Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Csipán Beáta
2 tétel
2014. április 16.
Egyéves a BISZE
Sokszor hallani, hogy vidéken nincs ifjúsági élet, a fiatalokat a bárokon és a diszkón kívül nem sok minden érdekli, így nem is lehet összefogni őket. Számos Maros megyei település cáfol rá erre az állításra. Április 14-én múlt egy éve annak, hogy négy egrestői és három balavásári fiatal megalapította a Balavásári Községi Ifjúsági és Szabadidős Egyesületet. Az önkéntesség népszerűsítése, a hagyományápolás és az ifjabb generációk ötleteinek megvalósítása érdekében létrehozott BISZE-ről tavaly júliusban beszélgettünk Csipán Beáta alapító taggal. Most újra őt kérdeztük az elmúlt tizenkét hónap megvalósításairól és a jövőbeli tervekről.
– Mekkorára nőtt egy év alatt az egyesület, és vannak-e rendszeres tevékenységei?
– Mára negyvenöt aktív tagunk van, rájuk mindig, minden téren számíthatunk. Az elmúlt évben havonta szerveztünk olvasóestet, és ugyanilyen rendszerességgel kerítettünk sort a tagsági gyűlésre is, ahol kiértékeltük az elmúlt időszakot, megoldást kerestünk a felmerülő gondokra, és új ötleteket fogalmaztunk meg. Az egyik sikeres kezdeményezésünk az ingyenes németórák elindítása volt, Sütő Jolán és Fred Baumgarten közreműködésével. Ez iránt akkora volt az érdeklődés, hogy a kezdő csoport után egy haladót is indítottunk. Ezenkívül biciklitúrát, csapatépítő tréninget, szüreti bált szerveztünk, karácsony közeledtével adventi koszorút készítettünk a község gyerekeinek és időseinek, és március 15-ét is megünnepeltük. Az év vége felé készítettünk egy BISZE-naptárt, amelynek minden lapja az egyesület egy-egy tevékenységét mutatja be. Fontos megvalósításnak érezzük ugyanakkor az egyesületi újságot, a BISZEmlét, amelyet 1200 példányban adunk ki. A cikkek megírásától a lapkihordásig minden az egyesületi tagok munkája.
– Annak idején közmunkával indult a kezdeményezés, hidakat festettek le.
– Az önkéntes munkára a továbbiakban is nagy figyelmet szenteltünk, és szándékunkban áll az elkövetkezőkben is évente nagyszabású takarítási akciót szervezni a községben.
– Kapcsolatba léptek-e más ifjúsági szervezetekkel?
– Nagyon fontosnak tartjuk a kapcsolatépítést. Sikerült megismerkednünk a magyarországi BISZE-vel, azaz a Bedői Ifjúsági Szabadidős Szervezettel, felvettük a kapcsolatot a Rákóczi Szövetséggel, illetve a környékbeli ifjúsági szervezetekkel, a nyárádszeredai NYISZ-szel (Nyárádszeredai Ifjúsági Egyesület), a gyulakutai GYIK-kel (Gyulakuta Község Ifjúsági Közössége), a szovátai SZISZ-szel (Szovátai Ifjúsági Szervezet) és az erdőszentgyörgyi FIESZTA-val (Fiatal Erdőszentgyörgyiek Tanácsa) is nagyon jó viszonyban vagyunk.
– Milyen pályázati lehetőségek kínálkoztak az eddigiekben?
– Mivel az egyesületet csak az év végén jegyezték be, tavaly nem állt módunkban pályázni, mégis, a községbeli vállalkozók, illetve magánszemélyek segítségével minden elképzelésünket meg tudtuk valósítani. Idén viszont már benyújtottunk egy pályázatot a Communitas Alapítványhoz és a helyi önkormányzathoz. Leginkább egy székhelyre lenne szükségünk. Az egrestői sportegyesületnek van egy klubja, amelyet a tagsági gyűlések és az olvasóestek alkalmával a rendelkezésünkre bocsátanak, de a rendezvényeink gyakoriságát tekintve egy saját hely valós szükségletnek számít.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)
Sokszor hallani, hogy vidéken nincs ifjúsági élet, a fiatalokat a bárokon és a diszkón kívül nem sok minden érdekli, így nem is lehet összefogni őket. Számos Maros megyei település cáfol rá erre az állításra. Április 14-én múlt egy éve annak, hogy négy egrestői és három balavásári fiatal megalapította a Balavásári Községi Ifjúsági és Szabadidős Egyesületet. Az önkéntesség népszerűsítése, a hagyományápolás és az ifjabb generációk ötleteinek megvalósítása érdekében létrehozott BISZE-ről tavaly júliusban beszélgettünk Csipán Beáta alapító taggal. Most újra őt kérdeztük az elmúlt tizenkét hónap megvalósításairól és a jövőbeli tervekről.
– Mekkorára nőtt egy év alatt az egyesület, és vannak-e rendszeres tevékenységei?
