, tizenhárman kapták meg szombaton.
A díjjal ezúttal Angi István, a Partiumi Keresztény Egyetem professzora, Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság első elnöke, Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, a Genfi Magyar Egyesület és Hollanda Dénes, a Sapientia nyugalmazott professzorának munkáját jutalmazták.
Megkapta a díjat Jeremiás László vállalkozó, Kincses-Ajtay Mária, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) nyugalmazott professzora, Kincses Előd ügyvéd, Luka László orvos, 1956-os szabadságharcos, Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem orvosi karának dékánja, Páll Lajos festőművész (posztumusz), a MOGYE magyar akadémiai közössége és Tamás Péter vállalkozó is.
A Báthory-díjat évente legfeljebb tizenhat személynek, illetve szervezetnek ítélik oda. A 2005 óta adományozott elismerésben olyan neves személyiségek is részesültek, mint George E. Pataki, New York állam volt kormányzója, Vizi E. Szilveszter, a MTA volt elnöke, Tom Lantos néhai amerikai kongresszusi képviselő, Szőcs Géza költő, volt kulturális államtitkár.
Szabadság (Kolozsvár),
Átadták a romániai állami finanszírozású magyar felsőoktatás érdekében kifejtett tevékenységért járó Báthory-díjakat Marosvásárhelyen. A kitüntetést, amelyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakbizottsága adományoz, tizenhárman kapták meg szombaton.
A díjjal ezúttal Angi István, a Partiumi Keresztény Egyetem professzora, Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság első elnöke, Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, a Genfi Magyar Egyesület és Hollanda Dénes, a Sapientia nyugalmazott professzorának munkáját jutalmazták.
Megkapta a díjat Jeremiás László vállalkozó, Kincses-Ajtay Mária, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) nyugalmazott professzora, Kincses Előd ügyvéd, Luka László orvos, 1956-os szabadságharcos, Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem orvosi karának dékánja, Páll Lajos festőművész (posztumusz), a MOGYE magyar akadémiai közössége és Tamás Péter vállalkozó is.
A Báthory-díjat évente legfeljebb tizenhat személynek, illetve szervezetnek ítélik oda. A 2005 óta adományozott elismerésben olyan neves személyiségek is részesültek, mint George E. Pataki, New York állam volt kormányzója, Vizi E. Szilveszter, a MTA volt elnöke, Tom Lantos néhai amerikai kongresszusi képviselő, Szőcs Géza költő, volt kulturális államtitkár.
Szabadság (Kolozsvár),
2013. április 3.
Látványában megújuló Sapientia
Jövőben új épületszárnyat építenek a Sapientia Egyetem Csíkszeredai Karainak udvarára. Azelőtt viszont leszigetelik a felsőoktatási intézmény épületét, és kicserélik a külső ablakokat, illetve ajtókat. A bentlakási szobákat is felújítják.
Nem először írjuk le, hogy látványos „ráncfelvarráson” fog átesni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karainak épülete, a sokak által még mindig az új Hargita Szállóként ismert létesítmény. Arról is szóltunk már, hogy a felsőoktatási intézmény udvarára egy új épületszárnyat fognak építeni. Az viszont már újdonság, hogy az egyetem vezetősége az épület felújításának tervezésére és az új épület generáltervezésére a napokban hirdette meg pályázatát, és várják a jelentkezőket.
Az egyetemi épület rendbetétele
„Az épület hőszigetelését mindenképp meg kell oldanunk, mert hosszú távon sokkal gazdaságosabban lehetne működtetni, mint eddig” – érvelt portálunknak Dávid László, a Sapientia egyetem rektora. Ez a – nyári vakációban kezdődő – beruházás csak egy része a teljes felújításnak. Emellett kicserélik az épület külső ajtóit és ablakait, új elektromos hálózatot és vízellátó rendszert építenek ki, rendbe rakják a tizenkét esztendő alatt eléggé lelakott bentlakási szobákat, a második emelet egy részén irodákat alakítanak ki, a konyhában pedig egy gasztronómiai laboratóriumot rendeznek be. Hab a tortán, hogy várhatóan az új tanévtől a diákok internethozzáférését vezeték nélküli hálózattal (wireless) fogják megoldani. Év végére mindenképp be szeretnék fejezni ezeket a beruházásokat, hogy jövőtől már csak az új épületszárny építésére kelljen figyelni.
Új épületszárny az udvaron
Az egyetem udvarán megépülő új épületszárnyban olyan oktatási felületeket (többek között mérnöki laboratóriumokat) fogunk kialakítani, amelyekre nagy szükség van. Miután megépül az új létesítmény, oktatóink számára elegendő felület lesz kutatásokra és tanításra. Ilyen terekkel egyelőre hadilábon állunk” – emelte ki az 1500 négyzetméteresre tervezett majdani szárny megépülésének fontosságát a rektor.
Jövő év elején látnának hozzá az alapozáshoz, idén legfeljebb a terület közművesítését fejeznék be. A tervek szerint a négyemeletes épület alagsorában tornaterem lesz, a földszinten és az emeleteken pedig laboratóriumok és egyéb oktatási felületek kapnak helyet. Az építmény tetőzetét úgy szeretnék megterveztetni, hogy arra a későbbiekben akár egy planetáriumot (csillagvizsgálatra is alkalmas félgömb alakú kupolát) is ki lehessen alakítani. Dávid: a pénz megvan
A költséges – és látványos – beruházásokra a magyar állam biztosítja az anyagi támogatást. „A pénz rendelkezésre áll” – mondta Dávid László, aki egyúttal emlékeztetett az Orbán-kormánnyal tavaly megkötött szerződésre, amely alapján a magyar állam 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem rendelkezésére, hogy az összegből végre tudják hajtani az elmaradt fejlesztéseket. Ebből az összegből a Sapientia egyetem Kolozsváron, a Tordai úton új campust, Marosvásárhelyen pedig egy 240 férőhelyes bentlakást épít.
Kozán István
Székelyhon.ro.
Jövőben új épületszárnyat építenek a Sapientia Egyetem Csíkszeredai Karainak udvarára. Azelőtt viszont leszigetelik a felsőoktatási intézmény épületét, és kicserélik a külső ablakokat, illetve ajtókat. A bentlakási szobákat is felújítják.
Nem először írjuk le, hogy látványos „ráncfelvarráson” fog átesni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karainak épülete, a sokak által még mindig az új Hargita Szállóként ismert létesítmény. Arról is szóltunk már, hogy a felsőoktatási intézmény udvarára egy új épületszárnyat fognak építeni. Az viszont már újdonság, hogy az egyetem vezetősége az épület felújításának tervezésére és az új épület generáltervezésére a napokban hirdette meg pályázatát, és várják a jelentkezőket.
Az egyetemi épület rendbetétele
„Az épület hőszigetelését mindenképp meg kell oldanunk, mert hosszú távon sokkal gazdaságosabban lehetne működtetni, mint eddig” – érvelt portálunknak Dávid László, a Sapientia egyetem rektora. Ez a – nyári vakációban kezdődő – beruházás csak egy része a teljes felújításnak. Emellett kicserélik az épület külső ajtóit és ablakait, új elektromos hálózatot és vízellátó rendszert építenek ki, rendbe rakják a tizenkét esztendő alatt eléggé lelakott bentlakási szobákat, a második emelet egy részén irodákat alakítanak ki, a konyhában pedig egy gasztronómiai laboratóriumot rendeznek be. Hab a tortán, hogy várhatóan az új tanévtől a diákok internethozzáférését vezeték nélküli hálózattal (wireless) fogják megoldani. Év végére mindenképp be szeretnék fejezni ezeket a beruházásokat, hogy jövőtől már csak az új épületszárny építésére kelljen figyelni.
Új épületszárny az udvaron
Az egyetem udvarán megépülő új épületszárnyban olyan oktatási felületeket (többek között mérnöki laboratóriumokat) fogunk kialakítani, amelyekre nagy szükség van. Miután megépül az új létesítmény, oktatóink számára elegendő felület lesz kutatásokra és tanításra. Ilyen terekkel egyelőre hadilábon állunk” – emelte ki az 1500 négyzetméteresre tervezett majdani szárny megépülésének fontosságát a rektor.
Jövő év elején látnának hozzá az alapozáshoz, idén legfeljebb a terület közművesítését fejeznék be. A tervek szerint a négyemeletes épület alagsorában tornaterem lesz, a földszinten és az emeleteken pedig laboratóriumok és egyéb oktatási felületek kapnak helyet. Az építmény tetőzetét úgy szeretnék megterveztetni, hogy arra a későbbiekben akár egy planetáriumot (csillagvizsgálatra is alkalmas félgömb alakú kupolát) is ki lehessen alakítani. Dávid: a pénz megvan
A költséges – és látványos – beruházásokra a magyar állam biztosítja az anyagi támogatást. „A pénz rendelkezésre áll” – mondta Dávid László, aki egyúttal emlékeztetett az Orbán-kormánnyal tavaly megkötött szerződésre, amely alapján a magyar állam 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem rendelkezésére, hogy az összegből végre tudják hajtani az elmaradt fejlesztéseket. Ebből az összegből a Sapientia egyetem Kolozsváron, a Tordai úton új campust, Marosvásárhelyen pedig egy 240 férőhelyes bentlakást épít.
Kozán István
Székelyhon.ro.
2013. április 19.
Intézményteremtés régi és új korokban
Beszélgetés Szilágyi Pál matematikussal, a Sapientia EMTE volt rektorával
Tanított a szép emlékű Bolyai Tudományegyetemen, majd az egyesített utódintézményben. A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) oktatásért felelős rektorhelyettesként, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen pedig rektorként segítette a magyar nyelvű felsőoktatás fejlődését. Szilágyi Pál számára a szaktudás, a vezetői tapasztalat és saját lelkiismerete jelölte ki a követendő utat.
– Hamarosan betölti 80. életévét, de több mint hat évtizede él Kolozsváron. Hogyan tekint szülővárosára, Tasnádra?
– Sajnos nem fejlődött olyan mértékben, ahogyan megérdemelte volna. A rendszerváltás után az ipar teljesen tönkrement, a mezőgazdaság épp csak döcög. Pedig régi község, kisváros. Korábban főleg magyarok és svábok lakták, most már ötven százalék a román lakosság aránya, ennek ellenére megőrizte a magyar jellegét. Szívesen emlékezem arra a templomra, mely bár református, de már a reformáció előtt is állt. Dombra építették, tiszta időben, jó messzelátóval Debrecent is látni a toronyból. Szülővárosomhoz kötődik, hogy édesapámat és nővéremet közmunkára deportálták a Szovjetunióba. Mindez a város jegyzőjének volt „köszönhető”, aki minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a közigazgatás román legyen. A sváb lakosságot mondhatni testületileg közmunkára vitték, de hogy a magyarok arányát is csökkentse, a jegyző a római katolikusok jó részét is svábnak titulálta.
– Ötven éven át, 1954-től 2003-as nyugdíjazásáig a BBTE különböző struktúráiban tevékenykedett. Annyi idő után milyen volt teljesen más terepen, a Sapientián új munkába fogni?
– Nem volt ez minden átmenet nélküli, hiszen bár 2003-ig tanítottam a BBTE-n, 2000-től, azaz a kezdetektől tagja vagyok a Sapientia EMTE kuratóriumának. A BBTE-n nemcsak professzor, hanem néhány évig dékánhelyettes és rektorhelyettes is voltam, sőt, Andrei Marga minisztersége alatt három hónapig megbízott rektorként is tevékenykedtem. Rektorhelyettesként az egyetem teljes oktatási folyamatáért feleltem, magyar, román és német tagozaton egyaránt. Ez a periódus szakmai szempontból rendkívül fontos volt számomra, Románia ugyanis akkor csatlakozott az EU-s struktúrákhoz, bevezettük a kreditrendszert, elfogadtuk a Bolognai-folyamatot. Engem tulajdonképpen ez irányú tapasztalataim miatt kértek fel, hogy járuljak hozzá a Sapientia megszervezéséhez. – Rektorhelyettessége idején a BBTE magyar tagozata részleges önállóságra tett szert. Milyennek ítéli a magyar oktatókkal való közös munkáját?
– A magyar tagozat fejlesztése szinte korlátlanul folyhatott, új szakokat indíthattunk, növelhettük a diáklétszámot, mindössze azt ellenezték, hogy olyan struktúrát hozzunk létre, amelynek törvényileg elismert döntéshozatali joga van. Mindezzel együtt a magyar dékánhelyettesekkel legalább havonta találkoztunk, és egyáltalán nem vonultunk félre: mindig ugyanabban a szenátusi teremben tartottuk meg a gyűléseinket, ahol az egyetem nagy szenátusa is. Tudományos ülésszakokat rendeztünk, szervezeti életet éltünk. Már a legelején tapogatóztunk afelől, a tanárok hogyan képzelik el a magyar tagozat kialakítását. Szinte egybecsengő vélemény volt például, hogy az oktatás terén legyünk teljesen önállóak, a tudományos kutatásban azonban a legnagyobb együttműködést kell megvalósítani, mert abból mindenki csak nyerhet.
– A Sapientia történetének legelső bekezdésében szerepel az ön neve. Milyen volt bábáskodni egy kialakuló intézmény felett?
