Az orgona szerelmese
Kozma Mátyás-emlékműsor
Marosvásárhely zenei világának meghatározó egyéniségére, Kozma Mátyás orgonaművészre, zeneszerzőre emlékeznek szeptember 26-án, pénteken 18 órától a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templomban. A 85 éve született és 20 éve eltávozott művészről, illetve az emlékműsorról Kozma Mátyás özvegyével, Jászberényi Emese rádióriporterrel, szerkesztővel beszélgettünk.
– Jó és kell emlékezni azokra, akik itt éltek, itt alkottak Marosvásárhelyen, és nagyon szerették ezt a várost. Kozma Mátyás orgonaművész, zeneszerző és egyetemi tanár ennek a városnak volt a rabja, a szerelmese, de elsősorban az orgonáé. Kolozsváron, a Gheorghe Dima Zeneakadémián végzett, és mivel kitűnő diák volt, ott akarták tartani tanársegédnek. De a kolozsvári templomok és orgonák nem csábították el, így hazajött Marosvásárhelyre. Annak idején a Székely Színház és a Székely Népi Együttes is a Palotában székelt, a színészek és muzsikusok reggel és délben ott próbáltak, a hangversenyeket, valamint a színházi előadásokat este tartották, így sokszor késő éjszaka volt, mire odaférhetett az orgonához, és gyakorolhatott. De számára ez volt a legcsodálatosabb.
– Kozma Mátyást a népzene is nagyon vonzotta.
– Egy időben a népi együttes művészeti titkára volt, de a korábbi években számos gyűjtést is végzett a 12 kilogrammos Tesla magnóval. Táncjátékait a Székely Népi Együttes be is mutatta. Az ötvenes évek közepén egy érdekes felkérést kapott, amit nagyon szeretett. Balettzenét kellett komponálnia a Szent Anna-tó legendájához. Abban az időben nagyon híres balettintézet működött Marosvásárhelyen, egy orosz balettművésznő tanította a gyerekeket, és az ő irányításával színre vitt előadások mindig nagy sikert arattak. Ezenkívül Kozma Mátyás a magyar és a világirodalom költőinek zeneileg is érdekes verseit megzenésítette. Többek között Áprily, Dsida, Puskin, Verlaine verseit, hogy csak néhány nevet említsek. De első és utolsó szerelméhez, a hangszerek királynőjéhez mindig hű maradt, így a legtöbb szerzeményét orgonára írta.
– Milyen volt Kozma Mátyás, a tanár?
– A Tanárképző Főiskola zene szakán zenetörténetet tanított. Mindig legalább ötkilós táskával érkezett az órákra, mert ha az impresszionizmusról volt szó, például Debussyről, nem tehette meg, hogy ne mutassa meg diákjainak Manet, Monet festményeit vagy ne olvastasson, olvasson fel Baudelaire, Verlaine verseiből. Azt is mondta róla az egyik tanítványa: "nagyon tiszteltük, nagyon szerettük, és szégyelltünk nem tudni a vizsgáin."
– Milyen embernek ismerte ön Kozma Mátyást?
– Végtelenül szerény volt, és nagyon ritkán mosolygott. Imádta a rajzfilmeket, és Chaplin, akit a legnagyobb színésznek tartott, mindig meg tudta nevettetni.
– Beszéljünk egy kicsit a pénteki műsorról.
– Elsősorban szeretném megköszönni mindazoknak, akik azonnal válaszoltak a felkérésemre, és részt vesznek a megemlékezésen. Úgy érzem, hogy egy olyan emberre, aki az életét a zenének, az irodalomnak, a tudománynak szentelte, és mindössze 65 évet élt, de értékes életmuvet hagyott maga után, legalább ilyenkor, 85 évvel a születése és 20 évvel a távozása után emlékezni kell. Azért választottam színhelyül az unitárius templomot, mert Kozma Mátyás nagyon sokat orgonált ebben a templomban. Dávid Ferenc 400. születési évfordulóján pedig, amit Kolozsváron tartottak, a Tebenned bíztunk eleitől fogva című zsoltárt adta elő, amelyet ő írt át toccatára és fugára. Akkoriban nem volt szokás templomban tapsolni, de az Amerikából érkezett lelkipásztorok felállva, tapssal ünnepelték, majd a vacsoránál kérésükre le kellett kottáznia a művet.
Az emlékműsorra visszatérve Kozma Mátyás műveit Molnár Tünde szólaltatja meg, és Albinoni csodálatos, mindenki által nagyon ismert művét is eljátssza. A Soli Deo Gloria kórus Hajdó Károly karnagy vezetésével a Kicsi tulok, nagy a járom című kórusművét énekli. Madaras Ildikó az Altatódalt adja elő, kíséri Szakács Mária Magdolna. Mezei Erzsébet zenetanárnő az egykori tanárra emlékezik, Borbély Zoltán zeneszerkesztő a rádiós éveit idézi fel. A rádió indulásakor ő volt a Marosvásárhelyi Rádió zeneosztályának a vezetője, és talán nem sokan tudják, hogy a rádió szünetjele a Szeresd népedet című kórusművének refrénje. És bármennyire is hihetetlen, a Novax nevű rockegyüttessel is fellépett Kozma Mátyás, erről majd az emlékműsoron tudhatnak meg többet Novák József képzőművésztől, aki a plakátot is tervezte. Az emlékműsort a Cantuale együttes fellépése is gazdagítja. Vasile Cazan, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója is örömmel emlékezik egykori tanárára, barátjára. Nagy László lelkipásztornak, az est házigazdájának külön köszönet. Kovács Zsuzsa zenetanárnő lesz az est másik házigazdája. A nyitó- meg a zárószám legyen meglepetés. Mindenkit nagy szeretettel várok az emlékhangversenyre.
Nagy Székely Ildikó
Kozma Mátyás (Marosvásárhely, 1929. július 23. – Marosvásárhely, 1994/ orgonaművész több évig Tanárképző Főiskola zene szakán volt adjunktus
Népújság (Marosvásárhely)

A székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az RMDSZ által meghirdetett „közvita” Székelyföld autonómiájáról eleve rossz irányba indult. Román értelmiségieknek a magyar kormányt és Magyarországot bíráló kérdéseire válaszolva Kelemen Hunor azt állította, hogy az RMDSZ ellenében Budapestről hoztak létre két pártot, majd azt, hogy sokszor felrótták neki a magyar kormányok, hogy az RMDSZ nem fogad el Budapestről „gyámságot”. Ez a megközelítés rossz, megtévesztő, valótlanságokat tartalmaz, és ellentétes a romániai magyarság, ezen belül a székelyek érdekeivel és gondolkodásával.
A román közvélemény felé az igazat, és csakis az igazat szabad közvetíteni ebben a kérdésben is.
Ennek megfelelően újra és újra ki kell mondani, és meg kell értetni többségi honfitársainkkal, hogy a romániai magyarság, beleértve a székelyeket, a magyar nemzet szerves részének tekinti önmagát, eleven és erős kapcsolata Magyarországgal létfontosságú számára. Ez nemcsak kulturális, nyelvi, nemzeti kötelék. Tudomásul kell venni, hogy századok során kialakult rokoni szálak szétvághatatlan szövedéke nyúlik át az országhatáron, hisz még a kommunista diktatúra idején is erdélyi magyarok ezrei mentették családjukat, gyermekeiket az anyaországba.
El kell újra és újra mondani, és tudatosítani kell a román közvéleményben, hogy a fentiek figyelembevételével igényeljük a stabil, jószomszédi viszonyt Magyarország és Románia között, hiszen ez a természetes, és ez felel meg a két ország között megkötött államközi szerződésnek is, a két ország érdekeinek, és Magyarország kormánya 2010 óta mindent meg is tett ennek érdekében.
Elszomorító mulasztása ugyanakkor az RMDSZ elnökének, hogy szó nélkül hagyta a Magyarország alkotmányát ért kritikát, és nem mondta ki, hogy igen, a mi érdekünk és igényünk is volt, hogy ebbe bekerüljön: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”
Magyarország kormánya alkotmányos kötelességének és a mi természetes, nemzeti szolidaritásból fakadó igényünknek megfelelően támogat bennünket, támogatja az általunk megfogalmazott célokat, támogatja az adófizető polgárok hozzájárulásából gyermekeink anyanyelvű oktatását, az egyetemi oktatást is beleértve. Ez a politika, ez a támogatás kapta meg a magyar választópolgárok kétharmados bizalmát! Erről nem volna szabad megfeledkeznie soha egyetlen erdélyi magyar politikusnak sem, aki minket képviselni akar!
Elszomorító mulasztása az RMDSZ elnökének, hogy a magyar alkotmányt ért vád kapcsán nem mondta el, ez az alkotmány Magyarországot független, demokratikus jogállamként határozza meg, és ez a meghatározás nem kínál olyan antidemokratikus, jogsértő értelmezési lehetőségeket, mint Románia alkotmányának első szakasza. A tisztesség megkívánta volna, hogy elmondja: Magyarország alkotmánya a nemzetiségeket a magyar politikai közösség részeinek és államalkotó tényezőknek tekinti.
Rendkívül káros és visszatetsző a románok szimpátiáját és megértését Magyarország és a magyar kormány igazságtalan, méltánytalan és hamis elmarasztalásának válasz nélkül hagyásával, vagy éppenséggel azokkal egyetértő utalásokkal keresni.
Kelemen Hunornak természetesen joga és lehetősége bármit mondani, vagy jóváhagyni, de fontos leszögezni: a romániai magyarok elsöprő többsége nem osztja az RMDSZ elnökének nyíltan felvállalt, liberális elkötelezettségét. Az erdélyi magyarok legmegbízhatóbb intézményei a magyar történelmi egyházak. Hisszük és valljuk, hogy nem a liberális demokrácia az irányadó a mi életünkben, hanem a Szentírás, Kálvin János tanítása, a római-katolikus egyház társadalmi tanítása, az unitárius Dávid Ferencnek a vallás- és lelkiismereti szabadságot előmozdító szellemi hagyatéka.
A székelyek autonómiatörekvésének továbbra is szüksége van Magyarország támogatására. Az anyaország aktív szerepvállalása ebben a kérdésben nem kockázat, és nem veszélyforrás, hanem a kölcsönös bizalom kiépítésének és ezen keresztül a sikernek elengedhetetlen előfeltétele. Hiszen nyilvánvaló, hogy Székelyföld autonómiája csakis a Magyarország és Románia közti jószomszédi viszony és a kölcsönös bizalom légkörében teremthető meg, erre egyértelmű, világos példa Ausztria szerepvállalása Dél-Tirol autonómiájának kivívásában.
Végül hadd jegyezzük meg, az RMDSZ ellenzékét nem a budapesti kormány hozta létre, hanem az RMDSZ elhibázott politizálása, az autonómia ügyének fel nem vállalása, majd annak a színleg vállalása, kampánycélokból és olyan rossz, kártékony üzenetekkel, mint amilyenek ezek a legutóbbiak is.
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma

Könyvbemutató
Szekernyés János: A magyarság emlékjelei a Bánságban
2014. október 9-én, csütörtökön 18 órakor Szekernyés János: A magyarság emlékjelei a Bánságban című könyvének bemutatójára kerül sor Kolozsváron, a Magyar Unitárius Egyház székházának Dávid Ferenc Imatermében − Kossuth Lajos (December 21.) sugárút 9. szám.
Házigazda: Bálint Benczédi Ferencpüspök, a kötetet bemutatja: Szász Enikő színművész, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke, a könyv szerkesztője és kiadója és Szekernyés János művészeti író, hely- és művészettörténész, a könyv szerzője, aki dedikálja is a helyszínen megvásárolható példányokat.  Közreműködnek: Béres Melinda és Márkos Albert hegedűművészek.
Szekernyés János A magyarság emlékjelei a Bánságban / Semne evocatoare ale maghiarimii în Banat / Evidence of Hungarian Presence in the Banat című 708 oldalas könyve a történelmi Bánságban (a Maros, a Duna, a Tisza és a Déli-Kárpátok határolta térség) még meglevő, vagy valaha létezett magyar vonatkozású történelmi, kulturális, tudományos emlékjeleket és emlékhelyeket mutatja be, színes fotókkal, valamint régi képeslapokkal illusztrálva, három nyelven: magyarul, románul és angolul.
A kiadvány célja bizonyítani, hogy a történelmi Bánság egységes földrajzi entitás és magyar történelmi-kulturális szempontból egyazon szellemi hagyaték hordozója.
A könyv egyrészt saját etnikumunk tájékoztatására, helytörténeti, kulturális ismereteinek gazdagítására szolgál, másrészt a román és angol fordítás révén tárgyilagosan és tényszerűen, a történelmi hűség szellemében igazítja el a más nyelvű olvasókat, meséli el nekik a magyar etnikum térségbeli jelenlétének, hányattatásainak históriáját, s ismerteti meg velük azokat az emlékjeleket/emlékhelyeket, melyek sok-évszázados jelenlétünket bizonyítják, s nem utolsósorban hozzájárulásunkat a térség kulturális-tudományos-ipari-gazdasági habitusának kialakulásához.
Szekernyés János írói, műkritikusi, helytörténészi minőségében a legszakavatottabb ismerője a térség történelmi, kulturális, tudományos vonatkozásainak. A kötetet tanulmány vezeti be, mely végigkalauzolja az olvasót e hányattatott múltú térség történelmén, felidézi a legjelentősebb kulturális/tudományos megvalósításokat. Ezt követi a különböző országokhoz került részek bemutatása: legelőbb a Magyarországnál maradt 9 település, aztán Szerbiában található 35 és a Romániának jutott 68 település és ezeken belül a magyar vonatkozású emlékhelyek, emlékjelek, műalkotások, jelentős személyiségek ismertetése. A különböző „részek” előtt térkép segíti a tájékozódást.
A kötet megjelentetése/bemutatása/megismertetése létfontosságú egy olyan történelmi pillanatban, amikor a népszámlálási adatok etnikumunk rohamos fogyását jelzik a térségben, s amikor a román adminisztráció (s feltételezhetően Szerbiában az ottani is) mindent megtesz azért, hogy történelmünk, művelődési-tudományos múltunk jelei, emlékei eltűnjenek, megsemmisüljenek. A kiadványnak úttörő szerepe van, hasonló még nem jelent meg soha magyarul a Bánságról, hiánypótló és lexikális jellegénél fogva alapja lehet további kutatásoknak.
Szász Enikő színművész, TMNSZ-elnök
Nyugati Jelen (Arad)

