Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Dali Csongor
3 tétel
2014. július 31.
Tartalmas városnapok Csíkszeredában
A Csíkszeredai Városnapokon az eddigieknél több helyszínen, a szándék szerint minden korosztálynak, ízlésnek megfelelő programkínálattal várják az érdeklődőket, akik számos szabadtéri rendezvény közül választhatnak. Néhány napra átalakul, megváltozik a megyeszékhely központja.
Csütörtök délután 6 órától a Kossuth Lajos utcai galériában nyitják meg a Siculicidium 250 nevet viselő képzőművészeti kiállítást, este nyolctól pedig a Szent Ágoston-plébániatemplomban a Csíki Kamarazenekar városnapi nyitóhangversenyére várnak. Pénteken immár másodszor kezdődik a város központjában kialakított promenádon a kézműves kiállítás és vásár, délután 5 órától ugyanott a városnapok megnyitója, ünnepélyes zászlófelvonás lesz, a jó hangulatot a csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar és a kisvárdai Mistral menettáncos-csoport biztosítja. A Csíki Játékszín Napsugár fiúk című előadása este 8-kor kezdődik a Mikó-várban. A Petőfi utca és Majláth Gusztáv Károly tér találkozásánál felállított Origo-színpadon helyi együttesek zenélnek, tűzsonglőrök mutatkoznak be, és Egy drogos élete címmel Dali Csongor tart előadást. A Csíki Játékszín melletti kis parkban felállított sátorban borbemutató lesz. A Szabadság téri nagyszínpadon este fél héttől kezdődnek a koncertek, sorrendben a Grimus, a Magna Cum Laude, valamint Pély Barna és a United lép fel.
A központi park és a Mikó-vár is fontos szerepet kap
Szombaton délelőtt a 14. Pityókafesztivál ígérkezik a legérdekesebbnek, de a központi parkban a fesztivál ideje alatt többféle népzenei előadásból is lehet választani, a Kosz Szilveszter Gyermeknéptánccsoport, a csíkmadarasi népi zenekar, a Harom Néptáncegyüttes is színpadra áll, a Prisma Fotóklub pedig fotópikniket tart. Bemutatják Ádám Katalin Boldogasszony aranylapi című kötetét, és lesz favágó-bemutató is. A gyerekek a Boszorka bábcsoport előadását követhetik. Délután 6-tól a Mikó-várban kutyabemutató kezdődik, de azelőtt ugyanott gyermektáncház, báb-, és sporttánc-előadás, este pedig opera-és operettgála, majd Party Cover Band-koncert lesz. A kis parkban, az Orpheusz-sátorban bor- és könyvbemutató követi egymást, az Origo színpadon további koncertek. A Szabadság téren a néptáncé a főszerep, délután zajlik a Kosz Szilveszter Gyermek- és Ifjúsági Néptáncfesztivál, majd a Borsika Néptánccsoport és a Balt Orient folklór és táncszínházi produkció következik, a napot a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Vándorúton című előadása zárja.
Sport és ritmusfesztivál
Vasárnap a Vár térről reggel 9 órakor rajtoló Tusnád Ásványvíz Székely Maraton és az egy órával később a promenádról induló hegyikerékpár-verseny vezeti fel a nap programjait. A Mikó-várban délelőtt tizenegytől a hagyományos Dob-Ban Ritmusfesztiválon lehet részt venni, az Origo-színpadnál délután 3 órától késő estig követhetők a koncertek. A nagyszínpadon este 7-től a The Carbonfools, majd a Magashegyi Underground, végül a Napoleon Boulevard együttesek koncerteznek, éjfél előtt a tűzijáték búcsúztatja a városnapokat.
Útlezárások a városnapokon
Péntek reggel nyolc órától vasárnap éjfélig az autós forgalom elől a következő útszakaszokat zárják le: Mihail Sadoveanu utca (a Bălcescu utca és a Temesvári sugárút közötti szakaszon), a Szabadság tér a 2–8. szám között, a Sapientia egyetem és az Eminescu utca közötti rész, a Temesvári sugárút (a Szabadság tér és a Kőrösi Csoma Sándor utca közötti szakaszon). A lacikonyhák a Sapientia Egyetem körül, a Szabadság tér, Temesvári sugárút és Mihail Sadoveanu utcák felőli oldalon kapnak helyet. A sörsátrakat hagyományosan a Szabadság és a Majláth Gusztáv Károly téren, a mozi előtti részen állítják fel, játszópark a Sapientia Egyetem parkolójában, illetve a Temesvári sugárúton, az Óceán üzlettel szembeni részen lesz.
