Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Csomoss Attila
9 tétel
2004. június 10.
A rendszerváltás után eltelt tizenöt év alatt nem sikerült elérni, hogy színvonalas magyar tannyelvű mezőgazdasági, vidékfejlesztési, mezőgépészeti és erdészeti oktatás induljon magyar nyelven Maros megye egyik jó hírű középiskolájában. 1955-ben megszűnt a középfokú mezőgazdasági iskola. 1962-ben pártrendeletre felszámolták a tangazdaságot. Az elsorvasztott és felszámolt magyar iskolaszerkezetet nem sikerült felújítani. A 2003/2004-es iskolai évben volt ugyan egy próbálkozás, a Marosvásárhelyi Mezőgazdasági Iskolaközpontban beindítottak egy magyar osztályt. Az iskola már nem tudta biztosítani a megfelelő oktatószemélyzetet sem, ezért idén már nem is próbálkoznak, mindössze Mezőbándon indul egy növénytermesztési szakosztály magyar nyelven. Nánzán Jenő, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgató-helyettese szerint a középfokú végzetteknek csak kis százaléka helyezkedik el a termelésben. Az oktatást sürgősen meg kell reformálni. Csomóss Attila, az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete megyei szervezetének elnöke sem derűlátó. /Bodolai Gyöngyi: Lekéstük ezt a vonatot is? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./
2004. december 7.
Idén négy marosvásárhelyi (vagy innen elszármazott) jeles személyt tüntetett ki az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. Csomóss Attila az erdélyi magyar gazdák európai színvonalú szakmai képzéséért kapott Balázs Ferenc-díjat, Sebestyén Spielmann Mihály a Teleki Téka régi könyvállománya feltárásáért részesült Monoki István-díjban. Szentgyörgyi István-díjat adományoztak Elekes Botondnak, a minőségteremtő erdélyi magyar színjátszás támogatásáért és Bánffy Miklós-díjjal tüntették ki Kárp Györgyöt, a Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának színművészét, aligazgatóját, több évtizedes színházi tevékenységéért. /EMKE-díjak – 2004. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./
2006. április 25.
Marosvásárhelyen a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete székhelyén született, de Kolozsváron tevékenykedett Rajka Péter gépgyártóra emlékeztek. A mezőgazdasági gépészmérnökök és szakemberek ez alkalommal a mezőgépészet jelenlegi helyzetéről is beszélgettek, egyebek között arról, hogy szaktanácsadással segítik a gazdákat e téren. Rajka Péter /Marosvásárhely, 1807. febr. 11.- Kolozsvár, 1876. ápr. 28./ Bolyai Farkas ismerte fel tanítványában a műszaki érdeklődést, s ösztönözte arra, hogy műegyetemet végezzen. Rajka Péter az egyetem elvégzése után hazajött Erdélybe és 1840-ben Kolozsváron nyitotta meg gépgyártó műhelyét. 1857-ben az első erdélyi országos kiállításon több mezőgazdasági gépet mutatott be. Rajka gyárából látták el az erdélyi gépszükséglet 1/6 – 1/8-át. Támogatta az Erdélyi Gazda Egyletet is. Az RMGE székházában Rajka Péter életéről Szász Zoltán mérnök, egyetemi tanár beszélt, majd Csomoss Attila, az RMGE elnöke elmondta, azért emlékeztek meg a nagy elődről, mert élete példamutató volt. A mezőgazdaságban a mai napig kaotikus minden. A mezőgazdasági termékeknek nincs piaca. Szász Zoltán kifejtette, érdekvédelmi csoportosulásokat, gazdaköröket, gépköröket kell szervezni és működtetni. /(vajda): Rajka Péter gépgyártóra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 25./
2007. március 29.
Csomóss Attila mérnök, az RMGE Maros szervezet elnöke évek óta arra törekedik, hogy a gazdatársadalom tagjai minél több új információhoz jussanak. Ennek érdekében szervezett tapasztalatcseréket, szakmai találkozókat. Legutóbb március 27-én került sor kiállítással egybekötött gazdanapra az egyesület székházában. A megbeszélésen magyarországi szakemberek osztották meg tapasztalataikat, továbbá újabb termesztési, tenyésztési technológiákat ismertettek. /(kilyén): Kiállítással egybekötött gazdanap. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 29./
2014. április 1.
Határon átnyúló hídfőerősítés
Szorosabbá fűzik a mezőgazdasági kapcsolatokat
– Arra törekszik a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete, hogy tevékenységével megerősítse a romániai magyar gazdatársadalmat, s ezáltal az itthon maradásra ösztönözze – mondta többek között Csomoss Attila mérnök, az RMGE Maros elnöke azon a tanácskozáson, amelynek vendégei voltak a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Agrárkamara képviselői.
Az RMGE Maros megbízható partner lehet
Az RMGE Maros és a magyar agrárium – múlt, jelen, jövő címmel március 25-én megtartott tanácskozás tulajdonképpen egyik mozzanata volt annak a hosszú évek óta tartó kapcsolatépítésnek, amelynek célja, hogy szorosabbá fűzze a mezőgazdasági kapcsolatokat az anyaország és az erdélyi gazdák között. Ez az együttműködés tapasztalatszerző látogatásokban, üzleti kapcsolatokban konkretizálódott. Ez igazolódott be a tanácskozáson is, ahol Csomoss Attila beszámolt az RMGE Maros 2013. évi tevékenységéről. A legfontosabbként talán azt az eredményt emelte ki az elnök, hogy az egyesület tagja a LAPAR-nak (Liga Asociatiilor Producatorilor Agricoli din România), a Mezőgazdasági Termelők Országos Ligájának, ami lehetővé tette, hogy több alkalommal találkozzanak a mezőgazdasági miniszterrel, az APIA és az APDRP országos vezetőivel, és ezáltal kifejthették a véleményüket a földtörvényre és az agrárkamarákra vonatkozó jogszabállyal kapcsolatosan. Ugyanakkor az RMGE részt vett a Kárpát- medencei Magyar Gazdaegyesületek Fórumán több más olyan szervezettel, amellyekkel tulajdonképpen kiépítették azokat a pilléreket, amelyre támaszkodva elmélyíthetik nemcsak az anyaország és Erdély, hanem a Kárpát-medencei agrárkapcsolatokat is, hiszen van mit tanulni egymástól.
Sikerrel működtetik marosvásárhelyi oktatási és információs központjukat, amelynek keretében szaktanfolyamokat, tanácsadást tartanak. Eddig több mint 800 mezőgazdász szerzett itt képesítést valamilyen szakterületen. Ezenkívül több tapasztalatcserén vettek részt Magyarországon, ahol a résztvevők betekinthettek az ottani gazdálkodók tevékenységébe. A tervek közül Csomoss Attila megemlítette, hogy Méhész leszek Erdélyben címmel tananyagot állítanak össze, akkreditálni szeretnék a farm-vezetőképzést, gazdanap szervezését tervezik Mikházán a Csűrszínházban, ahol bemutatják majd azokat az eredményeket, amelyeket mostanig sikerült elérnie az egyesületnek és tagjaiknak.
– Van tehát múlt és jelen is, hiszen az országos gazdasági körülményekhez, az unió adta lehetőségekhez viszonyítva az erdélyi magyar gazdák igyekeznek megélni munkájuk után. Még nem beszélhetünk a nyugati piacgazdálkodás modellje szerint megerősödött gazdatársadalomról, de a 2014–2020-as uniós pénzügyi támogatási időszak újabb lehetőségeket kínál a fejlődésre, ezeket kell kihasználni, tanulva azoktól, akik előttünk járnak, s ebben jó kapaszkodó, útmutató lehet az anyaország is, ezért tartjuk fontosnak megerősíteni ezeket a kapcsolatokat – mondta többek között Csomoss Attila, amikor bemutatta a rendezvény vendégeit.
Mielőtt azonban szót kaptak volna az említett magyarországi intézményvezetők, Bordi Kacsó Zsolt, az APIA Maros megyei kirendeltségének szaktanácsadója beszámolt a támogatási lehetőségekről (sz.m.: ezekről egy korábbi interjúban részletesen tájékoztattuk olvasóinkat).
A Vidékfejlesztési Minisztérium 2014–2020-as időszakra szóló elképzelései
Elsőként a meghívottak közül dr. Torda Mária, a Vidékfejlesztési Minisztérium Parlamenti és Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának főosztályvezető-helyettese szólalt fel, aki beszámolt a 2014–2020-as időszakra szóló vidékfejlesztési együttműködési lehetőségekről a Kárpát-medencei, határon túli magyarsággal. Elmondta, a Vidékfejlesztési Minisztérium 2012 márciusában dolgozta ki a vidékfejlesztési stratégiát, amelyben helyet kaptak a határon átnyúló vidékfejlesztési támogatások is. 2013-ra 65,7 millió forintot irányoztak elő, de sajnos, az állami deficit miatt csak 45,7 milliót különíthettek el erre a célra. Kiemelten támogatták a gyulafehérvári Caritas által a Székelyföldön megvalósított Átalvető programot, amely udvarhelyi, csíki, gyergyói régiókban biztosított szakképzést, valamint egy tejfeldolgozó felszerelését, csomagolósorral együtt. Támogatták a vajdasági falugazda- hálózat kiépítését is, illetve több szakmai tanulmányút és találkozó megszervezését. A támogatások között szerepelt még a gyakornokprogram is, ennek köszönhetően szeptember 1–8. között 20 erdélyi, a következő tíz napon öt kárpátaljai egyetemi hallgató tekinthetett be a szaktárca működésébe, ezenkívül szaklapok megjelenését, kiállításokon, vásárokon való részvételt is felkarolt a minisztérium. Fontosnak tartják, hogy a Kárpát-medencében – s így Erdélyben is – kiterjesszék a falugazda- hálózatot, amiben partner lehet az RMGE Maros. Elkészült a Kárpát-medencei agrárinnovációs stratégia, amely alkalmat adott arra, hogy 2013. december 5-én megrendezzék az összefogás fórumát, amelyen részt vettek az összes határon túli magyar mezőgazdasági civil szervezetek képviselői is. Tavaly számos konkrét rendezvény szervezésével és finanszírozásával is erősítették a kapcsolatokat. A tervek közül a főosztályvezető megemlítette a határon túli együttműködések kiterjesztését környezetügy és vízgazdálkodás terére is, termelői iskolák létesítését, egy ösztöndíjprogram beindítását, a szakképzés támogatását, közös Kárpát-medencei agrár érdekképviselet felvállalását, a földvásárlás támogathatóságát. A 2014–2020-as vidékfejlesztési stratégia kivitelezésével a Széchenyi Programiroda (http://www.szpi.hu) foglalkozik, több prioritási vonal mentén készítik elő azokat a konkrét lépéseket, amelyekkel többek között a kétoldalú, határon átnyúló együttműködési programokat kivitelezik majd az érdekelt felek. Fontos szerepük lesz ebben többek között a LEADER csoportoknak és azoknak a szakmai szervezeteknek, amelyek bekapcsolódhatnak a konkrét feladatkörök megvalósításába.
Fontos gazdasági szerveződés az agrárkamara
– Tekintettel arra, hogy nálunk a harmadik nekifutás után sem alakult meg az agrárkamara, szeretnénk a magyarországi kamarától segítséget, tapasztalatokat kérni, hogy miként lépjünk és milyen szerepet vállaljon fel ezen a téren az RMGE, annak érdekében, hogy a magyar ajkú gazdák fejlődjenek, megmaradjanak a szülőföldön – ezzel a gondolattal vezette be a következő vendéget Csomoss Attila elnök.
Dr. Péter Mihály, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara budapesti és Pest megyei fiókjának vezetője e felkérésre válaszolva osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal.
Az agrár-élelmiszergazdasági és vidékfejlesztési kamaráról szóló törvény alapján a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (http://www.nak.hu) 2012. augusztus 1-jén alakult meg, jelenleg 380.000 tagja van. Ma már 12 szervezet közös, országos szervezetet alkot (a MAGOSZ-t). Fontos tevékenységei között megemlítették a falugazda-hálózat kialakítását, a szakmai érdekképviseletet, szaktanácsadást, az agrárpiacon a tisztességtelen tevékenységet folytató piaci szereplők felderítését, amelynek érdekében közös ellenőrző tevékenységet végeznek az állami szervekkel együttműködve. A kamara jogsegélyszolgálatot nyújt bírósági ügyek, vitás helyzetek kezelésében. Ugyanakkor külképviseletet vállal az európai farmerek szövetségében, tervük, hogy állandó képviseletük legyen Brüsszelben is, ahol közvetlenül véleményt mondhatnak majd az uniós agrárpolitikával kapcsolatosan. Természetesen a Kárpát-medencei gazdák egyeztető fórumával együttműködve, nemcsak a magyarországi, hanem a határon túli érdekeket is felvállalhatják. A tagoknak nyújtott szolgáltatások közül dr. Péter Mihály megemlítette a kamarai kártyát, amelyet nemcsak a tagdíjbefizetésre használhatnak, hanem különböző kedvezmények megszerzésére is szolgál. Tárgyalásokat folytatnak üzemanyag- szolgáltatókkal és az OTP Bankkal is, hogy a tag- kártyatulajdonosok bizonyos előnyöket élvezhessenek tankolásnál, vagy akár bankkölcsönfelvételnél. Működik a kamarai jogsegélyszolgálat, ami többek között azt jelenti, hogy léteznek már szerződésminták, amivel megkönnyítik a gazdák ügyintézését, ugyanakkor közérthető tájékoztatást nyújtanak a hazai és külföldi jogszabályokról. Ezenkívül van piacfigyelés, agrármeteorológiai és növényvédelmi előrejelzés, laboratóriumi és terményvizsgálat, biztosításközvetítés, üzleti partnerkeresés, hálózatszervezés.