– Nagyon szép küldetés volt. Az egyetemszervezés minden csínját-bínját ismertem, és fontos szempont volt az is, hogy a Magyar Professzorok Világtanácsának alelnöke voltam. A világtanácsnak köszönhetően nem csak a magyarországi, más határon túli, és külföldi magyar egyetemi oktatókat ismertünk meg, hanem mi, erdélyiek is sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Andrei Marga rektorsága idején a BBTE nyitott nyugat-európai, amerikai, más földrészek egyetemei, de Magyarország felé is. Ismeretségeimet felhasználva szerződéses, tudományos, sőt, baráti kapcsolatot építhettünk ki a Kárpát-medencei magyar egyetemekkel is. Olyan tudományos együttműködést valósítottunk meg, amelybe bevontuk a román kollégákat is, így gyorsan eltűnt belőlük a gyanakvás, hogy mit is keresünk mi magyarországi egyetemeken.
– Egy ismeretlen struktúrával szemben akár a bizalmatlanság is érthető és magyarázható lenne, mégis, a Sapientián 2001-ben meghirdetett első tanári versenyvizsgán 57 helyre 135-en jelentkeztek. Mi volt e nagy érdeklődés mozgatórugója?
– Az elszántság, hogy egyetemi hálózatot akarunk építeni az erdélyi magyarságnak, olyat, amelynek az intézményei a mi kezünkben vannak. Tudván, mit akarunk elérni, mi irányíthatjuk, és azt a célt szolgálhatjuk. Mert mi nem csak tanítani, hanem nevelni is akarunk. Nem biztos, hogy egy jó szakember a nemzet érdekére is fordítja az energiáját, a Sapientia Alapítvány statútumában viszont szerepel, és ez megragadta az embereket. Emellett sok magyar fiatal lehetőséget is látott egy dinamikusabb rendszerben egyetemi karrier építésére.
– Az első rektor, Tonk Sándor 2003-ban bekövetkezett halála után önt választották a Sapientia élére. Hogyan folytatta elődje munkáját?
– A tisztség átvétele nem jelentett különösebb törést, hiszen a teljes előkészületben részt vettem, 2003-ig a Sapientia oktatási bizottságát vezettem Tonk Sándor felkérésére. A kezdetekkor az egyetem rektora és a kuratórium elnöke egyazon személy, vagyis Tonk Sándor volt, ám rövidesen beláttuk, hogy a két szervnek jobban el kellene különülnie. Rektorunk halála olyan esemény volt, ami időszerűvé tette a kérdést, így választották az alapító egyházak Kató Bélát a Sapientia Alapítvány kuratóriumának élére, és akkor döntöttek az én rektori kinevezésem felől is. Azóta külön zajlanak a szenátus és kuratórium gyűlései: a szenátus az egyetem oktatási és kutatási feladataival foglalkozik, a kuratórium pedig anyagi jellegű és alapvető kérdésekben dönt. A politikától pedig próbálunk minél távolabb maradni. Segítségre persze olykor szükség volt, mert eleget akadályoztak bennünket a hatóságok.
– Ilyen rálátással hogyan összegezné a Sapientia eddigi 13 esztendejét?
– Felépítettünk egy önálló magyar egyetemet Romániában, így nyilvánvalóan nagyon elégedett vagyok. Szakmai szempontból talán egy kicsit többet is megvalósíthattunk volna. Egy Kolozsvárhoz hasonló egyetemi központban aránylag könnyű egyetemi szellemet megvalósítani, Marosvásárhelyen is hasonló a helyzet. Csíkszeredában viszont teljesen új állapot alakult ki, ott nem volt egyetem és olyan emberek, akiknek a tapasztalatára és hozzáállására építeni lehetett volna. Mindent a nulláról kellett kialakítani, s ez nem megy egyik napról a másikra.
– Milyennek ítéli az erdélyi magyar felsőoktatás jövőjét?
– Alapvető probléma a pedagógusképzés siralmas helyzete. Annak idején a Bolyai egyetemen az ország legjobb pedagógusképzése zajlott, a tanárképzést nem csak hivatali, de lelkiismereti kérdésnek is tekintették. Az elemi- és középiskoláknak olyan tanárokat tudott adni, hogy az intézmények mintaszerűek lehettek, a tanárok pedig olyan diákokat küldtek egyetemre, akik bárhol megállták a helyüket. Ma már ez nem így van: a tanárképzés egyáltalán nincs megfelelő színvonalon, a pedagógusokat nem becsülik meg, nem fizetik meg őket. Egy társadalom pedig itt veszíthet a lehető legtöbbet, mert nem csak az a kérdés, hogy lesz-e aki elvégezze azt a munkát, hanem hogy fejleszteni, irányítani is tudja. Ez a probléma 20-30 év alatt bosszulja meg igazán magát, de már most is látni jeleit. Tenni kell, mégpedig sürgősen, mert ez a folyamat nem csak az egyetemek működését, hanem az egész társadalmat befolyásolja. Feltétlenül gazdagítani kell az erdélyi magyar felsőoktatást olyan szakokkal, amelyeken még nem folyik magyar nyelvű képzés, mert ha például Székelyföldnek nem adunk megfelelő szakembereket és anyagi támogatást a térség adottságainak kihasználására, elszegényednek, aki pedig elszegényedik, eladja a földjét. Így veszíthetjük el azt, amit minden további nélkül meg tudnánk tartani. Optimista ember lévén azt mondom: ha mi, akik egyetemeken dolgozunk, feladatunkat nem csak szakmai, megélhetési, hanem lelkiismereti kérdésnek tekintjük, nagyon sokat tehetünk. Sokkal több lehetőség van, mint amennyit kihasználunk.
– Mivel tölti nyugdíjas napjait?
– Van egy kertem, amit nagyon szeretek ápolni, s nyugodt életet biztosít nekem. Az embereket mindig meghallgatom, de helyettem nem dönt senki. Otthon olyan nevelést kaptam, hogy az életben végezzem a saját feladatom, azzal törődjek, amit befolyásolni tudok, amit meg nem, azon ne emésszem magam. Tanácsosként segítem Dávid László rektor munkáját is, rendkívül jó a kapcsolatunk: én megosztom vele a tapasztalataimat, de soha nem veszem zokon, ha másként dönt. Van továbbá egy csomó összegyűjtött, feldolgozásra váró anyagom a Bolyai, a Babeş–Bolyai és a Sapientia történetéről. Egyik sem volt mindig viharmentes.
Szilágyi Pál
Tasnádon született 1933. június 18-án. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetem Matematika-Fizika Karán fejezte be 1954-ben. Gyakornok majd tanársegéd volt a Bolyai Tudományegyetemen, az egyetemegyesítés után tanársegéd a BBTE-n, ahol 1963-ban nyerte el a matematikatudományok doktora címet, s ahol 1996 és 2000 között rektorhelyettesi tisztséget töltött be. 2003-ban a BBTE-n nyugdíjba vonult. 2000-től tagja a Sapientia Alapítvány kuratóriumának, jelenleg alelnöke. 2003 és 2007 között a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora volt. Éveken át a Magyar Professzorok Világtanácsának alelnökeként és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának tagjaként is tevékenykedett. Kisebbségekért Díjjal tüntették ki 2000-ben, 2002-ben pedig az MTA Arany János-éremmel ismerte el szakmai és intézményszervezői munkásságát. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli tagja.
Dénes Ida.
Erdélyi Napló (Kolozsvár).
Beszélgetés Szilágyi Pál matematikussal, a Sapientia EMTE volt rektorával
Tanított a szép emlékű Bolyai Tudományegyetemen, majd az egyesített utódintézményben. A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) oktatásért felelős rektorhelyettesként, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen pedig rektorként segítette a magyar nyelvű felsőoktatás fejlődését. Szilágyi Pál számára a szaktudás, a vezetői tapasztalat és saját lelkiismerete jelölte ki a követendő utat.
– Hamarosan betölti 80. életévét, de több mint hat évtizede él Kolozsváron. Hogyan tekint szülővárosára, Tasnádra?
– Sajnos nem fejlődött olyan mértékben, ahogyan megérdemelte volna. A rendszerváltás után az ipar teljesen tönkrement, a mezőgazdaság épp csak döcög. Pedig régi község, kisváros. Korábban főleg magyarok és svábok lakták, most már ötven százalék a román lakosság aránya, ennek ellenére megőrizte a magyar jellegét. Szívesen emlékezem arra a templomra, mely bár református, de már a reformáció előtt is állt. Dombra építették, tiszta időben, jó messzelátóval Debrecent is látni a toronyból. Szülővárosomhoz kötődik, hogy édesapámat és nővéremet közmunkára deportálták a Szovjetunióba. Mindez a város jegyzőjének volt „köszönhető”, aki minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a közigazgatás román legyen. A sváb lakosságot mondhatni testületileg közmunkára vitték, de hogy a magyarok arányát is csökkentse, a jegyző a római katolikusok jó részét is svábnak titulálta.
– Ötven éven át, 1954-től 2003-as nyugdíjazásáig a BBTE különböző struktúráiban tevékenykedett. Annyi idő után milyen volt teljesen más terepen, a Sapientián új munkába fogni?
– Nem volt ez minden átmenet nélküli, hiszen bár 2003-ig tanítottam a BBTE-n, 2000-től, azaz a kezdetektől tagja vagyok a Sapientia EMTE kuratóriumának. A BBTE-n nemcsak professzor, hanem néhány évig dékánhelyettes és rektorhelyettes is voltam, sőt, Andrei Marga minisztersége alatt három hónapig megbízott rektorként is tevékenykedtem. Rektorhelyettesként az egyetem teljes oktatási folyamatáért feleltem, magyar, román és német tagozaton egyaránt. Ez a periódus szakmai szempontból rendkívül fontos volt számomra, Románia ugyanis akkor csatlakozott az EU-s struktúrákhoz, bevezettük a kreditrendszert, elfogadtuk a Bolognai-folyamatot. Engem tulajdonképpen ez irányú tapasztalataim miatt kértek fel, hogy járuljak hozzá a Sapientia megszervezéséhez. – Rektorhelyettessége idején a BBTE magyar tagozata részleges önállóságra tett szert. Milyennek ítéli a magyar oktatókkal való közös munkáját?
– A magyar tagozat fejlesztése szinte korlátlanul folyhatott, új szakokat indíthattunk, növelhettük a diáklétszámot, mindössze azt ellenezték, hogy olyan struktúrát hozzunk létre, amelynek törvényileg elismert döntéshozatali joga van. Mindezzel együtt a magyar dékánhelyettesekkel legalább havonta találkoztunk, és egyáltalán nem vonultunk félre: mindig ugyanabban a szenátusi teremben tartottuk meg a gyűléseinket, ahol az egyetem nagy szenátusa is. Tudományos ülésszakokat rendeztünk, szervezeti életet éltünk. Már a legelején tapogatóztunk afelől, a tanárok hogyan képzelik el a magyar tagozat kialakítását. Szinte egybecsengő vélemény volt például, hogy az oktatás terén legyünk teljesen önállóak, a tudományos kutatásban azonban a legnagyobb együttműködést kell megvalósítani, mert abból mindenki csak nyerhet.
– A Sapientia történetének legelső bekezdésében szerepel az ön neve. Milyen volt bábáskodni egy kialakuló intézmény felett?
– Nagyon szép küldetés volt. Az egyetemszervezés minden csínját-bínját ismertem, és fontos szempont volt az is, hogy a Magyar Professzorok Világtanácsának alelnöke voltam. A világtanácsnak köszönhetően nem csak a magyarországi, más határon túli, és külföldi magyar egyetemi oktatókat ismertünk meg, hanem mi, erdélyiek is sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Andrei Marga rektorsága idején a BBTE nyitott nyugat-európai, amerikai, más földrészek egyetemei, de Magyarország felé is. Ismeretségeimet felhasználva szerződéses, tudományos, sőt, baráti kapcsolatot építhettünk ki a Kárpát-medencei magyar egyetemekkel is. Olyan tudományos együttműködést valósítottunk meg, amelybe bevontuk a román kollégákat is, így gyorsan eltűnt belőlük a gyanakvás, hogy mit is keresünk mi magyarországi egyetemeken.
– Egy ismeretlen struktúrával szemben akár a bizalmatlanság is érthető és magyarázható lenne, mégis, a Sapientián 2001-ben meghirdetett első tanári versenyvizsgán 57 helyre 135-en jelentkeztek. Mi volt e nagy érdeklődés mozgatórugója?
– Az elszántság, hogy egyetemi hálózatot akarunk építeni az erdélyi magyarságnak, olyat, amelynek az intézményei a mi kezünkben vannak. Tudván, mit akarunk elérni, mi irányíthatjuk, és azt a célt szolgálhatjuk. Mert mi nem csak tanítani, hanem nevelni is akarunk. Nem biztos, hogy egy jó szakember a nemzet érdekére is fordítja az energiáját, a Sapientia Alapítvány statútumában viszont szerepel, és ez megragadta az embereket. Emellett sok magyar fiatal lehetőséget is látott egy dinamikusabb rendszerben egyetemi karrier építésére.
– Az első rektor, Tonk Sándor 2003-ban bekövetkezett halála után önt választották a Sapientia élére. Hogyan folytatta elődje munkáját?
