Kisebbségek a Kárpát-medencében
Két neves történészt arról kérdezte az Erdély Online, számíthatunk–e arra, hogy a magyarországi és a romániai történészek egységesen értelmezik a két nép történelmét, és azt egy könyvből fogják tanítani. A Patrimonium 2. program keretén belül szombaton és vasárnap tudományos konferenciát tartottak a Szatmár Megyei Múzeumban. A szervezők nevében Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója és Cservenyák László, a Mátészalkai Szatmár Múzeum igazgatója ismertette a két megye múzeumai között kialakult jó kapcsolat révén megvalósult programokat, majd Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár Megyei Tanács elnöke kívánt eredményes munkát a tanácskozás résztvevőinek, akik két szekcióban – a néprajzi (Kisebbségek határhelyzetben) és a történelmi (A második bécsi döntés következményei. Észak- és Dél-Erdély 1940-1944 között) – mutatták be kutatási eredményeiket. A konferencia célja, hogy a helyi ismeretek tudatában tudjanak választ keresni a Kárpát-medence kisebbségeit érintő kérdésekre.
Még élnek a régi történetek
Dr. L. Balogh Béni esztergomi történész a fent említett kérdéssel kapcsolatban nyilatkozott az Erdély Online-nak. – Nagyon örvendetes, hogy ma Magyarország és Románia az Európai Unió tagja. Ez már eleve feltételezi azt, hogy a két ország közötti ellenségeskedés megszűnjön. Hivatalosan ez már így van, a mélyebb rétegekhez ez sokkal lassabban szivárog le, hiszen az erdélyi magyarokban és románokban még elevenen élnek a régi történetek. Sok kölcsönös sérelem gyűlt össze, amit nem egyszerű megszüntetni. A történetírás feladata az, hogy levéltári források alapján minél hitelesebben szóljanak erről a korszakról, mellőzzék a túlzásokat, ne sérelmeket hánytorgassanak, hanem objektíven, tárgyilagosan írják meg az igazságot, hogy ezzel tegyenek szolgálatot a két nép közeledéséért. Caragiale mondta: „A múlt elbeszélése lehet sújtásra emelt ököl, de lehet barátságos, kinyújtott, parolázó kéz is.” Nem szabad elfelejteni, hogy a Kárpát-medencében nem él olyan nép, melynek ne lennének meg a maga fájdalmai. A múlt e tájon mindnyájunk számára keserű, sőt helyenként tragikus. Ordas ideológiák gondoskodnak arról, hogy a sebek ne hegedjenek, hanem mérges kelésként létezzenek tovább.
Történelem csak egy van
Dr. Pritz Pálnak, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem történész-professzorának a véleményére is kíváncsiak voltunk. Az alábbiakban az ő nyilatkozatát közöljük.
– Nekem nagy problémám a politikusoknak a történelemhez való viszonya, mert az a szomorú tapasztalatom, hogy a történeti anyagot legitimációs eszközként, igazolási célokra használják fel, és ezzel szemben a történészek nagyon védtelen helyzetben vannak, mert a történész megírja munkáját, ami megjelenik ötszáz példányban, a politikus pedig, ha mond egy ünnepi beszédet, akkor azt a média milliók számára eljuttatja. Roppant jó lenne már eljutni arra a korra, hogy a politikusok szakszerűen és legitimációs kényszerektől függetlenül szolgálják országuknak és népüknek az érdekeit. Én már nem érem el, hogy a Kárpát-medencének egy történelemkönyve legyen, de ebbe az irányba haladunk. Tudjuk azt, hogy a hitelválság milyen kihívásokat jelent. Az Európai Unió így nem maradhat fenn. Vagy szét fog esni, vagy pedig elmegyünk egy reális föderáció irányába, amikor lesz egy közös külpolitika, lesz egy közös hadsereg, létrejönnek azok az intézmények, amelyek ezeket a lehetetlenségeket fel fogják számolni. Amikor már nem csak szólam lesz az, hanem tényleg komolyan gondolja a magyar és a román politikus is, hogy csak együtt, és nem egymásnak a rovására kell cselekedni. De minden szólamok ellenére még megvannak a régi törekvések, hogy a másik rovására próbáljam a saját népemnek, nemzetemnek az érdekeit szolgálni.
Erdély volt a tét
– A nacionalizmusnak hallatlan politikai ereje van. Minden korszakban nagyon szeretik leszólni a feudális világot. A feudális világnak volt egy hallatlan ereje a polgári nacionalista korszakokkal szemben, hogy a mássággal szemben sokkal inkább türelmesek voltak. Ezt a mérhetetlen egymásnak feszülést a modern kor hozta magával. Nem igaz az, hogy Magyarország és Románia szövetséges volt Hitler oldalán. Nem voltak szövetségesek, mélyen szemben álltak egymással, de egy szövetségi rendszeren belül voltak. Attól, hogy egy házba beterelnek két ellenséget, nem lesznek annak a háznak békés lakói. El kell ismerni azt a tényt, hogy Románia és Magyarország nem a bolsevista szovjetek és nem a hitlerista németek ellen harcolt, hanem Erdély megszerzéséért.
Erdély Online
Erdély.ma