Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Darvas Ibolya
3 tétel
2014. szeptember 12.
Először ábécéskönyv nélkül (Tanévkezdés hétfőn)
Az első osztályosok padján nem lesz egyetlen új tankönyv sem szeptember 15-én, az ábécét a tanítók által összeválogatott tananyagból és módszer szerint tanulják, a másodikosokat is az érintett pedagógusok leleményességére bízza az oktatási minisztérium.
Az új keletű oktatási reform harmadik évében a törvényes előírások megrekedtek a jogszabályok megfogalmazása szintjén, gyakorlatba ültetésük késik, a pedagógusok tanácstalanok. Lapunk a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium első és második osztályos tanítóitól kérdezte, a tankönyvek körüli licitháború közepette, az új tantervekhez igazodó könyvek hiányában hogy készülnek a néhány nap múlva kezdődő tanévre. És ha kézhez kapják az új tankönyveket, tényleg ezekre van-e szükség, az új tantervek valóban segítik-e a képességfejlesztő oktatást, amit sok évvel ezelőtt tűzött ki célul a folyamatosan politikai harcok kereszttüzében fuldokló oktatási szaktárca? – Két esztendővel ezelőtt, a jelenleg második osztályt kezdő tanítók indították az első előkészítő osztályokat. Számukra nem új keletű a tankönyv nélküli oktatás. Jónak tartják, hogy az akkori felkészítőn ráláthattak arra a szemléletváltásra, amely alapjaiban megváltoztatja az elemi oktatást? – A klasszikus tanítás helyett jött a képességfejlesztés, amely során a gyermeket bevonjuk a közös munkába. Elmondták, hogyan kell berendezni az osztálytermet, milyen szemléltető anyagokat használjunk. Az új programban mindent részletesen leírtak, de tankönyvek nélkül kellett tanítanunk. Az előkészítő osztályban az óvodát és az iskolát hoztuk közel egymáshoz, ezt a munkafüzetek segítségével oldottuk meg. Odaadással, élvezettel tanítottunk, de akkor is minden a mi vállunkon volt, mert nem adtak hozzá segédeszközt. Elsőben azonban meg kell tanítanunk az ábécét. A tanítótól elvárják, hogy oldja meg, a szülőtől, hogy vásárolja meg a munkafüzeteket, évente ötven-száz lej értékben, de ez nem ugyanaz, mintha tankönyve lenne a gyermeknek. – A munkafüzet csak kiegészítő, nem helyettesíti a tankönyvet. A tanító próbál mindenhonnan összegyűjteni tananyagot, amiből tanítani tud, de ez nem rendszeres munka. Azt éreztem év végén, hogy például matematikából a gyermekek nem tudtak semmit. – Írok, szerkesztek, másolok, ez óriási munka, mégsem rendszeres. Mert amikor a tanító innen-onnan gyűjti az anyagot, az nem ugyanolyan, mint egy jól megszerkesztett tankönyv. Év végén felmérik a másodikos gyermekeket, de nem lehet országosan egységes a mérce, hisz minden tanító a saját feje szerint tanítja a románt, matematikát és a többi tárgyat. – Többen elmondják, hogy elsőben nagy nehézséget okozott az ábécé tanítása. Szerintük a régi tankönyvből is meg lehet tanulni a betűket, de nem lehet tematikailag összeállítani az anyagot. A román nyelvet munkafüzetből tanították, mert az megfelelt az új követelményeknek, de a matematika tanítása nehéz volt, mert megváltozott a tanterv, az 1990 előtti anyagot kell tanítani, és ehhez nincs tankönyv. A román nyelv tanításának szerkezete, tanítási módja is megváltozott. – Nem a szavak változtak meg, amit meg kell tanítani, hanem a módszer. A gyakorlati nyelvet tanítjuk, és nem az irodalmat. Sok a párbeszéd, dramatizálás, ez jó lenne, csak kellene tankönyv. – A tanítók soha nem tapasztalt tanévkezdéssel szembesülnek. Hétfőn érkezik a hétéves gyermek lelkesen az iskolába, és nincs ábécéskönyv, amit a kezébe adjanak. – Ez nagy csalódás számára. A románt valahogy pótoljuk, a matematikát megtanítjuk abból, ami van, de hogy ne legyen a tanév első napján egy ábécéskönyv a gyermek padján, az nehezen elképzelhető. Hihetetlen, hogy két év alatt, amióta bevezették az új tanterveket, nem készültek el az új tankönyvek. – A kiadók azon is keresnek, hogy a munkafüzeteket gyakran kétkötetesre tervezik azért, hogy a gyermek egyszerre ne cipeljen sokat, de így az ára is megkétszereződik. A régi tankönyvek főként munkáltató könyvek, a gyermekek beleírnak, megválaszolják a kérdéseket, ezeket akkor sem lehetne használni, ha a diákok visszaadták volna az iskolának, ami második osztály előtt nem kötelező. – Amióta a világ világ, az első osztályba érkező gyermek padján ott az ábécéskönyve, ami sajátja, amit nem kell visszaadnia. Az ő ábécés tankönyve. Most ettől fosztjuk meg ezeket a gyermekeket. És ha készen is lesznek az új tankönyvek és a hozzájuk rendelt digitális anyag, mit is érünk el vele, hisz kivesszük a könyvet a gyermek kezéből?