Unitárius találkozó Árkoson
Október 10–12. között rendezte meg az Árkosi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet a Mindennapok a kommunizmusban témájú köri találkozót, amelyen összegyűlt a felsőrákosi, sepsiszentgyörgyi, vargyasi, kökösi, olthévízi, datki, brassói egylet néhány tagja. A témával összefüggő előadást a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum történelem szakos tanára, Tăraș Silviu tartotta. Ebben egy kis ízelítőt kaphattunk arról a korról, amelyről otthon vagy az iskolai tanórákon nem hallhatunk, vagy csak nagyon keveset.
Az előadást követően kerekasztal-beszélgetésen mondhattuk el, hogy milyen az egyleti élet a településünkön, és ezt hogyan lehetne színesebbé, érdekesebbé és értékesebbé tenni. Arról is szó esett, hogy mi, egyletesek hogyan tudnánk elsősorban segítséget nyújtani egyházunk számára, valamint beszéltünk arról, miként kérhetnénk segítséget az egyháztól, ha szükségünk van rá.
A szombat délután a vetélkedés jegyében telt el, az utolsó közös estet szórakozással zártuk. A vasárnapi istentiszteleti szolgálatot Bíró Attila helyi unitárius lelkész végezte. 
A közös ebéd elfogyasztása után, amikor eljött a búcsú ideje, tudatosult bennünk, hogy részesei lehettünk annak a csodának, amit mi magunk teremtettünk meg, és ezáltal egy kis családdá alakulhattunk. Köszönet az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletnek, a Háromszék–Felsőfehéri Egyházkör Esperesi Hivatalának, az árkosi unitárius egyházközségnek, az árkosi nőszövetségnek és nem utolsó sorban szüleinknek a támogatásért, mert nélkülük nem jöhetett volna létre ez a rendezvény. 
Péter Tünde Izabella, Árkos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Unitárius zarándoklat Déva várába
A szabad akarat ünnepsége az erdélyi békeszigeten
Mint minden novemberben, szombaton újból élettel, fiatalos zsivajjal és magyar szóval telt meg magas Déva vára, amikor több mint ezer unitárius zarándok jött el Erdély minden részéről leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító várbéli sírjánál.
A várbeli körülmények egyáltalán nem kedveztek a Kolozsvárról, Torockóról, Brassóból és Székelyföldről érkezett zarándokoknak. A belső várudvarban ugyan nem volt különösebb gond, a felvezet út viszont igencsak megviselte a zarándokokat, hiszen a folyamatban lévő felújítási munkálatok miatt csupa sár volt, a fából készült ideiglenes lépcsőkön csak kisebb csoportokat engedtek fel egyszerre – az évek óta lezárt várat külön önkormányzati engedéllyel nyitották meg a zarándokok számára.
Szabad akaratukból érkeztek, hogy a dévai várban feltöltődjenek a nagy reformátor szellemiségével, hogy életpéldájából erőt merítsenek hitük megerősítéséhez.
Dávid Ferenc hagyatéka
Erdély a békesség szigete, nagymértékben Dávid Ferenc munkásságának köszönhetően itt fogadták el a világon elsőként 1568-ban a lelkiismeret szabadságát, amikor Európában vallási okokból véres háborúk zajlottak, jegyezte meg ünnepi igehirdetésében Nagy-Mátéfi Tímea énlaki lelkipásztor. Mindannyian Erdélyben ennek az örökségnek a részesei vagyunk, mögöttünk ott van mindig az arctalan Isteni gondviselés.
Dávid Ferenc reformista gondolataiból tiszta hit született. Hagyatékának egyik legfontosabb eleme a szabad akarat, noha ez felelősséggel jár, hangsúlyozta Lőrinczi Levente kissolymosi lelkész. Dávid Ferenc nem hátrált meg a nehézségek elől, kitartott hite mellett olyan időkben, amikor az emberi szabad akarat érvényesítése távolról sem volt elfogadott tény. Példáját követve a mai unitárius magyaroknak is élni kell a szabad akarattal, még ha az göröngyös, akadályokkal teli útra vezet is. Mert a szabad akarat az öncsiszolás, az Isteni tökéletességhez vezet út.
Minden ember jogosult lelkiismereti szabadságra: az Erdélyből indult alapelv az egész világra kiterjedt, Dávid Ferenc öröksége számos külföldi nagyságot is megihletett az utóbbi 450 év alatt, mert a bölcsesség az élet záloga, fűzte hozzá Molnár Imola nagyváradi lelkész.
Néha a köd is jó, fölszállása után az ember tisztábban látja a világot, jobban értékeli a fényt. Dávid Ferenc mindig igyekezett feloszlatni a ködöt, hogy az Isteni fény könnyebben eljuthasson az emberhez. Nem hagyott híveinek birtokokat, földi kincseket, templomokat sem. Csupán hitet, ami sokkal nagyobb ajándék, fejezte be az ünnepi prédikációt Major László datki lelkész. Idén ugyanis első alkalommal négy ifjú lelkész tartotta közösen az ünnepi istentiszteletet.
Erdély megtestesült szellemisége
Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke örömét fejezte ki a 4 fiatal lelkész színvonalas, szívhez szóló igehirdetése és a zarándokok nagy száma kapcsán, ami nagyszerű bizonyíték, hogy Erdély legkisebb magyar nemzeti egyháza életképes, bizakodó, jövőbe tekint egyház, tömbvidéken és szórványban egyaránt.
Kőműves Kelemen magas Déva vára időben és szellemben is elmozdulást jelent, a zarándoklat a lelkiismeret szabadságán alapuló erdélyi jellegzetesség megerősítése, olyan időkben, amikor a többnemzetiségű és több felekezetű, mégis egymást tisztel és összetartó Erdély szellemisége más téren is felelevenedik. Dávid Ferenc bizonyára ránk mosolyog onnan fentről, jegyezte meg Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkipásztor, majd rövid, de velős román nyelvű köszöntjében a szabad akaratot méltatta, mint Erdély népeit összetartó közös értéket.
Csulák Péter, Magyarország kolozsvári főkonzulja Dávid Ferenc életpályája előtt hajtott fejet, a zarándoklatot a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolásának nevezve.
Magyaroknak, unitáriusoknak, erdélyieknek és a nagyvilágnak szóló üzenet
Pogocsán Ferdinánd helyi tanácsos, a dévai RMDSZ-szervezet elnöke üdvözölte az Erdély minden részéről érkezett vendégeket. Dávid Ferenc öröksége nemcsak Erdélynek, hanem az egész világnak szól, 1910-ben, amikor az első emléktáblát avatták fel várbeli börtöncelláján amerikai hívek is részt vettek az ünnepségen.
Most sem volt másképp, az USA-béli Concord város unitárius gyülekezetéből, Székelykeresztúr testvérgyülekezetéből 20 zarándok jött el.
Déva vára nem szakította el Dávid Ferencet híveitől, noha abból a célból börtönözték be a kolozsvári reformátort éppen Erdély ezen távoli vidékére. Éppen ellenkezőleg, évente ide gyűjti az unitáriusokat, megerősítve őket. Olyannyira, hogy októbertől Déva, történelme során először, önálló unitárius egyházközséggel rendelkezik, jegyezte meg Koppándi-Benczédi Zoltán házigazda, dévai lelkész. Eddig ugyanis Déva a lupényi egyházközség leányegyházközsége volt, az évről évre népszerűbb zarándoklat, azonban a szórványra is pozitívan hat.
Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói Dávid Ferenc vértanúságát méltató rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak el, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervez Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél.
Ezután a zarándokok kettéváltak. A felnőttek a városba, a pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2003-as zarándoklat alkalmával felavatott templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitáriusok házigazdaként meleg teával és aprósüteményekkel fogadták a vendégeket, a nagyajtai unitárius egyházközség Áfonya nevű ifjúsági zenekara, pedig citera eladással kényeztette el a távolról érkezett zarándokokat. A fiatalok a vár tövében lévő híres dévai sportiskolába mentek, ahol a rajzverseny nyerteseit díjazták.
Az idei zarándoklat nemcsak nagyobb részvételnek örvendett, sajtóvisszhangja is jelentősebb, mint korábban. Az eseményről máskor mit sem tudó helyi román média is nagyszámban tudósított, a Duna Televízió pedig jövő vasárnap, november 16-án sugározza a dévai várban készített felvételt. Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Pályarajz Gál Kelemenről, a sokoldalú iskolaigazgatóról
Telt ház előtt mutatták be az elmúlt héten a kolozsvári Unitárius Kollégium egykori igazgatója, Gál Kelemen (1869–1945) életéről írt Gaal György-könyvet a János Zsigmond Líceum Dávid Ferenc imatermében. A múzsák és erények kertjének őre című kiadvány a Keresztény Magvető Füzetek sorozat 48. számaként jelent meg.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Színjáték a kolozsmonostori bárkában
Szombaton rendezték meg a XIV. KISZT-et, vagyis a Kolozsvári Ifisek Színjátszó Találkozóját a kolozsmonostori református templomban. A majdnem egész napos esemény elég sok érdeklődőt vonzott, kicsiket és nagyokat, fiatalokat és időseket egyaránt.
Ez a találkozó minden évben egy újabb verseny is, ahol a ifisek mutathatják meg tehetségüket, a nyertes rendezi meg következő évben az eseményt. Idén a tizenkét kolozsvári ifi közül csak hárman érkeztek előadással, a Belvárosi, a Kolozsmonostori és az Alsóvárosi (Kéttornyú) ifi. Emellett még versenyen kívül fellépett Szecsődi Árpád papírtrükkjeivel, melynek célja az volt, hogy elgondolkodtatjon mindenkit az Istennel való kapcsolatáról; a Providentia – Gondviselés – Fürsorge Egyesület nappali foglalkoztató központjának sérült felnőtt tagjai, véleményem szerint az egyik legértékesebb és legszebb előadást hozták; a Váróterem Projekt, a Kolozsvári Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, és az Apafi Mihály Református Kollégium diákjai is készültek egy-egy előadással. Habár voltak csúszások, szerepelt a programfüzetben olyan ifis csoport is, aki végül nem jött el, de ez a hangulaton csöppet sem változtatott. Tombolával nyerhettek a jelenlévők értékes ajándékokat, rengeteg támogató gyűlt össze a jó cél érdekében, és még bibliai kvízjátékok is szórakoztatták a nézőket és fellépőket egyaránt.
A zsűri, vagyis Bíró Enikő vallás tanárnő, Péntek András lelkipásztor, Vetési Nándor színész és Demény Péter író, építő jellegű kritikával látták el a csapatokat. A közönségdíjat a Belvárosi ifi nyerte el, így jövőben ők szervezhetik meg a találkozót. Végül a záróáhítatot Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora tartotta. Ahogy a főszervező is elmondta, sajnos valamiért nem telt meg a templom, nem érti, hogy miért. Reméljük jövőben több látogatót vonz majd a jubileumi kort megélő rendezvény.
Szabadság (Kolozsvár)

Évzáró gála az ODFIE-nél
Az erdélyi unitárius ifjúság és a más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) szombaton, december 12-én, Kolozsváron rendezte meg évzáró gáláját, amelyen a szervezet választmánya és munkatársai mellett számos meghívott vett részt. A közel 120 személy bepillantást nyerhetett a szervezet életébe.
Szabadság (Kolozsvár)

