Ramnicu Valceán rendezték meg július 8-án az Első Regáti Szórványtalálkozót, amelyre több mint kétszáz magyar érkezett Craiováról, Targu-Jiuból, Ramnicu Valceáról, Orsováról, Ploiesti-ről, Motruról és Szörényvárról. A találkozón beszédet mondott Markó Béla RMDSZ-elnök, aki válaszolt a szórványban élő magyarok kérdéseire. Csorbai Lóránd református lelkész, a találkozó főszervezője, tíz hónapja a Ramnicu Valcea-i református közösség tiszteletese azt mondta, a lelkészek nagy része minél hamarabb szabadulni szeretne a regáti városból. „Sajnos a szórványmagyarság körében nagyon kevesen vannak, akik eljárnak templomba, és aktívan is részt vesznek a gyülekezeti életben.” – jelezte. Ramnicu Valceán az unitárius templom kicsinek bizonyult, emiatt a tágas baptista templomban gyűltek össze. A történet ezelőtt tíz évvel kezdődött, amikor egy Ramnicu Valcea-i magyar asszony kétségbeesett levele nyomán Vetési László református lelkipásztor magyarkeresőbe indult a regáti településekre. Első református istentiszteletét a város egyik kétszobás tömbházlakásában tartotta. „Nagyon sok minden változott, kevesebben vannak a városban, de többen vannak a templomban – hasonlítja össze a jelent a múlttal Vetési. – Bejárták az egész Havasalföldet, Szörényvártól Giurgiuig, magyarokat kerestek. Az EMKE hozott könyvtárat, és az RMDSZ helyi szervezete is megalakult. Vetési szerint a szórványban az egyházat tágabb értelemben kell venni, és tíz év alatt sikerült elérni azt, hogy Ramnicu Valceán vasárnaponként mindenki elmegy a maga templomába, aztán vallástól függetlenül eljön a magyar istentiszteletre is. – Ha én meghalok, kinek szóljon az asszony, hogy temessenek el? – kérdezi kétségbeesetten az orsovai Andrási Béla. – Meghalt egy református ember, Küküllővári Béla Orsován, és senki sem akarta eltemetni. Az orsovaiaknak végül mégis sikerült papot szerezniük, Makay Botond, a resicabányai református lelkész eltemette Küküllővári Bélát. A craiovai Kovács Péter József kezdeményezésére a prédikációk szövegét román nyelvre is lefordítják, hiszen a református istentiszteletre nemcsak magyar ajkú katolikusok, de románok is járnak. Serbanoaica Ilyés Klára, Targu Jiuból kitartóan harcol azért, hogy az ottani magyar közösségnek legyen honnan magyar szót tanulnia. Legfőbb célja jelenleg az, hogy – az RMDSZ segítségével – amolyan vasárnapi iskola formájában megszervezze a fakultatív magyar nyelvű oktatást. Önkéntest keres, aki megtanítaná az egykori bányászok Targu Jiuban maradt családjának gyerektagjait magyarul beszélni. Ehhez támogatást ígért Markó Béla RMDSZ-elnök. „A magyar közösségnek törvényes joga az is, hogy fakultatív rendszerben részesüljön magyar oktatásban” – tájékoztatta a szórványtalálkozó több mint kétszáz résztvevőjét Takács Csaba. Hozzátette, az RMDSZ vezetősége megvizsgálja, hogyan lehet egyvalakit foglalkoztatni, akár a Communitas Közalapítvány egy fiókjának kihelyezésével. Markó Béla arra tett ígéretet, hogy folytatják a szórványkollégium-programot, hogy minél rövidebb idő alatt megfelelő körülmények között lehessen biztosítani a szórványban élő összes magyar gyerek anyanyelvű oktatását. Nagy küzdelem folyik a megmaradásért Ploiesti-en is, az itteni magyar közösség egyik szóvivője a 68 éves Coman Vilhelmina. A ploiesti-i református templom felújításához kért támogatást, hiszen a két-három millió lej nyugdíjból élő hívek számára lehetetlen előteremteni az anyagi fedezetet. Bálint László brassói esperes lelkésztársaihoz hasonlóan azért küzd, hogy az anyagilag stabilabb körülmények között lévő gyülekezetek felvállalják a kis gyülekezeteket, a szórványban élőket. /Gujdár Gabriella, Tapasztó Ernő: Szórványsors vagy sorstalanság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