Kovács Attila, Székelyhon.ro
A Csíkszeredai Városnapokon az eddigieknél több helyszínen, a szándék szerint minden korosztálynak, ízlésnek megfelelő programkínálattal várják az érdeklődőket, akik számos szabadtéri rendezvény közül választhatnak. Néhány napra átalakul, megváltozik a megyeszékhely központja.
Csütörtök délután 6 órától a Kossuth Lajos utcai galériában nyitják meg a Siculicidium 250 nevet viselő képzőművészeti kiállítást, este nyolctól pedig a Szent Ágoston-plébániatemplomban a Csíki Kamarazenekar városnapi nyitóhangversenyére várnak. Pénteken immár másodszor kezdődik a város központjában kialakított promenádon a kézműves kiállítás és vásár, délután 5 órától ugyanott a városnapok megnyitója, ünnepélyes zászlófelvonás lesz, a jó hangulatot a csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar és a kisvárdai Mistral menettáncos-csoport biztosítja. A Csíki Játékszín Napsugár fiúk című előadása este 8-kor kezdődik a Mikó-várban. A Petőfi utca és Majláth Gusztáv Károly tér találkozásánál felállított Origo-színpadon helyi együttesek zenélnek, tűzsonglőrök mutatkoznak be, és Egy drogos élete címmel Dali Csongor tart előadást. A Csíki Játékszín melletti kis parkban felállított sátorban borbemutató lesz. A Szabadság téri nagyszínpadon este fél héttől kezdődnek a koncertek, sorrendben a Grimus, a Magna Cum Laude, valamint Pély Barna és a United lép fel.
A központi park és a Mikó-vár is fontos szerepet kap
Szombaton délelőtt a 14. Pityókafesztivál ígérkezik a legérdekesebbnek, de a központi parkban a fesztivál ideje alatt többféle népzenei előadásból is lehet választani, a Kosz Szilveszter Gyermeknéptánccsoport, a csíkmadarasi népi zenekar, a Harom Néptáncegyüttes is színpadra áll, a Prisma Fotóklub pedig fotópikniket tart. Bemutatják Ádám Katalin Boldogasszony aranylapi című kötetét, és lesz favágó-bemutató is. A gyerekek a Boszorka bábcsoport előadását követhetik. Délután 6-tól a Mikó-várban kutyabemutató kezdődik, de azelőtt ugyanott gyermektáncház, báb-, és sporttánc-előadás, este pedig opera-és operettgála, majd Party Cover Band-koncert lesz. A kis parkban, az Orpheusz-sátorban bor- és könyvbemutató követi egymást, az Origo színpadon további koncertek. A Szabadság téren a néptáncé a főszerep, délután zajlik a Kosz Szilveszter Gyermek- és Ifjúsági Néptáncfesztivál, majd a Borsika Néptánccsoport és a Balt Orient folklór és táncszínházi produkció következik, a napot a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Vándorúton című előadása zárja.
Sport és ritmusfesztivál
Vasárnap a Vár térről reggel 9 órakor rajtoló Tusnád Ásványvíz Székely Maraton és az egy órával később a promenádról induló hegyikerékpár-verseny vezeti fel a nap programjait. A Mikó-várban délelőtt tizenegytől a hagyományos Dob-Ban Ritmusfesztiválon lehet részt venni, az Origo-színpadnál délután 3 órától késő estig követhetők a koncertek. A nagyszínpadon este 7-től a The Carbonfools, majd a Magashegyi Underground, végül a Napoleon Boulevard együttesek koncerteznek, éjfél előtt a tűzijáték búcsúztatja a városnapokat.
Útlezárások a városnapokon
Péntek reggel nyolc órától vasárnap éjfélig az autós forgalom elől a következő útszakaszokat zárják le: Mihail Sadoveanu utca (a Bălcescu utca és a Temesvári sugárút közötti szakaszon), a Szabadság tér a 2–8. szám között, a Sapientia egyetem és az Eminescu utca közötti rész, a Temesvári sugárút (a Szabadság tér és a Kőrösi Csoma Sándor utca közötti szakaszon). A lacikonyhák a Sapientia Egyetem körül, a Szabadság tér, Temesvári sugárút és Mihail Sadoveanu utcák felőli oldalon kapnak helyet. A sörsátrakat hagyományosan a Szabadság és a Majláth Gusztáv Károly téren, a mozi előtti részen állítják fel, játszópark a Sapientia Egyetem parkolójában, illetve a Temesvári sugárúton, az Óceán üzlettel szembeni részen lesz.
Kovács Attila, Székelyhon.ro
2014. augusztus 11.