(Beszélgetőtársaink: Darvas Ibolya, Imre Zsuzsánna, Kiss Annamária, Şaica Enikő, Szőcs Katalin Ágnes, Vinczeffy Réka.)
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az első osztályosok padján nem lesz egyetlen új tankönyv sem szeptember 15-én, az ábécét a tanítók által összeválogatott tananyagból és módszer szerint tanulják, a másodikosokat is az érintett pedagógusok leleményességére bízza az oktatási minisztérium.
Az új keletű oktatási reform harmadik évében a törvényes előírások megrekedtek a jogszabályok megfogalmazása szintjén, gyakorlatba ültetésük késik, a pedagógusok tanácstalanok. Lapunk a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium első és második osztályos tanítóitól kérdezte, a tankönyvek körüli licitháború közepette, az új tantervekhez igazodó könyvek hiányában hogy készülnek a néhány nap múlva kezdődő tanévre. És ha kézhez kapják az új tankönyveket, tényleg ezekre van-e szükség, az új tantervek valóban segítik-e a képességfejlesztő oktatást, amit sok évvel ezelőtt tűzött ki célul a folyamatosan politikai harcok kereszttüzében fuldokló oktatási szaktárca? – Két esztendővel ezelőtt, a jelenleg második osztályt kezdő tanítók indították az első előkészítő osztályokat. Számukra nem új keletű a tankönyv nélküli oktatás. Jónak tartják, hogy az akkori felkészítőn ráláthattak arra a szemléletváltásra, amely alapjaiban megváltoztatja az elemi oktatást? – A klasszikus tanítás helyett jött a képességfejlesztés, amely során a gyermeket bevonjuk a közös munkába. Elmondták, hogyan kell berendezni az osztálytermet, milyen szemléltető anyagokat használjunk. Az új programban mindent részletesen leírtak, de tankönyvek nélkül kellett tanítanunk. Az előkészítő osztályban az óvodát és az iskolát hoztuk közel egymáshoz, ezt a munkafüzetek segítségével oldottuk meg. Odaadással, élvezettel tanítottunk, de akkor is minden a mi vállunkon volt, mert nem adtak hozzá segédeszközt. Elsőben azonban meg kell tanítanunk az ábécét. A tanítótól elvárják, hogy oldja meg, a szülőtől, hogy vásárolja meg a munkafüzeteket, évente ötven-száz lej értékben, de ez nem ugyanaz, mintha tankönyve lenne a gyermeknek. – A munkafüzet csak kiegészítő, nem helyettesíti a tankönyvet. A tanító próbál mindenhonnan összegyűjteni tananyagot, amiből tanítani tud, de ez nem rendszeres munka. Azt éreztem év végén, hogy például matematikából a gyermekek nem tudtak semmit. – Írok, szerkesztek, másolok, ez óriási munka, mégsem rendszeres. Mert amikor a tanító innen-onnan gyűjti az anyagot, az nem ugyanolyan, mint egy jól megszerkesztett tankönyv. Év végén felmérik a másodikos gyermekeket, de nem lehet országosan egységes a mérce, hisz minden tanító a saját feje szerint tanítja a románt, matematikát és a többi tárgyat. – Többen elmondják, hogy elsőben nagy nehézséget okozott az ábécé tanítása. Szerintük a régi tankönyvből is meg lehet tanulni a betűket, de nem lehet tematikailag összeállítani az anyagot. A román nyelvet munkafüzetből tanították, mert az megfelelt az új követelményeknek, de a matematika tanítása nehéz volt, mert megváltozott a tanterv, az 1990 előtti anyagot kell tanítani, és ehhez