Dr. Péter Mihály megígérte, nemcsak a tapasztalat átadásában, hanem a konkrét építkezésben is segítenek az erdélyi gazdáknak, sőt – Csomoss Attila felkérésére – megkeresik annak a lehetőségét, hogy miként részesülhetnek az erdélyi magyar gazdák is a kamarai szolgáltatásokban.
A magyar állam "töltse meg tartalommal" a határon túliak állampolgárságát
Az előadásokat követően a tanácskozáson részt vevők közül többen is felszólaltak. Többek között kifejtették, hogy a magyar államnak gondoskodnia kellene arról, hogy a határon túliaknak megadott állampolgárságot töltsék meg tartalommal (Ráduly György). Ezért elsősorban a testvértelepülések közötti közös pályázati lehetőségeket karolják fel. Nagy piaci lehetőséget kínál Kína, de ez ne vonja el a "figyelmet" a magyarországi és a határon túli gazdasági együttműködésekről. Lépéseket kellene tenni annak érdekében is, hogy a földek "ne kerüljenek idegen kézbe". Ismételten kérték a Vidékfejlesztési Minisztérium és az agrárkamara képviselőit, illetve az RMGE Maros vezetőit, hogy a magyar kamara működési folyamatát fordítsák le, és példaként terjesszék be a romániai minisztériumhoz. Hangsúlyozottan kérték a vendégeket, hogy figyeljenek oda és támogassák a magyar anyanyelvű középiskolai szakoktatást, mert ezt elsorvasztották az utóbbi időben.
Válaszként mindkét intézmény képviselője kifejtette, hogy Magyarországon létrehozták a nemzeti földalapot, amelyből kisajátítással visszavásárolják azokat a területeket, amelyek zsebszerződésekkel külföldiekhez kerültek és lejárt a haszonélvezeti joguk. A továbbiakban a kamara a dán típusú szövetkezés mintájára szeretne építkezni, ezt ajánlották a romániaiaknak is. Szorgalmazzák a települési agrárgazdasági bizottságok megalakulását, amelyeknek akár vétójogot is adnának helyi földtulajdon- váltási ügyekben a készülő földforgalmi törvény alapján.
A határon túli együttműködést az unió keretei között a legjobban a LEADER csoportokon keresztül lehet erősíteni. Az oktatás terén pedig egyelőre azokkal az egyetemekkel épít ki kapcsolatokat a szaktárca, ahol mezőgazdasági oktatás van (Sapientia, Partiumi Egyetem), és arra kérték a gazdaegyesületet, hogy mérje fel a középiskolai szükségleteket is, mert lehetőség van tananyagokat eljuttatni a diákoknak. Ebben pedig a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának az együttműködésére is számítanak – hallhattuk többek között.
A tanácskozást követően több konkrét együttműködési területben egyeztek meg a szaktárca és az agrárkamara képviselőivel, s ezáltal jelentős lépést tettek a határon átnyúló szakmai kapcsolatok erősítésében – összegezte röviden a találkozó fontosságát Csomoss Attila, az RMGE Maros elnöke.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)
Szorosabbá fűzik a mezőgazdasági kapcsolatokat
– Arra törekszik a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete, hogy tevékenységével megerősítse a romániai magyar gazdatársadalmat, s ezáltal az itthon maradásra ösztönözze – mondta többek között Csomoss Attila mérnök, az RMGE Maros elnöke azon a tanácskozáson, amelynek vendégei voltak a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Agrárkamara képviselői.
Az RMGE Maros megbízható partner lehet
Az RMGE Maros és a magyar agrárium – múlt, jelen, jövő címmel március 25-én megtartott tanácskozás tulajdonképpen egyik mozzanata volt annak a hosszú évek óta tartó kapcsolatépítésnek, amelynek célja, hogy szorosabbá fűzze a mezőgazdasági kapcsolatokat az anyaország és az erdélyi gazdák között. Ez az együttműködés tapasztalatszerző látogatásokban, üzleti kapcsolatokban konkretizálódott. Ez igazolódott be a tanácskozáson is, ahol Csomoss Attila beszámolt az RMGE Maros 2013. évi tevékenységéről. A legfontosabbként talán azt az eredményt emelte ki az elnök, hogy az egyesület tagja a LAPAR-nak (Liga Asociatiilor Producatorilor Agricoli din România), a Mezőgazdasági Termelők Országos Ligájának, ami lehetővé tette, hogy több alkalommal találkozzanak a mezőgazdasági miniszterrel, az APIA és az APDRP országos vezetőivel, és ezáltal kifejthették a véleményüket a földtörvényre és az agrárkamarákra vonatkozó jogszabállyal kapcsolatosan. Ugyanakkor az RMGE részt vett a Kárpát- medencei Magyar Gazdaegyesületek Fórumán több más olyan szervezettel, amellyekkel tulajdonképpen kiépítették azokat a pilléreket, amelyre támaszkodva elmélyíthetik nemcsak az anyaország és Erdély, hanem a Kárpát-medencei agrárkapcsolatokat is, hiszen van mit tanulni egymástól.
Sikerrel működtetik marosvásárhelyi oktatási és információs központjukat, amelynek keretében szaktanfolyamokat, tanácsadást tartanak. Eddig több mint 800 mezőgazdász szerzett itt képesítést valamilyen szakterületen. Ezenkívül több tapasztalatcserén vettek részt Magyarországon, ahol a résztvevők betekinthettek az ottani gazdálkodók tevékenységébe. A tervek közül Csomoss Attila megemlítette, hogy Méhész leszek Erdélyben címmel tananyagot állítanak össze, akkreditálni szeretnék a farm-vezetőképzést, gazdanap szervezését tervezik Mikházán a Csűrszínházban, ahol bemutatják majd azokat az eredményeket, amelyeket mostanig sikerült elérnie az egyesületnek és tagjaiknak.
– Van tehát múlt és jelen is, hiszen az országos gazdasági körülményekhez, az unió adta lehetőségekhez viszonyítva az erdélyi magyar gazdák igyekeznek megélni munkájuk után. Még nem beszélhetünk a nyugati piacgazdálkodás modellje szerint megerősödött gazdatársadalomról, de a 2014–2020-as uniós pénzügyi támogatási időszak újabb lehetőségeket kínál a fejlődésre, ezeket kell kihasználni, tanulva azoktól, akik előttünk járnak, s ebben jó kapaszkodó, útmutató lehet az anyaország is, ezért tartjuk fontosnak megerősíteni ezeket a kapcsolatokat – mondta többek között Csomoss Attila, amikor bemutatta a rendezvény vendégeit.
Mielőtt azonban szót kaptak volna az említett magyarországi intézményvezetők, Bordi Kacsó Zsolt, az APIA Maros megyei kirendeltségének szaktanácsadója beszámolt a támogatási lehetőségekről (sz.m.: ezekről egy korábbi interjúban részletesen tájékoztattuk olvasóinkat).
A Vidékfejlesztési Minisztérium 2014–2020-as időszakra szóló elképzelései
Elsőként a meghívottak közül dr. Torda Mária, a Vidékfejlesztési Minisztérium Parlamenti és Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának főosztályvezető-helyettese szólalt fel, aki beszámolt a 2014–2020-as időszakra szóló vidékfejlesztési együttműködési lehetőségekről a Kárpát-medencei, határon túli magyarsággal. Elmondta, a Vidékfejlesztési Minisztérium 2012 márciusában dolgozta ki a vidékfejlesztési stratégiát, amelyben helyet kaptak a határon átnyúló vidékfejlesztési támogatások is. 2013-ra 65,7 millió forintot irányoztak elő, de sajnos, az állami deficit miatt csak 45,7 milliót különíthettek el erre a célra. Kiemelten támogatták a gyulafehérvári Caritas által a Székelyföldön megvalósított Átalvető programot, amely udvarhelyi, csíki, gyergyói régiókban biztosított szakképzést, valamint egy tejfeldolgozó felszerelését, csomagolósorral együtt. Támogatták a vajdasági falugazda- hálózat kiépítését is, illetve több szakmai tanulmányút és találkozó megszervezését. A támogatások között szerepelt még a gyakornokprogram is, ennek köszönhetően szeptember 1–8. között 20 erdélyi, a következő tíz napon öt kárpátaljai egyetemi hallgató tekinthetett be a szaktárca működésébe, ezenkívül szaklapok megjelenését, kiállításokon, vásárokon való részvételt is felkarolt a minisztérium. Fontosnak tartják, hogy a Kárpát-medencében – s így Erdélyben is – kiterjesszék a falugazda- hálózatot, amiben partner lehet az RMGE Maros. Elkészült a Kárpát-medencei agrárinnovációs stratégia, amely alkalmat adott arra, hogy 2013. december 5-én megrendezzék az összefogás fórumát, amelyen részt vettek az összes határon túli magyar mezőgazdasági civil szervezetek képviselői is. Tavaly számos konkrét rendezvény szervezésével és finanszírozásával is erősítették a kapcsolatokat. A tervek közül a főosztályvezető megemlítette a határon túli együttműködések kiterjesztését környezetügy és vízgazdálkodás terére is, termelői iskolák létesítését, egy ösztöndíjprogram beindítását, a szakképzés támogatását, közös Kárpát-medencei agrár érdekképviselet felvállalását, a földvásárlás támogathatóságát. A 2014–2020-as vidékfejlesztési stratégia kivitelezésével a Széchenyi Programiroda (http://www.szpi.hu) foglalkozik, több prioritási vonal mentén készítik elő azokat a konkrét lépéseket, amelyekkel többek között a kétoldalú, határon átnyúló együttműködési programokat kivitelezik majd az érdekelt felek. Fontos szerepük lesz ebben többek között a LEADER csoportoknak és azoknak a szakmai szervezeteknek, amelyek bekapcsolódhatnak a konkrét feladatkörök megvalósításába.
Fontos gazdasági szerveződés az agrárkamara
– Tekintettel arra, hogy nálunk a harmadik nekifutás után sem alakult meg az agrárkamara, szeretnénk a magyarországi kamarától segítséget, tapasztalatokat kérni, hogy miként lépjünk és milyen szerepet vállaljon fel ezen a téren az RMGE, annak érdekében, hogy a magyar ajkú gazdák fejlődjenek, megmaradjanak a szülőföldön – ezzel a gondolattal vezette be a következő vendéget Csomoss Attila elnök.
Dr. Péter Mihály, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara budapesti és Pest megyei fiókjának vezetője e felkérésre válaszolva osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal.
Az agrár-élelmiszergazdasági és vidékfejlesztési kamaráról szóló törvény alapján a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (http://www.nak.hu) 2012. augusztus 1-jén alakult meg, jelenleg 380.000 tagja van. Ma már 12 szervezet közös, országos szervezetet alkot (a MAGOSZ-t). Fontos tevékenységei között megemlítették a falugazda-hálózat kialakítását, a szakmai érdekképviseletet, szaktanácsadást, az agrárpiacon a tisztességtelen tevékenységet folytató piaci szereplők felderítését, amelynek érdekében közös ellenőrző tevékenységet végeznek az állami szervekkel együttműködve. A kamara jogsegélyszolgálatot nyújt bírósági ügyek, vitás helyzetek kezelésében. Ugyanakkor külképviseletet vállal az európai farmerek szövetségében, tervük, hogy állandó képviseletük legyen Brüsszelben is, ahol közvetlenül véleményt mondhatnak majd az uniós agrárpolitikával kapcsolatosan. Természetesen a Kárpát-medencei gazdák egyeztető fórumával együttműködve, nemcsak a magyarországi, hanem a határon túli érdekeket is felvállalhatják. A tagoknak nyújtott szolgáltatások közül dr. Péter Mihály megemlítette a kamarai kártyát, amelyet nemcsak a tagdíjbefizetésre használhatnak, hanem különböző kedvezmények megszerzésére is szolgál. Tárgyalásokat folytatnak üzemanyag- szolgáltatókkal és az OTP Bankkal is, hogy a tag- kártyatulajdonosok bizonyos előnyöket élvezhessenek tankolásnál, vagy akár bankkölcsönfelvételnél. Működik a kamarai jogsegélyszolgálat, ami többek között azt jelenti, hogy léteznek már szerződésminták, amivel megkönnyítik a gazdák ügyintézését, ugyanakkor közérthető tájékoztatást nyújtanak a hazai és külföldi jogszabályokról. Ezenkívül van piacfigyelés, agrármeteorológiai és növényvédelmi előrejelzés, laboratóriumi és terményvizsgálat, biztosításközvetítés, üzleti partnerkeresés, hálózatszervezés.