Hiányolják a magyar szót (Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa)
Sérelmezik a kolozsvári magyar ifjúsági szervezetek, hogy Kolozsvár polgármesteri hivatala nem tartotta magát a vállalt többnyelvűséghez, és kizárólag román nyelvű rendezvénnyel nyitotta meg a 2015-ös évet, amelyben a kincses város az Európa Ifjúsági Fővárosa címet viseli.
A hat ifjúsági szervezet által jegyzett tegnapi közleményben a magyar fiatalok döbbenetüknek adnak hangot amiatt, hogy az ifjúsági főváros szilveszteréjszaka tartott kolozsvári nyitórendezvényéről hiányoztak a többnyelvű feliratok. Emlékeztettek, a programsorozat szervezői kialakítottak egy többnyelvű kommunikációs stratégiát, amelyet a főváros logója is sugall. „A logó szerepelt a szilveszteri eseményen osztogatott zászlókon, és bár ez alapvetően többnyelvű, a polgármesteri hivatal mégis gond nélkül átalakította, és csak a román feliratot hagyta rajta” – állítják a magyar szervezetek. Emlékeztettek: Emil Boc polgármester korábban vállalta, hogy az ifjúsági főváros rendezvényein öt hivatalos nyelven: románul, magyarul, angolul, németül és franciául kommunikálnak. Az ötnyelvűséget a város abban a pályázatban vállalta, amellyel elnyerte a címet.
A közleményt aláíró Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Kolozs Megyei Magyar Diáktanács, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet egyúttal közös találkozót is kezdeményezett Emil Boc polgármesterrel, hogy arról egyeztessenek: miként lehet biztosítani a felvállalt többnyelvűséget az Európa Ifjúsági Fővárosa programsorozatban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A polgármesteri hivatalt nem érdekli a többnyelvűség?
"Értetlenül állunk Kolozsvár polgármesteri hivatalának tette előtt, amiért egyeztetés nélkül megváltoztatta a Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Főváros logóját, és amiért nem tartotta magát a felvállalt többnyelvűséghez", mondta az ifjúsági főváros projektet koordináló SHARE Föderáció magyar ügyekért felelős osztályának vezetője, Borzási Sarolta a maszol.ro-nak.
Nyilatkozatának előzményeként több kolozsvári ifjúsági szervezet közleményben tiltakozott amiatt, hogy Kolozsvár polgármesteri hivatala nem tartja magát a felvállalt többnyelvűséghez. Mint írják, megdöbbenve fogadták a szilveszteri eseményen a többnyelvű feliratok hiányát az Európai Ifjúsági Főváros nyitórendezvényéről.
A polgármester korábban bejelentette, hogy a Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Főváros öt hivatalos nyelven (román, magyar, angol, német, francia) kommunikál, hisz ezt vállalta fel a címet elnyert pályázatban. Ezért érte meglepetésként a helyi közösséget a szilveszteri laser-show, és a további népszerűsítő anyagokon megjelent feliratok, amelyek csak és kizárólag román nyelven jelentek meg, áll a közleményben.
Mindez annak ellenére történt, hogy az ifjúsági szervezetek a SHARE Kolozsvár Föderáció által egységesen kialakítottak egy többnyelvű kommunikációs stratégiát, amelyet a főváros logója is sugall. A logó szerepelt a szilveszteri eseményen osztogatott zászlókon, bár ez eredetileg többnyelvű, a polgármesteri hivatal mégis gond nélkül átalakította, és csak a román feliratot hagyta rajta.
"Meglepetten vettük észre, hogy egyeztetés nélkül változtatták meg a logót. A föderációban a román kollégák is az utolsó percben látták a népszerűsítő anyagokat, amelyek nem csak a magyar nyelvet, hanem a többit is mellőzték. A polgármesteri hivatal egyeztetés, konzultáció nélkül készítette el ezeket az anyagokat", tájékoztatott Borzási Sarolta.
Hozzátette, jövő héten, azaz január 14-én felvetik a problémát a közgyűlésen, remélik, lesz eredménye. "Sajnos a föderációnak nincs jogi lehetősége arra, hogy minden anyagot láttamozzon megjelenés előtt. De ezt leszámítva, teljesen érthetetlen, hogy a hivatal például a logó önkényes megváltoztatásával képzeli el a népszerűsítést, holott ez mindenhol alapszabály: a logót nem módosítjuk menet közben. Sajnos sok hagyománya nincs a felelősségre vonásnak a közalkalmazottak között" – jelentette ki.
Az IKE, KIFOR, KMDSZ, KMDT, MIT, ODFIE közös találkozót kezdeményezett a polgármesterrel, hogy egyeztessenek arról, hogyan lehet biztosítani a felvállalt többnyelvűséget az Európai Ifjúsági Főváros keretében. A közleményt 6 szervezet fogalmazta meg közösen, vagyis az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Kolozs megyei Magyar Diáktanács, a Magyar Ifjúsági Tanács, illetve az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet.
Oborocea Mónika
maszol.ro

Vallásszabadság ünnepe Tordán és Kolozsváron
Ünnepi istentisztelettel emlékeztek meg a vallásszabadság napjáról tegnap a helyi unitárius közösségek Tordán és Kolozsváron.
A délelőtti tordai szószéki szolgálatot Nagy László marosvásárhelyi unitárius lelkész végezte, Bálint Benczédi Ferenc püspök köszöntötte a résztvevőket. „Megtehetnénk-e azt, hogy ne emlékezzünk a tordai országgyűlés korában egyedülálló határozatáról? Megtehetnénk, de nem érdemes gyáván élni, és félve meghunyászkodni”, hangsúlyozta Nagy László. Felszólalt még Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács ügyvezető elnöke, Tudor Ştefănie helyi polgármester, Grezsa István magyar nemzetpolitikai államtitkár. Fellépett a sepsiszentgyörgyi Kriza János Unitárius Dalárda. Ezt követően Körösfői-Kriesch Aladár Tordai országgyűlés című festményét tekintették meg a jelenlevők a helyi múzeumban. Délután a kolozsvári belvárosi unitárius templomban folytatódott a megemlékezés.
„Azért vagyunk ma itt ebben a templomban, hogy 447 év távlatából felidézzük azoknak az emlékét, akik bátrak voltak a tettben”, mondta délelőtti prédikációjában Nagy László marosvásárhelyi unitárius lelkész, részleteket idézve Ady Endre A tűz csiholója című verséből: „Csak akkor születtek nagy dolgok,/ Ha bátrak voltak, akik mertek.../ Ez a világ nem testálódott/ Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:/ Legkülönb ember, aki bátor/ S csak egy különb van, aki bátrabb”. – Így idézzük fel Dávid Ferenc és János Zsigmond fejedelem szellemét és mindazokét, akiknek élete és munkája, kitartása és hűsége egy egyház születését, küzdelmét és sikereit eredményezte, hogy itt lehetünk mi a 21. században is, akik Dávid Ferenc követőinek, unitáriusoknak vallhatjuk magunkat – hangsúlyozta a lelkész.
Szabadság (Kolozsvár)

Versmondó- és népdaléneklő verseny Sepsiszentgyörgyön
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) ez év február 20–22. között Sepsiszentgyörgyön szervezi a XVIII. Versmondó- és népdaléneklő versenyét. A rendezvényre közel száz olyan fiatalt várunk, akik életük valós részét képező értékének tekintik a verssel és a népdallal való foglalkozást, s az ilyen rendezvényeken gazdagodásként élik meg a népi kultúrával, illetve a nemzeti irodalommal való közös, ünnepi találkozást. A versmondóknak két verssel kell készülniük: az egyiket teljesen szabadon választhatják, míg a másikat József Attila, Farkas Árpád vagy Czegő Zoltán versei közül kell választaniuk. A népdalosok öt, szabadon választott népdallal készülnek. Az alább ismertetett programterv szerint az ünnepi megnyitót pénteken, február 20-án, 17 órától tartjuk, a rendezvény pedig vasárnap délben ér véget. Az ODFIE honlapján (www.odfie.hu) további részletek olvashatóak.
A rendezvény fő támogatói: a Magyar Unitárius Egyház, a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Együttműködési Alap, az Ifjúsági Caritas Egyesület. A rendezvény szervezői az alábbi elérhetőségekkel állnak az érdeklődők és a sajtó rendelkezésére: Antonya Ilona (az ODFIE alelnöke, főszervező): 0756420119, antonya_ilona@yahoo.com; Popa Ilona (az ODFIE főtitkára): 0746205016, odfie@odfie.com
Az ODFIE Elnöksége
Nyugati Jelen (Arad)