– Mára negyvenöt aktív tagunk van, rájuk mindig, minden téren számíthatunk. Az elmúlt évben havonta szerveztünk olvasóestet, és ugyanilyen rendszerességgel kerítettünk sort a tagsági gyűlésre is, ahol kiértékeltük az elmúlt időszakot, megoldást kerestünk a felmerülő gondokra, és új ötleteket fogalmaztunk meg. Az egyik sikeres kezdeményezésünk az ingyenes németórák elindítása volt, Sütő Jolán és Fred Baumgarten közreműködésével. Ez iránt akkora volt az érdeklődés, hogy a kezdő csoport után egy haladót is indítottunk. Ezenkívül biciklitúrát, csapatépítő tréninget, szüreti bált szerveztünk, karácsony közeledtével adventi koszorút készítettünk a község gyerekeinek és időseinek, és március 15-ét is megünnepeltük. Az év vége felé készítettünk egy BISZE-naptárt, amelynek minden lapja az egyesület egy-egy tevékenységét mutatja be. Fontos megvalósításnak érezzük ugyanakkor az egyesületi újságot, a BISZEmlét, amelyet 1200 példányban adunk ki. A cikkek megírásától a lapkihordásig minden az egyesületi tagok munkája.
– Annak idején közmunkával indult a kezdeményezés, hidakat festettek le.
– Az önkéntes munkára a továbbiakban is nagy figyelmet szenteltünk, és szándékunkban áll az elkövetkezőkben is évente nagyszabású takarítási akciót szervezni a községben.
– Kapcsolatba léptek-e más ifjúsági szervezetekkel?
– Nagyon fontosnak tartjuk a kapcsolatépítést. Sikerült megismerkednünk a magyarországi BISZE-vel, azaz a Bedői Ifjúsági Szabadidős Szervezettel, felvettük a kapcsolatot a Rákóczi Szövetséggel, illetve a környékbeli ifjúsági szervezetekkel, a nyárádszeredai NYISZ-szel (Nyárádszeredai Ifjúsági Egyesület), a gyulakutai GYIK-kel (Gyulakuta Község Ifjúsági Közössége), a szovátai SZISZ-szel (Szovátai Ifjúsági Szervezet) és az erdőszentgyörgyi FIESZTA-val (Fiatal Erdőszentgyörgyiek Tanácsa) is nagyon jó viszonyban vagyunk.
– Milyen pályázati lehetőségek kínálkoztak az eddigiekben?
– Mivel az egyesületet csak az év végén jegyezték be, tavaly nem állt módunkban pályázni, mégis, a községbeli vállalkozók, illetve magánszemélyek segítségével minden elképzelésünket meg tudtuk valósítani. Idén viszont már benyújtottunk egy pályázatot a Communitas Alapítványhoz és a helyi önkormányzathoz. Leginkább egy székhelyre lenne szükségünk. Az egrestői sportegyesületnek van egy klubja, amelyet a tagsági gyűlések és az olvasóestek alkalmával a rendelkezésünkre bocsátanak, de a rendezvényeink gyakoriságát tekintve egy saját hely valós szükségletnek számít.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)
2015. június 13.
Átadták a Sütő András-emlékdíjakat
Tegnap délelőtt a nyolcadik osztályosok ballagási ünnepségén a Bolyai és a Művészeti Líceumban átadták a Sütő András-emlékdíjat, amelyet Sass Szilárd, a budapesti XI. kerület önkormányzati képviselője alapított, és azoknak a határon túli magyar, VIII. osztályt végzett tanulóknak ítélik oda, akik az V–VIII. osztályban kimagasló teljesítményt nyújtottak magyar nyelvből és irodalomból.
A Bolyai líceumban az idén 30 diák fejezte be a VIII. osztályt. A díszteremben megtartott búcsúztató ünnepség keretében Farkas Krisztina budapesti önkormányzati képviselő adta az emlékdíjat. Többek között elmondta: "a közös nyelv ereje kötött össze és tartott meg évszázadokon át, mert mindig voltak, akik nemzedékről nemzedékre ápolták, őrizték és továbbvitték a lángot, s mintegy szellemi örökségként hagyták utódaikra a nyelvet". A diákokat arra intette, hogy vigyék tovább ezt az örökséget.
Az emlékdíjat Sass Szilárd alapította, akinek édesanyja a Felvidéken volt magyartanár, és így tisztában volt és van azzal, hogy mit jelent a határon túl, kisebbségi sorsban megőrizni, ápolni az anyanyelvet – tudtuk meg, majd a képviselő asszony hozzáfűzte, külön élmény számára átadni a díjat a Bolyai líceumban, abban a városban, ahol Sütő András több évtizeden át élt és alkotott. A díjat öt településen – Hada, Bene, Marosvásárhely, Kézdiszentlélek és Nádszeg – adják át. Marosvásárhely testvértelepülési kapcsolatban áll Budapest XI. kerületével, így került 2013-ban először a díj Marosvásárhelyre is.