Megéri folytatni a Sic Fesztet
Vasárnap zárta kapuit a hatodik Székelyföldi Szabadegyetem, azaz az első Sic Feszt Háromszéken. A rendezvényen több ezer fiatal fordult meg a négy nap alatt, akik közel ötven programba kapcsolódtak be. A szervezők már a következő tábor időpontját is leszögezték.
Idén a székelyföldi fiatalok találkozásának központja Csomakőrös volt, a rendezvényen pedig több mint háromszáz állandó táborlakó ötven programon vett részt, az esti koncerteken ezer fölötti létszámban buliztak. A három nap alatt a táborban több, mint ötven előadó, közéleti személyiség, pedagógus, vállalkozó fordult meg. A szervező Hárit elnöke Oltean Csongor elmondta: az idei szabadegyetem volt eddig a legsikeresebb, és kiderült, hogy van igény az ilyen jellegű táborokra. „A továbbiakban az a cél, hogy a Sic Feszt egy olyan szabadegyetem legyen, amely viszi előre a térség hírnevét, ahol a székelyföldi fiatalok, a fiatal pedagógusok, gazdák, önkormányzati képviselők, népi mesterséget kedvelők kikapcsolódhatnak, tanulhatnak. Fontos, hogy legyen Székelyföldön egy olyan rendezvény, amelyik csak a miénk, saját erőnkből, saját elképzeléssel” – mondta az elnök.
A táborban különböző tematikájú sátrakat rendeztek be, így volt gazdasági, pedagógiai, szórakoztató és kvíz sátor is.
Túlélési praktikák táborozás idején
Ezzel a címmel tartott előadást Dali Csongor és tizenkét éves unokaöccse Dali Mátyás. A táborlakók megtanulhatták, hogyan készíthetnek csalánból kötelet, tamponból morzsolás során szikrát, miként használhatják tűzszállítónak a tőkegombát, hogyan használhatják a cigaretta filterét szűrőnek, valamint hogy készíthetnek faágakból menedéket éjszakára. A meghívottak ismertették azt a négy legfontosabb és elengedhetetlen dolgot is, amire a vadonban szükség van. Ezek a víz, az élelem, a menedék és a tűz, melynek rövidítése a V.É.M.T.
Csongor, előadása során többször felhívta a figyelmet a forrásvíz fogyasztására, mivel a szűretlen víz kiválthatja az egészségi állapot romlását. Tudatosította, hogy végszükség esetén élelemként szolgálhat a madarak tojása, a sáska, a gyík, vagy akár a kígyó. Mivel a medve emésztése rendkívül gyors, ürülékében is találhatunk számunkra életmentő táplálékot, energiaforrást. A diákok azt is megtanulhatták, hogy a menedék építésénél, az egyik legfontosabb dolog a többréteges szigetelés, ami hőszigetelő hiányában lehet akár a moha, vagy leveles ágak. Mindez, azért, mert a föld a víznél és a levegőnél háromszor gyorsabban vonja el a hőt a testtől. Előadásaikat túrázásai alatt készített képekkel, a tűzcsiholás legegyszerűbb technikájának bemutatásával színesítették.
Táborok a kommunizmus idején
A táborozáshoz szükséges különböző technikák elsajátítása mellett a fiatalok a régi idők táborozásaiba is betekinthettek Markó Attila parlamenti képviselő előadása során. A képviselő felelevenítette emlékeit a nyolcvanas évektől, a kommunizmuson át, egészen napjainkig. Mint mondta, akkor teljesen mást jelentett a táborozás, főleg a székelyföldi fiatalok számára, hiszen nem volt szabad „magyarkodni”, nem volt lehetőség közel kerülni a magyar kultúrához, de a fiatalok mégis suttogtak egymás között, míg hátuk mögött pedig mások „suttogtak” róluk. Markó azt is hozzátette, hogy a régi korok ifjúsága nem különbözött jelentősen a mai kor diákságától pusztán a mai kommunikációs eszközök hiánya kényszerítette őket arra, hogy a beszélgetések útján, és a személyes kapcsolatok által alakuljanak ki baráti körök vagy szélesebb társaságok. A parlamenti képviselő elmondta, hogy akkoriban a gitár elengedhetetlen kelléke volt minden tábornak.
Házi feladat a szükséges rossz?
Az iskolai házi feladatok fontosságáról is szó esett a pedagógus sátorban, a témát Bugyor Izabella, pedagógus, pszichológus dolgozta fel közösen a diákokkal. A fiatalok egy bemelegítő feladatot kaptak, melyben néhány szóval kellett jellemezzék az iskola és a házi feladat fogalmakat. Ezt követte egy összetettebb játék: a résztvevőket csoportokra osztották, majd a csoportok külön-külön össze kellett gyűjtsék a pro, kontra és a jó valamint az öncélú érveket, ami a házi feladat mellett és ellen szól.
