A közönségbarát költészet
Sepsiszentgyörgyön tartották az Erdélyi Slam Poetry-bajnokság második, székelyföldi fordulóját. A kezdeményező Márkus András költő neve nem ismeretlen a háromszéki fiatalok körében, több alkalommal is fellépett, azaz slamelt Sepsiszentgyörgyön. A műfaj sajátosságairól, erdélyi elterjedéséről kérdeztük.
– Mi a slam poetry jelentése, milyen műfajról beszélhetünk? – Kockázatos meghatározni, mert gyakorlatilag mindenkinek van külön értelmezése erről. Persze, rá lehet fogni, hogy a rap és a költészet közötti valami, sokan a zenével kapcsolják össze, sokan improvizatív jelleggel ruházzák fel. A lényeg, hogy előadói műfaj, saját (nem föltétlenül előre megírt) szöveg előadásáról van szó. Közönségbarát, a közönségnek szól. Az előadás alatt sokkal közvetlenebb a viszony a közönséggel, mint például a szépirodalom esetében. – Van-e „képlete”: mennyi az irodalom és mennyi az előadóművészet? – Ez változó. A slam művelői többnyire költőkből, színészekből, rapperekből kerülnek ki. Az utóbbiaknak az előadói rész az erősségük, és a szövegben kell felzárkózniuk, míg a „hagyományos költőknek” az előadói részre kell inkább odafigyelniük. De olyan is akad, aki csak simán előkerül a semmiből, és slammer lesz. Nekem ez utóbbiak a kedvenceim. – Erdélybe hogyan gyűrűzött be a műfaj? Kik a legfontosabb képviselői? – Nagyon fontos szerepe volt az erdélyi slam bepörgésében a magyarországi vonalnak. Nem majmoljuk őket, de tanulunk tőlük, építkezünk belőlük. Itthon a Slam Poetry Erdély ad ennek hivatalos formát, összefogva minden ilyen jellegű erdélyi mozgolódást. Nekem az erdélyi kedvenceim: Bartha Loránd, Csinta Áron, Kocsis Pityu, Müller Heni és Vass Ákos (jelentős a sepsiszentgyörgyiek aránya – szerk. megj.). Egyrészt azért is Sepsiszentgyörgy a helyszíne a székelyföldi fordulónak, mert itt működik legjobban ez az egyre inkább feltörekvő, alulról szerveződő kultúra. Ugyanakkor Kolozsvár után itt él a legtöbb aktív erdélyi slammer. – Minek köszönhetően lett egy ilyen műfaj ennyire kedvelt Sepsiszentgyörgyön? – Sepsiszentgyörgyön a fiatal kultúra (s ezen belül aztán vitázhatunk, hogy underground, hipszter vagy alternatív) iszonyatosan bepörgött az utóbbi években. A wUnder köré csoportosult művész- meg kreatív brigád hatalmas szerepet játszik abban, hogy a fiatalok ízlését „jó irányba” terelje, illetve olyan újszerű, izgalmas megközelítést kínál az ifjúságnak a kultúra felé, amely lehetővé teszi, hogy a jelenleg divatos ágazatok által a hagyományos vonalakat is megismerjék. Úgy érzem, a fiatalok maximálisan fogékonyak a kultúra iránt, ezért nemcsak passzív nézői akarnak lenni, hanem aktív résztvevői, szervezői. Ez az, ami Sepsiszentgyörgyön sikerül a wUndernek. – Nagyon fontos a közönség. Azt nyilatkoztad egy interjúban, hogy pár perc alatt te lehetsz a király, vagy elnyelhet a süllyesztő. Ez az úgynevezett 15 perc hírnév, vagy annál többet is jelenthet? – Ebben az a szép, hogy míg az irodalmi életben, ha az ember valami rosszat csinál, annak a híre sokkal tovább tart, mintha valami jót csinált volna, addig a slamben sokkal kisebb a hibalehetőség – azaz sokkal több hiba megengedett. A slamnek erősebb a közösségformáló jellege. A kortárs szépirodalom folyamatosan belső, személyes vagy éppen politikai érdekeknek esik áldozatul, míg a slam teljes mértékben érdekektől mentes, mindenki azért csinálja, mert élvezi. És ettől annyira vagány.
TUROCZKI EMESE
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Annyi áldás szálljon rájuk (Kicsengetés Háromszéken)
Ballagtak tegnap Sepsiszentgyörgyön: a Székely Mikó és Református Kollégium, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum, a Berde Áron, Kós Károly és Puskás Tivadar Szakközépiskola végzős hallgatóinak utoljára szólt az iskolacsengő.