– A tisztség átvétele nem jelentett különösebb törést, hiszen a teljes előkészületben részt vettem, 2003-ig a Sapientia oktatási bizottságát vezettem Tonk Sándor felkérésére. A kezdetekkor az egyetem rektora és a kuratórium elnöke egyazon személy, vagyis Tonk Sándor volt, ám rövidesen beláttuk, hogy a két szervnek jobban el kellene különülnie. Rektorunk halála olyan esemény volt, ami időszerűvé tette a kérdést, így választották az alapító egyházak Kató Bélát a Sapientia Alapítvány kuratóriumának élére, és akkor döntöttek az én rektori kinevezésem felől is. Azóta külön zajlanak a szenátus és kuratórium gyűlései: a szenátus az egyetem oktatási és kutatási feladataival foglalkozik, a kuratórium pedig anyagi jellegű és alapvető kérdésekben dönt. A politikától pedig próbálunk minél távolabb maradni. Segítségre persze olykor szükség volt, mert eleget akadályoztak bennünket a hatóságok.
– Ilyen rálátással hogyan összegezné a Sapientia eddigi 13 esztendejét?
– Felépítettünk egy önálló magyar egyetemet Romániában, így nyilvánvalóan nagyon elégedett vagyok. Szakmai szempontból talán egy kicsit többet is megvalósíthattunk volna. Egy Kolozsvárhoz hasonló egyetemi központban aránylag könnyű egyetemi szellemet megvalósítani, Marosvásárhelyen is hasonló a helyzet. Csíkszeredában viszont teljesen új állapot alakult ki, ott nem volt egyetem és olyan emberek, akiknek a tapasztalatára és hozzáállására építeni lehetett volna. Mindent a nulláról kellett kialakítani, s ez nem megy egyik napról a másikra.
– Milyennek ítéli az erdélyi magyar felsőoktatás jövőjét?
– Alapvető probléma a pedagógusképzés siralmas helyzete. Annak idején a Bolyai egyetemen az ország legjobb pedagógusképzése zajlott, a tanárképzést nem csak hivatali, de lelkiismereti kérdésnek is tekintették. Az elemi- és középiskoláknak olyan tanárokat tudott adni, hogy az intézmények mintaszerűek lehettek, a tanárok pedig olyan diákokat küldtek egyetemre, akik bárhol megállták a helyüket. Ma már ez nem így van: a tanárképzés egyáltalán nincs megfelelő színvonalon, a pedagógusokat nem becsülik meg, nem fizetik meg őket. Egy társadalom pedig itt veszíthet a lehető legtöbbet, mert nem csak az a kérdés, hogy lesz-e aki elvégezze azt a munkát, hanem hogy fejleszteni, irányítani is tudja. Ez a probléma 20-30 év alatt bosszulja meg igazán magát, de már most is látni jeleit. Tenni kell, mégpedig sürgősen, mert ez a folyamat nem csak az egyetemek működését, hanem az egész társadalmat befolyásolja. Feltétlenül gazdagítani kell az erdélyi magyar felsőoktatást olyan szakokkal, amelyeken még nem folyik magyar nyelvű képzés, mert ha például Székelyföldnek nem adunk megfelelő szakembereket és anyagi támogatást a térség adottságainak kihasználására, elszegényednek, aki pedig elszegényedik, eladja a földjét. Így veszíthetjük el azt, amit minden további nélkül meg tudnánk tartani. Optimista ember lévén azt mondom: ha mi, akik egyetemeken dolgozunk, feladatunkat nem csak szakmai, megélhetési, hanem lelkiismereti kérdésnek tekintjük, nagyon sokat tehetünk. Sokkal több lehetőség van, mint amennyit kihasználunk.
– Mivel tölti nyugdíjas napjait?
– Van egy kertem, amit nagyon szeretek ápolni, s nyugodt életet biztosít nekem. Az embereket mindig meghallgatom, de helyettem nem dönt senki. Otthon olyan nevelést kaptam, hogy az életben végezzem a saját feladatom, azzal törődjek, amit befolyásolni tudok, amit meg nem, azon ne emésszem magam. Tanácsosként segítem Dávid László rektor munkáját is, rendkívül jó a kapcsolatunk: én megosztom vele a tapasztalataimat, de soha nem veszem zokon, ha másként dönt. Van továbbá egy csomó összegyűjtött, feldolgozásra váró anyagom a Bolyai, a Babeş–Bolyai és a Sapientia történetéről. Egyik sem volt mindig viharmentes.
Szilágyi Pál
Tasnádon született 1933. június 18-án. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetem Matematika-Fizika Karán fejezte be 1954-ben. Gyakornok majd tanársegéd volt a Bolyai Tudományegyetemen, az egyetemegyesítés után tanársegéd a BBTE-n, ahol 1963-ban nyerte el a matematikatudományok doktora címet, s ahol 1996 és 2000 között rektorhelyettesi tisztséget töltött be. 2003-ban a BBTE-n nyugdíjba vonult. 2000-től tagja a Sapientia Alapítvány kuratóriumának, jelenleg alelnöke. 2003 és 2007 között a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora volt. Éveken át a Magyar Professzorok Világtanácsának alelnökeként és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának tagjaként is tevékenykedett. Kisebbségekért Díjjal tüntették ki 2000-ben, 2002-ben pedig az MTA Arany János-éremmel ismerte el szakmai és intézményszervezői munkásságát. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tiszteletbeli tagja.
Dénes Ida.
Erdélyi Napló (Kolozsvár).
2013. május 9.
K Ö Z L E M É N Y
A Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) megszervezett Áldozócsütörtöki Csendes Nap, valamint a hagyományosan ezen a napon tartott Partiumi Tudományos Diákköri Konferencia (PTDK) alkalmából, 2013. május 9-én Nagyváradra látogatott Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. Az Egységes Kárpát-medencei magyar kulturális és oktatási tér című díszelőadását megelőzően Tőkés Lászlóval, az egyetem elnökével, európai parlamenti képviselővel, továbbá a két erdélyi magyar tannyelvű egyetem rektorával, János-Szatmári Szabolccsal (PKE) és Dávid Lászlóval (Sapientia–EMTE) folytatott zártkörű tárgyalást az erdélyi felsőoktatás helyzetéről.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) Székházának Dísztermét megtöltő egyetemi oktatók és tudományos kutatómunkát végző fiatalok közösségében Tőkés László elnök, a KRE korábbi püspöke mondott igei köszöntőt. „Mert a mi országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.” – idézte Pál apostol a Filippibeliekhez írott levelét (3,20) Tőkés László, aki visszaemlékezett arra, hogy harminc évvel ezelőtt teológiai hallgatóként ezen igeszakaszra épített prédikációja miatt hurcolta meg a Szekuritáté. Felelevenítette: Ceauşescu Romániájában hontalannak érezte magát az erdélyi magyarság, de az akkori hatalom nem tűrte ennek szóvá tételét. Ma már olyan korban élünk, amikor a „földhözkötött jobbágy”, vagy a „gúzsba kötött rabszolga” állapotából szeretnénk immár európai polgárokként a felemelkedés útjára lépni – tette hozzá az EP-képviselő. „Mindannyiunknak egyfajta felzárkóztatásra és »mennybemenekülésre« van szükségünk, követvén Krisztus Urunknak útját, hogy aztán vele együtt jöjjünk vissza a földre. Hadd reméljük azt, hogy ez a magasba menekült haza valamikor szerencsésen, itt Erdélyben is földre érhet és talpra állhat. Ez a reménység buzdít bennünket akkor, amikor a jövőnkre gondolunk, amikor egyetemeinket imádságainkba foglaljuk, és akkor is ezt a reményt tápláljuk, amikor Magyarország kinyújtja felénk a kezét, és mi európai és magyar polgárokként feléjük nyújtjuk a kezünket” – fogalmazott Tőkés László, aki ugyanakkor megköszönte a hatalmon lévő magyar kormány hathatós támogatását, mely nélkül egyetemeink fejlesztése nem valósulhatna meg.
Balog Zoltán előadásában rámutatott: „a szellemi érték még mindig jó valuta Európában”. A Kárpát-medencei magyar felsőoktatás kérdésében a versenyképes tudás mellett fontos a kulturális identitás megteremtése és a középosztály felzárkóztatása is – vélekedett a miniszter, aki szerint minden európai ország érdeke, hogy jól képzett fiataljaik tanulmányaik elvégzése után ne vándoroljanak el, vagy a külföldön szerzett tapasztalatok után térjenek haza szülőföldjükre. Ennek megvalósulásához a mindenkori politikumnak egy olyan gazdasági erőt kell képeznie, hogy a fiataloknak megérje itthon maradni és tudásuknak megfelelően munkát vállalni – tette hozzá Balog Zoltán, aki beismerte: "néha messze el kell menni ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen kincsünk van otthon".
A rendezvényen házigazdaként felszólaló János-Szatmári Szabolcs rektor, valamint Dávid László, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora az erdélyi magyar felsőoktatás jövőjéről szólva egyet értettek abban, hogy a két testvérintézmény csak együtt lehet sikeres.
Nagyvárad, 2013. május 9.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
A Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) megszervezett Áldozócsütörtöki Csendes Nap, valamint a hagyományosan ezen a napon tartott Partiumi Tudományos Diákköri Konferencia (PTDK) alkalmából, 2013. május 9-én Nagyváradra látogatott Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. Az Egységes Kárpát-medencei magyar kulturális és oktatási tér című díszelőadását megelőzően Tőkés Lászlóval, az egyetem elnökével, európai parlamenti képviselővel, továbbá a két erdélyi magyar tannyelvű egyetem rektorával, János-Szatmári Szabolccsal (PKE) és Dávid Lászlóval (Sapientia–EMTE) folytatott zártkörű tárgyalást az erdélyi felsőoktatás helyzetéről.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) Székházának Dísztermét megtöltő egyetemi oktatók és tudományos kutatómunkát végző fiatalok közösségében Tőkés László elnök, a KRE korábbi püspöke mondott igei köszöntőt. „Mert a mi országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.” – idézte Pál apostol a Filippibeliekhez írott levelét (3,20) Tőkés László, aki visszaemlékezett arra, hogy harminc évvel ezelőtt teológiai hallgatóként ezen igeszakaszra épített prédikációja miatt hurcolta meg a Szekuritáté. Felelevenítette: Ceauşescu Romániájában hontalannak érezte magát az erdélyi magyarság, de az akkori hatalom nem tűrte ennek szóvá tételét. Ma már olyan korban élünk, amikor a „földhözkötött jobbágy”, vagy a „gúzsba kötött rabszolga” állapotából szeretnénk immár európai polgárokként a felemelkedés útjára lépni – tette hozzá az EP-képviselő. „Mindannyiunknak egyfajta felzárkóztatásra és »mennybemenekülésre« van szükségünk, követvén Krisztus Urunknak útját, hogy aztán vele együtt jöjjünk vissza a földre. Hadd reméljük azt, hogy ez a magasba menekült haza valamikor szerencsésen, itt Erdélyben is földre érhet és talpra állhat. Ez a reménység buzdít bennünket akkor, amikor a jövőnkre gondolunk, amikor egyetemeinket imádságainkba foglaljuk, és akkor is ezt a reményt tápláljuk, amikor Magyarország kinyújtja felénk a kezét, és mi európai és magyar polgárokként feléjük nyújtjuk a kezünket” – fogalmazott Tőkés László, aki ugyanakkor megköszönte a hatalmon lévő magyar kormány hathatós támogatását, mely nélkül egyetemeink fejlesztése nem valósulhatna meg.
Balog Zoltán előadásában rámutatott: „a szellemi érték még mindig jó valuta Európában”. A Kárpát-medencei magyar felsőoktatás kérdésében a versenyképes tudás mellett fontos a kulturális identitás megteremtése és a középosztály felzárkóztatása is – vélekedett a miniszter, aki szerint minden európai ország érdeke, hogy jól képzett fiataljaik tanulmányaik elvégzése után ne vándoroljanak el, vagy a külföldön szerzett tapasztalatok után térjenek haza szülőföldjükre. Ennek megvalósulásához a mindenkori politikumnak egy olyan gazdasági erőt kell képeznie, hogy a fiataloknak megérje itthon maradni és tudásuknak megfelelően munkát vállalni – tette hozzá Balog Zoltán, aki beismerte: "néha messze el kell menni ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen kincsünk van otthon".
A rendezvényen házigazdaként felszólaló János-Szatmári Szabolcs rektor, valamint Dávid László, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora az erdélyi magyar felsőoktatás jövőjéről szólva egyet értettek abban, hogy a két testvérintézmény csak együtt lehet sikeres.
Nagyvárad, 2013. május 9.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
2013. május 10.