Dr. Schmidt Alfréd magánkönyvtárával bővült a Vajdahunyadi Magyar Ház Könyvtára
A vajdahunyadi Magyar Ház​ könyvtárának adományozta Drijman Edit, dr. Schmidt Alfréd (1940–2013) magánkönyvtárát. A könyveket a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács és a vajdahunyadi MADISZ fiataljai vitték át a doktor úr lakásáról a Magyar Házba, Kun Árpád nyugalmazott lelkipásztor és Kofity Zoltán helyi RMDSZ elnök logisztikai segítségével, illetve Doboly Beatrix vajdahunyadi EMKE-elnök közbenjárásával, február 21-én, szombaton.
​Dr. Schmidt Alfréd az RMDSZ vajdahunyadi szervezetének aktív tagja volt, orvosi rendelőt működtetett és ingyenes konzultációkat​ biztosított​ a Vajdahunyadi Magyar Házban,​ illetve ennek virágoskertjét ápolta szabadidejében. A Hunyadi János Humanitárius Társaság alapító tagja és első elnöke volt, és mint ilyen, Dávid Ferenc emlékére a dévai várban állított háromnyelvű táblának fel- és visszaállításában is fontos szerepet vállalt, személyesen méltatva a vallásszabadság atyjának, illetve az unitárius vallás megteremtőjének szerepét, munkásságát és mártírhalálát az emléktábla avatása alkalmával.
​A vajdahunyadi Christiana Posztliceális Egészségügyi Asszisztensképzőben tanított, a 6 évig működő magyar tagozaton, illetve a Color Rádió magyar adásának állandó munkatársaként is szerepet vállalt hosszú évekig.
Köszönjük szépen Schmidt Alfréd doktor úrnak a magyarságért tett munkáját, illetve az adományát a Magyar Ház könyvtárának fejlesztésére!
Kofity Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Nótás, verses lármafák
Adj jeleket, tanácsokat, segítséget. Hagyj nyomot magad után ebben az életben, melytől olyan nagyon nehéz megválnod! Ha ezt teszed a mások hasznára, nem volt hiábavaló a küszködésed. Igen, valahogy így szokták elmondani az anyák, apák, tanárok, papok és még sokan mások.
Három napot töltött Sepsiszentgyörgyön néhány tucat unitárius magyar diák. Verseket tanultak, magyar népdalokat, és elhozták ide az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet szervezésében. Csak úgy beültem magam is a templomba, a csöndbe verseket és dalokat hallgatni. Annál is inkább nagyszerűnek tűnt ez a rendezvénysorozat, mert fiatalok, egyetemisták szervezték a felnőttek, a hitközségek költségén és figyelmében.
Még arra is gondolhattam csak úgy egymagamban, hogy ha már az (ez) az államhatalom betiltotta a marosvásárhelyi nemzeti megemlékezésünket, itt vannak ezek a fiúk, lányok! Székely népviseletben és költőik verseivel, nagyapáik élő dalaival teremtettek március 15-i magyar nemzeti ünnepünk előtt olyan ünnepi készültséget templomunkban, hogy még a szomorúfűzek is rügyet vetettek nedvtől sárgán élő ágaikon. Jelen volt a Százlábú Néptáncegyüttes, jelen a Macskakő Diákszínjátszó Csoport is Kézdivásárhelyről, és jelen volt bizony az örvendezni tudó hallgatóság is.
Nem volt nehéz megszoknunk az utóbbi években, hogy Kovács István unitárius tiszteletes templomában mindig történik valami lélekemelő. Most az országból érkező magyar tanulókat, versenyző kicsiket és nagyobbakat gyűjtötte maga köré. Szentivánlaborfalvi Berde Mózes (Mózsa) nagy unitárius, szabadságharcos, 48-as politikus bizonyosan értesült a rendezvénysorozatról meghívó nélkül is, hát terjessze odafentről maga is, hogy megvagyunk, élünk, még nem vagyunk teljesen betiltva hatalmi szóval.
Ezért írtam fentebb, hogy a lármafát, a szent tüzet nem szabad engedni elaludni, jeleket kell adni szerte, és utakat keresvén, az igaz utat meglelni, kicövekelni, hogy látva lássák azt minden hitközségben minden hitbéliek. A rendezvénysorozatot támogatta a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Együttműködési Alap, az Ifjúsági Caritas Egyesület – mindnyájunk örömére.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ünnep – Idén sem „fogyott el” Kossuth Lajos kolozsvári regimentje
Kelemen Hunor: az erdélyi magyarság tovább vívja szabadságharcát
Hírügynökségi források szerint tegnap csak kisebb incidens zavarta meg Kolozsváron március 15-e megünneplését. A szélsőségesnek tartott Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezet néhány képviselőjét a csendőrök kivezették a felvonuló tömegből. A fiatalok az egyesület lobogóival és kitűzőivel jelentek meg a rendezvényen. A menetelés elkezdése előtt néhány fiatal kokárdákat és a Jobbik Magyarországért Mozgalom szórólapját osztogatta.
A kezdetben ötszáz főre becsült tömeg csendben és a lehető legnagyobb rendben vonult végig a Kossuth/ 1989. December 21 utcán, majd megkerülte a Főteret, hogy a fél 1 órakor kezdődő misére pontosan megérkezzen. – Március 15-e, a magyar szabadság napja csak visszapillantás a múltba, de előre kell néznünk – mondta Kovács Sándor római katolikus főesperes, majd arra figyelmeztetett, hogy a szeretet a keresztény élethez tartozik, és mi, emberek önfeláldozó szeretetre teremtettünk.
Sallangmentes, megtisztult ünneplést!
Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület kancellárja március 15-ét önmagunk revíziójának szimbólumaként értékelte. – A március 15-i ünnep igazi tartalma az, ha levetjük a felesleges sallangokat, és csak a megtisztult ünnepléssel maradunk. De van erőnk krisztusi lelkülettel bocsánatot kérni és megbocsátani? – tette fel a kérdést a lelkipásztor őszinte önrevíziót kívánva.
Beszédében Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök egy kortárs magyar költőt idézve arra figyelmeztetett: ne higgyünk a híg beszédű szónokoknak, hanem hagyatkozzunk a Példabeszédek tanítására. – 2015 márciusában tegyünk arról bizonyságot, hogy áthat minket a szabadságnak, a szeretetnek és az egymást iránt érzett felelősségnek a fénye. A szabadság létének feltétele az erkölcsi értékek megléte. Nincs erkölcsi érték szabadság nélkül, mint ahogy szabadság sincs erkölcsi érték nélkül. Legyünk szabadok az erkölcsi érték igazságánál, legyünk szabadok, hogy felelősek is lehessünk. Ünneplésünk csak akkor lesz igazi, ha megújul a nemzethez való tartozás tudata – hangsúlyozta az unitárius püspök.
Meg is kell tartani a szabadságot
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök Pál apostolt és Esterházy Péter kortárs magyar írót idézte, miszerint előfordulhat, hogy a szabadság voltaképpen rabság, és fordítva. – A mostani politikai rendszer sokszor használja a szabadság jelszavát, de a lényeg hiányzik. A szabadság nem azt jelenti, hogy függetlenek vagyunk, és elszakadunk az emberektől, hanem azt, hogy szabadon élek felebarátomért, és elkötelezem magam az elesettek védelmében. Igazán szabaddá csak Isten tehet minket. Nem elég a szabadságot kivívni, hanem meg is kell tartani – fogalmazott az evangélikus püspök. Az ökumenikus egyházi szertartás a Szózat és a Himnusz eléneklésével, valamint az egyházi méltóságok áldásával zárult.
Nagy-Hintós Diana
Újrakezdés, cselekvésvágy, nemzeti összefogás
Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke nevében Lőrinczi Zoltán megyei tanácsos, frakcióvezető köszöntötte a volt Biasini-szálló épületénél az egybegyűlteket, mint mondta, az újrakezdés, a cselekvésvágy, a nemzeti összefogás lehetőségét is magában hordozza ez az ünnep évről évre. – Annak büszke megvallását jelenti, hogy magyarként akarunk dolgozni a Kárpát-medencében, Erdélyben és Kolozsváron, mert ez a mi otthonunk. Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Gábor Áron népének egységesnek és kitartónak kell lennie; mert egy egységes és kitartó népet még senki nem tudott megállítani az útján – hangsúlyozta. Hozzáfűzte: különösen is érvényes ez, elvégre „tisztességesek a céljaink, szabadságot, egyenlőséget, testvériséget akarunk magunknak és más nemzeteknek is”. – Mert mi tudjuk, hogy a szabadságért meg is kell küzdeni nap mint nap, hogy emlékét becsülettel adhassuk át utódainknak. Kitartó, elkötelezett, céltudatos munkára van szükség. Ugyanakkor itt az idő, hogy mi, magyarok, végre együtt dolgozzunk nemzeti ügyeink sikeréért – hangzott el az ünnepi beszédben.
A folytatásban Mile Lajos kolozsvári főkonzul tolmácsolta Orbán Viktor üdvözletét. A levélben, amelyet számos más Kárpát-medencei helyszínen felolvastak, a miniszterelnök úgy vélte: magyarként „mindenkinél több okunk van arra, hogy kivételesnek érezzük ezt a napot, hiszen hosszú évszázadok elnyomása után 1848. március 15-e mutatta meg, milyen életerős és bátor nemzet a miénk. A népek tavaszán Európa számos városát érte el a forradalom vihara, de csak egyetlen ország volt, ahol nem hunyt ki pillanatok alatt a szabadság őrtüze.” Orbán Viktor a levélben felidézte, hogy a magyar szabadság üzenete Budapestről, a Nemzeti Múzeum lépcsőiről indult el, de az egész hazában visszhangra talált. „Az azóta eltelt 167 év sok változást hozott, de az akkori igazságok máig örökérvényűek. Ma is úgy gondoljuk, hogy a magyarok szabadságát csak a magyarok vívhatják ki: összefogással, munkával és egyetértéssel. 2015-ben sem kívánhat mást a magyar nemzet, minthogy legyen béke, szabadság és egyetértés!”– fogalmazott levelében Orbán Viktor miniszterelnök.
Párbeszéddel mindig sikerült túllépni a nehézségeken
A román kormányfő, Victor Ponta üzenetében arra hívta fel a figyelmet, hogy a románok és a magyarok együtt jóval erősebbek lehetnek. A Gheorghe Vuşcan, Kolozs megyei prefektus által felolvasott szöveg szerzője szerint 1848 összeköti a románokat és a magyarokat, és azt jelzi, hogy a két népnek azonosak a törekvései. Véleménye szerint az is a két nép közös értékválasztását mutatja, hogy a magyar forradalom 12 pontjából 11 pont szellemisége az erdélyi románok 1848-as balázsfalvi nagygyűlésének a követelései között is megtalálható. Hozzátette, hogy ma az euroatlanti struktúrákhoz való tartozás jelzi a közös értékválasztást. „Túl a feszültségeken és a vak szenvedélyen, amelybe néha beleütközünk, a magyar szomszédainknak és barátainknak szánt üzenetem a tiszteleté, a párbeszédé és a szolidaritásé. Párbeszéddel mindig sikerült túllépni a nehézségeken, egymást tisztelve építeni tudtunk, szolidárisak lévén fejlődtünk, és tovább vihettük azoknak az eszményeit, akik feláldozták magukat 1848-ban. Igazán hiszem, hogy együtt dolgozva erősebbek vagyunk, és ha jobban összetartunk, bölcsebbek vagyunk” – fogalmazott a román miniszterelnök.
Tiszta szívvel, felebarátaink kezét fogva
Vákár István, Kolozs Megye Tanácsának elnöke arról beszélt, hogy amennyiben március idusának hívószavai közül a testvériség került volna az első helyre az évek során, „lehet, győzelmünk hosszadalmasabb lett volna”. – Nem úgy adta a jó Isten, nem úgy adták a csillagok, de örülünk, mert megmutattuk, hogy a Kárpát-medence a miénk, itt lakunk, itt termelünk pluszt, itt élünk, neveljük gyermekeinket, és itt is halunk meg – mondta a tanácselnök, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy tiszta szívvel, felebarátaink kezét megfogva érdemes és lehet előrehaladni.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere is utalt arra, hogy csak együtt lehetünk igazán erősek, magyarok és románok, „itthon, ebben a csodálatos városban, amelyet sikerült európaivá fejlesztenünk, s ahol minden helybéli és vendég jól érezheti magát, nemzetiségtől függetlenül”. Köszönetet mondott mindazért, amit 2004-től napjainkig, közös erőbefektetéssel sikerült megvalósítani Kolozsváron – mint mondta, ezáltal válhatott ténylegesen Erdély fővárosává, de ugyanakkor gazdasági és kulturális vonatkozásban, toleranciában is élen jár, jó példaként szolgálva más városok számára is.
Mit kíván a fiatalság?
A kolozsvári ifjúság 12 pontját Buchmann Wilhelm, a BBTE Színház és Televízió Karának hallgatója olvasta fel (a fiatalok egyebek mellett valós multikulturalitást, a történelmi kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, nemzeti jelképeink szabad használatát, önálló, állami magyar felsőoktatást, a magyar kisebbség számára is elfogadható tanügyi rendszert, nyelvi, vallási és etnikai toleranciát követeltek), majd különböző alakulatok, szervezetek képviselői helyeztek el koszorút az emléktáblánál: az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a Kolozs megyei prefektúra, a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus, a Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és a városi tanács RMDSZ-es frakciója, a Kolozs Megyei Tanács és annak RMDSZ-es frakciója, László Attila szenátor, az RMDSZ Főtitkársága, az RMDSZ Kolozs Megyei Nőszervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Párt, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári szervezete, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata, a Protestáns Teológiai Intézet, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Bolyai Társaság, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum, a Magyar Ifjúsági Tanács, a Kolozsvári Magyar Diáktanács, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Hallgatói Önkormányzata, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület és az Erdélyi Magyar Ifjak. A rendezvény a Himnuszés Székely himnusz eléneklésével zárult.
Ferencz Zsolt
„A szólásszabadság korlátozásával kezdődik minden elnyomás”
Az erdélyi magyarság – nem karddal és lándzsával, de – tovább vívja szabadságharcát, mert ma is vannak olyanok, akik meg akarják fosztani nemzeti identitása alapjaitól – mondta Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke vasárnap a sepsiszentgyörgyi március 15-i ünnepségen.
– 167 esztendő telt el azóta, hogy minden egyes évben, még akkor is, amikor nem lehetett, a szigorú tiltás esztendeiben – lélekben és szívben –, és azóta, amióta lehet, szabadon itt, mifelénk, Erdélyben is kint a köztereken ünnepeljük a szabadságharcot, emlékezünk erre a kiváló fordulópontra. 167 évvel a forradalom után is él a magyar emberek életében, lelkében, szívében és tudatában, kollektív tudatunkban, a nemzet memóriájában 1848, az a szabadságharc, amely leverése ellenére is felbecsülhetetlen változásokat hozott a szabadságjogok területén, változást a nemzet önbecsülésében, a világhoz való viszonyában, gyökeresen átformálta a társadalmi rendet és lelki, szellemi munícióval látta el a következő közel két évszázad szabadságszerető magyarjait – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
Kelemen úgy vélte: föl kell tennünk a kérdést, mi a magyarázata annak, hogy egy 167 évvel ezelőtti esemény, a magyar szabadságharc, ma is elevenen él az emlékezetünkben. – Mi a magyarázata annak, hogy most is, ezekben a napokban Erdély-szerte, Magyarországon, a Kárpát-medencében mindenhol ezrek, tízezrek, és – talán túlzás nélkül állíthatjuk – százezrek mennek ki a közterekre a szobrokhoz, emlékhelyekre, és főhajtással adóznak a magyar szabadságharc harcosai, katonái, egyszerű emberei előtt? A magyarázatunk nagyon egyszerű lehet, és pontosan a szabadságban kell keresni ezt a magyarázatot. A szabadságban, amelyre minden embernek, minden közösségnek, minden nemzetnek szüksége volt, szüksége van, és – ahhoz, hogy teljes életet élhessen egy közösség, egy nép, egy nemzet – szüksége is lesz, míg világ a világ – magyarázta az elnök.
Kifejtette: a szólásszabadság korlátozásával kezdődik minden elnyomás, ezt Petőfiék is tudták, és ezért a cenzúra eltörlésével kezdték forradalmukat. Rámutatott: az elnyomók úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a szabadságból nem kevesebb marad, hanem több lesz, ha másokkal is megosztják. – Ők azok, akik 25 évvel a kommunista diktatúra bukása után méltó utódai lehetnek a császári és cári stratégáknak: meg akarnak fosztani az anyanyelv használatától, a zászlótól, a himnusztól, nemzeti szimbólumainktól, meg akarnak fosztani az iskoláinktól, meg akarnak fosztani a kultúránktól, és mindattól, ami egy ember, egy közösség, egy nemzet életében a legfontosabb – a nemzeti identitás alapjaitól – sorolta Kelemen Hunor, hozzátéve: ezért kell folytatnia az erdélyi magyarságnak a 21. században is a szabadságharcot.
Kijelentette: a magyar közösség tiszteletet kér a tiszteletért cserébe, azt, hogy maga dönthessen dolgairól. Az autonómia ezt teszi lehetővé – tette hozzá.
A székelyföldi megemlékezésen felszólalt Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára is, aki rámutatott: mind a magyar, mind a román alaptörvény kitér az országban élő kisebbségek és a határon túli nemzetrészek védelmére. Természetes elvárás, hogy ezeket az előírásokat az európai országok közössége elfogadja és tiszteletben tartsa – tette hozzá.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere arra figyelmeztette a román államot, hogy felelősséggel tartozik a területén élő nemzeti közösségekért, és felszólította Bukarestet, hogy ne tekintse mostohagyereknek az erdélyi magyarokat, hanem figyeljen rájuk, tegye lehetővé, hogy egyszerre legyenek jó magyarok és jó román állampolgárok. A polgármester kijelentette: a székelyek nem szakadárok és nem terroristák, és a nagyhatalmaknak nem azoknak a kisebbségeknek a követeléseit kellene elismerniük, akik erőszakhoz folyamodnak, hanem a jogaikért demokratikus eszközökkel küzdő közösségeket kellene bátorítaniuk.
A hagyományőrző huszárok felvonulásával, szavalatokkal, néptáncokkal és forradalmi dalokkal színezett nagyszabású sepsiszentgyörgyi ünnepségen Székelykeve – a Vajdaságba telepített bukovinai székelyek legdélebbi településének – küldöttsége is részt vett, és meleg fogadtatásban részesült.
Szabadság (Kolozsvár)
A Noua Dreaptă (Új jobboldal) szélsőjobboldali szervezet tagjai immár hetedik éve szervezték meg a magyarság nemzeti ünnepével párhuzamos az Avram Iancu-emlékmenetet Kolozsváron. A Széchenyi tér (Piaţa Mihai Viteazu) – Wesselényi Miklós utca (Regele Ferdinand) – Deák Ferenc utca (Bulevardul Eroilor) – Bocskai tér (Piaţa Avram Iancu) útvonalon mintegy százan vonultak végig Autonomie doar la puşcărie (Autonómiát csak a fegyházban), Limba română, unica stăpână (A román nyelv az egyeduralkodó), Harghita, Covasna, pământ românesc (Hargita és Kovászna román föld) és más, hasonlóan uszító feliratú táblákkal és rigmusokkal, de a román zászlót és az Új Jobboldal szimbólumait is előszeretettel lóbálták menet közben.
Codrin Goia, a szervezet helyi elnöke a Bocskai téren tartott beszédében kifejtette: azt kérik a kormánytól, helyezze át Sepsiszentgyörgyre Románia fővárosát. Mint mondta, egyrészt sokkal jobban megközelíthető ez az ország más térségeiből; a másik dolog pedig, amiért szeretnék a változást, hogy ezáltal elejét tudnák venni a Székelyföldön uralkodó szeparatizmusnak, elvégre nem szeretnék Románia széthullását. – A szeparatizmus és az etnikai alapú autonómia megelőzésére ez lenne a legjobb megoldás. Az RMDSZ-esek sírtak amiatt, hogy szegény a Székelyföld, ha viszont Sespiszentgyörgy lenne a főváros, az gyors gazdasági fejlődést hozhatna – hangsúlyozta Codrin Goia .