Dr. Péter Mihály megígérte, nemcsak a tapasztalat átadásában, hanem a konkrét építkezésben is segítenek az erdélyi gazdáknak, sőt – Csomoss Attila felkérésére – megkeresik annak a lehetőségét, hogy miként részesülhetnek az erdélyi magyar gazdák is a kamarai szolgáltatásokban.
A magyar állam "töltse meg tartalommal" a határon túliak állampolgárságát
Az előadásokat követően a tanácskozáson részt vevők közül többen is felszólaltak. Többek között kifejtették, hogy a magyar államnak gondoskodnia kellene arról, hogy a határon túliaknak megadott állampolgárságot töltsék meg tartalommal (Ráduly György). Ezért elsősorban a testvértelepülések közötti közös pályázati lehetőségeket karolják fel. Nagy piaci lehetőséget kínál Kína, de ez ne vonja el a "figyelmet" a magyarországi és a határon túli gazdasági együttműködésekről. Lépéseket kellene tenni annak érdekében is, hogy a földek "ne kerüljenek idegen kézbe". Ismételten kérték a Vidékfejlesztési Minisztérium és az agrárkamara képviselőit, illetve az RMGE Maros vezetőit, hogy a magyar kamara működési folyamatát fordítsák le, és példaként terjesszék be a romániai minisztériumhoz. Hangsúlyozottan kérték a vendégeket, hogy figyeljenek oda és támogassák a magyar anyanyelvű középiskolai szakoktatást, mert ezt elsorvasztották az utóbbi időben.
Válaszként mindkét intézmény képviselője kifejtette, hogy Magyarországon létrehozták a nemzeti földalapot, amelyből kisajátítással visszavásárolják azokat a területeket, amelyek zsebszerződésekkel külföldiekhez kerültek és lejárt a haszonélvezeti joguk. A továbbiakban a kamara a dán típusú szövetkezés mintájára szeretne építkezni, ezt ajánlották a romániaiaknak is. Szorgalmazzák a települési agrárgazdasági bizottságok megalakulását, amelyeknek akár vétójogot is adnának helyi földtulajdon- váltási ügyekben a készülő földforgalmi törvény alapján.
A határon túli együttműködést az unió keretei között a legjobban a LEADER csoportokon keresztül lehet erősíteni. Az oktatás terén pedig egyelőre azokkal az egyetemekkel épít ki kapcsolatokat a szaktárca, ahol mezőgazdasági oktatás van (Sapientia, Partiumi Egyetem), és arra kérték a gazdaegyesületet, hogy mérje fel a középiskolai szükségleteket is, mert lehetőség van tananyagokat eljuttatni a diákoknak. Ebben pedig a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának az együttműködésére is számítanak – hallhattuk többek között.
A tanácskozást követően több konkrét együttműködési területben egyeztek meg a szaktárca és az agrárkamara képviselőivel, s ezáltal jelentős lépést tettek a határon átnyúló szakmai kapcsolatok erősítésében – összegezte röviden a találkozó fontosságát Csomoss Attila, az RMGE Maros elnöke.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)
2015. február 18.
Tisztújító közgyűlését tartja az RMGE-Maros
Új koncepció kell!
Február 20-án 8.30 órai kezdettel a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete székházában tisztújító közgyűlést tart, amelyen egyben megalakulásának 25. és a jogi személyi státusa megszerzésének 15. évfordulóját is ünnepli. Nemcsak a szavazati joggal rendelkező küldötteket várják, hanem – főleg a rendezvény második részére – azokat a szervezeteket, intézményeket, magánszemélyeket is meghívták, akik az évek során együttműködtek az egyesülettel. A közgyűlésen felvetésre kerülő témákról Csomoss Attilával, az RMGE-Maros elnökével beszélgettünk.
– Nehéz lenne röviden felsorolni, hogy a 25 év alatt mi mindennel foglalkozott az RMGE-Maros. Kérem, emeljen ki néhány fontosabb rendezvényt.
– Az RMGE-Maros 1990-ben alakult meg, 2000-ig nem rendelkezett önálló jogi személyiséggel. Elsősorban – az alapszabályzatnak megfelelően – a tagok és a gazdakörök érdekvédelmét és érdekképviseletét vállaltuk fel, és támogattuk az összefogásukat a magántulajdonon alapuló jövedelmező gazdálkodás érdekében. Segítettük a vidéken élőket a falusi turizmus fellendítésében, a jövedelemszerzés érdekében létrehozandó termelői, feldolgozó és értékesítő csoportok, társulások, szövetkezetek megalakításában, a piacorientált gazdaságok fejlesztésében a szülőföldön maradás érdekében. Emellett felvállaltunk oktatói tevékenységeket, tapasztalatcserék szervezését. Már a kezdeti időszakban kiépítettük a kapcsolatot anyaországi szakmai szervezetekkel, intézményekkel, és gazdatanfolyamokat indítottunk. Talán a legnagyobb eredménynek mindmáig a székház vásárlását (1997) tartom. Részt vettünk több hazai és fontos magyarországi nemzetközi mezőgazdasági kiállításon. 35 gazdakör indult be, amelyek közül 25 önálló jogi személyiséggel rendelkező fiókszervezetté alakult, és a mai napig is működik. Beindult a vállalkozásfejlesztési központunk, ahol közel 2000 gazda ismerkedhetett meg az EU agrárpolitikájával, a támogatási rendszerrel, a korszerű gazdálkodással. Elértük, hogy közel 40 akkreditált szakmai képző tanfolyamot működtessünk. Bérelünk 20 ha legelőt, ahol a biotermelést próbáltuk meghonosítani. A legfontosabb hazai és magyarországi szakmai fórumokon és minisztériumi szinten képviseljük a gazdákat. Ezenkívül könyvbemutatóknak, tárlatoknak is helyet adtunk a székházban. 2011 óta a mikházi Csűrszínházzal közösen igen tartalmas gazdanapot tartunk. Tavaly egy pályázati támogatásnak köszönhetően 32 településen szerveztünk felkészítőket, amelyeken az EU 2015-2020-as időszakra szóló pályázati rendszerét ismertettük. Egyszóval igyekeztünk lépést tartani a szakterületen levő gazdasági trendekkel.
– Van-e olyan elképzelésük, amelyet még nem sikerült megvalósítani?
– Mielőtt a kudarcokról beszélnék, el kell mondanom, úgy érzem, hogy fordulóponthoz érkezett az egyesület. Nagy dolog, hogy negyed évszázada létezünk és működünk, és hogy van székházunk. Itt az idő, hogy felmérjük, a tanfolyamok, tapasztalatcserék mellett miként segíthetünk azokon a gazdákon, akik az új gazdasági körülmények, lehetőségek között fejlődni szeretnének. Ehhez újabb rövid, közép- és hosszú távú stratégiára van szükségünk, viszont ide pénz kell. Eddig nem tettünk egyebet, mint hol a romániai, hol a magyarországi pályázati lehetőségeket kihasználva "koldultunk" azért, hogy létezzünk, fenntartsuk tevékenységeinket. Át kell gondolni és meg kell határozni azt az irányvonalat, ami innentől kezdve a gazdák érdeke is. Mindeddig nem volt szerződéses alkalmazottunk, aki javadalmazás ellenében dolgozna. Olyan emberre lenne szükségünk, aki pályázatírásban, levezetésben, követésben tud segíteni a gazdáknak, aki a már fejlődő gazdaságokat működtetőknek tanácsot tud adni. Ezt csak akkor lehet megoldani, ha az egyesület is irányt vált. Olyan melléküzemek, gazdaságok beindításán is kellene gondolkodni, amelyek fenntartják az egyesületet, és lehetővé teszik egy-két pályázatíró alkalmazását. Az említett céllal 10 évvel ezelőtt létrehoztuk a Gazda Kft.-t, azonban ezt egyesek saját maguk hasznára fordították, máshol pedig nem működtették, privatizálták, így nem hozott hasznot az egyesületnek. S bár működtettünk vállalkozásfejlesztési központot is, ahol helyet adhattunk volna ilyen szakértőknek, ezt nem sikerült megoldanunk, és ezt tartom a legnagyobb kudarcnak.
Emellett sajnálatosnak tartom, hogy nem tudtuk befolyásolni a gazdákat abban, hogy ne adják el idegeneknek földterületeiket, habár sokat beszélgettünk erről. Ide sorolhatnám azt is, hogy az évek alatt próbálkoztunk ugyan, de nem sikerült egy rendszeres kiadványt megjelentetnünk. Ezekre is választ kell találjon majd a közgyűlés, hiszen lehetőség lesz arra, hogy 25 év után mérlegeljük, milyen hibákat követtünk el, mi az, amit elhanyagoltunk, mit kellene másként csinálni.
– 25 év alatt jelentősen átalakult az erdélyi magyar gazdatársadalom, hiszen szembe kellett nézni a földek visszaszolgáltatásának ágas- bogas kérdéseivel, új piaci helyzetet kellett kialakítani. S valóban, az egyesület – a tanfolyamok mellett – azon igyekezett, hogy megváltoztassa a gazdák gondolkodásmódját, hozzáállását, hogy minél előbb alkalmazkodjanak az új helyzethez. Sikerült-e ilyen téren megfelelő eredményt elérni?
– Azoknál a gazdaköröknél, ahol a tagok bekapcsolódtak a tevékenységeinkbe, eljöttek a tapasztalatcserére, részt vettek a tanfolymokon, látszik, hogy másként gondolkodnak, gazdálkodnak. Megértették, hogy "az ekét nem az asszonnyal kell húzatni", vállalkoztak, gépeket vásároltak. Vannak olyan tagjaink, akik már több mint 100 hektáron dolgoznak. Sokan az egyesület révén dolgozhattak svájci, osztrák farmokon, az ott szerzett tapasztalatot és pénzt pedig itthon kamatoztatták. Vannak látható eredményeink.
– Kiket várnak a közgyűlésre, az ünnepi találkozóra?
– A tisztújító közgyűlésre a szervezethez csatlakozott gazdakörök elnökeit, a gazdakörből mandátumot nyert köri tagokat várjuk. Az ünnepi rendezvényen, reméljük, jelen lesz a Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületeinek Ligája (LAPAR), a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) megyei kirendeltsége, az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság, a LEADER- programok Küküllő-, Nyárád- és Felső- Maros menti egyesületei, a Transilvania állattartók egyesülete, a magyarbükkösi agráregyesület, a Blondy vállalkozás, a szervezettel együttműködő vállalkozások, cégek képviselői. Az anyaországból jelezte részvételét a Földművelési Minisztérium, a Nemzeti Agrárkamara, annak Pest és Csongrád megyei képviselete, a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Egyesülete, a Kárpát- medencei régióból a zentai agrárgazdálkodók szövetsége, a CSEMADOK, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének meghívottai is. Az ünnepi ülésen való részvétel nyitott, a teljes gazdatársadalom képviselőit, de a témák iránt érdeklődőket is várjuk.
– Említette, hogy tisztújító közgyűlés lesz. Fiatalítják a szervezetet?
Valóban erre lenne szükség, de hogy ez mennyire sikerül, a küldöttektől is függ.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)
Új koncepció kell!
Február 20-án 8.30 órai kezdettel a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete székházában tisztújító közgyűlést tart, amelyen egyben megalakulásának 25. és a jogi személyi státusa megszerzésének 15. évfordulóját is ünnepli. Nemcsak a szavazati joggal rendelkező küldötteket várják, hanem – főleg a rendezvény második részére – azokat a szervezeteket, intézményeket, magánszemélyeket is meghívták, akik az évek során együttműködtek az egyesülettel. A közgyűlésen felvetésre kerülő témákról Csomoss Attilával, az RMGE-Maros elnökével beszélgettünk.
– Nehéz lenne röviden felsorolni, hogy a 25 év alatt mi mindennel foglalkozott az RMGE-Maros. Kérem, emeljen ki néhány fontosabb rendezvényt.