nincs tankönyv. A román nyelv tanításának szerkezete, tanítási módja is megváltozott. – Nem a szavak változtak meg, amit meg kell tanítani, hanem a módszer. A gyakorlati nyelvet tanítjuk, és nem az irodalmat. Sok a párbeszéd, dramatizálás, ez jó lenne, csak kellene tankönyv. – A tanítók soha nem tapasztalt tanévkezdéssel szembesülnek. Hétfőn érkezik a hétéves gyermek lelkesen az iskolába, és nincs ábécéskönyv, amit a kezébe adjanak. – Ez nagy csalódás számára. A románt valahogy pótoljuk, a matematikát megtanítjuk abból, ami van, de hogy ne legyen a tanév első napján egy ábécéskönyv a gyermek padján, az nehezen elképzelhető. Hihetetlen, hogy két év alatt, amióta bevezették az új tanterveket, nem készültek el az új tankönyvek. – A kiadók azon is keresnek, hogy a munkafüzeteket gyakran kétkötetesre tervezik azért, hogy a gyermek egyszerre ne cipeljen sokat, de így az ára is megkétszereződik. A régi tankönyvek főként munkáltató könyvek, a gyermekek beleírnak, megválaszolják a kérdéseket, ezeket akkor sem lehetne használni, ha a diákok visszaadták volna az iskolának, ami második osztály előtt nem kötelező. – Amióta a világ világ, az első osztályba érkező gyermek padján ott az ábécéskönyve, ami sajátja, amit nem kell visszaadnia. Az ő ábécés tankönyve. Most ettől fosztjuk meg ezeket a gyermekeket. És ha készen is lesznek az új tankönyvek és a hozzájuk rendelt digitális anyag, mit is érünk el vele, hisz kivesszük a könyvet a gyermek kezéből?
(Beszélgetőtársaink: Darvas Ibolya, Imre Zsuzsánna, Kiss Annamária, Şaica Enikő, Szőcs Katalin Ágnes, Vinczeffy Réka.)
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. május 22.
Néptáncverseny a fürdővárosban
Kovásznai források tizenhatodszor
Szombaton népviseletbe öltözött gyerekek vonultak fel a városközpontban, majd gyűltek össze a művelődési ház udvarán, ahol idén 16. alkalommal tartották meg a Kovásznai források nevű országos néptáncversenyt és fesztivált a helyi Tanulók Klubja szervezésében.
Közel 400 fiatal érkezett a fürdővárosba Hargita, Brăila, Ploieşti, Vrancea, Olt és Kovászna megyékből, hogy legjobb tánctudásukat mutassák meg a színpadon. A tánccsoportok a Tanulók Klubjánál gyülekeztek, ahonnan a Kertész Barna vezette kovásznai ifjúsági fúvószenekar ütemeire, teljes parádéban vonultak a parkon keresztül a művelődési házhoz. Itt Czilli Balázs művelődési igazgató fogadta az egybegyűlteket, köszönetét fejezve ki a résztvevőknek, amiért jelenlétükkel évről évre gazdagítják a város kulturális életét.
A versenyzők teljesítményét a Lipan Vasile, Sorin Petre, Oláh Mihály koreográfusok, Haan-Deák Anikó tanítónő, Zaha Petruţa óvónő és Péter Izabella szülőbizottsági elnök alkotta zsűri több kategóriában díjazta. A lécfalvi Nemere táncosai a magyar óvódásoknál és az I–IV. osztályosoknál is első helyezést értek el. Utóbbi kategóriában a Recefice (Kovászna) ugyancsak első lett, második helyen a Gyöngyharmat (Zabola), míg harmadikon a Pitypang (Kovászna) és a Batyus (Sepsiszentgyörgy) végzett. Az V–VIII. osztályosoknál a Batyus (Sepsiszentgyörgy) néptáncegyüttes lett az első, őket a Gyöngyharmat (Zabola) és a Kökényes (Árkos) követte.