Balog Zoltán: a szellemi érték még mindig jó valuta Európában
A Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) megszervezett Áldozócsütörtöki Csendes Nap, valamint a hagyományosan ezen a napon tartott Partiumi Tudományos Diákköri Konferencia (PTDK) alkalmából, 2013. május 9-én Nagyváradra látogatott Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. Az Egységes Kárpát-medencei magyar kulturális és oktatási tér című díszelőadását megelőzően Tőkés Lászlóval, az egyetem elnökével, európai parlamenti képviselővel, továbbá a két erdélyi magyar tannyelvű egyetem rektorával, János-Szatmári Szabolccsal (PKE) és Dávid Lászlóval (Sapientia–EMTE) folytatott zártkörű tárgyalást az erdélyi felsőoktatás helyzetéről.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) Székházának Dísztermét megtöltő egyetemi oktatók és tudományos kutatómunkát végző fiatalok közösségében Tőkés László elnök, a KRE korábbi püspöke mondott igei köszöntőt. „Mert a mi országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.” – idézte Pál apostol a Filippibeliekhez írott levelét (3,20) Tőkés László, aki visszaemlékezett arra, hogy harminc évvel ezelőtt teológiai hallgatóként ezen igeszakaszra épített prédikációja miatt hurcolta meg a Szekuritáté. Felelevenítette: Ceauşescu Romániájában hontalannak érezte magát az erdélyi magyarság, de az akkori hatalom nem tűrte ennek szóvá tételét. Ma már olyan korban élünk, amikor a „földhözkötött jobbágy”, vagy a „gúzsba kötött rabszolga” állapotából szeretnénk immár európai polgárokként a felemelkedés útjára lépni – tette hozzá az EP-képviselő.
„Mindannyiunknak egyfajta felzárkóztatásra és »mennybemenekülésre« van szükségünk, követvén Krisztus Urunknak útját, hogy aztán vele együtt jöjjünk vissza a földre. Hadd reméljük azt, hogy ez a magasba menekült haza valamikor szerencsésen, itt Erdélyben is földre érhet és talpra állhat. Ez a reménység buzdít bennünket akkor, amikor a jövőnkre gondolunk, amikor egyetemeinket imádságainkba foglaljuk, és akkor is ezt a reményt tápláljuk, amikor Magyarország kinyújtja felénk a kezét, és mi európai és magyar polgárokként feléjük nyújtjuk a kezünket” – fogalmazott Tőkés László, aki ugyanakkor megköszönte a hatalmon lévő magyar kormány hathatós támogatását, mely nélkül egyetemeink fejlesztése nem valósulhatna meg.
Balog Zoltán előadásában rámutatott: „a szellemi érték még mindig jó valuta Európában”. A Kárpát-medencei magyar felsőoktatás kérdésében a versenyképes tudás mellett fontos a kulturális identitás megteremtése és a középosztály felzárkóztatása is – vélekedett a miniszter, aki szerint minden európai ország érdeke, hogy jól képzett fiataljaik tanulmányaik elvégzése után ne vándoroljanak el, vagy a külföldön szerzett tapasztalatok után térjenek haza szülőföldjükre. Ennek megvalósulásához a mindenkori politikumnak egy olyan gazdasági erőt kell képeznie, hogy a fiataloknak megérje itthon maradni és tudásuknak megfelelően munkát vállalni – tette hozzá Balog Zoltán, aki beismerte: „néha messze el kell menni ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen kincsünk van otthon".
A rendezvényen házigazdaként felszólaló János-Szatmári Szabolcs rektor, valamint Dávid László, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora az erdélyi magyar felsőoktatás jövőjéről szólva egyet értettek abban, hogy a két testvérintézmény csak együtt lehet sikeres.
Erdély.ma
A Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) megszervezett Áldozócsütörtöki Csendes Nap, valamint a hagyományosan ezen a napon tartott Partiumi Tudományos Diákköri Konferencia (PTDK) alkalmából, 2013. május 9-én Nagyváradra látogatott Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője. Az Egységes Kárpát-medencei magyar kulturális és oktatási tér című díszelőadását megelőzően Tőkés Lászlóval, az egyetem elnökével, európai parlamenti képviselővel, továbbá a két erdélyi magyar tannyelvű egyetem rektorával, János-Szatmári Szabolccsal (PKE) és Dávid Lászlóval (Sapientia–EMTE) folytatott zártkörű tárgyalást az erdélyi felsőoktatás helyzetéről.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) Székházának Dísztermét megtöltő egyetemi oktatók és tudományos kutatómunkát végző fiatalok közösségében Tőkés László elnök, a KRE korábbi püspöke mondott igei köszöntőt. „Mert a mi országunk a mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk.” – idézte Pál apostol a Filippibeliekhez írott levelét (3,20) Tőkés László, aki visszaemlékezett arra, hogy harminc évvel ezelőtt teológiai hallgatóként ezen igeszakaszra épített prédikációja miatt hurcolta meg a Szekuritáté. Felelevenítette: Ceauşescu Romániájában hontalannak érezte magát az erdélyi magyarság, de az akkori hatalom nem tűrte ennek szóvá tételét. Ma már olyan korban élünk, amikor a „földhözkötött jobbágy”, vagy a „gúzsba kötött rabszolga” állapotából szeretnénk immár európai polgárokként a felemelkedés útjára lépni – tette hozzá az EP-képviselő.
„Mindannyiunknak egyfajta felzárkóztatásra és »mennybemenekülésre« van szükségünk, követvén Krisztus Urunknak útját, hogy aztán vele együtt jöjjünk vissza a földre. Hadd reméljük azt, hogy ez a magasba menekült haza valamikor szerencsésen, itt Erdélyben is földre érhet és talpra állhat. Ez a reménység buzdít bennünket akkor, amikor a jövőnkre gondolunk, amikor egyetemeinket imádságainkba foglaljuk, és akkor is ezt a reményt tápláljuk, amikor Magyarország kinyújtja felénk a kezét, és mi európai és magyar polgárokként feléjük nyújtjuk a kezünket” – fogalmazott Tőkés László, aki ugyanakkor megköszönte a hatalmon lévő magyar kormány hathatós támogatását, mely nélkül egyetemeink fejlesztése nem valósulhatna meg.
Balog Zoltán előadásában rámutatott: „a szellemi érték még mindig jó valuta Európában”. A Kárpát-medencei magyar felsőoktatás kérdésében a versenyképes tudás mellett fontos a kulturális identitás megteremtése és a középosztály felzárkóztatása is – vélekedett a miniszter, aki szerint minden európai ország érdeke, hogy jól képzett fiataljaik tanulmányaik elvégzése után ne vándoroljanak el, vagy a külföldön szerzett tapasztalatok után térjenek haza szülőföldjükre. Ennek megvalósulásához a mindenkori politikumnak egy olyan gazdasági erőt kell képeznie, hogy a fiataloknak megérje itthon maradni és tudásuknak megfelelően munkát vállalni – tette hozzá Balog Zoltán, aki beismerte: „néha messze el kell menni ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen kincsünk van otthon".
A rendezvényen házigazdaként felszólaló János-Szatmári Szabolcs rektor, valamint Dávid László, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora az erdélyi magyar felsőoktatás jövőjéről szólva egyet értettek abban, hogy a két testvérintézmény csak együtt lehet sikeres.
Erdély.ma
2013. május 16.
Szili az együttműködés fontosságát hangsúlyozta
Erdélyi körútja első, kolozsvári állomásán Szili Katalin a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen tartott előadást május 14-én a magyar nemzetpolitikáról.
Először Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja köszöntötte a jelenlevőket, majd arra emlékeztetett, hogy Szili előadásával lezárulnak a kar nyílt napjai. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a magyarországi politikusnak az intézmény iránt az elmúlt években tanúsított támogatását emelte ki. Szili Katalin előadásának alapgondolata arra vonatkozott, hogy a magyar nemzetpolitikának a kooperációra, az azonos értékkeresésre kell alapoznia oly módon, hogy az elősegítse az anyaország határain túl élő magyarság szülőföldön való maradását és boldogulását. Az előadás utáni beszélgetést Bodó Barna politológus moderálta.
– Szili Katalint nem kell bemutatni a jelenlevőknek: tartalmas szakmai és politikai pálya állt mögötte. Az elmúlt másfél évtizedben bebizonyította, hogy az egyetem mellett áll, mindentől függetlenül – mondta a dékán. Dávid László, a Sapientia rektora hiteles előadónak nevezte Szili Katalint, majd a magyarországi politikus főtanácsadóját, Kerényi Györgyöt méltatta, aki mindig bátorította a Sapientia vezetőségét, valahányszor erre szükség volt.
Szili Katalin előadásának első felében történeti visszatekintésben mutatta be a magyar kormány nemzetpolitikájának főbb irányvonalait az 1980-as évek végétől egészen napjainkig. Megtudtuk: a rendszerváltást követően Antall József miniszterelnöksége alatt a határon túli magyarság jogainak (autonóm döntéshozó szervek, állami finanszírozású magyar egyetem létesítésének elősegítése stb.) bővítésére és a jó szomszédsági viszonyokra helyezték a hangsúlyt. Az 1990-es évekre a stabilitás volt a jellemző: létrehozták a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF), amelynek keretében megvalósult a nemzetpolitika terén a kooperáció.
– Habár 2004 és 2007 között a Kárpát-medencei magyarság nagy része uniós polgárrá vált, a magyar kisebbségek közösségi alanyiságát és önrendelkezését az euroatlanti integráció nem biztosította, helyenként még az igény megfogalmazásának jogát is megkérdőjelezték – hangoztatta Szili Katalin, majd a 2004. december 5-i népszavazást a nemzeti kooperáció mélypontjának nevezte. – A célunk az, hogy nemzetpolitikánk által biztosítsuk a szülőföldön való megmaradást, mind egzisztenciálisan, mind az oktatásban, a kultúrában, továbbá a civil és a hitéletben. Nagyon fontos, hogy legyen koherens nemzetpolitikai jövőképünk, határozzuk meg erre vonatkozó célkitűzésünket, amelyek átívelnek a kormányzati ciklusokon – hangsúlyozta a politikus.
Ami a magyar közösségek szülőföldön való megmaradását illeti, azt mondta: ez csakis a szomszédos európai nemzetekkel a demokrácia értékein nyugvó kölcsönös szolidaritásban való együttélés által valósulhat meg.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
Erdélyi körútja első, kolozsvári állomásán Szili Katalin a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen tartott előadást május 14-én a magyar nemzetpolitikáról.
Először Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja köszöntötte a jelenlevőket, majd arra emlékeztetett, hogy Szili előadásával lezárulnak a kar nyílt napjai. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a magyarországi politikusnak az intézmény iránt az elmúlt években tanúsított támogatását emelte ki. Szili Katalin előadásának alapgondolata arra vonatkozott, hogy a magyar nemzetpolitikának a kooperációra, az azonos értékkeresésre kell alapoznia oly módon, hogy az elősegítse az anyaország határain túl élő magyarság szülőföldön való maradását és boldogulását. Az előadás utáni beszélgetést Bodó Barna politológus moderálta.
– Szili Katalint nem kell bemutatni a jelenlevőknek: tartalmas szakmai és politikai pálya állt mögötte. Az elmúlt másfél évtizedben bebizonyította, hogy az egyetem mellett áll, mindentől függetlenül – mondta a dékán. Dávid László, a Sapientia rektora hiteles előadónak nevezte Szili Katalint, majd a magyarországi politikus főtanácsadóját, Kerényi Györgyöt méltatta, aki mindig bátorította a Sapientia vezetőségét, valahányszor erre szükség volt.
Szili Katalin előadásának első felében történeti visszatekintésben mutatta be a magyar kormány nemzetpolitikájának főbb irányvonalait az 1980-as évek végétől egészen napjainkig. Megtudtuk: a rendszerváltást követően Antall József miniszterelnöksége alatt a határon túli magyarság jogainak (autonóm döntéshozó szervek, állami finanszírozású magyar egyetem létesítésének elősegítése stb.) bővítésére és a jó szomszédsági viszonyokra helyezték a hangsúlyt. Az 1990-es évekre a stabilitás volt a jellemző: létrehozták a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF), amelynek keretében megvalósult a nemzetpolitika terén a kooperáció.
– Habár 2004 és 2007 között a Kárpát-medencei magyarság nagy része uniós polgárrá vált, a magyar kisebbségek közösségi alanyiságát és önrendelkezését az euroatlanti integráció nem biztosította, helyenként még az igény megfogalmazásának jogát is megkérdőjelezték – hangoztatta Szili Katalin, majd a 2004. december 5-i népszavazást a nemzeti kooperáció mélypontjának nevezte. – A célunk az, hogy nemzetpolitikánk által biztosítsuk a szülőföldön való megmaradást, mind egzisztenciálisan, mind az oktatásban, a kultúrában, továbbá a civil és a hitéletben. Nagyon fontos, hogy legyen koherens nemzetpolitikai jövőképünk, határozzuk meg erre vonatkozó célkitűzésünket, amelyek átívelnek a kormányzati ciklusokon – hangsúlyozta a politikus.
Ami a magyar közösségek szülőföldön való megmaradását illeti, azt mondta: ez csakis a szomszédos európai nemzetekkel a demokrácia értékein nyugvó kölcsönös szolidaritásban való együttélés által valósulhat meg.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2013. június 6.
Megszólalt a Sapientia harangja
Tegnap végre valóra vált az álom, és megkondult a Sapientia koronkai campusában az a százkilós harang, amit Balogh József marosvásárhelyi öntőmester készített. Mint ismeretes, a harangprojekt ötletgazdája az egyetem négy kommunikáció szakos diákja, akik tanáruk, Gagyi József támogatásával hónapokon át gyűjtötték az adományokat annak érdekében, hogy maradandót alkossanak és hagyjanak maguk után, miután elballagnak. A négy hallgató, aki szombaton vesz búcsút az egyetemtől, tegnap távozás előtt, ünnepélyes keretek között átadta a harangot az intézménynek. Első alkalommal pontban déli 12 órakor, jelképesen tizenkétszer kondult meg.