A legfontosabb érvek között szerepelt, hogy a diák a házi feladatok által tudja rögzíteni a megszerzett ismereteket, valamint nem elhanyagolható, hogy így a képességeit is tudja fejleszteni a tanuló. A kontra csoport tagjai úgy vélték, hogy a házi feladat által fölösleges hatásoknak vannak kitéve a diákok, mint például a stressz, a „muszáj” érzés, emellett pedig a sok fölösleges feladat a gyerek szabadidejét is elveszi. Felhozták még azt is kontra érvnek, tapasztalatokra alapozva, hogy vannak olyan esetek, amikor a diák a nem tudásszintjének megfelelő házi feladatot kapja, így e miatt szorongás alakul ki vagy rosszabb esetben a szülőnek kell megoldania a feladatot.
A következő csoport feladata kicsivel összetettebb volt és már a személyes tapasztalatokra alapoztak a résztvevők. A tanárok és a diákok is külön-külön hoztak fel példákat és személyes tapasztalatokat is meséltek. Ők úgy vélték, hogy a jó házi feladat az, amely által a gyerek, a tanuló fejlődni tud, motiválja is a diákot. Bugyor Izabella elmondta: találkozott már olyan esettel is, mikor a tanárok azzal fenyegettek a diákokat, hogy ha nem ülnek csendben, akkor házi feladatot kapnak. Nagyon rossz büntetőnek tartja, hiszen ez által a diák csak még ellenszenvesebbnek tartja ezt a plusz feladatot, amivel akár fejlődni is tudna.
A sikeres fiatalok titkai
A gazdasági sátorban is zajlott az élet hétvégén, ugyanis a Junior Business Club elnöke, Karácsony Zsolt tartott előadást Titok címmel. Ennek során az érdeklődők a JBC tevékenységéről informálódhattak, továbbá személyes tapasztalatokat hallhattak arról, hogy milyen előnyei vannak annak, ha szervezetbe tömörülnek a fiatalok. Az előadó szerint a szervezetebe való tömörülésnek számos előnye van, hiszen ezáltal pályázati lehetőségek nyílnak és számos munkalehetőség is adódik. Karácsony Zsolt az önkéntességre és diákmunkára buzdította a fiatalokat, hiszen ezáltal is tapasztalatokat szerezhetnek. Kihangsúlyozta: fontos, hogy a fiatalok a kapcsolatok építésére fektessenek nagy hangsúlyt, amelynek első és talán legfontosabb írott és íratlan szabálya, a kezdeményezés. „Ha nem kezdeményezünk, nem lépünk, kapcsolataink nem lesznek.A kapcsolatépítés pedig ifjúsági, civil szervezetekben mozogva, tevékenykedve sokkal könnyebb, hatékonyabb”– mondta.
Az idei Sic Feszt vasárnap zárult, a szervezők pedig már decemberben elkezdik a következő szabadegyetem szervezését. A következő fesztivált több előadóval, színesebb programokkal tervezik 2015 augusztus 6 és 9 között. A helyszín egyelőre még titok – tették hozzá a szervezők.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro
Vasárnap zárta kapuit a hatodik Székelyföldi Szabadegyetem, azaz az első Sic Feszt Háromszéken. A rendezvényen több ezer fiatal fordult meg a négy nap alatt, akik közel ötven programba kapcsolódtak be. A szervezők már a következő tábor időpontját is leszögezték.
Idén a székelyföldi fiatalok találkozásának központja Csomakőrös volt, a rendezvényen pedig több mint háromszáz állandó táborlakó ötven programon vett részt, az esti koncerteken ezer fölötti létszámban buliztak. A három nap alatt a táborban több, mint ötven előadó, közéleti személyiség, pedagógus, vállalkozó fordult meg. A szervező Hárit elnöke Oltean Csongor elmondta: az idei szabadegyetem volt eddig a legsikeresebb, és kiderült, hogy van igény az ilyen jellegű táborokra. „A továbbiakban az a cél, hogy a Sic Feszt egy olyan szabadegyetem legyen, amely viszi előre a térség hírnevét, ahol a székelyföldi fiatalok, a fiatal pedagógusok, gazdák, önkormányzati képviselők, népi mesterséget kedvelők kikapcsolódhatnak, tanulhatnak. Fontos, hogy legyen Székelyföldön egy olyan rendezvény, amelyik csak a miénk, saját erőnkből, saját elképzeléssel” – mondta az elnök.