A román ovisok közül legügyesebbnek a Crenguţa (Brăila) táncosai bizonyultak. I–IV. osztályosban a Vintileasca (Vrancea) és a Muguraşul1 (Brăila) táncosai szereztek első helyezést, második helyen a vajnafalvi Avram Iancu Általános Iskola Junii Voineştiului csoportja, míg harmadikon a Mircea Vodă (Brăila) és a Muguraşul2 együttesek végeztek. Az V–VIII. osztályosoknál a Rapsodia Prahovei (Ploieşti) és Mlădițe Româneşti (Bodzaforduló) néptáncegyüttesek lettek elsők, őket követték a Victoreşti (Vrancea) és a zabolai Izvoraşul tánccsoportok.
A szervezők részéről Horváth Zita, a kovásznai Tanulók Klubja táncoktatója és Darvas Ibolya tanárnő örömmel nyugtázták, a visszajelzések alapján sikeres rendezvényt tudhatnak maguk mögött. Külön köszönetüket fejezték ki a helyi önkormányzatnak, a művelődési háznak, valamint a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájának, amiért idén is segítettek tető alá hozni ezt a nagyszabású fesztivált.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Kovásznai források tizenhatodszor
Szombaton népviseletbe öltözött gyerekek vonultak fel a városközpontban, majd gyűltek össze a művelődési ház udvarán, ahol idén 16. alkalommal tartották meg a Kovásznai források nevű országos néptáncversenyt és fesztivált a helyi Tanulók Klubja szervezésében.
Közel 400 fiatal érkezett a fürdővárosba Hargita, Brăila, Ploieşti, Vrancea, Olt és Kovászna megyékből, hogy legjobb tánctudásukat mutassák meg a színpadon. A tánccsoportok a Tanulók Klubjánál gyülekeztek, ahonnan a Kertész Barna vezette kovásznai ifjúsági fúvószenekar ütemeire, teljes parádéban vonultak a parkon keresztül a művelődési házhoz. Itt Czilli Balázs művelődési igazgató fogadta az egybegyűlteket, köszönetét fejezve ki a résztvevőknek, amiért jelenlétükkel évről évre gazdagítják a város kulturális életét.
A versenyzők teljesítményét a Lipan Vasile, Sorin Petre, Oláh Mihály koreográfusok, Haan-Deák Anikó tanítónő, Zaha Petruţa óvónő és Péter Izabella szülőbizottsági elnök alkotta zsűri több kategóriában díjazta. A lécfalvi Nemere táncosai a magyar óvódásoknál és az I–IV. osztályosoknál is első helyezést értek el. Utóbbi kategóriában a Recefice (Kovászna) ugyancsak első lett, második helyen a Gyöngyharmat (Zabola), míg harmadikon a Pitypang (Kovászna) és a Batyus (Sepsiszentgyörgy) végzett. Az V–VIII. osztályosoknál a Batyus (Sepsiszentgyörgy) néptáncegyüttes lett az első, őket a Gyöngyharmat (Zabola) és a Kökényes (Árkos) követte.
A román ovisok közül legügyesebbnek a Crenguţa (Brăila) táncosai bizonyultak. I–IV. osztályosban a Vintileasca (Vrancea) és a Muguraşul1 (Brăila) táncosai szereztek első helyezést, második helyen a vajnafalvi Avram Iancu Általános Iskola Junii Voineştiului csoportja, míg harmadikon a Mircea Vodă (Brăila) és a Muguraşul2 együttesek végeztek. Az V–VIII. osztályosoknál a Rapsodia Prahovei (Ploieşti) és Mlădițe Româneşti (Bodzaforduló) néptáncegyüttesek lettek elsők, őket követték a Victoreşti (Vrancea) és a zabolai Izvoraşul tánccsoportok.
A szervezők részéről Horváth Zita, a kovásznai Tanulók Klubja táncoktatója és Darvas Ibolya tanárnő örömmel nyugtázták, a visszajelzések alapján sikeres rendezvényt tudhatnak maguk mögött. Külön köszönetüket fejezték ki a helyi önkormányzatnak, a művelődési háznak, valamint a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájának, amiért idén is segítettek tető alá hozni ezt a nagyszabású fesztivált.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. május 16.