– Az RMGE-Maros 1990-ben alakult meg, 2000-ig nem rendelkezett önálló jogi személyiséggel. Elsősorban – az alapszabályzatnak megfelelően – a tagok és a gazdakörök érdekvédelmét és érdekképviseletét vállaltuk fel, és támogattuk az összefogásukat a magántulajdonon alapuló jövedelmező gazdálkodás érdekében. Segítettük a vidéken élőket a falusi turizmus fellendítésében, a jövedelemszerzés érdekében létrehozandó termelői, feldolgozó és értékesítő csoportok, társulások, szövetkezetek megalakításában, a piacorientált gazdaságok fejlesztésében a szülőföldön maradás érdekében. Emellett felvállaltunk oktatói tevékenységeket, tapasztalatcserék szervezését. Már a kezdeti időszakban kiépítettük a kapcsolatot anyaországi szakmai szervezetekkel, intézményekkel, és gazdatanfolyamokat indítottunk. Talán a legnagyobb eredménynek mindmáig a székház vásárlását (1997) tartom. Részt vettünk több hazai és fontos magyarországi nemzetközi mezőgazdasági kiállításon. 35 gazdakör indult be, amelyek közül 25 önálló jogi személyiséggel rendelkező fiókszervezetté alakult, és a mai napig is működik. Beindult a vállalkozásfejlesztési központunk, ahol közel 2000 gazda ismerkedhetett meg az EU agrárpolitikájával, a támogatási rendszerrel, a korszerű gazdálkodással. Elértük, hogy közel 40 akkreditált szakmai képző tanfolyamot működtessünk. Bérelünk 20 ha legelőt, ahol a biotermelést próbáltuk meghonosítani. A legfontosabb hazai és magyarországi szakmai fórumokon és minisztériumi szinten képviseljük a gazdákat. Ezenkívül könyvbemutatóknak, tárlatoknak is helyet adtunk a székházban. 2011 óta a mikházi Csűrszínházzal közösen igen tartalmas gazdanapot tartunk. Tavaly egy pályázati támogatásnak köszönhetően 32 településen szerveztünk felkészítőket, amelyeken az EU 2015-2020-as időszakra szóló pályázati rendszerét ismertettük. Egyszóval igyekeztünk lépést tartani a szakterületen levő gazdasági trendekkel.
– Van-e olyan elképzelésük, amelyet még nem sikerült megvalósítani?
– Mielőtt a kudarcokról beszélnék, el kell mondanom, úgy érzem, hogy fordulóponthoz érkezett az egyesület. Nagy dolog, hogy negyed évszázada létezünk és működünk, és hogy van székházunk. Itt az idő, hogy felmérjük, a tanfolyamok, tapasztalatcserék mellett miként segíthetünk azokon a gazdákon, akik az új gazdasági körülmények, lehetőségek között fejlődni szeretnének. Ehhez újabb rövid, közép- és hosszú távú stratégiára van szükségünk, viszont ide pénz kell. Eddig nem tettünk egyebet, mint hol a romániai, hol a magyarországi pályázati lehetőségeket kihasználva "koldultunk" azért, hogy létezzünk, fenntartsuk tevékenységeinket. Át kell gondolni és meg kell határozni azt az irányvonalat, ami innentől kezdve a gazdák érdeke is. Mindeddig nem volt szerződéses alkalmazottunk, aki javadalmazás ellenében dolgozna. Olyan emberre lenne szükségünk, aki pályázatírásban, levezetésben, követésben tud segíteni a gazdáknak, aki a már fejlődő gazdaságokat működtetőknek tanácsot tud adni. Ezt csak akkor lehet megoldani, ha az egyesület is irányt vált. Olyan melléküzemek, gazdaságok beindításán is kellene gondolkodni, amelyek fenntartják az egyesületet, és lehetővé teszik egy-két pályázatíró alkalmazását. Az említett céllal 10 évvel ezelőtt létrehoztuk a Gazda Kft.-t, azonban ezt egyesek saját maguk hasznára fordították, máshol pedig nem működtették, privatizálták, így nem hozott hasznot az egyesületnek. S bár működtettünk vállalkozásfejlesztési központot is, ahol helyet adhattunk volna ilyen szakértőknek, ezt nem sikerült megoldanunk, és ezt tartom a legnagyobb kudarcnak.
Emellett sajnálatosnak tartom, hogy nem tudtuk befolyásolni a gazdákat abban, hogy ne adják el idegeneknek földterületeiket, habár sokat beszélgettünk erről. Ide sorolhatnám azt is, hogy az évek alatt próbálkoztunk ugyan, de nem sikerült egy rendszeres kiadványt megjelentetnünk. Ezekre is választ kell találjon majd a közgyűlés, hiszen lehetőség lesz arra, hogy 25 év után mérlegeljük, milyen hibákat követtünk el, mi az, amit elhanyagoltunk, mit kellene másként csinálni.
– 25 év alatt jelentősen átalakult az erdélyi magyar gazdatársadalom, hiszen szembe kellett nézni a földek visszaszolgáltatásának ágas- bogas kérdéseivel, új piaci helyzetet kellett kialakítani. S valóban, az egyesület – a tanfolyamok mellett – azon igyekezett, hogy megváltoztassa a gazdák gondolkodásmódját, hozzáállását, hogy minél előbb alkalmazkodjanak az új helyzethez. Sikerült-e ilyen téren megfelelő eredményt elérni?
– Azoknál a gazdaköröknél, ahol a tagok bekapcsolódtak a tevékenységeinkbe, eljöttek a tapasztalatcserére, részt vettek a tanfolymokon, látszik, hogy másként gondolkodnak, gazdálkodnak. Megértették, hogy "az ekét nem az asszonnyal kell húzatni", vállalkoztak, gépeket vásároltak. Vannak olyan tagjaink, akik már több mint 100 hektáron dolgoznak. Sokan az egyesület révén dolgozhattak svájci, osztrák farmokon, az ott szerzett tapasztalatot és pénzt pedig itthon kamatoztatták. Vannak látható eredményeink.
– Kiket várnak a közgyűlésre, az ünnepi találkozóra?
– A tisztújító közgyűlésre a szervezethez csatlakozott gazdakörök elnökeit, a gazdakörből mandátumot nyert köri tagokat várjuk. Az ünnepi rendezvényen, reméljük, jelen lesz a Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületeinek Ligája (LAPAR), a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) megyei kirendeltsége, az Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság, a LEADER- programok Küküllő-, Nyárád- és Felső- Maros menti egyesületei, a Transilvania állattartók egyesülete, a magyarbükkösi agráregyesület, a Blondy vállalkozás, a szervezettel együttműködő vállalkozások, cégek képviselői. Az anyaországból jelezte részvételét a Földművelési Minisztérium, a Nemzeti Agrárkamara, annak Pest és Csongrád megyei képviselete, a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Egyesülete, a Kárpát- medencei régióból a zentai agrárgazdálkodók szövetsége, a CSEMADOK, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének meghívottai is. Az ünnepi ülésen való részvétel nyitott, a teljes gazdatársadalom képviselőit, de a témák iránt érdeklődőket is várjuk.
– Említette, hogy tisztújító közgyűlés lesz. Fiatalítják a szervezetet?
Valóban erre lenne szükség, de hogy ez mennyire sikerül, a küldöttektől is függ.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)
2016. január 26.
Szerveződő gazdák
Kárpát-medencei összefogást szorgalmaznak
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete nemcsak megyénkben, hanem a hajdani Marosszékhez tartozó településeken, gazdakörökben is azon fáradozik, hogy összefogja a gazdálkodókat, s segítse őket abban, hogy az 1989 utániradikális mezőgazdasági átalakulás útvesztőiben fenn tudjanak maradni, élet- és versenyképes vállalkozásokat indítsanak be, amelyek jövőt biztosíthatnak az itthon maradáshoz. Az RMGE Maros tavaly ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Az idén sikerült megalakítani az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét, ami új lendületet adhat a gazdaegyesületeknek. Az elmúlt év eredményeiről és az idei tervekről Csomoss Attila mérnökkel, az RMGE Maros elnökével beszélgettünk.
– Milyen évet zárt az RMGE Maros?
– A 2015-ös év nehezen indult. Az első hónapokban a költségvetésünk aggodalomra adott okot. Kevés tagsági díjat tudtunk begyűjteni a gazdáktól, így még a működési költségeket sem tudtuk lefedni. Ez egyre jobban megerősítette az egyesület azon szándékát, hogy az érdekvédelmi tevékenység biztosításához szükség lenne olyan gazdasági szolgáltatást is végezni, amiből jövedelem származik. Szerencsénkre a tavaly is sikerült – immár hagyományosan – mind a romániai, mind a magyarországi pályázati lehetőségeket kihasználni, így az év közepére valahogy kiegyenlítettük a költségvetési mérlegünket, de ezek a pályázatok bizonytalanok, nem minden esetben számíthatunk rájuk. Mindezek ellenére már március végén meg tudtuk szervezni az egyesület megalakulásának 25. évfordulós ünnepségét is, amely tisztújító közgyűlés is volt. Ezen több mint 150 gazda vett részt tagszervezeteink képviseletében, és nagy számban eljöttek azok a határon belüli és túli vendégek is, akikkel immár negyedszázada rendszeres kapcsolatunk van.
– Milyen jövedelemkiegészítő gazdasági tevékenységre gondoltak?
– Egyesületünk több éve szervez tanfolyamokat, ugyanakkor az új vezetőség egyetértett azzal, hogy a bérbe vett 41 hektár kaszálót úgy kezeljük, hogy ezért megkapjuk az APIA-n keresztül mind a földalapú, mind az ökogazdálkodásért járó támogatást. Ezekkel egészítenénk ki a jövedelmünket.
– Milyen jelentősebb rendezvényen vett részt tavaly az RMGE Maros?
– Mint ismeretes, rendszeres kapcsolataink vannak az anyaországi gazdaszervezetekkel, ugyanakkor a mezőgazdasági minisztériummal is. A szaktárca szándéka, hogy összefogja a Kárpát-medencei gazdákat, ezért is a szeptember végén Budapesten megszervezett Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK) külön csarnokot biztosítottak a Kárpát-medencei gazdaszervezeteknek. Ezek között 20 négyzetméteren, 20 őstermelővel és kézművessel jelen volt az RMGE Maros is. Kiállítottunk zöldségeket, bort, pálinkát. Majdnem egymillióan látogatták meg a standunkat, a tárcavezető az öt nap alatt háromszor fordult meg nálunk, és igen nagyra értékelte termékeinket. Ezenkívül mi is azon igyekszünk, hogy ne csak a magyarországi, hanem a Kárpát-medence más magyar gazdaegyesületeivel is vegyük fel és alakítsunk ki működőképes kapcsolatot. Küldötteink jártak különböző szaktanácskozásokon, találkozókon, kerekasztal-beszélgetéseken, voltak a Vajdaságban, Szlovéniában, Horvátországban, sőt ez utóbbiak eljöttek hozzánk a Haller-kastélyban rendezett pálinkalovagrend megalakulási ünnepségére. A magyar mezőgazdasági minisztérium Kárpát-medencei magyar gazdatalálkozót szervezett december 4-én és 5- én Gödöllőn, amelyen egyesületünk küldöttsége is jelen volt. Ezenkívül a 15. alkalommal látogattunk el Szatymazra. Tavaly sikerült megoldani, hogy egy nagyobb számú csoport látogasson el a hódmezővásárhelyi állat- és termékkiállításra, és a szegedi gabonatermesztő kísérleti állomáson is jártak tagjaink.
– Van-e visszajelzés a külföldre látogató tagoktól arról, hogy felhasználják az ottani tapasztalatokat, látottakat a saját gazdaságaikban?
– Van, s hogy csak az utóbbi helyszínt említsem, a gabonatermesztő kísérleti állomástól kaptunk egy bizonyos mennyiségű búza vetőmagot, amelyet átadtunk a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának, ahol először egy kísérleti, majd nagytermelésben háromhektáros parcellán is elvetették. Hat kukoricaféléből álló, sokkal kisebb mennyiségű vetőmagot átadtunk a marosszentgyörgyi kísérleti állomáson dolgozó, hozzánk tartozó mérnöknőnek, aki a magok kikelésétől a begyűjtésig követte a fajták meghonosításának lehetőségét, technológiáját. Más példa: Fazakas Miklós karácsonfalvi gazda Magyarországról hozott paradicsompalántákat, ott leste el a termesztési technológiát, amelyet a majdnem egyhektáros fóliasátrában alkalmaz, és így télen is folyamatosan árut tud juttatni a piacra.
– Tudomásunk szerint a magyarországi mezőgazdasági minisztérium korábban lehetőséget biztosított arra, hogy az ebben a szakmában tanuló erdélyi magyar diákok betekintést nyerjenek az intézmény működésébe, és ezáltal kapcsolatot teremtsenek mind a civil szférában, mind az állami mezőgazdasági intézményeknél dolgozó szakemberekkel. Megvan-e még ez a lehetőség?
– Tavaly vettünk részt a magyarországi mezőgazdasági minisztérium oktatási csereprogramjában, ennek a szervezését átadtuk a Sapientia EMTE-nek. Ez azt jelenti, hogy a szaktárca 10 hónapon át 40-40 ezer forintos tanulmányi ösztöndíjat biztosít három hallgatónak. Az erre jogosultakat az egyetem ajánlja, az RMGE Maros kézbesíti az ösztöndíjat azzal a feltétellel, hogy a diák egyetemi tanulmányait követően – vagy akár közben is – gazdálkodik és bekapcsolódik a gazdaszervezet életébe. Ez nagyon jól működik. Tavaly a három ösztöndíjas hallgató közül kettő segített abban, hogy Mikházán a Csűrszínházban megszervezzük a gazdanapot és abban is, hogy az OMÉK-on megfelelő kínálattal tudjunk szerepelni. Ha már a minisztériumi támogatásnál tartunk, akkor meg kell említenem, hogy tavaly a miniszter saját költségvetéséből 400.000 forint célirányos támogatást kaptunk, amelyet kipótoltunk, és sikerült lecserélni 33 éves VW gépkocsinkat egy fiatalabbal (ugyanis a gépkocsi a tevékenységünkhöz nélkülözhetetlen).