– 2012 nyarán Csíkfalván voltunk szakmai gyakorlaton, és akkor született az ötlet, mi lenne, ha lenne harangja az egyetemnek. Ekkor volt még egy évünk hátra a végzésig, és nem szerettünk volna úgy távozni innen, hogy ne hagyjunk valami maradandót magunk után az egyetemen – elevenítette fel a kezdeteket Gidófalvi Tamás kommunikáció szakos hallgató, aki három társával, Sófalvi Lászlóval, Dobos Leventével és Tóth Lehellel közösen álmodta meg, majd váltotta valóra a harangprojektet. – Miután az elmúlt év végén zöldutat kaptunk az egyetem vezetősége részéről, szükség volt egy rendezvényre, amely keretében a harangprojektet ismertessük, erre volt kiváló alkalom a februárban megszervezett konferencia, amikor elindítottuk az adománygyűjtést is. Következő lépésben mi látogattunk el különböző helyszínekre, például a főtéri katolikus plébániára, valamint a Vártemplomba, ahol egyetlen istentisztelet alkalmával kétezer lej gyűlt össze, ezúton is köszönetet mondunk ezért Ötvös József lelkipásztornak. Továbbá az egyetemen is szerveztünk gyűjtést, tanáraink, valamint az intézmény vezetősége is támogatott bennünket, jártunk a Rotary-klubnál is, bemutattuk a projektünket, és pozitívan viszonyultak hozzá. Két hónapon át zajlott a gyűjtés, majd áprilisban a kertészeti és tájépítészeti konferencia keretében is előadásokra került sor harang tematikában, és pár napra rá lezárult a projekt. Május 8-án látogattunk el Balogh József öntőmesterhez, akinek elmondtuk, ennyi pénzünk van, 9300 lej, ez a keret, amibe bele kell férni. A mester közölte, ez az összeg éppen egy százkilós harang megöntéséhez elegendő. Eredetileg 300 kilós harangot szerettünk volna, és mi folytattuk volna a gyűjtést, akár szeptemberig is, viszont végzősök vagyunk, ezért sürgetett az idő – foglalta össze a gyűjtés mozzanatait Tamás, aki érdeklődésünkre, hogy miért éppen egy harang mellett döntöttek, elmondta: amikor a Sapientiára került, tudatosult benne, hogy ez az egyetem a tudás temploma; tornya is van, ezért gondolták úgy, hogy a harang a legközelebbi tárgy, szimbólum, amit azonosítani lehet az épülettel.
Ideiglenesen az aulában marad a harang
A harangot eredetileg a Sapientia épületének a tornyában helyezték volna el, viszont a torony nem alkalmas arra, hogy ekkora súlyt elbírjon, és a közeli könyvtár olvasótermében zavarta volna a diákokat, ezért ideiglenesen az aulában kapott helyet. Úgy tervezik, hogy a nyáron az épület előtt egy tetővel ellátott masszív faszerkezetet állítanak fel, és oda helyezik át a harangot – tudtuk meg Gidófalvi Tamástól. A tegnapi ünnepségen Gagyi József tanár hangsúlyozta: miközben az egyetem diákjai, valamint az oktatók is folyamatosan cserélődnek, a harang örökkévaló, mindig is része lesz az intézmény életének. Dr. Kentelky Endre, a kertészeti tanszék adjunktusa elismerését fejezte ki a diákok munkájáért, hogy álmukat sikeresen valóra váltották. Dr. Kelemen András dékán elmondta, büszkék arra, hogy az egyetemen olyan hallgatók nevelkednek, akik képesek arra, hogy maradandót alkossanak. Gondolataihoz csatlakozott dr. Dávid László rektor is, és rámutatott: elismerésre méltó, hogy ezek a fiatalok önállóan kigondolták, majd dolgoztak azért, hogy meg is valósítsák a maguk elé kitűzött célt. Adományuk mintegy biztosítéka annak, hogy a jövőbeli generációk is emlékezni fognak rájuk – fogalmazott a rektor. Az ünnepélyes átadáson jelen volt Balogh József öntőmester is, aki megjegyezte, minden tudását beleadta annak érdekében, hogy ez a harang megszólalhasson a marosvásárhelyi magyar egyetemen.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)
Tegnap végre valóra vált az álom, és megkondult a Sapientia koronkai campusában az a százkilós harang, amit Balogh József marosvásárhelyi öntőmester készített. Mint ismeretes, a harangprojekt ötletgazdája az egyetem négy kommunikáció szakos diákja, akik tanáruk, Gagyi József támogatásával hónapokon át gyűjtötték az adományokat annak érdekében, hogy maradandót alkossanak és hagyjanak maguk után, miután elballagnak. A négy hallgató, aki szombaton vesz búcsút az egyetemtől, tegnap távozás előtt, ünnepélyes keretek között átadta a harangot az intézménynek. Első alkalommal pontban déli 12 órakor, jelképesen tizenkétszer kondult meg.
– 2012 nyarán Csíkfalván voltunk szakmai gyakorlaton, és akkor született az ötlet, mi lenne, ha lenne harangja az egyetemnek. Ekkor volt még egy évünk hátra a végzésig, és nem szerettünk volna úgy távozni innen, hogy ne hagyjunk valami maradandót magunk után az egyetemen – elevenítette fel a kezdeteket Gidófalvi Tamás kommunikáció szakos hallgató, aki három társával, Sófalvi Lászlóval, Dobos Leventével és Tóth Lehellel közösen álmodta meg, majd váltotta valóra a harangprojektet. – Miután az elmúlt év végén zöldutat kaptunk az egyetem vezetősége részéről, szükség volt egy rendezvényre, amely keretében a harangprojektet ismertessük, erre volt kiváló alkalom a februárban megszervezett konferencia, amikor elindítottuk az adománygyűjtést is. Következő lépésben mi látogattunk el különböző helyszínekre, például a főtéri katolikus plébániára, valamint a Vártemplomba, ahol egyetlen istentisztelet alkalmával kétezer lej gyűlt össze, ezúton is köszönetet mondunk ezért Ötvös József lelkipásztornak. Továbbá az egyetemen is szerveztünk gyűjtést, tanáraink, valamint az intézmény vezetősége is támogatott bennünket, jártunk a Rotary-klubnál is, bemutattuk a projektünket, és pozitívan viszonyultak hozzá. Két hónapon át zajlott a gyűjtés, majd áprilisban a kertészeti és tájépítészeti konferencia keretében is előadásokra került sor harang tematikában, és pár napra rá lezárult a projekt. Május 8-án látogattunk el Balogh József öntőmesterhez, akinek elmondtuk, ennyi pénzünk van, 9300 lej, ez a keret, amibe bele kell férni. A mester közölte, ez az összeg éppen egy százkilós harang megöntéséhez elegendő. Eredetileg 300 kilós harangot szerettünk volna, és mi folytattuk volna a gyűjtést, akár szeptemberig is, viszont végzősök vagyunk, ezért sürgetett az idő – foglalta össze a gyűjtés mozzanatait Tamás, aki érdeklődésünkre, hogy miért éppen egy harang mellett döntöttek, elmondta: amikor a Sapientiára került, tudatosult benne, hogy ez az egyetem a tudás temploma; tornya is van, ezért gondolták úgy, hogy a harang a legközelebbi tárgy, szimbólum, amit azonosítani lehet az épülettel.
Ideiglenesen az aulában marad a harang
A harangot eredetileg a Sapientia épületének a tornyában helyezték volna el, viszont a torony nem alkalmas arra, hogy ekkora súlyt elbírjon, és a közeli könyvtár olvasótermében zavarta volna a diákokat, ezért ideiglenesen az aulában kapott helyet. Úgy tervezik, hogy a nyáron az épület előtt egy tetővel ellátott masszív faszerkezetet állítanak fel, és oda helyezik át a harangot – tudtuk meg Gidófalvi Tamástól. A tegnapi ünnepségen Gagyi József tanár hangsúlyozta: miközben az egyetem diákjai, valamint az oktatók is folyamatosan cserélődnek, a harang örökkévaló, mindig is része lesz az intézmény életének. Dr. Kentelky Endre, a kertészeti tanszék adjunktusa elismerését fejezte ki a diákok munkájáért, hogy álmukat sikeresen valóra váltották. Dr. Kelemen András dékán elmondta, büszkék arra, hogy az egyetemen olyan hallgatók nevelkednek, akik képesek arra, hogy maradandót alkossanak. Gondolataihoz csatlakozott dr. Dávid László rektor is, és rámutatott: elismerésre méltó, hogy ezek a fiatalok önállóan kigondolták, majd dolgoztak azért, hogy meg is valósítsák a maguk elé kitűzött célt. Adományuk mintegy biztosítéka annak, hogy a jövőbeli generációk is emlékezni fognak rájuk – fogalmazott a rektor. Az ünnepélyes átadáson jelen volt Balogh József öntőmester is, aki megjegyezte, minden tudását beleadta annak érdekében, hogy ez a harang megszólalhasson a marosvásárhelyi magyar egyetemen.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)
2013. június 9.
Elballagtak a kolozsvári Sapientia végzős hallgatói
A kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem végzős hallgatói június 8-án, szombat délután a Farkas utcai református templomban tartották ballagási ünnepségüket. Az eseményen Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is jelen volt, az évfolyam egyik diákjának brüsszeli utazást ajánlott fel kiemelkedő tanulmányi eredményeiért.
Az egyetemen működő Természettudományi és Művészeti Karon környezettudományok, európai tanulmányok, illetve film - és fotóművészet szakon összesen 38 fiatal fejezte be tanulmányait. A ballagás alkalmával többek között Dr. Dávid László rektor, Dr. Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, Dr. Tonk Márton dékán, valamint Magdó János kolozsvári magyar főkonzul nevében Csulák Péter konzul búcsúztatta a fiatalokat. Az eseményen tiszteletbeli professzorrá avatták Dr. Ferber Miklóst, az egyetem Amerikában élő állandó támogatóját, akinek a jóvoltából immár hatodik alkalommal osztották ki a Ferber-ösztöndíjat. A díjat idén Német Brigitta nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakos hallgató vehette át.
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is fontosnak tartja a diákok ösztönzését, a brüsszeli tanulmányutat ennek okán ajánlotta fel. Az egyetem vezetőségének döntése alapján Dembroszky Xintia környezettudomány szakos végzős hallgató vehet részt a háromnapos kiránduláson, melynek során betekinthet az Európai Parlament munkájába és Brüsszel városát is közelebbről megismerheti.
Az EP-képviselő köszöntőjében Apáczai János Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról (..) c. beszédéből idézett: „Napnál világosabb tehát, hogy mind az államnak, mind az egyháznak a főiskolák az alapjai. Mindkettő csak akkor virágozhat, ha a főiskolák erősödnek és virágoznak” – hangsúlyozta a képviselő.
Sógor Csaba szerint a Sapientia évről évre bebizonyítja, hogy fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar felsőoktatásban, végzősei megállják a helyüket a munkaerőpiacon. „Az évek során több gyakornok került ki az egyetem padjaiból, akik szakmai rátermettségükkel segítették a brüsszeli munkánkat” – tette hozzá a képviselő.
Maszol.ro
A kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem végzős hallgatói június 8-án, szombat délután a Farkas utcai református templomban tartották ballagási ünnepségüket. Az eseményen Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is jelen volt, az évfolyam egyik diákjának brüsszeli utazást ajánlott fel kiemelkedő tanulmányi eredményeiért.
Az egyetemen működő Természettudományi és Művészeti Karon környezettudományok, európai tanulmányok, illetve film - és fotóművészet szakon összesen 38 fiatal fejezte be tanulmányait. A ballagás alkalmával többek között Dr. Dávid László rektor, Dr. Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, Dr. Tonk Márton dékán, valamint Magdó János kolozsvári magyar főkonzul nevében Csulák Péter konzul búcsúztatta a fiatalokat. Az eseményen tiszteletbeli professzorrá avatták Dr. Ferber Miklóst, az egyetem Amerikában élő állandó támogatóját, akinek a jóvoltából immár hatodik alkalommal osztották ki a Ferber-ösztöndíjat. A díjat idén Német Brigitta nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakos hallgató vehette át.
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is fontosnak tartja a diákok ösztönzését, a brüsszeli tanulmányutat ennek okán ajánlotta fel. Az egyetem vezetőségének döntése alapján Dembroszky Xintia környezettudomány szakos végzős hallgató vehet részt a háromnapos kiránduláson, melynek során betekinthet az Európai Parlament munkájába és Brüsszel városát is közelebbről megismerheti.
Az EP-képviselő köszöntőjében Apáczai János Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról (..) c. beszédéből idézett: „Napnál világosabb tehát, hogy mind az államnak, mind az egyháznak a főiskolák az alapjai. Mindkettő csak akkor virágozhat, ha a főiskolák erősödnek és virágoznak” – hangsúlyozta a képviselő.
Sógor Csaba szerint a Sapientia évről évre bebizonyítja, hogy fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar felsőoktatásban, végzősei megállják a helyüket a munkaerőpiacon. „Az évek során több gyakornok került ki az egyetem padjaiból, akik szakmai rátermettségükkel segítették a brüsszeli munkánkat” – tette hozzá a képviselő.
Maszol.ro
2013. június 9.