A néptánc fővárosa volt Kovászna
Megpezsdült Kovásznán az élet a hétvégén. Több mint hatszáz néptáncos érkezett a 18. alkalommal megszervezett Kovásznai források országos néptáncversenyre, így egy napra az ország néptánc-fővárosává vált a fürdőváros. A színes népviseletbe öltözött fiatalok nem csak a városi művelődési ház szabadtéri színpadán bűvölték el a nagyérdeműt, az egész városközpontot zsongással töltötték be a fürdővendégek és helybéliek legnagyobb örömére.
Szombaton reggel a tanulók házától vonultak a művelődési házhoz a résztvevők, sokan tánclépésben, saját zenéjük ritmusára, majd a szabadtéri színpadon mutatták be tudásukat. Háromszékről több együttes nevezett a megmérettetésre, eredményeik bizonyítják, a magyar néptáncban verhetetlenek vagyunk. Az I–IV. osztályosoknál a lécfalvi Nemere csoport győzedelmeskedett, őket követte a baróti Ördögszekér együttes és a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájának Kisbatyus csapata, dicséretben részesült a kovásznai Pitypang csoport. Az V–VIII. osztályosok korosztályában ugyancsak a Nemere volt az első, második lett a kovásznai Recefice, harmadikok az árkosi táncosok. Dicséretet kapott a zabolai Gyöngyharmat és a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájának Murgó-Batyus csoportja. A líceumi csoportok között győzött a Nemere, második a Gyöngyharmat, harmadik a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájának Batyus csoportja. Az országos verseny lebonyolításában szerepet vállalt a tanfelügyelőség, a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotája, a kovásznai városháza és művelődési ház – mondta el érdeklődésünkre Horváth Zita, a kovásznai tanulók háza táncszakosztályának vezetője. Hozzáfűzte: elismerés illeti a szervezőbizottságot – Darvas Ibolya, Konnáth László, György Sándor, Bartha Melinda, Horváth István és Kis Ilka hozzáállása a fesztivál sikerének egyik kulcsa volt. Horváth Zita méltatta a román néptáncosok kiváló fellépését is. Kiemelte a vajnafalvi Junii Covasnei teljesítményét, a marosvásárhelyi tanulók palotája, a régeni tanulók háza, a sloboziai csoportok előadását.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Megpezsdült Kovásznán az élet a hétvégén. Több mint hatszáz néptáncos érkezett a 18. alkalommal megszervezett Kovásznai források országos néptáncversenyre, így egy napra az ország néptánc-fővárosává vált a fürdőváros. A színes népviseletbe öltözött fiatalok nem csak a városi művelődési ház szabadtéri színpadán bűvölték el a nagyérdeműt, az egész városközpontot zsongással töltötték be a fürdővendégek és helybéliek legnagyobb örömére.
Szombaton reggel a tanulók házától vonultak a művelődési házhoz a résztvevők, sokan tánclépésben, saját zenéjük ritmusára, majd a szabadtéri színpadon mutatták be tudásukat. Háromszékről több együttes nevezett a megmérettetésre, eredményeik bizonyítják, a magyar néptáncban verhetetlenek vagyunk. Az I–IV. osztályosoknál a lécfalvi Nemere csoport győzedelmeskedett, őket követte a baróti Ördögszekér együttes és a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájának Kisbatyus csapata, dicséretben részesült a kovásznai Pitypang csoport. Az V–VIII. osztályosok korosztályában ugyancsak a Nemere volt az első, második lett a kovásznai Recefice, harmadikok az árkosi táncosok. Dicséretet kapott a zabolai Gyöngyharmat és a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájának Murgó-Batyus csoportja. A líceumi csoportok között győzött a Nemere, második a Gyöngyharmat, harmadik a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájának Batyus csoportja. Az országos verseny lebonyolításában szerepet vállalt a tanfelügyelőség, a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotája, a kovásznai városháza és művelődési ház – mondta el érdeklődésünkre Horváth Zita, a kovásznai tanulók háza táncszakosztályának vezetője. Hozzáfűzte: elismerés illeti a szervezőbizottságot – Darvas Ibolya, Konnáth László, György Sándor, Bartha Melinda, Horváth István és Kis Ilka hozzáállása a fesztivál sikerének egyik kulcsa volt. Horváth Zita méltatta a román néptáncosok kiváló fellépését is. Kiemelte a vajnafalvi Junii Covasnei teljesítményét, a marosvásárhelyi tanulók palotája, a régeni tanulók háza, a sloboziai csoportok előadását.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)