Hitélet – Nyikó mentén lesz a SegédKezek kalákatábor
Tordátfalva központtal, a Siménfalva községhez tartozó Nyikó menti falvakban (Udvarhelyszék) szervezi meg az idei SegédKezek kalákatábort a Gondviselés Segélyszervezet és az unitárius Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE).
Szabadság (Kolozsvár)

Kezdődnek a 6. Hunyad Megyei Magyar Napok
Május elsején kezdődnek az idei Hunyad Megyei Magyar Napok, amelynek idei mottója 25 éve a 25 évesekért. A tíz napos rendezvény 11 településen zajlik, mintegy ötven kulturális és szabadidős programot kínálva. „Hatodik alkalommal szervezzük meg a Hunyad Megyei Magyar Napokat, amelyet idén az RMDSZ megalakulásának huszonötödik évfordulója jegyében terveztünk meg. Programjaink a kikapcsolódás mellett a magyar értékeket kívánják hangsúlyozni egy olyan multikulturális környezetben, amelynek több évszázados hagyománya van a mi vidékünkön. Megmutatjuk magunkat, kultúránkat, hagyományainkat, emlékeztetve, hogy gazdagítjuk Hunyad megye páratlan kulturális örökségét. A magyar napok szellemét megőrizve, bizalomépítő párbeszédet kezdeményezve lépünk ki a többségi társadalom elé, hogy jobban megismerjük egymást. Tiszta szívből gratulálok a szervezőknek, hiszen már hónapokkal ezelőtt megkezdték a munkát, amelynek eredményeit a nagyközönség május 1–10. között láthatja" – fogalmazott az esemény kapcsán Winkler Gyula.
Május elsején Déván közösségi majálist tartanak a Magyar Házban, ahol gulyásfőzésre, kézműves-foglalkozásokra, sporttevékenységekre, néptánc előadásokra kerül sor, míg Csernakeresztúron májusfát avatnak.
Május 3-án, vasárnap Vajdahunyadon a színház előtti téren tartják a rendezvény hivatalos nyitórendezvényét, ahol néptánc előadásokat mutatnak be, 18 órától a színház nagytermében átadják a Barcsay Ákos-díjakat, ezt követően Nagy Feró tart koncertet. A rendezvényen jelen lesz Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete. A Barcsay Ákos Hunyad megyei közéleti díjat tavaly alapították, évente három, a közösségépítő munkában kiemelkedő teljesítményt elérő személy kapja meg a díjat, egyet a történelmi egyházak és felekezetek képviselőjének, egyet-egyet a pedagógustársadalom és a civil szféra képviselőjének ítélnek meg. A kuratórium döntése szerint idén Szász János, Hunyad megye római katolikus főesperese, Máté Márta tanárnő, Hunyad megyei főtanfelügyelő-helyettes és Antal Amália, a lupényi magyarok fáradhatatlan közösségszervezője kapja meg a kitüntetést. A díjat odaítélő kuratórium elnöke Kocsis Attila, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója. A díjazottak Koppándi Benczédi Ildikó képzőművész alkotását vehetik át.
Május 6-án Déván, a Dávid Ferenc Unitárius Szórványközpontban Vetési László szórványkutató tart előadást A vallási és nyelvi együttélésünk érdekességei Erdélyben címmel, május 8-án a Téglás Gábor Elméleti Líceumban A felvidéki magyarság esélyei címmel szerveznek kerekasztal-beszélgetést Csáky Pál EP-képviselő részvételével.  A zárórendezvényt Déván május 9-én, az Európa-nap jegyében tartják, egész napos szabadtéri programokat és vásárt szerveznek a polgármesteri hivatal előtti téren, este pedig a Bojtorján tart koncertet. 
A Hunyad Megyei Magyar Napok mottója a 25 éve a 25 évesekért, annak tiszteletére, hogy az RMDSZ idén ünnepli megalakulásának negyedévszázados évfordulóját, hogy a Szövetség 25 éve végzi azt a munkát Hunyad megyében, amely többek között lehetővé tette a magyar iskola felépítését, magyar házak működését, a közösség fennmaradását.
A rendezvény főszervezői az RMDSZ Hunyad megyei szervezete, a Hunyad Megyei Ifjúsági Tanács és a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum. 
maszol.ro

Időseknek „SegédKeztek”
Rászoruló idős személyeknek nyújtottak segítséget, illetve közösségi épületeknél (templom, közösségi ház, kultúrotthon) kalákáztak a SegédKezek kalákatábor résztvevői.
A Magyar Unitárius Egyház keretében működő egyháztársadalmi szervezetek, a Gondviselés Segélyszervezet és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) június 22–28. között immár negyedik alkalommal szervezte meg az önkéntes munkatábort. A táborsorozat fő célja a rászorulók közvetlen segítése, illetve a közösségi szolidaritás évszázados hagyományának, a kalákáknak a népszerűsítése.
Az idei önkéntes munkatábor helyszínei a Siménfalva községhez tartozó Nyikó menti falvak voltak Tordátfalva központtal. A 45 résztvevő (14 és 28 év közötti ifjak) 16 különböző erdélyi településről érkezett a Nyikó mentére, ahol 7 településen összesen 30 családnak segítettek a következő munkaterületeken: háztáji takarítás, favágás, kerítések festése, gyomlálás, szőnyegmosás, kaszálás és egyebek. A kalákatábor zárásaként áhítatot tartottak, kiértékelték a munkálatok eredményeit és a rendezvény egészét.
A kalákatábor előzményei a kolozsvári unitárius középiskolás lányok 1943 és 1944 nyarán szervezett, három-három hetes táboraira nyúlnak vissza. Az akkori résztvevők székelyföldi falvakban nyújtottak segítséget kétkezi munkával a világháború frontjain harcoló vagy már elesett férfiak családjainak.
Az elmúlt három évben megszervezett táborsorozat eddigi helyszínei a Homoród mente és Erdővidék voltak. A kalákatábor támogatói: a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Együttműködési Alap, a Magyar Unitárius Egyház, az amerikai egyesült államokbeli Unitárius-Univerzalista Egyesület és a tordátfalvi unitárius egyházközség.
Caritas-önkéntestábor Petrozsényben
Mintegy 150 önkéntes (44 helyi és 101 más településről érkező) vesz részt a Gyulafehérvári Caritas által a jövő héten, július 6–12. között szervezendő önkéntestáborban. A rendezvény célja, hogy az önkéntesek segítségével látható változást vigyen a Zsil-völgyi városba. Az önkéntesek játszóterek, iskolák és óvodák felújításában, turistaútvonalak kijelölésében, hulladékgyűjtésben vesznek részt, de közösségépítő, szociális programokat is tartanak a helyiek számára, a gyerekprogramok szervezése mellett magányos időseket is meglátogatnak. A tábor ugyanakkor találkozási lehetőséget is teremt a különböző városokban karitatív munkát végző önkéntesek számára. A román és magyar anyanyelvű önkéntesek mellett Magyarországról és Németországból is érkeznek segítő szándékú fiatalok. A napi program hat óra közösségi munkát foglal magában, amelyet kis csoportokban végeznek a résztvevők, délután előadásokra, kézműves-foglalkozásokra, sporttevékenységekre, kirándulásra, este szórakoztató programokra kerül sor.
Krónika (Kolozsvár)

39. Unitárius Ifjúsági Konferencia zárónyilatkozata
A magyar unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid FerencIfjúsági Egylet (ODFIE) idén július 10-122. között Homoródalmáson szervezte meg a XXXIX. Unitárius Ifjúsági Konferenciát. A rendezvényen az ODFIE helyi egyleteinek képviseletében, illetve a központi szervező csapat tagjaiként 250 fiatalvett részt. A konferencia istentiszteletekből, áhítatokból, előadásokból, valamint szórakoztató programrészekből állt. A konferencia zárómozzanataként kopjafát avattunk.
A munkálatok összegzéseként az alábbi nyilatkozatot tesszük közzé.
Az 1929–1939 között, majd az 1991 óta évente megszervezett unitárius ifjúsági konferenciák elsősorban egy-egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek az ifjúság életében fontos szereppel bírnak. Az idei rendezvény a körülöttünk rejlő sokféleséget kívánta előtérbe helyezni.
A rendezvény megnyitóján Fekete Levente nagyajtai lelkész tartott ifjúsági istentiszteletet, ezt követte dr. Czire Szabolcs(Kolozsvár) valláserkölcsi-nevelési előadó-tanácsos, teológiai tanár előadása Jancsi és Juliska a laborban – 12 különbség a férfi és nő között címmel. Este Neslie Nure Turan és Melek Aydin (Törökország) bevezette a résztvevőket a török kultúra zenei életébe, szokásaiba és íz világába.
A szombati előadások párhuzamosan zajlottak, és szünet után megismétlődtek, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen több tevékenységen is részt venni. Fincziski Andrea (Székelyudvarhely) bevezetett a drámapedagógia alapjaiba, Filer Loránd(Kolozsvár) Milyen színű vagyok? című előadásában az önismeretre fektette a hangsúlyt, Lakatos Sándor (Székelykeresztúr)Szeret Ő? vagy csak szerető címmel tartott előadást, amely a párkapcsolatok témája köré szerveződött. Bardócz-Tódor András(Budapest), Paduraru Vladimir (Homoródalmás), Elekes Zsolt (Brassó) és Magyari Zita (Szentháromság) a Miért lettemunitárius? című előadásnak voltak a szereplői, ezt a beszélgetés Szabó László (Kolozsvár) lelkész vezette.
A szombat délutánt Rácz Norbert (Kolozsvár) A másságról unitárius szemmel című előadása nyitotta, majd rövid szünet után ismét négy program közül lehetett választani. Dr. Zörgő Noémi (Székelyudvarhely-Kolozsvár) testbeszéddel kapcsolatos előadásra hívta a résztvevőket, Antonya Ilus (Székelyudvarhely-Kolozsvár) kézműves-tevékenységeket irányított. Mindeközben az érdeklődő fiatalok Lőrinczi Tamás (Szentábrahám), Fekete Edda (Székelykeresztúr), Jakab Emese (Székelyudvarhely) és Magyari Zita(Szentháromság) vezetésével egyletezhettek és ifjúsági énekeket tanulhattak. A negyedik előadásként a Gondviselés Segélyszervezet és az Erdélyi Mentőcsoport bemutatására került sor. Este is választhattak a fiatalok, hogy tábortűznél gitárszó mellett énekelnek vagy közösen filmet néznek. A napot Fülöp Júlia ifjúsági lelkész éjszakai áhítata zárta.
A vasárnap délelőtti záróistentiszteletet Nagy Adél recsenyédi unitárius lelkész tartotta. Ezt követően a rendezvény emlékére kopjafaavatásra került sor, a kopjafát Márton Edit (Homoródalmás) teológus avatta fel. Délután vetélkedőn tettük próbára az egyletes fiatalok kreativitását és tudását. Ezt követően sporttevékenységek zajlottak, a résztvevők a buborékfociban mérték össze tehetségüket. Este az eredményhirdetés és az oklevelek kiosztása után Zsók Levente erdélyi humorista lépett fel. A rendezvényt bállal zártuk.
További részletek a konferencia.odfie.hu honlapon találhatók.
A konferencia fő támogatói a Magyar Unitárius Egyház, a Homoródalmási Unitárius Egyházközség, a Homoródalmási Önkormányzati Hivatal, a Bethlen Gábor és a Nemzeti Együttműködési Alap voltak.
Isten áldása legyen a konferencia résztvevőin, támogatóin és kivitelezőin egyaránt!
Homoródalmás, 2015. július 13.
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet elnöksége
Népújság (Marosvásárhely)

Véget ért a 39. konferencia
Közlemény
A magyar unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) július 10–12. között Homoródalmáson szervezte meg a 39. Unitárius Ifjúsági Konferenciát. A rendezvényen az ODFIE helyi egyleteinek képviseletében, illetve a központi szervező csapat tagjaiként 250 fiatal vett részt. A konferencia a következő programokból állt: istentiszteletek, áhítatok, előadások, valamint szórakoztató programok.
Az 1929–1939 között, majd 1991 óta évente megszervezett unitárius ifjúsági értekezletek elsősorban egy-egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek az ifjúság életében fontos szereppel bírnak. Az idei rendezvény a körülöttünk rejlő sokféleséget kívánta előtérbe helyezni.
A rendezvény megnyitóján Fekete Levente nagyajtai lelkész tartott ifjúsági istentiszteletet, ezt követte dr. Czire Szabolcs (Kolozsvár) vallás­erkölcsi-nevelési előadó-tanácsos, teológiai tanár előadása Jancsi és Juliska a laborban – 12 különbség a férfi és nő között címmel.
A szombati előadások párhuzamosan zajlottak, és szünet után megismétlődtek, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen több tevékenységen is részt venni. A konferencia záró mozzanataként, a rendezvény emlékére vasárnap kopjafát avattunk Márton Edit (Homoródalmás) teológus közreműködésével. Délután vetélkedőn tettük próbára az egyletes fiatalok kreativitását és tudását. Ezt követően sporttevékenységek zajlottak, a résztvevők a buborékfociban mérték össze tehetségüket. Este, az eredményhirdetés és az oklevelek kiosztása után, Zsók Levente erdélyi humorista lépett fel. A rendezvényt bállal zártuk.
Az ODFIE elnöksége
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hitélet – Unitárius ifjúsági konferencia a körülöttünk levő sokféleségről
Homoródalmáson szervezte meg július 10-e és 12-e között a XXXIX. Unitárius Ifjúsági Konferenciát a magyar unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE).
Az ODFIE helyi egyleteinek képviseletében, valamint a központi szervező csapat tagjaiként, 250 fiatal vett részt az igen változatos tematikájú (istentiszteletek, áhítatok, előadások, szórakoztató tevékenységek, kopjafa avatás) konferencián – írják a szervezők a zárónyilatkozatukban. Az unitárius ifjúsági konferenciák, amelyeket 1929–1939 között, majd 1991 óta évente megszerveznek, elsősorban egy-egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek az ifjúság életében fontos szereppel bírnak. Az idei rendezvény a körülöttünk rejlő sokféleséget kívánta előtérbe helyezni.
A rendezvény megnyitóján Fekete Levente nagyajtai lelkész tartott ifjúsági istentiszteletet, ezt követte Czire Szabolcs (Kolozsvár) valláserkölcsi-nevelési előadó-tanácsos, teológiai tanár előadása Jancsi és Juliska a laborban – 12 különbség a férfi és nő között címmel. Este Neslie Nure Turan és Melek Aydin (Törökország) bevezette a résztvevőket a török kultúra zenei életébe, szokásaiba és ízvilágába. Szombaton az előadások párhuzamosan zajlottak és szünet után megismétlődtek, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen több tevékenységen is részt venni. Az előadások témája változatos és közérdekű volt: bevezetés a drámapedagógia alapjaiba; önismeret; párkapcsolatok; unitárius vallás választása. Rácz Norbert (Kolozsvár) A másságról unitárius szemmel című előadást tartott, és további programok közül választhattak a fiatalok: testbeszéddel kapcsolatos előadás, kézműves tevékenységek, egyletezés, ifjúsági énekek tanulása. A Gondviselés Segélyszervezetet és az Erdélyi Mentőcsoportot is bemutatták. Este a fiatalok tábortűznél gitárszó mellett énekeltek, vagy közösen filmet néztek. A napot csendesen zárta Fülöp Júlia ifjúsági lelkész éjszakai áhítata.
Szabadság (Kolozsvár)