– Úgy tudom, hogy nemcsak a magyarországi szaktárcával, hanem a romániai minisztériummal, szakhatóságokkal is jók a kapcsolataik.
– Az RMGE Maros tagja a romániai mezőgazdasági termelők szövetségei, egyesületei által alkotott ligának, a LAPAR-nak. Ez a szervezet rendszeresen tájékoztat, amikor valamilyen mezőgazdasággal kapcsolatos jogszabálytervezet születik, akár a parlamentben, akár a minisztériumban dolgoznak valamilyen rendeleten. Mindegyre megkapjuk a tervezeteket, amelyeket tanulmányozunk és visszaküldhetjük a módosító kiegészítő javaslatainkat, amelyeket nem egy esetben figyelembe vesznek. Ez a rendszer jól működik.
– Milyen konkrét segítséget nyújtanak még a tagoknak?
– A mezőgazdasági terménypiacot szabályzó 145/2014-es törvény alapján 27 községben felvállaltuk, hogy segítünk a termelői könyvecskék kiváltásában, láttamozásában. Csak Nyárádkarácsonban több mint 200 gazda kérését bíráltuk felül és láttamoztuk a könyvecskéiket. Segítünk abban is, hogy felbecsüljük a termést, és minél pontosabban határozzuk meg azt a felesleget, amelyet piacon lehet majd értékesíteni. Megjegyzem, nem csak tagjainknak, hanem bármely gazdának segítünk ebben a munkában.
– Beszéljünk a 2016-os tervekről.
– Azzal kezdeném, hogy január 8-án kibocsátott törvényszéki végzés alapján kolozsvári székhellyel megalakult az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége, amelyet 16 erdélyi, kistérségi gazdaegyesület hozott létre. A megalakulást követően, a január 19-i közgyűlésen az EMGESZ vezetői további öt egyesület csatlakozási kérelmét fogadták el, így a szövetség 21 tagúra bővül. Az EMGESZ elnöke Jakab Ernő lett, Csomortányi István a Partiumért, Hupka Félix Közép-Erdélyért, Tiboldi László Hargita és Kovászna megyéért, magam Maros megyéért felelős alelnöki beosztást vállaltunk. A szövetség fő célja, hogy a kistérségekben eredményesen működő gazdaegyesületeket egy szervezetbe tömörítse, s így átfogó érdekérvényesítő munkát végezhessenek. Szeretnénk tovább bővíteni a már említett magyarországi kapcsolatokat, akár a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumában is. Nagyon fontos, hogy az elkövetkezendő időszakban tájékoztassuk tagságunkat a pályázati lehetőségekről, napirenden adjunk át szakmai információkat, továbbképzési lehetőségeket biztosítsunk. Tárgyaltunk arról is, hogy termelési és értékesítési szövetkezetek alapítását szorgalmazzuk. Arról is beszéltünk, hogy a hajdani Hangya szövetkezet mintájára alacsony kamatú hitelszövetkezetet hozunk létre, amellyel a gazdákat segítenénk abban, hogy például a pályázatokhoz szükséges önrészt fedezhessék.
– Az RMGE-nek van egy országos szervezete. Miért volt szükség az EMGESZ megalakítására?
– Azért, mert az RMGE országos szervezete nem úgy működik, ahogy kellene. Több gazdaszervezet korábban javasolta, hogy minden egyes megyében legyen egy jogi személyiséggel rendelkező magyar gazdaegyesület, és az így megalakult, létező megyei szervezetek hozzák létre az országos szövetséget. Az RMGE országos vezetősége ezt nem akarta, vagy nem értette meg ennek az elvét. A kolozsvári egyesület kinevezte magát országos szervezetnek, és elvárták, hogy mindenki csatlakozzon hozzájuk. Nem alulról kezdeményezett, demokratikusan megszervezett ernyőszervezetet képzeltek el. Az EMGESZ viszont pont ilyen elveken alapszik.
– Említette, hogy az EMGESZ egyik célkitűzése a mezőgazdasági terménybegyűjtő és értékesítő központok, szövetkezetek létrejöttének a támogatása. Ez valóban több Maros megyei kistérségben is felmerült, de a gazdák közül sokakat az 1989 előtti mezőgazdasági termelőszövetkezetekre emlékezteti, s ezért idegenkednek az ilyen jellegű társulásoktól. Így hát bár a szándék létezik, valós akarat még nincs az említett központok létrehozására. Miként próbálja meggyőzni az RMGE Maros tagságát arról, hogy ez a jövő?
– Március 30-ig a gazdakörökben megtartjuk a tavalyi tevékenységet értékelő beszámolót, és felvázoljuk az idei terveket, ugyanakkor újra szeretnénk indítani azokat a szakköröket, amelyek különböző okok miatt beszüntették a tevékenységüket. Ezeken a találkozókon mondjuk majd el, hogy szükség van a szövetkezetek megalakítására, amelyeket nem a régi, hanem az új gazdasági követelményeknek megfelelően, más alapokon működtetünk. Az OMÉK-on való részvételünk igazolta, hogy vannak olyan helyi termelőink, akik kiváló, piacképes terméket állítanak elő. Gödöllőn, a decemberi találkozón arról is beszéltünk, hogy valószínűleg lehetőség nyílik arra, hogy a Kárpát-medencei termelők termékeit rendszeresen egy bizonyos budapesti áruházba szállítsuk. A magyarországi mezőgazdasági minisztérium szorgalmazná, hogy a nagyobb Kárpát-medencei állattenyésztő és húsfeldolgozó vállalatok alakítsanak ki egy közös termékpiacot. Most már bátran beszélhetünk arról is, hogy vannak olyan mezőgazdasági termékeink, amelyeket saját védjeggyel ellátva exportálhatunk. De ehhez megfelelő minőségű kínálatot kell biztosítanunk, amit nem lehet külön-külön, csak összefogással, közös begyűjtő- értékesítő központok közvetítésével elérni. Ez a jövő. Nem állunk messze tőle, csak lépnünk kell, mert van esély arra, hogy mindezt működőképessé tegyük. Ezen fogunk dolgozni az idén, nemcsak az RMGE Maroshoz tartozó, hanem az EMGESZ-be lépő szervezetekkel közösen is.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)
Kárpát-medencei összefogást szorgalmaznak
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezete nemcsak megyénkben, hanem a hajdani Marosszékhez tartozó településeken, gazdakörökben is azon fáradozik, hogy összefogja a gazdálkodókat, s segítse őket abban, hogy az 1989 utániradikális mezőgazdasági átalakulás útvesztőiben fenn tudjanak maradni, élet- és versenyképes vállalkozásokat indítsanak be, amelyek jövőt biztosíthatnak az itthon maradáshoz. Az RMGE Maros tavaly ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Az idén sikerült megalakítani az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetségét, ami új lendületet adhat a gazdaegyesületeknek. Az elmúlt év eredményeiről és az idei tervekről Csomoss Attila mérnökkel, az RMGE Maros elnökével beszélgettünk.
– Milyen évet zárt az RMGE Maros?
– A 2015-ös év nehezen indult. Az első hónapokban a költségvetésünk aggodalomra adott okot. Kevés tagsági díjat tudtunk begyűjteni a gazdáktól, így még a működési költségeket sem tudtuk lefedni. Ez egyre jobban megerősítette az egyesület azon szándékát, hogy az érdekvédelmi tevékenység biztosításához szükség lenne olyan gazdasági szolgáltatást is végezni, amiből jövedelem származik. Szerencsénkre a tavaly is sikerült – immár hagyományosan – mind a romániai, mind a magyarországi pályázati lehetőségeket kihasználni, így az év közepére valahogy kiegyenlítettük a költségvetési mérlegünket, de ezek a pályázatok bizonytalanok, nem minden esetben számíthatunk rájuk. Mindezek ellenére már március végén meg tudtuk szervezni az egyesület megalakulásának 25. évfordulós ünnepségét is, amely tisztújító közgyűlés is volt. Ezen több mint 150 gazda vett részt tagszervezeteink képviseletében, és nagy számban eljöttek azok a határon belüli és túli vendégek is, akikkel immár negyedszázada rendszeres kapcsolatunk van.
– Milyen jövedelemkiegészítő gazdasági tevékenységre gondoltak?
– Egyesületünk több éve szervez tanfolyamokat, ugyanakkor az új vezetőség egyetértett azzal, hogy a bérbe vett 41 hektár kaszálót úgy kezeljük, hogy ezért megkapjuk az APIA-n keresztül mind a földalapú, mind az ökogazdálkodásért járó támogatást. Ezekkel egészítenénk ki a jövedelmünket.
– Milyen jelentősebb rendezvényen vett részt tavaly az RMGE Maros?
– Mint ismeretes, rendszeres kapcsolataink vannak az anyaországi gazdaszervezetekkel, ugyanakkor a mezőgazdasági minisztériummal is. A szaktárca szándéka, hogy összefogja a Kárpát-medencei gazdákat, ezért is a szeptember végén Budapesten megszervezett Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon (OMÉK) külön csarnokot biztosítottak a Kárpát-medencei gazdaszervezeteknek. Ezek között 20 négyzetméteren, 20 őstermelővel és kézművessel jelen volt az RMGE Maros is. Kiállítottunk zöldségeket, bort, pálinkát. Majdnem egymillióan látogatták meg a standunkat, a tárcavezető az öt nap alatt háromszor fordult meg nálunk, és igen nagyra értékelte termékeinket. Ezenkívül mi is azon igyekszünk, hogy ne csak a magyarországi, hanem a Kárpát-medence más magyar gazdaegyesületeivel is vegyük fel és alakítsunk ki működőképes kapcsolatot. Küldötteink jártak különböző szaktanácskozásokon, találkozókon, kerekasztal-beszélgetéseken, voltak a Vajdaságban, Szlovéniában, Horvátországban, sőt ez utóbbiak eljöttek hozzánk a Haller-kastélyban rendezett pálinkalovagrend megalakulási ünnepségére. A magyar mezőgazdasági minisztérium Kárpát-medencei magyar gazdatalálkozót szervezett december 4-én és 5- én Gödöllőn, amelyen egyesületünk küldöttsége is jelen volt. Ezenkívül a 15. alkalommal látogattunk el Szatymazra. Tavaly sikerült megoldani, hogy egy nagyobb számú csoport látogasson el a hódmezővásárhelyi állat- és termékkiállításra, és a szegedi gabonatermesztő kísérleti állomáson is jártak tagjaink.
– Van-e visszajelzés a külföldre látogató tagoktól arról, hogy felhasználják az ottani tapasztalatokat, látottakat a saját gazdaságaikban?
– Van, s hogy csak az utóbbi helyszínt említsem, a gabonatermesztő kísérleti állomástól kaptunk egy bizonyos mennyiségű búza vetőmagot, amelyet átadtunk a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karának, ahol először egy kísérleti, majd nagytermelésben háromhektáros parcellán is elvetették. Hat kukoricaféléből álló, sokkal kisebb mennyiségű vetőmagot átadtunk a marosszentgyörgyi kísérleti állomáson dolgozó, hozzánk tartozó mérnöknőnek, aki a magok kikelésétől a begyűjtésig követte a fajták meghonosításának lehetőségét, technológiáját. Más példa: Fazakas Miklós karácsonfalvi gazda Magyarországról hozott paradicsompalántákat, ott leste el a termesztési technológiát, amelyet a majdnem egyhektáros fóliasátrában alkalmaz, és így télen is folyamatosan árut tud juttatni a piacra.
– Tudomásunk szerint a magyarországi mezőgazdasági minisztérium korábban lehetőséget biztosított arra, hogy az ebben a szakmában tanuló erdélyi magyar diákok betekintést nyerjenek az intézmény működésébe, és ezáltal kapcsolatot teremtsenek mind a civil szférában, mind az állami mezőgazdasági intézményeknél dolgozó szakemberekkel. Megvan-e még ez a lehetőség?
– Tavaly vettünk részt a magyarországi mezőgazdasági minisztérium oktatási csereprogramjában, ennek a szervezését átadtuk a Sapientia EMTE-nek. Ez azt jelenti, hogy a szaktárca 10 hónapon át 40-40 ezer forintos tanulmányi ösztöndíjat biztosít három hallgatónak. Az erre jogosultakat az egyetem ajánlja, az RMGE Maros kézbesíti az ösztöndíjat azzal a feltétellel, hogy a diák egyetemi tanulmányait követően – vagy akár közben is – gazdálkodik és bekapcsolódik a gazdaszervezet életébe. Ez nagyon jól működik. Tavaly a három ösztöndíjas hallgató közül kettő segített abban, hogy Mikházán a Csűrszínházban megszervezzük a gazdanapot és abban is, hogy az OMÉK-on megfelelő kínálattal tudjunk szerepelni. Ha már a minisztériumi támogatásnál tartunk, akkor meg kell említenem, hogy tavaly a miniszter saját költségvetéséből 400.000 forint célirányos támogatást kaptunk, amelyet kipótoltunk, és sikerült lecserélni 33 éves VW gépkocsinkat egy fiatalabbal (ugyanis a gépkocsi a tevékenységünkhöz nélkülözhetetlen).