A táborban különböző tematikájú sátrakat rendeztek be, így volt gazdasági, pedagógiai, szórakoztató és kvíz sátor is.
Túlélési praktikák táborozás idején
Ezzel a címmel tartott előadást Dali Csongor és tizenkét éves unokaöccse Dali Mátyás. A táborlakók megtanulhatták, hogyan készíthetnek csalánból kötelet, tamponból morzsolás során szikrát, miként használhatják tűzszállítónak a tőkegombát, hogyan használhatják a cigaretta filterét szűrőnek, valamint hogy készíthetnek faágakból menedéket éjszakára. A meghívottak ismertették azt a négy legfontosabb és elengedhetetlen dolgot is, amire a vadonban szükség van. Ezek a víz, az élelem, a menedék és a tűz, melynek rövidítése a V.É.M.T.
Csongor, előadása során többször felhívta a figyelmet a forrásvíz fogyasztására, mivel a szűretlen víz kiválthatja az egészségi állapot romlását. Tudatosította, hogy végszükség esetén élelemként szolgálhat a madarak tojása, a sáska, a gyík, vagy akár a kígyó. Mivel a medve emésztése rendkívül gyors, ürülékében is találhatunk számunkra életmentő táplálékot, energiaforrást. A diákok azt is megtanulhatták, hogy a menedék építésénél, az egyik legfontosabb dolog a többréteges szigetelés, ami hőszigetelő hiányában lehet akár a moha, vagy leveles ágak. Mindez, azért, mert a föld a víznél és a levegőnél háromszor gyorsabban vonja el a hőt a testtől. Előadásaikat túrázásai alatt készített képekkel, a tűzcsiholás legegyszerűbb technikájának bemutatásával színesítették.
Táborok a kommunizmus idején
A táborozáshoz szükséges különböző technikák elsajátítása mellett a fiatalok a régi idők táborozásaiba is betekinthettek Markó Attila parlamenti képviselő előadása során. A képviselő felelevenítette emlékeit a nyolcvanas évektől, a kommunizmuson át, egészen napjainkig. Mint mondta, akkor teljesen mást jelentett a táborozás, főleg a székelyföldi fiatalok számára, hiszen nem volt szabad „magyarkodni”, nem volt lehetőség közel kerülni a magyar kultúrához, de a fiatalok mégis suttogtak egymás között, míg hátuk mögött pedig mások „suttogtak” róluk. Markó azt is hozzátette, hogy a régi korok ifjúsága nem különbözött jelentősen a mai kor diákságától pusztán a mai kommunikációs eszközök hiánya kényszerítette őket arra, hogy a beszélgetések útján, és a személyes kapcsolatok által alakuljanak ki baráti körök vagy szélesebb társaságok. A parlamenti képviselő elmondta, hogy akkoriban a gitár elengedhetetlen kelléke volt minden tábornak.
Házi feladat a szükséges rossz?
Az iskolai házi feladatok fontosságáról is szó esett a pedagógus sátorban, a témát Bugyor Izabella, pedagógus, pszichológus dolgozta fel közösen a diákokkal. A fiatalok egy bemelegítő feladatot kaptak, melyben néhány szóval kellett jellemezzék az iskola és a házi feladat fogalmakat. Ezt követte egy összetettebb játék: a résztvevőket csoportokra osztották, majd a csoportok külön-külön össze kellett gyűjtsék a pro, kontra és a jó valamint az öncélú érveket, ami a házi feladat mellett és ellen szól.
A legfontosabb érvek között szerepelt, hogy a diák a házi feladatok által tudja rögzíteni a megszerzett ismereteket, valamint nem elhanyagolható, hogy így a képességeit is tudja fejleszteni a tanuló. A kontra csoport tagjai úgy vélték, hogy a házi feladat által fölösleges hatásoknak vannak kitéve a diákok, mint például a stressz, a „muszáj” érzés, emellett pedig a sok fölösleges feladat a gyerek szabadidejét is elveszi. Felhozták még azt is kontra érvnek, tapasztalatokra alapozva, hogy vannak olyan esetek, amikor a diák a nem tudásszintjének megfelelő házi feladatot kapja, így e miatt szorongás alakul ki vagy rosszabb esetben a szülőnek kell megoldania a feladatot.
