Csákány Béla, a Magyar Népi Szövetség volt főtitkára emlékezését /A két Magyar Népi Szövetség/ a Szabadság közölte folytatásokban. Csákány két korszakot különböztetett meg: Az első -1944-1947, a második - 1947-1953. Az elsőt nagy küzdelemnek állítja be, amikor a lelkesedés fűtötte a magyar szervezetet, majd a másodikat, amikor a kommunista diktatúra fokozatosan elnyomta a pozitív törekvéseket, majd megszüntette a szervezetet. - Bizonyos önigazolás érződik az emlékezésből. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 12. - (11. folyt.) szept. 8./

"Balogh Edgár válaszolt Csergő Bálint őt elmarasztaló cikkére. Nem tagadja le, hogy ifjúkorában a kommunizmus ígéreteiben bízott. "A kibontakozó bolsevik terrorhoz vagy a dákoromán sovinizmushoz semmi közöm nem volt, bíztam a román néppel való igazságos megegyezés és egy dunai konföderáció eljövetelében mindaddig, míg Kurkó Gyárfással és Márton Áronnal, Méliusz Józseffel és Jordáky Lajossal, Demeter Jánossal és Venczel Józseffel, Antal Dániellel és Csőgör Lajossal egyidőben bilincsbe nem vertek és börtönbe nem vetettek." A Százas Intézőbizottság 1945-ös marosvásárhelyi ülésén mindössze ketten akarták kimondani eleve a trianoni döntést, amint ez Csákány Béla mint koronatanú nemrég a kolozsvári Szabadságban 11 folytatásban megírta. Nem igaz, írta Balogh Edgár, hogy a Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ Székelyudvarhelyen megtartott II. kongresszusán a vezetőségnek el kellett menekülnie. /Balogh Edgár: Meg kellene értenünk egymást. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./ Csergő Bálint írása: 1882. sz. jegyzet. Csákány Béla emlékezése: 1789. sz. jegyzet."

"Nagy László nem fogadta el Csákány Bélának a Magyar Népi Szövetségre /MNSZ/ való emlékezését. 1944. nov. 12. - 1945. márc. 6-a között az ismert atrocitások (magyarok meggyilkolása) miatt Észak-Erdélyt szovjet katonai adminisztráció vezette, addig nem engedték vissza a román vezetést. Kolozsváron a helyi közigazgatást a kommunisták vették át. A szovjet főbiztos volt a hatalom letéteményese. - Kurkó Gyárfás jóindulatú, naiv ember volt, azonban az MNSZ 1945-ös 11 tagú vezetőségében hatan a kommunisták közül kerültek ki /köztük volt Bányai László, Czikó Nándor, Balogh Edgár és Demeter János/. A cikkíró is említi a MNSZ "százas intézőbizottságnak" hírhedt marosvásárhelyi nyilatkozatát (1945. nov. 15-17.). Azt írta, hogy félve a botránytól, úgy finomították a szöveget, hogy a résztvevők belementek. Azt nem írta Csákány Béla, hogy Petru Groza és Luka László is jelen volt, továbbá nem idézte a nyilatkozatból a következőt: "Nem helyeselhető semmiféle olyan törekvés akár magyar, akár román részről, amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel, a nemzetközi reakció szolgálatában, Erdélyből újra háborús tűzfészket teremtene. Hálásak vagyunk a Groza-kormánynak, amely biztosította politikai és közigazgatási jogainkat és lehetővé tette, hogy saját anyanyelvű iskolákat biztosítsunk gyermekeinknek." Ezt a szöveget titkolták, azonban mégis kitudódott és nagy felháborodást keltett a magyar közvélemény előtt. Márton Áron kezdeményezésére egy bizottság ellen-memorandumot szerkesztett, amelyben a trianoni béke etnikai alapon történő revideálását kérték, azzal, hogy azt is juttassák el a béketárgyalásra. Aláírói: Márton Áron katolikus, Vásárhelyi János református püspök, Szász Pál, az EMGE elnöke, Lakatos István /Szociáldemokrata Párt/, Korparich Endre, a Fogyasztási Szövetkezet elnöke. - Az MNSZ - a kommunisták utasítására - támadást indított dr. György Lajos professzor, a Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese ellen, aki egyben az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakosztályi elnöke is volt. Ezután Márton Áron püspök 1947. júl. 7-én körlevélben szólította fel papjait az MNSZ-szel való kapcsolat megszakítására, felhatalmazva őket arra, hogy ezt a hívekkel is közöljék. Csákány Béla szerint Márton Áron később belátta tévedését, és meglátogatta Balogh Edgárt. Valójában Márton Áron házifogságából szabadulva /1967/ a megbocsátó keresztényi szeretet szellemében látogatta meg volt börtöntársait. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ Csákány Béla emlékezése: 1789. sz. jegyzet."

"Balogh Edgár is reagált Nagy László hozzászólására, melyben Csákány Bélának a Szabadságban megjelent, a Magyar Népi Szövetséggel foglalkozó önéletrajzi vallomását elítélte. Balogh Edgár nagy hévvel védelmébe vette Csákány Béla emlékezését, mondván: "A történetírásnak joga van az MNSZ múltjában található hiányokat, hibákat is feltárni, de történelmi hitelét, becsületét, nemzetfenntartó jelentőségét aláásni, kétségbe vonni, legyalázni több mint nemzetárulás, egyszerűen nevetséges ostobaság." Fey László ugyanebben a számban szintén hozzászólt a Magyar Népi Szövetség megítéléséhez: nagy erővel védve a hajdani MNSZ baloldaliságát, abban az időben mindent a baloldal ért el. Fey még az MNSZ Százas Intézőbizottsága hírhedt marosvásárhelyi nyilatkozatát is bölcsnek mondta, amelyet "ma is vállalhatunk." /Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./ Előzmény: 1789., 1882., 1998., 2178., 2179. sz. jegyzet."

"A korszak kutatója, Vincze Gábor /Szeged/ ugyancsak vitatta Csákány Béla megállapításait: "csak egy Magyar Népi Szövetségről beszélhetünk, melynek három, jól elkülöníthető korszaka volt." A Magyar Dolgozók Szövetsége, a MADOSZ 1944. szeptember elején az RKP utasítására lépett ki az illegalitásból, és kezdett hozzá az országos szervezkedéshez. A Magyar Népi Szövetség nevet fölvéve, 1945 tavaszán még nagy bizalmi tőkével rendelkezett a vezetőség. Vezetőségében kezdettől fogva jelen volt a szélsőbal szárny. Az első korszak az 1945. novemberi marosvásárhelyi nyilatkozattal zárult. Ez a nyilatkozat nagy felháborodást váltott ki. Az MNSZ függősége az RKP-tól 1946-ban nyilvánvalóvá vált. Az 1947 májusi hírhedt Luka-cikkel kezdődött az MNSZ utolsó, harmadik korszaka. /Korunk (Kolozsvár), 7. sz./"

Elhunyt szülővárosában Brassóban dr. Csákány Béla nyugalmazott egyetemi tanár, a romániai magyar közgazdász-társadalom nagyrabecsült tudósa. 1948-tól a pénzügytan, valamint a pénzügyi jog professzora volt a Bolyai Egyetemen. Közismert a magyar szakszókincs gyarapításában,a román szakkifejezések helyes értelmezése terén kifejtett tevékenysége. Az olvasóközönség is figyelemmel kísérhette Gazdasági kisszótár, majd Zsebenciklopédia címen közölt tanulmányait. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./