– Úgy tudom, hogy nemcsak a magyarországi szaktárcával, hanem a romániai minisztériummal, szakhatóságokkal is jók a kapcsolataik.
– Az RMGE Maros tagja a romániai mezőgazdasági termelők szövetségei, egyesületei által alkotott ligának, a LAPAR-nak. Ez a szervezet rendszeresen tájékoztat, amikor valamilyen mezőgazdasággal kapcsolatos jogszabálytervezet születik, akár a parlamentben, akár a minisztériumban dolgoznak valamilyen rendeleten. Mindegyre megkapjuk a tervezeteket, amelyeket tanulmányozunk és visszaküldhetjük a módosító kiegészítő javaslatainkat, amelyeket nem egy esetben figyelembe vesznek. Ez a rendszer jól működik.
– Milyen konkrét segítséget nyújtanak még a tagoknak?
– A mezőgazdasági terménypiacot szabályzó 145/2014-es törvény alapján 27 községben felvállaltuk, hogy segítünk a termelői könyvecskék kiváltásában, láttamozásában. Csak Nyárádkarácsonban több mint 200 gazda kérését bíráltuk felül és láttamoztuk a könyvecskéiket. Segítünk abban is, hogy felbecsüljük a termést, és minél pontosabban határozzuk meg azt a felesleget, amelyet piacon lehet majd értékesíteni. Megjegyzem, nem csak tagjainknak, hanem bármely gazdának segítünk ebben a munkában.
– Beszéljünk a 2016-os tervekről.
– Azzal kezdeném, hogy január 8-án kibocsátott törvényszéki végzés alapján kolozsvári székhellyel megalakult az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége, amelyet 16 erdélyi, kistérségi gazdaegyesület hozott létre. A megalakulást követően, a január 19-i közgyűlésen az EMGESZ vezetői további öt egyesület csatlakozási kérelmét fogadták el, így a szövetség 21 tagúra bővül. Az EMGESZ elnöke Jakab Ernő lett, Csomortányi István a Partiumért, Hupka Félix Közép-Erdélyért, Tiboldi László Hargita és Kovászna megyéért, magam Maros megyéért felelős alelnöki beosztást vállaltunk. A szövetség fő célja, hogy a kistérségekben eredményesen működő gazdaegyesületeket egy szervezetbe tömörítse, s így átfogó érdekérvényesítő munkát végezhessenek. Szeretnénk tovább bővíteni a már említett magyarországi kapcsolatokat, akár a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumában is. Nagyon fontos, hogy az elkövetkezendő időszakban tájékoztassuk tagságunkat a pályázati lehetőségekről, napirenden adjunk át szakmai információkat, továbbképzési lehetőségeket biztosítsunk. Tárgyaltunk arról is, hogy termelési és értékesítési szövetkezetek alapítását szorgalmazzuk. Arról is beszéltünk, hogy a hajdani Hangya szövetkezet mintájára alacsony kamatú hitelszövetkezetet hozunk létre, amellyel a gazdákat segítenénk abban, hogy például a pályázatokhoz szükséges önrészt fedezhessék.
– Az RMGE-nek van egy országos szervezete. Miért volt szükség az EMGESZ megalakítására?
– Azért, mert az RMGE országos szervezete nem úgy működik, ahogy kellene. Több gazdaszervezet korábban javasolta, hogy minden egyes megyében legyen egy jogi személyiséggel rendelkező magyar gazdaegyesület, és az így megalakult, létező megyei szervezetek hozzák létre az országos szövetséget. Az RMGE országos vezetősége ezt nem akarta, vagy nem értette meg ennek az elvét. A kolozsvári egyesület kinevezte magát országos szervezetnek, és elvárták, hogy mindenki csatlakozzon hozzájuk. Nem alulról kezdeményezett, demokratikusan megszervezett ernyőszervezetet képzeltek el. Az EMGESZ viszont pont ilyen elveken alapszik.
– Említette, hogy az EMGESZ egyik célkitűzése a mezőgazdasági terménybegyűjtő és értékesítő központok, szövetkezetek létrejöttének a támogatása. Ez valóban több Maros megyei kistérségben is felmerült, de a gazdák közül sokakat az 1989 előtti mezőgazdasági termelőszövetkezetekre emlékezteti, s ezért idegenkednek az ilyen jellegű társulásoktól. Így hát bár a szándék létezik, valós akarat még nincs az említett központok létrehozására. Miként próbálja meggyőzni az RMGE Maros tagságát arról, hogy ez a jövő?
– Március 30-ig a gazdakörökben megtartjuk a tavalyi tevékenységet értékelő beszámolót, és felvázoljuk az idei terveket, ugyanakkor újra szeretnénk indítani azokat a szakköröket, amelyek különböző okok miatt beszüntették a tevékenységüket. Ezeken a találkozókon mondjuk majd el, hogy szükség van a szövetkezetek megalakítására, amelyeket nem a régi, hanem az új gazdasági követelményeknek megfelelően, más alapokon működtetünk. Az OMÉK-on való részvételünk igazolta, hogy vannak olyan helyi termelőink, akik kiváló, piacképes terméket állítanak elő. Gödöllőn, a decemberi találkozón arról is beszéltünk, hogy valószínűleg lehetőség nyílik arra, hogy a Kárpát-medencei termelők termékeit rendszeresen egy bizonyos budapesti áruházba szállítsuk. A magyarországi mezőgazdasági minisztérium szorgalmazná, hogy a nagyobb Kárpát-medencei állattenyésztő és húsfeldolgozó vállalatok alakítsanak ki egy közös termékpiacot. Most már bátran beszélhetünk arról is, hogy vannak olyan mezőgazdasági termékeink, amelyeket saját védjeggyel ellátva exportálhatunk. De ehhez megfelelő minőségű kínálatot kell biztosítanunk, amit nem lehet külön-külön, csak összefogással, közös begyűjtő- értékesítő központok közvetítésével elérni. Ez a jövő. Nem állunk messze tőle, csak lépnünk kell, mert van esély arra, hogy mindezt működőképessé tegyük. Ezen fogunk dolgozni az idén, nemcsak az RMGE Maroshoz tartozó, hanem az EMGESZ-be lépő szervezetekkel közösen is.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)
2016. december 21.
2017-től kiépül a falugazdász-hálózat - Hiánypótló civil kezdeményezés
A magyar Földművelődésügyi Minisztérium és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara támogatásának köszönhetően 2017-től hozzáfognak a falugazdász-hálózat kiépítéséhez Erdélyben is. A szaktárca az idén 25 millió forinttal segíti 17 határon túli falugazdász munkáját. A hálózat legfontosabb feladatai között szerepel a határon túli gazdák támogatása a szakmai információk átadásával, regionális mezőgazdasági rendezvények, fórumok, képzések, szakmai konferenciák szervezésével, piaci lehetőségek felkutatásával. A 17 határon túli falugazdászból 11 az idén először kap támogatást Magyarországról, többek között a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, az EMGESZ és az RMGE-Maros szervezete. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke, Győrffy Balázs szerint a kamara sikeresen felépített és üzemeltet egy olyan falugazdász-hálózatot, amely egységes keretek között, az ország minden pontján magas színvonalon segíti a gazdálkodók munkáját. Erre építve egy hasonló határon túli szakmai támogatói hálózat kiépítését szeretnék, amelyet felka- rolt a Kárpát-medencei agrárfórum is. A hálózat kiépítését tulajdonképpen a Földművelődésügyi Mi- nisztérium és a Bethlen Gábor Alap finanszírozza. Csomoss Attila, az RMGE-Maros elnöke elmondta, Romániában igencsak szükség van egy ilyen hálózat kiépítésére. Tulajdonképpen a XIX. században az uradalmi nagybirtokokon is létezett egy olyan gazdasági intéző, aki a szak- mai irányítást végezte. A birtokok felszámolását követően létrejöttek a mezőgazdasági termelőszövetke- zetek, ahol ezt a feladatot a tsz agrármérnöke látta el. A falusi gazda azt kellett tegye, amit a mérnök mondott, így 40 év alatt felszámolták az önálló gondolkodásmódot. Az 1989-es változásokat követően visszaszolgáltatták a földtulajdont, és az új helyzetben mindenki megpróbált valamit kezdeni vele. Az idősebbek hozták az eleiktől örökölt tudást, de a technológia, az igények és a piacorientáltság egészen új helyzetet teremtett, amivel már nem lehetett tartani a lépést. Az EU-csatlakozás előtt és az azt követő pályázati rendszert pedig nehezen tudták, tudják befogadni, alkalmazni. Sajnos a romániai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium alárendeltségében levő agrárkamarák nem tudják ellátni ezt a feladatot, hiszen az utóbbi 10 évben több mezőgazda- sági minisztere is volt a szaktárcának, és mai napig nem dolgozták ki az ország egységes agrárpolitikáját. Az agrárkamara önálló, független és apolitikus szakmai fórum kellene legyen ahhoz, hogy valóban segítse a gazdákat és ne legyen ki- szolgáltatva a politikumnak. Mivel Romániában függnek a kormányon levő hatalomtól, ezért nem is mű- ködnek a kamarák. Ezt a hiányt pótolná az a falu- gazdász-hálózat, amelynek kiépítését a magyar állam támogatja azzal a céllal, hogy a külhoni magyar gazdálkodókat ezáltal is segítse, hogy a szülőföldön maradást vá- lasszák. Az említett szervezetek pályázat útján pénzügyi támogatást kapnak azért, hogy a hálózat kiépítése céljából egy-egy felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembert alkalmazzanak. Marosvásárhelyen Horváth Csabát, az EMGESZ ügyvezető elnökét bízták meg azzal, hogy az említett szervezetek falugazdásza- inak tevékenységét összehangolja, irányítsa. Sikó László az RMGE-Maros, míg Putnoky Csicsó Barna az EMGESZ falugazdásza – mind- hárman fiatal kertészmérnökök. Az RMGE-Maroshoz 24 jogi személyiséggel rendelkező és nyolc anélküli gazdakör tartozik. Mivel a falugazdászoknak ajánlott feladatkörökben már értek el eredményeket, olyan általános célkitűzéseket jelöltek meg, mint a gazdalajstrom felülvizsgálata, felújítása, a gazdák segítése az agrár- támogatások igényléséhez szükséges okiratok összeállításában, a természeti katasztrófák vagy vad- károk megtérítésében, tájékoztatni a gazdakörök vezetőit az agrárium legfontosabb kérdéseiről, a megjelenő új törvényekről, szabályokról, pályázati lehetőségekről, a piaci árakról, a termeléshez szükséges input anyagok beszerzéséről, kap- csolattartás a gazdakörök között, il- letve a gazdákkal, az önkormányzatokkal és más szak- mai és kulturális egyesületekkel, szervezetekkel; szakmai és kulturális, gazdasági rendezvények, szaktanfolyamok, kiállítások szer- vezése. Mindezek mellett az RMGE- Maros azt is felvállalta, hogy kiépíti a Mezőségen is gazdaköröket, gazdaszervezeteket, amelyeket természetesen bevonnak a meglévő hálózatba. Mezőbándon és Mezőmadarason már elkezdődtek a tárgyalások egy-egy gazdakör létesítése érdekében. Putnoky Csicsó Barna ismertetőt dolgozott ki a hazai nemzeti vidékfejlesztési programokról, amelyeket jövőben népszerűsítenek majd a gazdakörökben. Ugyanakkor a nemrég megjelent országos erdősítési programot is bemutatják majd az érdekelt önkormányzatoknak, gazdáknak. Sikó László fontosnak tartja a közvetlen értékesítési hálózat kiépítésének népszerűsítését. És természetesen nem zárkóznak el a román gazdák támogatásától, segítésétől sem, hiszen az a szándék, hogy ha majd a hálózat jól működik, a román szaktárca is karolja fel és támogassa a civil alapokon működő rendszer országos kiterjesztését. Népújság (Marosvásárhely) Népújság (Marosvásárhely)