A zuhogó eső elől a Bogdán Antal Sportterembe menekítették az évzáró rendezvényt a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban (felvételünk). A székely ruhába öltözött végzősök a Gaudeamust énekelve vonultak be a terembe. Kossuth-nótát parafrazálva dr. Erdély Judit, a végzős B osztály osztályfőnöke azt kívánta a ballagóknak: ahány esőcsepp esik rájuk, annyi áldás szálljon rájuk az elkövetkezőkben. Kerekes Dóra iskolaigazgató útravalóul Ady Endrét idézve – Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen – elmondta utolsó tanítását: becsület, tisztesség, igazság, őszinteség, hit és szeretet vezérelje a végzősöket. Zsigmond József sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő, mikeses véndiák Antal Árpád polgármester üzenetét tolmácsolta: nem véletlen, hogy ide születtünk, ezért úgy szeressék a szülőföldet, mint édesanyjukat, s ha megtapasztalták, milyen a nagyvilág, jöjjenek haza, itt alapítsanak családot, dolgozzanak, és éljenek itthon Sepsiszentgyörgyön, Székelyföldön, mert ez a város, ez a föld velük, az ő alkotó energiáikkal együtt értékes és maradandó. A kirepülőket köszöntötte Kosztin Árpád elsős és Kali Ágnes tizenegyedikes tanuló, majd a végzősök nevében Csinta Áron saját verssel búcsúzott. A folytonosság jeleként a tizenkettedikesek átadták az iskola jelképes kulcsát a tizenegyedikeseknek. Ezt követően jutalmazták az éltanulókat, különleges eredményeket elért diákokat. Végezetül ft. Szabó Lajos plébános, tb. kanonok örömét fejezve ki, hogy hagyománytiszteletből székely gúnyába bújtak a ballagók, áldást kért rájuk. Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Marha jó buli és nagy kaland!"
HDN tizenhatodik alkalommal: Mahakala győzött
„Amíg nem próbáltad, addig kívülről akár furcsának is tűnhet néha. Amúgy marha jó buli és nagy kaland. Kár, hogy évente csak egyszer rendezik meg” – így jellemezte az egyik résztvevő a május 6–8. között 12. alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapokat. Az eseményen 14 csapat, pontosabban 252 versenyző vett részt 93 sport- és ügyességi versenyszámon, továbbá a 3 nap alatt összesen 16 szervező, illetve 18 önkéntes biztosította a logisztikát, a játékok gördülékenységét.
Persze, pusztán számokban lehetetlen visszaadni a három nap alatt tomboló jókedvet, bevállalós hozzáállást, csapatmunkát, közösségi szellemet, ezért fotókkal, illetve a résztvevők beszámolóival iparkodunk illusztrálni az idei HDN hangulatát. Az eseményt Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület, illetve számos helyi vállalkozó támogatta.
A hideg és az eső nem akadály
A HDN frissen felkent főszervezőjétől, a 21 éves Gáspár Hannától megtudtuk, az eseményt rendszerint Sepsiszentgyörgy előpataki kijáratánál, a 4-es kilométerkőnél lévő „kiruccanóhelyen” szervezik meg (igaz, volt alkalom rá, hogy néha nem kaptak engedélyt erre, így máshol zajlottak a versenyek, próbák).
– Önkéntes szervezőként az elmúlt esztendőkben is aktiváltam, idén viszont főszervezőként olyan adminisztratív dolgokkal, háttérmunkával szembesültem, amelyekre a 4 éves önkéntességem alatt nem volt rálátásom. Egy kis tapasztalattal jobban menne, ám most nagyon nehéznek tűnik a szervezés – részletezte érdeklődésünkre.
A HDN pénteken délben felvonulással rajtolt, a rossz, esős idő bezavart, a szervezők igyekezete ellenére is pár sportfeladat elmaradt, ám a jókedvet nem törte meg a hideg.
