Autonómia: maga ura lett a váradi Szigligeti Színház
A prefektusi gáncsoskodások ellenére önállósodott a magyar színház Nagyváradon, az intézménynek már saját költségvetése is van – mondta tegnap első sajtótájékoztatóján Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház újonnan kinevezett menedzsere.
A prefektusi gáncsoskodások ellenére önállósodott a magyar színház Nagyváradon, az intézménynek már saját költségvetése is van – mondta tegnap első sajtótájékoztatóján Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház újonnan kinevezett menedzsere. Beszámolója szerint az új intézmény magába foglalja a bábos Lilliput Társulatot és a Nagyvárad Táncegyüttest is, amelyek munkatársainak átvétele már lezajlott.
A színház önálló büdzséből gazdálkodhat: 2,7 millió lejt kapott a megyei tanácstól személyzeti, 300 ezer lejt egyéb költségekre, és 200 ezer lejes bevételt terveztek a 2011-es esztendőre. „Ennél nagyobb bevételben is reménykedünk, és egyéb lehetséges forrásokat is feltérképezünk” – jelentette ki Cvikker Katalin. Tájékoztatása szerint hamarosan elkészítik a tételes költségvetést, amelyet a megyei tanácsnak kell jóváhagynia.
Arculatterv készülőben
Jelenleg a Szigligeti Színház arculatának a kialakítása folyik. A közönség beleszólhat az arculat alakításába. A menedzser működőképes rendszer kialakítását és a hatékonyabb belső kommunikáció megvalósítását tartja elsődleges feladatának. Elmondta, hamarosan megalakítják a művészeti és az adminisztratív tanácsokat is. A fő szempont, hogy az eddigiekkel ellentétben egy átlátható struktúra jöjjön létre, amelyben a művészeti igazgatókra kisebb teher hárul.
A prefektus levelét megírta
Az előzményekhez tartozik, hogy Gavrilă Ghilea prefektus levélben jutatta el kifogásait múlt héten a Bihar megyei önkormányzathoz, amelyben felszólította a testületet a román és a magyar színház kettéválasztásával kapcsolatos döntéseinek visszavonására. A megyei önkormányzat a csütörtöki ülésén újratárgyalta a kérdést. A szétválásra vonatkozó döntés maradt, ám figyelembe vették a kormány megbízottjának észrevételeit, és eszerint módosították a határozatokat – tudtuk meg Szabó Ödön megyei tanácsostól.
Gavrilă Ghilea levelében az átszervezésre vonatkozó határozatokban kifogásolja, hogy nem rendelkezik a székház, a javak és az alkalmazottak átvételéről. A prefektus szerint nem is átszervezésről van szó, hanem bizonyos intézmények megszüntetéséről és újabbak létrehozásáról.
Törvénytelennek tartja, hogy nem kértek ki a névadásért felelős megyei bizottság véleményét, mielőtt a két új intézmény nevét beírták a határozatokba, és azt is, hogy a szétválásról szóló döntést nem előzte meg közvita. Szabó Ödön szerint Gavrilă Ghilea kifogássorozata elmaradhatott volna, és reméli, hogy ezzel a levéllel nem a „párttárs” igazgatónak, Lucian Silaghinak a tisztségét akarja védeni, hanem a törvényességet.
Az Új Magyar Szó kérdésére, miszerint mi a terve a kinevezett menedzser-igazgatónak arra az esetre, ha a prefektus ismét megtámadja a megyei tanács vonatkozó határozatát, Cvikker Katalin kifejtette: eldöntött tényként kezeli a Szigligeti Színház megalakulását, és végzi a megyei tanács által rábízott feladatot.
Totka László, Új Magyar Szó (Bukarest)

Fesztivál a holnaputánért: „A Holnap után”
Megkezdődött Nagyváradon „A Holnap után” címet viselő művészeti fesztivál, amelynek alapító okiratát (A Holnap irodalmi csoport száz évvel ezelőtti mintájára) heten írták alá a Szigligeti színház páholyelőcsarnokában.
„Ennyi embert itt csak akkor láttam, amikor diszkó volt!” – állapította meg Gáspárik Attila Nagyváradon, ahol valóban megtöltötte a színház páholyelőcsarnokát is, majd később a művelődési ház nagytermét is A Holnap Után címet viselő fesztivál közönsége. A Pece-parti Párizs magyarsága ezúttal sem cáfolt rá hírére, hogy szereti számontartani nagyságait, akik döntően befolyásolták a magyar kulturális élet alakulását. A Holnap után fesztivál is ebből a tudatosságból született, amint az az Alapító okirat szövegéből kiderül, amit Kardos M. Róbert színművész olvasott fel a Szigligeti Színház páholyelőcsarnokában, népes hallgatóság előtt:
Alapítjuk ezt a fesztivált azért, hogy a mindent elfedő idő ne diadalmaskodjék az emlékezet fölött. Abban a hitben, hogy A Holnap nemzedékének akarását, alkotó erejét az utána következő nemzedékek folytatni tudták, folytatni tudják. Példájuk bizonyítja: e város teremtő szelleme el nem fogy. Újra és újra föllángol, még akkor is, ha a történelem hatalmas erejével néha elfojtani igyekszik. Nagyvárad magyarul szólalt meg Európa színpadán. És ennek már több mint ezer éve. Kimagasló személyiségeket adott a magyar kultúrának, akik által mind e város, mind a magyar kultúra gazdagodott. E fesztivál küldetése A Holnap nemzedékétől elindulva felkutatni azokat a személyiségeket, akik e városban születtek, avagy életük egy részében itt alkottak, s munkásságuk révén Nagyvárad megőrizte kiemelkedő szerepét a magyar kultúra történetében. Mi, alapítók bízunk abban, hogy méltók leszünk az emlékükhöz. A folytonosságra gondolván tekintünk a múltra, s cselekszünk a jövőért. Kelt Nagyváradon, 2013 április 18-án.