Az összefogásnak megvan az eredménye
A szombaton tartott Szejkefürdői Unitárius Találkozón több mint hetven lelkész és háromezer hívő lélek sereglett össze az úrvacsorával egybekötött istentiszteletre.
Főtisztelendő Bálint Benczédi Ferenc püspök úr arra biztatott, hogy merjünk megmaradni identitásunk mellett, merjünk hívő keresztények és jó magyarok lenni – olvasható a Magyar Unitárius Egyház Főhatósága közleményében. Ne engedjük, hogy a globalizációt elősegítő pénz olvasztótégelyébe kerüljünk, hanem szeressük szülőföldünket, anyanyelvünket. Keressük azokat a lényegi vonásokat, melyek minket összekötnek, és ne engedjük, hogy éket verjen közénk a hitetlen és erkölcstelen hatalomvágy.
A Jézus-lelkületű, hívő és erényes elődökről beszélt Kedei Mózes székelyudvarhelyi lelkész, biztatva a jelenlevőket, hogy az életpéldák keresése közben őket tartsuk szem előtt, őket tartsuk követendő példáknak. Legyen olyan erős hitünk, mint Jézusnak volt, olyan elszántságunk, mint Dávid Ferencnek, olyan népszeretetünk, mint Kriza Jánosnak.
Úrvacsorát venni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt az életvezetést, melyet a názáreti Jézus határozott meg evangéliumában. Isten jónak teremtette az embert, és arra hívta el, hogy itt a földön megvalósítsa az ő országát, Isten országát. Betartani a jézusi aranyszabályt, szeretni Istent és a felebarátot, megbocsátani ellenségeinknek és mindeközben méltóságteljes és boldog életet élni nehéz feladat. Erről a nehéz, de gyönyörűséges igáról beszélt Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész, közügyigazgató az úrvacsorára előkészítő beszédében. Ugyanakkor kiemelte, hogy a szabadtéri istentiszteletnek és úrvacsoravételnek fontos üzenete Isten teremtett világának megbecsülése, óvása. A földet, a szülőföldet nem eladni és nem letarolni kell, hanem megmunkálni, tisztán tartani, átmenekíteni utódainknak.
Mindhárom szónok Orbán Balázs nagyságára hívta fel a figyelmet, aki a székelyek lakta területeket felkutatta és megörökítette, és aki örökösének a székely népet tette meg, hogy az művelődjön, tudományában és erkölcsében, hitében és kitartásában erősödjön. Orbán Balázs felnőtt fejjel tért át az unitárius vallásra, mert ebben találta meg a hit és a cselekedet egységét, a lelkiismereti szabadságot, a szerénységgel párosuló népszolgálatot.
A Háromszék-felsőfehéri Egyházkör jóvoltából friss házikenyér volt az úrvacsorai darabka kenyér, és ízletes korty bor a százados kelyhek szentségéből. A szolgálatvégző tizennyolc lelkésznek, valamint a kórustagoknak és gondnokoknak a püspök úr, a közügyigazgató úr, valamint Török István esperes osztotta az úrvacsorát, akik aztán a többezres úrvacsoravevő sereget szolgálták ki. Öreg és fiatal áhítattal és örömmel vette magához az úrvacsorai szent jegyeket, emlékezve Jézusra, a mi tanítómesterünkre és megváltónkra, valamint mindazokra, akik előttünk jártak istenszeretetben és emberi méltóságban.
Nemes Levente sepsiszentgyörgyi színművész Tompa László Lófürösztés című versét szavalta el Orbán Balázs sírjánál, ahová a tiszteletadók koszorúkkal vonultak a székely kapuk alatt. Imre szorítja, és Áron nem hagyja magát, hallottuk a kitartás, az emberi tartás, a meg nem alkuvás üzenetét, és úgy éreztük, igen, mi is hozzájuk hasonlóak vagyunk, mert égető napként perzsel minket is a kinti szorongatás és a benti jellembeli gyengeség. Szorongat a beolvadás, felszámolódás veszélye és szorongat a pénz és hatalom utáni hajsza erkölcstelenséget szülő izzadtsága.
Márk Attila árkosi énekvezér és Kisgyörgy Zoltán újságíró az előadósátorba sereglett embereknek a Háromszék-felsőfehéri Egyházkör orgonáiról és Orbán Balázs földjéről tartott érdekfeszítő előadásokat. Varga Réka vargyasi énekvezér, Borbáth Szilveszter vargyasi ifjú és István Ildikó népdalénekes szívet gyönyörködtető dalokkal ajándékoztak meg. Végül a nagyajtai ifjúsági Áfonya citerazenekar pengetett szép népdalokat a hallgatóságnak.
Isten erre a földre teremtett minket, ezt a földet adta nekünk, ezt a nyelvet és ezt a hitet. Isten iránti hálával köszönjük, hogy együtt imádkozhattunk, együtt énekelhettünk zsoltárokat és együtt vehettük magunkhoz az úri szent vacsorát – zárul a közlemény.
Népújság (Marosvásárhely)

Kolozsváriak nyerték a színjátszó találkozót
A kolozsvári gyerekszínészek lettek a legjobbak, másodikok lettek a sepsiszentgyörgyiek, a dobogó harmadik fokára pedig a tordai csapat került a 19. ODFIE Színjátszó találkozón. A szervezők közlése szerint a zsűri különdíját Szentábrahám, a közönség díjat pedig Marosvásárhely vihette haza.
Emellett a zsűri hét alakítási díjat osztott ki. Az alakítási díjakat Márton Edit (Homoródalmás), Gyerő Zsolt (Ürmös), Veres Orsolya (Sepsiszentgyörgy), Tana Alpár (Sepsiszentgyörgy), Isztojka Máté (Szentábrahám), Farkas Ábel (Vargyas), Csibi Kriszta (Marosvásárhely) kapta. Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) augusztus 6–9. között Bölönben megszervezett találkozója a SzínBOLONdos nevet viselte.
A Magyar Unitárius Egyház ifjúsági szervezetének „közművelődési csúcsrendezvényére” 14 színjátszó csoport nevezett be, a helyi unitárius ifjúsági egyletek képviseletében. Csapatok érkeztek Barót, Bibarcfalva, Erdőfüle, Homoródalmás, Kissolymos, Kolozsvár, Korond, Marosvásárhely, Nagyajta, Sepsiszentgyörgy, Szentábrahám, Torda, Ürmös és Vargyas településekről. Rajtuk kívül számos műkedvelő vett részt a találkozón, így a résztvevők létszáma elérte az 570-et.
A rendezvény csütörtök délután vette kezdetét, amikor ünnepélyes zászlós felvonulással köszöntötték a falubelieket a Bölönbe érkezett fiatalok. Az üdvözlő beszédek után a színjátszó csapatok mutatkoztak be, majd este színpadra lépett a helyi ifjúsági egylet. A napot hatalmas tábortűz zárta, amely mellett a fiatalok jó kedvvel énekeltek. Pénteken és szombaton, a reggeli áhítat után késő délutánig előadásokat nézhettek a résztvevők, valamint a háromfős bírálóbizottság.
Az előadások után a csapatok személyesen beszélgethettek a zsűrivel, tanácsokat kaphattak, de kézműves tevékenységen, műhelymunkán is részt vehettek. Péntek este a gyergyószentmiklósi Zakuszka diákszínjásztó csoport Tanulni, tanulni, tanulni... című előadását láthatták a fiatalok, majd a napot éjszakai vetélkedő, a Bölön Tour Night zárta. A szombati nap a péntekihez hasonlóan zajlott, a hangulatot a Bagossy Brothers Company koncertje fokozta.
Vasárnap Fülöp Júlia ifjúsági lelkész, az ODFIE elnöke tartott istentiszteletet. Ebéd után Kolcsár József Zabhegyező című egyéni előadását tekinthették meg a résztvevők. Ezt követte a gálaműsor, amelynek keretében átadták a díjakat, majd ünnepi vacsora és bál zárta az eseményt.
Krónika (Kolozsvár)

KMN – Egy emblematikus helyszín arcai
Jubileumi ünnepséget szervezett a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztősége kedden. Szintén a Tranzit Házban mutatták be A Főtér arcai című dokumentumfilmet.
A kincses városbeli magyar adás 25. évfordulóját a Képben Vagyunk! elnevezésű rendezvénysorozattal: visszatekintéssel és beszélgetésekkel tették emlékezetessé.
A Tranzit Házban bemutatták az idén jauárban elhunyt Kötő József dramaturgról, színháztörténészről, a Kincses Kolozsvár Egyesület alapító tagjáról szóló In Memoriam Kötő József című portréfilmet. A szerkesztő, Víg Emese a színháztörténész fiával, Kötő Zsolttal – aki egyben a film operatőre is –valamint Miklós Sándor képvágóval beszélgetett a félórás portré készítési körülményeiről.
A rendezvény során felidézték Kötő József emberi és szakmai teljesítményeit, szellemi hagyatékát. Víg Emese elmondta, nem feltétlenül egy életrajzi adatokat felsorakoztató filmet szeretett volna készíteni.
„A célkitűzésem az volt, hogy Kötő Józsefnek, az embernek mutassam be a morális portréját. Annak az embernek az életét, aki gyerekkorától kezdve élete végéig azt az utat kereste, amely a legkevesebb megalkuvással, illetve ezek ellenére, de a morális szempontok megőrzésével a közösség javát szolgálja" – mutatott rá Víg Emese.
Dokumentumfilm a Főtér alakulásáról
Szintén a Tranzit Házban mutatták be A Főtér arcai című dokumentumfilmet, amely a kincses város főterének alakulásáról szól az elmúlt 25 év társadalmi, politikai és kulturális folyamatainak tükrében. A filmet a kolozsvári televízió magyar adásának huszonötödik születésnapját ünneplő esemény keretében tekinthette meg a közönség.
A szerkesztőség egyik tagja, Bardocz Sándor összeállításában a film azt követte végig, hogy közvetlenül a forradalom kitörésétől egészen 2014-ig milyen átalakulásokon és megpróbáltatásokon ment át a Főtér, hogyan és milyen áron nyerte el mostani formáját, arculatát. Archív felvételekről így antikommunista tüntetőket, majd a rendszerváltás legelső üdvözlőit is felvillantja, aztán az erősen magyarellenes Funar-éra megsemmisítésre elszánt hadjáratát, a hadjárat elleni hadjáratot, a hadjárat elleni hadjárat elleni hadjáratot és így tovább.
A filmben az is látható, hogy a Főtér, a kolozsvári magyarság emblematikus helyszínének sorsa politikai kereszttűz és etnikai háborgások áldozatává válik, és egyre kevésbé maradnak szem előtt a tér mint organikus entitás prioritásai. A földalatti római romok utáni ásatás, a szoboregyüttes renoválása, a Főtér arculatának teljes modernizálása csak néhány fontos mozzanat, amelyet Bardocz filmje felsorakoztat.
Hangulatok, fotók, részletek
A Kolozsvár hangulatai fotópályázat munkáit díjazták kedd délután a Főkonzulátus előcsarnokában. A pályázat lehetőséget teremtett bárki számára, hogy bemutassa alkotásait, képzettségtől és tapasztalattól függetlenül lehetett nevezni. A zsűri (Kántor Lajos, László Miklós, Székely Sebestyén György, illetve Găină Dorel) olyan, a kincses városhoz kötődő fényképek beküldését várta, amelyek nem csupán a város látképét, hanem hangulatát is visszaadják.
A jelenlévőket köszöntő Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja úgy fogalmazott, számára nemcsak a helyszín miatt különleges a rendezvény, hanem azért is, mert mindvégig részese lehetett a szervezésnek. Kifejtette, szerinte a képek hangulatát akkor érezhetjük át, ha a részletekre összpontosítunk, mint a borús égbolt vagy az épületek elhelyezése a képen.
Mint elhangzott, a képek csupán részletek a város mindennapjaiból, és a nézőre bízzák a történetek további alakítását. A kiállításmegnyitó résztvevői nemcsak egymással osztották meg véleményüket, hanem ezzel segítettek a tizennégy fotós egyikének, hogy a közönségdíj szerencsés nyertese legyen.
A nagyérdemű Horváth László Lángoló ég című fotóját kedvelte leginkább, a zsűri döntése alapján dicséretben részesült Tudoran Klára és Kántor László. Harmadik helyen végzett Horváth László, második helyezést Pálfi Horváth Áron ért el, a fotópályázat győztese pedig Miklóssy Gyula lett.
Vendégcsalogatók a múltból
Ha valaki véletlenül abban a tévhitben élne, hogy a marketing és a reklámszakma újkeletű dolog, mindenképp látogasson el a Diákművelődési Ház első emeleti galériájába. A Kolozsvár Városi Művelődési Ház és az Egykori Kolozsvár Egyesület szervezésében nyílt kiállítás olyan kétnyelvű plakátokat mutat be, amelyek a kincses városban voltak kifüggesztve a két világháború között.
A javarészt harmincas évekből származó falragaszok szolgáltatások egész sorát reklámozzák, például fürdőt, csemegeboltot, szűcsmestert, hentesárut. A plakátok jellegzetessége, hogy tömören és frappánsan vendégcsalogatók, és valamennyiükön két nyelven, magyarul és románul is szerepel a reklámozó szöveg. A kiállítás nemcsak azért érdekes, mert bepillantást nyújt a két világháború közötti város üzlet- és szolgáltatáshálózatának működésébe, hanem a korabeli reklámgrafikai trendeket is rögzíti.
Csütörtökön is gazdag kulturális program várja a Kolozsvári Magyar Napok résztvevőit: bemutatják a Kincses Kolozsvár Kalendáriuma 2015–2016-os kiadását, beszélgetést tartanak A modern kolozsvári színházi élet kialakulásáról, az 1870-es évek színházi mindennapjairól a Klasszikus Magyar Irodalom- és Színháztöréneti Kutatócsoport szervezésében.
A XIX. ODFIE színjátszó-találkozó díjnyertes csapatának az előadását láthatja a nagyérdemű az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet szervezésében, bemutatják a Valahol van egy város című kötetet, a rendezvény házigazdája Kántor Lajos, a könyv szerkesztője.
Krónika (Kolozsvár)