A magyar Földművelődésügyi Minisztérium és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara támogatásának köszönhetően 2017-től hozzáfognak a falugazdász-hálózat kiépítéséhez Erdélyben is. A szaktárca az idén 25 millió forinttal segíti 17 határon túli falugazdász munkáját. A hálózat legfontosabb feladatai között szerepel a határon túli gazdák támogatása a szakmai információk átadásával, regionális mezőgazdasági rendezvények, fórumok, képzések, szakmai konferenciák szervezésével, piaci lehetőségek felkutatásával. A 17 határon túli falugazdászból 11 az idén először kap támogatást Magyarországról, többek között a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, az EMGESZ és az RMGE-Maros szervezete. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke, Győrffy Balázs szerint a kamara sikeresen felépített és üzemeltet egy olyan falugazdász-hálózatot, amely egységes keretek között, az ország minden pontján magas színvonalon segíti a gazdálkodók munkáját. Erre építve egy hasonló határon túli szakmai támogatói hálózat kiépítését szeretnék, amelyet felka- rolt a Kárpát-medencei agrárfórum is. A hálózat kiépítését tulajdonképpen a Földművelődésügyi Mi- nisztérium és a Bethlen Gábor Alap finanszírozza. Csomoss Attila, az RMGE-Maros elnöke elmondta, Romániában igencsak szükség van egy ilyen hálózat kiépítésére. Tulajdonképpen a XIX. században az uradalmi nagybirtokokon is létezett egy olyan gazdasági intéző, aki a szak- mai irányítást végezte. A birtokok felszámolását követően létrejöttek a mezőgazdasági termelőszövetke- zetek, ahol ezt a feladatot a tsz agrármérnöke látta el. A falusi gazda azt kellett tegye, amit a mérnök mondott, így 40 év alatt felszámolták az önálló gondolkodásmódot. Az 1989-es változásokat követően visszaszolgáltatták a földtulajdont, és az új helyzetben mindenki megpróbált valamit kezdeni vele. Az idősebbek hozták az eleiktől örökölt tudást, de a technológia, az igények és a piacorientáltság egészen új helyzetet teremtett, amivel már nem lehetett tartani a lépést. Az EU-csatlakozás előtt és az azt követő pályázati rendszert pedig nehezen tudták, tudják befogadni, alkalmazni. Sajnos a romániai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium alárendeltségében levő agrárkamarák nem tudják ellátni ezt a feladatot, hiszen az utóbbi 10 évben több mezőgazda- sági minisztere is volt a szaktárcának, és mai napig nem dolgozták ki az ország egységes agrárpolitikáját. Az agrárkamara önálló, független és apolitikus szakmai fórum kellene legyen ahhoz, hogy valóban segítse a gazdákat és ne legyen ki- szolgáltatva a politikumnak. Mivel Romániában függnek a kormányon levő hatalomtól, ezért nem is mű- ködnek a kamarák. Ezt a hiányt pótolná az a falu- gazdász-hálózat, amelynek kiépítését a magyar állam támogatja azzal a céllal, hogy a külhoni magyar gazdálkodókat ezáltal is segítse, hogy a szülőföldön maradást vá- lasszák. Az említett szervezetek pályázat útján pénzügyi támogatást kapnak azért, hogy a hálózat kiépítése céljából egy-egy felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembert alkalmazzanak. Marosvásárhelyen Horváth Csabát, az EMGESZ ügyvezető elnökét bízták meg azzal, hogy az említett szervezetek falugazdásza- inak tevékenységét összehangolja, irányítsa. Sikó László az RMGE-Maros, míg Putnoky Csicsó Barna az EMGESZ falugazdásza – mind- hárman fiatal kertészmérnökök. Az RMGE-Maroshoz 24 jogi személyiséggel rendelkező és nyolc anélküli gazdakör tartozik. Mivel a falugazdászoknak ajánlott feladatkörökben már értek el eredményeket, olyan általános célkitűzéseket jelöltek meg, mint a gazdalajstrom felülvizsgálata, felújítása, a gazdák segítése az agrár- támogatások igényléséhez szükséges okiratok összeállításában, a természeti katasztrófák vagy vad- károk megtérítésében, tájékoztatni a gazdakörök vezetőit az agrárium legfontosabb kérdéseiről, a megjelenő új törvényekről, szabályokról, pályázati lehetőségekről, a piaci árakról, a termeléshez szükséges input anyagok beszerzéséről, kap- csolattartás a gazdakörök között, il- letve a gazdákkal, az önkormányzatokkal és más szak- mai és kulturális egyesületekkel, szervezetekkel; szakmai és kulturális, gazdasági rendezvények, szaktanfolyamok, kiállítások szer- vezése. Mindezek mellett az RMGE- Maros azt is felvállalta, hogy kiépíti a Mezőségen is gazdaköröket, gazdaszervezeteket, amelyeket természetesen bevonnak a meglévő hálózatba. Mezőbándon és Mezőmadarason már elkezdődtek a tárgyalások egy-egy gazdakör létesítése érdekében. Putnoky Csicsó Barna ismertetőt dolgozott ki a hazai nemzeti vidékfejlesztési programokról, amelyeket jövőben népszerűsítenek majd a gazdakörökben. Ugyanakkor a nemrég megjelent országos erdősítési programot is bemutatják majd az érdekelt önkormányzatoknak, gazdáknak. Sikó László fontosnak tartja a közvetlen értékesítési hálózat kiépítésének népszerűsítését. És természetesen nem zárkóznak el a román gazdák támogatásától, segítésétől sem, hiszen az a szándék, hogy ha majd a hálózat jól működik, a román szaktárca is karolja fel és támogassa a civil alapokon működő rendszer országos kiterjesztését. Népújság (Marosvásárhely) Népújság (Marosvásárhely)
2017. március 23.
Bővült az egyesület
Évértékelő az RMGE Marosnál
Március 22-én, szerdán délelőtt Laposnya utcai székházában tartotta évértékelő közgyűlését az RMGE Maros szervezete. A gazdakörök képviselőivel tartott megbeszélés előtt és után az egybegyűltek gyakorlati bemutatón vehettek részt. Olyan gépekkel és berendezésekkel ismerkedhettek meg, amelyeket a tanyaprogramnak köszönhetően lehet megvásárolni vagy bérbe venni a kisgazdaságokat működtetőknek.
Miután Csomoss Attila, az RMGE Maros elnöke köszöntötte a vendégeket és a résztvevőket, elmondta, hogy a vezetőtanács elfogadta a tavalyi beszámolót és a 2017-es terveket, de úgy gondolták, hogy most szélesebb körben – a gazdakörök vezetőivel – is megosztják az elképzeléseket, annál is inkább, mert szeretnék bővíteni az egyesületet, hiszen rengeteg kihívás van, amiben az egyesület a gyakorlatban is segítheti a gazdákat, mint ahogy eddig is tette. Megemlítette a szaktanfolyamokat, a csűrszínházi gazdanapokat, a budapesti Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon való sikeres szereplést, a nemrég beindult falugazdász programot, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a gazdákat segítsék abban, hogy itthon maradjanak és a szülőföldön boldoguljanak.
A meghívott vendégek közül először Ileana Guşatu, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgatója szólalt fel, aki elmondta, tavaly december végén azzal a reménnyel alakították újra a mezőgazdasági igazgatóságokat, hogy hatékonyabban fognak tevékenykedni. Tulajdonképpen három intézményt vontak össze, a korábbi igazgatóságot, a mezőgazdasági kamarát és a monitorozási szolgáltatást, amely statisztikailag követi a szakágazatot. Kiemelte, hogy nagyon fontos a szakmai társulások, a gazdaegyesületek tevékenysége, hiszen sok esetben hiánypótlóak, például a felnőttszakoktatás terén, ahol személyzet-, gép- és felszereléshiánnyal küzdött az igazgatóság, a korábbi kamara. Ezért is az RMGE Maros szervezetet is partnerüknek tekintik, és készek mindenben együttműködni.
– Sajnos, nem tudjuk meggyőzni a gazdákat, hogy társuljanak, ez a legnagyobb kihívás mind az igazgatóság, mind a gazdaegyesületek számára. Most az unió támogatja a mezőgazdaságot, azonban azt még nem tudjuk, hogy mi lesz 2020 után. Lehet, hogy teljesen megszűnnek a támogatások, és akkor a biztos jövőt a szakmai társulások jelenthetik – mondta az igazgatónő, aki külön megköszönte, hogy a magyarországi szaktárca kiemelten támogatja a magyar gazdákat, és ezáltal több olyan kérdésben mutattak fel konkrét példákat, amelyeket nálunk is alkalmazni lehetne.
A továbbiakban dr. Kincses Sándor, a Maros Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság nemrég kinevezett igazgatója mutatkozott be. Elmondta, az intézmény működési alapelve a termék nyomon követhetősége az élelmiszer-előállítástól az -értékesítésig. Ez azt jelenti, hogy a takarmány-előállítástól a fogyasztóig követik az értékesítési láncot. Kollégái nem „ellenségként”, hanem az állattenyésztők társaként vesznek részt ebben a folyamatban, ezért felkérte a gazdákat, hogy oltások, vérvételek, egyéb kötelező munkálatok elvégzésében segítsék a terepen dolgozókat.
Maros megyében található a második legnagyobb hazai szarvasmarha-állomány, mintegy 80.000 fő (Suceava megye van az élen). A hasznot azonban ebből a viszonteladók, az értékesítők húzzák. Felhívta a figyelmet, hogy pontosan kell vezetni az állatnyilvántartást. Ez különösen fontos az olyan gazdaságoknál, amelyeket cég működtet. Mint ismeretes, a gazdák – határidőre – kötelesek bejelenteni az állatállomány szaporodását és csökkenését (születést, elhullást). Sokan elmulasztják ezt, és emiatt olyan helyzet állt elő, hogy az országban mintegy 100.000 tenyészállatnak papíron nyoma veszett. Arra kérte a gazdakörök képviselőit, hogy szóljanak a tagoknak, ha bárki élelmiszer-termeléssel és -feldolgozással kapcsolatos kisebb üzemet szeretne nyitni, először keresse fel az igazgatóságot, hogy tisztázzák a törvényes előírásokat, és ennek megfelelően kezdjék el a beruházást. Ha bármilyen gond merül fel, az igazgatóság nyitott ennek megoldására, hiszen közös az érdek, az, hogy jól működő, minőségi terméket előállító gazdaságok létezzenek.
Szabó Árpád megyei tanácsos a megyei önkormányzat nevében gratulált az RMGE Maros eddigi tevékenységéhez, majd hozzátette: a gazdaegyesületek és a megyei önkormányzat meg kell találja a lehetőséget, hogy kiépítse azt az értékesítési láncot, amelynek eredményeként a gazdák el tudják látni termékeikkel a szupermarketeket, hiszen tetszik vagy nem, ma ez a tendencia, és csak ez biztosíthatja hosszú távon a megélhetést.
Közösen indított falugazdász program
Dr. Hancsók Szabolcs a magyar földművelésügyi minisztérium képviseletében szólalt fel. Kiemelte: a szaktárca évek óta aktív partnere az RMGE Maros szervezetnek. Nemcsak anyagilag és szakmailag támogatják a tevékenységét, a tavaly közösen indították el a falugazdász programot, amelynek célja, hogy a gazdák közvetlenül kapjanak fontos szakmai, pénzügyi információkat, amelyek által növelhetik majd gazdaságukat. Ezenkívül az RMGE Maros közvetítésével évente a Sapientia marosvásárhelyi kara kertészmérnöki tanszékének három tehetséges tanulóját ösztöndíjban részesítik. A diákok jelenleg is aktívan részt vesznek az RMGE Maros szervezetépítési munkájában. Szintén a szaktárca biztosítja, hogy a Kárpát-medencei magyar gazdák jelen legyenek a kétévente megrendezett OMEK-on, amely Magyarország legnagyobb mezőgazdasági kiállítása. – A vidék népszerűsítése és bemutatása mellett ez kiváló lehetőség üzletkötésre is. Dr. Hancsók Szabolcs is hangsúlyozta, milyen fontos, hogy a gazdák belépjenek a szakmai szervezetbe, mivel „nem lehet tudni, hogy 2020 után mit hoz a jövő”.
Bordi Kacsó Zsolt, a megyei Kifizetési és Intervenciós Ügynökség képviselője a 2016-os támogatások kifizetéséről beszélt. Elmondta, eddig a 26.600 igénylőből mintegy 21.000-en kapták meg a pénzt. Jelenleg folyamatban van a 2017-es mezőgazdasági év kérvényeinek elbírálása. Hozzátette: 2016-ban átalakult a rendszer, azért késtek a kifizetésekkel, de most már minden egyenesbe jött. Jelenleg 86 féle támogatás van. Majd arról beszélt, hogy az idénre milyen szubvenció várható. Megjegyezte, hogy a múlt évhez viszonyítva vannak összegek, amelyek csökkentek, mivel az átmeneti nemzeti támogatás esetén van egy keretösszeg, és ha erre többen pályáznak, oszlik közöttük az egy állatra, vagy növénytermesztés esetén a hektáronkénti támogatás összege. Így történt a húsmarhák és a fejőstehenek esetében is. Az előző évek nagyobb összege meghozta a pályázási kedvet, többen vásároltak állatot, és így, mivel a tavaly nagyobb állományra kértek támogatást, az egy főre eső rész csökkent. Az újdonságok között említette, hogy az új rendszer szerint a földalapú mellett „zöldítésre” is lehet pénzt igényelni, illetve a terület nagyságától függően a visszaosztott és a fiatal gazdáknak járó támogatással szép összegeket lehet megpályázni hektáronként. Ha ehhez hozzájön a növényfajtákra, illetve az állatokra (egyedenként) járó pénztámogatás, esetenként a hegyvidéki vagy az ún. agrárkörnyezeti járulék, akkor érdemes gazdálkodni. Természetesen oda kell figyelni a feltételekre és a követelmények betartására, ellenkező esetben elveszíthető ez a lehetőség. Bordi Zsolt jó ötletnek tartotta a falugazdász-hálózat mielőbbi kiépítését, mivel – akár az APIA esetében – kevés a szakember, aki tájékoztathatná ezekről a lehetőségekről a gazdákat, és ezért jó lenne, ha akár különböző támogatásokra szakosodva kiképeznének olyan falugazdászokat, akik egy adott körzetben eljuttatják a szükséges információkat a gazdákhoz.