A következő csoport feladata kicsivel összetettebb volt és már a személyes tapasztalatokra alapoztak a résztvevők. A tanárok és a diákok is külön-külön hoztak fel példákat és személyes tapasztalatokat is meséltek. Ők úgy vélték, hogy a jó házi feladat az, amely által a gyerek, a tanuló fejlődni tud, motiválja is a diákot. Bugyor Izabella elmondta: találkozott már olyan esettel is, mikor a tanárok azzal fenyegettek a diákokat, hogy ha nem ülnek csendben, akkor házi feladatot kapnak. Nagyon rossz büntetőnek tartja, hiszen ez által a diák csak még ellenszenvesebbnek tartja ezt a plusz feladatot, amivel akár fejlődni is tudna.
A sikeres fiatalok titkai
A gazdasági sátorban is zajlott az élet hétvégén, ugyanis a Junior Business Club elnöke, Karácsony Zsolt tartott előadást Titok címmel. Ennek során az érdeklődők a JBC tevékenységéről informálódhattak, továbbá személyes tapasztalatokat hallhattak arról, hogy milyen előnyei vannak annak, ha szervezetbe tömörülnek a fiatalok. Az előadó szerint a szervezetebe való tömörülésnek számos előnye van, hiszen ezáltal pályázati lehetőségek nyílnak és számos munkalehetőség is adódik. Karácsony Zsolt az önkéntességre és diákmunkára buzdította a fiatalokat, hiszen ezáltal is tapasztalatokat szerezhetnek. Kihangsúlyozta: fontos, hogy a fiatalok a kapcsolatok építésére fektessenek nagy hangsúlyt, amelynek első és talán legfontosabb írott és íratlan szabálya, a kezdeményezés. „Ha nem kezdeményezünk, nem lépünk, kapcsolataink nem lesznek.A kapcsolatépítés pedig ifjúsági, civil szervezetekben mozogva, tevékenykedve sokkal könnyebb, hatékonyabb”– mondta.
Az idei Sic Feszt vasárnap zárult, a szervezők pedig már decemberben elkezdik a következő szabadegyetem szervezését. A következő fesztivált több előadóval, színesebb programokkal tervezik 2015 augusztus 6 és 9 között. A helyszín egyelőre még titok – tették hozzá a szervezők.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro
2015. november 21.
Dali Sándor emlékére
Sok mindent tudnék papírra vetni az emberről, ki több mint huszonhét esztendőn át nevelt, tanított, taníttatott, pallérozta elmémet és utat mutatott az életben. Fénysebességgel telt el az elmúlt öt esztendő, talán hiánya gyorsította fel az idő múlását, de lehetséges, hogy csak gyorsul a világ – viszont jómagam, családom és mindazon emberek, kiknek életében némi szerepet kapott, vállalt Ő, még őrizzük a kőtömbből faragott ember, Dali Sándor emlékét.
2010. november 21-én távozott el közülünk, s a mélységes űr, fájdalom mellett mást is hagyott maga után: mindazt a jót és becsületességet, amit képviselt.
Oldalakon keresztül számolhatnék be életútjáról, személyiségéről, tetteiről, ám ehelyett inkább egy rövid történetet osztanék meg, egy fiatal, lázadó tini és nagytatája kapcsolatáról. Történt mindez a kilencvenes évek derekán, mikor jómagam még csupán tizenharmadik életévemet koptattam, lázadoztam, nem volt ínyemre a társadalom mindennemű elvárása, így tettekkel is alá szerettem volna támasztani „törvényen kívüli” létemet. A megkezdődött nyári szünet első hétvégéjén egy tágabb baráti társasággal mulattuk az időt. Fittyet hányva a szabályokra egymással versenyeztünk: ki tud nagyobb butaságot művelni. Kis idő múltán a „lónál” találtuk magunkat, átmentünk a felső gangon, az ottani parkolóban pihenő autók közé. Folytattuk a mulatságot, majd kipattant fejemből az est nyerő ötlete: felmászom egy autó tetejére, és eljárom kedvenc táncom. Csodás pillanat volt, akkor így éreztem, nem törődve az okozott károkkal. Két nap után ebédelni mentem nagyszüleimhez, kik éppen az ominózus parkoló szomszédságában laktak. Felérve köszöntem, aztán meghallottam nagyapám nyugodt, de határozott hangját. Éreztem, hogy valami baj van. Kint ücsörgött az erkélyen, és kérte