KMN – Egy emblematikus helyszín arcai
Jubileumi ünnepséget szervezett a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztősége kedden. Szintén a Tranzit Házban mutatták be A Főtér arcai című dokumentumfilmet.
A kincses városbeli magyar adás 25. évfordulóját a Képben Vagyunk! elnevezésű rendezvénysorozattal: visszatekintéssel és beszélgetésekkel tették emlékezetessé.
A Tranzit Házban bemutatták az idén jauárban elhunyt Kötő József dramaturgról, színháztörténészről, a Kincses Kolozsvár Egyesület alapító tagjáról szóló In Memoriam Kötő József című portréfilmet. A szerkesztő, Víg Emese a színháztörténész fiával, Kötő Zsolttal – aki egyben a film operatőre is –, valamint Miklós Sándor képvágóval beszélgetett a félórás portré készítési körülményeiről.
A rendezvény során felidézték Kötő József emberi és szakmai teljesítményeit, szellemi hagyatékát. Víg Emese elmondta, nem feltétlenül egy életrajzi adatokat felsorakoztató filmet szeretett volna készíteni.
„A célkitűzésem az volt, hogy Kötő Józsefnek, az embernek mutassam be a morális portréját. Annak az embernek az életét, aki gyerekkorától kezdve élete végéig azt az utat kereste, amely a legkevesebb megalkuvással, illetve ezek ellenére, de a morális szempontok megőrzésével a közösség javát szolgálja" – mutatott rá Víg Emese.
Dokumentumfilm a Főtér alakulásáról
Szintén a Tranzit Házban mutatták be A Főtér arcai című dokumentumfilmet, amely a kincses város főterének alakulásáról szól az elmúlt 25 év társadalmi, politikai és kulturális folyamatainak tükrében. A filmet a kolozsvári televízió magyar adásának huszonötödik születésnapját ünneplő esemény keretében tekinthette meg a közönség.
A szerkesztőség egyik tagja, Bardocz Sándor összeállításában a film azt követte végig, hogy közvetlenül a forradalom kitörésétől egészen 2014-ig milyen átalakulásokon és megpróbáltatásokon ment át a Főtér, hogyan és milyen áron nyerte el mostani formáját, arculatát. Archív felvételekről így antikommunista tüntetőket, majd a rendszerváltás legelső üdvözlőit is felvillantja, aztán az erősen magyarellenes Funar-éra megsemmisítésre elszánt hadjáratát, a hadjárat elleni hadjáratot, a hadjárat elleni hadjárat elleni hadjáratot és így tovább.
A filmben az is látható, hogy a Főtér, a kolozsvári magyarság emblematikus helyszínének sorsa politikai kereszttűz és etnikai háborgások áldozatává válik, és egyre kevésbé maradnak szem előtt a tér mint organikus entitás prioritásai. A földalatti római romok utáni ásatás, a szoboregyüttes renoválása, a Főtér arculatának teljes modernizálása csak néhány fontos mozzanat, amelyet Bardocz filmje felsorakoztat.
Hangulatok, fotók, részletek
A Kolozsvár hangulatai fotópályázat munkáit díjazták kedd délután a Főkonzulátus előcsarnokában. A pályázat lehetőséget teremtett bárki számára, hogy bemutassa alkotásait, képzettségtől és tapasztalattól függetlenül lehetett nevezni. A zsűri (Kántor Lajos, László Miklós, Székely Sebestyén György, illetve Găină Dorel) olyan, a kincses városhoz kötődő fényképek beküldését várta, amelyek nem csupán a város látképét, hanem hangulatát is visszaadják.
A jelenlévőket köszöntő Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja úgy fogalmazott, számára nemcsak a helyszín miatt különleges a rendezvény, hanem azért is, mert mindvégig részese lehetett a szervezésnek. Kifejtette, szerinte a képek hangulatát akkor érezhetjük át, ha a részletekre összpontosítunk, mint a borús égbolt vagy az épületek elhelyezése a képen.
Mint elhangzott, a képek csupán részletek a város mindennapjaiból, és a nézőre bízzák a történetek további alakítását. A kiállításmegnyitó résztvevői nemcsak egymással osztották meg véleményüket, hanem ezzel segítettek a tizennégy fotós egyikének, hogy a közönségdíj szerencsés nyertese legyen.
A nagyérdemű Horváth László Lángoló ég című fotóját kedvelte leginkább, a zsűri döntése alapján dicséretben részesült Tudoran Klára és Kántor László. Harmadik helyen végzett Horváth László, második helyezést Pálfi Horváth Áron ért el, a fotópályázat győztese pedig Miklóssy Gyula lett.
Vendégcsalogatók a múltból
Ha valaki véletlenül abban a tévhitben élne, hogy a marketing és a reklámszakma újkeletű dolog, mindenképp látogasson el a Diákművelődési Ház első emeleti galériájába. A Kolozsvár Városi Művelődési Ház és az Egykori Kolozsvár Egyesület szervezésében nyílt kiállítás olyan kétnyelvű plakátokat mutat be, amelyek a kincses városban voltak kifüggesztve a két világháború között.
A javarészt harmincas évekből származó falragaszok szolgáltatások egész sorát reklámozzák, például fürdőt, csemegeboltot, szűcsmestert, hentesárut. A plakátok jellegzetessége, hogy tömören és frappánsan vendégcsalogatók, és valamennyiükön két nyelven, magyarul és románul is szerepel a reklámozó szöveg. A kiállítás nemcsak azért érdekes, mert bepillantást nyújt a két világháború közötti város üzlet- és szolgáltatáshálózatának működésébe, hanem a korabeli reklámgrafikai trendeket is rögzíti.
Csütörtökön is gazdag kulturális program várja a Kolozsvári Magyar Napok résztvevőit: bemutatják a Kincses Kolozsvár Kalendáriuma 2015–2016-os kiadását, beszélgetést tartanak A modern kolozsvári színházi élet kialakulásáról, az 1870-es évek színházi mindennapjairól a Klasszikus Magyar Irodalom- és Színháztöréneti Kutatócsoport szervezésében.
A XIX. ODFIE színjátszó-találkozó díjnyertes csapatának az előadását láthatja a nagyérdemű az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet szervezésében, bemutatják a Valahol van egy város című kötetet, a rendezvény házigazdája Kántor Lajos, a könyv szerkesztője.
Krónika (Kolozsvár)

(M)ilyen gazdagok vagyunk (?)
A Vásárhelyi Forgatag könyves rendezvényei sorában augusztus 27-én, csütörtökön 11 órai kezdettel kerül sor a Teleki Téka udvarán egy jelentős új kötet bemutatójára. Előzetesként nyújtunk ízelítőt a kiadványról.
(A marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, a Magyar Művészeti Kar szervezésében tartott Sütő András-konferencia előadásai. Szerkesztette: Lázok János. Megjelenik a POLIS és az UARTPRESS közös kiadásában.)
Dávid Gyula Előszó (részlet)
Az előadók egy (tegyük mindjárt hozzá: nagyobbik) része magával a Művel, annak különböző aspektusaival foglalkozott, érdemben gazdagítva a róla mindeddig kialakult képet. Több előadó is témájául választotta a Sütő pályáján is korszakhatárt jelentő Anyám könnyű álmot ígér által megtestesített önrevíziót, a könyv eszmei-poétikai tartalmát; a közösség sorsával való írói azonosulás módozatainak és eszközeinek vizsgálatát; a mű helyének kijelölését az erdélyi "otthonirodalom" történetében. Fontos adalékok kerültek nyilvánosságra a hetvenes-nyolcvanas évek irodalmi eseményeit a hátteréből olykor meghatározó Securitate szerepéről egyes Sütő-művek sorsának alakulásában; a drámáknak/előadásoknak az értelmezésre is visszaható közönségrecepciójáról, s külön a Kálvin-dráma egyházi megítéléséről; újszerű értelmezések hangzottak el Sütő és kortársai (olykor inkább személyes, olykor irodalompolitikai következményekkel járó) viszonyáról. Hallhattunk – és olvashatunk a kötetben – előadást a Sütő-mű recepciójáról az angol nyelvterületen.
Fontos hozadéka volt a konferenciának az a néhány előadás, amely meggondolkodtató adatokat és véleményt tárt elénk az életmű várható sorsáról a "digitális világban", úgyszintén azok is, amelyek – az írói hagyaték sorsának összefüggésében – egy, a Mű tudományos feldolgozása szempontjából nélkülözhetetlen kritikai kiadás lehetőségeiről illetve feltételeiről értekeztek.
A konferencia néhány előadásában azonban Sütő András személye – és esetenként az életmű egyik-másik darabja – inkább apropójául szolgált irodalmon kívüli kérdések felvetéséhez: felvetésre került Sütő András 1945 utáni, 1956-os, az 1980-as évekbeli illetve 1989 utáni közéleti szereplése, szerepvállalásainak egy-egy (pozitív vagy negatív megítélésre alkalmas) mozzanata, sőt elhangzott ezek összefüggésében a Mű esztétikai értékeit is megkérdőjelező elemzés is.
Ez utóbbiak túlmutatnak a Sütő-mű támasztotta kérdőjeleken, s bennük tulajdonképpen az egész 1945 után élt és szerepet játszott romániai magyar értelmiség számláltatik meg és találtatik híjával.
Vállalható volt-e e nemzedék számára a betagolódás a kommunista rendszerbe és ideológiába? Igazolható-e az a szerep, amelyet azokban az évtizedekben vagy az évtizedek bizonyos szakaszaiban vállalt és betöltött? Nem lenne-e elvárható, hogy Sütő – vagy bárki más abból a nemzedékből – "őszintén", "önkritikusan" nézzen szembe múltjával? Összeegyeztethető-e a Műben foglalt üzenet, állásfoglalás a "be nem vallott" vagy csak részlegesen bevallott múlt-tal?
Ezek a kérdésfeltevések – az apropótól függetlenül – arra figyelmeztetnek, hogy erdélyi magyar közösségünk múltjában vannak kibeszéletlen dolgok, amelyekkel ideje lenne szembenézni. Bízunk benne, hogy a Sütő-konferencia egy ilyen szembenézésnek is előkészítője lehet.
(Demény Péter: Sütő András nemzedéke. Egy csalódás vizsgálata)
1989 előtt egy kimondatlan szerződés létezett író és olvasó, színház és közönség között. "Én tudom, hogy erről muszáj beszélned, és tudom azt is, hogy tulajdonképpen miről beszélsz" – valahogy így lehetne lefordítani ennek a biankó szerződésnek a láthatatlan sorait. Látszólag minden művészet lényege ez, hiszen az alkotás soha nemcsak arról beszél, nem egyszerűen arról, hanem azáltal másról is, és ez a más a fontosabb, valójában azonban éppen attól fosztja meg a művészetet, ami nélkül nem létezne: a rejtélytől. […] Nos, a romániai magyar közönség bámulatos nagyvonalúsággal be tudott helyettesíteni mindent. Egészen egyértelmű volt, hogy a tronkai vencelek a román kommunista államot képviselik, Kolhaas Mihály és főleg Nagelschmidt pedig a lázadni vágyó, kétségbeesett erdélyi magyarságot; hogy Kálvin idővel Ceausescuvá válik, Szervét viszont megmarad "a mieink" közül valónak; hogy Dávid Ferenc a tiszta besúgott, Socino pedig a mocskossá lett, bár okos besúgó. A küszködés az életben és az életnek maradt (volt belőle elég, nem vitás) – a művészetnek a megfejtés jutott, egyfajta nehezen kiérdemelt megkönnyebbülésként. Márpedig ez, ismétlem, nem gyümölcsöző hozzáállás.
(Lőrincz D. József: Sütő András és az igazmondás)
A kommunizmus legfőbb bűne nem az volt, hogy kényszerítette az embereket, hanem az, hogy pervertálta is őket. A mai visszaemlékezésekben persze mindenki arról beszél, hogy elítélte a "kommunizmust", de akkoriban a gyors karrier, a pozíció számos ember számára egy elérhető cél volt, amelyért hajlandóak voltak küzdeni, és akár erkölcsi "áldozatokat" hozni. A sikeres emberek pedig igen gyakran modellekké váltak más emberek számára. Ne feledjük, Sütő kapcsán egy egész generációról beszélünk.
A másik rendet, amelynek meg kellett felelni, amelynek a nyugtalanító visszajelzéseit a hetvenes évek második felében már egyre nehezebb volt elhessegetni, és amelyek egyre súlyosabb egyéni döntéseket követeltek, a saját közösség világképe és értékvilága képezte. Vagyis az elsődleges szocializáció során elsajátított alapvető értékek, amelyek szerint az élet során a "tisztesség", a "jóérzés", az "emberség" kell vezéreljen; továbbá, a kibocsátó közösséghez a siker csúcsán is ragaszkodni kell. Ez a rend pedig a hivatalos értékvilág legnagyobb ellensége volt.
(Lázok János: Utószó helyett, részlet)
Vállalt indítékom volt a Sütő András- műhelykonferencia témaköreinek megtervezésekor olyan irodalomtörténeti megvilágításba helyezni az alkotó munkásságát, amely a műveknek az egykori, helyi és aktuális mondanivalóin túlmutató egyetemes művészeti üzenetét emeli ki. Ha az életmű legjelentősebb teljesítményeit nem akarjuk érinthetetlenül elhelyezni az első értelmezések dísztárolójában és ünnepi albumaiban, tudomásul kell/kellene végre vennünk a kommunista diktatúra idején rögzült, egyértelműen ideologikus befogadói elváráshorizontok megváltozását is. Abban az új politikai- társadalomtörténeti helyzetben, amikor a kisebbségi közösség érdekérvényesítése, illetve az irodalom szerepe alapvetően megváltozott, a fiak generációja után lassan már az unokák nemzedéke veszi át az apák és nagyapák örökségét. Sütő András munkássága kapcsán az ő számukra új jelentések keresésének lehetőségét kell megnyitni, amelyek szakmai érdeklődésüket élővé tudják tenni, ezáltal pedig új és kritikus szellemiséggel töltik fel az életmű értelmezését. Konferenciánk bevallott szándékkal erre tett kísérletet.
Ilyen szempontból izgalmas szellemi kihívásként fedeztem fel a konferencia egyik előadásában (lásd kötetünkben) annak az alkotáslélektani paradoxonnak a kifejtését, amelyet a szerző (Szász László) a Sütő-életmű – kiemelten a Csillag a máglyánvonatkozásában – az "önkritika és az önrevízió művészi gesztusaként" határoz meg. Gondolatmenete szerint a dráma konfliktusa tulajdonképpen paradox szerkezetű énprojekció: a konfliktus kifejtésében "elárulja magát az ihlet állapotában elrejtőző alkotói identitás, Sütőnél sajátos Janus-arc, Kálvin és Szervét összegyúrva." Szász László olvasatában a személyiség belső feszültségeinek ez a megkettőzött kivetítése a szerzői alapélményt nem mimetikus jellemekben fejezi ki, hanem egymásba áthatoló, megszemélyesített lírai képmásokban, következésképpen ezek harca "az alkotó identitásának ellentmondásairól, rejtőzködő attribútumairól is vall… Én-tapasztalatait és társadalmi-történelmi felismeréseit Sütő András két, ellentétes személyiségtípusnak osztotta ki a drámában" (v.ö. Szász i.m. 124, 126.).
A Sütő-életmű újraértelmezésének arkhimédészi pontját jelöli ki ez a gondolatmenet Szász László dolgozatában. Az újragondoló- újraértelmező erőfeszítések legtöbbet ígérő tendenciája feltehetően ennek az ambivalenciának az árnyalt kifejtése lehet: a kutatás remélhetően ennek révén tud majd igazán újat mondani az életműről. Az alkotói világkép hetvenes évekre eső paradigmaváltásának ez a dialektikus megközelítése végre tisztázhatná, hogy a szerző hatalomközeliségének előzetes indítékai és tapasztalatai hogyan függenek össze Sütő közéleti állásfoglalásainak hatalomkritikájával, illetve az ehhez elválaszthatatlanul kapcsolódó művek latens önkritikájával. Külön konferencia tárgya lehetne azoknak az eltéréseknek az összehasonlító elemzése, amelyek alapján e hatalomkoncepció markánsan különbözik a Székely János drámáiból kirajzolódó hatalomvíziótól.
Népújság (Marosvásárhely)