A meghívott vendégek felszólalását követően röviden ismertették a tavalyi tevékenységi beszámolót, majd az idei terveket, illetve az egyesület költségvetését, amelyet egyhangúlag elfogadtak. Örömmel fogadták a négy gazdakör (Marosvásárhely, Kebele, Kibéd, Mezőpanit) létrejöttét és csatlakozását az RMGE Maros szervezethez.
Amint említettük, a székház garázsában Németh Attila, a Milk Pasteur Kft. tulajdonosa és a forgalmazó patakfalvi Bálint György Szabolcs által elhozott tejfeldolgozó berendezéseket mutatták be a gazdáknak. Először egy automata zöldség- és gyümölcsszárítót, majd egy kis kapacitású tejfeldolgozó gépsort, amivel naponta 80-100 liter tejből lehet sajtot előállítani, illetve pasztőrözött tejet csomagolni. A gépsor, kiegészítve, alkalmas tejtermékek előállítására is. Csomoss Attila elmondta, a gépeket a tanyaprogramnak köszönhetően azok a mezőgazdászok szerezhetik be, akiknek a gazdaságuk távolabb van a községközponttól vagy a tejbegyűjtő központtól, esetleg 5-10 szarvasmarhát tartanak, így a megtermelt tejet a család helyben feldolgozhatja. Ugyanakkor a zöldség- és gyümölcsszárítással a friss értékesítése után megmaradt terméket is piacra dobhatják. Ugyancsak a tanyaprogram keretében az érdekeltek kisebb mezőgazdasági gépeket bérelhetnek, ami kifejezetten előnyös az olyan háztáji gazdaságok esetében, ahol a cél nem a piacgazdálkodás.
VAJDA GYÖRGY
Népújság (Marosvásárhely)
Évértékelő az RMGE Marosnál
Március 22-én, szerdán délelőtt Laposnya utcai székházában tartotta évértékelő közgyűlését az RMGE Maros szervezete. A gazdakörök képviselőivel tartott megbeszélés előtt és után az egybegyűltek gyakorlati bemutatón vehettek részt. Olyan gépekkel és berendezésekkel ismerkedhettek meg, amelyeket a tanyaprogramnak köszönhetően lehet megvásárolni vagy bérbe venni a kisgazdaságokat működtetőknek.
Miután Csomoss Attila, az RMGE Maros elnöke köszöntötte a vendégeket és a résztvevőket, elmondta, hogy a vezetőtanács elfogadta a tavalyi beszámolót és a 2017-es terveket, de úgy gondolták, hogy most szélesebb körben – a gazdakörök vezetőivel – is megosztják az elképzeléseket, annál is inkább, mert szeretnék bővíteni az egyesületet, hiszen rengeteg kihívás van, amiben az egyesület a gyakorlatban is segítheti a gazdákat, mint ahogy eddig is tette. Megemlítette a szaktanfolyamokat, a csűrszínházi gazdanapokat, a budapesti Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon való sikeres szereplést, a nemrég beindult falugazdász programot, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a gazdákat segítsék abban, hogy itthon maradjanak és a szülőföldön boldoguljanak.
A meghívott vendégek közül először Ileana Guşatu, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezérigazgatója szólalt fel, aki elmondta, tavaly december végén azzal a reménnyel alakították újra a mezőgazdasági igazgatóságokat, hogy hatékonyabban fognak tevékenykedni. Tulajdonképpen három intézményt vontak össze, a korábbi igazgatóságot, a mezőgazdasági kamarát és a monitorozási szolgáltatást, amely statisztikailag követi a szakágazatot. Kiemelte, hogy nagyon fontos a szakmai társulások, a gazdaegyesületek tevékenysége, hiszen sok esetben hiánypótlóak, például a felnőttszakoktatás terén, ahol személyzet-, gép- és felszereléshiánnyal küzdött az igazgatóság, a korábbi kamara. Ezért is az RMGE Maros szervezetet is partnerüknek tekintik, és készek mindenben együttműködni.
– Sajnos, nem tudjuk meggyőzni a gazdákat, hogy társuljanak, ez a legnagyobb kihívás mind az igazgatóság, mind a gazdaegyesületek számára. Most az unió támogatja a mezőgazdaságot, azonban azt még nem tudjuk, hogy mi lesz 2020 után. Lehet, hogy teljesen megszűnnek a támogatások, és akkor a biztos jövőt a szakmai társulások jelenthetik – mondta az igazgatónő, aki külön megköszönte, hogy a magyarországi szaktárca kiemelten támogatja a magyar gazdákat, és ezáltal több olyan kérdésben mutattak fel konkrét példákat, amelyeket nálunk is alkalmazni lehetne.
A továbbiakban dr. Kincses Sándor, a Maros Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság nemrég kinevezett igazgatója mutatkozott be. Elmondta, az intézmény működési alapelve a termék nyomon követhetősége az élelmiszer-előállítástól az -értékesítésig. Ez azt jelenti, hogy a takarmány-előállítástól a fogyasztóig követik az értékesítési láncot. Kollégái nem „ellenségként”, hanem az állattenyésztők társaként vesznek részt ebben a folyamatban, ezért felkérte a gazdákat, hogy oltások, vérvételek, egyéb kötelező munkálatok elvégzésében segítsék a terepen dolgozókat.
Maros megyében található a második legnagyobb hazai szarvasmarha-állomány, mintegy 80.000 fő (Suceava megye van az élen). A hasznot azonban ebből a viszonteladók, az értékesítők húzzák. Felhívta a figyelmet, hogy pontosan kell vezetni az állatnyilvántartást. Ez különösen fontos az olyan gazdaságoknál, amelyeket cég működtet. Mint ismeretes, a gazdák – határidőre – kötelesek bejelenteni az állatállomány szaporodását és csökkenését (születést, elhullást). Sokan elmulasztják ezt, és emiatt olyan helyzet állt elő, hogy az országban mintegy 100.000 tenyészállatnak papíron nyoma veszett. Arra kérte a gazdakörök képviselőit, hogy szóljanak a tagoknak, ha bárki élelmiszer-termeléssel és -feldolgozással kapcsolatos kisebb üzemet szeretne nyitni, először keresse fel az igazgatóságot, hogy tisztázzák a törvényes előírásokat, és ennek megfelelően kezdjék el a beruházást. Ha bármilyen gond merül fel, az igazgatóság nyitott ennek megoldására, hiszen közös az érdek, az, hogy jól működő, minőségi terméket előállító gazdaságok létezzenek.
Szabó Árpád megyei tanácsos a megyei önkormányzat nevében gratulált az RMGE Maros eddigi tevékenységéhez, majd hozzátette: a gazdaegyesületek és a megyei önkormányzat meg kell találja a lehetőséget, hogy kiépítse azt az értékesítési láncot, amelynek eredményeként a gazdák el tudják látni termékeikkel a szupermarketeket, hiszen tetszik vagy nem, ma ez a tendencia, és csak ez biztosíthatja hosszú távon a megélhetést.
Közösen indított falugazdász program
Dr. Hancsók Szabolcs a magyar földművelésügyi minisztérium képviseletében szólalt fel. Kiemelte: a szaktárca évek óta aktív partnere az RMGE Maros szervezetnek. Nemcsak anyagilag és szakmailag támogatják a tevékenységét, a tavaly közösen indították el a falugazdász programot, amelynek célja, hogy a gazdák közvetlenül kapjanak fontos szakmai, pénzügyi információkat, amelyek által növelhetik majd gazdaságukat. Ezenkívül az RMGE Maros közvetítésével évente a Sapientia marosvásárhelyi kara kertészmérnöki tanszékének három tehetséges tanulóját ösztöndíjban részesítik. A diákok jelenleg is aktívan részt vesznek az RMGE Maros szervezetépítési munkájában. Szintén a szaktárca biztosítja, hogy a Kárpát-medencei magyar gazdák jelen legyenek a kétévente megrendezett OMEK-on, amely Magyarország legnagyobb mezőgazdasági kiállítása. – A vidék népszerűsítése és bemutatása mellett ez kiváló lehetőség üzletkötésre is. Dr. Hancsók Szabolcs is hangsúlyozta, milyen fontos, hogy a gazdák belépjenek a szakmai szervezetbe, mivel „nem lehet tudni, hogy 2020 után mit hoz a jövő”.
Bordi Kacsó Zsolt, a megyei Kifizetési és Intervenciós Ügynökség képviselője a 2016-os támogatások kifizetéséről beszélt. Elmondta, eddig a 26.600 igénylőből mintegy 21.000-en kapták meg a pénzt. Jelenleg folyamatban van a 2017-es mezőgazdasági év kérvényeinek elbírálása. Hozzátette: 2016-ban átalakult a rendszer, azért késtek a kifizetésekkel, de most már minden egyenesbe jött. Jelenleg 86 féle támogatás van. Majd arról beszélt, hogy az idénre milyen szubvenció várható. Megjegyezte, hogy a múlt évhez viszonyítva vannak összegek, amelyek csökkentek, mivel az átmeneti nemzeti támogatás esetén van egy keretösszeg, és ha erre többen pályáznak, oszlik közöttük az egy állatra, vagy növénytermesztés esetén a hektáronkénti támogatás összege. Így történt a húsmarhák és a fejőstehenek esetében is. Az előző évek nagyobb összege meghozta a pályázási kedvet, többen vásároltak állatot, és így, mivel a tavaly nagyobb állományra kértek támogatást, az egy főre eső rész csökkent. Az újdonságok között említette, hogy az új rendszer szerint a földalapú mellett „zöldítésre” is lehet pénzt igényelni, illetve a terület nagyságától függően a visszaosztott és a fiatal gazdáknak járó támogatással szép összegeket lehet megpályázni hektáronként. Ha ehhez hozzájön a növényfajtákra, illetve az állatokra (egyedenként) járó pénztámogatás, esetenként a hegyvidéki vagy az ún. agrárkörnyezeti járulék, akkor érdemes gazdálkodni. Természetesen oda kell figyelni a feltételekre és a követelmények betartására, ellenkező esetben elveszíthető ez a lehetőség. Bordi Zsolt jó ötletnek tartotta a falugazdász-hálózat mielőbbi kiépítését, mivel – akár az APIA esetében – kevés a szakember, aki tájékoztathatná ezekről a lehetőségekről a gazdákat, és ezért jó lenne, ha akár különböző támogatásokra szakosodva kiképeznének olyan falugazdászokat, akik egy adott körzetben eljuttatják a szükséges információkat a gazdákhoz.
A meghívott vendégek felszólalását követően röviden ismertették a tavalyi tevékenységi beszámolót, majd az idei terveket, illetve az egyesület költségvetését, amelyet egyhangúlag elfogadtak. Örömmel fogadták a négy gazdakör (Marosvásárhely, Kebele, Kibéd, Mezőpanit) létrejöttét és csatlakozását az RMGE Maros szervezethez.
Amint említettük, a székház garázsában Németh Attila, a Milk Pasteur Kft. tulajdonosa és a forgalmazó patakfalvi Bálint György Szabolcs által elhozott tejfeldolgozó berendezéseket mutatták be a gazdáknak. Először egy automata zöldség- és gyümölcsszárítót, majd egy kis kapacitású tejfeldolgozó gépsort, amivel naponta 80-100 liter tejből lehet sajtot előállítani, illetve pasztőrözött tejet csomagolni. A gépsor, kiegészítve, alkalmas tejtermékek előállítására is. Csomoss Attila elmondta, a gépeket a tanyaprogramnak köszönhetően azok a mezőgazdászok szerezhetik be, akiknek a gazdaságuk távolabb van a községközponttól vagy a tejbegyűjtő központtól, esetleg 5-10 szarvasmarhát tartanak, így a megtermelt tejet a család helyben feldolgozhatja. Ugyanakkor a zöldség- és gyümölcsszárítással a friss értékesítése után megmaradt terméket is piacra dobhatják. Ugyancsak a tanyaprogram keretében az érdekeltek kisebb mezőgazdasági gépeket bérelhetnek, ami kifejezetten előnyös az olyan háztáji gazdaságok esetében, ahol a cél nem a piacgazdálkodás.
VAJDA GYÖRGY
Népújság (Marosvásárhely)