Az igazság vállalása legyőzi a lelki vakságot – Ötvenhatos mártírokra emlékeztek Nagváradon
Ökumenikus istentisztelettel kezdődött a nagyvárad-velencei római katolikus templomban az a szombat délutáni emlékező ünnepség, amely során harmincegy magyar mártír emlékét idézték fel. Az úgynevezett „érmihályfalvi csoport” tagjait az 1956-os magyarországi forradalom eseményeit követően egy koncepciós perben halálra ítéleték, majd kivégezték. A mártírok tiszteletére négy évvel ezelőtt emléktáblát helyeztek el a velencei plébániához tartozó Petőfi Sándor Római Katolikus Kultúrotthon előterének falán, ebben a teremben ülésezett ugyanis a halálos ítéleteket kimondó népbíróság.
A szombati ökumenikus istentiszteleten Curaliuc Demeter plébános köszöntötte házigazdaként a híveket és a református egyház képviselőit, Farkas Antal velencei parókus lelkészt, illetve Tóbiás Tibor György váradolaszi segédlelkészt, aki az eredetileg meghívott Veres Kovács Attila lelkipásztor helyett érkezett a rendezvényre. A szentbeszéd és a prédikáció alapgondolatai találóan összecsengtek, rámutatva arra, hogy mindazok, akik kiállnak azokért az igazságokért, amelyek segítségével jobbá, hazugságtól mentesebbé, tehát szabadabbá tehetik világunkat, azt a jézusi fényt követik, amely a lelket szabaddá téve szabaddá teszi az embereket. Bibliai példázatként Jézus csodálatos gyógyításait idézték fel az oltár mellől, amikor a megváltó sárral kente meg egy vak szemét, majd vízzel lemosatta azt, minekutána a világtalan ember visszanyerte látását. Ékes példa ez a tisztánlátást vállaló szabadságharcosokra vetítve, akiknek hitük volt bízni Istenben, s a hit biztató szavára vállalták, hogy lemossák a vak világ szeméről a sarat. Manapság is sok a lelki vak, az igazságot tagadó, az embereket hazugságba záró elnyomó, éppen ezért tudnunk kell azokról, akik akár életük árán is vállalták az igazság fényét, a tisztánlátást.
Az istentiszteletet követően az egybegyűltek a templomból átvonultak a katolikus kultúrházba, ahol a politikai, egyházi és civil szervezetek képviselői koszorút helyeztek el az érmihályfalvi mártírok emléktáblájánál.
Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad),

;;;?Az érmihályfalvi csoportra emlékeztek Váradon
Az 1956-os forradalmat követő koncepciós per során ártatlanul halálra, illetve hosszú börtönbüntetésre ítélt 31 áldozatáról emlékeztek meg szerdán a Nagyvárad-Velencén.
A megemlékezés első mozzanataként a velencei református templomban tartottak ökumenikus istentiszteletet, ahol Bogdán István érmihályfalvi kanonok-esperes hirdetett igét Curaliuc Demeter római katolikus plébános és Farkas Antal református lelkipásztor közreműködésével. Bogdán István Máté evangéliumának Krisztus elítélésére vonatkozó része kapcsán az összetartás és az egyetemes értékek mellett való közös kiállás fontosságát hangsúlyozta.
Az esemény második mozzanataként a maroknyi egybegyűlt emlékező a váradvelencei kultúrházba vonult, ahol az áldozatok leszármazottai, illetve az RMDSZ és a mihályfalvi önkormányzat képviselői megkoszorúzták az érmihályfalvi csoport emléktábláját. Itt Cseke Attila parlamenti képviselő elevenítette fel az ítélethozatal körülményeit, felsorolva azokat a „bűnjeleket”, amelyek alapján a csoport tagjait kemény börtönévekre, hármukat pedig halálbüntetésre ítélték. Ilyenek voltak például bizonyos otthoni házkutatások során előkerült régi levelek vagy valuta. Mint Cseke Attila hangsúlyozta, 1956 a köztudatban Magyarországhoz kapcsolódik, de ’56-nak Erdélyben és Partiumban is súlyos következményei, hősei és áldozatai is voltak mind a magyarság, mind pedig a románság körében. „Ötvenöt évvel az itteni ítélet után arra kell emlékeznünk, amikor ezt a 31 nevet végignézzük, hogy voltak és maradnak mindnyájan becsületes, tisztelettel kiálló magyar közösségi tagok” – tette hozzá Cseke Attila. A megemlékezés a himnusz közös eléneklésével végződött.