szépen, hogy csatlakozzak. Megtettem, hisz sokszor tanácskoztunk, beszélgettünk kint a padon. Mikor leültem mellé, az első kérdése az volt, ismerem-e azt a zöld autót a parkolóból – s rámutatott a hétvégi táncparkettemre. Persze, egyből tagadtam, mire Ő elmondta a sánta kutyás közmondást. Tudtam, bukta van! Vártam egy nagyon csúnya letolást vagy nyaklevest, hisz a produkcióm után a haverok elmondták, hogy őket megnyúznák, ha otthon rájönnének erre. Az „öreg” Dali azonban még a hangját sem emelte fel, teljes nyugalommal elmagyarázta, beláttatta velem a hibát, aztán rátért az orvoslás részleteire. Elküldött egy csokor virágért meg egy üveg borért, amit a szintén nyugdíjas autótulajdonosoknak kellett elvinnem. Természetesen egyedül. Bocsánatot kértem tőlük, addigi életem során még sosem szégyelltem magam annyira. Ők, természetesen, megbocsátottak. Azt gondoltam, hű ezt könnyen megúsztam, ám ekkor nagytatám is belépett az ajtón, s közölte a szomszédokkal, hogy a fiatalember vállalja a javítás költségeit. Erre nem számítottam, kilépve az ajtón kérdőre is voltam Bajusz Tatát – így szólítottam kiskoromban –, hogy ezt mégis miként gondolta. Ugyanazon a nyugodt, határozott hangon felvilágosított: dolgozni fogsz a nyáron, a megkeresett pénzből megtéríted a károkat. Gondolom, nem kell ecsetelnem, milyen rosszul esett a dolog, de nem volt más választásom. Két hét munka után ébredtem rá, hányszor hallottam nagyapámtól korábban, hogy tetteink nem maradnak büntetlenül, de legalább megtanított tiszteletben tartani mások értékeit, és ezzel egy időben saját értékrendem alapköveit is lerakni.
Számos hasonló történetet mesélhetnék, sőt, biztos vagyok benne, többen is számos anekdotát tudnának mesélni szeretett Dali Sándorunkról. Sajnos, ezeket már csak nélküle tudjuk elmesélni, nincs már köztünk, hogy hozzábiggyesszen még egy tanulságot, még egy tanácsot, még egy bölcsességet. Nem volt városunk szülötte, viszont örökbe fogadták egymást Sepsiszentgyörggyel, megtettek mindent, amit lehetett, hogy szebbek legyenek napjaink, írott magyar sajtót teremtettek, színvonalas színházat szolgáltattak a város lakóinak, és tanították a tisztelettudó viselkedést. A városért végzett munkája elismeréseként Pro Urbe-díjjal jutalmazták. Ezt is, mint minden más elismerést, szerényen fogadta, mondván, hogy Sepsiszentgyörgy többet nyújtott neki, mint egy díj, hisz otthonra talált itt. Szováta volt a szülőhelye, majd Kolozsvár, Marosvásárhely és Bukarest érintésével került Háromszékre, ám sosem feledkezett meg településéről, mely felnevelte, utat mutatott neki. Minden egyes szovátai sorsát magán viselte, az ott élőkét, és azokét is, kik Háromszék csodás tájaira tévedtek. Munkatársait védelmezte az elnyomás idején, ott segített, ahol tudott, és olykor ott is, ahol nem volt rá esély, mindig fontosabbak voltak számára a családtagjai, barátai, ismerősei, mint saját érdekei.
Ő nemcsak az én nagytatám volt, hanem mindenki Dali Sándorja! Egy magasztos, ám mára már sajnos kihalt nyelven emlékezek róla: Memoria eius fiat in aeternum benedicta! Emléke legyen örökkön áldott!
Dali Csongor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Sok mindent tudnék papírra vetni az emberről, ki több mint huszonhét esztendőn át nevelt, tanított, taníttatott, pallérozta elmémet és utat mutatott az életben. Fénysebességgel telt el az elmúlt öt esztendő, talán hiánya gyorsította fel az idő múlását, de lehetséges, hogy csak gyorsul a világ – viszont jómagam, családom és mindazon emberek, kiknek életében némi szerepet kapott, vállalt Ő, még őrizzük a kőtömbből faragott ember, Dali Sándor emlékét.
2010. november 21-én távozott el közülünk, s a mélységes űr, fájdalom mellett mást is hagyott maga után: mindazt a jót és becsületességet, amit képviselt.