„Egy csepp magyarság" Plojesten
A közel 150 éves múltra visszatekintő szerény számú plojesti magyar közösség tagjait kereste fel a háromszéki elöljárók egy csoportja. A regáti város nagyrészt vegyes házasságban élő magyarjai hetente összegyűlnek a református templomban, hogy találkozzanak ismerőseikkel, és magyarul imádkozzanak. Halász Csaba, református lelkész szerint a plojesti gyülekezet 150 évvel ezelőtt született: néha beteg, néha haldoklik, de nem hal meg, „élnivalója” van. Bíznak abban, hogy az RMDSZ parlamenti képviselete az összmagyarságnak csak jó lehet. „Reméljük, tudják majd segíteni gyülekezetünket, például az öregeknek való pihenőotthon létrehozásával, vagy a gyülekezeti hely támogatásával, ahova örömmel jönnek a hívek, hiszen a magyar emberek többsége egy héten egyszer a református templomban hall magyar szót” – tette hozzá.
Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke a Székely-Szórvány Programhoz hasonlóan megyeközti partnerséget ajánlott Háromszék és a Prahova megyei magyar közösség között, elsősorban kulturális vonatkozásban.
Az RMDSZ Prahova megyei szenátorjelöltje, Vántza Tibor kihangsúlyozta: „Fontosnak tartjuk, hogy ott is, ahol kisebb magyar közösségek élnek eljuttassuk az RMDSZ üzenetét, hiszen számunkra ezek a közösségek is olyan fontosak, mint a tömbben élő magyarok.”
A székelyudvarhelyi születésű Coman Vilhelmina ötven éve él Plojesten. Elmondta, ha az RMDSZ bekerül a parlamentbe, azt szeretné, hogy fordítsanak több gondot a Regátban élő magyarokra. „Sok városban vagyunk magyarok, de el vagyunk veszve, elég nehéz sorsunk volt, de itt kellett élnünk” – mondta. Erdély.ma

Egy csepp magyarság
„Nehéz sorsunk volt, de itt kellett élnünk” 
A közel 150 éves múltra visszatekintő, szerény számú ploiești-i magyar közösség tagjaival találkoztak a háromszéki RMDSZ képviselői december 4-én.
A zömükben vegyes házasságban élő magyarok hetente összegyűlnek a helyi református templomban, hogy anyanyelvükön imádkozzanak, és találkozzanak ismerőseikkel. Halász Csaba református lelkész szerint a gyülekezet 150 évvel ezelőtt született, néha beteg, néha haldoklik, de nem hal meg, „élnivalója” van. Bíznak abban, hogy az RMDSZ parlamenti képviselete az összmagyarságnak csak jó lehet. „Reméljük, hogy segíteni tudnak nekünk, például az öregeknek való pihenőotthon létrehozásával, vagy a gyülekezeti hely támogatásával, ahova örömmel jönnek a hívek, hiszen a magyar emberek többsége egy héten egyszer a református templomban hall magyar szót” – tette hozzá. 
Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke a Székely-Szórvány Programhoz hasonlóan megyeközti partnerséget ajánlott a háromszéki és a Prahova megyei magyar közösség között, elsősorban kulturális vonatkozásban.
A székelyudvarhelyi születésű Coman Vilhelmina ötven éve él Ploiești-en. Azt szeretné, ha az RMDSZ bekerül a parlamentbe, fordítsanak nagyobb gondot a Regátban élőkre. „Sok városban vagyunk magyarok, de el vagyunk veszve, elég nehéz sorsunk volt, de itt kellett élnünk” – mondta. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)