A Holnapot is anno heten alapították, ennek mintájára A Holnap után-t szentesítő dokumentumot is a hét alapító tag - Cvikker Katalin, a nagyváradi Szigligeti Színház főigazgatója, Szabó K. István rendező, a Szigligeti Színház művészeti igazgatója, Szőke Kavinszki András bábművész, a Liliput társulat művészeti igazgatója, Sorbán Attila író, Boka László irodalomtörténész, Dimény Levente színművész, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti igazgatója, Marcu Ágnes csellóművész, a nagyváradi Művészeti Egyetem dékánja – írta alá.
A Holnap irodalmi antológia 1908-ban jelent meg és a modern magyar irodalom kezdetét jelentette. Mellette: A Holnap után fesztivál plakátja 2013-ban
Az Alapító okirat egy példányát az Országos Széchényi Könyvtárban, egyet a színház levéltárában őrzik majd, és minden alapító tag is kapott egy-egy példányt.
Az ünnepélyes pillanatok után Boka László nagyváradi származású irodalomtörténész és Filep Tamás Gusztáv művelődéstörténész tartott előadást A Holnapos nemzedéket követő kulturális életről. Előadásukból kiderült: annyi író, költő, képzőművész, kreatív alkotó ember élete kapcsolódik Nagyváradhoz, hogy képtelenség lenne egyetlen estébe, de még egy négynapos fesztiválba is besűríteni őket.
A Holnap irodalmi társaság progresszív ereje abban rejlik, hogy a világban lévő összművészeti hatásra figyelt, azt az elvet vallotta, hogy az egyik művészeti ág a másik művészeti ágat tudja megvilágítani. Irodalom, színház, festészet, fotóművészet kölcsönhatására épültek A Holnapos matinék, mondta Boka László. Ezt az elvet később is magukénak vallották azok a tehetségek, akik innen indultak vagy rövidebb-hosszabb ideig Nagyváradon alkottak.
Filep Tamás Márait idézte, aki ugyan csak a második bécsi döntés után jutott el először a Körös-parti városba, mégis így írt Váradról: „Kevés várost ismerek olyan alaposan, mint Váradot, ezt az ismeretséget az irodalom megelevenítő erejének köszönhetem. Váradról legendákat küldtek szét a világba az írók, akik ott születtek vagy onnan szakadtak el, künn a világban, Pesten, magyar vidéken nem találkoztam soha olyan forró vallomásokkal, mint ahogy a váradiak tudtak beszélni szülő- vagy nevelővárosukról.”
Miklós Jutka, Emőd Tamás, Dutka Ákos, Gulácsi Irén, Tabéry Géza és társaik tartották fenn A Holnap irodalmi kezdeményezés utáni kulturális pezsgést a városban. A képzőművészeti élet is tobzódott, olyan tárlatok nyíltak Váradon 1909 és 1925 között, mint a Márffy Ödöné, Rippl-Rónaié, a nagybányai csoporté, Mund Hugóé, Dömötör Gizelláé, Szolnay Sándoré. 1926 és 1939 között a Váradiak csoportja évente állított ki a névadó városukban
Boka László felidézte a nagyváradi születésű Hubay Miklós drámaírót, rádióst, az első magyar musical társszerzőjét, aki 1956 október-novemberében a szabad Magyar Rádió irodalmi műsorát vezette a Parlamentben. 2011-ben hunyt el – személyes emlékét idézte vele kapcsolatban az irodalomtörténész: „Halála előtt találkoztam vele az Írószövetségnél. Már nem látott, teljesen megvakult. Hármasban beszélgettünk az Írószövetség elnökével, Miklós bácsi azt mondta, hogy mégiscsak haza kellene mennie Váradra meghalni. Megszorította a kezemet, az elnök közbeszólt, hogy ugyan már, Miklós bácsi, hisz ott már minden megváltozott, semmi nem az, ami annak idején volt! Hubai Miklós felém fordult (tudta rólam, hogy váradi vagyok), és bár nem látott, azt mondta nekem: De hát a Körös illata...az mégiscsak még mindig ugyanaz!”
maszol.ro.