Oldalakon keresztül számolhatnék be életútjáról, személyiségéről, tetteiről, ám ehelyett inkább egy rövid történetet osztanék meg, egy fiatal, lázadó tini és nagytatája kapcsolatáról. Történt mindez a kilencvenes évek derekán, mikor jómagam még csupán tizenharmadik életévemet koptattam, lázadoztam, nem volt ínyemre a társadalom mindennemű elvárása, így tettekkel is alá szerettem volna támasztani „törvényen kívüli” létemet. A megkezdődött nyári szünet első hétvégéjén egy tágabb baráti társasággal mulattuk az időt. Fittyet hányva a szabályokra egymással versenyeztünk: ki tud nagyobb butaságot művelni. Kis idő múltán a „lónál” találtuk magunkat, átmentünk a felső gangon, az ottani parkolóban pihenő autók közé. Folytattuk a mulatságot, majd kipattant fejemből az est nyerő ötlete: felmászom egy autó tetejére, és eljárom kedvenc táncom. Csodás pillanat volt, akkor így éreztem, nem törődve az okozott károkkal. Két nap után ebédelni mentem nagyszüleimhez, kik éppen az ominózus parkoló szomszédságában laktak. Felérve köszöntem, aztán meghallottam nagyapám nyugodt, de határozott hangját. Éreztem, hogy valami baj van. Kint ücsörgött az erkélyen, és kérte szépen, hogy csatlakozzak. Megtettem, hisz sokszor tanácskoztunk, beszélgettünk kint a padon. Mikor leültem mellé, az első kérdése az volt, ismerem-e azt a zöld autót a parkolóból – s rámutatott a hétvégi táncparkettemre. Persze, egyből tagadtam, mire Ő elmondta a sánta kutyás közmondást. Tudtam, bukta van! Vártam egy nagyon csúnya letolást vagy nyaklevest, hisz a produkcióm után a haverok elmondták, hogy őket megnyúznák, ha otthon rájönnének erre. Az „öreg” Dali azonban még a hangját sem emelte fel, teljes nyugalommal elmagyarázta, beláttatta velem a hibát, aztán rátért az orvoslás részleteire. Elküldött egy csokor virágért meg egy üveg borért, amit a szintén nyugdíjas autótulajdonosoknak kellett elvinnem. Természetesen egyedül. Bocsánatot kértem tőlük, addigi életem során még sosem szégyelltem magam annyira. Ők, természetesen, megbocsátottak. Azt gondoltam, hű ezt könnyen megúsztam, ám ekkor nagytatám is belépett az ajtón, s közölte a szomszédokkal, hogy a fiatalember vállalja a javítás költségeit. Erre nem számítottam, kilépve az ajtón kérdőre is voltam Bajusz Tatát – így szólítottam kiskoromban –, hogy ezt mégis miként gondolta. Ugyanazon a nyugodt, határozott hangon felvilágosított: dolgozni fogsz a nyáron, a megkeresett pénzből megtéríted a károkat. Gondolom, nem kell ecsetelnem, milyen rosszul esett a dolog, de nem volt más választásom. Két hét munka után ébredtem rá, hányszor hallottam nagyapámtól korábban, hogy tetteink nem maradnak büntetlenül, de legalább megtanított tiszteletben tartani mások értékeit, és ezzel egy időben saját értékrendem alapköveit is lerakni.
Számos hasonló történetet mesélhetnék, sőt, biztos vagyok benne, többen is számos anekdotát tudnának mesélni szeretett Dali Sándorunkról. Sajnos, ezeket már csak nélküle tudjuk elmesélni, nincs már köztünk, hogy hozzábiggyesszen még egy tanulságot, még egy tanácsot, még egy bölcsességet. Nem volt városunk szülötte, viszont örökbe fogadták egymást Sepsiszentgyörggyel, megtettek mindent, amit lehetett, hogy szebbek legyenek napjaink, írott magyar sajtót teremtettek, színvonalas színházat szolgáltattak a város lakóinak, és tanították a tisztelettudó viselkedést. A városért végzett munkája elismeréseként Pro Urbe-díjjal jutalmazták. Ezt is, mint minden más elismerést, szerényen fogadta, mondván, hogy Sepsiszentgyörgy többet nyújtott neki, mint egy díj, hisz otthonra talált itt. Szováta volt a szülőhelye, majd Kolozsvár, Marosvásárhely és Bukarest érintésével került Háromszékre, ám sosem feledkezett meg településéről, mely felnevelte, utat mutatott neki. Minden egyes szovátai sorsát magán viselte, az ott élőkét, és azokét is, kik Háromszék csodás tájaira tévedtek. Munkatársait védelmezte az elnyomás idején, ott segített, ahol tudott, és olykor ott is, ahol nem volt rá esély, mindig fontosabbak voltak számára a családtagjai, barátai, ismerősei, mint saját érdekei.
Ő nemcsak az én nagytatám volt, hanem mindenki Dali Sándorja! Egy magasztos, ám mára már sajnos kihalt nyelven emlékezek róla: Memoria eius fiat in aeternum benedicta! Emléke legyen örökkön áldott!
Dali Csongor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)