Szombati-Gille Tamás
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Hitélet – Nagyváradon találkoztak az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek
A kolozsvári Szent Mihály egyházközség Nőszövetségének küldöttsége is részt vett az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületének (ERKNE) őszi találkozóján, amelyre szeptember 21. és 23. között Nagyváradon került sor. A rendezvény mottója Avilai Nagy Szent Teréztől származott: „A legbiztosabb nem akarni mást, csak amit Isten akar, Aki jobban ismer minket, mint mi magunkat...”
A tanulságos, időszerű s a jövőbeni tevékenységet előrevetítő országos rendezvényről Fábián Máriát, az ERKNE és egyben a Szent Mihály nőszövetség elnökasszonyát kérdeztük.
– Kik szervezték és kik vettek részt ezen a lelkigyakorlattal összekötött országos találkozón?
– A fórumot ez alkalommal a várad-olaszi Szent Rita (elnök Stelli Olga, lelkivezető Kiss Albert atya) és a várad-velencei Lisieux-i Kis Szent Teréz (elnök Fleisz Judit, lelkivezető Curaliuc Demeter atya) nőszövetségek szervezték, amelyen 30 erdélyi katolikus nőszövetség elnöknői, illetve 13 lelkivezető pap, több mint 60 személy vett részt. A rendezvény Böcskei László nagyváradi megyéspüspök támogatásával jött létre, fővédnöke Kovács Sándor Kolozs-dobokai főesperes, országos lelkivezető volt.
F. Gy.
Szabadság (Kolozsvár)

A mihályfalvi csoportra emlékeztek
Az érmihályfalvi csoport tagjaira emlékeztek pénteken délután Váradvelencén. A református templomban ökumenikus istentisztelet keretében szolgált Farkas Antal parókus lelkész és Curaliuc Demeter római katolikus plébános. A templomi együttlétet követően a megemlékezők átvonultak a velencei római katolikus kultúrotthonba, amelynek előcsarnokában áll a tábla, ami emléket állít a harmincegy politikai elítéltnek. Itt Biró Rizália RMDSZ-es szenátor szólt az áldozatokról, az ’56-os események utáni időszakról és a felelősségről, továbbá arról, hogy nekünk kötelességünk megőrízni azoknak az emlékét, akik életükkel fizettek az elnyomó és kizsákmányoló rendszerben.
Az 1956-os mihályfalvi események áldozatainak ítéletét a váradvelencei kultúrházban mondták ki 1958-ban. A harmincegy elítélt közül hármat, köztük Sass Kálmán és Balaskó Vilmos református lelkészt, valamint Hollós István tanárt halálra ítélték, kilencet életfogytiglani börtönre, a többieket 5 és 25 év közötti kényszermunkára ítélte a bíróság, melynek elnöke a szabóból lett hírhedt hadbíró, Macskássy Pál volt.
Végül Balaskó Vilmos ítéletét kegyelemből életfogytiglani kényszermunkára változtatták, Sass Kálmánt és Hollós Istvánt azonban 1958. december 2-án Szamosújváron agyonlőtték, porhüvelyeiket ismeretlen helyre temették. A többi elítéltet, köztük Számadó Ernő költőt, az ország különböző börtöneibe hurcolták, ahol embertelenül bántak velük, majd 1964-ben nyugati nyomásra felfüggesztették büntetésüket.
Reggeli Újság (Nagyvárad)