Sógor: a Sapientia végzősei megállják a helyüket a munkaerőpiacon
A kolozsvári Sapientia EMTE végzős hallgatói június 8-án, szombat délután a Farkas utcai református templomban tartották ballagási ünnepségüket. Az eseményen Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is jelen volt, az évfolyam egyik diákjának brüsszeli utazást ajánlott fel kiemelkedő tanulmányi eredményeiért.
Az egyetemen működő Természettudományi és Művészeti Karon környezettudományok, európai tanulmányok, illetve film - és fotóművészet szakon összesen 38 fiatal fejezte be tanulmányait. A ballagás alkalmával többek között Dr. Dávid László rektor, Dr. Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, Dr. Tonk Márton dékán, valamint Magdó János kolozsvári magyar főkonzul nevében Csulák Péter konzul búcsúztatta a fiatalokat. Az eseményen tiszteletbeli professzorrá avatták Dr. Ferber Miklóst, az egyetem Amerikában élő állandó támogatóját, akinek a jóvoltából immár hatodik alkalommal osztották ki a Ferber-ösztöndíjat. A díjat idén Német Brigitta nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakos hallgató vehette át
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is fontosnak tartja a diákok ösztönzését, a brüsszeli tanulmányutat ennek okán ajánlotta fel. Az egyetem vezetőségének döntése alapján Dembroszky Xintia környezettudomány szakos végzős hallgató vehet részt a háromnapos kiránduláson, melynek során betekinthet az Európai Parlament munkájába és Brüsszel városát is közelebbről megismerheti.
Sógor Csaba szerint a Sapientia évről évre bebizonyítja, hogy fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar felsőoktatásban, végzősei megállják a helyüket a munkaerőpiacon. „Évek során több gyakornok került ki az egyetem padjaiból, akik szakmai rátermettségükkel segítették a brüsszeli munkánkat” – jegyezte meg a képviselő. (közlemény)
Transindex.ro
A kolozsvári Sapientia EMTE végzős hallgatói június 8-án, szombat délután a Farkas utcai református templomban tartották ballagási ünnepségüket. Az eseményen Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is jelen volt, az évfolyam egyik diákjának brüsszeli utazást ajánlott fel kiemelkedő tanulmányi eredményeiért.
Az egyetemen működő Természettudományi és Művészeti Karon környezettudományok, európai tanulmányok, illetve film - és fotóművészet szakon összesen 38 fiatal fejezte be tanulmányait. A ballagás alkalmával többek között Dr. Dávid László rektor, Dr. Horváth Anna Kolozsvár alpolgármestere, Dr. Tonk Márton dékán, valamint Magdó János kolozsvári magyar főkonzul nevében Csulák Péter konzul búcsúztatta a fiatalokat. Az eseményen tiszteletbeli professzorrá avatták Dr. Ferber Miklóst, az egyetem Amerikában élő állandó támogatóját, akinek a jóvoltából immár hatodik alkalommal osztották ki a Ferber-ösztöndíjat. A díjat idén Német Brigitta nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakos hallgató vehette át
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő is fontosnak tartja a diákok ösztönzését, a brüsszeli tanulmányutat ennek okán ajánlotta fel. Az egyetem vezetőségének döntése alapján Dembroszky Xintia környezettudomány szakos végzős hallgató vehet részt a háromnapos kiránduláson, melynek során betekinthet az Európai Parlament munkájába és Brüsszel városát is közelebbről megismerheti.
Sógor Csaba szerint a Sapientia évről évre bebizonyítja, hogy fontos szerepet tölt be az erdélyi magyar felsőoktatásban, végzősei megállják a helyüket a munkaerőpiacon. „Évek során több gyakornok került ki az egyetem padjaiból, akik szakmai rátermettségükkel segítették a brüsszeli munkánkat” – jegyezte meg a képviselő. (közlemény)
Transindex.ro
2013. június 10.
A társadalomnak kell multikulturálisnak lennie (NémetH Zsolt Marosvásárhelyen)
Nem az intézményeknek, hanem a társadalomnak kell multikulturálisnak lennie – jelentette ki Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) szombat délelőtti ballagási ünnepségén.
Németh Zsolt azt követően szólalt fel a ballagási ünnepségen, hogy átvette a Bocskai István-díjat, amellyel az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepéért tüntette ki a Sapientia szenátusa. Beszédében többek között azt a meggyőződését hangsúlyozta, hogy a térségnek, Romániának, de egész Európának is az egyik legnagyobb értéke, hogy különböző kultúrájú, különböző nyelvű és identitású emberek élnek benne. Hozzátette, a kulturális együttélésről szóló európai vitákban vannak, akik az intézményeken belüli multikulturalitásért szállnak síkra. Úgy vélte, ez a megközelítés alááshatja a kulturális sokszínűség megvalósítását. „A magyar kormány azokkal ért egyet, akik azt mondják, nem az intézményeknek kell multikulturálisaknak lenniük, hanem a társadalomnak. Ehhez önálló szellemi műhelyekre, önálló intézményekre, önálló iskolákra van szükség az óvodától a felsőoktatásig. Ezt nevezzük autonómiának” – nyomatékosította az államtitkár.
Dávid László, az egyetem rektora a marosvásárhelyi ballagáson jelentette be, hogy az egyetem egy hete megszerezte a mesteri képzések indításához szükséges jóváhagyást. Hozzátette, reményei szerint a már jóváhagyott három szak mellett még ebben a hónapban további öt szakon szerzik meg a mesteri képzés elindításának a jogát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nem az intézményeknek, hanem a társadalomnak kell multikulturálisnak lennie – jelentette ki Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) szombat délelőtti ballagási ünnepségén.
Németh Zsolt azt követően szólalt fel a ballagási ünnepségen, hogy átvette a Bocskai István-díjat, amellyel az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepéért tüntette ki a Sapientia szenátusa. Beszédében többek között azt a meggyőződését hangsúlyozta, hogy a térségnek, Romániának, de egész Európának is az egyik legnagyobb értéke, hogy különböző kultúrájú, különböző nyelvű és identitású emberek élnek benne. Hozzátette, a kulturális együttélésről szóló európai vitákban vannak, akik az intézményeken belüli multikulturalitásért szállnak síkra. Úgy vélte, ez a megközelítés alááshatja a kulturális sokszínűség megvalósítását. „A magyar kormány azokkal ért egyet, akik azt mondják, nem az intézményeknek kell multikulturálisaknak lenniük, hanem a társadalomnak. Ehhez önálló szellemi műhelyekre, önálló intézményekre, önálló iskolákra van szükség az óvodától a felsőoktatásig. Ezt nevezzük autonómiának” – nyomatékosította az államtitkár.
Dávid László, az egyetem rektora a marosvásárhelyi ballagáson jelentette be, hogy az egyetem egy hete megszerezte a mesteri képzések indításához szükséges jóváhagyást. Hozzátette, reményei szerint a már jóváhagyott három szak mellett még ebben a hónapban további öt szakon szerzik meg a mesteri képzés elindításának a jogát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. június 10.
Több mint kétszázan ballagtak a Sapientián
Bocskai-díj Németh Zsoltnak
Szombaton Marosvásárhelyen tartotta központi évzáróját a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a marosvásárhelyi karon hét szakról 230 végzős hallgató vett búcsút az egyetemtől. A koronkai campusban tartott ünnepség díszvendége Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára volt, akit az egyetem alapításában és fejlesztésében nyújtott kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Bocskai István- díjjal tüntettek ki.
Mesterképzést szervezhet az egyetem
Dr. Dávid László, a felsőoktatási intézmény rektora a marosvásárhelyi ballagáson jelentette be, hogy az egyetem egy hete megszerezte a mesteri képzések indításához szükséges jóváhagyást. Hozzátette, reményei szerint a már jóváhagyott három szak mellett még ebben a hónapban további öt szak esetében szerzik meg a képzés elindításának a jogát – közölte a jó hírt a rektor, amit a hallgatók vastapssal fogadtak. Dr. Dávid László hangsúlyozta, a tizenhárom évvel ezelőtti vállalásnak, hogy létrehozzák és úgy töltik meg tartalommal ezt az egyetemet, hogy az versenyképes legyen a már hagyománnyal rendelkező felsőoktatási intézmények sorában, eleget tettek. – Azt hiszem, bebizonyítottuk, hogy megérte, végre teljes értékű egyetem lett a Sapientia, amelynek legfőbb érdeme, hogy alkot, értéket teremt és közösséget épít – fogalmazott a rektor, majd a végzősökhöz szólva, arra intette őket: bármit tesznek majd az életben, az nyomot fog hagyni, ehhez igazodva éljék az életüket. Szilágyi Pál, a Sapientia Alapítvány elnöke, valamint dr. Tonk Márton, a kolozsvári természettudományi és művészeti kar dékánja Németh Zsoltnak az egyetem alapításában szerzett érdemeit hangsúlyozták.
Győztünk!
Németh Zsolt azután szólalt fel az ünnepségen, hogy átvette dr. Dávid Lászlótól a Bocskai István-díjat, amellyel az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepéért tüntette ki a Sapientia szenátusa. – Közel 12 évvel ezelőtt, amikor a Sapientia működési engedélyét megszereztük, Csíkszeredában találkoztunk, és akkor azzal kezdtem a beszédemet, hogy: Győztünk! A működési engedély megszerzése óriási győzelem volt számunkra, mert nagy ellenállással szemben kellett megalapítani az egyetemet, majd nyolc éven át ellenállásokba ütközve életben tartani. Voltak, akik kishitűségből azt mondták, törődjünk bele, hogy a román állam nem osztott ilyen lapot a romániai magyar közösségnek, mi viszont többre tartottuk a célt, és az idő minket igazolt. Ma is vannak kishitűek, akik 12 év sikeres működés után sem hiszik el, hogy az egyetem életben maradhat. Vannak, akik úgy vélik, a magyar kormány máshonnan vonja el a támogatást, amit az erdélyi magyar egyetemnek juttat. De ez nem támogatás, hanem befektetés a magyar nemzet, Románia és az egész Közép-Európa jövőjébe. Az önálló magyar intézmények lehetőséget teremtenek arra, hogy a magyarok otthon érezzék magukat a szülőföldjükön. Az önálló magyar oktatási intézmények a saját világát a saját szülőföldjén megszervezni képes magyar jövő bölcsői. Akik ellenzik az önálló magyar felsőoktatási intézményeket, sokan azért teszik, mert azt akarják, hogy a magyarságnak ne legyen ilyen jövője – fogalmazott az államtitkár, utalva egyben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának létrehozása útjába gördített akadályokra is. Hozzátette, a kulturális együttélésről szóló európai viták során vannak, akik az intézményeken belüli multikultu-ralitásért szállnak síkra. A magyar kormány viszont azokkal ért egyet, akik azt mondják, nem az intézményeknek kell multikulturálisaknak lenniük, hanem a társadalomnak. Ehhez pedig önálló szellemi műhelyekre, önálló intézményekre, önálló iskolákra van szükség az óvodától a felsőoktatásig. – Ezt nevezzük autonómiának – jelentette ki Németh Zsolt, majd az aggasztó népszámlálási adatok kapcsán, miszerint egyes térségekben a magyarság száma egyre csökken, hozzátette: – Nem tűzhetünk ki magunk elé kisebb célt, mint hogy megmaradjunk – zárta beszédét a politikus.
A ballagási ünnepségen jelen lévő dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere pár szóval magyarul köszöntötte a végzősöket, majd a Sapientiának a város életében betöltött fontos szerepéről szólt, kiemelve, hogy a felsőoktatási intézmény mindig is támogatta a város nagyméretű projektjeit. Dr. Kelemen András, a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar dékánja arra biztatta a hallgatókat, ne feledjék, a hittel és értelmes célért végzett munkának mindig meglesz a gyümölcse. – Legyenek értelmes céljaitok, de a pénzszerzés még önmagában nem az. Kövessétek lelkiismeretetek hangját, és nem fogtok eltévedni, ne menjetek el a jelenségek mellett anélkül, hogy magyarázatot keresnétek azokra – hangzott a dékán útravalója. Ezt követően dr. Imre Attila, dr. Forgó Zoltán, dr. Kovács Lóránt, dr. Kátai Zoltán és dr. Márton László, az egyes tanszékek vezetői búcsúztak diákjaiktól, majd Lukács Andor, a hallgatói önkormányzat elnökének szavait követően az egyházak képviselői Isten áldását kérték az egyetemet elhagyókra.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)
Bocskai-díj Németh Zsoltnak
Szombaton Marosvásárhelyen tartotta központi évzáróját a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a marosvásárhelyi karon hét szakról 230 végzős hallgató vett búcsút az egyetemtől. A koronkai campusban tartott ünnepség díszvendége Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára volt, akit az egyetem alapításában és fejlesztésében nyújtott kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Bocskai István- díjjal tüntettek ki.