Huszonöt „kivégzés” fekete-fehéren, a Királynői többesen
Sakkdélután Polgár Judittal a 6. Kolozsvári Magyar Napokon
A Kolozsvári Magyar Napok keretében első ízben rendeznek Erkel Ferenc Sakknapokat, s rögtön elsőre nem is akármilyen meghívott jött el a kincses városba: az előző napi nemzeti ünnepen Budapesten, a Sándor-palotában a legnagyobb magyar állami kitüntetést – társbérletben Eötvös Péter zeneszerzővel –, a Szent István-rendet átvevő Polgár Judit.
A versenyzéstől visszavonult sakkozó számos rekord birtokosa, és nem is vált meg teljesen a 64 mezőn játszott küzdelmektől, hiszen jelenleg ő tölti be a magyar férfi válogatott szövetségi kapitányi szerepét. A legifjabb Polgár-lány kellemes beszélgetésen vett részt a János Zsigmond Unitárius Kollégium Dávid Ferenc aulájában, utána pedig Királynői többes néven szimultánt is adott: 25 ellenfél ellen állt ki a Felvinczi György díszteremben lebonyolított rendezvényen, és nem talált legyőzőre. Az I. Kolozsvári Erkel Ferenc Sakknapok ma az amatőr nyílt rapid sakkversennyel zárul.
PÓKA JÁNOS ANDRÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Antall Józsefre emlékeztek Kisborosnyón (Jeszenszky Géza Háromszéken)
Antall József-emlékfát ültetett szombat délután a kisborosnyói Székely-Magyar Történelmi Emlékparkban Jeszenszky Géza történész, egyetemi tanár, 1990–1994 között az Antall-kormány külügyminisztere, 1998–2002 között Magyarország washingtoni, majd 2011–2014 között norvégiai és izlandi nagykövete és felesége, Héjj Edit, Antall József (1932–1993) néhai miniszterelnök unokahúga.
A jeles vendégeket az emlékhely bejáratánál Damó Gyula ny. tanító, az emlékpark megálmodója és a nagyborosnyói Pakucs Etelka ny. tanítónő fogadta, majd a Jeszenszky házaspár egy mályvafacsemetét ültetett a rendszerváltás utáni Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke emlékére. A volt külügyminiszter köszönetét fejezte ki azért, hogy Háromszéken halála után több mint két évtizeddel is tisztelik Antall Józsefnek, a lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének emlékét, aki írásaival ma is üzen számunkra: a tizenötmillió magyar – melynek létszáma, akárcsak más népeké, csökken – csak akkor maradhat fönn a következő évszázadokban, ha a bajban össze tud tartani. Ezen múlik az erdélyi, illetve az összmagyarság jövője. „Ez a kis fa még ebben a kis faluban is emlékeztessen arra, hogy a magyaroknak milyen nagy embereik voltak” – mondotta. Az emlékparkban a kopjafák és emlékkövek mellett többek között Mikes Kelemennek, Kőrösi Csoma Sándornak, Orbán Balázsnak, Benedek Eleknek, Dávid Ferencnek, Kodály Zoltánnak, Bartók Bélának, Csutak Vilmosnak, Haszmann Pálnak és Sylvester Lajosnak ültettek eddig emlékfát. Szombat este Jeszenszky Géza részt vett az imecsfalvi falunapokon. Tegnap délelőtt a Jeszenszky házaspár a kézdivásárhelyi református templomban istentiszteleten vett részt, és Beder Imre tiszteletes felkérésére ünnepi beszédet is mondott. Az istentiszteletet követően a volt külügyminiszter Kosztándi Jenő festő- és Vetró András szobrász­művész műtermeit látogatta meg. Délután megkoszorúzta távoli rokona, Turóczi Mózes mellszobrát, majd a Bujdosó vendéglő különtermében a Turóczi nemzetség mintegy húsz tagjával találkozott. Jeszenszky Géza és felesége ma reggel utazott el.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016 januárjától látogatható a helyreállított műemlék
Új köntösben díszeleg Déva vár
Néhány napja sötétedés után színes fényjáték hívja fel a figyelmet Déva várára. A felújítás alatt álló műemlék amúgy napfénynél is teljesen új köntösben díszeleg.
A 2010 márciusában, uniós támogatással elkezdett restaurálása óta ugyanis évekig csupán az egyre szaporodó állványok látványa fogadta a vár látogatóit, illetve az időszakos lezárások, melyek néha a külső vár megtekintésétől is eltiltották a turistákat.
Pillanatnyilag szintén bejárási tilalom van érvényben. A szinte hihetetlen jó hír azonban, hogy a polgármesteri hivatal szóvivője szerint a vár december közepén újra megnyitja kapuit, immár véglegesen, egészen új arculattal fogadva a látogatókat. Ugyanis a közel 22 millió lejes európai, 3,4 milliós kormányzati és 13 milliós önkormányzati támogatással megvalósuló restaurálási projekt átadási határideje 2015. december 12. Hogy sikerül-e addig teljes mértékben befejezni a külső- és középső vár felújítását, az még kérdéses, de tény hogy az utóbbi öt évben szinte újraépítették Déva várát (már ami a külső védműveket illeti). Az említett projekt során teljesen visszaépült az első és második kapu, a teljes külső várfal, gyilokjárókkal, a hajdani gyalogos feljárást biztosító csigalépcső a keleti oldalon, a belső várba vezető híd a nyugati oldalon, a hajdani puskaporos torony, a tüzérségi kazamaták és teraszaik, illetve a vár alatti parkból az első és második kapun át vezető teljes út. Utóbbinak térkövekkel való kirakása még folyamatban van, akárcsak az említett híd felső szakaszát mozgató felvonószerkezet beszerelése. Ennek, 372 ezer lejre terjedő költségeit az önkormányzat által megszabott kiegészítő költségvetésből állják. Úgyszintén helyi alapokból, 1,8 millió lejből oldották meg a felújított várrész közművesítését. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az évszázados falak között immár korszerű áram-, víz- és csatornarendszer működik. Mindez tehát 2016 januárjától látható, tapintható lesz minden érdeklődő számára – ígéri Mona Voinescu, önkormányzati szóvivő. Elmondása szerint jelenleg kidolgozás alatt áll a belső vár felújítását célzó projekt is. Erre ugyan már volt egy kísérlet: 2008-ban, amikor Daniela Marcu brassói régésznő fel is tárta a belső várat, térben és időben egyaránt meglepő leletekre bukkanva. A felújítási szándék azonban akkor befulladt.
A külső és középső vár sikeres helyreállítása nyomán viszont újra napirendre lehet tűzni a belső várat is – Előkészítés alatt áll az EU-hoz benyújtandó pályázat dokumentációja. A célunk természetesen a vár teljes helyreállítása, és kultúrturizmus terén való értékesítése. A belső várban multifunkcionális terek, időszakos kiállításokra alkalmas termek, irodalmi kávézó és amfiteátrum kialakítását tervezzük. És mindenképp figyelmet fordítunk Dávid Ferenc egyházalapító unitárius püspök emlékének ápolására is – fogalmazott az önkormányzati szóvivő.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Kora Árpád-kori hajkarikát találtak Bágyonban
Kiemelkedő jelentőségű leletekre bukkantak a Kolozs megyei Bágyonban, miközben régészeti szempontból tanulmányozták a település templomát: a leletek azt bizonyítják, hogy a székelyek betelepülése előtt is éltek a vidéken tehetős, sőt templomot is építő magyarok.
A bágyoni unitárius templom régészeti előtanulmányai során az északi fal mellett a XI. század második feléből származó sírt tártak fel, melyet egy S végződésű bronz hajkarika datál, ugyanitt ezüstből készült hajkarikát is találtak – olvasható a Magyar Unitárius Egyház honlapján. A Tordától délre, 10 kilométerre fekvő Bágyonban a kolozsvári történelmi múzeum régészei bukkantak a kiemelkedően fontos leletekre.
„Történelmet írunk, »tankönyveket változtatunk« abból a szempontból, hogy egy olyan kora Árpád-kori temetőre bukkantunk, ahol rendkívül értékes leleteket tártunk fel. Az S végű hajkarika aranyból készült, a Kárpát-medencében 22 ilyen darabot találtak eddig, a legközelebbit Nagybánya környékén – ez a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban található. A bágyoni leletet a 11. század első felére datáljuk, ez azt jelenti, hogy a kora Árpád-kori királyi adminisztráció sokkal korábban tört be ide" – fejtette ki Csók Zsolt kolozsvári régész az M1 csatornának.
Azt is elmondta, nem messze Bágyontól, a szintén Kolozs megyei Várfalván található Erdély legrégebbi ispánsági vára: az oklevelekben 1075-ben Torda várként említik.
„Úgy fogtunk neki ennek a kutatásnak, hogy a barokk templomot »megszondázzuk« ahhoz, hogy megvizsgáljuk az alapozásait. Utólag kiderült, hogy sokkal többel állunk szemben. Ez Erdélyben az egyik legkorábbi, 1338-as építési felirattal ellátott templom, ami azt jelenti, hogy van egy gótikus építmény, amit 1809-ben elbontottak. A leletanyag arra utal, hogy a középkori struktúrán belül még van egy kisebb struktúra, egy kora árpádkori téglaépület is" – részletezte Csók Zsolt.
Kitért arra is, hogy december 18-án jár le a határideje azoknak a pályázatoknak, amelyek a B kategóriájú műemlékekhez adnak finanszírozást, ennek keretében végzik a munkálatokat. A lelet további sorsáról szólva elmondta, a hajkarikákat a restaurátorok megtakarítják, állagukat megőrzik, aztán kiállítják.
Orbán Balázs A Székelyföld leírásában úgy vélekedik, Bágyon nevéből az udvarhelyszéki Bágy lakosainak áttelepülésére lehet következtetni. A település lakói még Dávid Ferenc, az unitárius egyház megalapítója idejében, a 16. században tértek át az unitárius vallásra, a településnek ezt követően mindig népes unitárius eklézsiája volt.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)