– Meglepő módon aluljelentkezés volt idén. A HDN eredetileg 16 csapatra van tervezve, máskor túljelentkezés volt, így előselejtezőkre is sor került. Idén csak a kobakés csapatoknak tartottunk előselejtezőt. A 14 csapatból – Dandana, Diszkó Patkányok, Grove Street, HeroInn, Hullámreccsentők, ICEameg!, M1(egy), Mahakala, Mihasznák, Tabula Rasa, The Bombers, Tagmen, TranSZILVAnicum, WE-Kings – 11 volt a megyeszékhelyről, kettő Kézdivásárhelyről, egy Kovásznáról érkezett. A háromszéki rendezvény a kolozsvári diáknapokkal egyidőben zajlott, és jólesett, hogy a kincses városba egyetemre elkerült végzős diákok is minket választottak, hazajöttek, hogy részt vegyenek a HDN programjain – magyarázta Hanna.
Ugyancsak tőle tudtuk meg, hogy idén főképpen XII. osztályosok alkották a versenyzők „magját”, illetve nagyjából egyformán oszlott meg a fiúk és lányok száma.
Pénteken leginkább sportversenyek (foci, kosárlabda „diáknaposan megspékelve”, staféták, futóverseny, ügyességi feladatok) zajlottak, idén először mérhették össze tudásukat például Maya-fociban a fiatalok (karikákon kellett átrúgni a labdát), ugyanakkor este a már hagyományos lepkézésbe vágtak bele: a város különféle területéről, feladványban megkapott helyszínekről kellett összegyűjteniük a „lepkéket”.
Az ügyesek és a bátrak majálisa volt
Szombaton tartották a majálist: itt különféle ügyességi és bátorsági feladatoknak vetették alá a csapatokat, amelyeket a nap második felében szétválasztottak, és újabbakat alakítottak ki a szervezők, hogy a résztvevők csapatokon kívül is ismerkedjenek.
Volt itt pókhálós játék, pincérstaféta, ahol szappanos, vizes fólián kellett mezítláb citromlével araszolni, de volt hideg vízből, szájjal történő almahalászat is, élő bowling szappanos pályán és sok más érdekes kihívás. Bevállalós feladatokat is láthattunk: nagy elszántság kellett például a filctollas tetováláshoz, hiszen csupán jó pár fürdés után tűnt el a csapattársak többé vagy kevésbé sikeres „remekműve” a tetováltak bőréről.
– Adódtak kisebb balesetek is: bokaficam focinál, horzsolások az élő bowling esetében, illetve egy kavics felvágta egyik fiatal lábát (a sebet össze kellett varrni a kórházban).
Igyekszünk minél biztonságosabban szervezni a játékokat, a pénteki futóversenyt például az eső miatt csúszós salakpályára hivatkozva halasztottuk el – fejtette ki a főszervező.
A HDN hangulata feledhetetlen
Vasárnap kulturális programok zajlottak: Sepsiszentgyörgy műemlékeit, illetve hírességekről elnevezett utcákat kellett felkutassanak a versenyzők, de volt festmény, klasszikus-, retrozene-felismerés is.
– Életemben először veszek részt a HDN-en. Szétvert az eső, ám a hangulat jó volt! Nagyon tetszett, hogy bárkivel lehetett barátkozni, sok fiatal együtt játszott, szórakozott, versenyezett. Volt számos veszélyes próba is, ám a csapatszellem, illetve a saját magam előtti bizonyítási vágyból mindeniket bevállaltam – mesélte el érdeklődésünkre a 15 éves Kerezsi Csanád Róbert, a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja.
A 21 éves Csinta Áron már valóságos veteránnak számít, idén hatodszor tért vissza a „tett helyszínére”, az egyetemi tanulmányait határon túl, Magyarországon végző fiatal kimondottan a HDN-re érkezett haza.
– Nagyon szeretem a HDN hangulatát. Habár minden évben számos panasz érkezik többek között a szervezésre is, a diáknapok hangulata számomra mégis pozitív. Mindig olyan élményt ad a közösségben dolgozás, a barátaimmal egy csapatban vetélkedés, hogy ez fölülírja az összes hiányosságot. Annak ellenére, hogy ez egy verseny, én inkább szórakozásnak fogom fel a Háromszéki Diáknapokat – összegezett Csinta Áron.
Utolsó nap zajlott a gála, az idei nagy nyertes a sepsiszentgyörgyi Mahakala csapata lett, míg a Kobaké-díjat a kovásznai fiatalok ICEameg! csapata érdemelte ki. A legsportszerűbbnek ez alkalommal a sepsiszentgyörgyi Tabula Rasát kiáltották ki, illetve különdíjat kapott a veteránnak, legrégebbi csapatnak számító megyeszékhelyi The Bombers legénysége, akik a 2017-es HDN megszervezésének jogát érdemelték ki.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)