Mesterképzést szervezhet az egyetem
Dr. Dávid László, a felsőoktatási intézmény rektora a marosvásárhelyi ballagáson jelentette be, hogy az egyetem egy hete megszerezte a mesteri képzések indításához szükséges jóváhagyást. Hozzátette, reményei szerint a már jóváhagyott három szak mellett még ebben a hónapban további öt szak esetében szerzik meg a képzés elindításának a jogát – közölte a jó hírt a rektor, amit a hallgatók vastapssal fogadtak. Dr. Dávid László hangsúlyozta, a tizenhárom évvel ezelőtti vállalásnak, hogy létrehozzák és úgy töltik meg tartalommal ezt az egyetemet, hogy az versenyképes legyen a már hagyománnyal rendelkező felsőoktatási intézmények sorában, eleget tettek. – Azt hiszem, bebizonyítottuk, hogy megérte, végre teljes értékű egyetem lett a Sapientia, amelynek legfőbb érdeme, hogy alkot, értéket teremt és közösséget épít – fogalmazott a rektor, majd a végzősökhöz szólva, arra intette őket: bármit tesznek majd az életben, az nyomot fog hagyni, ehhez igazodva éljék az életüket. Szilágyi Pál, a Sapientia Alapítvány elnöke, valamint dr. Tonk Márton, a kolozsvári természettudományi és művészeti kar dékánja Németh Zsoltnak az egyetem alapításában szerzett érdemeit hangsúlyozták.
Győztünk!
Németh Zsolt azután szólalt fel az ünnepségen, hogy átvette dr. Dávid Lászlótól a Bocskai István-díjat, amellyel az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepéért tüntette ki a Sapientia szenátusa. – Közel 12 évvel ezelőtt, amikor a Sapientia működési engedélyét megszereztük, Csíkszeredában találkoztunk, és akkor azzal kezdtem a beszédemet, hogy: Győztünk! A működési engedély megszerzése óriási győzelem volt számunkra, mert nagy ellenállással szemben kellett megalapítani az egyetemet, majd nyolc éven át ellenállásokba ütközve életben tartani. Voltak, akik kishitűségből azt mondták, törődjünk bele, hogy a román állam nem osztott ilyen lapot a romániai magyar közösségnek, mi viszont többre tartottuk a célt, és az idő minket igazolt. Ma is vannak kishitűek, akik 12 év sikeres működés után sem hiszik el, hogy az egyetem életben maradhat. Vannak, akik úgy vélik, a magyar kormány máshonnan vonja el a támogatást, amit az erdélyi magyar egyetemnek juttat. De ez nem támogatás, hanem befektetés a magyar nemzet, Románia és az egész Közép-Európa jövőjébe. Az önálló magyar intézmények lehetőséget teremtenek arra, hogy a magyarok otthon érezzék magukat a szülőföldjükön. Az önálló magyar oktatási intézmények a saját világát a saját szülőföldjén megszervezni képes magyar jövő bölcsői. Akik ellenzik az önálló magyar felsőoktatási intézményeket, sokan azért teszik, mert azt akarják, hogy a magyarságnak ne legyen ilyen jövője – fogalmazott az államtitkár, utalva egyben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar tagozatának létrehozása útjába gördített akadályokra is. Hozzátette, a kulturális együttélésről szóló európai viták során vannak, akik az intézményeken belüli multikultu-ralitásért szállnak síkra. A magyar kormány viszont azokkal ért egyet, akik azt mondják, nem az intézményeknek kell multikulturálisaknak lenniük, hanem a társadalomnak. Ehhez pedig önálló szellemi műhelyekre, önálló intézményekre, önálló iskolákra van szükség az óvodától a felsőoktatásig. – Ezt nevezzük autonómiának – jelentette ki Németh Zsolt, majd az aggasztó népszámlálási adatok kapcsán, miszerint egyes térségekben a magyarság száma egyre csökken, hozzátette: – Nem tűzhetünk ki magunk elé kisebb célt, mint hogy megmaradjunk – zárta beszédét a politikus.
A ballagási ünnepségen jelen lévő dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere pár szóval magyarul köszöntötte a végzősöket, majd a Sapientiának a város életében betöltött fontos szerepéről szólt, kiemelve, hogy a felsőoktatási intézmény mindig is támogatta a város nagyméretű projektjeit. Dr. Kelemen András, a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar dékánja arra biztatta a hallgatókat, ne feledjék, a hittel és értelmes célért végzett munkának mindig meglesz a gyümölcse. – Legyenek értelmes céljaitok, de a pénzszerzés még önmagában nem az. Kövessétek lelkiismeretetek hangját, és nem fogtok eltévedni, ne menjetek el a jelenségek mellett anélkül, hogy magyarázatot keresnétek azokra – hangzott a dékán útravalója. Ezt követően dr. Imre Attila, dr. Forgó Zoltán, dr. Kovács Lóránt, dr. Kátai Zoltán és dr. Márton László, az egyes tanszékek vezetői búcsúztak diákjaiktól, majd Lukács Andor, a hallgatói önkormányzat elnökének szavait követően az egyházak képviselői Isten áldását kérték az egyetemet elhagyókra.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)
2013. június 16.
,,Minden jót” a sapientiásoknak!
Legyetek bátrak, törekedjetek értékmentésre és merjetek cselekedni! Ne azt keressétek, hogy hol lehetne meghúzódni a rendszerben – ezekhez hasonló jó tanácsokkal látták el a Sapientia egyetem végzőseit Csíkszeredában.
Elballagtak szombaton a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai végzősei: a Műszaki és Társadalomtudományok Kar négy szakáról 92-en, a Gazdaság- és Humántudományok Kar hat szakáról pedig 99-en dobták magasba ballagó kalapjukat.
Közösséget képviselő intézmény
„Azt tudtuk, hogy amennyiben itt képzeljük el jövőnket, nagy szükségünk lesz erre az egyetemre, arra viszont nem számítottunk, hogy az intézmény ennyire sikeres lesz” – így köszöntötte a ballagókat Dávid László rektor, aki hozzátette: ennek az egyetemnek a legfőbb érdeme – azon kívül, hogy kinyitja a tudás kapuját, alkot és értéket teremt – nem más, mint a közösségi képviselet. „Azt kívánom, hogy a Sapientia legyen a katalizátora annak az összefogásnak, amelyre oly nagy szüksége van a nemzetnek.”
A Hargita megyei önkormányzat részéről Petres Sándor alelnök volt jelen, aki szerint a Sapientia megcáfolta azt a téves kolozsvári tézist, miszerint Székelyföld periféria. „Azoknak a professzoroknak volt igazuk, akik idejöttek vidéki egyetemet teremteni, és azoknak a diákoknak, akik állják a versenyt” – húzta alá Petres.
Egy újabb győztes esztendő
Zsigmond Barna Pálnak, Magyarország csíkszeredai főkonzuljának köszöntőjét kollégája, Szarka Gábor konzul olvasta fel. „Ezt az esztendőt egy újabb győzelemnek tekintjük, hiszen a tavalyi oktatási év végén elmondhattuk, hogy az akkreditációval lezárult a hőskorszak, idén pedig a mesterképzések indításának jogával már teljes értékű egyetemé vált a Sapientia. Adott tehát a lehetőség arra, hogy az erdélyi fiatalok szülőföldjükön, saját anyanyelvükön sajátítsák el a legmagasabb szintű ismereteket. Világlátásunkat bővíteni, tudásunkat szélesíteni ugyanis csak anyanyelvünkkel lehet. (…) A magyar állam kiemelten fontosnak tartja az anyanyelven való tanulás biztosítását a szülőföldön.”
Ráduly „követelései”
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere a székely hadosztály őrnagyának, Gyurócsik Jászai Mihálynak 1926-ban, saját kiadásban megjelent, Tanulságok és igazságok a közelmúltból című visszaemlékezéséből idézett, beszédét pedig erre az idézetre építette. „Szeretném hinni, hogy akkor is fogjuk védeni Székelyföld portáit, amikor a mi portánk már elesett, mint amikor tették valamikor a székely hadosztály katonái. Azt is hinni szeretném, hogy ti majd nemcsak a portátokon belül fogtok helytállni, hanem a közösségben is.” Hozzátette, a végzős hallgatóknak is tudniuk kell, hogy a családjuk és az egyetem székelynek nevelte őket.
„Ezért arra kérlek, vagy ha úgy tetszik, azt követelem tőletek, hogy mindig maradjatok a székely hadosztály elkötelezett tagjai, most már nemcsak sorkatonaként, hanem tizedesként, szakaszvezetőként egyaránt” – így Ráduly.
Oktatói biztatások
„Székelyföldön nehezen tudom meggyőzni hallgatóimat arról, hogy a mai világban románul és angolul is jól kell tudni. Ugyanakkor itt még nem igazán tudják az élethosszig tanulás fogalmát sem, de sokan azt várják, hogy a hároméves egyetemi képzés után egy életre szóló munkahelyük legyen” – ezt már Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományok Kar dékánja mondta, aki egyúttal arra biztatta a ballagókat, hogy csatlakozzanak rá „az élethosszig tanulás trendjére”, utazzanak, ismerjenek kultúrákat, és tanuljanak nyelveket.
Az egyetem másik karáról, a Gazdaság- és Humántudományok Karról Lázár Ede dékánhelyettes szólt a hallgatókhoz. „Talán egyelőre csak korlátokat és elutasításokat láttok, pedig ennek a Székelyföldnek nagy szüksége van rátok. Azt kívánom, hogy értékteremtésre törekedjetek, ne azt keressétek, hol lehetne meghúzódni a rendszerben, egy kis nyugdíjas állást és hatáskört létrehozni, a potyautas-stratégia ugyanis vesztes stratégia. Legyetek bátrak, merjetek vállalkozni, hogy értéket teremtsetek saját magatok és Székelyföld számára” – buzdított a dékánhelyettes.
Az eseményen Sógor Csaba európai parlamenti képviselő két végzős diáknak egy-egy brüsszeli utazást ajánlott fel. Az idei ballagás üde színfoltjának számított a tavaly ősszel létrejött, jelenleg tíztagú Sapientia Fúvószenekar szereplése.
Bakó Zoltán
székelyhon.ro
Legyetek bátrak, törekedjetek értékmentésre és merjetek cselekedni! Ne azt keressétek, hogy hol lehetne meghúzódni a rendszerben – ezekhez hasonló jó tanácsokkal látták el a Sapientia egyetem végzőseit Csíkszeredában.
Elballagtak szombaton a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai végzősei: a Műszaki és Társadalomtudományok Kar négy szakáról 92-en, a Gazdaság- és Humántudományok Kar hat szakáról pedig 99-en dobták magasba ballagó kalapjukat.
Közösséget képviselő intézmény
„Azt tudtuk, hogy amennyiben itt képzeljük el jövőnket, nagy szükségünk lesz erre az egyetemre, arra viszont nem számítottunk, hogy az intézmény ennyire sikeres lesz” – így köszöntötte a ballagókat Dávid László rektor, aki hozzátette: ennek az egyetemnek a legfőbb érdeme – azon kívül, hogy kinyitja a tudás kapuját, alkot és értéket teremt – nem más, mint a közösségi képviselet. „Azt kívánom, hogy a Sapientia legyen a katalizátora annak az összefogásnak, amelyre oly nagy szüksége van a nemzetnek.”
A Hargita megyei önkormányzat részéről Petres Sándor alelnök volt jelen, aki szerint a Sapientia megcáfolta azt a téves kolozsvári tézist, miszerint Székelyföld periféria. „Azoknak a professzoroknak volt igazuk, akik idejöttek vidéki egyetemet teremteni, és azoknak a diákoknak, akik állják a versenyt” – húzta alá Petres.
Egy újabb győztes esztendő
Zsigmond Barna Pálnak, Magyarország csíkszeredai főkonzuljának köszöntőjét kollégája, Szarka Gábor konzul olvasta fel. „Ezt az esztendőt egy újabb győzelemnek tekintjük, hiszen a tavalyi oktatási év végén elmondhattuk, hogy az akkreditációval lezárult a hőskorszak, idén pedig a mesterképzések indításának jogával már teljes értékű egyetemé vált a Sapientia. Adott tehát a lehetőség arra, hogy az erdélyi fiatalok szülőföldjükön, saját anyanyelvükön sajátítsák el a legmagasabb szintű ismereteket. Világlátásunkat bővíteni, tudásunkat szélesíteni ugyanis csak anyanyelvünkkel lehet. (…) A magyar állam kiemelten fontosnak tartja az anyanyelven való tanulás biztosítását a szülőföldön.”
Ráduly „követelései”
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere a székely hadosztály őrnagyának, Gyurócsik Jászai Mihálynak 1926-ban, saját kiadásban megjelent, Tanulságok és igazságok a közelmúltból című visszaemlékezéséből idézett, beszédét pedig erre az idézetre építette. „Szeretném hinni, hogy akkor is fogjuk védeni Székelyföld portáit, amikor a mi portánk már elesett, mint amikor tették valamikor a székely hadosztály katonái. Azt is hinni szeretném, hogy ti majd nemcsak a portátokon belül fogtok helytállni, hanem a közösségben is.” Hozzátette, a végzős hallgatóknak is tudniuk kell, hogy a családjuk és az egyetem székelynek nevelte őket.
„Ezért arra kérlek, vagy ha úgy tetszik, azt követelem tőletek, hogy mindig maradjatok a székely hadosztály elkötelezett tagjai, most már nemcsak sorkatonaként, hanem tizedesként, szakaszvezetőként egyaránt” – így Ráduly.
Oktatói biztatások
„Székelyföldön nehezen tudom meggyőzni hallgatóimat arról, hogy a mai világban románul és angolul is jól kell tudni. Ugyanakkor itt még nem igazán tudják az élethosszig tanulás fogalmát sem, de sokan azt várják, hogy a hároméves egyetemi képzés után egy életre szóló munkahelyük legyen” – ezt már Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományok Kar dékánja mondta, aki egyúttal arra biztatta a ballagókat, hogy csatlakozzanak rá „az élethosszig tanulás trendjére”, utazzanak, ismerjenek kultúrákat, és tanuljanak nyelveket.