A díjazottakat a marosvásárhelyi önkormányzat, illetve a megyei tanfelügyelőség szaktanfelügyelőjének és az adományozók képviselőjének a tagjaiból álló bizottság osztja ki javaslatok alapján. Az idén a Bolyai líceumban Benedek Bianka Krisztina és Csipán Beáta megosztva vehette át az oklevelet és az ezzel járó pénzjutalmat. Tanárnőjük Soós Katalin.
A marosvásárhelyi Művészeti Líceumban az alapító Sass Szilárd kézbesítette az elismerést, miután ismertette a díj alapításának történetét és odaítélésének módját. Kifejtette, hogy csak VIII. osztályt végzett tanulóé lehet az elismerés, azzal a feltétellel, hogy magyar nyelvű oktatási intézményben, osztályban folytatja tanulmányait. Örömmel újságolta, hogy több önkormányzat is bekapcsolódott, és más települések is lehetőséget teremtenek arra, hogy a határon túliakat ezáltal ösztönözzék az anyanyelv megőrzésére. Beszédét az emlékdíj mottójával zárta. Benedek Elek azt mondta: "Az állam nyelvét meg kell tanulni, és édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejteni". A díjat Császár Mónika – Dézsi Eleonóra tanítványa – vette át.
Az emlékdíjat adományozók mindkét iskolát megajándékozták a Pannon Enciklopédia sorozatban megjelent Magyar nyelv és irodalom kötettel. A könyvek az iskola könyvtárába kerültek. Mindkét rendezvényen jelen volt dr. Csegzi Sándor polgármesteri tanácsos, aki alpolgármesterként szorgalmazta a Budapest XI. kerület és Marosvásárhely közötti testvértelepülési kapcsolat ápolását.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)
Tegnap délelőtt a nyolcadik osztályosok ballagási ünnepségén a Bolyai és a Művészeti Líceumban átadták a Sütő András-emlékdíjat, amelyet Sass Szilárd, a budapesti XI. kerület önkormányzati képviselője alapított, és azoknak a határon túli magyar, VIII. osztályt végzett tanulóknak ítélik oda, akik az V–VIII. osztályban kimagasló teljesítményt nyújtottak magyar nyelvből és irodalomból.
A Bolyai líceumban az idén 30 diák fejezte be a VIII. osztályt. A díszteremben megtartott búcsúztató ünnepség keretében Farkas Krisztina budapesti önkormányzati képviselő adta az emlékdíjat. Többek között elmondta: "a közös nyelv ereje kötött össze és tartott meg évszázadokon át, mert mindig voltak, akik nemzedékről nemzedékre ápolták, őrizték és továbbvitték a lángot, s mintegy szellemi örökségként hagyták utódaikra a nyelvet". A diákokat arra intette, hogy vigyék tovább ezt az örökséget.
Az emlékdíjat Sass Szilárd alapította, akinek édesanyja a Felvidéken volt magyartanár, és így tisztában volt és van azzal, hogy mit jelent a határon túl, kisebbségi sorsban megőrizni, ápolni az anyanyelvet – tudtuk meg, majd a képviselő asszony hozzáfűzte, külön élmény számára átadni a díjat a Bolyai líceumban, abban a városban, ahol Sütő András több évtizeden át élt és alkotott. A díjat öt településen – Hada, Bene, Marosvásárhely, Kézdiszentlélek és Nádszeg – adják át. Marosvásárhely testvértelepülési kapcsolatban áll Budapest XI. kerületével, így került 2013-ban először a díj Marosvásárhelyre is.
A díjazottakat a marosvásárhelyi önkormányzat, illetve a megyei tanfelügyelőség szaktanfelügyelőjének és az adományozók képviselőjének a tagjaiból álló bizottság osztja ki javaslatok alapján. Az idén a Bolyai líceumban Benedek Bianka Krisztina és Csipán Beáta megosztva vehette át az oklevelet és az ezzel járó pénzjutalmat. Tanárnőjük Soós Katalin.
A marosvásárhelyi Művészeti Líceumban az alapító Sass Szilárd kézbesítette az elismerést, miután ismertette a díj alapításának történetét és odaítélésének módját. Kifejtette, hogy csak VIII. osztályt végzett tanulóé lehet az elismerés, azzal a feltétellel, hogy magyar nyelvű oktatási intézményben, osztályban folytatja tanulmányait. Örömmel újságolta, hogy több önkormányzat is bekapcsolódott, és más települések is lehetőséget teremtenek arra, hogy a határon túliakat ezáltal ösztönözzék az anyanyelv megőrzésére. Beszédét az emlékdíj mottójával zárta. Benedek Elek azt mondta: "Az állam nyelvét meg kell tanulni, és édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejteni". A díjat Császár Mónika – Dézsi Eleonóra tanítványa – vette át.
Az emlékdíjat adományozók mindkét iskolát megajándékozták a Pannon Enciklopédia sorozatban megjelent Magyar nyelv és irodalom kötettel. A könyvek az iskola könyvtárába kerültek. Mindkét rendezvényen jelen volt dr. Csegzi Sándor polgármesteri tanácsos, aki alpolgármesterként szorgalmazta a Budapest XI. kerület és Marosvásárhely közötti testvértelepülési kapcsolat ápolását.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)