Az egyetem másik karáról, a Gazdaság- és Humántudományok Karról Lázár Ede dékánhelyettes szólt a hallgatókhoz. „Talán egyelőre csak korlátokat és elutasításokat láttok, pedig ennek a Székelyföldnek nagy szüksége van rátok. Azt kívánom, hogy értékteremtésre törekedjetek, ne azt keressétek, hol lehetne meghúzódni a rendszerben, egy kis nyugdíjas állást és hatáskört létrehozni, a potyautas-stratégia ugyanis vesztes stratégia. Legyetek bátrak, merjetek vállalkozni, hogy értéket teremtsetek saját magatok és Székelyföld számára” – buzdított a dékánhelyettes.
Az eseményen Sógor Csaba európai parlamenti képviselő két végzős diáknak egy-egy brüsszeli utazást ajánlott fel. Az idei ballagás üde színfoltjának számított a tavaly ősszel létrejött, jelenleg tíztagú Sapientia Fúvószenekar szereplése.
Bakó Zoltán
székelyhon.ro
2013. július 3.
Közbirtokossági ösztöndíj sapientiásoknak
Közbirtokossági ösztöndíj létrehozásáról írt alá szándéknyilatkozatot a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karainak több vezetője és tizennégy közbirtokosság elnöke.
„Meg kell tennünk azokat a lépéseket, amelyek által a régió magáénak fogja érezni ezt az egyetemet. Egy tehetséggondozási program nagyon jó kezdetnek bizonyulhat” – így kezdte szerdán a közbirtokossági ösztöndíj létrehozásáról szóló megbeszélést Dávid László, a Sapientia egyetem rektora, hangsúlyozva, egy térség felemelkedése nem történhet meg egy helyben működő egyetem nélkül.
Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományi Kar dékánja szerint régóta keresik a kapcsolatot a közbirtokosságokkal, a kigondolt tehetséggondozási programmal végre az itthoni tanulásra ösztönözhetik a jó képességű diákokat. „Mi azt tudjuk ígérni, hogy a közbirtokosságok által támogatott hallgatókat elitképzésben részesítjük” – fogalmazott Kósa. Kollégája, Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánja szerint az egyetem célja olyan körülmények (például ösztöndíjtámogatási rendszer) biztosítása, amely a tehetségeket is e felsőoktatási intézménybe vonzza.
A tervezett ösztöndíjról
Az ösztöndíj lényege a következő: a közbirtokosságok megszabott összeggel – a javaslat szerint legalább havi 110 euróval – támogatnák olyan, kiváló tehetségű helyi fiatalok továbbtanulását, akik a képzés befejezése után itthon szeretnének dolgozni. Az egyetem ugyanakkor a támogatásért cserébe a diákokat bevonná a kutatási programokba, illetve egyéni tanácsadók révén felkészítené az országos és nemzetközi tantárgyversenyekre. Az elképzelés szerint az ösztöndíjra olyan sapientiás diákok pályázhatnának, akiknek legalább egy tantárgyból (a testnevelés kizárva) kilences volt az érettségi jegyük.
Ideje a jövőbe is fektetni
Pozitív volt a jelen lévő tizennégy közbirtokossági vezető hozzáállása a Sapientia ajánlatához. Rafain Zoltán, a Csíki Közbirtokossági Unió elnöke például azt mondta, eddig számos kultúrotthont és ravatalozót építettek a közbirtokosságok, most már ideje a jövőbe is fektetni, ne csak a múltba. Az eseményen az is elhangzott, hogy ezzel az ösztöndíjjal fel szeretnék éleszteni azt a hagyományt, amely évszázadokon keresztül jellemezte a székely népet: a közbirtokosságok jó képességű diákok tanulását támogatták.
A szerdai beszélgetésen a jelen lévő – tusnádi, vacsárcsi, bánkfalvi, csíkszentgyörgyi, kászonaltízi, kászonfeltízi, madarasi, rákosi, csicsói, csíkszentimrei, delnei, csíkszenttamási, karcfalvi és gyergyóditrói – közbirtokossági vezetők egy szándéknyilatkozatot írtak alá, vállalva, hogy amennyiben az adott közbirtokosságok tagjai is beleegyeznek, támogatni fogják a tehetséggondozási programot.
Az egyetem vezetői más közbirtokosságok jelentkezését is várják Hargita megye bármely településéről. Az ötletet amúgy Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és Hargita Megye Tanácsa is támogatja.
Kozán István
Székelyhon.ro
Közbirtokossági ösztöndíj létrehozásáról írt alá szándéknyilatkozatot a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karainak több vezetője és tizennégy közbirtokosság elnöke.
„Meg kell tennünk azokat a lépéseket, amelyek által a régió magáénak fogja érezni ezt az egyetemet. Egy tehetséggondozási program nagyon jó kezdetnek bizonyulhat” – így kezdte szerdán a közbirtokossági ösztöndíj létrehozásáról szóló megbeszélést Dávid László, a Sapientia egyetem rektora, hangsúlyozva, egy térség felemelkedése nem történhet meg egy helyben működő egyetem nélkül.
Kósa István, a Műszaki és Társadalomtudományi Kar dékánja szerint régóta keresik a kapcsolatot a közbirtokosságokkal, a kigondolt tehetséggondozási programmal végre az itthoni tanulásra ösztönözhetik a jó képességű diákokat. „Mi azt tudjuk ígérni, hogy a közbirtokosságok által támogatott hallgatókat elitképzésben részesítjük” – fogalmazott Kósa. Kollégája, Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánja szerint az egyetem célja olyan körülmények (például ösztöndíjtámogatási rendszer) biztosítása, amely a tehetségeket is e felsőoktatási intézménybe vonzza.
A tervezett ösztöndíjról
Az ösztöndíj lényege a következő: a közbirtokosságok megszabott összeggel – a javaslat szerint legalább havi 110 euróval – támogatnák olyan, kiváló tehetségű helyi fiatalok továbbtanulását, akik a képzés befejezése után itthon szeretnének dolgozni. Az egyetem ugyanakkor a támogatásért cserébe a diákokat bevonná a kutatási programokba, illetve egyéni tanácsadók révén felkészítené az országos és nemzetközi tantárgyversenyekre. Az elképzelés szerint az ösztöndíjra olyan sapientiás diákok pályázhatnának, akiknek legalább egy tantárgyból (a testnevelés kizárva) kilences volt az érettségi jegyük.
Ideje a jövőbe is fektetni
Pozitív volt a jelen lévő tizennégy közbirtokossági vezető hozzáállása a Sapientia ajánlatához. Rafain Zoltán, a Csíki Közbirtokossági Unió elnöke például azt mondta, eddig számos kultúrotthont és ravatalozót építettek a közbirtokosságok, most már ideje a jövőbe is fektetni, ne csak a múltba. Az eseményen az is elhangzott, hogy ezzel az ösztöndíjjal fel szeretnék éleszteni azt a hagyományt, amely évszázadokon keresztül jellemezte a székely népet: a közbirtokosságok jó képességű diákok tanulását támogatták.
A szerdai beszélgetésen a jelen lévő – tusnádi, vacsárcsi, bánkfalvi, csíkszentgyörgyi, kászonaltízi, kászonfeltízi, madarasi, rákosi, csicsói, csíkszentimrei, delnei, csíkszenttamási, karcfalvi és gyergyóditrói – közbirtokossági vezetők egy szándéknyilatkozatot írtak alá, vállalva, hogy amennyiben az adott közbirtokosságok tagjai is beleegyeznek, támogatni fogják a tehetséggondozási programot.
Az egyetem vezetői más közbirtokosságok jelentkezését is várják Hargita megye bármely településéről. Az ötletet amúgy Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és Hargita Megye Tanácsa is támogatja.
Kozán István
Székelyhon.ro
2013. július 10.
Elindult a mesterképzés a Sapientián
Teljes értékű egyetem lettünk – mondta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, utalva arra, hogy végre elindíthatták a mesterképzést az intézmény marosvásárhelyi és csíki karain. Nem is egy, egyszerre hét szakra várják a felvételizőket.
„Most nyílt lehetőségünk a mesterképzés elindítására, ugyanis egy évvel ezelőtt ilyenkor kaptuk meg az intézmény akkreditációját, s már késő volt a mesterképzések beindítására. De most nem is egy, hanem egyszerre hét szakon indítunk mesterképzést, ebből hatra már meg is kaptuk a végleges akkreditációt, egyet pedig valószínűleg az őszi pótfelvételin indíthatunk” – nyilatkozta a Székelyhonnak az intézmény rektora, Dávid László.
Marosvásárhelyen a fejlett mechatronikai rendszerek, a növényorvos, a számítógépes irányítási rendszerek, valamint a szoftverfejlesztés mesteri szakok indulnak, Csíkszeredában a fenntartható biotechnológiák mesteri szak indul, valamint a fordító és tolmács szak, amely mind Marosvásárhelyen, mind pedig Csíkban működni fog. Ezekre már megkapta az engedélyt az intézmény, így jövő héttől már lehet iratkozni a helyekre. Átlagban 15 ingyenes és 15 fizetéses helyet hirdetnek.
A kommunikáció, média és közkapcsolatok mesteri szak vizsgálatára későn érkezett a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) értesítése, a véleményezésük azonban pozitív volt, így várhatóan az őszi pótfelvételire indulhat a kommunikáció mesteri is – tudtuk meg a rektortól.
„A bolognai folyamat most nálunk is befejeződött, azzal hogy mesterképzéseket indítottunk, így nem kell más egyetemeken mesterizniük a hallgatóinknak. Nemzetköziesített szakokról van szó, ami azt jelenti, hogy minden szakon egy-egy magyarországi egyetem közreműködésével tanítunk majd” – mondta Dávid. A Sapientia a Nyíregyházi Főiskolával, a Corvinus Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel, az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, valamint a Debreceni Egyetemmel partnerségben szervezi a mesterképzéseket.
„Sikerült akkreditáltatnunk a pedagógusképzést is, így ha valaki ezt is elvégzi, akkor tanár is lehet a szakmáján belül. Ezt a pedamodult eddig más egyetemeken kellett elvégezniük a diákjainknak” – magyarázta a rektor.
A beiratkozási időszak amúgy július 13-án kezdődik a kolozsvári karon működő szakokra, hétfőn pedig megnyitja kapuit a marosvásárhelyi kar, egyszerre a csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Karral, valamint a Gazdaság- és Humántudományok Karral.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro
Teljes értékű egyetem lettünk – mondta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, utalva arra, hogy végre elindíthatták a mesterképzést az intézmény marosvásárhelyi és csíki karain. Nem is egy, egyszerre hét szakra várják a felvételizőket.
„Most nyílt lehetőségünk a mesterképzés elindítására, ugyanis egy évvel ezelőtt ilyenkor kaptuk meg az intézmény akkreditációját, s már késő volt a mesterképzések beindítására. De most nem is egy, hanem egyszerre hét szakon indítunk mesterképzést, ebből hatra már meg is kaptuk a végleges akkreditációt, egyet pedig valószínűleg az őszi pótfelvételin indíthatunk” – nyilatkozta a Székelyhonnak az intézmény rektora, Dávid László.
Marosvásárhelyen a fejlett mechatronikai rendszerek, a növényorvos, a számítógépes irányítási rendszerek, valamint a szoftverfejlesztés mesteri szakok indulnak, Csíkszeredában a fenntartható biotechnológiák mesteri szak indul, valamint a fordító és tolmács szak, amely mind Marosvásárhelyen, mind pedig Csíkban működni fog. Ezekre már megkapta az engedélyt az intézmény, így jövő héttől már lehet iratkozni a helyekre. Átlagban 15 ingyenes és 15 fizetéses helyet hirdetnek.
A kommunikáció, média és közkapcsolatok mesteri szak vizsgálatára későn érkezett a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottság (ARACIS) értesítése, a véleményezésük azonban pozitív volt, így várhatóan az őszi pótfelvételire indulhat a kommunikáció mesteri is – tudtuk meg a rektortól.
„A bolognai folyamat most nálunk is befejeződött, azzal hogy mesterképzéseket indítottunk, így nem kell más egyetemeken mesterizniük a hallgatóinknak. Nemzetköziesített szakokról van szó, ami azt jelenti, hogy minden szakon egy-egy magyarországi egyetem közreműködésével tanítunk majd” – mondta Dávid. A Sapientia a Nyíregyházi Főiskolával, a Corvinus Egyetemmel, a Pannon Egyetemmel, az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, valamint a Debreceni Egyetemmel partnerségben szervezi a mesterképzéseket.
„Sikerült akkreditáltatnunk a pedagógusképzést is, így ha valaki ezt is elvégzi, akkor tanár is lehet a szakmáján belül. Ezt a pedamodult eddig más egyetemeken kellett elvégezniük a diákjainknak” – magyarázta a rektor.
A beiratkozási időszak amúgy július 13-án kezdődik a kolozsvári karon működő szakokra, hétfőn pedig megnyitja kapuit a marosvásárhelyi kar, egyszerre a csíkszeredai Műszaki és Társadalomtudományi Karral, valamint a Gazdaság- és Humántudományok Karral.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro